2003.
A pszi jelenségeket vizsgáló elmúlt időszak kutatásai, a pszi fizikai természetéről inkább csak azt tudták megállapítani, hogy működése milyen fizikai kölcsönhatásokhoz nem sorolható, illetve azt, hogy a jelenségek kialakulása fizikailag mitől nem függ. Egyszerűbben fogalmazva, világossá vált, hogy a pszi észleleti és hatásmechanizmusai ismert fizikai eszközökkel árnyékolhatatlanok, illetve az eddigi megfigyelések alapján működésük nem függ a tér és az idő távolságaitól.
|
A pszi jelenségek, illetve képességek eddig ismert törvényszerűségeit, így a létrejöttüknek kedvező vagy az azt gátló pszichés folyamatok területén lehetett feltárni, ami a pillanatnyi hangulattól kezdődően a személyiségtípusok befolyásoló hatásán át, az időnként megfigyelhető kiemelkedő egyének tehetségének vizsgálatát jelenti.
A kivételes és nehezen reprodukálható eseteket leszámítva, azt lehet mondani, hogy ezek a képességek a tudományos kísérletekben általában csak statisztikusan mutathatók ki, illetve azt, hogy a mért hatás erőssége látszólag azonos körülmények között is előre kiszámíthatatlan módon ingadozik. Ennek a magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy ezek a folyamatok a pszichikum tudattalan rétegéhez kötődnek, amit tudtalevően nehezen tudunk irányítani, vagyis a konkrét elhatározással szemben az eredményeket elsősorban a résztvevők pillanatnyi lelkiállapota határozza meg.
Ebből kiindulva a hatás a várttal ellentétesen is kialakulhat – a véletlentől várhatónál szignifikánsan kevesebb találat születik –, ha a kísérleti személynek például fenntartásai vannak a vizsgálati környezettel, nem bízik magában, vagy eleve nem hisz a mért képességekben.
Ezt a jelenséget pszi hibázásnak, vagy negatív pszi-nek nevezzük, ami nyilvánvalóan ugyanúgy „pozitív” pszi hatás, mert nem a valódi, tehát a pszichés-, hanem a megegyezés szerinti elvárással ellentétes. Ilyenkor a tudattalan a „mindent, csak azt ne” hozzáállással válogat a lehetőségek közül, így eredményezve végül a véletlennél is kevesebb találatot. |
A tudatos kontroll egy másik akadálya az is, hogy a kísérletekben az alany nem érzi, hogy melyik információ származik a pszi-től, illetve melyik pusztán a képzelettől, csakúgy mint a mikroPK esetében sem tudja, hogy mely tudati pillanatok váltanak majd ki hatást például a véletlenszámgenerátorban. Ha ehhez hozzátesszük, hogy magukat az egyedi találatokat sem tudjuk egyértelműen a hatás vagy a véletlen számlájára írni, akkor megérthető a kísérletek eredményeinek értékelési nehézsége. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy sok kísérletben magát a hatást sem lehet egy konkrét személyhez rendelni – egyenlőre egyszerűbb ha itt most például a mikroPK kísérletekre gondolunk –, ahol nyilvánvalóan a kísérletvezető, vagy bármely más a kísérletet tudatosan követő személy elvárása is oka lehet a mért hatásnak, sőt evidensen kijelenthetjük, hogy ezeknek az eredményeknek az esetek nagyrészében kollektív az eredője, vagyis a kísérlet összes résztvevője egy rendszerként kezelendő.
Nyilván az egyéni elvárások ezekben a rendszerekben is különbözőek lehetnek, a negatív hozzáállástól a közönyön át a fanatikus megszállottságig terjedően, illetve ha egy kísérletsorozat egészének a koncepcióját vesszük alapul, akkor egyértelmű, hogy az úgynevezett „kísérletvezetői effektus” alapvetően meghatározó elem. Egyes feltételezések szerint mindemellett létezik a pszichikumban valamiféle reaktív gátlás is, ami a hatások létrejötte után – az eredmények leromlásában megfigyelhetően – egyfajta, a „normális állapothoz" visszavezető, kiegyenlítő folyamatként fogható fel.
