Thelemagick Library - Aleister Crowley élete

Aleister Crowley, eredeti nevén Edward Alexander Crowley 1875. október 12-én született a Mérleg jegyében (éjjel fél tizenkettőkor, aszcendense Oroszlán). Családja a Tudorok ideje óra élt Angliában, de eredetileg valószínűleg ír származásúak voltak (az O'Crowley név eléggé gyakori dél-nyugat Írországban). Apja, Edward Crowley mérnöknek tanult, de végül a Plymouth Brethren nevű rideg, puritán szektának lett a követője - csakúgy, mint felesége, lánykori nevén Emily Berta Bishop - és prédikátora. A szektát John Nelson Darby protestáns teológus alapította az 1820-as években, mely a szex bűnös erkölcstelenségét hirdette, és olyan nézeteket is hangoztatott, miszerint a karácsony elítélendő, pogány ünnep, a pápa maga az Antikrisztus, és az angol keresztény vallási ünnepek pokoli bűnök melegágyai. Szigorúan tiltotta az alkoholfogyasztást is; ez azonban egyáltan nem zavarta idősebb Crowleyt abban, hogy jól menő sörfőzdét üzemeltessen.

A család Leamingtonban, a békés vidéki kisvárosban éldegélt, nem messze Stratford-upon-Avontól, Shakespeare szülővárosától. Ezt a közelséget Crowley később igy kommentálta: "... milyen különös véletlen, hogy egy ilyen kis megye adta Angliának két legnagyobb költőjét - mert nem feledkezhetünk meg Shakespeare-ről sem."

A szigorú puritán környezet dacára úgy tűnik, hogy a kis Edward Alexander (becenevén Alick) meglehetősen elkényeztetett gyermek volt, aki semmiben sem szenvedett hiányt, hála a jól jövedelmező sörfőzdének. Crowley visszaemlékezéseiben azt állítja, hogy Buddha három legfőbb jelével jött a világra: burokban született, le volt nőve a nyelve, és négy, balról jobbra pöndörödő szőrszál nőtt a szíve közepe fölött, pontosan swasztika alakban. Már egészen kis gyerekként is a kimondhatatlanul hosszú, héber nevek érdekelték elsősorban a Bibliából, nem pedig a részletes példabeszédek. Önfejűsége is korán megmutatkozott, önéletrajzában a következő történetet jegyezte fel: amikor belebotlott egy csalánbokorba, és meg akarta fogni, apja megkérdezte: "Hiszel nekem, vagy inkább tapasztalatból tanulnál?" A kis Crowley gondolkodás nélkül ez utóbbit választotta, és fejjel ugrott a levelek közé.

Egy másik figyelemreméltó történet: mikor egy vasútállomás peronján állt a szüleivel, egy nehéz utazóláda megcsúszott, és közvetlenül mellette zuhant a kövekre. Mindenki egybehangzóan állította, hogy Szent Őrző Angyala volt az, aki megóvta őt az összezúzódástól. Ez nagy hatással volt egész életére - mint majd később látni fogjuk -, éveken keresztül kereste a kapcsolatot ezzel az angyallal.

Négy éves korában már folyékonyan olvasott, bár hosszú ideig az egyetlen könyv, amit a kezébe adtak, a Biblia volt. Elsősorban a Jelenések Könyve ragadta meg, a Fenevad, a hamis próféta és a skarlát nő képei. Nagy élvezettel olvasta a részletezett, szörnyű kínokat, melyeket a bűnösökre szabnak ki, és különösen szerette elképzelni, ahogyan őt magát kínozzák. Ugyanakkor egész élete folyamán irtózott a fizikai fájdalomtól.

Tanulmányait a St. Leonards magániskolában kezdte meg. Itt esett meg az a történet, melyet szintén Crowley önéletrajzából ismerhetünk: egy feladatlapot kellett kitöltenie, melyet - saját bevallása szerint - megszégyenítő zsenialitással töltött ki, de ezért nem dícséretet, hanem szigorú verést kapott. Ezután az iskola vezetőjének, Habershon-nak halálát kezdte kívánni, mely néhány héttel később valóban bekövetkezett - ezt természetesen "Alick" azonnal saját sikerének könyvelte el.

Tíz éves korában átkerült egy olyan cambridge-i iskolába, amelyet a Plymouth Brethen tartott fent. Az iskola működési elve a szigorú fegyelmen alapult, melyet elsősorban nyilvános megszégyenítésekkel és testi fenyítésekkel igyekeztek betartatni. Ezzel csak még jobban szították az ifju Crowley-ban a keresztény fundamentalizmussal és a képmutató viktoriánus erkölcsiséggel szembeni ellenszenvet. Ebben a korban születtek meg legkorábbi versei. Az első komolyabb költemény, mely a kezébe került, a Lycidas volt.

Kezdetben hatalmas erőfeszítéseket tett azért, hogy elnyerje apja tetszését, elsősorban azzal, hogy Jézus leghívebb követőévé szeretett volna válni. Edward Crowley azonban egy évvel később, 1887 márciusában nyelvrákban meghalt. A kisfiú, aki ekkor az iskolában volt, megálmodta apja halálát, bár semmilyen jel nem mutatott arra, hogy a betegség ilyen előrehaladott lenne.

Ezután radikálisan megváltozott a viselkedése, folyamatos gondok voltak vele az iskolában. Apja korábbi barátai már nem látogatták a családot, anyja pedig elköltözött Londonba, a Thistle Grove területére, hogy fivére mellett legyen, akivel addig alig találkoztak. Tom Bond Bishop szintén vallási fanatikus volt, akinek a kisfiú egyszer nekiszegezte a következő kérdést: "Tételezzük fel, hogy egy hegymászó hozzá van kötve egy másikhoz, aki leesett. El kell vágnia a kötelet, vagy ő is leesik. Mit kellene tennie?" Nagybátyja válasza az volt: "Isten soha nem engedné meg, hogy egy ember ilyen helyzetbe kerüljön!" Tom bácsi kicsinyes, zsarnokoskodó ember lévén nehezen kedvelhető rokonnak bizonyult a szabadságszerető Crowley számára. Vitáik alaposan elmérgesedtek. Tom Bishop szívesen fitogtatta shakespeare-i műveltségét azzal, hogy amikor a kisfiú nagybátyjának hívta, egy idézettel válaszolt: "Ó, én próféta lelkem, nagybátyám!" Crowley vette a fáradtságot, és több részt tanult meg kívülről a Hamletből, majd egy napon folytatta az idézetet a következő sorral: "Igen, az a vérfertőző, az a parázna vadállat!"

Az iskola vezetője, H. d'Arcy Champney tiszteletes vált Crowley első számú ellenségévé. Egy tizenkét éves fiú azt állította Champney-nek, hogy meglátogatta Crowleyt a nyári szünetben, és otthonában részegen fetrengve találta a földön. Ezért fizikai és lelki terrorral büntették: kenyéren és vizen tartották őt, a játékra fenntartott időben is tanulnia kellett, senki nem szólhatott hozzá, sem tanár, sem diák, és várták, hogy bevallja bűnét, melyet nem követett el - és amellyel nem is vádolták meg nyilvánosan, tehát azt sem tudta, mit kellene bevallania. Ez másfél szemeszteren keresztül tartott, a végén kicsapással fenyegették, melyről olyan szörnyű képet festettek elé, hogy inkább megköszönte a kínzást és vállalta tovább. Minden árulkodónak azonnal hitelt adtak, semmilyen egyéb szemtanút nem vontak azután kérdőre, ezért a két legnagyobb erény ezen a helyen a képmutatás és az árulkodás volt. "Igen, mind közel voltak Jézushoz" - írja Crowley - "olyan közel, mint Júdás."

Ekkor fordult el mindenféle keresztény szellemiségtől és értéktől, és kezdett érdeklődni a sátánizmus iránt. Mindent elhitt, amit a szekta tanított neki, egyszerűen csak "átállt a Sátán oldalára", és ugyanolyan erővel akarta szolgálni új urát, mint a régit. A tanítások szerint minden bűn megbocsátható, kivéve a Szentlélek elleni elkövetettet, és ő eltökélte, hogy megtudja, mi ez a misztikusan megfogalmazott dolog egészen pontosan, hogy jó alaposan elkövethesse.

Családja egy idő után meglátogatta az iskolát, de Champney tiszteletes semmit nem volt hajlandó elmondani az ügyről. A nyári szünetben már annyira betegnek és megtörtnek látszott, hogy Tom bácsi ismét odautazott, és hatóságokkal fenyegetőzött, míg végre megtudta a Crowley elleni vádat. Ekkor a fiút, aki egészségileg annyira tönkrement, hogy az orvosok pihenést rendeltek neki, kivette az iskolából, és magántanárok kezdték tanítani. A következő két évben folyamatosan Wales és Skócia vidékeit járta, hegyet mászott és a tavakban pisztrángozott. Amikor eléggé felépült, egy nappali iskolába íratták be Streatham-ben.

Saját bevallása szerint szerette az állatokat, ennek ellenére kísérletező kedve túltett ezen. Tizennégy éves korában hallott a macska kilenc életéről. Feltételezte, hogy ezért szinte lehetetlen megölni egy macskát, és a kilenc életét többé-kevésbé egyszerre kell elvenni ahhoz, hogy ez sikerüljön. Fogott egy macskát, megmérgezte arzénnal és kloroformmal, felakasztotta, gázon megsütötte, szíven szúrta, elvágta a torkát, bezúzta a koponyáját, vízbe fojtotta, végül kidobta az ablakon, hogy a zuhanástól elveszítse a kilencedik életét is. A kísérlet sikeres volt, de közben folyamatosan mély szánalmat érzett a macska iránt, s pusztán tudományos érdeklődése hajtotta, hogy befejezze a kivégzést.

Ekkoriban talált mellé Tom bácsi egy nevelőtanárt, Archibald Douglas-t, aki Crowley-nak egy egészen más, eddig ismeretlen, "tiszta, vidám világot" mutatott. Bevezette őt a billiárd, a szerencsejátékok, a kártya és a nők világába. A fiú úgy érezte, végre egészséges, normális emberi lényként tekint valaki rá, és a "kereszténység nyomasztó, rémálmokkal teli világa" - ahogyan ő nevezte - a múltba tűnni látszott. Élete első olyan élményeit élte meg, melyek a valós szeretetről, barátságról, tiszteletről és a természet szépségéről szóltak a számára. Tom bácsi természetesen hamarosan gyanakodni kezdett, elküldte a nevelőtanárt, miután annak összes magánlevelezését eltulajdonította, de akkor már késő volt, a fiatal fiú szemei felnyíltak a másik világra, melynek létezéséről addig fogalma sem volt.

Bigott, fanatikus bibliarajongó anyja volt az, aki először nevezte őt az Apokalipszis fenevadjának, és kétségtelenül az otthoni és iskolai, nyomasztóan vallásos környezet volt egyik legnagyobb ösztönzője annak a kereszténység elleni lázadásnak, mely egész életére rányomta bélyegét. Lázadásának elsődleges célpontja az általa teljességgel természetellenesnek tartott keresztény erkölcs volt, és - korának más, híres művész-lázadóihoz, pl. Oscar Wilde-hoz hasonlóan - tiltakozása a szexualitás legszélsőségesebb módokon történő, fáradhatatlan gyakorlásában nyilvánult meg. Saját bevallása szerint tizennégy éves korában került sor élete első nemi aktusára egy szolgálólánnyal, és nem máshol, mint az öncélú nemiséget halálos bűnnek tartó anyja ágyában - aki ráadásul közben épp istentiszteleten tartózkodott.

