Dzogcsen Tanítások

	TISZTELET A VONALANAK GÁRÁB DORDZSE, AZ ELSŐ TULKU A FENSÉGES BÖLCS KÜLÖNLEGES TANÍTÁSA SZAMANTABHADRA, AZ ŐSBUDDHA FOHÁSZA A DZOGCSEN GYAKORLÁSA A MINDENNAPI ÉLETBEN A MAHAMUDRA ÉS DZOGCSEN EGYSÉGE A NGÖNDRO DZOGCSEN SZEMLÉLETE A TISZTELETBELI HÖLGY TANÍTÁSA A SZEXRŐL, MINT ÚTRÓL DZSIME LINGPA MENEDÉKIMÁJA A DZOGCSEN LÉNYEGE A TEREMTŐERŐ KIÁRADÁSA A KAKUKK DALA Irodalom

TISZTELET A VONALANAK Tisztelet Szamantabhadrának, a megkülönböztetésétől mentes Minden-jó Buddhának, A fényesség és tiszta gyönyörűség igazságtestének, Vadzsraszattvának, a nagyszerű látomás-lénynek, A kinyilatkozás, humor és élvezet gyönyör-testének, Guru Rinpocsének, a kisugárzások eredetének, Az együttérző Guru-Lámáknak és Dákiniknek, A bűvöletet megjelenítő varázstesteknek. Tisztelet a nyingma Lámáknak: Kangyur Rinpocse, dzogcsen mester, Guru Rinpocse a családi mandalában, Dundzsom Rinpocse, Dzsiktál Jese Dordzse, Dzogcsen mester, tudós és családos, Dilgó Khjence Rinpocse, a hagyomány hatalmassága, Dzsortra Láma, a dzogcsen előkészítők nevető tanítója, Táklung Má Rinpocse, a Thigle Gyácsi adományozója, Dodrub Csen Rinpocse, Longcsenpa Dzodunjének megadója, Dzsátrál Rinpocse, radikális fogadalmú jógi, Tarthang Tulku, a menedék Lámája, Tulku Pemá Wángyel, a Láma tisztelet mestere, Bhága Tulku, a látás és cselekvés egyesítője, Csögyám Trungpa Rinpocse, fogadalom és félelemmentesség a cselekvésben, Láma Társin, dzogcsen jógi, Jogi Csen, a vadzsra-szeretet tanítója, Csögyál Námkhái Norbu, Mandala Ura, Felidézem jóságotok és nemeslelkűségetek, Tisztelet, hála és hódolat a dzogcsen Lámáknak. OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG Tisztelet a kagyü Lámáknak: Tizenhatodik Gyalva Karmapa, Rángdzsung Jese Dordzse, Khamtrul Rinpocse, a mahamudra művészetének felmutatója, Láma Kalu, a négy tudatfordító alázatos tanítója, Drukpa Tukce, az apa-Láma, Felidézem jóságotok és nemeslelkűségetek, Tisztelet, hála és hódolat a kagyü Lámáknak. OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG Tisztelet a gelug Lámáknak: Jishi Norbu, Tenzin Gyátszo, a kívánságteljesítő drágakő, Negi Láma, a kettősség lovasa, Láma Tubten Jese, dharma-nevetés, Felidézem jóságotok és nemeslelkűségetek, Tisztelet, hála és hódolat a gelug Lámáknak. OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG Tisztelet a Dákini Vonalaknak: Táradévinek, a szeretet és odaadás tanítójának, Vadzsrajogininek, az ego-vesztés tanítójának, Khándro Jese Cogyálnak, a tudatosság-tanítónak: Bármilyen alakban jelensz is meg, te vagy a Dákini-guru, Felidézem jóságotok és nemeslelkűségetek, Tisztelet, hála és hódolat a Dákiniknek. OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG Az öt család dákiniinek, A misztikus hő égjáróinak, Az erőhelyek dákiniinek, A hamus és füstös dákiniknek, A semmit nem tudó dákiniknek, Tisztelet és hála a Dákiniknek. OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG Tisztelet a dzogcsen nyingthik vonalnak: Gáráb Dordzsének, ki szűz anyától született, Mandzsusrimitrának, Sri Szinghának, Vajrocsána tanítójának, Dzsnánaszutrának, Vimalamitrának, Padmaszambhavának és a Nyolc Rigdzinnek, Jese Cogyelmának, a vonal-dákininek, Kunkhjen Longcsenpának, ki mindent újramintázott, Dzsigme Lingpának, ki mindenhez megtalálta a kulcsot és a visszatükrözést, Tisztelet és odaadás a szívélyesen átadó Lámáknak. OM ÁH MUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG A Hosszú kagyü vonal felé: Ádibuddha Vadzsradhara, Csenrézi Bodhiszattva, Száraha, a Nyíl-készítő. Luipa, a Halbélevő, Csalóka Tilopa, Odaadó Naropa, Marpa, a Feladatmester, Milarépa, a Jógi, Gampopa, a Szintetizáló, …. Tisztelet és odaadás a Karmapáknak és a kagyü Lámáknak. OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG

(Keith Dowman által fogalmazott tiszteletima)

[« tartalom ]

GÁRÁB DORDZSE, AZ ELSŐ TULKU Uddijána földjén, Dhánakósa szigetén, állt egy hatalmas templom, amit úgy hívtak: Dedzse Cegpa, Gyönyör-torony, s hatezer-nyolcszáz szentély vette körül. Ebben a toronyban lakott Uparádzsa király hitvesével, Sugárzás Királynéval együtt. Lányuk, Szudharma novíciusi fogadalmat tett, s teljes bhiksuní (apáca) felavatását követően egy kis szigetre költözött szolgálóleányaival, ahol meditációba merült. Egyik éjjel álmában egy makulátlan fehér emberrel találkozott, aki kezében az OM ÁH HUNG SZVAHÁ mantrával lepecsételt kristályvázával jött felé. Háromszor ráhelyezte Szudharma feje tetejére, mire a vázából fények áradtak és ő tisztán megpillantotta a háromrétű világot a maga teljességében. Röviddel ezután egy fiúgyermeknek adott életet, de szégyenében, hogy a gyermek apa nélkül született, megpróbálta eltitkolni és kidobta a hamu közé. A hamurakásból fény és zeneszó áradt. Három nap múlva az anya sértetlenül emelte ki gyermekét a hamurakásból, s az istenek és szellemek ajándékokkal járultak elé. Szudharma azonban sohase tudta meg, hogy gyermeke atyja maga Ádhicsitta, az Ősi Tudat volt, Vadzsraszattva kisugárzása, aki az égi birodalomban a Nagy Beteljesülésre tanította az isteneket. Amikor hét éves lett, vitában legyőzte a királyi udvar ötszáz panditáját (vallástudóját), és ők a Pradnyábháva, "Bölcsességlény" nevet adták neki. A király azonban Gáráb Dordzse ácsárja néven ismerte, és így is vált híressé. A fiú ekkor szavalta el "A Vadzsraszattva tág tere" című szutrát. Gáráb Dordzse lemondott a királyi pompáról és a hegyekbe vándorolt, hogy az éhes szellemek lakta hegycsúcsok között, harminckét évig meditáljon a Hegyistenség lakhelyén. Itt érte el a megvilágosodást, a Szivárványtestet, mire a föld hétszer megrázkódott. Az egész világ meghódolt előtte, de a sakta-dákiník megérezték, hogy veszély fenyegeti jógagyakorlatukat. Amikor a Hindu király katonákat küldött, hogy letartóztassa, az égbe emelkedett. Az elvonulás és az aszketikus gyakorlatok időszakának végeztével Gáráb Dordzse felfogta a külső és a belső utak jelentését, különösen pedig a Nagy Beteljesülés hatvannégyszáz-ezer versszakát. Ezután beavatást kapott Vadzsraszattva bódhiszattvától, aki engedélyezte számára, hogy a Buddha-tudat földi helytartójaként leírja mind a hatvanégyszáz-ezer versszakot és a szóban átadott tantrákat. Három dákinível együtt írta le őket, egyesek szerint a Málaja-hegy tetején. Gáráb Dordzse ezután Bódhgájába, a rettenetes Szitávana hullaégető helyre vándorolt, és élete hátralevő részét ott töltötte. Itt találkozott fő tanítványával, Mandzsusrímitrával, akit hetvenöt éven keresztül tanított. Amikor végül szivárványszín fényözön közepette elérte a végső ellobbanást, tanítványa kétségbeesett. Erre Gáráb Dordzse Mandzsusrímitra kezébe ejtett egy aranyszelencét, amiben benne volt "a három velős utasítás" olvasztott lápiszlazulival írott szövege. Ezt meglátva, Mandzsusrímitra tudata azonnal eggyé vált mesterével, és elérte a teljes megvilágosodást.

(Az életrajzot angolra Keith Dowman fordította, magyarra Agócs Tamás ültette át, a 10. Dharma-füzetben található meg.)

GÁRÁB DORDZSE VÉGRENDELETE

1. Szembesülj a tiszta jelenléttel!
2. Döntsd el, hogy csak ez az egy számít!
3. Győződj meg róla, hogy ez a szabadság!

[« tartalom ]

Patrul Rinpócse (rDza sPal-sprul)

A FENSÉGES BÖLCS KÜLÖNLEGES TANÍTÁSA

(Három velős utasítás, mely fején találja a szöget)

BEVEZETÉS Hódolat a Mesternek! A szemlélet Longcsen Rábdzsám, a Végtelenség Mátrixa. A meditáció Khjence Özer, a Bölcs Szeretet fénye. A cselekvés Gyalve Nyugu, a Győztes Sarja. Aki e hármat átülteti a gyakorlatba, még ebben az életében könnyen megvilágosodhat, de legalább boldogabb lesz, ho-la-la. A szemlélet maga a Végtelenség Mátrixa: a három velős utasítás, mely fején találja a szöget. 1. SZEMLÉLET (LÁTÁS) (beavatás/szembesülés) Először is hagyd, hogy elméd megnyugodjon! Ne csapongj és ne összpontosíts: ne gondolj semmire, és amikor ebben a kiegyensúlyozott állapotban felengedtél, hirtelen hallas egy velőtrázó PHAT kiáltást harsányan és kurtán - s láss csodát! Semmi sincs, ó döbbenet! E döbbenet áttetsző jelenlét, a kifejezhetetlen "itt és most": Ismerd föl a jelenlét tiszta dimenzióját! Az első velős utasítás tehát így szól: SZEMBESÜLJ A TISZTA JELENLÉTTEL! 2. MEDITÁCIÓ (döntéshozatal) Gondolataid ettől kezdve akár áramolnak, akár elcsitulnak, ha vágyódsz és ha gyűlölsz, ha bánkódsz és ha örülsz, mindenkor és minden körülmények közt, az időtlen tudás tiszta dimenziójával azonosulj! Összetalálkozik két régi ismerős: anya és gyermeke: és a kifejezhetetlen jelenlét tudatában maradsz. Ismételten szakítsd meg a nyugodt, világos derű folyamát, hirtelen lesújtva a módszer és megismerés szótagjával! Nincs különbség szemlélődés és hétköznapi élet közt, a meditációs üléseket semmi sem választja el a köztük eltelt időtől. Állapodj meg a térben, ahol a kettő ugyanaz! De amíg az elméd nem elég megbízható, kerüld a szórakozást: inkább meditálj! Végezz rendszeres gyakorlatokat! Mindig, minden körülmények közt csak azt figyeld, az időtlen lét hullámai miképp játszadoznak! Hidd el, hogy ezen kívül nincs semmi más, DÖNTSD EL, HOGY CSAK EZ AZ EGY SZÁMÍT! Így szól a második velős utasítás. 3. CSELEKVÉS (meggyőződés) Ilyenkor minden vágy és harag, öröm, bánat, és mindenféle jött-ment gondolat e felismerés fényében nyom nélkül marad. Felismerve a tiszta lét szabad dimenzióját, a gondolatok, mint a víztükörre rajzolt képek, ahogy felmerülnek, azon nyomban el is tűnnek. Minden csupasz tér, a jelenlét tápláléka, minden rezdülés a tiszta dimenzió energiája, magát nyom nélkül feloldja, ho-la-la! Minden ugyanúgy merül föl, mint régen, ám mégis egészen más így, szabadon! Ennek híján a meditáció tévút, ám így a tiszta létdimenzió meditációtól független terébe jutsz. A harmadik velős utasítás így szól: GYŐZŐDJ MEG RÓLA, HOGY EZ A SZABADSÁG! BEFEJEZÉS E három velős utasítást tartalmazó szemléletben a bölcsesség és szeretet egységét képviselő meditáció, és a Győztes-sarjak cselekedetei ötvöződnek. Múlt, jelen és jövő buddháit mind megkérdezheted, ennél magasabbrendű tanításra úgy sem lelsz. A tiszta létdimenzió kincskeresője a jelenlét ereje, ki a megismerés mátrixából e kincset kivette, ilyen kincset földben nem találsz, mert ezt maga Gáráb Dordzse végrendelkezte, ez itt a hármas átadás végső sűrítménye. Ezennel, hétpecsétes titokként Rátok bízom, lelkemből lelkedzett gyermekeim! Mélységes dolog ez, szívből szóló beszéd, e magvas tanítást el ne hanyagoljátok, e velős utasítást félvállról ne vegyétek! SZÁRVÁ MÁNGÁLÁM

(A fordítást Agócs Tamás végezte Keith Dowman szóbeli átmutatásai alapján. További kifejtése a 10. Dharma füzetben található, melynek címe, A dzogcsen gyakorlása.)

