JELENÉSEK 1. (Jel. 1)
Jel. 1.1
Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak.
Jel. 1.2
Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott.
Jel. 1.3
Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.
Jel. 1.4
János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki
eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak;
* 2Móz 3,14; Jel 4,5
Jel. 1.5
és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki
szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől,
* Zsolt 89,28; Róm 8,29; 1Kor 15,20; Zsid 9,12-14 Ázsiai - római
tartomány a mai Kis-Ázsia nyugati részén
Jel. 1.6
aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
* 2Móz 19,6; 1Pt 2,9; Jel 5,10
Jel. 1.7
Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.
* Dán 7,13; Mt 24,30;
Mk 13,26; Lk 21,27; 1Thessz 4,17; Zak 12,10; Jn 19,34. 37
Jel. 1.8
Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.
* 2Móz 3,14; Jel 22,13 „Alfa és Ómega” - a görög ábécé első és utolsó betűi
Jel. 1.9
Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.
Jel. 1.10
Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna,
Jel. 1.11
amely ezt mondta: „Amit
látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba,
Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába”.
Jel. 1.12
Megfordultam, hogy lássam,
milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót
láttam,
Jel. 1.13
és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve;
* Dán 7,13; 10,5
Jel. 1.14
feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja;
* Dán 7,9; 10,16; Ez 1,24; 43,2
Jel. 1.15
lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása;
Jel. 1.16
jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik.
Jel. 1.17
Amikor megláttam, lába elé
estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok
az első és az utolsó,
* Ézs 44,6; 48,12; Jel 2,8;
22,13
Jel. 1.18
és az élő: halott voltam, de
íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.
Jel. 1.19
Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után;
Jel. 1.20
a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.”
JELENÉSEK 2. (Jel. 2)
Jel. 2.1
„Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb
kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár:
Jel. 2.2
Tudok cselekedeteidről,
fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a
gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig
nem azok, és hazugnak találtad őket.
Jel. 2.3
Tudom, hogy van benned
állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg,
Jel. 2.4
de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.
Jel. 2.5
Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet,
különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.
* elmegyek hozzád: Késői kéziratok hozzáteszik: hamar
Jel. 2.6
Az viszont megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.
Jel. 2.7
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.”
* 1Móz 2,9; Jel 22,2; Ez 28,13
Jel. 2.8
„A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt:
* Ézs 44,6; 48,12; Jel 1,17; 22,13
Jel. 2.9
Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.
Jel. 2.10
Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát
álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
Jel. 2.11
Akinek van füle, hallja meg,
mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második
halál.”
* Jel 20,14; 21,8
Jel. 2.12
„A pergamoni gyülekezet
angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van:
Jel. 2.13
Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én
hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik.
Jel. 2.14
De egy kevés panaszom van
ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra
tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst
egyenek és paráználkodjanak.
* 4Móz 22,5-7;
25,1-3; 31,16; 5Móz 23,5
Jel. 2.15
Így nálad is vannak olyanok,
akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.
Jel. 2.16
Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával.
Jel. 2.17
Akinek van füle, hallja meg,
mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából,
adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem
tud, csak az, aki kapja.”
* 2Móz 16,14-15;
16,33-34; Jn 6,48-50; Ézs 62,2; 65,15
Jel. 2.18
„A thiatirai gyülekezet
angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz
lángja, és a lába hasonló az aranyérchez:
Jel. 2.19
Tudok cselekedeteidről,
szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról, és arról, hogy
az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél.
Jel. 2.20
De az a panaszom ellened,
hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és
eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst
egyenek;
* 1Kir 16,31; 2Kir 9,23. 30
Jel. 2.21
pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából.
Jel. 2.22
Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből;
Jel. 2.23
gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a
szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint.
* Zsolt 7,9; Jer 17,10; Zsolt
62,13
Jel. 2.24
Nektek pedig, a többi thiatirainak, akik nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit - amint azt nevezik -, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet,
Jel. 2.25
de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök.
Jel. 2.26
Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett,
* Zsolt 2,8-9
Jel. 2.27
hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket;
Jel. 2.28
ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot.
Jel. 2.29
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”
JELENÉSEK 3. (Jel. 3)
Jel. 3.1
„A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.
Jel. 3.2
Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt.
Jel. 3.3
Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád.
* Mt 24,43-44; Lk 12,39-40; Jel 16,15
Jel. 3.4
De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá.
