Itt bevándorló — otthon osztályidegen.
Nincsen hely — hiába keresem
Ez átkos földtekén a pontot,
Hol atomjára bontott
Lelkünk nem pásatázza vád!
Ártatlan ítéltjei a Sorsnak,
Kiket dühödt túlerők sodornak
Céltalan célok felé tovább.
Csúfoló újjal mutat a Szerencse ránk,
Kárörömet röhögnek a szelek,
Gyümölcstelen, szűkmarkú nyarak,
Csontvelőt dermesztő szelek
Fújják gyökértelen létünk dallamát!
Vagyunk éneklői bujdosó daloknak,
De a hősi hangzatok mögött
Néha pityergőn dalolnak
Bölcs dalok, mik anyajóságú
Ritmusok felé hajolnak
Keresve vigasz-melódiát!
De életigényünk a Sors lefricskázza
Elbocsájt most közömbös hidegen.
És meztelen lelkünkre gúnnyal tetoválja:
ITT bevándorló — OTTHON osztályidegen! |
