| |
Tarr Bence László
A Toradzsák temetkezési szokásai
— Toraja Death Rites —
1999. |
Word formátumban [« word ]
|
Köszönetemet szeretném kifejezni feleségemnek Modrovics Krisztinának, kitartó együttműködéséért, aki nélkül nem születhetett volna meg jelenlegi munkám.
Ajánlom ezt a munkát, minden tanáromnak, elsősorban Vargyas Gábornak, aki megismertette velem az antropológiát, Boglár Lajosnak, aki jellemével és munkájával végig inspirált, és Sárkány Mihálynak, aki nélkül sosem vált volna belőlem valódi antropológus.
Mind ezen túl, az egész munkámat Bodrogi Tibor emlékének ajánlom.
Bevezetés
Egy pár szóban a dolgozat keletkezésének okáról és körülményeiről szólnék. Jómagam lassan tíz éve foglalkozom a különböző ázsiai népek kultúráival, de miután Ázsia igen csak nagy kontinens, ezen belül elsősorban közép- és dél-Ázsiára szakosodtam. Elsősorban az indo-tibeti régió vallási szokásaival foglalkozom, és eredeti terveim szerint a hindu temetkezési szokásokból szándékoztam szakdolgozatot készíteni. Két antropológus kollégámmal 1998 nyarára terepmunkát készítettünk elő észak-Indiába, ami részükről meg is valósult, de anyagi okokból én itthon kellett, hogy maradjak. A temetkezési szokásokra vonatkozó általános szakirodalom olvasgatása között találkoztam néhány szakcikkel, amely felkeltette érdeklődésemet a toradzsák iránt. Ez az érdeklődés az elmúlt másfél év alatt, a számos leírás elolvasásának hatására annyira elmélyült, hogy mikor az idei év tavaszán megteremtődtek az anyagi feltételek egy tisztességes terepmunka végzéséhez, nem Indiába, hanem Szulavézi szigetére repültem, hogy a toradzsák között végezzek terepmunkát.
Számításaim várakozásomat felülmúlóan jól sikerültek. Az idén nyáron teremtődött politikai instabilitás miatt, rendkívül alacsony számban látogatták turisták Tanatoradzsát, és a temetési szertartások is később kezdődtek, aminek köszönhetően az ott töltött rövidke két hónap alatt számtalan alkalommal volt alkalmam a temetési szertartásokon résztvenni. A terepmunkám során használt módszerek a szokványosak voltak: különböző informátorokat kerestem, és több életinterjút, illetve számos mélyinterjút készítettem. Az interjúk elsősorban az egyes családoknál nemrégiben lezajlott, illetve éppen történő temetési szertartásokra irányult. Az interjúk készítésénél, kulcsinformátorom Mika Parubak segített nekem, aki a Tanatoradzsában töltött időm alatt, mindvégig rendkívül sokat segített. Kommunikációs nyelvünk az angol volt, amit nem csak ő, hanem családja több tagja is megbízhatóan beszélt. Terepmunkám alatt végigjártam a Kuarlesz nevű hegylánc, és a Latimodzsong hegyvonulat által határolt központi területeket, ahol a toradzsák többsége lakik. Nem jutottam el sajnos a nyugati-toradzsák által lakott Mamasza-völgybe, miután a rendelkezésemre álló idő (és főleg pénz) túlságosan kevés volt. Igyekeztem minél alaposabban dokumentálni a toradzsák temetkezési szokásait, így jelentős képanyaggal illusztrálom a dolgozatom. Ez a gyűjtött képanyag, a dolgozat fontos részét képezi, és tartalmilag mindig az adott témát illusztrálja. A dolgozatban nyomtatásban megjelenő összes felvételt saját magam készítettem, kivétel , amiket külön megjelölök.
A személyes tapasztalatok ellenére a dolgozat nem személyes élménybeszámoló, hanem a toradzsák temetési szertartásairól írt komoly tanulmány. Igyekeztem a személyes fennhangot kihagyni a dolgozatból és a Bevezetőt követően teljesen elhagyni. A dolgozat két fontos kiegészítő része az illusztrációs fotóanyag, illetve a dolgozat végén található szójegyzék, amelynek megírását szükségesnek éreztem, és amelyik segít kiigazodni a rengeteg idegen toradzsa szó között. Mint ilyen, ez a szójegyzék az első olyan magyar nyelven írt enciklopédikus szógyűjtemény, amely egy helyen említi és magyarázza a toradzsák vallási szokásaihoz tartozó összes releváns fogalmat. Remélem örömmel veszik kézbe ezt a munkát, amelynek elkészítése sok-sok örömet és bosszúságot okozott nekem.
Tisztelettel:
Tarr Bence László
1999 Október 26, Budapest.
[« tartalom ]
I. A TORADZSÁK ETNOGRÁFIAI LEÍRÁSA
I.1) A toradzsák földrajzi elhelyezése
I.1.1) Földrajzi adottságok
A toradzsák a maláj szigetvilág egyik legnagyobb szigetcsoportjának, a nagy Szunda szigeteknek egyikén, Szulavézin laknak. Szulavézi, közismertebb nevén Celebesz, Indonézia öt legnagyobb szigete közül az egyik és Borneó délkeleti partjaitól kb. 400 km-re keletre, Pápua Új Guinea északnyugati partjaitól pedig kb. 1000 km-re nyugatra található. Földrajzi szempontból Celebesznek három jellegzetes félszigetből áll, amely három öblöt határol, a Tomini-t – amelyik a legnagyobb – északkeleten, a Tolo-t keleten és a Bone nevezetűt délen. Teljes területe, a környező apróbb szigetekkel együtt 227 654 km². Vulkanikus eredetű sziget, miután pontosan az Ausztrál és az Ázsiai tektonikus lemezek határán, a törésvonalak felett helyezkedik el. Legöregebb kőzetrétegeit 65 millió évesre becsülik. A jelentős vulkanikus tevékenység miatt számos hegy csúcsosodik rajta; legmagasabb vulkanikus hegye a Rantekombola, ami 3455 méter magas. Magasan fekvő hegyi tavai közül a Tovuti, a Poszó, és a Matana a legfontosabb amelyek közül a Matana a legmélyebb: 590 méter mély.
Celebesz neve először a portugál gyarmatosítókon keresztül jut el az európaiakhoz, akik a fűszer-kereskedelem feletti monopol hatalmukat féltve 1512-ben érkeztek a szigetre. Ennek ellenére csak 1607-ben épült meg az első fehér gyarmatváros Szulavézin, mégpedig a hollandok által létesített Makaszár (mai Udzsung Pandang) formájában. A Celebesz név eredete nem pontosan ismert. Egyik lehetséges magyarázat a bugi eredetű szelihe vagy szelire szavakból való származtatás, ami ‘tengeri áramlatot’ jelent, vagy jöhet az ugyancsak bugi eredetű szi-lebi szóból, amelynek jelentése: ‘több sziget’. Mások szerint a Klabat szó torzult változatáról van szó, ami egy északi vulkán neve, a minahaszák területén. A Szulavézi modern név valószínűleg a szula (sziget) besi (vas) szavakból ered, ami arra utalhat, hogy itt Celebeszen található délkelet-Ázsia legnagyobb vaskészlete, a Matanó nevű tó vidékén.
Földrajzilag négy területi egységre osztják: Sulawesi Selatan (Dél-Celebesz), Sulawesi Tengah (Közép-Celebesz), Sulawesi Utara (Észak-Celebesz), Sulawesi Tenggara (Délkelet-Celebesz). A toradzsák a sziget déli félszigetének északi részén, Dél-Szulavézi és Közép-Szulavézi peremterületein, a hegyekkel határolt magasföldön laknak. Ezt a területet nevezik Tanatoradzsá-nak.[1] Tanatoradzsa legalacsonyabb pontja a Lebannu nevű folyó völgye, amely 300 méteren fekszik, míg a legmagasabb pontja a Telando-Lando hegy csúcs a Rindingallo nevű tartományban, amely 2884 méter magas. A két központi nagyobb település, Rantepao és Makale 755 méter magasan fekszik egy hegyekkel körülzárt síkon. Nyugatról a Kuarlesz nevű hegylánc, keletről a Latimodzsong hegyvonulat határolja. Tanatoradzsa összterülete 3205.77 km². 1985-ös adatok szerint Szulavézi lakossága 11 552 917 fő, amelyből 1995-ös helyi adatok szerint 367 371 toradzsa.[2]
I.1.2) Klimatikus viszonyok
Celebeszt az egyenlítő pontosan a közepénél metszi, aminek következtében a trópusi égövbe esik. Azonban magas hegyei miatt elkülöníthető évszaki időjárás jellemzi: van egy keleti monszun, amit elsősorban a magas hegyekből érkező esők okoznak a keleti partvidéken; ez júniustól szeptemberig tart. Ezen kívül van egy másik monszun is, decembertől márciusig, amit a tenger felől érkező esők okoznak. Az esők területi eloszlása azonban nem átlagos. A legmagasabb évi átlagos csapadék pont a toradzsák lakóhelyén, Dél-Szulavézi északi területén esik; itt Rantepao-ban évi átlagban 4060 mm-ert mérnek, míg Palu-ban, az észak-nyugati part egyik völgyében mindössze 530 milliméter esik. A nyugati parton leginkább december tájékán esik a legtöbb eső, míg a délkeleti félszigeten csak májusban tetőzik az esős évszak. Az egyenlítőhöz való közelség miatt az átlaghőmérséklet viszonylag konstans, de a topográfiai eltérések miatt széles skálán mozog. A partvidéken 26 –30 C° fok az állandó hőmérséklet, míg a toradzsák területén, a magasföldeken kb. 20-25 C°, ami este akár 15-20 C° fokra is leeshet. Makale-i adatok szerint az eddig mért legmagasabb hőmérséklet 26 fok volt, míg a legalacsonyabb 14 C° fok. Itt Tanatoradzsában a levegő elég párás, az eddig mért maximális páratartalom 86%, míg a legalacsonyabb 82% volt.
I.1.3) Flóra és Fauna
A sok esőnek köszönhetően Szulavézi nagy részét még mindig trópusi esőerdő borítja, flórája leginkább a Fülöp-szigetekére hasonlít, nyugaton inkább ázsiai, keleten azonban inkább Ausztrália növényvilágát láthatjuk viszont. Faunája egyedelül álló, az itt őshonos 127 állatfaj 67%-a csak itt Celebeszen található meg, és ha leszámítjuk ebből a csak itt élő 62 denevérfajt, akkor a csak itt őshonos emlősök aránya 98%-ra ugrik. Ezek közé tartozik pl. a babirusza, az őzdisznó, a fekete-bóbitás pávián, vagy az anoa, a törpe bivaly. A földrajzi közelség, és annak ellenére, hogy klimatikus és topográfiai szempontból teljesen megegyeznek, Celebesz flórája és faunája olyan mértékben különbözik a vele szomszédos Borneóétól, hogy az 1850-es években az angol földrajztudós, Alfred Wallace komoly elméletet állított fel, amely szerint az indonéz szigetvilágot egykoron keleten és nyugaton két teljesen különálló állatvilág népesítette be. Levelei ösztönözték Darwint arra, hogy maga is hasonló megfigyeléseket végezzen, ami mint tudjuk oda vezette, hogy 1859-ben megírja ‘A fajok eredetéről’ című híres könyvét. Pont Szulavézi egyedülálló növény és állatvilága miatt tette Wallace Celebeszt, etológiai szempontból Ázsia és Ausztrália határvonalává. A Wallace féle vonal Celebeszt és Lombokot a kelethez, míg Borneót és Balit a nyugathoz sorolta. A nyugati szigetekről úgy tartotta, hogy egykor az ázsiai kontinenshez tartoztak, míg a keleti szigetek az ausztrál kontinensről szakadtak le. Celebeszt azonban annyira különlegesnek tartotta, hogy úgy vélte ez valójában valahogyan mindkettőhöz kell, hogy tartozzon. A mai földrajztudósok ezt a vonalat kicsit keletebbre teszik, ami persze azon múlik, hogy mely állatcsoportokat vesznek számításba. Ez a Lydekker féle vonal, Malukutól és Timortól keletre húzódik; jelezve ezzel az ausztrál fauna legnyugatibb határvonalát. Ezzel együtt Wallace vonalát továbbra is szem előtt tartják, mint az ázsiai fauna legkeletibb határvonalát.
Tanatoradzsa flórája csak annyiban tér el Dél-Szulavéziétől, hogy a magasabb fekvés miatt az igazán trópusi növények itt nem találhatók meg. A magas páratartalom miatt elsősorban a bambusz érzi itt jól magát. Míg régebben szinte a terület egészét beborították a bambuszerdők, addigra ma már csak 161 627 hektárt borít erdőség. A kormány nemrégiben elkezdte a kiirtott területek erdősítését. A pusztuló erdőség miatt a vadállomány jórészt eltűnt a területről, néhány egzotikus madár és denevérfajt leszámítva. Személyes tapasztalataim alapján ez a rovarvilágra egyáltalán nem igaz. A haszonnövényekről és a haszonállatokról a következő fejezetben szólok részletesen.
I.1.4) Gazdasági viszonyok
Gazdasági szempontból déli félsziget és az északi félsziget csücske a legfejlettebb. Dél-Szulavézin rizst, kukoricát, babot, kasszavát és jamot termelnek; emellett helyenként dohányt és kávét is. Ezen túl, a tengerpartok mentén sót nyernek ki az óceánból és természetesen sokat halásznak. A Tempe és Szidenreng nevű tavak vidékén még gabonát is termesztenek, de ez általánosságban nem jellemző Dél-Szulavézire. A nyugati parton fekvő Pare-Parétől keletre, a Szavitó folyón még egy vizi erőmű is épült. Az észak-keleti területeken gazdasági szempontból főleg az erdőgazdaságuk és a kénbányászatuk miatt fontos.
A kelti félsziget gazdasági szempontból fejletlen, alacsony populációja és a földművelés hiánya miatt. Éppen ezért pont Délklet- Szulavézi és Közép-Szulavézi áll a kormány áttelepítési programjának középpontjában. Ide próbálják a túlnépesedett jávaiakat és balinézeket letelepíteni.
Tanatoradzsában a populáció nagy része földművelésből tartja fenn családját, bár a toradzsák kultúrája hagyományosan nem földművelő kultúra. A rizstermesztést a holland gyarmatosítók ismertették meg a toradzsákkal a század elején, gondolván, hogy a földművelő életforma pacifikálja a korábban fejvadász nép hírében álló vad toradzsákat. A rizstermesztés, a kedvező párás és csapadékban gazdag klíma miatt széles körben elterjedt és mára az őserdő helyét szinte mindenütt átvették a teraszos rizsföldek. A helyi statisztikai adatok szerint a toradzsák közel 90%-a él a rizstermesztésből, 10%-uk állami tisztviselő és kevesebb, mint 1%-uk kereskedésből tartja fenn magát. A rizs mellett egyéb fontos haszonnövényeket is termesztenek: kukoricát, mogyorót, szóját, kasszavát és édesburgonyát; a zöldségek közül pedig: káposztát, hagymát, paradicsomot, fokhagymát és csilipaprikát. A magasabb hegyek oldalán, pl. a Telando-Lando hegy lankáin a magasabb fekvés miatt hűvösebb van, itt főleg fűszernövényeket, például szegfűszeget, szerecsendiót, vaníliát termesztenek, de kávét és avokadót is. A Tanatoradzsában termesztett kávé, állítólag Indonézia legjobb kávéfajtája. Az évenkénti termés körülbelül pont annyi, amennyi a család fenntartásához elég, így nem sok többletük származik amivel kereskedhetnének. Az egyhangú táplálkozást azzal színesítik, hogy az elárasztott rizsföldekbe, vagy apró mesterséges tavakba halakat telepítenek; elsősorban különböző aranyhal fajtákat. 1994-es adatok szerint a toradzsák egy év alatt átlagosan 148 93 tonna halat ‘termelnek’ a tavacskáikban, azonban a hivatalos álláspont szerint ezek egészségügyi szempontból nem alkalmasak otthoni fogyasztásra. Azzal együtt, hogy Palopo-ból rengeteg szárított halat ‘importálnak’ a bugi kereskedők, a toradzsák bátran és előszeretettel fogyasztják saját halacskáikat.
