"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[ » Spirituális Ezotéria Könyvtár « ]
» keret nélkül «

[ előre » ]

Tarr Bence László

Örök győztesek – Örök vesztesek

- Eternal Winners and Loosers -

2009.

Bizonyos - mondta - s kimutatható, hogy nem is lehetnek másképp a dolgok, mert ha már mindennek célja van, minden, ugyebár, szükségképpen a legeslegjobb célért is van. /…/ Következőleg, akik azt állítják, hogy minden jól van ezen a földön, ostobaságot állítanak; azt kellene mondaniok, hogy minden a legjobban van.” 

[Voltaire: Candide – Pangloss doktor]

Egy ma népszerű sláger parafrazált sorai jutnak eszembe nyitó gondolatként: Két utazó, a Rossz és a Jó vívja szüntelen ősi harcát. Jól tudják ők, egyik sem győz, az örök küzdelem mégis végzetük már…

A félig teli üres pohár avagy a félig üres teli pohár

Ki ne ismerné a kocsmafilozófusok ősbölcsességét: van olyan ember akinek a pohár félig teli, és van akinek félig üres; a különbség pedig nem a fél pohárban, hanem a szemlélő látásmódjában van. A pszichológusokat is régóta foglalkoztatja, hogy vajon melyik látásmód az ember eredeti természete, és hogy vajon a világot és az események alakulását alapvetően jónak tartó optimisták, vagy az éppen ellenkezőjét hirdető pesszimisták állnak közelebb az igazsághoz.

Ha abból indulunk ki, hogy a 20. század utolsó három évtizedében a pszichológiai szaklapok hozzávetőlegesen 46 000 cikket közöltek a depresszióról és mindössze 400-at az örömről, a pesszimisták kell, hogy túlsúlyban legyenek. De épp a depressziókutatás mutatott rá néhány nagyon érdekes összefüggésre, ami az emberi természetről klinikai úton bizonyítja, hogy születésénél fogva, alapvetően minden ember „született optimista”, csak a negatív tudati kondicionálás teszi depresszívvé és hosszú távon pesszimistává! A legmodernebb mágneses képalkotó technika segítségével, az agyról készült felvételek például kimutatták, hogy az emberi agy érzelemközpontjának elektromos jelei sokkal gyengébbek amikor a múltbéli rossz emlékeket idézi fel, és sokkal erősebb amikor múltbéli örömteli emlékeket idéz. Így azok, akik a tudat működése mögött neurobiológiai magyarázatokat keresnek, magyarázhatják ezzel azt a ‘kognitív torzítást’, amit mi pozitív jövőbeli elvárásnak, vagy optimizmusnak nevezünk. Mert, hogy az emberre általánosan jellemző a túlzott optimizmus, ma már pszichológiailag bizonyított tény.

Félig teli - félig üres

Az optimizmus: gondolati torzító erő

Szociálpszichológiai vizsgálatok bizonyították, hogy a dohányosok kivétel-nélkül úgy vélik, őket nem érintik majd a dohányzás káros hatásai; az egyetemi vizsgázók kivétel nélkül jobb jegyeket remélnek, mint általában kapnak; a válási statisztikák ellenére az újonnan házasulandók szinte kivétel nélkül úgy remélik, házasságuk örökké tart majd; a bármilyen játék- vagy versenyhelyzetben az indulók sokkal nagyobb eséllyel gondolják magukat győzteseknek, mint azt a valóban elért eredmények mutatják… és így tovább. Továbbá klinikai vizsgálatok sorozatában az is bizonyítást nyert, hogy minden egyes személy magáról sokkal kevésbé tartja valószínűnek, hogy szívinfarktust, vagy valamilyen más krónikus betegséget kap, mint az ő személyét értékelő környezete. Azaz pszichológiai értelemben működik bennünk egy gondolati torzító erő, ami miatt minden ember valamiért alapvetően jobbat gondol és jobbat remél a világtól, mint amit majd törvényszerűen kap.

Az élettel szembeni alapvető pozitív elvárás és optimista pszichológiai beállítottság léte régóta zavarba ejtette mindazokat, akik nem az emberből, hanem a tapasztalati világból indulnak ki. Voltaire munkássága, és nyomán a ‘Panglossianizmus’ kifejezéssel illetjük azt a jelenséget, amikor valaki minden látszólagos külső körülmény ellenére továbbra is rendíthetetlen bizalommal a jót várja és reméli az események láncolatában. A kifejezés Pangloss doktor nevéből jön, aki Voltaire Candide című művében minden szerencsétlen és rettenetes fordulat és balsors mellet állítja, hogy az általunk tapasztalt világ minden lehetséges világok legjobbika, amiben pontosan az történik, ami a lehető legjobb módon történhet. Alapállása, hogy az események láncolata, mindig a lehető legjobb érdekében történik, és minden életesemény a szükségszerűen legnagyobb jó felé vezeti az embert.