A lány később bűnbánatában beárulta őt, de Crowley tagadta tettét, sőt, hamis alibit gyártott. Ennek ellenére még szigorúbban bánt vele a család, szinte szó szerint kémkedtek utána, így legnagyobb szórakozása, amit megengedhetett magának, a versírás volt.

1891-ben egy olyan esemény történt vele, melyet több szerző - közöttük Colin Wilson, a titokzatos jelenségek és különleges képességek világhírű szakértője - az egyik legjelentősebb fordulatnak vél Crowley életében. Egy általa gyártott, nagy erejű tűzijáték túl korai robbanása következtében elvesztette eszméletét, kómába esett, és csak kilencvenhat óra múlva tért magához. Kutatói úgy vélik, hogy a baleset következtében aktiválódtak benne azok a kivételes pszichikus, mágikus képességek, melyeknek később számos tanújelét adta. Elképzelhetőnek tartják, hogy az eset hasonló hatást váltott ki nála, mint a leendő sámánok esetében az avatást megelőző túlvilági utazás, vagy az egyes parafenomének öntudatvesztéssel járó, ugyanakkor belső átalakulást, megvilágosodást előidéző betegségei, illetve balesetei.

1892-ben a malverni középiskolába került, melyet szintén gyűlölt, és visszaemlékezéseiben azt írja róla, hogy a szodómia melegágya volt a hely, majd illusztrációként bemutatja kollégiumi szobatársát, aki iskolaszerte ismert homoszexuális prostituált volt. Crowley ekkor még távol tartotta magát a férfiaktól, a nőket azonban falta, ezért apró incidensként gonorrheát kapott egy glasgow-i utcalánytól. Gondolataiba merülve igen kevéssé vett részt az iskolai életben, igazi barátai nem voltak. Keményen tanult, de lelkesedés nélkül, csupán megfelelni igyekezett, hogy elkerülje a büntetést. A szünetben azonban olyan érzékletesen és felháborítóan festette le anyjának az iskola "rémtetteit", hogy a következő szemesztertől már Tonbridge-ben tanult tovább. Ekkorra olyan távolságtartó, arisztokratikus viselkedést sajátított el iskolatársaival szemben, hogy a legtöbben félni kezdtek tőle. Nem tűrte többé a megaláztatásokat és a gúnyolódást, megerősödött, és olyan tapasztalatokkal rendelkezett - főleg a nők területén -, amellyel legtöbb hasonló korú társa még nem. Addigi életcélja - a sátánizmus követése és a legfőbb bűn fellelése - is megváltozott; egyszerűen élvezni akarta az életet, és annak minden gyönyörét.

Bár végre ezt az iskolát valamennyire megfelelőnek találta, instabil egészségi állapota egyre inkább nyilvánvalóvá tette, hogy a szokványos iskolai életre nem alkalmas, ezért ismét magántanítóknál kötött ki. Legújabb tanítója szintén a Plymouth Brethren soraiból került ki. Crowley napközben az Eastbourne College-ban dolgozott kémiai asszisztensként Hughes professzor mellett, miközben továbbra is írta verseit, szenvedélyesen sakkozott, álmodozott és megélte első, halálos szerelmeit. Unokafivérével, Gregorral sorra megmászta a közeli hegycsúcsokat, mígnem egy napon az addig általa szinte bálványozott rokon bejelentette. megnősül, és nem fog több túrát tenni vele. "Megkaptam első leckém, melyet a világ vallásai már régóta felfedeztek" - írja -, "miszerint az a férfi, aki engedi, hogy egy nő bármilyen módon is része legyen életének, nem alkalmas a komoly munkára. Annak a férfinak van igaza, aki elég erős ahhoz, hogy rabszolgaként és játékszerként használja a nőket."

1894-ben került sor élete első komolyabb, igazi kihívást jelentő alpinista élményére az Alpokban. Egy év múlva összekülönbözött tanárával, és el kellett költöznie Eastbourne-ból. Épp kapóra jött azonban a cambridge-i egyetem felvételije, mely csupán egy hét közelségben volt. Felvették, és ettől kezdve új korszak nyílt az életében.

"Cambridge atmoszférája tökéletes hátteret szolgáltatott gondolkodásomhoz" - írja. "A történelem romantikus, ifju hősének láttam magam." A független, gazdag, tehetséges aranyifjak életét élte, belevetette magát az angol romantikus irodalom tanulmányozásába és sorra falta a nőket. Elragadtatásában még a Celtic Church (Kelta Egyház) nevű misztikus-vallási mozgalomhoz is csatlakozott. Képzeletét betöltötték az elvarázsolt erdők, sellők, tündérek, nimfák, mesebeli kastélyok és a ködös, költői kelta mágia.

Már majdnem húsz éves volt, amikor átélte első homoszexuális szerelmét egyik iskolatársával, egy Pollitt nevezetű nőimitátorral. Ekkoriban azonban két olyan könyv került a kezébe, melyek teljesen új irányba terelték érdeklődését. E könyvek közül az egyik a Samuel MacGregor Mathers által írt Kabbalah Unveiled (Leleplezett kabbala), a másik pedig A. E. Waite összeállítása a középkori varázskönyvekről és a ceremoniális mágiáról, mely a The Book of Black Magic and of Pacts (A fekete mágia és az ördöggel kötött szövetségek könyve) címet viselte. Ezen olvasmányai és egy stockholmi szállodában történt transzcendentális élménye hatására Crowley csillapíthatatlan hévvel kezdett vadászni okkult témában, elsősorban a fekete mágia témakörében. Előbb könyveket gyűjtött, majd olyan embereket, akiken keresztül közelebbről szemügyre veheti a mágia rejtett titkait, vagy akár beavatást is nyerhet. Egy baráti társaságban, sörözés közben szóba került az alkímia, ekkor ismerkedett meg Julien L. Baker-rel, aki analitikus kémikus és gyakorlati alkimista volt. Baker jelentős eredményeket ért el kutatásaiban, laboratóriumában többek között szilárd higanyt állított elő. Mivel Crowley a Mathers-könyv elolvasása után összes szellemi energiájával, tudatosan kezdte hívni magához leendő mesterét, tisztában volt vele, hogy találkozásuk nem volt véletlen. Elhatározta, hogy másnap reggel újra felkeresi, de mert fogalma sem volt, hol találhatja meg, sorra járta a környékbéli kocsmákat, vasúti pályaudvarokat, sőt hegyeket, mire végül összetalálkoztak. Úgy tekintett Bakerre, mint reménybeli mesterére, de legalábbis olyanra, aki képes őt összeismertetni valódi mesterével. Baker bemutatta őt a wales-i alkimista-mágus George Cecil Jones-nak, aki a Hermetic Order of the Golden Dawn (Arany Hajnal Hermetikus Rend) egyik tagja volt.

Crowley otthagyta az egyetemet, anélkül, hogy lediplomázott volna, "Byron, Shelley, Swinburne és Tennyson nyomdokaiba lépve". Elutazott Jones-hoz, és hamarosan felfedezte, hogy a legtöbb fennmaradt mágikus formula vagy valamilyen természetvallás maradványa, vagy pedig valamely keresztény-zsidó hagyomány lebutított átirata. Egyetlen kivételt vélt felfedezni, a The Book of the Sacred Magick of Abra-Melin the Mage, az Abramelin, a Mágus szent mágiájának könyvét. Amellett, hogy egyszerűnek és közérthetőnek találta, tanult stílusban íródott, hatalmas okkult tudást magába foglaló műnek ismerte el.

Gyakorlati tapasztalatait asztrális víziókkal kezdte. Egy éjjelen Eastbourbe-ben kört húzott a tengerparton, és kövekből oltárt épített, majd rituális mozdulatokkal, kántálással, mágikus nevekkel és szigillumokkal megidézte a víz elementáljait, az Undinéket. A kísérlet egyedüli eredményeképp azonban egyedül egy rendőr jelent meg a színen, aki döbbenten szemlélte a "fantasztikus ruhákat öltött, táncoló, vonyító, barbár neveket kiáltozó alakot a hold fényénél".

Jones felismerte, hogy erőteljes mágikus képességekkel rendelkezik, és felajánlotta, hogy csatlakozzon a rendhez. Crowley örömmel fogadta az ajánlatot, és 1898. november 18-án belépett. Beavatása alkalmából a Frater Perdurabo (Aki mindvégig kitart) titkos rendi nevet kapta.

Szemléljük meg egy kicsit közelebbről, milyen is volt a Golden Dawn abban az időben, milyen környezetbe keveredett Crowley a századforduló hajnalán! A rend története 1885-ben kezdődött, amikor egy A.F.A. Woodford nevű anglikán lelkész okkult tárgyú könyvek után kutatott a londoni Farrington Streeten lévő antikváriumban, és egy vaskos kötet lapjai között titokzatos kéziratra bukkant. A megsárgult lapok számára ismeretlen, különös jelekkel voltak teleróva, melyeket hiába igyekezett megfejteni. Ekkor a kéziratot átadta barátjának, dr. William "Wynn" Westcott-nak (1848 - 1925), aki szabadkőműves és rózsakeresztes tradíciókat is követett. A jól ismert orvos - aki máskülönben Északkelet-London törvényszéki orvosa, azaz halottkéme volt - továbbadta a kéziratot fiatal, szabadkőműves társának, MacGregor Mathers-nek.

Mathers (1854 - 1918) - eredeti nevén George Samuel Liddell Mathers - Knorr van Rosenroth német kabbalista Kabbala Denudatájának lefordításával szerzett magának hírnevet az angol okkultisták körében, ez volt a korábban már említett Kabbalah Unveiled. Erőteljesen excentrikus beállítottságú ember volt, szívesen adta ki magát rejtélyes, skót arisztokratának (Count MacGregor of Glenstrae), sőt olyan híresztelések is szárnyra kaptak róla, hogy valójában halhatatlan adeptus, és azonos IV. Jakabbal, a skótok híres "varázslókirályával", aki a történelem állításaival ellentétben túlélte a floddeni csatát.

Miután Mathers rájött, hogy a kérdéses irat egy egyszerű titkos ábécé felhasználásával íródott, mely nagyjából megegyezik Trithemus abbé Polygraphiájának egyik okkult ábécéjével, megfejtette a kódot. A titokzatos kézirat egy rózsakeresztes beavatási rendszer első öt fokozatának ismertetését, és az ezekhez kapcsolódó mágikus rítusok változatos és részletes leírását tartalmazta. Mathers arra is rájött, hogy a szövegben szereplő öt fokozat - Neophyte, Zelator, Theoricus, Practicus és Philosophus - lényegében azonos a XVII. századi Arany- és Rózsakereszt nevű német rózsakeresztes társaság beavatási fokozatai közül az első néggyel, a Junior-ral, a Theoricus-szal, a Practicus-szal és a Philosophus-szal. A titkos kézirathoz - melyet Westcott Eliphas Lévivel, a XIX. század legnagyobbnak tartott francia mágusával, és annak egyik angol tanítványával, Kenneth MacKenzie-vel hozott kapcsolatba - egy stuttgarti hölgy, bizonyos Fraulein Anna Sprengel, rendi nevén Soror Sapiens Dominabitur Astris neve volt csatolva, azzal a megjegyzéssel, hogy ő tud további információkkal szolgálni azok számára, akik közelebbi ismeretségbe kívánnak kerülni a beavatások ezen rendszerével.

