Tóth Dénes és Halász Csilla
A tea, mint világrend
- Tea : Order of the Universe -
A TEA, MINT VILÁGREND
Az én parázstartóm mindhárom lábát huszonegy régi stílusú írásjegy díszíti. Az egyik lábon ez áll: „A víz trigrammja (kan) felül, a szél trigrammja (hszün)alul, a tűz trigrammja (li) középen.”
A másik láb szövege így szól: „A testben egyensúlyban tartva az öt elemet, távol tartjuk a száz nyavalyát.”
A harmadik lábán pedig ezt olvashatjuk: „Öntetett, a dicső Tang dinasztiának, a barbárok leigázását követő esztendejében.”
A lábak között egy nyílást képeztek ki, s úgyszintén egyet a fenéken, hogy huzatot biztosítsanak, nomeg hogy a hamut kivehessék. Ezen kívül összesen hat régi stílusú írásjegy olvasható; az egyik nyílás felett a „Yi” (yi) és a „herceg” (gông);
a másik felett a „leves” (gêng) és a „Lu”;
a harmadik felett pedig az „úr” és a „tea”. Ez egybeolvasva annyit tesz: „Levesnek Ji herceg; teának Lu úr.” A parázstartó belsejében magas támaszték találhatóa parázs számára, felső részében három négyszögletes nyúlvánnyal. Ezek közül az elsőn a „fácán” (dí) írásjegyáll, mivel ez az állat a tűzhöz kötődik, a hozzá kapcsolódó trigramm pedig a li. A másodikon a „tigris” (hű)írásjegy található, mivel a tigris a szélhez kötődő vadállat,és a neki megfelelő trigramm a xún. A harmadik kiszögellésen a „hal” (yú) írásjegy szerepel, merthogy a hal vízi teremtmény, így hozzá a kân trigramm kapcsolódik.
A xún a szélen, a li a tűzön, a kân pedig a vízen uralkodik. A szél képes táplálni a tüzet, a tűz képes felmelegíteni a vizet. Ezért látták el e háromtrigrammal. A parázstartó díszítményei lehetnek virágfüzérek, csüngő indák, kanyargós patakok vagy mértani formák...
[Lu Yü: Cha Ching (Tokaji Zsolt fordításának felhasználásával)] |
|
"A kanna a víz és az északi irány trigrammját, valamint a fém (tui), egyben a a nyugati égtáj trigrammját reprezentálja, maga a kanna formája pedig hegységet idéz. A parázstartó a fa (chen) trigrammját viseli, ami megfelel a keleti iránynak, illetve a tűzét (li), ami nem más mint a dél.
Szél nélkül semmi sem működne, így alulra került a fa és a tűz, felülre a fém és a víz. Ch’ien (ég) és (k’un) föld egyesíti a jeleket. "
|
Ha egybegyűjtjük a tea történelem során betöltött és a korábbiakban már felsorolt funkcióit (a "bennszülött" tea népekkel együttélő "natív" teát, a teát, mint orvosságot, a vallásos ceremóniákban, illetve vallásos példabeszédekben felbukkanó teát, és a teát mint önálló filozófiai rendszert), akkor, annak ellenére, hogy ezek közül sok ma is élő és megfigyelhető, tanulmányozható tea-életmód, még mindig ismeretlen marad előttünk a rendszer, amin belül ezek a szerepek sok sok évszázadon át feltűnhettek. A tea használata és a vele való foglalatosság egy olyan filozófiai-vallási rendszerben artikulálódott, ami egészen a XIX. Sz.végéig az összes keleti teaországban a lét igazi tere volt.
A teáról elfogadhatóan biztos írásbeli feljegyzések az i.sz.I-II sz-tól kezdve vannak. Minden feljegyzés a tea egészségre gyakorolt előnyös tulajdonságairól, értékéről és szerepéről ír. A teát taoista papok, sámánok vették gondjaikba és használták szertartásaikban, mint életelixírt, a halhatatlanság ígéretes katalizátorát.
A Ji King, 易 (yì )經 (jīng), a Változások Könyve a yin és yang és az öt változó elem rendszere az ősi kínai kultúra filozófiájának, vallásának, egyúttal kozmológiájának alapjául szolgáló rendszer volt. Az ötödik századtól koreai közvetítéssel megjelent Japánban is és attól kezdve a mindennapi élet és a rítusok elengedhetetlen részét képezte. Nem csupán vallásos hit, hanem a kormányzás, az évi ceremóniák, a katonai tudományok, az orvostudomány és a gyógyszerészet, továbbá a legkülönfélébb művészetek alapjául szolgált.
