W. E. Butler
A mágia magas iskolája
- School of Magic -
[részlet]
AZ ASZTRÁLFÉNY
A magát a mi földi világunkhoz csatlakoztató következő tudatlét- és élményszerkezetet a spiritiszták általánosságban a "szellemi világnak" nevezik. A teozófusok "asztraplánként" határozták meg, a hinduk Kama-lokaként beszélnek róla. Mi, a nyugaton szokásos régi nevét, az "asztrálfényt" használjuk, éspedig egészen meghatározott okból.
Mind a spiritiszta, mind a teozófus megnevezés azt a gondolatot kelti, mintha egy helyiségről vagy helyről lenne szó, és ez tévedéshez vezethet. Minden esetre egy bizonyos szempontból korrekt, ha az emberek következő létfázisáról, mint egy helyről beszélünk, ezáltal azonban ennek a tudatszférának a valódi jelleme kissé elsötétül. Az asztrálfény legfontosabb aspektusa a tudatállapoté. Azáltal, hogy folyamatosan az asztrálfény kifejezést használjuk, elkerüljük az éles elhatárolódást, amelyet a hely fogalma tartalmaz.
Az "astral" szó a latinból származik és a csillagokra vonatkozik. Ez a meghatározás csaknem kivétel nélkül a régi okkultisták által volt használatos és ezáltal alkalmas a magasabb asztrálsík lényegének jellemzésére. Még egy szempontból tarthat számot az érdeklődésre: az ófelnémet "steran" szó, amely ugyanabból a tőből származik, mint az astral, azt jelenti: "kormányozni, irányítani, vezetni" és a ma használatos szavai gyökerének is ugyanaz a jelentése. Ennél fogva lenne az asztrálfény a kormányzó vagy vezető sík illetve tudatréteg, mint ahogy ténylegesen is az.
Az asztrálsíkkal kapcsolatban használtuk a "szubsztancia" szót. Mit jelentsen ez a kifejezés tulajdonképpen? Valóságos-e az asztrálfény "anyaga"?
|
|
Igen, de a realitása egy másik létrendtől való. Megtanultuk, hogy minden létezőnek két aspektusa van: az amilyen a valóságban és az, aminek tűnik. Mivel a jelenségek vagy "akcidenciák", ahogy nevezik, a valóság manifesztációi, saját valósággal bírnak, de ez a "realitás" függő és nem elsődleges.
Minthogy minden egyes létrétegnek saját formátumú "szubsztanciája" van, és a szubsztancia mindegyik fokának saját megjelenése vagy saját akcidenciája. Különbséget teszünk a meghatározott síkok alapvető realitása és a jelenségek között, melyek azoknak tudatformáit közvetítik, amik rajtuk élnek. De létezik még egy másik világos felosztás is, amely a mágus számára jelentősebb. Minden szubsztanciasík vagy szféra az energia és a forma dualitás-aspektusának megfelelően manifesztálódik. Az Életfa nagy Glyfájában ez a kettősség szimbolizálódik a jobb és a baloldali oszlopon. A szabadkőműveseknél Salamon király templomának Jachin és Boaz oszlopairól beszélnek.
A mi fizikai síkunkon az anyag formai aspektusával való kapcsolat a megszokott. A manifesztációnak ez a fajtája számunkra stabilnak és megbízhatónak tűnik, és a valóságban egyáltalán nem olyan egyszerű a merev, durva anyagú matériára magasabb, finom tartományokból származó erőkkel hatni, illetve engedelmességet kikényszeríteni. Ha az anyag egyszer formát öltött, az igyekszik úgyis maradni. (Most arra az anyagra gondolunk, ami alatt általában "szilárd" anyagot értünk.) Amikor például házat építünk vagy öltönyt szeretnénk készíteni, nem csak az ahhoz szükséges anyagot kell darabról darabra összehordanunk, hanem mindenféle szerszámot és berendezést is, melyek nélkül a házépítés vagy egy ruhadarab megvarrása lehetetlen lenne. Ez persze onnan ered, hogy nekünk főként a matéria durvaanyagú-fizikai "formaaspektusával" van dolgunk.
Van azonban néhány aspektusa az anyagnak, amelyeknél az energia-aspektus is szerepet játszik. Ezekhez tartoznak például a radioaktív elemek, elsősorban a rádium maga. Sőt itt, ezeknél az erőt sugárzó és ezáltal átváltozó elemeknél megfigyelhető, hogy az átváltozás a stabil és tehetetlen anyag irányába megy végbe, hogy tehát a formaaspektus kerekedik felül az energiaaspektus felé.
