"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         spiritualism banner

         
 

[« vissza ]

[ » Spirituális Ezotéria Könyvtár « ]

[ előre »]

   

Tarr Bence László

Jóga
- A Lélek Csendje -

- Yoga - Quiet Soul -

2007.

„A szemlélődésen túli egybeesés állapotának őszi tisztaságát a Lélek Csendjének is nevezik.” [Patandzsali: Jógaszútra I.47]*

jóga meditáció

A szellemi útkeresés, önmegvalósítás útjára lépve, ma talán legtöbben a jóga ösvényén indulnak el. A jóga gyakorlásának nyolcrétű eszközével kel útra megannyi vándor, lelkes önbeteljesítő, és bizony magam is így indultam el 18 évvel ezelőtt Deli Károly útmutatásait követve egy használaton kívüli óvoda dohos melléképületéből indulva. Az öt tartózkodás Nagy Fogadalmának hevében, amely a nem-ártás, az igazsághoz való hűség, nem-lopás, szüzesség és szegénység, bizakodó vágyakozással vártam a jövőtől, hogy bensőm szentélyében világra ébred az adhi-átma-praszáda, a Legfőbb Lélek Világossága, csendje. A jóga lényegéről valójában mit sem tudván, akkor még nem sejthettem, hogy amit elérni vágytam, és aminek beteljesítésére törekedtem, mindig is örök birtokomban volt. A Lélek Csendjét valamiféle külső kegynek tekintettem, és valóban a praszáda, szó szerint ezt is jelenti, csak nem tudhattam, hogy ezt a kegyet egyedül Önvalóm által saját magam adhatom meg Önmagamnak.

Tapasztalatom szerint nagyon sokan félre értelmezik a jóga útját, és, hogy pontosan minek az eszköze is. Első jógaoktatóm útmutatása nyomán, korai megismerkedésem szakaszában elsősorban magam is valamiféle egészségmegőrző, regeneráló test-edzésnek tartottam, amely hatással van az elme lecsendesítésére is. Ennek folyamatában ismerkedtem meg fokozatosan azután a jóga filozófiával, amely hosszú távon egészen más szintekre emelte a jóga gyakorlását, és ma már elsősorban a jóga királyi útját éltetem. És ez így is van rendjén. Ahogy a jóga-filozófia atyjának tekintett Patandzsali Maharishi fogalmaz Jóga-szútrájában: „Az igába fogással szigorúan lépésről-lépésre szabad csak haladni.” (3.6)

Függetlenül attól, hogy Patandzsali ‘pusztán’ a jóga szútra első szisztematikus lejegyzője-e, vagy valóban a jóga rendszerének zseniális megalkotója, a Jóga-szútra, hallatlan bölcsességek kincsestára. Nem véletlen, hogy Patandzsalit, akinek neve nyers fordításban ‘Égből-pottyantat’-at jelent, utalva arra, hogy nem-evilági bölcsességgel érkezett erre a világra, az utókor a 18 sziddha (világvarázsló) közé sorolta, és úgy tartja, hogy a Hét Risi (Ősbölcs) legöregebbikének, Atrinak a fia. Atri pedig, aki a Rig Véda ötödik könyvének himnuszait írta, magának a Világfenntartó Brahmának a fia, és ő a magyarul göncöl-szekérnek nevezett csillagkép hét csillaga közül, maga a Megrez. A göncöl-szekér, amely a Hét Risi fényétől ragyog, ugyanarra az égi eredetre utal, amely szerint Patandzsali továbbá Visnu hátasállatának, az ezerfejű nága-kígyónak, Ananta Sésának a földi megtestesülése, aki az iránti vágyából érkezett az égből a földre, hogy a jóga bölcsességét a világnak adhassa…

dot

A Jóga szútra bölcsessége

A mítoszok nyelvén áthagyományozott bölcsesség arra utal, hogy nem evilági meglátásokat tartalmaz eme kincsestár, és bizony való, hogy érdemes közelebbről is megvizsgálni. Merem állítani, hogy a legmélyebb felismerések tárháza ez a gyűjtemény, bár nem könnyű a szútrairodalom tömör velejével megfogalmazott gondolatokat a mai felszínes gondolkodáshoz szokott tudatunknak megemészteni. Lássuk azért, hogy az égből pottyant mester szavai mire tanítanak bennünket: A jógaszútra a következő definíciót adja arra, hogy mi is a jóga, ami szó szerint (le)igázást jelent: A jóga, a tudat állapotváltozásainak lecsendesítése. Pontos utalás ez arra, hogy milyen a jelenlegi átlagos ember tudatállapota: olyan mint egy háborgó óceán, amelybe másodpercenként többmilliárd esőcsepp vágódik be. A tudatunkba becsapódó esőcseppek, az érzékszervi benyomások, a látás-hallás-tapintás-ízlelés-szaglás által keltett érzetek, amelyek azután egy sajátos, ‘külsőnek’ és a tapasztaló személytől függetlennek vélt világot hoznak létre. Ezt a világot a Jóga szútra Prakriti-nek, természetnek nevezi. Ezt a természetet a legtöbb ember noha magától függetlennek, rajta kívül és felülállónak tekinti, mégis úgy éli meg Önmagát mint aki ennek a külső világnak a része. Pedig ő pusztán a ‘Látó’, aki a világot a ‘Meglátandót’ szemléli. Mint puszta szemlélő valójában a világ dolgai nem érintik, és hasonlóképen, mint Arisztotelész mozdulatlan mozgatója, csak a külvilág eseményeit generálja. Ez az amit a világba-révedő lélek elfelejt: hogy ő Purusa, a Legfőbb Lélek, a mozdulatlan forrás, ami az észleletek világának mozdulatlan teremtője. Mégis a világ- és észleletfüggő zavart lélek, a mozdulatlan csendet elfelejtve, a tudat folyamatos állapotváltozásaiban sodródva szenved.

