Bnéj Baruch
A Kabbala Atyjai
A Kabbala története a színfalak mögött
- Fathers of the Kabbalah -
A Kabbala Atyjai
A Kabbala, akárcsak a Tórának a többi része, szájról-szájra szállt a kabbalisták között. A számunkra ismert első kabbalista Ábrahám Ősatyánk volt. Látta az emberi lét jelenségeit, kérdéseket tett fel és kiérdemelte, hogy a felsőbb világok megnyilatkozzanak előtte. Magát a tudást, mit felhalmozott, és az elsajátítása módszerét továbbadta az őt követő nemzedékeknek.
Minden kabbalista, megfelelően az adott nemzedékben feltárulkozó lelkek gyökerének, megtoldotta az felgyülemlett tapasztalatot a saját maga egyediségével. A tudást Mózes Atyánk egy írott, részletezett nyelvre vitte át, amellyel kezdetét vette a Irott Tóra korszaka.
I. Korszak - A Zohár Könyvének születése
A Kabbala a Chumás (Mózes Öt Könyve) megírását követően ugyanúgy tovább fejlődött. Az Első- és a Második Szentély lerombolása közti korszakban már szervezett csoportokban tanulták. A Második Szentély lerombolásától napjainkig vett időszak, a Kabbala fejlődése szempontjából három olyan kifejezetten jelentős korszakot ölel fel, amelyekben a Kabbala módszerének tanulásához a legfontosabb írások születtek:
Az első korszak a harmadik századra esett, mikor is Rabbi Simon bár Jocháj (Rásbi) – aki maga Rabbi Akivá tanítványa volt - megírta a Zohár Könyvét. Rásbi-ról tudva levő, hogy Rabbi Akiva 24 000 tanítványának a halálát követően ő és még négy másik Bölcs maradtak életben.
Rásbi-nak Rabbi Akiva és Rabbi Jehuda ben Bábá hagyta meg, hogy a náluk tanult Kabbala-tant továbbadja és azt tanítsa az elkövetkező nemzedékeknek. Rásbi mind a Rejtett-, mind pedig a Feltárt Tannak a tudásában ismert volt a nemzedékében. Azt követően, hogy Rabbi Akivát elfogták és bebörtönözték, Rásbi a fiával együtt, Rabbi Elázár-ral, Pkiin-be menekültek és 13 éven át egy barlangban rejtőzködtek.
A barlangot a Zohár-ral, és egy a Kabbala tanulásához és a spiritualitás eléréséhez kidolgozott módszerrel együtt hagyta el. Ő ott érte el azt a 125 fokozatot, amit csak ember, itt, a földi élete során elérhet. A Zohárban említve van, hogy mind ő, mind pedig a fia elérték at “Elijáhu Próféta” nevével jelzett spirituális fokozatot, és ez értendő az alatt, hogy Elijáhu Próféta eljött hozzájuk és tanította őket.
A Zohár különleges formában lett megírva. Részben a Midrás-nyelvén, részben pedig arámiul. Magában a Zohárban van magyarázva, hogy ez az arámi a “héber (nyelv) hátsó fele”, a héber nyelv rejtett része. A Zohárt nem maga Rabbi Simon írta, merthogy ő a Bölcseletet, és az eléréséhez vezető útat, rendszerezett formában továbbadta Rabbi Abbá-nak, aki aztán az egészet könyvre vitte át. Azért neki, merthogz benne volt meg annak a képessége, hogy olyan formában írja meg a dolgokat, amit csak az arra érdemesek tudnak majd megérteni. |
|
Erről a következőképp ír Rabbi Háim Vitál: “És kétségtelen, ha Rásbi nem ismerte és tudta volna a szent szellemével, hogy Rabbi Abba nagy bölcs, aki tudja, hogyan kell felöltöztetni és elrejteni a dolgokat rejtvények és rejtett utalások formájában, úgy, hogy azt még a nemzedékük bölcsei se értsék, nem őt válaszotta volna, hogy megírja.”
Az elbeszélések szerint, a Zohár írásait egy barlangban, Cfát közelében rejtették és temették el, majd pedig néhány száz év múltán a környék arab lakói leltek rá. Ők, a részükről, nagyon örvendeztek, hogy papírra leltek, merthisz az, akkoriban még igen ritkaszámba ment, és azt ők a legkülönbözőbb dolgokra tudták használni. Cfát bölcseinek egyike, mikor mit sem sejtve halat vásárolt a piacon, meghökkenve vette észre, hogy a számára kínált hal csomagolópapírja micsoda ritka értékkel bír. Azon nyomban, ahogy erre rájött, rögvest elkezdte felvásárolni az araboktól a még elérhető iratokat, és azokat egy könyvbe gyűjtötte össze.