A növénytermesztés mellett számottevő az állattenyésztés. Minden földművelő család egyben állattartó is, elsősorban bivalyokat és disznókat, ritkábban tehenet, esetleg lovat vagy kecskét tartanak. Az 1994-es tartományi felmérés alapján: 44 640 bivaly, 576 346 disznó, 4 935 tehén, 3 493 ló és 5 447 kecske volt Tanatoradzsában. Ezeket a haszonállatokat azonban nem kizárólag a húsukért tartják, hanem mert a különböző szertartásokhoz – elsősorban a temetési szertartásokhoz – köthető kötelező ajándékcserében fontos szerepet játszanak. Ezért ezeket az állatokat profán célokból sohasem vágják le, kizárólag az egyes szertartásokon ölik le őket. Táplálkozásuk az év kilenc hónapjában elég egyhangú, miután gyakorlatilag csak rizst és halat, alkalmakként csirkét fogyasztanak. Az év három hónapjában jutnak csak rendszeresen húshoz, amikor is a temetkezési szertartások miatt ezrével ölik le a disznókat és bivalyokat.
Természetesen a kereskedelem központja a piac, amely minden reggel van a nagyobb települések központjában. Itt adják el a toradzsák az esetleges felesleges terményeiket. Ezen a piacon gyakorlatilag minden hétköznapi fogyasztási cikk megtalálható, a műanyag lavórtól, a cigarettán át az élelmiszerekig. Egy kiló rizs ára 700 – 1000 rúpia között mozog, ami kb. 26-37 forintot jelent.[3] E mellett azonban van egy sokkal nagyobb és sokkal fontosabb bivaly és disznó piac amelyet hatnaponta tartanak meg Tanatoradzsa két nagyobb központjában: Rantepao-ban és Makaléban. Ez nem pusztán kereskedelmi célokkal rendezett társadalmi esemény. Ha valakinek pénzre van szüksége, itt adhatja el bivalyait és disznóit. Egy disznó ára az idei nyáron, méretétől függően 300 – 600 000 indonéz rúpia között mozgott, ami kb. 11 000 – 22 000 forintot jelent. Hogy tisztábban lássunk: egy közalkalmazásban álló, jól kereső hivatali tisztviselő havi átlagkeresete 400 – 500 000 rúpia között mozog, ami körülbelül 18 500 forint. Ezen a piacon a figyelem központjában a bivalyok állnak, miután a toradzsák szemében a bivalyoknak nem csak gazdasági, hanem vallási értelemben is kitüntetett szerepe van.[4] Éppen ezért egy bivaly árát szinte lehetetlen megmondani, miután a bivalyok értékét döntően befolyásolja annak fajtája és típusa, amire szellemes osztályozási rendszert dolgoztak ki:
I.1.4.1) A bivalyok kereskedelme és osztályozási rendszere
A bivalyokat legegyszerűbb módon, maguk a toradzsák is színük alapján különböztetik meg, ezért három alapkategóriát határoznak meg.
A leghétköznapibbnak tartott bivaly típus a tedong pudu’, a fekete színű bivaly. Ennél értékesebb, de nem sokkal különlegesebb, a tedong bulán, a fehér bivaly. A legértékesebb, és legkülön-legesebbnek tartott bivaly típus a tedong bonga, a fehér foltos, vagy fehér csíkos fekete bivaly. Ezeken az alaptípusokon belül számos egyéb vonás is befolyásolja egy bivaly értékét. A különböző altípusokat általában hetes csoportokba osztják, miután az aluk todolo-nak, a toradzsák vallásának a hetesség az alapja.
Az egyes bivaly típusok a fenti három alapkategória alapján, piaci értékük szerint a követ-kező sorrendbe állíthatók, a legolcsóbbtól a legdrágább felé haladva:
1. Szamboak: szürke színű, hosszú szőrű. 2. Pudu’ : sötét fekete színű, nagytestű. 3. Todi’: sötét fekete színű, nagytestű, és van egy kis fehér csík a homlokán. 4. Szori: sötét fekete színű, nagytestű, és széles fehér csík van a homlokán. 5. Bonga ulu: fehér a feje. 6. Bonga tengngek: a fején és a farkán fehér foltok és csíkok vannak. 7. Bonga szurak: az egész testét fehér foltok és csíkok borítják.
Ehhez hasonló felosztás persze sokféle létezik, egy másik rendszer alapján, amelyet Amir Achin ismertet könyvében,[5] a bivaly színén kívül a szarvak alakját is figyelembe veszik. Ez alapján a bivalyok típusai szín szerint a következők: |
tarangga tedong pudu’ |
|
Bonga ulu a Rantepao-i bivalyvásáron. |
1. Bolong: teljesen fekete színű.
2. Lotong: világos fekete színű.
3. Todi’: fehér folt van a két szarva között.
4. Bonga ulu: teljesen fehér a feje.
5. Bonga ringgi’: teljes testét gyönyörű fehér foltok és csíkok díszítik. (Ez a legértékesebb fajta.)
6. (Tedong) bulán: teljesen fehér.
7. Bangi’: szürke színű.
Ezen kívül veszik figyelembe a különböző szarvtípusokat, amelyből a szent hetességtől eltérően, csak hatot különböztetnek meg:
1. Pampang: a két szarv egyenes vonalban a két oldalra mered, csak a szarvak legvége áll felfelé. 2. Tarangga: a két szarv szimmetrikusan, ívelten felfelé görbül. 3. Talipu’: a két szarv szimmetrikusan, ívelten felfelé görbül annyira, hogy végeik majdnem összeérnek. 4. Balloko’: a két szarv, a fej egyenes tartása mellett hátrafelé dől. 5. Szokko: a két szarv lefelé görbül. 6. Tekken langi’: az egyik szarv a földre, a másik az égre mered. |
Az egyszerűbb megértés kedvéért, az egyes szarvtípusokat táblázatba foglaltam:
 |
Mindezek a felsorolt tényezők befolyásolják egy bivaly árát. Ezek alapján egy tarangga bolong tedong pudu’, azaz egy fekete színű, ívelt szarvú bivaly átlagos ára 3 – 4 millió rúpia, azaz kb. 150 000 forint, míg egy tallipu’ balloko’ bonga szurak, azaz egy szépen ívelt dőlt szarvú teljesen fehér foltos bivaly ára akár 25 – 30 millió rúpia is lehet, ami kb. 900 000 – 1 millió forint. Ez egy nagyon jól kereső, jómódú állami tisztviselő 5 évi keresetének felel meg. (Havi 500 000 rúpiával = 18 500 forint / hóval számolva.) Ennyi pénze gyakorlatilag senkinek sincs. Még a hétköznapi fekete bivalyokat sem tudnák ennyi pénzért megvenni, így a bivalyok tekintetében egy sajátos cserekereskedelem alakul ki, aminek a lényege, hogy a bivalyok gyakorlatilag sohasem váltódnak pénzre. Vagy elcserélik őket, vagy a temetési szertartások szokásrendjében szereplő kötelező ajándékcsere keretében cserélnek gazdát. A teoretikus árukat mindenki tudja és fejben is tartja, valójában azonban sosem váltódnak pénzre. Egy igazán értékes bivalyt magas ára miatt persze lehetetlen is eladni, ezért az ilyen állat inkább presztízsnövelő szerepet játszik. Akinek ilyen van, az nagyon ‘gazdag’, csak történetesen sosem tudná pénzé váltani gazdagságát. Az ilyen állatokat rendszerint a gazdag családok temetésein áldozzák fel, ami az ajándékozót és családjának kiemelt társadalmi rangot biztosít. A temetési szertartásokon, a bivalyok játsszák a legfontosabb szerepet, amiről azonban majd a III. fejezetben lesz szó részletesen.
 |
Eladásra váró tedong a Rantepao-i bivalyvásáron.
I.1.4.2) A turizmus, mint gazdasági tényező
Tanatoradzsát 1970-ben nyitották meg a tömegturizmus számára, és a 70-es évek közepe óta folyamatos mértékben növekszik a Tanatoradzsába látogatók száma. 1981-ben, még csak 5 801 külföldi látogatta meg, tíz év múlva 56 565-en. A többségük Franciaországból (20 870), Németországból (11 465) és Hollandiából (11 448) jött. Mindemellett 204 987!!! indonéz turista járt itt egyetlen év alatt. A számok az elmúlt évtizedben csak növekedhettek, bár a ’98 óta tartó politikai válság miatt – főleg az idei évben – jelentős mértékben visszaesett Indonézia és így Tanatoradzsa látogatottsága is. Az idén, a politikai bizonytalanság nagymértékben befolyásolta a toradzsák hétköznapjait is, miután a temetési szertartásaikat a június 11-én tartott választások miatt csak később, július elején kezdték. Ugyanis attól féltek, hogy ha nem az ellenzéki reformpárt, a PDI (Indonéz Demokratikus Párt) nyer, akkor újra kitör a politikai zűrzavar, zavargásokkal, tüntetésekkel és lincselésekkel, mint arra márciusban volt példa, és akkor a más indonéz szigeteken élő rokonok nem tudnak hazautazni a temetésre. Márpedig egy temetés rangját az is döntően befolyásolja, hogy hány közvetlen rokon (lehetőleg az összes) van jelen. A választások szerencsére békésen zajlottak és Szukárnó lánya, Megavati vezetésével a PDI nyert. A politikai instabilitás miatt azonban az idén, július közepéig, szinte egyetlen turistát sem lehetett látni. A Baliról ideszervezett főleg német turistabuszok szerencsére csak július vége felé kezdtek Rantepao főutcáján görögni.
Az Indonéz kormány turistapolitikája erőszakosan próbálja Tanatoradzsát (és minden egyéb még hagyományos (= egzotikus) kultúrát) dollár-milliókra váltani. A túrizmus mára, Indonézia második legfontosabb bevételi forrása, az idelátogató évi 3 millió külföldivel. Az elsődleges bevételi forrás, a kőolaj és földgáz export, amelyből évi 10 milliárd dollár bevétele származik. A kifogyóban lévő kőolajkészletek miatt a turistaiparnak szánják a helyettesítő szerepet, aminek következtében az Indonéz kormány azt szeretné, hogy a következő években legalább 5 millió külföldi látogasson Indonéziába. Ehhez azonban turistacsalogató egzotikumot kell tálalni, szalonképes csomagolásban, amire alkalmasnak látszanak a toradzsák. Ennek következtében 1991 óta folyamatos állami fejlesztés alatt áll Tanatoradzsa, ami elsősorban az utak építését és aszfaltozását jelenti, illetve a szolgáltatások javítását.
Tapasztalataim alapján, az Indonéz kormány optimizmusa kicsit elhamarkodottnak látszik, és legfeljebb perspektivikusan tekinthető jó beruházásnak, miután ma még, az idelátogató ‘turisták’ többnyire hátizsákos fiatal utazók, akik jórészt diákok és nem nagyon költik a dollármilliókat. Persze rajtuk kívül egy-két nyugati utazási iroda szervezésében érkeznek ide klimatizált buszos, rövidnadrágos tucat-turisták is, akikkel két vagy maximum három nap alatt végigrohannak a ‘látnivalókon’, de ezek arányukat nézve jelenleg még igen kevesen vannak. Az Indonéz kormány szeretné, ha Tanatoradzsa Bali szigetéhez hasonlóan tömegturista-paradicsommá válna, azonban ez valószínűleg nehezebben válik majd valóra, miután az ilyen típusú turistának többnyire fontos, hogy nyaralása tengerparti is legyen, amit hála Istennek itt nem tehet meg. Másrészt a toradzsák kulturális szokásai és főleg a valóban látványos temetési szertartások túlságosan véresek egy európai közízlésen nevelkedett átlagembernek. Így az érdekes formájú hagyományos házakon és az egzotikus növényzeten kívül, egyenlőre nincs nagyon mit mutogatni a tömegturistának.
|
A burake tánc egy toradzsa esküvőn. |
Ennek ellenére a szervezett utak száma is egyre növekszik, aminek következtében az egyes hagyományos kulturális elemek kiemelődnek a többi sorából, és az elegáns szállókban bemutatott ‘tsardas-abend’-ek helyi megfelelőjének keretén belül bemutatódnak, mint ‘a’ helyi kultúra. Ilyen kulturális elem pl. a tánc, amit főleg balinéz ihletésre neveztek ki a helyi kultúra zászlóhordozójának. Balin ugyanis igen nagy kultúrája van a templomi és egyéb táncoknak, amelyek a hindu kultúrában valóban fontos szerepet töltenek be.
Persze léteznek ősi toradzsa táncok[6] is, azonban ezek törzsi körtáncok, amelyek nem túl látványosak; a legismertebb körtánc a ma’bugi’, amelyet aratás után mutatnak be, illetve a temetéseken táncolt ma’badong. Mindkét tánc egymás kezét fogó emberek lassú, ütemes körforgásából áll. Ugyan van ennek egy látványosabb formája az eredetileg harci ma’randing tánc, ami annyiban látványosabb, hogy legalább harci ‘jelmezben’ láthatók a bennszülöttek. Miután ezek egyáltalán nem látványosak, az örömünnepeken (Rambu’ Tuka) bemutatott pa’bone balla’ leánytáncot, illetve annak kicsit jávai mintára feljavított változatát, a burake táncot mutatják be a turistáknak. A pa’bone balla’, mint azt neve is mutatja, valószínűleg Boné-ből származik, ami viszont nem toradzsa, hanem bugi királyság volt...
Az idelátogató szervezett úton érkezőket, azért gyakran elviszik az éppen útba eső esküvőkre és ritkább esetben a temetésekre is. Sem az esküvő, sem a temetés nem zárt ‘rendezvény’, de azért nem is nyitott, és ilyenkor a csoportok messziről nézelődve próbálnak valamit ellesni az eseményekből. Más kérdés, hogy az élelmes családtagok némi ellenszolgáltatás fejében beajánlhatják a látogatókat a családnak, akik ilyenkor a kötelező ajándék elfogadása után már ‘szívesen’ látják a látogatókat. Az esküvői szertartásoknál sokkal nyitottabbak a turisták felé, miután ezeket kevésbé tartják fontosnak, mint a temetéseket. Így ezeken gyakrabban látni turistacsoportokat, bár 30 fős csoportokkal még ezt sem lehet megcsinálni. Ezért a nagyszámú turistacsoportok legfeljebb messziről leskelődhetnek ezeken az eseményeken. |
 |
Hagyományos toradzsa esküvő Rantepaoban, ahol egy turista csoport is jelen volt.
A temetéseken pedig ilyen nagy számban egyáltalán nem vehetnek részt. Néha, a Tallu Lembangna nevű törzsi területen (azaz Makaléban, Mengkendekben és Szangallá’-ban), az igazán gazdag nemeseknek nagyritkán rendeznek olyan hatalmas temetéseket, hogy oda egész Tanatoradzsa elvándorol. Az ilyen temetéseken persze senki sem törődik a lábatlankodó turistákkal. Hétköznapi esetben azonban meg kell ‘vásárolni’ a látogatási jogot, amit csak egyénileg vagy legfeljebb kiscsoportban lehet megtenni. Az idei nyáron egy ilyen beajánlás 30 000 – 50 000 rúpia (1100 – 1850 forint) között mozgott a temetés méretének megfelelően, míg a családnak vitt kötelező ajándék ára ugyancsak ilyen árat jelentett fejenként. Így egy temetkező család sokszor szándékosan elhíreszteli a temetését, annak reményében, hogy a felbukkanó turistáktól a beruházott összeg egy részét visszaszerezze. Ez az üzleti szellem azonban még nem elterjedt, bár vannak olyan toradzsák, akik abból próbálják fenntartani magukat, hogy a temetésekre beajánlják a turistákat.