Jel. 3.5
Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.
*
2Móz 32,32-33; Zsolt 69,29; Jel 20,12; Mt 10,32; Lk 12,8
Jel. 3.6
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”
Jel. 3.7
„A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki:
* Ézs 22,22; Jób 12,14
Jel. 3.8
Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.
Jel. 3.9
Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged.
* Ézs 49,23; 60,14; Ézs 43,4
Jel. 3.10
Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak.
Jel. 3.11
Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.
Jel. 3.12
Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.
* Jel 21,2; Ézs 62,2; 65,15
Jel. 3.13
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”
Jel. 3.14
„A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete:
* Péld 8,22
Jel. 3.15
Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!
Jel. 3.16
Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.
Jel. 3.17
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen:
Jel. 3.18
tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és
ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.
Jel. 3.19
Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!
* Péld 3,12; Zsid 12,6
Jel. 3.20
Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.
Jel. 3.21
Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.
Jel. 3.22
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”
JELENÉSEK 4. (Jel. 4)
Jel. 4.1
Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük.”
Jel. 4.2
Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki.
* Ez 1,26-28; 10,1
Jel. 4.3
Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; és a trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak.
Jel. 4.4
A trónus körül láttam huszonnégy trónt, és a trónusokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona.
Jel. 4.5
A trónusból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trónus előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke.
* Ez 1,13; Jel 1,4; Zak 4,2
Jel. 4.6
A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló, és a trónusnál középen négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele.
* Ez 1,22; 1,5-10; 10,14
Jel. 4.7
Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított.
Jel. 4.8
A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!”
* Ez 1,18; 10,12; Ézs 29,11
Jel. 4.9
És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él,
Jel. 4.10
leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják:
Jel. 4.11
„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett”
JELENÉSEK 5. (Jel. 5)
Jel. 5.1
És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve;
Jel. 5.2
és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?”
Jel. 5.3
De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba.
Jel. 5.4
És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen.
Jel. 5.5
Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”.
* 1Móz 49,9; Ézs 11,1. 10
Jel. 5.6
És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre.
* Ézs 53,7; Zak 4,10; Ézs 53,7; Zak 4,10
Jel. 5.7
A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből;
Jel. 5.8
és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -,
* Zsolt 141,2
Jel. 5.9
és új éneket énekeltek ekképpen: „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből;
* Zsolt 33,3; 98,1; Ézs 6,2; 2Móz 19,6; Jel 1,6
Jel. 5.10
és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön.”
* Dán 7,10
Jel. 5.11
És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt;
Jel. 5.12
és így szóltak hatalmas hangon: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”
Jel. 5.13
És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: „A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké?”
Jel. 5.14
A négy élőlény így szólt: „Ámen!” És a vének leborultak, és imádták őt.
* „imádták őt” - késői kéziratok hozzáteszik: „az örökkön örökké élőt.”
JELENÉSEK 6. (Jel. 6)
Jel. 6.1
És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: „Jöjj!”
Jel. 6.2
És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.
* Zak 1,8; 6,3. 6
Jel. 6.3
Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: „Jöjj!”
Jel. 6.4
És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.
* Zak 6,2
Jel. 6.5
Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: „Jöjj!” És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében.
* Zak 6,2. 6
Jel. 6.6
És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: „Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd”.
Jel. 6.7
Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: „Jöjj!”
Jel. 6.8
És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.
* Ez 14,21
Jel. 6.9
És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak.
Jel. 6.10
És hatalmas hangon kiáltották: „Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?”
Jel. 6.11
Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.
Jel. 6.12
És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér,
* Jel 11,13; 16,18; Ézs 13,10; Jóel 2,10; 3,4; 4,15; Mt 24,29; Mk 13,24-25; Lk 21,25
Jel. 6.13
és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza;
* Ézs 34,4; Jel 16,20
Jel. 6.14
az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.
Jel. 6.15
A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban,
* Ézs 2,19. 21
Jel. 6.16
és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől,
* Hós 10,8; Lk 23,30
Jel. 6.17
mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?”
* Jóel 2,11; Mal 3,2
JELENÉSEK 7. (Jel. 7)
Jel. 7.1
Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra.
* Jer 49,36; Dán 7,2; Zak 6,5
Jel. 7.2
Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,
Jel. 7.3
és így szólt: „Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit”.