[« tartalom ]

SZAMANTABHADRA, AZ ŐSBUDDHA FOHÁSZA

amelytől a hat világban élő lények
önkéntelenül megvilágosodnak

HO! Bár az egész szamszára és nirvána, minden jelenségével és összes lakójával együtt, egyformán a színtiszta lét eredeti talaján nyugszik, az egyik a nemtudás, a másik a tudás útja; az egyik a nemtudás, a másik a tudás varázslata. Vezesse vissza Szamantabhadra fohásza a létforgatag hat világában bolyongó lényeket a lét eredeti forrásához, a teljes megvilágosodáshoz! Ez az egyetemes alap a mindentől független, megnevezhetetlen, magától eredő, korlátlan jelenlét, amely nem válik szét szamszárára és nirvánára, amely tudatos tudása a buddhaság, nemtudása, feledése a hatféle lény szenvedése. A három létbirodalom minden élőlénye szerezzen tudomást a lét kifejezhetetlen alapjáról! Én, Szamantabhadra, mindig e színtiszta lét önmagától eredő talaján vagyok jelen, aminek nincs semmiféle oka vagy feltétele, amit nem szennyez be a kint és bent, nem torzít el a lét és nemlét fogalma, amire sosem borul a feledés homálya, s ezért a visszatükröződése is tökéletes. Aki az önmagát ismerő jelenben van jelen, az nem rémül meg, ha összedől a három létbirodalom, az nem kötődik az öt érzékszerv tárgyaihoz, mert a magától fellépő, gondolat nélküli tudásban különböző formák és mérgező érzelmek nincsenek. A jelenlét szakadatlan ragyogása az ötféle eredendő tudás egyetlen közös forrása, és az ötféle tudásból lesz az Ősbuddha öt családfája, melynek ágai tovább terebélyesednek, és negyvenkét nyugalmas buddha jelenik meg; majd az öt tudás teremtőerejének feltámadásával létrejön a hatvan vérszomjas buddha-alak, hogy az alapjelenlét sohase merüljön feledésbe. Mivel az eredendő Ősbuddha én vagyok, amint ezt a fohászt kiejtem szájamon, a három létbirodalomban bolyongó lények ismerjék fel az önmagából eredő jelenlétet, és teljesedjenek ki a lét ősi, időtlen tudásában! Elmémből szüntelen elgondolhatatlan varázstestek százmillió-ezerféle formáját árasztom szerte a világba, hogy számtalan sokféleképpen oltalmazzák a lényeket, aszerint, hogy melyiküknek mire van szüksége a megértéshez. Együttérző fohászommal mentsem meg a három létbirodalom forgatagában bolyongó lényeket a hatféle létállapottól! Mivel a kezdet kezdetén az élőlények nem eszméltek rá az alap-jelenlétre, az eredeti talajt a sűrű feledés homálya fedte be; e feledésük miatt estek tévedésbe. Ezt hirtelen megdöbbenés, elalélés követte, majd ebből a zűrzavaros, kesze-kusza rettenetből megszületett az én és az "ellen-fél" fogalma. A megkülönböztetés szokásai sorban egymásra rakódtak, és létrehozták a szamszára forgatagát. Az öt mérgező érzelem egyre erősödött, és a lényeket az öt mérgező tettre ösztönözte. Amint én, az Ősbuddha, e fohászom kimondom, ismerjék fel önmagukban, önmaguktól, a jelenlét ős-tudását, hiszen most is csak azért tévelyegnek, mert erre nem emlékeznek! Az egyszerre-születő nemtudás a jelenlét feledése, a fogalmi nemtudás az én és a más elkülönítése. E két nemtudás okozza a lények eltévelyedését a szamszárában. Amint én, az Ősbuddha e fohászom kimondom, a létforgatag minden élőlénye oszlassa szét a feledékenység sűrű homályát, oldja föl a kettős tapasztalás feszültségét, és ismerje föl a jelenlét eredeti ábrázatát! A meghasonlott elmét bizonytalanság és kétség emészti, ami gyenge vágyakozásokat ébreszt benne, melyek később vaskos szokásokká állnak össze: ételre, pénzre, ruhára, otthonra és társakra van szüksége, állandóan ingerekkel bombázná az öt érzékszervet, nemi izgalomra vágyik és kielégülésre. Mindezek csak evilági tévelygések! A kettősségben elkövetett tettek sosem érnek véget! Amikor a sok kötődés gyümölcse beérik, szellemként ölt testet, akit örök éhszomj emészt; a kielégíthetetlenség iszonyatos kínja! Amint én, az Ősbuddha e fohászom kimondom, az örökös sóvárgástól elgyötört lények kínzó vágyaikat el nem utasítva, de magukra sem véve kötődéseiket; oldódjanak fel a természetes jelenlétben, pihenjenek meg a tudat eredeti otthonában, és ismerjék fel a megkülönböztetés bölcsességét! Amint a tudat külsőnek vélt tárgyakkal szembesül, azonnal megretten és remegni kezd ijedtében. A viszolygás hajlama később átcsap gyűlöletbe, és végül gyilkos, önpusztító erőszakhoz vezet. Ha a haragvó gyűlölet gyümölcse beérik, pokolra születik, ahol forróság emészti; a békétlen fortyogás iszonyatos kínja! Ahogy én, az Ősbuddha e fohászom kimondom, amint a forgatagban bolyongó lényekben erőteljes ellenszenv és harag ébred, ne nyomják el magukban, de ne engedjék el, csak hagyják elcsitulni a saját otthonában, s ha jelenlétük végre visszatért helyére, ismerjék föl a világosan látó bölcsességet! Ha az elme felfuvalkodik a gőgtől, és versengést szítva, becsmérel másokat, abból erős önhittség, elbizakodottság fakad, aminek harc, veszekedés, szenvedés a vége. Mikor az ilyen tett gyümölcse beérik, istennek születik, akire végül hanyatlás vár; a rettenetes bukás iszonyatos kínja! Ahogy én, az Ősbuddha e fohászom kimondom, amint a lények tudatában gőg, önhittség ébred, ismerjék fel azon nyomban, hagyják ellankadni, és ha jelenlétük újra visszatért helyére, ismerjék föl benne az egyöntetűséget! Az elidegenedésből és a meghasonlásból buzgó öntömjénezés és egyben szorongás fakad, ami viszálykodáshoz és dühödt erőszakhoz vezet, és az öldöklő titánok világában születéshez, melynek pokolba zuhanás a végeredménye. Ahogy én, az Ősbuddha e fohászom kimondom, amint a lények közt valahol összetűzés támad, hagyjanak fel rögvest az ellenségeskedéssel, oldják fel a kettős tapasztalás feszültségét, és ha visszanyerik újra az éber jelenlétet, ismerjék fel az akadálytalan cselekvés bölcsességét! A tompaság, szétszórtság és a méla közöny, az ostoba sötétség és feledékenység, a fásultság, lustaság mind beszűkültség, ami űzött és védtelen állati léthez vezet. Amint én, az Ősbuddha e fohászom kimondom, az elbutult lények sivár tompa elméjében ragyogjon fel a világos tudat tiszta fénye, s ismerjék fel a gondolatmentes bölcsességet! A három létbirodalom minden élőlénye azonos velem, az egyetemes alappal, ám míg ők az önfeledt tévelygés útjára lépve, a hatféle tett csalóka álmába merülnek, és most is értelmetlen dolgokkal foglalkoznak, én örök időktől fogva Buddha vagyok, hogy visszafordítsam a hat világ varázslatát. Amint Szamantabhadra e fohászát kimondja, érje el minden lény, egy kivétel nélkül, a tiszta létközegben a teljes buddhaságot! EMÁHÓ! Ha a nagyerejű jógin vagy jógini felébreszti magában a jelenlét bölcsességét, és elszavalja e roppant hatásos fohászt, ezt meghallva az összes élőlény eléri a tökéletes buddhaságot, s ha a napot és a holdat elemészti Ráhu, vagy visszafordul pályáján a nap, összedől az ég és a föld, vagy meghal, maga is Szamantabhadraként ölt testet. Ahogy én a jógi, Szamantabhadra fohászát fennhangon kimondom, szabaduljon meg a három létbirodalom valamennyi élőlénye fokozatosan az összes szenvedésétől, és végül érje el a teljes buddhaságot!

(Goddemcsen termáját tibetiről magyar nyelvre átültette Agócs Tamás 2002 áprilisában, a Keith Dowman angol fordításából négy évvel korábban, USZÓn, Tarr Bencével és Farkas Pállal közösen elkészített magyar fordítás felhasználásával. A terma kommentárjával együtt megtalálható a 11. Dharma-füzetben, melynek címe Az Ősbuddha imája.)

[« tartalom ]

Dilgo Kjence Rinpocse

A DZOGCSEN GYAKORLÁSA A MINDENNAPI ÉLETBEN

A dzogcsen gyakorlása a mindennapi életben egyszerűen teljes nyitottságot és gondtalanságot, a dolgok tökéletes elfogadását jelenti. Vegyük észre, hogy e nyitottság érzelmeink játszótere, és viszonyuljunk az emberekhez természetesen, mindenfajta érdek és hátsó szándék nélkül! Éljük át a dolgokat a maguk teljességében, sohase vonuljunk vissza önmagunkba, mint a mormota a barlangjába! Ezáltal felszabadítjuk azt a rengeteg energiát, amit általában a szilárd vonatkoztatási pontok fenntartására fordítunk. A viszonyítás csak arra jó, hogy elzárkózzunk a mindennapi élet közvetlen megtapasztalásától. A pillanatban való jelenlét kezdetben félelmet válthat ki. De ha az ilyenkor jelentkező félelmet teljes nyitottsággal üdvözöljük, ledönthetjük szokásos érzelmi mintázataink szűkre szabott korlátait. Amikor a tér felfedezését gyakoroljuk, alakítsuk ki magunkban azt az érzést, hogy teljesen megnyílunk az egész világegyetem felé. E megnyílást tökéletes egyszerűséggel, lecsupaszított tudattal hajtsuk végre! Ezzel a roppant hatásos, közönséges gyakorlattal lehullik rólunk az álarc, amivel általában védelmezzük magunkat.

Meditációnkban ne tegyünk különbséget az észlelés és annak tárgya közt! Ne legyünk olyanok, mint az egérre leső macska! Vegyük észre: a meditációnak nem célja, hogy "magunkba mélyedjünk" vagy elvonuljunk a világtól. Gyakoroljunk szabadon és fogalmaktól mentesen, kényszeredett befele fodúlás és összpontosítás nélkül!

Létünk alapja a hatalmas, eredetlen, önmagában fénylő bölcsesség tere: minden zűrzavar itt kezdődik és itt végződik. Ha a tudatosság ebben az őseredeti állapotban van jelen, nem érdekli sem a megvilágosodás, sem annak ellentéte. A lét alapja a kristálytiszta, eredendő tudomás, az a forrás, ahonnan minden jelenség ered. Ősanyának is nevezik, mert a lehetőségek méhe, ahol a dolgok önnön teljességükben, magától értetődő természetességgel merülnek fel és tünnek el újra.

A jelenségek minden szempontból tiszták és áttetszőek. Az egész világegyetem korlátlanul nyitott. A dolgok kölcsönösen áthatják egymást.

Ha mindent tisztán és világosan, a maga csupasz egyszerűségében szemlélünk, semmi sem homályosíthatja el tapasztalásunkat, nincs mit elérnünk és megvalósítanunk. A jelenségek természete magától nyilvánul meg, és az időfeletti tudatosságban természetes egyszerűséggel van jelen. Minden tökéletes úgy, ahogy van. A dolgok a saját egyediségükben a Valóság állandóan változó mintázatának részeiként jelennek meg. E mintázat minden pillanatban jelentéssel és jelentőséggel telített, ám mégsem kell neki semmiféle jelentőséget tulajdonítani megnyilvánulásának pillanatán túl.