A pszi hatások másik nehezen értelmezhető tulajdonsága a célvezéreltség, illetve a komplexitásfüggetlenség. Ez részint az előző „kollektív eredőre” vezethető vissza, ahol a cél tisztázásával a cél – személyre bontás nélkül is – egyszerűen megvalósul, másrészt a tudatnak arra a tulajdonságára, hogy egy egyértelműen tisztázott elvárásnak a beteljesüléséhez – adott esetben egy távérzékelési feladatban – nem szükségesek a normál tudatosság számára nélkülözhetetlen további – például pontos tér és idő – koordináták. A tudat pszi működéseinek számára nincs jelentősége a feladat komplexitásának sem, egy bonyolult, sok összetevőjű folyamatot – a végeredményt tekintve – az egyszerűhöz hasonló módon tud megoldani (itt megint azt láthatjuk, hogy a pszi számára elégségesen definiált cél valósul meg, függetlenül a köztes rendszerektől). Nem szükséges tehát például egy telepátia kísérletben az adó személyének és tartózkodási helyének pontos ismerete, elég ha az alany csak annyit tud, hogy valaki, valahol arra koncentrál, hogy ő egy képet helyesen le tudjon írni. A legnagyobb talányt az időtényezőnek – a távolságfüggetlenséghez hasonló – irreleváns szerepe, az időbeli okság felborulása jelenti, amire példa maga a prekogníció vagyis a jövőérzékelés ténye. Így például végsősoron nincs jelentősége annak, hogy egy telepátia kísérletben az adás és a vétel egyidejű, az adás korábban történik, vagy a vétel adott esetben megelőzi azt.
Már az előzőekből is látszik, hogy a korábban ismertetett csoportosításban szereplő kategóriák nagyrészben összemoshatók – az ESP-ben mindenképp – vagyis a tudat számára mindegy, hogy egy adott feladatban egy képet néz-e adóként valaki, vagy sem, esetleg az észlelni kívánt kép csak később kerül kiválasztásra, így a telepátia, a clairvoyance és a prekogníció egyetlen képesség három különböző – tulajdonképpen művi – aspektusának is tekinthető, amiben a közös az elvárás és az észlelet hasonlósága, illetve egybeesése. Ez az elvárás-észlelet egybeesés a mikroPk-ra nézve is igaz, nehezen elképzelhető ugyan, de valószínű, hogy ebből a megközelítésből kiindulva a passzív és az aktív jellegű hatásokat sem indokolt mindenképp kettéválasztani. Nehezebb helyzetben vagyunk a – néhány kutató által vitatott – úgynevezett makroPK jelenségekkel, például a tárgymozgatásos esetekkel, ahol a hatást nyilván nem a statisztikailag mért, véletlentől való szignifikáns eltérésű eredmények jelentik, bár a jelenség kialakulása részben hasonló pszichés feltételekhez kötődik. Bár kissé erőltetettnek tűnhet, de ebben az esetben is egy elvárás-észlelet egybeesésről beszélhetünk, a lényegi különbség azonban az, hogy míg az ESP és a mikroPK eredmények lényegüket tekintve az elképzelhetőn – vagyis a fizikailag előfordulhatón belül – maradnak, a makroPK jelenségek minden momentumukban a fizikailag lehetetlen kategóriába tartoznak. Ennek jobb megértéséhez vizsgáljuk meg közbevetőleg a korábban már említett Poltergeist jelenséget.
