Tarr Dániel
Thaiföld Két Rejtett Arca
- Two Faces of Thailand -
| |
1997.
|
Word formátumban [« word ]
|
A Mosolygós Arc
Thaiföld a legmegkapóbb Délkelet-ázsiai ország, hiszen a mindennapi ember Ázsiáról alkotott homályos elképzeléseit tökéletesen összegzi: aranyozott templomok, buja rizsföldek, egzotikus ételek, kedves, mosolygós emberek. “A mosoly országa”, általában így jellemzik Thaiföldet, melynek társadalma sokat merít gazdag kulturális örökségéből. A modernkori változások nem gyengítették az évszázados buddhista hagyományokat, de miközben Thaiföld mélységesen filozofikus maradt, előre is haladt az idő múlásával.
|
A thaiföldiek kilencven százaléka a hagyomány szerinti ortodox buddhizmus hinajána iskoláját követi, bár a későbbiekben a thaiföldi buddhizmus sok mahajána tanítással bővült. A buddhizmus Srí Lankáról érkezett és lett hivatalos államvallás a Kr.e. 3. században. Tanításai gyorsan felváltották a helyi animisztikus hiedelmeket, bár az animizmus és a hinduizmus jellegzetességei sok szokásban felbukkannak; mint például a hagyományos thai esküvői szertartásnál. Továbbá a hindu bráhmin papok vezetésével zajlik le az évi királyi szántási ceremónia Bangkokban, mely az ősi védikus hagyományoknak megfelelően a termékenységet és a jó termést biztosítja. Bár hagyományosan és törvényesen a királynak buddhistának kell lennie, ő egyben híve minden más, a népei által gyakorlott vallásnak is. Az iszlámnak főleg a szunnita csoportjához tartozó muzulmánok alkotják a második legnagyobb vallási közösséget. A keresztények száma 3000.
Bár a buddhizmus sok alapvető tanítása: például “cselekedj másokért” sok rokon vonást mutat a kereszténységgel, ők mégis ateistáknak tartják őket, mert nem hisznek a Mindenható Istenben. A buddhisták a “Dhammát”, Buddha tanítását követik, melynek központi tanítása a “Négy Nemes Igazság”, mely a buddhista filozófia alapja. Ez magában foglalja az egyénnek a létezéshez fűzött fizikai és szellemi viszonyát, s íly módon döntő mértékben befolyásolja a thai jellem fejlődését. Mint a többi buddhista, a thai emberek is hisznek abban, hogy földi életük csupán a ‘világi fejezete’ a születés és halál folyamatos körforgásának, s elismerésre méltó cselekedeteik, nemes tetteik javíthatnak a következő újjászületés utáni helyzetükön. Számukra a legfontosabb, hogy ezen fejlődés érdekében helyes cselekedeteket hajtsanak végre, azaz “érdemeket” halmozzanak fel. |
A férfiak például azzal fejlődhetnek leginkább, ha szerzetessé válnak, de a lelki fejlődést szolgálja az is, ha adományokat adnak a kolostornak. A nők fejlődésük érdekében ételt készíthetnek a szerzeteseknek. Kora reggel Thaiföld-szerte láthatjuk az ételt gyűjtő szerzeteseket, akik a koldulással vallási kötelességüknek tesznek eleget. A fogva tartott madarak megvásárlása és elengedése is elismerésre méltó cselekedet. A gazdagok továbbá táncosokat fizetnek, hogy a bangkoki Erawan-szentély körül tartsanak előadást a virágfüzérekkel és aranyfüsttel borított szobrokban lakó isteneknek. Szintén gyorsan jut a Nirvánába, aki a wat fenntartását segíti. Új wat építése igen értékes tett.
