"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza]

[» Buddhista Könyvtár «]
» keret nélkül «

[ előre »]

Tarr Dániel

Buddhista episztemológiai szójegyzék

- A Glossary of Buddhist Epistemology -

1998.

Buddhista episztemológiai szójegyzék

 

abhimukhí [tib.: mngon-du gyur-pa] : “nyilvánvaló (tárgy)” - közvetlenül, érzékelés (pratyakşa) útján felfogható tárgy, melyről érzékelés útján szerzünk tudomást.

abhranta [tib.: ‘khrul-med] : “hibátlan” - téves érzékeléstől, illetve hibás ismeretekről mentes - a {tényleges}megismerés (pramana) egyik kritériuma. (ld. még:artha-kriya, avisamvadi-jnana, samyag-jnana).

adhipati-pratyaya [tib.: bdag-rkyen] : “meghatározó feltétel” - minden olyan dolog, amely egy másik dolog keletkezését meghatározza. Az érzékelés (pratyakşa) esetében az adott érzékszervi képességre (indriya) vonatkozik, a tudati érzékelés (manasa-pratyakşa) esetében az előző tudatpillanatra. (ld. még: alambana-pratyaya, samanantara-pratyaya)

adhyavasaya [tib.: mngon-par zhen-pa] : “ítélet” - a tudatnak (citta) az a képessége, hogy az érzékelés (pratyakşa) által felfogott tárgyat felruházza egy fogalommal (vikalpa). Az ítélet részelemei a keresgélés (vitarka) és a rögzítés (vicara).

adhyaropa (samaropa) [tib.: sgro-‘dogs-pa] : “ráruházás”, “ráfogás” - egy tudati tükörkép (pratibimba) kivetítése a tapasztalati tárgyra (vişaya), mely kialakítja a valós dolog (bhava) {tév}képzetét. Ez a fogalmi gondolkodás természetében alapvetően bennerejlő hiba.

akuśala [tib.: mi-dge-ba] : “nem-üdvös” - ; ellentéte akuśala

anitya [tib.: mi-rtag-pa] : “állandótlan” - 1) létesülésnek (bhavana) kitett. 2) a létezők (sat) egyik fajtája, mely az “összetett” avagy “függő” (samkâta ) tartamokra vonatkozik. Pillanatnyi létük (kşanika ) van csupán és folyamatosan változnak; ellentéte a nitya.

anumana [tib.: rjes-su dpag-pa] : “következtetés” : gondolati folyamat, mely fogalmi úton fogja fel a megismerés tárgyát - a {tényleges}megismerés (pramana) egyik fajtája (ld. még:pratyakşa)

apoha [tib.: sel-ba] : “kizárás” - a jelenségek és fogalmak (vikalpa) nem pozitív beazonosítás, hanem kizárásos alapon való megkülönböztetése

apratisamkhya-nirodha [tib.: so-sor brtags-min-gyi ’gog-pa] : “nem kielemzés általi megszűnés” - az egyik nem-összetett (asamskâta ), állandó (nitya) létező; ellentéte a pratisamkhya-nirodha

asadâśa : “egyedi(ség)” - az önjegyű tárgy (sva-lakşana ) azon tulajdonsága, hogy mindig egyetlen egy pillanatnyi dolog, mely semmilyen más dologgal nem azonos. (ld. még: śabdasyaviśaya)

asamskâta [tib.: ‘du-mi-byed-pa] : “nem-összetett” - feltételektől nem függő létezők (sat), melyek állandóak (nitya). Három tartam: a tér (akaśa), a kielemzés általi megszűnés (pratisamkhya-nirodha) és a nem-kielemzés általi megszűnés (apratisamkhya-nirodha); ellentéte asamskâta

artha-kriya [tib.: don byed nus-pa] : “hatékonyság” - 1) a {tényleges} megismerés (pramana) azon kritériuma, hogy a megismert dolog képes betölteni a neki tulajdonított funkciót. 2) egy dolog azon képessége, hogy képes hatást kifejteni; elő tud idézni valami mást. (ld. még: abhranta, avisamvadi-jnana, samyag-jnana)

