A Igaz Akarat vagy egyszerűen csak Akarat fogalma alapvető a Thelema Törvényében, hiszen a központi tantételünk a “Tégy amit akarsz lészen a Törvény egésze” [Liber AL I:40], valamint a “Nincs jogotok, csak hogy Akaratotokat tegyétek” [Liber AL I:42] és a “Nincs törvény a Tégy amit akarsz-on túl” [Liber AL III:60]. Végülis a Thelema azt jelenti, hogy Akarat.

Mivel az Akarat ennyire központi fogalom a Thelemában, sokan félreértelmezik, ami korlátozza a megértésünket és az Akaratunk beteljesítését és megvalósulását. Ezen mítoszok vagy félreértelmezések szorosan kapcsolódnak, de különböznek abban amire a hangsúlyt teszik és ahogyan megközelítik a dolgot. A lista nem kimerítő és nem teljeskörű, de remélhetőleg további gondolkodást és tisztábban látást fog eredményezni az Akarat elképzelésével kapcsolatban. Alapjában véve ez egy rövid lista aminek a célja, hogy vitasson néhány általános félreértelmezést az Akarattal kapcsolatban azért, hogy szabadabban és örömtelibben ismerjük és tegyük saját Akaratunkat.

1) Az Igaz Akaratot egy bizonyos ponton találjuk meg az időben.

Az első mítosz az, hogy az Igaz Akaratot egy bizonyos esemény alkalmával találjuk meg, az idő egy bizonyos pontján. Ez azt jelenti, hogy nem ismered az Akaratodat de majd a jövőben ismerheted, valamilyen felismerés vagy tapasztalat miatt hirtelen megismered. Ezzel szemben Crowley a következőt mondja: “Az Akarat egyszerűen a személyiség dinamikus megjelenése…” [Liber II]. Ebben az értelemben az Akarat egyszerűen saját Természetünk kifejezése. Bármennyire szegényesen vagy hiányosan is, de a Természetünket valahogyan mindig kifejezzük, más szavakkal: valamilyen mértékben mindig tesszük az Akaratunkat, csak mindig tehetjük egy kicsit “jobban” azaz teljesebben és tudatosabban. Ha hirtelen vagy az életünket megváltoztató módon fel is ismerünk valamit az Akaratunk természetéről, az még nem jelenti azt, hogy a jövőben nem kell átértékelni vagy módosítani ezt a megértést.

2) Az Igaz Akaratot a távoli jövőben lehet megtalálni.

Az első mítoszhoz kapcsolódik az elképzelés, hogy az Igaz Akaratot nem találhatjuk meg a jelenben, hanem csak valamikor a jövőben. Tehát az illető azt gondolja: “Most nem ismerem az Akaratomat, de remélhetőleg majd a jövőben fogom”. Tökéletesen elfogadható azt gondolni, hogy az illető ismerete vagy megértése az Akaratával kapcsolatban nagyobb lesz a jövőben, de – ahogy említettem – valamilyen mértékig mindig tesszük az Akaratunkat. Tehát az Akaratot nem “megtaláljuk”, hanem erősödhet a tudatosságunk és a megértésünk azzal kapcsolatban. Ha úgy látjuk, hogy az Akarat valami amit a jövőben találhatunk meg az kizárja, hogy a jelenben a lehető legjobban tegyük saját Akaratunkat. Siránkozhatunk a körüményeink miatt, mondván “ha ismerném az Akaromat…” akkor minden rendben lenne, ahelyett, hogy dolgoznánk magunkon a jelenben, így tudatosabbá válva és örülve annak ami már történik. Más szavakkal, azon elképzelésünk, hogy az Akarat valami távoli dolog, megakadályozza, hogy lássuk ami már itt van: mindannyian csillagok vagyunk [Liber AL I:3] és Hadit, Akaratunk lángja, mindig ott van Létünk központjában [Liber AL II:6]. A mi feladatunk vagy kötelességünk rájönni, hogyan tudunk úgy dolgozni önmagunkon és a környezetünkkel, hogy a legtökéletesebben megvalósítsuk ezt a bennünk rejlő Igazságot.

