Frater Hermit
Teurgia
- Theurgy -
[részlet]
A teurgia
A teurgia nem isteni beavatkozás, hanem röviden szellemidézés. Azon a gondolaton alapszik, hogy a világegyetemben minden természetes kapcsolatban áll egymással, és az egész olyan erők sokfélesége, melyek egymást különféle módon taszítják és vonzzák, továbbá a rokonlelkűség által egy erő hatására egy életté egyesülnek. A világegyetemben semmi sem élettelen, hanem mindent egy sajátos szellemi élet tölt ki, mind az égitesteket és a világűrt, mind az elemeket és az élőlényeket, és az embertől fel- és lefelé egy felmérhetetlen szellemraj szélesedik ki a jó és gonosz antropomorf elgondolású elve alapján, amely a különböző kultúrnépeknél eltérő, de mégis mindenhol átszűrődő alapséma szerint osztályozható. A világharmónia törvénye körülöleli a szellemvilágot, ami mint a jó és a gonosz közé kifeszített húrként képzelhető el, mely tetőtől talpig vibrál, ha a középen álló emberi szellem megpendíti.
Ahhoz, hogy a szellemvilágot uralva és segítségével természetfeletti erőnyilvánítást - varázslatot - eszközölhessünk, mágikus akarat képzése szükséges, ami a misztikus vagy démoni aszkézis és bizonyos mágikus cselekedetek, "teurgikus segítségek" által érhető el, melyeknek egész sokasága létezik. Az ilyen cselekedetek csábítják és kényszerítik a saját természetüknek megfelelő kozmikus intelligenciákat arra, hogy az ember transzcendentális alanyával kapcsolatba lépjenek és bizonyos körülmények között neki szolgálatra készen álljanak. Röviden ez a teurgikus elmélet.
Az, hogy a teurgia csak eszköz az intelligens kozmikus élőlényekre hatást gyakorló telenergikus és fordítottan telepatikus tevékenységet kifejtő emberi szellem számára, abból is látható, hogy a teurgikus szertartás a legősibb időkben volt a legegyszerűbb és egyre bonyolultabbá vált, minél kevésbé fogékonnyá alakult az emberi természet. Ezért a mindenkori teurgikus szertartás csak a mindenkori világszemlélet mellett érvényes, és ezért pl. most a legbonyolultabb teurgikus szertartás is csak a legritkább esetben lenne hatással, mivel egy modern teurgista nem hinne az általa használt vallásos formaságok hatásában, és sok olyan díszítést, amelyre egykor szent rémülettel tekintettek, ma csak megvetően megmosolyogná.
|
|
A teurgikus segítségnek a hitet, a képzelőerőt, összefoglalva a transzcendentális alanyunk egész mágikus tevékenységét kell kibontakoztatnia, elősször önhipnózist okoznia. Ezért kell ennek mind fiziológiailag, mind pszichológiailag indokoltnak lennie; fiziológiailag akkor, ha csak külső cselekvésből áll, ami öntudatlanul eltolja a teurgista érzetküszöbét, pszichológiailag pedig akkor, ha az eltolódás folyamata teljesen szellemi és egy tudatos, bár mégis mágikus módon megy végbe. Tehát a teurgikus segítségnek az utóbbi esetben egyrészt az adott időben általánosan uralkodó kultúrális viszonyokhoz, mászrészt a szellemidéző egyéni kultúrális állapotához is alkalmazkodnia kell. Rendszerint a két módszert együttesen alkalmazzák, méghozzá oly módon, hogy egy előzőleg végrehajtott pszichológiai-mítikus előkészítést egy fiziológiai művelet, füstölés, stb. követ, ami szétveti a természetfeletti kapuját. Eközben feltehető, hogy a transzcendentális alanyunk érzékelőképessége egyidejűleg a távolba tapogatózik és olyan természetfeletti potenciákra bukkan, melyeket saját jellegzetességként érzékel és ezután megmutatja magát, mivel Poiret szerint a szellem a dolgokat csak erőinek kisugárzásával, vagy ugyanezeknek az objektumokba való besugárzásával ismeri fel.
Íly módon megmagyarázható az összes nép és egyén között a teurgia által előidézett szellemvándorlás és megoldódna a szellemeket saját módon kezelő különböző kultúrájú és vallású egyének és népek objektív kinyilatkoztatásainak az ellentmondásai.
A teurgia pszichológiai gerjesztő módszere felsőbb természetű és szinte teljesen a tiszta misztika, vagy a fehér mágia körébe tartozik. Ez a világi szükségletek mérsékléséből - néha a hús, bor és asszony teljes mellőzéséből - és szándékaink vizsgálatából áll, melyek sikerében erősen bíznunk kell. Ily módon felkészülve a teurgista felkeres egy magányos helyet, és mély elmélkedés közben várja a belső érzék kitárulását, az átmenetet az eksztatikus állapotba, melyben víziója szubjektív bizonyossággá válik.
A teurgia másik fontos pontja az ima és a szó titokzatos ereje, melynek azt a képességet tulajdonítják, hogy "még az isteneket is lekényszeríti a Földre". A szó titokzatos hatalmába vetett hitre épül a szellemidézés mindenhatóságába vetett hit, mely a teurgikus műveletben a legfontosabb tényező a középkor és a késöbbi idők során.