A fentebbi példától függetlenül, a helyiek számára az idelátogató turisták komoly bevételi forrást jelentenek, akik a 90-es évek elejétől folyamatosan alakították át lakóházaikat turistaszállóvá. Ennek következménye, hogy csak Rantepao-ban 52 'home-stay’ jellegű zimmer frei található. (Makaléban csak hat.) Érdekes azonban, hogy az európai tömegturisták igényeit kielégítő luxusszálló egyetlen sincs, bár a helyiek szerint a Novotel készült beruházni egy szállodára. A szervezett út keretén belül érkező turistákat egy kb. kétcsillagos szálloda várja, amely külsőleg tongkonan-ok, a hagyományos házak mintájára épült. Ebben a ‘luxushotelben’ egy éjszaka ára 270 000 rúpia, azaz 10 000 forint körül mozog, míg egy családnál egy kiadó kétágyas szoba ára 20 000 – 50 000 rúpia, azaz 900 és 1800 forint közt változik. Egyetlen szoba kiadási árából egy család egy hónap alatt megkeresheti egy jólfizetett állami alkalmazott kéthavi fizetését. Általában az ilyen családok nem egy, hanem több szobát is kiadnak. Így pár éven belül el is költöznek eredeti házukból és az egészet turistaszállóvá alakítják; elegendő pénzükből pedig egy új házat építenek. Egész nagycsaládok élnek most már a turistákból; például kulcs informátorom, Mika Parubak egész nagycsaládja is, ahol a nagybátyja 1995-ben szállóvá alakította Rantepao-i házukat. Azóta annyi pénzt keresett, hogy egy vendéglő nyitását is tervezgeti.
A szállókon kívül, a vendéglők nyitása is jövedelmező vállalkozásnak bizonyult, Rantepao-ban legalább 15 európai típusú étkezde épült az elmúlt tíz évben. Egy ilyen étteremben egy átlagos indonéz menü ára 9000 és 15 000 rúpia (300-600 forint) körül mozog, míg a helyi specialitásokért akár 25 000 – 30 000 rúpiát (900-1100 forint) is elkérhetnek. Összehasonlítás végett, egy hétköznapi kifőzdében, amit Indonéziában mindenütt warung-nak hívnak egy átlagos indonéz menü 1700 – 2500 rúpia (60-90 forint). A piac már most teljesen telített, és nagy konkurenciaharc folyik az egyes családi kifőzdék között, pláne az idei szezonban, amikor számottevően kevesebb turista látogatta Indonéziát.
I.1.5) Celebesz vázlatos etnográfiai leírása
Szulavézin az ember legelső nyomaira a Toalia kultúra kőeszközei utalnak. Erről az őskőkorszaki kultúráról azonban vajmi keveset tudunk. A pontosabban leírható legelső kultúrák az ónépek primitív kultúrái. Szulavézi szigetét hét népcsoport telepítette be, akiket mind jól elkülöníthető sajátos kultúra jellemez. Ez a hét ónép: A toalák, a bugik, a makasszárok, a minahaszák, a gorontálok, a mori-lakik és a toradzsák.[7]
A toalák gyakorlatilag belakják az egész szigetet, miután nomád zsákmányolók, akik ritkán hagyják el a sűrű erdőségeket. Saját nyelvük és életmódjuk jellemzi őket. Mára életterük leszűkült Közép-Szulavézi erdős területeire.
A bugik és a makasszárok régi szokásaikból mára szinte semmit sem őrzött meg. Energikus, világosabb bőrű, hajós nép akik megrögzött kalandorok, imádják a versengést, aminek közöttük a legkedveltebb módja a kakasviadal. Érdekes kézművességük van és messze híresek hajóépítő tapasztalataikról. A bugik az egyetlen olyan maláj nép, amely sokáig a hindu vallást követte, és számtalan indiai szokást átvett. 1667-ig, a Holland Kelet Indiai Társaság megérkeztéig ők uralták a sziget délnyugati félszigetét. Ezt követően a hollandok elől menekülve több önálló államot alapítottak főleg a Klang és Szelangor folyók mentén: 1710-ben megalapították a Szelangor nevű bugi államot, és 1722-ben Riau-ban telepedtek le. Megerősödésük után a Holland gyarmatosítók terjeszkedése fenyegetni kezdte hatalmukat, ezért az 1770-es években Szelangor és Riau megtámadta a hollandokat Malakkában. A csata sokáig elhúzódott és csak 1784-ben a bugik vereségével ért véget. A bugik 3 millió 310 ezren vannak, a makasszárok 2 millió 380 ezren. Mindkét nép mohamedán.
A minahaszák a többi ónéptől eltérő testalkatúak: világosabb bőrük, telt ajkuk, távolülő szemük és rövid fekete szálas hajuk van; magasak és erős testalkatúak. Korábban törzsi közösségekben éltek, amelyet egy törzsfő vezetett. Ma már egy patrilineárisan öröklődő falufőnök vigyázza a falvakat. A föld közös tulajdonú, amit a nagycsaládok szükségei szerint osztanak el egymás között. Régebben a toradzsákhoz hasonlatos kasztrendszerben éltek, mára ez már teljesen eltűnt. Már az 1850-es években a portugál katolikus hittérítők befolyása alá kerültek, aminek következtében mára már teljesen áttértek a katolikus vallásra. Körülbelül 1 millióra becsülik a számukat. Ők a leg-‘nyugatiasabbak’, miután településeiket ma már a nyugati falvak mintájára építik: minden faluban van egy iskola és egy templom. Az északkeleti félsziget keleti csücskén laknak, Manado környékén. Velük osztják meg a félszigetet a gorontálok, akik a félsziget középső, déli, illetve nyugati területein laknak.
A mori-lakik Délkelet-Szulavézi magasföldjein laknak.
Mint láttuk a toradzsák Dél-Szulavézi északi peremterületén, a Kuarlesz nevű hegylánc és a Latimodzsong nevű hegyvonulat által határolt magasföldön laknak. Az ő etnohisóriájukról részletes szó esik az I.2-es fejezetben.
A pa’bone balla’ nevű leánytáncot járó fiatal lányok egy Rantepao-i esküvőn.
[« tartalom ]
I.2) A toradzsák etnohistóriája
Miután vallási képzeteik és szokásaik oly összetettek, hogy bármely magaskultúra komplex vallásával vetekedhetnének, a toradzsa népcsoport, délkelet-Ázsia egyik jól ismert és viszonylag jól dokumentált törzsi társadalma. Lakóhelyük Celebesz szigetének középső területén található magasföld, amiről a tőlük déli szomszédságban élő Bugi nemzetség tagjai elnevezték őket. A kb. XVI.sz-i bugi elnevezés, a to- (jelentése: ember) és a riadzsa (jelentése: északi felföldet) szavakból származik, ami felföldi embert jelent.[8] Az elnevezés, mint általában minden olyan amit rivális törzsek adnak egymásnak kezdetben pejoratív fennhangú volt, amit körülbelül a ‘hegyi bunkó’ adhatna vissza. Mára ez a pejoratív fennhang eltűnt, miután a toradzsák már szívesen hívják magukat így. Miután ez egy külső elnevezés valójában több apró népcsoportot takar, akik egy közös területen élnek. A bugik a toradzsák által lakott területeket pedig Tana toradzsának nevezték el, ami csak annyit jelent, hogy a toradzsák földje. Saját nyelvükön földjüket és ezzel együtt magukat is Tondok Lepongan Bulan Tana Matarik Allo-nak hívják, ami körülbelül annyit tesz, hogy ‘az ország, amely olyan kerek, mint a telihold és a nap’[9].
A holland gyarmatosítást megelőző korszakból csak nagyon keveset tudunk a toradzsákról. A legkorábbi nyugati írásos emlék róluk egy Gervaise nevű holland gyarmatosítótól származik 1685-ből, aki feljegyezte, hogy Sziámba toradzsa rabszolgákat hoztak. [10] Ebből arra következtethetünk, hogy kereskedelmi kapcsolat állt fenn, a dél-celebeszi királyságok és a magasföldi toradzsák között, akik rabszolgákkal és kávéval kereskedtek. Cserébe, a déli bugik indiai szöveteket, holland pénzeket és kínai porcelánt adtak, amely később nagymértékben
befolyásolta a toradzsák művészetét. A kereskedelmi kapcsolatokat kisstílű vándorkereskedők bonyolították le a környező bugi királyságokból, amelyet a később azonban monopolizált a déli Luwu királyság. Ez rengeteg háborúsághoz vezetett, amelybe az egyes toradzsa törzsfők is belesodródtak. Ennek ellenére a toradzsák és a bugik között – legalább is a toradzsák szerint – a XVII. Század közepéig jó volt a kapcsolat, még exogám házasságok is kötődtek a két csoport között.[11] Ezt követően 1673-ban és 1674-ben, a bugik, Arung Palakka vezetésével lerohanták Tanatoradzsát és elfoglalták azt. Azonban öt évvel rá, a toradzsák összefogtak, és kiűzték a bugikat területeikről, amit még mind a mai napig büszkén emlegetnek, mint az Untuk Buntunna Boné-t, azaz Bone seregének megfékezését.
Ezt követően csak a XX. századból vannak konkrét feljegyzéseink róluk, miután a holland gyarmatosítók csak 1905-ben érkeztek meg Tanatoradzsába. A gyarmatosítók alapelve ekkora már az volt, hogy a vadembereket nem kiirtani, hanem kinevelni kell saját kultúrájukból, így röviddel a katonai megszállás után Van der Loosdrecht GZB hittérítő vezetésével megérkeztek a misszionáriusok, akik iskolákat és templomokat építettek, és elkezdték a toradzsákat átnevelni.[12] A gyarmatosítókkal való kapcsolatteremtést követően, elsősorban a hittérítőkön keresztül kezdett feltárulni a toradzsák egyedülálló és értékes képzeletvilága, amely pontosan a feltárók szándékai miatt mára már jórészt új formát öltött. A külvilág azonban megismerhette belső történetük és eredetmítoszaikon keresztül vázlatos történelmüket is.
Egyes etnológusok a toradzsákat három területi csoportba sorolják, ami legfeljebb annyit jelent, hogy a régi Luwu, Gowa és Bone királyságok melyik területtel tartottak fenn kereskedelmi kapcsolatot. Ez a felosztás semmi esetre sem arra utal, hogy bármilyen politikai vagy akár szorosabb törzsi kapcsolat állna fenn a déli toradzsák között, mint mondjuk a keleti vagy a nyugatiak esetében. A bugik mégis leginkább a déli sza’dan-i toradzsákat ismerik, miután a Sza’dan folyó jóvoltából ők voltak a legkönnyebben elérhetők, így a kereskedelmi
kapcsolatokat is velük építették ki. Mind a mai napig a Makale és Rantepao környékén élő déli-toradzsák játsszák a külvilággal való kapcsolatteremtésben a legfontosabb szerepet.
Az Indonéz kormány az 1980-as évek második felétől intenzív munkába fogott, hogy a balinézek sorsára juttassa a szerencsétlen toradzsákat is, sajnos több kevesebb sikerrel. A tömegturizmus áldatlan hatása szerencsére még csak elenyészően kicsi és elsősorban csak a Rantepao környékén élőket fenyegeti, de az Indonéz kormány gazdaságpolitikája agresszív módon követeli dél-Celebesz turista-paradicsommá varázsolását, aminek következtében az amúgy is modernizálódni vágyó törzsi társadalmak végképp eltűnhetnek.
Etnográfiai besorolásuk szerint a toradzsák, két másik délkelet-ázsiai népcsoporttal, a borneói dajakokkal és a szumátrai batakokkal együtt proto-malájok. Miután mindhárom népcsoport szokásaiban találtak hasonlóságot a Dongson kultúra szokásaival, feltehetőleg Indokínából származnak, és hajóval érkeztek az indonéz szigetekre, a Kr.e. harmadik évezred kezdetén.[13] Ők hozták az indonéz szigetekre kő és vaskorszaki kultúrájukat, amit később, a lassú de folyamatos deutro-maláj migráció frissített.[14] Maguk a toradzsák eredetmítoszaikban úgy tartják, hogy őseik hajókon érkeztek Celebesz szigetére, ahol felhajóztak a Sza’dan folyón. Azt a helyet ahol a folyó meredeksége miatt partra kellett szállniuk Enrekang-nak hívják mind a mai napig, ami annyit jelent: a kilépés vagy felmenetel helye. Miután nagy csónakokkal érkeztek, az északra vándorlásuk közben a csónakokat használták ideiglenes házaknak; fellógatták őket a sziklafalakra és ezek alatt háltak. Az ilyen ideiglenes csónak-házakat nevezték Banua Ditoke’-nek. Az ilyen házak szolgáltak a mai hagyományos házak, a tongkonan-ok előképeként, de az is lehetséges, hogy az első házaikat a csónakokból építették. Minden esetre a hagyományos toradzsa házak teteje határozottan emlékeztet egy csónak ívelt testére, és maguk a helyiek is úgy tartják, hogy a régi lembang csónakjaik formáját követi[15].
I.2.1) A toradzsák eredetmítosza
A fennmaradt letelepedés történetek elég vázlatosak és főleg néhány jelentős személy tetteinek felsorolását tartalmazzák, akiket a Kr.u. 600 és 1300 közötti időszakra datálnak[16]. A letelepedési folyamatot négy periódusra osztják, négy meghatározó mitikus ős nevéhez kötve: 1) Ambe’ Arroan korszaka, 2) Puang Lembang korszaka, 3) Tandilino korszaka, 4) To Manurunok korszaka. Az ő tetteik alapján tartják számon letelepedésük történetét:
Az első letelepülő családot Ambe’ Arroan családja alkotta, aki feltehetőleg mitikus személy miután az ambe’ jelentése apa, míg az arroan embercsoportot jelent, így nevét úgy fordíthatjuk, hogy ő az ‘emberek apja’. Leszármazottai kisebb frátriákat alkottak, amelyeket pa’rarak-nak (utász, felfedező) neveztek. Ezeknek a családközösségeknek a önállósodásával egy laza törzsszövetség alakult ki Pong Pa’rarak[17] vezetésével, akit Puang Lembang követett új telepeseivel pár száz évvel később. Az új letelepülni vágyók és az első helyen érkezettek között elkerülhetetlen volt a konfliktizálódás, és ezért Puang egyik fiának, Tandilino-nak a vezetésével egy nagyobb embercsoport északra vándorolt. A békeszerető Tandilino segítségére volt az északi Szészeán-ból származó Pong Szulo Ara’, akit mind a mai napig a toradzsák vallásuk megalapítójának tartanak. Pong Szulo Ara’ amellett, hogy lefektette a toradzsák szokásrendszerét és vallási képzeteinek alapjait, segített Tandilinonak megszervezni egy kezdetleges társadalmi berendezkedést. Ez az északi diaszpóra Marinding-ben (mai neve Kecsamatan Mengkendek) telepedett le, ahol Tandilino feleségül vette Buen Manikot, a Tabang-i törzsfőnök lányát, akitől kilenc fia született. Ők terjesztették el az északi területeken Pong Szulo Ara’ vallását, az Aluk todolo-t. Tandilino elvetette a korábbi társadalmi berendezkedést, magát nem Puang-nak, azaz ‘király’-nak, hanem Ma’dika-nak neveztette, és Puang Bongga vezetésével elsőként vezették be a tanácskozás törzsi intézményét. Erre a célra külön háztípust építettek, amit tongkonannak neveztek el.
A tongkonan rendkívül gazdag szimbolikus jelentéssel bír, amit majd a későbbiekben, a I.4.2.2 fejezetben látni fogunk. Az ilyen tanácskozóházat, miután lábakon állt, tovább lehetett vinni anélkül, hogy darabokra kellett volna szedni. A törzsi tanács egyesítette az összes nagycsalád vezetőjét, akik a tanácsban döntöttek a törzsszövetség közös dolgairól. A tanácsot Ada’-nak vagy To-ada’-nak nevezték, aminek jelentése a szokás illetve szokásjog volt. Tulajdonképpen ekkor alakult ki a toradzsák klasszikus társadalom modellje, ami egy az indiaihoz hasonló kasztrendszerből áll. Tandilino utódai elsősorban a mai Buntao’, Készu’, Tapparan, Bittuang, Baruppu’, Makale, Dangle’, Duri, Marinding, Mengkendek, Batualu és Szangalla’ ‘falvak’ [18] területein telepedtek le.
