A császtai strand télen

alkonyatkor
kilengő távolságokon
végigcsendül a zord tó
s a hegyeken
lidércfény sugárzik
hidegen

már csak araszol
az esti szél
a nádas mesebeli hangja
óriás halakról regél

a szétszakadó felhők
vad cinóbere ég
míg fakutyát cipelünk
jégpengés zenél

a fürdő kihalt homokján
játszótér csöndje
csörgő nyárfalevelek
téli szellemek mormolása

a hintán
gubbaszt a szél

fadémonok arca
fagyba mered

a házak
hóval festett ékszerek
mély csöndben
csillag árnya éled
meghitten bong az estharang

még sokáig nézzük
az öltözőbódék
s fűzfák ágain át

az ég kopár holdját

---

A fény kék pofákban

a fény kék pofákban csörgedez
napfény simasága
lázt szít a szívben

reflektorok kévéjének csontpatakja
az elhunytakért lángol

zúg a kék lámpa
elmúlt a nyár

szélben permetező esőben
csattognak a zászlók

---

A Halotthoz

szélkeret sivít
vulkán-fényes ruhán

kihült oltáron
angyal térdel
felnyílik a kín szakadéka
melyben
gubóban félhalott forog

hajnalok
lángoló homok
vasanyag döng
álarcok mögött

napsziget fölé áramlik a reggel

huzat lapít
kinyithatatlan ablakot
palafolyosón időgolyók
bronz-csírái sülnek

szerelem
hideg éjt csepeg
zsák-kövér karok
édes szagában

villanyfényes aknában
az idő szökőkútja
lassan elapad
imák papírja lehull a ruhákról

a folyosón
bronz-virág ragyog
mint óriás idő-golyó
a múlt vonzásának súlya

csempe-napon a koponya
melyből kiáradó tekintet
a csengő sebesség

felhő-angyala fölé ér

 

---

A holdtölte röntgen-rácsában

a holdtölte röntgen-rácsában hallgatózol
arcodban a porcelán-vájú
s megkövesült idegszirmok
didergő hulláma csillog

---

A nap halvány parazsát

a nap halvány parazsát
kihűtik
gyors fellegek
léptek hangezüstjét
a színes estben

kertben
szélutak úsznak
hernyókon halk fény
vad málna a gazban
elsülyedt porcelánok
s zivatarszagú deszkák

éjjel tücsökdal
sötét hullámverése
villámfényes vízen
szőlő rajza reszket

vakolat hullik a szélben
felnyílnak a könyvek
s a kerítésen túl
lánc-csengésű nevetés tör fel
csillagközeli árnyban

---

A tél betör

narancsszínű folyosóra
betör a tél
hol lécek villanyszáraz párája ég
s az éjből kivájt agyak
műszertartályai

néma hóesésben
kőbútorok bíborában
ül a család
falak tükreiről visszaforog
a kibomló szél
szól a rádió
majd a ház ősi legendájába
visszatér a csend

hajnalodik
hangok izzanak
felismerhetetlen szájak
betű-vázai
a neon-éles energiában

foszló kabát vállán
az átcsillogó mozdulat
behegged

elindulsz
a hóvarázslatban
egy végtelen mozdulat
órajárásával
a kiégett szavakat
eltemetni

---

A világítás hamuja

a világítás hamuja
belepi
combjaid táncát
lázmaradékát
kihűlő csillagfényben

selyem-gyöngyü nyál
önkívület tapogatózásában
mosolyod tűze ónix

hajnali sugárlyukakon
mosolyod párkányára
kiül a vér aludni

mosolyod ébredésében
smaragd-idegei égnek
összekuszált szavaknak

gondolatok fészkéből
kiáramló mosolyodnak
puhán keletkező
zűrzavarában
kék rezgése kondul
mosolyod ezüst geometriáján
összefonódott szavaknak

a világítás elmozdul
mint a kő
csípődet mintha hold követné
szürke domb
a kinyílt fiók hallgatása felett
a hirtelen lehűlt falak
végtelen-halk pattogásában

mosolyod most
mint a vakolat álma
mély mint a vér
álom trópusába
átrendeződő ívek
fel-felsugárzása

a mosolyod meg én

---

Ablakon felizzik

ablakon felizzik a zöld szem
fürdőszobában réz-rózsa nő
nyár kék szelét
neon-párlat oltja ki

