Tarr Dániel
Holdújév
Keleti Újév és Tavaszünnep
- Chinese New Year -
2012.
A keleti világ a Vízöntő jegyében álló újhold idején ünnepli az új év első napját, így ezen a napon a világ különböző részein élő, de azonos (vagy hasonló) vallású emberek ezrei köszöntik az új esztendőt. A kínai Újév vagy Holdújév (kínaiul: Chunjie, "Tavaszünnep") a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe. Ha eljön az ideje, mind Kínában, mind a világ különböző pontjain található kínai kolóniákban napokra megáll az élet, mindenki az Újévvel törődik, még az üzleti forgalom is leáll. Nincs ez másképp Magyarországon se, ahol az itt élő kínaiak - ha nem sikerül hazatérniük Kínába - igyekeznek úgy megünnepelni a jeles napokat, mintha otthon lennének. Számunkra ez az ünnep egy sajátos keveréke a » Karácsonynak, a » Szilveszternek, a » Farsangnak, a » Tél-búcsúztató Kisze-bábu égetésnek, de még a locsolkodó » Húsvétnak is...
A Tavaszünnep időpontja - hasonlóan a mi húsvétunkhoz - évről évre változik, s még a kínaiak közül is kevesen vannak, akik pontosan tudják, hogy milyen elvek alapján. Az új év kezdetét bonyolult számításokkal határozzák meg, de az esetek többségére igaz, hogy a Tavaszünnep az európai naptár február 4-éjéhez legközelebb eső újhold napján van. Ez azt jelenti, hogy a Tavaszünnep mindig január 21. és február 21. közé esik. A gyakorlatban a kínaiak a hivatalos naptárakból tudják meg, hogy az adott évben mikor tartják legnagyobb ünnepüket.
Mi az az Újhold?
A Holdnak nincs saját fénye, csak a Nap fényét veri vissza. A Föld körüli keringése során a megvilágítottsága állandóan változik a Nap–Föld–Hold rendszer pozícióinak változása miatt. A köznyelv szerint a Hold "megtelik", majd "elfogy". Ha a Hold korongja nem teljes, nem mindenki tudja rögtön megállapítani, hogy fogyóban van-e a Hold vagy növekvőben. Az újhold vékony sarlója és a fogyó Holdé csak abban különbözik, hogy domborodásuk ellenkező irányba mutat. Az északi féltekén az első negyed mindig jobbra mutat a domború oldalával, az utolsó negyed ellenben balra (a déli féltekén éppen fordítva). Hogyan jegyezzük ezt meg, hogyan állapíthatjuk meg hiba nélkül, melyik Hold merre néz? Emlékezőtehetségünk segítségére a magyar nyelvben a holdsarlónak a D illetve a C betűhöz való hasonlóságát használhatjuk fel a Dagad (Duzzad) és Csökken szavakkal. A latinban ugyanezekkel a betűkkel éppen a fordított értelmű szavak kapcsolhatók össze: crescit = növekszik, decrescit = csökken (lásd például a →Carmina Burana híres Fortuna-kórusának sorát: Semper crescis, aut decrescis, vita detestabilis, azaz: „mindig dagadozol vagy csökkensz, utálatos élet ez”). Többek között ezért is (illetve a mágikus hiedelmekkel való kapcsolata miatt) emlegetik a holdat latinul „hazug”-nak (Luna mendax). A mindenkori megvilágított és a sötét rész határa a →terminátor. Ennek közelében láthatóak a legjobban a Hold felszíni alakzatai, kráterei.
 |
A holdfázisok újholddal kezdődnek, ekkor a Hold a Nap és a Föld között helyezkedik el és pontosan a túloldalát világítja meg a Nap. Az „új” holdat nem látjuk, mert szorosan a Nap közelében van, és a napfényes ég lehetetlenné teszi az észlelését. Nagyjából egy hét alatt egyre növekedve éri el az első negyedet, amikor a Föld–Hold–Nap rendszer pontosan →derékszöget zár be egymással (ilyenkor a Hold felénk eső oldalának felét látjuk, a keleti félgömb – a holdkorong jobb oldala – fényes, a nyugati árnyékban van). Mivel minden nap kb. 50 perccel később kel és nyugszik, egyre többet látható a már sötét égbolton. Újabb egy hét elteltével következik a telihold. Teliholdkor a Föld kerül körülbelül a Nap és a Hold közé és a felénk eső oldalt éri a napsugár, a holdkorong teljessé válik (Ha a Föld pontosan a Nap és a Hold közé esik, akkor →holdfogyatkozásról beszélünk). Ezután a Hold elkezd fogyni, egy hét múlva következik be az utolsó negyed, újra derékszöget zárnak be egymással az égitestek, csak az első negyedhez képest a Hold keringési pályájának túloldalán. A megvilágítás éppen ellenkező az első negyedhez képest, a „félhold” a nyugati oldalon – a bal oldalon – fényes és a keletin árnyékos. Egyre korábban kel, egyre közelebb a hajnalhoz, végül a negyedik hét végén teljesen elfogy a Hold, és eljut az újhold állapotba, ahol a ciklus újra kezdődik. Ez a ciklus átlagosan 29 nap 12 óra 44 perc alatt megy végbe, ez a szinodikus holdhónap hossza.