Thaiföldön több mint 27 000 wat, azaz buddhista kolostor van. Általában a falvak szélén állnak a fallal körülvett épületcsoportok, melyek építészetileg a páratlan thai stílust képviselik. A fő szentélyt vagy botot a csillogó, többemeletes tetőzettel a vallási ceremóniákra használják. Hasonlóan díszített a mellékszentély, a vihran, itt közösségi összejöveteleket és meditációkat tartanak. A chedi vagy sztúpa pagoda stílusú épület, gyakran valamilyen ereklye vagy valamelyik szerzetes hamva fölött emelkedik. A nyitott oldalú sala fából készült pavilon, amelyet meditációknál és a halotti szertartásoknál használnak. A botban helyezik el az oltárt Buddha-szobrok kíséretében. Ezek lehetnek óriásiak, mint a bangkoki Wat Phóban a Fekvő Buddha, vagy aprók, mint Chiang Maiban a Kristály Buddha. Készülhetnek kőből, bronzból, tikfából, jade-ból, de színaranyból is. A hívők virág-, étel- vagy tömjénadományokat visznek a falusi watba, mely nem kizárólag a szerzetesi oktatás színhelye. Iskolák, kórházak is kapcsolódnak hozzájuk, de a szegény diákok, utazók és néha a vétkezők számára is szállást nyújtanak.
A buddhista szerzetesek híresek szellemi tudásukról, önuralmukról és tartózkodó életmódjukról. A világi személyekre vonatkozó öt legfőbb szabályon kívül - az emberöléstől, a lopástól, a hazugságtól, a házasságtöréstől és a szesz- és drogfogyasztástól való önmegtartóztatáson kívül - a szerzeteseknek még további 227 szabályt kell betartaniuk.
Mindenhova gyalog kell menniük, mert a motorizált közlekedés megzavarná tudatukat. Saját tulajdonukban csak a sáfrányszerű köntös és egy alamizsnagyűjtő csésze lehet. A nőkkel való érintkezés szigorúan tilos. Bangkokban az ortodox buddhizmustól különvált Santi Asokeként ismert mozgalom is létezik, tagjai vegetáriánusok, és egész életre szóló szexuális önmegtartóztatást fogadnak, mely Bangkokban nem kis próbatétel.
Ezentúl a hagyománynak megfelelően minden 20. évét betöltött thai férfinak watba kell vonulni legalább három hónapra, hogy tanulmányokat végezzen és megtanuljon meditálni. Erre az esős évszak kezdetén a Khao Phansa, azaz a buddhista nagyböjt a legmegfelelőbb idő. Azt mondják, Buddha ezt azért tartotta alkalmasnak, mert így kisebb a valószínűsége annak, hogy az emberek letapossák a friss rizshajtásokat. |
|
Az erős taoista hatásnak köszönhetően továbbra is felbukkanak animista gyakorlatok a buddhizmus thai értelmezésében. A férfiak és a nők egyaránt viselnek talizmánokat és amuletteket. A görög “szem”-hez hasonlóan ők is hisznek abban, hogy az amulettek segítségével távol tudják tartani a gonoszt. A thaiak semmilyen jelentős dologba nem fognak horoszkópjuk tanulmányozása nélkül. Esküvőket, költözködéseket csak akkor tartanak, ha a csillagok állása szerencsés. Az asztrológusok vagy tenyérjósok - általában kínaiak - mindig megtalálhatók a templomegyüttes árnyékos fái alatt. A szellemekről sem feledkeznek meg. A kedves kis házak a kertekben nem a thai kerti törpéké, hanem Phra Plumnak, a ház istenének épültek. Tartozhat ilyen szellemek háza otthonokhoz, kórházakhoz, szállodákhoz, irodákhoz és bevásárlóközpontokhoz. Emelvényen állítják fel, az árnyékos területen kívül, mivel a szellem nem foglalja el otthonát, ha az árnyékos helyen van. Az emberek naponta helyeznek el felajánlásokat pl. rizst, gyümölcsöt, virágot, faragott állatokat a szellemek háza körüli apró teraszon.
|
A thai buddhizmus és a hinduizmus sok közös elemet tartalmaz és sokban hasonló. A lerombolt Erawan Szállóhoz tartozó szellemek házát azért építették, hogy szerencsét hozzon a személyzetnek és a vendégeknek. Brahma oltalmába ajánlották, és valamilyen oknál fogva az évek alatt a nagyközönség körében nagyon népszerű lett. Mivel a thai mitológiában Erawan a háromfejű elefánt, a fából faragott elefánt közkedvelt ajándék. Egy másik nagy szellemnek a háza a River City bevásárlóközpont mellett van. A víz mellett élő emberek a szellemek házát khlongban emelték. Más helyi szentélyeknél fallikus oszlop látható, jelentősége nyilvánvaló - termékenységi szimbólum. A bangkoki Honvédelmi Minisztérium melletti Lakmuang kegyhelyet férfiak és nők is bálványozzák.