atyanta-parokşa [tib.: shin-tu lkog-gyur] : “nagyon rejtett (tárgy)” - olyan rejtett tárgy (parokşa), amelyet csak hit illetve az ellentmondás-mentesség elvén alapuló következtetés révén lehetséges megismerni

avidya : “nemtudás” - a valóság igaz voltának nem tudása: az a képzet, hogy a személyek és jelenségek (tartamok) állandó, tényleges, egységes léttel bírnak

avisamvadi-jnana [tib.: mi bslu-ba-i shes-pa] : “megcáfolhatatlan tudás”, “megbízható ismeret” - a {tényleges} megismerés (pramana) egyik kritériuma (ld. még: abhranta, avisamvadi-jnana, samyag-jnana)

akara [tib.: rnam-pa]:“vetület” - egy tárgy (vişaya) érzékszervi tudatban kiváltott, megjelenő képe

akâti :“gondolati tárgy” - nem ‘beazonosított’, tudatban megjelenő tárgy ; a következtetés (anumana) első eleme. (ld. még vişaya, vyavahara)

alambana-pratyaya [tib.: dmigs-rkyen] : “tárgyi feltétel” - az a dolog, amely az adott érzékelési pillanat tárgyát képezi (vişaya vagy akâti ). Bármely létező (dharma) lehet, beleértve a tudatot is. (ld. még: adhipati-pratyaya, samanantara-pratyaya)

ayatana : “bejárat” - a valóságos létező (világ) elemei. A megismerés, tapasztalás ‘okozói’. 12létező ‘bejáratot’ különböztetünk meg: a 6 érzékszervet (indriya) és a 6 érzékelhetőt (vişaya). (ld. még: dharma, dhatu, skandha)

bhava [tib.: dngos-po] : “dolog” - a dolog önmagában. ; a tapasztalásnak (sparşa) nem kitett, nem tárgyiasított dolog (vişaya vagy akâti )

bhavana : “létesülés”, “állandó változás” - A valóság a lét [megmaradás] és a nem-lét [mozgás] közötti folyamatosan váltakozó játéka. A keletkezés (upadana), fennállás (dhitti) és az elmúlás (bhanga) egymásra következő fázisa.

caitta [tib.: sems-byung] : “tudatfunkció” - a tudathoz (citta) társult tudati tényezők; (pl. az érzetek (vedana) jelentkezése egy észlelés (pratyakşa) kapcsán.) (ld. még: cetana, samjna, vedana).

cetana (samskara) [tib.: sems-pa] : “késztetés”, “indíttatás” - tapasztalás (sparşa) nyomán kialakuló (érzelmi), szenvek (kleśa) által befolyásolt inger, mely külvilág felé irányuló tudati megnyilvánulásra késztet - a tudat (citta) egyik “funkciója” (caitta) ; a tudathoz kapcsolt észlelési folyamat egyik eleme - a létezők (sat) egyik kategóriája; az öt skandha egyike (ld. még: rúpa , samjna, vedana, vijnana)

citta [tib.: sems] : “tudat” - valamely tudatpillanat (kşana ) összefoglaló neve; valójában ‘tudatfolyam’ (samtana), mely legfőbb jellemzője a tárgy (vişaya vagy akâti ) visszaható szemlélete

dharma [tib.: chos] : “létező”, “tartam” - a valóságos (létező) világ elemei. Mindaz, ami önnön létét (svabhava), illetve önnön lényegét (svalakşana ) ‘tartja’. 72 “összetett” (samskâta )és 3 “nem-összetett” (asamskâta ) létező tartamot különböztetünk meg. (ld. még: ayatana, dhatu, skandha)

dhatu : “tartomány”, “elem” - a valóságos létező (világ) elemei. A megismerés, tapasztalás ‘színterei’. 18létező ‘tartományt’ különböztetünk meg: a 6 érzékszervi tartományt (indriya), a 6 érzékelhető tartományt (vişaya) és a 6 tudatossági tartományt (vijnana). (ld. még: ayatana, dharma, skandha)

dravya-sat [tib.: rdzas-yod] : “tényleges létező” - olyan oszthatatlan szubsztancia, amely az észlelő tudattól függetlenül, valósággal létezik. A vaibhaşika iskola szerint 3 ilyen dolog van: a térbeli kiterjedés nélküli, oszthatatlan anyagi részecskék (atomok), az időtartam nélküli, oszthatatlan tudatpillanatok (kşana ) és a nem-összetett-tartamok (asamskâta-dharma ).

