Emelkedés és magasan ragyogás
1.
Hódolok az összes hibától mentnek,
Az összes erénytől ékesnek,
A mindenek ismerőjének,
Az összes lény közös tesvérének.
2.
Ó király, hogy a Törvény [1] felkéljen benned,
A mindenütt-jó [2] Törvényről beszélek neked;
Az igaz Törvény edényében [3]
A Törvény biztosan teljessé lesz.
3.
Kiben felkélt és emelkedik a Törvény,
Abban később tündöklő delelőre hág,
Hiszen aki emelkedni kezdett,
Az fokozatosan eléri a legmagasabbat.
4.
Az emelkedést jóllétnek [4] tekintik,
A legmagasabbat, pedig szabadságnak.
Megvalósításuk lényegi módszerei röviden:
A hit és a bölcsesség.
5.
A hit révén nyílunk meg a Törvénynek,
A bölcsesség révén tudhatjuk a valót;
E kettő közül a bölcsesség vezérel,
Ám a hit előtte megy.
6.
Annak van hite, ki vágytól, ellenszenvtől,
Félsztől, zavarodottságtól [5] hajtva
Nem tesz a törvény ellenére;
Ő a legmagasabbnak tökéletes edénye.
|
|
7.
A bölcs minden tettét, szavát, gondolatát
Alaposan felülvizsgálva
Felismeri a maga és a mások javára valót,
És mindig aszerint cselekszik.
8.
Nemölés, tartózkodás a lopástól,
Más feleségére szemet nem vetés,
Szavad vigyázása, hogy hazug, rágalmazó,
Goromba, értelmetlen ne legyen,
9.
Felhagyás a sóvárgással, rossz szándékkal,
Nihilista [6] nézetekkel:
A tetteknek a tíz fehér útja ez;
Elllentettjük a tíz fekete.
10.
Alkohol nem fogyasztása, helyes megélhetés,
Nem ártás, törődő adás,
A tiszteletreméltó tisztelete, baráti érzület:
A törvény velejében ez.
11.
Csupán attól, hogy a testünket sanyargatjuk,
Még nem a törvény szerint élünk.
Hiszen így nem őrizkedünk mások kárára tenni,
S nem vagyunk azon, hogy a javukra legyünk.
12.
Aki nem törődik az igaz törvénynek
Az adástól, az erkölcstől, a türelemtől
Világos nagy ösvényével, hanem
A testet kínzó, rossz tehéncsapásokon kóborol,
13.
Az igen hosszú időre betéved
A létforgatag félelmetes erdejébe,
A lények végeláthatatlan fái közé,
A testére tekeredő szenvek mérgeskígyóival.
14.
Az ölés miatt rövid életű lesz,
Az ártás miatt sok sérülés éri,
A lopás javakban szűkölködővé teszi,
A házasságtöréssel ellenséget szerez.
15.
Hamis szava miatt gyalázzák majd,
A rágalmazás miatt barátaitól elszakad,
A gorombaság miatt kellemetlent hall majd,
Fecsegése miatt szavára nem adnak.
16.
A sóvárgás kiöli a vágyait,
A rossz szándék félelmetessé teszi,
A helytelen nézettől alantas látású,
Az alkoholfogyasztástól zavaros elméjű lesz.
17.
A nemadás miatt szegény lesz,
A helytelen megélhetés csalódottá teszi,
A gőg miatt rossz családba születik,
Az irigység miatt életereje kevés lesz.
18.
A haragtól színe csúnya lesz,
A bölcset nem kérdezéstől ostoba.
Az emberlétben így érik a gyümölcs,
Ám a rossz-születés mindezek élén jár.
19.
Az érdemtelennek nevezett tettek
Következményét mondtam el,
Az összes érdemteli
Ellenkező gyümölcsöt terem.
20.
A végy, az ellenszenv, a zavarodottság
És a belőlük fakadó tett: a rossz.
A vágytalanság, az ellenszenv és zavarodottság hiánya,
Valamint a belőlük fakadó tett: a jó.
21.
A rosszból ered minden szenvedés
S az összes rossz-születés;
A jóból ered az összes jó születés
És minden boldogság az életben.
22.
Tartózkodás minden rossztól,
Állandó gyakorlása a jónak
Gondolatban, tettben és beszédben:
A hagyomány szerint a Törvény kettős ága ez.
23.
E Törvény révén az ember megszabadúl a pokollakók,
Éhező szellemek és állatok közötti születéstől,
S az emberek vagy istenlények között
Nagy boldogságot, dicsőséget és uralmat nyer el.
24.
Az elmélyedésekkel, [7] a mérhetetlenekkel, [8]
A formanélküliekkel [9] az ember Brahmá és a többiek
Boldogságát ízleli meg.
