Tanítóbeszéd az életváltás mikéntjéről
- Buddha válasza az újraszületéssel kapcsolatos kérdésekre -
Āyuṣpatti-yathākāra-paripṛcchā-sūtra
Tshe ‘pho ba ji ltar ‘gyur ba zhus pa’i mdo
fordította Agócs Tamás
Hódolat minden buddhának és bódhiszattvának!
E beszédet magam hallottam. Egyszer a Magasztos elérkezettnek látta az időt, hogy Kapilavasztu nagyvárosának összes lakosát megtérítse, s hogy hitet ébresszen bennük, ötszáz fős kíséretével együtt útnak indult. Éppen akkor halt meg egy, Sákja Nandadzsa nevezetű, összes rokonának igen kedves, köztiszteletnek örvendő ifjú. Holtteste mellett fia, felesége, testvérei és szolgálói mindenféle ruhákkal és ékszerekkel megrakott lovakat és elefántokat sorakoztattak fel; rengeteg aranyt, ezüstöt, igazgyöngyöt, hegyikristályt és más drágaságokat, valamint mindenféle finom ételt-italt halmoztak fel. Jajveszékelve nevén szólongatták és felajánlásokat tettek neki. Suddhódana király ezt gondolta: „Ha a papi törvény szerint a halottnak áldozunk, tiszteletet adunk, fohászkodunk, azzal vajon használunk-e neki, boldoggá tesszük-e azáltal? Megkérdezem a Magasztost. Ezzel a Magasztos elé járult, illendően köszöntötte, majd így szólt hozzá:
- Magasztos, kérem, engedje meg, hogy az élőlények életváltásának mikéntje felől érdeklődjek! Erre a Magasztos így szólt:
- Ó Nagy Király! Kérdezz, amit csak akarsz, és válaszommal királyi elméd megörvendeztetem!
Erre Sudhódana király az alábbi kérdéseket intézte a Magasztoshoz:
(1) Magasztos! Amikor az élőlények e világból eltávozva új életbe vándorolnak, ugyanabba a létformába születnek-e, amiben korábban voltak: az istenek istenné, az emberek emberré, az állatok állatokká, a sóvár szellemek sóvár szellemekké, a pokollakók pokollakókká? Vagy pedig más létformákba is születhetnek: az istenek emberekké és más egyéb lényekké is; az emberek, állatok, sóvár szellemek, pokollakók pedig istenekké, és más egyéb lényekké is?
(2) Avagy, Magasztos, az élőlények e világból eltávozva teljesen megsemmisülnek, és egyáltalán nem születnek újra, mint amikor a tűz kialszik, és csak hamu marad utána?
(3) Továbbá, Magasztos, igazuk van-e a világiaknak, amikor azt mondják, hogy a lények innen eltávozva nem születnek újabb létformába, hanem apjukkal, nagyapjukkal, dédapjukkal, és saját őseik időtlen időkre visszanyúló nemzedékeivel együtt úgy élnek tovább, ahogyan itt megszokták?
(4) Továbbá, Magasztos, azok az emberek, akik ezen a világon vagyonosak, elbizakodottak és pökhendiek voltak, azok a túlvilágon is azok lesznek-e; illetve azok, akik itt szegények, elesettek és gyámoltalanok voltak, a következő életükre is azok lesznek-e, vagy fordítva is megeshet-e?
(5) Továbbá, Magasztos, igazuk van-e a világiaknak, amikor azt mondják, hogy az ember a halála után a túlvilágon is ugyanúgy lovakon és elefántokon fog ülni, ugyanolyan ruhákat fog viselni, ugyanolyan ékszereket hordhat, és ugyanolyan ételt-italt fogyaszthat, mint itt?
(6) Továbbá, Magasztos, igazuk van-e a világiaknak abban, hogy ha a halott szülei, testvérei, gyermekei, vagy más hozzátartozói akárcsak egy kevéske étel és italt ajánlanak, illetve áldoznak fel neki, azt a halott sok-sok világkorszakon keresztül eheti és ihatja anélkül, hogy kifogyna belőle?
(7) Továbbá, Magasztos, igazuk van-e a világiaknak abban, hogy a halott szülei, testvérei, gyermekei és egyéb hozzátartozói annak halála után is ugyanúgy hallhatják az elhunyt beszédét és a hangját, láthatják annak alakját és arcát, mint azelőtt?