* Ez 9,4. 6
Jel. 7.4
És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből:
Jel. 7.5
Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,
Jel. 7.6
Ásér törzséből tizenkétezer, Naftáli törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer,
Jel. 7.7
Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Issakár törzséből tizenkétezer,
Jel. 7.8
Zebulón törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt.
Jel. 7.9
Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak,
Jel. 7.10
és hatalmas hangon kiáltottak: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!”
Jel. 7.11
Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent
Jel. 7.12
eképpen: „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.”
Jel. 7.13
Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?”
Jel. 7.14
Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.
* Dán 12,1; Mt 24,21; Mk 13,19
Jel. 7.15
Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.
Jel. 7.16
Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség,
* Ézs 49,10
Jel. 7.17
mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.”
* Zsolt 23,1-2; Ézs 25,8; 49,10; Ez 34,23
JELENÉSEK 8. (Jel. 8)
Jel. 8.1
Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig.
Jel. 8.2
És láttam a hét angyalt, akik az Isten előtt álltak, és adatott azoknak hét trombita.
Jel. 8.3
Egy másik angyal is odajött és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trónus előtt van.
* Ám 9,1; 2Móz 30,1. 3
Jel. 8.4
És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé.
Jel. 8.5
Ekkor vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt.
* 3Móz 16,12; Ez 10,2; 2Móz 19,16; Jel 11,19; 16,18
Jel. 8.6
A hét angyal pedig, akinél a hét trombita volt, felkészült, hogy trombitáljon.
Jel. 8.7
Trombitált az első, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld harmada, megégett a fák harmada és megégett a zöld fű is mind.
* 2Móz 9,23-25; Ez 38,22
Jel. 8.8
A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett:
Jel. 8.9
elpusztult a tenger teremtményeinek harmada, amiben csak élet volt, és megsemmisült a hajók harmada is.
Jel. 8.10
A harmadik angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára, és a vizek forrásaira.
* Ézs 14,12
Jel. 8.11
A csillag neve pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak.
* Jer 9,14
Jel. 8.12
A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük, a nappal se legyen világos harmadáig, az éjszaka is ugyanígy.
* Ézs 13,10; Ez 32,7; Jóel 2,10; 3,4; 4,15
Jel. 8.13
Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas átrepül az ég közepén, és hatalmas hangon ezt mondja: „Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak.”
JELENÉSEK 9. (Jel. 9)
Jel. 9.1
Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag leesett az égből a földre, és neki adatott az alvilág mélységének kulcsa.
Jel. 9.2
Felnyitotta az alvilág mélységét, és füst szállt fel onnan, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől.
* 1Móz 19,28
Jel. 9.3
Sáskák jöttek ki a füstből a földre, és olyan erő adatott nekik, amilyen ereje van a földi skorpiónak.
* 2Móz 10,12-15
Jel. 9.4
És megmondatott nekik, hogy ne bántsák a földön a füvet, se a zöldet, se az élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs ott az Isten pecsétje.
* Ez 9,4
Jel. 9.5
És parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, hanem kínozzák öt hónapon át, és olyan legyen a kínjuk, mint amit a skorpió okoz, amikor megmarja az embert.
Jel. 9.6
Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut előlük a halál.
* Jób 3,21; Jer 8,3
Jel. 9.7
A sáskák alakja a harcra felkészített lovakéhoz volt hasonló: fejükön valami aranyhoz hasonló korona, arcuk mint az ember arca,
* Jóel 2,4
Jel. 9.8
sörényük, mint az asszonyok haja, foguk, mint az oroszláné,
* Jóel 2,4; Jóel 1,6
Jel. 9.9
és páncéljuk olyan, mint a vaspáncél; szárnyaik zúgása, mint sok lovas hadiszekér hangja, amikor harcba rohannak.
* Jóel 2,5
Jel. 9.10
Farkuk is volt, a skorpiókéhoz hasonló, volt fullánkjuk is, és a farkukban volt az erejük ahhoz, hogy az embereket öt hónapon át gyötörjék.
Jel. 9.11
Királyuk az alvilág angyala volt, neve héberül Abaddón, a görögben pedig az Apollüón, vagyis a Pusztító nevet viseli.
Jel. 9.12
Az első jaj elmúlt, s íme: még két jaj következik ezek után.
Jel. 9.13
A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló arany oltár négy szarva közül,
* 2Móz 30,1-3
Jel. 9.14
amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: „Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél”.