A toradzsák ‘történelmében’, úgy száz évvel az Aluk todolo bevezetése után, a Kr.u. XII.sz-ban történt az utolsó negyedik jelentős változás. Ekkor ugyanis egy újabb deutro-malájnak tételezett népcsoport érkezett a toradzsák területére, akikre csak mint, to manurun-okra, azaz ‘égből jött’ emberekre utalnak a mítoszok. Megérkezésük után rövid időn belül átvették a hatalmat a helyi törzsfőktől és a toradzsák felett kezdtek uralkodni. Három fontos ‘királyuk’ volt: A Kandora-i Tamboro Langi’, a Kaero-i Mambio Langi’ és a Keszu’-i Dilangi’. Az agilis Tamboro Langi’ megpróbálta megreformálni, az Aluk todolo-t, ami 7777 szabályával túl összetettnek tűnt. Így vallási reformjának lényege a szabályok leegyszerűsítése és számbeli csökkentése volt, aminek végeredménye az Aluk Szandaszaratu’, azaz az 1111 vallási szabály rendszere, ami azonban széles körben nem terjedt el a toradzsák körében. Nyoma azonban mégis maradt miután később a két Aluk összevonásából született meg az Aluk szandakarua, ami viszont csak közép-Tanatoradzsa egyes falvaiban terjedt el, elsősorban Makalé-ban, Szangallá’-ban és Mengkendek-ben. A három településhez tartozó területet éppen ezért megkülönböztetik, és mint Tallu Lembangná-t, a ‘A három hajó szövetségé’-t tartják számon. A két vallási szabályzatot szinte alig lehet megkülönböztetni, legfeljebb a szertartások alkalmával levágandó állatok számában van különbség.[19]
A toradzsák gyarmatosítást követő történelmét elsősorban a társadalmi és vallási intézményekben végbement jelentős változás jellemzi, amelyet azonban részletesen tárgyalok az alábbi I.4.1 és a II. fejezetekben.
[« tartalom ]
I.3) A toradzsák társadalmi berendezkedésének mitológiai háttere
I.3.1) Puang Matua teremtése
A toradzsa társadalom felépítését és a benne elfoglalt szociális szerepeket minden szinten meghatározza az Aluk todolo, a toradzsák vallási rendszere. Ez a vallási rendszer elsősorban nem kidolgozott teológiai fejtegetésekre épül, hanem azokra a társadalmi szokásokra és hiedelmekre, amelyek kialakulásakor a toradzsák körében elterjedtek voltak. Így nehéz eldönteni, hogy a társadalom felépítése azért olyan, mint az a mítoszokból kiolvasható, vagy a mitikus magyarázatok születtek azért, hogy a társadalmi különbségeket megmagyarázzák. Minden esetre hagyományosan a toradzsák négy társadalmi osztályba sorolják magukat, miután legendáik szerint az emberek teremtése is négy fázisban zajlott:
A legendák szerint miután az első istenek megszülettek,[20] Puang Matua, a teremtő főisten hozzálátott, hogy megteremtse az embereket. Ezért feleségét Arrang di Batu-t elküldte Tanatoradzsa nyugati részébe, oda ahol a nap lenyugszik, hogy teremtéséhez aranyat szerezzen. Miután ez megvolt, egy pár fújtatót készített, aminek segítségével a tűzben megolvasztotta az aranyat, amiből az első teremtményeit formálta. Miután a teremtését két fújtató segítségével végezte, a teremtést gyakran úgy is emlegetik, hogy szauan szibarrung, a ‘kettős fújás’.
Régi és új tau-tauk Londában. A háttérben jól látszanak a sematikus arcvonású régi ábrázolások.
A négy fázisban zajló teremtést a következő táblázatba foglalhatjuk össze:
A szauan szibarrung, a ‘kettős fújás’
szerkezeti felépítése. |
ELSŐ TEREMTÉS |
Teremtők |
Puang Matua
‘Az öreg isten’
(To Kaubanan
‘Az Úr, akinek ősz hajszálai vannak’) |
= |
Arrang di Batu
(Szulo Tarongko Malia’
‘A kemény szikla fáklyája’) |
Első-szülöttek |
Datu Laukku’ |
Allo Tiranda |
Languku’ |
Pong Pirik-pirik |
Manturini |
Riako |
Takkebuku |
Funkció |
Első ember |
Ipo fák atyja |
Gyapot ősatyja |
Szárnyasok ősatyja |
Bivalyok nemzője |
Vas szülője |
Rizs ősatyja |
|
MÁSODIK TEREMTÉS |
Teremtők |
Pong Banggai Rante
‘Az Úr, kinek szélesek a földjei’ |
= |
Tallo’ Nangka Kaléna
‘A tojás, mely önmagából született’ |
Gyermekeik |
Puang Adang |
|
Pong Lalondong |
Funkció |
Az első törzsfő |
|
‘Az Ég Ura’
(A holtak bírája) |
|
|
|
|
|
|
|
|
HARMADIK TEREMTÉS |
Teremtők |
Puang Matua
‘Az öreg isten’
(To Kaubanan
‘Az Úr, akinek ősz hajszálai vannak’) |
= |
Arrang di Batu
(Szulo Tarongko Malia’
‘A kemény szikla fáklyája’) |
Másod- szülöttek |
Pande Pong Kambuna Langi’ |
Pande
Maharang |
Pande Paliuk |
Pande Paita |
Pande Patangnga’ |
Pande Nunu |
Kambuno Langi’ |
Funkció |
felvigyázó |
Mesterács |
‘a rendkívül ügyes’ |
‘az ügyesen látó’ |
‘a gyakorlott tervezésre képes’ |
‘a gyakorlott megfigyelő’ |
‘a megerő-sített hely
árnyékolója’ |
|
|
|
|
|
|
|
|
NEGYEDIK TEREMTÉS |
Teremtők |
Puang Matua
‘Az öreg isten’
(To Kaubanan
‘Az Úr, akinek ősz hajszálai vannak’) |
= |
Arrang di Batu
(Szulo Tarongko Malia’
‘A kemény szikla fáklyája’) |
Harmad-szülött |
Potto Kalembang
Tau-tau itak
(Az agyagból készült ‘guminő’) |
= |
Datu Bakka’
|
Funkció |
A szolgakaszt ősanyja |
|
A szolgakaszt ősatyja |
Első teremtés:
A mítosz szerint első teremtése folyamán nyolc gyermeket hozott a világra: 1) Datu Laukku’-t, az első embert, aki az emberiség ősanyja;[21] 2) Allo Tirandá-t, aki az ipo nevű mérges fák atyja; 3) Laungku’-t, aki a gyapot ősatyja; 4) Pong Pirik-pirik-et, aki a szárnyasok ősatyja; 5) Manturini-t, aki a bivalyok nemzője; 6) Riako-t, aki a vas szülője; és 7) Takkebuku-t, a rizs ősatyját.[22] A hamut, amelyből születtek Puang Matua ledobta a földre, és ebből azután különböző fák teremtek. A teremtmények közül egyedül Datu Laukku’-nak volt emberi formája, és egyben ő volt a legnagyobb is. Az összes többi teremtmény avégett teremtetett, hogy Datu Laukku’-t szolgálja: A mérges fák a vadászatban segítették, a gyapotból ruhát készített magának, a szárnyasok és a bivalyok az áldozatokhoz kellettek, stb. Datu Laukku’ egyetlen feladata az volt, hogy ügyeljen a szertartások menetére és vigyázzon az Aluk todolo betartására.
Második teremtés:
A második teremtési fázist Puang Adang születése jelentette, aki Pong Banggai Rante (‘Az Úr, kinek szélesek a földjei’) és Tallo’ Nangka Kaléna (‘A tojás, mely önmagából született’) gyermekeként született Puang Matua parancsára.[23] Az ő feladata volt, hogy a vezetőképességet és a szakértelmet hozza a világba.
Harmadik teremtés:
A harmadik fázisban az elsőhöz hasonló képen maga Puang Matua készítette el fújtatói segítségével Pande Pong Kambuna Langi’-t, aki az ősi mesteremberek felvigyázója lett. Vele egy időben hat másik gyermeket teremtett: Pande Maharang-ot, a mesterácsot; Pande Paliuk-ot, a rendkívül ügyeset; Pande Paita-t, az ügyesen látót; Pande Patangnga’-t, aki gyakorlott tervezésre képes; Pande Nunu-t, aki gyakorlott megfigyelő; és Kambuno Langi’-t, a megerősített hely árnyékolóját, akiről azt tartják, hogy a szertartás-vezető papok, a tomina-k őse. Ezen mesteremberek egy részét kérte meg Puang Matua, hogy segédkezzenek az első vasból készült háza megépítésénél.
Negyedik teremtés:
A negyedik teremtés lényegében Potto Kalembang megteremtését takarja, aki a szolgák ősanyja. A mítosz szerint Puang Matua egy agyagból készült bábut (tau-tau itak) készít, amibe azután belehelyezi az elfogott szelet.[24] Az elfogott szél válik a bábu lelkévé (bombo), aki ezután életre kell. Ilyen bábukat készítenek maguknak mind a mai napig a sza’dan-i toradzsák. Az életre keltett bábu későbbiekben Datu Bakka feleségévé válik, aki pedig a szolgakaszt ősapja.
A négy teremtésen kívül Puang Matuának tulajdonítják a rizsföldek megteremtését, és Indo’Belo Tumbang, a gyógyítás ‘védőszentjének’ megteremtését is. Miután Potto Kalembang, eredetileg egy tau-tau itak, azaz egy agyag-képmás volt és a szolgakaszt ősének, Datu Bakka’-nak a felesége lett, és ez fontos adalék lehet a szolgakaszt társadalmi helyzetének megértéséhez, az alábbiakban Datu Bakka’ történetét idézem.
I.3.2) Dattu Bakka’ lázadása
Datu Bakka’ történetét a Passzomba Tedong, ‘a bivaly dicsőítés’ című énekből ismerjük, amelyet Van Der Veen jegyzett le az 1960-as évek elején[25]. A dalból kiderül, hogy Datu Bakka’ és egyik társa, Pong Malaleong lázadni kezd méltatlan szolgasorsa ellen, miután úgy érzik, hogy jogtalanul tekintik őket szolgának. Az elégetlenkedés forrása, hogy nem házasodhatnak a saját törzsközösségük tagjaival, miután azok mind a nemesi kasztból származnak, illetve, hogy a született szolgák tisztátalan munkáját kell végezniük, mint pl. a disznók pörkölése a temetési szertartásokon. Így követelni kezdték a törzsi tanácstól, hogy teljes körű jogokat kapjanak, mint mindenki más. A tanács persze elutasítja kérésük, mondván, hogy apjuk szolgakasztból származó feleséget választott magának és ők ennek az asszonynak a gyermekei, így maguk is szolgák.
Az ének szerint ezután hatalmas vita keveredett, hogy – tudományos kifejezéseket használva – matrilineárisan öröklődik-e a kasztbeli hovatartozás, vagy patrilineárisan. Végül egy kakasviadallal próbálták a kérdést eldönteni, amit azután egy véres csata követett, amiben legyőzték Datu Bakká’-t és társát. Ettől kezdve minden eddigi joguktól is megfosztották őket és úgy dolgoztatták őket, mint az igahúzó bivalyokat. Az ekéket vontathatták a rizsföldeken. Házasodni nem házasodhattak szabadon és bár ezt a Passzomba Tedong nem említi, Datu Bakka’ felesége egy agyagból készült képmás (tau-tau itak) lehetett csupán. Ez persze egy gúnyos megjegyzés, olyan mintha a mi társadalmunkban azt mondanánk, hogy felesége csak egy ‘guminő’ lehetett.
Ez a frappáns történet is megerősíti a nemesi és a szolgakaszt közötti eredendően adott különbséget. Miután a nemesek ősei, a tiszta forrást megtestesítő égi emberek, a to manurun-ok, akikkel élesen szembenáll a szolgakaszt ősanyjaként szolgáló tisztátalan ‘guminő’. Így a társadalmi berendezkedésnek mitikusan hitelesített alapja van, aminek tükreként a hagyományos toradzsa társadalom a következő fejezetben tárgyaltak alapján épül fel.
[« tartalom ]
I.4) A toradzsák hagyományos társadalmi berendezkedése
A négyfokú teremtésnek megfelelően négy társadalmi osztályt különböztetnek meg, akiknek társadalmi szerepét a kasztok mitikus háttere hitelesít. A négy osztály a következő:
1) To Kapua : a ‘nemesek’, pontosabban a földtulajdonosok kasztja. Hagyományos értelemben az összes alacsonyabb kaszthoz tartozó ember fölött uralkodó társadalmi osztály, akik a legalacsonyabb osztályba tartozókat gyakorlatilag rabszolgaként dolgoztatták a földjeiken. Ők birtokolják a legtöbb földet és jószágot. Számos néven hívják még magukat, annak megfelelően, hogy Tanatoradzsa melyik részén laknak. A legelterjedtebb nevük: tana’ Bulán, azaz arany kaszt. A déli részen egyszerűen Puang-nak, azaz ‘király’-nak hívják őket, területüket pedig Tallu Lembangná-nak. A nyugati részen Ma’dika-nak, azaz ‘lovag’-nak, míg a középső Rantepao-i területen a férfiakat Sziambé-nek, ami apát jelent, a nőket pedig Szindo-nak, ami pedig anyát. További neveik: Palodang – Szangallá’-ban, Pabullu – Makalé-ben és Paetong – Menkendekben. Ez az utolsó három település abban közös, hogy ezekben terjedt el a Tamboro Langi’ által bevezetett Aluk Szandaszaratu’, ami az Aluk todolo-hoz képest még külön kiváltságokkal ruházza fel a nemeseket. Az összlakosság kb. 10%-át teszik ki.
2) To Makaka : A második legfelsőbb, a kisnemesek kasztja. A makaka szó jelentése: idős testvérek. Leginkább a szabad földművesek vagy kézművesek tartoznak ide. Jogaik egyenlők a To Kapua kasztbeliekével, csak kevesebb földjük, vagy kisebb vagyonuk van. A legnagyobb különbség a legfelsőbb kasztbeliek és a tana’ Basszik között a vallási ceremóniákon elfoglalt helyük és szerepük között van, amiről majd a későbbiekben lesz szó. A legelterjedtebb nevük: tana’ Basszi, azaz vas kaszt. A toradzsák kb. 20%-a tartozik ide.
3) To Buda = A harmadik kaszthoz tartozók, a közemberek kasztja. Az ehhez a kaszthoz tartozóknak általában nincs saját földje. Bérmunkában dolgoznak a felsőbb kaszthoz tartozók földjein, ahol terményben kapják meg a fizetségüket. A legelterjedtebb nevük: tana’ Karurung, azaz fa kaszt. Ők teszik ki a toradzsák 60%-át.
4) To Kaunan = A legalacsonyabb, a szolgák kasztja. Semmilyen magántulajdonuk nincs. Egy nemesi családhoz tartoznak, amely felelős gondoskodni róluk. Az 1950-es évektől, ebből a kasztból került ki a legtöbb állami hivatalnok, miután a társadalmi felemelkedésnek számukra ez az egyetlen módja. Társadalmi rangjuk, a szertartásokban betöltött szerepüket azonban nem változtathatja meg. Legelterjedtebb nevük: tana’ Kua-kua, ami pusztán annyit tesz, hogy szolga kaszt. A toradzsák 10%-a tartozik ide.
Miután Indonézia 1949-ben végleg elnyerte függetlenségét a holland gyarmatosítóktól, a merev kasztrendszert formálisan eltörölték. Ennek ellenére kimondatlanul továbbra is jelentős szerepet játszik, elsősorban a temetési és a házassági szertartásoknál. A kasztok közötti egyensúlyt és békét az Aluk todolo, azaz a vallásos szokásrend hivatott szavatolni, amely betartását a törzsi tanács felügyeli. Az egyes független törzsi területeken külön tanácsok működnek, amelyben minden nagycsalád képviselteti magát. Bár a tanács tagjai egyenjogúak a természetes főség klasszikus intézménye itt is érvényesül, miután az egyes törzsi területeket, (amelyeket lembang-lembang-nak hívnak) egy-egy köztiszteletben álló személy ‘vezeti’, akit Toparengnge-nek neveznek. A törzsi tanács, az Ada’ (vagy To-ada’) tisztségei ezután a következőképpen épülnek fel:
Toparengnge : Az egyes törzsi területek köztiszteletben álló vezetőinek a hivatalos címe. Egy falu törzsi tanácsában 4-8 ilyen törzsfőnök lehet. Feladatuk, hogy betartassák az Aluk Todolo-ban lefektetett vallási és társadalmi szokásokat. Puszta tekintélyük miatt az ő szavuk a döntő.
