2005.
Amióta az emberben kialakult a képesség a környezetében történő események megfigyelésére, a véletlen egybeeséseket mindig kiemelt figyelem övezte. Matematikusok és filozófusok próbálták megfejteni a szinkronisztikus események titkát, a 20. században pedig komoly tudósokat is foglalkoztatott a jelenség. A témában a legismertebb írások mindenképp C. G. Jung munkái, ő nevezte el szinkronicitásnak a tér- vagy időbeli, egymással oksági kapcsolatban nem lévő egybeeséseket, elméletének tisztázásában pedig Wolfgang Pauli segített neki.
A következő történet kiválóan példázza, mit értünk szinkronicitás alatt: I. Umberto olasz király 1900. július 28-án egy észak-olaszországi kisvárosban, Monzában vacsorázott, amikor feltűnt neki, hogy az étterem tulajdonosa megszólalásig hasonlít rá. Magához hívatta, és amikor szóba elegyedett vele, meglepetten vette tudomásul, hogy mindkettejük neve Umberto, egy napon nősültek meg, a feleségük neve Margherita, a vendéglős azon a napon nyitotta meg éttermét, amikor I. Umbertót királlyá koronázták. Az uralkodó meghívta hasonmását a másnapi atlétika versenyre, ám reggel hiába várt rá, szárnysegédje közölte, hogy a másik Umberto egy lövöldözésben életét vesztette. A király épp sajnálkozásának adott hangot, amikor Gaetano Bresci három pisztolylövéssel megölte. |
|
Noha meglehet, hogy a fenti kis történet nem pontosan így esett meg – jómagam csupán egyetlen forrásban találtam rá utalást –, mégis jól bemutatja a szinkronicitás lényegét. Ehhez hasonló a Lincoln–Kennedy-párhuzam, mely megjelent újságokban, és egy ideje az interneten is fellelhető több verziója. Röviden idézném a leggyakrabban előforduló állításokat:
– Lincoln 1846-ban, Kennedy 1946-ban lett a kongresszusba választva.
– Lincolnt 1860-ban, Kennedyt 1960-ban választották elnökké.
– Mindkettőjüket a feleségük jelenlétében, pénteken, fejlövéssel ölték meg.
– Lincoln elnököt a Ford Színházban lőtték le; Kennedy elnök épp egy Ford által gyártott Lincoln gépkocsiban ült, mikor lelőtték.
– Booth egy színházban lőtt, és egy raktárban fogták el; Oswald egy raktárból lőtt, és egy filmszínházban fogták el.
– Lincoln elnök merénylője 1839-ben, Kennedy elnök merénylője 1939-ben született.
– Lincoln elnököt A. Johnson alelnök, Kennedy elnököt L. Johnson alelnök követte posztján.
– Lincoln utóda 1808-ban, Kennedy utóda 1908-ban született.
– Mindketten egy gyereket vesztettek el elnökségük alatt.
– Lincoln titkárát Kennedynek hívták; Kennedy titkárát Lincolnnak hívták.
– Mindkét gyilkos teljes neve 15 betűből áll.
– Mindkét gyilkost megölték tárgyalás előtt.
– Haláluk előtt egy héttel Lincoln Maryland államban egy Monroe nevű helységben; Kennedy pedig Marilyn Monroe-val volt.
Terjedelmi okok miatt nem fogunk végigmenni mindegyik kijelentésen, az azonban rögtön tudható, hogy az utolsó állítás hamis. Marilyn Monroe 1962. augusztus 5-én hunyt el, John F. Kennedy ellen pedig 1963. november 22-én követtek el merényletet, tehát nem találkozhattak az elnök halála előtt egy héttel. A fenti lista tartalmaz tárgyi tévedéseket is, ilyen például a két titkár esete. Kennedynek csakugyan volt egy Evelyn Lincoln nevű személyi titkárnője, Lincoln elnök két titkárának neve azonban John G. Nicolay és John Hay volt. Szintén tévesen van megadva Booth születési éve, nem 1839-ben, hanem 1838-ban jött világra; elfogásának körülményei sem egyeznek a fenti állításokkal, Booth ugyanis egy dohányszárító csűrben bújt el, amit üldözői rágyújtottak, az ezután kapott lövés ölte meg.