álom fókuszában
felhabzik a csend

városszélen elhal
a levegő dohogása
hold-szirmokon
patkány kacagása

a változatlan szobában
jégvilágos beszéd
szeretetben bábok csoszognak

vázákat vittek szobáról szobára, melyek megteltek idegen
bútorokkal, nyálfényes majmokkal. a lakás megváltozott.
porkerekek, fénykapcsok, salakvázák, képrekeszek,halottak
szőnyegei, elpusztíthatatlan óriásbútorok, írószeres zsákok,
vakító motring-gömbök sorakoztak felfúvódott időmirigyek-
kel benőve.

aranypelyhek szállnak az órából
állapotos halál járja az időlyukakat

izzó kín
a természet kietlenül nyugodt adománya

vizsgáztasd le a lelket
válaszokban tűk és horgok lapulnak

ömlik a lélek pora
már nem aranyban
rohadó napsugár-izmokon

atomsötét folyam

Állomáson

sötéten remeg az este
búcsúszavak kopognak
huzalok és kövek
föld és hó felett

a fakolosszusban semmi élet

az eltávozó alakját
még sokáig világítja az állomás
szem világos ívét
felgyorsult álmokon át

---

Padok

sarkokba hulladék-lángot
szivattyúz a szél
uszadék nyirkos lepkéit
élettelen fényeket
telet
elhagyott ligetbe
hol padokra firkál a halál

[ Teteje ]

---

Álom

vörös-kék csíkos hidegben
dermedt hattyúk égnek
a hold vakító magányában

éjüres a méla nap
álmom
kihúnyt alakoddal
még az égi remízben pihen

szoknyád
suttogásokkal lyuggatott
holnapi ékszer
összefonódva
álmom karcsú arabeszkjeivel
lágyan gyöngyöző zajok
forró ébredésében
az égi kapuban zizeg

---

Álom hólyag

álom hólyagzik a virradatban
füst
hangok ütései
a város benzin-párnáin
dobolnak

a napezüst lassan elfogy
szelek a fák közé szállnak
száraz fűben
víz suhan
szelíd emlékezés

elmerülő hangulatainkon
átremegnek az ősök arcai
villódzó őrületben
egy ódon pillanat szilárdsága éget

elfoszlik egy kedves szó
s a bársonyos bőr édessége

a széthullt életben
szemek ereklyéi visszaragyognak
érzések holdas szomjúságában
s a csendben fellendülő felhők
pályáinak
táguló
ragyogásában

 

---

Álomban madárszerkezet

álom-szerkezet imbolygása megáll

láthatsz-e valakit
ki törpeingét ledobva
az évszak palotájába betér
ki felissza a fojtó huzatot
s arcából a koronát kihasítja
az agy erőteréből
a fekete varratot
harag energiáját
izom-kristály fűtésben

szélcsendben ég a nap
kés az árnyék szélén
állatok bőgnek a láncfüggönyök mögött
találsz-e valakit
ki belebeszéljen vörös zokogásukba

szobor-kemény fájdalom
homok
szúró ablak
agyag
kézhajtás
mesterigék örvénylésébe törve

gumókín felett
a magasban tűzhasak szállnak

kísérhetsz-e valakit
kinek áram-haját eléri a tenger
kinek lovasszobrán lángolnak az indák
s kézszorításából az ezüst kiömlik
kísérheted-e az ösvényen
hol fehéren rügyezik a gyémánt

himlőlyukas hold világít
zokogás forrása
bazaltkörök morajlásában

akad ki örökké

 

