"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 
[« vissza ]

[» Hermetikus Könyvtár «]
keret nélkül

[ előre »]

   

Hermész Triszmegisztosz

Tabula Smaragdina

- The Emerald Tablet (Smaragdine Table) of Hermes Trismegistus -

Tabula Smaragdina

 

1. VERUM SINE MENDACIO, CERTUM ET VERISSIMUM:

Kétség nélkül való, biztos és igaz:

2. QUOD EST SUPERIUS, EST SICUT QUOD EST INFERIUS,
ET QUOD EST INFERIUS, EST SICUT QUOD EST SUPERIUS,
AD PERPETRANDA MIRACULA REI UNIUS.

Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van,
és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van,
hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsa.

3.ET SICUT OMNES RES FUERUNT AB UNO, MEDIATIONE UNIUS,
SIC OMNES RES NATAE FUERUNT AB HAC UNA RE, ADAPTIONE.

Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból,
a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

4. PATER EIUS EST SOL, MATER EIUS LUNA.
PORTAVIT ILLUD VENTUS IN VENTRE SUO.
NUTRIX EIUS TERRA EST.

Atyja a Nap, anyja a Hold,
a Szél hordozta méhében,
a Föld táplálta.

5. PATER OMNIS TELESMI TOTIUS MUNDI EST HIC.

Ő a théleszma, az egész világ nemzője.

6. VIS EIUS INTEGRA EST, SI VERSA FUERIT IN TERRAM.

Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

7. SEPARABIS TERRAM AB IGNE, SUBTILE A SPISSO,
SUAVITER, CUM MAGNO INGENIO.

Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől,
tudással, szenvedéllyel.

8. ASCENDIT A TERRA IN COELUM,
ITERUMQUE DESCENDIT IN TERRAM
ET RECIPIT VIM SUPERIORUM ET INFERIORUM.
SIC HABEBIS GLORIAM TOTIUS MUNDI.
IDEO FUGIET A TE OMNIS OBSCURITAS.

A földről az égbe emelkedik,
aztán ismét a földre leszáll,
a felső és az alsó erőket magába szívja.
Az uralmat az egész világ fölött így nyered el.
E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

9. HIC EST TOTIUS FORTITUDINIS FORTITUDO FORTIS,
QUIA VINCET OMNEM REM SUBTILEM, OMNEMQUE SOLIDA PENETRABIT.

Minden erőben ez az erő ereje,
mert a finomat és a nehezet áthatja.

10. SIC MUNDUS CREATUS EST.

A világot így teremtették.

11. HINC ERUNT ADAPTIONES MIRABILES,
QUARUM MODUS EST HIC.

Ez az átvitel varázslata,
és ennek ez a módja.

12. ITAQUE VOCATUS SUM HERMES TRISMEGISTOS,
HABENS TRES PARTES PHILOSOPHIAE TOTIUS MUNDI.

Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak,
mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

13. COMPLETUM EST QUOD DIXI DE OPERATIONE SOLIS.

Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.


Kommentárok a Tabula Smaragdinához

Rövid előtörténet

Nyugat-Európában a Tabula Smaragdina először valószínűleg pszeudo-Arisztotelész Secretum Secretorum c. munkájában jelent meg – ez a Kitab Sirr al-Asar (királyoknak írt tanácsok könyve, 800 körül) fordítása volt. Később korábbi arab kéziratok is előkerültek, ezek keletkezését 650 körülre teszik. Egyes elképzelések szerint a szöveg Szíriából, mások szerint akár Kínából is származhat. Bonyolítja a szerzőség megállapítását az, hogy szerzőnk sokak szerint Thot egyiptomi istennel, a bölcsesség istenével azonos.

Ugyancsak a hagyomány szerint Nagy Sándor idejében találták meg Hermész Triszmegisztosz sírját, múmiájának kezében a Tabula Smaragdinával, amelyben a bölcsek kövének titka olvasható jelképes megfogalmazásban. Később a sír, a Tábla (valamennyi egyiptomi alkémista könyvvel egyetemben) megsemmisült – legalábbis a hagyomány szerint.

Bizonyosnak látszik, hogy a Tabula Smaragdina a legrégebbi fennmaradt alkémiai szövegek egyike. Számos fordítás létezik: ezek némelyike a fordítók szerint egyenesen káldeus, főníciai vagy kínai eredetiből készült. A középkorban sok kézirat tünteti fel szerzőként Hermész Triszmegisztosz (a háromszor legnagyobb) nevét, de tudjuk, a középkori szerzők – gyakran alig leplezetten – korábbi, vitathatatlannak tűnő orákulumok neve mögé rejtőztek, hogy munkájukat értékesebbnek, hitelesebbnek tüntethessék fel.

Megjegyezzük még, hogy a görögök és az egyiptomiak a smaragdnak fordított szó alatt nemcsak a mai értelemben vett smaragdot, hanem többféle zöld követ: jáspist, gránitot is értettek. Spanyolország középkori királyainak birtokában volt egy smaragd tál, amely a legenda szerint eredetileg Sába királynőjének tulajdona volt, és az Utolsó Vacsora alkalmával is szerepet kapott – ez zöld üvegből készült.



Az alábbiakban középkori és kortárs kommentárokból közlünk szemelvényeket.

1. sor: Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

A legigazabb Nap nemzője a Mesterség volt. [Hermész] azt mondja, ezért a legigazabb a legfölső fokon, mert az így teremtett Nap minden tulajdonságában, gyógyító vagy más erejében, felülmúlja a természetes Napot. 