A thai nők híresek a szépségükről - az 1988-as Miss World is thaiföldi volt -, bájukról és a klasszikusan keleti, férfiak iránti engedelmességükről. Szerencsére az utóbbi csak az otthoni életre korlátozódik, mert bár külsőre törékenyek, a thai nőknek az üzleti életben nagyon is helyén van az eszük. Egy busztársaságot, valamint a bangkoki komphajók flottáját nők vezetik. A Dusit Thani szállodalánc tulajdonosa egy asszony, és sok más szállodában is nő az igazgató. Korábban virágárus volt Chiang Maiban a mostani multimilliomos, a régiségüzlet vezetője. A táncos hostessből pedig vidéki bordélyház- és golfpályatulajdonos lett. A thai otthonokban azonban jellemző a férfi agresszív despotizmusa - a nők verése kulturálisan elfogadott.
A thaiföldiek igen toleránsak, és ez az oka annak, hogy szemet hunynak a farang, azaz a külföldi viselkedés és öltözkedés felett. Hacsak nem fájdalmas számukra valami, a thai emberek mosolyognak és semmit nem szólnak. Valószínű azonban, hogy a lenge, megbotránkoztató öltözködés a kolostrokban ellenérzést fog kiváltani. A mindig jól öltözött thaiak nagyon kényesek személyes szokásaikkal kapcsolatban. Mindkét nembeliek waival üdvözlik egymást, azaz összetett tenyerüket felemelik, mintha imádkoznának. Minél magasabbra emelik, az üdvözlés annál tiszteletteljesebb. A thaiak nagyon nagyra értékelik, ha egy külföldi megtartja ezt a szokásukat. Nagy sértés viszont, ha lábfejünkkel feléjük mutatunk. Úgy értelmezik, hogy talpunkat Buddha felé fordítjuk. A látogatónak nem szabad viszont megsértődnie a thaiak magánügyek iránti kíváncsiságán, mint a családi állapot vagy a fizetés. Még ma is nagyon szokatlan, ha Thaiföldön valaki nem házasodik meg, bár a homoszexuálisok száma egyre növekszik. |
“Mai pen rai” - egy általános kifejezés. Körübelül azt jelenti: “ne izgasd magad - maradj nyugodt”. Különben is túl meleg van, hogy felizgassuk magunkat.
A Síró Arc
Sajnos ezt a mondást az északi-, hegyi falvakban igazán komolyan veszik, ahol a férfilakosság közel negyven százaléka ópium függő. A távoli északon fekvő törzsi falvakban, a meo, karen, yao, lahu, lesu, h’tin, khamu és marabi törzsek között ugyanis évszázados hagyománya van az ópiumfogyasztásnak. Ezek a kínai és tibeti eredetű törzsek az 1000 méter feletti hegyes vidékeken telepedtek le - mivel az ópiumtermesztésnek ez a legmegfelelőbb. Az olyan távoli északi városkák, mint a burmai határnál fekvő Mae Hong Son, Fang, Chiang Rai és Chiang Saen az ópiumcsempészek világa. Bár megőrizték alapvető törzsi kultúrájukat és szokásaikat, új szociális problémák elé néznek. Bár a környéken barátságosak és segítőkészek az emberek, sötétedés után nem ajánlatos az utcán tartózkodni - a helyenkénti fegyveres kíséret nem tréfa. Gyönyörű, öreg templomok és paloták láthatók némelyik nagyobb városban, de az a kevés turista, aki elvetődik ide, inkább az ópium miatt teszi meg a fárasztó utat, mely minden falu piacán meglehetősen könnyen beszerezhető.
Thaiföld legészakibb részét, Burma, Laosz és Thaiföld találkozását nevezik az “Arany Háromszög”-nek, mely az ópiumcsempészés természetes útja. A háromszög tényleges csúcsát a Sob Ruak és a Mekong folyók ködbe burkolt találkozási pontja alkotja Sob Ruaknál.