---

Álom-hasáb

álom-hasábon ül a hold
hasáb-álmok világítanak a holdban

nyirkosan omlik a föld
gombák sárszaga kéklik

barlangból dörögve
vakítás csap ki
csontvázon nedvesség pezseg

ház mozaik-fénye lüktet
a tébolyult
szerelmes hőben
csőrös magzatot ölel

sóhajokat boncol a beteg fül

kalászos kattogása vonatoknak
páncél-napórákba zárva
robognak a halottak
álomládák
a mozdulatlanság kozmikus helyén

elszabadult arc
csillagközi kékben

márvány-ordítással száll a nap felé

 

---

Anyustvile

- regényrészlet -

háromszor szállt át vinnyogó, vonító villamosokra. a macska és a kása rémképe követte. te danon, ő danon, csak egészségesen danonj, hogy nagyon danon. danonva dalolj, hogy danon. acélmacska szaggatott visítása huzatos peronon, sápadt kézbőrrel kapaszkodva a fekete bőrkallantyúba, fellengzősen felemelt fellegelt fejjel felelgetett franciául önmagának a felnemütött, féligsem felvágott frankó fércműből. Eltelve a tudás ilyetén magaslatán vidámparki kanyarokon bedőlő tuján, a külváros gólemjei, a gáztartályok között, danoni színek szélvágott rongyai között pergetve a pergamentet párolgó könnyhomállyal szemén, közeledő rikító viskók kásagőzében a felemelt tiszta férfiúi fej el-elhajolva a kanyarhuzatban. A fej, aza afej atiszta afér afi az újság, Tihonc mond ki Hogyonc fiújság, cimarja szűm a marcimus top és áz, mivelhogy Ticimus a Marcimus, és Marvicus a Tihicus, pedál és búra, nem harapni, gondolj a játszótérre és az árra, mely minden iskolakaput képes hordalékával eltorlaszolni, te állsz ott védelmezőn a vértben fénylő pedellátor, te mászol föl címernek a tympanon közepébe, az antihüzerítás atlasza, pucér válladon reverenda lóg, mellbimbóidra kék cingulus van ragasztva, sasorrod alatt visszeres heretojások fészkelnek, kiugrott papok leheletükkel melengetik, szájcsucsor, nyelv rebeg pudvás álkapcán nyálmeleg gügyögéssel.

Ó Tihitus ó Mártónus, csupor, csücsüke part, drugonyám a huzonyád, disznófülüek, dedike hápli-hamm,

fűrésztelep, olajos talpfamáglyák, villamosművek mellett, sebzett macska-puha léptek a danoni síkon, keress, keress a hungarocel-mezőn, mint rongybafont macska kásás kincsmezőn: lecsapó cápaujjak egy vulkán-fíber bőröndben: gyémánthomályban rubinhő, borostyánfényben korálpor, ékszerdarabkák mészkőből, gálickőből, húgykőből: azt a hétnyűveiltkudehabaklipferkevingó és baszti kuli. a fúró újjak dolgoznak, csúsznak, málháznak tovább és precízen leltároznak:

- egy zöld fésű, fogak nélkül
- egy koton csomóra kötve: nemzedékek az örökkévalóságnak
- egy laposelem, nyelvpróba, messzire repül: hogy az a kurtalámptianyjuanyjuviszbaszlibangospicskabemunyád! 

a csontujjak dolgoznak tovább: tovább, tovább fel búcsúsmárra csimparák!