A Poltergeist, vagy tudományosabb megnevezéssel RSPK jelenséget évtizedek óta tudományos feltételek mellett is vizsgálják, lényege az, hogy bizonyos, általában neurotikus emberek – főképp pubertáskorú gyerekek – környezetében komoly fizikai rendellenességek, makroPK jelenségek lépnek fel, amik D. D. Home pszi képességeihez hasonlóan a legkülönfélébbek lehetnek. Ezekben az esetekben általában megmagyarázhatatlan eredetű zajok, koppanások hallhatók, tárgyak emelkednek fel, jelennek meg a semmiből vagy tűnnek el, esetenként súlyos bútorok métereket mozdulnak odébb, olykor spontán tüzek keletkeznek. Zavar keletkezhet az elektromos rendszerekben, sokszor a megfigyelést végző műszerekben is abnormális jelenségeket produkálva. Híressé vált és jól dokumentált példája az RSPK-nak az ezerkilencszázhatvanhetes rosenheimi eset, ahol egy ügyvédi irodában figyeltek fel hasonló megnyilvánulásokra. Az esetet Hans Bender professzor is vizsgálta, aki nem talált csalásra utaló jeleket, a tárgymozgások egy részét filmre is rögzítették. Az ilyen jelenségek középpontjában mindig található egy – általában neurotikus – úgynevezett fókusz személy, aki körül a MakroPk kialakul, bár szerepének többnyire nincs tudatában. Amikor a fókusz személy az adott helyszínről, vagy lélektani helyzetből kiszakad, a jelenségek is mintegy „vele mennek” vagy végetérnek. Az RSPK spontán jellege nyilvánvalóan megnehezíti a megfigyeléseket, ténye azonban – a makroPK más megnyilvánulásaival együtt – a pszi jelenségek körét és vizsgálati-értelmezési lehetőségeit nagyban kitágítja.
Itt kell még megjegyezni, hogy a makroPK jelenségek területén az RSPK vizsgálata mellett számos további megfigyelést is végeztek, csak hogy a legismertebbeket említsem, a tárgymozgatás jelenségét a volt Szovjetunióban Nyina Kulagina tudta gyakorlatilag megismételhetően produkálni – erről sok filmfelvétel is készült – vagy például a fémhajlítás területén – a sokat vitatott hitelességű Uri Geller helyett most mást idézve – a francia Jean-Paul Girard ért el jelentős sikereket, például leforrasztott üvegcsőbe zárt fémszalagokat és rideg fémötvözeteket hajlított meg pusztán tudati elvárásával. Bár a makroPK képessége rendkívül ritkának tekinthető, szemléleti jelentősége a tudat és a valóság összefüggéseit tekintve mégis meghatározó, nemcsak az általános tudományos felfogásban de a parapszichológián belül is.
Visszatérve a tudat elvárás-észlelet egybeeséseket produkáló általánosabb (ESP mikroPK) pszi mechanizmusaira, látni kell azt is, hogy a mérési helyzetek ezeknek a képességeknek általában nem kedveznek, így a laborkutatások egyik legfontosabb feladata, a megfelelő pszichés környezet biztosítása is kell legyen. További nehézségeket jelent az eredmények megismételhetőségében az is, hogy a már említett kísérletvezetői effektus, más-más prekoncepcióval lényegesen más eredményekhez vezethet. Ezzel együtt az elmúlt évtizedek szigorúan tudományos jellegű kutatásai hasonló következetésekre jutottak a pszi általános természetét illetően, amit az alábbiakban foglalhatunk össze. Az ESP és a mikroPK jelenségek alapvetően a pszichikum tudattalan régiójának működéséhez köthetők, ebből is adódóan instabilak és hatásuk az egyedi próbákban megjósolhatatlan, valamint tudatosan nehezen kontrollálható, ami a negatív pszi megjelenését is eredményezheti. A kísérletekben a hatás ritkán rendelhető egy személyhez, inkább a kollektív eredők jellemzik, a mechanizmus célvezérelt és nem komplexitásfüggő, továbbá a jelenlegi megfigyelések szerint az ismert fizikai módokon nem árnyékolható, illetve a hatás működése és intenzitása nem függ a térbeli és időbeli távolságtól.