Az asztrálsík szubsztanciájánál azonban lezajlik a manifesztációs folyamat főként az ezeknek a tartományoknak természetszerűen megfelelő energia vagy erőaspektusok segítségével és ez az alapja annak, amiért az asztrálok "akcidenciái" vagy jelenségei lényegesen különböznek azok fizikai síkjától. Természeténél fogva az asztrális szubsztancia nem alkalmas tartós forma felvételére. Az asztrálfényt képszerűen egy mindenen átnyomuló "energia-szubsztancia" atmoszférájaként képzelhetjük el, amely tükörként ver vissza minden formát, amely belevetítődik, vagy a spirituális tartományokból felettük vagy az éteri és fizikai síkokból alattuk.
Ezzel megvan az aszrtálfény teljesen természetes felosztása, ami "magasabb" illetve "alsó asztrálként" ismert.
Ezeken a különböző típusokon belül megfigyelhetjük az asztrálszubsztancia mintegy természetes kifejeződését, másrészt minden élőlény tudatformája kifejezését, éspedig mind az asztrálfény "bennszülött" lényeihez (az állatvilággal bezárólag) tartozókét, mind azokét is, amelyek átmenetileg vagy hosszabb ideig tartózkodnak ott, amelyeknek tulajdonképpeni otthonuk azonban másutt van.
Mondhatnánk ráadásul: "Nos jó, de a leírások, amelyeket különféle
médiumok adtak, igazán materiális és határozott körvonalú állapotokra utalnak." Ez igaz, de ezek a jelenségek mindig a "teremtmény alkotásai". Ezek az asztrálfény-lakosok gondolat- és képzelőereje által formálódnak. És létezik, ezt sose felejtsük el, az asztrálfény-tartomány lakóinak rengeteg fajtája.
Itt el kell kanyarodnunk egy kicsit és vessünk egy rövid pillantást a "testre" vagyis a "járműre", ami tudatkifejeződésünk természetes hordozója az asztrálfényben. Szabály szerint gondolatok és érzések útján fejezzük ki magunkat, jóllehet azok mindenkori vonatkoztatási viszonyai személyiségünk különleges állapotának és temperamentum sajátosságainak megfelelően variálódnak.
Ily módon épül fel belőlünk a nevezett perszóna vagy "maszk" – gondolataink és érzéseink által. Gondolat és érzésnívónknak megfelelően változik az asztrál és mentál szubsztanciánk azáltal, amit és ahogy beleképzelünk. Szokásos gondolkodásunknak csak egy kis része tudatos a valóságban és változik szabad döntéseink alapján. Egész életünk során azon vagyunk, hogy tudattalan észjárásokat alkossunk, és ezek mindig behatással vannak tudatos gondolkodási folyamatainkra, ahogy azoknak szüntelenül szándékában áll az asztrálszubsztancia meghatározott típusait a mi asztrál-mentál testeinkbe beépíteni, melyek folyton összhangban állnak tudatalatti aktivitásunk általános rezgésszintjével. Mintha kapcsolatban lenne azokkal az emberekkel, akik noha rendszerint vasárnaponként templomba járnak, de a hét egyéb napjain semmi esetre sem viselkednek "jámbor keresztényként". A hétköznapi gondolkodás, érzés és cselekedet a tulajdonképpeni formáló erő, amelyből az emberek tudatalatti szokásos gondolkodási módjukat eltüntetik. Így tehát világos, hogy az asztráltest típusa, amit magunkhoz tartozóként jellemezhetünk, a mi tudatalatti komlexusaink "többségi határozata" által meghatározott.
Amikor földi életünk befejeződik és az "ezüstzsinór" elszakad, finomszerkezetű testünk abba az asztráltartományba lép át, amelyik pontosan az asztrálanyag rezgésfokának felel meg, amit mi hétköznapi életünk során "Ruachunk"-ban vagyis asztrál-mentál testünkben képeztünk és fejlesztettünk.
Ez a Szentírás szavainak jelentése: "Mindenki a neki megfelelő helyre kerül." Különben: az egymással szimpatizáns rezgések kölcsönös vonzásai törvényének megfelelően az "odaát" levő társaságban találkozunk azokkal, akik asztráltesteiket hasonló vagy ugyanolyan módon építettek és fejlesztettek ki, mint mi.
