2009.
Hat milliárd emberből akár csak egyet is szeretni…
MINDEN ami a világban létezik a szeretet által jött létre. És valójában csakis egyetlen érzelem, egyetlen hajtóerő létezik, és ez maga a szeretet. Ugyan az érzelmek világa sokfélének látszik, de igazából csak ez az egyetlen fényforrás, ami, mintegy prizmán megtörve sok-sok színre bomlik, hogy alkotóelemeire bontva létrehozza az érzelmek sokaságát: a gyűlölettől kezdve, a harag, irigység, vonzalom, együttérzésen át a feltétlen szeretet érzéséig.
Mindent és Mindenkit a szeretet hajt
Az Erő amely minden embert arra ösztönöz, hogy jót vagy rosszat tegyen, valójában teljesen ugyanaz az erő: mindenkit a szeretet hajt, ha jót, ha rosszat cselekszik. Ha a szeretet határtalan, azaz nincs semmiféle korlát közé szorítva, a szeretet gyümölcse mindig jó, ha viszont a szeretetet kizárólagos módon korlátozzuk valamire vagy valakire, a gyümölcse mindig rossz. A szeretetet mindig csak saját világlátásunk korlátozza: saját emberi határaink, saját köreink. Ha a szeretetet csak saját körünkön belül gyakoroljuk, akkor fellép a birtoklási vágy, az ellenőrzés iránti vágy, és hosszútávon az ebből fakadó elégedetlenség. Ha pedig kilépünk ebből a körből, akkor közömbösség, gyanakvás, vagy végső soron a gyűlölet érzése talál ránk.
Mindenki megértheti milyen a korlátolt, kisajátító, kirekesztő is lehet a szeretet, ha arra gondol, hogyan szerette mondjuk Hitler saját határain belül nemzetét, és hogyan gyűlölte azokat, akik nem ehhez a körhöz tartoztak. De saját szeretetünk határait is könnyen tetten érhetjük, ha mondjuk arra gondolunk mit érzünk ha egy afrikai gyermeket látunk éhezni, vagy mit érzünk akkor amikor saját gyermekünk éhezik. A kettő nem és ugyan az, de mindkét érzést a szeretet szüli. Csak más a mértéke, és az iránya.
A szeretet természetét nagyon sokan félreértjük, és ezáltal sokan képtelenek vagyunk túllépni saját határainkon. Szeretetünk szeretnénk magunknak megtartani, és csak kizárólag úgy adni, annak adni, ahogyan és akinek mi szeretnénk. Pedig a szeretet nem ilyen. Pontosan a szeretet természetével kapcsolatos téveszmék miatt van, hogy sokan képtelenek vagyunk maguknak párt találni. Ezért fontos tudni, milyen is a szeretet a maga tökéletes formájában.
A tökéletes szeretet jellemzői
Van néhány általános jellemzője a Szeretet Tökéletes Formájának. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, akkor tudhatjuk, hogy a szeretet amelyet adni kívánunk nem a tökéletes szeretet.
|
A szeretet nem cseretárgy. Nem azért jön létre, nem azért van, hogy valamit cserébe kapjunk. Nem érvényes rá az a szokásos emberi játszma, hogy ha kedden én teniszezhetem, te elmehetsz szombaton moziba. Nem igaz rá, hogy szeretlek, ha te is szeretsz engem. Ahol a szeretet tökéletes formában van jelen, ott az egyén azért szeret, hogy a másik boldog legyen, nem azért, hogy ő boldog lehessen. Ha a szeretet tökéletes, akkor nem azért jelentkezik, mert te a másikat szereted, vagy mert a másik szerethető, hanem mert nem tehetsz mást. Mert nem tudod nem szeretni.
