2012.
Mindenféle vizuális műalkotás, amiket kábítószerek fogyasztása indukál, mint LSD, meszkalin, pszilobicin nevezhetjük pszichedelikusnak. A „pszichedelikus” szót, egy brit pszichológus Humphry Osmond alkotta. Minden művészeti erőfeszítés arra irányul, hogy kifejezze a belső pszichét. A köznyelben használt “Pszihedelikus Művészet” a 60-as évek ellenkultúra mozgalmaira reflektál.
A különféle pszichedelikus hatások következetes alkalmazása a 60-as években kialakuló underground kultúrák talán legfontosabb jellegzetessége. A pszichedelikus jelző gyakorlatilag mindenre vonatkozhat, ami a tudat "kitágulásával" kapcsolatos, ezt az élményt rekonstruálja vagy próbálja kiváltani, illetve fokozni. Mindenekelőtt a kábítószerek keltenek ilyen élményt: fantasztikus víziók és hallucinációk mellett a külvilág érzékelésének és megismerésének felfokozott módját, az én, sőt a tudatalatti felszabadítását, és a világmindenséggel együtt lüktetés megnyugtató tudatát.
Miközben az úgynevezett "magas művészetben" egyfajta hűvös, analitikus és konceptuális szemlélet uralkodott, a szubkultúrák lehetőleg mindent a "szem orgazmusának" (Timothy Leary) szolgálatába állítottak, attól sem riadva vissza, hogy eklektikusan kapcsoljanak össze egymástól távoli stílusokat, műfajokat és eljárásokat. A pszichedelikus hatások első számú médiuma a fényeffektusokkal kísért koncert, de pszichedelikus lehet egy ruha, egy plakát, egy könyvillusztráció, egy kifestett autó vagy egy misztikus látomás is.
A pszichedelikus művészetet úgy lehet jellemezni, hogy hallucinogén szerekkel elért módosított tudatállapot, a művészeti inspirációk forrása. Művészeti mozgalma igen hasonló a szürrealista mozgalomhoz, viszont az utóbbi álmokból nyeri az inspirációit, míg a pszichedelikus művészet a kábítószerekhez fordul. Mind a két mozgalomnak szoros kapcsolatai vannak a tudomány fejlődésével.
A szürrealistákat Freud nézetei érdekelték a kognitív tudatalattiról, a pszichedelikus művészek pedig Albert Hoffmann LSD felfedezése iránt érdeklődtek. Albert Hofmann és kollégái azonnal bebizonyították az 1943-ban felfedezett LSD erejét és a benne rejlő lehetőségeket. Két évtizeddel később már forgalomba hozta a Sandoz, mint fontos gyógyszert a pszichológiai és a neurológiai kutatásokban.
Korai művészeti tapasztalatok az LSD-vel a Los Angeles-i klinika pszichiáteréhez Oscar Janiger nevéhez kötődnek. Janiger 50 különböző művészt kért meg, hogy fessenek egy általuk választott témát az életből. Később ugyanezt a témát kellett megfesteniük, mialatt az LSD hatása alatt voltak. A művészek névtelenül megjegyezték, hogy mialatt az LSD hatása alatt voltak fokozódott a kreativitásuk. |
|
A Beat költőknek, mint Allen Ginsberg és William S. Bourroughs is felkeltették az érdeklődését a kábítószerek. Felismerték a kábítószerek szerepét, mint szakrális szertartási elem a bennszülött vallási rituálékon, és megértették a szürrealista és szimbolikus költők filozófiáját, akik „az érzékek teljes zavarának” nevezik ezt az állapotot.
A 60-as évek ellenkultúrájával különböző mozgalmak alakultak ki Amerikában. A pszichedelikus mozgalom központja San Francisco volt, olyan plakát művészek részvételével, mint Rick Griffin, Victor Moscoso, Bonnie MacLean, Stanley Mouse, Alton Kelley és Wes Wilson. A pszichedelikus rock koncert plakátjaik az Art Nouveau-ból, a Dadaizmusból és a Pop Art-ból merítik ötleteiket. Munkáik azonnal jelentkező hatást gyakoroltak az album borítókra, így a fent említett művészek ezekkel az alkotásokkal is megmutathatták a kreativitásukat. San Francisco továbbra is a pszichedelikus művészet középpontja maradt, egészen a korai 70-es évekig, de a stílus nemzetközileg is továbbfejlődött: a Brit művész Bridget Riley híressé vált Op Art festményeiről azzal, hogy a pszichedelikus mintákkal keltett optikai illúziót. Mati Klarwein remekművei Miles Davis és Carlos Santana albumain mutatkoztak meg.
