Daisetz Teitaro Szuzuki
Lankávatára Szútra
- Lankavatara Sutra -
fordította Migray Emőd
(részlet)
BEVEZETÉS
A Lankávatára Szútra keletkezése
A Lankávatara Szútra a mahájána egyik legjelentősebb szútrája, különböző későbbi mahájána szövegek gyakran hivatkoznak rá. Összességében a mahájána pszichológia és ismeretelmélet egyik alapvető műve.
Keletkezési ideje nem ismert, de miután az első kínai fordítását Kr.u. 443-ban említik, az eredeti szanszkrit műnek jóval ezelőtt el kellett készülnie. A jelenlegi szöveg 9 fejezetből áll, ebből a kilencedik a Lankávatára dháraniját tartalmazza, a nyolcadik valószínűleg későbbi hozzátoldás, mivel csak a Wei-fordításban (Kr.u. 513) található meg.
A mű különböző formáinak a leghosszabbja 36 000 párversből áll, de léteznek rövidebb formák is. Az angolul megjelent változatot Daisetz Teitaro Szuzuki egy szanszkrit, egy tibeti és három kínai változat alapján készítette el. A könyvhöz külön szótárt nem szerkesztett, de a legfontosabb tudnivalókat a bevezetőben megmagyarázta. Ennek alapján készült a jelen bevezető is.
A Lankávatára Szútrában szereplő lények csoportosítása
A lények osztályozása
A mahájána a lényeket két nagy csoportra osztja, a megvilágosodottakra és a tudatlanokra. Az első csoporthoz a buddhák, bodhiszattvák, pratyekabuddhák és a srávakák tartoznak, a másodikba a közönséges emberek, akiket önző vágyaik hajtanak. A pratyekabuddhák azok, akik elérik a megvilágosodás valamelyik fokozatát, de ott megállnak, és nem tanítanak. A srávakák - a szó eredetileg buddha első tanítványait jelenti - szintén egy alacsonyabb fokon ragadnak meg, és néhány téves nézetükhöz tovább ragaszkodnak.
|
|
|
A Buddha
Minden buddhista tanítás a buddhaság köré építi a maga rendszerét. Mi az a Buddha? Az nyugati átlagember számára a történelmi Buddha, Gautama Sziddharta herceg, és így a "ki?" kérdőszó illetné meg, de a buddhizmusban számtalan buddha létezik.
Mahámati szerint, aki a Lankávatára Szútrában Buddha beszélgetőtársa, az a buddha, aki transzcendentális bölcsességgel (pradzsnyá) és együtt érző szívvel (karuná) rendelkezik. Felismeri, hogy a világnak nincs valóságtartalma, nem rendelkezik éntudattal (anátman) és az érzékek számára májával, vagy az égi virágokkal egyenlőek. Tiszta (visuddha), abszolút (vivikta) és feltételektől mentes. A mahájánában nem a nirvána a buddhaság végső állomása és nem is a megvilágosodás. A buddhák öntermészete a szeretet, az irgalom, és a mindentudás.
Buddha, mint szeretet
A buddha szeretete nem öncélú. Ez egy akarati erő, amely a kétszeres énnélküliség birodalmában működik, fölötte áll a létnek és a nemlétnek, alapeleme a nemmegkülönböztetés. A Tathágata nagy szeretete (mahákaruná) minden lényre vonatkozik. És addig működik, amíg minden lényt a nirvánába segít. Ha ő maga be is lép a nirvánába, a tanításán keresztül tovább segíti a tudatlanokat.
|
Buddha nevei
Bár a Buddha egy lényegiség, több néven nevezik. Ez mind egy tulajdonságára utal, és legalább annyira személyes, mint metafizikai. A szövegben általában a történelmi Buddhát Magasztosnak, a buddhákat általában tathágatának, arhatnak, tökéletesen megvilágosodottnak nevezik.
A buddha átalakítás teste
Mivel a trikája rendszere a Lankávatára Szútra keletkezésekor még nem volt kidolgozva, a hármasság Dharmatá-Buddha, Vipáka-Buddha és Nirmána-Buddha alakjában jelentkezik. A változás-test arra szolgál, hogy a Buddha különböző lényeken segíthessen, és azokhoz is fordulhasson, akik nem elég érettek a buddhaság felismerésére. Ez az egyik oka annak, hogy a buddhizmust sokszor sokistenhívő vallásként tartják számon.
A bodhiszattva és a tíz fogadalom
A mahájánában a Buddha nem a megszabadítás egyetlen tényezője. Mivel sok alakban képes megjelenni az érző lények előtt, megjelennek a segítői, a "fiai". A bodhiszattvák annyira Buddha fiai, hogy magukban összesítik a buddhizmus egyes alkotóelemeit. Ezzel ők szellemi vezetővé válnak, akik a lényeket Buddha útján vezetik. Ezt a tevékenységüket Buddha irányítása alatt végzik. Végső soron a bodhiszattva egy közülünk, aki közelről ismeri fájdalmainkat, gondjainkat és örömeinket. Mahámati többször is a többi bodhiszattva nevében is beszél.
A bodhiszattva állapotnak tíz szintje van, de a srávakák és pratyékabuddhák általában a hatodik, jó esetben a nyolcadik fokig jutnak el, innen legföljebb a buddhák erőfeszítései mozdíthatják ki őket.
A bodhiszattvák a lények megsegítése érdekében teszik le a tíz fogadalmat. A tíz fogadalom lényege, amit a mahájána szerzetesek is letesznek, hogy addig nem lépnek be a nirvánába, míg egy lény a segítségükre szorul. Erre hivatkozva mondhatja a Buddha a Lankávatára Szútrában, hogy a bodhiszattva sohasem léphet be a nirvánába.
A tudatlanok
"A lét minden formája szenvedés", hangzik a buddhizmus első alaptétele, és akik nem ismerik föl a szenvedés okait, kisded örömeikhez, szenvedélyeikhez, megkülönböztetéseikhez ragaszkodnak, azok a "tudatlanok". Bár a szútra szövege nem mondja ki, ezalatt többnyire az emberi világ lakóit érti. Mindegyikük alapkérdése, hogy hogyan szabadulhatna meg, de nem tudják a választ.
