Tao - Taoizmus - Elmélkedés a gyakorlásról - Meditation on {Tai Chi} Practice

Bár számtalan kínai harcművészeti stílust ismerünk, mindben közös elem a mesterek generációról generációra adják tovább és finomítják a művészetben rejlő elveket és technikákat, ám sosem érhetnek ennek végére. Egy napnyi gyakorlás, egy napi munka hónapok, évek hosszú során át végül megérleli a gyümölcsét, és minden a helyére kerül.

A Tai Chi Chuan művészetében hagyjuk a keménységet a lágyságban lakozni, elrejteni a tűt a vattában; a rendszer filozófiája összefogja a technikákat, a test működését és a fizika elveit egyaránt.

A második nehézség azokat érinti, akik túl hamar túl sok mindent akarnak, összeharácsolják amit csak tudnak, és egy év leforgása alatt túlesnek a pusztakezes formákon, a kard, szablya és lándzsagyakorlatokon. Bár látványos amit tudnak, valójában üres és felszínes a tudásuk. Ha megvizsgáljuk a mozgásukat, tartásukat, testük alsó és felső részét, a belső és külső összhangját, egyik sem felel meg az alapelveknek. Minden egyes mozdulatot újra kellene tanulniuk, hogy kijavítsák a hibáikat, ám amit reggel kijavítanak, estére elfelejtik. Ezért hallhatjuk gyakran, hogy könnyű Tai Chit tanulni, annál nehezebb kijavítani. Az emberek túl gyorsan akarnak tanulni, majd tovább is adják. Csoportjaikban ezt a hibás szemléletet örökítik tovább, becsapva önmagukat é másokat – ez a művészet jövője szempontjából a legkiábrándítóbb.

A Tai Chi Chuanban előbb a formát tanuljuk meg. Vagyis az oktató minden egyes mozdulatot pontosan megtanít, egyszerre egyet. A tanulónak mindent meg kell tennie, hogy lecsillapítsa nyugtalan elméjét, figyelmesen, értelmezve kell tanulnia és gyakorolnia – ezt nevezzük a forma gyakorlásának. A tanítvány ekkor a külsőre és belsőre, a felsőre és az alsóra összpontosít. A belső a figyelem használatát jelenti az erő helyett. Az alsó a chi lesüllyesztését az alsó dantianbe. A felső a fej tetején megjelenő érzékeny energiát jelenti, a fej és nyak könnyűségét. (xu1 ling2 ding3 jing4). A külső megfigyelése a test könnyedségét és fürgeségét, az ízületek összefűzöttségét, a mozgás lábból eredeztetését (amit a derék irányít és a kezekben fejeződik ki), valamint a váll és a könyök helyes tartását jelenti. A tanulás kezdetén a fenti elvekre kell hangsúlyt helyezni, tökéletesíteni, és gyakorolni minden este és reggel. Minden mozdulatban ezeket kell keresni. Gyakorlás közben törekedjünk a helyes végrehajtásra, és csak akkor lépjünk tovább, ha már elég jól megy. Haladjunk végig minden mozdulaton, fokozatosan, alaposan. Így a végén minden állás helyes lesz, megfelel az alapelveknek, és nem kell újratanulni őket.

Gyakorlás (mozgás) közben minden csont és ízület laza marad és természetes kiterjed. A száj és z alhas nem gátolhatja a légzést. A négy végtag, a derék és a lábak nem használhatnak erőt. Ezeket az elveket gyakran hangoztatják a belső stílusok tanulói, mégis megfeszül a testük és levegő után kapkodnak, amit rúgnak egyet vagy mozogni kezdenek. Ez mind a helytelen erő használatának, és a nem természetes légzésnek a következménye.

