"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[» Buddhista Könyvtár «]
» keret nélkül «

[ előre »]

 

Vimalakírti-nirdésa szútra

Részletek a Vimalakírti-nirdésa szútrából

fordította Agócs Tamás

1. A teljes és végleges megvilágosodás
(Vsz. 45-47.)

Akkor a Magasztos így szólt Maitréja bodhiszattvához:

– Eredj, látogasd meg a Szeplőtelen Hírnevűt, és kérdezd ki a betegsége felől!

Mire Maitréja így szólt a Magasztoshoz:

– Magasztos, én nem merem meglátogatni ezt a szent embert, hogy alázatosan érdeklődjem az egészségi állapota felől. S hogy miért? Azért, mert jól emlékszem rá, hogy amikor Szamtusita istenfivel és a többi tusitabéli ifjúval Dharma-konferenciát rendeztünk a nagyrahivatott tékélyharcosok tántoríthatatlansági szintjéről, a Szeplőtelen Hírnevű odajött és azt mondta:

– Maitréja, a Magasztos megjósolta Neked, hogy valamelyik életedben eléred a felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodást. Mondd, melyik életedre vonatkozik ez a jóslat? Valamely múltbelire, a jelenlegire, vagy egy jövőbelire? Ha egy múltbelire, akkor annak már rég befellegzett. Ha egy jövőbelire, az sosem jön el. Ha pedig a jelenlegire, akkor jól nézel ki, mert az meg nincs sehol! Hiszen a Magasztos maga mondta: „Koldusok! Egyetlen pillanat alatt születtek, vénültök és haltok meg, teremtettek és létesültök újra.” Ha pedig nem valamelyik életedre, hanem a sosem keletkezett bizonyosságra vonatkoztatod a jóslatot, akkor is bajban vagy, mert a nem keletkezett egyrészt megjósolhatatlan, másrészt képtelen elérni a teljes és végleges megvilágosodást.

– Maitréja, mondd meg nekem: a teljes és végleges megvilágosodásodra vonatkozó jóslatot a Valóság (tathatá) létrejöttére, vagy megszűnésére vonatkoztatod-e? A Valóság nem jött létre és nem szűnik meg: sem létrejönni, sem megszűnni nem fog sosem. Maitréja, a Te Valóságod épp olyan, mint az összes közönséges lényé, az összes tartamé és az összes megvilágosodotté, így ha a jóslat a Te megvilágosodásodra vonatkozik, akkor egyben minden lény megvilágosodására kell vonatkoznia, mert a Valóságban sem kettősségek, sem különbségek nincsenek. Ó, Maitréja, amikor Te eléred a teljes és végleges megvilágosodást, ugyanakkor minden élőlénynek el kell érnie, mert a megvilágosodás az összes lény felismerése.

– Ó, Maitréja! Amikor Te eléred a végső ellobbanást, akkor minden lénynek el kell érnie azt. S hogy miért? Azért, mert a Beérkezett nem távozik a végső ellobbanásba mindaddig, amíg az összes lény oda nem távozik. Hogy miért? Mert ő látja, hogy az összes lény a végső ellobbanás természetével rendelkezik.

– Ne vezesd hát félre, és ne ámítsd ezen isteni ifjakat a tanításaiddal, hiszen a megvilágosodásba sem megérkezni, sem benne maradni, sem eltávozni onnan nem lehet.
Ó, Maitréja! Inkább arra vezesd rá ezen isteni ifjakat, hogy hagyjanak fel a megvilágosodás fogalmi szemléletével, mert a megvilágosodás sem testileg, sem tudatilag el nem érhető.

– A megvilágosodás megszűnés, mert megszűnik ott minden megkülönböztetés. A megvilágosodás feltétlen, mert nincs ott semmiféle feltételezés. A megvilágosodás szabadság, mert nincs ott semmiféle egyéni késztetés. A megvilágosodás győzelem, mert nincs ott semmiféle egyéni meggyőződés. A megvilágosodás kétségtelen, mert nincs benne semmiféle kételkedés. A megvilágosodásban nincs tudatműködés, nincs feszültség és zaklatottság, mert a megvilágosodásban nincs kötelesség.

– Ó, Maitréja, mivel a megvilágosodás mentes minden kötöttségtől, csak a ragaszkodás megszüntetése által ismerhető fel. A megvilágosodás helye csak a tartam-tartományban (dharma-dhátuban) fellelhető. A megvilágosodás a Valóság felismerése; a megvilágosodás a valóság peremén túl található. Mivel a megvilágosodásban nincs felfogó tudat és felfogott tárgy, csak a kettő egybeesésében fedezhető fel.