A buddhizmus pszichológiája
Ahhoz, hogy a buddhizmus pszichológiáját megértsük, először néhány alapfogalmat kell tisztáznunk. Ilyen a csitta, a manasz, a vidzsnyána, a manovidzsnyána és az álajavidzsnyána.
Kezdjük a vidzsnyánával. Szó szerint megosztott tudást jelent, tehát a megkülönböztető ítéletet. Ha egy dolog a szemünk elé kerül, ezzel a megkülönböztetéssel rögtön tudjuk, hogy mi az, és mik a jellemzői. Ez a szem-vidzsnyána. Ugyanígy van fül-vidzsnyána, orr-vidzsnyána, nyelv-vidzsnyána és test-vidzsnyána, az utóbbi a tapintás részére. A hatodik, a tudat-vidzsnyána (manovidzsnyána) a legfontosabb, mert az fogja össze a többi öt működését. Közvetlen működését nevezzük manasznak. A manasz a gondolkodás szervének felel meg. Ez a manasz először akar, azután megítél és megkülönböztet. A manasz az ami a megkülönböztetéshez ragaszkodik.
A csitta általában magát a gondolkodást jelenti, de a Lankávatára Szútrában a rendezőelvet. A csitta így a gondolatcsírák raktáraként működik. Kettős érzete van, általános és specifikus. Ha általános értelemben használjuk, hozzá tartozik a gondolkodás, az agyműködés, az eszmék, tehát a manasz és a manovidzsnyána. Amennyiben a csitta egészéről van szó, ahol a jelen a múlt és a jövő minden gondolati tevékenysége helyet kap, akkor beszélünk az álajavidzsnyánáról. Szigorúan véve az álajavidzsnyána nem vidzsnyána, hanem valami gyűjtő, ahol a vidzsnyánák összefolynak. Az álajavidzsnyána semleges, közömbös, és nem ítélkezik.
A különböző működések közötti kapcsolat
A fentebb felsorolt fogalmak és jelenségek természetesen szoros kapcsolatban állnak egymással. Az egész rendszer együtt a csittakalápa vagy vidzsnyánakája. A rendszer nyolc eleme az álajavidzsnyána, a manasz, a manovidzsnyána és az öt érzet-vidzsnyána. A rend kedvéért ez két csoportot alkot - az öt érzék-vidzsnyána az egyik csoport -, de élesen nem választhatók el egymástól. Az érzék-vidzsnyánák egyidejűleg észlelik és megkülönböztetik a külső világ tárgyait. De ez csak az egyik megkülönböztetés.
A megkülönböztetés azzal folytatódik, hogy az észlelés és cselekvés folyamata három részből áll, a megnyilvánulásból, a cselekvésből és a saját természetének megtartásából. Az álajavidzsnyána, a megszakíthatatlan létezés az, amely megtartja a saját természetét, a többi elem az észlelésben és cselekvésben vesz részt.
A manasz a megszakítatlan tevékenység, ami az álajavidzsnyána mögött rejlik. Az álajavidzsnyána képezi az én képét, a manasz az, ami ragaszkodik hozzá. A manasz az egyéni akarat és megkülönböztetés. A manasz kétfejű szörnyként köti össze az álajavidzsnyánát a vidzsnyánákkal. Ebből adódik, hogy az álajavidzsnyánával kölcsönösen függnek egymástól.
A hat másik vidzsnyána mechanikus szerepet játszik. Megjegyzés nélkül jelzik a külvilág tényeit.
A vallási megközelítés
Az álaja fontos szerepe kettős alakjában rejlik. Egyszer az az abszolút valóság, másrészt az okság tárgya, ez utóbbi már mahájána gondolat. Ily módon az álaja a tathágataság bölcsője, de a tudatlannak én-lélekként jelenik meg. Ebben rejlik a jó, a rossz, a tiszta, a szennyezett. Az álaja tűnik alkotónak, vagy énlényegiségnek is. Abszolút semleges, érzéketlen, megérthetetlen. Mivel ez a megérthetetlenség gyakorlatilag működik, a mahájána erre alapozza az egy-tudat (csittamátra) tanát.
Az elérhetetlenség
A szútra szövegének az alapeleme a mindenfajta megkülönböztetésen és kettősségen való túllépés. Ez ugyan ellenkezik mindennapos tapasztalatainkkal, de a mahájána buddhizmus igen fontos eleme, mert ezzel mutat rá érzékeink és gondolkodásunk korlátaira. A dolgok valós természetét a formális logika szabályai szerint nem, csak a nemes bölcsességgel ismerhetjük föl, de ez a fölismerés maga a megvilágosodás.
Ebben rejlik benn a kettős igazság tétele is, hiszen a valós világ jelenségei a maguk módján és a maguk körében igazak, de igazságvoltukat elvesztik az abszolút igazság mellett.
Adharmák és szvabhávák
A megismerés folyamatában a három szvabháva és az öt dharma játszik szerepet. A szvabháva valamiféle öntermészet, önvalóság, önlétező jelentéssel bír. Az első szvabháva a dolgok valós voltát fogja föl, és nem ismeri föl, hogy az csupán káprázat. Az egész olyan, mint a délibáb, amely mögött nincs valóság. (parikalpita)
A második már megvizsgálja a jelenséget, leginkább a tudományos vizsgálathoz lehetne hasonlítani. Így fölismeri az okság tényét. (paratantra)
A harmadik szvabháva a tökéletes tudás, az önmegvalósítás, amely felismeri a dolgokban lévő ürességet (parinispanna)
Az öt dharma ugyanannak a folyamatnak másképpen való vizsgálata. A három szvabháva valamiféle minőséget, fokozatot jelöl, az öt dharma a folyamatot. Az öt dharma a jelenség (nimitta), a név (náma), a megkülönböztetés (szamkalpa), a helyes tudás (szamjagdzsnyána) és az olyanság (tathatá). A első három dharma az első két szvabhávához kapcsolódik, az utolsó kettő a harmadikhoz.