Westcott azonnal levelezésbe kezdett Fraulein Sprengellel, akitől végül részletes útmutatások keretében megkapta a felhatalmazást a Goldene Dammerung (Arany Hajnal) nevű német hermetikus társaság angliai ágának megalapítására. 1888-ban Londonban megalakult az Isis-Urania Temple of the Hermetic Order of the Golden Dawn, vagyis Az Arany Hajnal Hermetikus Rendjének Ízisz-Uránia Temploma. Természetesen kezdetektől fogva akadtak olyanok, akik egészen másképp ismerték a történetet, sőt néhányan az egész históriát - kezdve a titokzatos kézirattól Fraulein Sprengel felhatalmazásáig - puszta koholmánynak tartják, mely azt a célt szolgálta, hogy Westcott ősi eredetűnek tüntesse fel az általa kitalált beavatási szisztémát. Mindez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy 1888-ban létrejött az az angol hermetikus rend, mely alapvetően határozta meg a XX. századi nyugati mágia arculatát.

A megalapítást követő első években a rend tagjai még meglehetősen óvatosan ténykedtek, tevékenységük jórészt kimerült a különféle okkult és szakrális szövegek tanulmányozásában, és azoknak a hagyományos rítusoknak a gyakorlásában, melyeket a rózsakeresztesek és szabadkőművesek vezettek be a nyugati titkos társaságok felvételi, beavatási és egyéb közösségi szertartásainak látványos lebonyolítására. A fordulat akkor következett be, amikor 1892-ben egy új, az első öt beavatási fokozat fölött elhelyezkedő belső rendet hoztak létre, Ordo Rosae Rubeae et Aurea Crucis - a Vörös Rózsa és az Arany Kereszt Rendje néven. Ekkor három új fokozatot vezettek be, az Adeptus Minor, Adeptus Major és Adeptus Exemptus fokozatokat, melyhez később még hármat csatoltak, Magister Templi, Magus és Ipsissimus elnevezéssel - így jött létre a közismert, tíz fokozatú (a nulladik fokozattal, a Neophyte-tal kiegészítve) beavatási rendszer. Az utolsó három fokozat a Golden Dawn elképzelései szerint olyan magas szintet képviselt, hogy ezek a mindennapi ember számára elérhetetlenek voltak, ezért ezeket a rend titkos, "láthatatlan" mestereinek tartották fent. Ezek a beavatási fokozatok tökéletesen megfeleltethetőek voltak a kabbala metafizikai rendszerének emanációival, a szefirákkal, és arra voltak hivatottak, hogy a halandó emberi lények birodalmából eljuttassák a beavatottakat a halhatatlan, tiszta szellemi megvilágosodás birodalmába.

Az új fokozatokat, valamint a hozzájuk kapcsolódó tanításokat és rítusokat Mathers vezette be a Golden Dawn életébe, és ő volt az, aki a rituális mágia felé irányította a rend tevékenységét. Mathers állítása szerint azonban ezek az újítások nem tőle eredtek, hanem a rend már emlegetett titkos vezetőitől, akik őt és feleségét, Moinát találták a legalkalmasabbnak arra, hogy közvetítsék az új tanításokat a rend felé. A titkos vezetőkkel való kapcsolat kialakítása azért vált szükségessé, mert Fraulein Sprengel halálával állítólag megszakadt az összeköttetés a rend németországi mestereivel. Mathers azt írta eme titkos vezetőkről, hogy általában asztrális formában találkozott velük, mindig előre megjelölt időpontban és helyszínen. Természetfeletti erőt és energiát sugároztak. Azon ritka alkalmakkor, amikor fizikai alakban is megjelentek, más emberek között, akkor hétköznapi megjelenést öltöttek magukra, amikor azonban külvilágtól elzárt helyen került sor a találkozóra, akkor szimbolikus rendi díszruhákat és jelképes ékszereket viseltek.

Így festett tehát Anglia hamarosan leghíresebbé vált rendje, melyhez folyamatosan csatlakoztak a vagyonos, befolyásos emberek, és melybe 1898-ban Crowley is belépett. Először nagyon komolyan vette tagságát, úgy érezte, mintha a "Szent Grál Titkos Templomába lépett volna be". Beavatása szent rítusként őrződött meg emlékezetében. A mágiát a legmagasabb és legbonyolultabb művészetnek és tudománynak tekintette, melybe csak a legnagyobb tudással és elhivatottsággal rendelkező kiválasztottak nyerhettek igazi betekintést.

Beavatását követően azonban hamar elpárolgott a lelkesedése. Sorra megismerte a rend többi tagját, akik szerinte egyszerű, "vulgáris, hétköznapi és átlagos emberek voltak". Egyedül Jones és Baker tűnt olyan rendtagnak, akik egyáltalán valamiféle tudományos képzésben részesültek. Néhány hónappal később azonban találkozott Allan Bennett-tel - rendi nevén Frater Iehi Aour-ral -, akit igen nagyra becsült, valamint Mrs. Emery-vel, kinek személyében elbűvölő, intelligens asszonyt ismerhetett meg. W. B. Yeats, a költő szintén kiemelkedett a társaságból, aki a rendben elsősorban démonológiával foglalkozott. Az első "titkos" tanításokat a héber ABC és a kabbalista szefirák rendszere képezte, melyekkel Crowley már sokkal korábban megismerkedett.

Ekkoriban valamiféle "intellektuális sznobként" tekintett magára. Később belátta, mennyire "sekélyes és ostoba" volt az ez elképzelése, hiszen valóban fontos, hogy egy tanítvány először az alapokkal ismerkedjen meg, de úgy vélte, hogy ennek az avatása előtt kellett volna megtörténnie. Jones és Baker szimpatizált Crowley ezen meglátásaival, de úgy vélték, nincs olyan helyzetben, hogy megítélje a körülményeket. Decemberben elérte a zelatori szintet, januárban Theoricus-szá avatták, februárban Practicus-szá. A Philosophus fokozatra "sajnos" további három hónapot kellett várnia, mivel a rend szabályai értelmében senki sem érhette el hét hónapnál kevesebb idő alatt ezt a szintet, és akkor is csak külön kijelölés alapján kaphatta meg.

A fiatalember Londonban telepedett le, és Vladimir Svareff gróf néven bérelt magának lakást. Belevetette magát Abramelin szent mágiájának tanulmányozásába, rendtársa, Allan Bennett irányításával. Bennett csupán négy évvel volt nála idősebb, azonban tudásával és jellemével egyaránt áhitatot ébresztett az ifju Crowley-ban, aki - amikor megismerte Bennett szegényes körülményeit és lakását - odahívta új mesterét saját bérleményébe. Jones és Crowley azonban hamar felismerte, hogy Bennett, aki asztmája mellett számos egyéb egészségügyi problémával küszködött, és szinte folyamatosan ópiumon, illetve morfiumon élt, alighanem halálra van ítélve a párás, hideg brit éghajlaton, ezért elhatározták, hogy segítenek rajta. Először megidéztek egy Buer nevű szellemet, kinek specialitása a Goetia szerint a betegségek gyógyítása volt. Az idézés részleges sikert eredményezett: a szellem lába és sisakos feje tisztán láthatóvá vált, alakja többi része azonban ködös és elmosódott maradt, és Bennett egészsége sem javult jelentősen. Crowley azonban ekkoriban egy olyan nővel keveredett zűrös szerelmi kapcsolatba, kinek férje ezredes volt Indiában. Szakításuk után a nő kétségbeesetten könyörgött, kezdjék újra, és bármit felajánlott cserébe. Crowley azt kérte, hogy adjon neki száz fontot, és csak annyit árult el, hogy nem saját magának kéri. Ebből az összegből kifizették Bennett ceyloni útját, és így barátjuk megmenekült a biztosnak látszó teljes leromlástól.

Egész akkori életét a ceremoniális mágia töltötte be. Két szentélyt is berendezett lakásában: az egyik fehér volt, hat hatalmas tükörrel a falakon, a másik pedig fekete, ahol oltárának alapját egy faragott, kézen álló néger szobra képezte. Az oltár középpontjára emberi koponyát helyezett, melyet időről időre vérrel és kisebb madarakkal "táplált". Hamarosan rá kellett azonban döbbennie, hogy lakása messze nem elég nagy ahhoz, hogy további szentélyeket rendezzen be mágikus kísérleteinek. 1899 augusztusában olyan földbirtokot kezdett keresni, melyen elég nagy ház áll ahhoz, hogy nemcsak szentélyeit, de mágikus könyvtárát is felállíthassa benne. Hamarosan rátalált a Boleskine udvarházra egy olyan birtokon, mely Skóciában, a Loch-Ness-i tó dél-keleti oldalán helyezkedett el. Berendezkedett, és felkészült, hogy húsvétkor elkezdhesse a tényleges munkát. A ház dél-nyugati szárnyán rendezkedett be, elhozatta Londonból összes felszerelését, még hatalmas tükreit is.

Ekkoriban már olyannyira tönkrement kapcsolata a renddel, hogy rendtársai (néhányuk kivételével) azzal sem voltak tisztában, hová tűnt Londonból. Az összejöveteleken egyre élesebben kritizálta a rendet. A leggyakrabban a szertartások alacsony színvonalát, a titkos tanítások sekélyességét és a mágikus gyakorlat teljes hiányát bírálta. Mivel Bennett jóvoltából sokkal hamarabb sajátított el magas szintű, titkos tanításokat, mint ahogy azt a rend megszabta volna, és ebből nem is csinált titkot, sok rendtársából váltott ki ellenérzéseket. Sokuknak nem tetszett arrogáns stílusa és gúnyos megjegyzései sem.

1900 elején bemutatta Londonban az akkor már Párizsban tevékenykedő Mathers ajánlását, melyben az Adeptus Minor fokozatot javasolja Crowley-nak. A rend visszautasította, így világossá vált, hogy nyílt lázadásra készülnek. A "lázadók" szemmel láthatólag főleg Yeats köré csoportosultak. Crowley levelet írt Mathers-nek, melyben felajánlja segítségét, akár az Abramelin gyakorlatok felfüggesztése árán is. Úgy vélte, Mathers iskolázott, művelt, igazi úriember, és egyben hatalmas tudású mágus, akit ezek a "közönséges emberek" képtelenek "nem közönséges módon" megítélni, mi több, nincs is joguk rá, hogy bírálják őt, vagy engedetlenek legyenek. Mathers elfogadta az ajánlatot, mire Crowley azonnal meglátogatta őt.

Mathers Párizsban beavatta Crowley-t. Azt a koncepciót dolgozták ki, hogy több, egymást követő gyűlésen a tagok egyenként egy álarcozott emberrel és fognak találkozni, aki kérdéseket tesz fel nekik a tanításokkal kapcsolatban, egy írnok pedig mindent lejegyez. Akit lázadó gondolatokon érnek, azonnal kizárják a rendből. Mrs. Emery, azonban, akit bizalmas barájuknak hittek, elárulta őket. Crowley, amikor visszatért Londonba, azt tapasztalta, hogy a rend tagjai botrányos történeteket terjesztenek róla és a Mathers-hez még hű kevesekről, sőt furcsa, misztikus események is történtek. Crowley esőköpenye minden látható ok nélkül lángra kapott, a Matherstől kapott, színpompás rózsakeresztje egyik napról a másikra hirtelen kifakult. A templom berendezését lefoglalta a rendőrség, és hosszú pereskedés kezdődött a tárgyak tulajdonjogát illetően. Ezek a hatalomátvétel körüli csatározások vezettek végül a már amúgy is szétzilálódott rend tényleges széthullásához.

