Tarr Bence László
Bódhiszattva
- Bódhiszattva -
1994.
A Bódhiszattva kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy 'Megvilágosodott Lény' [1], és olyan törekvőket takar, akik a jövoben Buddhává válnak. A Théravádá-ban, ez a cím elsősorban a Sakyamuni Buddhát takarta megvilágosodása előtt; jelezve ezzel, hogy neki ez az utolsó születése, amiben eléri a Buddha állapotot. A Mahajáná-ban, ez a fogalom kibővül és olyanokat takar, akik minden érző lény üdvéjért világosodnak meg, és saját szellemi erejükkel másokat is a megvilágosodáshoz vezetnek. Az ilyen Bódhiszattva nem távozik a nirvána állapotába, hanem halála után a Tushita-mennyben várakozik, míg minden lény el nem éri a megvilágosodás állapotát.
A Théravádában is megjelenik a Buddha állapotot megelőző Bódhiszattva állapot, amit azonban Páramitának, 'tökéletességnek' neveznek. Ezt azonban, az Arhattá (olyan megvilágosodott, aki nem hirdeti a dharmát a világnak - ún. pratyeka-buddha) válás szükséges 'követelménye'. Az ilyen páramitát különböző karakterek jellemzik, általában hat (adás, erkölcsösség, elfogadás, erő, meditációs képesség, bölcsesség). A Théraváda-irodalom ide vonatkozó írásának, a Pradzsnyáparamitának (Tökéletesített Bölcsesség), Nágárdzsuna által írt nagy kommentárjából (c. Kr. u. 100) vannak az alábbi részletek:
"Katyayaniputra tanítványai, Abhidharmájukban ezt tanítják:
K: - Mi a Bódhiszattva?
V: - Akkor nevezünk valakit Bódhiszattvának, ha minden bizonnyal Buddhává válik, amin olyan embert értünk, aki előszőr maga megvilágosodik és ezután másokat is a megvilágo-sodáshoz vezet. A 'Bodhi' szó, itt arra a szent emberek által elért bölcsességre utal, aminek szintjén a Kiáradások felszáradtak. A 'Bodhi-lény', olyan lény, aki ebből a bölcsességből születik, és akit a bölcsek védnek és szolgálnak.
Most a kérdés, abból indul ki, hogy mikortól lehet igaz értelemben 'Bódhiszattvának' nevezni valakit. Ez a hétköznapi lényből bodhi lénnyé való átalakulás akkor történik, amikor a tudata abba az állapotba jut, hogy ettől a perctől fogva semmi nem fordíthatja el a megvilágosodástól. Ekkor már öt előnyös dolgot nyer el: 1) soha többé nem születik alacsony létformába, hanem mindig istenek és emberek közé; 2) soha többé nem születik szegény, vagy alacsony-kasztú családba; 3) mindig férfi, és sohasem nő; 4) mindig jó felépítésu, és mentes minden fizikai hibától; 5) emlékezik elmúlt életeire, és soha többé nem felejti el őket. Más változatban azt tanítják, hogy a Bódhiszattva megnevezéssel akkor illethető, amikor aláveti magát a cselekedeteknek, amik eredménye a felsőbbrendu embert jellemző harminckét jel.
K: - Ezek a cselekedetek mikor történnek?
V: - Azokban az aeonokban, amik a három kiszámolhatatlan aeon után következnek, amin át kell esnie előbb.
K: - Milyen hosszú egy kiszámolhatatlan aeon?
V: - [...] Általában a Bódhiszattváknak száz aeonra van szükségük, hogy a harminckét jelet létrehozzák. Shákyamuninak azonban sikerült ezt kilencvenegy aeonban megtennie. A kilencvenegy aeon alatt, ami Vipashyin Buddhától Kashyapa Buddháig tartott, a hat tökéletességet (páramita) gyakorolta.
K: - Mi ez a hat tökéletesség?
V: - Ezek az adás (dana), erkölcs (síla) [2] , türelem [3] , életerő, meditáció (dhyana), és bölcsesség (prajná). Számtalan alkalommal a Bódhiszattva odaadta mindenét, amilye volt, beleértve saját testét is, anélkül, hogy megbánta volna. Shibi királyként megmentett egy galambot egy sólyom elől, és hogy kompenzálja a sólymot, örömmel adott neki a saját húsából. Ez történt például akkor is, amikor Sutasoma királyként megtartotta szavát a Démon-királynak, kinek megígérte, hogy visszatér, miután kiengedte. Türelméről tett tanulságot, amikor semmiféle rossz-akaratot nem érzett, annak ellenére, hogy az emberek káromolták, verték, vagy égették, vagy darabokra vágták. Mikor a 'Türelem Hirdetője volt' befelé teljesen mozdulatlan maradt, amikor a király szolgái megcsonkították. Ezzel együtt fáradhatatlan erőről tett tanulságot, és tudatának ereje sohasem halványult. Egy alkalommal, például, fél lábon állva, hét napon és éjszakán keresztül dicsőítette a Pushya Buddhát, anélkül, hogy megmozdította volna a szemhéját. Az összes transz mesterévé vált. Például amikor a látnok Shankhacarya volt, olyan mély transzot ért el, hogy lélegzete megszunt ki vagy bemenni; ekkor a haja összefonódott, mint egy kagylóhéj, amibe egy madár tojást tojt. A Bódhiszattva ezután szándékosan mozdulatlan maradt, míg a kicsinyek el nem tudtak repülni. És végül elméje gyakorlott lett a bölcsességben és a részletező megfigyelésben. Amikor Govinda Brahmin volt, egy nagy király minisztere, a király halála után, az utódlók között egyelően osztotta szét a király javait.
