I. ének
A mindentudás gyakorlása
1.
Örömteli áhítattal, bizalommal telve,
A szenvi homályt eloszlatva, mocsoktól mentesen,
Hallgasd a lények kedvéért érkezett Nemeslelkű
Tökéletes bölcsességét, a hősök gyakorlatát!
2.
A világon létező valamennyi folyam,
Virágot, gyümölcsöt, fát-füvet tápláló,
A Hűsvizű Tó Sárkánykirályának erejéből fakad,
A Sárkányok Urának varázshatalmából.
3.
A Győztes tanítványainak összes tanítása,
Minden érvelésük és tanmagyarázatuk,
A legüdvösebb tevékenység és végeredménye,
A Beérkezett személyes erejéből fakad.
4.
Mert az igazi tanítványok azt gyakorolják,
Amit a Győzedelmes Buddha tanított nekik,
És ha tapasztalatuk alapján adják át a tudást,
Azt nem önhatalmúlag, hanem a Buddha erejéből teszik.
5.
Nem létezik önfelülmúló megismerés,
Sem tökélyharcos, sem megvilágosodás;
Aki meg sem rezzen ennek hallatán,
Az a Buddha bölcsességével foglalkozik.
6.
Nincs forma, se érzet, se képzet, se elgondolás,
A tapasztalás ezekre egy csöppet sem támaszkodhat.
Semmihez sem ragaszkodva, otthontalan vándorolva,
Megragadás nélkül valósul meg a megvilágosodás.
7.
Srénika, a máshitű vándoraszkéta felismerése
Egy csapásra romba döntötte a halmazokat;
Az a tökélyharcos, aki így ismer meg mindent,
Nem tér nirvánába, hanem megismerésben marad.
8.
Mi ez a megismerés, kié, és honnan van?
Hiszen ez a tapasztalás teljesen üres!
Aki nem esik kétségbe e felfedezés láttán,
Az a tökélyharcos azonnal megvilágosodik.
9.
Ha a tökélyharcos ostobán formákat tapasztal,
Vagy érzetek, képzetek elgondolások foglalkoztatják,
Vagy akár azt hiszi: üresek mind e halmazok;
Csak jelekkel foglalkozik, feledve a születetlent.
10.
De ha ezek közül egyikkel sem foglalkozik,
Sőt még azt sem gondolja: "engem ez foglalkoztat",
Otthontalan vándorol, a bölcsességben megszilárdul,
A születetlen elmélyülés roppant nyugalmát eléri.
11.
Azt a tökélyharcost, aki megbékélt magával,
A hajdani beérkezettek már régen megjósolták.
Mivel jól tudja, hogy minden egyformán üres,
Még az elmélyülés képzete sem teszi beképzeltté.
12.
Ezáltal a Buddha-bölcsességgel foglalkozik,
Ám tudja, hogy ez semmivel sem foglalkozás,
Nem érdekli semmiféle elképzelés,
Csak az önfelülmúló megismerés gyakorlása.
13.
Ami nincs, azt joggal nevezzük nemlétezőnek,
Csak a gyermetegek képzelik el létezőnek,
Valójában nincs sem létező, sem nemlétező;
Az ezt tudó tökélyharcos megbizonyosodik.
14.
Aki tudja, hogy az öt halmaz csak elképzelés,
De nem különbözteti meg őket a képzelettől,
Annak elcsitulnak hemzsegő gondolatai,
És csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.
15.
Aki jó barátokkal és éles látással bír,
Az nem riad vissza e tanítás hallatán,
Ám aki rossz barátok hatása alá kerül,
Az égetetlen edény gyanánt esik össze.
16.
Miért is nevezik őt tökélyharcosnak?
Mert véget akar vetni minden kötődésnek,
Hogy elnyerje a teljes megvilágosodást.
Ezért hívják "tökélyre törekvő lénynek".
17.
Miért hívják őt nagyra hivatottnak?
Mert az összes lény közül a legtöbbre hivatott:
Hogy megváltsa a világot a nézetektől;
Ezért nevezik őt nagyra hivatottnak.
18.
Nagylelkű, nagyvonalú és nagyerejű.
A legkiválóbb kocsi bakjára fölhágva,
Nagy páncélban száll szembe a Gonosszal;
Ezért hívják nagyra hivatottnak.
19.
Mint a fejvesztésre ítélt milliókra,
Akiket egy mágus varázsolt a piactérre,
Úgy tekint a lényekre a tökélyharcos;
Nem rettenti, hogy káprázat minden.
20.
Forma, érzet, képzet, indíttatás, tapasztalat
Nem kötött vagy kötetlen, hiszen nem létezik.
Ez sem tántorítja el a tökélyharcost;
Ez az állhatatos ember legjobb páncélzata.
21.
Miért nevezik a nagy kocsit nagy kocsinak?
Mert ezen szabadítja meg a lényeket.
A nagy kocsi felmérhetetlen, mint a tér,
Aki csak felszáll rá, boldog révbe ér.
22.
Nincs, ki felszálljon rá és nem halad semerre,
A nirvánába tart, mondják, de még senki sem látta;
Hiszen a tűz sem megy sehová, amikor kialszik;
Ezért nevezik a nirvánát ellobbanásnak.
23.
A múltban, a jövőben vagy a mában
A tökélyharcost lehetetlen megtalálni;
Egyszerű és oszthatatlan tisztaságú,
Mert csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.
24.
Amikor a tökélyharcos bölcsességszeme kinyílik,
Attól kezdve mindenben megpillantja a születetlent;
Hatalmas együttérzés fogja el, mégsem gondol a lényekre,
Hanem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.
25.
Ha a lények, a szenvedés képzete kél benne:
"Szolgáljam a lények javát, szabadítsam meg őket a szenvedéstől!"
Önmagáról és másokról képzeleg a tökélyharcos,
És nem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.
26.
Úgy látja a többi lényt, mint saját magát,
A dolgokat meg éppen úgy, mint amazokat;
Sem szülöttnek, sem nem-szülöttnek nem képzeli őket,
Hanem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.
27.
Túllépve mindenen, amiről a világon beszélnek,
Felülmúlva mindent, ami csak keletkezett,
Elérhető a felmérhetetlen, halhatatlan tudás;
Ezt nevezik önfelülmúló megismerésnek.
28.
Azt a harcost, aki kitartóan ezzel foglalkozik,
Kimozdíthatatlan bölcsességűnek kell nevezni;
Tudja már, hogy semminek sincs saját természete,
Így csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik. |
Word formátumban [« word ]
|
