Leon Hardt
Kabbalista Numerológia
- Kabbalistic Numerology -
A Kabbala
"Isten mindent számok, súly és mérték szerint alkotott meg." – szól a Biblia. Alphonse Louis Constant Abbé, a nagy misztikus és mágus, akinek álnevei között szerepel a híres Eliphas Lévi név is, így ír:
"A mágia nem az, amit a tudatlanok művelnek, illetve annak neveznek! Senki nem ítélkezhet felőle. Ez, mint a matematika is, önmagáért való, mert ő maga a természet, és annak törvényeinek abszolút tudása."
A mágia egy tudományban egyesíti a filozófia biztonságát és a vallás örökkévalóságát, kibékíti az egymással látszólag ellentétes fogalmakat: a hitet és az értelmet, a tudást és a hitet.
A Kabbalában hagyományozták az utókorra Izrael papjai az "egyetlen kinyilatkoztatást". A kabbalisztikus tanítás, a magas mágia dogmája a Széfer Jecira, a Zohar és a Talmud könyveiben maradt fenn. A kabbalisztikus hagyományt legenda formájában mutatják be, vagyis: Ádámnak két fia volt, a brutális erőt megtestesítő Káin és a belátó kegyességet képviselő Ábel. Ők nem tudtak kiegyezni egymással és megölték egymást, így az örökségük a harmadik fiúra, Sethre szállt...
A titkos tanítás fő könyve a Zohar. A zavaros, érthetetlen, de olykor valóban figyelemre méltó kinyilatkoztatások mellett találkozhatunk a leírhatatlan erő, mélység és egyszerűség bemutatásával is:
"A titok nyitja az egyensúly ismerete."A kiegyensúlyozatlan erők eltűnnek a semmiben.
A kiegyensúlyozatlan erők harca miatt a Föld csupasz és alaktalan volt, amikor az Isten lehelete helyet teremtett magának az égben és a vizek áradatát lezúdította.
A természet minden törekvése az egyensúlyra irányul, miközben az isten két szeme és a homloka egy háromszöget alkot, amely a vízben visszatükröződik, s ezzel kinyilvánítja a hatot, az egyetemes teremtés számát.
A Zoharban a nyelv 32 jelét magyarázzák, számokat és betűket. Minden betű egy számot, egy fogalmat és egy formát jelöl.
Zoroaszter tanai részben hasonlóak a Kabbaláéhoz. A háromhoz tartozónak vél minden olyan dolgot, amely a fogalomból születik, a négyhez sorolja azokat, amelyeket a formából lehet levezetni. A két szám összege adja a hetet, a teremtés szimbólumát.
A Zohar, a szent könyvek legnagyobbika feltárja az ősi mitológia és a rejtett tudás mélységeit, rávilágít homályos pontjaira azok számára, akik a számmágiával ismerkednek, és tudnak benne olvasni.
Ma még sok esetben a számok és a napok megfigyelése az eredetileg mágikus tanokra való tudattalan visszaemlékezés.
A Vénusznak szentelt pénteket az ősök a születésre és a halálra való emlékezés miatt vészhozónak tartották. A zsidók ezen a napon nem kezdenek bele semmibe, a házimunkákat előre elvégzik, mert a következő nap a szabbat, a nyugalom napja.
A teljes "12-es ciklusra" következő tizenhárom a dolgos élet utáni halált jelképezi. A halálra vonatkozó zsidó hitcikkely a 13.
József családjának két törzsre való ágazása következtében Izrael első húsvéti ünnepén az Ígéret Földjén tizenhárom vendég, azaz a tizenhárom törzs között osztották el Kánaán termését. Benjámin családját, vagyis a legfiatalabb ágat kiirtották, innen hagyományozódik a mondás, miszerint ha tizenhárman ülnek egy asztalnál, a legfiatalabb korán hal meg.
A Zohar okkultista filozófiáját nevezhetnénk "az egyensúly tudományának" is. A számok teremtése analóg a fogalmak eredetével, és a formák létrehozásával.