Egy új művészeti forma jelentkezett a pszichedelikus fény show-al a rock koncerteken. Olaj és festék emulzió használatával, fény és buborék játékokkal lüktető ritmusra született a művészi kreáció. Ez keveredett vetítéssel és film kockákkal, tehát rögtönzött filmmé vált. A Fény Testvérisége sok fény show-ért volt felelős a rock koncerteken San Franciscoban.
A pszichedelikus művészet az LSD-t is alkalmazta. Az LSD-t a 70-es évek elején kezdték el itatós papírra tenni és speciális dekorációs formát adtak a papírnak. Gyakran az itatós papírt kicsi jelvénnyel dekorálták a perforált kockás lapon, de a 90-es évekre 4 színű dizájn alakult ki. Mark McCloud tekintélyes képviselője az LSD papír művészettörténeti vonatkozásainak.
|
A kései 60-as évekre a kereskedelmi potenciállal rendelkező pszichedelikus művészetet nehéz volt elutasítani. Például a General Electric bemutatott egy újfajta óra dizájnt az amerikai Peter Marx-tól. A reklám felirata azt hirdette, hogy minden egyes óra Marx-tól „áthelyezi az időt a fantázia színeibe”. Erre a reklámra, illetve a 60-as évek más céges hirdetéseire is jellemzőek a pszichedelikus művészet vonásai. Mialatt a hirdetések a kavargó és színes LSD trip-re fókuszáltak, a vállalatok fekete-fehér logói egészséges vizualitást fejeztek ki. A korai 70-es évektől a hirdetők a pszichedelikus művészetet arra használták fel, hogy töménytelen mennyiségű fogyasztói javakat adjanak el. Hajápoló termékeket, autókat, cigarettát még harisnya nadrágok színe is a lázadást jelképezte. Ahogy Brian Wells kifejtette: A pszichedelikus mozgalomnak művészi munkái, dizájnerei és írói vannak, megdöbbentő mértékben valósította meg a kultúrában való szétterjedését. A pszichedelikus kifejezés szemantikai szüneten megy keresztül és elkezd más jelentést hordozni: a fiatalok kultúrájában minden, ami színes, szokatlan és divatos.
A komputerek korában nagyobb és bőségesebb teret nyer a pszichedelikus megjelenési forma. A 2 illetve 3D-s grafikai szoftverek példátlan szabadságot adnak a képi manipulációknak. Sok grafikai szoftvernél úgy látszik, hogy engedélyezi a direkt lefordítását a pszichedelikus víziónak. A 90-es évek rave mozgalma a pszichedelikus reneszánsz, amit az újonnan elfogadott digitális technológiák táplálnak.
A rave mozgalomban egy új grafikai stílus alakul ki, ami alapvetően a 60-as évek plakát művészetében gyökeredzik, de a graffiti művészet is jelentőségteljesen befolyásolja. Konkurenciának tekinthető a rave mozgalom mellett a tudatállapot megváltoztatására szolgáló újabb kábítószer az ecstasy felfedezése. Az ecstasy olyan, mint az LSD, kézzelfoghatóan befolyásolja a kultúrát és az esztétikát. Még akkor is, ha a divat változik, és a művészeti illetve a kulturális megmozdulások jönnek-mennek, bizonyos művészek állhatatosan kitartanak a pszichedélia mellett. Jól ismert példák Amanda Sage, Alex Grey és Robert Venosa. Ezek a művészek sajátos és megkülönböztethető stílust fejlesztettek ki, és nyilvánvalóan művészetük tartalmaz pszichedelikus elemeket. Nem szükséges használni a pszihedelikus szót, a művészek egyéni fejlődésénél, hiszen a valódi pszichedelikus művészeti alkotások a kábítószer befolyásoltsága alatt válnak kézzelfoghatóvá. |
[forrás: Fashionhunter]
Pszichedelikus Galéria
- galéria 1. - | - galéria 2. - | - galéria 3. - | - galéria 4. -
» Látomásos Művészeti Galéria
» Látomásos Művészeti linkgyűjtemény
» Spirituális Ezotéria - Tisztánlátók (Clairvoyance)
Kérlek támogasd a Parapszichológia Könyvtárat!
(Please support the Parapsychology Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