2. sor: Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsa.

Hermész szerint a lenti dolgok ereje a csillagokból és a mennyei konstellációkból származik, és ezek az erők a lenti dolgokra az Alaur-nak nevezett körből sugárzanak le: ez a konstellációk első köre. Ez az alászállás nemes, ha az erőket befogadó anyagok hasonlatosak a fentiekhez fényükben és áttetszőségükben, és nemtelen, ha az anyagok zavartak és utálatosak. Azt mondják, ez az oka annak, hogy a drágakövek minden másnál inkább rendelkeznek csodálatos erőkkel. A hét fém formáját az alsó szféra hét bolygójától kapta.

A Kő a bölcsek köve segítségével két részre osztható: a jobbik részre, amely felszáll, és a rosszabbikra, amely lent marad, tisztán és fixálva. Erejükben azonban összhangban állanak, mert a rosszabbik rész a föld (ez dajka és élesztő), a jobbik pedig a spiritus, amely fürgévé teszi és felemeli az egész Követ. Így a szétválasztás megtörténik, megünnepelik a mennyegzőt, és sok csudás dolog történik.

Ez az Aktív és a Passzív kölcsönös függőségére utal. Az esszenciális forma nem jelenhet meg a passzív matéria nélkül. A spirituális erő az emberi befogadókészségen múlik. A Fent és a Lent ugyanegy dolgot jelent, és kiegészítik egymást.

A teremtés különféle szintjein egymásnak megfelelő síkok vannak, ezért biztonsággal vonhatunk párhuzamot a mikrokozmosz és a makrokozmosz, az ásványi és az emberi világ, a növények és az állatok birodalma között.

Hasonlít arra az elképzelésre, hogy a Jang szélsőséges formája Jint hoz létre, és fordítva.

3. sor: Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

Kövünk, amelyet Isten teremtett, zavaros tömegből lett és született, magában foglalta valamennyi elemet – ezért született kövünk ilyen egyedülálló csoda révén.

Nem igaz, hogy minden dolog az Egyetlenből keletkezett, az Egy jóságából, és az sem, hogy bármi, ami az Eggyel kapcsolatos, nem lehet különféle – de az Egy rugalmasságából és egyszerűségéből táplálkozva gyümölcsözik. Mi születik az Egyből? A háromság? Jegyezzük meg jól: az Egy keveretlen, a Kettő vegyített, és a Három visszavezethető az Egy egyszerűségére. Nekem, Trithemiusnak, nincs három elmém, hanem egyetlen összefüggő: ez talál örömöt a háromságban, és így születik a csudálatos utód.

A feltétlen Egy osztatlan, láthatatlan fényét megtöri a Lélek prizmája. Ahogy a Lélek elmélkedik az Egyről a teljes megértés nélkül, úgy mutatja a sokarcú Mindent, mint ahogy a lencse bocsájtja át a fényt, amely sugarak pászmájaként esik rá.

Egy az Isten, minden teremtett dolog ugyanabból, a differenciálatlan ősanyagból származik. 

4. sor: Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

Mint ahogy az állatok magukhoz hasonló utódot hoznak létre, a Nap mesterségesen létrehoz újabb Napokat a Kő sokszorozó ereje révén. Ebben a mesterséges nemzésben szükséges, hogy a Nap megfelelő befogadóra leljen, magával összehangzóra, spermája és tinktúrája számára – és ez a bölcsek Holdja.

A Nap és a Hold valószínűleg a Szellem és az Anyag neve, nem az aranyé és az ezüsté.

A Nap a Szellem, a Hold a Lélek.

Ha a Holdat a vízzel azonosítjuk – szokásosan, nedvessége miatt – a Napot pedig a tűzzel, akkor a prima materia tűzből keletkezett, vízben született, szelek hozták az égből, és a föld táplálta.

Hermész ez alatt az anyag könnyűvé tételét érti, a lég tulajdonságaihoz való felemelését. És azért mondja, hogy a szél hordozza az anyagot a hasában, mert amikor az anyag lombikba kerül – ez olyan edény, amelyben a rózsavíz készül –, akkor a párolgás révén szubtilissé válik, és felemelkedik a levegő tulajdonságaihoz. Desztillálódik, és a lombik szájából vizes vagy olajos folyadék lép ki, amely az elemek minden erejével rendelkezik. A fémekben ez a nedvesség nem válik el a szárazságtól, hanem mintegy fel van oldva benne, és ebben a feloldott állapotában úgy mozog, mintha a Föld nyelte volna le, és annak hasában mozogna. Ezért mondja Hermész azt, hogy a fém anyja a Föld, az viseli a hasában.

Világos, hogy a szél az levegő, a levegő az élet, és az élet az szellem... ezért terhes a szél a teljes Kővel...

A szél magját saját női hasában hordja...

Ez alatt Hermész azt érti, hogy Õt, akinek apja a Nap, és anyja a Hold, a szélnek és a párának ki kell hordania, mielőtt megszülethetne, mint ahogy a repülő madarat hordja a szél. A szél párájából, amely nem más, mint mozgó levegő, víz keletkezik összesűrűsödés révén, és ebből a vízből, földdel keveredve, lesznek az ásványok és a fémek. A szél által hordozott szubsztancia kémiai szempontból Kén, amelyet a Higany hordoz. Lull szerint a Kő a tűz, amellyel a levegő viselős. Orvosi értelemben ez a meg nem született, de hamarosan megszülető gyermek. Hogy világosabban beszéljünk: minden Higany párából áll, azaz vízből, amelyet a Föld magával emel a híg levegőbe, és földből, amelyet a levegő visszakényszerít vizes földdé vagy földes vízzé. Ahogy a bennfoglalt elemek vizes állapotúvá redukálódnak, vagy az illékony elemeket követik felfelé, mint a közönséges higanyban, vagy lent maradnak a szilárd elemekkel, mint a bölcsek Higanyában és valamennyi szilárd fémben. Ezért a Higany maga a szél, amely befogadja a Ként, mint éretlen gyümölcsöt az anyák méhéből, vagy az elégett anya testének hamvaiból, és olyan helyre viszi, ahol beérhet.