Láthatjuk, hogy a hihetetlen párhuzam nem állja ki az alaposabb vizsgálat próbáját, bár a helyesbítések után is elég érdekes az összhatás. Az USA elnökeinek sorsa tartogat még egyéb meglepetéseket is. Vegyük szemügyre az alábbi listát:
1840: William Henry Harrison hivatali ideje alatt meghalt.
1860: Abraham Lincoln merénylet áldozata lett.
1880: James A. Garfield merénylet áldozata lett.
1900: William McKinley merénylet áldozata lett.
1920: Warren G. Harding hivatali ideje alatt meghalt.
1940: Franklin D. Roosevelt hivatali ideje alatt meghalt.
1960: John F. Kennedy merénylet áldozata lett.
Vagyis 1840-1960 között minden huszadik évben megválasztott elnök hivatali ideje alatt meghalt, ez a szabály azonban úgy tűnik 1980-ban felmondta a szolgálatot. Tudjuk, hogy Ronald Reagan letöltötte hivatali idejét, és a 2000-ben megválasztott G. W. Bush is a mai napig él.
Ennél sokkal érdekesebb – és kevésbé közismert – a Hitler és Napóleon élete között felelhető párhuzam. Adolf Hitler néhol napra pontosan 129 év különbséggel ismétli Napóleon sorsát, egész 1945-ig, amikor is meghal. Ha Napóleon 1821-es halálához hozzáadunk 129 évet, akkor az 1950-es dátumot kapjuk, ami megint csak arra utal, hogy a 129 éves periódus itt valamiért megszűnt működni.
Nem csak a történelem produkál különös dolgokat. Az egyik internetről letölthető, a Hold felszínéről, a Prinz-kráter közelében készült fotó megdöbbentően emlékeztet Magyarország hegy- és vízrajzi térképére (Lásd: Polaris - A holdbéli Duna és Tisza nyomában). Külön érdekessége a dolognak, hogy az összes nyelv közül egyedül a magyarban használják a „hold” szót földterület mértékegységként és égitestként is.
Nagy vonalakban láttuk tehát, mit jelent a szinkronicitás, noha nem tudjuk, miért történik mindez. Valamiféle rejtélyes rendezőelv működne a háttérben, amely befolyásolja az egymással látszatra semmiféle kapcsolatban nem lévő eseményeket?
A hivatalos tudomány a nagy számok törvényére hivatkozik a magyarázatnál. A világon annyi esemény történik, és olyan sokan élünk a bolygón, hogy az lenne a furcsa, ha nem lennének egybeesések. Luis W. Alvarez Nobel-díjas fizikus valószínűség-számítás segítségével kimutatta, hogy az Egyesült Államokban átlagban naponta tíz véletlen egybeesés történhet, vagyis egyáltalán nem olyan ritkán jönnek létre kisvalószínűségű történések, mint azt hisszük. Szerinte nem kell semmiféle transzcendens szervezőerőt keresni a szinkronisztikus események okaként, ezek szinte szükségszerűen következnek be velünk.
Természetesen nem mindenki fogadja el ezt a megközelítési módot. Egyesek gyűjtik és feljegyzik a véletlen egybeeséseket, ilyen volt például Paul Kammerer osztrák zoológus, aki dokumentálta és osztályozta a szinkronicitásokat. Feltételezte, hogy létezik egy természeti törvény, amely gyűjti, egymáshoz rendeli, csoportosítja a hasonló mintákat és motívumokat felmutató eseményeket.
Nem Kammerer volt az első, aki a témával foglalkozott. 1850-ben Schopenhauer írt egy tanulmányt, ebben kifejti azon elképzelését, mely szerint az ember életét a tervszerűség fűzi egésszé, így a véletlen rendeltetése csupán a sors beteljesítése; vagyis véletlenek nem léteznek.
