Ji-King
Csatolt Magyarázatok (Hszi-ce)
- Ji-King Commentary -
| |
Szemelvények Kínaiból fordította és magyarázatokkal elláta
Tőkei Ferenc |
|
Bevezetés
A kínai filozófia egyik igen fontos szövege a `Ji king` című jóskönyv `Hszi-ce` nevű függeléke. Magát a jóskönyvet a kegyes hagyomány mitikus uralkodók és bölcsek művének tartja. Egy folyamatos vízszintes és egy megszakított vízszintes vonal kombinációiból szerkesztett szimbólumokat tartalmaz, ezek magyarázataival. A könyvet valószínűleg igen korán kommentálni kezdték, amelyekben az eredetileg szerencsét és szerencsétlenséget jelentő szimbólumoknak filozófiai értelmet igyekeztek adni.
A `Hszi-ce` című függeléket H. Maspero szerint egészen rövid szövegekből kompilálták össze az i. e. V. században. Mások sokkal későbbi szövegnek tartják. Filozófiatörténeti jelentősége abban van, hogy a Csou-kor végétől s különösen a Han-kortól nagyon elterjedt `jin-jang` váltakozás elvét először próbálja filozófiai igényű kategóriák megalkotására alkalmazni. A `jin` szö eredetileg a hegy árnyékos oldalát, a `jang` pedig a napos oldalát jelentette. Filozófiai értelemben való első előfordulásuk a `Hszi-ce` egy mondatában lelhető fel: "Egy `jin` és egy `jang`: ezt nevezzük `tao`-nak". Az egész mű, de legáltalánosabb formában az első két fejezete, a `jin` és a `jang` ellentétes elveiből kiindulva egész sor ellentétes fogalompárt sorol fel. Hogy a `jin` és a `jang`vajon két ellentétes principium-e, vagy két erő, netán szubsztancia, arröl ez esetben nem érdemes vitatkozni, mert ez a páros a `Hszi-ce`-ben teljesen elvont, s az ellentétes fogalompárok sorjáztatása sem független az eredeti jöskönyv kétféle vonal kombinációival teremtett szimbólumaitól. A két kategöria létrejöttében szerepe lehetett többek közt a földművelés két nagy, ellentétes és egymást váltó korszaka, a nyári munkák és a téli bezártság idejének is, amely kettősség kétségtelenül rányomta bélyegét az egész kínai gondolkodásra.
Az idézett mondat `tao`-ja kétségtelenül a természettörvény kategóriája kíván lenni, amely ilyenformán nem lenne más, minta jin és a jang örök váltakozása. Ez a gondolat azonban még túlságosan elvont és ezért mindenre alkalmas: egyik alapja is lett – az "öt elem" elmélete mellett – a világ és a társadalom minden mozgását és jelenségét vele magyarázö misztikának, amely a Han-kortöl kezdve oly nagy szerepet játszik a kínai filozófiában.
|
|
Szemelvényeink kiválasztásában a fő szerepet a `jin` és a `jang` váltakozásának témája, valamint a kínai mitológia két kultúrhéroszáról szóló információk szempontja játszotta, s azonos a Si Csün szerkesztette Selected Readings from Famous Chinese Philesophers (A Kínai Népi Egyetem Kiadója, Peking 1988) első kötetében találhatóval, 188-199. Az egész `Ji king`- nek Richard Wilhelmtől származó fordítása-értelmezése olvashatö magyarul is: A Változások Könyve – Ji Csing, Richard Wilhelm feldolgozásában, Édesvíz Kiadó, Budapest 1994. Ennek a kiadványnak 261. lapjától kezdve megtalálható az egész `Hszi-ce` egy fordítás-féléje, bőséges magyarázatokkal, köztük fontos információkkal is.]
A fordító Tőkei Ferenc bevezetője
HSZI-CE
A válogatott szövegek fordítása:
Az ég magas, a föld alacsony: ez határozza meg a `csien-t` és a `kun-t`. [1] Az alacsonynak és magasnak rendje van, (miként) az előkelő és alacsony rangnak. A mozgásnak és nyugalomnak törvényei vannak, a kemény és a lágy különbözők.
A tennivalók fajtájuk szerint gyűlnek össze, a dolgok osztályuk szerint válnak el egymástól; így keletkezik a szerencse és szerencsétlenség. Az égben jelenések jönnek létre, a földön pedig formák keletkeznek; [2] így nyilvánulnak meg az átváltozások és átalakulások.
Ezért van, hogy a kemény és a lágy érinti egymást, s a nyolc diagramma kölcsönösen áthatja egymást. A mennydörgés és villámlás fölserkent, a szél és eső pedig megtermékenyít. Ahogy a nap és hold halad a pályáján, egyszer hideg van, máskor meg hőség. Az éginek útja alkotja a férfit, a földinek útja alkotja a nőit. Az égi megismeri a nagy kezdetet, a földi munkálkodik a kész dolgokon.