Jel. 9.15
És eloldatott a négy angyal, akik készenlétben álltak órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát.
Jel. 9.16
A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt: hallottam a számukat.
Jel. 9.17
A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst meg kén ömlött.
Jel. 9.18
Ez a három csapás ölte meg az emberek egyharmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból ömlött.
Jel. 9.19
Ezeknek a lovaknak az ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk kígyóhoz hasonló és fejjel végződik, és ezzel ártanak.
Jel. 9.20
A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak;
* Zsolt 115,4-7; 135,15-17; Dán 5,23
Jel. 9.21
és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.
JELENÉSEK 10. (Jel. 10)
Jel. 10.1
És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig mint a tűzoszlop:
Jel. 10.2
kezében nyitott könyvecske volt, jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre,
Jel. 10.3
és felkiáltott hatalmas hangon, ahogyan az oroszlán ordít; és amikor felkiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján.
Jel. 10.4
Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből, amely így szólt: „Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és ne írd le”.
Jel. 10.5
Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre,
* 2Móz 20,10; 5Móz 32,40; Dán 12,7; Ám 3,7
Jel. 10.6
és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő,
Jel. 10.7
hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja: beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.
Jel. 10.8
Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét beszélt velem, és így szólt: „Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll”.
Jel. 10.9
Odamentem az angyalhoz, és kértem tőle, hogy adja át nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: „Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz”.
Jel. 10.10
Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom.
Jel. 10.11
És ez a szó hangzott felém: „Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról”.
JELENÉSEK 11. (Jel. 11)
Jel. 11.1
Ekkor bírói pálcához hasonló, mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: „Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat;
Jel. 11.2
de a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.
* Lk 21,24
Jel. 11.3
Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve”.
Jel. 11.4
Ez a kettő pedig a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak.
* Zak 4,3. 11-14
Jel. 11.5
Ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie.
Jel. 11.6
Nekik megvan az a hatalmuk, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső prófétálásuk napjaiban; és van hatalmuk arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják.
* 1Kir 17,1; 2Móz 7,17-19; 1Sám 4,8
Jel. 11.7
És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket.
* Dán 7,7; Jel 13,1; 17,8; Dán 7,21
Jel. 11.8
Holttestük a nagy város utcáján hever, amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő Urukat is megfeszítették.
* Ézs 1,9-10
Jel. 11.9
A népek és törzsek, a nyelvek és nemzetek fiai látják az ő holttestüket három és fél napig, de nem engedik sírba tenni.
Jel. 11.10
A föld lakói pedig örülnek ennek és vigadnak, ajándékokat küldenek egymásnak: mert ez a két próféta gyötörte meg a föld lakóit.
Jel. 11.11
A három és fél nap elmúltával azután az Istentől az élet lelke szállt beléjük, és lábra álltak. Nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket.
* Ez 37,10
Jel. 11.12
És hatalmas hangot hallottak a mennyből, amely így szólt a két prófétához: „Jöjjetek fel ide!” És ellenségeik szemeláttára felmentek a felhőben a mennybe.
* 2Kir 2,11
Jel. 11.13
Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összedőlt, a földrengés megölt hétezer főnyi embertömeget, a többieket pedig rémület szállta meg, és dicsőítették a menny Istenét.
* Ez 38,19; Jel 6,12; 16,18
Jel. 11.14
A második jaj elmúlt: íme, a harmadik jaj eljön hamar.
Jel. 11.15
A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké”.
* 2Móz 15,18; Dán 2,44; 7,14. 27
Jel. 11.16
Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és imádták Istent,
Jel. 11.17
és így szóltak: „Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz.
Jel. 11.18
Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.”
* Zsolt 2,5; 110,5; 115,13
Jel. 11.19
És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.
* Jel 8,5; 16,18. 21
JELENÉSEK 12. (Jel. 12)
Jel. 12.1
Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló
korona;
Jel. 12.2
várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott.
Jel. 12.3
Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém;
* diadém: A szó jelentése: aranypárta. Dán 7,7
Jel. 12.4
farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét.
* Dán 8,10
Jel. 12.5
Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az Istenhez, az ő trónusához,
* Ézs 66,7; Zsolt 2,9
Jel. 12.6
az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
Jel. 12.7
Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt,
* Dán 10,13. 21; 12,1; Jud 1,9
Jel. 12.8
de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben.
Jel. 12.9
És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.