Kashyapa Buddha alatt a Bódhiszattva, Jyotipala név alatt vallásos életet folytatott, mereven betartotta az erkölcsi törvényeket, és erényei jutalmaként a Tushita-mennyben született újjá. Ott az utolsó újjászületése mellett döntött, és a megfelelő időben alászállt a Tushita-mennyből, az anyja méhébe." [4]
A következő néhány idézet, amelyek a Bódhiszattva állapottal foglalkoznak, a "Gyémánt Szútrából" (c. Kr. u. 350) valók:
A Bódhiszattva fogadalma:
"Az Úr így szólt: Figyelj Subhuti, annak aki a Bódhiszattva-yánat akarja megvaló-sítani így kell gondolkoznia: 'Minden létező ami a létezők birodalmában van, és a 'lénység' [5] fogalma alá tartozik - tojásból-született, méhből-született, nedvességből-született, vagy csodamódon-született; formában vagy forma nélkül; érzékelő-képességgel , vagy érzékelő-képesség nélkül vagy sem érzékelő-képességgel vagy nemérzékelő-képességgel -, az felfogható a létezés valamely fogalmaként: mindezeket kell nekem a Nirvánába vezetnem, a Nirvánának abba a Birodalmába, ami semmit sem hagy hátra. És mégis, annak ellenére, hogy ily módon megszámlálhatatlan 'lénység' a Nirvánába lett vezetve, igazából semmilyen lény nem lett a Nirvánába vezetve. És miért? Ha a Bodhisattvában a 'lénység' fogalma megfogalmazódna, nem nevezhetnénk 'Bodhi-lénynek'. És miért? Azt, akiben felmerül az önmagaság vagy a 'lénység' fogalma, vagy felmerül a lélek vagy a személy fogalma, nem nevezhetjük Bodhi lénynek."
A Buddha mint megmentő:
"Mit gondolsz, Subhuti, feltunik a Tathagatának, hogy 'lénységeket' szabadított meg? Egynek sem szabad ezt így látnia, Subhuti. És miért? Mert nincs semmilyen 'lénység' amit a Tathagata megszabadított. Mert ha lett volna valamiféle 'lénység' amit a Tathagatának meg kellett szabadítania, akkor a Tathagata részéről bizonyosan megragadása lett volna, egy önmagának, egy lénységnek, egy léleknek, egy személynek. Az 'önmagának megragadását' úgy értjük mint nem-megragadást, Subhuti, mivel ezt tanította a Tathagata. /.../"
A tökéletes adás gyakorlata:
"Sőt Subhuti, annak a Bódhiszattvának aki ajándékokat ad, nem szabad semmire vagy sehová támaszkodnia. Amikor ajándékokat ad, nem szabad, hogy látható-dolgok, hangok, illatok, érinthetők, vagy értelmi-dolgok erősítsék. Mert, Subhuti, a Bódhiszattva, a nagy létező úgy kell, hogy ajándékot adjon, hogy ne erősítse semmilyen jel. És miért? Mert az ilyen Bodhi-lény, aki erősítetlen ad ajándékot, érdemének mértéke megmérhetetlen."
A Bódhiszattva végső Nirvánája:
"Éppezért, Subhuti, a Bódhiszattvának erősítetlen gondolatot kell kialakítania, például olyat, ami semmitől nincs megerősítve; gondolatot, amit nem erősít látvány, hang, illat, íz, érintés, vagy értelem."
"Mert, Subhuti, ezekben a Bodhisattvákban nem megy végbe az önmagaság érzékelése, nem megy végbe a lénység, a lélek, a személy érzékelése. Sem a dharma vagy nem-dharma érzékelése. Nincs érzékelés vagy nem-érzékelés bennük. /.../ 'Azok akik úgy tartják a dharmáról szóló fejtegetést mint tutajt, vessék el a dharmákat, még inkább a nem-dharmákat.'"
Jegyzetek:
[1] A Penguin kiadó Dictionary of Religions (1984)-es kiadása alapján.
[2] A síla gyakorlatilag az öt alapelvet (panca-síla) takarja; azaz 1) tartózkodás az érző lények bántalmazásától; 2) tartózkodás az olyan dolgok elvételétől amit nem adtak; 3) az érzékek kiélésétől való tartózkodás; 4) tartózkodás a hamis és bántó beszédtől; 5) tartózkodás az elmét elhomályosító italoktól és szerektől.
[3] máshol elfogadás
[4] A fordítás alapjának az Edward Conze által válogatott 'Buddhist Scriptures' szolgált. (1973-as kiadás.)
[5] Az angol fordításban a 'being' szó szerepel, aminek a fordító kihasználja kettős jelentését; egyszerre használja magára a létre (mint létező) és az élőlényre (amit én lénységnek fordítok). A kettő közt nincs különbség.
