5. fejezet: A Bölcs-Bolondság Birtoklója és a tanítvány
Megpróbálunk tovább lépni a vadzsrajána, vagy más néven a tantra megértésében. Mindeddig valami hiányzott a tantráról szóló fejtegetésünkből. A tantrikus tapasztalás csak akkor történhet meg, ha ez az átadás a saját gurudon keresztül történik, aki vidhjadhára (aminek jelentése az őrült-bölcsesség, vagy bölcs-bolondság fenntartója). Az ilyen átadás megtörténhet, de hatalmas mértékű bizalom és hatalmas mértékű önátadás kell hozzá. A bizalomnak és önátadásnak ez az érzése akkor történhet meg, amikor valaki ‘beavatásban’, abhisékában részesül.
Az abhiséka szanszkrit kifejezés, és általában a ‘beavatás’ szóval fordítják. De, a beavatás itt nem azt az fogalmat jelöli, mely szerint pusztán egy bizonyos szertartáson keresztül a beavatandót befogadják valamiféle törzsbe. A beavatás itt a teljes és tökéletes megadást (önátadást) jelenti. Az (ön)megadásnak ez a módja hétköznapi szemszögből nézve nagyon értelmetlennek tűnik; de ezt az önfeláldozást és az ebből születő köteléket ki kell alakítani, mielőtt rábízhatjuk magunkat a egy olyan világegyetemre, amelyet potenciálisan megvilágosodott hely(zet)ként értelmezünk. A tantrikus nézőpontból nézve, át kell esnünk ezen a helyzeten, hogy elérjük a megvilágosodást. És ahhoz, hogy megvilágosodjunk, amúgy is át kell esnünk a tantrikus képzésünkön. És ehhez hozzátartozik a hatalmas önmegadás és a hatalmas bizalom.
A bizalom ezen a szinten azt jelenti, hogy az illető nem tudja fenntartani továbbra az egóját. Az illető nem képes tovább fenntartani a ‘én’-ség alapélményét. Ugyanis ez az ‘én’ teljesen átadta magát, teljesen nyitottá vált abban az önmegadásban, amellyel a gyakorló átadja magát annak a világnak amelyet számára a guruja teremtett. A guru által teremtett világ pedig nem kimondottan egy kellemes világ. Sőt nagyon is lehet kellemetlen és ijesztő. Persze ezzel együtt egyidejűleg lehet gyönyörű is. Ami miatt a guru által létrehozott világ rendszerint irritáló jellegű, az amiatt van, hogy ezen a ponton a tanító túlmegy azon , hogy pusztán lelki barát maradjon, és elkezd diktátori (irányító) szerepben cselekedni. Minden szinten beleszól az életedbe; beleszól, mivel az életed minden darabkájával foglalkozni kezd.
A gurudnak meg van arra a képessége, hogy megtegye ezt veled, mert ismeri az életed minden mozzanatát, ismeri a tudatot állapotát. Ismeri a tudattalanod vágyálmainak, ‘pletykáinak’ legkisebb töredékeit, ismeri a tudati működés legapróbb rezzenéseit. A guru teljesen ismeri, és látja ezt. Éppen ezért, TE leleplezett helyzetbe kerülsz, teljesen mezítelenül. |
|
Éppen ezért a tantrikus hagyományt nagyon veszélyesnek tartják. A hagyományos formula szerint vagy szeretkezned kell guruddal, mint istenségeddel, vagy meg kell ölnöd őt. A következő párhuzammal ábrázolják ezt: a bambuszcsőbe zárt kígyó. Ha egy kígyót teszel egy bambuszcsőbe, a kígyónak vagy felfele, vagy lefele kell néznie. A guruval [személyes] kapcsolatba kerülni nagyon erős dolog, túlságosan is erős. Túlságosan is sok, hogy valaki ilyen módon és ilyen mértékben beleüti magát a dolgaidba. Ebből a szemszögből nézve, rendkívül ijesztő helyzet. Mindazonáltal, ezzel egy időben rendkívül örömteli ajándék.