A Lankávatára Szútra az egyik legfontosabb mahájána szútra. Megismerése, tanulmányozása, és megértése váljon minden érző lény javára.
Migray Emőd
ELSŐ FEJEZET
Om! Tisztelet adassék a Három Drágaságnak! Tisztelet adassék minden Buddhának és Bodhiszattvának!
Itt következik a Lankávatára Szútra gondos leírása, amelyben a Dharma Ura minden dolog énnélküliségére világít rá.
Így hallottam. A Magasztos egyszer a különböző drágakövekkel ékes Lanká kastélyában tartózkodott, amely a nagy óceánból kiemelkedő Malaja hegy csúcsára épült. Sok szerzetes és a különböző Buddha-birodalmakból jövő nagyszámú bodhiszattva kísérte. A Mahámati Bodhiszattva által vezetett mahászattva-bodhiszattvák, mindnyájan a különböző szamádhik, a tízszeres önképzés, a tíz hatalom, és a hat fizikai képesség tökéletes mesterei voltak, és fel voltak szentelve az összes buddha által, mindnyájan tökéletesen értették hogy a tárgyi világ csupán saját elméjük megjelenítése, tudták, a lények különböző gondolkodása és viselkedése szerint hogyan kell fenntartani a különböző formákat, tanításokat és fegyelmi szabályokat, alaposan megtapasztalták az öt dharmát, a három szvabhávát, a nyolc vidzsnyánát és a kétszeres átmannélküliséget.
Abban az időben a Magasztos, aki a tengeri kígyók királyának a palotájában prédikált, hét nap elteltével előjött, és miután a nágakanják számtalan vendége, beleértve Sakrát és Brahmát is, köszöntötte őt, ránézett a Malaja hegyen lévő Lankára, elmosolyodott, és így szólott: "A múlt tathágatáinak idejében, akik arhatok és tökéletesen megvilágosodottak voltak, ez az Igazság vita tárgya volt a Malaja hegy csúcsán, a Lanká kastélyában, - az igazság, amely a legbelső magunkban a nemes bölcsesség által valósítható meg, mely túl van a bölcselkedők gondolkodó tudásán ugyanúgy, mint a srávakák és pratjekabudhák tudatosságán. Rávanának a jáksák urának a kedvéért most én is előadnám ezt az igazságot.
A Tathágata szellemi ereje által ösztönözve Rávana, a jáksák ura, meghallotta az Ő hangját. Valóban a Magasztos a Nágakanják nagyszámú vendégének, Sakrát és Brahmát is beleértve, gyűrűjében és kíséretében kijött a tengeri kígyók királyának a palotájából, rátekintve az óceán hullámaira és az összegyűlteket továbbra is szellemi mozgásban tartva, arra gondolt, hogy az álajavidzsnyána óceánja, ahol, akár a hullámok, a vidzsnyána ered, és felkavarodik a tárgyilagosság szelétől. Miközben Ő ott állt, az elmélyedésbe bevont Rávana meglátta őt, és örvendező kiáltást hallatván így szólt: "Elmegyek és a Magasztos kívánságára felkeresem Lankát, ezen a hosszú éjszakán bizonyára hasznos lesz, ha jót cselekszem és felvidítom úgy az isteneket, mint az emberi lényeket."
Rávana, a ráksaszák ura kíséretével együtt nyomban a virágdíszes égi kocsiba szállt, és fölment oda, ahol a Magasztos tartózkodott, és megérkezvén ő és kísérői kiszálltak a kocsiból. Háromszor balról jobbra megkerülve a Magasztost, a hangszereiken játszottak, azokat kék Indra zafír rúddal ütögetvén, a válogatott lapis-lazulival berakott lantjaikat egyik oldalukon lógatván, és felbecsülhetetlen értékű ruhájuk szalagjainak, melyek sárga-fehérek, akár a Prijangu lobogásától kisérve, különböző énekeket zengtek, mint a Szaharasja, Rishaba, Gándhára, Dhaivata, Nisháda, Madjama és Kaisika, amelyek dallamosan szóltak a Grámán és Múrcsanán stb., a hangjukat a Gáthá mértékébe gyönyörűen belesimuló fuvolák kísérték.
1. "Az igazság-kincs, melynek alapelve az elme önön természete, nem rendelkezik személyiséggel (nairátmjam), minden tudat fölött van, és mentes a tisztátalanságoktól, rámutat arra az igazságra, melyet önön belsőnkben találhatunk meg, mutasd meg, Uram, az utat, amely az Igazsághoz vezet.
2. "A Szugata, melyben a szeplőtelen erények felhalmozódnak, amelyben megtestesül a megváltozás és a megváltoztatott, örvendezik a legbelső önmagában megvalósított Igazságnak, meglátogathatja Lankát. Most itt az idő, Muni!
3. "Lankát a múltban buddhák lakták, és itt gyűltek össze különböző formákkal rendelkező fiaik. Uram, mutasd meg nekem a legmagasabb Igazságot, és a jáksák, akik különböző formákkal bírnak, hallgatni fognak.
Rávana, Lanká ura, tovább alkalmazva a Totaka ütemét, ezeket énekelte a Gáthá mértékében:
4. Hét éjszaka után, a Magasztos elhagyván az óceánt, amely a makarák lakhelye, a tenger királyának a palotája, most a parton áll.
5. Ahogy a Buddha kiemelkedik, a nagyszámú apszarasztól és jáksától, valamint Sukától, Száranától és tanult emberektől kísért Rávana.
6. Pompázatosan felvonul arra a helyre, ahol az Úr áll. Elhagyva a virághintót tisztelettel köszönti a Tathágatát, áldozatot ajánl föl neki, elmondja, hogy ki ő, és megáll az Úr mellett.
7. "Én, aki idejöttem, Rávana vagyok, a ráksaszák tízfejű királya, kegyeskedjél fogadni engem Lankával és összes lakójával együtt.