[Lásd még: Wikipédia]
A holdújév időpontja az utóbbi és a következő években
A kínai holdújév
A kínai újév vagy holdújév (→kínaiul: Chunjie, „→tavaszünnep”) a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe. Ha eljön az ideje, mind →Kínában, mind a világ különböző pontjain található kínai kolóniákban napokra megáll az élet, mindenki az újévvel törődik, még az üzleti forgalom is leáll. A kínai újévet a világ népességének egynegyede ünnepli, és nem csupán Kínában az év legfontosabb ünnepe, hanem egyéb környező ázsiai országokban is (Japán, Taiwan stb) – továbbá azokban a világvárosokban is, ahol magas számú a kínai lakosság (pl London, San Francisco, Berlin, Sydney stb).Nincs ez másképp Magyarországon se, ahol →az itt élő kínaiak – ha nem sikerül hazatérniük Kínába – igyekeznek úgy megünnepelni a jeles napokat, mintha otthon lennének.
A kínai Hold-újév első napja - mivel a holdév a szoláris évnél 11 nappal rövidebb, és ezt az eltérést háromévenként egy szökőhónap beiktatásával kompenzálják - minden évben más napra esik. Ez a január második harmadát követő, február közepéig tartó időszak valamelyik napja. A tavaszünnep időpontja – hasonlóan a mi » Húsvétunkhoz – évről évre változik, s még a kínaiak közül is kevesen vannak, akik pontosan tudják, hogy milyen elvek alapján. A kínai újév napja a →kínai naptár első napja. Az új év kezdetét bonyolult számításokkal határozzák meg, de az esetek többségére igaz, hogy a tavaszünnep az európai →naptár február 4.-éjéhez legközelebb eső újhold napján van. Ez azt jelenti, hogy a tavaszünnep mindig január 21. és február 21. közé esik. A gyakorlatban a kínaiak a hivatalos naptárakból tudják meg, hogy az adott évben mikor tartják legnagyobb ünnepüket. (Az aktuális holdújévek időpontját lásd alább.)
A tavaszünnep a tavasz s egyben az új év kezdete, s mint ilyen, két célt szolgál. Egyrészt alkalom arra, hogy a →nagycsaládok tagjai összegyűljenek, megajándékozzák és jókívánságaikkal elhalmozzák egymást. Másrészt pedig ilyenkor kell elbúcsúztatni az óévet, megszabadulni annak ártalmaitól, illetve ilyenkor lehet a jó szerencsét biztosítani az új évre is.
Az ünnepre való készülődés már hetekkel a nagy nap előtt elkezdődik. A legfontosabb - a szokásos előkészületeken, ajándékvásárláson, sütés-főzésen kívül - az, hogy a házat megtisztítsák az elmúlt év ártalmas hatásaitól. A házat kisöprik, s ha van rá mód, kimeszelik, az ajtókat-ablakokat újramázolják. A takarítással azonban vigyázni kell: hogy a jó szerencsét ne kergessék ki az otthonokból, a szemetet mindig befelé, a szoba közepére kell söpörni, s onnan óvatosan kivinni, lehetőleg a hátsó ajtón. Ennek a szabálynak a megsértése az egész családra nézve súlyos következményekkel járhat. A háznak Újév előestéjén tisztán kell ragyognia, s ekkor az összes söprűt és egyéb takarítóeszközt el kell rejteni. Ha ugyanis valaki Újév napján is söpörne, azzal biztos, hogy kikergetné a szerencsét a házból.
Mivel az Újév napja meghatározó az egész évre nézve, nagyon fontos, hogy ilyenkor minden jól alakuljon. Mindenki igyekszik vadonatúj ruhát viselni s megszabadulni régi rongyaitól, és még a betegek is kikelnek ágyukból, nehogy egész évben betegek maradjanak. Az emberek az ünnep előtt megpróbálják behajtani adósságaikat is, ha ugyanis Újév napján valaki az adósuk, akkor, úgy vélik, egész évben tartozni fognak nekik. |
|
Újév előestéje - amely egyszerre emlékeztet a mi a » Szentesténkre és » Szilveszterünkre - az ünnepsorozat legfontosabb eleme. A családok összegyűlnek, s együtt ünneplik az óév végét. Hagyományos játékokat – →kártyát, →madzsongot – játszanak, beszélgetnek, illetve az utóbbi években leggyakrabban tévét néznek.