A csempészáruk közé tartozik az ópiumon kívül pl. a borotvapenge, fogkrém, golyóstoll, melyek Burmába és Laoszba vándorolnak, helyettük pedig lopott vallási kegytárgyak kerülnek ki.
A turizmus még ide is eljutott: a hatalmas feliraton ez olvasható: “Üdvözöljük az Arany Háromszögben”.
Chiang Mai-ból lehet kiindulni északra a hegyi törzsek felé, melyben segítségünkre lehet a helyi Törzsi Kutatóközpont. A gyalogtúrára a legjobb időszak novembertől januárig terjed, amikor az ópiumért termesztett mák virágzik. A törzsi pátriarkákkal szinte kötelező szokás megosztani az ópiumpipát, így a thai észak igen meghatározó élmény, de a szegény, növénytermesztésre (beleértve az ópiumot) berendezkedett törzsek között való barangolás igen fárasztó és alkalmanként meglehetősen embert próbáló. |
|
A helyi törzsek hagyományosan az ópiumkereskedelemből élnek - ez a legfőbb bevételi forrásuk-, s komolyabb testi-lelki gondjaik csak a nyugatról bekerült heroinkultúra óta vannak. A mák hagyományos felhasználása az ópiumot jelenti.
Az ópiumot megenni vagy elszívni egyaránt lehet. Szilárd formában elegendő bevenni a besűrűsödött máknedvet, amelyhez zsírt és egyéb anyagokat adagolnak. Ha el akarják szívni, akkor meglehetősen bonyolult feldolgozási eljárásokkal csanduvá, azaz füstópiummá kell alakítani. Gyakori az ópiumtinktúra, az ópiát alkalmazása (tisztított ópium 70-90%-os alkoholban való 10%-os oldata). Ópiáttal kevert italok a különleges nevű “Tigris Ereje” (‘álmatlanság’ ellen árulják) és a “Rinocérosz Vére” (‘különleges tevékenységekhez’ és a hosszú élethez árulják), melyeket a kedvelt üdülőtelepeken árulnak - Bangkokban a Regent Hotelben vagy a Fűszer Piacon.
|
Az ópium azonban akkor hat a legjobban afrozodiákumként, ha megeszik. Az ópiumot gyakorlatilag sehol sem eszik tisztán, hanem más anyagokkal elkeverve fogyasztják. E módon egyrészt afrozodiasztikus hatását kívánják tökéletesíteni, másrészt pedig a székrekedés mellékhatását elkerülni.
A mák opium helyett heroinként való felhasználása a drog intravénás használatának elterjedéséhez vezetett. A tűk beszerzésének nehézsége és a higéniás viszonyok teljes hiánya az AIDS-es megbetegedések ijesztő megugrásához vezetett. Szerencsére az antropológusok beavatkozásának köszönhetően 1995 óta ingyenes tűelosztó programot indítottak be a vidéken és rehabilitációs központokat létesítettek.
Az egyik érdekes drog-rehabilitációs központ Wat Tham Krabok (Seraburi tartomány), mely egy gyönyörű kolostor és egyben turistalátványosság is. Az apát Phra Chamroon Parnchand rendőr volt, amíg 1953-ban szerzetessé nem szentelték. Nagynénjével együtt alapította a Wat Tham Krabokot, aminek jelentése “Bambuszbarlang temploma”, és egy magasra törő szikla aljánál található. Ma többszáz drogfüggő betegnek nyújt szállást, ahol a kábítószeresek egy igen nehéz 10 napos méregtelenítő kúrán vesznek részt. A kezelés alapja az a gyógynövénytartalmú gyógyszer, melynek receptjét maga az apát állította össze több mint 100 féle növényből. Az elmúlt 20 év alatt Phra Chamroon állítása szerint 100 000 esetet kezeltek 90%-os sikerrel. 1975-ben a közösségért végzett munkájáért Ramon Megsaysay-díjjal tüntették ki. Amúgy a kolostor élelmiszerszükségletének nagy részét saját maga termeli és a szerzetesek szappant és masszázsbalzsamot készítenek eladásra. |
Thaiföld híres szexuális kultúrája is az ópium afrozodiasztikus hatásaiban gyökerezik. A hagyományos felfogás szerint ugyanis az ópium mérsékelt élvezete általános potencianövelő hatással jár. Így a thaiak - csakúgy mint a kínaiak - előszeretettel fogyasztanak afrozodiákumokat - például ginszenggel vagy pézsmával kombinált ópiumot - és élnek a testi vágyakat kielégítő végtelen gyönyör élvezeteinek. A mámoros, kéjes fantáziaélményekkel felizgatott embernek pedig a kicsapongó éjszakai életéről hírhedt Bangkok szenvedélyes, mindenféle igényt kielégítő szórakozást ajánl. A perverzió irányába hajló nyugati világ szexturizmusa, mely elfojtott otthonából kiszabadulva kiváló helyet talált magának az alapvetően nyitott szexuális kultúrával rendelkező Thaiföldön, az elmúlt évtizedekben jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Bangkok profi lebujjá változzon, ahol mindent lehet. Az étvágygerjesztők a családi típusú klasszikus thai tánctól és bokszolástól egészen “addig” terjednek, amit általában a legtöbb turista is szeretne látni.