A Ji Kinget használták arra, hogy megszervezzék a gazdasággal kapcsolatos tevékenységeket, a különféle évi rítusokat, ceremóniákat és közösségi létet és egyáltalán minden eseményt, ami az emberi életet kíséri. Éppen ezért lehetetlen kínai, koreai, japán kultúráról és lehetetlen teakultúráról beszélni anélkül, hogy ne vizsgálnánk meg a tea Ji-kinghez való kapcsolódását. Mára a Ji King az akadémiai tudomány és részben a mindennapi élet körében is elvesztette hitelességét, de mégis, minden távol-keleti társadalom identitásának mélyreható részét képezi… |
| A 易 (yì), mint ige azt jelenti, változtatni, cserélni, kicserélni. A 經 (jīng) klasszikus szöveget jelent, eredeti jelentése szabály, változatlanság, kitartás, ami arra utal, hogy a szöveg olyan módszert ír le, ami az idők folyamán nem változik, egyetemes érvényű. Ugyanezzel a karakterrel jelölték a szanszkrit 'sūtra' szót, ami a buddhista alap szövegekre utal. Összességében tehát nagy tanítás.
A Ji-King az univerzum miniatűr tükörképe. A Ji változásának szabálykönyve három princípiumra épül: egyszerűség, variabilitás és állandóság. A Ji kínai ideogramjának fejlődéstörténetében az eredeti jel a nap (felül - yang) és a hold (alul - yin) szimbólumának összevonásából keletkezett.
Az ősi kínai filozófia az elsődleges, egyszerre abszolút és egyetlen létezőt káoszként gondolta el. Ezt az elsődleges létezőt a Ji Kingben a Nagy, vagy Végső Abszolútumnak hívták. (t’ai-chi) 太 極 拳 .
Ebből a végső, mindent magába foglaló létezőből két elsőrangú szellem emelkedett ki, a yin és yang. A yang szellem fölszállt és belőle lett az ég, a yin szellem leülepedett és megalkotta a földet.A yin és yang úgynevezett relatív szellemek, mert önmagukban semmilyen teremtő erőt nem hordoznak, csak egymással egyesülve hoznak létre új és még újabb létezőket. A világ miriád dolgai mind e két szellem egyesüléséből keletkeztek.
Kevéssé ismert, hogy honnan ered a jól ismert, a koreai zászlóban is ábrázolt yin-yang szimbólum. Az ősi kínai civilizációban, csakúgy mint más kultúrákban a változás alapvető szinonimája az évszakok, és az égitestek látszólagos mozgásának éves ciklusa volt.
Az égi változásokat az ókori kínai taoista csillagász sámánok egy egyszerű eszközzel, egy 8 láb hosszúságú rúddal regisztrálták. Az egy pontba állított rúddal mérték a zenitben lévő nap, a változó hold és az éjszakai égbolt legfontosabb csillagképeinek vándorlását, mozgását. A bot által vetett árnyékot egy hat koncetrikus körből álló, 24 szegmensre osztott körvetületen ábrázolták. A bot árnyéka az évszakok változásainak megfelelően pontosan rögzítette az égtájakat, a föld keringéséből adódó legfontosabb jelenségeket (a napéjegyenlőségeket, a nap fordulókat és a keringés hosszát , amit 365.25 napban állapítottak meg). A legrövidebb árnyékot (az északi féltekén mérve) a nyári napforduló idején zenitben lévő nap adta, a leghosszabbat a téli napforduló déli nap árnyéka. |
|
|
Összekötve a gondosan regisztrált és a kör síkján ábrázolt árnyékokpontokat a kínai naptérkép a baloldalt látható mintát adta. A térkép voltaképpen a az ekliptika és a föld forgástengelyére húzott merőleges síkja metszéspontjának szögértékét (23 26' 19'') ábrázolja.
A kínai naptár a hold-, és naptár kombinációja. Az év és a napok hosszának meghatározásában a Föld Nap körüli keringésén alapszik, a hónapok esetében ellenben kettős arcú, egyrészt a Nap, másrészt a Hold mozgását veszi alapul.