Jóllehet ő már teljesen reális szellemvilágot feltételez, a legkorábbi teurgikus filozófus, Alexandriai Philón, a teurgiát még szinte teljesen a praktikus misztérium értelmében foglalta össze, mint egy tisztán bensőséges, szubjektív élményt. Szerinte az ember saját erejéből képes közvetlen és bizalmas érintkezésre a szellemvilággal és a Logos-szal, amelyhez a jóság és igazság aszkézis által közvetített legmagasabb szintű megismerése segít. Ha ezután az emberi lélek a szellemvilággal való kapcsolatban - és név szerint a Logos befolyása által - a dolgok alapelvének felismerésére jutott, amiről érzékeink által csak felületes ismereteket szerzünk, így maga felé emelkedik és a Logos-szal kapcsolatba lép; ekkor megmászta a legtisztább megismerés legmagasabb csúcsát, s innentől szárnyalása az ég felé irányul.
Ez Philón teurgikus szemléletének a lényege.
A valódi teurgia kialakítói az újplatónisták, akik közül először Plótinos és az általa kifejlesztett teória a világharmóniáról említendő, mely a teurgia lehetőségének első előfeltételét és a teurgikus törekvés sikerét képezi.
Plótinos szerint az egész világ egy élőlény, egy organizmus, melyben egy rész sem hathat anélkül, hogy akár a legtávolabbi részekre is ne legyen hatással, mivel az egészben egy lélek él, amely működését és érzékelését minden részre kiterjeszti. Ezért kell, hogy legyen természetes mágia, jóslás és teurgia, mivel egyrészt minden kölcsönhatásban áll, másrészt olyan erők sokasága létezik, melyek vonzzák és taszítják egymást és végül egy erő által egy életté egyesülnek.
A teurgia a sajátos-misztikus jellegét Porphyrius-nál kezdte elveszíteni, aki nevezetesen a De abstinentia ab esu carnis nevezetű irásában a következő démonológiát alakította ki: ő a démonokat emberszeretőkre és embergyűlölőkre, jókra és gonoszakra osztja fel, melyek egy kifinomult szellemi, ámde változékony és múlandó testbe vannak ágyazva, melyet a jó démonok mindig uralnak, míg a gonoszok neki alá vannak vetve. A jó démonok megvédik a teremtményeket, irányítják az évszakokat és az időjárást, hasznos művészeteket oktatnak, megmondják a jövőt és a föld javait ajándékozzák; ezzel szemben a gonoszak minden szerencsétlenség és baleset okozói. Az emberekben ők gerjesztik az összes gonosz vágyat és szenvedélyt, továbbá állatáldozatokra csábítják el őket, melyek zsíros gőzei táplálékul szolgálnak számukra a légies testük fenntartására. Ugyanakkor Porphyrius az Anebo-nak írt híres levelében inkonzekvens módon nem tudja a teurgia hatásosságával kapcsolatos kételyeit leplezni és azt megmagyarázni, hogy az oly hatalmas istenségeket és démonokat hogyan tudnák a halandó emberek teurgikus szertartásokkal bármire is kényszeríteni. Kételyeit azzal a feltevéssel akarja erősíteni, hogy a teurgikus műveleteknél alantas, csalfa szellemek játsszák el a fenséges démonok és istenek szerepét, melyre a következőket mondta:
"Egyesek azt állítják, hogy létezik rajtunk kívül lények olyan faja, melyek egyrészt meghallgatják kívánságainkat, másrészt csalárd természetűek, minek következtében minden alakot és formát felvesznek, az istenek, démonok és magányos szellemek szerepét játsszák, és ezáltal mindenféle látszólagos jóság és baj okozására képesek."
Porphyrius tanítványa, Jamblichos a csalárd szellemek beavatkozását az elkövetett teurgikus műhibáktól teszi függővé, mint ahogy írja:
"Istenek, angyalok és jóságos démonok csak feltételezetten valóságos képek jelenlétében jelennek meg; ugyanis amennyire a fény a Nappal egyesül, oly mértékben társul hozzájuk a jóság, igazság és teljesség fogalma. A gonosz démonok azonban gyakran hamis képet vesznek igénybe azért, hogy magasabb rangúnak tűnjenek fel és megtévesszék a teurgistát. - Ha a teurgikus művészetben valamit elhibáztak és a kívánt igaz jelenés helyett hamis került elő, úgy ebben az esetben az alacsonyabbrendű és tökéletlen szellemek könnyen felveszik egy magasabb szintű alakját.
Így történik gyakran sok jelentős és veszélyes tévedés a szellemek megidézésénél. Aki ilyen hamis jelenségekben bízik, az tévedésekre és kudarcokra lesz ítélve és Isten igazi megismerésétől el lesz zárva. Mert hát miért is jelennek meg ők? Talán azért, hogy az őket megidézőknek előnnyel szolgáljanak? Nem, hanem azért, hogy rászedjék és károsítsák őket, mivel egy hazugságból semmi hasznos nem sülhet ki. Az isteni természet, mint a lét és az igazság örök forrása, egyetlen más objektumnak sem enged róla megtévesztő képet közölni."
Forrás: [» Hermit ]
» Hermetika - A mágiáról és a démonológiáról
» Hermetika - Isten 72 Neve (Shem ha Mephorash)