Az ünnephez hozzátartozik a →petárdadurrogtatás – ez nem egyszerű zajkeltés, hanem a rossz szellemek elijesztésére is szolgál. Éjfélkor a ház minden ajtaját és ablakát kinyitják, hogy a búcsúzó év távozni tudjon. Az →ételekből igyekeznek annyit készíteni, hogy bőven maradjon másnapra is; az ugyanis, hogy az óévből bőségesen maradt ennivaló az új évre, kedvező előjel.
Az újév napjára különleges szabályok vonatkoznak. Nem szabad negatív jelentésű szavakat kiejteni, →halált, →kísérteteket emlegetni – még a „→négy” szám kimondása is tilos, mert hasonlóan hangzik, mint a „halál” (si). Az elmúlt évet sem ajánlatos emlegetni, hiszen a nap célja az, hogy bőséget hozzon az új évben. A sírás sem megengedett: ha ugyanis valaki sír az év első napján, akkor egész évben sírni fog. Ezért aztán ezen a napon, bármilyen rosszak legyenek is, a gyerekeket sem szabad megverni.
Az újévi szokásokhoz tartozik a „piros tasak” (hong bao) ajándékozása is: egy piros ünnepi borítékba →papírpénzt csomagolnak, s ezt adják a gyerekeknek, illetve a nőtlen fiatalembereknek. A borítékba rejtett pénzzel azonban vigyázni kell: az összegnek →páros számnak kell lennie, a páratlan számok ugyanis bajt hoznak mind az ajándékozónak, mind a megajándékozottnak. A piros tasak felbontása az ajándékozó előtt, ha szerencsétlenséget nem is hoz, de nagy udvariatlanságnak számít.
|
A →piros a bőség, a szerencse, a gazdagság színe, ezért is piros az alapszíne minden újévi dekorációnak - a Holdújév a kínaiak számára valóban "piros betűs ünnep". Piros zászlókat, falragaszokat, képeket, lampionokat helyeznek el mindenütt, hogy biztosítsák a család gyarapodását.
A piros díszek mellett az újév elengedhetetlen kelléke a →narancs. Ennek az az oka, hogy a kantoni nyelvjárásban a „narancs”, az „→arany” és az „édes” ugyanúgy hangzik (yam). Hasonló okból, mivel a „→mandarin” és a „szerencse” kiejtése is megegyezik (kat), a mandarin is fontos szerepet játszik a kölcsönös megajándékozásban. Itt is ügyelni kell, hogy páros számban ajándékozzuk őket, egyébként nem hoznak szerencsét.
Mivel az →egészséget és a hosszú →életet jelképezi, →földimogyoróval is gyakran találkozunk az újévi asztalokon. fontos újévi kellék a nyolcszögletű tálca, amelyről nyolcféle rágcsálnivalóval kínálják a vendéget. Ezek mindegyike szerencsét hoz: a →rizslisztből készült sütemény (gao) például ugyanúgy hangzik, mint a „magas”, így azt jelképezi, hogy fogyasztója az új évben magasabbra fog jutni a társadalmi ranglétrán. Hasonló okokból a tengeri →moszat a meggazdagodást, a →lótuszmag a bőséges →fiúgyermekáldást, a szárított →tofu (szójababsajt) pedig a gazdagságot és a boldogságot szimbolizálja. Friss →tofut felkínálni azonban tilos: a →fehér a →gyász színe! Előszertettel fogyasztanak az ünnep estéjén kínai töltött táskákat (→jiaozi) is. |
Az újévi ünnepkör hagyományosan tizenöt napig tartott, manapság azonban némileg lerövidült, Kínában az emberek általában nem egészen egy hét szünetet kapnak. A jeles napokat az év 15. napján a lampionünnep zárja. Ezután Kínában visszatérnek a hétköznapok, s gyakorlatilag a következő újévig – az →állami ünnepeket kivéve – nincsenek szabadnappal járó hagyományos ünnepnapok, csak kisebb jelentőségű ünnepi alkalmak.
Holdújévi feliratok
A kínai nemzet legnagyobb hagyományos ünnepe a tavaszünnep, azaz a holdújév. A törvény szerint ez háromnapos ünnep, de a népszokás alapján három hétig tart. A holdújévhez sajátos dekorációs, díszítési népszokások kapcsolódnak. Falun az emberek mindmáig megtartották ezeket a szokásokat, egyebek között az úgynevezett páros újévi feliratok kiragasztását, a kapuisten képének kiakasztását, az újévi grafikák és a szerencsét jelző kínai kalligráfiák kifüggesztését. A továbbiakban erről számolunk be.