– Ó, Maitréja! Mivel a megvilágosodott tudat a térrel egyenlő, a megvilágosodás egyenletes. A megvilágosodás nem összetett, mivel létre nem hozható, meg nem szüntethető, fenn nem tartható és meg nem változtatható. A megvilágosodás mindentudás, mert benne az összes élőlény tudata, minden cselekedete és gondolata megismerhető. A megvilágosodás érzékszervileg és értelmileg fel nem fogható.

– Ó, Maitréja! A megvilágosodás szenvtelen, mert az ösztönös fogantatások szenve nem szennyezi. A megvilágosodás nem helyhez kötött és fel nem osztható, mert sem a valahol, sem a sehol fogalmával nem érzékeltethető. A megvilágosodás semmiből sem keletkező, mert a Valóságban sem itt, sem ott nem található. A megvilágosodás csak egy szó, de még az sem vonatkozik semmire.  A megvilágosodásban nincsenek hangulati ingadozások, mert a megvilágosodásban nincs mit letagadni vagy erőltetni.

– Ó, Maitréja! A megvilágosodásban nincs zűrzavar, mert a saját természeténél fogva kristálytiszta. A megvilágosodás világosság, mely lényegében színtiszta ragyogás. A megvilágosodás megragadhatatlan, mert tárgyként nem felfogható. A megvilágosodás semmitől sem különböző, mert csak az összes tartam azonosságaként megvalósítható. A megvilágosodás példátlan, mert semmivel sem példázható. A megvilágosodás illékony, mert nehezen megvalósítható. A megvilágosodás mindent magába foglal, mint a tér.

– A megvilágosodás tehát sem testileg, sem tudatilag el nem érhető. S hogy miért nem? Mert a test fűhöz, fához, falhoz, ösvényhez és káprázathoz hasonlít. A tudat pedig formátlan, megragadhatatlan, feneketlen és megismerhetetlen.

– Magasztos, amikor a Szeplőtelen Hírű elmondta ezt a tanítást, kétszáz isteni herceg azon nyomban felfogta az időfeletti valóság természetét, én pedig teljesen elbátortalanodtam. Ezért nem merem most meglátogatni ezt a szent embert, hogy alázatosan érdeklődjem az egészségi állapota felől.

2. A nagybeteg megvígasztalása
(Vsz.58-9.)

A beteg tökélyharcos a következőképpen gondolkodjék: "Amilyen valótlan és nemlétező az én betegségem, ugyanolyan valótlan és nemlétező az összes lény betegsége is." Ha erre gondol, nem esik a segíteni akarás hibájába, és nagy együttérzés fakad benne az összes lény iránt. A járulékos szenvek eltávolítására irányuló nagy együttérzés az élőlényekben nem lát születést. S hogy miért? Azért, mert a segíteni akarás hibájába eső nagy együttérzés a születések hosszú során át elcsüggeszti a tökélyharcost. Ám a kényszeredett segítő szándéktól mentes nagy együttérzés nem csüggeszti el a tökélyharcost a születések hosszú során át. Miután semmiféle vélemény és akarás nem kényszeríti, szándék nélkül születik meg, és születése máris olyan, mint a megszabadulás. Miután már eleve szabadon jön a világra, elegendő ereje és tehetsége van ahhoz, hogy a fogságban sínylődő lényeknek megmutassa a szabadulás útját. Ahogyan a Magasztos mondta: " Aki maga is rab, az hogyan szabadíthatná meg a többi rabot? Az embernek szabadnak kell lennie ahhoz, hogy másokat is megszabadíthasson!" Ezért a tökélyharcos mindig csak a szabadságban osztozzon a többiekkel, a rabságban sose!

Mi a rabság és mi a szabadság?

Módszer nélkül a létezés szabadságához kötődni a tökélyharcosnak rabság. Módszerrel a létesülésben alámerülni — szabadság.

Módszer nélkül ízlelgetni a különböző elmélyülések és révülések zamatát, a tökélyharcosnak rabság. Módszerrel ízlelgetni a különböző elmélyülések és révülések zamatát — szabadság.

A módszer által érintetlen bölcsesség a tökélyharcosnak rabság. A módszerrel ötvözött bölcsesség — szabadság.

(eddig)

Mi az a módszer által érintetlen bölcsesség, ami rabság? Külön gondot fordítani az ürességre, a jeltelenségre, a kívánhatatlanságra, és nem fordítani gondot az ismérvekre, a szépséges díszítőjegyekre; az oszlatva-sugárzó övezet ékítményeire és az élőlények megérlelésére.

