Nick Bostrom
Mi
a Transzhumanizmus?
- What is Transhumanism? -
2004.
Transzhumanista nyilatkozat
(1) A jövőben a technológia radikálisan megváltoztatja
az emberiséget. Előre látjuk az emberi állapot átalakításának lehetőségét,
beleértve az olyan paramétereket, mint az öregedés elkerülhetetlensége,
az emberi és mesterséges intelligencia korlátai, a kéretlen lelki beállítottság,
a szenvedés, valamint kényszeru Földhöz kötöttségünk.
(2) Módszeres kutatást kell végezni a közeledő fejlemények
és azok hosszú távú következményeinek megértése érdekében.
(3) A transzhumanisták úgy gondolják, hogy általános
nyitottsággal és az új technológia felkarolásával jobb esélyünk van
annak előnyünkre fordítására, mint ha megpróbálnánk betiltani vagy megakadályozni.
(4) A transzhumanisták támogatják azoknak az erkölcsi
jogait, akik arra kívánják használni a technológiát, hogy növeljék mentális
és fizikai képességeiket, és fejlesszék a saját életük feletti irányítást.
Személyes fejlődésre törekszünk, túl a jelenlegi biológiai korlátainkon.
(5) A távlati tervezésben feltétlenül figyelembe kell
venni a drámai jellegű technológiai fejlődés kilátásait. Tragikus lenne,
ha a potenciális előnyök nem valósulnának meg rossz indokú technofóbia
vagy szükségtelen tilalmak miatt. Másrészről, ugyancsak tragikus lenne,
ha az intelligens élet kihalna valamilyen katasztrófa vagy fejlett technológiákat
használó háború következtében.
(6) Olyan fórumokat kell létrehoznunk, ahol az emberek
racionális vitát folytathatnak a tennivalókról, valamint olyan társadalmi
rendet kell teremtenünk, amelyben felelősségteljes döntéseket lehet
keresztülvinni.
(7) A transzhumanizmus támogatja valamennyi életforma
(mesterséges értelmek, emberek, nem emberi állatok vagy a lehetséges
földönkívüli fajok) jólétét, és sokat átvesz a modern világi humanizmus
elveiből. A transzhumanizmus nem támogat semmilyen konkrét pártot, politikust
vagy politikai platformot.
E dokumentum megalkotásában az alábbi
személyek működtek közre: Doug Bailey, Anders Sandberg, Gustavo Alves,
Max More, Holger Wagner, Natasha Vita More, Eugene Leitl, Berrie Staring,
David Pearce, Bill Fantegrossi, Doug Baily Jr., den Otter, Ralf Fletcher,
Kathryn Aegis, Tom Morrow, Alexander Chislenko, Lee Daniel Crocker,
Darren Reynolds, Keith Elis, Thom Quinn, Mikhail Sverdlov, Arjen Kamphuis,
Shane Spaulding, Nick Bostrom
Mi a Transzhumanizmus?
Az emberiség jövőjével kapcsolatban az utóbbi néhány
évben új paradigma alakult ki a vezető számítógéptudósok, idegtudósok,
nanotechnológusok és a technológiai fejlődés élén álló kutatók között.
Az új paradigma elveti azt az alapvető feltételezést, amely benne rejlik
a hagyományos futurológiában és gyakorlatilag valamennyi mai politikai
gondolkodásmódban is. E felételezés szerint az “emberi állapot” alapvetően
állandó: a jelen folyamatait finomítani lehet, a vagyon növelhető és
újra osztható, az eszközök kifejleszthetők és tökéletesíthetők, a kultúra
megváltozhat, olykor drasztikus mértékben, de az magához emberi természethez
nem nyúlhatunk hozzá.
Ez a feltételezés többé nem állja meg a helyét. Az
is vitatható, hogy igaz volt-e valaha. Az olyan újítások, mint a beszéd,
az írás, a nyomtatás, a gépek, a modern gyógyászat és a számítógépek
nem csak az emberek életmódját befolyásolták meghatározó módon, de azt
is, hogy mi az ember. Összevetve azzal, ami az elkövetkező néhány évtized
során bekövetkezhet, ezek a változások lassúnak, sőt, viszonylag erőtlennek
tunnek. Vegyük figyelembe azonban, hogy csak egyetlen új, a fentiekhez
hasonló jelentőségű találmány elég lenne ahhoz, hogy érvénytelenítse
az világunk ortodox jövőképeit.