A szeretet önmaga jutalma. Aki szeret, az magát a szeretés érzését és ennek boldogságát kapja jutalmul, semmi mást. Mert mindig az a boldog, aki szerethet. Az korántsem biztos, hogy akit szeretnek az is boldog lesz ettől. Sokszor mondják azt emberek, hogy „Bárcsak szeretne engem valaki, olyan boldog lennék.” Ez biztos, hogy nem igaz. Gondolj bele: ha például valaki azt mondja Sebeők János szerelmes beléd, boldogabbnak érzed magad? Vagy, hogy ma találkozott Pistával, aki azt üzeni tiszta szívéből szeret? Bármennyivel is boldogabbnak érzed magad? Persze, hogy nem! A helyzet az, hogy attól, hogy Pista szeret téged semmivel sem változtak az érzéseid. Attól, hogy valaki szeret-e vagy sem, egyszerűen te magad nem leszel boldogabb!
A boldogság a szeretésben, a szeretet gyakorlásában és adásában rejtezik, és nem a megkapásában. A szeretetnek nem tárgyának, hanem alanyának lenni tesz boldoggá. A szeretetnek pedig nincs ára, így nem is vár semmiféle jutalmat cserébe.
A szeretet legyőz minden félelmet. Ha egy fiatal anya egyedül sétál az utcán és szembe jön egy morgós kóbor kutya, a nő valószínűleg megijed és elszalad. Ha ugyanez az anya a gyermekével van, akit szeret, egész biztos, hogy a kutya és gyermeke közé áll. A szeretete és az abból fakadó féltés, bátorságot ad, ami legyőz minden korábbi korlátot, minden félelmet. Ezért ha egy kapcsolatban ott a tökéletes szeretet, akkor nincs félelem, és akkor nincs semmiféle önmegtartóztatás sem. Nincs benne az az érzés, hogy ha mindenemet odaadom, talán mindenemet el is veszíthetem. Nincs rá szükség, hogy visszatartsam a szívemből áradó szeretetet, hanem teljes mértékben kitárulkozom, hogy átadjam magam a másiknak. És ha teljesen átadom magam, ha teljes szívemből szeretek, a teljességet kapom vissza. |
A félelemnélküliségből születik az igazi kapcsolat és az igazi barát, az igazi lélek-társ. Mert milyen is egy igazi társ, egy jóbarát? El lehet neki mondani mindent, és el is mondok neki mindent. Nincsenek korlátok, határok, titkok, privát szférák. Nincsenek tabutémák, nincs tabu múlt, tabu jelen, tabu jövő. Miért? Mert a barát, ítélkezés nélkül, mindent meghallgat, befogad és elfogad. Mert nem elvenni, hanem puszta jelenlétével csak adni akar. Éppen ezért a félelemnélküli szeretetben születhet csak meg az igazi barátság, az igazi kapcsolat.
A szeretetnek nincs vetélytársa. Akit a szeretet tökéletes mértékével szeretünk, az számunkra a legtökéletesebbet testesíti meg. És miután a legtökéletesebbnél nincs jobb, nincs semmiféle vetélytársa sem. Miután számunkra ő a legtökéletesebb, ettől nem is tudja elvonni figyelmünket semmi. Hogy kiben látjuk megtestesülni ezt a legtökéletesebbet, azon múlik, mit látunk benne. Ez pedig azon múlik minek tartjuk, minek látjuk magunkat. Önmagadról alkotott képed határozza meg másokban mit és hogyan szereted őket!
A testi és a szellemi szeretet csapdái
Ha magadat a testeddel azonosítod, másokban a szép testet szereted, és a szép testekhez vonzódsz. Ennek is megvan a maga haszna és élvezete és a belőle fakadó fájdalma. A testi élvezet ugyan mindenkinek vonzó és nagyon jól hangzik, sokan úgy gondolják hogy van amiből soha-soha nem elég… A tény az, hogy az élvezetből, a kéjérzetből csak egy meghatározott mennyiség esik jól. Például TV nézés közben a cirógatásnál az első egy perc jólesik, a második már kevésbé, utána kimondottan irritáló, majd fájdalmas.