Crowley a századfordulót követő éveket világ körüli utazással töltötte. Járt egyebek között Mexikóban, az Egyesült Államokban, a Távol-Keleten, Indiában, Burmában, Ceylonban, Egyiptomban és Franciaországban. Mexikóban megismerkedett egy Don Jesus Medina nevű öreg mágussal, aki skót szabadkőműves beavatott volt, és akinek a vezetésével állítólag néhány hét leforgása alatt végighaladt egy helyi mágikus társaság mind a harminchárom beavatási fokozatán. Mivel Mathers felhatalmazta őt arra, hogy bizonyos beavatásokat maga is adhasson, ezért ott helyben megalapította a L.I.L., azaz a Lamp of the Invisible Light, A Láthatatlan Fény Lámpása elnevezésű saját rendet, melynek Don Jesus lett első Főpapja.

Crowley ekkoriban dolgozta ki azt az önavatási rendszert, melyet később az Equinox folyóiratban is megjelentetett, valamint a láthatatlanság elérésével kísérletezett, és saját állítása szerint látta saját tükörképét fokozatosan elhalványulni a tükörben a gyakorlat során. Tökéletesen láthatatlanná ugyan nem sikerült válnia, felfedezte azonban, hogyan sétálhat úgy az utcán például aranykoronában és skarlátvörös köpenyben anélkül, hogy bárki felfigyelne rá. Mexikóban hallotta azt a hírt is, hogy Viktória, Anglia királynője meghalt, és barátjával diadaltáncot lejtettek örömükben. A királynő halála a teljes képmutató, álszent kor letűntét szimbolizálta számukra, és az új szabadság remélt, édes ízétől megrészegülve újult erővel vetették bele magukat a mexikói hegycsúcsok meghódításába.

Ceylonban meglátogatta mesterét, Allan Bennett-tet, aki időközben elkötelezett buddhistává vált. Crowley visszaemlékezéseiben azt írja, hogy egyik alkalommal, amikor váratlanul beállított mesteréhez a kolostorban, látta, hogy Bennett mély meditációba merülve a padló felett lebegett. Crowley hosszú hónapokat töltött Ceylonban, és Bennett irányításával elsajátította a buddhista meditációs technikákat és a jóga minden megtanulható elemét.

Hamarosan megkereste azonban régi barátja, Oscar Eckenstein, akivel a mexikói hegyeket is mászta, és Crowley - akinek a buddhizmus "kezdett az idegeire menni" - örömmel ígérte meg, hogy Indiában csatlakozik hozzá. Előbb azonban részt vett egy titkos-tiltott, ősi hindu szentély feltárásában Madurai közelében, majd egy kenuban felfedező útra indult a részben még feltérképezetlen, esőerdőkkel övezett, burmai Irrawaddy-folyón. Időközben Bennett eldöntötte, hogy felölti a sárga szerzetesi ruhát, de nem Ceylonban, hanem Burmában, ahol 1902. elején ismét összetalálkoztak útjaik. A maláriával küszködő Crowley rövid időre meglátogatta őt a Lamma Sayadaw Kyoung kolostorban.

Végül Kasmirban csatlakozott ahhoz az expedícióhoz, amely a világ második legmagasabb hegycsúcsának, a Karakorumban lévő Chogo-rinak, ismertebb nevén K.2-nek a meghódítására szerveződött, és melyet barátja, Eckenstein szervezett. Azonban a rossz időjárás és néhány résztvevő váratlan megbetegedése miatt a vállalkozás kudarcba fulladt. Évekig tartó világ körüli útjának utolsó állomása Párizs volt, ahol felkereste Matherst, hogy megossza vele élményeit, és bevezesse őt a tradicionális jóga és más ősi keleti meditációs módszerek rejtelmeibe. Mathers azonban cseppnyi lelkesedést és érdeklődést nem tanúsított az indiai beavatási utak iránt. Párizsban bemutatták Auguste Rodin-nek és Somerset Maugham-nak, ez utóbbi később egyik regénye, a The Magician (A Varázsló) címszereplőjét mintázta Crowley-ról.

Miután Crowley visszatért Boleskine-ba, tovább folytatta az Abramelin-féle démonidéző kísérleteket, szabadidejét pedig lazacfogással és golfozással töltötte. Néhány hónappal Angliába való visszatérése után Crowley váratlanul megnősült. Festőművész barátjának, Gerald Kelly-nek, a Royal Academy későbbi elnökének nővérét, Rose Kelly-t vette nőül. Rose eredetileg egy Howell nevű úrral volt eljegyezve, aki néhány héten belül érkezett volna Amerikából, hogy megtartsák az esküvőt, Crowley aktuális barátnője pedig a "Vörös Arabella" néven emlegetett hölgy volt, akit pontosan azért választott hosszabb távra, mert semmilyen érzelem nem fűzte hozzá. Augusztusban, amikor a mágus meglátogatta Kellyéket, hosszas beszélgetésbe keveredett Rose-zal. Rose elmesélte, hogy mivel - nem alaptalanul - hírbe keverték egy nős emberrel, a családja kényszeríti rá házasságára Howell-lel. Crowley felajánlotta neki, hogy elveszi feleségül, utána visszatér Boleskine-be, és a lány soha többé nem hall felőle, ezek után élhet a szeretője által bérelt lakásában, ahogyan kedve tartja. A hivatalos esküvőre három hetet kellett volna várniuk, ám Howell bármikor megérkezhetett, ezért hajnalban kilopóztak a hotelből, és vonatra ültek, hogy Dingwallba menjenek, a legközelebbi seriff irodájába. 1903. augusztus 20-án, regényes szökésük után kevesebb, mint húsz órával házasságot kötöttek. Egy Hill nevű ügyvéd, aki szintén szerelmes volt Rose-ba, megpróbálta érvényteleníteni a házasságot, de nem járt sikerrel.

Megszálltak egy hotelben, ahol a nő kétágyas szobát bérelt. Az újdonsült férj ekkor kezdett igazából gyanakodni, mennyire utópisztikus volt is eredeti, romantikus elképzelése az álházasságról, és hogy Rose fiatal, szép fejecskéjében már aligha előző szeretőjéről, Summers-ről szövöget édes álmokat. Ráébredt, hogy felesége elbűvölő, gyönyörű nő, és szerelmük napok alatt kivirágzott.

Az ifjú pár hosszú nászútra indult, melynek első állomása Párizs volt, ahol összefutottak Moina Mathers-szel, beavatotti nevén Vestigiával. Váltottak pár szót, és csak amikor a nő már elment, akkor döbbent rá Crowley, hogy feleségét elfelejtette bemutatni. "Nem baj" - mondta Rose, - "azt hittem, ez csak egy egy régi modell ismerősöd volt." Crowley-t mélyen megrázták ezek a szavak. Vestigia a számára mindig is a tisztaság, a szellemiség örök ideálját képviselte, de felesége szavai ráébresztették arra, hogy Moina Mathers bizony erősen festette magát, és emellett meglehetősen mosdatlannak, elhanyagoltnak látszott. Később olyan híreket is hallott, hogy Mathers rákényszerítette nejét, pózoljon meztelenül a Montmartre-on.

A következő állomás Kairó volt, ahol a gizai nagy piramis királyi kamrájában töltöttek el egy éjszakát. Itt Crowley hosszú évek óta először ismét a ceremoniális mágiával próbálkozott. A királyi szarkofág egyik sarkára helyezett gyertya fényénél elkezdte felolvasni a Mathers által 1903-ban közreadott, klasszikus grimoire-ból, a középkori Goétiából - melynek összeállításában maga Crowley is segédkezett - a megidéző formulát: "Modorio, Phalarhao, Doo, Ape...", mellyel maga az egész könyv kezdődik. Egy kis idő múlva észrevette, hogy már nem kell a gyertyához hajolnia, hogy lássa a szöveget, mert az egész sírkamrát halványan ragyogó, "ultraviola" fény töltötte el... Eloltotta a "szentségtörő" gyertyát, az asztrális ragyogás azonban nemcsak az invokáció alatt, hanem még utána is bevilágította a helységet.

Elutaztak Ceylonba, majd Kína felé indultak, hogy meglátogassák Allan Bennett-tet, de Colombóban Rose felfedezte, hogy terhes, ezért visszafordultak. 1904. februárjában visszatértek Egyiptomba, de már mint perzsa arisztokraták: Chioa Khan herceg, és felesége Ouarda. (Chioa a Fenevad, Ouarda a rózsa arabul) Crowley-ra egyébként is jellemző volt, hogy egész élete során szívesen adta ki magát misztikus arisztokratának, és különféle, hangzatos álneveken szerepelt: Master Therion, a mágusok fejedelme; Oliver Haddo, az angol úriember; Vladimir Svareff, az orosz gróf; Chioa Khan, a perzsa herceg; Laird Boleskine, a skót földbirtokos; Mahatma Guru Sri Paramahansa Shivaji, a jóga mestere és Baphomet, Írország, Iona és Britannia szent királya a gnózis hatalma által. Saját nevét - Edward Alexander - apja halála után változtatta Aleister-re, hogy ne viselje ugyanazt a keresztnevet, mint ő.

Kairóban Crowley megismerkedett egy egyiptomi varázslóval, egy sejkkel, akitől arab nyelvleckéket vett és arab kabbalát tanult. Ebben a témában számos könyvet és kéziratot is kapott a sejktől, ezeket az összefüggéseket később beépítette a 777 korreszpondancia-táblázataiba. Mestere megtanította olyan helyi trükkökre is, hogy hogyan nyalogasson izzó kardot anélkül, hogy megégetné a nyelvét, hogyan nyeljen le élő skorpiókat, és hogyan szúrja át arcát tőrrel anélkül, hogy bármiféle vérző seb maradna a szúrás helyén.

Március 16-án Kairóban vettek ki szobát. Ezekben a hetekben került sor arra az eseményre, mely a legnagyobb fordulópontot jelentette Crowley életében. Meg akarta idézni feleségének a szilfeket, hogy megmutassa őket. Rose - aki korábban szinte semmilyen okkult érdeklődést nem mutatott - nem látta őket, ezzel szemben különös állapotba került, és monoton hangon egyetlen mondatot kezdett ismételgetni: "Várnak rád." A következő napon megismételte a kísérletet, és hasonló esemény játszódott le, a következő két töredékmondattal kiegészítve: "Az egész a gyerekről szól" és "Ozirisz egésze".

A mágus ezután egy Thoth-idézést hajtott végre. Naplójában átütő sikerként jelölte meg a rituálét, Thot "beléjük költözött". Utólag azonban bevallotta, hogy ezt a bejegyzést alighanem csak fensőbbséges arroganciája diktálhatta, mert semmilyen jelentős esemény nem következett ezután. A következő napokban fény derült arra, hogy Hórusz az, akiről Rose beszél, és akit Crowley megsértett, ezért várakozik megidézésére. A mágus bizonyítékot követelt az egyiptológiához szinte semmit nem értő feleségétől, aki legnagyobb meglepetésére tökéletes pontossággal írta le a haragvó istenség külsejét, majd arra is adott utasításokat, hogyan kell a megidézést végrehajtania. Bár Crowley-nak nem tetszett a kapott szöveg, Rose ragaszkodott hozzá, hogy semmit nem szabad benne változtatnia.

Meglátogatták a kairói Boulak múzeumot, ahol Rose felismerte azt az istenséget, mellyel korábban kapcsolatba került. Az általa mutatott tárgy egy, a XXVI. dinasztia idejéből származó sztélé (a Felfedés Sztéléje) volt, melyen Ra-Hoor-Khuit, Hórusz egyik alakja van ábrázolva, amint épp áldozatot fogad el egy Ankh-f-n-khonsu nevű paptól. A kiállított tárgy sorszáma 666.