A "transzhumanizmus", ami egy új gondolkodásmód
megnevezéseként terjedt el, megkérdőjelezi azt az előfeltevést, miszerint
az emberi állapot lényegében megváltoztathatatlan. Aki elhárítja ezt
a mentális akadályt, annak radikális lehetőségek vakító képe tárul fel,
a zavartalan boldogság megteremtésétől, egészen az intelligens élet
kihalásáig. Általában véve, a jelen fényében a jövő nagyon furcsának
hat, de ugyanakkor talán csodálatosnak is.
Néhány ilyen lehetőség, amelyekről az elkövetkező években
vitákat hallhatunk majd, meglehetősen extrém, és sci-finek tűnhet. Gondoljunk
az alábbiakra:
- Szuperintelligens gépek.
A szuperintelligencia a mesterséges intelligencia bármely formáját -
talán az „öntanító” neurális hálózatokat - jelenti, amely gyakorlatilag
bármely területen képes klasszisokkal felülmúlni a legjobb emeri agyakat,
beleértve a tudományos kreativitást, a gyakorlati bölcsességet és a
társadalmi képességeket. Néhány elemző szerint a szuperintelligencia
megépítéséhez szükséges hardver és szoftver az elkövetkező néhány évtizedben
kifejleszthető lesz. (Lásd, Moravec [1998] és Bostrom [1998].)
- Egész életre szóló érzelmi
jólét a gyönyörközpontok újraállítása révén. Már ma is megvalósíthatók
a tartós eufória enyhe formái azon kevesek számára, akik különösen jól
reagálnak a hangulatjavító szerekre ("antidepresszánsokra"). A jelenleg
fejlesztés alatt álló gyógyszerek várhatólag egyre több “normális” ember
életében csökkentik majd drasztikus mértékben a negatív érzelmek előfordulását.
Egyes esetekben az új hatóanyagok ártalmas mellékhatásai elhanyagolhatóak.
Míg az utcai drogok jellemzően elpusztítják az agy neurokémiáját, rövid
ideig tartó érzelmi csúcspontot, majd összeomlást eredményeznek, addig
a modern klinikai gyógyszerek rendkívüli pontossággal célozhatnak meg
egy adott neurotransmitter vagy receptor altípust, és így elháríthatják
az alany kognitív képességire tett negatív hatást – az alany nem fogja
“bedrogozva” érezni magát – és lehetővé tesznek egy tartósan, a végtelenségig
fenntartható feljavított hangulatot, a függőség bekövetkeztének veszélye
nélkül. David Pearce [1997] egy olyan poszt-Darwini korszakot jósol,
amelyben az averzív élményeket a gyönyör fokozatai váltják fel, túl
a normális emberi tapasztalat kötöttségein. Ahogy elérhetővé válnak
a tisztább és biztonságosabb hangulatjavító szerek és génterápiák, az
éden-tervezés keresztülvihető lehetőséggé válhat.
- Személyiségpirulák.
A génterápia és a gyógyszerek sokkal többet fognak kínálni a felszínes,
egysíkú gyönyörnél. A személyiséget is módosíthatják. Segíthetnek a
félénkség legyőzésében, a féltékenység eltörlésében (Kramer [1994]),
a kreativitás növelésében, továbbá feljavíthatják az empatikus készséget
és az érzelmek mélységét. Gondoljunk csak a rengeteg prédikációra, böjtölésre
és önmegtartóztatásra, amelyeknek az emberek korszakokon át hajlandók
voltak alávetni magukat, csak hogy nemesebbé tegyék személyiségüket.
Napi pirulakoktél lenyelésével, hamarosan sokkal alaposabban valósíthatjuk
meg ezeket a célokat.
- Űrgyarmatosítás. Az
űrgyarmatosítás mára már technológiailag megvalósítható, de megfizethetetlenül
drága. Ahogy a költségek csökkennek, az űrgyarmatosítás előtt elhárulhatnak
a gazdasági és politikai akadályok is. fontos, hogy ha egyszer létrejön
egy önfenntartó gyarmat, amely képes saját gyarmatosító szondákat küldeni
az űrbe, egy exponenciális önsokszorozó folyamat indul be, amely képes
a Föld mindenféle beavatkozása nélkül terjeszkedni galaxisunk csillagjainak
millióira, majd más galaxisok millióira is. Természetesen, ez az eseménysorozat
emberi időmértékben rendkívül hosszú ideig fog tartani. De érdekes lehet
megjegyeznünk, milyen közel állunk ahhoz, hogy beindítsunk egy eseményláncolatot,
amelynek olyan nagy jelentőségű következménye lesz, mint leszármazottainkkal
benépesíteni a megfigyelhető világegyetemet.
