"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         buddhism banner

          Mágikus Szigillium
 
[« vissza ]

[ » Buddhista Könyvtár « ]

[ előre »]

   

Szathmári Botond

A mandala jelképrendszere és használata

- The symbology and use of mandala -

2008.

„a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, 
személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek” 

(Weöres Sándor)

Kalachakra mandala

A szanszkrit mandala /sz: maņḍala/ kör, a tibeti tyilkhor /t: dkyil-'khor/ közép és kör, vagy körben forog jelentéssel bír, de értelemszerűen szent centrumként felfogható. A középponttal bíró kör maga a kozmosz, benne a mozdulatlan kerékaggyal, a nirvánával /sz: nirvāņa, t: mya-ngan las’das-pa vagy myang-’das/, és körülötte a létkörforgással /sz: samsāra, t: khor-ba/ /sz: samsāra, t: khor-ba/, a világgal. A legrégebbi ind szent irat a Rigvéda tíz mandalára (énekkörre) osztható. Egy hindu legenda szerint Brahmá isten az ősi embert négyzetes mandala-formába kényszerítette, majd a Vásztu Purusa nevet adta neki. A hindu építészetben a templomok alaprajza mindig jantra /sz: yantra = mágikus diagramm/, amely egy adott istenség mandaláját jelképezi. A hindu vallásgyakorlatban a mandala célja előidézni a megtévesztő alakzatokon keresztüljutott tudat egybefogott, ékágra /sz: ēkāgra = egyhegyű/ állapotát. A buddhizmusban a mandala jelképoltár szerepet nyer, s ily módon materiális szinten a mindenség (makrokozmosz), emberi szinten a személyiség (mikrokozmosz) szimbolikus ábrája, pszichokozmogram, ahogyan C. G. Jung nevezte. Spirituális szinten pedig a buddhista gyakorlat útikalauza.

Mahakala Mandala

A mandala felfogható a világmindenség buddhista térképeként is. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy a mandala megmutatja a külső és belső világ egységét, azonos lényegi struktúráját. Tucci értelmezésében a mandala az Egyből a sokba való deintegráció, és a sokból az Egybe való reintegráció sémája. A mandalában a külső és a belső mindig egybeolvadva van jelen. A mandala azonban nemcsak a szellemi tájékozódást szolgálja, hanem az elmélyülés, beavatás eszköze, s mint ilyen az éberség /t: rig-pa, sz: vidya/ szent köre. A buddhista mandala elsősorban a buddha-lényegiség képszerű megjelenítéseként értelmezhető, mely a gyakorlót mindig a saját belső központja felé vezeti. A mahájána /sz: mahāyāna, t: theg-chen/ hagyományban ez a központ maga az üresség /sz: śūnyatā, t: stong-pa-nyid/. A tibeti tantrikus hagyományban a mandala talán a legfontosabb alapszimbólum, mely mindig egy adott istenség és kísérete megjelenítésére szolgáló meditációs objektum. Ezt a szerepkörét az isteneket és ideákat kifejező sajátos jelképrendszer segítségével tölti be. A mandala minden kis részlete nagyon mély szimbolikával bír.

A buddhista mandalákban mindig a buddhaság ereje nyilvánul meg. A mandalák fontos feladata a szent erők meghívása és befogadása, ezt nevezik Tibetben erőátvitelnek /t: dbang-skur/. Ennek az a célja, hogy a törekvőkben felébredjenek, és az élet részévé váljanak a különböző buddha-erők. A tantrikus buddhizmusban a mandala azt jelképezi, hogy készítője szimbolikusan felajánlja a világot a rajta élő lényekkel együtt az adott invokálandó istenségnek. A mandala-készítés a lámák feladata.

