Cserhalmi Tamás
Kabbalista Bölcsek
- Wise Men of the Kabbalah -
A kabbalista bölcsek
Az idők során, több kabbalista írt alapos és csodálatos könyveket. De szeretnénk négy különleges kabbalistára koncentrálni, és az ő könyveikre. Ezek az emberek kifejezetten azért írták a műveiket, hogy segítsenek a kezdőknek megismerkedni a Kabbalával. A kivételt képezi Akiva rabbi, aki nem hagyott maga után könyvet. Ehelyett olyan meggyőző fogalmakkal ajándékozott meg minket, amik a mai napig hatással vannak ránk.
Akiva rabbi inspiráló alakja és példaképe a kabbalistáknak, az ő korszaka óta – i. sz. első és második század óta. Akiva rabbit követően Simon Bar-Johaj rabbi (Rásbi) jött, aki a Zohár könyvét adta nekünk. Eztán, ti zennégy évszázaddal később jot el, Isaac Luria rabbi (a szent Ari), akinek fő műve az Élet fája és utolsónak Jehuda Aslag rabbi jött el (Baál HaSzulám), akinek a Tíz Szfira Tanulmánya című műve olyan jelentőségű, hogy anélkül a kortárs Kabbala diák képtelen volna elérni a spiritualitást.
Ezek a nagy kabbalisták átadták szövegeiket a generációiknak. Így műveik nyelvezete kortársaik megértési szintjeihez illeszkedik. De az üzenet mindig ugyanaz – Akiva rabbi mottója, “Szeresd a barátodat, mint önmagadat”. Ez az üzenet visszavezet minket Ábrahám üzenetéhez, hogy csak az egységen és összekapcsolódáson keresztül fogjuk legyőzni az egoizmust, elérni a Teremtőt és olyan életet találni, ami fizikai és spirituális boldogságot ad.
Fedezzük fel a személyes történeteket a spiritualitás ezen tartóoszlopai mögött. |
|
Akiva rabbi
|
Akiva rabbi az i. sz. első és második évszázadban élt; ez idő legjelentősebb bölcse volt. Vezető pedagógus, idejének első kabbalistája, és részt vet a kor lényeges spirituális szövegeinek – a Misnának és a Halahának írásában. Ugyanakkor a Bar-Kokheva felkelés spirituális vezetője volt, és ő volt az az ember, aki feltárta a világ számára a szeretet törvényét.
Negyvenéves koráig Akiva rabbi írástudatlan pásztor volt, aki hétköznapi életet élt. Sosem álmodozott arról, hogy egy napon drámai módon fog megváltozni az élete.
A fordulópont
Addig a fordulópontig Akiva rabbi Kalba Savuánál dogozott pásztorként. Negyvenéves kora körül, irányíthatatlan késztetést érzett rá, hogy rájöjjön az élet értelmére és felfedezze a szabályokat, amik azt irányítják. Ebben az időben romantikus kapcsolatban élt Ráhellal, Kalba Savua, az időszak leggazdagabb és legelismertebb emberének lányával. A lány apja nem volt túl boldog, hogy a lánya belebolondult egy “ostobába”. De ahogyan a legjobb történetek folytatódnak, a szerelem győzedelmeskedett, és a szerelmesek egybekeltek az apa akarata ellenére is.
A Talmud szerint (ami a Misna kommentárja), Ráhel volt az, aki arra bátorította Akiva rabbit, hogy hagyja el otthonát és menjen kabbalát tanulni az időszak legnagyobb kabbalistáitól. A szíve azt mondta neki, hogy csak így fog a férje válaszokat találni a kérdéseire. Megeskette, hogy nem fog visszatérni azelőtt, míg a Felső Világok törvényeit nem éri el. És így, feleségétől megáldva Akiva rabbi spirituális útja elkezdődött. |
Akiva rabbi három kabbalistától tanult: Elazar rabbitól, Jehosua rabbitól és Nahumtól, a gamzui embertől. Fokról fokra felemelkedett a spirituális létra fokain, és lassan leelőzte tanítóit, és a generációjának vezető kabbalistájává vált.