- Molekuláris nanotechnológia.
A nanotechnológia az atomi méretű gépek hipotetikus tervezése és gyártása,
beleértve az általános célú “assemblereket”, olyan eszközöket, amelyek
az atomok egyenkénti rendezgetésével képesek jóformán bármilyen, előzőleg
részleteiben specifikáckált, kémiailag megengedett anyag-konfigurációt
megépíteni, akár önmaguk pontos mását is. A biológia bizonyítékot szolgáltat
a nanotechnológia korlátozott formájának létezéséről: a sejt egy molekuláris
önsokszorozó, amely fehérjék sokféle változatát képes kitermelni. Az
evolúció azonban a biológiai organizmusok rendelkezésére álló tervezési
szabadságot többnyire a nem-szilárd szénstruktúrákra korlátozza. Eric
Drexler ([1988], [1992]) volt az első, aki részletesen elemezte az univerzális
molekuláris assembler fizikai lehetőségeit. Ha majd egy ilyen műszer
létre jön, lehetséges lesz bármilyen termék rendkívül olcsó (és tökéletesen
tiszta) előállítása, a tervezési specifikáció alapján és a szükséges
energia és atomok felhasználásával. A nanotechnológia önindító problémáját
– tudniillik, hogy hogyan építsük meg az első assemblert - nagyon nehéz
megoldani. Jelenleg két megközelítés létezik. Az egyik arra épít, amit
a természet már megvalósított: a biokémiát igyekszik felhasználni új
fehérjék előállítására, amelyek eszközként szolgálhatnak a további gyártási
próbálkozásokra. Más elgondolások a újonnan építenék meg az atomi struktúrákat
proximális szondák, például atomerejű mikroszkópok segítségével, amelyekkel
egyenként helyeznék az atomokat egy felületre. A két módszer együttes
alkalmazása is elképzelhető. Sok kutatásra van szükség ahhoz, hogy a
drexleri nanotechnológia fizikai lehetősége valóra váljon; ez az elkövetkező
néhány évben minden bizonnyal nem történik meg, de századunk első évtizedeiben
talán igen.
- Rendkívüli mértékben meghosszabbított
élet. Radikális génterápia és más biológiai módszerek alkalmazásával
megvalósíthatónak bizonyulhat az öregedési folyamat megállítása, valamint
az, hogy állandó jelleggel stimuláljuk a szervezet fiatalító és regeneráló
mechanizmusait. Ugyanakkor elképzelhető, hogy csakis a nanotechnológia
valósíthatja meg ezt a fortélyt. Időközben már léteznek nem bizonyított
és nem egy esetben drága hormonkezelési eljárások, amelyek látszólag
kedvező hatással vannak az idős emberek általános vitalitására, noha
mostanáig semmi sem bizonyult hatásosabbnak az élet meghosszabbítására,
mint a kalóriabevitel ellenőrzött korlátozása.
- Az intelligens élet kihalása.
A kockázatok legalább olyan hatalmasak, mint a lehetőségek. A már felismert
(noha valószínűleg nem megfelelően ellensúlyozott) veszélyek mellett
– mint például egy világméretű katonai, terrorista vagy véletlenszerű
csapás, amely nukleáris, kémiai, virológiai vagy bakteriológiai hatások
révén következhet be –, az új technológiák kivétel nélkül egészen másfajta
veszéllyel fenyegetnek. A nanotechnológia például borzalmas fenyegetést
jelenthet puszta létünkre, ha valamely terrorista csoport szerzi meg,
még mielőtt kidolgoznánk a megfelelő védelmi rendszereket. Még csak
az sem biztos, hogy lehetséges a megfelelő védelem. Talán a nanotechnológia
világában a támadásnak döntő előnye van a védekezéssel szemben. Nem
túlzott az a feltételezés sem, hogy olyan egyéb kockázatok is felbukkanhatnak,
amelyeket ma még elképzelni sem tudunk.
- Az összekapcsolt világ.