A tibeti mandala téri alapon két típusba sorolható: lehet kétdimenziós és háromdimenziós. Az elsőbe sorolható a rajzolt, a tekercsképre /t: thang-ka/ festett, a színes homokból és a magokból készült mandala. A második csoportba tartozik a fából vagy kövekből készült térbeli mandala /t: blos-bslang/, és maga az emberi test. Ezeken kívül meg kell említeni egy harmadik típust, a vizualizált mandalát, melyet a szerzetesek a meditációs praxisuk során idéznek maguk elé.

Avalokiteshvara mandala

A mandala alapelemei éppen úgy, mint a sztúpáé /sz: sūtpa, t: mchod-rten/ az öt elem, kívülről befelé haladva a föld /t: sa/, víz /t: chu/, levegő /t: rlung/, tűz /t: me/ és űr (éter) /t: nam-mkha’/. A mandalában az öt elem ideális egyensúlyban van, melyet a gyakorló tudatában is meg kell teremteni. A térelem a közép, a lényegiség szimbóluma, amelyben a másik négy elem is megjelenik. A mandala téri struktúrája egy középpont köré szerkesztett geometrikus rendszer. A mandalát kívülről befelé három vagy négy védőkör, varázskör veszi körül, melyek megfelelnek a tibeti buddhizmus misztériumainak.

Az első a „Tűzhegy lángköre” /t: me-ri/, mely a szivárvány öt színében ragyogó lánggyűrű. Ez a Tűzhegyet és a szellem misztériumát jelképezi. Az első körön való áthaladás elégeti a meditáló nemtudását /t: ma-rig-pa, sz: avidyā/. A tűz a tantrikus hagyományban a legmagasabb bölcsesség jelképe, mely elpusztít minden hamisat, megtisztít és átszellemít, azaz világosságra ébreszt.

A második a „Gyémántjogar kör” /t: rdo-rje ra-ba/, a világhegyet határolja, az áttörhetetlenség falát és a szó misztériumát jelenti. A vadzsra /sz: vajra, t: rdo-rje/ az átmantól /t: bdag, sz: ātman/ mentes tudatot fejezi ki, mely elpusztíthatatlan teremtő principium, s a buddhizmus egyetlen centrális pontja.

A harmadik a „Lótuszszirom kör” /t: pad-’khor/ az ősóceánon úszik. Ez a kör a spirituális újjászületést jelképezi, hiszen a lótusz /sz: padma, t: padma/ a megtisztulás és a kibontakozó szellemvilág jelképe. Ez a védőkör a test misztériuma, de ez a test az egész univerzumot jelenti, melynek a fizikai testünk is képmása. A magasabb tantrikus osztályba tartozó mandaláknál a második és a harmadik kör között található a „ Nyolc Temető köre” /t: dur-khrod-brgyad/. Ez a nyolc legyőzendő tudatformát szimbolizálja.

A védőkörökön túl található a palota előtere, majd a mandala-palota /t: gzhal-yas-khang vagy ngor-char lha’i, gzhal-yas-khang/. Az előtérben gyakorta találhatók meditáló mesterek, akik a gyakorlót segítik az útján. Az égi palota egy négyszínű visvavadzsrán /sz: viśvavajra, t: sna-thogs rdo-rje/ nyugszik. A vadzsra csúcsain gyakorta ott találjuk a védelem szimbólumait, a szent ernyőket /sz: ātapatra, t: gdugs/. A palotának a négy égtájnak megfelelően négy kapuja /t: sgo-bzhi/ van, szemből nézve a keleti mindig alul, a déli balra, a nyugati fent, az északi pedig jobbra található. A kapuk fölött egy-egy diadalív /sz: toraņa, t: rta-babs/ van, a tetejükön a két gazella /t: ri-dvag pho-mo/ és a tankerék /sz: dharmacakra, t: chos-kyi ’khor-lo/ látható. Ezek a Buddha első szarnáthi /sz: Sarnāth/ prédikációjára emlékeztetnek. A gazella-pár ezen túl az ellentétek egységét is jelképezi, míg a tankerék a buddhista tanítást szimbolizálja. A palota tetején győzelmi zászlók /sz: dhvaja, t: rgyal-mtshan/ és kincses vázák /sz: kalaśa, t: bum-pa/ találhatók. A gyálcenek a buddhizmus győzelmét jelképezik. A palota belsejében egy lótuszvirág található, amelynek szirmain a kísérőistenségek, a közepében /t: dbus/ pedig a mandala főistene /t: gtso-ba/, mint világuralkodó /sz: cakravartin/ trónol.