- egy köteg használt fogpiszkáló, damillal átkötve, nagyon danon,-
- egy könyv Dzsugasz Vili acélmetszetével, verébszarral színezve
- egy nikkelveretes félcipő,egy féllábú törpe volt tulajdona, mellette iskolai írkájában feljegyzés a láb elvesztésének történetéről: április elsején iskolatársai ívhegesztővel levágták a lábát, s avval küldték a traumatológiára, hogy nagyon danon lesz a műláb, fel búcsúlábra himpalák!
- a hiéna-ujjak matatnak tovább, tovább tovább, tovább: féllábra  s csókra csimboják!
- diáksapka hydrochephális fejmérettel, valószínű a volt törpe volt tulajdona.
- egy munkásőr smicisapka, melyből molycsalád, molyfogakkal, molyhalkan majszol /danoni csöndben/
- katonai kősisak atomsugárzás ellen
- egy II. világháborús lesőkalap
- fűtorzsákkal áttört katonazubbonyok, melyekben egércsaládok ejtőzve s egerészve eddgélnek
- parókák vörös macskafarokkal, melyek nélkülözhetetlenek voltak egy Hamlethez, egy Lócsiszár
virágvasárnapjához,  Szentivánéji álomhoz, a Kopasz énekesnőhöz, Gyilkosság a székesegyházban, valamint Júdás Mackabeushoz és a Vitéz Jánoshoz                                                                                                                                                               
- halmokban kutyaszőr, sertésszőr, lószőr, fanszőr rózsaszín borítékban, ondópecséttel lezárva
- kígyómarás elleni szérumos üvegcse
- bársonytokban vizilófogak
- fiolában macskaszakáll
- nyaklánc patkánykörmökből                                                                                                
- lopott orángután-geci megkövülve
- rózsafűzér mandulamagokból
- vil for hedri-váj  féle teniszsapka
- cérnakesztyűben múmifikált heregumó /nagyon danon/
- egy tapló-álarc arany üvegszemmel /danoni dioptriával/
- zivatar-kalap denevérszárnyakból /ezt azonnal ráhelyezte a sapkára/ danon!eeee
- egy újjabb rózsafűzér faragott meggymagokból / mindegyiken a sárti szék. egyh. kontúrjával/

villámkézzel mártír-csuklójára csavarta, majd elhadart egy Miatyánkot, sajátságos szöveggel:

Atyám ! Ki vagy ám a Mennyekben, nézz lerám e pleisztocén emberfiára, ki itt a földön, mint egyszeri döngölő lévén vagyok determitábilis plajbászirovánsz, Téged kérlek, hogy munkám ne csak estvéli vacsorámhoz leend bőséges, hanem kotorászásombann felemeljem Neked az embert, ki imé hungarocell-maskarába bújt, és rézérmékkel verendé ki gyalázatos pofáját, melyet imént még lábadhoz dörgölőztetve nyálával fertőzött. Ó Atyám!  Te tudandod az ő fertighuzeltivellitásának okát, Hozzád könyörgöm, innen a kincsmezőről, midőn rongyaimból kilépek, a horizontról küldj nékem egy villámot, mely éjbeborult tekintetemet megvilágosítandja, s ruhámat aranyporral hintendi be. Várva a megváltás földönkívüli önkívületét, haladva tovább e kincsmezőn, bogarászom tovább mint aki arra született, hogy soha se haggyja abba a kaparászás izgalmas és univerzumokat döngető felfedezéseit.          

- Dritel ,/ mert ő volt a jampi , a kanyiszter régész/ a lenyugvó napba nézett, és elkomordult, jelzés nincs, mire várok ?  felhőtlen ég, villámnak nyoma sincs, van papírszipka, öntözőkannából fabrikált esernyő, danon, műanyagegér, /már csak egy macska kéne/ de van egérfogó,

- Én Drihuvelltuel könnyelműen odahagytam aranybányámat, munkám mégsem kilátástalan, mert én mint százezer konzervdoboz korlátlan tulajdonosa, holnap újra itt leendek. Ámen! itt leeendek, mint szelleeeendek, ki szellentve szellenget  szelendekszelű szelletet ,Szelve!