Ez az öt elem tánca, ahol az anyag az energia, az energia pedig az üresség jelképe. Saját megvilágosodásunk jelképei vagyunk. A megszabadulás, a megvilágosodás már itt is van anélkül, hogy erőltetnünk és gyakorolnunk kéne.

A dzogcsen mindennapi gyakorlása maga a hétköznapi élet. Mivel fejletlen állapot nem létezik, nem kell magunkra erőltetnünk semmiféle különleges viselkedésformát, nem kell arra törekednünk, hogy "legyünk valakik" - azon túl, vagy azon fölül, akik/amik valójában vagyunk. Ne érezzük úgy, hogy egy óriási célkitűzés, valamiféle "magasabbrendű állapot" megvalósítására törekszünk!

Az ilyesfajta állapotra irányuló törekvés kényszerképzet, amely csak arra jó, hogy feltételekhez kösse a tudatot, és meggátolja annak szabad áramlását. Ám arra sincs okunk, hogy értéktelennek érezzük magunkat: természetünknél fogva korlátlanul szabadok vagyunk. Eleve megvilágosodottak vagyunk, semmiben sem szenvedünk hiányt.
Amikor meditációs gyakorlatot végzünk, érezzük épp oly természetes dolognak, mint akár az evést, a légzést vagy az ürítkezést. Ne ruházzuk fel ezt az eseményt komoly, rendkívüli ünnepélyességgel! Vegyük észre, hogy a meditáció mindenfajta erőfeszítést, gyakorlást és célkitűzést meghalad, és túl van a megszabadulás és meg nem szabadulás kettősségén. A meditáció mindig épp olyan, amilyennek lennie kell: nincs mit javítani rajta. Minden, ami felmerül bennünk, a tudat játéka csupán, így nincs sikertelen meditáció, és nem kell a gondolatainkat "jónak" vagy "rossznak" bélyegeznünk.

Tehát egyszerűen csak üljünk! Egyszerűen maradj ott ahol vagy, abban az állapotban, amiben éppen vagy! Feledd el öntudatos érzéseidet, amelyek azt súgják: "Most meditálok." Ne igyekezz sehova, ne erőltess semmit, ne próbáld magadhoz ragadni a dolgok irányítását, és ne akarj "megnyugodni"!

Ha azt találjuk, hogy a fentiekhez hasonló gondolatokkal zaklatjuk magunkat, szakítsuk félbe a meditációt és egyszerűen csak pihenjünk! Ha kipihentük magunkat, folytassuk a meditációt!

Ha akár meditáció közben, akár máskor "érdekes dolgokat" tapasztalunk, ne csináljunk belőle nagy ügyet! He ezeket az élményeket sokat forgatjuk a fejünkben, azzal csal elvonjuk figyelmünket a jelenről, hogy természetellenesen viselkedjünk. Ezek a tapasztalatok egyszerűen csak azt jelzik, hogy gyakorlunk, de éppoly átmenetiek és mulandóak, mint bármi más. Ne törekedjünk felidézésükre, megismétlésükre, mert azzal csak a tudat magától értetődő természetességét torzítjuk el.

Minden vadonatúj, friss és üde. Minden jelenség teljességgel egyedi, és mentes a múlt, jelen és jövő összes fogalmától. Mindent a maga időtlen valóságában tapasztalunk.

A pillanatról pillanatra felmerülő új felfedezések, rádöbbenések és sugallatok szakadatlan áradatában tudati tisztaságunk nyilvánul meg. Tanuljuk meg mandalaként szemlélni mindennapi életünket, mint lényünk üres központjából önkéntelenül szétsugárzó tapasztalás peremhatárait! A hétköznapi életünk során tapasztalt dolgok mind mandalánk részei, melyek részt vesznek a világegyetem táncában. E jelképrendszer segítségével tárja fel előttünk a belső mester a lét alapvető értelmét és végső jelentését. Legyünk hát egyszerűek, fogadjunk mindent magától értetődő természetességgel, és tanuljunk belőle! Így könnyebben észrevehetjük az általában bosszantó dolgok ironikus, mulattató oldalát.

Meditációban átlátunk a múlt, jelen és jövő káprázatán, és tapasztalásunk folyamatos mostban-létté válik. Ami elmúlt, már csak megbízhatatlan emlék. A jövő pusztán jelenlegi képzeteink kivetülése. Maga a jelen is azon nyomban tovatűnik, mihelyt meg akarjuk ragadni. Miért erőltetnénk a szilárd talaj illúziójának megteremtését?

Szabaduljunk meg a múlt emlékeitől, s a meditációval kapcsolatos elvárásainktól! A meditáció minden egyes pillanata teljes egyedi, tele lehetőségekkel. Ezekben a pillanatokban úgysem tudjuk megítélni a meditációnkat sem múltbéli tapasztalásunk fényében, sem holmi száraz elmélet vagy üres retorika alapján.

Ugorjunk fejest a meditációba a jelen pillanatban, habozás nélkül: ez a megvilágosodás!

Kolofón: Ezt a tanítást Dilgó Khjence Rinpócse (1910-1991) végrendeletként hagyta nyugati tanítványaira, a magyarországi tanítványoknak pedig Keith Dowman adta tovább 2000 májusában. Szolgálja a lények megvilágosodását!

SZÁRVÁ MÁNGÁLÁM

(A fenti tanítás a 10. Dharma-füzetben található meg, melynek címe A dzogcsen gyakorlása, és Agócs Tamás fordítása.)

[« tartalom ]

Kalu Rinpocse

A MAHAMUDRA ÉS DZOGCSEN EGYSÉGE

A következő tanítást Kalu Rinpócse Szogyál Rinpócse párizsi Rigpa központjában adta 1987-ben. Ma itt a Rigpa központban találkozunk, és gondolom, hogy sokan közületek már bizonyos ideje Szogyál Rinpócse tanítványai vagytok. Szogyál Rinpócse megkért engem, hogy tanítást adjak a Mahamudráról és a Dzogcsenről, de mivel kevés időnk van, csak röviden beszélek róluk, egyfajta kapcsolatot teremtve köztük. Szogyál Rinpócse olyan valaki, aki Tibetben megkapta a Régi és Új hagyományok tanításait, és akiben találkozott Tibet nyolc hagyománya. Ez a nyolc hagyomány lényegileg azonos, az egyetlen különbség csupán a részletekben és a sajátos szóhasználatban van. Például, itt a Rigpa oltártermében láthatjuk Dzsámjáng Khjence Csötyi Lodrö és Dudzsom Rinpócse képeit. Én mindkettőjüktől kaptam felhatalmazásokat, és adtam is néhány felhatalmazást Dzsámjáng Khjence Csötyi Lodrönek. Ezért köztünk kétféle kapcsolat van: tanító-tanítvány és tanítvány-tanító. Dzsámjáng Khjence Szakjapa láma és Dudzsom Rinpócse Nyingmapa láma, de valójában ők olyan lámák voltak, akik magukban megtestesítették Tibet nyolc nagy hagyományvonalát. [1] A Gelugpa hagyományban a két legismertebb láma Őszentsége a Dalai Láma és Pancsen Rinpócse. Ma itt van velünk Dágyáb Rinpócse, aki egyik fő tanítványuk, és ezért a Gelugpa hagyományt képviseli. Szogyál Rinpócsére vonatkozóan elmondanám, hogy családjaink közt sok nemzedék óta szoros kötelék van, ezek a kapcsolatok ma is léteznek és köztünk tanító-tanítvány kapcsolat is kialakult. Tibetben a Nyingmapa hagyomány Triszong Decen dharmakirálytól, Padmaszambhava nagy-mestertől és Kenpo bodhiszattvától ered. Ezen hagyomány tanításai azokon keresztül jöttek tovább, akik a "király és huszonöt tanítvány" (Dzsebáng Nyerngá) elnevezést viselik, és a tanítások tartalmazzák Buddha szavait és Padmaszambhava termáit. Aztán Rincsen Zángpó fordító és Pálden Atisa nagy pandit idejétől kezdve, a "Régihez" képest egy "Újnak" nevezett hagyomány indult. A Nyingma Régi hagyományának megfelelően a végső tanítást Dzogpácsenponak vagy Maha Atinak hívják, és az Új hagyomány szerint Csákgyácsenponak vagy Mahamudrának, de lényegileg a Dzogcsen és a Mahamudra ugyanaz, mintha ugyanannak a személynek két neve volna. A Mahamudra szó, amely tibetiül Csákgyácsenpo, a következőképpen magyarázható: Csák az üresség mélységét megértő bölcsességre utal, a Gyá pedig a hatalmasságra, jelezve, hogy nincs semmi, ami ezen az ürességen kívül esne. Lényegében minden jelenség ebből az üres tudatból ered. Az egyetlen különbség az általunk tapasztalt jelenség, és a megvilágosodás szempontjából tapasztalt jelenség közt az, hogy a tudat tiszta vagy sem.

A tudat nem csupán üresség, világos, intelligens, eredeti bölcsesség is. Tehát minden jelenség benne van ebben a tudatban, ebben az alapvető intelligens bölcsességben, ami a felébredett tudat. Ahogy látjuk, Csák a tudat ürességére utal, Gyá arra a tényre, hogy nincs semmi ezen az ürességen kívül. Továbbá a Csenpo nagyot (szanszkritul maha) jelent, jelezve, hogy ennél magasabb megvalósítás nincs. Tehát a Csákgyácsenpo az ürességre és a mindent magába foglaló bölcsességre utal.

A Mahamudra útján való haladásnak tizenkét alegysége van. Az ösvényt négy nagy fázisként írják le, melyek a következők:

1. Egyhegyűség (tsze csik)
2. Egyszerűség, vagy Nem-fogalmiaskodás (trödral)
3. Egy íz (ro csik)
4. Nem-meditáció, vagy meditáción túl (gom me) [2]

Ezek mindegyike három alfázist vagy intenzitási fokozatot foglal magába, így lesz tizenkét alegység.

Mindenek előtt, az első három fokozat, amely az "egyhegyűséghez" tartozik, a Mahamudrában és Dzogcsenben is fontos elem. A tökéletes siné (tudat lenyugtatása) képzéssel foglalkoznak. Minden közepes vagy csekélyebb képességű lény végig kell menjen ezeken a képzéseken, de a jó képességű lényeknek ezek a fázisok nem szükségesek. A közepes vagy csekély képességű lények tudata a fodrozódó vízhez hasonló, melyben a hold nem tükröződik tisztán. Ahhoz, hogy a hold tükröződése tiszta legyen, mindenek előtt a vizet le kell nyugtatni. A nagyon magas képességű emberek számára azonban ez nem szükséges, ők olyanok, mint a jó fényképezőgép tulajdonosai, amivel rögtön tiszta képet kapnak. Számukra elég, ha bevezetik őket a tudat természetébe, és azonnal megértik.

Mi a tudat természete? Azt mondják, hogy a tudat üresség, tisztaság, akadálytalan tudatosság és intelligencia. Most "bevezettek a tudat természetébe", és "megfigyeljük mi a tudat". De a tudat nem egy tárgy, amire maga a tudat ránézhet, ezért nincs mit látnia. Mindamellett, ha nem figyeljük a tudatot, egyáltalán nem fogjuk látni. Ezért mondják, "Óh, csodálatos, ezt nézni kell, anélkül, hogy képes lennél meglátni!"

Mit jelent "nézni meglátás nélkül"? Ahogy Gampopa mondta, "Mikor a tudat nem gondol semmit, akkor spontán gyönyörteli, ahogy a víz, mikor nincs kavarva, természete szerint átlátszó és tiszta." Azt jelenti, hogy nincs más dolog, mint a tudat figyelése. A tudat figyelése azt jelenti, hogy a tudat önmagában marad, tudati gyártogatás nélkül, saját természetében tartózkodva.

Mahasziddha Tilopa mondta: "Ha a tudatot bármiféle vonatkoztatása nélkül hagyod, az a Mahamudra, és ha folyamatosan ebben meditálunk, elérjük a Buddhaságot." Mikor hagyjuk a tudatot önmagában pihenni, saját természetében, bármilyen tudati gyártogatás nélkül, így a saját ürességében, saját tisztaságában időzve, az a Mahamudra. Ezt a Mahamudrát "közönséges bölcsességnek" vagy "közönséges tudatosságnak" (tamal gyi sepa) is hívják [3], abban az értelemben közönséges, hogy a tudatnak nincs szüksége semmi létrehozására vagy készítésére, hanem egyszerűen magától pihen a saját létében.