Azoknak a módszereknek, amelyek főként a középkorban virágoztak, és amelyek a számértéket alapul véve a szent írásoknak és könyveknek titkos értelmet tulajdonítottak, a Kabbala, részben pedig az ősi zsidó hagyományok szolgáltak mintaként.
Néhányuk fennmaradt a jelenkorig, később alkalmat kerítünk arra, hogy megismerkedjünk velük.
Gematriának nevezik az egyik módszert, amely a szavak számértékén alapul, és azt állítja, hogy egy szót helyettesíteni lehet egy másik, ugyanolyan számértékű szóval.
Létezik egy másik kabbalisztikus metódus, miszerint egy szónak minden betűje egy másik szó kezdőbetűje, így egyetlen szóból egy egész mondat bontakozhat ki. Persze fordítva is lehetséges: egy mondatból egy szót alkotni. Végül egy harmadik eljárás: egy szó betűinek felcserélése.
A diplomáciában használt titkosírás ezeknek a tanításoknak köszönheti megszületését.
A számok jelentése
A számok, legalábbis jelentős hányaduk régen, illetve részben még ma is összetett és bonyolult fogalmak, összefüggések, és az egymáshoz való viszonyuk szemléltetésére szolgálnak. A számok e szimbolikájának részletes tárgyalása egy egész könyvet igényelne. E műben csak arra van lehetőségünk, hogy a főbb számok jelentésével röviden, és könyvünk címére koncentrálva, a szerencsejátékok vetületében foglalkozzunk.
A számok - ahogy a szó is mutatja - be akarnak valamiről "számolni" nekünk, el kívánnak valamit mesélni. A szám, Dr. Erich Bischoff kifejezésével élve egy misztikus "signatura rerum". Egy létező legtitkosabb módon való megnevezése. Érdemes a számokat ebből a jelentésből egy pár példán megvizsgálnunk.
1 - Az egyes a legmisztikusabb szám. Az egységet jelöli. Azt a szükségszerű, legmagasabb egységet, amely nem csak a sok egyedit foglalja magában, hanem, amely azok alapját is képezi. A Kabbalában az egyes az istenség szimbólumát jelenti, mivel önmagában való, nincs szüksége más számokra. Minden további szám, vagyis a számsor belőle fejlődik ki, ahogy a világ az istenből anélkül, hogy ő maga alkatrésze lenne a világnak. Friedrich Rückert, a költő a "Brahminok bölcsessége" című költeményében ezt nagyon szépen fejezi ki:
"Olyan igaz, hogy az 1-ből bomlik ki a számsor,
ahogy te is láthatod, ő az egyetlen egy,
amelyből minden ered, és őbenne örökké egy."
A püthagoreusoknak is az istenség szimbóluma volt az egyes szám. A püthagoraszi kategória-táblázat szembeállítja például a "páratlan egyest, a nyugvót, a jót" stb. a "párossal, a mozgásban lévővel, a rosszal".
Az egyén születési dátumából kiszámolandó "személyes számokat" (későbbiekben részletesebben szó lesz róla) tekintve az 1 a tetterőt, az akaraterőt, az értékek alkotására való képességet jelenti. Az egyes a személyes erőink magabiztosságát nyújtja és bátorságot ad a nehézségek legyőzéséhez.
2 - Adj az egyeshez még valamit, ami azelőtt nem létezett, így megkapod a kettőt. A 2 a legegyszerűbb pár, bár egy ellentétet kifejező pár: az istent és a világot vagy az istent és az embert, az eget és a földet szimbolizálja, de megtestesíti még az istent és az ördögöt, a mennyet és a poklot, a jót és a rosszat, a fényt és a sötétséget, a nappalt és az éjszakát, a Napot és a Holdat, a nyarat és a telet, az ezoldalt és a túloldalt, az örökkévalót és az időt, az életet és a halált, a szellemet és a természetet, a testet és a lelket, a férfit és a nőt, az anyát és a gyermeket, a fiatalt és az öreget, a fentet és lentet, a nyugalmat és a mozgást, a kezdetet és a véget, és végül a múltat és a jövőt.