8. "Ebben a városban az elmúlt idők megvilágosodottjai (5) valóban megvalósították a tudat legbelső állapotát, és kihirdették, és drágakövekkel kirakták ezen a hegyen.
9. "Kegyeskedjen a Győzedelmes fiaitól kísért Magasztos is kinyilatkoztatni a szeplőtelen Tanítást ezen a pompás kövekkel díszített hegyen, mi, Lanká lakóival egyetemben ennek meghallgatására vágyunk.
10. "A múlt Buddhái által nagyra értékelt Lankávatára Szútra kimondja, hogy a tudatosság belső állapota megvalósítása nem található meg a tanítás egyetlen rendszerében sem.
11. "Én összehívom a múlt buddháit, akiket a Győzedelmes fiai kísérnek a Szútra recitálására, és a Magasztos is szólani fog.
12. "Az elkövetkezendő időkben itt lesznek a jáksákon szánakozó buddhák és buddha-fiak; a Tanítók a kiváló tanításról beszélnek majd a drágakövekkel díszített csúcson.
13. "Lanká különféle drágakövekkel díszített pompás városát üde, szépséges és ékszerek hálójával borított hegyek veszik körül.
14. "Magasztos, itt vannak a mohóságtól mentes jáksák, az önmagukban megvalósított Igazságon, elmélkednek, és áldozatokat mutatnak be a múlt buddháinak; híven követik a mahájána tanításait és szándékukban áll más szabályokat is betartani.
15. "Itt vannak az ifjú jáksák, fiúk és lányok, akik a mahájána ismerete után vágyakoznak. Jöjj a Magasztos, a tanítónk vagy, jöjj a Lankára a Malaja hegyére.
16. "A ráksaszák élükön a városban uralkodó Kumbhakarnával, arra vágytak, hogy beavassák őket a mahájánába, hogy hallják annak belső megvalósítását.
17. "Megszakítás nélkül mutatták be az áldozataikat a múlt buddháinak, és folytatták egész nap. Irgalmasságod folytán jöjj el hozzánk fiaiddal együtt.
18. Mahámati, elfogadja palotámat, az apszaraszok kíséretét, a különböző nyakláncokat és Asóka pompás kertjét.
19. "Felajánlom magamat a buddhák és fiaik szolgálatára; nincs semmim, amiről ne mondanék le kedvükért; Nagy Muni, könyörülj rajtam!"
20. Hallván e beszédet, a Három Világ Ura ekképp szólt: "Jáksák királya, a múlt Tanítói már meglátogatták a pompás drágaköveknek ezt a hegyét.
21. "És megszánva téged, elmondták az általuk belső tudatukban felfedezett igazságot. A jövő buddhái is ki fogják jelenteni ugyanezt, ezzel a drágakövekkel ékesített hegyen.
22. "Ez a belső Igazság azoknak a jógiknak a lakhelye, akik az Igazság jelenlétében tartózkodnak. Jáksák királya, bírod a szugaták irgalmát, és bírod az enyémet is.
23. A Magasztos teljesítette a király kívánságát, csendes és zavartalan maradt, és felült a Rávana által felajánlott virághintóra.
24. Rávana és a többiek a Győzedelmes bölcs fiai, az apszaraszok énekétől és táncától kísérve bementek a városba.
25. Megérkezve a pompás városba a Buddhát újból tiszteletben részesítették. A jáksák, beleértve Rávanát, és a jáksa asszonyokat hódolattal üdvözölték.
26. Az ékszerekből szőtt hálót a fiatal jáksák, fiúk és leányok, fölajánlották Buddhának, Rávana gyönyörű ékkövekből készített láncokat helyezett Buddha és Buddha fiainak a nyakába.
27. A buddhák, a buddhafiak és a bölcs emberek elfogadták az ajándékokat, és beszéltek a tudatosság állapotában, a legbelsőjükben megvalósított igazságról.
28. Tiszteletet adván Mahámátinak, mint a legjobb szószólónak Rávana és társai folyton folyvást kérlelték őt:
29. "Te vagy a megvalósított tudatossággal kapcsolatban Buddha kérdésfeltevője, amelyről mi, itt megjelent jáksák és buddhafiak hallani szeretnénk. Én, a jáksákkal és a buddhafiakkal, és a bölcs emberekkel, kérlek, tedd meg ezt nekünk.
30. "Alázatosan kérlek, mert te vagy a szólók közül a legékesebben szóló, és a jógik közül a legkitartóbb. Kérdezd Te Buddhát a tanításról, Te, aki tapasztalt vagy.
31. "Mentesen a bölcselkedők és a pratyekabuddhák és a srávakák hibáitól, a belső tudatosság Igazsága tiszta, és a buddhaság állapotában éri el csúcspontját.
32. Ekkor a Magasztos nagyszámú drágakövekkel ékes hegyeket és más ékszerekkel csodálatosan feldíszített tárgyat alkotott.
33. És minden csúcs tetején maga Buddha volt látható, és ott állt mellette, Rávana, a jáksa is.
34. És minden csúcson látható volt az egész gyülekezet, és minden ország ott volt, és mindegyikben ott volt egy tanító.
35. Ott volt a ráksaszák királya, és Lanká urai, és a Buddha által teremtett Lanká, amely a valódival vetekedett.
36. Más dolgok is voltak ott, Asóka, ragyogó erdeivel, és minden csúcson Mahámati intézett kérdéseket Buddhához,
37. Aki a jáksák kedvéért prédikált a belső megvalósításhoz vezető Igazságról; a hegycsúcson átadta a teljes szútrát, kiművelt hangon, százezer módon variálva.
38. Ezután a tanítók és a buddhafiak elenyésztek a levegőben, otthagyván a jáksa Rávanát magában a palotájában.
39. Ő elgondolkodott, "Hogyan van ez? Mit jelent ez? és ki által mondatott? Mi volt itt látható? és ki által látszatott? Hol a város? és hol van Buddha?
40. "Hol vannak azok az országok, azok a drágakőtől ragyogó buddhák, azok a szugáták? Álom volt az egész? vagy látomás? vagy a gandhárvák idézték meg ezt a kastélyt?
