"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[» Antropológia Könyvtár «]
» keret nélkül «

[ előre »]

Takácsy Gábor

Khailasanatha

- Kailasanatha -

 
2002.

Creative Commons License

Word formátumban [« word ]

 

Ebben a dolgozatban megkísérelem az upanisadok irodalma, valamint a késői tantrikus és puránikus hivatkozások alapján tetten érni a hindu vallás saiva felekezetének szent imádati tárgyának, a lingának (lingam) valódi jelentését.

Állítás: a saiva templomokban elhelyezett fallikus szimbólum tulajdonképpen a már a korai upanisadokban megjelenő Brahman fogalommal megegyeztethető, és ezen állítás összekapcsolható a buddhista lételméletekben végső következtetésként megjelenő, a tudat és a „valóság” üresség természetének elképzelésével.( A védánta és a buddhizmus ezen állítás alapján valószínűleg céljaiban megegyezik, eltérés csak a megközelítés mikéntjében van)

Bizonyítás: Általános templomépítészeti szabályok alapján a templom, mint Ísvara/Purusa teste makrokozmikus szinten, és a szakrális hagyományok alapján elképzelt emberi energia test mint mikrokozmikus szint egymással megfeleltethető, melynek fő építészeti része, a garba-griha, megfeleltethető az upanisad, a tantrikus és puránikus irodalomban megemlített szív-központnak (anáhata-csakra). E, szívtájékon elhelyezkedő, centrum rejti magában a Formanélküli, Időtlen, Minőségnélküli ( nirguna, neti neti) Abszolút Valóság székhelyét, az upanisadok Átman fogalmán keresztül megtapasztalható Legfelső Brahmant. Ez a szimbolika közvetve, illetve közvetlenül bizonyítható:

  • a templomok fő alakjának megegyeztetése a szent Khailas hegy alakjával - kiemelt példa az Ellórában megtalálható mega monolit a szent Khailása-nátha templom.
  • e templomokban megtalálható központi rész, a garba-griha köré és fölé emelt épület rész azonosítása a szent Meru( Szumeru) heggyel.
  • a Khailas azonosítása a Meruval
  • a puránikus irodalom alapján, a Meru azonosítása( és közvetve így a Khailas ) a Világtengellyel
  • e világtengely azonosítása a tantrikus és upanisad irodalom alapján az e hagyományok által elképzelt emberi energia testben elhelyezkedő Meru-dandával.
  • a garba-griha fölé emelt épület beosztásának elemzése ( Vastu-sásztra ) alapján a garba-griha azonosítása : 1.:Purusa szintjén a világegyetem középpontjával. 2.: emberi szinten a szent szív-központtal.
  • az Upanisadok és közvetett utalások alapján e központban található Lélek, Átman és ezen keresztül a Brahman fogalma összekapcsolható a garba-grihában elhelyezett szent imádati tárggyal, a Lingával (Lingam)
  • a Linga eredetének feltárása, puránikus írás alapján, rámutat annak szimbolikus jellegére és egyben feladatára.
  • a mindennapi valóság szintjére visszavezetve az emberi test mint a Brahman székhelye elvezet minket a Buddhai igazsághoz: az emberi létezés, mely magában hordozza a Világtengely, és a Középpont potenciális lehetőségét, az egyetlen lehetőség a felébredésre.

Nem lehet itt feladatom, hogy mélyrehatóbban foglalkozzak a Khailas-hegy mitológiájával, és nem célom az sem, hogy titkos jóga technikákról lebbentsem a fátylat, melyek a meditációkon keresztül tenné lehetővé a kérdés válaszának megtapasztalását. Nem kísérelem meg azt sem, hogy a jelenleg kiadott irodalmi bizonyítékok részletesebb elemzését adjam, hiszen az jóval meghaladhatná e dolgozat kereteit. Bár a kísértés nagy, mégis megpróbálom az előre kitűzött meder partjai közt kanyarogtatni mondandómat.

 

Baktay Ervin kiváló művészettörténeti munkájában, az India Művészetében találhatunk egy utalást E.B.Havell munkájára (The Himalayas in Indian Art), melyben a szerző tesz egy összehasonlítást az Ellórában található Khailasanatha templom és a Tibetben található Khailas hegy alakja között. Az idevágó illusztráció valóban bizonyító erejűnek hat, valamint a névben azonos hegynév is további bizonyítéknak vehető.