A Föld a dajkája: mert az élelem a táplálékot elfogyasztó szubsztanciájává válik, és hozzá hasonul. Ez a harmónia uralkodik az egész természetben, mert a hasonló örömét találja a hasonlóban. Ugyanez történik a Nagy Mű során, mintha gyermek növekedne anyja méhében. Ezért a bölcsek gyermekéhez apa, anya és dajka szükségeltetik – kettős magból kel életre, és úgy növekszik, mint az embrió. Mint ahogy a nőknek mérsékletesen kell táplálkozniuk, hogy el ne vetéljenek, a bölcsek művéhez mérséklettel kell hozzáfognunk. A két magot egyesíteni kell. A bölcsek szerint az egyik keletről, a másik nyugatról jön, úgy egyesülnek – mi mást jelentene ez, mint a retortában való egyesülést, mérsékelt hő és táplálás mellett? Furcsának tűnhet, miért a Föld a bölcsek gyermekének dajkája, amikor a föld nevű elem legfőbb tulajdonsága a pusztaság és a szárazság. A válasz: nem a föld, mint elem, hanem az egész Föld szerepel itt. Nem azért ő az égi dajka, mert elválasztja, lemossa és benedvesíti a magzatot, hanem azért, mert kiválasztja, megszilárdítja és beszínezi azt. A Földben csudálatos nedv van, amely megváltoztatja azt, ki azzal táplálkozik – úgy gondolták, hogy Romulus a farkas tejétől vált harciassá.

A szél, amely testében hordozza a spirituális magot, az élet lélegzete... és a Kéneső, is amely az arany magját viseli folyékony állapotban. A Föld a Test mint belső realitás.

5. sor: Ő a théleszma, az egész világ nemzője.

thélészma szóból származik a talizmán szavunk. A talizmán őstípusa szerinti megfelelés révén működik, és összesűríti - egy szubtilis síkon - a szellemi állapotot. Ez magyarázza a hasonlóságot a talizmán (a láthatatlan befolyás hordozója) és az alkémiai elixír (a fémek átalakulásának élesztője) között. 

6. sor: Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

A Kő akkor teljes és tökéletes, ha Földdé válik, azaz ha a Kő lelke maga válik Földdé, úgy fixálódik, hogy a Kő teljes anyaga eggyé válik a dajkájával, és az egész Kő élesztővé alakul.

Az illékony így válik fixálttá.

7. sor: Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.

Ha az ősanyagot használni akarjuk, először kezelhetővé kell fixálnunk.

Elválasztjuk, azaz feloldjuk, mivel az oldás a részek szétválasztását jelenti.

Az elválasztás a léleknek a testtől való elválasztását jelenti.

Mivel az illékony princípium a tűz (néha a levegő), eltávolítása stabilitást hoz. De az is lehet, bár kevésbé valószínű, hogy a föld a szennyező, és a tisztított tűz (a szubtilis) az, amire szükség van.

8. sor: A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

Az alkémiai műveletek tanítása során Hermész azt mondja a Kőről, hogy az felemelkedik a mennyekbe, amikor pörkölés és kalcinálás révén szert tesz a tűz tulajdonságaira, mert az alkimista kalcinálás alatt azt a folyamatot érti, amelynek során az anyag égetéssel és pörköléssel porrá válik. És az anyag újra leszáll a mennyből a földre, amikor a Föld tulajdonságait veszi fel, ilyenkor feléled és táplálkozik az, amit a kalcinálás korábban megölt.

...most a Kő megsokasításával foglalkozik. Bár kövünket az első műveletben négy részre osztottuk, ez valójában két lényegi részt tartalmaz csak. A felszállót, a fixálatlant és a földet, vagyis az élesztőt. A fixálatlan részből sokra van szükség, és át kell adnunk ezt a kőnek, melyet alaposan megtisztítottunk minden szennyezőtől.

Később égetjük ugyanezt a követ, azzal az olajjal, amely az első műveletben vált ki, amelyet a Kő olajának nevezünk. Pörköljük, forraljuk és szublimáljuk mindaddig, míg az egész Kő alá nem száll, fixált és folyékony nem marad. A szublimáció révén a testi szellemivé lesz, a szellemi pedig alászállás révén testivé.

Amikor a Harmadik végre magára talált, belső késztetésből és nagy örömmel felszállhat a földről a mennybe, részesedvén így az alsó és felső erőkből, ettől válván erőssé és diadalmassá az Egy világosságában, megmutathatja erejét a számok elősorolásában, és minden sötétségek megfutamításában.

Az azót felszáll a földről, az üveg fenekéről, majd újra alászáll, lecsepegve a földre, és ez a folytonos keringés válik egyre szubtilisebbé, elpárologtatja a Napot, és a légnemű nap-atomokat magával hordozva a Nap azótjává válik, ami nem más, mint a mi harmadik, igazi Higanyunk. A körforgásnak mindaddig folytatódnia kell, míg magától meg nem áll, a Föld fel nem szívta az egészet, akkor válik fekete, kátrányos anyaggá, a Varangyosbékává, amely az anyag végső halálát és szétbomlását mutatja.