Így a nagy baróság jött rám, nem kellett kukoricáznom, nem minthogy szoktam netán kukoricálkodni /oszt a csöves virgonyác anyját neki /, de fel kell hoznom Tekintetes Bíróság, hogy a kószálás parázna éjbecsavarodását, mint természetes  induktív parafallotikus kényszerképzet leképzésére irányult. késésben vagyok. anyám vár. dundovác szépségem a XXI. kerületi palotában hiányolja kicsi-kis fiátdetremitábilis vulvulvadilihábilis szépségtapasszal elefántlábain. Ugye nem vagyok körülményes? Bírák : karolus, te a karolusok között is a lagnagyobb karolitáda, mit művelsz ? Én, kisemhogyisnevilébekadihagynever.

Perverz angolságomat nem hagyhatom ki()! Anyám! Én a lelenc, a kis szopós gyerek, mellyed ágyásai homlokomban kapálnak, zúg e szép fej, mint Hadriánus feje, Trimalchió feje, és még egy fej, ha megbocsájtassz, Tihamér feje, ki a z árvaházban is fogta a kezecskémet, gyengéden, apa helyett apaként, és némielyest valami több finomkodással, amit nem tudok megmagyarázni, de jól esett, és a gombocskák amikkel játszottam, szép színesek, rejtélyesek, sötétek, megrázóak, ó bukla bukk és cuppra tarts te kis ördögi cuppancs.

Megérkezett a deszkakapuhoz, via vitae et hergoliumanus bataszajtotta a fószer-szegelt léc-bíbolmányt, orrát megcsapta az ázott föld és tulipánszag, mely egy titokzatosan magas tűzfal előtt gomolygott, a régen eltévesztett geometrikus földutak csepüi között.

---

Apám

Édesapa aranymondásai:

- Ha férfi vagy légy férfi, ne hitvány szürke báb! /Petőfi/

- fészkes fenét!

- anyámasszony katonája

- kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba!

- Mi vagyok én?
Pityi Palkó? /óriási röhögés a paplan alatt
- netán Pimpók Papa? /üvöltés a paplan alatt/

- A tények makacs dolgok!

- az öreganyja keserves kínját!

- Micsoda marhaság!

- Az öreganyja kínját! /leegyszerűsítve/

- ujujuj-jujjuj-ujujjuj ! /még mindig itthon vagyok?/

- ne szóljatok most hozzám, mert megbénulok

- én a flüttpapírt is felrugom!

- az anyja krauszát!

- jó vicc, kéne, kéne, minden kéne!

- non scolae sed vitae discimus!

- egyébként úgy vélem, hogy Karthagót el kell pusztítani! /vasárnapi ebéd után/

- gumicsirke guminyúl, éljen Bakter Frigyes Úr!

- Ti nem tudjátok, hogy Édesanya a világ legszebb Asszonya!

- Elhiszitek, hogy ilyen asszony, mint Édesanya, nincs még egy a világon?
- /óriási röhögés a paplan alatt: hát még Ilus néni Esztergomból!/

- ez a levesek levese!

- cö-zukor

- kolompér

- Artuuuúúúúúróóo Toscaniiiíííííííni /apropó: hol van Édesapa hegedűje?/

- Anna Moffó énekel /még volt rádió, lemezek a Rózsavölgyinél, a kis fatőkés, hamis Bőzendorfer /Édesanya egy ház áráért vette, talán mégis elrejtettek benne egy kis páncélt,/ se szó, se beszéd, se megbeszélés, a Tököli 14-ben kötött ki! / a ráksjtek ekkor indulnak neki/

- Egy levegős teremben aludt Édesanya, köllött a légtér, az áporodott tanterem után, ahol negyven gyerek szivattyúzta az oxigént, ezekután felüdülést jelentett a 2.8OX 1.4O-es ablaktalan cella, ha netántán cseréltek volna, ami per abszolute lehetetlen volt, mert egy egy jogász méltatlan helyen nem alhat, s micsoda szemérmetlenség egy ágyban aludni a feleséggel!