Erre a Magasztos Suddhódana királynak a következőket válaszolta:
(1) Ó, nagykirály! Nem igaz az, hogy innen eltávozva az istenek istennek, s a többi lények is korábbi alakjukban születnek. Ha az istenek haláluk után csak istenekké születnének, a többi létformába nem, és ha sem az ember, sem a többi lény nem születhetne újra másfajta létformában, csak olyanban, amilyenben korábban volt, az képtelenség lenne. Ó nagykirály! Hiszen az első emberek is istenekből lettek, és a három alsó létforma is az emberek erénytelen cselekedetei folytán keletkezett. Tehát az istenek és a másfajta lények a haláluk után más létformákba is születhetnek. Másrészt, nagykirály, ha úgy lenne, ahogy a nagykirály mondta, akkor a hat létformában élő lények mennyisége mindig változatlan maradna. Vegye tekintetbe fenséged, hogy az emberek minél több erénytelen tettet hajtottak végre, annál többen lettek a három alsó létformában! Másrészt, ó nagykirály, a jelenlegi megszabadultak is emberekből lettek. Így hát nem ésszerű az, hogy a lények mindig ugyanabba a létformába szülessenek újra keveredés nélkül. Így a megszabadulást sem lehetne elérni. Tehát, ó nagykirály, mivel a lények erényes és erénytelen tetteik hatására születnek különféle magasabb vagy alacsonyabb létformákba, ezért más létformákba is születhetnek. Ó nagykirály, fenséged ama kérdésére, hogy az istenek a következő életükben emberekké és másfajta lényekké is születhetnek-e, a válaszom igen. Így van ez.
(2) Ó nagykirály! Fenséged ama kérdésére, hogy az élőlények e világból eltávozva teljesen megsemmisülnek-e, és egyáltalán nem születnek-e újra, mint amikor a tűz kialszik, és csak hamu marad utána, a válaszom nem. Ó nagykirály, például ha van mag, akkor termés is lesz. Ebből az életből, mely olyan, mint a mag, következő élet sarjad, mely olyan, mint a termés. Ó nagykirály, ahogy a nap felkel, majd idővel lenyugszik, és sötét lesz, de reggel újra felkel, ugyanúgy követi a halált a következő megszületés. Ó nagykirály, ha a lények nem születnének újra, hanem megsemmisülnének, akkor már rég elfogytak volna. Ó nagykirály, ahogy a természetben a füvek és a fák az évszak változásával kiszáradnak, majd újraszületnek, úgy születnek és halnak meg a lények is tetteik és érzelmi bántalmaik hatására, amelyek az évszakok váltakozásához hasonlatosak. Így hát, ó nagykirály, tudd meg, hogy biztosan van következő élet!
(3) Ó nagykirály! Fenséged ama kérdésére, hogy igazuk van-e a világiaknak, amikor azt mondják, hogy a lények innen eltávozva nem születnek újabb létformába, hanem apjukkal, nagyapjukkal, dédapjukkal, és saját őseik időtlen időkre visszanyúló nemzedékeivel együtt úgy élnek tovább, ahogyan itt megszokták, a válaszom nem. Ó nagykirály, amikor az apák, gyermekek, és többiek találkoznak, mindig anyagi testben jelennek meg egymás előtt, egymás tudatát pedig nem látják. Ha ez a testük elpusztul, és nem létezik többé, akkor hogyan is láthatnák meg egymás tudatát a túlvilágon, hogy találkozzanak? Elhunyt apját, nagyapját, dédapját, és további felmenőit a még életben levő, testi formával rendelkező gyermek sem látja, akkor hogyan is láthatná meg testetlen apját, nagyapját, dédapját és a többi felmenőjét a halála után, amikor már neki sincs teste? Hogyan is találkozhatna velük?
Ó nagykirály! Amikor e világon apa és fia, és a sok rokon együtt élnek, akkor is csak testileg jelennek meg egymás előtt; ha még a saját tudatukat sem látják, hogyan is láthatnák egymás tudatát a testvérek és rokonok? Haláluk után miképp is láthatnák azt? A rokonok, testvérek, atyák és az ősök hogyan nyilvánulhatnának meg egymás számára a túlvilágon, hogy együtt éljenek tovább?
Ó nagykirály! Képtelenség lenne, ha a legelső ős időtlen időktől fogva együtt élne az összes leszármazottjával a túlvilágon, mert a ma élő emberek sokféle különböző nemzetsége, családja és osztálya, akik közül egyesek egymás ellenségeivé váltak, különböző helyeken laknak, egymást sosem látták, egymás nyelvét sem ismerik, egymás szokásairól sem hallottak, mind ugyanattól a legelső őstől kell, hogy származzanak. Vajon mikortól kezdve élnek együtt egymással a rokonok és ősök, és mikortól nem? Ha a leszármazottak a legelső őstől a mostani rokonokig mindig ugyanúgy szerették egymást, mint a mostaniak, akkor most kik élnek egymással együtt, és kik nem? Ugyanúgy, ahogy a mostani emberek a saját apjukat egyértelműen a saját apjuknak tartják, valamennyi ősünk a saját apját tekintette annak, így végeredményben mindnyájan ugyanattól az őstől származunk. Ez esetben önkényes volna kijelenteni: „Ő a mi ősünk,” hiszen másoknak is őse, nemcsak nekünk. Ha tehát úgy lenne, ahogy a világiak mondják, és a lények innen eltávozva nem születnének újabb létformába, hanem a túlvilágon a rokonaikkal találkoznának, akkor a különféle nemzetségeknek, akik más és más vidékeken élnek és lehetnek egymás ellenségei is, vagy akár nem is tudnak egymásról, mind együtt kellene élniük.