* 2Móz 3,1; Lk 10,18
Jel. 12.10
Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket.
* Jób 1,9-11; Zak 3,1
Jel. 12.11
Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.
Jel. 12.12
Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van”.
Jel. 12.13
Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte;
Jel. 12.14
de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék ideig, időkig és idő feléig a kígyó elől elrejtve.
* Dán 7,25; 12,7
Jel. 12.15
A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral.
Jel. 12.16
De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából.
Jel. 12.17
Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele,
Jel. 12.18
és odaállt a tenger fövenyére.
JELENÉSEK 13. (Jel. 13)
Jel. 13.1
És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek.
* Dán 7,3; Jel 17,3. 7-12
Jel. 13.2
Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát.
*
Dán 7,4-6
Jel. 13.3
Láttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat:
Jel. 13.4
imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: „Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni?”
Jel. 13.5
És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át;
* Dán 7,8. 25; 11,36
Jel. 13.6
és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak.
Jel. 13.7
Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett:
* Dán 7,21
Jel. 13.8
hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta.
* Zsolt 69,29
Jel. 13.9
Ha valakinek van füle, hallja!
Jel. 13.10
Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének.
* Jer 15,2; 43,11
Jel. 13.11
És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány.
Jel. 13.12
Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe.
Jel. 13.13
Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára;
Jel. 13.14
és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt.
Jel. 13.15
Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse.
Jel. 13.16
És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg,
Jel. 13.17
és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.
Jel. 13.18
Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.
JELENÉSEK 14. (Jel. 14)
Jel. 14.1
És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva.
* Ez 9,4; Jel 7,3
Jel. 14.2
Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását, és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak.
Jel. 14.3
És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről:
Jel. 14.4
ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt, ahova megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak,
Jel. 14.5
és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.
* Zof 3,13
Jel. 14.6
És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek;
Jel. 14.7
és hatalmas hangon így szólt: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!”
Jel. 14.8
Egy második angyal követte őt, aki így szólt: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet”.
* Ézs 21,9; Jer 51,8; Jel 18,2
Jel. 14.9
Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére,
Jel. 14.10
az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt;
* Ézs 51,17; 1Móz 19,24; Ez 38,22
Jel. 14.11
gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét.
* Ézs 34,10
Jel. 14.12
Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét”.
Jel. 14.13
És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: „Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket”.
Jel. 14.14
És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló.
* Dán 7,13
Jel. 14.15
Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön.”
* Jóel 4,13
Jel. 14.16
A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet.
Jel. 14.17
Egy másik angyal is jött ki a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt.
Jel. 14.18
Az oltártól pedig ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei”.
Jel. 14.19
Az angyal ledobta éles
sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába;
Jel. 14.20
megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki, amely a lovak zablájáig ért ezerhatszáz futamnyira.
* ezerhatszáz futamnyira: Az eredeti szó sztadion, vö. Lk 24,13 -hoz írt jegyzettel. Összesen kb. 300 km. Ézs 63,3
JELENÉSEK 15. (Jel. 15)
Jel. 15.1
És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja.
Jel. 15.2
És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival,
Jel. 15.3
és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya:
* 2Móz 15,1
Jel. 15.4
ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid”.
* Jer 10,7; Zsolt 86,9
Jel. 15.5
Ezek után láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben,
Jel. 15.6
és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül.
* 3Móz 26,21
Jel. 15.7
És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét arany poharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával.
Jel. 15.8
A szentély megtelt füsttel Isten dicsőségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.
* 2Móz 40,34; 1Kir 8,10-00; 2Krón 5,13-14; Ézs 6,4
JELENÉSEK 16. (Jel. 16)
Jel. 16.1
Ekkor hallottam, hogy a szentélyből egy hatalmas hang így szólt a hét angyalhoz: „Menjetek el, és öntsétek ki Isten haragjának hét poharát a földre!”
Jel. 16.2
Elment az első, kiöntötte a poharát a földre, és csúnya, rosszindulatú fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik az ő képmását imádták.
* 2Móz 9,10
Jel. 16.3
A második angyal is kiöntötte a poharát a tengerbe, és az olyanná lett, mint a halott vére, és minden élőlény elpusztult a tengerben.
Jel. 16.4
A harmadik angyal is kiöntötte a poharát a folyókba és a vizek forrásaiba, és azok vérré változtak.
