Tao - Taoizmus - Filozófia - A felborult rend filozófiája - Hésziodosz és a Ji-King összehasonlítása - Philosophy of the Lost Order : Hesiod and the Ji-King

A rend - legyen az metafizikai elv, vagy egy ezt másoló, ember alkotta vallási vagy társadalmi forma - elvesztése vagy felborulása mindig válságperiódust jelent az emberi megélés szempontjából. A már nem kitapintható kordinátarendszer hiányában az ember elszakítva éli meg magát az isteni szférától; az erre épült társadalmi intézmények már nem funkcionálnak. Az ebből következőtársadalmi változások mindig radikálisak, hiszen nem áll mögöttük egy rendező, mindent átfogó és mindenre kiterjedő metafizikai elv. A nem értett 'isteni rend' mint társadalmi, filozófiai válság nyilvánul meg a fizikai világban, és egy olyan ösztönös, filozófiai igényűkeresést indít el az új rend megtalálására, amely az új rendszer életbelépésével ér véget. Ez egy olyan társadalom-filozófiai problémához vezet, melyet két rendszer összehasonlításával szeretnék körvonalazni: Az ókori Görögországban lejátszódó 'rendváltás' - mely Hésziodosz munkáiban figyelhetőmeg -, és az ókori Kínában lejátszódó 'rendváltás' - mely a Ji Ching-ben körvonalazódik - vázolásával. A két kultúrában lejátszódó filozófiai probléma azonos: az isteni rend elvesztése. Mégis az új rend megtalálása, feltárása két igen különbözőmegközelítésen keresztül történik, amelyben ismételten jól körvonalazódik a nyugati-típusú gondolkodás és a keleti-típusú gondolkodás közti különbség.

Hésziodosz, a 7. századi boiótiai költőolyan világot tár elénk munkáiban, melyről a homéroszi epika mit se tud, mondja Polányi Hésziodosz koráról.

Az istenek törzséből származó ember elkorcsosulását látjuk itt. Az elsőnemzedék isteni nemzedék volt. A baj, az öregség a kórság "még nem törte meg őket", az aranykorban ismeretlen volt a munka gyötrelme, "mint lágy álom jött a halál rájuk" és ezután ködben-járó istenekkéntőrzik a törvényt [dich] , mert "minden gaztettet meglátnak". Az aranykort követő, második, sokkal satnyább nemzedéknél [genoz] már megjelenik a görög ember nagy csapása a gőg [ubriz] , ezzel együtt az istenek tisztelete elleni lázadás: a szentségek elhanyagolása.

"s már nem tisztelték a nagy isteneket sem, s istenek oltárára se hozták áldozatukat már, úgy, ahogy embertől a szokás törvénye kívánja." [2]

A harmadik, a réz-korban is a hübrisz a kulcsszó. Küklopszok és Gigászok roppant, vadszívűrendje ez, "melynek Árész kell" és az örökös dúlás, ahogy Odüsszeusz jellemziőket:

"s törvénynélküli dölyfös Küklopsz-nép mezejére ért hajónk, kik nemmúló örök égilakókban bízva, kezükkel nem szoktak soha szántani-vetni, s minden megterem ott, noha földbe nem ülteti senki. [...] Megszentelt törvényük nincs, gyűlésbe se járnak; laknak az égbenyúló ormok meredek tetejében, mélyöblűbarlangban, s a törvényt maga lát kiki sarja és felesége fölött, egymással mitse törődnek." [3]

A negyedik korszak a homéroszi hősök rendje. "Isteni hősök rendje, nevük félisten a földön [...] emberölő csata, írtó harc pusztítja kiőket." [4]

És íme egy ugrással itt vagyunk Hésziodosz saját korában: "ez a vaskor". "Csak ne születtem volna e most élőötödik rend embereként" - kiált fel Hésziodosz fájdalmasan - "Éjjel-nappal nincs pihenésünk, pusztul az ember gondban, bajban, az istenek így szabták ki a sorsunk." [5]

De vajon mi történt az ősi renddel, mely ily sanyarú jelenre fordult? Ezzel Hésziodosz nem foglalkozik! Ráadásul ez még csak a vég kezdete! Az elsötétedő jelen nyomában ott lapul az apokaliptikus vég: "Mégis, járul még öröm is némelykor a bajhoz, - még feketébb végromlás fenyeget, ahol minden hajdani, isteni érték végképp megszűnik." [6] Az elköszönő erkölcsi értékek [timh, aidoz, nemesiz, dich] helyébe a romlottság vétkei lépnek [atimia, ceirodich, ubriz, qhloz] . Ami a sémából kiolvasható: az erkölcsi értékek romlásával egyenes arányban nőnek a gondok, a gazdasági terhek. Ezt a gondolatot Polányival parafrazálva azt mondhatnánk, hogy az archaikus társadalmi szövet felbomlásával, megjelenik 'a létfenntartás egyéni gondja'.