Válaszd el az anyag illékony részét forralással, és melegítsd, míg a gőz a szülők testével nem egyesül: ekkor kapod meg a Követ.

9. sor: Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

Amikor a Háromság ismét a minden szennyezőtől mentes Eggyé vált, az elme ellentmondások nélkül felfogja valamennyi, hibátlanul elrendezett titok misztériumát.

A fekete anyag fehérré és vörössé válik... a vörös tökéletes lett, ezért gyógyító erejével minden lelki és testi bajra orvosságul szolgál, kimeríthetetlen gyógyító erejét a felhasználás mitsem csökkenti, ezért joggal nevezhetjük az egész világ dicsőségének. Az elmélkedés és a bölcsek kövek Istenhez emeli szellemünket... Ha imádkozunk és hiszünk, minden sötétség és érthetetlenség magától eltűnik.

A Szellem fénye állandóvá válik és a nemtörődömség, csalás, bizonytalanság, kétség és ostobaság eltávozik értelmünkből. 

10. sor: A világot így teremtették.

A bölcsek köve az Egyetlen másik neve. Nemes erényei – legnagyobb erejénél fogva – érintés által ruháznak fel mindent a kívánatos kiválósággal.

A bölcsek köve rendelkezik a Természet valamennyi rejtett erejével, nem rombolás végett, hanem az anyag újrateremtésére, a Természet mindhárom Birodalmában. Újra fixálja a legszubtilisebb Oxigént tüzes természete szerint. Ereje tízszeresére nő minden sokszorozás alkalmával. Ezért hatolhat be az aranyba és az ezüstbe, ezért fixálhatja a Higanyt, a kristályokat és az üveges olvadékokat.

Az alkémiai fixálás több ennél... a szellemmel való egyesülése miatt a testi tudatosság maga válik finom és átható erővé. A szellem testté válik, finomságra, könnyedségre, határtalanságra és sokszínűségre tesz szert. A szellem testté válik, és megszerzi annak tűztűrését, mozdulatlanságát és tartósságát. A kétféle testből könnyű anyag születik, amely a két szélső között középen áll.

A desztilláció és az újraegyesülés eredménye uralkodik a kevésbé szilárd anyagon, és éppen saját szubtilitása miatt áthatol és uralkodik a magánál tisztátlanabb és csak látszólag spirituális anyagokon is. 

11. sor: Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

...a mikrovilágot a makrovilág mintájára teremtette az Úr, és az ember felismeri, hogy eredeti természete az Isten képmása.

Az alkémiai művelet a teremtő folyamatok paradigmája. Figyeljünk a szexuális felhangokra az előzmények leírása során... 

12–13. sor: Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém. Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

Okkult módon [Hermész] azt tanítja itt, milyen anyagokból készül a Kő. A Kő tökéletes, mert természetében összefogja az ásványokat, a növényeket és az állatokat. Mert a Kő Három és Egy, háromszoros és egyedüli, négy természete és három színe van (fekete, fehér, vörös). Búzaszemnek is nevezik, mivel ha el nem pusztul majd, magában marad. Ha mégis elpusztul, gyümölcsöt hoz a konjunkció nyomán.

Ezért a művészetért Mercuriust a háromszor legnagyobbnak hívják, mert övé az egész világ bölcseletének mindhárom része... uralkodik az ásványok, a növények és az állatok birodalmában.

A tudás három része a világegyetem három nagy osztatának felel meg: a szellemi, a lelki és a testi valóságnak, amelyeket a menny, a lég és a föld jelképez.

A Triszmegisztosz szó szokásos magyarázata szerint Hermész volt a legnagyobb bölcs, a legnagyobb pap és a legnagyobb király.


Általános kommentárok

A munkálkodás tudást teremt, a tudás a szeretet útját nyitja meg; a szeretet a hasonlóságot, a hasonlóság bensőséges áldozatot, az áldozat erényt, az erény méltóságot, a méltóság erőt ad, és az erő véghezviszi a csodát.

Alsó és felső, fixált és illékony, Higany és Kén – hasonló természetűek, ugyanegy dolgot jelentenek, mint a férj és a feleség. Egymástól csak belső összhangjuk fokában és érettségükben különböznek. A Kén érett Higany, a Higany éretlen Kén, ezen affinitásuk miatt egyesülnek úgy, mint a férfi és a nő, cselekedetük révén így alakulnak egymásba, és így hoznak létre maguknál érettebb utódot, hogy az Egy csodáját beteljesítsék. És amint minden dolog az egyetlen káoszból született az Úr terve szerint, a Teremtő elgondolása révén, ez a teremtés hasonló az emberihez, a férfi és az asszony dolgához.

... a misztikus dolog az univerzális, mágikus hatóerő, az asztrális fény, amely összefüggései révén teremti meg az alkahestet (a mindent oldó oldószert), a bölcsek kövét és az örök élet elixírjét. A hermetikus filozófia azótnak nevezi, a világ lelkének, a mennyei szűznek. Úgy tűnik, ez adja a szervezettséget (az erők kölcsönviszonyának labirintusában), és a formát pl. a hópelyhek tökéletes geometriájához.

