| |
Petrilla András - Tarr Dániel
A bika hazavezetése
- Herding the Ox -
2008. |
|
|
| |
|
| |
|
A fotók Petrilla András fotográfus, a Szellemkép Szabadiskola 2008-as végzős hallgatójának diplomamunkái.
copyright © 2008 Szellemkép Szabadiskola. A fotók bármilyen további közlése, publikációja kizárólag a szerző engedélyével lehetséges! |
| |
|
|
| |
Tíz Bika - képek, versek, kommentárok
Az itt bemutatott tíz bika képsorozat Kuoan Shiyuan klasszikus verseit dolgozza fel Petrilla András fotográfus képeivel.
A fordításokat a Kamala Buddhista közösség-nél fellelt "A bika keresése"[1], Kakuan: "Tíz Bika történet"-ét Bánfalvi András fordításában [2], továbbá Hadházi Zsolt művéből [3] emeltem át, aki három különböző angol fordítás és a kínai eredeti segítségével ültette át a szöveget, és két híres tanító - Seng-jen és Csögyal Trugpa - kiváló kommentáraival és a hozzáfűzéseivel egészíti ki saját kommentárjait, így terjesztve ezt a kiváló tanítást.
Seng-jen bevezetője
A tíz bika képek a csan gyakorlás folyamatának és fejlődésének jelképei. Mikor Kína egy mezőgazdasági társadalom volt, az emberek ökröktől [4] és bivalyoktól függtek a föld megmunkálásánál. Ezek az állatok fontosak voltak, erősek és az emberi élet részei, ezért a bika hasonlata jelentőségteljes volt az akkori buddhisták számára.
A bika példája mint a gyakorlás jelképe megtalálható egy történetben a Tang korból (618-906). Egy szerzetes a kolostor konyháján dolgozott, mikor a mester bement és megkérdezte, mit csinál. Így válaszolt:
- Semmi különöset, csak terelgetem a bikát [5].
- Hogyan terelgeted? - kérdezte a mester.
- Minden alkalommal, amikor a bika elmászkál füvet enni, miközben dolgoznia kéne, megzabolázom és visszaviszem dolgozni. - válaszolt a szerzetes.
Ez a történet kung-anná vált, amiben a bika jelképezi a tudatot, melyet a pásztornak képeznie kell. A csan gyakorlatban a hangsúly a tudati van, nem a testi gyakorláson van. Ha a tudat nem tiszta, nem lehet tisztaság a testben és a beszédben.
A Lótusz szútrában a fehér bika egy jelkép a születés és halál, avagy a szamszára meghaladására. Bárki, aki látja a fehér bikát, látja a nagy járművet (mahájána), mely elvezet a buddhasághoz.
Sok változata készült a tíz bika képeknek a Szung dinasztia idejében (960-1279). Gyakran vers kísérte a képeket. A leghíresebbet ezek közül Kua-an Si-juannak tulajdonítják, aki egy tizenkettedik századi csan mester volt a Lin-csi iskolából. Mindegyik változat a csan gyakorlat folyamatát és szintjeit illusztrálja, mint ahogy a buddha-természet, saját eredendő természetünk felismerését is.
Hiszed, hogy megvan neked ez a bika, a buddha-természet magadban? Ha nincs hited a buddha-természet létezésében, vagy a lehetőségben, hogy megtapasztald saját belső énedet, akkor a bika terelgetése tárgytalan. Ha nincs bika amit terelgetni kell, nem létezhet bika terelgetés, nincs haladás. Ez igaz azokra az emberekre, akiket nem érdekel belső természetük felfedezése, és azokra is, akik egyszer elkapták a bikát és aztán elengedték.
Csögyam Trungpa bevezetője
Úgy döntöttem, hogy beveszem [a tanításokba] a tíz bika képeket, mely e jól ismert bemutatása a tudat képzésének, oly alapvető, hogy minden buddhista iskola részének lehetne tekinteni. Egy mélyebb módon úgy is lehet tekinteni, mint a szellemi fejlődést a srávakajánától a mahá atiig. A tibeti hagyományban benne van az elefánt hasonlata, de az főképp a samatha gyakorlatra utal. A jelképrendszere nem megy tovább az elefánt megülésénél. A tíz bika képekben a bika megszelídítésének fejlődési folyamata nagyon közel áll az energia átalakításának vadzsrajána nézetéhez. Különösen a visszatérés a világba, mint a Nirmánakája együttérzésének kifejezése, megmutatja, hogy a zen végső megvalósítása önmagától a mahá ati bölcsességéhez vezet.
Hadházi Zsolt bevezetője
A tíz bika jelképisége mélységes. A hínajána szempontjából a tíz kép bemutatja a hét megvilágosodási tényezőt és a Buddha megvilágosodásának három szakaszát. A madhjamaka szerint a képek a világ és az én ürességén át a szamszára és nirvána egységéig mutatnak. A csittamátra nézőpontjából a hat tudat és hetedikként a megkülönböztető tudat leigázásáról van szó, míg az utolsó három képben a mindent átfogó tárház tudat hármas természetének felismeréséről. A zen és a vadzsrajána magyarázatát két jól ismert mestertől idézem, míg én próbáltam egy egyszerűbb és gyakorlatias kifejtését adni a képeknek.
[ Forrás: Tíz Bika - képek, versek, kommentárok]
|
| |
|
|
| |
|
| |
|
1. A BIKA KERESÉSE
Ennek a világnak a legelőjén, vég nélkül hajtom félre a magas füvet a bika keresése közben.
Követve névtelen folyókat, elveszve a távoli hegyek ösvényeinek kereszteződésén,
Energiám alábbhagy és az életerőm kimerült, nem tudom megtalálni a bikát.