A feliratok, a kapuisten és a grafikák mind a gonosz elűzését szolgáló őszibarackfa táblából erednek. A monda szerint a Kelet-kínai-tengeren emelkedett a festői szépségű Dushuo-hegy, más néven az Őszibarack-hegy, amelyen egy terebélyes őszibarackfa élt. Gyökerei 3000 li távolságra ágaztak szét (csak emlékeztetőül: egy li fél kilométernek felel meg). A fa egy óriási ága ív alakban egészen a földig hajlott, így egy óriási természetes kapu képződött a hegyen, ahol egyébként számos gonosz szellem, kísértet, szörny és démon lakott. Ezek a lények mind ezen a kapun közlekedtek, ezért szörnykapunak nevezték. Az őszibarackfa tetején egy Aranykakas állt, amely minden kora reggel kukorékolt a hajnalt jelezve. Ekkor a hegy szörnyeinek mind vissza kellett térniük a kapun keresztül. Két isten állt őrt a kapu két oldalán. Az egyik Shenshu Isten, a másik Yulü Isten volt. A két kapuisten mindig árgus szemmel figyelte a szörnyek cselekedeit. Amennyiben rájöttek, hogy valamelyik szörny valami rosszat csinált, szalmazsineggel összekötözték és a tigrisek elé vetették őket. Ezért minden szörny, gonosz nagyon félt a két kapuistentől. Az emberek is követték példájukat, két őszibarackfa-táblára Shenshu és Yulü Isten képét festették, vagy ráírták a nevüket és felragasztották házuk kapujának két oldalára, így akarták elűzni a gonosz szellemeket és a szörnyeket.
A VII. században a Tang-dinasztia korában Li Shimin császár gyakran arról álmodott, hogy a palota mellett szörnyek kiabálnak. Ezért két tábornoka, Qin Shubao és Yu Chigong minden este a palota bejárata előtt fegyverrel őrt állt, hogy elűzzék a szörnyeket. Ez az intézkedés igen hatásos volt. A császár ettől kezdve mindig édesdeden aludt. Később a császár - kimélve két tábornokát - képüket felakasztatta a palota bejáratának két oldalára, hogy elijessze a gonoszokat. Az egyszerű emberek a császár példáját követve házuk kapujára kitették a két tábornok, mint kapuistenek képét. |
|
Az újévi képek kiragasztása a kapuisten képének kifüggesztéséből ered. Már az időszámítás előtti III-II. században is rajzolták és kiragasztották Shenshu és Yulü kapuisten képeit, hogy elűzzék a gonoszokat. A IX. század után olyan újévi képek is megjelentek, amelyek jókívánságokat, szerencsét, boldogságot tolmácsoltak. Például vannak olyan újévi képek, amelyek a bő aratást, a vágyakozást, a reményt ábrázolják és azt, ahogy tavasszal az emberek bivallyal dolgoznak a mezőn. Kína hosszú történelme során ez a négyfajta ismert újévi fametszet terjedt el az országban.
Az újévi feliratragasztás azt jelenti, hogy hagyományos kínai ecsettel a kalligráfia szabályait követve egy-egy mondatot írnak két piros színű papírszalagra. A két mondat ritmusa harmóniában van egymással. Jelentésük jókívánságokat, reményt, szerencsét fejez ki. Például egy felirat-pár két mondata így hangzik: "A petárdadurranás búcsúztatja az óévet, a kapuisten képei köszöntik az újévet." Az újévi faliratokat mindig a kapu, vagy ajtó két oldalára ragasztják.
Még egy ide kapcsolódó újévi népszokás van. A fu, azaz a szerencse, boldogság jelét kalligrafikusan egy négyzet alakú piros papírra írják fel. Az emberek nagyon szívesen ragasztják ezt az ajtókra, a falra, a kapu homlokzatára. Nem ritkán fejjel lefelé, mert ez a szerencse megérkezését jelenti. Ez az ünnep hangulatának emelésére szolgáló népszokás ma nemcsak falun, hanem városban is nagyon elterjedt.
[Források: Wikipédia és Terebess]
A Holdújév 15 napja
Kínában az újévi ünnepség újholddal kezdődik, és tizenöt nappal később teliholddal végződik. A kínai újév valójában két hétig tart, amely egy folyamatos ünnepelés. Az első hét alatt megáll az élet Kínában, munkaszünet van, sőt még a boltok is bezárnak több napra. A két hetes ünnepség alatt azonban minden napra vonatkozik valami tradíció, pl. a második napon jól kell bánni a kutyákkal, harmad és negyed nap rokonokat kell látogatni, az ötödik napon viszont otthon kell maradni, majd több napos bulizás, családi vacsora, áldozás stb következik, amit végül a 15. napon a lampion fesztivál zár.