- Ne itélj, hogy ne itéltessél /mondta ergy ókori görög bölcs, első Nikolézius Tarrqinissimus

- hogy mosolyog /nem a gyerekek arca, hanem a konc a tálban

- a bors nem borsó! /elmélyült életszemlélet/

- imparipa ruppó

- a harag rossz tanácsadó

- egyébként úgy vélem, hogy Karthádót el kell pusztítani /evés után/

- aki éjjel Úr, az legyen nappal is Úr /másnaposság elleni jótanács/

- a nemesség kötelez

- nem vagyok én afféle!

- ami igaz, az igaz

- elhiszitek, hogy ilyn asszony mint Édesanya, nincs még egy a felágon!
/röhögés a paplan alól, Panni néni sokkall szebb, hát még a soproni Ilus néni!

- a töröknek tar a koponyája

- Muszkaország

- majomfarok

- moszkoviták

- kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba

- ergó

- emitt apad amott árad

- 179 perc múlva 3 óra

- cigus

- kurvinc

- holnapután borjúnyúzó pénteken

- ha nem eszem, akkor kidőlök

Lejegyezte: első Tarrviccimus Nikolaus Séró

PS:

Baka bácsi iszik még egyet?
Igen Doktor úr!
Ez valódi!
Igeeent Dottore!
három óra múlva, addig állva, a fehérszekrény előtt, beszélgettek, hogy miről azt csak a jó ég tudja, mindenesetre Baka sóbálvány-cövekké változott.
Miklós, Feri vigyétek Bakát haza! Négy órán keresztül vonszoltuk lépcsőről lépcsőre, Baka mondhatnánk nem volt együttműködő, merev volt, só-nehéz, végén már a lábfejét fogva húztuk, megváltozott tudatállapotú feje mindegyik lépcsön döccenve reccsent /kicsit halkan, kissé tört harangként./

---

Árnyaik kertje

árnyaik kertje az ősz forrásaival zúg
szobák tuskói a fény lassúdad zenéjében
a néma alkonyatban nap-pelyhekkel sötétülve el

huzat lármája s dal molyos akkordja szól
délelőtt lobogása a köd tisztásán
sárkányfeljárók kopott fadíszein
s a néma bádogajtón

sok nap és éjszaka égésén át
a folyosó meleg-szagában kénes álom izzik
rönkök a szabad levegőn
villany és emlékek határában

magasan száll a csillaglassú utazás
a virágzó családdal
óriási sziklák között úszunk testvérek
visszhangzó barnaságban

gyémánt asztalon sütemény és gyümölcs vár
és hangtalan utcák nagyítópadlásaiba
öntött virágpadlások
tátongó lépcsőn jön le a kitaszított barát
szédítő párkányokról
holtakkal zúdul le a homok
vasak kongnak egyre a tenger hullámverésén át

/mikor még szerettük egymást/

---

Átáramlik a csontokon

átáramlik a csontokon
az abszolut O fok
az áram
megfeketedett időzsákban halad

fényöntvényű ház
asztal csendje
kialudt beszéd-varrások
kezek és ékszerek órái
kék álom-por
mozdulatlan csillogásában

koponya sötétje a szemekből
jég világosságába nő
huzalokról lehallgatott idők
egy rokoni társaság
búcsúszavait suttogják

hófúvás a szobákban
szerelmes közlések ikonjait
testek kultikus arabeszkjeit
örökké megőrzik
azeljövendő tűzerők

 

---

Az éjre

az éj alkatrészei         
a holdfény-meredélyek
hosszan kelő nap lángja él

széltömbök
arc-fények
zizegő 
hangszóró-dagálya nő

fényközök
az idő erejében
 szépséges arcon
architektúra-örvény tombol

felhőburkolatok dagadása
irányítás kardja
beszéd szorítása
fulladásba nyomják a vulkán-erős indulást
a tavasz-bordáju ég alatt