A Nap műveletét a szellem vitte végbe, az egyetemes, a minden dolgok forrása, amely rendelkezik valamennyi dolog tökéletesítésének képességével. Ereje teljes (azaz képes a különfélét egyetlenné alakítani), ha fixálni tudjuk. Ez annyit jelent, hogy a Kő maga a megszilárdultpneuma – ez a kapocs a föld és a menny között, egyesíti magában az égi és a földalatti szférák erejét, az egész világmindenségét az állócsillagoktól a föld középpontjáig. Úrrá lesz minden dolog természetén, és behatol minden szilárd anyagba. A teljes világ filozófiájának három része az égi, a földi és a földalatti tartományokra utal.

Az Ember a mikrokozmosz, a Teremtés a makrokozmosz – az Egy. Minden az Egyből származik. Az elmélkedés erejének összefogásával minden elérhető. Az esszenciát előbb el kell választani a testtől, majd újra egyesíteni kell vele. Ez a Mű. Kezdj hozzá magadban, végezd be mindenkivel. Átalakulás, az ember előtt, az emberen túl.

Hermész szerint mindenek élete és mindenek titka a víz. Ez válik a gabonában élesztővé, a szőlőben borrá, az olajbogyóban olivaolajjá. A gyermek élete is vízben kezdődik... Erre a spirituális vízre és a föld szent szomjára utal Hermész, a dicsőséges tudással és a fennkölt tudományokkal megkoronázott, amikor azt mondja: igaz, vitathatatlan, bizonyos és helyes, hogy a Fent a Lentből és a Lent a Fentből származik. Az Egy révén tesznek csodákat. "Apja a Nap és anyja a Hold": férfi és nő egyszerre. Később [Hermész] arra utal, hogy a földre visszatérőkben megvan a Fent és a Lent ereje, ami maga a Tűz.

Végül felülkerekedik a Lentin és a Fentin, mert övé a Fények Fénye, ezért a Sötétség elmenekül.


Hamvas Béla Hermész Triszmegisztoszról és a Tabula Smaragdináról

A Tabula Smaragdina latin nyelven maradt fenn. Egyesek szerint görög szövege is volt, de elveszett. Mások szerint a Tabula Smaragdinát eredetileg is latinul fogalmazták. Ennek a feltevésnek a szövegben levő görög szavak ellentmondanak. A Tabula Smaragdina tizenhárom mondat. Szerzője a szöveg szerint HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ (háromszor legnagyobb Hermész). Hermész nevét a gnosztikus és alexandriai iratok jól ismerik. A legvalószínűbb hipotézis, hogy egyiptomi származású ember volt, bár a név nem személynév, hanem úgynevezett beavatási fokozat. Lehet, hogy Toth volt, Toth pedig az egyiptomi leviták magas kasztja, mint Iránban a Zarathusztra, vagy Indiában a risi. Ma úgy mondanánk, hogy mester volt. Kora bizonytalan. Vannak, akik keletkezését az özönvíz után az első generáció idejére teszik, de nem tudni, hogy Kr. e. 8000-ben, vagy Kr. e. 12000-ben történt özönvízre gondolnak-e. HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ tekintélye igen nagy volt. Felőle még az egyházatyák is különös tisztelettel beszélnek.

Az alexandriai korból HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ neve alatt egész sereg, főként dialogizált értekezés maradt fenn. A gyűjtemény általában a Corpus Hermeticum neve alatt ismeretes. Ezek az értekezések - ha töredékesek is - világosan jelzik, hogy valamely beavatás oktató művei. Túlnyomó részük inkább kései gnosztikus iratnak látszik, könnyen feltételezhető, hogy itt nem magáról Hermész személyes tanításáról, inkább a hermetikus hagyományba való beavatásról van szó. A Corpus Hermeticumban csak néhány mű van, amely a konvencionális katekizmus stílusnál magasabb nyelvet használ, s e művek gondolatainak folyamatos jelenléte különböző szerzőknél úgyszólván a mai napig követhető. Ezek az értekezések, főként a negyedik (az úgynevezett szent beszéd) és a tizenhatodik (Ammonhoz), a többitől már tömörségüknél fogva is különböznek, sok tekintetben a gnóziszt, az orfikát, a Kabalát és az egyiptomi hagyományt kötik össze, ma már meg nem állapítható módon szintetikusan, vagy mindössze szinkretikusan. Gondolataik az egyházatyák műveit is át- meg áthatják, ORIGENÉSZét és ALEXANDRIAI KELEMENét éppen úgy, mint NIZZAI és NAZZIÁNZI GERGELYét, DIONÜSZOSZ AREOPAGITÁét és MAXIMUS CONFESSORét. Később e gondolatok az alkímián kívül a középkori misztikusoknál élnek tovább. BÖHME, SAINT-MARTIN, OETINGER, SCEUS, BAADER, MOLITOR gondolatvilága egész SZOLOVJEVig, BERGYAJEVig és BULGAKOVig a legkönnyebben innen érthető.

A hermetikus művek a hellenisztikus Alexandriából kelet felé is elterjedtek, és Európába bizonyos megfogalmazások az araboktól kerültek át. Vannak, akik az egész alkímiát arab eredetűnek mondják. Ez a feltevés ilyen mereven egészen biztosan hamis. A hermetika olyan hagyomány, amelyen amíg a középkorban Európába került, sok iskola dolgozott. Abban az alakjában például, ahogy PARACELSUSnál, vagy BÖHMÉnéI felmerül, az eredeti egyiptomi és későbbi görög orfikus, püthagoreus és kabalista és arab elemeket megkülönböztetni már teljesen lehetetlen. Olyan formájában pedig, ahogy SAINT-MARTIN után jelenik meg, az egész őskori hagyománynak csaknem tudatos egyesítési kísérlete.