Amikor mindent megtanult mentoraitól amit csak tudott, Akiva saját iskolát nyitott. A bölcselet szava gyorsan terjedt, és az országból 24000 diák járt hozzá tanulni.
A szeretet törvényének felfedezése
Akiva rabbi egyedi tanítási módszerei testvéri szeretetet építettek ki a diákjai között. A fizikai valóság ugyanennek a szeretettörvénynek engedelmeskedik, a Teremtőnek, aki a spirituális világokat irányítja. Ennélfogva, amikor valaki a szeretet törvényei szerint cselekszik, kiegyensúlyozott kapcsolatba kerül a Természettel és olyan egésznek és örökkévalónak érzi magát, mint a Természet. De amikor az önszeretet hatása alatt cselekszünk, a testvéri szeretet helyett szenvedünk és boldogtalanok vagyunk.
Akiva rabbi felfedezte, hogy a Természet törvénye, a szeretet törvénye állandó és változatlan. Megtanult a, hogy amikor megváltoztatjuk a hozzáállásunkat másokhoz, hirtelen az egész valóságunk is megváltozik. Felismerte, hogy az egoista kapcsolatok a felelősek a szenvedés minden formájáért a világban.
Az ego, vagy ahogy a kabbalisták hívják, az “önszeretet” bezár minket abba a korlátolt valóságba, amit érzékelünk és nem enged be minket az élet örökkévaló spirituális birodalmába. Az egyetlen mód, hogy megtapasztaljuk az örökkévalót. ha megváltoztatjuk a hozzáállásunkat másokhoz. Akiva rabbi a tapasztalatait a híres mondásában foglalta össze: “Szeresd a barátodat, mint önmagadat; ez a Tóra (tanítás) legnagyobb szabálya.”
A Bar-Kokheva felkelés
Időszámításunk szerint 132-ben Simon Bar-Kokheva vezetésével Júdea királysága felkelt a rómaiak ellen. Úgy tűnt, hogy sikerrel járnak, amikor visszavonulásra kényszerítették a rómaiakat. Kétségbeesésükben a rómaiak segítséget kértek, és mikor az új csapatok megérkeztek, az erők egyensúlya megváltozott. A rómaiak mindent megsemmisítettek útjukon és elfoglalták Júdea királyságát. Zsidók tízezreit gyilkolták meg, és akiket elfogtak, azokat eladták rabszolgának.
Bar-Kokheva felkelésének leverése a kabbala történetének legértelmesebb szakaszainak egyike volt. Júdea fizikai lerombolása népeinek spirituális hanyatlásának testet öltése volt és a hanyatlás legtisztább szimbóluma Aelia Capitolina pogány városának létrehozása volt Jeruzsálem romjain.
A kabbalisták, akik folytatták a tanítást a romba döntés ellenére, halálra voltak ítélve, és Akiva rabbi egyik áldozata lett ennek. Folytatta a tanítást és megosztotta a Kabbala bölcseletét, ameddig el nem fogták a rómaiak. Caesareába küldték börtönbe, ahol egy római meghatalmazott brutálisan kivégeztette.
Két csapás Akiva rabbi munkájára
Az elmúlt 5000 évben az emberiség több jelentős kitörését figyelhette meg az egoizmusnak. Mindegyik kitörés úgy jelent meg, hogy az emberek többet akartak mint azelőtt, és mindegyik megváltoztatta a történelem menetét.
Az első kitörés Bábelben volt, Ábrahám idején. A második Mózes korában, és a harmadik Akiva rabbi korában. Az egoizmus utolsó kitörése miatt, a testvéri szeretet Akiva rabbi tanítványai között átalakult egy megalapozatlan gyűlöletté. Ez a diákjainak spirituális hanyatlásához vezetett, akik nem voltak már képesek felfogni a spirituális világot, csak ennek a világnak felfogására maradtak képesek.