A mandala közepe – mely megfeleltethető a mitikus Szumeru /sz: Sumeru, t: Ri-rgyal lhun-po/ hegynek – és négy égtája az öt tathágata /sz: tathāgata, t: de-bzhin gshegs-pa = akként érkezett/ Buddha-családnak felel meg, míg a négy köztes égtáj az őket kiegészítő „anyáknak”, a női energiaprincípiumoknak. A mandala istenségei mindig egy-egy buddha-tulajdonság magas energiaminőségét szimbolizálják. A három legfontosabb buddha-minőség a szeretet /sz: maitrī, t: byams-pa/, a bölcsesség /sz: prajñā, t: shes-rab/ és az erő /sz: bala/, melyeket Csenreszi /sz: Avalokiteśvara, t: sPyan-ras gzigs/, Cshámpel /sz: Mañjuśrī, t: ’Jam-dpal/ és Cshákhná Dodzse /sz: Vajrapāni, t: Phyag-na rDo-rje/ bódhiszattva /sz: bodhisattva, t: byang-chub sems-dpa’/ testesítenek meg.

Pancha Lokesho mandala

Minden tantrikus főistennek van mandalája, azonban egy-egy istenségnek többféle mandalája is lehet. Az istenség megjelenítése lehet figurális, attribútumai vagy a mantraszótagja általi. A mandala-palotában a négy égtájnak és a középpontnak megvan a saját istensége. Ez a feltehetően a VIII. század táján kialakult elrendezés iskolánként kisebb eltéréseket mutathat. Az öt pozícióban az, az öt tathágata-buddha (akiket dhjáni-buddháknak is neveznek) és az ő jelképeik foglalnak helyet, a legáltalánosabbat a következő táblázat foglalja össze.

Tathágaták Égtája Eleme Színe Mantrá-ja Dhjánibódhiszattva-párjuk Buddha-párja Váhanája (hátasa)
Vairocsana Közép Látás Fehér Om Szamantabhadra Krakuccshanda Oroszlán
Aksóbhja Kelet Hang Kék Húm Vadzsrapáni Kanakamuni Elefánt
Ratnaszambhava Dél Szaglás Sárga Tráh Ratnapáni Kásjapa
Amitábha Nyugat Ízlelés Vörös Hríh Avalokitésvara Sákjamuni Páva
Amóghasziddhi Észak Érintés Zöld Áh Vísvapáni Maitréja Garuda

Az istenség-mandaláknak mindig két aspektusuk van, egy külső, amely a testtel kapcsolatos (külső megjelenési forma), és egy belső, mely tudati (lényegiség). A kettő elválaszthatatlan, szoros kapcsolatban áll egymással.

Hevajra mandala

Ha a gyakorló testét, mint mandalát szemléljük, akkor abban megy végbe a lényeg megvalósulása, a megvilágosodás folyamata. A gyakorló ha felépíti saját mandaláját, megtudja, hogy mi nincs benne egyensúlyba. A meditációs mandalagyakorlat célja felvenni a kapcsolatot a buddha-minőségek energiaállapotaival. Ezek mindig tudati energiák. A mandala-meditáció a tantrikus hagyományoknak megfelelően az adott istenség vizualizációjával történik. Ennek három fázisa van a teremtés, a létezés és a lebontás, melyekhez egy-egy gyökérszótag és egy-egy buddhatest tartozik. A teremtés hangja az „Om”, teste a nirmánakája /sz: nirmāņakāya, t: spruk-sku/, a létezésé az „Ah” hang, valamint a szambhógakája /sz: sambhogakāya, t: longs-sku/, a lebontásé a „Hung” és a dharmakája /sz: dharmakāya, t: chos-sku/. A meditálónak először a védőkörökön kell átjutnia, aminek során egyben megtisztul szellemben, beszédben és testben.