Az elmélkedés Törvénye röviden ez.
25.
A legmagasabb Törvény azonban
Nehezen látható, mélységes,
A hallani képtelen éretleneknek félelmetes -
Mondták a Győzedelmesek.
26.
"Nem vagyok és nem leszek,
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettől az éretlen,
S tűnik félelme a bölcsnek.
27.
A lények az énképzet szülöttei mind,
Az enyém képzetének kapcsával -
Mondta az, ki egyedül csak
A lények javáért szólt.
28.
A végső szinten téves az, hogy
Van én, és enyém,
Hiszen a dolgok mikéntjének megismerésével
Mindkettő megszűnik létezni.
29.
A halmazok [10] az énképzetből fakadnak,
Ám az énképzet valójában hibás;
Ugyan melyik hibás magból
Sarjad igazi hajtás?
30.
Ha belátjuk, hogy a halmazok valótlanok,
Az én képe eltűnik.
Ha pedig az én képe eltűnik,
Többé nem állnak össze halmazok.
31.
Ahogyan a tükör által látható
A saját arcunk tükörképe,
Noha az valójában
Egyáltalán nem létezik,
32.
Ugyanúgy a halmazokon át észlelhető
Az énünk képe, noha az,
Mint arcunk tükörképe,
Egyáltalán nem létezik.
33.
Ahogyan tükör nélkül nem látható
A saját arcunk tükörképe,
Ugyanúgy a halmazok nélkül
Sem látható az énünk képe.
34.
A nemes Ánanda törvénylátó szemet nyert,
Mikor meghallotta a Törvény eme értelmét,
Majd maga is azt tanította
Újra és újra a koldusoknak.
35.
Amíg halmazokat észlelünk,
Mindaddig az énkép is megvan.
Ha fennáll az énkép, új tettet okoz,
Az pedig ismételt születést.
36.
Kezdet, közép és vég nélkül
Úgy forog a létkerék
E három egymáson függő szakaszával, [11]
Akár a körbe pörgetett zsarátnok.
37.
De ha nem jöhet létre sem magából, sem másból,
Sem mindkettőből, sem a három időben,
Akkor leomlik az énkép,
Nyomában a tett s a születés.
38.
Aki látja, hogy így keletkezik,
És szűnik meg ok és okozat,
Az nem tartja a világot sem valóban létezőnek,
Sem valóban nemlétezőnek.
39.
Aki hallja, de nem veszi fontolóra
Ezt a minden szenvedést feloldó Törvényt,
Az kellő tudás hiányában
Riadtan reszket a félelemnélküli helytől. [12]
40.
Az nem riaszt, hogy a nirvánában
Mindezek nem lesznek; [13]
Miért rémít hát, ha azt mondják néked,
Hogy itt sincsenek?
41.
Ha olyan megszabadulásra vágysz,
Ahol nincs én és halmazok,
Akkor miért nem kellemes az,
Hogy az ént s a halmazokat már itt felszámold? [14]
42.
Sőt a nirvána nem nemlétező.
Akkor pedig, hogyan is lehetne létező?
A lét és nemlét szemléletének kioltását
Nevezzük nirvánának.
43.
"A tettnek nincs következménye",
A nemlétezés nézete tömören ez;
Erénytelen és rossz-születésre vezet,
Téves nézetnek mondják ezt.
44.
"A tettnek van következménye",
A létezés nézete tömören ez;
Erényes és jó-születésre vezet,
Helyes nézetnek mondják ezt. [15]
45.
De mikor a tudástól nyugszik a lét s a nemlét,
Erényen s bűnön túljutunk;
Ezért az igazak azt monják,
Rossz és jó léttől is szabadulunk.
46.
Ha látjuk az okfüggő keletkezést,
Túljutunk a nemlétezésen.
Ha látjuk az okfüggő megszűnést,
A létezést sem fogadjuk el. [16]
47.
Sem a korábban, sem az egyidejűleg
Létrejött ok nem igazi ok.
Hiszen a keletkezés sem a köznapi,
Sem a végső értelemben nem bizonyos.
48.
Ha ez megvan, az is meglesz,
Miképp ha van hosszú, rövid is lesz.
Ha ez létrejön, létrejön az is,
Miképp ha láng lobban, fény is lesz.
49.
Ha nincs rövid,
Hosszú sem lesz magában;
Ha nem lobban láng,
Fény sem támad.
50.
Ha az ember látja, hogy így keletkezik ok és okozat,
S elismeri a sokféleség alapján születő
Köznapi tapasztalat valóságát,
A nemlétezést nem fogadja el.
51.
Ha pedig rájön, hogy megszűnik a valóság,
Ha sokféleség nincsen,
Nem vallja a létezést sem;
A kettősségtől függetlenül így lesz szabad.