Ha magadat viszont a szellemeddel és az intelligenciáddal azonosítod, és mondjuk magad is intelligens vagy, akkor csak intelligens emberek társaságát szereted. De már a zseniálisakét, vagy a buta emberekét nem bírod elviselni. A zsenikét azért nem, mert nem érted amit mondanak, a butákét meg azért nem, mert ők nem értik amit mondasz nekik. Így csak azokét fogod szeretni, akik kb. ugyan olyan mértékben intelligensek vagy okosak mint te magad.
Akár inkább testnek, akár inkább szellemnek tartod magad ahhoz, hogy megtaláld az Igazi Szeretetet, meg kell, hogy találd Igazi Önmagad, amely sem nem test, sem nem szellem.
A tökéletes szeretet végső akadálya, hogy hamis dologra irányul. A lényeg helyett, a formákra összpontosít. Nem arra a valódi felsőbbrendű én-re, ami a másik ember lelkében él, nem az örök teljességre törekvő lélekre, nem a sérthetetlen tökéletes istenemberre, hanem a formákra, amelyek pont ezt fedik el látásunk elől. Pedig szeretni csak ezt lehet, mert ez az egyetlen, ami állandó, örök és teljes, mint a szeretet maga. És mint a régi bölcs latin mondásból tudhatjuk: A hasonló csak a hasonlót szereti…
Az AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK
1. Az egyéni preferenciák bevásárló-listája
Életünkben a tökéletes szeretet megnyilvánulási lehetősége nagyon csekély. Kevesen vannak közöttünk akik képesek ennek gyakorlására. Ennek egyik legfőbb akadálya, az, hogy egy mentális szűrőt, tudati akadályt gördítünk útjába. Ez pedig elvárásaink végtelen bevásárló-listája. A bevásárló lista azoknak a felszínes tulajdonságoknak a felsorolása, amelyek alapján elfogadunk vagy elutasítunk valakit. Ami alapján szerethetőnek, vagy szerethetetlennek minősítjük a velünk szemben állót.
Legyen magas, értelmes, jóképű, kedves, jó hallgatóság, érdekes, izgalmas, mérhetetlenül gazdag, stb. Ha megfelel ezeknek, jöhet! Mindenkinek van egy ilyen listája csak nem szívesen beszél róla, mert ez a lista az önző vágyak, előítéletek, és korlátok pici (?) cetlije. Ha valakivel találkozunk, a feje mellet megjelenik ez a lista, és elkezdünk pipálni: igen, igen, igen, nem, nem, nem, nem, … fúj, viszlát. Aztán jöhet a következő parti-vendég, és elő a listát: igen, igen, nem?, nem, nem, nem, … fúj, viszlát. Akárhányszor valakinek bemutatnak, vagy valakivel megismerkedünk elővesszük ellenőrzőlistánkat és pipálunk. Ha beismerjük, ha nem. Listánk meghatározza szociális észlelésünk, hogy hogyan és milyennek látjuk embertársaink.
A valóság az, hogy az ilyen listáztatáson, az emberiség megbukik. Egy ilyen teszten nem állja meg a próbát senki sem. Mert ez a lista rólad és nem a másikról szól. Hogy te milyen vagy, jobban szólva milyennek képzeled magad. Amikor gyermek voltál nem volt ilyen listád ezért szerettél mindenkit. Azután beléd nevelték, hogy legyen egy ilyen listád és lett is. Milyen a kedvenc színed? Mi a kedvenc ételed? Mi a kedvenc állatod? És noha egy gyerek minden színt, minden ételt és minden állatot kedvel, előbb utóbb megtanulja, hogy a kedvenc színe az indigókék, a kedvenc étele a tatár-beefsteak, a kedvenc állata a kacsacsőrű emlős legyen, mert ugye közönséges színek, ételek, állatok, csak közönséges embereknek való. Mire 16 éves lettél a fejedben kész volt a lista, az indigókék szemű, tatár-beefsteaket ebédelő, kacsacsőrű emlősöket védő különleges párodról, aki pont olyan mint te. Ugyanazt szereti, ugyanazt gondolja, ugyanazt csinálja.