* 2Móz 7,17-21; Zsolt 78,44
Jel. 16.5
És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: „Igazságos vagy te, a Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél;
Jel. 16.6
mivel szentek és próféták vérét ontották ki, te is vért adtál nekik inni: megérdemelték.”
Jel. 16.7
És hallottam, hogy így szólt az oltár: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid”.
Jel. 16.8
A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával;
Jel. 16.9
és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki.
Jel. 16.10
Az ötödik is kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták kínjukban,
* 2Móz 10,21
Jel. 16.11
kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Istenét, de nem tértek meg cselekedeteikből.
Jel. 16.12
A hatodik is kiöntötte a poharát a nagy folyamra, az Eufráteszre, és kiszáradt a vize, hogy megnyíljék a napkeletről jövő királyok útja.
* Ézs 11,15
Jel. 16.13
És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jön ki: olyanok voltak, mint a békák,
Jel. 16.14
mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára.
Jel. 16.15
„Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét”.
* Mt 24,43-44; Lk 12,39-40; Jel 3,3
Jel. 16.16
És összegyűjtötték a földkerekség királyait arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak neveznek.
* 2Kir 23,29; Zak 12,11
Jel. 16.17
A hetedik angyal is kiöntötte a poharát a levegőbe, és hatalmas hang szólalt meg a szentélyből, a trónus felől: „Megtörtént”.
Jel. 16.18
Ekkor villámlás, zúgás és mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta ember született a földre: ekkora földrengés, ilyen nagy!
* Jel 8,5; 11,13. 19
Jel. 16.19
A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai összeomlottak. A nagy Babilon is sorra került Isten színe előtt azzal, hogy adják oda neki Isten haragos indulata borának a poharát.
* Ézs 51,17
Jel. 16.20
És eltűnt minden sziget, a hegyek sem voltak találhatók sehol,
* Jel 6,14
Jel. 16.21
talentum nagyságú jég esett az emberekre, és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt. Ez a csapás ugyanis igen nagy volt.
* 2Móz 9,23; Jel 11,19
JELENÉSEK 17. (Jel. 17)
Jel. 17.1
Odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem: „Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül,
* Jer 51,13
Jel. 17.2
akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói”.
* Ézs 23,17; Jer 51,7
Jel. 17.3
És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt,
Jel. 17.4
az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival,
Jel. 17.5
és a homlokára írva ez a titokzatos név: „A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja”.
Jel. 17.6
Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam.
Jel. 17.7
Ezt mondta nekem az angyal: „Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát, és a fenevadét, amely hordozza, és amelynek hét feje és tíz szarva van.
Jel. 17.8
A fenevad, amelyet láttál, volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba. És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a vadállat volt és nincsen, de megjelenik.
* Dán 7,7; Jel 11,7; Zsolt 69,29
Jel. 17.9
Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van! A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent:
Jel. 17.10
öt elesett, az egyik már uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat.
Jel. 17.11
A fenevad pedig, amely volt és nincs: ő a nyolcadik, a hét király családjából származik, és elmegy a kárhozatba.
Jel. 17.12
A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára.
* Dán 7,24
Jel. 17.13
Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak.
Jel. 17.14
Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek”.
Jel. 17.15
És így folytatta: „A vizek, amelyeket láttál, amelyeken a parázna asszony ül: a népek és seregek, a nemzetek és nyelvek.
Jel. 17.16
A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad, meg fogják gyűlölni a paráznát, magára hagyottá és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik.
Jel. 17.17
Mert az Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi.
Jel. 17.18
Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött.”
JELENÉSEK 18. (Jel. 18)
Jel. 18.1
Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet.
Jel. 18.2
És ezt kiáltotta erős hangon: „Elesett elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek, minden tisztátalan állat és minden utálatos madár rejtekhelyévé lett.
* Ézs 21,9; Jer 51,8; Jel 14,8; Ézs 13,21; Jer 50,39
Jel. 18.3
Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői”.
* Ézs 23,17; Jer 51,7
Jel. 18.4
Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket;
* Ézs 48,20; Jer 50,8; 51,6. 45
Jel. 18.5
mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
* 1Móz 18,20-21; Jer 51,9
Jel. 18.6
Fizessetek meg neki, ahogyan ő fizetett, és kétszeresét adjátok vissza cselekedetei szerint: a pohárba, amelyet ő megtöltött, töltsetek neki kétszeresen;
* Zsolt 137,8; Jer 50,29
Jel. 18.7
amilyen mértékben dicsőítette magát és dőzsölt, annyi kínnal és gyásszal fizessetek meg neki, mert szívében ezt mondja: Fenségesen ülök itt, mint egy királynő, özvegy nem vagyok, gyászt sem látok soha.