dveşa [tib.: zhe-sdang] : “ellenszenv”, “harag” - ; a három szenv (kleśa) egyike (ld. még: moha, raga)

grahya-vişaya [tib.: gzung yul] : “megragadott tárgy” - A gondolat egy közvetlenül megragadott tárgya. Olyan általános-jegyű (samanya-lakşana ) tárgy - azaz fogalom -, amelyet a gondolkodás közvetlenül megragad - tárgyként kezel. (ld. még: pravâtti-vişaya )

hetu [tib.: rgyu] : “ok”, “érv” - egy dolog létrejöttének alapja - a keletkezés legfőbb oka ; az emberre vonatkozóan a tett-következménnyel (karma) azonos

indriya [tib.: dbang-po] : “érzékszerv” - az érzékelt tárgyakat(vişaya) felfogni képes emberi képességek - a látás (cakşur), a hallás (srota), a szaglás (ghrana), az ízlelés (jihva) és a testi érzés (kaya)

indriya-pratyakşa [tib.: dbang-po’i mngon-sum] : “érzékszervi érzékelés” - az öt érzékszerv valamelyike által megragadott tárgy(vişaya) fogalommentes érzékelése (ld. még: pratyakşa)

jneya [tib.: shes-bya] : “megismerhető” - minden létező (sat) - azaz minden tárggyá tehető dolog (vişaya vagy akâti )

kalpana [tib.: (rnam-par) rtog-pa] : “fogalom (alkotás)” , “fogalmi megismerés”- egy adott tárgy ‘tudati képpel’ való “beazonosítása” (adhyavasaya), mellyel használatra alkalmassá tesszük (lásd: vikalpa)

kalpana-apodha [tib.: rtog-pa-dang bral-ba] : “fogalommentes” - az érzékelés (pratyakşa) egyik feltétele a “hibátlanságon” (abhranta) kívül. Például a tárgy puszta képe a tudatban, mely fogalmaktól (vikalpa) mentes.

karma : “tett(következmény)” - bármilyen tapasztalás (sparşa), illetve az abból eredő késztetés (samskara). A tettek nyomán a külvilágból újabb és újabb hatások érnek bennünket, majd ezekre úgy reagálunk, mintha eleve tőlünk függetlenül jöttek volna létre.

kleśa [tib.: nyon-mongs-pa] : “szenv”, “szenny” - a létesülés (bhavana) alapvető mozgató erői, meghatározó tényezői: a tompaság (moha), a harag (dveşa) és a vágy (raga). A megismerést (pramana) hibás irányba befolyásoló tényezők.

kşana [tib.: skad-cig] : “pillanat” - egyetlen tudatpillanat. A tapasztalási folyamat (sparşa) mértékegysége. 17 tudatpillanat képezi a leghosszabb tudatfolyamatot, azaz az érzékszervileg tapasztalható tárgyak tudatossáválásának folyamatát.

kşanika [tib.: skad-cig-ma] : “pillanat(nyiság)” - az a tétel, hogy egy dolog (bhava) léte csupán egyetlen tudatpillanatig tart. Nem marad állandó (nitya), hanem pillanatról pillanatra megváltozik. Minden összetett dolog (samskâta ) ilyen.

