"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[ » Spirituális Ezotéria Könyvtár « ]
» keret nélkül «

[ előre » ]

Tarr Bence László

Szerencse
- Fortuna Imperatrix Mundi -

- Fortune -

2008.

Fortuna

„Fortúna mellett szép az út,
könnyű sor az élet.
szíve ha érted lángra gyúlt,
rád hoz minden szépet.
Ám ha egyszer másra néz,
mást fog át a karja,
rád tör menten minden vész,
gyűlik baj a bajra.”

[ Carmina Burana – Fortune Plango Vulnera]

Fortuna, a Szerencse női alakban megjelenő istennője, nem kisebb birodalom védelmező géniuszaként uralkodott a világ felett, mint magának az ókori Rómának. Fortuna Populi Romani, a Rómaiak Szerencséje. Oltalma alatt, birodalma a műveltség, a társadalmi rend, és megannyi szabad művészet otthonává, és csak a legmagasabb mértékkel mérhető emberi kultúra kimeríthetetlen forrásává duzzadt, amely mind a mai napig érezteti hatását. Mindent-uraló világhatalmának kegyében teljesedhetett ki az a civilizáció, amit ma a Nyugat neve fémjelez. És noha Róma, védőszentjének változó természetével saját sorsát vonta fejére, fennállása alatt több értéket teremtett, mint megannyi modern társadalom, melyet a sziklaszilárdnak hitt racionalizmus talajára emeltek, s amely messzire száműzi a Szerencsét, Világunk Uralkodónőjét.

A tudományosság rabságában

A mai korban oly divatos szkepticizmus, szigorú rabigába kívánja hajtani az ókori istenségek talán legnagyobbikának fejét. Az oly nagyon hangoztatott tudományos racionalizmus egyszerűen tagadja a Szerencse létezését, és a véletlenszerűség szabályainak szűk keretei között értelmezi azt. Ez az igen ellentmondásos alapvetés önmagában is érdekes, hiszen a szó legszorosabb értelmében a Valóságban nincsenek véletlenszerűségek, még a tudományos eszköztárral vizsgálható jelenségek világában sem! Ha elfogadjuk, hogy minden fizikai állapotváltozás, minden esemény, valaminek az okozataként jön létre, akkor szükségszerűen valamilyen leírható ok váltotta ki. A jelenségvilág összes eseménye egy végtelen és nagyon összetett ok-okozati láncolat eredménye: valójában semmi sem ‘véletlenül’ történik, hanem valamilyen nagyon is kiszámítható eseményláncolat eredményeképpen.

 

A véletlenszerűség kísérleti modellezésen alapuló vizsgálódások mégis szeretnék kizárni a Szerencsét a tudomány fogalomtárából, mondván hogy a végtelen nagy számok világában minden jellegű ‘szerencsés’ egybeesés hosszú távon kiegyenlítődik. Ha tehát például dobókockákat dobálok, és gyakrabban jön ki a hetes szám két kockával, mint az statisztikailag törvényszerűnek látszik, akkor az csak azért lehet, mert túlságosan kicsi a mintavétel. Ha a dobálást folytatnám, biztos, hogy helyre állna a véletlenszerűség törvényes rendje, és a statisztikai eloszlás ‘normális’, elfogadható értéket mutatna. Ha ‘szerencsém’ van, akkor az csak azért lehet, mert nem dobáltam eléggé sokszor. Pedig a tudományos parapszichológia tárgyköréből jól ismertek azok a kockadobálásra építő kísérletsorozatok, amelyek bizonyítják a mikro-pszichokinézis jelenségét: azt, hogy a dobáló tudati elvárásai statisztikailag befolyásolják a ‘véletlenszerű’ eloszlást. Azaz, ha valaki szerencsésnek érzi vagy gondolja magát, és hisz abban, hogy gyakrabban dob hetest, mint mások, valóban nagyobb számban produkál ilyen eredményt, mint aki nem hisz benne, vagy pont fordítva, aki balszerencséjében hisz, még kevesebb hetest dob, mint az statisztikailag indokolt lenne. Tudati elvárásaink döntően befolyásolják jelenségvilágunk eseményeit!

A szinkronicitás elve

És nem csak a mikro-események világában. Nem csak a véletlenszerű kockadobálás, pénzfeldobás, kártyalaphúzás világában. Miért van, hogy egyes szerencsés egyedek mindig találnak parkolóhelyet a legforgalmasabb belvárosi utcák mindegyikén, hogy mindig pont akkor jön a busz, amikor a megállóhoz érnek, hogy mindig akkor áll el az eső, amikor le kell szállniuk és nincs náluk esernyő? Mert szerencsés csillagzat alatt születtek – mondjuk, s mert a Szerencse kegyeltjei. A sorsszerű véletlenszerűségek közti hihetetlen összefüggésekre a modern tudományos elmék közül elsőként Carl Gustav Jung világított rá, aki a látható vagy felismerhető ok-okozati összefüggések nélkül létrejövő véletlenszerű egybeeséseket szinkronicitás-nak nevezte. Ebbe a kategóriába olyan ‘véletlenek’ kerülnek, amelyek túlságosan jelentőségteljes fordulatot hoznak az események sodrába, és amelyeket nem egy feltérképezhető ok-okozati láncolat hozott létre. Jung szavaival a szinkronicitás, „akauzális események véletlenszerű ideiglenes egybeesése”, ami antik kifejezéssel élve annyit tesz: Szerencse. Hiába a körmönfont tudományos megfogalmazás, a Valóság mezején vannak események – és ezek rendszerint sorsfordító jelentőséggel bírnak, amelyeket nem a kauzalitás banális törvénye irányít. Jung sejtelmeiben ezek a kollektív tudattalan kivetülései, és talán ezzel nem is adott rossz iránymutatást azoknak akik a Szerencséjüket keresik…