Szokásos gondolkodásunk és érzésünk alapkaraktere lényegében jó, szép és igaz, elhalálozásunk után hasonló társaságban ismét találkozunk, és gondolataink, amelyek a korábban megszokott módon tovább munkálkodnak, a plasztikus asztrálszubsztanciát úgy formálják körülöttünk ahogy az a földön fejlesztett jó, szép és valódi szellemi magatartásnak megfelel. Így lehet, hogy dombos vagy hegyes tájékon találjuk magunkat fák és erdők közepette, melyeket patakok és folyók szelnek át, egy országban, tele természeti szépségekkel, az úgynevezett "nyárföldön", ahogy korábban a spiritiszták nevezték. A tudatlanok számára nem könnyű elképzelni, hogy sok hasonlóan gondolkodó és érző ember csoportszelleme abban a helyzetben van, annyira bámulatos és nagy környezet válik láthatóvá, azonban szem előtt kell tartania, hogy az emberi szellem sokkal nagyobb teljesítményekre képes, mint ahogy az ellenzők lehetségesnek tartják. És ezen kívül az asztrálsíkon ható képerőknél nem csak az emberi mentál és képzelőkapacitással van dolgunk. Már mondtuk, hogy a felső asztrálrégiók azon mentális és spirituális tartományokat tükrözik vissza, ahol a nagy intelligenciák vannak otthon, melyek azt a relatív tökéletességet érték el, ami a földi zarándoklatok célja. A magasabb szférákban lakoznak más létrendek megvilágosodott szellemei is, akik gondolatai itt lent a földön alárendelt szolgálóinak seregei és emberi szerszámok útján törekednek manifesztálódni, minden földi szépet és valót az eksztatikus hódolat atmoszférájával járnak át, akik fürkésznek ezek után, képesek azokkal rezgésszerű összhangba lépni.
Ezeknek a megvilágosodott és sugárzó lényeknek a gondolatai közelebb állnak a végtelen életforráshoz, mint a már megtestesült ember gondolataihoz; és ezek a magasztos, ott lakozó szellemek ezen szférák más lényeiben folyton növekvő eksztázist szítanak. És ez az eksztázis mintegy letükröződik a megfelelő földi képzetekbe és érzésekbe, ahol ezeknek az önmagukban leírhatatlanul magasztos sugárzók gondolatformáinak "egy tartózkodási hely és egy név" adományozódik, és ott vagyunk képesek látható és tapasztalható formák földi lényeként érzékelni. Az emberi lélek még nincs felkészülve és nem képes ezeket a dolgokat és lényeket az ő saját természetüknek megfelelő feltételek között látni. Először meg kell tanulnunk járni, mielőtt futni és lovagolni lennénk képesek.
Az asztrálrégiókban nem csak a testetlen, tehát meghalt emberek gondolataival és érzéseivel van dolgunk, hanem a földi testben élő emberek gondolataival és érzéseivel is. Erre ráadásul, mint már említettük, a magasztos "Fény Urával" és más sugárzó lényekkel is.
Az univerzumnak ezek a hatalmas alkotó és formáló hatalmai az asztrálfény révén özönlenek alá a fizikai anyagba materializáció céljából; és vannak alsóbb asztrálsíkok, ahol ezek a beáramló isteni energiák különösen erőteljes hatást fejtenek ki.
Ezek az erők és energiák a tudatalattinkon keresztül is munkálkodnak, és még ösztöneinken és szenvedélyeinken át is, amiket alacsonyabb szintű és földi-emberi módon vagyunk hajlamosak szemlélni, azok a valóságban isteni természetűek. Csak akkor válnak gonosszá és kártékonnyá, ha kibillentik őket egyensúlyukból. Az érzelmek és szenvedélyek bizonyára hasonló módon magasabb Önmagunk uralma alatt állnak, hogy azokat a "Bennünk élő Isten" szolgálatára ellenőrizhető és megfelelő módon képessé tegyék. Az igazi mágus szellemi tartása messze távol áll attól a beállítódástól, amely az ösztönként megjelenő isteni befolyásokat rosszként és megvetendőként jellemeznek.
Sokkal inkább alapvető elementáris hatalmakról van szó, amelyek az alkotóerő számára fenntartott csatornákban átalakulhatnak, nem csak földi-fizikai értelemben, hanem magasabb szintű spirituális síkon is.
A "teremtmény alkotásai", úgy a megtestesült mind a még megtestesülés előtt álló ember gondolatrendszerei mind az asztrálfény "megjelenési formája". Figyelmükbe ajánlom azonban, hogy ezen jelenségek és a tulajdonképpeni alapvető asztráléter között óriási különbség áll fenn. Ennél az asztráléternél nem a formák és a formálás birodalmáról van szó, még ha az összes itt létező forma ebből az asztrálszubsztanciából is áll. Ezen az "asztrálfény káprázata" felett és túl és ezek áthatásán keresztül dolgoznak a nagy asztrális apály-dagály ritmusok.
Ezek az örökké változó hullámok és az asztrálfény áramlásai szimpatikus indikáció segítségével meghatározott mentális és emocionális állapotokat teremtenek minden, a földön élő ember számára.