Szeresd az előtted álló embert!
Ha komolyan vesszük ezeket a listákat, oda jutunk, hogy az egész világon jó ha akad mondjuk kettő ember, aki megfelel neki, és a tragédia az, hogy nekik viszont megvan a maguk listája,és ezért nem szeretnek téged! Hat és fél milliárd ember él ezen a bolygón de a legtöbb ember egyet sem talál akit szerethetne! Ez aztán az őrület!
A legjobb, ha a listánkat szépen kidobjuk.
2. Az elvárások
Nagyon gyakori, hogy nem a másikat szeretjük, hanem a másikkal kapcsolatos elvárásaink beteljesülését. Például ha a másikkal kapcsolatos elvárásunk a birtokvágyból fakad, akkor azt szeretnénk, hogy a másik mindig mellettünk, ‘velünk’ legyen. Még ha máshol, másokkal jobban is érezné magát, akkor is azt várjuk el tőle, hogy mellettünk, velünk legyen. Ilyenkor nem őt szeretjük, hanem saját magunkat. De még csak azt sem. Csak elvárásaink kényszerének próbálunk megfelelni.
A legtöbb párkapcsolat elvárások kusza szövevénye. Míg mondjuk egy idegennel való találkozás esetén 15 perc késés bocsánatos bűn, egy férj 15 perces késése egy esti vacsoráról akasztással jár. Annak jele, hogy nem becsüli a gondoskodó szeretetet, amit otthon feleségétől kap. Vagy valóban?
Mint szülő azért akarom, hogy te is orvos legyél, mint én, mert a legjobbat akarom neked. Mert szeretlek. Igaz, hogy több millió boldog buddhista tanító van a világon, de, hogy te is az legyél, azt már nem viselem el. Úgy szeretlek, ahogy én elvárom tőled, hogy viselkedj. Szeretetem feltételes, és csak az elvárásaim tükrében jár. Ez szüleim és saját életem példája.
Miért van, hogy olyan gyakran vadidegenekkel tudjuk lefolytatni a legmélyebb beszélgetést. Hogy 10 percnyi ismeretség után, már életünk legnagyobb problémáit tárgyaljuk egy idegennel, akiről 10 perce még azt sem tudtuk létezik a világon, és 20 perc múlva már nem is lesz érdekes, hogy létezik-e? Mert nincsen semmilyen velünk szemben támasztott elvárása. Nem ítél, nem tanácsol. Velük szemben teljesen őszinték, Önmagunk lehetünk. Nincs mit védeni, és nincs mit birtokolni. Elmebaj, hogy ezt csak idegenekkel vagyunk képes megcsinálni!
Az elvárások lehetetlenné teszik a szeretet megnyilatkozását.
3. Birtoklási vágy
A szeretet harmadik legnagyobb gátja, hogy az emberi tudat mindig birtokolni vágyik. Az emberi szív mindig tele van. Ha 20% szeretet van benne, akkor a többi 80% csupa képzelt tulajdonnal van tele. Az emberi elmében a helyet, a szeretet helyett tulajdonlott ‘dolgok’ töltik ki.
Példa erre akár csak egy autó birtoklása. Ebben az estben is annyira egyé válik a birtokló a birtoklottal, hogy ilyeneket mond: „Beragadtam a dugóba.” , „Nem bírok haladni.”