Amikor a diákok között megalapozatlan gyűlölet tört ki, újabb csapást szenvedtek. Járvány terjedt közöttük, ami öt kivételével Akiva összes tanítványát megölte. A megmaradt öt azért élte túl, mert ők visszanyerték a testvéri szeretet érzékelését. A járvány egyik túlélője volt az az ember, aki folytatta Akiva rabbi tanítását és írott formába öltötte azt. A neve Simon Bar-Johaj rabbi volt, aki később megírta a Zohár könyvét.
Simon Bar-Johaj rabbi (Rásbi)
|
Simon Bar-Johaj rabbi (Rásbi) mentorán Akiva rabbin keresztül háromezer évnyi felhalmozott spirituális tudást kapott – mindet olyan kabbalisták érték el, akik előtte éltek. Miután leírta, elrejtette, mert az emberiség nem volt felkészülve rá. Ma, jelentős kabbalisták alapján, mint például Jehuda Aslag rabbi és a Vilna Gaon (GRA), már valóban készen állunk a Zohár könyvének feltárására.
Rásbi, a Zohár könyvének írója (A Fényesség könyve), egy Tana volt – a korai időszámításunk szerinti időszak nagy bölcse. Emellett Akiva rabbi közvetlen tanítványa is volt. Számos legenda ismert Rásbiról, akit a Talmud sokszor említ, ugyanúgy, ahogy a Midrás is, ezek az időszak szent héber szövegei.
Rásbi Galileában született és nőtt fel. Szidónban élt (ma libanoni város), és Merónban (észak Izraelben), iskolát nyitott Nyugat-Galileában, nem messze Meróntól?
Még gyerekként is különbözött a kortársaitól. Olyan kérdések mint, “Mi az életem célja?”, “Ki vagyok?” és “Hogyan épült fel a világ?” egyfolytában kísértették, követelték, hogy fedezze fel rájuk a válaszokat.
Azokban az időkben a galileai élet kíméletlen volt: a rómaiak, akik megölték tanítóját, Akiva rabbit, még mindig üldözték a zsidókat, folyamatosan új törvényeket alkotva, hogy büntethessék őket. Egyik ilyen törvény volt, ami megtiltotta, hogy a zsidók kabbalát tanuljanak.
De a rómaiak tiltása ellenére Rásbi belemerült a Kabbala tanulmányokba és megpróbálta megérteni annak bonyolult rendszerét. Úgy érezte, hogy a bibliai történetek alatt egy mély és rejtett értelmezés lapul, ami válaszokat ad örök kérdéseire. |
Rásbi fokozatosan felismerte, hogy találnia kell egy tanárt, aki már bejárta a spirituális utat, tapasztalatot szerzett, és vezetni tudná őt felfelé a spirituális létrán. Ez arra késztette, hogy csatlakozzon Akiva rabbi csoportjához, és ez olyan döntés volt, ami fordulópont lett Rásbi életében.
Tanulóból menekültté
Rásbi mohó, eltökélt diák volt, olyan vággyal, hogy felfedezze a Felső Erőt. Tizenhárom évig tanult Akiva rabbival és megszerezte a legmagasabb fokozatot a spirituális létrán.
A Ber-Kokheva felkelés a római irányítás ellen Izrael földjén váratlanul véget vetett Akiva rabbi iskolájának. Rásbi csatlakozott a felkeléshez és egyik vezetője lett, aztán miután megtudta, hogy tanárát hogyan végezték ki, az ellenállása még szenvedélyesebb lett.
A Talmud egy helyen említi, hogy egyszer, mikor Rásbi a római uralom ellen beszélt, valaki véletlenül meghallotta és értesítette a római hatóságokat. A rómaiak távollétében halálra ítélték Rásbit. De ahhoz, hogy kivégezhessék Rásbit, előbb el is kellett volna fogniuk. A római császár embereket küldött, hogy keressék meg, de legnagyobb csalódásukra Rásbi látszólag teljesen eltűnt.