Az internetnek jelenlegi formájában is hatalmas befolyása van egyes
emberek életére. Lehetőségei csak most kezdenek kibontakozni. Ez egy
olyan terület, ahol a radikális változások széleskörűen tapasztalhatók,
és amelyről kiterjedt médiaviták folynak.
- Tudatunk feltöltése virtuális
valóságba. Ha leszkennelhetnénk az emberi agy szinaptikus mátrixát
és számítógépen szimulálhatnánk azt, lehetségessé válna, hogy biológiai
megtestesülésünkből átköltözzünk egy tisztán digitális szubsztrátumba
(feltéve, hogy elfogadunk egyes filozófiai feltevéseket a tudatosság
és a személyazonosság természetéről). Ha folyamatosan gondoskodnánk
biztonsági másolatunkról, gyakorlatilag a végtelen hosszú élet örömeit
élvezhetnénk. A szimulált neurális hálózat aktivációs folyamatának irányításával
merőben új típusú élményeket tervezhetnénk. A feltöltés, ebben az értelemben,
minden bizonnyal fejlett nanotechnológiát igényelne. De vannak kevésbé
szélsőséges módjai is az ember és a számítógép egyesítésének. Napjainkban
a neuron/chip interfészek kifejlesztésén dolgoznak. A technológia még
korai fázisában van, de egy nap neuroprotéziseket gyárthatunk, amelyekkel
“rákapcsolódhatunk” a kibertérre. Még kevésbé spekulatívak az immerziós
virtuális valóság - például a fejre illeszthető kijelzők - különböző
megvalósításai, amelyek természetes érzékszerveinken keresztül tudnak
kommunikálni az aggyal.
- A kriosztázisban lévő emberek
újjáélesztése. A mai eljárással befagyasztott embereket valószínűleg
csakis fejlett nanotechnológiával lehet majd visszahozni az életbe.
Még ha egészen bizonyosak is lennénk abban, hogy a fejlett nanotechnológia
valaha is megvalósul, továbbra sem lenne semmilyen garancia arra, hogy
a krionika ügyfeleinek szerencsejátéka sikerrel jár; lehet, hogy a jövő
lényei nem is lesznek érdekeltek a ma embereinek újjáélesztésében. Azonban,
még az 5-10 százalékos esély is racionális döntéssé alakítja az Alcor-szerződést
azok számára, akik azt meg tudják fizetni, és akik nagy értéknek tekintik
saját folytatólagos létezésüket. Ha újjáélednek, évezredekig tartó egyéni
életnek nézhetnek elébe, maguk által választott életkörülményekkel.
Ezek a kilátások távolinak tűnhetnek. A transzhumanisták
szerint mégis van okunk hinni, hogy nincsenek oly messze, ahogy azt
sokan feltételezik. A Technológiai Posztulátum hipotézise értelmében,
néhány fent felsorolt téma, vagy más ugyanennyire mélyreható változás
megvalósítható lesz, mondjuk, hetven éven belül (vagy talán még korábban).
Ez annak a felvetésnek az antitézise, hogy az emberi állapot konstans.
A Technológiai Posztulátum általában a transzhumanista viták előfeltevése.
Viszont nem a vak hit tárgya; megkérdőjelezhető hipotézis, amely mellett
konkrét tudományos és technológiai érvekkel állnak ki.
Ha meggyőződünk arról, hogy a Technológiai Posztulátum
elfogadására jó alapunk van, milyen következményekkel járhat ez világfelfogásunkra
és életvitelünkre? Ha egyszer elkezdünk reflektálni az ügyre és tudatában
leszünk a lehetőségeinek, a következmények is mélyrehatóak lehetnek.
Ebből a tudatosságból nő ki a transzhumanista filozófia
és "mozgalom". Mert a transzhumanizmus több, mint egy absztrakt
hit, mely szerint a technológia eszközeivel hamarosan túllépünk biológiai
korlátainkon; kísérlet arra, hogy újjáértékeljük a hagyományos értelemben
vett emberi siralomvölgyet. Egyben kísérlet arra, hogy egy távolba látó
és építő jellegű álláspontot fogadjunk el a megváltozott körülményekben.
Elsődleges feladata felébreszteni a lehető legszélesebb körű vitát ezekről
a témákról, és elősegíteni jobb nyilvános elfogadásukat. A képességek
és kompetenciák halmaza, amely a transzhumanista vitákban szükségeltetik,
messze túlmutat a számítástechnikusok, idegtudósok, szoftverfejlesztők
és más high-tech guruk szakterületén. A transzhumanizmus nem csak a
megrögzött futurizmusra rászokott elméknek való. A társadalom minden
rétegének ügyévé kell válnia.