Csak a kabócák ciripelését hallom az erdőn át ez éjjelen.
MAGYARÁZAT: A bika sosem veszett el. Miért kellene megkeresni? Csak azért, mert az igaz természetemtől elválasztódtam, nem tudtam megtalálni. Az érzékszervek összezavarodottságában elvesztettem a nyomát. Messze az otthontól sok útkereszteződést látok, de hogy melyik a helyes, nem tudom. Mohóság és félelem, jó és rossz összezavarnak engem.
[ Forrás: A bika keresése ]
I. A bika keresése
E világ legelőin a magas fűszálakat, félrehajtogatva keresem a bikát.
Névtelen folyókat követve, távoli hegyek egymásba vesz * ösvényein tévelyegve,
Erőm kevés, életerőm kimerült, s nem találom a bikát.
Csak az éjszakai erdőben ciripel tücsköket hallom.
A bika sosem veszett el. Mi szükség van hát a keresésére? Csak igazi természetemtől való elkülünülésem miatt nem találom őt. Az érzékek zűrzavarában, még nyomát is elveszítem. Az otthonomtól távol, rengeteg keresztutat látok, de hogy melyik a helyes út, nem tudom. Mohóság és félelem, jó és rossz gubancában fogoly vagyok. [6]
[ Forrás: Kakuan: Tíz bika történet (Bánfalvi András fordítása) ]
1. Keresem a bikát
Gyomot félrehajtva keresek mindenütt,
Széles folyón, messzi hegyeken keresztül.
Elgyötörten, letörten, nincs már hol keresni,
Csak a juharfán éneklő éji kabóca hallatszik.
Seng-jen kommentára:
Az első kép a „bika keresése”. Egy kezdő gyakorlót mutat, aki hallotta a Buddha tanításait és elhiszi, hogy mindannyiunknak van buddha-természete és módszereket kell használnia a gyakorláshoz, mint a meditáció és a leborulás, hogy felfedezze eredendő énjét.
Csögyam Trungpa kommentára:
Az indíttatás az első lépéshez, mely a bika keresése, az az érzés, hogy a dolgok nincsenek jól, valami hiányzik. Az elvesztés eme érzete fájdalmat teremt. Olyat keresel, ami jóvá teszi a helyzetet. Felfedezed, hogy az egó szándéka egy ideális környezet teremtésére nem kielégítő.
Hadházi Zsolt kommentára:
Az első lépés mindig a bódhicsitta felébresztése, mely szó szerint „megvilágosodás tudat”, s kifejezi a hitet abban, hogy a megszabadulás elérhető, a Buddha tanításán keresztül el is akarom érni, s ezért teszek is. Másik része a bódhicsittának annak felismerése, hogy minden lény szenved a világegyetemben, s a szándék, hogy az összesen segítsek.
A kép azt a gyakorlót mutatja, aki elszántan mindent megtesz azért, hogy megoldást találjon, s nem adja fel addig, amíg rá nem lel a bika nyomaira. De csak akkor láthatja meg, ha ez a törekvés természetévé vált, s képes egy pillanatra megállni, nem tárgyak után kutatni, hanem rálátni saját tudatának helyzetére. Éjjel van, tehát semmit sem látni. De vajon hallod a kabócát?
[ Forrás: Tíz Bika - képek, versek, kommentárok (Hadházi Zsolt fordítása) ]
|
| |
|
|
| |
|
| |
|
2. A LÁBNYOMOK FELFEDEZÉSE
A folyó partja mentén a fák alatt, felfedeztem a lábnyomokat!
Még az illatos fű alatt is látom a nyomait.
Mélyen a távoli hegyekben is megtaláltatnak.
Ezek a nyomok nem lehetnek jobban elrejtve,
mint az ég felé néző elől az orra.
MAGYARÁZAT: Megértve a tanításokat, látom a bika lábnyomait. Mikor azt megtanulom, mint ahogy sokféle szerszám készül egy fém anyagából, entitások milliárdjai készülnek az önvaló anyagából. Ha én megkülönböztetek, hogyan fogom észlelni a valódi formát a nem valódiban. Még nem léptem be a kapun, azonban érzékelem az ösvényt.
[ Forrás: A bika keresése ]
II. A lábnyomok felfedezése
A folyópart mentén, a fák alatt lábnyomokat látok!
Még az illatos f tövén is észlelem a nyomait.
Messze a távoli hegyekben is.
Ezek nem rejtettebbek, mint valaki ég felé fordított orra.
A tanítást felfogva, látom a bika nyomait. Majd rájövök, hogy amilyen sokféle eszközt készíthet egy fémb l, ugyanígy milliárdnyi személyiség hozható létre az én anyagából. Amíg nem teszek különbséget, hogyan választhatnám el az igazat a hamistól? Még nem léptem át a kapun, de már felismerem az ösvényt. [7]
[ Forrás: Kakuan: Tíz bika történet (Bánfalvi András fordítása) ]
2. Meglátom a nyomokat
Vízparton fa alatt sok nyom,
Illatos gyomok közt is meglátom.
Még mélyebben a hegyek közt szintúgy,
Mint égre tekintő orr, mi rejthetné el?
Seng-jen: A gyakorló felfedezi a bika nyomait a második képen. Tudata elkezdett lecsendesedni és valamit érez, de látja, hogy a bikát nem könnyű megtalálni. Mások mondják, hogy ott van, de te bizonytalan vagy arról, hogy mit látsz. Az egy hegy, vagy egy felhő? A kezdő gyakorló csak nyomokat látott. Vajon a bikához tartoznak? Ezen a ponton ragaszkodsz a gyakorláshoz, és a gyakorlás arra hajt, hogy keress. A gyakorlás erősíti a hited. Ez a bika nyomainak meglátása.