A Tabula Smaragdina mondanivalója a következő. Ha az ember az Egy varázslatának műveletét végre akarja hajtani, műveletéhez az, ami lent van és ami fent van, egymásnak megfelel. Mert ahogy minden dolog az Egy gondolatából származik, úgy a természetben is - átvitellel ugyan, de - minden az Egyből keletkezett.

Hogyan származott és hogyan keletkezett? Nemzője a Nap. Anyja a Hold. Méhében a Levegő hordozta és a Föld táplálta. Mert ő (a théleszma) az egész világ nemzője. Ereje a legmagasabb fokra akkor lép, ha a földre ér és onnan visszafordul. Ez pedig a művelet teóriája, mondjuk, ez volt az ismeretelmélet.

Most következik a gyakorlati útbaigazítás. Mit kell tenni? A tüzeset a földtől és a könnyűt a nehéztől el kell választani. Az elválasztásban a tudás éppen olyan fontos, mint a szenvedély.

Megkülönböztetni és megkülönböztetni. Ez a legfontosabb.

E művelet közepette (a théleszma) fölemelkedik, aztán leszáll, hogy a felső és az alsó erőket is magába szívja. Ilyen módon az ember a dolgok fölött levő hatalmat elnyeri. A sötétség pedig eloszlik. Az ember oly hatalom birtokába jut, amely a légneműt is megfoghatóvá és legyőzhetővé teszi, a nehéz anyagot pedig áthatja.

A világot ilyen módon teremtették és ez az átvitel módja is. Mindez tulajdonképpen nem egyéb, mint a Nap művelete.

PARACELSUS a Tabula Smaragdinához azt a megjegyzést fűzi, hogy a tizenhárom mondat az az univerzális recept, amely szerint a dolgok természetes, vagy tökéletes állapotukba helyezhetők. Különbség a földi, ásványi, növényi, állati, lelki, szellemi körök között nincs, mindegyikre egyaránt alkalmazható. ...

Amit tehát a Tabula Smaragdina tanít, az a belső chemia analitikus módszere. Egyfajta beavatás, amely szerint az ember a dolgokat, de elsősorban önmagát, mint Paracelsus mondja, a tökéletesség állapotába helyezheti. Olyan transzmutáció (átváltozás), amely minden létezőre alkalmazható. ...

A Tabula Smaragdina azt mondja, hogy ugyanazt a sugárzó, életfakasztó meleg világosságot, amellyel a Nap a természetet elárasztja, az ember önmagában megvalósíthatja és azt a sugárzást életének tartalmává teheti. De ugyanezzel a sugárzással a dolgokat is áthathatja. Ez a művelet az, amit később alkímiának neveztek el. Aranycsinálásnak azért mondják, mert az arany a Napnak megfelelő fém és amikor az ember önmagát fénnyel és meleggel itatja át, önmagát Nappá, vagyis arannyá változtatja. ...

[Hamvas Béla: Tabula Smaragdina (1947-1950), Mágia szutra (1950), Életünk könyvek, 1994]

» Hamvas Béla : TABULA SMARAGDINA - Kommentár a Tabula Smaragdina (Hermész Triszmegisztosz) tizenhárom mondatához, egyben bevezetés az Alchimiába (a hermetikus gondolkozásba)


Hornok Sándor Hermész Triszmegisztoszról

Hermész Triszmegisztosz az ezoterikus irodalom egyik legvitatottabb alakja, aki valószínűleg Thot (Theuth), a bölcsesség egyiptomi istenének személyével azonos. Thot volt az írás és a tudomány megalapozója, az istenek írnoka, akit egyesek első Hermészként emlegetnek, s aki a legenda szerint az időszámításunk előtti 12. évezredben bekövetkezett világkatasztrófa közeledtekor személyesen készített feljegyzéseket az emberiség számára. Ezt a szent nyelven megfogalmazott művet fordították le a vízözön elmúltával a hieroglifák nyelvére, s így szolgálhatott alapjául a későbbi (második?) Hermész törvényeket, tudományt és teológiát magukba foglaló szent könyveinek, melyek minden bizonnyal az Óbirodalom kialakulása és Menes hatalomra jutása előtt lettek összeállítva, tehát legalább háromezer évvel Krisztust megelőzően. A négy könyv további felbontással negyvenkét kötetet tett ki, ami megegyezik a Védák könyveinek számával, de ezenkívül a két mű között számos tartalmi hasonlóság is felfedezhető. Hermész szent könyveit a templomok legbelső szentélyeiben tartották, és a legmagasabb rangú papok kivételével senki sem olvashatta azokat. Tíz kötet az istenek kinyilatkoztatásairól, a világ keletkezéséről és a papság rendszabályaival kapcsolatban kihirdetett mennyei törvényekről szólt, további négy csillagászatról és asztrológiáról, kettő pedig az istenekhez intézett himnuszokat és az uralkodói vezetés alapelveit tartalmazta. Ezenfelül tíz kötet az imádságok formáit, a felajánlások, ünnepek és körmenetek szabályait foglalta magába, a többi részben pedig Hermész a filozófiáról, orvoslásról, anatómiáról és más tudományokról írt.