A tanulása ezeknek az írásoknak, kabbalisták kis csoportjai által, rejtve zajlott. Az első, aki a Könyvet már szélesebb körben is feltárta, a tizenharmadik században élő Rabbi Móse de Lion volt.
» Hermetika - ZOHÁR - A Ragyogás Könyve
II. Korszak - Az isteni Rabbi Jicchák Luria
A második korszak - amely a mi nemzedékünk Kabbalája szempontjából igen-igen fontos - a Szent Ári (az Isteni Rabbi Jicchák) nevével jelzett korszak volt. Ő teremtette meg a Kabbala-tanítás két koszaka közti átmeneti korszakot. Az ő idejéig a tanulás még titokban, csoportokban zajlott. Ári volt, aki kihírdette a Kabbala-tanulás korszakának kezdetét a tömegek számára.
Rabbi Jicchák Luriá (Ári) 1534-ben született Jeruzsálemben. Az édesapját már fiatal korában elvesztette. Apja halálát követően az anyjával Egyiptomba ment. Ott a nagybátyja házában nevelkedett, és a Tórát, Rabbi Dávid ben Slomó Zimrá-tól és Rabbi Becalel Áskenázi-tól tanulta. Ári hatalmas Tóra-tudással bírt. A rabbijával, Rabbi Becalel-le együtt egy módszert dolgoztak ki a (Talmud) Zváchim Traktátusához, illetve magyarázó megjegyzéseket írtak Rabbi Jicchák Elfászi (Rif) magyarázatához.
Az Egyiptomi évek során a megélhetéséért kereskedéssel foglalkozott, mindezzel együtt, azonban az idejének nagy részét a Tóra-tanulásba fektette. A hagyomány azt tartja, hogy hét évre a Nílusnál levő Roda szigetre vonult el. Ári a Zohár Könyvét, az első kabbalisták könyveit, és a nemzedékében élt Rabbi Móse Kordovéro-nak (Rámák-nak) az írásait tanulta.
1570-ben Egyiptomból Cfát-ra ment. Itt fiatal kora ellenére mindjárt elkezdett Kabbalát tanítani. Nagyon hamar elhíresült a nagysága, olyannyira, hogy Cfát összes bölcse hozzá jött tanulni, akik egyébiránt maguk is hallatlanul nagy tudással rendelkeztek, mind a Rejtett, mind pedig Feltárt Tan területén. Ez híressé tette. Tanítványa, Rabbi Háim Vitál, másfél éven át írta a tanulás során feltett kérdéseire kapott válaszokat.
Ezeknek az írásoknak egy része, amelyeket mi Ári írásaiként ismerünk, olyan könyvek formájában jelentek meg, mint “Éc Háim”, “Sáár HáKávánot”, “Sáár HáGilgulim”, és így tovább. Ári a Kabbala-tanuláshoz egy olyan alap-szisztémát dolgozott ki és hagyott hátra, amely mindenki számára megfelelő és alkalmazható. A módszere szerint, a Kabbala tanulásán keresztül mindenki eljuthat a saját maga kiteljesedett állapotához. Ári egészen fiatalon (38 évesen), 1572-ben halt meg. Írásai, a végakaratának megfelelően, el lettek rejtve, ezzel akadályozván meg, hogy a Tan még ideje előtt feltárulkozhasson. Mi magunk pedig tanui lehetünk egy érdekes jelenségnek, amely az úttörőket és a Kabbala-tanulás új korszakainak hirdetőit jellemzi.
Egyrészről hirdetik a korszak kezdetét és elhozzák az adott nemzedékhez legjobban illő technikát, másrészről viszont, egyazon időben igyekeznek elrejteni és elfedni az írásokat, hogy aztán akinek szüksége lesz rájuk, a saját erejéből tárja fel azokat. S ahogy az látszik, ők jól tudják, hogy a változás folyamata két feltételt követel. Megfelelő korszakot és a lelkek érettségét, amely a részükről az újszerű tanulás utáni igénnyel együtt érkezik el.
Bár a nagy kabbalisták kidolgozzák a szisztémát és tanítják is azt, azonban, mindazonáltal jól tudják, hogy a saját nemzedékük egyelőre még nem képes a változások nagyságát értékelni. Ennélfogva, időnként inkább amellett döntenek, hogy elrejtsék, avagy hogy akár elégessék az írásaikat. Tudvalevő “Báál HáSzulám”-ról, hogy az írásainak egy jelentős részét elégette és megsemmisítette. Mindezzel együtt, különleges jelentősége van annak, hogy a tudást papírra vetik és azt követően megsemmisítik. Mert ami egyszer már fel lett tárva a fizikai világban, egyúttal hatással van a jövőre és megkönnyíti annak másodszori megjelenését.