"Az éhhalál kisértete ott bujkál a Munkák és Napok emelkedett ritmusaiban, s valamiféle hátborzongató prófécia hangulatát kölcsönzi neki." [7]

Mint mondja, a törzsi viszonyok közt önellentmondás volna ilyesmiről beszélni:

"Törzsi viszonyok között a gazdasági sors kollektív, nem egyéni sors volt: [...] jóra vagy rosszra fordult, a változás az egész közösséget érintette. Mostantól fogva az egyén félelmetes társa lett ez a sors; többé nem lehetett a redisztribúció és a reciprocitás hagyományos szövedékére támaszkodva távol tartani az éhezés rémét." [8]

Hellász sötét korszakának nevezett századai ezek. A törzsi rend alkonyán a parasztköltőgondterhelten keresi a válaszokat arra, hogyan viselkedjék az ember az élet e zavaró új viszonylatai közt. Figyelme azonban nem azősi, elveszett rend kutatására és esetleges helyreállítá-sára irányul, hanem a külső, kaotikus rendhez való igazodásra. Módszere az adott helyzet felvázolásából és az ehhez igazodó társadalmi módszer kutatásából áll.

A királyság évszázados hagyományát a kevesek uralma, az oligarchia váltja föl. A Zeusz-táplálta király alakja - ki az isteni törvények [nemiota] rendjét őrzi Zeusztól kapott jogarával - már a múlté. Hésziodosz korában már hiába kimondott szó Odüsszeusz sereget rendezőkiáltozása:

"Nem jó ám a sok úr kormányzata; egy legyen az úr csak, egy a király, kit sarja, csavartelméjűKronosz tett fejedelmünkké törvényeivel s jogarával." [9]

Anarchia, törvénytelenség, jogtalanságok: ez Hésziodosz keserűkorának litániája:

"Mostanság bárcsak ne igazság embere volnék én se, fiam se, hiszen csak bajjal jár ma igaznak lenni, hiszen most több jogot élvez a jogtalan ember - csakhogy nem hiszem én, hogy Zeusz így hagyja örökre." [10]

A vér és törzs kötelékeit lassan a polgárok személytelen kötései váltják föl, különös paradoxonként éppen e személytelenkedés (kollektív szolidaritás) keretei közt körvonalazódik a modern személyiség halvány sziluettje. Az isteni rendtől való elszakítottság, amely a társadalom közösségét is szétszórta, pontosan az individualizáció irányába mutat; az egyén ráébred maga magavalóságára - egyedül van, minden isteni törvény nélkül.

A sólyom és a csalogány tanmeséjében Hésziodosz megírja a görög irodalom elsőmoralizáló állatmeséjét. Témája az erőszak joga a törvény fölött . Itt történik meg az a radikális váltás, ahol egyértelműen kiderül, hogy nem az isteni rend helyreállítása, annak újraértelmezett és a társadalomra vonatkoztatott feltárása a cél, hanem az új, megváltozott világhoz való alkalmazkodás. Az isteni jog [dich] nem nyújt már védelmet a hatalmaskodás illetve az ököljog [ceirodich] ellen, a törzsi társadalom bonyolult szakrális szövedékének [nemiz] közössége elkülönült osztályokra szakadozik. A cél ezután nem az elkülönült osztályok egyesítése, hanem azősi, egységes lét szétszakadt rétegei - társadalmi rétegei - közt kapcsolatot teremteni, akár pusztán érdeki alapon. A dilemma éppen abban áll, hogy a letűnőtörzsi reciprocitást - az ajándékcserét - hogyan lehet átruházni a rokonokról a szomszédokra, "a nemzettségről a falura". Perszészt arra figyelmezteti, hogy végezze szorgosan magáért maga munkáját:

" nehogy te utóbb szükségbe kerülvén járj idegen házhoz, hogy koldulj, de hiába, mint most is hozzám jöttél, ám nem fogok adni semmit sem. Végezd inkább magad, ostoba Perszész, dolgodat úgy, ahogy az istenek az emberre kimérték, hogy ne a szomszédokhoz kelljen járni kenyérért asszonnyal s gyerekkel, hisz veled egy se törődik." [11]

A törzsi reciprocitás személytelen szokásával szemben Hésziodosz egy új jelenséget körvonalaz : a személyesség modern eszméjét, mely a pontos ekvivalencián alapul, s "melyben szégyenlős módon megjelent az érdek".