Sötétedés után a thai főváros felveszi a hivatalos nevét - Krungthepmahankhirnbowornrattankosinmahintarayuhayamahadilokopparatratchathani-buriromudomratchhaniwetmahastan - röviden Krung Thep, “Az Angyalok Városa”, bár nem egészen olyan értelemben, ahogyan ezt az ősök gondolták.
Gyönyörű, általában szegény északi thai falvakból és szegény laoszi és vietnámi falvakból származó lányokat tanítanak meg mindenféle látványos fortélyra és a szex művészetére. A lányokat kb. $50-100-ért (1990) adják el a családapák, hogy megmeneküljenek az éhhaláltól. Szokássá vált, hogy némely család ilyen “gazdasági megfontolásból” szül csak gyereket. A szexturizmust kiszolgáló lányok jelentős része kiskorú; az egyik leglátogatottabb kurvanegyed a 12-16 év közötti lányok negyede.
A “Light Show” topless táncot jelent, semmi többet. A műsor többi része az emeleten található, ahol a személyzet kukucskálóréseken figyeli az esetleges rendőrségi razzia közeledtét. Razzia esetén - mely azért igen ritka - a vendégeket nem zárják börtönbe. A szórakozásban részt nem vett thai férfiakat sem. A legcsodálatosabb lányok egy része kra-toey, azaz transzvesztita. A “Calipso” transzvesztita show-ja Bangkok egyik legnépszerűbb kabaréinak egyike.
Sajnos az elmúlt években a nyugati világ felől érkező, felelőtlen droghasználati módszerek és a homoszexualitás növekedése miatt megugrott az AIDS-es megbetegedések száma. A hivatalos források a turizmus elvesztésétől való félelmükben tagadják az AIDS terjedését - az igazság azonban az, hogy minden ötödik kurva vagy AIDS beteg vagy legalábbis HIV+. A hivatalos szervek azt sem szokták reklámozni, hogy a munkaképtelen, beteg lányokat általában hazaküldik családjukhoz, akik általában látni sem akarják eladott, tönkretett gyermekeiket. A laoszi és vietnami lányokat pedig hazatolonculásuk után gyakran koncentrációs táborok várják, ahol vagy azonnal agyon lövik őket, vagy kezelés hiányában rövid időn belül meghalnak. A halál igazi megváltás azoknak a szexuális rabszolgaságban meggyötört huszonéves lányoknak, akik soha sehova sem tartoztak igazán. |
|
Bangkokban azonban ebből semmit sem érzékelünk - ez az angyali gyönyörök világa. A magánkézben levő utcákban, Patpongs I, II, és III (a homoszexuálisok utcája) van a legelevenebb északai élet. Minden bárnak van egy ügyes fogása, például régi amerikai filmek vagy tüzes videojelenetek levetítése. Egy hivatalos svájci felmérés szerint az utolsó számlálás alkalmával Bangkokban 97 nightclub, 119 masszázsszalon, 248 titkos bordélyház és 394 diszkó-étterem működött. Több száz “szerelmi szállás” is van. Legtöbbjük motelre emlékeztet. A vendég megáll a szoba mellett kívül, az autója mögött lehullik egy függöny, a fizetés egy rácson át történik. Sok helyen csak egy matracot adnak. A legdrágább helyeken szinte minden megtalálható, a menyezeti tükör és a hullámzó ágyak is. Azt kapjuk, amiért fizetünk - és a könnyelmű férfiak sokszor drágán fizetnek.