A vallás vonatkozásában a felsoroltakon kívül a lelkiséget és a kárhozatot, a jámborságot és a bűnt, az erényt és a bűnös tetteket, az isteni és az emberi természetet is jelképezi.
A kettő az ellentétet hangsúlyozza. A kétség (két út választási lehetősége) száműzte az embert a Paradicsomból, és még ma is kiűzi a nyugodt ártatlanság paradicsomi létéből.
A 2 kétséget, ellenségeskedést, viszályt, meghasonulást is jelent. Rückert ezt is nagyszerűen ki tudja fejezni a következő mondatával: "A kettő egy ikergyümölcs az édes és keserű fa ágán." A túl sok kétely gyakran vezet kétségbeeséshez.
Egyéni születési számként vizsgálva a kettes nehezen alkalmazkodik a különböző helyzetekhez, rendkívül függ a külső körülményektől, ezért változékony. Kétkedő lény. Belső értékei mélyen a felszín alatt rejtőznek, ezért a kívülállók számára csak nehezen felismerhetők.
3 - A tulajdonképpeni számsor a hármassal kezdődik. A hármas az első olyan szám, amelyből létre lehet hozni egy alakzatot: három vonalból egy háromszöget vagy a tér egy pontját csak három koordinátával lehet megadni. Ahogy a közmondás is tartja: "Három a magyar igazság" vagy "Minden csoda három napig tart".
Csak a hármas egység; a tézis, az antitézis és a szintézis (tétel, ellentétel, összefoglalás) hármassága adhat tökéletes elméleti vagy tárgyi egészet. A kezdet és a vég, a fent és a lent, a jobb és a bal között áll a közép, amelynek centrális nézőpontjából telik csak meg minden viszonyulás élettel, tartalommal: például a múlt és a jövő között a jelen.
Az igen és a nem között a lehetséges.
A nemlét és a lét között a lesz.
Az élet és a halál között a meghalás.
A szellem és a természet között az élet.
Minden nép a Szentháromságban látja az istenség legmagasabb szintű szimbólumát. A 3 mint az istenség száma a különböző vallási rendszerekben és szokásokban, különösen a zsidó vallásban tárul elénk megfoghatóan. A templomokat három részre osztják: Előcsarnokra, szentélyre, és a legszentebb részre (vagy szentek szentje).
Az izraelita vallásban három fő ünnep van. Salamon három áldozatot mutatott be egy évben.
Három négylábút (egy szarvasmarhát, egy kecskét és egy kost) áldoznak fel.
(A rómaiak egy disznót, egy bárányt és egy bikát, a görögök egy bakot, egy kost és egy bikát).
Az Ótestamentumban nagyon gyakran meghatározó szerepe van a hármas számnak. Ádám három fia, Noah három fia, három pátriárka, az egyiptomi sötétség három napig tartott, a zsidóknak három napon át nem volt vizük a sivatagban, három hónapig maradt a frigyláda a kocsin, három évig tartott az ínség, stb.
Minden népnél találkozhatunk ebben a témában hasonlóságokkal, illetve párhuzamossággal főként az isteni szentháromsággal kapcsolatban: a babiloniaknál, az egyiptomiaknál, az indiaiaknál, az ókori rómaiaknál és az ősi germánoknál (Wotan, Donar és Ziu).
A különböző népek politikai rendszerei legtöbbször három berendezkedési formában öltenek alakot: köztársaság, királyság, császárság.
Három helyzet, három állapotfázis, három hatalom stb. A születési számok vonatkozásában a három a dolgok mindkét oldalát jelenti, kínosan törekszik arra, hogy valós tartalmukat pontosan megvizsgálja, kiderítse, hogy felismerje és megteremtse az egyensúlyt a látszat és a valóság között.
4 - A négyes az első négyzetszám (2x2). A négyeshez kapcsolódik: a négy világtáj, égtáj és a fő szelek. A Paradicsom négy folyója és az Apokalipszis négy lovasa. A négyes számmal áll kapcsolatban az ősök négy alapeleme és a négy temperamentum.