A piqiin-i barlang
A hagyománynak megfelelően Rásbi és a fia Piqiinbe menekült, egy észak-izraeli faluba, ahol egy barlangba rejtőzött és beleásta magát a Kabbala bölcseletének titkaiba, ahol a teremtés teljes rendszerét felfedezték.
Tizenhárom barlangban töltött év után Rásbi meghallotta, hogy a római császár meghalt. Végre megkönnyebbülten felsóhajthatott. Miután elhagyta a barlangot, Rásbi kilenc tanítványt hívott magához és velük együtt egy másik kisebb barlangba ment, amit az Idra Raba néven (A Nagy Gyűlés) ismerünk, ez a barlang nincs messze Merón városától. Segítségükkel megírta a Zohár könyvét, a Kabbala legfontosabb könyvét.
Jehuda Aslag kabbalista úgy írta le Rásbit és a tanítványait, mint az egyedüli embereket, akik elérték a tökéletességet – a 125 fokozatot, ami teljesíti a lélek korrekcióját. Amikor befejezte a Zohár könyvének kommentárját, Aslag hálaadó étkezést tartott, hogy megünnepelje műve elkészültét. Ennél az ünneplésnél kijelentette, hogy “…a Messiás napjai előtt lehetetlen volt elérni mind a 125 fokozatot… kivéve Rásbinak és a tanítványainak, a Zohár könyvének megíróinak. Őket a 125 fokozattal jutalmazták, még akkor is, ha a Messiás ideje előtt éltek.”
Ezért van az, hogy gyakran írják a Zohár könyvében, hogy nem lesz olyan generáció, mint Rásbié volt, egészen a “Messiás király generációjáig” (az időig, amikor az egész emberiség korrigálva lesz) Ezért van az, hogy Simon rabbi műve ekkora jelet hagyott a világon, hiszen a spirituális titkok mind a 125 fokra vonatkoznak.
Egy a milliók közül
Rásbi egyedi lélek volt, akinek az volt a feladata, hogy minden teremtményt segítsen kapcsolatba lépni a Felső Erővel. Ez a fajta lélek úgy jön a világunkba, hogy a legnagyobb kabbalisták alakját ölti fel. Mindenkor, amikor a lélek megjelenik, egy új spirituális fokra emeli az emberiséget, és jeleit hagyja Kabbala könyveken keresztül, amik az elkövetkezendő generációkat szolgálják.
A Zohár könyve kétségtelenül egyike a világ leghíresebb fogalmazványainak. Több ezer történet témája volt, és habár majdhogynem kétezer éve írták, még mindig rejtély övezi ezt a könyvet. Olyan nagy vonzerővel bír, hogy annak ellenére, hogy még a mi generációnkban is megfelelő magyarázat nélkül is teljesen érthetetlen a könyv, emberek milliói szorgalmasan kísérlik kutatni a titkait.
Luria Izsák (a Szent Ari)
|
Pusztán másfél év alatt Luria Izsák (a Szent Ari) (1534-1572) forradalmasította a Kabbalát és elérhetővé tette mindenki számára. Korszaka óta a “Luriánus Kabbala”, lett a leghangsúlyosabb irányzat a Kabbala tanulmányozásában.
Az Ari a 16. század legnagyobb Kabbalistája Száfedben élt, egy városban Rásbi falujához, Merónhoz közel. Az Ari idejében Száfed hires volt a kabbalista lakosságáról.
Az Ari életének története legendákkal és rejtélyekkel tarkított. Egy ilyen legenda az is, hogy amikor megszületett, az apjának azt mondták, hogy a fia nagyságra született. Az Ari hirtelen halála harmincnyolc eves korában, amikor élete derekán járt, a mai napig rejtélynek számít.