Mi lesz az eredménye, ha képesek leszünk meditálni, vagyis megfelelően ebben az állapotban maradni? Maga a Buddhaság az eredmény. Miért? Mivel a tudat üressége maga a Dharmakája, a Buddha abszolút teste. A tudat tisztasága a Szambhógakája, Buddha világosság teste, és a kettő elválaszthatatlan egysége a Nirmánakája, a megnyilvánulás test.

Hogy valóban képes légy arra, hogy bevezessenek ebbe a tudati létmódba, érdemek halmozása és tisztítás ajánlott, melyeket a magas képességű személy már a múltban elvégezett és beteljesített. De a közepes és csekély képességű gyakorló, mindenek előtt el kell végezze az érdem gyűjtését és a tisztítást. Mindenek fölött lényeges, hogy nagy odaadása legyen egy láma iránt. A múltbéli Kagyü lámák mondták, hogy a végső, bennerejlő eredendő bölcsesség megvalósításához nincs más mód, mint a tisztítás, érdemek halmozása, és a legfontosabb a láma iránti odaadás. Ahogy a megvalósításunkban kifejlődik némi spontaneitás, azt mondják, hogy elérkeztünk az "egyszerűség" vagy "nem-fogalmiaskodás" alsó fokához. Aztán fokozatosan végighaladunk ezen fázis középső és felső fokain.

Tovább haladva az úton, elérünk a megvalósítás azon fázisához, ahol a szamszára és nirvána, a jelenségtapasztalás minden formája, a formák, hangok, ízek, szagok, testérzet, gondolatok, tudatállapotok, nincsenek az őket felfogó tudattól külön. Ezt hívják "egyízűségnek". Aztán az "egyízűség" megvalósítása intenzitásának harmadik fázisa elérésével, megjelenik az az állapot, mikor nincs többé szükség meditációra a megvalósítás fenntartásához. Itt már nincs meditáció vagy szórakozottság. Megvalósításunk teljesen stabil. Ezért hívják "nem-meditációnak" vagy "meditáción túli" fázisnak. Ennek a fázisnak is van három intenzitási fokozata, és mikor elérünk a harmadikhoz, az a Buddhaság.

Az Új hagyományban, főleg a Kagyüpában azt mondják, hogy a jelen ezen azonnali ismeretét hívják "közönséges bölcsességnek" vagy "közönséges tudatosságnak".

Mikor a tudat természetébe való bevezetés, meditáció és megvalósítás által, elérjük a második fázist, a "nem-fogalmiaskodást", ez egyenlő a Bodhiszattvák első "földjének" (bhumi) elérésével, amit a "Legmagasabb Gyönyörűségnek" (rabtugava) neveznek. A Bodhiszattvák megvalósításának és cselekedetének első fázisát azért hívják "Legmagasabb Gyönyörűségnek", mivel amíg nem ismertük fel tudatunk igaz természetét, és nem vagyunk tudatosak a tudat illuzórikus kivetítéseiben, mindenféle szenvedésnek és nehézségnek vagyunk kitéve. A tudatunk igaz természetének megértése (megvalósítása) olyan, mint hideg vizet önteni a forrásban lévő vízre, a víz forrása azonnal megáll. Hasonlóan, ez a megvalósítás által, a tudat azonnal nagy békét és boldogságot ismer meg. Ezért mondják "Legmagasabb Gyönyörűségnek."

A nyingmapa hagyományban mást kifejezést használnak a tanítvány igaz természete tudatosságába vezetésének leírására. Úgy hívjuk, "közvetlen bevezetés a Rigpába". Ha felfedeztük tudatunk igazi arcát ezen folyamat által, fejlesztjük abszolút bizonyossággal. Aztán ha akár a Buddhák jönnének is és mondanák, "De nem ez a meditálás módja!", azt válaszolnánk, "Tudom, hogy ez a módja." A Dzogcsenben ezt a "bizonyosság általi teljes és közvetlen döntésnek" nevezik. Ha ezt elsajátítottuk, a meditációs gyakorlatunk egyre mélyebb lesz, és nagyon gyorsan, egyik pillanatról a másikra, átvágjuk a fázisokat és ösvényeket a Buddhaság felé, és elérjük a Megvalósítást.

Ahogy a Mahamudrának három fázisa van: "Nem-fogalmi", "Egyízűség" és "Nem-meditáció", a Dzogcsenben a három megfelelő fázis: "Bevezetés a Rigpa állapotába" ("Szembesülj a tiszta jelenléttel"), "a bizonyosság általi teljes és közvetlen döntés" ("döntsd el, hogy csak ez az egy számít"), és "közvetlen magabiztosság a feljövő gondolatok felolvasztásában" („győződj meg róla, hogy ez a szabadság") (Ezekkel kapcsolatban bővebb útmutatást kaphatsz Gáráb Dordzse végrendeletében és kommentárjában.)

A Kagyüpa hagyományban az alap a Mahamudra, a Nyingmapa Dzogcsen hagyományban az alap a Trekcsö. És ez a Mahamudra vagy Trekcsö alap egy nagy repülőhöz hasonlít, melyik nagyon gyorsan halad az égen. A repülő gyors a Buddhaság eléréséhez, de az űrrakéta gyorsabb. A Kagyü hagyományban ez a rakéta megfelel Naropa Hat Jógájának, Niguma Hat jógájának, Szukhásziddhi Hat Jógájána, vagy a Kálacsakra összefüggésében a Hat Kapcsolódásnak (dzsordruk). Lehetővé teszi nagyon gyorsan a Buddhaság elérését. A Nyingma Dzogcsen hagyományban a Thögál felel meg a Buddhaság felé vezető hasonló nagyon gyors útnak. A Thögál gyakorlása útmutatásokat tartalmaz a fizikai testre, a tudatállapotok módjaira, az energiákkal való munkálkodásra vonatkozóan, a tanítvány képességeinek megfelelően. A gyakorló személyes képességeihez igazítva használhatjuk a nap és hold fényét, vagy a teljes sötétséget. Ezzel a gyakorlattal megnöveljük a szivárványfény, fénykorongok, istenségformák, buddhamezők, és hasonlók vízióit.

Négy fázison keresztül haladunk:

1. A dharmata megnyilvánulása (csönyi ngönszum)
2. Növekvő tapasztalás (nyam nang gong pel)
3. A Rigpa teljességének elérése (rigpa tsze peb)
4. A fogalmak és jelenség kiüresítése (a dharmata elkoptatása, csönyi ze pa).

Ha elérjük a jelenség kiüresítésének ezt az utolsó fázisát, az energia és a test elemeinek teljes megtisztítása által, elérjük a szivárványtestet. Mikor elhagyjuk a testünket, semmi anyagi nem marad utána.

Mondhatjuk, "Ez nagyon jó, azonban a Dzogcsen módszerével elérhetjük a szivárványtestet, de a Mahamudráéval nem." Nem kell semmi ilyesmit hinned.

Milarépa élettörténetében említés történik hét közeli tanítványról, négy nőről és három férfiről, akik elérték a szivárványtestet. A Mahamudra és a Dzogcsen különböző hagyományaiban számos rendkívüli képességekkel rendelkező igen nagy mester van. A múltban megalapozott karmikus kapcsolat következtében követjük egyik vagy másik tanítót. Mikor egy tanítót követünk, azt kell gondolnunk, hogy ez a tanító több kedvességet mutat irányunkba, mint az összes Buddha együtt, mivel ő egyenesen bevezeti tudatunkat annak igaz természetébe.

Az, hogy a minket tanító Lámák Buddhák-e vagy közönséges lények, nem annyira fontos, ha pontos és biztos útmutatásokat adnak, mely lehetővé teszi, hogy tudatunk igaz természetét megvalósíthassuk. Ezért azt kell gondolnunk, hogy a Buddhák tulajdonságaival rendelkeznek, és olyan hálásak kell legyünk irántuk, mint a tényleges Buddhák iránt. Ha nincs odaadásunk, akkor, még ha számos Buddha ülne is előttünk, hiábavaló volna, nem tudnának segíteni rajtunk. Azt mondják, "Mi sarjad ki az égetett magból? Ha a magot tűz perzselte meg, el lehet ültetni, nem lesz fiatal hajtás belőle." Hasonlóan, ha nincs bizalmunk vagy odaadásunk, a spirituális haladás nem lehetséges. Azt mondják: "Ha a Lámádat Buddhának tekinted, Buddhától kapsz áldást, ha Bodhiszattvának tekinted, Bodhiszattvától kapsz áldást, ha istennek tekinted vagy közönséges szangha tagnak, akkor az istentől vagy a közönséges szangha tagtól kapsz áldást, és ha nincs egyáltalán hited benne, nem kapsz áldást." A múlt életek kapcsolatai következtében, most ismét megtaláltuk Lámánkat. Néhányatok számára a Láma a Dzogcsen összefüggésében tanít, másoknak a Mahamudráéban. Nincs különbség. A fontos a gyakorlás. A megkapott útmutatások révén mindened megvan a gyakorláshoz, nincs szükséged semmi egyébre. De ha nincs hited vagy odaadásod, még ha egy tényleges Buddha fáradozna is mindenféle módszerrel, hogy megmagyarázza a Dharmát neked, te így gondolkodnál: "Ez intelligensen hangzik", de mivel nincs odaadásod vagy hited, az összes erőfeszítése eredménytelen lesz. Ezért bizalommal és odaadással gyakorolva a kapott útmutatásokat - az a Mahamudra, az a Dzogcsen. Ha egyáltalán nem gyakorolsz, úgy végzed, mint azok a nyugatiak, kiknek sok vizsgájuk és fokozatuk van, de képtelenek munkát találni, és nyomorult szegénységben élnek. Ahogy maga Buddha mondta: "Én megmutattam a megszabaduláshoz vezető utat, de hogy megfogadod vagy nem, teljesen tőled függ."

Jegyzetek:

[1] A Nyolc Gyakorlási Vonal Dzsámgön Kongtrul „Sedzsá Künkjábja” szerint: Nyingma, Kadam, Szakja, Marpa Kagyü, Sangpa Kagyü, Sidzse és Csö, Dzsordruk és Dordzsei Nyendrup.

[2] Fordítják „Egyhegyűségnek”, „Cselekvésnélküliségnek”, Egy-íznek” és „Nincs több meditációnak” is.

[3] Mondják „közönséges tudatnak” vagy „közönséges bölcsességnek” is.

(A szöveg a 15. Dharma-füzetben található, melyben Szogyál Rinpócse és Kalu Rinpócse tanításai vannak.)

[« tartalom ]

Őszentsége Dudzsom Rinpócse tanítása

A NGÖNDRO DZOGCSEN SZEMLÉLETE

Bármilyen gyakorlatot végzünk, a relatív és abszolút igazság egyidejűleg létezik, az ügyes módszerek és bölcsesség egyidejűleg létezik, a tapasztalás és üresség egyidejűleg létezik. Ebben az esetben a ngöndro gyakorlása az ügyes módszer, és a végén, a guru-jógában eléred a bölcsesség szintjét, mikor a Láma felolvadva eggyé válik veled és te a dolgok abszolút természetében maradsz, a meditáció állapotában. Mivel a Láma az aki valóban megmutatja a módszert és az egész spirituális út központja, a gyakorlat elején tiszteletünket fejezzük ki a lámának. A Láma iránti tisztelet kifejezése után, először elgondolkozunk milyen nehéz elnyerni az értékes, szabad és jó adottságú emberi formát, és ez a forma a megszabadulás spirituális útjának alapja. Aztán az állandótlanságra és halálra gondolunk, minden létező alávetett a változás és a halál törvényének. Még ha meghalunk sem szabadulunk meg, a létforgatag körforgásába jutunk újjászületéseken keresztül, és a létforgatag természete a szenvedés, ezen elmélkedjünk. Aztán gondoljunk arra, hogy bármit teszünk, akár jó vagy rossz cselekedeteket, a karma rendszere kikerülhetetlen. Ezeket hívják Lo Dok Nam Zhi-nek, a tudatot megfordító négy gondolatnak. Az a céljuk, hogy a tudatot a létforgatagtól gyakorlás felé fordítsák. Ezért fontos fejtegetni kezdetben őket és megérteni az igazságukat. Ha ezt tesszük, olyan, mint a felszántott föld elsimítása, hogy a vetésre egyenletes és kész legyen. Most elvetjük magát a magot: megkapjuk a menedéket, kifejlesztjük a megvilágosodás szellemét, tisztítást végzünk Vadzsraszattva gyakorlás által, és felajánljuk a mandalát az érdem és bölcsesség halmozásáért. Mindez olyan, mintha magot ültetnénk a négy gondolattal előkészített földbe.