" és aki a legközelebb lakik, azt hívd meg először, mert ha akármi esik meg majd a tanyádon, a szomszéd ott terem öv nélkül, míg felcihelődik a sógor. [...] Jó mértéket várj szomszédodtól, s ugyanavval add meg a kölcsönt, sőt még tégy hozzá ha tellik rá; úgy számíthatsz máskor is arra, hogyőkisegítsen. Más kárán ne nyerészkedj, átok az ily nyereség csak." [12]

Az új kor "rendje" radikálisan szembehelyezkedik azősi, szakrális világ törvényével. Hésziodosz elrugaszkodik minden eredeti isteni rendeléssel, célja nem annak megragadása, hanem pusztán egy megfelelőtársadalmi rendszer kiépítése és körvonalazása, amely mellőz minden szakrális és etikai gyökeret - célja pusztán funkcionális: az adott anarchia felszámolása. Az előtérbe kerülő'értékek' és formák nem morális vagy etikai indítattásuak mint az archaikus társadalom formái, hanem pusztán gazdasági, érdeki alapokon nyugvó 'intézmények'.

Röviden szólva a korábbi intézmények helyében, azaz bomlási, szétesési folyamatukban megjelenik a lemeztelenedőgazdasági érdek és az elkülönülőháztartások gazdaságába piaci elemek keverednek. A szétzüllött erkölcsi értékek szakrális világának földcsuszamlásában, a törvénytelenségek interregnumában, az elkülönülőés egyre világosabban megfogalmazódó érdekek anarchiájában egyre követelőzőbben hangzik fel az írott törvény, a városvédőnomosz [nomoz] társadalmi igénye. A forrandó, érlelődőúj világ, a születendőgörög csoda alapsejtje a városállam [poliz] lesz. A hésziodoszi átmenet után, ahol a törzsi örökség lényegében felszámolódik, ebben a formálódó új közegben a görög polgár [polithz] gondolkodása és problémái elválaszthatatlanok a polisz sajátos értékeitől.

Összefoglalva, azt mondhatjuk, hogy Hésziodosz 'rendalkotása' az archaikus,ősi, szakrális és isteni rend teljes mellőzésével, mi több elfelejtetésével történik. Célja nem az elmúlt korszak(ok) rendjének visszaállítása - s mint ilyen, elveti az isteni, aranykorba való visszatérés potenciális lehetőségét. Módszere az adott helyzethez való viszonyulás, s az ebben való rendszeralkotás. Ebből a szempontból 'rendalkotása' potens mozdulatként értékelhető, hiszen kiutat mutat az adott kaotikus világ rendszeréből, azonban megengedi a szakrális gyökerek szem elől vesztését, ezáltal bizonytalanná téve a jövőt; az isteni szférához való felemelkedés lehetőségét.

(Lőrincnek : Hála istennek volt egy Hérakleitoszunk meg egy Parmenidészünk!)

A Su King egyik leghíresebb részében (I.4) ezt olvassuk: "A legbelsőségesebb összefüggés van fent az ég és lent az emberek között, és aki ezt teljes egészében felismeri, az az igazi bölcs". [13] Ezek a szavak foglalják össze legtömörebben annak a világnézetnek lényegét és programját, amely a keleti bölcseletet meghatározza. A makrokozmosz és a mikrokozmosz között fennálló általános megegyezésnek és összhangnak az alapja, hogy a világmindenség nagy jelenségei, az elemek, a légköri hatások, a bolygók, égtájak, évszakok, stb. a legkülönfélébb földi jelenségekkel állnak összefüggésben, főképp az emberi élet jelenségeivel. A Szertartások feljegyzései erről a következőket mondja:

"Az ember egyesíti magában az ég és a föld szellemi erőit, kiegyenlítődnek benne a fény és az árny princípiumai, találkoznak benne az öt változó állapot (elem) legfinomabb erői. Ezért az ember az ég és a föld szíve és az öt változó állapot csírája. Ha az eget és a földet vesszük alapul, minden dolog elérhető. Ha a fényt használjuk eszközül, kikutathatók az emberi érzések /.../ Ha a szellemeket és isteneket hívjuk segítségül, akkor mindenfajta munka biztos védelmet élvez. Ha az öt változó állapotot használjuk anyagként, minden munka megismételhető." [14]