Az ünnep kezdete előtt elűzik a gonosz szellemeket, színházi előadásokat tartanak. Az újévet megelőzően az emberek alaposan kitakarítják otthonaikat, nappalijuk virágvázáiba virágokat tesznek, gyümölcsös tálaikra narancsot és mandarint pakolnak, az összetartozás tálára nyolcféle kandírozott gyümölcsöt halmoznak fel, a falakra és az ajtókra, vörös papírra írt jókívánságok kerülnek.
A kínai szerint a növények a természet újjászületését, és a növekedést szimbolizálják, a virágok a jólétet és a sikeres karriert. Különösen szerencsés az a ház, amelyben éppen újév napján nyílnak ki a cserepes növények virágai, mert ez az elkövetkező évben fellendülést jelent. A virágkompozíciók összefonódnak az elkövetkezendő év boldogság utáni vágyával. A barátság megerősítése érdekében virágzás előtti szilvafa ágat, bambuszt és fenyőágakat kötnek csokorba, melyben a szilvafa a megbízhatóságot, és az állhatatosságot, a bambusz az összeférhetőséget, a nagyfokú alkalmazkodóképességet, az örökzöld fenyő a hosszú életet és a stabilitást jelképezi.
| |
Az újév előtti nap, amely a mi » Szilveszterünknek felel meg, a családi összejövetel és a köszönetnyilvánítás ideje. Felajánlásokat tesznek a Menny és a Föld, a házi tűzhely és a gazdaság istenének, valamint a család őseinek. Megemlékeznek az eltávozott rokonokról, az ünnepi asztalnál velük együtt ünneplik az új év beköszöntét.
Az új év első napján az Ég és a Föld isteneket köszöntik. Ezen a napon tartózkodnak a húsevéstől. Ilyenkor tilos takarítani, hajat mosni, késeket vagy ollókat használni, mert az összes szerencse eltávozik a háztól. Illik vörös ruhát felvenni, mert a vörös ruha boldog, fényes jövőt hoz viselőjének. A gyermekek vörös borítékokban kapnak egy kis pénzt, a jószerencse érdekében. Ha az újévi ünnepsorozat alatt elhagyják a házat, fontos, hogy melyik irányban indulnak el. Ugyancsak a jó szerencsét szolgálja, hogy milyen szavakat, mondatokat hallanak meg elsőként. A vörös színű madarak, és az énekesmadarak valamint a fecskék látványa szerencsét jelent. Rossz ómen, ha valakit a hálószobában ér az új év, ezért még a betegeknek is javasolják, hogy öltözködjenek fel erre az eseményre. |
A második napon a kutyáknak kedveznek, finom falatokkal etetik őket, mert úgy tudják, hogy a második nap az összes kutya születésnapja. A harmadik és a negyedik napon a menyek és a vejek, anyósaiknál és apósaiknál teszik tiszteletüket. Az ötödik napon otthon maradnak köszönteni a jólét istenét. Senki nem látogat el barátaihoz, rokonaihoz, mert ez mindkét fél számára balszerencsét jelent.
A látogatások igazi ideje a hatodik naptól a tízedikig tart. Ez idő alatt templomokba mennek, ahol a jó szerencséért és az egészségért imádkoznak. A látogatások alkalmával egy vörös zacskóban, tasakban narancsot és mandarint visznek ajándékba. A sértetlen levelű mandarinok biztosítják a másokhoz való kapcsolat töretlenségét. Ifjú házasok számára ez sok gyereket, nagycsaládot jelentett, noha manapság a szülések száma központilag korlátozott. A narancsok és a mandarinok együtt a mérhetetlen boldogságra utalnak.
A hetedik napon a vidékiek kiállítják termékeiket. Az eseményt hétféle növényből készített itallal ünneplik meg. Ezt a napot az emberek születésnapjának tekintik. Hosszú tésztát fogyasztanak, a hosszú élet, és nyers halat a siker érdekében. A nyolcadik napon éjfélkor a mennyek istenéhez intézik imáikat. A kilencedik napon felajánlásokat tesznek, áldozatokat mutatnak be Jáde császárnak. A tízediktől a tizenkettedik napig a rokonok vacsorára hívják egymást. A bőséges lakomák után a tizenharmadik napon egyszerű rizslevest és mustáros ételt esznek, hogy gyomrukat megtisztítsák.
A tizennegyedik napon a lampion fesztivál előkészületeivel foglalkoznak, amelyet a tizenötödik napon tartanak. A lampion fesztivál egész éjszaka tart, amely a „hordógyerekek” díszfelvonulásával indul. Újévkor a rakéták fellövése, petárdák durrogtatása a régi év elzavarását, és az új év köszöntését szolgálja.