A birtoklott dolgok a tudat terhei. És kiszorítják a szeretetet. A szeretetben nincs birtokvágy. Nem a szeretet tárgyáért és nem a szeretet tárgya által létezik. Ilyen értelemben nincs tárgya, ezért nincs mit birtokolni általa. Sőt a szeretet által a birtokvágy valójában elenyészik, így a tökéletesen szerető ember valójában nem birtokolni vágyik, csak szeretni, szeretni, szeretni…
A SZERETETTEL KAPCSOLATOS HAMIS FELTEVÉSEK
Ha mindennek, így minden érzelemnek a forrása a szeretet, miért nem hatja át életünk teljes egészében? Miért van, hogy noha az egész világban nincs semmi más, mint szeretet mégis az egész világ ezt keresi? Ami miatt nem vagyunk képesek felismerni az igaz szeretetet a világban az azért van, mert tudatunkat mindenféle hamis képzet szennyezi azzal kapcsolatban, hogy milyen a tökéletes szeretet. Tele vagyunk hamis feltevésekkel, téveszmékkel. Ezek közül a leggyakrabban előforduló hamis képzetek:
1. TÉVESZME: Lehetetlen mindenkit szeretni.
Nehezen hisszük el, hogy lehetséges mindenkit szeretni. Pláne nem a szomszédnénit a buta pincsijével, azt már biztos nem. A nénit még lehet… de a kutyáját! A valóság az, hogy az ember szíve mégis elbír mindent és mindenkit. Úgy teremtetett, hogy az egész teremtés beleférjen.
Pedig mindenki ismeri a következő nagyon gyakorlatias példát: Mikor valakinek megszületik az első gyermeke tiszta és teljes szívéből szereti, az első másodperctől fogva. Mikor a második gyermeke megszületik, őt is tiszta és teljes szívéből szereti az első másodperctől fogva. Ettől az első gyermeke iránt érzett szeretete nem lett fele akkora, nem lett kevesebb. A szeretet egyszerűen ‘megnőtt’, hozzáidomult az új körülményekhez. A szeretet kiterjedt a második gyermekre is, és nem fogyatkozott meg ebben a kiterjedésben. Nem lett kevesebb, vagy más minőségű! Mindkét gyermeket ugyanolyan teljességgel szereted! Ha harmadszorra hármas ikreid születnek, akkor mind az ötűket egyformán, teljesen és tökéletesen fogod szeretni. A szereteted egyszerűen kiterjed rájuk is.
Ha ez lehetséges 1, 2, 5 emberre, akkor 100 000-re, 1 000 000-ra vagy 6 000 000 000-ra nem lehetséges? A szeretetnek nincs ‘kapacitása’, bármi belefér.
A szeretet nem ismer határokat. A szeretetnek nincsenek határai.
2. TÉVESZME: A szeretetnek van kezdete és vége.
„Tavaly nyáron beleszerettem valakibe. De télre elmúlt.” Nagyon sokan azért tartogatják magukat és szeretetüket, mert attól félnek, a szeretetük, a szerelmük elmúlhat. Ez azzal áll kapcsolatban, hogy azt is gondolják a szeretetüknek, szerelmüknek valamikor volt kezdete, valamikor elkezdődött.
Gondold végig pontosan mikortól szereted mostani szerelmedet? Meg tudod mondani pontosan mikor kezdődött? Mondjuk tavaly előtt Húsvétkor szeretted? Ha igen akkor 2 évvel ezelőtt December 24-én? Ha még nem, akkor valamikor a két időpont között kellett kezdődjön a szeretet, szerelem! Mondjuk január 14-én. Pontosan mikor? Hány órakor? Mondjuk délután 12:14-kor. Mondhatjuk, hogy szeretetem ez iránt az ember iránt tavalyelőtt január 14-én délután 12:14-kor kezdődött? Ez azt jelenti, hogy tavalyelőtt január 14-én délután 12:13-kor még nem szeretted? Nyilvánvalóan nem.
Lehet-e azt mondani, hogy a szeretet akkor kezdődött? Legfeljebb annyit, hogy akkor ébredtél rá, hogy szereted a másikat. Hogy ráébredtél arra szeretetre, ami mindig is ott volt.