A viszonylagoshoz való ilyen kapcsolódás nélkül nem lehet megvalósítani az abszolútot. Ha a viszonylagos testet alapként nem használjuk, nem tudjuk megérteni és megvalósítani a tudat igaz természetét. Hasonlóan az ügyes módszerek ezen viszonylagos gyakorlatai nélkül nem tudjuk egyenesen az üresség természetét felfogni. A viszonylagos és abszolút kéz a kézben együtt léteznek. Ennek megértése nagyon fontos.

Például a menedékvételnél: kifelé azt mondjuk, hogy Kön Csok Szum, a „három drágaság”, a Buddha, a Dharma és a Szangha. Az értékes Buddha a Dharma forrása, a vezető. Buddha megmutatja az értékes Dharmát, az utat, és azok az értékes Szangha, akiknek a tudata a Dharma irányába fordult.

Mivel a létforgatagban létezünk, a káprázat és szenvedés miatt, menedéket veszünk a szenvedéstől való megszabadulásért. Mivel nem látjuk igaz természetünket, és a káprázat következtében, mikor a különböző elemek összeállnak, létrejön ez az illuzórikus test. És ez az illuzórikus test nagyon valóságos marad a dolgok igaz természetének meglátásáig. Tehát a teljes megszabadulásunkig a test létezik, a szenvedés létezik és a „három drágaság” létezik, hogy menedéket tudjunk bennük venni.

Tehát külsőleg mondva, odaadással menedéket kell vennünk a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. De belülről nézve a Buddha, a Dharma és a Szangha szimbolikus, mély és ügyes mód hogy kijussunk a létforgatagból. Az abszolút igazság szempontjából, még a Buddha, Dharma, Szangha is bennünk van. Abszolút szinten az üres, sugárzóan önmagától fénylő, Rigpa-tudatosság tudatunk a Buddha. Külsőleg a Dharma hangok és jelentések formájában nyilvánul meg, hogy meghalld és gyakorold, de belső szempontból üresség. Lényegileg az eredendő tudat, a Rigpa szüntelen, akadálytalan, önmagától fénylő játéka. Külsőleg a Szangha azokat jelenti, kik tudatukat a Dharma irányába fordították, de belsőleg a Szangha a tudat mindent-átható, mindent-átölelő aspektusa.

Egészen beteljesedettek bennünk, de mivel nem ismerjük föl, a külső Buddhában, Dharmában és Szanghában kell menedéket vennünk. Mikor valójában végzed a ngöndrot, tudatodban heves odaadással, megfelelően vizualizálod a menedékfát, alázatosan leborulásokat végzel a testeddel, és recitálod a menedék formulát a beszédeddel. A gyakorlat végén leülsz és feloszlatod a vizualizációt magadban és megérted, hogy a három dolog - az alany, a tárgy és a tevékenység – mind a saját Rigpád. A meditátorok mi vagyunk, a menedékfa a saját alkotásunk. Csupán a Rigpa természetében maradunk, a Rigpán kívül nem találunk semmit.

Buddha mondta a Dodé Kalpa Zangpo-ban, „Én álomszerűen nyilvánulok meg álomszerű lényeknek és álomszerű dharmát adok, de valójában sosem tanítottam és sosem jöttem el.” Ebből a szempontból Buddha sosem jött el és a Dharma sosem jött el. Mindez csupán érzékelés, csupán a dolgok megnyilvánuló szférájában létezik.

A menedék gyakorlásával kapcsolatban, a viszonylagos aspektus mely felé odaadást mutatsz ki és leborulásokat végzel, és így tovább, és az abszolút aspektus erőfeszítés nélküli, mikor feloszlatod a vizualizációt és a tudat természetes, erőfeszítés nélküli állapotában maradsz..

A bodhicsitta vagyis megvilágosodás szellemének kifejlesztése azt jelenti, ha csupán magunkért cselekszünk, nem követjük Buddha mindentudó útját, a megvilágosodás útja eltorlaszolódott. Ezért minden lény megszabadulásáért, akik apáink és anyáink voltak, kifejlesztjük a megvilágosodás szellemét, ami Buddha szelleme.

A lények határtalanok, mint a tér, és mind voltak apáink és anyáink, és a létforgatagban szenvednek, az ő szenvedéstől való megszabadításuk gondolata a megvilágosodás igaz szelleme. A Bodhiszattva Fogadalom szavaival: „Mostantól, a létforgatag kiüresedéséig, minden lény javára fogok munkálkodni, akik apáim és anyáim voltak.” Tehát a viszonylagos szempontból itt vannak a megszabadítandó érző lények, és együttérzést kell fejleszteni, és itt van az „Én”, az együttérzés kifejlesztője. Az együttérzés kifejlesztésének és felmutatásának módját maga Buddha magyarázta. Ez a viszonylagos bodhicsitta.

Tehát a megvilágosodás szelleme viszonylagos aspektusának ezen gyakorlásakor vizualizálod az összes lényt, kifejleszted a megvilágosodás szellemét és igyekszel megszabadítani őket a szenvedéstől a megvilágosodás eléréséig, és sokszor recitálod a bodhicsitta kifejlesztését, ahogy a gyakorlatod kéri. Az az útmutatás is adott, hogy el kell cserélned a boldogságod mások szenvedésével. Kilégzéskor az összes boldogságodat, gyönyörűségedet, érdemed, és ezek okait is az érző lényeknek adod, és belélegzed az összes fájdalmukat, szenvedésüket, hogy megszabaduljanak azoktól. Ez szintén nagyon fontos gyakorlat. A megvilágosodás szellemének kifejlesztése és élethez való ragaszkodásunk megszüntetése nélkül nem érjük el a megvilágosodást. Ha képtelenek vagyunk mások iránti együttérzést mutatni és magunkhoz és ehhez az élethez ragaszkodunk, nem szabadulunk meg. Mindezek a dolgok a megvilágosodás szellemének viszonylagos aspektusai.

A bodhicsitta abszolút aspektusára vonatkozóan Buddha a következőket mondta tanítványának, Rábdzsornak, „Az összes dharma káprázatszerű és álomszerű.” Buddha azért mondta ezt, mivel minden megnyilvánuló változik és feloldódik, bennerejlően semmi sem szilárd és semmi sem állandó. A világot szilárdnak látjuk, a vágy általi kötöttség belekavarodásától vezetve, és végnélküli tevékenységeket folytatunk, ezért végtelen a szamszára. Azt gondolhatjuk, hogy a szamszára álomszerű és a megvilágosodottság szilárd és állandó, de Buddha azt mondta, hogy a nirvána is olyan, mint az álom és a káprázat. Nincs semmi nirvánaként megnevezhető, semmi megfoghatót nem hívhatunk nirvánának.

Buddha egyenesen kimondta, „A forma üresség”. Például a hold tükröződik a vízben, de nincs hold a vízben, nem találod benne. Nincs forma, üresség van. Aztán azt mondta, „Maga az üresség forma.” Maga az üresség jelenik meg forma alakjában. Sehol sem találod az ürességet a formán kívül. Hiába választod el a kettőt, hiába ragaszkodunk különálló entitásként hozzájuk. A hold tükröződik a vízben, de a víz nem a hold és a hold nem a víz. Míg át nem haladsz ezen a szamszárán, ami a paramita vagyis „szamszárát meghaladó”, nincs sehol a nirvána, a nirvána birodalmában nincs létforgatag.

Mondhatod, „De itt van, láthatod!” De ha valóban megvizsgálod, nincs ott. Tehát ha megkérded ténylegesen hogyan jön létre, valójában minden a kölcsönösen függő keletkezésből jön létre. Mi ez a kölcsönösen függő keletkezés? A hold és a víz nem létezik külön, hanem a hold egyszerűen azért jelenik meg a vízben, mivel a dolgok így állnak össze. A tiszta víz az elsődleges ok és hold a másodlagos vagy járulékos ok, mikor ez a kétféle ok találkozik, a kölcsönösen függő keletkezés megjelenik. Az elsődleges és járulékos okok egybeeső megnyilvánulása.

Az elsődleges okok vagy a létforgatag alapja direkt módon az „énhez” való ragaszkodás, és az összes káprázatszerű megnyilvánulás járulékos okká válik, és a találkozásuk létrehozza a létforgatag három világát. Minden csupán ezen kölcsönösen függő mintaként létezik. Teljesen bizonyosak kell ebben legyünk. Nagardzsuna mondta, „A kölcsönösen függő keletkezésen kívül nincs más dharma.” Mikor innen tovább haladsz és megvizsgálod a kölcsönösen függő keletkezés természetét, rájössz, hogy az nem más, mint üresség, ezért az ürességen kívül nincs dharma. A Mahajána végső nézete az üresség, ez a nézet nem létezik az alsóbb tanításokban.

Ha valóban megvizsgálod, mindent az üresség játékaként kezdesz látni, az összes dharma kiürül és elérsz üresség természetükhöz. Akkor azt mondhatod, hogy semmire sincs szükségünk. De bármire van vagy nincs szükséged, a tudatodtól függ. Csupán szárazon az ürességről beszélni nem elegendő, meg kell azt valósítani és aztán látni. Ha a tudatod valóban üres, nincs benne remény, félelem, gyönyör, bánat, negativitás, nincs szükséged ételre vagy ruházatra, a tudatod mindezektől szabad. Teljesen akadálytalan, mint a kezed lengetése a térben. A meditáció célja az üresség ezen természetes állapotában maradni, és akkor ebben az állapotban minden más jelenséget közvetlenül ürességnek tapasztalunk. Ezért gyakoroljuk a meditációt, hogy mindent üres természetébe tisztítsunk, és elérjük az üresség erődítményét. Először meg kell értsük, hogy a dolgok abszolút, természetes állapota üresség, aztán azt, hogyan nyilvánulnak meg viszonylagosan.

Ebből az ürességtermészetből kel fel az összes viszonylagos megnyilvánulás, melyben a létforgatag létezik. Tisztán meg kell értenünk, hogy valójában mi ez, és hogyan nyilvánul meg. Nagyon fontos ezen nézet megléte, mivel a nézet nélkül a meditáció tompa lesz. Csupán ülni és mondani, „minden üres”, olyan, mint egy kis csészét felfordítani: a csészében maradt kis üres tér nagyon beszűkített, korlátozott üresség. fontos ismerned a lényeget, ahogy van. Abszolút értelemben nincsenek szenvedő érző lények, nincs létkerék, nincs szenvedés, mindezek a tiszta égbolthoz hasonlóan üresek, de a kölcsönösen függő keletkezés és a káprázat következtében felmerül a dolgok viszonylagos szférája és itt a létforgatagban vannak szenvedő érző lények.

A Nagy Anya, Sunyata imája mondja: „Gondolati kifejezésekkel a meghaladó bölcsességet nem tudjuk szavakba ültetni.” A kifejezésen, gondolatokon, fogalmakon teljesen túl van. Sosem született, sosem hal meg. Ha megkérded mihez hasonlít, olyan mint a tér. Sosem találod a tér határát, sosem találod a tér közepét. Tehát ez a térszerű természet az üresség szimbóluma: teres, határtalan, szabad, végtelen mélységekkel és kiterjedéssel.

Aztán mondhatod, „Tehát a Rigpánk, a tudatunk természete, térhez hasonló, minden korlátozástól mentes.” De nem csupán üresség. Ha ránézel látsz valamit – és a „látás” csak egy szó, melyet a közléshez használunk. Láthatod, meditálhatsz rajta, benne tartózkodhatsz. Ha valóságában meglátod az üresség igaz természetét, ez „minden buddha anyja”. Mindez az abszolút megvilágosodás szellemének kifejtése volt.

Következik a Vadzsraszattva általi tisztítás. Abszolút értelemben nincs semmi megtisztítandó, nincs aki megtisztítsa és nincs tisztítás. De mivel nem ezt éljük, a szennyeződések és elhomályosulások megjelennek. Az ego ragaszkodásának káprázatszerű felfogásában végtelen szenvedés a részünk, ezért a tisztításra szükség lévén, itt van számunkra ez a viszonylagos ügyes módszer. A tisztításhoz Vadzsraszattva megjelenik a valódi állapotunkból vagy Rigpából, és a belőle áramló nektár teljesen megtisztítja a szennyeződéseinket. Végzed a vizualizációt és mondod a Száz-szótagú varázsigét a tisztítás eszközeként. A dolgok természetes állapotában, ahogy a dolgok vannak, minden tiszta a kezdetektől fogva, mint a tér. Ez Vadzsraszattva abszolút tisztítása.