ájulat bábja horkol a naprekeszben
családi láz ünnepi gazdagsága bong
gyermeki kérdés ideg-könnyeinek melegében

hajrácsban hamuszem
a jövő apokalipszisébe határolt földrészei
véges óraszegekkel
villogó végállomások kapuival zárul

---

Csillagszövet

táguló szél
 éjszaka gömbölyded házak
puhán ernyedő halom-árkainak homályában
felkavarja az itthagyott meztelenség szépségét
a temetőből a katonás léptek
most rokkanva keresik tüneményét
vágy gyémánt ívét a fullasztó homokban
s lábújjak ezüstös füleken újra kísértenek

álmodsz
mozdulataid ismétli szerelmed
mozdulatoddal kísérted
a halál tüneményes drapériáit
az ívek redők szőr-dombok harmóniáit
a puha has kalácsát
a lábfej szexuál-patológiás lakkját
talp örvénylő hídját

csillagszövet órája
ikon-drága képen
napforrásban vér-ékszer
istenalak a falon

sebesülés felett
szénharang kong

kitépett ablakon
visító széltorok

mint vadállat fullad az ölelésben
kezed
táguló ideg-zenéjében

cigarettád leég
a virrasztás
neon-fagyában

---

Csillagűr

csillagok koponyáján vonít az arcod
a kozmikus sugárzás robajba öli gondolatod
a lágy kar mint orgonaszólam átölel
a jéghideg akt felmelegedve kulcsol át

---

Csontfejekbe

csontfejekbe balzsamozott évek

felhő-kabátban jársz
az élelem-hegyek
kerületek bárkái
s az áramszolgáltatás zúgó
kolosszus-vonalai között

megtalálod a higanygörgő zárat
mely az emlékföldekig
kiégett álmokig
örörkre visszaszorít

a gravitáció zűrzavarában
a halál égő tekintetébe nézel
s lépni sem tudsz tovább
a fény-akasztófa
mágneses orkánjában

madárszökőkút villan a kihalt égen
s gyermekhangok
monoton mesesírása

---

Csörögve hull

csörögve hull a havaseső
de a puszta kertben
már aranyeső világít
s földszagu orgona-koronák

lépcsőzetek homályában
higany-szeplős arc matat

mandula-szemeid égnek
virrasztás mámora
a vágy csóvájában
házfalon vad lombzúgás

egy végtelen betonfal elvezet
a régi ház csillagfényes illatához
hol gyémánt-tűk villognak
s a tenger fénye

könyvek a porcelán-kádban
alkonyi fuvallom
aranyalmákat burkol lágyan
a lakatlan toronyban
emlék-nőből ezüst világít
az éjben málnabokrokra
hangosan hullanak az almák

krómcsapágyakon gördül a jövő
torzsák és hidak
gránit-sugárzó ívek alatt
kiégett mikroszkópok és lótetű-taréj

hold-fogók között
puhán szállok
egy mérgező harapás párája felé

---

Ébredő nappal

ébredő nappal 

kehely-mozgás
füstölgő salak tetején

ligetben
a jelvény-szerű szenvedély

ikon-zúgásban
arcod részletei felvakítanak

ideges napoknak
tovatünő célja van

még vonások szerkezetét
egyensúlyozza a nap

kezeidből meríthető
világosan úszó erőt

szavak tüzét
az esti ég íve hamvasztja
bizonytalanság remegését
neuraszténia csöndjét

álmaimban néha
már begyújt a halál
csillagok felé szikla-fény száll

de a filozófia elszórt pontjai
emberi nedvek ezüstjébe
süllyednek

---

Édesanyámnak

haldoklás üveg-reflexeibe
vérhang fúrja
a szeretet ordítását

arcra bálvány-acél nehezül
majd elpárolgó léptek
csillag szárazságában

ki borul a kristály-fundamentumra ?
milyen éjjeleket köt össze a rokoni szivárvány ?
milyen kínzó némaságot boncol a hold ?
ki suttog a felhőkön át
az oxigén-virágok díszein ?