De ne szaladjunk annyira előre, hiszen legtöbbünknek fogalma sincs arról, hogy hol is van e két objektum, és hogy valójában kinek a nevéhez fűződik elnevezésük, mitológiájuk, szertartásaik.

A történelmi India területén a késői hinduizmus több fő istenség alakot szerepeltett a hindu panteonban. Ezek közül is kiemelkedik a három fő istenség képzete, melyek köré több mellék istenség és istennő alak kapcsolódik E történeti felosztás alapján kell megemlítenünk Brahmát a Teremtőt, Vishnut a Fenntartót, és Sivát, a Pusztítva Megújítót. Ez utóbbi (az Úr Siva) kapcsolatba hozható a kora védikus korszak ős-dravida istenével, Pasu-patival, az Állatok Urával, aki az Anyaistenség mellett volt a legfőbb természet isten, valamint Rudrával, aki kezdetben vihar istenség lehetett. Később, valószínűleg az istenség haragvó aspektusát tompítandó, kapta meg a „Siva”, ’kegyes’ nevet. A főbb vallási erővonalak kialakulásának idején Siva saját híveinek körében, ( saivák ) a Legfőbb Istenség, Mahádéva helyét kapta, vallási életükben így egy centrális helyet elfoglalva, mely a későbbi elemzések szempontjából egy fontos aspektus lesz.

A hindu Puránikus irodalom, mely az istenségek viselt dolgairól szóló epikus művek gyűjteményei is egyben, minden istenség mellé különböző hitveseket, gyermek áldást, hordozó állatokat, és lakhelyeket rendelt. Így Siva és családja eme elképzelések szerint ,( melyek főbb pontjai a Siva-Puránában lettek lefektetve) a Khailas hegy tetején él, örök meditációban, gyakorolva a vezeklést (tapasz), élvezve a szamádhi áldását, melyet csak a tizenkét évente történő alászállások törnek meg, mikor is Siva és aspektusai alászállnak a teremtett világba, hogy meglátogassák kedvenc helyeiket e világban. A hegy mitológiájához tartozik, hogy itt ereszkedik alá az égi Gangesz, mely Siva haján fékezve alázúdulását, a hegy oldalán ömlik alá, a föld alá bújva, hogy aztán a Gharwal-himalájában Gangotrinál bukkanjon a felszínre. Évente hívek ezrei keresik fel ezt a szent hegyet Nepál és India, valamint Tibet különböző területeiről, hogy körbejárva a Khailas-hegyet - ki-ki a saját hitéletén belül közelebb kerüljön a hegy szakrális aspektusához.

(Itt meg kell jegyezni, hogy a hegy nem csak a hindu, hanem a tibeti bon, a buddhisták, és a jaina vallás híveinek körében is kiemelkedő szerepet kapott)

Ahhoz, hogy megértsük ezt a szakrális aspektust, vessünk egy pillantást a VII. század végén, a közép-indiai Ellórában alkotott Khailasanatha (’a Kailas hegy Ura’) templomra, mely mega monolit egyetlen darabban lett kivésve a területen található hegy oldalából. A templomot Sivának szentelték, de megtalálható benne még Durga egy kisebb szentélye is. A templom körüli falból kerengőt és oldaltermeket véstek ki, némelyik két emelet magasan, a folyosók hegy felöli oldalán Siva mitológiájának főbb jeleneteit vésték ki. Láthatóan az alkotók arra törekedtek, hogy közép indai síkságára lehozzák e távoli mitologikus helyet, mely nem egy elszigetelt példa volt a VII/VIII. sz. idején, hiszen tudjuk, hogy pl. Kancsipuramban egy Pallava uralkodó már ezt a templomot megelőzően építtetett egy Khailasanatha monolitot, mintegy előképéül a későbbieknek.

Visszatérve az ellórai templomhoz, e templom arány-elrendezés, mely oldalmetszetében nagy hasonlóságot mutat a hasonló nevű hegy alakjával, később számtalan templom építésénél adott mintát, úgy északon, mint délen.

A Khailasanatha oldalmetszeti rajza

 

A Khailasanatha templom fényképe a bejárat melletti falról fényképezve.