Csögyam Trungpa: Megértve az eredetet megtalálod a fájdalom meghaladásának lehetőségét. Ez a négy nemes igazság észlelése. Látod, hogy az egó teremtette konfliktusokból fájdalom fakad és felfedezed a bika lábnyomait, melyek a történések minden esetében benne levő mély jegyei az egónak. Tévedhetetlen és logikus következtetések vezetnek, mintsem vak hit. Ez megfelel a srávakajána és a pratjékabuddhajána ösvényeinek.
Hadházi Zsolt: Ahogy sikerül belépni tudatunk birodalmába, mindenütt azt véljük fölfedezni. Bármivel is találkozzunk, szeretnénk meglátni benne a bikát, attól függetlenül, hogy még nincs igazán pontos képünk róla, mi is az a tudat. Abban már biztosak lehetünk, hogy közel a megoldás. Értjük, mit is kéne csinálnunk, de még hiányos a tapasztalat. Ha szemünket nem tévesztik meg a nyomok, a magyarázatok követése, akkor felpillantva észre vehetjük magát a bikát.
[ Forrás: Tíz Bika - képek, versek, kommentárok (Hadházi Zsolt fordítása) ]
|
| |
|
|
| |
|
| |
|
3. A BIKA ÉSZREVÉTELE
Hallom a csalogány dalát,
A Nap meleg, a szél szelíd, a fűzfa zöld a part mentén,
Itt bika nem tud elrejtőzni!
Melyik művész tud ilyen erős fejet, királyi szarvakat rajzolni?
MAGYARÁZAT: Mikor valaki hallja a hangot, érzékelni tudja a forrást. Amilyen hamar a hat érzék egyesül, a kapu kinyílik. Bárhova belép, valaki látja a bika fejét! Ez az egyesülés olyan, mint a só a vízben, mint a szín a festékben. A legkisebb dolog sincs az önvalón kívül.
[ Forrás: A bika keresése ]
III. A bika megpillantása
Hallom a fülemüle dalát,
a nap forrón tűz, enyhe szél fúj, fűzek zöldellnekvégig, a part mentén.
Itt nem rejtőzhet el a bika!
Milyen művész képes megrajzolni súlyos fejét, királyi szarvait?
Ha hallod a hangot, érzékelheted forrását is. Ahogy a hat érzék egyesült, máris átléptél a kapun. Akárhol lép be valaki, látja a bika fejét! Ez az egység, olyan, mint só a vízben, mint szén a fest anyagban. A legkisebb dolog sem különül el önmagától/az éntől?/. [8]
[ Forrás: Kakuan: Tíz bika történet (Bánfalvi András fordítása) ]
3. Meglátom a bikát
Fülemüle énekel egy ágon,
Meleg nap, lágy szél, parti zöld fűzfák.
Itt van, többé nem rejtőzhet el,
Méltóságteli fej, szarvak, lefesteni is nehéz.
Seng-jen: A harmadik képen a gyakorló látja a bika farkát. Korábban a nyomok látványa hitet adott neki, hogy szorgalmasan gyakoroljon, és most hirtelen meglátja az állatot. Ezt úgy is leírják, mint a tiszta tudat arcának meglátását, vagy mint a pillanatnyi eltűnését az énközpontúságnak. Néha úgy írják le a képet, mint az ember belső természetének meglátását, de ez csak a megpillantása valaminek, csupán a farka a bikának.
Csögyam Trungpa: Megdöbbensz a bika látványától, és aztán, mivel már nincs többé semmilyen titok, elgondolkozol, vajon tényleg ott van-e, észre veszed ezt a lényeg nélküli minőséget. Mikor elkezded elfogadni a nem kettősség észlelését, ellazulsz, mert többé nem kell védened az egó létét. Ekkor megengedheted, hogy nyitott és jótékony legyél. Meglátsz egy másik utat kivetítéseid kezelésére, és ez a boldogság önmagában, az első szellemi szintje a bódhiszattva megvalósításnak.
Hadházi Zsolt: Egyetlen éber pillanat, s feltűnik maga a bika. Rájövünk, micsoda zavargás folyik a tudatban. Bár még nem értjük teljességében a gondolatok és érzelmek kavalkádját, tudjuk, ezek nem valódiak, nem mi vagyunk azok. És ha már egyszer sikerült ezt észlelnünk, akkor újra neki kell futnunk.
[ Forrás: Tíz Bika - képek, versek, kommentárok (Hadházi Zsolt fordítása) ]
|
| |
|
|
| |
|
| |
|
4. A BIKA ELKAPÁSA
Megfogom őt szörnyű küzdelemmel,
A nagy ereje és akarata kimeríthetetlen,
Betölti a magas fennsíkot messze a felhők párája felett,
Vagy egy áthatolhatatlan szakadékban áll.
MAGYARÁZAT: Hosszú ideje az erdőben tartózkodott, de ma elkaptam őt! A belebolondulás a díszletekbe megzavarja az irányvételét. Vágyva az édes fűre elkóborol. Az ő tudata még makacs és zabolátlan. Ha azt akarom, hogy alárendelje magát nekem, fel kell emelnem az ostoromat.
[ Forrás: A bika keresése ]
IV. A bika elfogása
Szörnyű harc árán megragadom.
Hatalmas ereje‚ s akarata kimeríthetetlen.
Kitör, messze a felhők fölé‚ emelkedő fennsikra tér,
vagy járhatalanszakadékba veszi be magát.