A négyes a fizikai világ szimbóluma. A püthagoreusok a négyet az állandóan változó természet, vagyis az örökkévalóval ellentétes földi dolgok gyökerének, illetve forrásának nevezték. Négy negyedre osztjuk a múló időt. Négy fázisa van a Holdnak. A kártya négy színe eredetileg a négy bolygó (Szaturnusz, Jupiter, Merkúr, Mars) színeinek felel meg.
A négyes a születési számban száraz értelmi tevékenységre, érzelemmentes cselekvésre utal. Hiányzik a meleg szívélyesség, elsősorban a maga biztonságára törekszik, és csak a saját érdekeivel törődik.
5 - Az öt aritmetikailag az első olyan szám, amely két, a számsorban előtte lévő számból tevődik össze:
1 + 4 = 5
2 + 3 = 5,
továbbá az összegének a fele (10:2). Ennek a kétféleképpen megkapott ötös számnak van jó és rossz szimbolikája. Ahogy a kéz öt ujja jó és gonosz műveket is képes alkotni, úgy ennek a számnak a jelentése is e két ellentétes tulajdonságon osztozik.
A négy világtáj felé tájolódó bolygók mellé belép ötödiknek a Vénusz. Ha úgy kötjük össze egy vonallal az öt bolygót, hogy az egyiket mindig átugorjuk, a misztikus pentagramot, a boszorkányszöget kapjuk.
Az 5 a lelki és a szellemi erők összefogásának szimbóluma. A püthagoreusok körében az ötös még a házasságnak és a szellemi tökéletességnek is a jelképe volt. (Két szerelem, két lélek és egy közös szerelem.) Ősidők óta egyfajta védőpajzsot is jelent ez a szám az ártó erők hatásával szemben (Pl.: a fenti pentagram).
Az 5 a szimbóluma és rendszerszáma a szellemi összefogásnak:
- például az öt érzék összefogásának: látás, hallás, szaglás, ízlés, tapintás,
- a buddhisták öt lelki összetevőjének ("Skandha"),
- az öt életszakasznak (gyermekkor, ifjúkor, felnőttkor, időskor, aggkor).
Az öt buddhista "Skandha" a buddhisták öt világi parancsolatát fedi le:
1. a kábítószerek,
2. a tilos nemi érintkezés,
3. a lopás,
4. a hazugság,
5. bármilyen élőlény elpusztításának kerülése.
Az 5 fő erényt Arisztotelész is ismeri.
A kínaiaknál is öt erény létezik: szorgalom, mértékletesség, jóság, szerénység, önuralom.
Eredetileg az év hetvenkét 5 napos hétből állt. (Az ötnapos hét az öt ujjunk szerinti számolás miatt keletkezett.)
Egyéni születési számként az öt mozgékony, barátkozó temperamentumot takar. Gondolkodását az egységesség, a közösségi élet és egy vezető pozíció elérése hatja át.
6 - számtanilag a három kétszerese, geometriailag két háromszöggel ábrázolható, amelyeket a kozmikus világot megjelenítő négyszög kettéosztásával kapunk.
Ezeket a háromszögeket egymásba tolva megkapjuk az ismert jelet, amely a zsidóknál az istenség szimbóluma.
A Kabbalában a hatos az istenség földi létben való jelenlétének a jelképe:
• 6 napig tartott az isteni teremtés,
• 6 munkanapja és 6 munkaéve van az embernek,
• 6 napig volt a Sinai-hegy felett az a felhő, amelyben az isten rejtőzött.
A kánaáni menyegzőn hat vizeskorsó tartalma változott át borrá, amely Jézus Krisztus csodatevésének kinyilatkoztatása.
Születési számként a hatos a gondolkodót és tudóst testesíti meg, aki a dolgok mélyére hatol. Művészi érdeklődés is felfedezhető, úgymint a kifinomult életvezetésre való törekvés.
7 - A Kabbalában a hetes szent szám, szimbolikusan kettős funkciója van. A természet kettősségét reprezentálja. A zsidóknál, a rómaiaknál és sok keleti népnél fontos szerepet játszik.