A tantrikus átadás nem történhet meg guru nélkül, olyan ember nélkül aki ‘mandala szemszögből’ látja a világot. Ez egy olyan alapvető pont, amellyel teljesen tisztába kell jönnünk. A tantrába való belépés, hogy úgy mondjuk pokoli. Mikor a guru elkezd olyan emberként manifesztálódni, aki 200%-ig beleszól (részt vesz) a dolgaidba(n), hihetetlen mértékű klausztrofóbiát érzel. Nem csak, hogy beleszól a dolgaidba, de a dolgaid dolgaiba is. Ő kívül-belül, és teljesen kifordítva is lát téged. Ez egy nagyon erős, és egyben egy nagyon paranoid helyzet.
A guru törődése nélkül, anélkül, hogy ő a vadzsrajána alkalmas hordozójának ne tartson, semmit nem kaphatsz ettől az egésztől. A guru válik minden építő jellegű és pusztító (leromboló) esemény közvetítőjévé. Egy pillanat alatt elpusztíthat téged [értsd: lerombolhat benned mindent], vagy egyetlen pillanat alatt újjáteremthet. És mindez [egy idő elteltével] teljesen nyilvánvalóvá, egészen konkréttá válik.
Amikor a tantrához közelítünk, egyre jobban és jobban közelíteni kezdünk a kozmosz mágikus arculatához. A mágikusnak ebben az értelemben itt nincs semmi köze a csodákhoz vagy effélékhez. A mágia itt bizonyos energiákként, bizonyos titkokként értendő, amelyekkel korábban semmilyen kapcsolatod nem volt. Korábban sosem értetted őket, vagy sohasem volt elég tapasztalatod ahhoz, hogy viszonyulni tudj hozzájuk. Most azonban a tantrikus útra lépsz, és a gurud fog beavatni (bevezetni) a tantrikus (lét)helyzetbe. El fogod kezdeni az érintetlen területek megérintését, amelyeket általában békén hagyunk, amelyeken általában nem merünk dolgozni. Egy nagyon erős helyzetbe kerülünk ezzel.
Ebben az erőteljes szerepben, a gurut úgy emlegetik, mint aki a szamaja fogadalmak megtestesítője. A szamaja az a szanszkrit szó, amelyet a tibeti dam tsik szóval fordítunk. A szamaja olyanféle kötelék (kötőfék), ami arra az elektromos kerítésre hasonlít, amellyel a teheneket tartják egy meghatározott területen. Minden esetben fel van töltve magasfeszültséggel, és ha hozzáérsz vagy elkezdesz játszani vele, áramütést (sokkot) kapsz. És ha megpróbálsz az [adott területről] kitörni, akkor elpusztulsz.
Az elpusztulás nem csak meghalást jelent. Abba az állapotba kerülsz, amit vadzsra-pokolnak neveznek, amely egy nagyon erős pokol. Ebből, még a legnagyobb spirituális erő(feszítés) sem menthet meg. Ez a pokol nem fenn van valahol, vagy éppenséggel lennt valahol. Ez egy önmagában létező bezárkózottság, amelyben a neurózisaid (téveszméid) folyamatosan és állandóan vibrálnak. Ebbe a pokolba kerültél, és nincs rá gyógymód és nincs benne semmiféle szabadság. Mind a gyönyör, mind a fájdalom részévé válik ennek a bezárkózódásnak. Éppen ezért tekintik a tantrát rendkívül veszélyes és persze egyben rendkívül erős dolognak.
Egyedül a tantra segítségével érhető el a megvilágosodás egyetlen élet alatt. Nincs semmilyen másfajta hagyományvonala vagy tanítása a buddhizmusnak – beleértve a zen hirtelen felébredés tanítását, amely a mahájána tradíció egyik része – amelyik az egyetlen élet alatt elérhető felébredést ígéri. A tantra az egyetlen ösvény, amely megvalósíthatóvá teszi a felébredést egyetlen élet alatt. Ez így igaz.