A pszi jelenségekkel kapcsolatos legnehezebben megfejthető – logikailag felfoghatatlan – probléma az okság felborulása, amit elsősorban a prekogníciónál figyelhetünk meg, de az előzőekre – a hatásokat egységesítő felfogásra – utalva, ez a pszi általános jellemzőjének is tekinthető. Ennek az igen fontos jellemzőnek a mélyebb megértéséhez tekintsük át alaposabban a prekogníciós kísérletek menetét, eredményeit és tanulságait. Az egyik legegyszerűbb vizsgálat lehet például, ha a Rhine féle Zener kártyás kísérletet némiképp megváltoztatjuk, és a tippeket a pakli sorrendjére, annak véletlenszerű megkeverése – vagy az előre megkevert paklikból való véletlenszerű választás – előtt tesszük. Világos, hogy a vétel időpontjában még nem volt eldöntött a kártyák sorrendje, tehát a tippek és a tényleges sorrend közötti szignifikáns egyezés csak annak köszönhető, ha a prekogníció működött. A Schmidt féle véletlenszámgenerátor jeleinek előre megérzése is a prekogníció tényét bizonyítja, de a Honorton által alkalmazott módszerek is bevonhatók a jövőérzékelés vizsgálatába. Saját kísérleteinkben is alkalmaztuk azt a Ganzfeld-del kombinált eljárást, amelyben az alanynak arról kellett beszámolnia, hogy a vételt követően milyen képet fognak neki megmutatni. A kép véletlenszámprogrammal való kiválasztása – és az alany számára való bemutatása – értelemszerűen a beszámoló rögzítése és befejezése, sőt az értékelés után történik. Magát az értékelést – a négy kép közül való hasonlósági alapon történő kiválasztást és rangsorolást – ilyenkor nem az alany végzi, ő a többi képet nem is láthatja, hanem egy külön zsüri – még az egyedileg csak az ezután kiválasztásra kerülő képet tartalmazó boríték összes képének ismeretében –, eredménynek pedig az számít, ha ezután a négyes borítékból a számítógép is az első helyre rangsorolt képet választja ki. Természetesen az alanynak a gép által kiválasztott képet mutatják meg, ha nincs hasonlóság, a kísérletet nem tekintik eredményesnek. Ennél jóval egyszerűbb – bár kevésbé izgalmas – az az általunk szintén használt számítógépes program, ahol az alanynak a monitoron látható kártyák közül kell választania és a tippje után, az attól nyilván teljesen függetlenül lefutó véletlenprogram választásával való egyezés a találat.
A prekogníció tehát akkor detektálható, ha a választás vagy az észlelet időpontjában, a később bekövetkező esemény még eldöntetlen, vagyis a jelen állapotából logikailag kikövetkeztethetetlen. Fogas kérdés a jövőérzékelésnél az – elméletileg mindig létrehozható – úgynevezett beavatkozási paradoxon is, ennek szemléltetéséhez célszerűbb egy életszerű példát megvizsgálnunk. Tegyük fel, hogy egy – helyes előérzeteiről ismert – alany előre megérez vagy megálmodik egy drámai eseményt – ez egyébként a valóságban is előfordul –, amit nem szeretne, hogy bekövetkezzen. Ha például azt álmodja, hogy a másnapi utazásánál autóbaleset éri, akkor az előérzete alapján egyszerűen úgy dönthet, hogy nem utazik el. Ebben az esetben viszont nem következik be a megálmodott baleset, vagyis a megérzés – a tárgya, konkrétan a baleset híján – elveszti prekogníciós jellegét. A fizikában megszokott oksággal itt nem sokra jutunk, már a visszaigazolt prekogníciónál sem – ami híján nem is beszélhetnénk minderről – hiszen a jövőérzékelésnél az okozat „lehetetlen” módon megelőzi az okot.