A holdhónapok szerinti naptárban az újhold napja a holdhónap első napja, de nevét az állatövből kapja. A Nap látszólagos mozgásán alapuló hónap naptár nem a modern kalendáriumok megfelelője, hanem 24 részre osztott, az állatöv csillagképeit, vagy annak megfeleltethető szimbólumokat használ.
Ez a kalendárium a földművelés igényei szerint alakult ki.
Így a Yin Yang kínai ábrázolása magában foglalja a teljes égi jelenségsort, a nap ciklusát, a négy évszakot,a 24 tagú chit, a Ji King alapjait és a kínai kalendáriumot. |
A világ dolgai mind e két elsődleges szellem, a yin és yang egyesüléséből keletkeztek. Ugyanakkor a világban fellelhető miriád dolog sosem szűnik meg változni és újjászületni. Egyetlen pillanatra sincs nyugalom. Még az álandónak tűnő áramlásban, a mozdulatlannak tűnő nyugalomban is állandóan változik minden. A változás ellenére az előforduló permutációk, változások mind csakis egy rendszeren belül, egy meghatározott „mátrix” szerint történhetnek. Ez a mátrix fix és nem létezik ettől való eltérés. ( a fejlődés egyenes irányú). A Ji Kingben a változás filozófiáját éppen a várható változások előrejelzésére igyekeztek felhasználni.
A yin és a yang elsődleges párosításai négy kombinációt adnak. A yin yang elsődleges erőit egy osztatlan és osztott vonallal jelölték, a hagyomány szerint ezek a parázsra helyezett teknőspáncél repedéseit hivatottak jelölni, amit a taoista sámánok használtak jövendöléseik során. A négy különböző karakterű másodlagos szellemet diagrammokkal jelölték. Ezek kombinációi további 8, ún. trigrammot ( a kombinációk révén három vonallal jelzett tulajdonságegyüttest) hoznak létre. Ezek az elsődleges trigrammok.
A nyolc elsődleges trigramm mindegyike egy-egy alapvető természeti jelenség képzete és nyolc iránynak, égtájnak és tulajdonsághalmaznak felel meg. Ezzel a nyolc trigrammal a világban fellelhető minden létező, minden jelenség, minden tulajdonság leírható. A mellékelt térkép csak egy egyszerű kombinatív mátrix, ami emberi tulajdonságokkal, elemekkel és egyéb alapvető tulajdonságokkal felelteti meg a trigrammokat.
A trigrammok elrendezése kétféle módon lehetséges :
Az elsődleges, vagy korai ég elrendezésével - és a belső világ szerinti, avagy késői égbolt elrendezésével. A Korai ég elrendezés azt jelenti, hogy a trigrammok olyan tulajdonság együtteseket kapnak párul, amik egyébként is megfelelnek saját belső attribútumaiknak. Így például a fényes déli irány az éggel párosul, a sötét északi a földdel, a keleti, ahonnan a nap fölkel, a tűzzel és a nyugat, ahol a nap a víz alá bukik a vízzel. A Belső Világ elrendezésben olyan jegyekkel kerülnek egy párba a trigrammok, amik nem elsődleges tulajdonságaikat tükrözik. Így ami az elsődleges elrendezésben dél és észak, az megfelel tűznek és víznek, a belső elrendezésben viszont pont fordítva.. Ez azért van, mert télen a tűz „kiszárad” és felköltözik az égbe, nyáron viszont visszaesik a földre, ugyanígy a víz elpárolog és felemelkedik az égbe, de esőként visszatér a földre. A tűz és víz cirkulációja az élet forrása és szükségképpen áthatja mindennapi életünket a főzéstől a rituálékig. Így tükrözi a Belső Világ szerinti elrendezésben minden trigramm az emberi lét legapróbb megnyilvánulásait is.
A nyolc trigramm közül (a koreai zászlóban is szereplő) legfontosabb elemek a következőek: ch’ien (az ég),
k’un (a föld), li (a tűz), k’an (a víz).
A nyolc trigrammal, illetve ezek kombinációjával a 64 hexagrammal minden földi és égi jelenséget, az emberi és természeti lét, tevékenység és jelenség mindegyikét le lehet írni, sőt, mivel ezek változása, mégha váratlan is, a mátrix törvényei szerint, bizonyos körülmények fennállása esetén előre leírható.