A tantrába való belépés olyan, mintha egy szuperszonikus vadászgépbe ülnénk. Vagy megöl bennünket, a gyorsasága miatt, vagy eljuttat egy sokkal fejlettebb (távolabbi) helyre. A reggelit Tokióban dobod be, az ebédet Londonban, míg a vacsorát New Yorkban. Nagyon gyors és nagyon erős. Ha megöl téged, még arra sincs esélyed, hogy észre vedd saját halálod. Csak egyszerűen ott helyben meghaltál, a levegőég közepén.
Nem fogom elmagyarázni, az összes módozatot, hogy milyen értelemben erős (hatalmas), de ti magatok megtudhatjátok.
Az ilyen bölcsesség birtoklója maga is nagyon erős. Akinek ez a tan birtoka, az a halállal áll szövetségben. Ezzel egyidejűleg Buddha szövetségese is. Nem csak a buddhák valamelyikével, hanem a buddhák legmagasabbikával, a dharmakája buddhával. A vadzsra-gurunak hatalmas ereje van az életed felett és teljes hatalma a világ jelenségei felett. Meg van az ereje hozzá, hogy elpusztítson téged, vagy arra, hogy megvilágosodott embert csináljon belőled; éppen ezért rendkívül erős elkötelezettség, amikor valaki a tantrába lép.
Azért mondom mindezt, mert azt akarom, hogy az emberek háromszor is meggondolják, hogy belevetik-e magukat, már ha egyáltalán lehetséges számukra a belelépés. Nagyon veszélyes, és anélkül, hogy valaki végigjárta volna a hinajána és a mahájána útját, az egész belelépés kérdése teljesen ki van zárva. De még ha végig is járod a hinajánát és a mahájánát, akkor is veszélyes marad a vadzsrajána útjára lépés, és nagyon erős, csodálatosan erős.
A vadzsrajána tanítások melletti elköteleződés valami olyasmihez hasonlítható, mint amikor valaki egy mérgeskígyóval bújik ágyba és ott szeretkezik vele. Ha egyszer megvan rá a lehetőséged, hogy szeretkezz ezzel a mérgeskígyóval, akkor ez fantasztikusan gyönyörteli: ott helyben ellenmérget árasztasz magadból. Az egész kígyó ellenméreggé és örök gyönyörré változik. De ha rossz mozdulatot teszel, a kígyó ott abban a pillanatban el fog pusztítani.
Az Amerikában tanítással töltött korai éveim alatt, mindvégig nagyon hezitáltam, hogy egyáltalán beszéljek a tantráról. Úgy éreztem, hogy konzervatívnak kell lennem, és csak az elemi buddhista tanításoknál kell maradnom. De a tanítványaim folyamatos fejlődése sok esetben arra utalt, hogy folytatnom kell. Elkezdték nyújtogatni a nyakukat és a szemeik kezdenek ragyogni. Lehet, hogy itt az ideje kinyilatkoztatni a vadzsra győzedelmét. Szerencsésnek tartom magam, hogy nekem jutott a lehetőség erről a témáról beszélni. Úgy érzem, hogy jó irányba haladunk, hogy 100%-os buddhizmust hozzunk létre ebben az országban. A vadzsrajána nélkül nem lenne fejünk. A hinajána a lábfej. A mahájána tiszta szív. De a fejnélküli buddhizmus halott. Éppen ezért érzem magam nagyon boldognak, hogy megoszthatom veletek azt amit én mindebből megértettem. Olyan ez, mint amikor egy új barátot ismerünk meg. Számomra ez egy nagyon megható pillanat.
Mindazonáltal, legyünk nagyon elővigyázatosak azzal a veszéllyel szemben amibe belépni készülünk; [mert] ennek mértéke hatalmas. Egyedül nem vállalom a felelősséget. Közületek mindenki fel kell, hogy vállalja ezt a felelősséget, ha mondhatom ezt így.