41. "Vagy ez csupán por a szemben, vagy egy délibáb, vagy meddő asszony gyermek-álma, vagy tűzkerék füstje, amit én itt láttam?"
42. Akkor Rávana elgondolkodott, "Ez minden dolog valódi természete (dharmatá) amely a tudat birodalmába tartozik, és amelyet nem érthet meg a tudatlan, mivel azt a képzelődés minden formája zavarja.
43. "Itt nincs látó se látott, se beszélő se elbeszélt; Buddhának és dharmájának a formája és alkalmazása - az semmi más, mint megkülönböztetés.
44. "Azt, amit az előbb magam előtt láttam, azt nem látta Buddha, mivel a megkülönböztetés még nem ébredt fel, senki nem látja Buddhát; a teljesen megvilágosodott Buddha lét ott látható, ahol még nem fejlődött ki a világ.
Lanká ura akkor rögtön felébredt tűnődéséből, érezte, hogy megváltozik elméjében a véleménye (parávriti) és rádöbben, hogy a világ nem más, mint a saját tudata: ott találta magát a megnemkülönböztetés birodalmában, múltjának tettei jó cselekedetekre ösztönözték, megszerezte a minden szöveg megértésének a bölcsességét, képességet szerzett arra, hogy a dolgokat olyannak lássa, amilyenek azok valójában, nem függött többé másoktól, saját bölcsességével (buddhi) kiválóan volt képes szemlélni a dolgokat, belátást nyert arra, ami csapongó értelmén túl volt, nem függött többé másoktól, a gyakorlás nagy jógijává vált, képes volt magát minden kiváló formában megjelentetni, teljesen magáévá tett minden képzett értelmet, és rendelkezett az összes állapot meghatározó szempontjainak ismeretével, és így felülmúlhatta azokat, belátást nyert a csitta, a manasz és a manovidzsnyána öntermészetébe, belátást nyert, mellyel megszabadíthatta magát a háromszoros meghosszabbítástól, olyan tudással rendelkezett, amellyel a bölcselkedőknek az okságról szóló minden érvét felülmúlhatta, tökéletesen megértette a Tathágata-garbhát, a buddhaság szintjét, a legbelső önmagát, a buddha-tudatban leledzett; amidőn Hirtelen egy hang hallatszott az égből, mondván "Meg kell ismerned önmagadat."
"Helyes, helyes Lanká ura. Valóban helyes Lanká ura, folytasd tovább! A jógi a sajátmaga gyakorlata, úgy, ahogyan te teszed. A tathágaták és minden dolgok, úgy tekintendők, ahogyan te tekinted; máshogy tekinteni őket a nihilizmussal egyenlő. Minden dolog megérthető a csitta, manasz és vidzsnyána meghaladásával, ahogyan te tetted. Belsőleg kell szemlélned, nem ragaszkodva a betűkhöz és a dolgok felületes szemléletéhez. Nem kell beleesned az elérésbe, a tapasztalatba, a szemlélésbe, a srávakák, a pratyekabuddhák és a bölcselkedők szamádhijába, ne kedveld a kicsinyes beszédet és a szellemeskedést; ne leld örömed az önlétezés gondolatában, ne járjon az eszedben a gőg és az uralkodás, ne tartózkodj se a dhjánákban, se a hat dhjánán túl stb.
"Lanká ura, ez a nagy jógik megvalósulása: rombold a másra irányuló beszédet, zúzd össze a részletekben való téves szemléletet, megfelelően tartsd távol magadat az énközpontú vélekedéstől, elméd mélyében légy ellenérzéssel, a kapzsiság ismeretével szemben. Ilyenek a Buddha fiai, akik a mahájána ösvényén járnak. Hogy elérkezz az önmegvalósítás szintjére, amelyet elértek a tathágaták, a szabályokat neked kell betartanod.
"Lanká ura, vezessed ekképpen magadat, tisztítsad meg magad oly módon, ahogyan eddig is tetted; helyesen gyakorolván a szamádhiban és a szamápattiban, nem követve azokat az állapotokat, amelyeket a srávakák, pratyekabuddhák és bölcselkedők valósítottak meg, és amelyben kedvüket lelik. Ezen állapot azoknak a képzetéből ered, akiknek a gyakorlatai a gyermekded bölcselőékkel egyeznek meg. Ők ott csüngenek a saját önző gondolataik által alkotott világ egyéni formáin; olyan gondolatokat tartva lényegesnek, mint alkotóelem, minőség és lényegiség; hozzátapadva csüngenek a nemtudásból eredő szemléleten; megzavarja őket az, hogy ott szülessenek meg, ahol az üresség uralkodik; úgy csüngenek a megkülönböztetésen, akár a valóságon; és beleesnek egy olyan gondolkodásba, ahol a minősítő és a minősített kettőssége uralkodik.
"Lanká ura, ez vezet különböző kiváló képességek megszerzésére, ez növeli a belső képességek tudatát, ez a mahájána megvalósítása. Ennek az eredménye a létezés kiváló állapotának a megszerzése.
"Lanká ura, a mahájána gyakorlatokba való belépéssel szétszakad a nemtudás fátyla, eloszlik a vidzsnyána rengeteg hulláma, és nem keresed többé a bölcselkedők menedékét és gyakorlatát.
"Lanká ura, a bölcselkedők gyakorlata saját önző ragaszkodásukból ered. Csúf gyakorlataik a vidzsnyána kettős szemléletmódjához való ragaszkodásból ered.
"Helyes, Lanká ura, ha úgy szemléled ezeknek a jelenségeit, ahogyan az előbb a Tathágatát szemlélted, ez valóban a Tathágata szemlélése.