dot

A Világ zaja – A Lélek Csendje

A szenvedés forrása, a hamis különbségtételből fakadó cselekvési kényszer. A legtöbb ember, a világ dolgaiban elmerülve állandó késztetést érez arra, hogy különböző formákban cselekedjen. A cselekvési formákat azután osztályozni kezdi: ezt szeretem csinálni, azt nem szeretem, és végül a világ jelenségei között is, a kategorikus különbségtételre törekszik. Az ilyen ember a ‘különbségtevő ember’, és ahogy a jóga szútra mondja:

A Prakriti szüntelenül zajló átalakulásaival, a fájdalommal, a létesülés-elemi-aktusaival együttjáró szenvedés, valamint a világban-való-megnyílvánulás folyamatainak egymással kibékíthetetlen ellentétben lévő jellege miatt, a különbségtevő ember számára minden csupa szenvedés. Ez, a mélyből feltartóztathatatlanul közelgő szenvedés az, amitől meg kell szabadulni. Ez a szenvedés a Látó és a Meglátandó összekapcsoltságából származik.” (2.15-17) „Az összekapcsoltság oka a nem-tudás. Ha a nem-tudás megszűnik, összekapcsoltság sincs többé. Ez a kiszabadulás a Látás Egyedülvalósága. A szabadulás útja a Különbség soha nem szűnő megtapasztalása.” (2.24-2.26) „Aki megtapasztalja a Különbséget a Prakriti legmagasztosabb formája és a Purusa között, az minden létesülési állapot fölött uralmat szerez és mindentudóvá válik. Ha pedig a vágytalanság révén ettől is megszabadul, akkor a bűn magjának a megsemmisülése nyomán megvalósul az Egyedülvalóság.”  (3.49-3.50)

Az Egyedülvalóság annak a felismerése, hogy noha a Legfőbb Lélek nem azonos az általa teremtett zajos világ képeivel, miután rajta kívül nincs semmi más, a természet világa mégsem más mint Ő maga. A Világ egyszerre általa és benne születik meg. Éppen ezért a realizációs folyamat, igazából egy önmagába visszatérő kör. Ahogy a híres zen mondás tartja: az út ahonnan elindulok és ahová érkezem más és mégis ugyan az. A jóga útján járó számára, az érzéki visszavonás által a külsőnek tételezett tapasztalati valóság megszűnik, majd az Egyedülvalóság fényében újra megjelenik. A jóga szútra szavaival: Bár a Meglátandó eltűnik azok számára, akik elérik a célt, mégsem szűnik meg, hiszen közös marad mindenki más számára.” (2.22) De ki ez a mindenki más? Hiszen a ‘mindenki más’ mint fogalom csak a megkülönböztető tudatossággal bírók számára jelent valamit. A célt beteljesítő, a megszabadult elmeállapotban magára ismerő Legfőbb Lélek számára:a folyamat viszont túllép a külső és a belső szférán. Ezután semmivé foszlik a belső fényt takaró burok.” (2.51) És ebben a mindent átható felragyogó fényben, a Lélek nagy Önmagára eszmélésében, ez a megvilágosodottság beragyog mindent. A tudat állapotváltozásai nem érintik meg az Önmagára eszmélt Látót, aki teljes világossággal látja a Különbséget valódi Önmaga és a külvilágban játszott szerep-személyisége között. Felszínes, a folyamatos állapotváltozás által létesülő öntudata egyre kevésbé játszik szerepet, míg a Világ Zaja fel nem oldódik a Lélek Csendjében. Ez az Egyetlen Valóság.

Amikor a Különbséget megtapasztalja, önmaga folyamatos létesülésének létrehozása megszakad. Ahogy mélyül a különbségtevés, úgy vonzza maga felé az Egyedülvalóság az elmét. /…/ Ezzel a tettek és a szenvedést-kiváltó-tényezők visszahúzódó lánca elszakad. Ekkor a tisztátalanság minden hordalékától megszabadult Tudás végtelenné, míg a tudnivalók köre jelentéktelenné válik. /…/ A Purusáért-valóság hiányában a lételemek visszamerülnek a Prakriti mélységeibe, megmarad az önformájában nyugvó Egyedülvalóság, az önmagát-megvilágító-tudás hatalma.”

[Jóga Szútra 4.25-34.]*

*A Jóga Szútra idézeteit Fórizs László bölcsességgel átitatott fordításában közlöm

dot

» Ezotéria - Meditáció
» Ezotéria - Boldogság-meditáció

» Hinduizmus - Jóga-Szútra (Az Igazság Szövétneke)
» Hindu Tantrikus Könyvtár

Light

line

Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

line

Scarabeus

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]


         

spiritualism banner                         

Web Matrix

line

anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

line

Last updated: 21-12-2021

privacy policy | terms of service