• 7 csapást szenvedett el Egyiptom,
• 7 bolygó irányítja a hét 7 napját,
• 7 emelete van a babiloni templomoknak,
• a zsidó templomokban és otthonokban 7 ágú gyertyatartók vannak,
• a 7. napon döntötték le Jerikó falait, miután 7 pap, 7 napon át 7 harsonát fújt.
Különösen a Bibliában találkozhatunk lépten nyomon a 7 számmal. Kettős természetét (jó és rossz) példázza pl.: a 7 kövér és a 7 sovány tehén, a 7 jó és a 7 rossz esztendő.
A hetesről közismert az a megfigyelés, hogy minden hetedik évben született gyermek, vagy minden hetedikként született kifejezetten erős és életrevaló. A hetes szám jelentőségét a népnyelvben is nyomon követhetjük. Úgy tartja a mondás, hogy a test hétévenként kicserélődik. Cicero például a következő – hasonló értelmű – mondatot adta Scipio Africanus szájába: "A hetes szám minden dolog csomópontja." "Seneca nézeteit áthatja az életpálya időbeli törvényszerűsége és a hétéves ciklusok elmélete. A mesékben is fontos szerepe van a hét évnek. Minden bánat hét évig tart, az átkok is hét évig fognak." "Hét évig hordtam" – így kezdődik a híres skót ballada. "Flórián, Flórián hét évig élt." "Aki összetör egy tükröt, hét évig nem lesz szerencséje."
A hetes szám kiemelt szerepével találkozhatunk a hangok birodalmában is, mégpedig a hangok rezgésszámát tekintve, illetve a kémiai elemek vegyületsúlyát tanulmányozva is. Mindkét terület hétszeres sokféleségben bontakozik ki. Ha veszünk egy prizmát, amelynek segítségével egy fénysugarat hét vagy több részre bontjuk, akkor a prizmával egyetlen fénynyalábból többet alkottunk.
A hetes szám jelentőségét tehát a hangskála, a zene, a kémia és a színképzés területén nem lehet elvitatni.
Rengeteg utalást olvashatunk az Ó- és az Újtestamentumban, valamint a Koránban a hetes szám jelentőségére vonatkozóan.
A népnyelvben a "gonosz hetesként", illetve a "szerencsés hetesként" emlegetik.
Hogyan lett ilyen nimbusza a hetesnek? Valószínűleg az egyedisége miatt, a természeti jelenségek törvényszerűségeiben játszott meghatározó szerepe miatt, végül a látnokok szimbolikus álmaikban való szereplése miatt, akik a hetes számban különös természeti titkokat véltek látni. Charles Fouriernak, Newtonnak, Jakob Böhmenek, Mohamednek és Jánosnak a hetes számmal kapcsolatos víziói, látomásai voltak.
A hinduk a természet 7 őserejéről beszélnek, ezekből keletkezett a világ. A hetes volt a harmonikus szám, minden létező összhangja.
Hasonlóan gondolkodnak a hetesről a perzsák, az egyiptomiak és a zsidók. Mózes, Dániel és Salamon éppúgy hódoltak a hetesnek, mint János és Jakob Böhme.
Habár a Napot többnyire tizenkét fénysugárral ábrázolják, valójában az csak hét. Juliánusz császártól származik a következő állítás: "ha igazán, betűről betűre követni akarnám azt a híres, titkos misztikát, amellyel a kaldeusok a hét fénysugárral körülvett istent tisztelték, eltévednék a sötétségben, amely a tömegek számára érthetetlen, a boldogságra hivatottak előtt pedig jól ismert lenne."
Születési számként a hét a közérdek úttörője, képviselője. Gyakran különcök, akiket a többiek nem értenek meg.
8 - A 8 az első köbszám, és az asztrális 8. a mennyet jelenti, vagyis a legnagyobb isten szent helyét a hét bolygó-szféra felett. A babiloni torony 8. épületként isten szentségét képviseli.