Rejtélyek és legendák embere
Az Ari Jeruzsálemben született 1534-ben. Nyolc eves korában elvesztette édesapját, és ezután a családja nyomorban élt. Kétségbeesésében az anyja Egyiptomba küldte a fiatal Izsákot, hogy a bácsikájánál lakjon, ahol élete leghosszabb szakaszát töltötte. |
Mint fiatal fiú, az Ari a órákra, sőt napokra a szobájába zárta magát. Ennyire belemerült a Zohár könyvébe, és próbálta megérteni az összefüggéseket. Több népi történet elmeséli, hogy az Arit azzal jutalmazták, hogy “feltárult neki Illés” (ez egy egyedi spirituális feltárulkozás), és a Zohárt “tőle” tanulta meg. Az Ari számára a Zohár könyve jelentette az egész világot.
Mint a 16. század kabbalista fővárosa, Száfed több gyakornokot vonzott közelről és távolról. Ráadásul Száfed nincs messze Meróntól, Simon Bar-Joháj rabbi temetkezési helyétől, és közvetlenül a környékén van Rásbi barlangjának, az Idra Rábának.
1570-ben, egy kemény tél köszöntött Egyiptomra. A szakadó esők hatalmas szökőárakat okoztak, és egész falvak kerültek sár és víz alá.
Egyik legenda úgy szól, hogy Illés próféta ennek a télnek egyik legviharosabb éjjelén meglátogatta az Arit, és azt mondta neki: “Közel van a véged. Hagyd el ezt a helyet; vidd a családodat és menj Száfed városába, ahol lelkesen várni fognak benneteket. Ott, Száfedben megtalálod a tanítványod, Chaim Vitalt. Át fogod adni a bölcsességed neki, felkened őt, és el fogja foglalni a helyedet.”
Így a tél végeztével az Ari Száfedbe ment, Izrael földjére. Harminchat eves volt ekkor, és már csak két éve volt hátra az életéből.
Felkészülés a feltárulkozásra
A kabbalisták az Ari előtt 1500 évig rejtve tartották a Kabbala tudományát, mióta Rashbi elzárta a Zohár könyvét. Felkeltek éjfélkor, meggyújtottak egy gyertyát és becsukták az ablakokat, hogy ne hallatsszon ki, amit beszélnek. És akkor tiszteletteljesen kinyitottál a Kabbala könyveket és beléjük merültek, arra törekedve, hogy felfogják annak rejtett igazságait. A kabbalisták vonakodtak tőle, hogy publikálják a műveiket, mert attól tartottak, hogy félreértik őket. A Zohár könyve kijelentette, hogy fel fog bukkanni újra, mikor a generáció készen áll, és az Ari idején úgy érezték a kabbalisták, hogy még nincs itt az idő erre.
Az emberiség több évszázadig várt a helyes útmutatásra, ami kinyitja a Kabbala kapuit a nyilvánosság felé. Végül az Ari megérkezése Száfedbe és nyilvános közeg számára ezt követő feltárása a Zohár könyvének, azt mutatta, hogy végül eljött az ideje, hogy bevezessük a világot a Kabbala titkaiba.
Nehéz eltúlozni az Ari fontosságát és szellemi kaliberét. Pusztán tizennyolc hónap alatt hatalmas nyomot hagyott a kabbalista gondolkodás történelmén és a tanítási módszerekben. A tanításai új, rendszerbe foglalt bemutatását vezették be a spirituális gondolkodásnak. Az Ari módszerét használva, a mai tudományos korban is bárki elérheti, amit csak egy kevés kiválasztott tudott elérni azelőtt.
Az Ari könyvei között, az Élet fája talán a legfontosabb mű. Ez a könyv tiszta és egyszerű stílusban mutatja be az Ari tanításait. Az évek során az Élet fája az egyik leglényegesebb szöveg lett a Kabbalában, a második a Zohár könyve után.