Ekkor Rávana arra gondolt: "Bárcsak újra látnám a Magasztost, aki megtartott minden általa előírt fegyelmi gyakorlatot, aki elfordult a bölcselkedők gyakorlatától, aki a belső tudatosság megvalósításának állapotában született, aki túl van az átvivő és az átvitel kettősségén. Ő a jógik által megvalósított tudás, ő a megvalósítás, amit azok érnek el, akik a szamádhi tökéletes üdvét élvezik, amelyet a meditáció során fellépő intuitív megértéssel lehet elnyerni. Csak még egyszer láthatnám , a drágakövekkel díszes csúcson csodálatos hatalma által a Könyörületest, mely hatalomban a vágyak tüze ellobban, a megkülönböztetés megsemmisül, és akit körülvesznek a buddhafiak, aki behatol minden lény elméjébe és gondolatába, aki mindenütt tevékenykedik, aki mindent tud, aki távol tartja magát a tettektől (krijá) és a formáktól (laksana); őt látván elérhetném, amit eddig nem értem el, megtartanám, amit már megnyertem, elvezethetném magamat a megnemkülönböztetésbe, örvendeznék a szamádhinak és a szamápattinak, elérném azt a földet, ahol a tathágaták járnak, és előrehaladnék benne.
Ebben a pillanatban a Magasztos felismerte, hogy Lanká ura kész elérni az Anutpattikadharmaksánti állapotát, és megmutatta dicsőséges együttérzését a tízfejűnek, még egyszer láthatóvá lett a drágakövekkel kirakott, drágakőhálóval borított hegycsúcson. Lanká tízfejű királya újra látta azt a nagyszerűséget, amelyet korábban látott, látta a Tathágatát, az Arhatot és Tökéletesen Megvilágosodottat, személyiségének harminckét kiváló szépségjegyével, és látta magát is Mahámatival egyetemben az összes hegycsúcson a Tathágatával, a Tökéletesen Megvilágosodottal szemben, aki folytatta a Tathágata belső önmagában megtapasztaltak realizálásáról tartott beszédet, és a jáksáktól körülvéve előadta Buddha szóbeli tanításait és történeteit. A Tanítók látták ezeket a Buddha-birodalmakat.
Akkor a Magasztos a nem emberi bölcsesség-szemével, megpillantván a nagy tömeget, oroszlánkirály módjára hangosan és erőteljesen felkacagott. Szemöldökének szálai közül, bordáiból, ágyékából, a mellén lévő szvasztikából és bőrének minden pórusából fénysugár lövellt elő - az áradó fénysugarak a kalpa végén megjelenő tűzként, tündöklő szivárványként, felkelő napként, szikrázó drágakőként diadalmasan lobogtak elő - és ezt az égből Sakra, Brahma és a világőrök észrevették, és az, aki a Szumeru hegyével versengő Lanká csúcsán ült, a leghangosabb nevetésben tört ki. És ekkor a bodhiszattvák gyülekezetének minden tagja Sakrával és Brahmával együtt elgondolkozott:
"Kíváncsi vagyok, mi lehet az az ok, mi késztethette a Magasztost, aki az egész világ ura (szarvadharma-vasavartin) arra, hogy az első kacagás után a legerőteljesebb nevetésben törjön ki? Miért bocsát ki fényt a testéből? A testéből fénysugarakat kibocsátva az Igazságot magában megvalósítva, újra miért csendesedett el, és miért mélyült el a Szamádhi üdvének élvezetében, és megszemlélve a tíz világtájat oroszlánkirályként miért nézett körbe, és csak a tanításra gondolva, miért érte el mindezt Rávana jelenlétében"
Ekkor Mahámati, a Mahászattva bodhiszattva, akit Rávana már korábban megkért arra, hogy tegyen fel kérdéseket Buddhának az önmegvalósítással kapcsolatban, szánalmat érezve iránta, és tudta a bodhiszattvák gyülekezetének a gondolatát. Észrevette, hogy a lények, akiknek a jövőben kell megszületniük, zavarodottak a tudatukban, mivel a szóbeli tanításoknak (desanápátha) örülnek, mivel a szellemükkel (artha) teljes összhangban a betűkön csüngenek, mivel ragaszkodnak a Srávakák, Pratyekabuddhák és bölcselkedők tanításaihoz - amelyek arra a gondolatra vezethetik őket, hogy a Tathágatát, a Magasztost az ő tudatosságuk transzcendentális állapota késztette nevetésre. Tehát, Mahámati, a bodhiszattva kérdéssel fordult Buddhához, hogy kielégítse a kíváncsiságukat: "Mi az oka annak, hogy ilyen nevetést hallhattunk?"
Ekkor a Megvilágosodott így szólt: "Helyes, helyes, Mahámati! Még egyszer, valóban helyes, Mahámati! A világot olyannak látván, amilyen, és arra törekedvén, hogy a múlt, jelen és jövő helytelen nézetekbe esett embereit a megvilágosodáshoz vezessed, arra vállalkozol, hogy kérdéseket tegyél föl nekem. Azokkal a bölcs emberekkel kell lenned, akik úgy magukról, mint másokról kérdéseket kívánnak föltenni nekem. Rávana, Lánka ura, ó Mahámati, kétszeres kérdést tett föl a múlt buddháinak, akik arhatok és tökéletes buddhák voltak: és most azt kívánja, nekem tedd föl a kétszeres kérdést, hogy a megkülönböztetéssel, az eléréssel, és a megfelelő látókörrel rendelkezzen, - ez az, amit soha nem ízlelnek meg azok, akik a srávakák, pratyekabuddhák és bölcselkedők meditációját gyakorolják; és az érdeklődő tízfejű hasonló kérdéseket fog föltenni az elkövetkezendő buddháknak is.