A szeretést nem lehet elkezdeni vagy abbahagyni. Csak ráébredni lehet a jelenlétére, vagy elfelejteni jelenlétét egyfajta álomszerű állapotban. Le lehet tagadni, hogy ott van, és lehet így élni. Le lehet válni róla, de attól az még ott lesz. Sosincs vége. Minthogy kezdete sincs. Sohasem növekszik, sohasem csökken. Olyan mint a tiszta fény. Ha közeledsz hozzá, egyszerűen fényesebbnek látszik, ha távolodsz tőle egyszerűen elhalványul. Maga a fény, vagy annak erőssége sohasem változik. A szeretet kiolthatatlan, változatlan és örök.
3. TÉVESZME: A szeretethez legalább két ember kell.
„Nincs senkim, ezért nincs szeretet az életemben.” Ahhoz, hogy szerethess valakit, először magadat kell szeretned. A mások iránt érzett szereteted mértékét elsősorban a magad iránt érzett szereteted mértéke fogja meghatározni. Ha magadat tényleg szereted, a ‘másokat’ is tényleg szeretni fogod. Ezért van, hogy a gyermekek mindent és mindenkit szeretnek.
Megint mindenkinek ismerős példa. Egy anyának három gyermeke van. Lehet-e azt mondani, hogy az ő életében bármennyivel is több szeretet van, mint mondjuk egy olyan anyáéban akinek csak két gyermeke van? Mondhatjuk-e, hogy a kétgyermekes anya életében több szeretet van mint akinek csak egy gyermeke van? Vagy egy se? Bármivel jobban vagy tökéletesebben szeret-e egy olyan anya akinek 3 gyereke van, mint akinek csak kettő? Vagy a kétgyermekes az egygyermekesnél? Az egygyermekes a gyermektelennél?
A valóság az, hogy a szeretethez nem kell egy másik megléte. A szeretet egyszerűen van. Mindenkiben. És nem egy másik által lesz, vagy egy másik révén keletkezik.
4. TÉVESZME: A szeretet különleges kell, hogy legyen.
Általános téveszme a szeretet intenzív formájával, a szerelemmel kapcsolatban, hogy különleges kell, hogy legyen. Valamilyen olyan érzésnek kell lennie, amely egyedülálló, és nincs hozzá fogható. Gyakori téveszme, hogy az igazi, tökéletes szeretet nagyon ritka és különleges érték.
Ne feledjük, ami különleges az tényleg ritka. Ami ritka abból pedig kevés van. A szeretetből pedig egyáltalán nincs kevés, sőt határtalanul sok van belőle. Ezért a szeretet tökéletes formája nem különleges, hanem egyszerűen egyetemes.
A szeretet egyetemes.
5. TÉVESZME: A tökéletes szeretet mindent elfogad, mindent szeret.
Ez az az elképzelés, hogy az igaz szeretet mindent megszépít, mindent szeret: a testet, a lelket, a szellemet. Mindenki tudja, hogy ez nem igaz. Nekem nagyon sok igencsak ‘csúnya’ barátom van, aki testileg egyáltalán nem szép, mégcsak nem is túl finom lelkű, okosnak meg igazán nem mondanám őket. Mégis szeretem őket. Őket szeretem. A lényüket, a lényegüket. Ahhoz szeressenek, nem kell, hogy szép, érzékeny vagy okos legyél. Az igazság az, hogy amikor valakit szeretsz nem a testüket, a lelküket, vagy a szellemüket szereted, hanem önvalójukat, önmagukat.
Egy élettelen test, egy élettelen lélek, egy élettelen szellem szerethetetlen. Az élet bennük, pedig maga a tudatosság, egyfajta jelenlét. Ha a jelenlét eltűnik, eltűnik a vonzalom is. A valóság megintcsak az, hogy amit egy emberben valóban szeretünk, az mindig is csak ez a jelenlét. A lényeg. Minden más szemfényvesztés.