Az Ari harmincnyolc évesen ment el, miután megbetegedett egy járványban, ami 1572 nyarán pusztított. Az ő tevékenysége egy új korszak elkövetkeztének előszele volt. Nemcsak egyike volt a legnagyobb kabbalistáknak, de ő volt az első, aki “engedélyt kapott Felülről”, hogy feltárja a Kabbala bölcseletét a világ számára. A képessége, hogy átváltoztassa a Kabbalát egy módszerről, ami választott kevesek számára szólt egy olyan módszerré, ami mindenki számára szól, korszakok spirituális óriásává tette őt. Ma több lélek áll készen a spirituális felemelkedésre, és hogy meg is tegyék azt, szükségük van rá, hogy megtanulják a módszerét, a Luriánus Kabbalát.
Jehuda Leib HaLevi Aslag rabbi (Baál HaSzulám)
|
Jehuda Aslag rabbit (1884-1954) jobban ismerjük a Baál HaSzulám néven (A Létra Birtokosa), amit a Szulám (Létra) című Zohár-kommentárjáért kapott. Baál HaSzulám egész életét a Kabbala bölcseletének magyarázatával töltötte, fejlesztve és terjesztve azt Izraelben és az egész világon. Újrafogalmazta Ari Luriánus Kabbaláját a mi generációnk számára, és ezt megtéve mindenki számára lehetővé tette, hogy tanulmányozza a valóság gyökereit, amiben élünk, és így végső célt találjon az életben.
Azért mert Baál HaSzulám akkor született, amikor a világ készen állt arra, hogy tudomást vegyen a Kabbaláról, az írásai világos “multinacionális” nyelvezetben íródtak. Még jóval azelőtt, hogy mások számára nyilvánvaló lett volna, megjósolt olyan folyamatokat, mint az orosz kommunizmus bukása, vagy a globalizáció, és az emberiség spirituális korrekciójával kapcsolatban mutatta be őket.
Baál HaSzulám Varsóban, Lengyelországban született és Jehosua Porsov rabbitól tanult Kabbalát. 1921-ben Izraelbe emigrált a családjával (amit akkoriban Palesztinának hívtak), és Jeruzsálem régi városrészében telepedett le.
Érkezésének híre gyorsan elterjedt a városban, és hamarosan ismert lett arról, hogy járatos a Kabbalában. Fokozatosan tanítványok kezdtek köré csoportosulni, és az éjszaka rövid óráiban érkeztek hozzá, hogy Kabbalát tanuljanak tőle. Később Baál HaSzulám elköltözött Jeruzsálem régi városrészéből és másik Jeruzsálemi környékre költözött, Givat Shaulba, ahol több évig a városrész rabbijaként szolgált. |
Fő művei
Az ő két alapvető műve, sok évi munka gyümölcse A Tíz Szfira Tanulmánya, ami az Ari írásain alapul és A Zohár könyve a Szulám (Létra) kommentárral. A tizenhat részes publikáció, aminek az a címe, hogy A Tíz Szfira Tanulmánya 1937-ben kezdődött. A Zohár könyve a Szulám kommentárral tizennyolc részben került publikálásra 1945 és 1953 között. Ezután Baál HaSzulám további három részt írt, amit ő úgy hívott: Az új Zohár. A későbbi magyarázat publikálása csak 1955-ben történt meg, a halála után.
A Zohár könyvéhez fűzött kommentárjának bevezetőjében elmagyarázza, miért híva azt “Létrának”. “Azért hívtam a magyarázatomat Szulámnak (Létrának), hogy megmutassam, az a szerepe a kommentáromnak, mint ami egy létra szerepe: ha van egy padlásunk isteni dolgokkal feltöltve, szükségünk van egy létrára, hogy felmásszunk oda, és a világ összes java a kezeitekben lesz.”
Baál HaSzulám számos bevezetést írt, ami bevezeti a tanítványt a Kabbala szövegek hatákony tanulmányozásába, és letisztítja a tanulási módszert. Ilyen bevezetők többek között “Előszó a Zohár könyvéhez”, “Bevezetés a Zohár könyvéhez”, “Előszó a Kabbala tudományához” “Előszó a Szulám kommentárhoz”, “Általános előszó az Élet Fájához” és “Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányához”.