Szilveszter éjjelén a kínaiaknál is ki kell nyitni az összes ajtót és ablakot, hogy a régi év szabadon eltávozhasson, az új év pedig bejöjjön. A tartozásokat be kell hajtani, vagy vissza kell fizetni. Nem szabad kölcsönt adni. A szellemtörténetek mesélése, negatív színezetű szavak, fogalmak említése, a halállal kapcsolatos dolgok emlegetése ilyenkor tilos. Kerülik az előző évre való hivatkozást, kizárólag csak az új évre koncentrálnak. Ezért a szülők gyerekeikkel, ilyenkor türelmesebbek, nem fenyegetik meg őket, még akkor sem, ha a szokásosnál rosszabbak, elevenebben viselkednek.
[Forrás: A Kínai Újév]
Kínai holdújévi szokások
A készülődés hetekkel korábban kezdődik. Az európai karácsonyi előkészületekhez hasonlóan mindenki ajándékokkal készül, süt és főz a nagy napra – azonban legfontosabb a nagytakarítás. Újév előestéjére minden otthon ragyog a tisztaságtól, amit papírdíszek díszítenek. A családok ilyenkor összegyűlnek, esznek-isznak, majd megajándékozzák egymást. A kínai újévnek is van vallásos háttere, az isteneket és elődöket (elhalálozott rokonokat) is ünneplik ilyenkor. Az ünnepi vacsora a családi összetartás jelképe, a generációk tisztelete.
A kíniak nagyon babonások, nem csupán számokat illetően (lásd: →kínai szám babonák), hanem szokásaikkal is. Íme néhány újévi babona és szokás:
-
Újévre mindennek ragyogó tisztának kell lennie – tisztasági festést, lakásfelújítást is be kell fejezni. A takarítás szimbolikusan elsöpri az óvév szerencsétlenségét, és lehetőséget biztosít az új, szerencsés energia fogadására. Azonban minden tisztítószert, söprűt el kell pakolni az újév első napján, különben elsöpörjük a szerencsét!
-
Az újévi dekoráció is nagyon fontos és szimbolikus. A legfontosabb szín a piros, amely bőséget és szerencsét reprezentál – minden dísz, lampion, zászló, kép legyen piros! Az ablakokat mini lampionakkal, →papírlámpásokkal és kínai kézírással írt papírdíszekkel szokás díszíteni. fontos tradíció a sárkánytánc, amit →papírsárkánnyal lehet imitálni. Lásd még: →Kínai dekoráció
-
Ajándékokat piros színű papírba kell csomagolni – hagyományos a piros tasakba csomagolt pénz ajándékozása (de csakis páros számban).
-
A narancs és a mandarin az újév másik szimbóluma- szerencsét jelképez, mert a mandarin szó hasonlít a szerencse szóhoz, a narancs az arany szóhoz. Párosan szabad csak alkalmazni őket (ajándékként vagy díszként).
-
→Kínai ételekből bőségesen kell készülni, hogy maradjon elég az új évre, különben nem lesz bőséges az új esztendő. Szerencsét hozó ételek: földimogyoró, rizslisztből készült ételek, tengeri hínár, lótuszmag, szárított tofu. Hagyományos a →szerencsés batyuk, hal és csirkés ételek fogyasztása. (Lásd még: →kínai receptek).
-
Éjfélkor ki kell nyitni az összes ajtót és ablakot, hogy az óvév energiája távozni tudjon. Petárdákkal ezt elő lehet segíteni.
|
|
- Újévre minden adósságot vissza kell fizetni, és újév napján nem szabad semmit kölcsön adni vagy venni.
- Újév napján nem szabad negatív szavakat használni, különösen a 4-szám kiejtése tilos, amely a halál szóra hasonlít. Nem szabad az elmúlt évet emlegetni, káromkodni, vagy negatív dolgokra gondolni.
- Újév napján nem szabad sírni, mert ha valaki sír, akkor egész évben sírni fog. Éppen ezért gyerekeket sem szabad megverni.
- Újév napján tilos a takarítás – aki takarít, szerencsétlen lesz.
- Újév napján nem szabad hajat mosni sem.
- Újév napján vadonatúj ruhát kell viselni – az ünnepek alatt a piros szín viselete ajánlott.
- Újév napján nem szokás húst enni, hagyományosan nem szabad se kést, se villát, se tüzet használni, azaz valójában csak →maradék ételt lehet fogyasztani.
[Forrás: A Kínai Újév]
Sárkánytánc és Oroszlántánc
A →sárkánytánc (→egyszerűsített kínai: 舞龙, hagyományos kínai: 舞龍, →pinjin: wǔ lóng, magyaros átírással: vu lung) egy hagyományos →kínai tánc, melyet ünnepségek (például a →kínai újév, a lampionfesztivál, stb.) alkalmából adnak elő. A →sárkány több mint kétezer éve a kínai nép talizmánállata, többféle hiedelem is kapcsolódik hozzá. A sárkánytánc a néphagyomány szerint szerencsét hoz (minél hosszabb a sárkány, annál nagyobbat), elűzi az ártó szellemeket, segítségével lehet jó aratásért vagy kedvező időjárásért imádkozni. A sárkány egyben a bölcsesség és megfontoltság szimbóluma is.