Következik a mandala-felajánlás, mely az érdemek halmozása. Miért kell érdemeket gyűjteni a bölcsesség okaként? A ragaszkodás miatt, ami mindezen káprázatszerű jelenséget előhozta. Mivel itt van a káprázat, itt van a káprázat megtisztítása is, és mivel meg tudjuk tisztítani, érdemet is gyűjtünk. Mikor felajánlod a tested, értékeid és dicsőséged, az a viszonylagos, szimbolikus mandala-felajánlás. Abszolút szempontból ezek a dolgok sosem léteztek, mint a tiszta üres égbolt. Tehát ha az eredeti tudatosság állapotában maradsz, az az abszolút mandala-felajánlás és az abszolút érdemgyűjtés.

A kölcsönösen függő keletkezés miatt a tudat még a guru-jógánál is elhomályosult, és ezért a Láma megjelenik és sugalmazza a tudat megtisztítását, ő az a tárgy, mely iránt tisztán érzünk. Mivel a tudatunk elszennyeződött, és a Láma iránti tiszta felfogást érzünk, a Láma létezik, és mi, kik odaadást gyakorlunk, létezünk a viszonylagos szférában. Ezért külsőleg vizualizálod a Lámát, imádkozol, és aztán megkapod a felhatalmazást és az áldást. Ezek a guru-jóga külső, viszonylagos aspektusai.

Miután imádkoztál a szimbolikus, megnyilvánult Lámához, azt mondod:

A Láma fénnyé olvad és eggyé válik velem.
Abszolút Lámaként ismerem fel a Rigpámat.

Ha megkérded, hol az Abszolút Láma, ő a tudat abszolút természetében van. A Rigpa abszolút állapotában teljesíted be a Lámát. Ebben a tudatosságban folytatni, ahogy a dolgok vannak, ez a guru-jóga abszolút gyakorlása.

A külső ngöndro (előkészítő gyakorlat) így kapcsolódik a belső ngöndrohoz.

(Ezt a tanítást Őszentsége Dudzsom Rinpócse adta Londonban, 1979 május 19-én, és Szogyál Rinpócse fordította angolra.)

[« tartalom ]

A TISZTELETBELI HÖLGY TANÍTÁSA A SZEXRŐL, MINT ÚTRÓL

Tisztelet a Legfelsőbb Csandamaharoszana Úrnak! A Legfelsőbb Úr hódolatát fejezte ki a Tiszteletreméltó Hölgynek az öt mandalával és kérdezte őt: „Szerelmem, gyönyörűségem, Hogyan ismeri meg a jógi az alakodat? Tiszteletbeli Hölgyem, hogyan tudja kimutatni odaadását, És hogyan tudja kimutatni hódolatát irántad?” A Tiszteletbeli Hölgy válaszolta: „Az összes női alak az égen, a föld fölött és alatt, Az összes magas és alacsony születés, az én alakom. Az összes láthatatlan nő az én formám: Az összes istennő és félistennő, Az összes titánnő és démonnő, Az összes kígyólény, természetistennő, és szellemhajadon, Az összes lótuszevő és ördögnő, És az összes emberi lány is, Az összes nőstényállat és éhes szellem, AZ összes papnő és nemes születésű hölgy, Az összes üzletasszony és dolgozó nő, Az összes, aki írónőnek és királynőnek született, Tanítók és tudósok, Adóbehajtók és kertészek, Prostituláltak és ruhafestők, Fazekasok és vadászok, Kaszton kívüliek, muzsikusok és vécétisztítók, Mosónők, csapos nők és cukorka készítők, Kovácsfeleségek, kurtizánok és táncosnők, Bronz és aranyművesek, Halaskofák és hentesek asszonyai, Vajköpülők és virágárus lányok, Aszkéták és kagylóművesek, Nádvágók és költőnők, Tehénpásztorok és nyílkészítők, Kőfaragók női, Fagyűjtők és ékszerészek: A nők minden osztályának és mesterségének formájában megjelenek, Én vagyok az anya, a nővér és a feleség, Nagynéni és unokahúg, Nagymama és anyós, És minden egyéb női kapcsolat. Én vagyok minden tantrikus gyakorló és jógini, Özvegy és aszkéta. Mindezen hölgyek alakját öltöm, Kik most az összes érző lény szolgálatáért élnek. Mindegyikük bízik saját módszerében, És bármelyik alakjával találkozik is a jógi, Meg kell csókolja és ölelje a hölgyet, Beteljesítve a lótusz és vadzsra egyesítését, Szolgálnia és tisztelnie kell a hölgyet. Önzetlen vággyal minden lény segítésére, A hölgyet szeretetével szolgálva, a jógi erőt nyer. Az erőt azonnal megkapja - Ezért a jóginak szolgálnia kell a hölgyet. A hölgy a menny, a hölgy az igazság, A hölgy a legmagasabb aszketikus út, Buddha hölgy, és a hölgy a közösség, És a hölgy a tökéletes bölcsesség. A hölgyet pszichológiailag megkülönböztetik Az öt szín osztályozásával. A kék hölgyet Változatlan Harag Jógininek mondják, A fehér hölgy a Változatlan Tudatlanság Jógini, A sárga hölgy a Változatlan Rágalom Jógini, A vörös hölgy a Változatlan Vágy Jógini, A zöld hölgy a Változatlan Irigység Jógini, És az öt egysége a Bölcsesség Tökéletességének Tiszteletreméltó Hölgye. Vadzsrajóginit felajánlásokkal kell imádni, Borral, étellel, virágokkal, és mindenféle kellemes dologgal, A jógi finom ruhába kell öltöztesse a hölgyet, Tiszta beszéddel imádkozva tiszteletéért, És udvariasan összetéve kezeit Figyelje és figyelmesen becézze őt, A jógi elkötelezi magát iránta tiszta társalgással, Folyamatosan csókolgatva és simogatva őt, A jóginak imádnia kell Vadzsrajóginit. Fizikailag imádni akit képes, Verbálisan és mentálisan akit nem, Kik engem imádatukkal kielégítenek, Azoknak adom az összes erőmet. Nem vagyok sehol, ha nem az összes nő testében. Tehát, az összes többi utat visszautasítva, imádd a nőt! Ez az engem imádat legmagasabb cselekedete, És engem így szolgálva, A törekvő kielégül és elnyeri a legmagasabb erőket. Mikor a belátás útjára lép, Megkapja tökéletesen az én megkülönböztető víziómat, Folyamatosan, mindenhol, Kivétel nélkül az összes formán úgy meditálva, hogy én vagyok, Szerelmeskednie kell a saját hölgyével, Megtestesülésemnek tekintve őt, Beteljesítve a lótusz és vadzsra egyesítését, És én megadom neki a megvilágosodást. Ennek megfelelően, az összes formám iránti odaadása által, A jógi minden módon a legmagasabb rendű. Ezzel a módszerrel, a teljes beteljesítéssel, A gyakorló teljes odaadást ér el. A jógi ne éljen a bűn iránti félelemben, Az alsó világok iránti félelemeben, mint a pokol. Amennyire fél a szamszára mardosásától, Annyira lesz impotens. Habár a bűnnek nincs legkisebb léte sem, És az erény és érdem sem létezik egyáltalán, A bűnt és erényt kitalálták, Hogy védje a tudatot az élet szenvedésétől. A tudat minden dolog mércéje, És minden csak gondolatnyi idejű. Ki megy a mennybe és ki a pokolba? Amennyiben a lények mérgezett elképzeléssel halnak meg, Kik szabadok a méreg erejétől, a mennybe jutnak, Kik elájulnak a méreg erejétől, a pokolba. Ezért a tudatlan emberek a mennybe vagy pokolba jutnak, Míg a bölcs, teljes megértésével Eléri a nirvánát. De ha a nirvánát csak ürességnek tekintjük, Mint a szélroham utáni lámpát, Ez nihilizmus, a jutalom és büntetés útjaihoz hasonlóan, Nem hozza közelebb a megvilágosodást. Ezért, az összes ilyen foglalatosságot elhagyva, A törekvő odaadó kell legyen irántam, És kétségtelenül megkapja az erőt ás a tudatosságot, Csandamaharoszana erejét, azonnal.

(Köszönet Keith Dowmannek, aki tibetiből angolra fordította)

[« tartalom ]

DZSIME LINGPA MENEDÉKIMÁJA HUNG! E KÖTŐDÉSMENTES HATÁRTALAN TÉRBEN, RAGASZKODÁS NÉLKÜL, HITÜNK FELFÜGGESZTVE, OLTALOMÉRT FOLYAMODUNK AZ ABSZOLÚT LÁMÁHOZ, KI MAGA A JELEN TUDATOSSÁG: AZ OSZLATVA-SUGÁRZÓK HÁROM LÉTSÍKJÁNAK MAGÁTÓL ÉBREDŐ TÖKÉLETESSÉGE: LÉNYEG, TERMÉSZET ÉS RÉSZVÉT TÜNDÖKLÉSE. DZSIME LINGPA HÉTÁGÚ IMÁJA LEBORULUNK, FELISMERVE A TUDAT EREDETI ÁBRÁZATÁT: A KEZDETTŐL FOGVA MAKULÁTLAN DHARMAKÁJÁT. FELAJÁNLÁST TESZÜNK, MEGKÜLÖNBÖZTETVE FORMÁLIS ÉS NEM FORMÁLIS MEDITÁCIÓS ÁLLAPOTOKAT. MEGOSZTOTT GONDOLATAINKAT, REMÉNYEINKET ÉS FÉLELMEINKET, AZ ÁTHATÓ TÉRBEN BEISMERJÜK. ÖRVENDEZÜNK AZ ÉRTELMEN TÚLI, SZAKADATLAN ÁRAMLÁSBAN. MEGFORGATJUK A KIFEJEZHETETLEN ÉS KIMONDHATATLAN IGAZSÁG KEREKÉT. IMÁDKOZUNK A VÁLTOZATLAN VADZSRALÉTBEN MARADÁSÉRT. A FELHALMOZOTT ÉRDEMET AZ ŐSI TÉRBEN FELAJÁNLJUK.

[« tartalom ]

A DZOGCSEN LÉNYEGE

A tanítás lényege a Jelenlét, azaz a tiszta tudat, mely túl van az oksági törekvésen.[1] Ezen belül az első lépés a szemlélet kialakítása, a második pedig a tudatosság folyamatos fenntartása.

1. A szemlélet kialakítása

Bármi jelenjék is meg a Jelenlétben, soha nem mozdul ki belőle, és nem jár sem hasznos, sem káros következményekkel. Meghaladja az erkölcsi okságot, tehát egy áttetsző, teljesen tökéletes pillanat. Ahogy az Egyetemes Teremtő Tantrájában áll:

Én vagyok a gondolatmentes tér, a tapasztalás teste,
A fogalommentes meg nem különböztetés.
E meg nem különböztetés olyan, mint a tér.
És ahogy a térben nincs sem jó, sem rossz,
Úgy Szamantabhadra is mentes a megkülönböztetéstől:
Én magam vagyok a meg nem különböztetés.

Az értelem okság nélküli mibenlétéről az Egyetemes Teremtő Tantrájában ez áll:

A tiszta tudat olyan, mint az ég,
Az égnek pedig sem oka, sem következménye nincsen.

Az Oroszlán teremtőerejének kiteljesedése szerint pedig:

Erényes viselkedéssel nem lehet megvalósítani a buddhaságot.
Ha a buddhaságot erényes viselkedéssel meg lehetne valósítani,
Akkor a teljes tökéletesség nem lenne alapvető természetünk.
Az erénytelenségtől nem lehet a létforgatagba zuhanni.
Ha az erénytelenségtől a létforgatagba lehetne zuhanni,
Akkor az önmagától felmerülő bölcsesség hazugság lenne.

E szemléletben rejlő veszély elhárításához fontold meg az alábbiakat!