3) Vagy teszed az Akaratod vagy nem.

Az Akarattal kapcsolatosan használt nyelvezet gyakran “digitális”, úgy értve, hogy “Bekapcsolva vagy Kikapcsolva” kifejezéssel beszélünk róla. Véleményem szerint sokkal hatékonyabb és pontosabb “analóg” módon gondolni az Akaratra, pl. hogy valamilyen mértékig mindig tesszük az Akaratunkat. Az Igaz Akarat nyelve magában foglalja az igaz/hamis digitális kettősségét. Ezzel szemben a “Tiszta Akarat” fokozatok kérdése. Egy teljesen “tiszta” Akarat az 100% Akarat, szennyező anyagok hozzáadása nélkül, mint ahogy a tiszta gyümölcslé 100%-os gyümölcslé – abszolut semmilyen mellékjelentése nincs. Mondhatjuk (a magyarázat kedvéért), hogy jelenleg nem tesszük az Akaratunk 100%-át, hanem a mindenkori potenciálunknak csak 30%-át vagy 80%-át. Ez ránk teszi a felelősséget, hogy a lehető legtökéletesebben és a “legtisztább” módon próbáljuk meg az Akaratunkat érvényesíteni. Ez azt is jelenti, hogy nem szükséges másokra úgy gondolnunk, hogy teszik-e az akaratukat vagy sem. Inkább úgy, hogy valamilyen mértékig mindenki teszi az Akaratát, és mindannyian részt vehetünk egy céltudatosabb erőfeszítésben, hogy közelebb kerüljünk a 100%-os Akarathoz.  

4) Az Igaz Akarat egy különálló, változás nélküli dolog.

Az Akarattal kapcsolatosan használt nyelvezet gyakran arra utal, mintha az Akarat egy különálló dolog lenne, mint pl. “Az Akaratom az, hogy orvos legyek”. Valójában az, hogy az Akarat egy bizonyos karrier, az egyik leggyakoribb félreértés ezen a területen. Egy példa, amikor Crowley azt írja: “mindegyikükhöz elérkezik a véges akaratuk tudása, ami által valakiből költő lesz, valakiből próféta, valaki acéllal fog dolgozni, valaki jádekővel” [De Lege Libellum]. A hiba abból következik, amikor valaki szó szerint érti azt, hogy “Akarat = a megfelelő karrier” ahelyett, hogy képletesen értené. A karrier egy hasonlat, hogy mit kezdesz az életeddel, ami remélhetőleg megfelel a hajlamaidnak, képességeidnek és a törekvéseidnek. Nyilvánvalóan az Akarat nem korlátozódik egy bizonyos karrierre – pláne manapság nem, amikor a legtöbb embernek több karrierje is van az élete során – ami Crowley saját életében is jól látható. Helytelen lenne azt mondani, hogy Crowley Akarata az volt, hogy költő legyen, mert az figyelmen kívül hagyná, hogy mágus volt; helytelen lenne azt állítani, hogy Crowley Akarata az volt, hogy hegymászó legyen, mert az figyelmen kívül hagyná azt, hogy sakkozó volt stb. Valójában az Akarat, ahogyan már korábban említettem “a személyiség dinamikus megjelenése…” [Liber II]. Dinamikus, ami azt jelenti, hogy folyamatosan mozgásban van. Crowley megerősíti ezt, amikor azt írja: “Az Igaz Akarat… természete a folytonos mozgás, nem statikusként hanem dinamikusként, nem főnévként hanem igeként kell felfogni” [Kötelesség]. Az Akarat ezen dinamikus természete tovább értelmezhető a nyelvezetben ami Mozgásként utal rá, amikor Crowley azt írja, hogy az Akarat “legbelsőbb Lényed valódi Mozgása” [Liber Aleph, 9. fejezet]. 

5) Az Igaz Akaratot bele lehet foglalni egyetlen kifejezésbe.