Az Előrelátás Intézet (Foresight
Institute) kiváló információforrás a nanotechnológiával kapcsolatos
témákhoz. Évente konferenciákat szervez, és a nanotechnológiai szakértők
tekintélyes gárdáját hozza össze. Az Extrópia Intézet már több transzhumanista
témájú nemzetközi konferenciát szervezett, elnöke, Max More pedig sokat
tett azért, hogy az extrópiánus témák bekerüljenek a tömegtájékoztatásba.
(Az Extrópiánus Elvek definíciója szerint az extropianizmus a transzhumanizmus
altípusa.) 1997-ben, létrejött a Transzhumanista Világszövetség (WTA)
azzal a céllal, hogy a transzhumanizmus főáramú tudományos diszciplínává
alakuljon, és hogy platformot kínáljon a különböző akadémikus és nem
akadémikus transzhumanista csoportok, helyi egyesületek és transzhumanista
egyének kommunikációjára. A WTA adja ki a Journal of Transhumanism elektronikus
folyóiratot, mely élenjáró tanulmányokat közöl transzhumanista diszciplinákban
kutató tudósok tollából. A WTA weboldala jó kiindulópont a transhumanizmussal
kapcsolatos témákban kutakodók számára.
Rendkívül nehéz megjósolni mai lépéseink következményeit.
A transzhumanisták szerint azonban a struccpolitika helyett meg kellene
próbálnunk a lehető legjobban megtervezni lépéseinket. Így szükségessé
válik, hogy szembenézzünk néhány hírhedt "nagy kérdéssel",
mint az ún. Fermi paradoxon ("Miért nem láttuk még semmilyen jelét intelligens
földönkívüli életnek?"). A probléma megköveteli, hogy belemélyedjünk
számos különböző tudományágba. A Fermi paradoxon nem csupán intellektuális
kihívás, hanem a gyakorlatban is hasznos lehet, hiszen befolyásolhatja
meglátásunkat az ember fennmaradásáról és űrgyarmatosításáról (Hanson
[1996]). Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy az evolúció tudománya nincs
megfelelő szinten ahhoz, hogy ebben a kérdésben biztos következtetéseket
vonhassunk le saját jövőnkről. A jövőnkre vonatkozó másik jelentős közvetett
információforrás a fölöttébb ellentmondásos Carter-Leslie féle Ítéletnap
érv, amely a valószínűségelmélet alapvető elveiből és egyszerű empirikus
feltételezésekből kiindulva azt próbálja bizonyítani, hogy az emberi
faj kihalása a 21. században sokkal valószínűbb, mint azt korábban gondoltuk.
Az érvet, amely az Antropikus Elv egyik verziójára épül, Brandon Carter
asztrofizikus találta ki, később John Leslie filozófus és mások fejlesztették
tovább [1996]. Eddig senkinek sem sikerült megnyugtató módon megmagyaráznia,
hogy mi a hibás benne, ha van benne hiba egyáltalán (Bostrom [1998]).
A transzhumanizmus számára kulcsfontosságúak a széles
távlatok és a nagy jelentoségű kérdések, ez azonban nem jelenti azt,
hogy a transzhumanistákat nem érdekli, mi történik a világunkban ma.
Ellenkezőleg! A transzhumanista fórumok széleskörű és élénk vitáin legutóbb
olyan változatos témák kerültek napirendre, mint a klónozás; a tömegpusztító
fegyverek terjedése; a neuron/chip interfészek; pszichológiai eszközök,
mint például a szkeptikus gondolkodás készsége, a természetes nyelvfeldolgozás
(NLP) és memetika; a processzortechnológia és Moore törvénye; a nemek
szerepe és a szexualitás; neurális hálózatok és neuromorf tervezés;
életmeghosszabbítási technikák, mint például a kalóriakorlátozási technikák;
PET, MRI és egyéb agyvizsgálati eljárások; a marsi életre vonatkozó
bozonyítékok (?); transzhumanista irodalom és film; kvantumkriptográfia
és "teleportáció"; a digitális polgár; atomerejű mikroszkópia,
mint a nanotechnológia fejlődését elősegítő technológia; e-commerce…
Természetesen, a résztvevők nincsenek otthon egyenlő mértékben valamennyi
területen, de sokan szeretik a számukra ismeretlen ötletek, tények és
álláspontok kutatásában való részvétel élményét.