Mindezt tudván, a Magasztos ekképp szólt Lanká urához: "Kérdezzél, Lanká ura, a Tathágata feleletet fog adni kérdéseidre, ne késlekedj, bármely kérdésre vársz választ, mindegyikre felelni fogok, hogy kielégítsem a szívedet. Tartsd szabadon az elméd a helytelen megkülönböztetésektől, figyelj arra, ami minden szinten elmondatik, bölcsességgel tűnődj el a dolgokon, lásd a benned rejlő belső lényegiség természetét, lakozz a szamádhi üdvösségében, öleljenek át a szamádhiban a buddhák, tartózkodj a lecsendesedés üdvösségében, lépj túl a szamádhin, értsd meg, mit értek el a srávakák és a pratyekabudhák, lakozzál a bodhiszattvák állapotában, az acsalá, a szádhumatí és a dharmameghá szintjén, ragadd meg igaz valóságában minden lény énnélküliségét, a buddhák kenjenek fel a szamádhiban, a lótusztól ékes nagy palotában. Légy körülvéve a bodhiszattváktól, akik a buddhák csodálatos erejétől alátámasztott különböző lótusztrónokon foglalnak helyet, magadat is egy lótuszon kell felfedezned, ahogyan minden egyes buddhával szemben ülsz. Ez a képzeleten túli birodalom. Neked ki kell gondolnod egy megfelelő tervet, és el kell jutnod az önfegyelemnek arra a szintjére, amely a jártas tudat minden fajtáját magában foglalja, és el kell érned a tathágataság azon szintjét, amelyben valaki különböző formákban képes megjeleníteni önmagát, és amely soha nem jelenik meg a srávakák, a pratyekabuddhák, a bölcselkedők, Brahma, Indra, Upendra és mások előtt."
Ebben a pillanatban a Magasztos megengedte Lanká urának, hogy a gyémántlótuszként ragyogó és szeplőtelen drágakőhegy csúcsán ültéből fölemelkedjen, Rávanát körülvette az égi lányok serege, körülfogták soha nem látott, soha nem hallott drága és ragyogó füzérek, virágok, illatszerek, füstölők, kenetek, ernyők, zászlók, lobogók, nyakláncok, nyakékek, diadémok, tiarák és más ékességek ezernyi fajtája, csodás égi zenét élvezhettek az istenek, a nágák, a jáksák, a ráksaszák, a ghandárvák, a kinnarák, a mahorágák és az emberek. A hangszerek megfeleltek minden kívánalomnak, és olyanok voltak, amelyeket csak a buddha-birodalmakban lehet látni, a Magasztost és a bodhiszattvákat gyémántháló borította, a Hatalmasnak felajánlott ruhák és zászlók hét tála-fa magasságát érték el, az adományok hatalmas felhője árnyékot vetett, körös-körül zengett a légből alászálló zene, és Lanká ura leült a gyémántlótuszként ragyogó drága és szeplőtelen drágakőhegynek, melynél jobban csak a nap és a hold ragyogott, a csúcsára. Itt ülvén először udvarias mosollyal megköszönte Buddhának az engedélyt, és föltette neki a kétszeres kérdést: "Én már megkérdeztem a múlt buddháit, akik arhatok és tökéletesen megvilágosodottak voltak, és ők is felvilágosítást adtak. Megvilágosodott, most tőled kérdezem: bizonyára teljesíted a kívánságom, és megadod a szóbeli tanítást, ahogyan a múlt buddhái is megadták. Magasztos, a kettősséget már megvitattuk az átalakult tathágatákkal és az átalakulás tathágatáival, de a hallgatás tathágatáival még nem. A hallgatás tathágatái beleolvadnak a szamádhi emelkedett állapotába, nem ítélik meg ezt az állapotot, és nem beszélnek róla. Magasztos, te a kettősségről kétségtelenül fogsz beszélni nekem. Te magad vagy Minden Dolgok Mestere, az Arhat, a Tathágata. A buddhafiak és én kíváncsian hallgatunk téged."
A Magasztos így szólt: "Lanká ura, mondd meg nekem, mit értesz te a kettősség alatt?"
A ráksaszák ura, aki megújult díszeiben, telve volt ragyogással és szépséggel, diadémmal, karpereccel és vadzsrából font nyaklánccal, ezt mondta:
"Úgy mondják, hogy minden dharmát elhagyandó, de mi azontúl az adharma (nem dharma). Megvilágosodott, miért létezik ez a kettősség, és miért vagyunk fölszólítva az elhagyásra? Mi az adharma? És mi a dharma? Hogyan kell elhagyni a dolgok kettősségét - a kettősséget, amely a megkülönböztetésből, a nemlétező önvalóság megkülönböztetéséből, a dolgok teremtett voltának (bhautika) és nem teremtett voltának eszméjéből ered, mivel az álajavidzsnyána nem megkülönböztethető természete nincs fölismerve? Mint ahogy a glória valósnak látása a levegőben, a kettősség eszménye is az elégtelenül megtisztított tudat birodalmához tartozik. Ha ez a dolog létezik, hogyan lehet elhagyni a dharmát és az adharmát?
A Magasztos így felelt: "Lanká ura, te nem látod, hogy a dolgok különbözősége, ahogyan a korsó és más törékeny dolog, melynek természete egy idő múlva megromlik, a megkülönböztetés birodalmába, amelyhez a tudatlanok ragaszkodnak, tartozik? Nehéz megérteni, hogy ilyen a létezés? Ezért az a megkülönböztetés felelős, amelyhez a tudatlanok ragaszkodnak, és itt létezik a dharma és az adharma megkülönböztetése is. A nemes bölcsesség (árjadzsnyána), akárhogyan is, nem ismerhető fel, ha a dolgokat ily módon szemléljük. Lanká ura, hagyd ezt a tudatlanoknak, akik a létezés megosztott szemléletét követik, hogy minden dolgot úgy lássanak, mint korsó stb., ez nem a bölcsek módszere. Az egyforma természet egy lángja fellobban házakban, palotákban, parkokban vagy teraszokon, és leégeti azokat; miközben a lángok az égő anyagok jellegétől, amelyek hosszúságukban, nagyságukban stb. különböznek egymástól, különbözőeknek látszanak. Így lévén vajon nem lehet ezt megérteni? A dharma és az adharma kettőssége így jön létre. Nem csak a lángnyelvek egységesek, bár különbözőképp lobbannak föl, de egy magból, Lanká ura, egy egységben szintén kisarjad, majd elkülönül a törzs, a hajtás, a bütyök, a levél, a rügy, a virág, a gyümölcs és az ág. Ahogyan mindezen külső tárgy a tárgyak különbözőségéből sarjad, ugyanígy áll a helyzet a belső dolgokkal is. A nemtudásból fejlődnek a szkandhák, a dhátuk, az ájatanák és az őket kísérő dolgok, amelyek a három világból erednek, ahol a látszat szerint mi boldogsággal, alakkal, beszéddel és viselkedéssel rendelkezünk, és ezt mind külön megkülönböztetjük. A vidzsnyána egysége a tényleges világ fejlődésével egybehangzóan fogható meg, így a tárgyak kívülről, belülről és középről szemlélendőek, el kell távolodnunk tőlük, és a szennyeződésektől megtisztítva látjuk jó vagy rossz voltukat. Lanká ura, nem csupán a dolgok általános állapotának a különbözősége ilyen, de ugyanilyen sokféle a jógik által elért belső megvalósítás, amikor ők az általuk folytatott gyakorlat útján haladnak. Vajon lenne-e még különbség a dharma és adharma között, ha mi nem részletekben látnánk a megkülönböztetésbe beleágyazott világot. Bizony, nem lenne.
