"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[ » Parapszichológia Könyvtár « ]
» keret nélkül «

[ előre » ]

Paulinyi Tamás

Hol járunk álmainkban?

Az álmok pszichológiai és parapszichológiai megközelítései

- Dreams and Parapsychology -

2003.

Amikor az alvó ember agyhullám-periódusai álomszakaszokról árulkodnak, az asszisztens felébreszti, és álmának tartalmáról kérdezgeti. A férfi csak az utolsó jelenetekre emlékszik; erotika és agresszió keveredett bennük. Valami cirkuszszerű sátor zegzugos folyosóin érthetetlen módon egy meztelen nő elől kellett menekülnie, mindeközben egyre sűrűbb sártengeren küszködve át magát...

Az alváslaboratóriumban a megnyugtatóan duruzsoló számítógépek zaján és a fel-felhorkanó alvó ember neszein túl csend honol. Egy másik szobában egy illető, egy fotó szemlélésében elmerülve, másra sem vágyik, mint hogy gondolatai, észleletei az alvó ember álmaiban megjelenjenek. Egy intenzív, bizarr hangulatú képet szemlél, amelyen hiányos öltözetű hölgyek iszapbirkózása látható. Amikor az alvó ember agyhullám-periódusai álomszakaszokról árulkodnak, az asszisztens felébreszti, és álmának tartalmáról kérdezgeti. A férfi csak az utolsó jelenetekre emlékszik; erotika és agresszió keveredett bennük. Valami cirkuszszerű sátor zegzugos folyosóin érthetetlen módon egy meztelen nő elől kellett menekülnie, mindeközben egyre sűrűbb sártengeren küszködve át magát.

Ilyen és ehhez hasonló eredmények gyakran születnek az olyan kísérletekben, ahol az álmok vizsgálatát az érzékszerveken túli észlelések megfigyelésével kötik össze. Bár az alvás és az álom testi és lelki mechanizmusai még önmagukban is tisztázatlanok, tény, hogy az álmokhoz kapcsolódó misztikus, vagy mondjuk úgy, paranormál élmények még nagyobb feladat elé állítják a kutatókat. Az álmok megtapasztalása az emberiség történetének kezdete óta a legszemélyesebb élményként nyújtja egy olyan tudati valóság megélését, amelyben a megszokottól láthatóan távol járunk, ugyanakkor ahhoz hasonlóan saját lényünk fürkészi benne az álomvilág beláthatatlan horizontjait. József biblikus álomlátomását a hét szűk esztendőről, Emese álombéli fogantatását, Nostradamus jövőlátó álmait mindnyájan ismerhetjük, kollektív történetírásunkból az álmoknak akár történelmi szintű jelentéseiről is számtalan példát idézhetnénk. Az álmok az ősidőktől kezdve egy másik, láthatatlan világ megragadását ígérték a beavatottak számára, megfejtésüket álmoskönyvek, pszichoanalitikusok receptjei kínálják számunkra ma is.

Álom Ösvény

Sorozatom olvasói már most sejthetik, hogy ezt az ezoterikus körökben oly sokszor és alaposan taglalt témát, integrációs törekvéseimnek megfelelően, az emberi megismerés két fő irányából igyekszem az alábbiakban megközelíteni, hangsúlyozva a pszichológia feltevéseit. A rendelkezésre álló pszichológiai elméletek nemcsak az álmok, de az alvás szerepét illetően sem jutottak még egybehangzó magyarázatokra. Nézzük meg most mindenekelőtt, mit tud, mit tart ma a természettudományos megismerés az alvás és az álmok mindannyiunk életében mindennaposan tapasztalt jelenségéről. Hogy mennyire meghatározó állapotunkról van szó, nem árt emlékeztetni magunkat arra, hogy életünk egyharmadát tulajdonképpen átalusszuk. Speciálisan védett és kényelmes környezetet biztosítva ehhez, esténként elbúcsúzunk egymástól, elveszítjük eszméletünket, s hogy a napszakokat átívelő mozdulatlanság milyen sértetlenséget élvez, ahhoz elég, ha egy váratlan hajnali telefonhívás emlékét felidézzük.

Mégis mi az, ami ennyire fontos és nélkülözhetetlen ebben a rejtélyes állapotban? Akik már végeztek sportszerű testedzést, tudják, hogy a szervezet a pihenési szakaszokban képes igazán fejlődni, aki már volt nagybeteg, tudja, hogy az alvás és a testi pihenés a gyógyuláshoz is alapvető feltétel. Az alvás szerepe még lényegesebbnek tűnik a pszichológiai folyamatokat tekintve. Egy átlagos ember két-három nap virrasztás után nyűgös lelki ronccsá válik, állapota a részegséghez hasonló, szellemi képességei romlanak, az erős érzékszervi ingerek fájdalmassá fokozódnak, majd hallucinációk is megjelenhetnek. Az ébren maradás egy idő után tarthatatlanná válik, az illető a legképtelenebb helyzetben elalszik, mondhatjuk, kimegy nála a biztosíték. A vezető pszichológiai elméletek szerint erre azért van szükség, mert tudatunk az éber információözönben naponta túlterhelődik, és alvás közben, álmunkban egyfajta agyi söprögetésre, rendrakásra nyílik lehetőség.