Gyakorlás közben a fej nem billenhet oldalra, hátra vagy előre. Mintha a fejünk fel lenne függesztve, vagy tartanánk valamint a fejünk tetején. Ugyanakkor mindenképpen kerüljük el a merev tartást! Helyesen kell érteni a felfüggesztettséget. Bár a tekintet általában egyenesen előre néz, olykor a test helyzetével kell összhangban mozognia. Bár a tekintet anyagtalan és megfoghatatlan, mégis fontos szerepe van a mozgás vezetésében és a test/kéztartások támogatásában. A száj látszólag nyitva van, ám mégsem, zárt, de nem teljesen. Orron át lélegzünk be és szájon át ki, természetes ritmusban. A nyelv alatt összegyűlő nyálat ne köpjük ki, nyeljük le.
A törzs középen marad, nem dől semerre. A gerinc vonala egyenes, nem dől oldalra. A nyitás és zárás közti átmenetekben meg kell őriznünk a derék hajlékonyságát, a mellkas lazaságát, az egyenes hátat és a lesüllyesztett vállakat. Erre különösen figyelni kell a gyakorlás kezdetén. Máskülönben az idő előrehaladtával egyre nehezebb lesz ezt kijavítani, merevséget okoz a testben, és a sok gyakorlás eredményét is veszélyezteti.
A karok csontjai és ízületei nyitottak és lazák. A tenyér finoman nyújtva, az ujjak hajlítva. A figyelem/szándék mozgatja a kart és a chi szabadon áramlik az ujjakig. Ahogy a gyakorlás napjai és hónapjai telnek, a belső energia összekapcsolódik és finomodik, és a jártasság magától kialakul.
A lábakban meg kell különböztetnünk az üreset és a telit. A lépésünk legyen a macskáéhoz hasonló. Amikor a testsúlyt balra helyezzük, a bal oldal lesz teli, és a jobb üres. Amit üresnek nevezünk, valójában nem üres, az állás nem hiányos azon az oldalon, inkább fenntartjuk annak az oldalnak a potenciális kiterjesztését vagy összehúzását. A teli az egyik oldal terhelését jelenti, semmi többet, de ne használjunk vad és nyes erőt. Amikor az egyik lábat terheljük, ne essünk a túlzott terhelés hibájába, mivel akkor a test előrebillen, elveszíti a középpontját és az ellenfelünknek lehetőséget adunk a támadásra.
Kétféle rúgást különböztetünk meg: rúgást lábujjakkal (balra és jobbra szétválasztani a lábbal), és a sarokrúgást. Az első fajta esetén a lábujjakra kell figyelnünk, míg a sarokrúgásnál az egész talpra. Amikor a figyelem megérkezik, megérkezik a chi is, és amikor ott a chi, az energia is megjelenik. A csontok és ízületek továbbra is nyitottak és lazák, így megőrizhetjük az egyensúlyunkat rúgás közben. Ekkor a legkönnyebb erőt kifejteni. Ha a test nem egyenes, elveszíthetjük az egyensúlyunkat, és a rúgás erőtlen lesz.

A Tai Chi gyakorlása során előbb az (egyéni) pusztakezes formát tanuljuk meg, a Tai Chi hosszú ököl formát; aztán az egykezes lökő kéz gyakorlatokat, lökő kezeket álló helyzetben és mozgásban, a nagy hátragördülést (da4lu3), küzdelmet (san4shou3); végül a fegyvereket, mint a Tai Chi kard, szablya és lándzsa (13 mozdulat).

Ami a gyakorlás idejét illeti, minden reggel felkelés után járjuk el a formát kétszer. Ha reggel nincs elég időnk, járjuk el kétszer este, lefekvés előtt. Naponta 7-8 alkalommal gyakoroljuk, de legkevesebb egyszer reggel és egyszer este. Ha túl sokat ittunk vagy ettünk, kerüljük a gyakorlást. A helyszínnel kapcsolatban, egy udvar vagy levegős, tágas szoba sok fénnyel épp megfelelő. Kerüljük a szeles helyeket, az árnyékos zugokat vagy a nedves, levegőtlen környezetet. Mivel amint mozogni kezdünk, a légzés természetesen elmélyül, az erős szél vagy a rossz levegő leszáll a hasba, árt a tüdőnek és betegséget okozhat. A legjobb viselet gyakorlás közben a kényelmes, bő kínai öltözék, avagy laza ruha, széles orrú puha pamutcipővel. Ha gyakorlás közben megizzadunk, ne vessük le minden ruhánkat és ne mosakodjunk meg hideg vízzel, mert könnyen megfázhatunk.