kuśala [tib.: dge-ba] : “üdvös” - ; ellentéte azakuśala

lińga [tib.: rtags] : “jel”, “bizonyíték” - egy fogalom (vikalpa) végső valóságnak (paramartha-satya) megfelelő jelentése (ld. még: sadhya)

manas [tib.: yid] : “elme”, “ész” -

manaskara [tib.: yid-la byed-pa] : “odafigyelés” -

manasa-pratyakşa(mano-vijnana) [tib.: yid-kyi mngon-sum] : “tudati érzékelés” - a tiszta érzékszervi érzékelés (indriya-pratyakşa) és a fogalmi megismerés (vikalpa) közti tudatpillanat, melyet a jelenlevő önjegyű tárgy vetülete vált ki. Közvetlenül csak tudatilag észlelhető jelenségeket tapasztal - a tudati érzékelés tárgyaira (dharma-dhatu) irányul. Ekkor lépnek be az érzékelésbe az olyan szubjektív tudattartalmak, mint a szenvek (kleśa) és a hajlamok (vasana). (ld. még: pratyakşa)

meya [tib.: gzhal-bya] : “felfogott tárgy” - az a tárgy, amellyel az adott megismerési forma (érzékelés (pratyakşa) vagy következtetés (anumana)) közvetlen kapcsolatban áll. Az érzékelés felfogott tárgyai ‘valódi dolgok’ azaz ‘nyilvánvaló tárgyak’ (abhimukhí); a következtetés felfogott tárgyai ‘fogalmi képződmények’, azaz ‘rejtett tárgyak’ (parokşa).

moha [tib.: gti-mug] : “tompultság”, “beszűkültség” - maga a tudatlanság (avidya). Az a fajta tudat, amely csak a szokásaiban megrögzült korlátok között képes szemlélni tárgyát; a három szenv (kleśa) egyike. (ld. még: dveşa, raga)

mokşa(vimokşa) [tib.: (rnam-par) thar-ba] : “megszabadulás” -

nairatmya : “magátlanság” - 1) az én/személy (pudgala) konkrét létének hiánya. 2) a tartamok (dharma) konkrét létének hiánya. Az a tétel, hogy nincs egy konkrét ‘dolog’ amelyre ráfoghatnánk hogy ‘az’=’az’.

nirodha : “megszűnés”, “kioltódás” - a lét (sat) illetve a tapasztalás konkrét halmazainak (skandha) felszámolása, megszüntetése, mely a létforgatagból (samsara) való kilépést jelenti

nirvana : “ellobbanás” : 1) a szenvek (kleśa) megszűnése. 2) a létezők (skandha) megszűnése, azaz a kioltódás (nirodha). Ez a szenvedés (dhukha) megszűnése.

nitya [tib.: rtag-pa] : “állandó” - 1) létesülésnek (bhavana) nem kitett. 2) a létezők (sat) egyik fajtája, mely a “nem-összetett” avagy “feltétlen” (asamskâta ) tartamokra vonatkozik ; ellentéte az anitya

padartha : “szó tárgya” - a nyelvi jel (śabda-artha) vonatkoztatási tárgya. Egyes elméletek szerint egy ‘egyedi dolog’ [Lásd: Vyadi], mások szerint ‘állandó formák’.

paramartha-satya [tib.: don-dam bden-pa] : “végső valóság” - a tényleges valóság. Olyan tudati tárgyak (jneya), amelyek végső szinten igazak; ellentéte a samvâti-satya

paryudasa-pratişedha [tib.: ma-yin-dgag] : “nem-típusú tagadás” (ld. még: prasajya-pratişedha)

parokşa [tib.: lkog-tu gyur-pa] : “rejtett tárgy” - következtetés (anumana) útján felfogható tárgy, melyről következtetéssel szerzünk tudomást; létére egy nyilvánvaló tárgy (abhimukhí) utal

phala [tib.: ‘bras-bu] : “okozat” - az okok (hetu) és a feltételek (pratyaya) eredménye

phassa : “érintkezés” - az érzékek (indriya) érintkezése tárgyakkal (vişaya); eredménye az érzet (vedana).

prajnapti-sat [tib.: btags-yod]: “ráfogott létező” - a nyelvi konvencióknak megfelelően megjelölt tárgyak (vyavahara), amelyek léte nem tényleges, szubsztanciális (dravya), hanem feltételezett

pramana [tib.: tshad-ma] : “{tényleges}megismerés”, “mérvadó ismeret” - Érvényes, igaz, a valóságnak megfelelő ismeret, illetve annak módszere. Két módon juthatunk megismeréshez: az észlelés (pratyakşa) és a következtetés (anumana) által.