Ezek az érzelmek és gondolatok, amelyek impulzusai az asztrálokból erednek, az asztráléter összevissza hullámzó árapályát újból visszaverik és felerősítik a szemléletes képzet és erőáramlatokat, amelyekből eredetileg kiindultak. Ily módon egymást követik a szakadatlan akciók és reakciók és intenzifikálják hullámzó ritmusukat, míg végül a feltorlódott és egyre nagyobb feszültséget mutató erők alámerülnek és a földi síkon materializálódnak. Az alsó asztráltartományokból érkezik néhány részint igazán ritka és gyakran romlott erkölcsű és pszichikumú "járvány", amely ámulatba ejti a világot és képes azt megrendíteni. És a magas asztráltartományokból származnak azok a spirituális impulzusok, amelyek az emberiség felemelkedését és megújulását szolgálják.
Az asztrálfény asztrális természetű. Csillogó, tüzes kígyóhoz hasonlóan fonják körbe a Földet az asztráltartományok. Az emberek istentelensége és gonoszsága nem kis mértékben nyer inspirációt abból, elfajzás és perverzió gátolja energiáival a földi régiókat, válaszként az asztrálokból ide áramló ingerekre. Földhöz kötött, érzékelhető és sátáni sárkány él itt, és hatalmi övezetének belsejében az emberi és állatiasan-emberi értelmi- és érzelmi abszurditások legsötétebb szakadékait találjuk. Itt terül el a régmúlt idők túlhaladott gondolkodási módjának "táptalaja", "a pokol kutyafejű démonai". Itt találhatók a befolyásolási csatornái "a kiegyensúlyozatlan hatalmak urának" is, itt vannak a halál és rombolás isteneinek virtuális képei és képzetei, a vágyak és a féktelen érzéki kicsapongások lelnek otthont, a primitív népek törzsi istenei és fétisei; és itt a sötétség hatalmainak uralmi területe, melyek segítéségével alakították ki a tudatlan emberek istenalakjaikat.
Az emberiség népesíti be ezt az egymásba folyó területeit, gondolatait és érzéseit, összekapcsolódva az alsóbb asztrálrégiók félintelligens hatalmaival, megvalósítva egy látszólag független életet.
Létezik azonban egy "mennyei sárkány", a magas, a felsőbb asztrál, melynek ragyogó kisugárzása szintúgy körbeveszi a Földet. Ebből folynak ki a harmónia, a béke, az üdvösség áramlatai. Ha ezek még messze is fekszenek legfőbb természetük, bevégzetttségük foka alatt, akkor is azt mondhatjuk róluk: "Útjaik az öröm és béke útjai."
E tartomány belsejében találjuk a múlt heroikus fogalmait és képzeteit. Megtalálhatók itt az elmúlt idők hatalmas intelligenciái is, melyek lenyomatai tradicionális formában az asztrálfényben még megvannak. És ezekhez a magas régiókhoz emelkednek fel a Jó, a Szép és Igaz minden gondolatképei és érzései.
Hiszen már mondtuk: a képek illetve a képszerűség önmagukban véve nem tartoznak az asztrálfény tulajdonképpeni lényegéhez. Pont ahogy a tudatunkban lappangó, szunnyadó emlékképek csak "tendenciaként" léteznek, nem pedig meghatározott, kész képek. A tudat egyformán fogadóképesen és vételre készen néz szét maga körül és építi fel a maga számára kellemes képzeleti képeket. Így az asztrálfényben észlelt képek is pontosan a szellem megfelelően testet öltött képzelőerejének felelnek meg.
A tudatos elme képzelőerejével képeket alkot, aztán vannak az asztrálenergiák, melyek ezeket a képeket életre keltik és szaporítják és a földi vázukban materializációjukat és manifesztációjukat egy kevéssé közelebb hozzák.
Így mondható el az asztrálfényről, melyben és mely által a mágus dolgozik, összefoglalóan: A folyékonyan és plasztikusan formálható karakter tiszta energia-szubsztanciájának mindenen átnyomuló atmoszférájáról van szó, ami tükörként minden formát visszaver, ami belevetítődik, mind a fölérendelt mentális és spirituális síkokról, mind az alatta elhelyezkedő fizikális, durvaanyagú területekről.
Ez az asztrálfény lényege és működési módja; benne megvannak azok a hatalmak és erők, melyek bennünket vagy az örök csillagfénybe visznek vagy az istenellenesség feneketlen mocsarába vetnek alá.
| [Fraternitas Mercurii Hermetis könyvtár] |
|
» Hermetika - Mágikus Tudományok
» Hermetika - A mágia művészete