Ó nagykirály! Még egymás látható, anyagi testét sem látják ebben az életben azok, akik sötétben vannak, vagy távol vannak egymástól. Mivel haláluk után a tudatuknak nincs formája, hogyan is láthatnák meg egymást, hogyan is találkozhatnának egymással?
Ó nagykirály! Bár a jelenlegi tudatunknak van formája, az sem látható mindenhonnan, mert ha különböző helyen tartózkodunk, akkor nem láthatjuk egymás testét. Hogyan is láthatnánk azt a halálunk után? Így tehát, ó nagykirály, nem érdemes hallgatni egyes világi emberek megtévesztő meséire, melyeket csak hírnév vagy anyagi haszon szerzése céljából találtak ki, hogy másokat becsapjanak!
(4) Ó nagykirály! Fenséged ama kérdésére, hogy azok az emberek, akik ezen a világon vagyonosak, elbizakodottak és pökhendiek voltak, azok a túlvilágon is azok lesznek-e; illetve azok, akik itt szegények, elesettek és gyámoltalanok voltak, a következő életükre is azok lesznek-e, vagy fordítva is megeshet-e, a következő a válaszom. Ó nagykirály, egyes élőlények még haláluk előtt, ebben az életükben is vagyonosnak, elbizakodottnak és pökhendinek születnek, de ötven-hatvanéves korukra és vénségükre szegényekké, elesettekké és gyámoltalanokká válnak. Vannak, akik születésüktől ifjúkorukig szegények és elesettek, de ötven-hatvanéves korukra vagy vénségükre vagyonossá, elbizakodottá és pökhendivé válnak. Halál után akkor hogyan is maradhatna állandó a gazdagság és a szegénység? Ó nagykirály! Ahogyan hő és nedvesség együttes hatására a természetben a füvek kihajtanak, a fák levelei burjánzanak, hideg és aszály hatására pedig elszáradnak, úgy például adakozás hatására gazdaggá, tehetőssé, sikeressé, lopás és fukarság hatására pedig szegénnyé és szerencsétlenné válik az ember. Ó nagykirály! Van olyan, aki egyfolytában nagylelkű, és ezért életről életre gazdag, tehetős és sikeres lesz. Aki csak néha ad, és olykor megbánja nagylelkűségét, az valamelyik életére, vagy élete korai illetve késői szakaszára szegénnyé és elesetté válik. Olyan is van, aki állandóan lop, rabol és fösvénykedik, és így életről életre szegény és szerencsétlen lesz. Olyan is van, aki megbánja, hogy lopott és fösvénykedett, és így valamelyik életére, illetve annak korai vagy késői szakaszára meggazdagszik.
Ó nagykirály! Nagylelkű adakozás hatására nem válik az ember szegénnyé és elesetté, fösvénység hatására pedig nem válik gazdaggá és tehetőssé. A szegénység és gazdagság tehát nem is változik meg feltétlenül életről életre.
(5) Ó nagykirály! Fenséged ama kérdésére, hogy igazuk van-e a világiaknak, amikor azt mondják, hogy az ember a halála után a túlvilágon is ugyanúgy lovakon és elefántokon fog ülni, ugyanolyan ruhákat fog viselni, ugyanolyan ékszereket hordhat, és ugyanolyan ételt-italt fogyaszthat, mint itt, a következőt válaszolom. Ó, nagykirály! Amikor az emberek meghalnak, az általuk elkövetett erényes vagy erénytelen tetteik szerint születnek újra a felsőbb vagy az alsóbb létformákba. Ó nagykirály, nem úgy van, ahogy a világiak mondják. A végtelen teret mindenfelé a gandharvák (szellemlények) felmérhetetlen, elképzelhetetlen világai népesítik be. Közöttük van „a halál pillanatában a tudatba belépő gandharva” nevezetű, amely gandharva-étel keresése céljából a halott testi megjelenését ölti magára, és látszólag annak ruhájában, ékszereivel és felszerelésével együtt jelenik meg. A halott viselkedését és beszédét utánozza, ezért tűnik úgy a rokonoknak, mintha a halott jelenne meg előttük.
Ó nagykirály, ezen kívül más oka is van ennek. A gandharvákon kívül létezek mindenféle jaksák(természet-szellemek), pisácsák (húsevő szellemek) és bhúták (gonosz szellemek) is. Ezek a szellemlények, hogy a halott szüleit, gyermekeit és rokonait megtévesszék, világi varázslattal elsajátítják a halott gondolkodásmódját és élettörténetét, rálelnek annak temetkezési helyére, és csodás adottságaik révén a szülők és rokonok látomásaiban és álmaiban is megjelennek.