Tobara’ : A Toparengnge’-k segítőinek hivatalos címe. Feladatuk, hogy fenntartsák a régi szokásokat és az Aluk’ Todolo vallási szokásait. Egy faluban általában legalább ketten is vannak.
Tomina : Egy falu vallási vezetőjének hivatalos címe. Ő vezeti a temetkezési szertartásokat és a különböző áldozati lakomákat. Részidős vallási specialista, miután nem kap fizetséget szolgálataiért.
Ambe’ Tondok : A falu vezetőinek hivatalos címe. Egy falunak több is lehet belőle, miután ez egy tiszteletbeli rang, amit általában a tanács idősebb tagjai kapnak meg. A cím viselői közül választják a falu főemberét – szó szerint a fejét, a Képála Kampong-ot.
A négyfajta tisztség, valójában csak a különböző mértékű tisztelet kifejezésének eszköze, amihez egy negatív példa is tartozik, ugyanis a törzsi tanácsban a legkevesebbet érő embereknek is van hivatalos címe, ami gyakorlatilag a szolgakasztba (tana’ Kua-kua) tartozókat jelenti. Az ilyen ‘címet’ Tobulodia’pa’-nak hívják, és pont a törzsi döntéshozatal szempontjából negligálható embereket jelöli. Az ilyen emberek tanácsait lenézik, ezzel szemben a törzsi tanácsban hozott összes döntést kötelesek betartani.
I.4.1) A modern intézmények
A hagyományos társadalmi osztályoktól függetlenül, Indonézia függetlenségének kikiáltása óta, azaz 1945-től az indonéz kormány azon igyekezett, hogy pontos számba vegye a törzsi csoportokat is, így a toradzsákat is megpróbálták adminisztratív egységekbe sorolni. A nehézséget az okozza, hogy a toradzsák nem tömörülnek falvakba, hanem egy viszonylag nagyobb területen elszórva lakik egy-egy nagyobb törzsszövetség. Az egyes kisközösségi egységeket, a családi ház, a tongkonan köré épített egyéb lakóépületek alkotják, amelyek a család tagjainak számától függően egy és tíz között is lehetnek. Így egy nagyobb család lakóhelye egy kisebb falura is emlékeztethet, míg a kisebb családok lakhelye ‘tanyasi’ méretű.
|
Rantepao környéke a Telando-Lando hegyről nézve.
Jól láthatók a szórványos települések. |
Adminisztratív szempontból egész Tanatoradzsát, a dél-celebeszi 23 tartomány egyikeként tartják számon. Hivatalos bejegyzése 1957 augusztus 31-én történt, és kormányzójának (indonézül: Bupati), az indonéz kormány Mr. Lakittát tette meg. A holland gyarmatosítók kormányzása alatt Tanatoradzsát 32 részre és 410 falura osztották, ezzel szemben az új kormányzó alatt mindössze 15 részre és 113 falura. A ma érvényben levő hivatalos felosztás szerint, amelyet Dél-Szulavézi főkormányzói hivatala hozott (1100. számú döntés) a tartományt mindössze 9 részre osztották, amelyeket kecsamatan-nak neveznek, és mindössze 65 falut tartanak számon. A számok közti nagy eltérés mutatja, hogy valójában teljesen önkényes az egyes háztartások falvakba való csoportosítása, pláne földrajzi fekvésük alapján. Maguk a toradzsák is elnevezik az egyes ‘falukat’, amelyek alatt ők az egy törzsszövetséghez tartozó családok háztartásait értik. Ezek a családok rendszerint rokonai is egymásnak, de ez koránt sem jelenti, hogy a legközelebbi háztartásban élő család a saját ‘falujához’ tartozik. Ezért az egyes ‘falvak’ területileg nyugodtan belelóghatnak egymásba, sőt egymást keresztül kasul szelhetik, elvágva egyes darabjait egymástól. Nyugodtan előfordulhat, hogy egyetlen ösvényt követve az ember elhagy egy ‘falut’, majd áthalad két másikon, és mondjuk öt kilométerrel arrébb visszaér az első ‘faluba’, amit két faluval korábban már elhagyott. A toradzsák azonban mindig tudják, hogy éppen melyik ‘falu’ területén járnak, és az ötvenes évektől, a belső társadalmi feszültségek miatt,[26] az egyes törzsközösségekhez tartozó rokonok földrajzi értelemben is igyekeznek egymás közelében lakni. |
Az 1995-ös statisztikai adatok szerint a hivatalos tartományok szerint a következő a népesség megoszlása az egyes kecsamatanokban:
Kecsamatan neve: |
Területe (km²) |
Lakossága |
Népsűrűség / km² |
Bonggakaradeng |
606.03 |
23 110 |
35 |
Mengkendek |
305.37 |
40 672 |
133 |
Szangalla’ |
146.60 |
24 103 |
164 |
Makale |
126.77 |
44 831 |
354 |
Szaluputti |
791.75 |
51 253 |
65 |
Rindingallo |
596.00 |
43 781 |
73 |
Rantepao |
35.00 |
36 158 |
1033 |
Szanggalangi’ |
315.50 |
61 496 |
195 |
Szészeán |
228.75 |
41 967 |
183 |
Összesen: |
3205.77 km² |
367 371 |
115 |
Az indonéz politikai egységek modernizálódásával bevezetett új tisztségek közül ma a legfontosabb a Bupati, ami a tartomány kormányzóját jelöli. Őt minden esetben az indonéz kormány választja, vagy legalább is hagyja jóvá. Őt segíti egy 30 főt számláló tanács, amelynek tagjai a tartomány reprezentatív képviselői. Ezek a tagok jórészt köztiszteletben álló emberek, akik származási kasztjuktól függetlenül valamivel kivívták a toradzsák elismerését. E mellett működik a BPH nevű tanács, amely 5 főt számlál, és akik a napi ügyeket intézik. Ezen kívül minden kecsamatannak van egy jávai mintára lemásolt hivatalos vezetője, akit képála csamat-nak, azaz ‘a kerület fejének’ neveznek. A képála csamatok kilencen vannak, miután a kecsamatanokból is 9 van. Ők egy külön tanácsot alkotnak, amely a Bupati elnökségével tartja tanácskozásait.
Az egyetlen problémát az okozza, hogy a kecsamatanok, azaz a hivatalos al-területi egységek nem egyeznek a toradzsák lembang-lembang-nak nevezett törzsi területeket figyelembe vevő területi felosztásával. Így a hagyományos törzsi területek vezetői, a Toparengngék, egyszerre akár több kecsamatanhoz is tartozhatnak. Nem beszélve arról, hogy a hagyományos tanács, az Ada’ teljesen kiszorul a hivatalos adminisztrációból.
I.4.1.1) Az iskolarendszer
Az iskolarendszer kialakítása a gyarmatosítással egy időben kezdődött, és kizárólag a misszionáriusokon keresztül történt. Ennek negatív következményeiről, ‘A toradzsák vallási képzetei’ című II. fejezetben szólok részletesen. Az 1945-ös függetlenség után a kormány vette át az oktatásszervezés feladatát, és egész Indonéziára nézve a következő rendszert alakította ki: Mindenki számára kötelezővé tette az elemi iskolát (SD), ami hat évig tart, majd utána, akinek módjában áll, további hat évet járhat (három-három évre lebontva) az alsó, illetve a felső közép-iskolába (SMP, SMA). Ezután egyetemre is járhatnak, ha a szüleik képesek kifizetni, az indonéz viszonylatban hatalmasnak számító tandíjat. Egy gyerek kitaníttatása nem egyetlen család felelőssége, hanem a nagycsalád ügye és az egész rokonságot érinti, miután a hatalmas összeget képtelen lenne egyetlen család kifizetni. A kitanított gyerek viszont nagy valószínűséggel olyan állami hivatali állást fog tudni szerezni magának, amely biztosítja az egész nagycsalád biztonságát – ha anyagi jólétét nem is. Ezért főleg az alacsony kasztokhoz tartozók támogatják az iskolarendszert. A pénzt a haszonállataik eladásából próbálják meg előteremteni.
Csak 1982-es adatok állnak rendelkezésemre, amelyek szerint Tanatoradzsában 12 óvoda, 426 elemi iskola és 25 középiskola létezik, 16 001 diákkal és 541 tanárral. Egyetlen főiskola létezik Makalében, ahová 1982-ben 596 diák járt. Az adatok ezután kicsit ellentmondóak, miután részletezik, hogy a 16 001 diák közül 7564 járt középiskolába, míg mind az 541 tanár középiskolában tanított – szám szerint 17-ben. Ezek szerint a maradék 7841 diák vagy elemi iskolába, vagy a maradék 8 középiskolába járt, de a 426 darab elemi iskolában és a maradék 8 középiskolában nem tanított senki... Ez valószínűleg így is volt, és az iskolaköteles gyerekek 49%-a valójában nem is járt iskolába. Ugyanis hiába szorgalmazza az indonéz kormány az iskolába járást, a fejlettebb kecsamatanoktól távol élő toradzsák nem járatják gyerekeiket iskolába, hiszen sokkal nagyobb segítséget nyújtanak otthon, a földek művelésében. Másrészt az általános iskolákat semmi sem különbözteti meg a középiskoláktól, legfeljebb a hivatali rangjuk, gyakorlatilag mindenütt minden korosztályt taníthatnak. Valószínűleg a felméréskor minden tanár – hogy ne látsszon egy egyszerű általános iskolás tanárnak – azt vallotta, hogy középiskolában tanít, illetve, hogy (általában egyszemélyes) iskolája középiskola. Itt persze nem a nagyobb települések többtanáros iskoláira gondolok. Az az egy biztos, hogy a református egyház kezében lévő, korábban térítő szándékkal létesített elemi iskolák[27] zöme működésképtelen, miután nincs elegendő tanító Tanatoradzsában.
Idei személyes tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy az oktatási rendszer csak a Rantepao és Makale tartományok közvetlen vonzáskörében élőkre terjed ki hatékonyan, a többi tartomány távol eső részeiben – főleg ahová még nem vezet aszfaltozott út – a gyerekek nem járnak iskolába. Aszfaltozott út pedig egész Tanatoradzsában gyakorlatilag egy van, ami összeköti Enrekang-on keresztül a keleti tengerparton fekvő Pare-Paré-t, a nyugati parton fekvő Palopo-val. Szépen áthalad Tanatoradzsán ez az út, de gyakorlatilag csak Makalén és Rantepaon megy keresztül, illetve egy hosszabb kerülővel Szangallá’-n. Erről az aszfaltútról ágaztatnak le újabb aszfaltozott utakat, amelyek most már – leágazva a főútról – északra elérik Batutumongát, illetve Sza’dan-t – ahonnan délre visszafordul az út, nyugatra pedig Buntao-t.
Az oktatásban leginkább az alacsony kasztokhoz, a to Budá-hoz és a to Kaunan-hoz tartozók gyermekei vesznek részt és kezdettől fogva ők pártolták leginkább, miután társadalmi felemelkedésüknek az oktatás az egyetlen módja. Belőlük került ki a toradzsa ‘értelmiségi’ réteg, amelynek megjelenése komoly zavart okozott a hagyományos társadalomban. (Erről lásd a II. fejezet első részét.) Az oktatás egyik közvetlen következménye, hogy hatalmas számban hagyják el az alacsonyabb kasztbeliek Tanatoradzsát, hogy Indonézia más területein, főleg Jáván, munkát és megbecsülést találjanak. A fent idézett forrás (Sandarupa 1998) szerint, több mint egymillió toradzsa él Tanatoradzsán kívül, ami véleményem szerint hatalmas túlzás, miután Tanatoradzsa jelenlegi összlakossága 367 371 ember. Az azonban igaz, hogy a Tanatoradzsán kívül élők is visszajárnak a nyári temetkezési időszakban, és halottaikat Tanatoradzsában temetik el.
I.4.1.2) Az egészségügyi rendszer
Az iskolarendszeren kívül, a függetlenség után, az Indonéz kormány új egészségügyi szolgáltató rendszert vezetett be Tanatoradzsába, ami gyakorlatilag egy kórház és számos egészségügyi központ létesítését jelentette. A kórház Rantepaoban található. Miután Tanatoradzsa a trópusi régióba esik, itt minden egzotikus trópusi betegség előfordulhat. Egy Makale-i orvosdoktor beszámolója szerint a leggyakoribb esetekben előforduló betegségek: a malária, a veszettség, a tuberculosis, a lepra, és a különböző férges megbetegedések.
Ezért indított a kormány egy újabb programot, amely megpróbálja megelőzni ezeket a megbetegedéseket, azáltal, hogy még több központot létesít; köztük egy gyermek-gondozó központot. Remélik, hogy ezzel megnövelhetik a várható élettartamot, ami jelen pillanatban 50 és 60 év közé esik.
Az átlagemberek rossz egészségügyi helyzetéjért azonban nem az orvosok a felelősek. A probléma gyökere az, hogy a legtöbb toradzsa, ha megbetegszik, először az ‘orvosságos embert’ keresi meg, és csak azután fordul az orvoshoz, ha az orvosságos ember nem tudott segíteni a baján. Ilyenkor azonban már rendszerint menthetetlenül beteg az illető.
[« tartalom ]
I.5) A toradzsák hagyományos települései
Miután ez a dolgozat elsősorban a toradzsák vallási képzeteire koncentrál, csak azokat a szempontokat ismertetem itt, amelyek a vallási élet szempontjából relevánsak.
I.5.1) Lakóhely: a toradzsa ‘falu’.
Mint azt már az előző ‘ A modern intézmények’ című I.4.1-es fejezetben láttuk, a toradzsák települései szórványosan helyezkednek el, aminek részegységét, a családi házak, a tongkonanok köré szerveződő gazdasági egységek alkotják. Több tucat ilyen gazdasági egység alkot egy lembang-lembang-ot, ami gyakorlatilag az ugyanazon ágazathoz tartozó kiterjedt rokonsági csoportot jelenti. Az ilyen ágazathoz bilaterális leszármazással sorolják magukat az egyes rokonok.
A Készu nevű gazdasági egység látképe. Az összes épület egyetlen nagycsaládé.
Az ilyen gazdasági egységeket a toradzsák egyszerűen a családi házról, a tongkonanról nevezik el. Egy tongkonanon belül, a bilokális letelepülésen alapuló nagycsalád lakik – rendszerint legalább három generáció. Gyakori a patrilokális letelepülés, de ez a letelepülési forma nem előírt, és gyakori, hogy miután a fiatal házasok saját házuk megépítéséig a lány családi házában laknak, a lány családjánál telepednek le. A családi tongkonan közelében letelepedni ugyan olyan joga van a férfiúi és a női leszármazottaknak. A klasszikus nagycsalád fogalmának értelmében,[28] a házasulandó felek kizárólagos módon, nem válnak egymás nagycsaládjának tagjaivá, hanem megtartják a saját ágazatukhoz való tartozásuk.
|
Készu belső látképe. |
Egy ilyen gazdasági egység férfi tagjai, az azonos ágazathoz tartozó más hasonló nagycsaládok férfitagjaival együtt alkotja a törzsi tanácsot, az ada’-tot, aminek a tisztségeit ‘A toradzsák hagyományos társadalmi berendezkedése’ című I.4-es fejezetben már felsoroltam. Mint ott láttuk az ilyen tanács feje a toparengnge, aki a fentebbiek értelmében egyben ágazatfő is. Több ilyen ágazat pedig egyetlen nagy nemzetséget alkot, amelyet azonban csak a Tallu Lembangna nevezetű lembang-lembanghoz tartozók tartanak számon, azaz a Makale, Mengkendek és Szangalla’ ‘településein’ lakók. Minden szerveződésnek azonban a nagycsaládi tongkonanok képezik az alapját, amelyek felépítése majdnem mindenütt ugyan olyan.