prasajya-pratişedha [tib.: med-dgag] : “nincs-típusú tagadás” (ld. még: paryudasa-pratişedha)

pratibha : “(intuitív) jelentés” - egy szó (śabda-artha) fogalomtól (vikalpa) mentes, elsődleges jelentése, mely a szó ‘értelelme’. Mivel a szavak csak egy mondat egységes értelmén belül nyerik el pontos jelentésüket, azt mondhatjuk, hogy az elsődleges jelentésbeli egység nem a szó, hanem a mondat.

pratibimba [tib.: gzugs-brnyan] : “tükörkép”, “visszatükröződés” - egy önjegyű tárgy (sva- lakşana ) vetületének (akara) tudati visszatükröződése, amely már hibás beidegződések, illetve hajlamok (vasana) terméke

pratisamkhya-nirodha [tib.: so-sor brtags-pa’i gog-pa] : “kielemzés általi megszűnés” - az egyik nem-összetett (asamskâta ), állandó (nitya) létező; ellentéte az apratisamkhya-nirodha

pratişedha [tib.: dgag-pa] : “tagadás” -

pratitya-samutpada : “függő keletkezés” - 12 tagú ok-okozati láncolat, melyek minden pillanatban egyszerre vannak jelen és egymást létrehozva örök körforgásban tartják a szenvedésteli létforgatagot (samsara). Ennek tagjai a következőek: 1. nemtudás (avidya) 2. karmikus képzőerők (samskara) 3. tudatosság (vijnana) 4. szellemiség-testiség (nama-rúpa) 5. érzékszervek (ayatana) 6. érzékek érintkezése tárgyakkal (phassa) 7. érzet (vedana) 8. vágy (tâşna) 9. kötődés (upadana) 10. létesülési folyamat (bhavana) 11. újraszületés (jati) 12. betegség, öregség, halál (jara-marana).

pratyakşa [tib.: mngon-sum] : “érzékelés”, “észlelés”: érzékelési folyamat, mely érzékszervi úton fogja fel a megismerés tárgyát - a {tényleges}megismerés (pramana) egyik fajtája. Négy fajtáját különböztetik meg: az érzékszervi érzékelést (indriya-pratyakşa), a tudati érzékelést (manasa-pratyakşa), az önmegismerő érzékelést (svasamvedana-pratyakşa) és a jógi érzékelést (yogi-pratyakşa). (ld. még: anumana).

pratyaya [tib.: rkyen] : “feltétel” - ‘másodlagos ok’ (hetu), amely az okokkal együtt jelentkezik. A dolog keletkezésének egyik alapja. (ld. még: adhipati-pratyaya, alambana-pratyaya, samanantara-pratyaya)

pravâti-vişaya [tib.: ‘jug-yul] : “vonatkoztatási tárgy” - A gondolat közvetett, vonatkoztatási tárgya. Olyan önjegyű (sva-lakşana ) tárgy, amire a gondolat által megragadott képzet vonatkozik. (ld. még: grahya-vişaya)

raga [tib.: chags-pa] : “ragaszkodás”, “vágy” - az az inger, amely arra késztet (samskara), hogy egy adott tárgyat tapasztaljunk (sparşa) és állandónak (nitya) lássunk; a három szenv (kleśa) egyike (ld. még: dveşa, moha)

rúpa [tib.: gzugs] : “forma”,”anyag” - a létezők (sat) egyik kategóriája ; a világ anyagi, fizikai megjelenése, illetve az anyagi világot felépítő tényezők = az érzékszervek (indriya) és az érzékelt tárgyak (vişaya) ; az öt skandha egyike (ld. még: cetana, samjna, vedana, vijnana)

śabda-artha : “nyelvi jel”, “szó” - a fogalommal ellátott (kalpana) tárgy (vişaya) egy szóval jelölése - azaz egy dolog ‘neve’.