|
A masszázsszalonok és Bangkok úgy tartoznak össze, mint a gin és a tonik. Reggel 6.00-tól éjfélig tartanak nyitva, legtöbbjükben professzionális szolgáltatást nyújtanak, ami még távolról sem hasonlít a Wat Phóban adott szerzetesi kezeléshez. A “Body Massage” (testmasszázs) szexet jelent. Óránkénti alapdíjat kell fizetni, és a borravaló mennyisége az “extra szolgáltatások” milyenségétől és mennyiségétől függ. Míg a thai férfiak jobban érzik magukat nagy férfitársaságban, a thai nők sem maradnak ki semmiből. A masszázsszalonok számukra is nyitottak.
A világ néhány ilyen klubjának egyike, a “Chippendale’s” (a Manhattan Hotel mellett) női vendégkört szórakoztat. Bent jól ápolt partnerek állnak rendelkezésre a beszélgetéshez, tánchoz és az asszonyok szeszélyeinek kielégítéséhez. Extra-szolgáltatás megállapodás szerint. A vendégek főleg gazdag, középosztálybeli thai hölgyek. A Patpong kerületben a Silom és a Surawongse Road között a “Soi Cowboy” is hasonló, mely egyaránt híres az éjszakai műsoráról. Go-go zene is van, élő show és túlságosan barátságos hostessek. Üzletembereknek a Soi Lang-suani, elegáns “Chamois” ajánlott, diszkrét baszásra. |
A Silom Plaza a Silom Roadon bárokból, éttermekből és a “Freakout Disco”-ból áll. A Sarasin Road, a Lumphini parkkal szemben a thai hippik találkozóhelye, és hasonlóan jó búvóhely a jazz zenét játszó “Brown Sugar Club”. Itt könnyen beszerezhetőek a gátlásokat oldó drogok. A választék nagy; a hasistól a heroinig minden kapható. Ha valaki kalandozni vágyik a bangkoki éjszakában, a kíséretet biztosító irodáknál bőségesen áll rendelkezésre női és férfi társaság. Kérjük meg szállodánk portását, hogy segítsen, de este nyugodtan mehetünk bárhová egyedül is, nem maradunk sokáig egyedül…
Dél-Thaiföld - A thaiföldi szigetvilág
Ha már kellőképpen elteltünk Észak-Thaiföld kultúrájával és könnyedebb szórakozásra vágyunk, irány a thai szigetvilág. Ide novembertől februárig érdemes ellátogatni, amikor ugyan az ország legnagyobb részén tél van, itt viszont tombol a nyár. Dél-Thaiföldön ez az időszak a fő turistaszezon.
A thai szigetvilág tulajdonképpen két részre bontható. A szigetek egy része nem járható, a többi sziget viszont arra rendezkedett be, hogy járjanak rajta, méghozzá minél több turista. Az apró lakatlan szigeteken csodálatos trópusi őserdők vannak az európai ember számára különös és furcsa állatvilággal. Ezeken a kis szigeteken élnek a nagyorrú majmok, a kúszógébek (ez egy olyan halfajta, amelyik a parton kúszva szerzi be a betevőt), a különleges színű integető rákok és számtalan tarka madár. A mangrove-erdő, amelyben élnek, gyakorlatilag egyetlen élő növény, ami át- és átszövi a szigetet, és lélegző egységet alkot szinte járhatatlanná téve ezzel a terepet. Ide még a turisták is csak csónakokon juthatnak el.