Egy ilyen toradzsa ‘falu’ egyetlen nyílt terület két oldalára épül, amelynek egyik oldalán egymás mellé építve sorakoznak a lakóházak (a képen balra), és velük szemben sorban a rizstárolók. A lakóházak két félék lehetnek: vagy hagyományos házak (tongkonan) vagy egyszerű lakóépületek (banua). A banuák rendszerint jellegtelen, funkcionális lakóépületek, amelyeknek semmilyen különösebb szimbolikája nincs, a tongkonanok azonban rendkívül szépen díszített elsősorban szakrális funkciót betöltő gyülekezőházak, amelyekben mellesleg laknak is. |
Ezeknek a szimbolikájáról az alábbiakban részletesen szólok. Azt, hogy ki milyen házat építhet az határozza meg, hogy milyen kaszthoz tartozik. Csak a tana’ Bulánoknak és a tana’ Bassziknak, azaz a nemeseknek van joga tongkonant építeni. Miután egy ilyen faluban rendszerint egyetlen nagycsalád lakik, egy településen belül, egy típusú házakat találunk, bár nagyritkán előfordulnak kevert települések is. Ilyenkor rendszerint elszegényedett nemesi családokról van szó, akik nem bírják megfizetni az új tongkonan építését, ezért némelyik családtag egyszerű banuákban lakik.
Jobb esetben minden egyes családnak önálló háza van, de nem ritkán előfordul, hogy egy fiatal házaspár a lány szüleinek a házában lakik. Elvileg csak ideiglenesen laknak ott, míg össze nem gyűlik a pénzük saját ház építésére, de ez gyakran több évig is elhúzódik.
Minden egyes családi házzal szemben áll a család rizstárolója (alang), ami a nemesi családok esetében mindig a tongkonan mintájára épül. Ezért a Tanatoradzsába érkezők első pillanatban nem is mindig tudják, hogy most házakat vagy rizstárolókat látnak. A rizstárolókról szimbolikusan úgy tartják, hogy a tongkonanok ‘feleségei’. Ha egy családi ház tulajdonosa meghal, a házát a primogenitúra szabályai szerint általában a legidősebb fiú leszármazott örökli. Azonban ez sem szigorú szabály, az idősebb testvér gyakran lemond örökségéről házatlan öccsei javára, illetve az apának jogában áll a primogenitura szokását figyelmen kívül hagyni, ha a fiatalabb leszármazottja kedvében akar inkább járni. Ha egy apa fiú nélkül hal meg, lányai is örökölhetik a házát. A ház öröklésénél gyakran az is szerepet játszik, hogy melyik fiú mennyi bivalyt áldoz fel a halott apa temetési szertartásán belül. Miután a hagyományos települések szinte mind tongkonanokból állnak nézzük meg ezt közelebbről. |
Rizstárolók Készuban. |
I.5.2) A családi ház – a tongkonan.
A tongkonanok egyidősek a toradzsákkal. Hagyományaik szerint mindig is léteztek, és a bivalydicsőítésben (Passzomba Tedong) azt mesélik, hogy maga Puang Matua, a teremtő isten építette a legelsőt. Az általa épített legelső tongkonan klasszikus formájához hosszú kísérletezgetéssel jutott. Legelőször egy olyan házat készített, amely négy fa oszlopon állt és a teteje és a falai indiai selyemből voltak. Ez nem mutatkozott túl tartósnak, ezért megteremtette a mestersége hét ősét (Lásd‘Puang Matua teremtése’ című I.3.1-es fejezetet.), hogy a következő ház megépítéséhez segítségül hívhassa őket. A mesterek egy vaslábakon álló házat készítettek neki, aminek bambuszból készült a teteje. Ez rendkívül tetszett Puang Matuának, ezért a mestereknek egy nagy ünnepséget rendezett (mangrara Banua). A legenda szerint, mikor az emberiség ősei a Bamba Puang hegyen az égi lajtorján leszálltak a földre, a földön elkészítették Puang Matua házának mását, és elnevezték tongkonannak. A tongkonan szó, a ‘tongkon’ igéből jön, ami annyit jelent, hogy ‘összeülni’, vagy ‘segédkezni’ valakinek a halotti szertartásánál. (Az –an szuffixum csak főnévképző.) A szó jelzi, hogy a ház egyszerre tanácskozóház és a rítusok bemutatásának színhelye is.
|
Klasszikus tongkonan Rantepao-ban. |
A történet azt is elmeséli, hogy Tandilino volt a legelső vezér, aki elrendelte, hogy a tongkonanokat felfelé ívelő tetővel (lando longa) kell elkészíteni. Az első ilyet a Szinadzsi nevű hegy lábánál készíttette el, amit később, mikor Marindingbe költözött, fatörzseken görgetve magával vitt. A hagyomány szerint innen tovább vitték egy Rano nevű településbe, ahol mind a mai napig áll. A felfelé ívelő tető magyarázatára sokféle elmélet született: Az egyik, hogy a tető formája azokra a csónakokra utal, amelyekkel a toradzsák ősei felhajóztak a Sza’dan folyón. A legendáik szerint ugyanis az első toradzsák ezekből a csónakokból építettek maguknak ideiglenes lakhelyet, amiket úgy készítettek el, hogy a csónakokat fellógatták a sziklafalakra.
Az ilyen, hajókból készített ideiglenes lakhelyeket nevezték banua ditoke’-nek. Egy másik elképzelés szerint az ívelt tető az ég ívét utánozza, ami részben igaz, miután a tető szimbolikusan az ég analóg párja, amit erősít az a tény, hogy a ma’padao para szertartáson a tomina azt mondja: “Puang Matua, te aki meghajlítottad az eget, te vagy az Úr aki meghajlította a mindent körülvevőt úgy, mint a házak tetejét.”[29] A ma’padao para szertartást akkor tartják, amikor a tetőt ráteszik a házra. Ezért is hívják még ma’papa szertartásnak, aminek jelentése: ‘tetővel borítani’. Saját észrevételem csupán annyi, hogy a tetők formája még eszünkbe kell, hogy juttassa a bivalyok szarvát is, amik igen fontos szerepet játszanak a toradzsák vallási szokásaiban.
Egy tongkonant, a benne lakó ember társadalmi státuszának megfelelően többre vagy kevesebbre is tarthatnak. Ezek alapján három státuszú tongkonan létezik: 1) A legelső, a tongkonan lajuk, mindig a törzsi tanács (ada’) fejének a háza. Így ez ház, a virtuális közigazgatási egységek középpontját is jelöli, illetve régebben jelölte, s bár ma az ilyen házaknak már nincs olyan fontos szerepük mint régen, ma is nagy tiszteletben tartják őket. Ezekben a házakban jön össze a tanács. 2) A következő státuszú ház, a tongkonan pekamberan, vagy más nevén pekaindoran, ami azoknak a házát jelöli, akik törzsi tanácsban a főbb tisztségeket betöltik. 3) Az utolsó státuszú ház a tongkonan batu a’riri, vagy más szóval ma’dandan, ami a tisztség nélküli emberek házait jelöli.
Tongkonant csak nagyon szigorú szabályok alapján lehet építeni, amit minden új ház építésénél betartanak. Ezek közül a legfontosabb, hogy a ház bejárata északnak kell, hogy nézzen, miután az északot tartják az istenek, és így Puang Matua területének. A fentebb idézett történet szerint, mikor Puang Matua házát a mennyben megépítették, akkor a négy oszlopot, amelyen állt az északi irányból hozták. Ezért az isteneke mindig északon (és az élethez kapcsolódó szerepük miatt keleten) találhatók és, hogy betaláljanak a házba, annak ajtaja mindig északra kell, hogy nézzen. Az egész tongkonant egyébként a világ mikro-kozmikus másának tartják, így minden egyes részének szimbolikus jelentése is van. |
A tongkonan alapvetően három szintből épül fel, miután a legelemibb felosztás szerint is, a tongkonan is olyan mint a világ, amit az ember mintájára képzelnek el. Az északi irány a feje, ami a tongkonan tetejének felel meg, míg a déli irány a világ végbélnyílása, amit a tongkonan alatt található bivalykarám szimbolizál. A kettőt köti össze a keleti, illetve nyugati irány, amely az emberben a jobb oldal – bal oldal felosztásnak felel meg. A keleti oldal, a jobb, ami az élettel és az örömteli dolgokkal áll kapcsolatban, míg a nyugat a halállal és a szomorú dolgokkal.
A legfelső szintet, az isteni világot, a tongkonan teteje szimbolizálja, amit a legalsó szinttel, a tetőt tartó, középső állógerenda köt össze, amelyet a’riri poszi’-nak neveznek, köldök-gerendának. Ez szimbolizálja az Ég és a Föld összekötését, és erre szögezik a temetési szertartásokat követően, a bivalyok szarvait.
A legalsó szint (D), a szulluk, a ‘ház alatti hely’, eredeti funkcióját tekintve, a bivalyok tartására szolgál. Ma azonban már szinte senki nem tartja itt az állatait, miután meglehetősen nagy bűzt árasztanak. Ez a szint képviseli az alsó világot, ahol az állatok tartózkodnak.
|
Egy tongkonan a’riri poszi’-ja. |
A középső szint (A-C) az emberek világát jelenti, amit három külön részre osztanak. A három szoba mindig észak – déli irányban sorakozik egymás után, amik közül a középső szoba szintje alacsonyabban is van, mint a másik kettőé. Ez, mint majd látjuk, megint a felső világ, emberi világ, és az alsó világ hierarchikus viszonyát tükrözi.
A középső szobát (B) száli-nak nevezik, és két részre osztják. A keleti részében található a földel töltött emelvényen álló tűzhely, miután a keleti irányt tartják az élettel kapcsolatosnak. A keleti irány, ahol a nap kel fel, fontos szerepet fog játszani a szertartások (aluk) osztályozásánál. A tűzhely fölé fellógatva találjuk a tűzifatartó polcot. Fontos itt megjegyezni, hogy a tongkonanokon nincs kémény, ezért, amikor főznek, a füst mindenhová elszáll. Ezért hívják a tongkonanokat banua merambu-nak, olyan háznak, ahonnan füst száll fel, és ebből az elnevezésből származik a sírok általános elnevezése, a ‘füstnélküli ház’ (banua tangmerambu). Míg a kelet az élet, addig a száli nyugati része a halál helye. A temetési szertartások első napján a halottak koporsóját a szálinak ebbe a részébe állítják.[30] Ezt a szomorú napot leszámítva a középső szoba ebédlőként szolgál.
Az északi szobát (C) tangdo’-nak nevezik. Ez a szoba mindig magasabban fekszik mint, a középső száli. Elsősorban az idősebb generáció tagjainak hálószobájaként funkcionál, de a vendégeket is itt fogadják. Az isteneknek szánt áldozatokat is gyakran itt mutatják be, miután az északi irány az istenek lakhelye. Éppen ezért a halottak holtestét sosem teszik ide.
A déli szobát (A) szumbung-nak hívják, és ez pont ugyan olyan magasan áll, mint az északi tangdo’. Elsősorban a házaspár hálószobájaként funkcionál, de a kisebb gyerekek és a csecsemők is itt alszanak. Miután a dél (és a nyugat) a halál iránya is, mikor valaki meghal, annak ideiglenes koporsóját (karopi’) is itt helyezik el.
A középső emberi világot jelképező középső szintet, (leszámítva a rendkívül gazdag szimbolikus jelentéssel bíró fafaragásokat) kívülről három univerzális szimbólum szokta díszíteni: 1) A legelterjedtebb szimbólum a bivalyfej (paktedong), amelyről úgy tartják, hogy a gonoszság elhárításának szimbóluma. Egyes értelmezések szerint ezenkívül szerencsejelkép is, amely gazdagságot hoz. 2) A második ilyen szimbólum a napkorong, ami a napfelkeltét, és így a keleti irányt szimbolizálja, ami pedig a vidámság és boldogság színhelye. Úgy gondolják, hogy ez szimbólum vidámságot hoz az emberi világba.
3) A harmadik ilyen a kakas, ami elsősorban a bátorság és az okosság szimbóluma a toradzsák körében. A kakasról él egy mondás a toradzsák körében: “Londongna Pongtulang Didi’ manarang ussuka’ bongi, ungkararoi, malillin.”, ami annyit jelent: “Tulang Didi kakasai jól tudják, hogy mikor jön a sötétség és, hogy mikor ér véget.” Éppen ezért a kakast a bölcs és előrelátó életvitel szimbólumának tartják.[31]
Ezen a három alapszimbólumon kívül minden egyes fafaragó motívumnak külön jelentéshordozó szerepe van, azonban ezek bemutatása nem fér bele ebbe a dolgozatba.
A tongkonan gazdag szimbólumvilágának ezzel a vázlatos bemutatásával, már át is eveztünk a vallási képzetek vizeire, így ezzel le is zárom a toradzsák etnográfiai leírására vonatkozó általános fejezetet, hogy ezután a toradzsák vallási képzeteiről számoljak be részletesen.
Fafaragó mester derekán a la’bo’ bulange nevű rituális késsel. |
Tongkonant díszítő paktedong. |
[« tartalom ]
II. A TORADZSÁK VALLÁSI KÉPZETEI
A toradzsák vallási képzeteit a mai formájukban igen összetett dolog leírni. Ennek az az oka, hogy a toradzsák eredeti vallási elképzeléseire az 1950-es évektől nagyon erősen hat a térségben megjelent keresztény hittérítés, aminek következtében számos ‘keresztény’ hiedelem és vallási szokás ötvöződik a toradzsák eredeti vallásával. Az eredeti toradzsa vallás, mint azt az I.2-es fejezetben olvashattuk, körülbelül a Kr.u. X-XI.században alakult ki, és az északi Szészeán-ból származó Pong Szulo Ara’ vallásalapítónak tulajdonítják. Pong Szulo Ara vallását Aluk Pitung Sza’bu Pitu Ratu’ Pitung Pulo Pitu-nak, azaz 7777-nek nevezte, bár korábban is inkább Aluk Szandapitunná-nak, azaz ‘mind hetes’-nek hívták. Mai legelterjedtebb neve az Aluk Todolo, ami az ősök vallását jelenti, vagy egyszerűen Alukta, aminek jelentése: ‘a mi vallásunk’. 1969-ben az Indonéz kormány hivatalosan is elismerte az Aluk Todolót mint önálló vallást, a hinduizmus laza gyűjtőneve alá sorolva azt. Természetesen sem képzeteik, sem szokásaik nem hasonlítanak, még a jávai eredetű balinéz hinduizmusra sem, így ez az elnevezés legfeljebb a ‘nem iszlám’ címkét jelenti.
Az eredeti vallás központi fogalma az Aluk, ami egyrészt jelenti a vallási képzetek rendszerét, másrészt az egyes szertartások rendszerét. Legközelebbi fordítása a ‘vallási szabály’ lehetne, de ez félrevezető is lehet, miután az aluk mellett, amely elsősorban pozitív előírásokra vonatkozik, létezik még három másik kategória is, amelyek szintúgy vallási szabályokat tartalmaz, azonban olyanokat amelyek a negatív előírásokra vonatkoznak. (Lásd II.2 fejezet) Az aluk a legvégső mértékig meghatározza a toradzsák hétköznapjait, s a hétköznapok tükrében leginkább a szokásjog fogalmát juttatja eszünkbe. Az aluk ugyanis nem egy fogalmilag kidolgozott hiedelem vagy eszmerendszer, ami csak a vallási cselekvések rendszerét határozza meg, hanem sokkal inkább az emberi cselekedetek összességét szabályozó szokásrend. Mint minden természeti népnél, így persze a toradzsáknál is csak nehezen választható szét a világi és a vallási cselekvés, így az aluk ‘mindkettőre’ vonatkozik, ami a toradzsák számára egy és szétválaszthatatlan. Miután az aluk elsősorban praktikus előírások gyűjteménye, teoretikus rendszere eléggé vázlatos, sőt amorf és flexibilis, ami a gyakorlatban bemutatott szertartások rendszeréhez igazodik. Pont ez a jellege tette lehetővé a toradzsába érkező keresztény hittérítők látványos sikerét.
Ugyan dél-Celebesz már a XVII. Század közepén kapcsolatba került a holland gyarmatosítókkal, Tanatoradzsába csak 1905-ben érkeztek meg. Az első holland protestáns missziót Van der Loosdrecht missziós tevékenysége végett, a gyarmati kormányzat építtette 1913-ban a Rantepao-i területen. Van der Loosdrecht a holland Gereformeerde Zendingsbond protestáns egyházat képviselte, és úgy tekintett a toradzsákra, mint akik „gyermekek, akiket oktatni kell”.[32] Éppen ezért 1913 és 1917 között azon munkálkodott, hogy iskolákat építtetett az egyes falvakban, remélve, hogy az oktatáson keresztül fogja az embereket a krisztusi nyájhoz terelni.