śabdasyaviśaya :nyelvileg kifejezhetetlen” - az önjegyű tárgy (sva-lakşana ) azon tulajdonsága, hogy csak érzékelés tárgya (pratyakşa). (ld. még: asadâśa )

śanti [tib.: zhi-ba] : “megnyugvás” - a szenvek (kleśa), s így a szüntelen létesülést (bhavana) okozó késztetések (samskara) megszűnése. A feltételezett tapasztaló alany és a megtapasztalt világ beleolvadása a meg-nem-különböztetés örökkévalóságába. A buddhizmusban az ellobbanással (nirvana ) azonos.

samanantara-pratyaya [tib.: de-ma-thag rkyen] : “közvetlenül megelőző feltétel” - az érzékelés tudatpillanatát közvetlenül megelőző tudatpillanat (ld. még: adhipati-pratyaya, alambana-pratyaya)

samaropa (adhyaropa) [tib.: sgro-‘dogs-pa] : “ráruházás”, “ráfogás” - lásd: adhyaropa

samjna [tib.: ‘du-shes-pa] : “képzet”, “megkülönböztető felismerés” - a létezők (sat) egyik kategóriája ; a tudat (citta) egyik “funkciója” (caitta) - tudathoz kapcsolt észlelési folyamat egyik eleme ; az öt skandha egyike (ld. még: cetana, rúpa , vedana, vijnana)

samyag-jnana : “helyes ismeret” - a {tényleges}megismerés (pramana) egyik kritériuma. (ld. még:abhranta,artha-kriya, avisamvadi-jnana)

samskara : “késztetés” - lásd: cetana

samskâta [tib.: ‘du-byed-pa] : “összetett” - feltételektől függő létezők (sat), azaz azok a dolgok (bhava), melyek állandótlanok (anitya), pillanatnyiak (kşanika ), állandó változásnak kitettek (bhavana), ezért feltételhez kötöttek. Mindig más összetevőkkel (samskâta ) együtt jelentkeznek, különböző okok (hetu) és feltételek (pratyaya) közrejátszása folytán. 72 tartam. ; ellentéte azasamskâta

samtana [tib.: rgyud] : “tudatfolyam” - egy lény karmikus tetteinek (karma) ok-okozati összefüggéseiből összeálló, állandó létesülési láncolat; amely a személyiségben megnyilvánuló karmikus ‘gyűjtemények’ átörökítésén alapszik

samvâti-satya [tib.: kun-rdzob bden-pa] : “elkendőző valóság” - a nem-tényleges valóság. Olyan tudati tárgyak (jneya), amelyek végső szinten nem igazak, csak egy ‘elhomályosult’ tudat számára tűnnek valóságosnak; ellentéte a paramartha-satya

sat [tib.: yod-pa] : “létező” - minden megismerhető (jneya) - azaz minden tárggyá tehető dolog (vişaya vagy akâti ). (ld. még: dharma, skandha, dhatu, ayatana)

sadhya [tib.: bsgrub-bya] : “bizonyítandó állítás” -egy jel (lińga) nélküli fogalom (vikalpa), mely bizonyításra vagy érvekkel (hetu) való alátámasztásra szorul (ld. még: lińga)

samanya-lakşana [tib.: spyi-mtshan] : “általános {jegyű} tárgy” - az ember fogalmi tevékenysége (anumana) által létrehozott létezők; ellentéte a sva-lakşana

sarúpya : “megfelelés” - az érzékelt tárgy (vişaya) és a ráruházott fogalom (vikalpa) közti hasonlóság

sasrava [tib.: zag-bcas] : “szennyezett” - ;

siddhi [tib.: grub-pa] : “megvalósulás” - a dolog léte: az a hatékony (artha-kriya) pillanat, amelyben létrejön és kifejti hatását

skandha : “halmaz” - 1) a létezők (sat) egyik lehetséges csoportosítása - a létezők öt csoportját különbözteti meg: a formát (rúpa ), az érzetet (vedana), a képzetet (samjna), a késztetést (cetana) és a tudomást (vijnana). 2) a tapasztalási folyamatot felépítő elemek.

sparşa [tib.: reg-pa] : “tapasztalás”, “kapcsolódás” - az a folyamat, amikor a tudat (citta) kapcsolatba kerül a tapasztalást kiváltó tárggyal; azaz az érzékszervileg tapasztalható tárgyak tudatossá válása.