52.
A távolról látott forma
Közelről pontosan látszik,
Ha víz lenne a délibáb,
Közelről miért nem annak látszik?
53.
A közelben levők nem olyannak látják a világot,
Mint azok, akik távol vannak tőle;
Számukra nem bír jelleggel,
Délibáb csupán.
54.
Ahogyan víznek látszik, de nem víz,
És nem valóságos a délibáb,
Úgyanúgy énnek látszik, de nem én,
És nem valóságosak a halmazok.
55.
Balga az, aki a délibábot
Víznek vélve odamegy,
Majd ott megállapítja:
"Nincs víz." [17]
56.
Balga hát, ki létezőnek
Vagy nemlétezőnek tartja
A délibábszerű világot;
S a balga nem szabadul.
57.
Ki azt vallja: "nincs", rossz létbe kerül,
Ki azt vallja: "van", jó létbe kerül. [18]
Ám aki nem függ e kettőtől,
Mert ismeri a valót, megszabadul.
58.
Azt, ki ismervén a valót,
Nem vallja sem a létet, sem a nemlétet,
Balgán a nemlétben hívőnek véled;
De miért nem a létben hívőnek?
59.
Ha lét tagadásából értelemszerűen
Következik, hogy a nemlétben hisz,
Akkor a nemlét tagadásából
Miért nem következik, hogy a létben hisz?
60.
Hogyan tarthatod nihilistának azokat,
Akik a megvilágosodásra törekednek,
S így állításaiknak, cselekedeteiknek, gondolataiknak
Nem a nemlét az értelme.
61.
Kérdezd csak meg a világiakat, a szánkhjákat, a vaisésikákat,
A nirgranthákat, [19] akik ént és halmazokat hirdetnek,
Vajon tanítanak-e arról,
Ami meghaladja a létet s nemlétet.
62.
Tudd hát, egyedül a Törvény sajátja,
Hogy meghaladja a létet s nemlétet;
Mélynek mondják,
A buddhák tanításainak nektárja.
63.
Hogyan lehetne valóságos a világ, amely múltat,
Jövőt s jelent meghaladó természetével
Nem múlik el, nem jön el,
S egy pillanatra sem áll?
64.
Ha a valóságban sehol sincs
Jövés, menés, fennállás,
Akkor mily valódi különbség lehet
A világ s a nirvána között?
65.
Mivel nincs fennállás, valójában
Keletkezés és megszűnés sincs;
Akkor pedig hogyan létezhet végső soron
Keletkezett, fennálló vagy megszűnő dolog?
66.
Ha örök változás van, hogyan létezhet
Nem pillanatnyi dolog?
Ha viszont nincs változás,
Hogyan lesz valami valóban más?
67.
Egy dolog a részleges vagy teljes
Megszűnése révén lehet pillanatnyi;
De mivel nem mutatkozik különbség,
Semelyik módon sem lehet.
68.
Ha a dolgok pillanatnyiak, s így soha nincsenek,
Akkor hogyan lesz valami öreg?
Ha viszont nem pillanatnyiak, mert megmaradnak,
Akkor is hogyan lesz valami öreg?
69.
Mivel a pillanat véget ér,
Kell, hogy legyen eleje s közepe.
Ha viszont hármas egység a pillanat,
A világ pillanatnyi nem lehet.
70.
A kezdetre, a középre s a végre
Úgyanúgy kell tekinteni, mint a pillanatra.
A kezdet, a közép s a vég
Nem létezhetnek sem önmaguk, sem más által.
71.
Ha sok részből áll, nem lehet egy.
Nincs semmi, aminek ne lenne része.
Egy nélkül azonban sok sincsen,
Ahogyan lét nélkül nemlét sincsen.
72.
A pusztulása, vagy az ellenszere révén
Válhat egy létező nemlétezővé.
De ha nincs létező,
Hogyan lehet pusztulása, vagy ellenszere?
73.
Így hát az ellobbanástól
Valójában nem vész el a világ;
Faggatták a győztest,
Véges-e a világ, s ő hallgatott.
74.
A bölcsek éppen abból látják,
Hogy a Mindentudó valóban mindeneket tudó,
Mert a befogadására alkalmatlan embereknek
E mélységes Törvényt nem hirdette.
75.
"Ez a törvény a legmagasabb,
Mélységes, megfoghatatlan,
Támasz nélküli."
Így mondták a valóságot látó tökéletes buddhák.
76.
E támasznélküli Törvénytől
Megriadnak a támaszra vágyó emberek,
Akik nem tudnak túllépni a léten s nemléten,
S ostobán a vesztükbe rohannak.
77.