Egy hexagramm térkép illusztráció (James Legge, tr.Sacred Books of the East, vol. 16 [1899])
A Ji Kingben a változás hat fő szabály összetett jelenségeként jelenik meg, ezek a:
- változás,
- változatlanság,
- egyszerűség,
- képzet,
- számok,
- princípiumok
Az első három csupán szabályzó folyamatoknak tekinthető, míg az utolsó három olyan eszközöket jelent, amik lehetővé teszik az univerzumban működő erők érzékelését, felfogását és végsősoron – megértését. A Ji King szerint a számok és azok sorrendje alapvetően fontos szerepet kapnak a rend megértésében. A számoknak is vannak tulajdonságaik, ezek közül a legfontosabb, hogy tíz alapvető szám létezik: 1-10-ig. Ezek közüllényegi (az éghez tartozó ) számok az 1-5;összetett (a földhöz tartozó ) számok a 6-10. Az ég számainak belső összege 25, míg a föld számaié 30, ami együtt, tehát és és föld 55-öt ada páratlan számok az ég számai, a párosak a földé Így a következő párosítást adják Az 1-től 5-ig terjedő számok esszenciális, tiszta, nem összetett számok, szemben a 6-tól 10-ig terjedőekkel, amelyek az első ötből levezethetőek. Ezeket az ábrán látható módon lehetésges párosítani. A világmindenségben megjelenő elemeket, egymásból levezetve e számokhoz lehet rendelni, így jelenik meg a ji king öt alapeleme a víz, tűz, fa, fém és föld.
Amikor tehát arról beszélünk, hogy a nyugati kultúrákkal szemben a kínai filozófiában öt elem jelenik meg, az csupán egy erőszakos hasonlítás. Az itt megjelenő öt elem nem öt halmazállapot, hanem a világban létrejövő változások alapszabályait jelenti. Az öt elem nem statikus, hanem időleges állapotokat fejez ki és végsősoron öt egymásba átalakulni képes változó, melyek folyamatosan átalakuknak, más elemekké változnak ezért lényeges a sorrendjük, és egymás fölött gyakorolt erejük.A változásnak három mintája lehetséges:
- A természetben való megjelenés sorrendje
- Az egymásba való átalakulás sorrendje
- Az egymást kioltó erők sorrendje
A természetben való megjelenés sorendjét már láthattuk a számok tárgyalásakor, míg az egymásba átalakulás azt jelenti, hogy az elemek megfelelő sorrendben levezethetők egymásból:
A víz élteti a fát
A fa élteti a tüzet
A tűz élteti a földet
a föld hordozza a fémet
a fémből jön létre a víz
Az egymással szemben fellépő, mondhatnánk negatív erők sorrendje ellenben a következő:
A víz legyőzi a tüzet
a tűz legyőzi a fémet
a fém legyőzi a fát
a fa legyőzi a földet
a föld legyőzi a vizet.
A világban ez a két egymással ellentétes változó és szabályrendszer működik és ezek pillanatnyi állapota és változásának szabályossága, vagy „szabálytalansága” adja a dolgok lehetséges állapotát.Ettől kezdve minden változó párosítható és ugyanakkor szembehelyezhető egy tulajdonsággal. A változás tónusai, szabályossága az időben és térben is leírhatóak, ezért az idő évszakos, napi, vagy holdhónap szerinti ciklikussága is megfeleltethető a fentebb már ismertetett tulajdonságokkal és számokkal. Az év kezdete, a víz uralma alatt telik, amit a fa elem követ, ami nyárra tűzbe fordul át. Az évszakok változásának katalizátora a föld elem, pontosabban föld funkció (doyo), ami egyszerre yin és yang és egyikhez sem kapcsolódik kizárólagosan.
[Forrás: Japántea.hu]
A TEA, MINT FILOZÓFIA
|
A tea történelem során betöltött funkcióit tárgyalva láthattuk, hogy a natív, a teával együttélő etnikai csoportok világrendjén kívül mindegyik elsődleges teakultúra ebben az előzőekben ismertetett, a változás misztikus filozófiájára épülő rendszerben interpretálódott.