Ári idejével kezdetét vette a Zohár csoportos tanulásának a folyamata. Őt követően, mintegy kétszáz éven át, a Zohár írásainak virágzása jellemezte az akkori korszakot. A nagy chasszidizmus korában, több nagy kabbalista élt szerte a világban, elsősorban Lengyelországban, Oroszországban, Marokkóban, Irakban, Jemenben és még egyéb más országokban. Ezt követően, a múlt század (20. század) elején, visszaesett a Kabbala iránti érdeklődés, olyannyira, hogy majdhogynem már egyátalán nem foglalkoztak vele.
Így ír erről Rabbi Jehuda Áslág az Előszó a Zohár Könyvéhez c. Írásában (69. pont vége):
"Ezzel te magad is láthatod, hogy Izrael megváltása és egyáltalán, Izrael nagyságának egésze a Zohár és a Tóra bennsőjének a tanulásán múlik. Amelynél fogva minden egyes pusztulás, és romlása Izrael fiainak, amiatt történik, merthogy elfordultak a Tóra bennsőjétől, és azt igen-igen lealacsonyították, úgy téve, mintha az – ne adj Isten – valami felesleges dolog volna."
III. Korszak - Báál HáSzulám
A Kabbala fejlődésének harmadik korszaka olyan további módszerrel gazdagította Ári tanját, amelyet még nemzedékünkben az a Rabbi Jehuda Áslág írt, aki egyben szerzője a Zohár-hoz írott "Szulám"-magyarázatnak, illetve szerzője az Ári írásaihoz készült magyarázatoknak. Megjegyezndő, hogy a módszer maga különösképp a mi nemzedékünk lélek-típusához illik.
Rabbi Jehuda Áslág, akit a Zohárhoz írott "Szulám" elnevezésű magyarrázata nyomán "Báál HáSzulám"-nak is neveznek, 1885-ben született Lengyelországban, Lodz városában. Már fiatalkorában nagy tudásra tett szert az írott és szóbeli Tan ismeretében, majd pedig később bíróként és tanárként tevékenykedett Varsóban. 1921-ben a családjával Izraelbe vándorolt, és a jeruzsálemi Givát-Smuel körzet rabbija lett. Bár a tanelméletét már ekkor megszállottan írta, a Zohárhoz írott magyarázatát azonban csak 1943-ban, az európai vészkorszak tetőpontján kezdte el. Noha a világ még nem tudott a zsidók irtásáról, mégis, ő már ekkor rendkívüli jelentőséget látott a Kabbala tanításában és annak egyetemes terjesztésében.
Erről így ír a Zohár-hoz írott Előszavában:
"És mindabból a dicsőségből, amelyben Lengyelországban és Litvániában stb. volt része Izrael fiainak, semmi, egyedül csak a Szentföldünkön élő túlélők maradtak meg. Így hát mostantól csakis reánk, megmaradtakra hárul, hogy ezt az eltorzult anyagot kijavítsuk, és hogy közülünk az életbenmaradt túlélők mindegyike, teljes szívvel és erővel azon dolgozzék, hogy egyre jobban és jobban megnövelje a Tóra bennső részét, és megadja Neki az Őt megillető helyet, azaz, hogy nagyságában túlszárnyalja a Tóra külsőségét. S akkor majd mindegyikőnk megáldatik azzal, hogy nagyobbá tehesse a saját belsőségét."
Báál HáSzulám a Zohár-hoz írott teljes magyarázatát 1953-ban fejezte be. Majd egy évre rá, 1954-ben hunyt el, és Jeruzsálemben, a Hár HáMönuchot-on (a Megboldogultak Hegyén) lett eltemetve.
Az utolsó muhikán - Rábás
Báál HáSzulám legidősebb fia, Rabbi Baruch Salom Áslág, "Rábás", az apja nyomdokaiba lépett. A könyvei pontosan az apja által tanítottak szerint épülnek fel. Ő már egy kissé tovább bontja és finomabban elemzi az apja írásait. Valamelyest megkönnyíti azoknak a magyarázatoknak az érthetőségét, melyeket az apja még a mi nemzedékünkre hagyományozott.
Rábás 1907-ben szültett Varsóban, és az apjával együtt érkezett Izráelbe. Az Apja, csak már miután megházasodott engedte neki, hogy a kiválaszott tanítványokból álló csoporthoz csatlakozhasson, és velük együtt ő is a Rejtett Tant tanulhassa. A tanítást azzal kezdte, hogy apja új tanítványait tanította.