Sokáig a vadonban élt, de ma elkaptam! Vonzódás a fest iséghez befolyásolja útjait. Édesebb fűre vágyva tovább vándorol. Elméje még mindig makacs és zabolátlan. Ha be akarom törni, fel kell emelnem korbácsomat. [9]
[ Forrás: Kakuan: Tíz bika történet (Bánfalvi András fordítása) ]
4. Elkapom a bikát
Hatalmas erőfeszítéssel elkapom,
Akarata és ereje nagy, legyőzni nehéz.
Időnként képes magas helyekre menni,
Felhők fölé, vagy mély barlangba.
Seng-jen: A gyakorló elkapja a bikát és megpróbálja irányítani egy kötéllel az „elkapni a teljes bikát” című negyedik képen. Meglátja saját buddha-természetét, de még mindig zaklatottságot tapasztal, amit a sóvárgás, a harag, a nem tetszés és a neheztelés okoz. A tudat megannyi módon hoz létre zaklatottságot válaszul arra, ami körül veszi. Látva belső természetét, a gyakorló vigyáz, hogy ne hozzon létre zaklatottságot és tudja, hogy a környezet nem valódi, állandó létező. Ettől még zaklatottságot tapasztal és muszáj megfelelő módszereket és nézeteket használnia, mint a meditáció és az okok és feltételek megértése, hogy kezelje a problémákat. A módszerei és nézetei a csannak teszik ki a bikát irányító kötelet.
Csögyam Trungpa: Meglátva a bikát egy pillanatra, azt találod, hogy a nagylelkűség és fegyelem nem elegendő kivetítéseid kezelésére, mert nem haladtad meg teljesen még a haragot. Fel kell ismerned az ügyes eszközök pontosságát és az egyszerűségét annak, hogy a dolgokat akként lásd, amik, ahogyan kapcsolódnak a teljesen kifejlesztett együttérzéshez. A harag legyőzése nem történhet kettősségben végzett gyakorláshoz - teljes elkötelezettség kell a bódhiszattva együttérző útja iránt, mely a türelem és erőfeszítés fejlesztése.
Hadházi Zsolt: Sokszor fogva tudjuk tartani a bikát, főleg nyugodt körülmények között, de alkalmanként magával ragad bennünket a hév, s csak utólag jövünk rá, hogy bizony felhők fölött, vagy épp mély barlangban jártunk. Odafigyelve a kényes részekre, mindig urai lehetünk a bikának.
[ Forrás: Tíz Bika - képek, versek, kommentárok (Hadházi Zsolt fordítása) ]
|
| |
|
|
| |
|
| |
|
5. A BIKA SZELÍDÍTÉSE
Ostor és kötél szükségesek,
Vagy elkóborol valami poros útra,
Jól képezve természetesen kedvessé válik,
Aztán béklyótlanul is engedelmeskedik mesterének.
MAGYARÁZAT: Amikor egy gondolat felkel, egy másik követi. Amikor az első gondolat a megvilágosodásból fakad, minden rákövetkező gondolat igaz. A tévedésen keresztül te mindent hazuggá teszel. A tévedés nem az objektivitás oka, hanem a szubjektivitás következménye. Tartsd szorosan az orrkarikát, és egyetlen kétséget se engedj be.
[ Forrás: A bika keresése ]
V. A bika megszelídítése
Szükség van a korbácsra és a kötélre,
egyébként elkóborolhatna valami poros útra.
Mivel jól idomított, természete szerint kezessé válik.
Ezután béklyók nélkül is engedelmeskedik gazdájának.
Amikor megszületik egy gondolat, ezt másik gondolat követi. Ha az els gondolat a megvilágosodásból ered, akkor minden ezt követ gondolat igaz lesz. A tévedésb l ered ek mindent hamissá tesznek. A tévedést nem az objektivitás okozza, hanem a szubjektivitás eredménye. Tartsd szorosan az orr-karikát, s egyetlen kétségnek se adj teret. [10]
[ Forrás: Kakuan: Tíz bika történet (Bánfalvi András fordítása) ]
5. Megszelidítem a bikát
Ostor és kötél nem elhagyható,
Nehogy porba és szennybe menjen.
Megszelídítve tiszta és engedelmes lesz,
Láncok nélkül is követi az embert.
Seng-jen: Az ötödik képet egyszerűen „bika terelésnek” nevezik. Már mint bölcs, a gyakorló könnyedén vezeti a bikát a kötélnél fogva. Nagyjából a tizenegyedik és tizennegyedik szintjét érte el a mahájána bódhiszattvaságnak. Bár ritkán zaklatott, továbbra is szorgalmasan gyakorol és fogadalmakat tesz. A bikát terelő és a bika irányvétele már tiszta.
Csögyam Trungpa: Miután már elkaptad, a bika megszelídítését a meditáció teljes körű éberségének pontosságával és a meghaladó tudás éles ostorával éred el. A bódhiszattva beteljesítette a meghaladó művészeteket (páramiták) - nem tartózkodva semmin sem.
Hadházi Zsolt: Fenntartva az éberséget minden pillanatban, úgy irányítjuk tudatunkat, ahogyan épp szükséges. Tudjuk, mikor milyen módszerrel tegyük kezelhetővé a különféle helyzeteket, ismerjük a gyakorlatok egész rendszerét. És ha a sok törődés és nevelés eredményes, akkor a bika már magától is tisztában van feladatával.
[ Forrás: Tíz Bika - képek, versek, kommentárok (Hadházi Zsolt fordítása) ]
|
| |
|
|
| |
|
| |
|
6. A BIKA HAZAVEZETÉSE
Megülve a bikát, lassan hazafelé tartok.