Tehát a Kínai felfogás szerint a világmindenség hatalmas eleven organizmus, amely folytonos mozgásban van, és amelynek egyes tagjai kölcsönösen szüntelenül hatnak egymásra. Arra a kérdésre, hogy mi tartja fenn, és mi kormányozza a világmindenséget a kínaiak lényegében három fogalommal válaszolnak; ezek a "Sang-ti", a "T'ien", és a "Tao". (Ezek kifejtését most mellőzöm.) Bármelyik is a legfőbb mozgató, a makrokozmoszt testesíti meg - azt az isteni hatalmat, vagy inkább rendet, vagy metafizikai elvet, amely rendszert szab a fizikai világnak. A cél mindig azonos, bármely fogalmat is emelem a legvégsőprincípiummá: harmóniába kerülni a világgal; megismerni és egyéválni az isteni törvénnyel. Ha a kozmosszal való összhang biztosítja a lét boldogságát, akkor mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy az ember a világfolyamat jelenlegi és jövőbeli tendenciáit megismerje, hogy harmonikusan alkalmazkodni tudjon hozzájuk. A kínaiaknak egész sor mágikus módszer áll rendelkezésükre, hogy ezt a tendenciát bármely pillanatban megállapíthassák; ezek a beavatottaknak bepillantást engednek a lét titokzatos összefüggéseibe.

A leghíresebb mű, amelyősidők óta ezt a célt szolgálja, a Ji King (Változások könyve), amelynek összeállítását a hagyomány Fu Hszi mitikus császárnak (i.e.2950), mai elrendezését pedig Wen királynak és fiának Csou hercegének (i.e.1000 körül) tulajdonítja. Miután elsőízben Kínában akadt valaki, aki nem elégedett meg a jövőt kinyilatkoztató jelekkel, hanem azt a kérdést is feltette, hogy "Mit kell tennem?", szükségessé vált, hogy a jóskönyv bölcseleti könyvvé fejlődjék. Így születtek meg a kommentárok. A Ji King különös (jós)könyvvé vált: jelei és vonalai maguk mozgásában és átalakulásában rejtélyes módon leképezték a makrokozmosz változásait és átalakulásait. Suo Koa - A jelek megbeszélése címűkommentárban így olvashatunk a könyv keletkezéséről:

"Azősidők szent bölcsei imigyen alkották meg a Változások könyvét: az isteni világosságot a maguk rejtélyes módján segítendő, feltalálták a cickafarkkal történőjóslást. Az égnek a hármas számot osztották ki, a földnek a kettes számot, a többi számot pedig ezekből kiindulva számították ki.

Szemügyre vették a homályban és a világosságban végbemenőátalakulásokat, s ezeknek megfelelően állapították meg a jeleket. Előállították a szilárd és a lágy mozgásait, létrehozva ezzel az egyes vonalakat. Összhangba hozták magukat az ÉRTELEMMEL (Tao) és az ÉLETTEL (Te), s ezeknek megfelelően jelölték ki annak rendjét, hogy mi a helyes. Teljesen végiggondolva a külvilág rendjét, s a legmélyebb magjáig felfejtve a saját bensőtörvényeit eljutottak a sors megértéséhez." [15]

Tehát a Ji King elsősorban nem jóskönyv, hanem bölcseleti filozófia. Kész kozmogóniát tár elénk, amit számokban - a trigrammokban és a hexagrammokban - tár elénk, amit itt röviden kifejtésre kerül: Kezdetben volt az Üresség (Wu-chi) melyben Pan-Ku feküdt a Káosz tojásában (Hun-tun) 2 x 18 000 évig. Majd a tojás megrepedt és a kiszbadult világ szemben találta magát az ember formátlan potenciájával és megkezdődőtt a világ formális kialakulása - ez a szétválás (Kai-pi), amely szintén 2 x 18 000 évig tartott; a T'ai-chi (

) állapota. A differenciálódó 'mindenből' létrejött a világmindenség. A világmindenség Égből és Földből áll. Az előbbi férfias, jang-lény, az utóbbi asszonyi, jin-lény ; az egyik a "tízezer dolog" atyja, a másik az anyja. Együttműködésük eredményeként jönnek létre az évszakok és a szerves világ (8 trigramm), amely később azőmagjuk hatására továbbszaporodik (64 hexagramm). [lásd: I. ábra]

