|
Tarr Bence László Szatguru
|
Sandwich guru, Telefonguru, PC guru, Fitness guru, Cyber Guru… ha a szellemi kereső nyitott szemmel jár-kel a világban, megnyugodva láthatja, hogy guruk végtelen serege veszi körül szinte minden utcasarkon. Szívében boldog reménységgel, hithű alázatossággal, bizalommal fordul a lelki tudományok címeres ismerőihez és a Gurugítá szavaival átitatódva biztosra véli tudni, hogy ha egy guru-ra bízza rá magát, bizony biztosan megszabadul a létforgatag minden terhétől. Boldogságtól remegő kezével zavartan nyomja le a számtalan gurubolt kilincsét, míg lelkében készülődik a legnagyobb találkozásra… rendszerint hiába. A káli-júga sajátságos jellegéből fakad, hogy a legszentebb dolgokból űz gonosz tréfát ez a kor. Számtalan szent fogalom válik martalékává a modern globalizálódó kor export-import áradatának, és válik félreértett közhellyé, elszellemtelenedett frázissá. A karma szóhoz hasonlóan, ugyanerre a sorsa jutott a guru kifejezés is. A Guru szó, melynek etimológiai jelentése a súlyos, nehéz szavakra vezethető vissza, jelezvén hogy guru az, akinek szavai súlyosak, vagy aki maga is a legfelsőbb bölcsesség súlyát cipeli, az ind kultúrkörben betöltött eredeti szerepében fontosabb és súlyosabb tartalmakat jelöl, mint maga az ‘Isten’ kifejezés. A VIII. században tevékenykedő Ádi Sankarát követően, aki a klasszikus és máig gyakorolt hinduizmus atyja, egyes hindu irányzatok a guru-t, mint lelki tanítómestert ‘nagyobbnak’ tartják, mint Istent magát, hiszen a guru az, aki elvezeti az embert magához Istenhez. Maga Sankara is a következő slókával kezdi a guruk dicsőítésére írt Gurustótram című költeményét, ami az egyik legelterjedtebb hindu vallási ének, úgynevezett bhadzsan: „Guru Brahma Guru Vishnu Guru Devo Maheshwara // Guru Sakshath Parambrahma Tasmai Shri Gurave Namaha” Azaz: „ Guru Bráhma, a Guru Visnu, a Guru a Legeslegnagyobb Isten (azaz Siva) // a Guru a Mindenség forrása, (ezért) minden tiszteletemet neki teszem.” |
|
Az ind valláshagyomány sok szempontból nagyon pragmatikus. Miután Isten, a szellemi felébredést keresőknek közvetlenül nem nyilvánul meg útjuk korai szakaszában, célszerűbb olyan megnyilvánulási formájához fordulni, aki közvetlenül, a még a lelki tudományokban járatlan kereső számára is azonnal elérhető. Ez pedig a lelki tanítómester, a guru. A guru a hozzá forduló tanítvány számára minden esetben a legmagasabb erényt és tökéletességet testesíti meg, és az ilyen szatguru („igaz guru”) puszta társaságában lenni is a legnagyobb lelki öröm. Az ilyen örömteli együttlétet nevezik szatszang-nak, amelynek egyik lehetséges fordítása „az igazság (szat) társaságában (szang) lenni”. A nyugati kultúrkör számára szinte felfoghatatlan, hogy a tanítvány (sisja vagy cséla) számára a legnagyobb transzcendens áldás vagy tanítás (darsan), és a lelki fejlődés legegyszerűbb módja a guru társaságában időzni. Ez a ‘guru-sisja’ tradíció teljesen egyidős magával az ind gondolkodással, és az ortodox védikus irodalom utolsónak tartott művei, az upanisadok pontosan nevükkel is ezt a tradíciót éltetik, hiszen az upanisad szó „mester mellé telepedést” jelent. Talán a mester-tanítványi viszony legismertebb ind példája Krisna és Ardzsuna viszonya a Mahábhárata eposz szent könyvében, a Bhagavad Gítában. De a Rámájana eposzban Hanumán odaadó szeretete Ráma iránt is közkedvelt példája a guru-sisja hagyománynak, ahol a Rámának magát teljesen feltáró Hanumán szívében Ráma alakja dobog…
Teljesen függetlenül attól, hogy a hindu hagyomány védánta, jóga, tantra, vagy bhakti ágát vesszük szemügyre, azt találjuk, hogy a guru mindig egy szellemi hagyomány leszármazási láncának, az úgynevezett paramparának utolsó, egyben jelenkori megtestesítője. A leszármazási lánc minden esetben magától Istentől ered, így az élő guru, Isten földi megtestesítője, isteni tanítómester, úgynevezett ácsárja. A guru küldetése, hogy tanítványait elvezesse Isten közvetlen látásához, a legmagasabb bölcsesség megismeréséhez, amelyen keresztül maguk is megszabadult lelkek, dszivanmukták-ká válhatnak. A guru három szinten ad instrukciókat a tanítványoknak: tudás (dsznyána), útmutatás (siksa), és beavatás (diksa). Mindhárom szint végső célja, hogy a tanítványban felébredjen a mindig is önmagában őrzött isteni tudás ereje, a shaktipat. Erre a bennünk lakó és velünk született isteni bölcsességre, az ind hagyomány felfogása szerint, egy igaz lelki