A fuvolám hangja átzengi az estét.
Kézütésekkel kimérve a lüktető harmóniát, vezetem a vég nélküli ritmust.
Akárki hallja ezt a dallamot, csatlakozni fog hozzám.
MAGYARÁZAT: Ennek a küzdelemnek vége, nyereség és veszteség hasonultak. A falusi favágók dalát éneklem, és játszom a gyermekek dalát. Lovagolva a bikán, bámulom fent a felhőket. Előrenyomulva megyek, nem számít, ki akarna visszahívni.
[ Forrás: A bika keresése ]
VI. Hazafelé a bikán
Felülve a bikára, lassan elindulok hazafelé.
Fuvolám hangja száll az esten át.
Kezemmel dobolva ütemezem a lüktet harmóniát, irányítom a végtelen ritmust.
Bárki hallja ezt a dallamot, csatlakozik majd hozzám.
Ez a küzdelem véget ért; nyereséget, veszteséget egyaránt elfogadtam. A falusi favágók énekét éneklem és gyermekdalokat játszom. Lovaglóülésben a bikán, észreveszem a felh ket a fejem fölött. El re haladok, nem számít, ki akar visszahívni. [11]
[ Forrás: Kakuan: Tíz bika történet (Bánfalvi András fordítása) ]
6. Bikán lovagolva hazatérek
Megülve a bikát kényelmesen hazaindulok,
Fuvolám dala az est vörös felhőibe száll.
Egy ütem, egy dallam, korlátlan értelem,
Ismerve a hangot minek kéne beszélni?
Seng-jen: „Haza lovagolni a bikán” a hatodik kép, egy jól nevelt és engedelmes bikát mutat, mely ismerős az úton. A bikát terelő erőfeszítés nélkül ül a hátán, játszik fuvoláján. Ez az első bhúmi helyzete, vagy a negyvenegyedik szintje a bódhiszattvaságnak. A gyakorlónak nincs többé szüksége tudatos erőfeszítésre, hogy folytassa gyakorlatát és fogadalmakat tegyen. A bika egyszerűen megy tovább az úton. A gyakorló cselekedetei megfelelőek minden helyzetben.
Csögyam Trungpa: Többé nincs kérdés a keresésről. A bika (tudat) végül engedelmeskedik a gazdának és kreatív cselekvés lesz. Ez az áttörés a megvilágosodás állapotába - a vadzsra-szerű szamádhija a tizenegyedik bhúminak. A mahámudra tapasztalatának kibomlásával a mandala fényessége és színe a zenévé válik, mely haza vezeti a bikát.
Zsolt: Egységben a bikával nincs szükség parancsokat adni. Éberségünk természetesen van jelen és sosem inog meg. Bármilyen tekervényes útról legyen is szó, a bika gondtalanul halad át rajta. Ha elég jól ülünk, végül teljesen eltűnik a bika mozgása is.
[ Forrás: Tíz Bika - képek, versek, kommentárok (Hadházi Zsolt fordítása) ]
|
| |
|
|
| |
|
| |
|
7. A BIKA MEGHALADÁSA
Meglovagolva a bikát, hazaérek.
Nyugodt vagyok. A bika is pihenhet.
A hajnalnak jönni kell. Boldog megnyugvásban, nádfedeles házikómban
letettem az ostort és a kötelet.
MAGYARÁZAT: Minden egy törvény, nem kettő. Csak ideiglenes tárgyként csinálunk bikát. Ez olyan, mint a nyúl és a csapda viszonylata, mint a halé és hálóé. Olyan ez, mint az arany és a salak, vagy a Hold felbukkanása a felhőkből. A tiszta fény ösvénye terjed mindenütt a végtelen időben.
[ Forrás: A bika keresése ]
VII. A bika transzcendentációja (meghaladása)
Lovaglóülésben ülve a bikán, hazaérek.
Derűs vagyok. A bika is pihenhet.
Eljött a hajnal. Gyönyörteljes nyugalomban,
zsúpfedeles házamban, eldobtam a korbácsot és a kötelet.
EGY törvény minden, nem kettő. Csupán időszakos tárgyunknak választottuk a bikát. Olyan ez, mint a nyúl és a csapda, vagy a hal és a háló viszonya. Olyan, mint az aranyé és a szemété, vagy a felhők közül előbukkanó Holdé. Egyetlen tiszta fény ösvény vezet át a végtelen időn. [12]
[ Forrás: Kakuan: Tíz bika történet (Bánfalvi András fordítása) ]
7. Bikát elfelejtve magam maradok
Bikán ülve elérem hegyi otthonomat,
Lám a bika eltűnt, az ember nyugalomban.
A nap magasról tűz, mégis álmodok,
Ostor és kötél a fűkunyhóban hagyva.
Seng-jen: A hetedik kép a „bika elfelejtése”. A bika eltűnt. Csak a gyakorló marad. Ez a pont az első és a nyolcadik bhúmi szintje között van, és a bódhiszattva ösvény negyvenegyedik és negyvenhetedik fokozata között. A gyakorló nem tesz erőfeszítést. A kezdő gyakorlás olyan, mint árral szemben úszni. Nagy erőfeszítés kell hozzá. Később az úszó egy a vízzel. Vajon van még úszás?
Csögyam Trungpa: Még az a boldogság és szín is lényegtelenné válik. A jelképek és energiák mahámudra mandalája beolvad a mahá atiba a tapasztalat eszméjének teljes hiányán keresztül. Nincs többé bika. Az őrült bölcsesség egyre inkább nyilvánvalóvá válik és teljesen elhagyod a szándékot a manipulálásra.