Az alacsonyabb rangú irányzatokban azért tanítják az erény és erénytelenség létezését, mert amíg az igazi valóságot meg nem ismerjük, és a dolgokat létezőnek tekintjük, addig e tévedésünk folytán az erény és az erénytelenség is megnyilvánul. Valódi természetünkben, a tiszta tudatban azonban nincs sem erény, sem erénytelenség. Az erényes és erénytelen tettek egy lázas beteg zavaros látomásaihoz hasonlíthatók, amelyek valójában nem léteznek. A keletkező és elmúló jelenségek hasonlata azonban nem illik az időtlen valóságra, mint ahogy a magból fakadó hajtás hasonlata sem illik az égre, és így a káprázatszerű okság elve sem alkalmazható a tudat valódi természetére. Ahogy az Egyetemes Teremtő Tantrájában áll:

A Teljes Tökéletesség eleve túl van az okságon,
Tehát szándékos gyakorlással nem lehet megvalósítani.
A tan olyan átadása, amely az okság nézetére tanít,
A szokványos világ jelenségeit tekinti mérvadónak,
Melyben a szándékos cselekvés meghozza gyümölcsét.
A tudatnak azonban sem oka, sem okozata nincs.
Mivel a tiszta tudat meg sem született soha,
Nem illik rá a születő világi jelenségek hasonlata,
Tehát nem lehet ráfogni, hogy létrejön, s elpusztul.
Aki nem érti a tudat okságon túli természetét,
Az a szokványos világ jelenségeit tekinti mérvadónak,
És azt hiszi, hogy az eredmény szándékos okokból fakad.
Ez az oksági irányzatok tanítása.

Közönséges ok-okozati úton nem lehet megvalósítani a felébredést. Mindenki a feltétel nélküli tapasztalástest elérésére vágyik, holott azt gyakorlással lehetetlen megvalósítani. Ha gyakorlással meg lehetne valósítani, akkor feltételes lenne, következésképpen pedig állandótlan. Mesterkéletlen egyszerűségében hagyva azonban önmagától valósul meg, mint a három idő összes buddhájának egységes tudatossága. Az Egyetemes Teremtő Tantrája szerint:

Gyakorlással nem lehet megvalósítani a felébredést,
Csak természetes módon, önkéntelenül valósulhat meg.
Ne akarj semmit, csak a tudat természetes csendjében pihenj!

2. A tudatosság folyamatos fenntartása

Amikor ezt az erkölcsi okság feletti értelmet, a csupasz tapasztalástest minden gondolatot felemésztő valóságát bármiféle szándék vagy elképzelés nélkül, egyszerűen úgy hagyod, ahogy van, akkor az a jelen pillanat önnön világossága, üres fényben tündöklő, zavartalan belső csendje. Ebben pihenj meg egy csöppnyi beavatkozás nélkül, szabadon engedve a tudat természetes áramlását!  Hagyd teljesen megtisztulni a gondolatoktól! Lebegtesd a természetes szabadságban! Hagyd tündökölni a természetes tisztaságban! Engedj fel teljesen a természetes állapotban! Tárd szélesre az érzékelés öt kapuját, és engedd el magad a kötetlen éberség korláttalan nyitottságában! A végtelen térben ezzel átvágod az időbeliséghez való kötődést, és megnyugszol a mezítelen, gondolatmentes Jelenlét akadálytalan világosságában.

Nyitottan tartsd fenn a tudat tompaságtól és szétszórtságtól mentes, természetes világosságát anélkül, hogy bármiféle módszer alkalmazásával beszennyeznéd, és a külső és a belső világ tisztasága (vagyis üressége) folytán megtisztulsz az izgatottság és a tompaság hibáitól!

Ahogy a Jelenlét az ürességben kitisztul, először a finom és a durva anyagi elemek megragadásától szabadul meg. Később az üresen fénylő jelentudatosság érzése felerősödik, majd végül a finom és a durva anyagi alkotóelemek is felolvadnak benne. Az egész anyagi világ szertefoszlik, mint a pára. Ezzel minden felemésztődik az eredendő tisztaságú tapasztalástestben, és a Jelenlét a saját természetes állapotában találja magát. Ahogy a Felhalmozott Drágaságok Tantrájában áll:

Ha mindent elengedsz a természetes állapotban,
Akkor megérted a tudatról elhangzott szavakat
Anélkül, hogy szándékosan gyakorolnod kéne.
Ha sikerül megszoknod ezt a belső csendet,
Akkor a látszatok maguktól kiüresednek,
És minden áttetsző, üres fénnyé válik.
A föld, a víz, a tűz és a szél elemek
Elvesztik jellemző tulajdonságaikat,
És a térben olvadnak szét, mint a pára.
Mindenféle káprázatszerű ragaszkodásod,
És minden, amit valaha gondoltál,
Felolvad az időtlen tapasztalásban,
Melyben nincs kettős érzékelés.
Minden felemésztődik, és nem marad semmi,
Csak az üres világosság élménye,
Amely minden lény sajátja.

Illetve az Átható Hang Tantrájában:

A természetes Teljes Tökéletesség végpontja,
Ha a jelenségeket természetes állapotukban hagyod,
Az, hogy a tapasztalt tárgy és a tudat egybeesik,
És eléred az elengedettség teljes szabadságát.
E tudatosság túl van a hétköznapi elmén,
Itt minden jellegzetesség megszűnik létezni,
Megszabadulsz az üresség és a valóság szélsőségeitől,
A mozgás felemésztődik, a fogalmiság feleslegessé válik,
Kifogysz a gondolatokból, s az elmét felülmúlod.

A „merevség megtörése” (trekcsö) az eredendő tisztaság, a „szintátugrás” (thögal) pedig az önkéntelenség tökéletes megvalósításán keresztül vezet az elemek teljes felemésztődéséhez. Mindkét esetben megtisztulsz a külső és a belső anyagtól is, ám ez elsőben abban a pillanatban éred el a megszabadulást az eredeti tisztaságban, amikor az anyagi részecskék szertefoszlanak, s ilyenkor a fénytest kívülről nem látható. A „szintátugrás” esetében azonban magában a fénytestben valósul meg a nagy tudatátvitel,[2] így az kívülről is látható. Ám mindenféleképpen ugyanabban az eredeti tisztaságú állapotban éred el a megszabadulást.

Az Atijóga az irányzatok királya, melynek fénye az összes többi irányzatot túlragyogja, és lehetővé teszi az oksági folyamatok teljes feloldását még ebben az életedben. Amint a gyakorló kellő magabiztosságot nyer a tapasztalás egyforma üresség-ízének felismerésében, lerombolja az okság káprázatát. Nem hagyatkozik alacsonyabb rangú megközelítésekre és nem vall magáénak semmiféle oksági elméletet, hanem egy csapásra kitör a nézetek tojáshéjából. Mindezt az önmagától felmerülő jelentudatosság felismerése teszi lehetővé, amiről a nyolc alacsonyabb rangú irányzat tanítói még csak beszélni sem képesek. Ahogy az Oroszlán teremtőerejének kiteljesedésében áll:

A teljes tökéletesség szemlélete olyan, mint az égen szárnyaló Garuda. A különböző iskolák különféle kijelentéseket tesznek. Az oroszlán azonban nem vonít, mint a sakál, mert nagy a hasa. A sakál viszont nem bömböl úgy, mint az oroszlán, mert túl keskeny a torka. A Teljes Tökéletesség a természetes Jelenlétet, a jelentudatosságot idézi meg nyelvezetén keresztül. Az alacsonyabb rangú irányzatok viszont túl keveset tudnak ahhoz, hogy a természetes Jelenlétről bármit is mondhassanak.

Egyes bírálatok szerint, ahogy a Garuda is egy sziklaoromról röppen fel, úgy nekünk is először az alacsonyabb rangú irányzatokon át kell felkapaszkodnunk, mielőtt a Garudához hasonlóan, erőfeszítés nélkül szárnyalhatnánk az égen. Bár természetesen lehetnek olyanok, akiknek először finomítaniuk kell a képességeiket, ez általánosságban nem feltétlenül igaz. A Garuda hasonlata csupán az égen szárnyaló Garudára utal, életének többi pillanatára nem. [Vagyis, arról nem szól, hogyan röppent fel.] A hasonlat mindig csak részleges, és nem a valóság egészét szemlélteti, hiszen akkor nem hasonlat lenne, hanem maga a dolog. Mindenesetre, mivel az emberi és isteni lények különféle adottságokkal rendelkeznek, a Teljes Tökéletesség tanítása inkább azoknak szól, akik azt azonnal képesek felfogni, nem pedig a gyengébb képességűeknek.

Ezt a fejezetet az előző négy fejezet jelentésének összefoglalása és további kifejtése céljából állítottam össze.[3] A Teljes Tökéletesség négy fő témája olyan, mint egy kincsesház négy emelete. Az első négy fejezet e négy emelet kulcsához hasonlít, ez pedig a négy kulcsot tartalmazó kincsláda kulcsa.

(Részlet Longcsen Rabzsam: Alapvető természetünk kincsesháza című művéből. A "Végtelen tér" 171-6. oldal frissített fordítása)

---

[1] Törekvés a végeredmény okainak létrehozására, például az érdem és a bölcsesség felhalmozására a buddhaság megvalósítása érdekében

[2] A „nagy tudatátvitel” (tibeti ‘pho ba chen mo) az úgynevezett „szivárványtest” (‘ja’ lus) elérését jelenti.

[3] A mű első négy fejezete a négy betarthatatlan és megszeghetetlen fogadalmat: a Hiányt, a Nyitottságot, az Önkéntelenséget és az Egységet tárgyalja.

[Forrás: agocstamas.hu]

[« tartalom ]

A TEREMTŐERŐ KIÁRADÁSA

A kötetlenség tiszta közegének megnyilatkozása
Keith Dowman magyarázatával

Szamantabhadra teremtőereje a minden pillanatban kisugárzott, káprázatszerű megnyilvánulás csodatétele, amely a tapasztalás kötetlen közegében zajlik, és a tétlenség dinamikájából fakad. Szűkebb értelemben azonban, e teremtőerő abban érhető tetten, ahogy Szamantabhadra ihletettsége finoman áthatja e lényegi útmutatásokat. Ez az átadás egy különleges útmutatás testesít meg. Arra tanít, hogy nincs bejárandó ösvény, s a tiszta tudat közegében nem lehet semmiféle különbséget tenni.

1.

Nagyszerű lény, figyelj!
Az égvilágon minden belőlem fakad.
Minden tapasztalat, ami csak felmerül,
Az időtlen tisztaságú közeg megnyilatkozása.

Az ösvény Szamantabhadra teljes kiáradásának folyama egy időtlen pillanatban. Ebből a szempontból minden pillanat azonos, önmagában teljes, így a tiszta tudatban semmiféle fejlődés vagy haladás nem létezhet. Időben nem lehet közeledni a megvilágosodáshoz, sem eltávolodni tőle. Továbbá, ha a pillanatban minden egy, akkor hogyan lehetne megkülönböztetni a tiszta tudatot a tapasztalástól, vagy bármit bármi mástól? Szamantabhadra mindent felölelő, pillanatszerű kiáradása a tapasztalás viszonyítás-mentes közege, ami az Ő átadása és útmutatása. Az itt-és-most a tiszta tudat, a tapasztalás közege, és Szamantabhadra teljes átadása. Nincs semmi más.

2.

Kívül-belül minden a tapasztalás közege,
És az eredeti tisztaság időtlen játszóterén
Nincs különbség élőlények és buddhák között.
Mi szükség hát ösvényre, mely innen oda vezet?

A tapasztalás közegében egy-ugyanaz a tiszta tudat és a tapasztalás, és lehetetlen bármiféle különbséget tenni. Az öt elemből — földből, vízből, tűzből, szélből és térből — álló dolgok összességét külvilágnak, a tudatot és annak tapasztalatait pedig belső valóságnak nevezzük, ám ez haszontalan fogalmi megkülönböztetés, mely pusztán névleges jelentést tulajdonít annak, ami valójában nem létezik. A tapasztalás közege mindent magába foglaló egység, s ebben az időtlen tevékenységi szférában nincs különbség buddhák és „érző lények” között. Ezen az időtlen pillanaton nem lehet „javítani”, mert az már eleve teljes és tökéletes. Ő Szamantabhadra, aki „teljesen jó”. Nem lehet megváltoztatni vagy átalakítani, mert ő a változhatatlan Vadzsraszattva.

3.

E teremtőerő megvalósíthatatlan és törekvéstől mentes,
S a kötetlen, önkéntelen teljesség mindig ugyanaz.
A tapasztalás közegében, ahol egy az elgondolás és a tett,
Hogyan tévelyedhetnénk el mi, ostoba gyermekek?

A tiszta tudat minden pillanata eleve teljes és tökéletes; nincs benne semmiféle vágy, szándék vagy akarás. Mindenféle törekvéstől mentes. Irányítatlan és irányíthatatlan, kötetlen megnyilvánulás. A tiszta tudatban minden egyenlő és minden azonos mindennel, ezért az mindig ugyanaz. Mindig minden ugyanazt jelenti. Mivel teljes és tökéletes úgy, ahogy van; nincs benne — nem is volt soha — semmi tennivaló, ezért a tevékenység kötetlen megnyilvánulás. Az erőltetett gyakorlás teljesen felesleges. A késztetés és annak azonnali megvalósulása, s a makulátlan szubjektum és objektum is a tapasztalás tiszta közege. Ebben a közegben, minden bárgyú hiedelmünk és kikezdhetetlen szokásunk ellenére, sosem hibázhatunk. Bármit is teszünk mi, ostobák, ezt a tiszta teret nem tudjuk beszennyezni.