Ó nagykirály, ezen kívül más oka is van ennek. Olyan is van, hogy halott rokonainkat a hosszan tartó együttlétünk során kialakított hajlamaink folytán látjuk, ezért jelennek meg álmainkban. Olyan ez, mint amikor az ember a saját eleven szüleivel, házastársával, szolgáival, vagy másokkal él együtt, és róluk álmodik jót vagy rosszat: vagy azt, hogy boldog jólétben élnek, vagy azt, hogy rablók kifosztják őket, háborúba keverednek, és a többi. Ha az álomban megjelenő szülő, házastárs, szolga vagy bárki más is ezt tapasztalná, akkor igaz lenne az álom. Ám az álomban megjelenő személyeket hogyan is lehetne valósnak tekinteni? Ó nagykirály, ha az életben lévők sem tapasztalják, amikor a másik álmodik róluk, akkor az álomban látott halott hogyan is lehetne maga az elhunyt? Kialakult hajlamok ezek.
Ó nagykirály, van még egy példa a hajlamok működésére. Egy ember élete első felében egy bizonyos városban, házban, épületben lakott, majd másik vidékre költözött, és élete második felében már ott lakott. Eközben korábbi lakhelyét lerombolták, és semmi sem maradt utána. Ha ez az ember álmában sértetlenül, ugyanolyan alakban, ugyanolyan anyagból látja viszont egykori lakhelyét, mint amilyen régen volt, az vajon nem a kialakított hajlamainak köszönhető? Ha az álmodott lakóhely csak a tudatban létezik, akkor az csak tudati jelenés lehet. Avagy tényleg tömör kőből van az a lakhely? Ezért, amikor a halott megjelenik az álmunkban, az ugyanolyan, mint amikor álmunkban sértetlenül látjuk a lerombolt házat. Ha a halott tudata már rég újraszületett a tetteinek megfelelően, akkor meg tud-e jelenni? Így hát, ó nagykirály, a halott modorát és viselkedésmódját a kialakított szokásaink erejénél fogva pillanthatjuk meg álmunkban. Amikor a halott karddal vagy más fegyverrel a kezében, teljes ruházatban és felékszerezve, lovon vagy elefánton ülve jelenik meg, illetve bukkan fel az álmunkban, az is a hajlamok megjelenésének tudható be, a példában szereplő egykori lakhelyhez hasonlóan.
(6) Ó nagykirály! Fenséged ama kérdésére, hogy igazuk van-e a világiaknak abban, hogy ha a halott szülei, testvérei, gyermekei, vagy más hozzátartozói akárcsak egy kevéske étel és italt ajánlanak, illetve áldoznak fel neki, azt a halott sok-sok világkorszakon keresztül eheti és ihatja anélkül, hogy kifogyna belőle, a következő a válaszom. Ó nagykirály! Látott-e fenséged olyat, illetve hallott-e olyan élőlényről, aki e négy földrészből álló világban, az ezer világból álló galaxisban, az ezer galaxisból álló szuper-galaxisban, az ezer szuper-galaxisból álló hiper-galaxisban, illetve a végtelen, megszámlálhatatlan, elgondolhatatlan számú világegyetemekben, aki sok világkorszakon át meg tudna élni egy kevéske ételből és italból? Ó nagykirály! Igaz ugyan, hogy a kerékkel kormányzó (csakravartin) királynak van minden kívánságot valóra váltó, vágyteljesítő drágaköve, de az sok világkorszakon át felhalmozott, mérhetetlen érdemgyűjteményéből származik. Nem az égből esik le, és nem véletlenül keletkezik. Akkor elképzelhető az, hogy egy kevéske étel és ital az idők végezetéig ne fogyjon el?
Itt, ebben az életben, az egymással kapcsolatot tartó szülők és gyermekek, házastársak és rokonok testi mivoltukban is csak akkor tudnak egymásnak segíteni, ha egy helyen élnek. Ha valamelyikük más vidékre költözik, akkor annak szülei, gyermekei, vagy házastársa hiába is próbálna sok-sok ételt és italt ajándékozni neki, az elköltözött még álmában sem pillantja meg azokat a felajánlásokat, nemhogy ténylegesen ehetne-ihatna belőlük! Halála után, test nélkül, hogyan is ehetne-ihatna azokból a felajánlásokból?
Ó nagykirály! A halál után a testtől megvált tudat hogyan is tudná magáévá tenni a fia, házastársa és mások által felajánlott anyagi ételt és italt, ha a tudat nem rendelkezik anyagi formával? Hiszen az étel és az ital csak testi végtagokkal kifejtett erőfeszítésnek engedelmeskedik, a tudat pedig ilyesmire nem képes!
A Nagykirály megkérdezte:
- Ó Magasztos! Ezek szerint itt, e világon, értelmetlen mindenféle ételt, italt, hátas állatot, ruhát és ékszert felajánlani a halott megsegítésére?
A Magasztos így szólt:
- Ó nagykirály! Ha az általa elkövetett tettek beérésénél fogva valamelyik létformába születendő lényt bármiféle, erénytelenséggel nem kapcsolatos, erényes tettel támogatják, amivel hozzájárulnak az érdemei felhalmozásához, azzal magasabb létformába születéshez, vagy akár a megszabaduláshoz is hozzásegíthetik. Ha egy már újraszületett lényt támogatnak olyan erényes tettel, amivel annak érdemeihez járulnak hozzá, azzal gyarapodáshoz, boldoguláshoz, az élet minél teljesebb élvezetéhez, és ahhoz segíthetjük hozzá, hogy mások tiszteljék és megbecsüljék. Az azonban nem igaz, hogy az ember halála után nem születik újra, hanem a holtak birodalmában magáévá teszi a neki felajánlott ételeket, italokat, hátas állatokat, ruhákat és ékszereket.