Mi az a módszer által megérintett bölcsesség, ami szabadság? Külön gondot fordítani az  ismérvekre és a szépséges díszítőjegyekre; az oszlatva-sugárzó övezet ékítményeire, és az élőlények megérlelésére, és mindeközben jól ismerni az ürességet, a jeltelenséget és a kívánhatatlanságot.

Mi az a bölcsesség által érintetlen módszer, ami rabság? A vélekedésekben, az ösztönszerű késztetésekben, a hajlamokban, a ragaszkodásokban és az indulatokban rejtőző erénygyökér-kezdeményeket nem felajánlani a megvilágosodás javára.

Mi az a bölcsesség által megérintett módszer, ami szabadság? A vélekedésektől, az ösztönszerű késztetésektől, a hajlamoktól, a ragaszkodásoktól és az indulatoktól mentes erénygyökér-kezdeményeket felajánlani a megvilágosodás javára.

Ó, Mandzsusrí! Ezeken a gondolatokon tűnődjék el a tökélyharcos! Bölcsessége az, hogy nem gondol a testére, lelkére és a betegségére, hanem felismeri a saját szenvedését, ürességét és éntelenségét. Módszere az, hogy nem hagyja el a test betegségét, a létesülés folyamát nem vágja el, hanem gondoskodik a lények boldogulásáról.

Bölcsessége továbbá az a felismerés, hogy a test, a lélek és a betegség egymáshoz képest nem régi, de nem is újkeletű; módszere pedig az a meglátás, hogy a test, a lélek és a betegség lecsillapítása és megszüntetése csak az időn túl lehetséges.

3. A kettősség nélküli Tan Kapuja
(Vsz. 85-90.)

A Szeplőtlen Hírnevű megkérte a tökélyharcosokat, adjanak tanítást a kettősség nélküli Tan-Kapun való belépésről:

A Tartamvarázsló nevű tökélyharcos így szólt:

— A kezdet és a vég két különböző dolog, de aminek nincs kezdete és eredete, annak vége sincs soha. Aki el tudja viselni, hogy semminek sincs kezdete, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Dicsőség Illata nevű tökélyharcos így szólt:

— Az "én" és az "enyém" két különböző dolog, de ha semmire sem fogom rá: "én", semmi sem lesz az "enyém". Aki semmire sem fog rá semmit, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Dicsőség Építménye nevű tökélyharcos így szólt:

— A szenves érzelemvilág és a megtisztulás két különböző dolog. De aki a szenves érzelemvilágot teljesen megismeri, az nem nagyképűsködik a megtisztulás miatt. Aki az összes nagyképűség legyőzéséhez és kiegyenlítődéséhez vezető úton elindul, az a kettőség nélküli Tan-Kapun belép.

A Szépkezű nevű tökélyharcos így szólt:

— A megvilágosodott és a hallgatói tudat két különböző dolog. De aki a tudatot káprázatszerűnek tekinti, az sem megvilágosodott, sem hallgatói öntudattal nem rendelkezik. Aki a tudatállapotok egyformaságát felfogja, az a kettőség nélküli Tan-Kapun belép.

A Nyilas nevű tökélyharcos így szólt:

— Az erkölcs és az erkölcstelenség két különböző dolog. De aki sem bűnre, sem erényre nem áhitozva, a meghatározottság és meghatározatlanság egységét megérti, az a kettőség nélküli Tan-Kapun belép.

Az Oroszlán nevű tökélyharcos így szólt:

— A bűn és a bűntelenség két különböző dolog. De aki az eredendő tudás villámként hasító fényében belátja: "nem vagyok sem rab, sem szabad", az a kettőség nélküli Tan-Kapun belép.

Az Oroszlán-elme nevű tökélyharcos így szólt:

— A szenny és a szennyezetlenség két különböző dolog. Aki az egy-azonosság valóságára ráébred, az sem mocskot, sem mocsoktalanságot nem ismer többé. Aki e ráébredés és rá nem ébredés megléte és meg nem léte között nem tesz különbséget, az a fogalomalkotás csomóját kioldja, és a kettőség nélküli Tan-Kapun belép.

A Jóratörekvő nevű tökélyharcos így szólt:

— A boldogság és a boldogtalanság két különböző dolog. Aki a kristálytiszta, időtlen tudás kedvéért felhagy a számítgatással és a világűrrel azonos elméhez sem ragaszkodik, az a kettőség nélküli Tan-Kapun belép.