* Ézs 47,7-9
Jel. 18.8
Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűzzel fogják megégetni, mert erős Úr az Isten, aki megítéli őt”.
Jel. 18.9
„Sírni és gyászolni fognak miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják a tűzvész füstjét.
* Ez 26,16-17
Jel. 18.10
Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet.
Jel. 18.11
A föld kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki sem vásárolja többé:
* Ez 27,31. 36
Jel. 18.12
az aranyat és ezüstöt, a drágakövet és gyöngyöt, a gyolcsot és bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és márványból készült eszközöket,
* Ez 27,12-13. 2
Jel. 18.13
a fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, a kenőcsöket és tömjént, a bort és olajat, a finomlisztet és gabonát, a barmokat és juhokat, a lovakat és kocsikat, a rabszolgákat és emberi lelkeket.
Jel. 18.14
A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség és pompa elpusztult körülötted, és ezek soha többé nem lesznek találhatók sehol.
Jel. 18.15
Akik ezekkel kereskedtek, és ezekből gazdagodtak meg, gyötrelmétől félve távol megállnak, sírnak, gyászolnak,
* Ez 27,31. 36
Jel. 18.16
és így szólnak: Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyönggyel volt ékesítve, mert egyetlen óra alatt pusztult el ekkora gazdagság!
Jel. 18.17
És a kormányosok, a parti hajósok, az evezősök és akik a tengeren dolgoztak, mind megálltak távol,
* Ézs 23,14; Ez 27,26-30
Jel. 18.18
és amikor látták égésének a füstjét, így kiáltoztak: Van-e hasonló a nagy városhoz?
* Ez 27,32
Jel. 18.19
És port hintettek fejükre, és sírva, gyászolva kiáltoztak: Jaj, jaj a nagy városnak, ahol az ő jólétéből meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren: egyetlen óra alatt elpusztult!
* Ez 27,30-34
Jel. 18.20
Örülj neki, te menny, és örüljetek ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet”.
* 5Móz 32,43; Jer 51,48
Jel. 18.21
Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: „Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és többé sehol sem lesz található.
* Jer 51,63-64; Ez 26,21
Jel. 18.22
Nem hallatszik benned többé hárfások és zenészek, fuvolások és trombitások hangja, nem található benned többé egyetlen mesterség egyetlen mestere sem és malom zúgása nem hallatszik többé benned.
* Ez 26,13; Ézs 24,8; Jer 7,34; 25,10
Jel. 18.23
És nem világít benned többé lámpás fénye, nem hallatszik benned többé vőlegény és menyasszony szava, mert kereskedőid a föld hatalmasai voltak, mert a te varázslásodtól tévelyedett el valamennyi nép:
Jel. 18.24
de benne találtatott a próféták és a szentek vére, és mindazoké, akik megölettek a földön”.
* Jer 51,49
JELENÉSEK 19. (Jel. 19)
Jel. 19.1
Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: „Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké,
Jel. 19.2
mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét.”
* 5Móz 32,43; 2Kir 9,7
Jel. 19.3
Még egyszer mondták: „Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké!”
* Ézs 34,10
Jel. 19.4
Ekkor leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Istent, aki a trónuson ül, és így szóltak: „Ámen! Halleluja!”
Jel. 19.5
És megszólalt egy hang a trónus felől: „Dícsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok”.
* Zsolt 115,13
Jel. 19.6
És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: „Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!
* Ez 1,24; Zsolt 93,1; 97,1; 99,1
Jel. 19.7
Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya,
Jel. 19.8
és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti”.
Jel. 19.9
Így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Ezt is mondta nekem: „Ezek az Isten igaz igéi”.
* Mt 22,2-3
Jel. 19.10
És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: „Vigyázz, ne tedd: szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke”.
Jel. 19.11
És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol,
* Ez 1,1; Zsolt 96,13; Ézs 11,4
Jel. 19.12
szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül;
* Dán 10,6
Jel. 19.13
és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje.
* Ézs 63,1
Jel. 19.14
A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve.
Jel. 19.15
Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját.