van egy pince
elviselhetetlen hőségben
hol villany ég a homokban
fényedények az örökké sötét
szomjúság sugarában

templom-kongású időfejezeteken
az agy lőréseiből
féreg-szemek néznek
szirom-folyadékba mártott
balzsamos káromkodások
légófákon
paralizis-rönk villogása

folyosók közlekedőedényein át
kvarc-illatu huzat körforgása száll

az ünnepélyes évszakokban
az álom páncélszekrénye sosem nyílt ki
csak robot-virágok
s álominduláskor
éjjel az aranycsapok könnyű fátylat leheltek
a cella-testre

állatok előmásztak
arcukon a szőrmondatokkal
rezes ordítással
a mérgező szélben
a fegyverfényü nap káosza felé

felhők élete mozdulatlan
menekülő távozását
a csecsemő-nap sebessége kiséri

majd arany grádicsokon
leszáll
arcának köves hidegére
a kék szellem
s drágakő-álmait
végre kitárja

 

---

Édesanyámnak II.

holdfehér levegő
vérző ajak tápláléka

eső-érmek remegésén
a némaság pihen
elparázsló hócsigák

az elhunyt testvérének masinái
a kátrányillatban feldohognak
ősi pallók hűsén

gyapjúhideg hodályban
kristály-erő szavai
s azok hangjai
kik követték alkonycsillagát
széthullámzó léptekkel
az elmúlás virághalmazán át

álomfej
a gázvilágításban

pókláncon bőröndök
nyiroksúlyu szagban
könyvek elpusztult mozgása

fenyőkben kialvó hold
rigó hideg dala

 

---

Elektromos égbolt

elektromos égbolt csendjében
téli nyikorgás
szeméten púpos szél pihen
s patkánycsapás

hold-szépségen borzong
az ideghálózat nehezéke

röntgentükrök
foszforeszkáló lámpák fénye
álomnélküli folyosón

szőr-levegő szlkrázik
az éj biológiai fázisában
visszatérés az őrlámpák alá
ékszer-szív romos dobogásához
melyen átlángol
a szuperszónikus árny

az elhunyt csókjával
s jég alatti ujjaival
játszik a tél

felhők mélyedéseiben
elenyészik a hold
a rettegés gombolyagját
felköti a holnap

---

Fekete lécek

fekete lécek a napban
foszforeszkáló erőket
kapar az ideg

állat néz
a gyilkosokra

varrat alól visszanéznek
a hólyag-gombolásu szemek
rájukborul
a múlt hideg napja
állatok lángoló haragja

a város szétesik
a kék parázsban
felgyűrődő utcákra
emlék fáklyája dől

ami marad
acélgolyókon siető ujjak
s tűfelhők
égő sötétség
márvány-csillagai között

---

Felhőben hullámzik

felhőben hullámzik a zöld árnyék
a nap hideg reszketése
elszórt lángjának
színsebes vitorláival
a sötétkék partvonal fölött
utolsó szavaid szélfinom malmával

sóderdombban
hajóroncs leheli
az éj kátrányédes csendjét
pihenő éj ízét

távolság ingaütései
a víz fekete hordójára hajlanak

kipattanó csillagok alatt
két szív vulkánján
összenő
az álomerős vágy

 

---

Fellobban az idő

folyosón fellobban az idő
lépések olvadnak

kibomló szív
lélekfóliánsok virágain
glória szélkötegei

puha mozgás
atom-pontos vázain
a szellem zuhatagai
robajlanak

a biológiai mélység tiszta energiái
égi függelékre rajzolják
a szent híreket
földi lángban robogó koponyákat
miket felhasít az idegen töltés
lárva-tornyok árnya

a csillogó száj lélegzik
világítása
a barbár ereklyéket áthevíti

de a vérbuckák héján
állandó kőszemek

figyelnek

 

[« vissza ]

[ előre » ]