Ó nagykirály! Amikor a világiak álmukban vagy látomásban azt látják, azt hallják, hogy a halott örül a neki felajánlott ételnek-italnak, felül a hátasra, hordja a ruhákat és ékszereket, vagy azt, hogy nem örül a neki felajánlott ételnek-italnak, nem ül a hátasán, nem hordja a ruhákat és ékszereket, e látomásokat a halál pillanatában a tudatba belépő gandharvák és egyéb szellemlények okozzák.
(7) Ó nagykirály! Fenségednek ama kérdésére, hogy igazuk van-e a világiaknak abban, hogy a halott szülei, testvérei, gyermekei és egyéb hozzátartozói annak halála után is ugyanúgy hallhatják az elhunyt beszédét és a hangját, láthatják annak alakját és arcát, mint azelőtt, a következőket válaszolom. Ó nagykirály! Beszélni csak szájjal és nyelvvel lehetséges, ami a testhez tartozik, és mivel az elhunytnak már nincsen teste, forma nélküli tudata hogyan is tudna beszélni? Amikor azt mondják, a halottnak van teste, akkor már a következő életéről beszélnek, és mivel ahhoz szülőkre van szükség, a halál birodalma nem létezik.
Ó nagykirály! A túlvilágon időző halottra utaló jó és rossz jelek, amelyekről a világiak beszélnek, a gandharvák mindenütt jelenlévő fajtájának tulajdoníthatók Ó nagykirály! Ahogyan egy nagy mezőn vagy pusztaságon egyszerre hatalmas szél támad, úgy özönlik el minden halott lény tudatát a vicsana-gandharvák, a beszélő jaksák, és a parahinta-szellemek, akik mindent tudni akarnak. Ezek a szellemlények utánozzák a halott beszédjét és viselkedését, és a világiak megtévesztésére mindenféle látomásokat és hallucinációkat okoznak.
A jelenlévő Dévadatta nem hitte el, amit a Magasztos mondott, ezért így szólt hozzá:
- Gótama! Kitől hallottál azokról a túlvilágon létező vagy nem létező jelekről, amelyeket az élőlények halál utáni létével kapcsolatban nyilatkoztattál ki? Mikor tudtad meg ezeket? Ki az, akivel együtt hallottad vagy tudtad meg ezeket?
Mire a Magasztos így válaszolt:
- Dévadatta! Miután számtalan világkorszakon keresztül gyakoroltam a testemről való lemondást és az önfeláldozást, minden homálytól megtisztultam, hatalmas érdemhalmot gyűjtöttem össze, amivel elértem a mindentudó tudást. A múltbeli események, a jelenben, a végtelen tér tíz irányában megismerhető dolgok, valamint a jövőben bekövetkező, megtudható dolgok között egyetlen olyan sincsen, amiről ne lenne tudomásom. Amikor ezen a földön felkel a nap, az sem apránként és fokozatosan jön fel, hanem egyszerre világít be mindent. Ugyanígy én is egyetlen pillanat alatt szerzek tudomást mindenről, ami megismerhető. Ezért neveznek engem a mindenről tudomással bíró tudás birtokosának.
Ám Dévadatta még mindig nem hitte el, amit a Magasztos mondott, s hogy próbára tegye a Buddha mindentudását, a Dzsambudvípán lévő összes fafajtából- úgy, mint szantálfából, fűzfából, tikfából, és így tovább - ágakat vágott, egyenként elégette őket, mindegyiknek a hamuját külön batyuba csomagolta, amire ráírta, hogy melyik hamu milyen fafajtából készült, hogy ő maga el ne tévessze. Ezután a Magasztos elébe ment és így szólt hozzá:
- Magasztos! Ha valóban a mindentudó tudás birtokában vagy, akkor mondd meg, ez milyen fa hamuja, és ez milyen fa hamuja? - Sorban megmutatta neki az összes hamubatyut, a Magasztos pedig hibátlanul megmondta, hogy melyik milyen fának a hamuja: „Ez szantálfa hamuja, ez tikfa hamuja,” és így tovább. Miután az mindegyik hamu batyuját hibátlanul beazonosította, Dévadatta meggyőződött róla, hogy a Buddha mindentudó tudással rendelkezik. Így szólt elismerően a Magasztoshoz:
- A Magasztos valóban mindentudó. Magabiztosan meg tudta különböztetni e sokfajta fa hamuját anélkül, hogy látta vagy hallotta volna, hogy melyik melyikből van. Biztosan úgy van az is, amit az életváltás mikéntjéről mondott. - Így dicsérte, majd elhallgatott.
A jelenlévő Sákja Mahánáma azonban nem hitte el, amit a Magasztos az életváltás mikéntjéről mondott, és így szólt hozzá:
- A Magasztos a saját szemével látta, vagy valaki mástól hallotta azt, amit az élőlények halál utáni sorsáról adott elő?