A tea felfedezésével kapcsolatos mondák egészen a Három császárság mítikus időszakáig (i.e. 2852-2205) visznak vissza az időben. Ezzel szemben a teaivás gyakorlatával kapcsolatos írásbeli források csak jóval később, a Han-dinasztiából (i.e. 206- i.sz. 220) származnak. Ebben az időszakban orvosi alkalmazását említik, illetve írásos feljegyzések tanúskodnak az első szecsuáni teaületetvényekről. Az Északi és a Déli-Dinasztia időszaka során (317-589) már finom, mindennapi italként és élvezeti cikként említik, míg a középső T’ang időszakában (618-907) már hatalmas népszerűségre tett szert és széles körben elterjedt. Éppen a Shang Yüan kor első évében, 760-ban írta Lu Yü híres Teáskönyvét (Cha Ching). [A tea forrásairól bővebben itt olvashat].
Legegyértelműbben éppen a cikk elején idézett Lu Yü amúgy igen száraz és lényegretörő leírásában bukkan föl minduntalan a buddhista elemekkel tarkított taoista interpretáció. De a teát Japánban meghonosító Eisai traktátusát is, ami már címében is kifejezetten a tea élettani hatásával foglalkozik (kissá yôjôki : az egészség megőrzése a teaivás által ) minden ízében áthatja az öt elem, az öt változó világrendje. A japán tea történelmének felidézése során már ismertettük az írás egy részét: |
"...Először is: a máj a savakat kedveli, a tüdő a csípős ízt, harmadjára a szív a keserűhöz vonzódik, míg a lép az édeset szereti. ötödjére pedig a vese a sós ízek megszállottja. Ezen túl: ez az öt szerv megfelel az öt elemnek (fa, fém, tűz, föld, és víz), valamint az öt égtájnak ( kelet, nyugat, dél, a centrum és észak) Ezek a szervek éppen ennek az érzékiségnek a révén különböznek egymástól. Ha egy szerv egyoldalúan nagy mennyiségben részesül a számára kedvező ízben, akkor túlságosan is megerősödik, a vele szomszédos szerv pedig meggyengül, s végül mindkét szerv betegségek áldozatául esik. A felsorolt ízek, mint a savas, csípős, édes, vagy sós könnyen elérhetőek, ezért gyakran élünk is velük. Nem szívesen vesszük megunkhoz viszont a keserű ízt hordozó dolgokat, és a látszat ellenére nem is egykönnyen elérhetőek. Ebből következően, bár a négy szervünk erős lehet, végül éppen ez lesz az oka annak, hogy szívünk megbetegszik. Ha a szív beteg, az összes érzék és az összes íz összetűzésbe kerül vele. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a beteg mindent kihány és alapjában véve képtelen táplálkozni. Ha az ilyen betegségben szenvedő ember teát iszik, a betegsége elillan. Az olvasónak is tudnia kell, hogyha a szív beteg, a beteg ember izmainak és bőrének színe sem egészséges, az élet pedig jelentősen megrövidül. Mi, japánok, nem eszünk keserű dolgokat. Csak a nagy Földön (Kínában) isznak az emberek teát és ez az oka annak, hogy ott az emberek nem szenvednek szívbetegségben és jóval tovább élnek. A szív a négy fő szerv ura......
|
|
..... A tea a legfontosabb a keserű ízű dolgok között. A keserűség az ízek ura – ez az elsődleges íz. Végülis ez az oka annak, hogy a szív vonzódik ehhez az ízhez. Ha fizikailag gyenge vagy és beteg, a szíved nem bírja a küzdelmet és előbb-utóbb megszűn dobogni. Ha viszont gyakran iszol teát, tele leszel életerővel.."
A (zen) buddhizmus korai története voltaképpen nem más, mint a taoista szövegek buddhista magyarázata és mint ilyen az öt változó rendszerét egész történelme során magával hordozza. A tea zen filozófiájának legtisztább megjelenése a Nanpo roku, Sen no Rikyu poszthumusz tea jegyzeteit tartalmazza, amit Nambo Sokei, Rikyu tanítványa, egy zen mester vetett papírra több, mint 100 évvel Rikyu halála után. Ez a minden részletében zen -wabi traktátus a következő szavakkal kezdődik:
"Ha van elég menedék,a tető nem ázik be és van ennivaló, ami megment az éhezéstől. Ez a Buddha tanítása és a tea útja alapvető célja is. Először is vizet hozunk és tüzifát gyűjtünk. Ezután vizet forralunk és teát készítünk. Miután egy részét Buddhának ajánljuk, kiszolgáljuk a vendégeket. Végül, magunknak is készítünk. Füstölőt gyújtunk és virágokat rendezünk el.. Midezzel azt mutatjuk meg, amit Buddha és a patriarkák tettek. Mindezek révén az ember elérheti önnön megértését."