C. G. Jung pszichológiai szempontból közelítette meg a kérdést, szerinte a szinkronicitás jelenségének oka az emberi tudatban keresendő, a lelki fejlődés egy bizonyos pillanatában – leggyakrabban egy fordulópontnál – a kollektív tudattalan mintái a fizikai világban jelentőségteljes egybeesés formájában nyilvánulnak meg. Az események szerinte a szinkronicitást tapasztaló személy részére komoly üzenetet hordoznak, amit aztán az vagy megért, vagy nem. Jung több ilyen eseményt írt le praxisából elmélete alátámasztására. Az 1930-as évek elején Wolfgang Pauli ismert fizikus szállt vitába vele, levelezésük eredményeként sikerült a szinkronicitás fogalmának meghatározását pontosítani.
Természetesen vannak, akik nem elégednek meg ennyivel, és tovább lépnek: a jelentőségteljes véletlenek nem csak megfigyelhetők és elemezhetők, de szándékosan létre is hozhatók. Szerinte ezen módszer segítségével lehet életünk újabb és újabb fordulóit elérni, az ezeken keresztül vezető úton érhetjük el életünk minőségének javulását és sorsunk beteljesülését. Az általa vázolt folyamatot lelki evolúciónak nevezi, és fontos szerepet kapnak benne különböző meditációs és légzőgyakorlatok, az elmélet pedig egyaránt épít a filozófia, pszichológia, és ezotéria különböző megállapításaira.
Külön fejezetet érdemelne az ikrekkel megtörtént szinkronicitások elemezése. Egy közelmúltban megjelent újsághír szerint New Yorkban egy ikerpár ugyanazon kórházban pár perc eltéréssel szült, mindkettejük gyermeke fiú lett. Több értekezés foglalkozik az ehhez hasonló egybeesésekkel, legtöbbjük esettanulmányokkal igyekszik bizonyítani, hogy az ikrek esetében az egymással oksági kapcsolatban nem lévő, egyazon időben történő események nem a véletlen műveként jönnek létre. Külön érdekesség az 1933-ban született ikerpár, Oscar Stohr és Jack Yufe esete: miután szüleik elváltak, az anya egyiküket magával vitte Németországba, ahol lelkes nácit nevelt belőle, míg testvére az apja hatására zsidó vallásúként élte az életét. Amikor 1979-ben találkoztak, viselkedésük, beszédük, mozgásuk hasonlósága megdöbbentő volt. Az ikerkutatás kapcsán két tudós munkássága figyelemre méltó, Thomas Bouchardo és Luigi Gedda tett sokat a jelenség hátterének feltárásáért. Gedda, aki közel tizenötezer ikerpárt vizsgált meg, a szinkronisztikus történések magyarázatára kidolgozta az „Életóra” hipotézist.
Láttuk tehát, hogy a véletlen egybeesések, vagy másként a kis valószínűségű események kérdésében nem egységes az álláspont. Hogy kinek van igaza? Határozott választ adni erre a kérdésre lehetetlen, mivel az egyik oldal a képletekben rejlő igazságra, a másik pedig a tapasztalat adta bizonyosságra fog hivatkozni, így a probléma továbbra is megoldatlan marad.
Források:
- Allan Combas és Oliver Holland: Szinkronicitás
- C. G. Jung: Az ember és szimbólumai
- Avar János: Kennedyek
- Jim Bishop: Lincoln utolsó napja
- Sós Endre: Lincoln
- Amire nincs magyarázat
- (válogatás)
- Marie-Louise von Franz:
- Archetípusos minták a mesében
- Harry Mulish: Freud-Oidiposz
- http://www.snopes.com/
- http://hu.wikipedia.org
- Polaris - A holdbéli Duna és Tisza nyomában
[forrás: Kapu]
» Parapszichológia - A Szinkronicitás
Kérlek támogasd a Parapszichológia Könyvtárat!
(Please support the Parapsychology Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