Az égi a könnyű által ismer meg, a földi az egyszerű által tud cselekedni. Ami könnyű, azt könnyű megismerni; ami egyszerű, azt könnyű követni. Aki könnyen ismer meg, az ragaszkodáshoz jut, aki pedig könnyen követ, az érdemeket szerez. Aki ragaszkodáshoz jutott, az sokáig élhet, aki pedig érdemeket szerzett, az naggyá lehet.
A tartósság a kiváló emberek erénye, a nagyság meg a kiváló emberek dolga. A könnyű és egyszerű által lehet megragadni az égalatti törvényeit, s aki megragadta az égalatti törvényeit, az székhelyet állít magának a középben.
A `Változások` (Könyvének tanítása) az Éggel és Földdel egyenlő, ezért képes magába foglalni az ég és föld minden útját. Föltekintve (a bölcs) látja vele az Ég ékességeit, letekintve megvizsgálhatja a Föld törvényeit, így aztán megismerheti a sötétség s a világosság okait. A dolgok kezdetéig és végéig (hatolhat), s megtudja így, mit lehet mondani életről és halálról.
Eszencia és lehelet alkotja a dolgokat, s (a testtől) elvándorolván a szellem változatokat hoz létre, így ismerheti meg a jó és rossz szellemek dolgait.
Hasonló az Éghez és Földhöz, ezért nem ellenkezik velük. Megtud mindent a dolgokról, s útja megsegíti az égalattit, ezért nem követ el hibát. A körülmények szerint cselekszik, de azoktól nem ragadtatja el magát, örvend az égnek és megismeri rendelését, ezért nem kell aggódnia. Nyugodtan lakván szülőföldjén, gyarapítja magában az emberséget, ezért tud szeretni.
Hatáskörébe vonja az Ég és Föld átváltozásait, anélkül hogy hibáznék, s hajlékonyan tökéletesíti a dolgokat, közülük semmit el nem hagyva. Elhatol odáig, hogy megismerje a nappal és az éjszaka útjait. Ezért szelleme nincs helyhez odakötve, s változtatásainak nincs (korlátozó) teste.
A `jin`és a `jang`egymást-váltását nevezik a természetes útnak. Ennek végig követése: a jóság; a kiteljesítése pedig: az alaptermészet. Az emberséges látja és emberségnek nevezi; a tudó látja és tudásnak mondja. A közönséges emberek naponta élnek vele, de nem tudnak róla; ezért a nemes ember útja nagyon ritka.
Megnyilvánul az emberségben, elrejtőzik az alkalmazásban; ösztönzi a dolgokat, de nem aggódik a szent emberrel együtt. Dús erénye és nagy készletei mily tökéletesek! Amit gazdagon birtokol, azt nevezik "nagy készleteknek". A naponta megújulást mondják dús erénynek. Az újra meg újra életre hívást nevezik változ(tat)ásnak.
A látható formák kialakítását mondjuk `csien`-nek. A példa követését nevezzük `kun`-nak.
A számok kimerítésével megtudni az eljövendőt: ezt nevezzük a jóslásnak. A változatokon való áthaladást nevezzük tennivalónak. A `jin és jang` kimerithetetlenségét nevezzük szelleminek.
Így a Változások (rendszerében) van a Nagy Végpont, ez hozza létre a két őshatalmat. [3] A két őshatalom hozza létre a négy látható formát. [4] A négy forma szüli a nyolc jósjegyet. [5] A nyolc jósjegy dönt szerencse és baj dolgában. Szerencse és baj szülője a nagy tennivalónak. Ezért követendő példa és kép nincs nagyobb, mint az Ég és a Föld. A változatok és áthatások közül nincs nagyobb a négy évszaknál. Az (égre) felfüggesztett dolgok közül, amelyek világítanak és fénylenek, nincs nagyobb a napnál és a holdnál.
A bonyolult kikémleléséhez keresni a rejtettet, a mélyen fekvő megtalálásához messzire jutni, hogy ezáltal megállapítsuk az égalatti szerencséjét és szerencsétlenségét, és hogy megtehessük az égalatti teljesítményeit, mindehhez nincs nagyobb (tevékenység), mint a cicfarkkóróval és teknősbéka-páncéllal való. [6]
Ezért az ég dolgai szellemiek, a szent ember pedig példának tekinti azokat. Az Ég és a Föld átváltozásait és átalakulásait a szent ember követi. Az Ég felfüggeszti képeit, amelyek megmutatják a szerencsét és a bajt, a szent ember pedig utánozza azokat. A Folyó kiadta a rajzokat, a Lo pedig az írásokat, s a szent ember mintának tekinti őket. [7]
A `csien` és a `kun` vajon nem a Változások (Könyvének) titka-e? Ha a c`sien` és a `kun` sorrendben vannak, a változások bennük állanak. Ha a `csien`és a `kun` elvész, akkor nincs amivel láthatók lennének a változások. Ha pedig a változásokat nem lehet látni, akkor a `csien` és a `kun` közel vannak ahhoz, hogy megszűnjék a működésük.