A mandala-palota előterében meditáló mesterek segítik a törekvőt spirituális útján. A meditáló mindig a keleti kapun, azaz a mandala alsó oldalán lép be a palotába, s ekkor nyílik meg a lótuszvirág. Ezt követően a buddhista hagyománynak megfelelően a középpontot mindig jobb kéz felől kell megkerülni a meditáció során. Végső célként a meditálónak a főistenséggel kell azonosulni, annak erejéhez kell jutnia. A mandala gyakorlatok körkörössé teszik a gondolkodást, ami által a folyamatos változásban lévő, születő és pusztuló világegyetemben kialakul az éber, tudatos részvétel. Csak így valósulhat meg a buddhizmus végső célja a körforgásból való végleges kilépés, a nirvána állapota.

Virocsana mandala

A magasabb tantrikus iskolákban jelentős szerepet kap a homokmandala /sz: rajomaņḍala, t: rdul-tshon-gyi dkyil-’khor/ készítésének szent művészete. A dalai lámák rendjében /t: dge-lugs-pa = erényelvet követő/ a leghíresebb homokmandala készítők a felsőbb-tantrák kolostorában, a Gyütö Thácángban /t: rGyud-stod Grwa-tshang/ sajátították és sajátítják el ma is tudományukat. Ezt a mandala-típust természetes festékekkel színezett őrölt kőporból, aranyporból és drágakőőrleményből négy szerzetes készíti. A homokmandalákon a megidézendő istenségnek mindig csak a jelképét ábrázolják. A tényleges elkészítés előtt számtalan tisztító szertartást és felajánlást végeznek a szerzetesek. Lényeges a mandala helyének kijelölése, azaz a helyszín spirituális szempontból való megvizsgálása /t: sa cho-ga/. Miután engedélyt kértek Prithivítől /sz: Pŗthivī/, a Földistennőtől /t: sa brtag-pa/, meg kell tisztítani a helyszínt /t: sa sbyang-ba/. Az ártó démoni erőket a háromélű varázstőrök /sz: kīla, t: phur-bu/ segítségével kötik le. Ezután következnek az előkészítő szertartások. A mandala felrajzolását mindig a vadzsra-mester kezdi a karma-vonal kijelölésével, majd egy zsinórral a bölcsesség-vonalat húzza meg. Ezután a szerzetesek szigorúan követve a sok évszázados hagyományokat a középpontból kiindulva felrajzolják a mandala vonal-struktúráját /t: dkyil-’khor bri-ba’i cho-ga/.

Ha elkészült a rajz, kezdődhet a színes homok kiszórása, melyet egy vékony, recés oldalú, szűkülő fémcsövön /t: lcags-phug/ keresztül juttatnak a vonalak közötti területekre. A szerzetesek kb. egy héten keresztül végzik a színes felületek kitöltését, minden napot egy speciális szertartással /t: thugs-rje chen-po cho-ga/ kezdve. A színes homok vonalakhoz igazításához a singét /t: shing-ge ~ fa lapátka/ használják. A homok kiszórása rendkívül fegyelmezett, precíz munkát igényel. A mandala-készítés művészetének a manuális készségeken túl nagyon fontos aspektusa a spirituális felkészültség. Ez biztosítja a napokon át végzett monoton munka sikerét.