svabhava : “önálló dolog” - a dolog valójában ; a dolog valódi, igaz, tapasztalástól (sparşa) elzárt belső lényege

sva-lakşana [tib.: rang-mtshan] : “önálló {jegyű} tárgy” - 1) Azok a valós dolgok, amelyekből az érzékelhető (pratyakşa) világ felépül. 2) A valós dolgok csak rájuk jellemző tulajdonsága; ellentéte a samanya-lakşana

svasamvedana-pratyakşa [tib.: rang-rigmngon-sum] : “önmegismerő érzékelés” - a tudat (citta) a tárgy megismerésével egyidejűleg a tudat önmagát is tapasztalja mint felfogó tudatot. Emiatt lehetséges a visszaemlékezés. (ld. még: pratyakşa)

upamana : “párhuzam” - a sankhya-iskolában a mérvadó ismerethez (pramana) való jutás egyik fajtája.

vastu [tib.: gzhi-grub] : “(megalapozott) dolog” - minden létező (sat), azaz tárgy (vişaya), melyre kiterjed valamely {tényleges} megismerés (pramana)

vasana [tib.: bag-chags] : “hajlam” - korábbi tapasztalatokból származó beidegződések, “karmikus” maradványok, csíraszerű hajlamok, melyek befolyásolják az érzékelt tárgyról (vişaya) kialakított képünket. (lásd: kleśa)

vedana [tib.: tshor-ba] : “érzet” - a létezők (sat) egyik kategóriája ; a tudat (citta) egyik “funkciója” (caitta) - a tudathoz kapcsolt észlelési folyamat egyik eleme ; az öt skandha egyike (ld. még: cetana, rúpa , samjna, vijnana)

vicara [tib.: dpyod-pa] : “rögzítés” - a fogalomalkotás azon mozzanata, amikor a tudat a “keresgélés” (vitarka) során bizonyos kiragadott jellegzetességek alapján adott fogalmakat (vikalpa) rögzít a tapasztalt tárgyhoz (vişaya). (lásd: adhyavasaya)

vijnana [tib.: rnam-par shes-pa] : “tudatosság”, “tapasztalás” - a tudat (citta) lényege - az érzékszervi tapasztalásból (indriya) származó tudatban lejátszódó folyamat, azaz a tudathoz kapcsolt észlelési folyamat vége ; a létezők (sat) egyik kategóriája - az öt skandha egyike (ld. még: cetana, rúpa , samjna, vedana)

vikalpa [tib.: (rnam-par) rtog-pa] : “fogalom” - egy adott tárgy ‘tudati képpel’ társított leképezése, mellyel használatra alkalmassá tesszük. A dolog ‘megragadására’ alkalmas tudati elem; nem azonos a tárgy nevével (śabda-artha). (lásd: kalpana)

vişaya [tib.: yul] : “érzékelt tárgy” - 1) érzékszervi úton megtapasztalt dolog - a látvány (rúpa), a hang (śabda), a szag (gandha), az íz (rasa) és a {testi} érzés (spâaşţavya). 2) a tárgy általában. Az észlelés (pratyakşa) utolsó eleme. (ld. még: akâti , vyavahara)

vitarka [tib.: rtog-pa] : “keresgélés” - a fogalomalkotás azon mozzanata, amikor a tiszta érzékelést követő pillanatban a tudat kutatni kezd a megfelelő kategória után, hogy az adott tárgyat beazonosítsa. (lásd: adhyavasaya)

vyavahara : “jelölt tárgy” - nyelvi konvencióknak megfelelően jelölt tárgy, melynek léte nem tényleges, hanem ‘ráfogott’ (prajnapti-sat)

yogi-pratyakşa [tib.: rnal-‘byor mngon-sum] : “jógi-érzékelés”, - a {tényleges} megismerés (pramana) egyik fajtája. Meditáció útján kifejleszthető különleges érzékelés, amely a tárgy finom jellegzetességeiről, például az állandótlanságukról vagy az ürességükről is tudomást szerez. (ld. még: pratyakşa)

Word formátumban [« word ]

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Begging Bowl


         

                         

 

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-06-2005