A prekogníció ugyanakkor vitathatatlanul létező pszi képesség, ami a tudattalan szférájában akkor is kifejti hatását, amikor arról nem is tudunk. Edwin Charles May amerikai kutató és munkatársai a prekognitív információkat a test nem tudatos funkcióin keresztül is vizsgálják – ebben a kutatásban a mi laboratóriumunk is részt vesz –, ez esetben az alany bőrellenállásváltozásait úgy mérik, hogy közben fejhallgatón keresztül, véletlenszerű időközönként intenzív hanghatások érik. Miután bőrünk vezetőképessége a hirtelen ingerekre jól mérhető változásokkal reagál, ezek a reakciók a mérőműszerrel időbeliségükben is pontosan rögzíthetők. Az esetek jelentős részében azonban már pár másodperccel a váratlan hanghatás előtt is megjelenik a bőrreakció, ami a tudattalan prekognitív észlelésének tekinthető. A pszi tehát tudati működéseink – bár nehezen tetten érhető és még nehezebben tudatosodó – természetes része, ami cselekvéseinkben, döntéseinkben és a velünk történő eseményekben is öntudatlanul megnyilvánul, illetve kifejti hatását.
Ezt a mindennapokban megnyilvánuló összetett folyamatot a PMIR műszóval nevezték el, és modelljének kidolgozását Rex Stanford parapszichológus végezte el. A kísérleti módszer lényege az, hogy az alanyokat úgy vizsgálják, hogy a kutatás valódi – pszi folyamatokat kutató – célját nem ismertetik velük, hanem általános pszichológiai jellegű kísérletekben való részvételre kérik fel őket, amin belül a pszi eszközeit (ESP, mikroPK) csak öntudatlanul használhatják. A vizsgálat ugyanakkor úgy épül fel, hogy annak alakulását az alany által alkalmazott pszi hatások döntik el, a résztvevő számára kellemetlen vagy kellemes kimeneteket eredményezve, a pszi helyes igénybevétele például egy szándékoltan unalmas teszt megszakításához, illetve jóval szórakoztatóbb folytatásához vezet. A cél tehát a pszi tudattalan és komplex alkalmazásának a kimutatása, ami egyébként rávilágít a pszi mindennapi életben is működő mechanizmusaira. A jelenség jóval érthetőbbé válik, ha az életből vett példákon át vizsgáljuk, ilyen lehet az, amikor valakinek olyan konkrét szükségletei, vágyai vannak, amit normális érzékeléseivel és cselekvéseivel nem, vagy csak nehezen tud kielégíteni. Adott esetben például szüksége van egy nehezen beszerezhető régi könyvre, így az ESP és PK tudatosan szándékolatlan igénybevételével teremti meg azokat a látszólagos véletlen helyzeteket – alkalmasint egy spontán sétával felfedezett, eldugott utcai könyvárusra bukkanva –, ami ezt az elvárást beteljesíti. Tegyük fel még mindehhez, hogy a sétát az alany autójának váratlanul bekövetkezett elektronikai hibája tette lehetővé (ez a PK-t is tartalmazó modellhez szükséges).
Ehhez a – Stanford megfogalmazásával élve – szükségletkielégítéshez a pszi igénybevétele sok variációban elképzelhető, lehet, hogy az alany a figyelmét a könyvre fókuszálva a clairvoyance képességét használta, de felfoghatjuk telepátiaként is, mely esetben a könyvárus gondolataiban olvasott, vagy akár prekognícióként, ami a jövőben megvalósuló eseményhez mutatta a helyes utat, mindezekhez segítségként használva az öntudatlan PK-t, ami az autó „elrontásával” lehetővé tette, hogy az alany – szokása ellenére – a sétálóutcába juthasson. Mielőtt azonban abba a csapdába esnénk, hogy a jelenséget mindenáron a szokott oksági rendszerfelfogásunkba próbáljuk beilleszteni, emlékezzünk vissza arra, hogy ezek a pszi kategóriák valószínűleg csak felszínes emberi absztrakciók, továbbá a célvezéreltséget és a komplexitásfüggetlenséget is figyelembevéve a mechanizmust csak az elvárás és az észlelet egybeesésével, korrelációjával tudjuk feltételezések nélkül leírni. Ezt – a szinkronicitás fogalmát idéző – leegyszerűsítést – véleményem szerint – általában hasznos a pszi jelenségek értelmezési kísérleteiben kiindulási pontnak tekinteni, ugyanis megszokott oksági gondolkodásunk számtalan olyan modellt alkotott már, ami „csak” egy-két lényeges tulajdonságát nem vette figyelembe a pszi-nek.