|
A tea készítésénél, mind a kínai, a koreai és a japán szertartásokban is víz az első elem, a vendéglátó először vizet gyűjt a teához, a vendég első aktusa, hogy használja ezt a vizet, kívül-belül megtisztálkodik vele, majd a teához is használja. Ezért vizes mindig mindkét teakultúrában a teaházhoz vezető út, különösen pedig a roji, a japán teakunyhó girbe-gurba kövezett, állandóan vízzel locsolt ösvénye. "Ez a víz arra való - mondja Rikyu – hogy a vendég levesse magáról a kinti világ porát." A Nampo Roku egy következő fejezetében (Oboegaki) így folytatja:
"Legyen a szertartás reggel, vagy akár éjjel, használj hozzá mindig hajnalban mert forrásvizet. Ez hozzátartozik a tea-ember, a vendéglátó alapvető feladatához, jelzi figyelmességét, hogy annyi vizet gyűjtsön, ami reggeltől éjszakáig elegendő. Csak azért, mert a szertartást este, vagy éjjel tartják, az nem jelenti azt, hogy délutáni vizet szabad használni hozzá. A napnak ebben a részében alkonytól éjfélig a yin uralkodik, a víz szelleme leülepszik és mérgek jelennek meg. A hajnali víz a yang ébredése, amikor eredeti szelleme megfogható, „ez a forrás virága”.
Az ilyen víz életbevágóan fontos a teához és nagy odafigyelést és szakértelmet kíván a teával foglalatoskodótól. Az öt változó, az öt elem rendszerében a nap ugyanolyan szakaszokra tagolható, mint az év, ezért a vizet igen korán, ha lehet leginkább a tigris óráiban (hajnal 3 és 5 között) érdemes a forrásból gyűjteni. A tigris (ugyanúgy, mint az év első hónapjaiban) mozgást jelent, ez a fa elem kezdeti fázisa. (Más összefüggésben a tűz elem első fázisát is jelentheti), így a tigris óráiban gyűjtött víz nem más, mint a yang szellem által létrehozott és uralt víz, a teához pedig erre van szükség. A víz az 1-es számhoz tartozó elemként a legkényesebb, az első elem, ami első elemként jön létre az Univerzumben és a lét első, legfontosabb eleme. Ebben az összefüggésben a megtisztuláshoz és teához vett víz a legelső elem, amit a vendéglátó, mint közvetítő, „médium” a gondjaiba vesz és belőle életet adó italt készít. |
Az öt elem rendszere a koreai szertartásokban és a gong fu chában is tetten érhető. Három lábon áll az Univerzumot modellezve a kínai tűzhely és hamutartó is, de három lábúak az innen csak kedves csacsiságnak gondolt gong fu cha szellemek is, vízisárkány, vízibivaly, vagy oroszlán formát ölthetnek, tele fémre, mint katalizátorra, életerőre é prosperitásra utaló jegyekkel és szimbólumokkal.
A koreai szertartás első fél órája másból sem áll, mint a víz kezeléséből, körbehordozásából, a helység vízzel való „megszentelésből”. Mindez tűnhetne egyszerű logikának, vagy véletlen egybeesésnek, esetleg belemagyarázásnak egészen addig, amíg a tekészítéshez használt tárgyakon máig ható érvénnyel fel nem fedezzük a Ji King öt elemére vonatkozó számtalan utalást. A tea Ji Kinggel kapcsolatos szimbólumrendszerében különösen két színpad a meghatározó és szembetűnő, mindkettő a chanoyuhoz, a japán szertartáshoz kapcsolódik.
A ro tűzhely előkészítésekor a teamester fáradságos feladata a tűz megágyazása, a hamu előkészítése. Erről a hamuágyról itt szóltunk részletesebben. Az elkészült hamuba a vendéglátó egy külön eszközzel, az öntöttvasból készült pálcikával jeleket rajzol. A jelek a víz trigrammját elevenítik meg. Az elkészült föld (hamu) ágyon a belső elrendezése szerint a tűz ellentétes szellemével a víz jelének bekarcolásával védik meggyújtandó tűz szellemét.