"Lanká ura, a dharma és az adharma különbözősége a megkülönböztetésből ered. Lanká ura, mik azok a dharmák? Azok, amelyeket mi azon különbségek alapján különböztetünk meg, amelyekhez a filozófusok, srávakák, pratyekabuddhák és a tudatlan emberek ragaszkodnak. Ők azt állítják, hogy a dharmáktól függ a minőség, az okok hozzák létre a lényegiséget - ezeket az eszméket el kell hagyni. Az ilyesmit ne tekintsd valóságnak, mivel azok csak jelenségek (laksana). Azoktól erednek, akik a saját tudatuk által megjelenített dolgok valós lényéhez (dharmatá) ragaszkodnak. Az olyan dolgok, mint korsó stb. a tudatlanok által kigondolt megkülönböztetések termékei, nem léteznek, a lényegiségük nem elérhető. A dolgoknak ebből a nézőpontból való látását úgy kell tekinteni, mint azok elhagyását.
"Mi az adharma? Lanká ura, a dharmák nem elérhetők, mint önmaguk, azok nem a megkülönböztetésből eredő jelenségek, az okságnak fölötte vannak, és nincs bennük semmi olyan kettősség, amely a valóságra és a nem-valóságra utalna. Úgy kell tekinteni, mint a dharmák elhagyását. Mit jelent a dharmák elérhetetlensége? Azt jelenti, hogy olyan, mint a nyúl, vagy a szamár, a teve vagy a ló szarva, mint a meddő asszony gyermeke. Azok a dharmák, amelyeknek a természete elérhetetlen; nincs valóságos gondolati tartalmuk, mivel csupán jelenségek. A köznapi beszédben akkor beszélünk róluk, ha érzékelünk valamit, de nincsenek hozzátapadva az olyan dolgokhoz, mint a korsó stb. A nemvalóságuk is elhagyandó, miután az értelem (vidzsnyána) által fölfoghatatlan, és így a megkülönböztetés dolgai (bháva) is elhagyandók. Lanká ura, a kérdésed, amely dharmák és adharmák elhagyásának módjára vonatkozott, így megválaszoltatott."
Lanká ura, te megint feltetted a kérdést, amit feltettél a múlt tathagátáinak, akik arhatok voltak és tökéletesen megvilágosodottak, és amelyet ők már megfeleltek. Lanká ura, ami elmondatott a múltban arról, ami a megkülönböztetéshez tartozik, és ami a múltban ily módon megkülönböztetett eszme volt, ugyanilyen megkülönböztetett eszme a jelenben és az lesz a jövőben is. Miután valójában (dharmatá) a tathágaták nincsenek megkülönböztetve, ők túl vannak a megkülönböztetésen és a felületes értelmezésen, ők nem követik a formák (rupa) egyéni szemszögét, kivéve, ha az a tudatlanok okulását és azok boldogulását szolgálja. Ez az a transzcendentális bölcsesség (pradzsnyá), amit a Tathágata transzcendens formában (animittacsára) ad elő, és ezért amit a tathágaták lényegében alkottak, az éppolyan megtestesült bölcsesség. Miért nem különböztetik meg a manaszt? Mert a megkülönböztetés önmagától, a lélektől, a személyiségtől van. Mi az a megnemkülönböztetés? A manovidzsnyána a valós világot jelenti, ahol az alakokra, megjelenésekre, állapotokra és formákra vonatkozva az okság uralkodik. Ezért túl kell lépni a megkülönböztetésen és a megnemkülönböztetésen.
"Lanká ura, a lények jelenségek, olyanok, mint a falra festett alakok, nem rendelkeznek fogékonysággal se tudatossággal. Lanká ura, az egész világ mentes a cselekvéstől és a tettől, mivel egyetlen dolognak nincs valóságtartalma, nincs meghallott és nincs hallás. Lanká ura, az egész világ olyan, mint egy mágikusan alkotott kép. Ezt nem értik meg a bölcselkedők és a tudatlanok. Lanká ura, aki a dolgokat így látja, az a valóságot látja. Az, aki a dolgokat másképp látja, az a megkülönböztetésben leledzik, az a megkülönböztetéstől függ, és a kettősséghez ragaszkodik. Ez olyan, mint a tükörben visszaverődött képünket nézni, a vízen vagy a holdfényben lévő árnyékunkat nézni, a házban lévő árnyékunkat nézni, a völgyben hangzó visszhangot hallgatni. Az emberek megragadják a megkülönböztetés szülte önön árnyékukat, fenntartják a dharma és az adharma megkülönböztetését, haboznak megszüntetni a kettősséget, folytatják a megkülönböztetést, és soha nem érik el a nyugalmat. A nyugalom az egységet (ékágra) jelenti, a nyugalom szüli a legmagasabb szamádhit, amely elnyeri a Tathágataság méhébe való belépést, amely az önmagad belsejében megvalósított nemes tudás birodalma."
Az első fejezet címe: "Rávana Tanításért Folyamodik."
A könyv további fejezeteinek elektronikus kiadására nem kaptunk engedélyt. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 2001.