A Magasztos erre így szólt:
- Mahánáma! Nincs semmi e világon, amit buddhaszememmel ne látnék. Ahogy egy friss balzsamdió minden részlete tisztán látszik, ha a tenyeredbe veszed, épp olyan tisztán látok mindent a múltban, jelenben és jövőben. Nem támaszkodom hallomásra.
Erre Sákja Mahánáma, hogy kiderítse, valóban mindent lát-e a Magasztos, Kapilavasztu városába ment, és minden egyes házból szerzett egy tasak rizst. Hogy el ne tévessze, melyik tasakot kitől kapta, felírta az adott sákja nevét, és a rizs közé helyezte. Az elefánt-rakománynyi rizses tasakokkal a Buddha elé járult, majd így szólt hozzá:
- Ha a Magasztos mindent lát a buddhaszemével, akkor mondja meg pontosan, hogy mely sakja családoktól származnak e rizses tasakok! - Ezzel kirakta elé az elefántrakománynyi rizses tasakot. A Magasztos sorra kezébe vette a rizses tasakokat, és mindegyikről hibátlanul megmondta, hogy melyik sákja családból származik: „Ez Sákja Nándikáé, ez Sákja Kajáé, ez Sákja Kámarucsié,” és így tovább. Eztán már Sákja Mahánáma és a többiek is mind elhitték, hogy a Magasztos mindent lát a buddhaszemével, és azt gondolták: „Biztos igaz az is, amit a Magasztos az életváltás mikéntjéről mondott.” Elismerően szóltak a Magasztoshoz:
Buddhaszemeddel mindent látsz,
Nem beszélsz félre, mint a világiak,
Sákják városa összes lakosának
Rizses tasakját beazonosítottad.
Hogy mi történik a halál után,
Azt a világ rosszul tudja.
Amit a Magasztos mond, úgy igaz,
Hódolunk Néked, Mindenlátó!
Így dicsőítették, majd elhallgattak.
Ezután atyja, a nagykirály, így szólt hozzá:
- Magasztos, kérlek, mondd el, mit tehetnek, hogy boldogsághoz jussanak azok a lények, akik jóvátehetetlen vétkeket és más erénytelen cselekedeteket követtek el, és meg kell tapasztalniuk azok elviselhetetlen következményeit?
A Magasztos erre így szólt:
- Ó nagykirály! Ha azok a lények, akik jóvátehetetlen vétkeket és más erénytelen cselekedeteket követtek el, valóban hisznek a következményekben, és őszintén feltárják bűneiket, akkor megtisztulhatnak. Ha a haláluk idején megbánják, amit korábban tettek, tisztelettel köszöntik a buddhákat és bódhiszattvákat, és menedékért fordulnak hozzájuk, megtisztulhatnak a bűneiktől, és akár magasabb létformákba is születhetnek. Ne gondoljátok, hogy nincs következő élet! Ne véljétek úgy, hogy az újraszületést a Teremtő, a saját szeszélyünk, vagy a véletlen okozza! Ne kötődjetek világi örömökhöz, se a szamszárához!
Ó nagykirály! Amikor valaki e világról odaátra távozik és újraszületik, nem valami állandó megy át a következő életbe. Nem szűnik meg semmi, és nem válunk semmivé. Ok nélkül nem történik semmi, így véletlen keletkezés sincs. Nem is valamely alkotó-teremtő hozza létre, hanem összegyűlt okok és feltételek, tettek és bántó érzelmek hatására születünk újra. Így szemléljétek!
Erre a nagykirály így szólt:
- Ó Magasztos! Nehéz megérteni, hogy amikor az élőlények meghalnak és újraszületnek, semmi állandó nem megy át, nem szűnik meg semmi, nem véletlenül történik, nem is valamely teremtő okozza a következő életet, mégis létrejön. Vannak-e erre megfelelő példák?
A Magasztos erre így szólt:
- Ó nagykirály! Nyolc példa illik erre: (1) a mesterről tanítványra szálló tanítás példája, (2) az egyik mécsesről meggyújtott másik mécses példája, (3) a tükörben megjelenő tükörkép példája, (4) a pecsétről a pecsétlenyomat és rajzolat keletkezésének példája, (5) a gyújtóüvegtől a tűz keletkezésének példája, (6) a magból kihajtó csíra példája, (7) a savanyúság említésére a szájban összefutó nyál példája, és (8) a szikláról visszaverődő visszhang példája.
Ó nagykirály, mind a nyolc példa azt szemléleti, hogy a korábbi élet a nélkül hozza létre az utóbbit, hogy bármi állandó átmenne egyikből a másikba; valamint azt, hogy az utóbbi nem ok nélkül jön létre az előzőből, és közben nem szűnik meg semmi.