Az elveszettek a félelemnélküli helytől rettegve
Másokat is elveszejtenek;
Ó király, úgy cselekedj, hogy
Az elveszettek el ne veszejtsenek!
78.
Ó király, hogy ne tudják vesztedet okozni,
Elmondom néked a tanításoknak megfelelően,
Hogy mi az a valóság, amely nem a kettősségen alapszik,
Természete meghaladja ezt a világot.
79.
Túl van bűnön s erényen,
Mélységes, a szabadulás a tartalma;
Nem ízlelték még gázlójárók [20] és mások,
Sőt a támasznélkülitől félő magunk közül valók sem.
80.
Az ember nem föld, nem víz,
Nem tűz, nem szél, nem tér,
Nem tudat, és nem is mindez együtt. [21]
De mily másfajta ember létezik?
81.
Ahogyan az ember nem valós létező,
Mert hat elem együttese,
Ugyanúgy az egyes elemek sem valós létezők,
Mert ezek is összetettek.
82.
A halmazok nem az én, s nincsenek is benne.
Az én nincs benne azokban, de nélkülük sincs.
A halmazok és az én nem keverednek, mint tűz és tüzelő,
Így hát az én hogyan is létezhet?
83.
A három elem nem a föld, s nincsenek is benne.
A föld nincs benne azokban, de nélkülük sincs.
Mivel ez mindegyikre igaz,
Az elemek, mint az én, hamisak.
84.
A föld, a víz, a tűz, a szél
Nem léteznek egyenként, magukban;
Ha három hiányzik, egy sem lehet,
Ha pedig az egyik hiányzik, a többi három sem lehet.
85.
Ha három híján nincs egy,
Egy híján pedig nincs három,
Akkor egyedileg nem léteznek.
Így hát hogyan alkothatnak együttest?
86.
Ha pedig egyedileg, magukban is léteznek,
Akkor miért nincs tűz, ha nincs tüzelő?
A mozgásra, szilárdságra, kohézióra,
A szélre, földre, vízre ugyanez érvényes.
87.
Ha a tűzről ezt elismered, akkor miért tartod
A többi hármat másnak, önállónak?
A többi háromnak sem lehet
A függő keletkezéstől eltérő tulajdonsága.
88.
Az egyedileg, magukban létező dolgok
Hogyan létezhetnek egymás által?
Az egyedileg magukban nemlétező dolgok
Hogyan létezhetnek egymás által? [22]
89.
Ha egyedileg, magukban nem léteznek,
De ahol egy megvan, ott megvan a többi is,
Akkor keveretlenül nem egyazon helyen vannak;
Ha viszont keverednek, egyedileg, magukban nem léteznek.
90.
Az egyedileg, magukban nemlétező elemeknek
Hogyan lehetne egyedi, saját jellege?
Az egyedileg, magában nemlétező nem lehet túlsúlyban,
Így hát a jellegzetességek csupán köznapi igazságok.
91.
Ugyanez az érvelési eljárás alkalmazható
A színekre, szagokra, ízekre és tapintható tárgyakra,
A szemre, tudatosságra és anyagi formára,
A nemtudásra, tettre és születésre,
92.
A cselekvőre, tárgyra, cselekvésre és számra,
A birtoklásra, okra, okozatra és időre,
Rövidre, hosszúra és hasonlókra,
A névre és a névvel jelöltre is.
93.
"A föld, a víz, a tűz, a szél,
A hosszú és rövid, a durva és finom,
A jó és a többi a tudatban szűnik meg."
Mondta a Győzedelmes.
94.
"A beláthatatlan, végtelen,
Mindent átható tudat az,
Ahol a föld, a víz, a tűz s a szél
Szilárd talajra nem lelnek",
95.
"Itt szűnik meg hosszú és rövid,
Durva és finom, jó és rossz;
Itt szűnik meg maradéktalanul
A név is és a forma is."
96.
Ami előszőr a nemtudás miatt
[Valóságként] merül fel a tudat számára,
Mindaz később a megismerés révén
Megszűnik létezni a tudatban.
97.
A lét minden jelensége
A tudat tüzét tápláló tüzelő,
Melyek azonban a valóságot feltáró
Fénytől elégve, elhamvadnak.
98.
Ha megismervén a valóság természetét,
Végül nem bizonyul létezőnek az,
Amit korábban a nemtudás képzelt,
Akkor hogyan is lehetne nemlétező?
99.
A tér csupán egy név,
Nem más, mint a forma nemléte.
De elemek nélkül hogyan lehet forma,
És hogyan lehet csak-név?
100.
Érzetek, a tudatosulások, a késztetések,
A tudatosság úgy tekintendők,
Mint az elemek és az én;
Így hát a hat összetevő éntelen.