1940-ben Baál HaSzulám kiadta az újságát, amit úgy hívott: A Nemzet. Utolsó éveiben megírta az Utolsó generáció irományait, amelyekben különféle kormányzási típusokat elemzett, és pontos leírást adott, hogy hogyan épüljön fel a kijavított társadalom a jövőben.
A szó terjesztése
Baál HaSzulám nem elégedett meg pusztán azzal, hogy leírta a gondolatait. Ehelyett azon fáradozott, hogy elősegítse azok terjedését. Erőfeszítései részeként Izrael olyan elöljáró alakjaival találkozott, mint David Ben Gurion, Chaim Nachman Bialik, Zalman Shazar és másokkal is.
David Ben Gurion, Izrael első Miniszterelnöke azt írta a naplójában, hogy többször találkozott Baál HaSzulámmal, és hogy ezek a találkozók meglepték őt, mert “én szerettem volna vele a Kabbaláról beszélni, és ő a szocializmusról akart.”
“Valóban, már olyan fokra érkeztünk el, hogy az egész világ egyetlen kollektív társadalmat alkot. Ez azt jelenti, hogy minden egyes ember a világban, az életének velejét szívja és a megélhetése minden embertől függ a világon, és arra kényszerül, hogy az egész világ jólétével törődjön. … A lehetőség, hogy jót tegyünk, boldogok legyünk és békében éljünk, elképzelhetetlennek tűnik, ha nem az összes országban valósul meg a világon.”
-- Baál HaSzulám, “Béke a világon”
Kivonat a Hárec újságból, ami 2004 december 16-án jelent meg: “Egy napon a kora 1950-es évek Jeruzsálemében, Slomo Soham, a későbbi Izrael díjas író és kriminológus elindult felkeresni Jehuda Aslag rabbit. … Aslag ez idő tájt szerette volna megjelentetni a Haszulámot (szó szerint: a Létra), az ő héber fordítását és kommentárját a Zohár könyvéhez… Amikor csak összegyűjtött egy kis pénzt kisebb adományokból, kinyomtatta a Haszulám részeit.”
“Állva találtam egy omladozó épületben, ami majdhogynem egy kunyhó volt, ami helyet adott egy öreg nyomdának. Nem engedhette meg magának, hogy betűszedőt fizessen, és saját maga szedte a betűket, betűről betűre, a nyomda felett állva órákig, annak ellenére, hogy már a késő hatvanas éveit taposta. Aslag tényleg Cádik volt (igaz ember) – egy alázatos ember, ragyogó arccal. De ő egy abszolút mellőzött alak volt, és szörnyen szegény. Később hallottam, hogy olyan sok időt töltött betűszedéssel, hogy az ólom, amit a nyomtatási folyamat során használtak, lerontotta az egészségét.”
Több mint fél évszázad kellett hozzá, hogy felismerjék a nagyságát, de ma nagyon ismertek az eredményei. Az elmúlt években a tanításai olyan nagy figyelmet kaptak, hogy tanítványok százai, ezrei tanulmányozzák a műveit, amit több különböző nyelvre fordítottak le. Most, aki tényleg fel szeretne mászni a spirituális létrán, az könnyen megteheti azt.
Baál HaSzulám lenyűgöző és összetett egyéniség volt, nyitott gondolkodású és jól képzett. Nagyon foglalkoztatták a globális történések, ugyanúgy ahogy azok az események is, amik Izraelben történtek, ahol ő élt. A nézeteit forradalminak tekintjük, és messzire hatónak, a bátor hangvétele okán, még a mai napokban is.
Baál HaSzulám 1954-ben hunyt el, de a gondolatait állandóvá tette örököse, elsőszülött fia, Baruch Shalom Aslag rabbi.
Forrás: Rav Michael Laitman: Kabbala kezdőknek
Forrás: [» Magyar Kabbala.info ]
» Hermetika - Bevezetés a Kabbalába
» Hermetika - A Kabbala Atyjai