Vessünk néhány pillantást egy hagyományos indiai templom alaprajzára:

Egy klasszikus saiva templom oldalmetszésben,

alatta kivetítve az alaprajz

Majd egy másikat a belső elrendezésre:

A főbejárat után , mely kelet felől közelíthető meg (itt rendszerint egy gópuram/gopura , egy díszes kapu található) általában egy , az istenség hordozóját rejtő kisebb csarnokot kerülünk meg: ez a saivák esetében Nandi, egy bika; vaishnavák estében a Garuda-madár; és a sákták estében tigris szobor (Amba), Durga hátas állata. Ezután lépünk be a nagy , sok esetben oldalról nyitott, mantapának, vagy nrittamantapának nevezett csarnokba, mely az istenségnek felajánlott tánc, zene, ének, vallási beszédek, mitológiai beszédek recitációjának a helye .Ezt követi az antarála, mely összeköti a mantapát a garba-griha előcsarnokával, a mukhamantapával (néha ardha mantapa, attól függően, hogy mekkora teret foglal el a garbha--griha előtt. Sok esetben ez a kettő megegyezik) A mukhamantapa a hely, ahol az istenségnek szánt étel felajánlásokat teszik meg.

Ezt követi a garbha-griha, melynek jelentése: „háló-szoba”, „belső-tér”, „anyaméh”. Rendszerint egy kicsi, teljesen sötét helyiség, csak annyi fény jut be, amennyit a kinyíló ajtó nyílásán beszüremlik. Itt kerül elhelyezésre a választott istenség jelképe, saivák estében a Linga egy Jónival, vagy valamilyen absztrakt, vagy kevésbé absztrakt formában Siva valamelyik murtija, ami rendszerint egy figurális kisplasztika, vagy kevéssé figurális plasztika.

A garbha-griha tetejét egy kúpos torony zárja le (sikhara), észak-indiai templomok esetében magasabb, a déliek estében egy alacsonyabb.

A Khailasanatha esetében a főbejárat után egyből a Nandinak szentelt kis szentéjt kerülhetjük meg, majd egy fedett csarnokszerű folyósón át Durga szentélyébe jutunk, amely után egy az előbbihez hasonló fedet folyósón át jutunk a Linga szentélyét rejtő garbha-griha előtti hatalmas csarnokba. Mind ezt egy folyamatos felfelémenő úton tesszük meg, három-négy lépcsőfoknyi szintkülönbségekkel a csarnokok között :

E vázlatosan megemlített építészeti egységek szabályait több , a védikus irodalomhoz kapcsolódó, az u.n. Védangákban rögzítették, mely elnevezés (a Védák részei) utal arra, hogy szorosan kapcsolódnak a Védákban foglalt mondanivalóhoz. E kiterjedt irodalmi alkotások között találhatók azok a Szútrák, Puránák, és Ágamák, valamint a Brhat-szamhitá, melyek építészeti-szabályaiknak eszenciáit a Vastu-sásztrában foglalták össze. Egyértelműen fellelhetők itt, a már a védikus időben lefektetett áldozati helyek arány/mérték rendszere, ill. azok későbbi templom építészeti megfeleltetése.

A Vastu-sásztra központi elképzelése a Rig-Véda Purusa szuktájában leirt teremtési aktusra vezethető vissza, melyben Brahmanból, a Legfelső, Abszolút Forma-és-Tulajdonságoktól mentes Létezőből teremtődik Purusa, az első Ember, melynek feldarabolásával jöttek létre a Törvények és a Világ. E primordiális Ember jelenik meg a Vastu-Purusa-Mandalában:

Vastu-Purusa-Mandala

A hindu szakrális építkezés szimbolikája szerint a templom nem csak Isten háza, hanem alakja egyben Isten Teste is makrokozmikus szinten, mikrokozmikus szinten pedig az ember alakjával azonos. Eme elképzelés szerint - és közben érdemes a fenti mandalát összevetni a Khailasanátha templom alaprajzával – a hivő a bejárat átlépésével magának az istenség lábfejéhez érkezik meg, hordozó állata nem más mint teremtő/pusztító aspektusának durva testi megjelenése, fizikai aspektusa ( Nandi, Amba, Garuda ), mint ’hordozó’, mely a mandalán a medence tájéknak felel meg. A templom körüli támfalak a végtagok Maga a test a nagy gyülekező csarnok (mantapa), a különböző tánc, stb. felajánlások helye, míg a már említett, egymást követő helyiségek (antarála, antar mantapa, garbha-griha ) e test nyaka, szája, és feje.