A nyolcas etikai szempontból az ünnepélyesség és a tökéletesség elérése utáni halálban való kötelességteljesítés jelképe, és így egy ún. mentő-, ill. szerencseszám. Míg a babiloniaknál a 7. nap szerencsenapnak számít, addig a 8. az örömnek szentelt boldogság napja.
Egyéni születési számként a nyolcas szereti a változásokat és a változatosságot. Kedveli a nagy utazásokat. Nagy érzéke van a gyerekekhez és az állatokhoz.
9 - A 9 a befejezettség száma (háromszor a tökéletesség száma, a 3), az egyéni életút befejezését is jelképezi. Legkézenfekvőbb példa erre az a kilenc hónap, amely alatt az emberi magzat az anyaméh gondoskodó biztonságában fejlődését végigjárja.
A görögöknél 9 múzsa 9 művészetet képvisel, és talán innen származik a szólás: "kilencszer okos".
A nap kilencedik órájában fejezte be földi életét Jézus a Golgotán.
Születési számként a 9 nagyon élénk fantáziát, fejlett diplomáciai képességeket, beleérző-képességet kölcsönöz viselőjének, és legtöbbször kiegyensúlyozott, tökéletes emberek.
10 – A 10 az alapja minden ősi és ma élő kultúrnép tízes számrendszerének, és kialakulását valószínűleg a 10 ujjunkra lehet visszavezetni. A 10 is, mint ahogy a kilences, a tökéletesség szimbóluma.
11 – A 11 a bűn jelképe, mert a szent tízesen van bátorsága egy lépéssel túltenni. Schiller is jelentőségteljesen így szólaltatja meg az asztrológust, Senit: "11 a bűn, a 11 túllépi a tíz parancsolatot."
Míg a 12 etikailag az ötös és a hetes szent számának az egységét jelképezi, és a hét izraelita törzs száma, addig a 13 általában balszerencsés számnak számít. Ez nem érvényes minden nép szimbolikájára, éppen a zsidók azok, akik a 13-at sok kedvező és szerencsét hozó eseménnyel kötik össze. A 13 számon túl az egyes számok szimbolikája már nem teljes és nem egyöntetű.
Az alábbiakban csak azokat a számokat említem meg röviden, amely elődeink számára bizonyos jelentősséggel bírtak, és jelentésükről egybehangzóan vélekedtek:
• a 14 a segítségnyújtás szimbóluma;
• a 17 egy szimbolikus balszerencsés szám, de lehet, hogy ez csak egy kis kabbalista játék a számokkal;
• a 18 ellenben szerencseszám;
• ahogy a 19 is a szerencsét jelképezi;
• a 21 egy új életszakasz szimbóluma (3x7);
• a 22 szimbolizálja a gondolkodás folyamatát;
• a 27-t szerencsét jelentő számnak tartják, hasonló értelemben, mint ahogy a 3-at;
• 29 ezüst szerepel a keresztény szimbolikában. Ez az a legnagyobb összeg, amit egy ember érhet, hiszen Júdás Jézust az ellenségeinek 30 ezüstért adta el.
• A 31 a kabbalisztikus száma az El-nek (az istennek): E = 1, L = 30;
• a 32 a szív szimbóluma;
• a 33 a gyász jelképe. A Kabbalában a gyász: A B e L. A = 1, B = 2, L = 30;
• 33 éves volt Jézus, amikor meghalt,
• a 36 szimbolizálja a misztikus-kabbalisztikus héber istennevet: EloaH;
• a 65 és a 67 is a héber istennevet jelképezik;
• 73 a bölcsesség száma;
• szent számok a 90 és a 100.
Az alábbi számokról a püthagoraszi iskola azt állítja, hogy a természetben mindent belőlük lehet levezetni. Ezek a számok a következők:
3 9 15 45
4 16 34 136
5 25 65 325
6 36 111 666
7 49 175 1225
8 64 260 1080
9 81 369 3321
Forrás: [» Hermit ]
» Hermetika - Bevezetés a Kabbalába
» Hermetika - Numerológia