Nagy Sándor idejében találták meg Hermész Triszmegisztosz sírját, a hagyományok szerint múmiájának kezében a híres Tabula Smaragdinával, melyen a bölcsek kövének titka olvasható jelképes megfogalmazásban. Mivel a titkos tanítások alkimista célokat is szolgáltak, Severus római császár minden misztikus írást összegyűjtött, és Nagy Sándor sírkamrájába temettetett, Diocletianus pedig elpusztította valamennyi, Egyiptomból származó alkimista könyvet. Így az egykor híres Hermész Könyvek évszázadokra eltűntek.

Ami fennmaradt az eredeti egyiptomi szövegekből, azt a végleges formájukban az időszámításunk szerinti II-III. században felbukkanó, Alexandriából származó hermetikus írások olvasztották magukba. Az újpythagoreus és újplatonikus eszmerendszerrel rokonságot mutató, tizennyolc fejezetből álló gyűjtemény görög, valamint arab közvetítéssel terjedt el, s első fejezetének címe után gyakran Poimandrész (A Jó Pásztor) néven említették. Később görögről latinra, németre, franciára, angolra és számos más nyelvre is lefordították. A mű szerzőjeként ismert Hermész Triszmegisztosz neve "háromszor legnagyobb Hermész"-t jelent - mert állítása szerint az egyetemes bölcsesség mindhárom része birtokában volt -, de Thotnak szintén hasonló neve volt a fennmaradt egyiptomi szövegekben, amit "nagyon nagy-nagy"-nak fordíthatnánk. Hermész a görög mitológiából is ismert Zeusz és Maia fiaként, mint az istenek hírnöke, a leleményesség és ügyesség pártfogója, a holt lelkek vezetője. Római neve Mercurius volt, melyet gyakran a Hermész név után csatolnak, egyúttal utalván a beavatottak származását képviselő Merkúr bolygóra.

Hermész Triszmegisztoszra hivatkozásokat találhatunk néhány igen jelentős, filozófiával, teológiával és alkímiával foglalkozó műben. Platón a szent könyvek himnuszairól azt írta, hogy azokat az egyiptomiak személyesen Ízisznek tulajdonították, és tízezer évesnek hitték.Phaidrosz című művében pedig maga Theuth (Thot) szólal meg: "Ez a tudomány bölcsebbé és tartósabb emlékezetűvé teszi az egyiptomiakat; mert az emlékezet és a tudomány varázseszközét találtam itt fel". Ugyancsak szoros kapcsolatot mutat a hermetikus filozófiával Platón Timaiosza, mely természetbölcseletének foglalatát adja mitikus elemekkel átszőve. Lactantius a következőket mondta: "Hermész - nem tudni, hogyan, de - csaknem a teljes igazságot felfedte". A hermetikus iratokban foglaltakat később is az alkímia legősibb forrásműveként tartották számon, és felhasználták a bölcsek kövének, a lapis philosophorumnak az előállítása során, hogy a legvégső ismeret (Gnózis) birtokában a teljes átalakulást (transzmutációt) ne csak az anyagi világban, de szellemi tapasztalatként (ill. fiziológiai értelemben) is átéljék. Így Henricus Cornelius Agrippa De Occulta Philosophia című műve erőteljes hermetikus hatást tükröz, kortársa, Theophrastus Paracelsus gondolatvilágához hasonlóan. Később, a XVII-XVIII. században kialakuló rózsakeresztes irányzat szintén igen nagy jelentőséget tulajdonított Hermész Triszmegisztosz írásainak. ...

[Hornok Sándor: Történeti áttekintés, in: Hermész Triszmegisztosz összegyűjtött tanításai, Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1997]

» Forrás: Chemonet - Alkímiai sorozat


Angol és német fordítások

Verum, sine mendatio, certum et verissimum

Quod est inferius, est sicut quod est superius,

et quod est superius est sicut quod est inferius

ad perpetranda miracula rei unius

Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unius:

sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione

Pater eius est Sol, mater eius Luna,

portavit illud ventus in ventre suo,

nutrix eius terra est

Pater omnis thelesmi totius mundi est hic

Vis eius integra est, si versa fuerit in terram

Separabis terram ab igne, subtile a spisso,

suaviter, cum magno ingenio

Ascendit a terra in coelum,

iterumque descendit in terram

et recipit vim superiorum et inferiorum.

Sic habebis gloriam totius mundi.

Ideo fugiat a te omnis obscuritas

Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis.

Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit

Sic mundus creatus est

Hinc adaptationes erunt mirabiles,

quarum modus est hic

Itaque vocatus sum Hermes Trismegistos,

habens tres partes philosophiae totius mundi

Completum est quod dixi de operatio solis

True, without error, certain and most true

That which is below is as that which is above, and that which is above is as that which is below, to perform the miracles of the one thing.

And as all things were from [the] one, by [means of] the meditation of [the] one, thus all things of the daughter from [the] one, by [means of] adaptation.

Its father is the sun, its mother[,]the moon, the wind carried it in its belly, its nurse is the earth.

The father of all the initiates of the whole world is here.

Its power is integrating if it be turned into earth.

Separate the earth from the fire, the fine from the dense, delicately, by [means of/to] the great [together] with capacity.

It ascends by [means of] earth into heaven and again it descends into the earth, and retakes the power of the superior[s] and of the inferior[s].

Thus[,] you have the glory of the whole world.

Therefore[,] may it drive-out by [means of] you of all the obscurity.

This is the whole of the strength of the strong force, because it overcomes all fine things, and penetrates all the complete.

Thus[,] the world has been created.

Hence they were wonderful adaptations, of which this is the manner.

Therefore[,] I am Hermes the Thrice Great, having the three parts of the philosophy of the whole world.