A garbha-grihába való belépéssel megváltozik a testi elrendezés, és ismét egy testbe lépünk be, de az irány már vertikális. Eme második elrendezés esetében a szentély talapzata e test alsó régiói (lábak, medence), míg maga a garbha-griha a test szíve, a sikhara tartalmazza a fej aspektusait. Ugyan akkor magának a szentélynek alaprajzában tetten érhető egy következő koncenntrikus/mandala elrendezés, melyben egy központi ponthoz rendelik hozzá az azt körülvevő világot, koncentrikus körök elrendezésében , mely körökhöz rendelt tartalmak, alá fölé rendeltségi viszonyban vannak egymással. Ebben az értelembe véve a központ maga a megjelenített Istenség, a következő körök pedig rendre: az isteni világ, emberi világ, démonikus-szellem világ, mely a tiguna (szatva, radzsas, tamasz) minőségével azonos.

Vastu-sásztra

A Vastu-sásztra sikhara beosztási szabályai alapján rajzolt elrendezési vázlat korabeli pálmafa leveleken. Jól kivehető a sikhara alaprajzának mandala szerű elrendezése.

sikhara

Központosított világelrendezés. Bentről kifelé haladva: Istenség, isteni világ, emberi világ, démonikus világ

Ugyan ez az elrendezés a dél-indiai Tanjurban lévő templomok sikhara elrendezési rendszere, a padma garbha mandala, megegyezik ezzel az elrendezéssel.

Az Istenség megjelenése, mint Kozmikus Test , a Vastu szerint a következőképpen találhatóak meg a templom részeiben (vertikálisan):

Bhú-lóka (föld) a talapzat és a Szatja-lóka (a Valóság ) mely a sikhara teteje, foglalja össze az Alak többi világ-formáját (lóka) – Bhúvar-lóka, Szvar-lóka, Mahá-lóka, Dzsnyána-lóka, Tapasz-lóka).

Ebben az elrendezésben észrevehetjük az egymásra épülő struktúrákat, világokat, a földtől a legfelső Igazságig, mintegy kifeszítve így egy Világtengelyt, magába foglalva az emberi világot is (Mahá-lóka). Ez az elképzelés meg is jelenik a Puránákban, mint a szent Meruparvata, Meru-hegy, mely a teremtett világ közepén, mint primordiális központ és Világtengely jelenik meg , összekötve a megnyilvánult világot a Megnyilvánulatlannal.

Összefoglalva: a hindu elképzelés szerint a Templom nem csak Isten Háza, ahol imádatát a hivő kifejezheti, hanem maga Isten Teste, amely nem csak horizontálisan (Purusa Teste), és nem csak Vertikálisan (Világtengely) köti a hivőt össze a világ aspektusaival, hanem a Tesbe behatolva , a különböző imádati formákkal (felajánlás, áldozat, meditáció, stb.) a garbha – grihában magával a legrejtettebb, legbensőségesebb kapcsolaton keresztül (mely a mandala elgondolást tekintve nirguna, mivel kívülről befelé haladva elhagyjuk a három minőséget ) az Istenség végső valóságában is feloldódhat, megtalálva ezzel létezésének forrását, és végcélját.

Visszakanyarodva most, miután a Templom, és közvetve a Khailasanátha rendeltetését, alakjának elemzése nyomán vázlatosan kifejtettük, nézzük meg, hogy mi is a hivő imádati tárgya egy saiva templom legbelsőbb termében.

Egy szimbólumot láthatunk, egy jelképiséget hordozó jelet , ami szanszkritul : Linga. Más kultúrában nevelkedet honfitársaim hajlamosak egy szimpla fallikus szimbólumot látni ebben a Lingában, de egy hivő saivának ez ennél jóval többet, vagyis inkább mást jelképez. A Linga-Puránában található a következő mondat:

„ A legfontosabb Linga mely elsődleges: az illatok, színek, hangok, ízek, érintések, stb., melyek prakritiként (Természet) említettek.” Egy saiva hívő számára minden mögött Siva található, mert a prakriti Siva elsődleges megjelenési formája – legyen az forma, vagy a forma nélküli energia, mint az anyag primordiális megjelenése. Ehhez kapcsolódik a közismert Puránikus legenda a világ kezdetéből, mikor is Vishnu és Brahma arról vitázott, hogy ki az első az isteni hatalmak között. Ekkor egy hatalmas tűzoszlop jelent meg, melynek se a gyökerét, se a magasságát nem tudták tetten érni. Így Vishnu vadkanná változott és letúrta magát a mélységek mélyébe, Brahma pedig hattyúvá, és felrepült a magasságokba, de mindketten dolgukvégezetlenül tértek vissza, mert nem találták se kezdetét, se végét. Ekkor tanácstalanságukból egy alak zökkentette ki őket, aki kilépve a tűzoszlopból, kinyilvánította magát mint Úr Siva, ami aztán nyilvánvalóvá tette a hatalmi rangsort. A kezdet és vég nélküli energia, (mint tűzfolyam képe, hő, tejas) nemcsak az egyedüli forma, mely saját intelligenciával bíró (caitanya), hanem kiterjedésében is határtalan.

