"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[» Buddhista Könyvtár «]
» keret nélkül «

[ előre »]

Benedek István

A tibeti eszkatológia
Az örök vándorlás

- Tibetan Eschatology -

1993.

A tibetiek vallása a lámaizmus, amely a buddhizmusnak egy sajátos változata. Eredete visszanyúlik arra a „pogány” bon vallásra, amikor még sem a buddhizmust, sem a brahmanizmust nem ismerték, illetve az utóbbiból ismerték és átvették azt az ősi tanítást, hogy egyetlen valóság a lélek, minden egyéb csak káprázat. Ennek a káprázatnak a neve mája.

A bon vallás ősi természetvallás, tömérdek istennel, az elhaltak szellemének tiszteletével, sok varázslattal, áldozatbemutatással, és azzal a természetvallások közt nem ritka felfogással, hogy azt ember és a temészetfölötti lények (istenek) között rituális kapcsolat létesíthető. ...

A folyamatos újraszületés (reinkarnáció) a tibeti vallás Indiából származó ősi sajátossága. Tudjuk, hogy valamihasonlóról az ógörög pitagoreusok is elmélkedtek, talán éppen indiai hatásra, de míg náluk a lélekvándorlás csupán filozófiájuk mellékterméke volt, addig Indiában és különösen Tibetben nemcsak a bölcseletüket és hitvilágukat, hanem a mindennapi életüket is döntően meghatározó meggyőződés.

Ahogyan a hívő katolikus a siralmas földi létet csupán előkészületnek tekinti a túlvilági – remélhetőleg boldog – öröklétre, úgy készül a hívő tibeti arra, hogy nem egy távoli és ismeretlen másvilágon, hanem itt a fööldö9n újra megszületik, de – és ez a meglepő – ez nem öröm számára, hanem folytatólagos szenvedés. Vágyva vágyott reménysége az, hogy egyszer megszabadul az újraszületés kényszerétől, és eljut a megvilágosultság vágy nélküli állapotába.

Itt van a lényegi különbség egyfelől a keresztyén – és sok más-, másfelől a tibeti élet- és halálfelfogás között. Nevezetesen, amíg az előbbiek túlvilágban, feltámadásban és örök életben (mármint az egyszer megszületett lélek örökkévalóságában) hisznek, addig az utóbbi folytonos megújulást hirdet, itt helyben. Általánosan használt szanszkrit neve: samsára, amit szó szerint vándorlást jelent. Ez a vándorlás az újraszületések sorozata, tehát az élet folytonos megújhodása, egészen addig, amíg az egyén eljut a megvilágosodás (buddhaság) állapotába. Ekkor végre megszabadul az élet kínszenvedéseitől és a megújulás kényszerétől, fölismeri azonosságát Brahmannal vagy a világegyetemmel, nem érez többé sem vágyat, sem félelmet. A kegyelemnek ezt a legmagasabb rendű adományát nirvánának nevezik, ami nem egy hely, ahová el lehet jutni, nem is semmi, miként az európaiak sokszor gondolják, hanem a vágyak kialvásának állapota.

A sansára vagy a szamszára (tibetiül khor-ba) magyar fordítása körforgása vagy forgatag, bár találóbbnak érzem a élet rendszeres megújulását, minthogy körforgalomról valójában nincsen szó. Igaz ugyan, hogy a forgatagnak hat egymást követő „létformája” van? a pokolbeli, a purgatóriumi, az állati, az emberi, a félisteni és az isteni, csakhogy ezt a lét-útvonalat nem járja körbe-körbe a mindig újraszülető lélek, hanem egyrészt előző életeinek minőségeiből összegeződő Karma-állapota (nevezzük genetikailag meghatározott sorsnak), másrészt a kihunyó életében elkövetett jó és rossz cselekedetei, végre harmadszor: a köztes létben tanúsított viselkedése határozza meg, hogy mivé fog újjászületni. A köztes lét az, amelyet mifelénk meghalásnak vagy halálnak neveznek, a tibetiek szemében ez csupán a tudatnak az elhomályosulása abban az átmeneti időszakban, amely a lélek új alakban való megjelenéséig tart. Erről az időszakról szól a Halottaskönyv.

Szemközt a Tiszta Fénnyel

A köztes lét szertartása nem kevesebb, mint negyvenkilenc napig tart, hacsak a lélek ezenközben nem jut el a megvilágosodás állapotához, és nem szabadul ki a körforgásból. Erre azonban minimális lehetőség is alig van. Ha netán mégis megtörténnék, nem világos, hogy a fülbesúgó ceremóniamester honnan szerez róla tudomást.