A sárkánytánchoz több résztvevőre van szükség, mint az →oroszlántánc esetében, minél hosszabb a sárkány, annál többen mozgatják, az igazán hosszú sárkányok akár a 100 métert is elérhetik. Hagyományosan a sárkány vázát fából vagy →bambuszból készítik, de ma már gyakoribbak a könnyebb anyagból (alumínium, műanyag) készülő vázak. A vázat színes anyag borítja, az eleje egy nagyobb sárkányfejben végződik. A sárkány fejét és testét rudak segítségével mozgatják. A sárkány sokféle színű lehet, a zöld lehet az aratás szimbóluma, az arany és az ezüst a gazdagságé, a vörös pedig a szerencse és az ünneplés színe. A sárkányt egy táncos vezeti, aki egy gömbben végződő rudat tart a kezében, ez a „bölcsesség gyöngye”: a sárkányról úgy tartják, hogy a tudás és az életlátás követője. |
|
|
Az →oroszlántánc (→egyszerűsített kínai: 舞狮, hagyományos kínai: 舞獅, →pinjin: wǔshī, magyaros átírással: vusi) egy →kínai eredetű hagyományos tánc, melyet a →kínai újév, a lampionfesztivál és más ünnepségek keretében adnak elő. Az →oroszlán a kínai hagyományok szerint szerencsét hozó állat. Az oroszlántánc története több mint ezer évre vezethető vissza, eredetét számos legenda övezi. Besorolható stílus és típus szerint: van úgynevezett „civil” és „harci” oroszlántánc, illetőleg „északi” és „déli” stílusú. Kínán illetve a világ kínai anyanyelvű közösségein kívül →Japánban és →Koreában is van hagyománya.
Az oroszlántánc több mint ezer éve jelen van a kínai kultúrában. A →Tang-dinasztia korszakában már az uralkodói család előtt is táncolták. Az oroszlán az erő és a bátorság szimbóluma. Egy legenda szerint az egyik falut egy nian nevű szörny tartotta rettegésben, ami évente egyszer hatalmas pusztításokat végzett, megtizedelte a falu lakosait és állatállományát. Egy →buddhista szerzetes javaslatára a falubéliek elkészítették a saját „szörnyüket”, egy színes, oroszlánfejű jelmezt, és következő éven a falu legjobb harcművészei az oroszlánjelmezbe bújva rohantak nian elé, miközben a falusiak edényeken kalapálva, vörös zászlókat lengetve követték őket. Az oroszlánjelmez és a zajongás pedig elűzte a szörnyet. A hagyomány szerint azóta az oroszlántánc elűzi a rossz szellemeket, szerencsét és gazdagságot hoz, ezért például esküvőkön is gyakorta fellépnek oroszlántáncosok.
Egy oroszlánjelmezbe általában két táncos bújik, az egyikük a fejet tartja és mozgatja, a másik az oroszlán testét és farkát. Előfordulhat olyan is, hogy csak egy ember alkotja az oroszlánt, de ez ritka. Az oroszlántáncot egy, két vagy több oroszlán is bemutathatja, az alkalom nagyságától függően. Rendeznek oroszlántáncversenyeket is.
Kétféle típusú oroszlántánc létezik: az úgynevezett „civil” (wenshi) és „harci” (wushi) oroszlántánc. Az előbbi játékosabb, könnyedebb hangvételű, míg az utóbbiba beépülnek a →kínai harcművészetek alapjai is.
Földrajzi elterjedésük alapján északi és déli oroszlántáncot különítenek el. Az északi oroszlán fő színei a vörös, a sárga és a narancssárga, míg a déli oroszlán sokféle, élénk színű. A déli oroszlántánc egyes elemeinek kivitelezéséhez harcművészeti tudásra is szükség lehet. |
[Forrás: Wikipédia]
Lampionfesztivál
A kínai hagyományos naptári év első hónapjának 15. napján van a kínai hagyományos lampionünnep. Ez az ünnep a kínai nemzet legnagyobb hagyományos ünnepének, a Tavaszünnepnek a része, egyben az utolsó napja. Ez hasonlít leginkább a nyugati világ újévi ünnepére, a » Szilveszterre. A lampionünnepet az első telihold ünnepének is nevezik, hiszen a hagyományos, régi kínai időszámítás szerinti év első teliholdjának napjára esik.