Az előző félreértelmezéshez kapcsolódik az elképzelés, miszerint az Akarat belefoglalható egyetlen kifejezésbe. Mivel az Akarat dinamikus a természete pedig a “menni”, soha egyetlen kifejezés sem lesz képes önmagában leírni azt. Természetesen vannak előnyei ha valaki képes belefoglalni az Akaratát egy kifejezésbe, mint például egy tudatosan megfogalmazott norma aminek a segítségével az illető meg tudja ítélni, hogy egy bizonyos cselekvés folyamata kifejezi vagy akadályozza az Akaratot. Például az illető megfogalmazhatja az Akaratát ha azt mondja: “Az Akaratom a testemmel kapcsolatban az, hogy egészséges legyen” ami lehet egy norma, miszerint nem része az Akaratának, hogy hulladék kaját egyet (gyakorlati célokból). Mindezek után értsük meg, hogy az Akarat túl van a szóbeli kifejezésen. Ahogy mondjuk: “Ugyanígy az értelem hazugság; mert van egy végtelen & ismeretlen tényező; & minden szavuk elferdített” [Liber AL  II:32]. Az Akarat az értelmen felül áll mivel nem lehet pontosan vagy tökéletesen leírni az Értelem és gondolkodás képességével. Ahogy Crowley mondja: “[Az elme] egy tökéletes gép, egy készülék, ami az univerzumot pontosan és pártatlanul mutatja meg mesterének. A Személyiség, annak Akarata és Felfogása tökéletesen túllépi ezt” (Új Megjegyzés az Liber AL  II:28-hoz). Az elme a gondolatokkal és az értelmezésekkel csak része az illető Létének; az Akarat a teljes Létünk cselekvése, így természetesen egy kis rész nem képes tökéletesen felfogni vagy felölelni az Egészet.

6) Az Igaz akaratnak előfeltétele egy misztikus tapasztalat.

A 2. Mítoszhoz kapcsolódik a tendencia, miszerint az Akarat ismerete csak valamilyen misztikus tapasztalat után jelenik meg. Van aki abban hisz (vagy úgy érti), hogy ez a Szent Őrangyal ismerete és a vele való kommunikáció, vagy a megvilágosodás, vagy az Abyss átlépése, vagy akármi más. Habár mondhatjuk, hogy az Ismeret és Kommunikáció (vagy más misztikus tapasztalat) segíthet az Akarat letisztázásában vagy néhány akadálya eltüntetésében, mint például a túlzott beképzeltség, de az Akarat valamilyen mértékben mindig jelen van és mindig lehet vele dolgozni valamilyen mértékig. Az elképzelés, miszerint az Akaratot csak misztikus tapasztalatokon keresztül lehet megismerni figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy vannak nagyon egyszerű, egyenes, sőt “evilági” módok amikkel tudunk saját magunkon dolgozni azért, hogy jobban és teljesebben tegyük az Akaratunkat. Például egy ember rájöhet, hogy egy kapcsolata már nem működik: folyamatos nyugtalanságot, szenvedést, keserűséget és neheztelést okoz. Ezután felismerheti, hogy ki kell lépnie a kapcsolatból azért, hogy teljesebben tegye az Akaratát. “Ó szerető, ha akarsz, távozz!” [Liber AL I:41]. Sok dolog van az életünkben amik bizonyos módon megváltoztathatók, hogy teljesebben érvényesítsük az Akaratunkat, mint például megszabadulni szokásoktól, amikről már tudjuk, hogy zavaróak. Lehet olyan egyszerű, mint pl. kevesebb TV-t nézni, vagy konkrét, mint pl. leszokni az ópiátokról; vagy finomabb, mint pl. ne akarj megfelelni az elvárásoknak, esetleg általánosabb, mint pl. legyél figyelmesebb és reagálj kevésbé érzelmesen. Sok mód van arra, hogy dolgozzunk önmagunkon és amelyek bárkinek elérhetőek mindenféle misztikus tapasztalat vagy hajlam nélkül. Még nagyobb gond az, amikor valaki azt hiszi, hogy néhány jövőbeni misztikus tapasztalatot kifogásnak vagy spirituális kerülőútnak használhat, hogy ne kelljen foglalkoznia ezekkel az “evilági” helyzetekkel, mint pl. feldolgozatlan érzelmek vagy nemkívánt szokások.