Hadházi Zsolt: A gondolatok és az érzelmek teljesen eltűnnek, nincs már mit kordában tartani. Ami marad, az az éntudat, önnön létezésem érzete. Semmi több, csupán vagyok. Éberségem teljes, de még mindig maradt valami, ami álomszerű, mégpedig az, hogy ez az én éberségem. Ráébredve erre minden akadály eltűnik.
[ Forrás: Tíz Bika - képek, versek, kommentárok (Hadházi Zsolt fordítása) ]
|
| |
|
|
| |
|
| |
|
8. MIND A BIKA, MIND AZ ÖNVALÓ MEGHALADÁSA
Ostor, kötél, személy és bika?
Minden egybeolvad az ürességben.
Hogy tud a hópehely létezni a dühöngő tűzben?
Itt vannak a pátriárkák lábnyomai.
MAGYARÁZAT: A közép eltávozott. A tudat tiszta a korlátoktól. Nem keresem a megvilágosodás állapotát, s nem maradok, ahol nem létezik megvilágosodás. Amíg én egyik állapotban sem időzöm, a szemek nem látnak engem. Ha madarak százai szórnának virágot ösvényemre dicséretképpen, jelentés nélküli lenne.
[ Forrás: A bika keresése ]
VIII. Mindkettő, a bika & az én transzendentál
Korbács, kötél, ember és bika - egyként a Nincs-be enyészik.
Ez a mennyország olyan nagy, hogy üzenet nem ejthet foltot rajta.(?)
Hogyan létezhetne egy hópehely a tomboló tűzben?
Ime, a pátriárkák lábnyomai.
A középszerűség eltűnt. A tudat megszabadult korlátaitól. Nem keresem a megvilágosodás állapotát. Nem maradok ott sem, ahol nincs megvilágosodás. Mivel egyik állapotban sem időzöm, szem nem láthat engem. Ha madarak százai szórnák teli utamat virággal, az ilyen dicséret semmitmondó lenne. [13]
[ Forrás: Kakuan: Tíz bika történet (Bánfalvi András fordítása) ]
8. Ember és bika is elfelejtve
Ostor, kötél, ember, bika mind üres,
Tágas kék eget üzenet nehezen érne el.
Kályha tüzes tetején nem marad hó,
Ide érve az ősökhöz csatlakozhatok.
Seng-jen: A bika és a bika terelője is eltűnt a nyolcadik képen. Csak egy kör, a kép kerete marad. A hetedik kép elveszi a bikát, ami a világot jelképezi, a tárgyat. Végül, az alany is eltűnik a nyolcadik képen. Semmi sem marad. Nincs cél és nincs gyakorló.
Csögyam Trungpa: Ez a törekvés és nem-törekvés együttes hiánya. Ez az eredendő Buddha lényeg meztelen képe. Ez a belépés a dharmakájába a nem-figyelés tökéletessége - nincs többé semmilyen feltétel és meghaladtad a mahá ati megértését, mint az utolsó fokozatot.
Hadházi Zsolt: Az üresség tökéletes szemléletét semmi sem szennyezi be. Ez az igazi lemondás, ahol kettősség és egység teljesen megszűnik. A három idő összes buddhája csak erre ébredt rá. Azonban ezen is tovább kell lépni, ami a természetes kibomlása a bódhicsittának, s ami kezdetben cél volt, valóságosan jelenik meg.
[ Forrás: Tíz Bika - képek, versek, kommentárok (Hadházi Zsolt fordítása) ]
|
| |
|
|
| |
|
| |
|
9. A FORRÁS MEGLELÉSE
Túl sok lépés tétetett a gyökérhez és a forráshoz visszatéréshez.
Jobb vaknak és süketnek lenni a kezdetektől!
Egynek az igaz lakhelyén tartózkodni, közönyösnek lenni azzal, ami kint van.
A folyó csendesen folyik és a virágok vörösek.
MAGYARÁZAT: A kezdetektől fogva az igazság tiszta. Kiegyensúlyozva a csendben, megfigyelem az összeillesztés- és szétesés-formát. Aki ragaszkodik a formához, szüksége van megújulásra. A víz smaragd, a hegy indigó, és látom, ami keletkezik, és ami elpusztul.
[ Forrás: A bika keresése ]
IX. A forrást elérve
Túl sok lépést tettünk visszatérve a gyökerekhez és a forráshoz.
Jobb vaknak és süketnek lenni kezdettől fogva!
A valódi otthonodban időzve, nem törődve azzal, ami nélkül -
A folyó csöndesen folyik tovább, és vörösek a virágok.
A kezdettől fogva világos az igazság. Csendben pihenve, észlelem az épülés és a széthullás formáit. Aki nem ragaszkodik a formákhoz, annak szükségtelen újjáformálódnia. A víz VALÓBAN smaragd, a hegy VALÓBAN indigókék s én látom, melyik teremt‚ s melyik pusztít. [14]
[ Forrás: Kakuan: Tíz bika történet (Bánfalvi András fordítása) ]
9. Visszatérés a forráshoz
Visszatérni a forráshoz eleve hasztalan,
Jobb lett volna vaknak és süketnek lenni.
Kunyhóban ülve nem látok semmit odakint,
A folyó magától folyik, a virág magától piros.
Seng-jen: A kilencedik kép, „visszatérés az eredethez”, egy hegyet és egy folyót mutat. A kezdő gyakorló helyeket és folyókat lát, de nem ismeri fel őket olyannak. A jártas gyakorló a hegyeket hegyeknek látja, a folyókat folyóknak. Visszatért a világba. Minden létezik, kivéve a ragaszkodása. Nincs többé gyakorlás vagy nem gyakorlás, bölcsesség vagy zaklatottság. Minden teljes, minden egy buddha, és a környezet egy buddha-föld.