A Változások Könyvének másik alapgondolata a benne rejlő idea-tan. A nyolc alapjel nem annyira a dolgok, mint inkább átalakulási állapotok képeit fejezik ki. Minden átalakulásban, folytonos változásban van. Így a rend, a törvény is állandóan változó egészként jelenik meg. Azonban a változás - a rend megváltozása - nem kaotikusan, elveszett tudásként jelentkezik, hanem mint isteni törvény, a világ rendjében rendszeresen megtörténő folyamat. A Ji King gondolatmenetében kiválóan megfigyelhetőennek a filozófiai reflexiónak, magatartásnak a milyensége. Az isteni rend, s így a világ megváltozása természetes folyamat, amely azt a feladatot tűzi a kínai bölcs (Csen-zsen) elé, hogy felfedezze a világ megváltozott rendjét, és a tradíciót, a kinyilatkoztatott isteni bölcsességet megtartva, átalakítsa azt a megváltozott világnak megfelelően, ezzel helyreállítva az eredeti isteni rendet. Ez figyelhető meg Fu Hszi világrendszere és Wen király világrendszere esetében:

A hagyományos kínai történetírás szerint Kína történelme egy mitikus császárral, Fu Hszivel kezdődik, aki az i.e.3. évezredben élt, és a kultúra kezdeteit létrehozta. Mint már említettük neki tulajdonítják a Ji King megalkotását is. A Változások könyve így ír róla:

"Amikor az őskorban Pao Hi (Fu Hszi) uralkodott a világon, felpillantott, és megszemlélte a látványt az Égen, lenézett, és megtekintette az eseményeket a Földön. Megnézte az állatok és madarak alakját és alkalmazkodásukat a különböző helyekhez. Közvetlenül önmagából indult ki, közvetve a dolgokból. Így találta fel [a Változások könyvének] nyolc hexagrammáját, hogy a fényes istenek őserőivel kapcsolatba kerüljön, és az összes lényt arányosan elrendezze."[16]

"Az Ég és a Föld határozzák meg az irányt. A hegy és a tó erői kapcsolatba lépnek. A mennydörgés és a szél gerjesztik egymást. A tűz és a víz nem küzdenek egymással. Így vegyíthető egymással a nyolc jel. Az elmúló számlálása az előre irányuló mozgáson alapul. Az eljövendőismerete a visszafelé haladó mozgáson alapul. Ezért halad a Változások Könyvében a számozás hátrafelé." [17]

E feltehetően nagyon régi szövegrész a nyolc ősjelet nevezi meg páronkénti elrendezésben. Ezek a hagyomány szerint Fu Hszi-re vezethetők vissza, vagyis a Változások Könyvének a Csou dinasztia idején történt megszövegezésekor már adva voltak - egy előző korszak rendjét tükrözik. Azt a sorrendet, amelyben itt szerepelnek, a "megelőző ég sorrendiségének", vagy "világ előtti sorrendiségnek" szokás nevezni. Az egyes jelek a következő képpen rendezhetőek el: Csien (Ég) és Kun (Föld) az iránytű észak-déli tengelyének felelnek meg. Utánuk Ken (Hegy) és Tuj (Tó) jelére történik utalás. Ezek erői annyiban állnak kapcsolatban egymással, hogy a hegyről a tóra fúj a szél, a tóból pedig felhő és pára terjed fel a hegyre. Csen (Mennydörgés) és Szun (Szél) megjelenésükkor erősítik egymást. Li (Tűz) és Kan (Víz) pedig a jelenségek világában ugyan engesztelhetetlen ellentétben állanak egymással, a világ előtti viszonyukban azonban nem zavarják, hanem inkább egyensúlyban tartják egymást. [lásd. II.ábra]

Amikor a jelek elkeverednek egymással, vagyis amikor mozgásba jönnek, kettős mozgást lehet megfigyelni: az egyik a megszokott, szabályos mozgás, mely az időmúlásával összegződik és kiterjed, s mely az elmúló eseményeket határozza meg; a másik ezzel ellentétes, hátráló mozgás, mely az időmúlásával összehúzódik és besűrűsödik, s ez utóbbi formálja ki a jövőcsíráit. Ez utóbbi mozgás megismerése a jövő ismeretét kölcsönzi számunkra.