Crowley március 19-én próbálkozott meg a diadalmas Hórusz megidézésével, kevés sikerrel. Nemcsak az zavarta, hogy összes eddigi tudása és szkepticizmusa lázongott az invokáció ellen, hanem az is, hogy délben kellett végrehajtania, nyitott ablaknál, teljes ceremoniális ruhában. Rose megengedett egy második, éjféli idézéssel, mely "hihetetlen sikerrel járt". Azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy eljött az istenek napéjegyenlősége, új korszak köszönt be, és neki kell kapcsolatot teremtenie a szoláris, spirituális energiák és az emberiség között. Több meggondolásból azt szűrte le, hogy a Golden Dawn titkos főnökei hírnököt küldtek számára: foglalja el Mathers helyét a renden belül.

Két héten át folyamatosan adatokat gyűjtött a sztéléről, és lefordíttatta francia nyelvre. Felesége utasította, lépjen be abba a szobába, ahol az eddigi munka folyt, április 8-9-10-én, pontosan délben, írja le, amit hall, egy órakor pedig minden nap fejezze be az írást. Ezen a három napon írta meg azt a három fejezetből álló szöveget, melyet ma Liber Al vel Legis - A törvény könyve címen ismerünk. A szöveget egy Aiwass nevű szellem diktálta, akit ő a legmagasabb szellemi intelligenciának tartott. Aiwass volt az a szellem, akivel Crowley már évek óta próbált kapcsolatba lépni, és akit ő Szent Őrző Angyalnak nevezett. Ez a szellem mondta ki először a Thelema szót is, mely "nem egyszerűen egy új vallást jelképezett, hanem új kozmológiát, új filozófiát, új etikát".

Crowley nem értett egyet a Liber Al tanaival, hiszen az minden ponton teljes egészében szembehelyezkedett addigi, alapvetően buddhista felfogásával, és elkezdte gyűlölni Aiwass-t, bár később megértette, hogy a szellem által küldött üzenet az új Eonról szól, és nem Aiwass véleményét tükrözi. Az új kor számára az addigi civilizáció szétbomlását jelezte. Úgy vélte, hogy a dionüszoszi rendszer okolható a római kultúra bukásáért, és feltehető, hogy Ozirisz vallásának bevezetése volt az elsődleges oka az egyiptomi civilizáció széthullásának, így Hórusz Eonja a humanitárius eszmék összeomlásáról fog szólni. A titkos főnökök feloldották hallgatási kötelezettsége alól, feladatául pedig azt kapta, hogy a Titkos Tudást elterjessze a világban, hogy a civilizáció bukása után az emberek képesek legyenek rekonstruálni a hagyományokat.

A Liber Al megszületése után Crowley feleségével visszatért skóciai birtokukra, Boleskine-be. Nem sokkal később kötelességtudóan levelet küldött Mathersnek, melyben bejelentette az új Eon kezdetét, és azt, hogy a Golden Dawn titkos főnökei őt nevezték ki a rend nagymesterévé. Választ természetesen nem kapott, a birtokon azonban olyan baljós eseménysor vette kezdetét, melyeket Crowley egyértelműen Mathers rontó mágiájának eredményeként azonosított: állítása szerint egy női vámpír jelent meg neki, előbb gyönyörű nő, majd vén banya képében, aki megpróbálta előbb elcsábítani, majd elpusztítani őt. Titokzatos kór tört ki a szolgák között, a vadászkutyák sorra pusztulni kezdtek, végül egy megzavarodott napszámos meg akarta ölni Rose-t. Crowley ellenvarázslatot alkalmazott, Abramelin Szent Mágiájának segítségével megidézte Beelzebudot és negyvenkilenc szolgáját, hogy szenteljék fel azt a hatalmas, pusztító erejű talizmánt, melyet Mathers és követői ellen készített. Crowley ugyan nem látta a megjelent démonokat, felesége azonban igen, aki Kairó óta megtartotta médiumi képességeit. Ezután a titokzatos, rosszindulatú jelenségek megszűntek.

Pár hét múlva, július 28-án megszületett első gyermekük, egy kislány, aki a Nuit Ma Ahathoor Hecate Sappho Jezebel Lilith nevet kapta. A Nuit név Crowley-nak a csillagtestű, egyiptomi istennő iránti mélységes tiszteletét fejezte ki, Ma, azaz Maat az igazság istennője (mivel a csecsemő születése pillanatában a Mérleg jegye kelt fel a horizonton), Ahathoor pedig a szerelem és szépség istennője (mert a Mérleg ura a Vénusz). A Hecate név az alvilág erőinek jóindulatát kívánta biztosítani a kislánynak, Sappho, a legendás, görög költőnő nevét szintén a tisztelet motiválta, Jezebel Crowley kedvenc nőalakja volt a Bibliában, Lilith pedig a démonológia iránti mélységes vonzalmát fejezte ki.

Rose hamarosan arra a következtetésre jutott, hogy ismét terhes, de Crowley határozott kérése ellenére nem orvost keresett fel, hanem egy nővért, aki vetélést okozó szert adagolt neki. Mivel a kívánt hatás nem következett be, a nővér alaposabb vizsgálatok helyett megkétszerezte az adagot, végül - a nem létező terhesség elvétele helyett - Rose majdnem belehalt a mérgezésbe.

1905-ben Crowley újabb himalájai expedícióra indult, melynek célja a Kancsendzönga meghódítása volt, azonban ez a vállalkozás sem járt sikerrel. A kudarcot egy tragikus baleset tetőzte be, melynek során négy ember lelte halálát a lezúduló hó alatt. A túlélők később elmondták, hogy Crowley, aki összeveszett a többiekkel és sértődötten hátramaradt, nem sietett a segítségükre, pedig hallania kellett a lavina robajlását és a kiáltásokat.

A sikertelen kaland után vissztért a mágia tanulmányozásához. Felvette a kapcsolatot egy bizonyos Mrs. Elaine Simpson-nal (Soror Fidelis), akivel levélbeli egyeztetések után asztrális találkozókat bonyolított. Önéletrajzában részletesen kifejti, milyennek látta Soror F. asztráltestét: szinte pontosan hasonlított fizikai testére, csak sokkal nagyobbnak látszott, különös, belső fény hatotta át és részben áttetszőnek hatott, a test anyaga pedig homogénnek tűnt. Részben szavakkal, részben gondolatátvitel útján kommunikáltak egymással, melyeket később pontosan ellenőriztek leveleikben. 1905. október 22-én, Soror F. -fel zajló asztrális találkozójuk során a nő vállán egy arany sólyommal érkezett, akit Crowley később a Goden Dawn titkos vezetőjeként azonosított. Ekkor jött rá, hogy a vezetők figyelik őt, és felkészítik feladatára, melyet olyannyira vonakodott felvállalni.

Kalkuttában, ahol feleségével és kislányával kellett találkoznia, kecskét áldozott Kálinak. Ugyanitt olyan események középpontjába került, melyeket önéletrajzában beavatásának részeként értelmez. Egy indiai ünnep, Durga-Puja idején sötét sikátorba tévedt. Hat helybéli körbevette, kirabolta, s mikor kiderült, hogy szahib, megpróbálták megkéselni (ekkoriban egyre gyakoribbak lettek a brutális gyilkosságok). Aleister előkapta pisztolyát, vaktában lövöldözni kezdett, majd láthatatlanná vált, és elsétált a tett helyszínéről. Az újságok olyan emberről tudósítottak, akiben "volt valami ördögi". Crowley hihetetlenül büszke volt magára, hogy legyőzött hat embert teljesen egyedül.

Miután találkozott feleségével és kislányával, hosszabb kínai körútra indult velük. Burmában ismét meglátogatta Allan Bennett-et, és szavai nyomán olyannyira elgondolkodott feladatán, hogy három napos meditációba kezdett. Azon elmélkedett, hogy pontosan mit kellene tanítania az emberiségnek, mint az új Eon prófétája. Nem volt kétsége afelől, hogy ő a kiválasztott, annál is inkább, mivel élete során sokszor nézett már szembe a halállal, de minden életveszélyes helyzetből ép bőrrel menekült meg. Arra a következtetésre jutott, hogy a Szent Őrző Angyal tudását és a vele való kapcsolatteremtést kell tanítania, invokációk útján. Mindehhez a Goetia alap invokációját használta, ugyanazt, melyet a piramisban olvasott fel korábban feleségének, és mellyel olyan misztikus hatást ért el.

Kínában megismerkedett a taoista mágiával, alkímiával és jógával, a kínai szexuális rítusokkal, a Ji Csinggel, és az ópiumbarlangok gyakori látogatója lett. Sanghajban április 6-án és 7-én találkozott Soror Fidelis-szel, és elmesélte kairói élményét, a Liber Al megírásának körülményeit. A nő megerősítette a könyv keletkezésének hitelességét, és lelkesedésében felajánlotta, hogy együtt dolgozik vele tovább ezen az anyagon. Április 18-án megbeszélték, hogy Soror F. meg fogja idézni Aiwass-t, hogy beszélhessen vele. 20-án a sikeres invokációt követően Soror F. azt közvetítette, hogy Crowley vagy Rose-zal utazzon Egyiptomba, aki megfelelően képes közvetíteni a szellem üzeneteit, és szakítsa meg kapcsolatát Soror F.-el, vagy pedig vele közösüljön, hogy egy egységként legyenek képesek kommunikálni Aiwass-szal. 21-én az invokáció teljes kudarcba fulladt, Soror F. kijelentette, hogy Aiwass nem létezik, a szellem valódi neve INRI. A nő megidézett egy másik entitást, aki szerinte Crowley őrzőangyala volt, és aki szintén arra biztatta Aleistert általa, hogy hagyja el feleségét, és Soror Fidelis-szel kezdjen kapcsolatot, vele dolgozzon közösen. Crowley a rituálé után szeretkezett a nővel, majd másnap tovább utazott. Kobéban asztrális utazást végzett, melynek során egy üres, elefántcsont teremben találta magát, közepén egy négyzet alakú oltárral. Kérdést intéztek hozzá, hogy mi lenne az, amit feláldozna ezen az oltáron. Mindent felajánlott, kivéve azon akaratát, hogy megismerje Aiwass-t, mert ezt az egyet csak annak beteljesedéséért cserélné el. Ekkor észrevette Egyiptom istenségeit, akik körülötte ültek, és olyan hatalmasak voltak, hogy csak térdükig látott fel. "Az istenek tudása nem lenne elég?"- kérdezték tőle, de ő erre is nemet mondott. Az istenek rámutattak arra, hogy kritikus, sőt racionális a megközelítése, és megmutatták, hogy Aiwass nem az ő képére és hasonlatosságára lett teremtve. Crowley belátta eddigi vakságát, letérdelt az oltárhoz, mindkét kezét ráhelyezte, és egy belülről fénylő, fehér, emberi alak lépett elő. A kezeit rátette Crowley-éra, és kijelentette: "Befogadlak téged a ... rendjébe!" Ezek után egy lángoló bölcsőben visszatért saját testébe.

Kiválasztottság-tudata így egyre erősödött, miközben továbbra is különböző jeleket kapott. Egy Salama nevű, szikh szolga például elmesélte neki, hogy látomásában Crowley-nak átnyújtották az Excaliburt. Családját hazaküldte Angliába, ő maga pedig Kanadába, majd New Yorkba utazott. Csak hónapok múlva tudta meg, hogy a visszaút során, Rangoonban kislánya meghalt tífuszban.

1906. júniusában érkezett vissza Angliába. Útközben megírta a mágikus összefüggéseket bemutató 777 című munkáját. Önéletrajzában nagyfokú elégedetlenségének adott hangot e mű első kiadásával kapcsolatban, hiányosnak, kezdetlegesnek tartotta. Rose még ebben évben újabb kislánynak adott életet, aki a jóval prózaibb Lola Zaza nevet kapta, és aki születésétől kezdve gyenge és beteges volt. Közben Crowley egészsége is alaposan megrendült, folyamatosan betegeskedett.