A másik még nyilvánvalóbb példa a japán teaház architektúrájának és berendezésének fejlődése. A Takeno Joo által megteremtett szimbólumrendszerben a 4 és fél tatami (yoyohan) nagyságú teakunyhó a yin és yang , az öt változó elem rendszerét modellezi. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a teaház térszervezésében a teljes univerzum megjelenik.
Ennek főbb elemei a következők:
Minden teaház délre néz, onnan kapja a fényt az egyetlen falon elhelyezkedő ablakán át. (Egy másik ablak a tetőn a holdfényt vezeti be az esti teaházba) A teaház építészeti szimbolikájában a Ji King öt elem rendszere és a kilenc asztológiai szféra elemei keverednek (az alábbi ábrán számokkal jelzett terek) A Kyűsei (szó szerint 9 csillag) a következő elemeket tartalmazza: |
|
- ippaku, vagy egy fehér, ami a vizes csillagnak, a Merkúrnak felel meg.
- jikoku, avagy két fekete, ez a Föld csillag, azaz a Szaturnusz a délnyugati égbolton
- sanpeki, vagyis három kék, a fa csillag, a Jupiter, keleten.
- shiroku; négy zöld, a Jupiter délnyugaton,
- goō, tehát öt sárga, ami a Szaturnusz, középen
- roppaku; hat fehér – a fém csillag, a Vénusz, keleten.
- shichiseki, hét vörös, a Vénusz, Nyugaton
- happaku, nyolc fehér, a Szaturnusz északkeleten,
- kyűshi, kilenc bíbor, a tüzes csillag, a Mars délen.
A teaházban kilenc derékszögű sarok található, és mind a kilencet megfeleltették a Ji King nyolc trigrammjának, plussz a központban álló föld elemnek, a doyonak, illetve egy másik rendszerhez is alkalmazkodva a kilenc legfontosabb csillagállásnak. A kilenc térköznek külön funkciói vannak a teaszertartásban:
- A Kun a Föld az alapja minden mozgásunknak. Innen indul és itt végződik minden szertartás.
- A Li a tűz jegyében világító sarok az a hely, ahonnan a teaház a fényt kapja, Délről, és e fölött helyezkedik el az az ablak is, ami a szeptemberi napéjegyenlőség idején a csészébe irányítja a fényt.
- Sun a szél, ami mindenen áthatol, itt nyílik minden zen helység bejárata, itt lépnek be a vendégek.
- Csen a mennydörgés tere az a hely, ahol szokásosan a második vendég foglal helyet. Ő a tapasztalatlan, a kezdő tea ember, aki ellesi az előtte ügyködő első vendégtől az alapvető mozdulatokat és megvilágosodik.
- Gen, a hegy, a nyugalom, a szilárdság, az első, a legtapasztaltabb vendég helye.
- Kan a víz, ami északról jön, hideget hoz és veszélyt jelent. A szertartás alatt itt senki sem ül, helyét a tokonoma természetből kiragadott fa oszlopa foglalja el és védi a látogatókat.
- Végül Dui a tenger, jele az ég tökéletes tükörképe, a derű, nyugalom színtere, itt foglal helyet a teamester. Kien az ég, a teaeszközök és a tea helye. A tengeren ülö teamester itt, az égben készíti a teát a vendégek számára és nyújtja át azt a nekik a doyo földben honos középpontján át.
A Ji King rendszere biztosan túlságosan misztikus és játláthatatlanul spekulatív ahhoz, hogy mindennapi tevékenységünk, vagy a tudomány szigorúságával megközelítendő témák leírásához használjuk. Ennek ellenére keleten más rendszerekkel együtt fontos szerepet kap az élet legkülönbözőbb területein, az építészettől az olimpia megnyitó ünnepségéig. Egy biztos, sem nyugaton, sem keleten nem létezik teaivás, teaművelés úgy, hogy ne váljunk magunk is ennek az évezredes hagyománynak a részévé.
[Forrás: Japántea.hu]
» Taoizmus - Ji Csing - A Változás Könyve
» Filozófia - A felborult rend filozófiája - Hesziodosz és a Ji-King
» Spirituális Ezotéria - Csa-do – A Tea-út tanítása
Kérlek támogasd a Taoista Könyvtárat!
(Please support the Taoist Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