What I have said concerning the operation of the Sun has been completed.

Wahr ist es, ohne Lüge und sicher:

Was oben ist, ist gleich dem, was unten ist,

und was unten ist, ist gleich dem, was oben ist,

fähig die Wunder des Einen auszuführen.

Und wie alles aus Einem stammt, durch das Denken des Einen,

stammt auch alles Gewordene durch Angleichung aus diesem Einen.

Die Sonne ist sein Vater, der Mond seine Mutter,

der Wind hat es in seinem Leib getragen, 

die Erde ist seine Nährmutter.

Dies ist der Vater aller Vollkommenheit oder die Vollendung aller Welt.

Ohne Grenze ist seine Kraft, wenn sie sich der Erde zuwendet. 

Trenne die Erde vom Feuer, das Feine vom Groben,

sanft und voll Sorgfalt.

Von der Erde steigt es zum Himmel empor

und fällt wieder zur Erde herab,

um die Kraft des Oberen und des Unteren in sich aufzunehmen.

So wirst du die Herrlichkeit der ganzen Welt erlangen

und alle Dunkelheit soll von dir weichen.

Hier ist die Kraft der Kräfte,

die alles Feine überwindet und in alles Grobe eindringt.

So wurde die Welt erschaffen.

Davon kommen die wunderbaren Angleichungen, 

deren Wesen hier mitgeteilt ist.

Darum nennt man mich den dreimal grossen Hermes,

der ich die drei Teile der Weltphilosophie besitze.

Es hat sich erfüllt, was ich über der Sonne Wirken ausgesagt habe.

     

Sir Isaac Newton (1680 from Latin)

1) Tis true without lying, certain & most true. 
2) That wch is below is like that wch is above & that wch is above is like yt wch is below to do ye miracles of one only thing. 
3) And as all things have been & arose from one by ye mediation of one: so all things have their birth from this one thing by adaptation. 
4) The Sun is its father, the moon its mother, 
5) The wind hath carried it in its belly, the earth its nourse. 
6) The father of all perfection in ye whole world is here. 
7) Its force or power is entire if it be converted into earth. 
7a) Seperate thou ye earth from ye fire, ye subtile from the gross sweetly wth great indoustry. 
8) It ascends from ye earth to ye heaven & again it desends to ye earth and receives ye force of things superior & inferior. 
9) By this means you shall have ye glory of ye whole world & thereby all obscurity shall fly from you. 
10) Its force is above all force. ffor it vanquishes every subtile thing & penetrates every solid thing. 
11a) So was ye world created. 
12) From this are & do come admirable adaptaions whereof ye means (Or process) is here in this. 
13) Hence I am called Hermes Trismegist, having the three parts of ye philosophy of ye whole world. 
14) That wch I have said of ye operation of ye Sun is accomplished & ended.

Arabic Translation

A new translation bypassing the Latin has just been published by Nineveh Shadrach from the original Arabic of Book of Causes attributed to Apollonius of Tyana.


1. It contains an accurate commentary that can't be doubted.
2. It states: What is the above is from the below and the below is from the above. The work of wonders is from one.
3. And all things sprang from this essence through a single projection. How marvelous is its work! It is the principle part of the world and its custodian.
4. Its father is the sun and its mother is the moon. Thus the wind bore it within it and the earth nourished it.
5. Father of talismans and keeper of wonders.
6. Perfect in power that reveals the lights.
7. It is a fire that became our earth. Separate the earth from the fire and you shall adhere more to that which is subtle than that which is coarse, through care and wisdom.
8. It ascends from the earth to the heaven. It extracts the lights from the heights and descends to the earth containing the power of the above and the below for it is with the light of the lights. Therefore the darkness flees from it.
9. The greatest power overcomes everything that is subtle and it penetrates all that is coarse.
10. The formation of the microcosm is in accordance with the formation of the macrocosm.
11. The scholars made this their path.
12. This is why Thrice Hermes was exalted with wisdom.
13. This is his last book that he hid in the catacomb.

Another translation from Aurelium Occultae Philosophorum by Georgio Beato:

1) This is true and remote from all cover of falsehood.
2) Whatever is below is similar to that which is above. Through this the marvels of the work of one thing are procured and perfected.
3) Also, as all things are made from one, by the consideration of one, so all things were made from this one, by conjunction.
4) The father of it is the sun, the mother the moon.
5) The wind bore it in the womb. Its nurse is the earth, the mother of all perfection.
6) Its power is perfected.
7) If it is turned into earth,
7) Separate the earth from the fire, the subtle and thin from the crude and coarse, prudently, with modesty and wisdom.
8) This ascends from the earth into the sky and again descends from the sky to the earth, and receives the power and efficacy of things above and of things below.
9) By this means you will acquire the glory of the whole world, and so you will drive away all shadows and blindness.
10) For this by its fortitude snatches the palm from all other fortitude and power. For it is able to penetrate and subdue everything subtle and everything crude and hard.
11) By this means the world was founded
12) And hence the marvelous cojunctions of it and admirable effects, since this is the way by which these marvels may be brought about.
13) And because of this they have called me Hermes Tristmegistus since I have the three parts of the wisdom and Philosophy of the whole universe.
14) My speech is finished which I have spoken concerning the solar work.

 

» Hermetika - A Smaragdtábla eredete és a hermetikus irodalom

 

Kérlek támogasd a Hermetikus Könyvtárat!
(Please support the Hermetic Magic Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Caduceus

 

 


         

                         

 
 
[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 11-02-2011