A harmadik, a Csou-dinasztia idején (i.e. 1100 körül) az államügyek szilárd szervezeti formát nyertek, amely a vallási fejlődést erősítette, s a khthonikus hatalmak kultuszával kapcsolatos vad szokások fokozatos visszaszorításához és kigyomlálásához, továbbá az egész hitélet etikai elmélyüléséhez vezetett. Ekkor kerül előújra a Ji King hagyománya, mely Wen király alatt új értelmezést kap. Wen király felismerte, hogy megváltozott az isteni rend, új törvények uralják a világot, és ennek megfelelően alakította át a Változások Könyvét. A Suo Koa a következő képpen számol be az eseményről:

"A Gerjesztő jelében Isten előkép, a Szelíd jelében mindent teljessé tesz, a Kapaszkodó [a Fény] jelében észrevéteti egymással a teremtményeket, a Befogadó jelében arra kényszeríti őket, hogy egymást szolgálják. A Derűs jelében megörvendeztetiőket, a Teremtőjelében hadakozik, a Mélység jelében fáradozik, a Nyugvás jelében bevégzi őket." [18]

Itt a nyolc jel sorrendje a Wen király által megadott elrendezést követi, amit a "későbbi ég sorrendjének", vagy "világon belüli elrendezésnek" neveznek. A jelek páronkénti szembeállításon alapuló sorrendje itt meg lett bontva, s felsorolásuk ehelyett azt az időbeli sorrendet követi, ahogyan az év körforgása során egymást követően a megnyilvánultságba lépnek. Ennek következtében a jelek elrendezésében lényeges változások történnek. Az égtájak és az évszakok szorosan kapcsolódnak egymáshoz. [lásd. II.ábra]

A Ji King tehát új fundamentális alapokra került - az egész rendszer újra lett értelmezve, ezzel biztosítva az isteni rendszer életképességét. A hagyomány nem veszett el, megőrizte eredeti funkcióját és hatékonyságát, csak új alapokat kapott.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a Ji King 'rendalkotása' folyamatos (volt); az archaikus, ősi, szakrális és isteni rend teljes megőrzésével, mi több folyamatos revíziójával és korrektúrájával történik. Célja az elmúlt korszak(ok) rendjének megőrzése - s mint ilyen, fenntartja az isteni szférába való "visszatérés" (a harmóniában való folyamatos létezés) potenciális lehetőségét. Módszere az adott helyzet feltérképezése és a régi rendszer átformálása az új helyzetnek megfelelően. Ebből a szempontból 'rendalkotása' szintén potens mozdulatként értékelhető, hiszen helyreállítja a helyes világot, mi több, úgy hogy megtartja a szakrális gyökereket, s ezáltal biztosítja a jövőt; az isteni szférához való felemelkedés lehetőségét.

Jegyzetek:

[1] Polányi : Kereskedelem, piacok és pénz az ókori Görögországban (118-119. old.)

[2] Hésziodosz : Munkák és Napok /135-137/ ; (45. old) ; [Magyar Helikon, 1976]

[3] Homérosz : Odüsszeia /XIX: 106-115/

[4] Hésziodosz : Munkák és Napok /159-161/

[5] Hésziodosz : Munkák és Napok /174-178/

[6] Hésziodosz : Munkák és Napok /180-222/

[7] Polányi : Kereskedelem, piacok és pénz az ókori Görögországban (118. old.)

[8] Polányi : Kereskedelem, piacok és pénz az ókori Görögországban (119. old.)

[9] Homérosz : Odüsszeia /II:2.204-206/

[10] Hésziodosz : Munkák és Napok (270-74)

[11] Hésziodosz : Munkák és Napok (394-400)

[12] Hésziodosz : Munkák és Napok (343-353)

[13] Zenker, E. V. : Der Taoismus der Frühzeit [A korai taoizmus] (22.old.)

[14] Wilheim, R. : Das Buch der Sitte [Szertartások feljegyzései] (38.old.)

[15] Suo Kua - A jelek megbeszélése - /elsőparagrafus/ ; a Ji King-hez kapcsolódó "Tíz szárny"-ból (8.)

[16] Wilheim, R. : Geschichte der chinesischen Kultur . [ A kínai kultúra története.] (48.old.)

[17] Suo Koa - A jelek megbeszélése - /harmadik paragrafus/ ; a Ji King-hez kapcsolódó "Tíz szárny"-ból (8.)

[18] Suo Koa - A jelek megbeszélése - /ötödik paragrafus/ ; a Ji King-hez kapcsolódó "Tíz szárny"-ból (8.)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)