Szeptemberben barátjával, George Cecil Jones-szal dolgozott együtt, akivel újraírták a Golden Dawn neofita beavatási rituáléját. Októberben Crowley új invokációt fejlesztett ki, melyet sikeresen végre is hajtott. Ennek a műveletnek eredményeképp állítólag több, mint három héten át látható fényt bocsátott ki magából a teste. Decemberben a titkos főnökök Jones-on keresztül meghívták, hogy hivatalosan is foglalja el helyét a Golden Dawn harmadik rendjén belül (a meghívást azonban csak három év múlva fogadta el).

A következő évek a "beteljesedés időszakaként" maradtak meg emlékezetében. Sorra írta mágikus esszéit, melyeket később Collected Works (Összegyűjtött munkásság) címen összefoglalva jelentetett meg.1 1907-ben összebarátkozott John Charles Frederic Fuller kapitánnyal, az angol páncéloshadosztály későbbi parancsnokával, aki a harmincas években Adolf Hitler bizalmas barátja és szívesen látott vendége volt. Fuller mélyen megvetett és elutasított mindenféle ezoterikus-mágikus világnézetet és felfogást, ezért Crowley finom iróniával elküldte neki a Liber Al egy példányát. A válasz alapjaiban döbbentette meg: "Ezek egy Mester szavai!'" - írta Fuller. Így a megrendült szerző saját csapdájába esett: "itt volt a könyv, melytől féltem és melyet gyűlöltem, a könyv, melytől kétségbeesetten szabadulni igyekeztem, és itt volt egy ember, aki minden ilyesmit gyűlölt, a legkisebb félelem nélkül, egy ember, akinek semmi elől nem kellett menekülnie; és azonnal elfogadta látszólagos értékén." 1908-ban tehát feladta belső harcát, és kész volt kiadni a Liber Al-t, a kézirat azonban eltűnt. Fuller-rel közösen elkezdték Crowley naplóit rendszerezni, és úgy állították be, mintha a kairói esemény csak egy epizódja lenne ennek az egész mágikus karriernek. A titkos vezetők parancsainak engedelmeskedve folytatták a Golden Dawn rituáléinak kiadását is.

Még 1907-ben Argenteum Astrum (Ezüst Csillag)2 néven saját mágikus rendet hozott létre Jones-szal, melynek alapjait a Golden Dawn általa továbbfejlesztett okkult tanításai és szertartásai képezték, valamint természetesen a Liber Al fogalomköre és tanításai. Ekkoriban kezdte el tanítani a mágiát, első hivatalos tanítványát Earl of Coke and Crankum néven emlegette önéletrajzában (valódi neve Earl of Tankerville volt), ő lett a rend egyik első beavatottja. Az erőteljes üldözési mániában szenvedő, alkoholista és kokainfüggő őrgróffal Marokkóba utazott, hogy visszavonuljanak és elmélyedhessenek a mágiában a sivatag közepén. A mágus itt élte meg élete egyik, számára legnagyobb élményét: összetalálkozott egy olyan, mohamedán szektával, melynek tagjai vallási meggyőződésükben saját, leborotvált fejüket csapkodták rituális baltákkal, miközben az "Allahu Akbar"-t üvöltötték. Crowley szintén kipróbálta ezt az élményt, és megtapasztalta a spirituális extázis eme formáját is. Miután visszatért Angliába, rendezni kezdte az Argenteum Astrum ügyeit. Bevezette azt a szabályt, hogy a tagok nem ismerhetik egymást, csak azok, aiket ő mutat be egymásnak. Ugyanebben az évben megírta a a Liber LXV-t és a Liber Lapidis Lazuli-t is.

Ekkoriban lett tanítványa egy fiatal költő, Victor Neuburg (Frater Omnia Vincam, Frater Lampada Tradam), aki amellett, hogy lelkes rajongója és szexuális partnere volt mesterének, kitűnő médiumnak is bizonyult, mivel Crowley ezen a téren már nem számíthatott gyötrődő feleségére, aki hamarosan alkoholista lett, és 1909-ben el is váltak. Neuburg-gal bejárták Spanyolországot, számos mágikus kísérletet folytattak együtt, isteneket és démonokat idéztek manifesztálódott emberi alakban. A spanyol út után következett be Crowley-ban az a változás, ami már öt éve érett. Megtalálta a Liber Al kéziratát, és végre úgy érezte, saját, szabad akaratából képes foglalkozni vele. Megidézte Aiwass-t, és a Ji Csing segítségével megkérdezte tőle: "Mi lesz a Jel?" A szellem azt válaszolta, hogy Lady Babalon érkezése lesz az. Érdemes megemlíteni, hogy sok évvel később, 1920. január 12-én a mágus akkori szeretője, Jane Cherón elmesélt egy érdekes történetet. Egy évvel korábban ópiumfüggőségét gyógyítandó Dél-Franciaországba utazott, ahol álmatlanságtól szenvedve egy éjjel rajzolt egy ábrát, melyet később megmutatott Crowley-nak: a Felfedés Sztéléjének pontos másolata volt. Jane korábban nem mutatott különösebb érdeklődést sem Egyiptom, sem a rajzolás iránt. Crowley ekkor felismerte a végső jelet, melyet Aiwass jövendölt neki.

Crowley és Neuburg 1909. novemberében Algériába utaztak, hogy folytassák közös kísérleteiket. Az énoki mágia őrtornyait idézték meg sorrendben, naponta. Az idézéshez Crowley egy nagy, aranyba foglalt topázt tartott a kezében, miközben az idéző szöveget recitálta. A topáz egy hat négyzetből álló, fából készült, cinóbervörös Kálvária-keresztbe volt foglalva, és a topázba egy öt négyzetből álló görög kereszt közepébe rajzolt, negyvenkilenc szirmú rózsa volt belevésve. Saját megtisztításához a Korán egyik versét használta, naponta ezeregyszer, és minden elmondott vers után egyszer letérdelt: "hua allahu achad: alahu assmad: lam yalid: walam yulad: ya lam yakun lahu kufwan achad."

1909. december 6-án az algériai sivatagban, Bou Saada közelében látható formában megidézték a Choronzon nevű démont a John Dee-féle énoki mágia segítségével. Az invokációhoz előbb kövekből mágikus kört raktak ki, majd a körön kívül egy kisebb háromszöget készítettek. A homokba védő igéket róttak, mágikus ábrákat rajzoltak, végül három galamb vérével öntözték a háromszög sarkait. Neuburg a körben foglalt helyet, Crowley pedig - minden klasszikus, tiltó szabályt figyelmen kívül hagyva - a háromszögbe állt, saját testét ajánlva fel ezzel a démonnak. A hagyományos idézőszövegek recitálása után Neuburg azt látta, hogy mestere csuklyás alakjának helyén a háromszögben egy csábító, meztelen nő áll, aki megpróbálta őt kicsalni a védelmező körből. Choronzon ezután reszkető öregember, hatalmas óriáskígyó képében próbált könyörgéssel, megfélemlítéssel hatni rá, majd a szomjas, vízért könyörgő Crowley képében jelent meg. Végül meztelen férfi alakját magára öltve kiugrott a háromszögből, homokot szórt a varázskörre, és a megbomlott védelmen átgázolva birokra kelt Neuburg-gal, aki végül kilökte őt a körből, és tőrével helyreigazította a vonalban keletkezett hiányt. Crowley végül győzedelmeskedett a testét uraló démonon, és a homokba rótta Babalon istennő szent nevét.

Choronzon a Zax nevű tizedik Aethyr uralkodó démonja. Crowley szerint a Zax régiója tulajdonképp megegyezik a kabbala Daath szefirájával, mely elválasztja a természetfeletti világokat a látható természettől. A démon felett diadalmaskodó Crowley ezért a sikeres invokációtól kezdve Magister Templinek tartotta magát, így egyike lett a sokat emlegetett titkos főnököknek, akik a világ okkult rendjeit irányítják.

Ezekben az években jelentette meg Crowley The Equinox című vaskos, több száz oldalas folyóiratát, évente két alkalommal, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején - az első szám 1909-ben látott napvilágot. A harmadik számban többek között nyilvánosságra hozta a Golden Dawn néhány alapvető mágikus szertartását, melynek titokban tartására eskü kötelezte. A feldühödött Mathers bírósághoz fordult, és sikerült elérnie az ominózus szám betiltatását. Crowley fellebbezett, és ekkor a bíróság az ő javára döntött. 1913-ig összesen tíz szám jelent meg. Ekkoriban terjedt el Crowley-ról az a - kétségtelenül önmaga által terjesztett hír - hogy ő a híres, francia mágus, Eliphas Levi reinkarnációja, aki ugyanabban az évben halálozott el, amikor Crowley megszületett, de azt is állította, hogy a XVIII. századi Cagliostro gróf, az Egyiptomi Szabadkőművesség atyja, VI. Sándor, a hírhedt Borgia pápa, Edward Kelley, Dee Énoki munkatársa, valamint Ankh-f-n-khonsu, a Hórusz-sztélén szereplő egyiptomi pap szintén az ő előző inkarnációi voltak.

1910. tavaszán Crowley tanítványaival megidézte Bartzabelt, a Mars szellemét, aki előre jelezte számára a közelgő világháborút. Ugyanezekben a hónapokban megismerkedett egy Leila Waddel nevű, új-zélandi hegedűművésznővel (Soror Cybele), akit szintén tanítványául fogadott. Csodálatos Hold-rituálét komoponált és adott elő Neuburg-gal és Leilával, valamint a londoni Caxton Hall-ban előadta velük saját, Eleuziszi misztériumok című mágikus-ezoterikus előadás-sorozatát. Az eleuziszi rituálékat a görögök Demeter és Persephone tiszteletére tartották, ezek voltak az ókor legszentebb és legtitkosabb beavatásai. A következő évben Crowley ismét Észak-Afrikába utazott, ahol folytatta különböző mágikus kísérleteit. Elsősorban szabadkőműves rituálékkal kísérletezett. Tapasztalatait a Magical Instructions (Mágikus útmutatások) című művében foglalta össze. Elkezdte kidolgozni a görög kabbala rendszerét, mely a Liber MCCLXIV-ben található (bizonyos részeit először 1979-ben publikálta az OTO). Ezen a nyáron egyébként Crowley nem kevesebb, mint tizenkilenc könyvet írt különböző mágikus, okkult témákban.3

Isadora Duncan, a legendás táncosnő egyik bálján megismerkedett a háziasszony egyik legjobb barátnőjével, Mary d'Esté Sturges-szel, és hamarosan igen közeli kapcsolatba keveredett vele. A nő később Soror Virakam néven bukkan fel az írásaiban. Elutaztak St. Moritz-ba, ahol Mary a sok ital és a szeretkezések hatására transzba esett, víziókat látott, majd kis idő múlva egy Ab-ul-Diz nevű szellem üzeneteit kezdte el közvetíteni. Ennek tanácsára Olaszországba utaztak, és Nápoly mellett ráakadtak arra a villára, melyet Ab-ul-Diz korábban részletesen leírt nekik. A villa neve Caldarazzo volt, ez mélyen megrázta a mágust és egyben döntő bizonyítékot látott benne a szellem szavahihetőségére: a név számértéke összesen 418-at ad ki, mely megegyezik Boleskine számértékével, de ami még fontosabb, az "Eon Szavá"-val is (MAKAShANH - a 27. énoki Aethyr angyalától kapta ezt a szót). Crowley itt írta meg a Book Four című könyvét.