Csögyam Trungpa: Minthogy már így is olyan nagy tér és nyitottság van, és a félelem teljes hiánya, a bölcsességek játéka természetes folyamat. Az energia forrása, melyet nem kell keresni, itt van. Ez olyan, hogy gazdag vagy, nem pedig valami mástól gazdaggá tett. Mivel létezik alapvető melegség és alapvető tér is, az együttérzés buddha tevékenysége élő és ezért minden kommunikáció kreatív. Ez a forrás abban az értelemben, hogy kimeríthetetlen kincsestára a buddha cselekvésnek. Ezért ez a szambhógakája.
Hadházi Zsolt: Az ürességnek kettő, de nem különálló oldala van, a végső és a hétköznapi. A tudat egyszerre nem ragaszkodó és éber, tér és fény jellegű. Egység és sokaság nem akadályozza egymást egy pillanatra sem, mi több, kölcsönösen áthatóak. Nincs elfogadás, de nincs elutasítás sem. Minden természete szerint változik. Hogy lehetne ez gond?
[ Forrás: Tíz Bika - képek, versek, kommentárok (Hadházi Zsolt fordítása) ]
|
| |
|
|
| |
|
| |
|
10. A VILÁGBAN
Mezítláb, fedetlen mellkassal elvegyülök a világ emberei közé.
A ruháim tépettek és porosak, és én egyre vakabb vagyok.
Nem használok mágiát az életem meghosszabbítására,
Most, előttem a halott fa feléled.
MAGYARÁZAT: A kapumon belül ezer bölcs sem ismer engem. A kertem szépsége láthatatlan. Miért is keresné valaki a pátriárkák lábnyomát? A piactérre megyek a borosüvegemmel és hazatérek a botommal. Meglátogatom a kocsmát és a piacot, és bárkit látok, eljut a megvilágosodáshoz.
[ Forrás: A bika keresése ]
X. Visszatérés a világba
Mezítláb vagyok és mellem csupasz. Elvegyülök a világ emberei között.
Ruhám rongyos és porral fedett, és állandó boldogságban élek.
Nem használok varázslatot, hogy megnyújtsam életem.
És most, a halott fák életre kelnek előttem.
A kapumon belül ezer bölcs sem ismer meg engem Kertem szépsége láthatatlan.
Miért kéne a pátriárkák lába nyomát kutatni? Boros üvegemmel a piacra
megyek, s
botommal a kézben hazatérek. Ellátogatok a borospincébe és a piacra, és
mindenki akire
rápillantok, megvilágosodik.[15]
[ Forrás: Kakuan: Tíz bika történet (Bánfalvi András fordítása) ]
10. Tárt karokkal a piacra érek
Csupasz mellkassal, mezítláb piacra érek,
Koszos-poros ruhában szélesen vigyorgok.
Szellemek és varázserő használata nélkül,
Kiszáradt fák azonnal virágba borulnak.
Seng-jen: Hagyományosan egy koldust és egy koszlott ruhájú, nagy hasú szerzetest látunk a tizedik képen. A koldus jelképezi a szenvedést, a szerzetes egy gyakorló, aki befejezte gyakrolását. Elhagyta a hegyek elszigeteltségét és visszatért a világba segíteni minden lénynek. Nincsen zaklatottsága, de mivel mások szenvednek, természetesen segítséget nyújt az úton minden szükségben levő lénynek.
Mindegyik képről beszéltem, de van még egy fontos hozzáfűznivaló. Az emberek néha önző nézőpontot vesznek fel ezen képek kapcsán, mert azt sugallják, hogy előbb gyakorlunk, ameddig elérjük a buddhaságot, s csak utána kezdünk segíteni az érző lényeknek. Nem ez a buddhizmus, vagy a csan módszere. Amint a Buddha tanításai használnak az életedben, el kell kezdened segíteni az érző lényeken. Még a bika terelésének legelső képénél is segítened kell más lényeken. Ne egyszerűen csak várj a buddhaságra.
Csögyam Trungpa: A nirmánakája a teljesen felébredett állapota a világban való létnek. Cselekedete olyan, mint a hold tükröződése száz tál vízben. A hold nem akar tükröződni, de ez a természete. Ez az állapot a földdel dolgozik teljes egyszerűséggel, meghaladva követi bárki példáját. Ez a „teljes bukás” vagy „vén róka” állapota. Elpusztítasz bármit amit el kell pusztítani, legyőzöl bármit amit le kell győzni, és törődsz bármivel amihez a törődésed kell.
Hadházi Zsolt: Hegyekből a piacra, buddha-földről a világba, mozgásnak tűnik, mégsem megy senki sehova. Ember emberrel, buddha buddhával találkozik. A hétköznapi út az egyedüli, s haladásról beszélve, látszólagossága itt nyer értelmet. A mester találkozik a tanítvánnyal, s a tanítvány keresésre indul.