Meg volt győződve arról, hogy a toradzsák másodlagosan primitívek és, hogy az aluk egy magasabb vallási forma degenerált változata, amit korrigálva az emberek felismerik majd, hogy Puang Matua – a toradzsák teremtő istene – egy és ugyan az a keresztények teremtő Istenével. Másrészt evolúcionalista nézeteket is vallott, amely alapján az alukot, az evolúciós skála legalsóbb állomásának tekintette. Látván a toradzsák körében elterjedt isteni ősök tiszteletét,[33] az ószövetségi pátriárkák történeteire helyezte a hangsúlyt, és rajtuk keresztül dolgozta ki térítési módszerét.
Térítését a toradzsa nemesség ellenségesen fogadta, így a missziós iskolák elsősorban az alacsonyabb kasztbeli to Buda és to Kaunan családok gyermekeit vonzották. Ezekhez a társadalmi osztályokhoz tartozók, már régóta kerestek valamiféle magasztosabb életmódot, mint a magasabb kasztbélieknek való szakadatlan munka. Miután ezek a gyerekek, oktatásuk után megtagadták a magasabb kasztbelieknek járó robotot, maga Van der Loosdrecht állapította meg, hogy missziós tevékenységükkel egy kitanított proletár réteget sikerült létrehozniuk Tanatoradzsában. A nemesi osztályhoz tartozókat hiába próbálták megnyugtatni, hogy az oktatás nem fordítja ellenük az alsóbb kasztbelieket, ők nyíltan, a hagyományos társadalmi renddel szembenállónak tartották az új iskolarendszert, miután nemcsak a meglévő társadalmi szokásrendet ássa alá demokratikus liberalizmusával, hanem a sokkal fontosabb évről-évre ismétlődő rituális szertartásrendet is.
Ugyanis nem lehetett a szokásos időpontokban megtartani a rizsföldszentelő és ültető, majd pedig aratási szertartásokat, miután azok ütköztek az iskolák tanmenetével. Ez a szembenállás vezetett oda, hogy Van der Loosdrecht nyíltan nekitámadt az aluk szertartásainak, ezeken belül is a halotti szertartásnak mondván, hogy amíg ezeket a toradzsák szabadon ünnepelhetik, addig a szegénység és a gazdagság közti elválaszthatatlan szakadék csak egyre mélyülni fog; miután az aluk temetési szertartása hatalmas különbséget tesz a különböző kaszthoz tartozók között. |
Rizstárolók háttérben Rantepao egyik templomával. |
Amit Van der Loosdrecht nem láthatott, hogy a toradzsák körében olyan hatalmas jelentősége van a temetési szertartásoknak, hogy még az elvándorolt alsó kasztbeliek is, akik elhagyták Tanatoradzsát, hogy műveltetésük révén máshol gazdagságot teremtsenek maguknak, meggazdagodásuk után visszatérnek, és felhalmozódott vagyonuk nagy részét fényűző halotti szertartásokba ölik.[34] Mutatván ezzel, hogy ők már egy felsőbb kaszthoz kívánnak tartozni. Így az evilági vagyont, inkább szimbolikus értékű, a társadalmi rangot növelő vallási cselekedetekbe fektetik. Hasonló ez a thaiföldi templomépítés-lázhoz, ahol az emberek felhalmozódott vagyonukat templomok építésére költik, no nem azért, mert mélyen vallásosak, hanem mert a társadalmi presztízsüket óriási mértékben növeli.
A hittérítők munkája az 1930-as évekre teljesen felborította a megszokott társadalmi hierarchiát, ami mind a mai napig fokozatosan tovább romlott. A korábban gazdagabb felsőkasztbeli családok mára jórészt elszegényedtek, és a keresztény oktatás vállán felkapaszkodott alsóbb kasztbeliek, akik megtagadták a fizikai munkavégzést nagyrészt az állami hivatalok világában találták meg helyüket. Így gazdasági szempontból, jórészt kiegyenlítődtek az erőviszonyok: gyakorlatilag mindenki egyaránt szegény, ami, mint láttuk a ‘ A bivalyok osztályozási rendszere’ című I.1.4.1 fejezetben, a nagy értékű haszonállatok tekintetében egy sajátos cserekereskedelmet hozott létre a toradzsák között. Erről a sajátos cserekereskedelemről majd még ‘ A temetést kísérő szertartások - Második nap’ című III.2-es fejezetben szólok részletesebben. A harmincas évektől jelenlevő, a mi magyar alsóközéposztályunknak megfelelő hivatalnokréteg megjelenése a hagyományos társadalmi osztályok között nagy feszültségforrást jelent; ugyanis tagjai nem tartoznak egyik kaszthoz sem. Ahhoz nem elég gazdagok, hogy tana’ Bulán-ok, vagy akár tana’ Basszi-k legyenek, ahhoz azonban túl gazdagok, hogy tana’ Karurung-ok, vagy Kua-kuá-k legyenek. A senkiföldjén lebzselnek, aminek jelenléte egy ilyen, közel hét évszázados társadalmi hagyománnyal rendelkező kultúrában bomlasztó hatású. Az egyes műveltebb toradzsák a társadalmi ranglétra megtörését, szellemesen az Égi lajtorja megtörésének mítoszához hasonlítják. [35]
A társadalmi anarchiát megfékezendő szándékkal és, hogy a protestáns misszió munkáját segítse 1937-ben a katolikusok is létrehoztak egy missziót Makaléban. A Rantepao-i területekre, ahol a protestáns missziók voltak, a katolikusok csak 1946 után kaptak szabad bejárást. A hittérítés látványos gyorsasággal zajlott. A hivatalos statisztikai adatok szerint 1970-ben, amikor a toradzsák összlétszámát 306 662-re becsülték, a lakosság 53%-a vallotta magát kereszténynek, míg mindössze 38%-uk tartotta magát aluktá-nak, azaz az Aluk todolo követőjének. 1994-re, a magukat kereszténynek vallók a lakosság 86%-át tették ki, míg a 364 526 fős összlakosságnak mindössze 6%-a volt alukta. Az utolsó 1994-es statisztikai felmérések szerint a lakosság vallási eloszlása a következő[36]:
Felekezet |
Követők száma |
Százalék |
Alukta |
21 901 |
6.01 |
Protestáns |
252 004 |
69.13 |
Katolikus |
61 930 |
16.99 |
Mohamedán |
28 691 |
7.87 |
Összesen: |
364 526 |
100.00 |
Mint az a táblázatból látható a toradzsák közel 8%-a mohamedán. Ezt a 8%-ot elsősorban a Tanatoradzsán kívül élő és dolgozók teszik ki, akik vagy Dél-Szulavézi, a mohamedán bugik között élnek, vagy Jáva északi területein. Annak ellenére, hogy az iszlám terjeszkedés már a Kr.u. XVII. század közepére elérte Tanatoradzsát, vallási értelemben nem hagyott jelentős nyomot. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy az ünnepi szertartásokon jelentős szerepet tulajdonítanak a disznóhús evésnek, illetve a tuak nevezetű pálmabor fogyasztásának, amit azonban az iszlám hitvallás tiltana. Miután a toradzsák számára a bivaly elsősorban áldozati állat, amit a temetési szertartások keretén belül áldoznak fel, lehetetlen lenne fő táplálékforrásnak tekinteni, annak ellenére, hogy a leölt állatokat megeszik.
Éppen ezért a kereszténység, amelynek gyakorlati hitelvei nem tartalmaznak táplálkozási tabukat sokkal könnyebben utat talált a toradzsákhoz. A toradzsák készek voltak a keresztény vallás teoretikus fejtegetéseit – elsősorban túlvilágtanítását – átvenni, amelyet saját aluk todolójukban foglaltakhoz készséges kiegészítésként fogadtak. A toradzsai protestáns misszionári-usok rendkívül toleráns magatartása és kompromisszumkészsége oda vezetett, hogy a Tanatoradzsában élők kereszténysége ma egyfajta egynapos vasárnapi vallásgyakorlat, ami egyenlőre az összes többi ősi vallási előírást és gyakorlatot semmilyen módon nem érint. A toradzsák ugyan úgy gyakorolhatják, és gyakorolják is az aluk todoloban lefektetett régi szokásrendet és a benne lefektetett szertartásokat, amelyek formálisan kiegészülhetnek, mindig az adott család igényeinek megfelelően, a keresztény egyházak szertartásrendjével. Leginkább a házassági rítusokba engedték be a keresztény szertartási elemeket, miután a toradzsák számára az esküvői szertartás a temetési szertartás mellett másodrendű fontosságú.
Annak ellenére, hogy mára a toradzsák jórészt ‘keresztények’, hiedelemrendszerükben jelentős szerepet játszanak az Aluk todolo mítoszai, amelyek ismerete nélkül nem kaphatunk teljes képet vallásos viselkedésükről. Ezért az alábbiakban néhány jelentősebb, és egész Tanatoradzsában ismert mítoszt ismertetek.
II.1) Istenek és emberek
Mint minden animisztikus vallási rendszerben, ahol megjelenik a szellemlények-be vetett hit, a puszta létezésükön kívül, jelentős szerep jut ezeknek a szellemlényeknek. Annak megfelelően, hogy mi az egyes szellemlények funkciója, illetve mi a viszony ezen szellemlények és az ember között, osztályozásukra is módunk nyílik. A toradzsák isteni hierarchiáját kétféle módon tudjuk osztályozni: rokonsági fokok szerint és funkciójuk szerint. A funkcionális csoportosításával az Aluk todolo osztályozási rendszere foglalkozik, amin kívül lehetőségünk nyílik az isteneket, teremtésmítoszukra hagyatkozva, rokonsági fokok szerint osztályozni. Így az alábbiakban először ezt a mítoszt ismertetem:[37]
|
Katolikus keresztény templom oltára Rantepaoban. |
II.1.1) Az istenek geneológiája
A teremtésmítosz szerint még az istenek születése előtt kialakult a Menny és a Föld; nem az istenek teremtették őket. Ellenkezőleg, a Menny és a Föld volt az első szülőpár, aki az isteneket nemzette. Három gyermekük született: Pong Tulak Padang (‘Aki a Földet tartja’), Pong Banggai Rante (‘Az Úr, kinek szélesek a földjei’) és Gaunti Kembong (‘Növekvő Felhő’). Miután ez a három isten felnőtt, szenthármasságukban a világ uraivá váltak, és megteremtették a napot és a holdat és velük együtt az időt. Ezután a három istenség elvállt egymástól. Pong Tulak Padang elhagyta a Földet és alászállt az alsó rétegekbe, hogy az Alvilág Urává váljon. A földön maradó Pong Banggai Rante házasságra lépett Tallo’ Nangka Kaléná-val (‘A tojás, mely önmagából született’), és nyolc gyermeket nemzett. Nyolc gyermeke közül Pong Lalondong, ‘Az Ég Ura’ lett a legfontosabb, aki a toradzsák hite szerint az égi világban (Puja) a halottak lelke felett ítélkezik. Pong Banggai Rante mindvégig a földön maradt, és belőle vált a Föld Ura. Gaunti Kembong pedig felrepült az Égbe, ahol miután kivette egyik saját bordáját, az Uszuk Szang Bamban (‘Az egy különös bordájú’) nevet kapta. Mikor Uszuk Szang Bamban felnőtt, elvette Szimbolong Manik-ot, akit keleten talált. Kettőjük frigyéből született Puang Matua (‘Az ős isten’), aki mint láttuk a toradzsák vallásában később, mint az ember és a többi élőlény teremtője szerepel. Uszuk Szang Bamban ezután is a mennyben maradt és belőle vált a Felső Világ Ura.
Mint azt az ember teremtéstörténetéből láttuk (Lásd a ‘Puang Matua teremtése’ című I.3.1-es fejezet), ezután az ember megteremtése következett, amit már Puang Matua és Arrang di Batu vitt véghez.
Az istenek családfája így a következő képen alakul:
Ősteremtők |
Menny |
= |
Föld |
Az első istenek |
Pong Tulak Padang
‘Aki a Földet tartja’ |
Pong Banggai Rante
‘Az Úr, kinek szélesek a földjei’ |
= |
Tallo’ Nangka Kaléna
‘A tojás, mely önmagából született’ |
Gaunti Kembong
‘Növekvő Felhő’
(Uszuk Szang Bamban
(‘Az egy különös bordájú’) |
= |
Szimbolong Manik |
Funkció |
Az alvilág istene |
A középső világ istene |
|
|
A felső világ istene |
|
|
Gyermekeik:
A második generáció |
|
Puang Adang
Puang Matua második teremtésének gyermeke |
Pong Lalondong
‘Az Ég Ura’
(A holtak bírája) |
Puang Matua
(To Kaubanan
‘az Úr, akinek ősz hajszálai vannak’) |
= |
Arrang di Batu
(Szulo Tarongko Malia’
‘a kemény szikla fáklyája’) |
Funkció |
|
Az első király |
Égisten |
Teremtő Főisten |
|
Teremtőtárs |
További teremtés |
|
|
|
szauan szibarrung
(a ‘kettős fújás’)
[Lásd I.3.1 fejezet.] |
II.1.2) Az istenek osztályozása
A rokonsági kapcsolatoktól eltekintve, az isteneket módunk nyílik funkciójuk, illetve jelentőségük szerint is osztályozni. Ennek alapjául az Aluk todolo-ban lefektetett imádati formákat vehetjük, amelyek háromfelé oszlanak annak megfelelően, hogy milyen központi jelentőségű istennek mutatják be őket. Ezt tekinthetjük a toradzsák hiedelemvilágában szerepet játszó szellemlények osztályozási rendszere alapjának. Ennek alapján a következő sémát kapjuk:
Szint |
|
Szellemlény típus |
|
1. |
|
Puang Matua
↓ |
|
2. |
↙ |
Déata
← ↓ → |
↘ |
|
Déata Tangngana Padang
A ‘Föld közepének istene’ |
Déata Kapadanganna
A ‘Földi isten’ |
Déata Tangngana Langi’
Az ‘Ég közepének istene’ |
Perszonifikáció |
Pong Tulak Padang
‘Aki a Földet tartja’ |
Pong Banggai Rante
‘Az Úr, kinek szélesek a földjei’ |
Gaunti Kembong
‘Növekvő Felhő’
(Uszuk Szang Bamban
(‘Az egy különös bordájú’) |
3. |
|
Todolo
(to membali puang
‘megistenült ős’) |
|
A hierarchia csúcsán áll Puang Matua, aki, (mint azt az I.3.1 fejezetben láttuk) a világ és az élőlények teremtő istene. Őt követik a Déatá-k, akik alacsonyabb rendű istenségek, Puang Matua földi felügyelői. Belőlük ugyan sok van, de az Aluk todolo csak három típust tart számon; ők a legfontosabbnak, miután jelentős feladatokat látnak el. A toradzsák vallási képzeteiben a vallásfejlődésük egyes szakaszaiban, ez a három istenségtípus feltehetőleg fontos helyet foglalt el, mára azonban a szerepük csökkent, sőt a keresztény hittérítés hatására szinte teljesen eltűnt. Ez a három istenségtípus: az alvilág istene, az emberi világ istene, és a felső világ istene, akiket az Aluk todolo mint Déata Tangngana Padang a ‘Föld közepének istené’-t, Déata Kapadanganna a ‘Földi isten’-t, és Déata Tangngana Langi’ az ‘Ég közepének istené’-t említ. Eme három istenségtípus, funkcióját tekintve, megfeleltethető az istenek teremtésmítoszából ismert három elsőszülött istennek. Akik: Pong Tulak Padang (‘Aki a Földet tartja’), Pong Banggai Rante (‘Az Úr, kinek szélesek a földjei’) és Gaunti Kembong (‘Növekvő Felhő’).[38] Az istenek geneológiájában ők az elsők, azonban a hierarchiájában nem. Valószínűleg a toradzsák hiedelemvilágában Pong Szulo Ara’ vallási reformja[39] előtt, ennek a három istenségtípusnak a különböző perszonifikációi lehettek a főistenek. Pong Szulo Ara’ monoteisztikus törekvése azonban fokozatosan háttérbe szorította őket, aminek következtében egy henoteista rendszerben, alistenekként kaptak helyet. Ők közvetítenek Puang Matua és az emberek között.