Nem sokkal ezután egy német titkos rend, az Ordo Templi Orientis (A keleti templom rendje) nagymestere, Theodor Reuss megvádolta Crowley-t azzal, hogy elárulta okkult tanításaikat a The Book of Lies (Hazugságok Könyve) című munkájában. Miután kiderült, hogy Crowley - akinek korábban semmilyen kapcsolata nem volt az OTO-val - tőlük teljesen függetlenül, a saját tapasztalataiból kiindulva alkotta meg a nyilvánosságra hozott, szexuális jellegű tanításokat, a rend felhatalmazta őt angliai águk megalapítására és vezetésére. 1912-ben hivatalosan a rend tagjává vált, beavatták a legmagasabb, kilencedik fokozatra, és felvette a Baphomet nevet.

Az OTO a XX. század fordulóján alapult, azzal a céllal, hogy a nemi gyönyört, de különösen az orgazmust a metafizikai önmegvalósítás szolgálatába állítsa, leginkább az indiai tantrikus iskolák tanításait követve. Alapítója Karl Kellner volt, akit állítólag Indiában és Perzsiában avattak be a tantrikus és a szufi szexuálmágia titkaiba4, de valószínűleg az első, amerikai, rózsakeresztes rend megalapítójának, Paschal Beverly Randolph-nak5 egyik tanítványa révén ismerkedett meg a szexuálmágia rítusaival. A rendnek kilenc beavatási fokozata volt, de csak az utolsó háromhoz kapcsolódtak szexuális jellegű tanítások és módszerek. A hetedik fokozatig csupán a szexuálmágia teoretikus oldalával foglalkoztak. Rítusaikban gnosztikus, martinista, szabadkőműves, rózsakeresztes és Sat B'Hai hagyományokat elevenítettek fel. A nyolcadik fokozaton a beavatott mágikus maszturbáció során egy választott istennel vagy istennővel egyesülhetett, a kilencediken pedig tényleges partnerrel történt az egyesülés, mint az isten vagy istennő manifesztációjval.

1913. tavaszán Crowley megszervezte a Ragged Ragtime Girls nevű női színtársulatot, mely az ő mágikus rítusait adta elő zenével és tánccal fűszerezve. A nyár folyamán a társaságot meghívták Moszkvába, ahol egy kávéházban megismerkedett egy Ringler Anna nevű magyar lánnyal, aki szerinte olyan volt, mint "egy kiéhezett, nőstény leopárd". Mivel a lány erősen mazochista volt, Crowley pedig rendelkezett szadista hajlamokkal, különleges hat hetet töltöttek együtt, bár alig tudtak beszélgetni, mivel a lány igen törve beszélte a németet, Crowley pedig "szinte teljes orosztudását elfelejtette". Ezekben a hetekben írta meg talán legtöbbet idézett versét, a Hymn To Pan-t (Himnusz Pánhoz). Az év utolsó felét Párizsban töltötte, ahol Frater L.T. társaságában a szabadkőműves rítusokkal foglalkoztak. A Merkúr és a Jupiter istenségeit idézték meg.

A következő évben Neuburg társaságában Párizsban adott elő homoszexuális rítusokat, kettős céllal. Egyfelől fogyó anyagi javaikat próbálták gyarapítani, másfelől azonban korábbi életeiket kísérelték meg feltárni. Így például Crowley megtudta, hogy egyik, évezredekkel korábbi életében egy Aia nevű, krétai, templomi táncosnő volt.

1914. október 24-én az Egyesült Államokba utazott a Lusitania fedélzetén, és a háború végéig ott is maradt. Ideje nagy részében az OTO amerikai ágát próbálta megszervezni, de kevés sikerrel járt. Mivel öröklött vagyonának kezdett végére járni, újságírásra adta a fejét. Elsősorban a Fatherland című németbarát amerikai újság számára írt angolellenes cikkeket, önmagát ír hazafinak beállítva, melyet később azzal magyarázott, hogy a paródiának szánt írásokkal valójában a német propagandát akarta lejáratni. 1915. nyarát Evangeline Adams-szel töltötte, verseket költött, cikkeket írt a Vanity Fair magazinnak, és gondtalanul élvezte a napos tengerpart örömeit. Kiadta az International című magazint, és még a festészettel is megpróbálkozott. Hatásos, expresszionista stílusban készült képei vegyes fogadtatásra leltek, de mindenképp felkeltették a nagyközönség figyelmét.

Megismerkedett két nővel, akiket önéletrajzában a Macskának és a Kígyónak nevez; Pasht-nak és Apophis-nek. Crowley beleszeretett a Macskába (Jane Foster - Soror Hilarion), aki azonban visszautasította őt, és ezt a Kígyón (Hellen Hollis) bosszulta meg, akit szadista módon ölelt, miközben gyűlölte. Ezután azonnal mély, szinte halálos álomba zuhant, melyből - úgy érezte - megtisztulva ébredt, és felkészült a "tiszta szerelemre". Megérezte magában a Mágus erős akaratát, és elhatározta, hogy a Macskával fogja nemzeni a "mágikus gyermeket".

1915-ben az őszi napforduló idején mágikus rítusok sorozatát adta elő célja érdekében. Csalódás érte, a Macska nem fogant meg a távolban. Később azonban, 1916-ban, a nyári napéjegyenlőség idején, pontosan a rítus után kilenc hónappal meglepve értesült arról, hogy a rend egyik új beavatottja, Charles Stansfeld Jones (Frater O.I.V., a későbbi Frater Achad) az Abyss Újszülöttjévé vált - azaz elvégezte azt a mágikus rituálét, mely során bejárta a Daath szefirát, és "belezuhant az Abyss mélységeibe, majd meztelenül emelkedett ki belőle, akár egy újszülött" (ezt a rítust 1905-ben Crowley is elvégezte). Jones állítólag pontosan tisztában volt vele, hogy ezzel a lépéssel ő válik a Gyermekké, azzá, akit a Liber Al megjövendöl.6 Ez a Gyermek fogja felfedni a Liber Al Kulcsát a jövendölés szerint, és később valóban Frater Achad volt az, aki magyarázó kiegészítéseket fűzött az eredeti íráshoz.7

Rengeteget utazott, járt többek között New York-ban, Philadelphiában, Detroit-ban, Chicago-ban, Seattle-ben, Vancouver-ben, San Francisco-ban, Los Angeles-ben és San Diego-ban, hajózott a Colorado folyón, és meglátogatta a Grand Canyon-t.

Bár Crowley elvégezte a Choronzon megidéző rituálét, mely Magister Templivé avatta őt, régóta érezte, hogy a következő fokozathoz érkezett. Majd olyan jelet kapott, mely megerősítette eme feltételezésében egyik útja során, 1915. októberében. Fokozata szimbólumaként egy pecsétgyűrűt viselt, melyben egy lapis lazuli kő volt, saját titkos jelével díszítve. A gyűrűt platinum fedél fedte, mely piramisokkal volt kiszegecselve, ezek a Várost kívánták ábrázolni, melyben a Templom Mesterei lakoztak. Egy meditáció során, a vonaton ülve hirtelen úgy érezte, le kell tépnie ezt a fedelet. Mire beért a hotelbe, felfedezte, hogy a kő kiesett foglalatából. Másnap reggel keresni kezdte, és meg is találta a pályaudvaron, hét darabra törve. A fedél letépése azt jelképezte számára, hogy "kilépett a Piramisok Városának sötétjéből". Ezzel tulajdonképp elfogadta a Mágus fokozatot, melyre tudatosan készült. Ekkoriban érlelődött meg benne a Thelema Törvényének gondolata, és újból mágikus ceremóniákkal kísérletezett. Kezdte magát azonosítani a Thelema (Akarat) szóval, és amikor San Francisco-ban egy nagyobb, összegyűlt tömeg előtt kellett beszédet tartania, már a "Do what thou wilt shall be the whole of the Law". (Tégy, amit akarsz lészen a törvény egésze.)

Kudarcát a Macskával egy újabb kísérlet követte a következő nyáron, melyhez a Majom (Alice Coomaraswami) és a Bagoly (Gerda Maria von Kothek) néven emlegetett nők szolgáltak volna alanyul. Crowley a kiszámíthatatlan, szeszélyes Majmot választotta, aki azonban hamarosan elutazott Angliába, így vele sem sikerült a Nagy Mű elvégzése.

Aleister a Pasquaney tó partján töltötte nyara további részét egy kis kunyhóban, közben rövid kalandba bonyolódott egy Ratan Devi nevű hölggyel, egy indiai vallás- és művészetkritikus feleségével. A nő hamarosan teherbe esett, de végül úgy határozott, hazatér Angliába a családjához, A hajóút során pedig elvesztette a gyereket. A szakítás után Aleister New Orleans-ba utazott, amjd onnan Floridába, egy rokonához. Utazásai közben egyre jobban szembesült a civilizáció összeomlásával, ahogyan látta, amint "az emberiség egyre mélyebbre süllyed a szolgaság mocsarába". Napjait egyfajta révült álomban töltötte, gátlás nélkül nyakalta az abszintot. Elvesztette minden hitét önmagában, olyannyira, hogy befejezte mágikus munkálatait, és egy sort sem volt hajlandó írni. "Ha a Mesterek azt akarják, hogy elvégezzem számukra a Munkát, akkor előjönnek és szólítanak" - írta önéletrajzában. Bár a titkos főnökök nem nyilvánultak meg, végül mégis meggondolta magát. Elvégzett egy Merkúr idézést. "Mercurius sum," mormolta magában, és valahonnan egy suttogó hang válaszolt neki: "Nem ez az, mondd ki görögül." "Ermeseimi" ("Ermeszeimi") - dünnyögte Crowley, és ekkor egycsapásra megvilágosodott előtte, hogy ennek számértéke 418, az Új Eon száma. Elszégyellte magát korábbi megingásáért, és megújult öröm töltötte el lelkét, amiért Mesterei nem hagyták el őt. Mágussá avatásának első periódusát ezzel zárja.8

New York-ban rövid időre összeköltözött egy lánnyal, akire későbbi írásában úgy hivatkozik, mint a "Kutyafejű Hermész, avagy Anubisz", a lány azonban hamarosan alkoholistává vált, ezért Crowley elhagyta, és októberben összeköltözött Roddie Minor-ral (Soror Ahitha - a Teve), a lány barátnőjével. Közben folyamatosan dolgozott Liber Aleph című munkáján. Legújabb, médiumi képességekkel megáldott skarlát asszonya segítségével egy újabb szellemmel vette fel a kapcsolatot, aki Amalantrah néven mutatkozott be. Aleister először igen szkeptikusan közelített a lány által "Varázslónak" hívott szellem üzeneteihez, és próbára tette. Mivel saját avatotti nevét (Baphomet) évekig próbálta meg helyesen leírni héberül, így ezt a kérdést szegezte a szellemnek. A szellem habozás nélkül választ adott: nyolc betűvel kell írni, a végén R-rel.9 A mágus összeadta a betűk számértékét, és 729-et kapott, mely akkoriban semmit sem jelentett számára. Rájött azonban, hogy ez nem más, mint 93, azaz egy kilenc egységnyi oldalú kocka térfogata. Megértette tehát, hogy a templomosok miért adták a Baphomet nevet bálványuknak: ő volt Mithras Apa, az egész templom sarokköve, melyre épült. Azt is felismerte, hogy a "xefas"10 (Chephas) névnek szintén ez a számértéke. Bebizonyosodott hát számára Amalantrah tudása - kinek neve szintén 729-et adott ki. Azt a következtetést vonta le, hogy ő, mint Baphomet, valóban az új temlom első építőköve.