A szigetvilág másik része kultúráját tekintve nem tisztán thai, erősen érezhető az iszlám hatás. Így aztán nemcsak jellegzetesen thaiföldi wat-ok (buddhista kolostor), hanem mecsetek is utunkba kerülhetnek. A muzulmán hatás a szigetvilág konyháját is megváltoztatta: az erős fűszerezést kókusztejjel ellensúlyozzák. A kikapcsolódást azonban nemcsak a malajziai ízekhez hasonló ételek jelentik, hanem a megszámlálhatatlan csodálatos strand is, ahol kedvünkre úszkálhatunk, búvárkodhatunk, sőt, próbára tehetjük halász-képességeinket is. Utána pedig bármely étteremben megkóstolhatjuk azt, amit nekünk nem sikerült kifogni.
Nézzünk meg néhány olyan szigetet, szigetcsoportot, ahol a fő hangsúly a turizmuson van.
Koh Samui-szigetcsoport
A Koh Samui Thaiföld harmadik legnagyobb szigete. Sajnos a közelmúltban megépült itt egy repülőtér, ezért aztán biztosak lehetünk abban, hogy nem mi vagyunk az egyetlen turista a szigeten. A többi turistával együtt mi is strandolhatunk, strandolhatunk és strandolhatunk. Ehhez minden feltétel adott: türkizkék kristálytiszta tenger, fehér homokos strand, zöld kókuszpálma-ültetvények.
A thaiak mindent megtesznek azért, hogy a külföldiek itt úgy érezzék magukat, mint a paradicsomban. Ez többek között abból áll, hogy a sziget legnagyobb településén, Na Thon-ban (ahol a turizmus összpontosul) bárhol és bármikor thai sörhöz lehet jutni: a singha világos, a kloster könnyű édes sör. Rengeteg kávézó és bolt van, utazási irodát is találunk. A romantikusabbak megnézhetik, hogy a környező kis falvakban a helyiek hogyan javítják halászhálóikat, és hogyan takarítják be fő terményüket, a kókuszdiót. Aki még ennél is nyughatatlanabb, felszállhat egy song taóra, ami tulajdonképpen autóbusznak álcázott furgon. A “busz” végigszáguld velünk a szigeten, s így megtekinthetjük a sziget nevezetességeit: a parton egymást követő strandokat, két vízesést, két templomot, valamint a Hin Ngu-nál, a sziget északi végében található hatalmas ülő Buddha-szobrot. |
|
Koh Samui-t körülbelül 80 aprócska sziget veszi körül. Ezek közül a legismertebb Phangan és Koh-Tao, azaz a Teknősbéka-sziget. Itt többnyire halászok és kókuszpálma-farmerek élnek, de mivel ezeket a szigeteket még nem árasztotta el a tömegturizmus, sokkal nyugodtabb és csendesebb, mint Koh Samui. Az ide látogató turisták többsége búvárkodni jön ide.
Phuket és környéke
Ezt a szigetet a 60-as években a hippik nemzedéke fedezte fel, őket a klasszikus turisták követték, s jelenleg már csak a felső tízezer számára megfizethető. Buja hegyvidék és csodás tengerpart szerencsés ötvözete ez a terület, ahol a turistákon kívül a thaiak gumival és ónnal is foglalkoznak. Könnyen megközelíthető, hiszen a szárazfölddel híd köti össze. A sziget legnagyobb városa Phuket. Repülőtere csak úgy ontja magából a turistákat… Ebben a kisvárosban az üzletek többnyire kínai kézben vannak, s ennek megfelelően szinte minden, amit vásárolunk, utánzat. Csupa fontos dolgot vehetünk itt, pl. pávatoll-legyezőket vagy faragott elefántszobrokat. Amiért azonban a felső tízezer idelátogat, az a sziget vizi élete.
|
A legjobban kiépített strand a Patong. Ez egy kilométereken át futó homokos part, ahol a pálmafák, nyugágyak és napernyők között bárki kényelmesen elnyújtózhat, bár az utikönyvek óva intenek a túlzott napozástól. Sokan szörfölnek, vitorláznak és vizisíznek; ez utóbbi gyakorlatilag elüldözte a tengeri halakat a partmenti vizekből. Aki tehát halászni szeretne, kénytelen megelégedni a mélytengeri halászattal, ami persze sokkal drágább.