tanítómester vezetése nélkül nem ébredhetnénk rá egykönnyen. Ezért mondja az ind hagyomány, hogy az akinek nincs guru-ja, olyan mint egy elhagyatott árva, és az ilyen szerencsétlen anátha („akinek nincs tanítómestere”), rossz karmájának tudhatja be szerencsétlen sorsát. Ezt erősíti a Visnu-szmriti nevezetű szentirat rokon gondolata, mely szerint minden ember legelső guru-ja saját apja és anyja, míg második a lelki tanítómester, ki a szülőkkel egyenlő tiszteletet érdemel. A tisztelet-kimutatásnak legelterjedtebb rituális formája a guru-púdzsa, a guruknak tett felajánlás, mely egyben a tanítvány spirituális törekvéseinek megerősítését is szolgálja, valamint a guru-bhakti amely egy lelki tanítómester isteni imádatát jelenti. A mester iránt érzett mindent átható odaadó szeretet és tisztelet vezet oda, hogy egy késő-középkori jóga szentirat, a Siva-Szamhitá szerint a teljes megszabaduláshoz vezető út zálogaként a tanítvány midőn megkapja beavatását diksa-gurujától, minden vagyonát oda kell neki ajándékoznia…
A nyugati gondolkodás mindig is fenntartásokkal kezelte a guru kérdéskört, hiszen a modern nyugati ember számára az ilyen fokú önátadás elképzelhetetlen. Persze érdekes kultúrtörténeti adalék, hogy már a korai upanisadok figyelmeztettnek arra, hogy bizony sok hamis tanítómester járkál a világban, így a gurukat próbára kell tenni. Az upanisadok tanítása szerint egy szatgurut a következő öt jelről lehet felismerni; egy igaz lelki tanítómester jelenlétében: a tudás gyarapszik (dzsánya raksa), a bánat elillan (dhukkha kshaja), az öröm minden indok nélkül megjelenik (szúkha ávirbhava), szellemi világosság ébred (szamriddhi), és minden lelki képesség kifejlődik (szarva szamvardhan).
Talán ami a modern nyugati embert nyugtalaníthatja ebben a kérdéskörben, hogy úgy vélheti a guru kisajátítja, ‘kihasználja’ tanítványai szeretetét, odaadását. Pedig soha nem a guru választja tanítványait, hanem pont fordítva: a tanítvány választja guru-ját. Egy közismert ezoterikus mondás szerint, „ha a tanítvány lélekben kész, a tanító is megjelenik”. Az igazság az, hogy nincsenek ‘önjelölt’ guruk. A guruság nem olyasmi, amit az ember önmagától magára vehet. A lelki tanítómestert, a tanítványok köre teszi azzá, akik teljesen önszántukból, önnön üdvükre csatlakoznak a mestert követők köréhez. Így, természetesen egy gurut a tanítványai fémjeleznek, és nem önmaga. Hogy a lelki üdvözülést ki kiben, vagy jobban mondva ki által képes megvalósítani, az az egyénen múlik. Végső soron, a mester-tanítvány viszonyban a hangsúly mindig a tanítványon és nem a mesteren van. A mester, pusztán a tanítványért, és a tanítvány révén van. Az igazi lelki tanítómester egyetlen célja, hogy a tanítványt elvezesse saját önmagához, amikor is teljesen egyé válik mesterével, sőt meg is haladhatja mesterét. A guruk által adott végső beavatás lényege mindig az, hogy ráébresszék a tanítványt arra, hogy minden amit a mestertől tanulni véltek valójában az önmagukban rejlő örök bölcsesség gyümölcse volt. A guru csak egyfajta bábáskodást végzett; segített annak világra jönni, ami mindig is a tanítványban volt. Ezt az örök bölcsességet még Hollywood is ismeri, hiszen a minden szupermarketben kapható „A Guru” című 2002-es film önmagát leleplező ál-guruja is ezzel világosítja meg igaz tanítványa szellemét: „A guru akit bennem láttál, az te vagy.”
És bizony így van ez. A felébredés és szellemi megvilágosodás záloga mindig a tanítvány kezében van. Minden amit valaha tanulhat és megismerhet, önmaga elméjében rejtezik. A legnagyobb igaz lelki tanítómester: saját belső, makulátlanul tiszta tudatunk. Ha valaki valaha valakitől bármit is tanulni vél, tudja jól, hogy a felismeréseit egyedül önmagának köszönheti, és a mester kinek a tudását köszönheti saját önmaga. A guru, ilyen értelemben csak egy eszköz, amely tükröt tart a kereső léleknek, hogy abban megpillanthassa valódi önmagát. A végtelen szépség, bölcsesség, és erény amely felragyogni látszik ebben a tükörben nem másban, hanem benned van. Az Isten, akit a guruban látsz megtestesülni, valójában te magad vagy. A guru tudja ezt. A tanítvány még nem. Kettőjük között pedig pusztán ennyi a különbözőség.
» Ezotéria - Szellemi Tanítók
» Ezotéria - Magyar Szellemi Gondolkodók
Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
| [« vissza ] |
|
[ előre »] |
|
anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology
Last updated: 24-10-2024 |