Ezek után Crowley megkérdezte a szellemet, hogy vajon saját, teljes nevét (To Mega Therion) használhatja-e a Nagy Rendben. Amalantrah azt válaszolta, nem, csak a Theriont (uerion) kell használnia. Ezen elgondolkodott, de egészen addig nem értette, amíg egy "véletlen" a kezébe nem adta a megoldást. A postahivatalban egy levelet talált, melyet szerkesztője hagyott ott számára, hogy válaszolja meg. A levelet egy bizonyos Samuel A. Jacob írta, pontosan ugyanabban az órában a keltezés szerint, mint amikor a szellem Crowley-nak a Therion nevet mondta. A levélben ez állt: "Kérem, tájékoztassák olvasóikat, hogy én, Shmuel bar Aiwaz bie Yackou de Sherabad kiszámoltam a Fenevad számát, és ez az ember száma: Th = 400 R = 200 I = 10 V = 6 N = 50, összeadva 666." Crowley alig mert hinni a szemének; mindemellett észrevette az Aiwaz11 nevet a levélíró nevében, és ezért azonnal tollat ragadott, hogy megkérdezze, hogyan betűzi azt. Eddig fogalma sem volt róla, hogy ez nem csak egy kitalált név, és bár próbálta leírni, AIVAS-nak írta, melynek számértéke 78, megegyezik a Mezla számértékével.12 Mr. Jacob az OIVZ betűket adta meg válaszában, melynek számértéke 93, azaz ugyanannyi, mint a Thelema illetve az Agape13 szavak értéke. Aleister tökéletesen le volt nyűgözve, pedig ekkor még nem is tudta, hogy a 93 értékét a háromszor 31 teszi ki, és ez a kulcsa a Liber Al-nak, melyet Frater Achad fed majd fel.

Egyre inkább úgy érezte, hogy Roddie lassan megszállottjává válik, ezért végett vetett a kapcsolatuknak. Szükségét látta annak, hogy mágikus erői felfrissüljenek, ezért 1918. nyarára a Hudson folyó egyik lakatlan szigetére vonult vissza, ahol lefordította a híres Tao Te King-et, újra kezdte jóga gyakorlatait, és meditációkba mélyedve próbálta előző életeit kutatni.

Megerősödve tért vissza New Yorkba, ahol januárban megismerte legújabb barátnőjét és egyben legnagyobbnak tartott szerelmét, Leah Hirsig-et, akit "Thot Majma"-ként emleget írásaiban. 1919. karácsonya előtt pár nappal együtt utaztak haza Európába. Crowley Londonba ment (ahol jelentős örökséget vett fel), Leah (Alostrael) pedig Svájcba a nővéréhez. Párizsban találkoztak újra, ahol Aleister megdöbbenve tapasztalta, hogy skarlát asszonya egy fiatal özvegyet fogadott fel szolgálólányként, aki olyan volt, akár "egy szomjazó virág", kétségbeesett, gyámoltalan és gyönyörű. Hamarosan szeretők lettek. Közben február 27-én Leah egy Ann Léa (Poupée) nevű kislánnyal ajándékozta meg. A gyermek azonban nem egészen tíz hónap múlva meghalt, és ez mélyen lesújtotta Crowley-t, Leah pedig a hír hatására elvetélte következő magzatát.

Márciusban Leah Londonba ment üzleti ügyeket intézni, Crowley pedig a Ji Csing-hez fordult, hogy megtudja, hol lenne legjobb helye a tervezett thelemita központnak. Végül a szicíliai Cefalú-t találta legalkalmasabbnak, ahol március végén kibérelt egy villát, és megalapította a Thelema (Akarat) nevű mágikus központot. Leah néhány hét múlva vissztért, és nekikezdtek mágikus ihletésű kísérleteiknek. A kolostorban, melynek belső falait Crowley obszcén freskói díszítettték, egymást érték a kábítószerfogyasztással fűszerezett sötét orgiák és kultikus szertartások. 1920. novemberében itt folytak a "Cephaloedium Munkálat" nevű kísérletek, melyekben Crowley a Neuburg-gal végzett párizsi rítussorozatok továbbvitelét látta. Leah és Crowley másik szeretője, eredetileg Poupée dajkája, Ninette Shumway (Sister Cypris) durva veszekedésekbe keveredtek, és hátborzongató pletykák kaptak szárnyra az egész kolostorról. Ninette egyébként szintén szült két kislányt a mágusnak: az elsőt 1920. november 26-án, aki a hangzatos Astarte Lulu Panthea nevet kapta; a másodikat, Isabella Frauxot pedig 1923. május 19-én.

1921-ben Crowley a Leah társaságában celebrált rituálén felvette az Ipsissimus címet, és megírta a Liber Samech-et. 1922-ben kiadta a Diary of a Drug Fiend (Egy kábítószerélvező naplója) című könyvét, Alostraelnek és a kis Lulunak ajánlva. Az angol sajtó ezek után elindította ellene rágalomhadjáratát. Ekkor kapta Crowley a "világ leggonoszabb embere" címet a John Bull nevű magazin egyik újságírójától.

A Thelema körülötti botrányra végül Crowley legkedvesebb tanítványának, a csupán huszonhárom éves Raoul Loveday-nek a halála tette fel a koronát, akinek a haláláért a sajtó Crowley-t tette felelőssé, pedig valójában májgyulladás és bélhurut végzett vele (fertőzött patakból ivott). A brit The Sunday Express-nek Loveday felesége, Betty May tálalta ki a mágikus orgiák minden részletét. A Thelema ellen indított angol sajtóhadjárat végül oda vezett, hogy 1923-ban Benito Mussolini parancsára Crowley-t kiutasították Olaszországból. Tuniszba utazott, itt fejezte be "Confessions" (Vallomások) című monumentális (kilencvenhat fejezetes) önéletrajzát, mely azonban teljes terjedelmében csak jóval Crowley halála után, 1969-ben jelent meg. Tunisz az egyik mélypontnak bizonyult életében; akut hörghurutban szenvedett és mind a betegség, mind a kezelés igen megviselte a szervezetét.

Következő skarlát asszonya a vagyonos, amerikai Dorothy Olsen (Soror Astrid) lett, akivel Párizsban ismerkedett meg 1924. szeptemberében. Együtt tértek vissza Tuniszba. Mivel Reuss, az OTO nagymestere 1921-ben meghalt, helyét Heinrich Tränker vette át, ő azonban 1925-ben felkérte Crowley-t az OTO vezetésére. Ezzel a lépéssel azonban a rend sok tagja nem értett egyet, így végül szakadáshoz vezetett. A rend egyik része, köztük Martha Künzel és Karl Germer Crowley-t támogatta, míg Heinrich Tränker, Albin Grau és Henri Birven kiváltak a rendből, és megalakították a "Pansophical Lodge" elnevezésű páholyt. Eme szervezet mindenben elhatárolta magát Crowley tanaitól. Egy év múlva azonban ez is felbomlott, és az addig semleges álláspontra helyezkedő Eugen Grosche csatlakozásával - aki eredetileg Crowley-t támogatta, de Germerrel csúf vitába keveredett - megalakult a Fraternitas Saturni. Kijelentették, hogy elfogadják "Master Therion"-t, mint prófétát, és a Liber Al-t is alkalmazták, némi változtatásokkal,. azonban mereven elhatárolódtak az OTO egészével való mindennemű kapcsolattól.

A mágus a következő években Franciaországot, Németországot és Észak-Afrikát járta. Mivel az angol kiadók sorra visszautasították könyveit, Párizsban jelentette meg őket. 1928-ban ott találkozott Israel Regardie-vel (Francis Israel Regudy), aki a titkárává lett The Serpent (A kígyó) néven. A fiatalember eredetileg a Societas Rosicruciana in America nevű szervezet beavatottjaként tevékenykedett, amikor azonban találkozott Crowley írásaival, rögtön levelet írt neki. Regardie P. R. Stephenson-nal közösen két éven belül kiadta a The Legend of Aleister Crowley (A. C. legendája) című művét, melynek célja a "mesterről" a társadalomban kialakult kép alakítása, jobbítása volt, később, 1937-ben pedig kiadta a The Golden Dawn (Az Arany Hajnal) című könyvét, melyben a rend mágikus rítusait és beavatási szertartásait mutatja be. A könyv nagy vihart kavart, de manapság a nyugati ezoterizmus egyik legfontosabb alapműveként tartják számon.

Crowley 1929. augusztus 16-án Lipcsében vette feleségül a nicaragua-i származású Maria Ferrari de Miramar-t, akit voodoo-főpapnőként emlegetett. Ugyanebben az évben jelentette meg összefoglaló alapművét a mágia művészetéről, Magick in Theory & Practice (Mágia elméletben és gyakorlatban) címmel.

A harmincas évek elején Németországban és Portugáliában kalandozott. Egymást váltogatták mellette a skarlát asszonyok: előbb a tizenkilenc éves Hanni Larissa Jaegar (1930) lett a szeretője. Maria hamarosan alkoholistává vált, és amikor Crowley levélben szólította fel a válásra, a nő súlyos kényszerképzetekkel pszichiátriai klinikára került. Hanni közben teherbe esett a mágustól, aki naplójában igaz, nagy szerelmet emlegetett - később azonban csak "A Szörny"-ként hivatkozik a lányra. Kapcsolatuk nem tartott tovább néhány hónapnál. Szakításuk után pedig a lány hamarosan öngyilkosságot követett el. Mindeközben Dorothy Olsen is belehalt alkoholizmusába. Majd Bertha "Bill" Busch (1931), végül Pearl Brooksmith (Anu) (1933) következett, de egyik sem maradt huzamosabb ideig. 1932-ben Crowley megvált Regardie-től is, mivel bizonyos bírósági perek miatt nem engedhette meg tovább magának egy titkár tartását. Regardie mélyen megbántódott és csak évek múlva volt képes megbocsátani barátságuk romba dőlését. 1934-ben egy tizenkilenc éves lány, Patricia Deirdre MacAlpine egy fiúval ajándékozta meg az öregedő mágust. (Aleister Ataturk 1978-ban halt meg.)

Késői munkáinak egyik legfigyelemreméltóbbb darabja, az Eight Lectures on Yoga (A jóga nyolc leckéje) 1938-ban jelent meg. A negyvenes években továbbra is rendszeres kapcsolatot tartott fent az OTO-val. 1944-ben kiadta a The Book of Thot (Thot könyve) című munkáját, melyhez Frieda Harris festette meg az általa kigondolt Tarot-lapokat.

Egy csendes, kisvárosi panzióban, Hastings-ban töltötte hátralévő éveit, a heroin, a morfium és az alkohol rabjaként, de aránylag rendezett anyagi körülmények között, hála néhány amerikai tanítványának, akiktől rendszeres pénzküldeményeket kapott. Itt dolgozott utolsó jelentős művén, a Magick Without Tears (Mágia könnyek nélkül) című munkán. Rendszeres látogatókat fogadott, és élénk levelezést folytatott követőivel, rajongóival.

Crowley 1947. december elsején halt meg, Pat és a kisfia virrasztott mellette. Utolsó cselekedeteként azt tartják számon, amikor megátkozta a doktort, aki nem akart neki több heroint adni. (Az orvos a mágus halála után következő napon szintén meghalt.) A kis Aleister sötét árnyakat látott az utolsó két napon a ház körül. Crowley rendelkezésében az OTO gondjaira bízta őt, azt kívánta, ne szenvedjen hiányt semmiben.14 Frieda Harris gondoskodott róla és anyjáról is. Crowley-t Brightonban hamvasztották el, hamvait pedig elküldték amerikai tanítványainak.