Lingam

Ebben az elképzelésben jelenik meg a Világtojás, Aranytojás, a teremtő potencialítás szimbóluma mely már a Purusa Szuktában is szerepet kapott, mint elsődleges teremtési alap. A Lingát sokszor azonosítják ezzel a Világtojással, vannak tojás alakú Lingák, gyakran természetes képződmények, melyek kifejezetten ezt hangsúlyozzák. Néhány kép most ezeket a formákat illusztrálja:

Linga
Siva linga
Linga

A Linga tehát képes magában hordozni egyrészről a teremtett világ összes megnyilvánult és megnyilvánulatlan formáinak összességét, valamint a világban jelenlévő teremtő hő, vagy energia kettősségét, mely utóbbi tudatossággal bíró.

A mai saiva vallás nagy reformere, Sankara szerint a hivő első kötelessége az Úr Síva imádata, és csak ezután lehetséges a formavilágon túli Formanélküli Igazság megtapasztalása. Ekkor a hívő képes megtapasztalni az Upanisadokban többször megjelenő mahá-vákját: Tat-tvam-asik ’Az vagy Te’, és átélheti a végső valóság megtapasztalását : ’aham Brahmászmi’, mely a Legfelső Brahman Valóságának megtapasztalása. A hívő szellemi/lelki fejletségének megfelelően képes csak a végső Valóságig eljutni, mely a templomi szertartások sokszínűségében is megnyilvánul. Nem mindenki jut el a garba-griha meghitt , egyszerű formákat rejtő szentélyébe. Mégis katartikus hatással van a legtöbbjükre, ha belépve a templomba elhelyezhetik felajánlásaikat, még jóval a központi szentéjen kívül. Azt a folyamatot, ahogyan a hívők különböző lelkületű tagjai megélnek a templomi szertartások során , más esoterikus, hermetikus tanítások az emberben lejátszódó pszihofizikai változásokkal közelítették meg, áthelyezve ezzel véglegesen az Istenség keresését, és a vele való azonosuláson keresztül a legfelsőbb Brahmannal való azonosulást az emberi testbe. A Tantráknak nevezett tanítások, de már korábban az Unanisadok is említést tesznek, ill. részletesen kifejtik , hogy a biológiai test nem csak az egyedüli emberi formánk, hanem különböző teremtő energiák hordozója, melyek különböző csatornákban keringenek a testben, s melyek csak bizonyos technikák segítségével realizálhatóak olyan mértékben, hogy azt már e hordozó is befolyásolni képes – vagyis mi magunk. Az Upanisadok említést tesz több helyen arról, hogy ennek a legfelsőbb Brahmannak, melyről az előbbiekben szó eset, a szív a hordozója. Bár ez már csak a Tantrákban került kifejtésre, de a késői Upanisadok közül pl. a Katha-upanisad is céloz arra, hogy tudatos életvezetés által képesek vagyunk e Brahman világba eljutni, akár egy élet tartalma alatt is, amennyiben megtanuljuk ezen energia áramlások közvetett, vagy közvetlen irányítását. Ennek kapcsán több energia központról tesznek említést, melyek egy fő energia csatorna mentén helyezkednek el a testben a medencétől a fejtetőig. E hagyományok ezt a csatornát Merudandának is nevezik , utalva itt hasonlóságára a mitologikus Meru heggyel, mely a teremtet Világ központja, utalva ezzel a hasonlóság arra, hogy a testben lévő Merúdanda pedig az emberi világ Tengelye.