Amiről itt beszélünk, az egyike az egyik legtitkosabb és legszentebb dolgoknak, amit itt a Földön valaha is hallottak. Nagyon veszélyes és nagyon erős. Az emberek azt hiszik, hogy az atombomba erős. Fizikai értelemben talán az is. De mi egy pszichológiai atombombáról beszélünk, ami milliószorosan sokkal erősebb mint a fizikai bomba. Azt akarom, hogy ismerjétek fel ennek a jelentőségét és rémüljetek meg ettől a lehetőségtől. Ez rendkívül komoly dolog.
Ti kivételezett helyzetben vagytok, hogy lehetőségetek van arra, hogy hallhatjátok ezt a tanítást, amelye korábban ebben az országban még soha nem volt kinyilatkoztatva. Nagyon szerencsés embereknek kell tartanotok magatokat. Ezt nem azért mondom, hogy különösebb módon hízelegjek nektek, hanem mert meg akarom osztani veletek a felelőségemet. Úgy érzem, hogy mindegyikőtökhez tudok kapcsolódni, a saját tudatszinteteknek megfelelően, a teljes buddhista tanítás szemszögéből.
Egy másik aspektusa mindennek, az amit a buddhizmusban ‘nyílt titoknak’ neveznek. Ez a tanítás magából fakadóan titkos. Lehet, hogy még nem vagytok képesek igazán meghallani, vagy megérteni a saját utazásaitok (trip-jeitek), sebességetek, zavarodottságotok miatt. Mindez egyfajta elővigyázatosság, amely már kialakult. Ha nem vagy felkészülve arra, hogy az ilyen dolgokat meghalld, akkor nem hallod meg. Amit mondok egyszerűen marhasággá változik.
Akkor hadd beszéljük meg a vadzsrajána maradék három járművének kérdését.
A következő három járművet (jánát) úgy írják le, mint a legfelsőbb járműveket. Ezek a járművek elmennek mindaddig, amíg az egész buddhizmus elmegy, amíg ez az egész egyáltalán a megvilágosodással kapcsolatos. Ezeket mahájóga jáná-nak, anujóga jáná-nak és atijóga jáná-nak nevezik. Ezek a jánák tartalmazzák a legfejlettebb tanításokat, amit a buddhizmus valaha is taníthat. Ezek vezetnek a buddhizmus zsákutcájába, ahol neked el kell érned a megvilágosodást. Ezt egyszerűen számon kérik rajtad: ezen a ponton muszáj elérni a megvilágosodást. Mondhatni a megvilágosodás garantált, amennyiben eléred az atijóga legmagasabb megvalósítási fokát. Nincs más választásod. És minden szempontból eléred a megvilágosodás legmagasabb fokát.
Mintegy az alacsonyabb tantrikus jánák szemléltetése végett beszéltünk fürdésről, öltözködésről, és felékszereződésről. Ezen a ponton, a mahájóga jána szintjén már többé nem hétköznapi ruhákba öltözünk: ez sokkal inkább arra hasonlít, mint mikor főemlősi ösztöneinkre hallgatunk. Ahelyett, hogy koronát és ékszereket vennénk magunkra, a fejünkre koponyákból készült fejdíszt teszünk. A hétköznapi ing helyett, tigrisbőrbe öltözünk. A hétköznapi sál helyett, emberbőrből készült sálat tekerünk nyakunkra. Kezdjük a világról alkotott képünket megváltoztatni és visszatérünk egy teljesen organikus szemléletmódhoz.
Van ebben [a szemléletmódban] valami barbár kegyetlenség, egy cseppnyi őrültség. A bölcs bolondság egy aprócska darabja elkezd megjelenni. Miután már megfürödtél, megtisztultál, bőröket borítasz magadra és csontból készült ékszereket. A mahájógának ezen a szintjén a tudatosság megváltozik. Egyfajta méltóságosság jelenik meg – a félelemnélküliség. A vértől való félelemnélküliség, a földtől való félelemnélküliség, az emberi koponyáktól és bőrtől való félelemnélküliség. Szándékosan lefosztunk magunkról mindenféle megtisztulást, amit a korábbi jánákon megvalósítottunk.