Ezért a testi formák előttit nevezzük jó útnak, a testi formák (létrejötte) óta levőt nevezzük eszköznek, az átalakulások szabályozódását nevezzük változatoknak, a tettekkel való megvalósítást nevezzük általánossá tevésnek, fölemelni és elrendezni (a pálcákat) az égalatti népe számára, ezt nevezzük a tennivaló jó elvégzésének.
Hajdan, amikor Pao-hszi [8] királya lett az égalattinak, föltekintve szemügyre vette a látható képeket az égen, letekintve pedig a követhető mintákat a földön, megszemlélte a madarak és négylábúak ékességeit és a föld alkalmasságát, közelről vette saját magát, távolabbról pedig vette a többi dolgot, s így alkotta meg a nyolc jósjegyet, azzal általánossá téve a szellemi világosság erényét és osztályozva vele a tízezer dolog tulajdonságait, feltalálta, miképp kell a különféle csomókötésekkel hálókat készíteni, amelyekkel vadászni és halászni lehet; mindez a `li` [9] jósjegyből vehető ki.
Pao-hszi elhunytakor Sen-nung lépett a helyére, ő fát faragott meg ásóbotnak, fát hajlított meg ekének, s az ásóbottal való gyomlálás hasznosságára megtanította az égalattit; ez a `ji` jósjegyből vehető ki.
Mikor a nap középen állt, vásárt tartott, ahol összegyűlvén az égalatti minden népe, felhalmozták az égalatti minden portékáját, s kicserélve azokat hazamentek, megszerezve azt, amire szükségük volt; mindez pedig a `si-ho` jósjegyből vehető ki.
Sen-nung halála után Huang-ti, majd Jao és Sun emelkedett fel, kik végbevitték a változtatásokat, s elérték, hogy a népek nem fáradtak ki; szellemi módon vitték végbe átalakításaikat, és a nép helyénvalónak találta azokat.
A Változások (Könyve) kimeríti a változatokat, s ha a változatok végbementek, akkor azok általánossá és hosszan tartóvá válnak. Így ők "az égtől kaptak segítséget hozzá, s olyan szerencsések voltak, hogy semmi (tettük) nem volt haszontalan".
Az ég és a föld erőinek összekeveredése, s a dolgok átváltozásai bőségesek, a férfi és női magvak megtermékenyítik egymást, s a dolgok átalakulván életre kelnek.
Jegyzetek:
[1] A `csien` nevű jósjegy az Éghez tartozö attribútumok, tehát a férfias, az alkotó, a fényes stb. szimbóluma, a `kun`pedig a Föld jellemzőinek, mint például nőies, befogadö, sötét stb. szimbóluma.
[2] Az Égi "jelenések", "képek": a nap, a hold, a csillagok stb. A földi "formák":a hegyek, a folyók, a füvek, a fák stb.
[3] A "két őshatalom" az Ég és a Föld kettősének megfelelő `jin` és `jang` "hatalom". A `Ji king`-ben a két első szimbólum, ábrázolásuk egy folyamatos és egy megszakított vízszintes vonal, amelyekből megalkotható a nyolc diagram.
[4] A "négy látható forma" vagy "négy kép": a tavasz, a nyár, az ősz és a tél.
[5] A "nyolc jósjegy" vagy "nyolc diagram" a kétféle vonalból egyenként háromsoros szimbólumk nyolc csoportja. Ezekhez a részletekhez igen hasznos Richard Wilhelmnek a Bevezetésben említett könyve.
[6] A "cicfarkkóró" és a "teknősbéka-páncél": a jóslás eszközei..
[7] A Folyó: a Huangho; a Lo: a Lo-folyó. A Han-kori konfuciánus kommentár szerint Sárkány-ló hozta ki hátán a Folyóból a rajzokat, amelyek alapján Fu-hszi megszerkesztette a nyolc jósjegyet; egy szent teknősbéka pedig a Lo-ból az írásokat, amelyek alapján Nagy Jü megalkotta a "kilenc föld- kategóriát".
[8] Pao-hszi: Fu-hszi – az őt követő Sen-nunggal együtt a kínai mitológia kultúrhérosza.
[9] A `li, ji`és `si-ho` – a megszakítatlan és a megszakított vonalak kombinációival hatvannégy szimbólum hozható létre, ez a három közülük való. Lásd R. Wilhelm könyvében.