E belső világtengelyen ugyan úgy megtalálhatóak azok a Világ aspektusok, mint energia-központok, melyeket a templomi garbha-griha köré emelt épület vertikális felosztásában, Isten Kozmikus Testrészeiként azonosítottunk

  • Múladhára-központ – Bhú-lóka/fizikai sík
  • Szvádhisthána-központ – Bhúvar-lóka/nága-lóka//asztrális sík
  • Manipúra-központ – Szva-lóka /égi sík
  • Anáhata-központ – Mahá-lóka/egyensúly síkja
  • Visuddha-központ – Dzsnyána-lóka/emberi sík
  • Ádzsnyá-központ – Tapas-lóka/mértékletesség,lemondás.síkja
  • Szahaszrára-központ – Szatja-lóka/a Valóság, Igazság síkja

Ha az Upanisadokban említett szívközpontot megkeressük, akkor ezek között az energia központok között megtaláljuk az anáhata-csakrának nevezet szív-központot. A test közepén helyezkedik el és szimbolikus leírásában hasonló képeket és tulajdonságokat ismerhetünk fel, mint amiket a garbha-grihával kapcsolatban már említettünk, de amiket majd a későbbiekben még fogunk említeni a mitikus Meru-hegy és a Khailas összehasonlításakor.

Nem feladatunk most itt az, hogy részletességében kifejtsük e csakra minden aspektusát, mégis kell a hasonlóságok okán szólnunk néhány fontos jellemzőjéről.

E tizenkét szirmú lótusz egyik fő jelképe a benne található minőségek jelzéseként a hatágú csillag, a Linga, az antilop, és e központ erőit szimbolizáló istenség alakok.

A tizenkét szirom már a mitikus Meru Puránikus leírásánál is megjelenik, mint a Meru köré csoportosult teremtett világ darabjai, melyből a Meru, mint tengely magasodik ki. A Linga, mely a garbha griha központi objektuma, itt Szadá-Síva jelképe (’Örök Jótevő’), Sabda-Brahmá, a legfelsőbb Intelligencia Hang formája, Omkára, vagyis a három guna kombinációja: melyet az A és U, és M hangok képviselnek, AUM, Om alakjában. Ezt a Hangot Pravanának (zengzetes, morajló) is nevezik az Upanisadok, és a Hagyomány Isten Hang formában való megjelenésének tartja.

 

Anahata csakra

A szív-központ, anáhata-csakra.

Siva és Parvati

Ez a Linga aranyfényt sugározva helyezkedik el a szív-központban, egyes hagyományok (szúfi, szikh, hindu-rádzsa-jóga) azt tanácsolják, hogy a tanítványok képzeljenek el egy ovális tiszta fényt e központban, és a központi csatornában tudatosan befolyásolt energia áramlás szabályozása közben így a sabda-Brahmába jutnak, mely a valóság Hang-áradat formában való megnyilatkozása.

A fekete antilop / Őz e központ fizikai jelképe. Tulajdonságai gyakran utalnak annak a személynek tulajdonságaira, mely ezt a központot megismerte. Gyakran láthatunk olyan Siva murtikat, ahol Siva Párvatival van együtt ábrázolva, és kezében egy szarvas/antilop figuráját tartja.( A legendák szerint az őz meghal a Tiszta Hangért, mely azt a személyt szimbolizálja, aki feladta személyes éntudatát, hogy feloldódhasson a Pravanaként megjelenő Isteni Hangáradatban.) Ezek a murtik már magukban is a harmóniában lévő Istenpárt szimbolizálják, mely harmónia(Mahá-lóka) e központ tulajdonsága. Ez jelenik meg a hatágú csillag jelképiségében, mely a Teremtő Erő és Az Isteni Anya együttesének szimbóluma. (a felfelé ill. lefelé fordított háromszög összetevése eme állapot kifejezője).

Siva és Parvati

 

A központ Istensége Ísána Rudra Siva, független a világtól: tigrisbőrt visel, mely az elme tigrisének szimbóluma, amely a vágyak erdejében (szamszára) lakik Viseletével hangsúlyozza a vágyvilágtól való szabadságát., a trisulával (háromágú szigony) a három minőség kiegyenlítődését, és a damarut tartó kéz leeresztettségével az Időből való kiszakítottságát.

A tantra hagyománya szerint e központot uraló, az Azt elért gyakorló teljes harmóniában éli életét, mert egojának legyőzése révén kapcsolatba került a meg nem nyilvánult Legfelsőbb Brahmannal, és ezért , hogy ezt az állapotot fenntartsa életét állandóan az oda adó szeretetnek szenteli (Bhakti), mások szolgálatán keresztül (karma-jóga) a Legfelsőbben lakozva.