A pesszimizmus: a másik gondolati torzító erő

Persze itt az ellentábor. Például a panglossiánus pesszimista vadul állítja, hogy ha ez a lehetséges világok legjobbika, akkor már minden elérte a lehetséges legjobb állapotot, így soha semmi nem is lehet a jelenlegi állapotnál jobb… A pesszimizmus pszichológiai vizsgálatai mutattak rá, hogy az emberi gondolkodást számtalan torzító erő befolyásolja, és az ilyen torzító erők listája ijesztően sokrétű és hosszú. Míg mondjuk egy optimistáét torzítja például az irányítás illúziója (az a hiedelem, hogy képes vagyok olyan eseményeket is befolyásolni, amikre valójában semmiféle ráhatásom nincs, pl. kockadobálás), addig a pesszimistáét, az irányítás hiányának illúziója torzítja. A depresszív tudatállapotot, ami egyfajta tanult tehetetlenség, és a ráhatás és irányítás képességének vélt elvesztése jellemez, bizonyított módon, csak hosszas tudati kondicionálással sajátítja el az ember. Ez a kondicionálás azzal kezdődik, hogy a pesszimista alapállás első lépcsőfokaként az ember racionális módon kezdi mérlegelni a pozitív életesemények kimenetelét, és statisztikai valószínűségét, a világ eseményeinek tükrében.

És itt történik meg a spirituális értelemben vett alapvető tévedés: tudniillik, hogy a külső események függetlenek a mi tudati elvárásainktól. És, hogy az életesemények bekövetkezése a rációval és a racionalitással áll kapcsolatban.

A tévedésben élő Örök vesztesek

Áldozat

A mi világunk eseményei megint csak bizonyítást nyert módon nem függetlenek saját tudati elvárásainktól. Csakhogy ezek az elvárások nem racionálisak, hanem küszöbalattiak, mondhatni tudattalanok. Például a kriminál-pszichológia egyik szakterülete a viktimológia régóta vizsgálja, hogy az erőszakos bűncselekmények áldozatai hogyan válnak áldozatokká. A kezdeti kutatások első szakaszában megdöbbentő volt az a felismerés, hogy az áldozatok jó része gondolatban már jó előre sejtette, tudta, hogy egyszer áldozatul esik majd, és ennek az elvárásnak megfelelően sokszor maga kereste azokat a kétes kimenetelű helyzeteket, ahol áldozattá válhat. A helyzetekkel szemben támasztott negatív elvárások nagyon gyakran váltak önbeteljesítő jóslat módjára valóssá, igazolva az áldozat előérzetét, vagy előfeltevését.

És nincs ez máshogy az örök pesszimista beállítottsággal sem. Azok az emberek, akik magukat állandó vesztesnek, az angol nyelvből átvett ‘lúzer’-nek tartják, azaz, úgy kondicionálják tudati elvárásaikat, hogy ők minden helyzetből csak a lehető legrosszabbul jöhetnek ki, bizony így is járnak majd. Valójában maguk szülik és teremtik negatív gondolataik által a dolgok kedvezőtlen kimenetelét, miután képtelenek pozitív elvárással fordulni a jövő felé, valamint kisebb valószínűséget rendelnek a lehetséges kedvező kimenetelhez, mint a kedvezőtlenhez.

A pesszimista ember persze azzal takaródzik, hogy ő csak realista, azaz nem akar túlzottan reménykedni, nehogy csalódjon. Márpedig ez egyszerű önbizalomhiány, és gyenge én-féltés. A Világ nem ilyen. A világ reális. Azaz szó szerint valóságos. Az valósul meg benne, amit megvalósulni engedünk, és várunk. „Aki mer, az nyer.” – állítja a híres reneszánszkori gondolat. Azok kapnak a világból, akik mernek remélni és kérni. „Kérj és megadatik.” – hirdeti az evangéliumi tanítás, és az emberek többsége ösztönösen e szerint is él. Hiszen ha pesszimista értelemben „reálisan” nézzük egyáltalán az ember és az értelem létezésének statisztikai valószínűségét és lehetőségét, egyszerűen nem létezhetne ember ennek a pörgő-forgó, szédületes sebességgel száguldó, a kozmikus méretekhez képes parányi golyónak a gömbhéjára tapadt koszrétegében. Márpedig létezik. És minden pesszimista fennhang ellenére, köszöni szépen jól van. Csak az emberi gondolatok világa, csak az nincs jól: mert eltorzult módon azt hiszi, hogy kívül kell bármit is tenni, benső világa helyett, és hogy már talán nem is tehet semmit.

Pedig dehogynem: egyszerűen engedni kell, hogy a benső bölcsessége, és a belőle született örök optimizmus, a lehetséges legjobbra irányítsa gondolatainkat, érzéseinket, cselekedeteinket. És ebben, még tényleg vár minket a munka a kertben…

» Ezotéria - Munkamánia - A munka nemesít?
» Ezotéria - Stressz - A gond-viselés lélektana
» Ezotéria - Boldogságra kárhoztatva

Light

Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Scarabeus


         

                         

 
[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-03-2010