A Vak Szerencse

Minden antik vallás, de még a kereszténység és az iszlám is vallja, hogy a világot nem a puszta véletlenszerűség, nem a Vak Szerencse, hanem valamilyen isteni gondviselés vezeti. És abban is egyetértenek, hogy a szerencse valamilyen mértékben, ha nem is teljesen egészben alá van vetve ennek az isteni akaratnak. A VI. századi Boethius, a méltán híres Vigasztalások című munkájában, kivégzésére várván, joggal veszi számba rossz-szerencséjét, és noha Róma istennőjének látszólag gonosz aspektusa, a Fortuna Mala érte utol, kinyilatkoztatja, hogy még a legkegyetlenebb sors, a legnagyobb balszerencse sem más, mint Isten Akaratának megnyilatkozása. A Szerencse forgandó természete valójában az isteni gondviselés elkerülhetetlen rendjét teljesíti be, és a Szerencse kerekének látszólag véletlenszerű és katasztrofális fordulatai az isteni terv részeként pörögnek tovább. A forgandó szerencse alakulásának az ember nem szabad, hogy ellenálljon, sem változtatnia nem szabad rajta, mert ezzel az isteni rend sérülhet. Nézetei a Bölcs Salamon szavait idézik: „Láttam továbbá a nap alatt: nem a gyorsak győznek a futásban és nem a hősök a harcban, így a kenyeret sem a bölcsek szerzik meg, s a gazdagságot sem az okosak, és nem is a hozzáértőké a kegy. Sokkal inkább az idő és a sors éri utol őket mind.” (Préd. 9.11) A sorsot pedig a Szerencse vezérli, akit az antik görögök mint Tüchét, az antik rómaiak mint Fortunát, elfátyolozott arccal, vagy bekötött szemmel ábrázoltak – hasonlóan a modernkori Justicia ábrázolásokhoz. Az Igazság istennőjével szemben azonban, Fortuna nem tart a kezében mérleget. Sokan úgy vélik azért, mert nem látja az igazságot, és mert a szerencse vak, és vakságában igazságtalan – bekötött szeme kiszámíthatatlanságára, megjósolhatatlanságára utal. Valójában az Igazság istennőjéhez hasonlóan azért van szemén kötés, hogy Isten akaratát, a sors parancsát saját látása, látás-módja ne zavarhassa meg. A Szerencse valóban vak. Hogy Isten láthasson helyette.

Így mindazok akik, valóban sorsukat élik, minden tudományos kétkedés ellenére hisznek Szerencséjükben. Tudják, hogy életük eseményei, minden változékonyságukkal, egy sokkal hatalmasabb tervet szolgálnak. Így készek elfogadni a Világ rendjét és a Szerencse örök bölcsességét, amelyet oly ismerősen olvashatunk középkori Szerencsekerék ábrázolások lapjain: „Regnabo (Uralkodni fogok), Regno (Uralkodom), Regnavi (Uralkodtam), Sum sine regno (Már nincs uradalmam)”. A Világ, az Élet, és a Szerencse rendje ez. Az emberi létforma egy kapu amelyen csak átlépni kell; az ember semmit nem tarthat meg önmagának. A szerencsés ember élete a másokért levés örök misztériumában oldódik fel, hogy sorsa valóban boldog lehessen. Uralkodni már nem a világon, csak önmaga világán akar. Akarata, pedig valójában nem sajátja, hanem az isteni akarat, a valódi értelemben vett providencia, amely teljes önátadásában a Világ rendjét szolgálja, őrzi, védi. Valójában eredetileg ezt jelenti a Szerencse-Lovagjának lenni. Még szerencse…

„Árva csónak, árva sors,
hol jutsz boldog révhez?
Fortúnával vándorolsz,
életed majd szép lesz.
Vénusz vár még ezután
kinccsel, fénnyel téged,
és Fortúna oldalán
többé bú nem érhet.


Boldog élet útja vár:
ifjú szívvel járom.
Messze száll el mind a bú:
békességgel várom.
Fortúnával maradok,
utam ő kísérje,
tőle nyerjek pihenést,
boldog sorsot végre.”

[Carmina Burana – Estuans Interius]

 

» Ezotéria - Szerencse Teszt
»
Ezotéria - Küklosz Anankész - A Sors Kereke
»
Ezotéria - Egyéni sors - kollektív végzet

Light

Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Scarabeus


         

                         

 
[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-03-2010