Az alvást és az álmot eddig együtt említettem, de itt az ideje, hogy az alvás fázisai között megismerjük a különbségeket. Valószínűleg sokan tudják azt, hogy az alvásnak különböző mélységű szakaszai váltják egymást az éjszaka folyamán - ezekre más-más agyhullámritmus jellemző -, illetve van több olyan szakasz - ezeket az alvó ember gyors szemmozgásai jelzik (REM-fázis) -, amikor az álmok megjelennek. Az álmodás ideje alatt mérhető agyhullámjelek legalább annyira különböznek az alvás más szakaszaiban mérhetőktől, mint mindkettő az ébrenlét állapotára jellemző jelektől. Az álomszakaszok kezdetén rendszeresen felébresztett ember vagy kísérleti állat hiába alussza át a többi alvásállapot több órás szakaszait, ha az álom lehetőségétől megfosztják, hamarosan jelentkeznek nála a már fentebb említett aggasztó jelek.

Álom

Álmodni tehát kell, illetve minden ember mindennap álmodik. E kijelentés után szinte hallom a gyors tiltakozásokat, hogy ez nem pont így van, hiszen X-nek meg Y-nak, sőt Z-nek sosincsenek álomélményei. Itt kell megállnunk egy pontosítás végett. Az álom élménye és az álom emléke két különböző dolog. Aki nem emlékszik az álmaira, az attól még ugyanúgy átéli - éjszakánként átlagosan négyszer-ötször - az álmokra jellemző REM-szakaszokat. A REM-fázisból felébresztett ember pedig szinte mindig álomélményekről számol be, ami ez esetben természetesen álomemlékként értékelhető. Ezek az emlékek, ha egyáltalán tudatosulnak, igen illékonyak, általában már az ébredést követő percekben visszasüllyednek ismeretlen tudattalan régióinkba. Bár bizonyos nézetek szerint (Crick és Mitchison, 1986) az álmoknak, mint az agy törlő-takarító munkájában felejtésre ítélt téves asszociációknak a felidézése egyenesen káros lehet, úgy gondolom, hogy praktikus értékelhetőségüket sokkal több pszichológiai megközelítés tanúsítja.

Az álmok szimbólumainak megfejtése azonban már ismét többféle megközelítésben történhet. Az álombéli történetek, jelek értelmezése leginkább csak saját lelki, szellemi környezetünk ismeretében működőképes. Mit szólt volna bármely álmoskönyv vagy pszichoanalitikus F. Kekulé kémikus álmához, amelyben a hagyomány egyik verziója szerint kígyók kergették egymást körbe-körbe, egymás farkába harapva egy gyűrűt alkotván. Kekulé mindenesetre megértette a szimbólumot, kutatásaiban ugyanis a benzol molekuláris szerkezetére nézve kereste a választ. Ma már Kekulé álmának köszönhetően mi is tudjuk, hogy a benzolmolekulában a szénatomok gyűrűs elrendezésben kapcsolódnak össze.

A példákat folytathatnánk hosszan (Edison, Leonardo da Vinci...); általában a művészek és feltalálók gyakran profitálnak álmaikból. Edison zseniális feltalálóhoz illetően a feltalálás folyamatát is feltalálta, neki legalábbis működött. Megoldásra váró gondolataiba mélyedve egy kényelmes karosszékben hátradőlt, miközben karfára támasztott markaiban egy-egy vasgolyót szorongatott. Mikor álomba merült, ujjai elernyedtek, a golyók az odakészített bádogvödrökbe zuhanva felébresztették, s ő jegyzetelni kezdett.

Az ébredés utáni pillanatokban - ha vesszük a fáradságot - mi is készíthetünk jegyzeteket álmaink tartalmáról, amelyekben később lényeges üzenetekre bukkanhatunk. Az álom megragadása és kulcsszimbólumainak rögzítése vélhetően a tudatelőttes emléktárába emeli álomemlékeinket, melyek onnan az eltalált és hozzájuk kapcsolt kulcsgondolatokkal visszaidézhetők.

Sokaknak feltűnhetett, hogy a cikkben eddig még nem részleteztem a parapszichológiai kutatások álmokra vonatkozó eredményeit, feltevéseit. A bevezetőben is idézett kísérlethez hasonlóakban ugyanis az éber kísérleteknél jóval intenzívebb ESP-hatások ismerhetők fel. A REM-fázisból ébresztett ember álmai sokszor részletekbe menően tartalmaznak telepatikus momentumokat, például egy, a számukra ESP útján küldött fotóról, festményről, videorészletről. A telepátiához hasonló módszerekkel vizsgálható prekogníciós - jövőérzékelési - kísérletek hasonló szinten többletet mutatnak az álom állapotában mérve, hitelesítve a jövőlátó álmok mitológiákból is jól ismert jelenségét. A dolgok megálmodásának lehetősége természetesen számunkra sem csak a laboratóriumokban adott. Az álmok kötetlen tudati világában elméletileg bárhol és bármikor járhatunk, továbbá bármilyen információhoz hozzájuthatunk, tér-idő korlátokat nem ismerő PSI-képességeink segítségével.

S hogy hol is járunk álmainkban? A kérdés költői, ugyanis a kis halálnak is nevezett álom valószínűleg nem térkoordináták közt közlekedik. A testelhagyás, a halálközeli élmények és, most már tegyük hozzá, az álmok világa a tudat virtuális dimenzióiban létezik. Ez az a tudati szféra, ahol a jelek szerint mindnyájunknak szükségszerű napi jelenése van, s ahonnan talán az élethez szükségesen kellő idealizmusunk is táplálkozik.

[forrás: Harmonet]

 

» Parapszichológia - Álom és módosult tudatállapot

» Spirituális Ezotéria - Álom az álomban: A tudatalatti nyelve

Kirlian

Kérlek támogasd a Parapszichológia Könyvtárat!
(Please support the Parapsychology Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Psi Phi

Top


         

                         

 
[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 04-04-2010