* Zsolt 2,9; Ézs 63,3; Jóel 4,13; Jel 14,20
Jel. 19.16
Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.
Jel. 19.17
És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely az ég közepén repül: „Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy vacsorájára,
* Ez 39,17-20
Jel. 19.18
hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és nagyokét”.
Jel. 19.19
És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen,
Jel. 19.20
de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába.
* Jel 13,1-18
Jel. 19.21
A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.
JELENÉSEK 20. (Jel. 20)
Jel. 20.1
És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében.
Jel. 20.2
Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre,
* 1Móz 3,1
Jel. 20.3
levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.
Jel. 20.4
És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.
* Dán 7,9. 22
Jel. 20.5
A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
Jel. 20.6
Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.
Jel. 20.7
Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből,
Jel. 20.8
és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye.
* Ez 38,2; 9,15
Jel. 20.9
És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket.
Jel. 20.10
Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.
Jel. 20.11
És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely.
* Dán 7,9-10
Jel. 20.12
És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.
Jel. 20.13
A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint.
Jel. 20.14
És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava.
Jel. 20.15
Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.
JELENÉSEK 21. (Jel. 21)
Jel. 21.1
És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.
* Ézs 65,17; 66,22; 2Pt 3,13
Jel. 21.2
És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.
* Jel 3,12; Ézs 52,1; 61,10
Jel. 21.3
Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;
* Ez 37,27; 3Móz 26,11. 12
Jel. 21.4
és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
* Ézs 25,8; 35,10; 65,19
Jel. 21.5
A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent”. És így szólt: „Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!”
Jel. 21.6
És ezt mondta nekem: „Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.
*
Ézs 55,1
Jel. 21.7
Aki győz, örökölni fogja
mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.
* 2Sám 7,14; Zsolt 89,27-28
Jel. 21.8
De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál”.
Jel. 21.9
És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét”.
Jel. 21.10
Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá.
* Ez 40,2
Jel. 21.11
Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz,
Jel. 21.12
fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
* Ez 48,30-35
Jel. 21.13
keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu.
Jel. 21.14
A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Jel. 21.15
Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát:
* Ez 40,3
Jel. 21.16
a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő.
Jel. 21.17
Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is.
* könyök: Régi hosszmérték, kb. 46 cm
Jel. 21.18
Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló.
* Ézs 54,11-12
Jel. 21.19
A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd;
Jel. 21.20
az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
Jel. 21.21
A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.
Jel. 21.22
Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma.
Jel. 21.23
Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány:
* Ézs 60,19-20
Jel. 21.24
a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.
* Ézs 60,3
Jel. 21.25
Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz.
* Ézs 60,11
Jel. 21.26
A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket,
Jel. 21.27
tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
* Ézs 52,1; Ez 44,9
JELENÉSEK 22. (Jel. 22)
Jel. 22.1
Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered.
* Ez 47,1; Zak 14,8
Jel. 22.2
A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak.
* 1Móz 2,9
Jel. 22.3
Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt,
* Zak 14,11
Jel. 22.4
és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon.
Jel. 22.5
Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.
* Ézs 60,19; Dán 7,18
Jel. 22.6
És ezt mondta nekem: „Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie.
Jel. 22.7
És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.”
Jel. 22.8
Én, János hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket.
Jel. 22.9
De ő így szólt hozzám: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az Istent imádd!”
Jel. 22.10
És így szólt hozzám: „Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van.
Jel. 22.11
Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is.
* Dán 12,10
Jel. 22.12
Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.
* Ézs 40,10; 62,11; Zsolt 28,4; Jer 17,10
Jel. 22.13
Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég”.
* Jel 1,8; Ézs 44,6; 48,12; Jel 1,17; 2,8
Jel. 22.14
„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.
* akik megmossák ruhájukat: Késői kéziratok szerint: akik cselekszik parancsolatait.
1Móz 2,9; 3,22
Jel. 22.15
Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot!
Jel. 22.16
Én, Jézus küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag”.
* Ézs 11,1. 10
Jel. 22.17
A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” Aki csak hallja, az is mondja: „Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!
* Ézs 55,1
Jel. 22.18
Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben;
* 5Móz 4,2; 13,1
Jel. 22.19
ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.
Jel. 22.20
Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: „Bizony, hamar eljövök”. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!
* 1Kor 16,22; Jel 1,7
Jel. 22.21
Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.
* Róm 16,24; 2Thessz 3,18