A lampionfesztivál a 15 napig tartó holdújévi ünnepségsorozat utolsó napjára eső ünnepnap. A tizennegyedik napon a lampion fesztivál előkészületeivel foglalkoznak, amelyet a tizenötödik napon tartanak. A lampion fesztivál egész éjszaka tart, amely a „hordógyerekek” díszfelvonulásával indul. Újévkor a rakéták fellövése, petárdák durrogtatása a régi év elzavarását, és az új év köszöntését szolgálja.
Ezt az ünnepet Kína legnagyobb nemzetiségén, a hanon kívül több mint tíz nemzeti kisebbség is megtartja. Eredetével két írásos emlék foglalkozik. Az egyik feljegyzés szerint Han Wenti, a Nyugati Han-dinasztia császára az időszámítás kezdete előtti 180-ban a kínai hagyományos naptár szerinti első hónap 15. napján lépett trónra, amely napot ennek emlékére lampionünnepnek nyilvánította. Később, az időszámítás kezdete előtti 104-ben nemzeti ünnepnek nyilvánította ezt a napot. Az egykori határozat szerint ezen a napon a közterületeken, a lakóházakban, különösen a forgalmas városnegyedekben és a kulturális központokban lampionokat kell kifüggeszteni, lampionfesztivált és -vásárt kell rendezni.
Ennek a napnak estéjén a császárok minden évben kimentek az udvarházból a számtalan színpompás lampionnal díszített utcákra, terekre és szórakozóhelyekre, hogy az átlagemberekkel együtt ünnepeljenek. Az emberek egész éjjel gyönyörködtek a lampionok pompájában, a lampionokkal díszített sárkányokkal játszottak és a lampionnal kapcsolatos találós kérdéseket fejtettek meg. Azóta az emberek mindig megtartják és egyre komolyabban veszik ezt az ünnepet. |
|
Az írásos emlékek szerint a Han-dinasztia időszámításunk szerinti 58-75 között uralkodott Yongping császára rendelte el, hogy lampionokat függesszenek fel a császári udvarban, a templomokban, a kolostorokban és a lakóházakban, hogy így népszerűsítsék a buddhizmust Kínában. Később a Sui-dinasztia idején három éjszakán keresztül égtek a lampionok. A császárok ilyenkor meghívták a külföldi országok képviselőit, diplomatáit is, hogy velük együtt ünnepeljenek.
|
Feljegyzések szerint 713-ban a Tang-dinasztia fővárosában, Chang'anban a lampionünnep alkalmából több mint 50 ezer különféle színes lampionnal egy 7 méter magas lampiondombot alakítottak ki, emelvényeket, dísztornyokat és faoszlopokat állítottak, amelyeket lampionokkal díszítettek és mellette mulatságot rendeztek, melynek legnagyobb látványossága a lampiontánc volt. A Sung-dinasztia korában hat éjszakára, a Ming-dinasztia alatt pedig 10 éjszakára hosszabbították meg az ünneplést. Az utóbbi években Észak-Kínában elterjedt az úgynevezett jéglampion felfüggesztése, tehát a modern technológia segítségével a kivilágításokat összekapcsolják a kristálytiszta jég faragásával, így gyönyörű látványosságot alakíthatnak ki.
A lampionokat általában különféle színes papírokból készítik különböző motívumokkal. Az egyik fajtát száguldó lónak nevezik, hiszen a lampionban egy lapátos szerkezet van felszerelve, a lapátokat ló-motívumokkal díszítették. Amikor gyertya ég a lampionban, a felemelkedő levegőtől forog a lapátos szerkezet, és a szerkezettel együtt úgy forognak a rajta levő ló-motívumok, mintha a lovak száguldanának. |
A lampionünnephez igen sok népszokás kapcsolódik. Az emberek ilyenkor nemcsak a különböző színű és formájú lampionok szépségében gyönyörködtek, hanem úgynevezett dob-, sárkány- és oroszlántáncot is jártak, népdalokat énekeltek, petárdákat robbantottak. Ennivalót, szimbolikus papírpénzt áldoztak a halottaknak és őseiknek. A családtagok összejöttek és egy Yuanxiao nevű ragadós rizsgombócot ettek, amelyet különféle gyümölccsel töltöttek meg, hogy a család egységben, boldogságban és bőségben éljen.
A lampionünnepet az egész országban, különösen falun, ma is ugyanúgy tartják meg, mint régen. A városokban viszont sokan családostul vendéglőbe mennek, s nem otthon főznek maguknak.
A lampionünnep második napján kezdődnek az új esztendőben a mezőgazdasági munkák. A parasztok kimennek a mezőre, a pásztorok pedig állataikkal elindulnak a rétekre.
[Forrás: Terebess]
» Vallásfilozófia - Szilveszter
» Vallásfilozófia - Farsang
» Vallásfilozófia - Húsvét
» VALLÁSFILOZÓFIA E-Könyvtár
Kérlek támogasd a Vallásfilozófia Könyvtárat!
(Please support the Religion Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