Az egyik fontos transzhumanista cél feljavítani az
emberi társadalom, mint episztemikus közösség működését. Azon túl, hogy
megpróbáljuk megfejteni a ma eseményeit, megkísérelhetjük megérteni
saját magunk tökéletesítésének lehetőségeit. Létre tudunk hozni intézményeket,
amelyek növelik az akadémikus és más tudományos közösségek hatékonyságát.
Egyre több ember fér hozzá az internethez. Programozók, szoftvertervezők,
informatikai tanácsadók és mások olyan projektekbe kapcsolódtak be,
amelyek folyamatosan növelik a hálózatba kötöttség előnyeinek minőségét
és mennyiségét. A hipertextuális publikáció és a kollaboratív információszűrési
paradigma (Chislenko [1997]) felgyorsíthatják az értékes információ
terjedését, és segíthetik a téveszméknek és az őrült állításoknak tűnő
információk eltörlését. Az informatikában dolgozó emberek csatlakoznak
az oktatók, tudósok, humanisták, tanárok és felelős újságírók hadához,
akik időtlen idők óta törekszenek a tudatlanság csökkentésére és az
emberiség, mint egész, racionálisabbá tételére.
Egy Robin Hanson [1990] által kidolgozott egyszerű,
de zseniális ötlet szerint, létre kellene hoznunk a “gondolatjövők”
piacát. Ez valójában annyit tesz, hogy fogadásokat tennénk mindenféle
ellentmondásos tudományos és technológiai témájú állításra. Egy ilyen
intézmény sok előnye közül az egyik az lenne, hogy közmegegyezéses becslések
születhetnének a megjósolt eseményekre vonatkotó bizonytalan hipotézisek
bekövetkeztének valószínuségéről, például, hogy mikor történik meg egy
konkrét technológiai áttörés. Egyben decentralizált módszert kínálna
azoknak az embereknek a pénzelésére, akik erőfeszítéseket tesznek gondolataik
megvalósítására. Ugyanakkor népszerűsítené az intellektuális őszinteséget
azáltal, hogy a határozott állításokat tévő személyeket arra bátorítaná,
hogy a “szájukba” fektessék pénzüket. Jelenleg az ötlet kísérleti fázisa,
az Előrelátás Tőzsde (Foresight Exchange), ahol az emberek “hihetőségi
pontokat” tehetnek kockára több állítással kapcsolatban. De hogy megvalósulhassanak
a lehetséges előnyök, a piacnak valódi pénzzel kellene működnie, integrálódva
a meglévő gazdasági struktúrába, hasonlóan a mai tőzsdékhez. (A jelenlegi
szerencsjáték-ellenes jogszabályok akadályt jelentenek; sok országban
a sport- és lóversenyfogadáson kívül minden más fogadás tiltott.)
A transzhumanista szemléletmód első látásra hűvösnek
és idegenszerűnek tűnhet. Sokakat megijesztenek a rohamos változások,
amelyeknek nap mint nap tanúi, és elutasítják az új technológiákat vagy
a betiltásukat sürgetik. Érdemes visszaemlékeznünk, hogy az érzéstelenítő
szerekkel elért szülési fájdalomcsillapítást korábban természetellenesnek
titulálták. Nemrég a “lombikbébik” ötletét még utálattal fogadták. A
génmanipulációt széleskörűen az isteni teremtésbe való beavatkozásnak
tekintik. Jelenleg, a legnagyobb etikai pánik a klónozás kapcsán tört
ki. Ma jószándékú biofundamentalisták, vallási vezetők és ún. erkölcsi
szakértők egész hada formálódott, akik kötelességüknek érzik megvédeni
bennünket mindenféle “természetellenes” dologtól, ami nem illik bele
előítéletekkel teli világnézetükbe. A transzhumanista filozófia pozitív
alternatívát kínál erre a “tilts be mindent, ami új” megközelítésre
annak érdekében, hogy megbírkózzunk a változó világgal. Ahelyett, hogy
elutasítaná a kínálkozó, még be nem teljesedett lehetőségeket, arra
szólít fel, hogy minél határozottabban karoljuk fel azokat. A transzhumanisták
közös emberi erőfeszítésnek tekintik a technológiai fejlődést, olyan
új eszközök feltalálása céljából, amelyekkel átalakíthatjuk az emberi
állapotot, és túlléphetünk biológiai korlátainkon. Ezzel lehetővé válik,
hogy aki akar, poszthumán lénnyé váljon. Merőben irreleváns, hogy az
eszközök “természetesek” vagy “természetellenesek”.