Ó nagykirály, emellett mindegyik példa létrejöttéhez három feltétel együttes megléte szükséges. (1) A tanítás elhangzásához és megértéséhez a mester és a tanítvány, valamint mindkettejük érzékszerveinek épsége szükséges. (2) A mécses létrejöttéhez a vaj, a kanóc és az edény együttes megléte szükséges. (3) A tükörkép megjelenéséhez a tiszta tér, az arc és a tükör együttes megléte szükséges. (4) A pecsétlenyomat és rajzolat létrejöttéhez a pecsét, egy agyagtömb és egy ember kézerejének együttes megléte szükséges. (5) A tűz keletkezéséhez az üveg, a napsugár és a gyújtós együttes megléte szükséges. (6) A csíra létrejöttéhez a mag, a termőtalaj és a nedvesség együttes megléte szükséges. (7) A nyálképződéshez a só, a sósvíz ivásának tapasztalata, valamint a savanyúság említésének együttes megléte szükséges. (8) A visszhang keletkezéséhez az emberi hang, egyéb erős hang hiánya, valamint a sziklafal együttes megléte szükséges.
Ó nagykirály! (1) A mester ezt az életet, a tanítvány a következő életet, a tanítás pedig a tudat megfogantatását példázza. (2) Az egyik mécses ezt az életet, a másik a következőt, annak meggyújtása az előzőről pedig azt példázza, hogy semmi állandó nem megy át az egyikből a másikba. A későbbi keletkezése a korábbiból azt példázza, hogy nem ok nélkül jön létre. (3) A tükör azt példázza, hogy e jelenlegi élet meglétéből következik a következő élet. Bár semmi nem megy át innen amoda, mégis van következő élet. (4) A pecsét azt példázza, hogy következő életünkben az itt, ebben az életünkben végrehajtott tetteinknek megfelelően születünk újra. (5) A gyújtóüveg azt példázza, hogy a lények haláluk után nem feltétlenül ugyanabba a létformába születnek újra. (6) A mag azt példázza, hogy semmi nem szakad meg és nem is ér véget. (7) A savanyúság említése azt példázza, hogy az átélt-megtapasztalt tetteink révén születünk újra. (8) A visszhang azt példázza, hogy az okok és feltételek együttes megléte nyomán, más akadályozó körülmény nemléte esetén születünk újra következő életünkben, mely a jelenlegivel nem azonos, de nem is különbözik attól.
Ó nagykirály, a nyolc példa egyike sem mérvadó önmagában. Ha bármelyiket önmagában tanítanám, akkor azok, akik szerint a Teremtő, a saját szeszélyünk, vagy a véletlen folytán jövünk létre, a következőképpen bírálhatnák „Gótama remete” szavait:
(1) A tanítás példája szerint a tudat a nélkül mehetne át a következő életbe, hogy itt a test és a tudat kettévált volna. Ennek cáfolatára hangzik el a többi példa. (2) A mécses példája szerint a testi-tudati összetevők egyszerre létezhetnének ebben az életben és a következőben is. Ennek cáfolatára hangzik el a többi példa. (3) A tükör a hasonlóság példája, tehát eszerint a nyomorék mindig nyomoréknak születne, a fehér fehérnek, és így tovább. Ennek cáfolatára hangzik el a többi példa. (4) A pecsét példája szerint az isten halála után biztosan istennek, az ember embernek születne, és így tovább. Ennek cáfolatára hangzik el a többi példa. (5) A gyújtóüveg a különbözőség példája, tehát eszerint az erényességgel rosszabb létformát, az erénytelenséggel magasabb létformát is el lehetne érni. Ennek cáfolatára hangzik el a többi példa. (6) A mag példája szerint egy tudatból akár több tudat is származhatna. Ennek cáfolatára hangzik el a többi példa. (7) A savanyúság az átélt tapasztalat példája, tehát eszerint az isteni múlttal rendelkezők erényes tettek végrehajtása nélkül is újra istennek születnének, az alacsonyabb létformabeli múlttal rendelkezők pedig erénytelen tettek végrehajtása nélkül is alacsonyabb létformába születnének újra. Ennek cáfolatára hangzik el a többi példa. (8) A hang a cselekvő alanyt példázza, tehát eszerint nem különféle okokból és feltételekből származna az újraszületés. Ennek cáfolatára hangzik el a többi példa. Ezért tanítok nyolc példát.