A Sóvárgás-nélkül-való nevű tökélyharcos így szólt:

— A világi és a világfeletti két különböző dolog. Aki a világ ürességét felfogja, az a lét-óceánban nem merül alá, de át se kel rajta; nem marad benne, de túl sem szárnyalja. Aki nem merül alá és nem kél át rajra, nem marad benne, de túl sem szárnyalja, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Megfegyelmezett Elme nevű tökélyharcos így szólt:

— A létforgatag és az ellobbanás két különböző dolog, de aki a létforgatag lényegét átlátja, az nem forog körbe a szamszárában és a szenvedés tüzét sem lobbantja el. Aki megérti, mit jelent ez, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Saját-szemével Látó nevű tökélyharcos így szólt:

— A múló és a múlhatatlan két különböző dolog. Ami elmúlhat, az mintha már el is múlt volna; de ami már elmúlt, abban mi múlhat el? Ezt hvják múlhatatlannak. Ami múlhatatlan, az csak egy pillanat, de ez az egy pillanat sosem múlik el. Aki ebben a pillanatban él, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Titokzatos nevű tökélyharcos így szólt:

— Az én és az éntelenség két különböző dolog, de aki a saját énségét sehol sem látja, az minek az éntelenségét láthatja be? Aki megérti, hogy e kettő lényegében nem különbözik, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Villámisten nevű tökélyharcos így szólt:

— A tudás és a nemtudás két különböző dolog, de amilyen a nemtudás, a tudás is olyan; a nemtudás pedig meghatározatlan, kiszámíthatatlan és túl van mindenen, ami előre látható. Aki ezt megvalósítja, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

Az Örömmel-látott nevű tökélyharcos így szólt:

— Az érzékelt világ és az üresség két különböző dolog (és ez a többi négy halmazra is igaz). De az ürességben az érzékelt világ nem múlik el — e világ a saját természeténél fogva üres; az ürességben a tapasztalás nem múlik el — a tapasztalás a saját természeténél fogva üres. Aki tudja, hogy a ragaszkodás öt halmaza időtlen időktől fogva ilyen, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Fénykoszorú nevű tökélyharcos így szólt:

— A négy elem és a tér tartománya két különböző dolog. De a négy elem valójában tér-természetű, mert korábbi létük is olyan, mint a tér, későbbi létük is olyan, mint a tér, és mostani létük is olyan, mint a tér. Az elem-tartomány időtlen tudomásával az ember a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

Az Éles-elméjű nevű tökélyharcos így szólt:

— A szem és a látható forma két különböző dolog, de aki jól tudja, mi a szem, az a formához nem ragaszkodik, az a formára nem haragszik, az a formát nem érti félre, és ezt megnyugvásnak hívják. A fül és a hang, az orr és a szag, a nyelv és az íz, a test és az érzet, az elme és a tartam ugyanúgy két különböző dolog; de aki jól tudja, mi az elme, az a tartamhoz nem ragaszkodik, az a tartamra nem haragszik, az a tartamot nem érti félre, és ezt megnyugvásnak hívják. E megnyugvásban megállapodva, az ember a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Kifogyhatatlan-elméjű nevű tökélyharcos így szólt:

— Az adakozás és a mindentudás, aminek szentelik, két különböző dolog; de az adakozás lényegében mindentudás, a mindentudás pedig lényegében adakozás. A fegyelem, a tűrés, az erőfeszítés, az elmélyülés és a megismerés, valamint a mindentudás, aminek szentelik, két különböző dolog; de a mindentudás lényegében megismerés, a megismerés pedig lényegében mindentudás. Aki ezt az egy módszert követi, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Mélységes-elméjű nevű tökélyharcos így szólt:

— Az üresség és a jeltelenség és megkívánhatatlanság két különböző dolog. Ám ami üres, azt nem jelzi semmi, és amit nem jelez semmi, az megkívánhatatlan. Arra sem elme, sem tudat nem irányulhat, mert az az embernek eszébe sem juthat. Aki egyetlen megszabadulás kapujából az összes megszabadulás kapuját meglátja, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Megbékélt-érzékű nevű tökélyharcos így szólt:

— A Buddha, valamint a Dharma és Szangha két különböző dolog. De a Buddha lényege a Dharma, a Dharma lényege pedig a Szangha — egyik sem összetett dolog. Ami nem összetett, az olyan, mint a tér, és minden tartam a térhez hasonlítható. Aki ehhez tartja magát, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

Az Akadálytalan Szem nevű tökélyharcos így szólt:

— A mulandó dolgokkal való azonosulás és annak megszűnése két különböző dolog. De a mulandó világ maga a megszűnés, mivel a halmazokkal való azonosulás sohasem született, a tudat pedig sem magát a világot, sem annak megszűnését nem észleli. A megszűnés lényegében meg nem különböztetés: a fogalmi tudat teljes lecsendesítése. Aki megérti, hogy ami nem jött létre, az nem múlik el, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