7) A beteljesedés mindenki Akarata.

Széleskörben elterjedt hiedelem a Thelemiták közt, hogy létezik bizonyos “Igaz Thelemita” vagy “Ideális Thelemita”. Egy másik esszé tökéletesebben elmagyarázza, hogy ez miért tévhit, de röviden mondva: ez azon az előítéleten alapul, hogy van “helyes” és “helytelen” mások Akaratában, holott az egész Thelema azon az eszmén alapul, hogy minden egyén kivételes. A “helyes” előítéletének egyik megnyilvánulása az elképzelés, hogy mindenkinek “beteljesedésre” kell törekednie, azaz egyfajta misztikus gnózist vagy megvilágosodást kell elérnie. Valójában a Törvény Könyve a következőt mondja ugyanabban a bekezdésben, mint ahol központi alapelve található: “Aki Thelemitáknak hív minket, nem tesz rosszat, feltéve, hogy közelről a szó mélyére tekint. Mert Három Fokozat van benne, a Remete, és a Szerető, és a Föld embere. Tégy amit akarsz lesz a Törvény egésze.” [Liber AL I:40]. A látomás és a hang mégjobban elmagyarrázza ezt: “A föld embere a csatlakozott. A szerető feladá életét, hogy az emberek között munkálkodjon. A remete magányba vonul és csak fényét adá az embereknek.” Nem természetszerűen mindenki Akarata remetévé válni és elérni a spirituális megvilágosodás magasságát – igenis lehet az Akarata egy embernek, hogy ne foglalkozzon ilyen dolgokkal az életében. Még világosabb ez a Törvény Könyvében: “a Törvény mindenkié” [Liber AL I:34]. Ragaszkodni ahhoz, hogy mindenkinek el kell érnie a “beteljesedést” könnyen spirituális felsőbbrendűséggé fejlődhet vissza, ami ellenkezik a Törvényt átható Szabadság szellemiségével.

8) Az Akaratodnak semmi köze a többi emberhez.

Tipikus úgy értelmezni az akaratot, mint az egyén olyan természetes része, aminek semmi köze a többi emberhez vagy a körülményeikhez. Véleményem szerint ez az Akaratot leíró nyelvezet hibája, nem pedig tény. Mindannyian energiák összetett fonódásaiba vagyunk ágyazva – mindannyin csillagok vagyunk a Végtelen Tér hálójában – és hatással vagyunk mindenre, és minden hatással van ránk: “tettei nemcsak saját magára vannak hatással, hanem az egész Univerzumra” [Liber Librae]. Látván, hogy az Akarat a Természetünk dinamikus megnyilvánulása, természeténél fogva alkalmazkodik a szituációhoz vagy körülményekhez, amiben magát találja. Crowley beszél erről, amikor azt írja, hogy az Akarat: “valódi pályánk, amit a helyzetünk természete, növekedésünk törvénye és a múltbeli tapasztalataink impulzusai jelölnek ki.” (Bevezetés a Liber AL-ba). “Helyzetünk” folyamatosan változik és az Akaratot részben a helyzetünk természete “jelöli ki”. “Helyzetünk” tartalmazza a környezetünket és a körülöttünk lévő embereket. Gyakorlatilag valamilyen formában az Akarat minden kifejezésének – bármennyire is ideiglenes vagy képlékeny - tartalmaznia kell a környezetet és a többi embert. Ha azt mondjuk “Az Akaratom az, hogy kevesebbet egyek” az magában foglalja az ételt a környezetünkben; ha azt mondjuk “Az Akaratom az, hogy kedves legyek” az magában foglalja a kedvességed a többi ember felé; ha azt mondjuk “Az Akaratom az, hogy hirdessem a Thelema Törvényét” az magában foglalja azokat, akiknek hirdeted stb. Vagy ha azt mondod, hogy “Az Akaratom az, hogy elérjem a Szent Őrangyal ismeretét és a kommunikációt vele” még ez is szükségszerűen megköveteli, hogy létrehozd azt a környezetet, ami ennek elérését lehetővé teszi. Valójában a legjobb tanulságok közül számos abból ered, hogy ráhangolódsz a környezetedre és azokra akik körülvesznek ahelyett, hogy figyelmed kívül hagyod ezek fontosságát vagy hatását. Ha folyamatosan üzeneteket kapsz szükségtelen nehézségek bármilyen formájában, az valószínűleg egy lecke, hogy meg kell változtatnod azt ahogyan a környezetedhez alkalmazkodsz ahelyett, hogy még erősebben kitartasz a saját módszered mellett, egyszerűen legázolva mindenkit.