A korábbi jánák nagyon vallásos (jámbor) módon közelítettek a dolgokhoz. Megpróbáltunk magunkból uralkodót vagy királyt faragni. Megfürödtünk, mindenféle csodálatos ruhákat és ékszereket viseltünk. Most egy másfajta valóságképet alakítunk ki magunkban. A neurotikus viselkedést ezen a szinten már egyáltalán nem tartjuk rossz dolognak. Sőt úgy tekintünk rá, mint díszítő elemre, mint egyfajta ékszerre, amely örömet okoz, valami olyanra ami valóságos. Mi képesek (alkalmasak) vagyunk arra, hogy ilyen ékszereket hordjunk; felékesíthetjük magunkat a neurotikus viselkedés minden fajtájával, bármilyenek is legyenek azok. Ez [a viselkedésmód] azonban az épelméjűség egyik legfantasztikusabb megnyilvánulása.
Ez a megközelítés jól megmagyarázza miért olyan veszélyes a vadzsrajána, miért olyan ijesztő. Mindenesetre itt van. Ezen a ponton újra hajlandók vagyunk megmártózni a szartengerben, hajlandók vagyunk felékesíteni magunkat csontokkal, koponyákkal és bőrökkel. Ez nagyon organikus. Még azt is mondhatnánk, hogy makrobiotikus a szó legszélsőségesebb értelmében. Kezdjük megérteni, teljes mértékben a félelem érzete nélkül, hogy mi isteni lények vagyunk.
A következő jána az anujóga jána. Ezen a szinten a fentebb leírt belemerülés (élvezkedés) egyfajta utazássá változik. A neurotikus állapotok termékennyé tett trágya-jellege problémává változik. Lehet, hogy egy kicsit túlságosan elmélyedtünk az organikus utazásban. Most már egyáltalán nem érdekel bennünket ez a dolog. Levesszük a jelmezünket, lemeztelenítjük magunkat. Már nincs szükség arra, hogy vámpíroknak álcázzuk magunkat, vagy akár arra, hogy utánozzuk őket. Kezdjük ezt a szemléletmódunkat elveszíteni. Sokkal inkább a szívünkkel és agyunkkal kezdünk viszonyulni a dolgokhoz. A Tibeti Halottaskönyv leírja, hogy hogyan jönnek elő a haragvó hérukák az agyunkból és hogyan bújnak elő a békés hérukák a szívünkből. Ez az ami most történik. Egyre több összhang jön létre a vadzsra-típusú szív és agy között. Lassan kialakul annak a képzete, hogy az egész univerzum legyőzője vagy. Teljes mértékben meghaladod a majomszintet, bár az is lehet, hogy belőled lesz isten majma. Ez rendkívül erős helyzet. Körkörös nyitottságot tapasztalsz és feltámad annak a érzése, hogy már legyőztél mindent. A győzelem már megszületett és te csak felfedet ezt.
A következő utolsó szint az atijóga jána. Ezen a szinten már semmiféle jelmezre nincs szükséged. Az öltözködés, vagy a meztelenség már teljesen közömbös. Még egyszer felfeded meztelen tested. Semmilyen ruhát nem viselsz, egyáltalán semmilyent sem. Még csak fürdened sem kell többé – az vagy aki vagy. Az egyetlen kapcsolatod ami megmarad ezen a szinten a látvány, a hang, az illatok, az érintés és az ízleléssel kapcsolatos. Ezek az érzéki tapasztalások maradnak [az egyetlen] vezérfonalaid. Mikor hangot hallasz, mindössze úgy viszonyulsz hozzá, mint egyfajta emlékeztetőhöz. Mikor színeket látsz, pusztán csak azoknak látod őket, nagyon egyszerű módon. Ez az érzéki tapasztalásnak egy hihetetlenül magas szintje.
Hát itt vagyunk. Visszatértünk oda, ahol most éppen állunk, vissza az alapokhoz. Ráeszmélünk, hogy az utazást soha nem is kellett volna megkezdenünk. [Mert] minden utazás egyfajta önbecsapás, amelynek megvan az önmagában vett hamissága. Az út [épen ezért] végtelen utazássá válik, tehát nincs semmiféle értelme bármilyen útra elindulni.