Ó nagykirály! Nem az élet megszakadásával kerülünk újabb születésbe, mert nem ér véget és nem szűnik meg semmi. Nem is egy állandó, ténylegesen létező, jelenlegi élet sérülése nélkül születünk újra. Nem is ezen életünktől függetlenül születünk újra a következőbe. Nem a saját kívánságunknak megfelelően születünk újra. Nem is azáltal, hogy a Teremtő vagy valaki más segítségével kívánunk magasabb létformába kerülni. Nem is azáltal, hogy magasabb vagy alacsonyabb létformába óhajtunk újraszületni. Nem is azáltal, hogy bármiféle cselekvés nélkül, mindenfajta októl és feltételtől függetlenül kívánunk újraszületni. Azt sem valljuk, hogy miután e test elpusztul, a halál után semmi sem létezne. Azt sem valljuk, hogy az ember a halála után változatlanul a halál birodalmában tartózkodik, és ezért ideát bármit is cselekszik, nem születik újra. Nem valljuk, hogy a tudat újraszülethet anélkül, hogy a jelen életbeli tudata véget érne. Azt sem valljuk, hogy a testi-tudati összetevők egyidejűleg létezhetnek ebben az életben és a következőben. Az sem igaz, hogy a nyomorék feltétlenül nyomorékként, a fehér pedig fehérként születik újra. Azt sem valljuk, hogy az elhalálozott isten feltétlenül istenként, az elhalálozott ember pedig emberként születik újra. Azt sem valljuk, hogy erényességgel rosszabb létformát, erénytelenséggel pedig magasabb létformát el lehetne érni. Az sem igaz, hogy egy tudatból akár több tudat is származhatna. Az sem, hogy erényesség nélkül istennek, erénytelenség nélkül pedig alacsonyabb létformába lehetne születni. Az sem, hogy a születést egy cselekvő alany (vagy teremtő) hozza létre.
Hogy ezek miért nem igazak? (1) Azok tévedésének eloszlatására, akik azt hiszik, hogy a tanítás példája szerint újra lehet születni anélkül, hogy a jelenéletbeli tudat véget érne, a mag példáját tanítom. Ha a mag nem rongálódna meg, miközben a csíra megszületik, akkor igazuk lenne az önvalót hirdetőknek. Ám a mag tönkremegy, megváltozik és valami mássá alakul át, ahogy a csíra megszületik. (2) Azok tévedésének eloszlatására, akik azt hiszik, hogy a mécses példája szerint a testi-tudati összetevők egyidejűleg létezhetnek ebben az életben és a következőben, mert ha az egyik mécsesről meggyújtjuk a másikat, mindkettő tovább ég, a hang példáját tanítom. A visszhang nem szólal meg anélkül, hogy az ember ne adna ki hangot. Ám ahogy nem azzal egyidejűleg szólal meg, a testi-tudati összetevők sem létezhetnek egyidejűleg. (3) Azok cáfolatára, akik a tükör példája alapján a hasonlóság miatt azt hiszik, hogy a nyomorék csak nyomorékként születhet újra, a gyújtóüveg példáját tanítom, mert a gyújtóüvegtől valami egészen más: tűz keletkezik. (4) Azok tévedésének eloszlatására, akik szerint a pecsétnyomó példája alapján az elhalálozott isten feltétlenül istenként, az ember pedig emberként születik újra, a tanítás átadásának példáját tanítom, mert a mester példázza ezt az életet, a tanuló a következőt, és a kettő különböző: a mester nem a tanítvány, a tanítvány pedig nem a mester. (5) Azok tévedésének eloszlatására, akik szerint a gyújtóüveg példája alapján, mivel a különbözőséget példázza, erényességgel alacsonyabb létformába, erénytelenséggel magasabba lehet kerülni, a mécses példáját tanítom. A mécsestől nem másfajta mécses származik, hanem ahogy a mécsesből mécses, úgy erényességből szükségszerűen magasabb, erénytelenségből pedig alacsonyabb létforma jön létre. (6) Akik a mag példája alapján azt hiszik, hogy a tudat szaporodik, azok tévedésének eloszlatására a pecsétnyomó példáját tanítom, mert a pecsét rajzolatától az agyagtömbön ugyanolyan rajzolat keletkezik, nem pedig másmilyen. (7) Azok tévedésének eloszlatására, akik szerint a savanyúság példája alapján az isteni múlttal rendelkezők erényes tettek végrehajtása nélkül is mindig istennek, az alacsonyabb létformabeli múlttal rendelkezők pedig erénytelen tettek végrehajtása nélküli is mindig alacsonyabb létformába születnek, a tükör példáját tanítom; mert ahogy a tükörben az archoz hasonló kép jelenik meg, úgy az erényesség és erénytelenség is önmagához hasonló gyümölcsöt terem. Ha fordítva lenne, az nem lenne ésszerű. (8) A hang példája nem egy teremtő műveletre utal. Azok tévedésének eloszlatására, akik szerint, ahogy emberi hang kiejtése nélkül nem keletkezne visszhang, úgy élőlények sem születhetnének, ha nem valamely teremtő hozná létre őket, a savanyúság példáját tanítom; mert ahogy a korábban elfogyasztott étel-ital említésére összefut a nyál a szánkban, úgy a korábban elkövetett-átélt tetteink és bántó érzelmeink miatt kerülünk újabb születésbe.
Ó nagykirály! Ezt kell tudni az élőlények életéről, haláláról és újraszületéséről.
Így szólt a Magasztos, mire az egész gyülekezet örvendezett és fennen dicsőítette. Itt végződik az életváltás mikéntjéről szóló tanítóbeszéd.
A szöveg a tibeti Kangyurban, a Buddhának tulajdonított kinyilatkoztatások gyűjteményében található. A pekingi kiadásban a 974. számú szöveg. Megegyezik az MTA Keleti Könyvtárában található Kőrösi Csoma Sándor gyűjtemény 12. számú szövegével.