Az Érdem-termőföld nevű tökélyharcos így szólt:

— Az érdemdús, az érdemtelen és a semleges tettek megkülönböztetése kettősséget jelent. Nem törekedni sem érdemdús, sem érdemtelen, sem semleges tettekre — kettősség-nélküli szemléletet jelent. Mivel önmagában véve minden tett üres, végsősoron sem érdem, sem érdemtelenség, sem semlegesség, sem ezekre való törekvés nem létezhet. Aki ezt nem gyakorolja, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Tündérrózsa-ültetvény nevű tökélyharcos így szólt:

— Az én és az akarat, amiből születik, két különböző dolog. Ám aki önmagát jól ismeri, az nem akar semmi mást. Aki az én és az akarat egységét megértve, gondolat nélkül van tisztában magával, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Bátor-szív nevű tökélyharcos így szólt:

— A látó és amit lát, két különböző dolog. Ha az érzékelés a tapasztalást megosztja, akkor a kettősség megszüntetése nem érzékelést jelent. Aki semmihez sem kötődik és semmit nem vet el, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Hold-felülmúló nevű tökélyharcos így szólt:

— A sötétség és a fény két különböző dolog, de az egy-azonosság révületében, ahol nincs fény, sem sötétség, a kettősség megszünik. Aki minden tartam egy-azonosságát épp így látja be, az a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Kezében-Kincsjel nevű tökélyharcos így szólt:

— Aki a megnyugvást kívánja, és a szamszárát gyűlöli, az kettősségben él. De aki nem kívánja a megnyugvást és a szamszárát sem gyűlöli, az a kettősséget megszünteti. Azt kérditek, miért? Mert a rabságból ugyan meg lehet szabadulni; de akit semmi sem tart fogva, az mitől szabadulhatna meg? A nem rab és nem szabad koldus, aki nem kíván és nem gyűlöl, a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép,

A Mindenképp Jó nevű tökélyharcos így szólt:

— A tér és az idő két különböző dolog. De aki belátja, hogy mozgás nem létezhet sem kívül, sem belül, sem térben, sem időben, az a kettő közös eredőjében halad mozdulatlan és a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Kincs-erőd Királya nevű tökélyharcos így szólt:

— A jó és a rossz út két különböző dolog. Ám aki úton van, az soha nem téved el, és mivel tudja, hogy hol jár, sem jó, sem rossz, sem úttalan útnak nem képzeli. Tudván, hogy mindkettő képzelet, nincs benne meghasonlás és a kettősség-nélküli Tan-Kapun belép.

A Valódi Öröm nevű tökélyharcos így szólt:

— Az igazság és a hazugság két különböző dolog. Ám aki látja az igazat, az igazságot sem lát sehol; hazugságot hogyan is láthatna ott? Az igazságot az ember nem a hús-vér szemével, hanem a megismerés szemével pillantja meg. amely úgy lát, hogy nem néz és nem vesz észre semmit. Aki nem néz, és nem vesz észre semmit, az a kettősség-nélküli Tan-kapun belép.

Miután a tökélyharcosok mind előadták tanításaikat, az Örökifjú Mandzsusríhoz fordultak:

— Ó, Mandzsusrí! Hogyan lépjen be a tökélyharcos a Tan kettősség nélküli Kapuján?

Mire Mandzsusrí így szólt:

—Ó, nemes ifjak, bár mindannyian helyesen szóltatok, a kettősség mégis ott lappangott minden szavatokban. A kettősség nélküli Tan-Kapun csak az léphet be, aki egyetlen tanítást sem ismer, nem beszél semmiről, nem mond semmit, nem magyaráz, nem hirdet és nem tanít semmit.

Ezután Mandzsusrí a Szeplőtlen Hirnevűhöz fordult:

— Mi már mindannyian előadtuk tanításainkat. Alázatosan kérünk Téged is, taníts meg minket a kettősség nélküli Tan Kapujára!

Erre a Szeplőtlen Hírnevű csendben maradt.

Mire az Örökifjú Mandzsusrí így szólt hozzá:

— Helyesen szóltál! Bizony, így lép be a tökélyharcos a Tan kettősség nélküli Kapuján, melyre nincs szó, se hang, se gondolat!

Erre az ötezer tökélyharcos mind belépett a Tan kettősség nélküli Kapuján azzal, hogy képes volt elviselni az időfeletti valóság tekintetét.

 
Word formátumban [« word ]

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Begging Bowl


         

                         

 

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 11-02-2011