A szeretet valódi és egyetlen igazi tárgya, a másikban lakozó esszencia, a másik valódi énje, igazi lényege. Ehhez vonzódunk egyedül. Ez az egyetlen amit szeretet(ünk) elfogad. Valóban, az örökkön változó test, a lelkiállapotokkal és érzelmi túlkapásokkal terhelt lélek, az örökkön változó gondolat terheivel felpakolt szellem nehezen szerethető. A szeretet tárgya mindig A legtökéletesebb. Ez pedig a bennünk lakó lényeg, felsőbbrendű énünk, Önvalónk.
A szeretet az Önvaló szeretete.
6. TÉVESZME: A tetszésből születik a szeretet.
A gondolat magja az, hogy ha elég sokat vagyok valaki olyan társaságában aki nekem tetszik, akkor előbb utóbb megszeretem. A tetszés, szeretetté változik. „Milyen volt a randevúd? –Azt hiszem tetszik nekem.” Két hét múlva folytatjátok a beszélgetést: „Hogy állnak a dolgok? –Igen, nagyon tetszik nekem.” Mindvégig azt várjuk, hogy a tetszés egyszer átfordul szeretetbe, mint ahogy egy hernyóból végül megszületik a pillangó. Csakhogy, mint láttuk a szeretet természete nem ilyen. A tetszéssel 3 dolog történhet: megmarad tetszésnek, ellentétébe fordulhat és nem-tetszéssé változik, vagy rajongássá fokozódik, de szeretet nem ‘lesz’ belőle. Mert szeretet vagy van vagy nincs, de nem keletkezik.
7. TÉVESZME: A szeretet egymással ellentétes természetűek között a legerősebb.
Az ellentétek vonzzák egymást. Vagy valóban? A rendőrök bűnözőkkel randiznak; a szentek ördögökkel paroláznak, stb.
8. TÉVESZME: A szeretetnek csak egy kifejezési formája van.
Ha odaállok a feleségem elé és azt mondom: szeretlek – nagyon boldog lesz. Ha azután jól hátra lépve így folytatom: és minden más nőt is szeretek – boldogsága azonnal elillan, és dührohamot kap. Pedig ez az igazság. Ha a nagymamámra, az anyukámra, a kislányomra, gondolok és azt mondom szeretem őket, akkor nem egy másféle szeretetre gondolok. Nincs másfajta szeretet, mint amit a feleségem iránt is érzek. Nincs nagymama-szeretet, anyuka-szeretet, feleség-szeretet, stb. Nincs egy különleges fajta szeretet amelyet csak a feleségem iránt érzek. Ha ezt kiterjesztjük a családi körön és a nemi szerepeken túlra és a kollégáimra, barátaimra, mindenkire gondolok, őket is ugyanazzal a szeretettel szeretem.
A szeretet egyetemes. Csak a kifejezési módja, formája különbözik, amelyet a másikhoz fűződő viszonyom, a kapcsolat természete határoz meg. Míg mondjuk a feleségemmel nagyon szívesen töltök egy hetet a görög tengerparton, a nagymamámmal nem érzem ugyanezt a vágyat. Annak ellenére, hogy ugyan olyan mértékben szeretem őt, mégsem töltenék vele egy hetet a görög tengerparton.
Hogy hogyan fejezzük ki szeretetünket egy másik ember iránt, az mindig egyedi. Az egyénen, és a hozzá fűződő viszonyunkon múlik. És noha minden nőt (és férfit) szeretek a világon, másként fejezem ki az irántuk érzett szeretetemet, mint mondjuk a feleségem iránt. Ha a szeretetet hamis és önbecsapó módon lekorlátozzuk egyetlen ember szeretetére, egyetlen nő és férfi szeretetére, akkor megtagadjuk magunktól mindenmás nő és férfi szeretetét is. Ez az ember valódi tragédiája.
» Ezotéria - A Szerelem Világa
» Ezotéria - Boldogságra Kárhoztatva
» Ezotéria - Duálpár
» Ezotéria - Szeretet
» Ezotéria - Szeretet és Boldogság
» Ezotéria - A Tökéletes Szeretet nyomában
» Ezotéria - A Szeretet Útja