Majd aztán az apja halálát követően magára vállalta az általa is tanult egyedi út terjesztését. A spirituális nagysága és mélysége ellenére, az apjához hasonlóan ő is mindenkor szerény életet élt. Az élete folyamán cipészként, épitkezési munkásként, és tisztviselőként dolgozott. Külsőleg ugyanolyan életet élt mint minden más ember. Azonban a szabadidejéből minden percet a Kabbala tanulásának és tanításának szentelt. Rábás, 1991-ben hunyt el.
A Kabbala tanulása
A Báál HáSzulám által kidolgozott rendszer mindenkinél alkalmazható, az írásai által felépített "létra" mindenki számára biztosítja a lehetőséget, hogy veszély nélkül tanulhassa a Kabbalát. Továbbá minden Kabbalát tanuló biztosítva érezheti magát affelől, hogy három és öt évnyi tanulás elteltével eléri a spirituális szférákat, és eljut a teljes lét, azaz, "az Istenség felismeréséig". Így nevezzük, merthogy egyelőre még rajtunk túl, az érzékletünkön kívülre van. Amennyiben valaki Rabbi Jehuda Áslág (el’á) könyveiből tanul, nyitva előtte a lehetőség a valódi kiteljesedésre.
A tanulás arra szolgál, hogy vágyat ébresszen bennünk, és hogy akarjuk megismerni a felsőbb világokat. A tanulás folyamán megláthatja az ember, hogy a gyökerei honnan erednek, s hogy ő azoknak a szüleménye. Ennek eredményeként ő egyre nagyobb és nagyobb vágyat kap, csahogy megismerje és kapcsolatot szerezzen ezen gyökereivel. Ilyen mód, hogy tovább fejleszthesse magát, megsokszorozzák az erejét, és így mindazt, amit csak akar, megkap.
Időzítés
Az ismertek szerint a három nagy kabbalista lelke egy és ugyanaz a lélek. Azaz, hogy a lélek, mely egykoron Rabbi Simon, másodjára Ári, és harmadjára pedig mint Rabbi Jehuda Áslág öltött testet. Mindegyik alkalommal, mikor megérett arra az idő, hogy az adott nemzedék érdemében a korábbiaknál több minden táruljon fel, jött és leereszkedett ez a lélek, hogy az éppen ahhoz a nemzedékhez illő módszert tanítsa.
Rabbi Simon nemzedékének egyik legnagyobb Tóra-tudósa volt. Azok alapján, amit mi ma a Gemárából láthatunk, a Feltárt Tanból rengeteg témában maradtak tőle vissza magyarázatok. Méghozzá olyan magyarázatok, amelyek igen-igen híressé lettek, és amelyeket mind a mai napig jól ismerünk. Azonban a Zohár Könyve, miután megírták, eltűnt.
Ez azért kellett, hogy így történjék, mivel a rejtett dolog a természeténél fogva az arra kifejezetten alkalmas időpontban szabad csak, hogy feltáruljék, azaz, mikor a megfelelő lelkek vándorolnak le a világunkba. Ahogy maga a Zohár is az idők folyamán tárult csak fel.
Minden újabb nemzedék egyre több és több titok tárhat fel az érdemeinél fogva a Zohárból. Ami Rabbi Simon bár Jocháj idejében lett lejegyezve, s aztán pedig elrejtve, elsőként Rabbi Móse de Lion idejében lett feltárva. Majd másodjára Ári idejében, aki maga a Kabbala nyelve szerint kezdte azt el magyarázni. Majd aztán Ári írásai ugyancsak el lettek rejtve, azonban részenként, a megfelelő időben, szintén előkerültek. Mígnem a mi időnkben áldattunk meg a „Szulám”-magyarázattal, amely minden egyén számára lehetővé teszi, hogy a Kabbalát bátran tanulhassa, és hogy itt és most érkezhessen el a valódi kiteljesedéséig.
Mi magunk is láthatjuk, hogy a Zohár minden egyes nemzedékben többet és többet üzen a számunkra. Több minden tárul fel belőle és jobban érthetővé válik az emberek számára – magyarán minden alkalommal több, mint az a korábbi nemzedékek esetében. Ez különösen fontos, mert hiszen minden nemzedék egyedi módszer szerint kell, hogy tanulja a Zohár-t. Pontosabban úgy, ahogy az az ő adott lélek-eredetéhez illik.
Forrás: [» Kabbalah.info ]
» Hermetika - Bevezetés a Kabbalába
» Hermetika - Kabbalista Bölcsek