9) Az Igaz Akarat azt jelenti, hogy megszabadulsz a szenvedésektől.

Az Igaz Akarat fogalma gyakran valótlan, utópikus elgondolásokhoz vezet arról, hogyan is néz ki az Akarat. Az elképzelés, hogy ha valaki teszi az Akaratát az megszabadítja a szenvedésektől, többszörösen is valótlan. Először is a szenvedés a létezés velejárója bizonyos formában, ugyanis mindannyian megbetegedhetünk, veszteség érhet, megöregszünk, megsérülhetünk és meg is halunk. Mindig szembe fogunk kerülni bizonyos ellenállással vagy nehézséggel az életünkben. Ne úgy tekints erre, mint egyfajta elbukásnak a jele miközben próbálod tenni az Akaratodat, hanem mint szenvedés, ellenállás és nehézség olyan elkerülhetetlen esetei amik eszközök, hogy tanuljunk és növekedjünk. Amint olvashatjuk: “Örvendezz hát ha az élet próbára tesz vagy gondjaid vannak, mert ezekben van az erő, és rajtuk keresztül ösvény nyílik ezen Fény felé… minél több a megpróbáltatásod, annál nagyobb Győzelmet fogsz aratni” [Liber Librae]. Ez a gondolat, hogy “tenni az Akaratot = szenvedés mentesség” abból a 3. Mítoszban említett elképzelésből ered, hogy az Akarat vagy “be van kapcsolva” vagy “ki van kapcsolva”. Ha egy darabig “100%-osan tesszük az Akartunkat” akkor is elkerülhetetlen, hogy rosszul lépünk, előreláthatatlan nehézségekbe ütközünk vagy egyszerűen csak “megcsúszunk” és nem a lehető legjobb dolgot tesszük. Továbbá a vágy, hogy megszabaduljon valaki a szenvedésektől az – bizonyos értelemben – egy Régi Eón elképzelés. A Thelemiták nem vágynak arra, hogy elhagyják az anyagi világot, kilépjünk a Szamszárából, sőt még csak arra sem, hogy elkerüljük a szenvedést. Elfogadjuk a valóságot ahogy van anélkül, hogy ragaszkodnánk az a priori ideáljainknak való megfeleleléséhez, hogy “milyennek kell a világnak lennie”. Elfogadjuk a szenvedést és nehézséget az életben mint “csípős szósz az Élvezet Táljában” [Liber Aleph, 59. fejezet]. Véleményem szerint pontosabb, ha azt mondjuk hogy ha teszed az Akaratod, akkor nagyon sok szükségtelen szenvedéstől szabadulsz meg. Nagyon sok szenvedésünk nem természetes vagy szükséges, de különböző szegényes szokásunk és félreértésünk következtében nehézségeknek tesszük ki magunkat, amelyek nagyban vagy teljesen elkerülhetőek ha jobban megismerjük vagy jobban ráhangolódunk az Akaratunkra.

10) Az Igaz Akarat azt jelenti, hogy nem lesznek konfliktusaid.