Hogy miért éppen negyvenkilenc nap a szertartás előírt ideje, annak nem találtam megfelelő magyarázatot. A hetes szám „mágikus szám” (nem tudni, miért, egyébként majdnem minden szám valamilyen oknál fogva mágikus lehet), agy a hétszer hét kétszeresen mágikus – de ez önmagában nem meggyőző indoklás. Közlöm Evans-Wentz magyarázatát, amely egyébként szintén nem kielégítő:

„A Bardo Thödul szövegét vizsgálva észrevesszük, hogy felépítésében a szent hetes szám négyzetén, a szimbolikus negyvenkilences számon nyugszik. A Mahájána-buddhizmus és a magasabb rendű hinduizmus megegyező okkult tanai szerint a Samsara világain belül a Mája hét foka vagy hét világa létezik. E világokat egy planétalánc hét bolygója alkotja. Minden bolygón hét fejlődési kör van, ezek alkotják a negyvenkilenc (hétszer hét) aktív lét állomásait.”

C. G. Jung úgy fogja föl a Halottaskönyvet, mint egy fordított beavatási szertartás kátéját, amelynek során a meghaló ember tudattalanja negyvenkilenc rituális lépéssel végigjárja a fordított fejlődést, végül mint megszülető ember az anyaölben érkezik célba – elvétve a valódi célt: az újraszületéstől való megszabadulást. ...

Idézetek:

A világ fényei elsüllyednek, és elmerül a durva-anyagi,
elsüllyednek a gondolatok, a szellem is elmerül,
s az elsüllyedés után következik az otthon lét.
Ekkor világít föl a Tiszta Ősfény,
és a két test mint egy jelenik meg.

(Az első nap a szöveg megállapítása szerint ama időponttól számít, amikor – az elköltözött – rendszerint ráébred arra a tényre, hogy halott, és úton van az újraszületés felé, azaz a halál beállta után három és fél vagy negyedik naptól.)

Első nap:

... A kék fény az ősállapotban föloldódott anyag összessége a Dharmadhátu-bölcsesség kék színűen, világítóan, átlátszóan, csodálatosan, vakítóan tör elő az Atya-Anya Vairochana szívéből, és oly vakító fénnyel érint, hogy alig vagy azt képes elviselni.

Egyidejűleg egy zavaros fehér fény is kiindul a Devákból, amely sugárzás homlokodat éri.

A rossz Karma következtében a Dharmadhátu bölcsességének csodálatos kék fénye rád ijesztően és borzongatóan fog hatni, úgy, hogy menekülni szeretnél. Vonzalmat viszont a Devák zavaros fehér fénye iránt fogsz érezni.

E fokon az isteni kék fénytől, amely vakít, és csodálatosan jelentkezik, megijedni nem szabad, ne hagyd magad elrémíteni. ...

A bardo félelmeitől megvédelmező Jó Kívánságok Ösvénye:

1.

Ha életem kockajátéka véget ér,
rokonaim, e világban mit sem segíthetnek rajtam,
ha egyes-egyedül a bardóban bolyongok,
(ó), ti Békés és Haragvó Győzők, irgalmatok hatalmával szórjátok szét a tudatlanság homályát!

9.

Ha eljövendő szüleim egyesülését látom,
bárcsak isteni párnak tekinteném őket mint Győzőket,
mint Békés és Haragvó Anyát és Apát!
Ha megadatik nékem, hogy mások javára szülessek újra,
bárcsak tökéletes testet birtokolhatnék, olyant,
mely jelekkel és díszekkel ékes!

És ha születnem kell, bárcsak találkozhatnék a Győzedelmesekkel, a Békés és Haragvó Istenségekkel!
Hogy járni és beszélni legyek képes, amint megszülettem,
bárcsak megtarthatnám tudatomban az emlékezéseket, és
előző létemre (életeimre) emlékezhetnék!

13.

Ti, Győzedelmesek, Békések és Haragvók, tegyétek lehetővé,
>hogy én és mások, hozzátok hasonlók, oly korúak, mint ti, oly korlátozatlanok lehessünk!
Hogy tükröződései lehessünk isteni neveteknek és jóságotoknak,
hogy igaz valótok hasonmásai lehessünk!

Guarda e passa
"Nézd meg és lépj tovább"

[Részletek a Tibeti Halottaskönyvből (Háttér Kiadó Budapest, 1993.) - Forrás: Göncölszekér Fogadó]

» Tibeti Buddhizmus - Tibeti Halálmeditációk
» Tibeti Buddhizmus - Tibeti Halottaskönyv

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Begging Bowl


         

                         

 

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-06-2005