4.

A nem-kettős élvezetet, mely minden lény sajátja,
Tévútnak nevezik az eltévelyedettek,
Holott az semmiben sem tér el a Buddha ösvényétől.
Ki ezt megérti, buddha lesz minden buddha felett.

Az egyesülés nem-kettős öröme minden érzékszervi tapasztalatban éppúgy megélhető, mint a szeretkezésben. Legyen akár nemi, akár érzékszervi, e tiszta élvezetet — mint az emberi tevékenység szerves alkotórészét, vagy mint tantrikus ösvényt — erkölcstelennek és alacsonyrendűnek bélyegzik a tudatlanok. Ám az emberi viselkedés menete kezdettől fogva elválaszthatatlan Szamantabhadra fent kinyilatkoztatott átadásától, a kötetlen játszadozástól. E két ösvény valójában egy. Aki e két, látszólag összeegyeztethetetlen felfogás azonosságát felismeri, az uralkodik a múlt, jelen és jövő buddhái felett.

Minden kettősség, minden kettős struktúra, önkéntelenül feloldódik a Dzogcsen mindent felölelő egyöntetűségében. Ez a nemi egyesülés tévútjának és a tiszta tudat alkalmazásának kettősségére is vonatkozik, mely utóbbiban a cél és a tett egységet alkot. A tiszta élvezetben egyesített találékony módszer és belátás nemi princípiumainak1 látszólagos kettőssége valójában mindig kezdettől fennálló egység, melyet (az anujógában) csak azért választanak ketté, hogy egységként ismerjék fel, és mindig először.

5.

Tévtanító, aki énről és enyémről papol,
S fogalmi útra csábít sok megtévedt gyermeket,
Kik sosem ismerik fel, hogy az sehová sem vezet;
Tapasztalatok után kutatva hogy is fedezhetnék fel a tapasztalást?

Az a tanító, aki az „én” és „enyém” fogalmait használja, egy tényleges „önvaló” (vagy lélek) létét sejteti az emberben, akinek arra kell törekednie, hogy megszerezzen és megtartson valamit, amiben hiányt szenved. E szokványos gondolkodásmódot a buddhizmus szélsőségesnek tartja, mivel hiányzik belőle a középút érzése, melyben az „én” lebomlik, és a birtoklás képzete téveszmének bizonyul. A tévtanító fogalmilag konstruált, előrehaladó, célirányos dharma-gyakorlásra csábítja tanítványait, melynek feltevése szerint a fokozatos ösvénynek van elérhető célja, a felismerést elemzés útján el lehet érni, s amely kizárja a spontán megvalósítás lehetőségét. A szertartásos vallásgyakorlás útja véget nem érő. A Teljes Tökéletességben nincs ösvény, csak a pillanatszerű megnyilvánulás időtlensége. A tapasztalás természetét ezért lehetetlen készakarva felfedezni; már eleve jelen van. A tudat nem tárgyiasíthatja el a saját természetét, ezért a tapasztalást nem lehet kutatással felfedezni. Az olyan lenne, mint a kutya, aki a saját farkát kergeti.

6.

A hiteltelen tanító csak majmolja a nagy mestereket,
Tanítása merő elmélet, mely tévútra vezet.
Nagy kincs az igazi mester, aki hitelesen tanít,
És az aranyat a rárakódott üledéktől megtisztítja;
Felbecsülhetetlen érték, aki minden pénzt megér.

Az a tanító, aki a nélkül ad tanácsot és utasítást, hogy közvetlen tapasztalata lenne a tudat természetéről, nem beszél hitelesen. Olyan, mint a majom, aki másokat utánoz anélkül, hogy tudná, miről van szó. Tanításával óhatatlanul olyan képzeteket kelt a tanítványban, mintha az ösvénynek lenne konkrét célja és kiindulópontja, az odajutás pedig meghatározott előkészületeket, segédeszközöket és eljárásokat venne igénybe. A tudat természetét közvetlenül tapasztaló tanítóban fel sem merül ilyen, meghatározott lépéseket feltételező, ösvény gondolata. Mint az ötvös, aki timsóval maratja le az aranytárgyról a rárakódott üledéket, az igazi mester közvetlen látásával távolítja el a szennyeződéseket a tanítvány eleve megvilágosult buddha-természetéről. Attól a tanítótól, aki átadásával képes rávezetni a Teljes Tökéletesség úttalan ösvényére, a tanítvány nem sajnálhat semmiféle anyagi áldozatot. A korai időkben a tanítvány azzal bizonyította teljes elkötelezettségét, hogy aranyat ajánlott fel mesterének.

---

"A Teremtőerő kiáradása" (rTsal chen sprugs pa) című Dzogcsen-tantra az egyik legkorábbi dzogcsen szöveg, Vairócsana öt eredeti átadásának egyike, amely az Egyetemes teremtő (Kun byed rgyal po) című dzogcsen tantra 27. fejezetét alkotja. Első magyar fordítását 2002-ben készítette Agócs Tamás a Keith Dowman-nel folytatott beszélgetések alapján. Az angol szöveg "Radical Creativity" címen jelent meg Keith Dowman - Eye of the Storm (Vajra Publications, Kathmandu, Nepal, 2006) című könyvében (3-7. oldal), a Radical Dzogchen sorozatban. A magyar fordítást 2017-ben dolgozta át Agócs Tamás.

[Forrás: agocstamas.hu]

[« tartalom ]

A KAKUKK DALA

A tiszta tudat, a jelenlét kakukkmadara

Hódolat a Dicső Magasztos Szamantabhadrának,
A törhetetlen Test-Beszéd-Tudat tökéletes boldogságának!

Fordítás 1. A sokaság természete kettősség nélküli, Ám egyediségében mégis fölfoghatatlan; A dolgok valódi mibenléte elgondolhatatlan, Mégis szemlátomást megjelennek: minden rendben van. Vége! A törekvés betegségétől megszabadulva, Elegendő spontánul hagyni a dolgokat.	Fordítás 2. A dolgok közt valójában nincsenek különbségek, Ám önmagában minden kifejezhetetlen; Bár nem értjük, hogy ez miképp lehetséges, Szamantabhadra mégis megnyílvánítja a dolgokat. Elvégeztetett. Hagyd a beteges erőlködést! Magától történik – hagyd, hogy úgy legyen!
Fordítás 3. A világ és a tudat nem választható szét, és külön-külön mindkettő értelmezhetetlen. Bár fel nem foghatjuk a dolgok természetét, minden, mit tapasztalunk, eleve tökéletes. Az erőltetett törekvés kínjától szabadon, természetes elengedéssel a cél eléretett.	Fordítás 4. A valóságban nincsenek különbségek, és nem lehet választani az egyes dolgok között. Értelmünk döbbenten áll az ilyenség előtt: Micsoda ragyogás – és milyen tökéletes! Nincs mit akarni, hiábavaló az igyekezet; magától megy minden, nyugodj bele!

 

---

Keith Dowman fordítása és kommentárja

Tibet ősi sámáni hagyományában a kakukk varázslatos madár, a madarak királya volt. Ahogy a kakukk első szava a tavasz előhírnöke, a Kakukk Dala úgy mutatja be az értelem valóságát. E lényegi átadás, melyben Szamantabhadra önkéntelenül teljes és tökéletes tétlenségként határozza meg magát, a megkülönböztetés nélküli, örömteli tevékenység útmutatását is magában foglalja. Ez a Dzogcsen tudat-sorozatának alapszövege.

Mahászattva, Magasztos lény, figyelj!
A sokaság természete kettősség nélküli,
és a dolgok tiszták, egyszerűek önmagukban.
A természetes jelenlét fogalommentes,
és sokféle formában sugárzik; minden teljesen jó!
Eleve tökéletes, az erőfeszítés így felesleges,
az önkéntelenség mindig bennrejlik a pillanatban.

Minden tapasztalat, a hat érzék teljes képzeletjátéka, a létezés változatos sokszerűsége, valójában kettősségtől mentes. Ha a tudat tiszta lényegének alkotórészeit vizsgáljuk a tudat laboratóriumában, az ilyen sajátosságokat akkor is illékonynak és határozatlannak találjuk. Nincs mit megragadni, és sehogyan se lehet kifejezni. A dolgok olyansága, mibenléte, a saját természetes mivoltában gondolkodáson túli és elképzelhetetlen, és ez a természetes jelenlét, itt és most. A sokféleség mégis szemlátomást megnyilvánul; ez a teljesen-jó buddha, Szamantabhadra, megkülönböztetés nélküli, mindent magába foglaló szférája. A teljes tökéletesség mindig is valóság volt, és soha semmit nem kellett tenni ahhoz, hogy ez a hibátlan beteljesedés valóra váljon. Mindenféle igyekezet felesleges. Csak az önkéntelenség marad, amely természetes állapotunkként mindig is jelen volt.

Ha a hat sort három kétsoros versszakra osztjuk, melyek a Dzogcsen látásmódot, meditációt és tevékenységet mutatják be, akkor az első két sor azt a látásmódot fejti ki, hogy a tiszta tudat kimondhatatlan szingularitás, és nem lehet elemezni; a következő két sor a nem-meditációt mutatja be Szamantabhadra megnyilatkozásának természetes állapotaként; a harmadik kétsoros pedig a tevékenységet írja le úgy, mint az önkéntelen éberség irányítatlan, tétlen tevékenységét.

Forrás: Eye of the Storm — Vairotsana’s Five Original Transmissions (Vajra Publications, Kathmandu, Nepal, 2006) 1-2. oldal

Megjelent a Tan Kapuja Buddhista Egyház tájékoztató kiadványának 2006 őszi számában.

[Forrás: agocstamas.hu]

[« tartalom ]

KIADVÁNYOK

AJÁNLOTT IRODALOM

• Dharma-füzetek 1-16
• III. Karmapa: Mahamudra ima
• IX. Karmapa, Vángcsug Dordzse: Mahamudra, mely megszünteti a nem-tudás sötétségét
• Padmaszambhava: Dákini tanítások
• Tenzin Gyátszo, Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Tibeti buddhizmus
• Alexander Berzin: A buddhista tantra
• Andrew Matthews: Hallgass a szívedre
• Alexander Berzin: Három előadás
• Alexander Berzin: Az üresség természete
• Dudzsom Rinpocse: A ngöndro dzogcsen szemlélete
• Godemcsen: Az Ősbuddha imája
• Kalu Rinpocse: A mahamudra és dzogcsen egysége
• Keith Dowman: A hat létbirodalom
• Keith Dowman: A hétágú ima
• Keith Dowman: Az Isteni Őrült
• Keith Dowman: Oltalomima
• Láma Csöpel – Kovács Imre: Titkos tanítások
• Lopön Tenzin Námdák Rinpocse: Dzogcsen
• Námkhái Norbu: Álomjóga és a tiszta fény jógája
• Námkhái Norbu: A tükör
• Tarab Tulku Rinpocse: A dzogcsen gyakorlása
• Tarab Tulku: Álomjóga
• Tarab Tulku: Éber álmodás: a tudattalan erejének felhasználása
• Tarab Tulku: Kölcsönösen függő keletkezés
• Tarab Tulku: Különböző természetes létállapotok rövid bemutatása
• Tarab Tulku: Mandala
• Tarab Tulku: A tudat és a test energiája I. – II. rész
• Tarab Tulku: A tudat természetéről
• Tarthang Tulku: Dinamikus nyugalom
• Tenzin Wangyal Rinpocse: Gyógyítás formával, energiával és fénnyel
• Sárdzá Tási Gyálcen Rinpocse – Lopön Tenzin Námdák Rinpocse: Az Ősbuddha szívlényegisége
• Sábkár Láma: A garuda röpte
• Szogyál Rinpocse: Dzogcsen
• Szogyál Rinpocse: A kilenc jármű
• Szogyál Rinpocse: Lényegi tanítások a meditáció gyakorlatához
• Szogyál Rinpocse: A Lótusszülött guru-jóga
• Szogyál Rinpocse: Pillanatról-pillanatra
• Szogyál Rinpocse: Tibeti könyv az életről és halálról
• Soós Sándor: A nyolcvannégy mahasziddha legendája

[« tartalom ]

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 24-10-2024

privacy policy | terms of service