Mint látjuk az önmaga belső központját elérni vágyó gyakorló (szádhaka), és a templomi felajánlást tévő , abban elmerülő, a Linga szemlélésében feloldódó hívő között céljukat illetően nincs különbség.

Isten Testébe hatolva tulajdonképpen saját testünk középpontja felé terelődünk, és a tudatban tartva a Linga jelentését, annak szemlélésének szentelődve egyszer csak sikerül letenni elménk megkülönböztető tudatosságát, mely pillanatban saját szív-központunkban találjuk magunkat( ’képletesen’, és valójában is), ahová csak a fenti tudati beállítottság lerakása után kerülhetünk, és mivel csak mint szemlélők vagyunk már csak jelen, Létünk teljes valósága bontakozik ki Önmagunkban – hazatalálunk. Ezt a tudati/fizikai energiák kiegyenlítődése kíséri, mely kiegyenlítődés magával vonja a ’Világ-dolgainak’ köré rendeződését – valójában kialakul a Centrális/Mandala - Lét érzet.

A Khailasanatha templom létrehozásával ezt a folyamatot próbálták meg a formavilág nyelvén megalkotni. A Templom oldalát tartó elefántok sora - melyek a Puránák szerint a négy égtáj felől tartják a Világot – csak kiemelik, hogy valójában a Kozmikus Isteni Test (a Templom), a Létrejött Világ (melyet elefántok tartanak fenn), a Khailasanatha templom, és ezen keresztül minden templom egyben a Világtengely, a Világ központi tengelye, mely egyben az Ember szimbóluma.

E tizenkét szirmú világ pedig nem más mint saját szívünk, mely egyetlen kapcsolatunk a meg nem nyilvánult Legfelsőbb Brahmannal, mely Formanélküli, Időtlen, Abszolult Létezőként , a Legfelsőbb Brahmanként ismert – s tulajdonságai, vagy inkább tulajdonságnélkülisége és elérésének aspektusai hasonlóvá teszik a Buddhai úton járó, a 7 sambodhi angán járó végcéljával.

„Amit Brahmannak neveznek az emberen kívüli Űr /ákása/.
Az emberen kívüli űr pedig egy az emberen belüli űrrel. Az
Emberen belüli űr pedig azonos a szív üregével. Ez a teljes, ez a
Változatlan. Teljes és változatlan szentséget ér el, ki tudja ezt.”

[Csándógja-upanisad 3.12.]

E tizenkét szirmú szívközponton áthaladó Merudanda, mely a tizenkét világot összekötő Meruparvatával azonos, egy tót rejt magában, mely magának a Brahmannak a világa,( mely azonos a Khailas hegy mellett lévő Manaszarovar-ral.):

„..Akkor azt mondja majd a Brahman:
- Világom a víz, és most már a te világod is.”

[Kausitaki-upanisad 1. (6.)]

Ez a Meru alapja mely fenn ered, mint ahogy a Világfa a hindu mitológiában is fentről lefelé nő.

Életünk lehetséges alternatívájaként az üzenik nekünk e templomok , hegyek, tanítások, hogy visszakapaszkodni e fán talán megéri…

Meru Lotus

Felhasznált irodalom:

  • Swami Harshananda: All About Hindu Tempels; Sri Ramakrishna Math
  • John Snelling: The Sacred Mountain;East-West Publications, 1990
  • A. Volwahsen – H. Stierlin: Indien, Bauten der Hindus, Buddhisten und Jain; Taschen
  • Joseph M. Dye: Ways to Shiva; Philadelphia Museum of Art, 1981
  • Stella Kramrissh: Manifestations of Shiva; Philadelphia Museum of Art, 1981
  • Swami Sivananda: Lord Siva and His Worship; The Divine Life Society, 1992
  • Jancsik Károly: A linga eredete , in.: India Bölcsessége, Gandhi Alapítvány – A Tan KapujaBuddhista Főiskola; 1992
  • Upanisadok; Ford. Tenigl-Takács-László, Ursus, 1998
  • Haris Dzsohari: Csakrák; Édesvíz Kiadó, 1993
Meru
Linga

 

» Kulturális Antropológia - Kailash - a Szent Hegy

Buddha Eye

Kérlek támogasd az Antropológia Könyvtárat!
(Please support the Anthropology Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Jagganath


         

                         

 

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 04-04-2010