A mű befejeztével beavatási szertartások következnek, amelyen különböző fogadalmakat téve a hívők is részt vesznek, aminek jeléül vörös fonalat kapnak. Először felkérik a mandala istenségét, hagyja el a helyét, majd ismét a vadzsra-mester egy gyémántjogarral vagy háromélű varázstőrrel az égtájaknak megfelelő vonalakat húz. Ezután a szerzetesek a négy irányból elkezdik a színes por összesöprését a középpont felé. Végül a homokot egy vázába szórják, amit a megidézett istenség buddha-csoportját jelképező tathágata-koronával díszítenek. A szerzetesek ezután a megkoronázott vázával, mantrák /sz: mantra, t: sngags/ kíséretében jobbkéz felől többször körbejárják a mandala helyét. A egész rítust lucsokhá /t: klu cho-ga/ szertartás zárja, melynek során a vázában összegyűjtött homokot egy közeli vízbe szórják, azaz az ott lakó kígyóisteneknek /t: klu, sz: nāga/ ajánlják föl. Azután merítenek a tó vagy folyó vizéből, és visszatérnek a mandala-dobogóhoz /t: stegs-bu/, majd leöntik azt a vízzel.

Valaha az ilyen homokmandala-készítések nem voltak nyilvánosak, Tendzin Gyáco /t: rTen-’dzin rGya-mtsho/ (1935- ), a XIV. Dalai Láma azonban engedélyezte a szerzeteseinek, hogy a világot járva megmutassák a világnak ezt a létében veszélyeztetett alkotásfolyamatot. A phönben /t: bon/ is alkalmaznak mandalát, melyet színes homokból, kövekből vagy magokból készítenek. A mandala alakja mindig a kívánságtól függ. Aki szilárd jellemet szeretne, annak a „nyíló lótusz mandaláját”, aki változatlan kedélyt, annak a „növekvő félhold mandaláját” kell készítenie, aki jelentős vagyonhoz kíván jutni, annak a szvásztika-mandalát, aki jó beszédkészségre vágyik, annak 360 magvas árpakört kell csinálnia. A mandala készítése közben a phönben is használnak mágikus mantrákat, azonban ezek formailag eltérnek a buddhistákétól. 

Szathmári Botond (TST) 
Békesség minden lénynek!
Tási thelekh! /t: bkra-shis bde-legs/ 

Kalachakra Mandala
Avaloketishvara Mandala
Hevajra Mandala
Vairochana Mandala
Kalachakra Mandala
Avaloketishvara Mandala
Hevajra Mandala
Vairochana Mandala
       
Ghuyasamaja Mandala
Ayu Ghuyasamaja Mandala
Akshobya Mandala
Pancha Lokesho Mandala
Ghuyasamaja Mandala
Ayu Ghuyasamaja Mandala
Akshobya Mandala
Pancha Lokesho Mandala
       
 
Mahakala Mandala
 
 

Mahakala Mandala

 

dot

Felhasznált irodalom:

  • Baktay Ervin: India művészete. 1963. Bp. Képzőművészeti Alap K.
  • Hetényi Ernő (szerk.): A vajrajána misztikus ikonográfiája. 1987. Bp. Buddhista Misszió
  • Kelényi Béla: Mandala. 1994. Bp. Budapest Galéria
  • Lavizzari-Rauber, Alexandra: Thankas. 1984. Köln,
  • DuMont Buchferlag Nebesky-Wojkowitz, Réne de Die tibetische Bön-Religion. 1947. Wien Archiv für Völkerkunde, 2: 26-68.
  • Rhie, Maylin – Thurman, Robert A. F.: Wisdom and Compassion. The Sacred Art of Tibet. 1996. New York, Tibet House
  • Tarab Tulku: A mandala. É. n. Bp. Magyarországi Nyingmapa Közösség és A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

2008-08-18

Megjelent: Potala 18. [A Tibetet Segítő Társaság kiadványa]

begging buddha

line

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

line

Begging Bowl

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]


Tantric Sigils          

buddhist banner                         

Web Matrix

line

anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

line

Last updated: 21-12-2021

privacy policy | terms of service