Ilyenek a pszi fizikai mechanizmusát a már ismert analógiákkal magyarázni próbáló elméletek, ezek közül is leggyakoribb a telepátiát sugárzás vagy hullámtermészetű jelenségként láttató felfogás. Ennek a népszerű (és gyakran propagált) feltételezésnek alapvetően nem az mond ellent, hogy például eddig nem sikerült a telepatikus információkapcsolatot fizikai eszközökkel árnyékolni – gyakran végeztek ilyen kísérleteket az elektromágneses sugárzást kirekesztő úgynevezett Faraday kalitka felhasználásával is – hanem az, hogy a telepátia számára is irreleváns az időbeliség, vagyis prekognitív esetben az okság felborulása a hullámtermészetű információközlést máris lehetetlenné teszi. A PK eseteiben is gyakran vetik fel a különböző ismert fizikai hordozók szerepének lehetőségét, ám itt is látnunk kell, hogy a szokott tér és idődimenzión kívül eső folyamatoknál ez evidens módon képtelenség. Természetesen elképzelhető, hogy vannak olyan megmagyarázatlan jelenségek, amelyeknek a fizikai hordozója vagy nem ismert, vagy nem kellőképp kivizsgált, ennek ellenére nem sérti a fizika jelenleg érvényben lévő oksági elvét, ez azonban a tudományos parapszichológia által kutatott jelenségekre nem vonatkozik.
Fenntartással kell így vizsgálni azokat a közelmúltbeli úgynevezett pszi-mező elméleteket is, amelyek például a prekogníció tényét figyelmen kívül hagyják, így az általuk integrált egyéb ESP és PK jelenségek valószínűen a tulajdonságaiknak nem megfelelő módon értelmezettek. Gyakori – mondhatni divatos – a pszi kvantummechanika irányából való megközelítése is, amiben nyilvánvalóan szerepet játszik egyrészről az a hasonlóság, ami a két terület között az értelmezési nehézségekben fedezhető fel, másrészről az előzőekhez hasonlóan itt is kijelenthető az, hogy a pszi nemoksági természete alapvetően nem magyarázható a kvantummechanikában érvényes furcsaságokkal, illetve például a megfigyelőnek a megfigyelt rendszerre gyakorolt hatásával.
A pszi kutatás feladatai tehát a tudat olyan mechanizmusai köré csoportosulnak, amelynek fizikáját – csakúgy mint általában az összetettebb tudati folyamatok anyagi, agyi reprezentációját – egyenlőre megközelíteni sem nagyon tudjuk. A pszi jelenségek természetének megismerésében így elsőrendű kell legyen az emberi pszichikum működésének szélesebbkörű feltárása, amihez viszont a mai pszichológia elméletei mellett támpontokat adhatnak – az akár jóval korábbi korokból is származó – instropektív, vagyis a tudat önmagát a tapasztalt folyamatain át megismerő irányzatok is. Nyilvánvaló, hogy a régebbi idők fogalmi rendszereit a természettudományos érthetőséghez valamilyen szinten lefordítani és újraértelmezni is szükséges, meggyőződésem szerint ezzel együtt ennek az integratív törekvésnek nemcsak a pszi jelenségek, de általában az emberi lét teljesebb megértésében is nagy jelentősége lehet.
[forrás: Parapszichológia]
» Parapszichológia - A pszi-jelenségek rejtélyes világa
» Parapszichológia - Álom és módosult tudatállapot
» Parapszichológia - Jövőérzékelés (Prekogníció)
Kérlek támogasd a Parapszichológia Könyvtárat!
(Please support the Parapsychology Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