A transzhumanizmus nem begyöpösödött dogmákból álló
filozófia. A transzhumanisták a nyomatékosan technofil értékeiken túl,
az általuk kutatott problémákkal tűnnek ki. E problémák olyan mélyreható
kérdéseket foglalnak magukban, mint az intelligens élet jövője, de ugyanakkor
jelenünk sokkal szűkebb tudományos, technológiai vagy társadalmi vívmányai
is. E témákkal foglalkozva, a transzhumanisták egy tényszerű, tudományos,
problémamegoldó megközelítést vesznek fel. Egyik elv sem megkérdőjelezhetetlen,
sem a halál szükségszerűsége, sem a véges földi erőforrásokra való rászorultságunk;
még magát a transzhumanizmust sem tekinti az állandó kritikai átértékelés
szükségessége felett állónak. Az ideológiának fejlődnie kell, és át
kell alakulnia, válaszul az új tapasztalatokra és új kihívásokra. A
transzhumanisták felkészültek arra, hogy - ha tévedtek - akkor azt belássák,
és tanuljanak hibáikból.
A transzhumanizmus egyben nagyon is gyakorlatias és
kézzelfogható lehet. Sok transzhumanista a saját életében keresi filozófiájának
alkalmazási lehetőségeit, kezdve az egészségjavító és életmeghosszabbító
diétától és gyakorlatoktól, egészen addig, hogy krionikus befagyasztásra
jegyzi elő magát, technológiai részvényekbe fekteti be pénzét, transzhumanista
muvészetet alkot, klinikai gyógyszereket alkalmaz a hangulat és személyiség
paramétereinek szabályozására, különféle pszichológiai önfejlesztő technikákat
használ, és - általánosságban - lépéseket tesz egy gazdagabb és felelősségteljesebb
élet megvalósítása felé. Az erőt adó mentalitás, amely általános a transzhumanisták
között, a dinamikus optimizmus: az a hozzáállás, hogy kívánatos eredmények
általában véve elérhetők, de csakis jelentős erőfeszítések és bölcs
döntések árán (Lásd, More [1997]).
Ön Transzhumanista? Ha igen, várhatja, hogy saját nézeteit
egyre gyakrabban viszontlátja a médiában és a társadalomban. Hiszen
egyértelmű, hogy eljött a transzhumanista eszmék ideje.
Nick Bostrom
Filozófia tanszék, Logika és a Tudományos módszer
London Közgazdasági Iskola
nick@nickbostrom.com
at: www.nickbostrom.com
Irodalom:
- Bostrom, N. 1998. "How
long before superintelligence?" [International Journal of
Futures Studies, 2. ]
- Bostrom, N. 1998. "Investigations
into the Doomsday Argument"
- Bostrom, N. 1997. "The
Fermi Paradox"
- Chislenko, A. 1997. "Collaborative
Information Filtering"
- Drexler, E. 1992. Nanosystems. [John Wiley &
Sons, New York].
- Drexler, E. 1988. Engines
of Creation: The Coming Era of Nanotechnology. [Fourth Estate.
London. ]
- Hanson, R. 1996. "The
Great Filter: Are we almost past it?"
- Kramer, P. 1994. Listning to Prozac. [Penguin.
U.S.A.]
- Leslie, J. 1996. The End of the World: The Ethics
and Science of Human Extinction. [Routledge, New York.]
- More, M. 1997. "The
Extropian Principles"
- More, M. 1995. "Dynamic
optimism: Epistemological Psychology for Extropians"
- Moravec, H. 1998. Robot, Being: mere machine to
transcendent mind. [Oxford Univ. Press.]
- Pearce, D. 1997. "The
Hedonistic Imperative".
Intézmények
Hálás vagyok David Pearce-nek és Anders Sandbergnek
e szöveg korábbi verzióira tett alapos megjegyzéseikért. -N. B.
Kérlek támogasd a Transzhumanista Könyvtárat!
(Please support the Transhumanist Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