A parttal párhuzamosan zajlik az “éjszakai élet”, telis-tele diszkókkal, bárokkal, klubokkal. Itt a pénzesebb vendég könnyen összetalálkozhat a kacagó bárhölgyek valamelyikével, aki aztán gondoskodik arról, hogy aznap este egy percig se unatkozzon. A szigetnek ez a része meglehetősen zajos, a helyiek kis robogókkal száguldoznak fel-alá, miközben minden mulatóhelyen más és más zene üvölt “csalogatóan”.
Ha be akarjuk járni a helyet, leghelyesebb, ha valamiféle járgányt bérlünk. Legpraktikusabb a robogó, mert azt a pincértől a fodrászon át a halász unokatestvéréig bárkitől bérelhetünk. Előfordulhat viszont, hogy a jutányos áron bérbe vett jármű egyszerűen beadja a kulcsot és hódolhatunk az egészséges testmozgásnak is. |
Nagyobb üdülőterület a Mai Khao Beach, amelyet kazuárfák szegélyeznek, de ez októbertől februárig védett, mert az óriás tengeri teknősök ebben az időszakban rakják tojásaikat. A Nai Yang Beach korallzátonyairól híres, rengeteg a mélyvizi búvár. Surin Beach csak a golfpályája miatt említésre méltó, mert itt a tenger annyira veszélyes, hogy épeszű ember nem fürdik benne. A hippik legkedveltebb helye a Nai Harn Beach volt, ma viszont tele van VIP-ekkel (Very Important Person) - ebből is látszik, hogy a hippiknek milyen jó ízlésük volt. A tengeren egymás hegyén-hátán horgonyoznak a szebbnél szebb luxusjachtok és persze minden iszonyatosan drága.
Phukettől nem messze egy kis szigeten gyöngyfarm (Nakah Noi Pearl Farm) van, ami ezeken a szigeteken persze nem ritkaság, itt viszont szabályos gyöngyöket tenyésztenek, míg másutt csak félgömbalakúakat. Ez a sznobokat vad gyöngyvásárlásra ösztönzi, de mivel kevés közöttük a gyöngyszakértő, komoly mennyiségben adnak el nekik álgyöngyöket.
Phi Phi szigetek
E név alatt két szigetet értünk: Phi Phi Lae-t és Phi Phi Don-t. A szigetekre turistaszezonban ki lehetne tenni a megtelt táblát, mert méretükhöz képest rengeteg turista érkezik ide kirándulóhajókon. Phi Phi Lae különleges alakú sziget, magába zár egy kicsiny sósvizű tavacskát is. Phi Phi Don valamivel nagyobb; őserdei dzsungele, sziklái és homokos tengerpartja még a legzordabb szíveket is nosztalgiázásra készteti. A legtöbb kiránduló egy napra érkezik és egy gyors ebéd és röpke búvárkodás után elhagyja a szigetet. A kisszámú (kb. 500 fő) lakosság máris kezd rászokni a turisták kizsákmányolására, míg áruikat még a cserekereskedelem szintjén hasznosítják az öbölben. Azok, akik mégis itt maradnak néhány napig, búvárkodnak, esténként pedig szúnyogvadászatot rendeznek bungalóikban, mivel éjszakai élet egyáltalán nincs.
Phi Phi Lae különlegessége a Viking-barlang, ahol elképesztő magasságban a barnafarkú sarlósfecske fészkel. Ez az aprótermetű madár ehető fészket rak a csőre melletti mirigy ragadós váladékából. Mivel ezeket összegyűjteni nagyon veszélyes, a fészekgyűjtők (akik általában muzulmán halászok) előtte felmásznak a sztalagmitoltárhoz, ahol fehér zászlókat és áldozati ajándékokat helyeznek el. Ezután hosszú bambuszpóznákon egyensúlyozva, fejükön gyertyával verik le a fészkeket, amiket aztán kifőzve méregdrágán árulnak a környező kis éttermekben. Szerencsére a gyűjtést korlátozzák, így a sarlósfecske talán megéri még az ezredfordulót… |
|
» Kulturális Antropológia - Manali '95
» Kulturális Antropológia - Indiai Drog '95
» Kulturális Antropológia - Tunéz drog '96
Kérlek támogasd az Antropológia Könyvtárat!
(Please support the Anthropology Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