Az előző mítoszhoz kapcsolódik az elképzelés, hogy ha tesszük az Igaz Akaratunkat, akkor megszabadulunk a konfliktusoktól. Ez általában arra a tényre alapul, hogy a Törvény Könyve a következőt mondja: “nincs jogod, csak hogy akaratod tedd. Tedd azt, és senki nem mond nemet” [Liber AL I:42-43] Crowley pedig azt írta: “Úgy tűnik, hogy [a Törvény] arra az elméletre utal, hogy ha minden férfi és nő tenné az akaratát – az igaz akaratát – akkor nem lennének ütközések” [Liber II]. Reálisan nézve, mindig lesznek emberek akik “nemet mondanak” függetlenül attól, hogy milyen mértékig teszed az Akaratod, és mindig lesznek “ütközések”. A valódi kérdés az “ütközés” megértéséből ered. Ha az ütközés személyes konfliktusokat jelent nézeteltérés és vitatkozás formájában az soha sem fog megszűnni, kivéve ha gondolkodás és vágyak nélküli robotokká válunk, ami bizonyosan nem a Szabadság Törvényének célja. Az előző mítoszhoz hasonlóan szerintem pontosabb azt mondani, hogy ha teszed az Akaratod akkor nagyon sok felesleges konfliktustól szabadulsz meg. A konfliktusok nagy része a ragaszkodásunkból ered, hogy tudjuk mi a “jó” a másiknak, másokra tesszük saját elvárásainkat és normáinkat, ragaszkodunk az egónk önérzetére alapuló helyzetünk megtartásához és az ehhez a helyzethez kötődő identitáshoz, és sok egyéb rossz lépésből, amelyek gyakran természetes módon olyan mértékig eltűnnek, hogy az illető inkább az Akaratra koncentrál ahelyett, hogy veszekedne. Valószínűleg ez az egyik ok ami miatt azt tanuljuk, hogy “ne vitatkozz, ne téríts, ne beszélj túl sokat!” [Liber AL III:42]. Ismétlem, némileg Régi Eón fantázia az, hogy a világ vagy az ember élete konfliktus mentes. Véleményem szerint az mutatja, hogy valakinek Új Eón szerinti a gondolkodása nem pedig Régi Eón szerinti, hogy elfogadja és részt vesz a konfliktusban. Crowley azt írja: “A küzdelem serkenti a férfias és kreatív energiát” [Kötelesség]. Még a konfliktusok legegyszerűbb és leghétköznapibb formája is, mint pl. két csapat egy sportban vagy ellentétes nézőpontok egy vitában, eleve lehetőséget ad a játék élvezetének megtörténésére. Ahelyett, hogy megpróbálunk konfliktus mentesen élni, inkább figyeljük meg a konfliktusokat az életünkben és döntsük el, hogy mennyire erednek azon képtelenségünkből, hogy teljes mértékben megvalósítsuk az Akaratunkat, és így éljünk teljesebb és örömtelibb életet.

Ez a tíz mítosz arra utal, hogy tekintsünk az Akaratra mint ami bizonyos mértékig mindig jelen van, mindig dinamikus és változó, mindig lehet vele és rajta dolgozni akár van misztikus tapasztalatunk akár nincs, beágyazódva kapcsolatunkba a környezetünkkel és a többi emberrel, és elfogadva a szenvedést és konfliktust a létezés szerves részeként, és inkább dolgozzunk a dolgokkal ahelyett, hogy elkerüljük őket. Ez a lista egyáltalán nem teljes, és nyilvánvalóan sok árnyalata van az Akarat értelmezésének és sok módja a megértésének. Mindazonáltal remélem, hogy mítoszként vagy félreértelmezésként kezelni ezen elképzelések néhányát segíthet felszabadítani a gondolkodásunkat, hogy tudatában legyünk a hatalmas lehetőségeknek, amelyek ott rejlenek minden pillanatban, hogy megvalósítsuk és örvendezzünk Akaratunkban.