[ Forrás: Tíz Bika - képek, versek, kommentárok (Hadházi Zsolt fordítása) ]
|
| |
|
| |
|
|
| |
|
| |
Jegyzetek:
[1] "A bika keresése" (Kamala Buddhista Közösség) [ » forrás ]
[2] Kakuan: "Tíz bika történet" (Bánfalvi András fordítása). Az angol szöveg forrása: 10 Bulls by Kakuan. Transcribed by Nyogen Senzaki and Paul Reps. Illustrated by Tomikichiro Tokuriki. Több kiadásban és több antológia részeként is megjelent, a legismertebb a "Zen Flesh, Zen Bones. Tuttle Publishing, Boston 1989.". HTML version by Jamie Andrews. jamie (at) cs.sfu.ca;http://www.cs.sfu.ca/people/ResearchStaff/jamie/personal/10_Bulls/Title_Page.html Bánfalvi András fordítása korábban az egyik Uszó füzetben is olvasható volt. A fordítást az eredetivel és a korábban már megjelent változatokkal egybevetette: Végh József
[3] Hadházi András: "Tíz bika - Kuoan & mások - Képek, versek, kommentárok" (2007.06.01.) [ » forrás ]
Kuoan Shiyuan verséhez felhasznált szövegek:
Seng-jen kommentára:
Csögyam Trungpa kommentára:
[4] kínai: niu2, jelenthet tehenet, ökröt és bikát is. Az angol itt mindenhol az „ökör” kifejezést használja, de én amúgy bikának fordítottam, mint ahogy már az eredeti verseknél is.
[5] Az egyik, itt is használt angol fordítása a tíz bika képeknek a „Ten Ox Herding Pictures”, vagyis „Tíz ökör terelgető kép / tíz kép az ökör tereléséről”. Ebben megint csak eltérek az angol szövegtől, mert egyszerűen „tíz bikának” fordítom, ahogy az kínaiul van.
[6] In the pasture of this world, I endlessly push aside the tall grasses in search of the bull.
Following unnamed rivers, lost upon the interpenetrating paths of distant mountains,
My strength failing and my vitality exhausted, I cannot find the bull.
I only hear the locusts chirring through the forest at night.
Comment: The bull never has been lost. What need is there to search? Only because of separation from my true nature, I fail to find him. In the confusion of the senses I lose even his tracks. Far from home, I see manycrossroads, but which way is the right one I know not. Greed and fear, good and bad, entangle me.
[7] Along the riverbank under the trees, I discover footprints!
Even under the fragrant grass I see his prints.
Deep in remote mountains they are found.
These traces no more can be hidden than one's nose, looking heavenward.
Comment: Understanding the teaching, I see the footprints of the bull. Then I learn that, just as many utensils are made from one metal, so too are myriad entities made of the fabric of self. Unless I discriminate, how will I perceive the true from the untrue? Not yet having entered the gate, nevertheless I have discerned the path.
[8] I hear the song of the nightingale.
The sun is warm, the wind is mild, willows are green along the shore,
Here no bull can hide!
What artist can draw that massive head, those majestic horns?
Comment: When one hears the voice, one can sense its source. As soon as the six senses merge, the gate is entered. Wherever one enters one sees the head of the bull! This unity is like salt in water, like color indyestuff. The slightest thing is not apart from self
[9] I seize him with a terrific struggle.
His great will and power are inexhaustible.
He charges to the high plateau far above the cloud-mists,
Or in an impenetrable ravine he stands.
Comment: He dwelt in the forest a long time, but I caught him today! Infatuation for scenery interferes with his direction. Longing for sweeter grass, he wanders away. His mind still is stubborn and unbridled. If I wish him to submit, I must raise my whip
[10] The whip and rope are necessary,
Else he might stray off down some dusty road.
Being well trained, he becomes naturally gentle.
Then, unfettered, he obeys his master.
Comment: When one thought arises, another thought follows. When the first thought springs from enlightenment, all subsequent thoughts are true. Through delusion, one makes everything untrue. Delusion is not caused by objectivity; it is the result of subjectivity. Hold the nose-ring tight and do not allow even a doubt
[11] Mounting the bull, slowly I return homeward.
The voice of my flute intones through the evening.
Measuring with hand-beats the pulsating harmony, I direct the endless rhythm.
Whoever hears this melody will join me.
Comment: This struggle is over; gain and loss are assimilated. I sing the song of the village woodsman, and play the tunes of the children. Astride the bull, I observe the clouds above. Onward I go, no matter who may wish to call me back
[12] Astride the bull, I reach home.
I am serene. The bull too can rest.
The dawn has come. In blissful repose,
Within my thatched dwelling I have abandoned the whip and rope.
Comment: All is one law, not two. We only make the bull a temporary subject. It is as the relation of rabbit and trap, of fish and net. It is as gold and dross, or the moon emerging from a cloud. One path of clear light travels on throughout endless time
[13] Whip, rope, person, and bull -- all merge in No-Thing.
This heaven is so vast no message can stain it.
How may a snowflake exist in a raging fire?
Here are the footprints of the patriarchs.
Comment: Mediocrity is gone. Mind is clear of limitation. I seek no state of enlightenment. Neither do I remain where no enlightenment exists. Since I linger in neither condition, eyes cannot see me. If hundreds of birds strew my path with flowers, such praise would be meaningless.
[14] Too many steps have been taken returning to the root and the source.
Better to have been blind and deaf from the beginning!
Dwelling in one's true abode, unconcerned with that without --
The river flows tranquilly on and the flowers are red.
Comment: From the beginning, truth is clear. Poised in silence, I observe the forms of integration and disintegration. One who is not attached to "form" need not be "reformed." The water is emerald, the mountain is indigo, and I see that which is creating and that which is destroying.
[15] Barefooted and naked of breast, I mingle with the people of the world.
My clothes are ragged and dust-laden, and I am ever blissful.
I use no magic to extend my life;
Now, before me, the dead trees become alive.
Comment: Inside my gate, a thousand sages do not know me. The beauty of my garden is invisible. Why should one search for the footprints of the patriarchs? I go to the market place with my wine bottle and return home with my staff. I visit the wineshop and the market, and everyone I look upon becomes enlightened.
Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