A Todolók, az ősök szelleméből született félisteni lények. Eredetileg a to Manurun-ok[40] és közvetlen leszármazottaik szelleméből született istenembereket takarta. Ma azonban a legfelsőbb kaszthoz, a tana’ Bulán-hoz tartozók halottait is jelentheti, ha azok megfelelő temetésben részesülve visszatértek az égi világba, a Pujá-ba, hogy ott félisteni rangban vigyázzák az élő családtagok mindennapjait. Csak azoknak a halottaknak a szelleméből születhet todoló, akikért gazdag, istenekhez méltó temetési szertartást mutattak be. A helyesen véghezvitt és tökéletesen bemutatott megtisztító és deifikáló halotti szertartáson keresztül gyakorlatilag minden emberből, jobban mondva minden ember szelleméből válhat isten. Az ilyen isteni ősök vigyázzák az élőket, és a beléjük vetett hit adja meg a rendkívül komplex temetési szertartások értelmét.
II.1.3) Az istenemberek
A toradzsák társadalmi hierarchiájának fenntartásában rendkívül fontos szerepet játszik az a képzet, hogy a legfelsőbb kaszthoz, a tana’ Bulán-hoz tartozók ősei az ‘égből jött emberek’. Mint azt az istenek születéséről szóló mítoszban láttuk, minden isten, és így az emberek ősteremtője is maga az Ég és a Föld, így az Éggel való kapcsolatban állás magát a legősibb és legistenibb eredetet szimbolizálja. Ezek a to manurun-oknak nevezett emberek, mint azt már láttuk, az Égből való megérkezésük után rövid időn belül átvették a hatalmat a helyi törzsfőktől és a toradzsák felett kezdtek uralkodni. Három fontos ‘királyuk’ volt: A Kandora-i Tamboro Langi’, a Kaero-i Mambio Langi’ és a Készu’-i Dilangi’. Azonkívül, hogy Tamboro Langi’ megpróbálta megreformálni, az Aluk todolo-t, az általuk bevezetett legfontosabb vallási intézmény, a rendkívül ünnepélyes temetési szertartás volt. Róluk és leszármazottaikról úgy gondolták, hogy ciklikus módon vissza-visszatérnek az Égbe, hogy ott istenemberekké váljanak. Az ilyen istenembereket a toradzsák to membali puang-nak, ‘megistenült ős’-nek nevezték.
A toradzsák körében mindig is ismert volt az ember teremtéséről szóló mítosz, így közvetett isteni származását mindenki ismerte. Azonban a közvetlen isteni származás lehetőségét senki nem tartotta lehetségesnek, miután egy széles körben elfogadott mitikus elbeszélés alapján, az istenek haragja miatt az emberi és az isteni fölső világ közötti közvetlen ‘lajtorja’ mindörökké elveszett. Éppen ezért számított különlegesnek a to manurun-ok ama tanítása, hogy ők képesek halotti szertartásaikon keresztül visszajutni az isteni világba. Hogy ennek az állításnak a különlegességét megértsük meg kell ismerkednünk az ‘égi lajtorja’ mítoszával.
II.1.3.1) Az ‘égi lajtorja’ mítosza
Az Éran Dilangi’, azaz az ‘égi lajtorja’ mítoszának alábbi interpretációját egy Ne’ Ke’te’ nevű ember adta a Készu nevű faluban, amikor a Puang ri Készu által készített hagyományos házra (tongkonan) mutatott, és annak eredetéről mesélt. A mítoszt K.M Adams idézi könyvében[41], és mint majd belőle jól látható lesz kiváló példája annak, hogy hogyan bizonyítja valaki egy jól ismert toradzsa mítosz és saját genealógiája ötvözésével a to manurun-októl való származását.
A mítosz szerint valamikor hajdanán, amikor Puang Matua minden teremtménye még harmonikus együttlétben töltötte napjait, egy lajtorja kötötte össze az Eget a Földdel. Ha az embereknek találkozni támadt kedvük az istenekkel, vagy elsősorban Puang Matuával, csak fel kellett mászniuk a lajtorján és már ott is találták magukat az égi paradicsomban, amit a toradzsák Pujá-nak neveznek. Mindenki szabadon mászhatott fel ezen a lajtorján és annyiszor, amennyiszer csak akart. Egyszer Puang Matua magához hívatott egy emberpárt, Puang Bura Langi’-t és feleségét Kombong Burá-t, hogy leküldje velük a földre a 7777 vallási szabályt. Miután csak egy szolgájuk volt velük, akit Pong Pako Lando-nak hívtak, nem tudtak elhozni csak 777-et. Így 7000 szabály az Égben maradt. A pár a Rura nevű helyen telepedett le, Tanatoradzsa déli részén, és nemsokára megszületett gyermekük Pong Mula Tau, az ‘első ember’. Pong Mula Tau elvette feleségül Szanda Bilik-et, akitől két gyermeke született: Londong di Langi’ és Londong di Rura. Londong di Rurá-nak két fia és két lánya született, és miután a szülők nem találtak számukra más házastársat, egymásnak szánták őket. Mielőtt azonban házasságra léptek volna egymással, elküldtek két szolgát, hogy másszák meg az égi lajtorját és kérdezzék meg Puang Matuát, hogy az égben maradt szabályok szerint a testvérházasság megengedett-e. A szolgáknak azonban túl fáradságos volt az égbe vezető út, így visszatértek anélkül, hogy megjárták volna Puang Matua birodalmát, és visszatérve azt hazudták, hogy az ilyen házasság megengedett. Londong di Rura ezután megrendezte az esküvőt két fia és két lánya számára, de miután az incesztus valójában szentségtelen volt Puang Matua szemében, ő haragjában a mennyegző színhelyét egy tóvá változtatta, aminek következtében az egész násznép megfulladt.
Puang Matua ezután magához hívatta a másik testvért, Londong di Langi’-t, és rábízta az egymással vérszerinti rokonságban állókra vonatkozó házassági szabályokat: átadott neki négy magvat; az első egészben volt, a második félben, a harmadik negyedekben, a negyedik pedig nyolcadokban. Rábízta Londong di Langi’-ra a magokat, és azt parancsolta neki, hogy a Földre visszatérvén ültesse el azokat. Ha az első mag növekedésnek indul, az azonos szülőtől származó utódok is házasságra léphetnek. Ha a második, félbevágott mag indul növekedésnek, akkor már az elsőfokú unokatestvérek is házasodhatnak. Ha a harmadik, negyedelt mag indul növekedésnek, akkor a másodfokú unokatestvérek házasodhatnak csak; és ha csak a negyedik, nyolcadba vágott mag indul növekedésnek, akkor csak a harmadfokú unokatestvérek közötti házasság a megengedett. Ezután Londong di Langi’ visszatért a Földre, majd visszatérése után Puang Matua a Londong di Rura gyermekei között kötött vérfertőző házasság felett érzett haragjában elpusztította az Égbe vezető lajtorját. Ezt követően az emberek sosem tudtak visszajutni Puang Matua égi birodalmába. Ezalatt a földön Londong di Langi’ úgy tett, ahogy azt Puang Matua megparancsolta neki, és a magokat elültetvén a következő szabályt alkotta: Miután csak az első mag rohadt el, és a második, harmadik, negyedik mind kihajtott, csak az édestestvérek nem házasodhatnak egymással.
A mítosz folytatásában ezt követően Ne’ Ke’te’ arra tért rá, hogy Londong di Langi’ utódai közül ezután nyolc dél-Tanatoradzsából északra vándorolt, és közülük az egyik, név szerint Pabané, egészen Készu-ig vándorolt, ahol elvette az özvegy Ambun di Készu-t, Puang ri Készu lányát. Az ő leszármazottai közé tartozik ő is, így valójában a legelső ‘égből jött’ ember (történetesen Londong di Langi’) leszármazottja. Azaz maga is to manurun ivadék, így jogosan tartja magát a tana’ Bulán kaszthoz tartozónak.
Az ‘égi lajtorja’ mítoszának
geneológiai táblázata
Ne’ Ke’te’ féle változatában |
Első emberpár |
Puang Bura Langi’ |
= |
Kombong Bura |
Gyermekük |
Pong Mula Tau
‘Első ember’ |
= |
Szanda Bilik |
Gyermekük |
Londong di Langi’ |
= |
? |
|
Londong di Rura |
= |
? |
Gyermekük |
8 utód, köztük: |
|
2 fiú |
= |
2 lány |
Pabané |
= |
Ambun di Készu |
|
Leszármazott |
Ne’ Ke’te’ |
|
Puang Matua kiírtja az egész családot |
Az égi lajtorja mítoszából tehát kiderül, hogy a Londong di Rura gyermekei között létrejött vérfertő miatt megszakadt a közvetlen kapcsolat és az átjárás lehetősége az Égi és a Földi világ között. Éppen ezért volt szinte blaszfémikus kijelentés, mikor a to manurun-ok magukat ‘égből jött emberek’-nek nevezték; hiszen erre – pont az elpusztult lajtorja miatt – egyetlen ember sem volt képes. Azonban pont a to manurun-ok mintájára terjedt el a toradzsák körében az a képzet, hogy valójában minden ember az Égből származik, ahová a halála után, ha kellőképpen felkészült, vissza is térhet. Visszatérésének feltétele pedig nem valamiféle erényes életmód vagy bármiféle morális kritérium, hanem a helyesen bemutatott mágikus halotti szertartás. Így, a to manurun-ok temetkezési szokásait mintául véve alakult ki a tana’ Bulán kasztbeliek között, a mai temetkezési szokásrend, amely nem csupán a halott elbúcsúztatását szolgálja, hanem átváltoztatását félisteni lénnyé, amely biztosítja számára az Égi világba való visszatérést. Ezért van, hogy a toradzsák számára minden egyéb szertartáson túl a temetkezési szertartás a legfontosabb.
II.1.4) Az ember és az istenek viszonya
Az elképzelés, hogy a tana’ Bulán kasztjához tartozó emberek az istenekkel szorosabb rokonságban állnak, illetve állhatnak, az élet minden területét meghatározza. Mint azt korábban láttuk a toradzsák társadalmi rendjének kialakulásában is döntő szerepet játszik. Az aranykasztbelieket már életük során is félisteni rang illeti meg, ami elsősorban a vallási szertartásokon elfoglalt helyüket és a szertartások menetét folyásolja be döntően.
Miután a to manurunok által bevezetett halotti szertartás rendkívül költséges dolog – miután igen nagyszámú haszonállat feláldozását követeli -, csak a legmagasabb kasztba tartozók számára biztosított, hogy haláluk után valóban a megfelelő módon mutatják be ezeket. Így ő közülük válik legnagyobb valószínűséggel megistenült ős félisten; ezért már életük során érdemes jóindulatukat megszerezni, vagy legalább is nem kivívni rosszindulatukat.
Az istenek és az átlagemberek közti kapcsolatteremtés gyakorlatilag majdnem mindig az ősök szellemein keresztül történik, bár természetesen a tominá-k, a papok magukkal az istenekkel is képesek kapcsolatot teremteni. Az istenekkel való kapcsolatfelvétel a papok részéről is inkább indirekt módon, az egyes szertartásokon bemutatott áldozatokon keresztül történik, bár létezik olyan szertartás is, ahol a kapcsolatteremtés közvetlen. Az ilyen közvetlen kapcsolatteremtő szertartást Maró szertartásnak nevezik.[42] Ez egy közösségi rítus, ahol is alkalmi specialisták rituális kántálással (gelong-gal) egyfajta transzállapotot teremtenek, amely lehetővé teszi egy isten (déata) számára, hogy beleköltözzön az adott specialista testébe. A sikeres megszállottságot emberfeletti képességekkel bizonyítja a transzban levő személy. Az alkalmi specialisták rendszerint a toparengngék, azaz a törzsfőnökök közül kerülnek ki, akiknek ezen alkalmakkor van lehetőségük bizonyítani valódi isteni származásukat. A szertartás az istenek puszta jeladásán és varázslatos hatalmuk bemutatásán túl a föld termékenységét, és az aratás sikerességét hivatott biztosítani.
A kereszténység Tanatoradzsában való megjelenése óta azonban egyre ritkábbak, sőt mára már teljesen eltűnőben vannak a közvetlen kapcsolatteremtő rítusok. Helyettük egyre jobban előtérbe kerülnek a megistenült ősökkel való kapcsolatteremtő szertartások, amelynek szokását még a helyi katolikus papság is támogatja. Ennek következtében egyre inkább a todolók, a megistenült ősök veszik át a déaták szerepét, és ők közvetítenek az emberek és a mára már magára maradó Puang Matua között.
[« tartalom ]
II.2) A vallási szokások rendszere
A toradzsák vallási szokásait elég nehéz rendszerezni, miután rendkívül sokrétűek és maguk is többféle csoportosítási módot használnak. A legalapvetőbb kategorizálás, a vallási előírások természetére vonatkozik. Ez alapján négyféle vallási előírás létezik: az aluk, a pemáli, a szangka’ és a szalunna. Az aluk kategóriájába olyan előírások tartoznak, amelyek pozitív előírásokat tartalmaznak, azaz megmondják, hogy mit és mikor kell csinálni. Az alukok követése jelenti a helyes szociális viselkedést. Ezzel szemben a pemáli kategóriába azok a szabályok kerülnek, amelyek azt írják elő, hogy mikor mit nem szabad csinálni, így a pemálik követése biztosítja, hogy valaki nem viselkedik helytelenül. A toradzsák hite szerint az Aluk és a Pemáli szabályainak keletkezése egyidejű, és mindkettő a mennyből ered.
A szangka’ és a szalunna ezzel szemben földi kategória. A szangka’ kategóriájába tartoznak azok a vallási szabályok, amelyeket az evilági mintaadó helyes cselekedetek alapján állítottak össze. Olyan példaértékű cselekedetekről van szó, amelyeket a múltbéli megistenült ősök, a todolo-k vittek végbe, és ezért az egyes helyzetekben a helyes szociális viselkedésre nézve mintaadó értékűek lehetnek. A szalunna tulajdonképpen ‘a’ helyes viselkedés összefoglaló kategóriája. Egy vallási cselekedet akkor szalunna, ha összhangban van az aluk, a pemáli és a szangka’ előírásaival. Például egy szertartás akkor helyes (szalunna), ha az aluk rítusainak szabályrendszere szerint kerül bemutatásra, figyelembe véve a pemáli tiltó előírásait, és a szangka’ szerint zajlik, azaz úgy, ahogy az ősök is bemutatták. A három előírás összhangja biztosítja egy szertartás helyességét. Valójában minden vallási cselekedet végső soron az Aluk előírásaira támaszkodik, ezért tartják mindennél fontosabbnak az alukok ismeretét és osztályozását.
II.2.1) Az Aluk-ok osztályozási rendszere
Rögtön az osztályozás elején nehézséget okoz, hogy az aluk-ot, a vallási szokások rendszerét hány részre osszuk. Ez a kategória azért értelmezhető nehezen, mert a vallási szabályokon kívül, számos vallási képzet és hiedelem tárháza. Maga az aluk fogalma is szertartást, vagy szabályt jelent, de általános értelmében inkább ‘világrendnek’ kellene felfogni, ami a helyi szokásjog rendszerét takarja. A toradzsák egyik általánosan használt osztályozási rendszere, az aluk tallu lolona a’pa’ pentauninna (‘a három köldökhöz és a négy méhlepényhez köthető szertartások’) az alukot rendszerint négy részre osztja, a három hierarchiába állított élőlénynek megfelelően, amihez plusz egy kategória társul:
Aluk Ma’lolo Tau – az emberekkel kapcsolatos szabályok. Elsősorban a születéssel, az élettel és a halállal kapcsolatos vallási előírások tartoznak ide.
Aluk Patuoan – az állatvilágra és a velük való bánásmódra vonatkozó szabályok.
Aluk Tananan – a növényvilággal kapcsolatos vallási előírásokra vonatkozó szabályok, amelyek elsősorban a haszonnövények és a belőlük készült használati tárgyakat érinti.
Aluk Bangunan Banua – az emberek lakhelyével kapcsolatos vallási szabályok. Részletesen leírja a tongkonanok építésének és egyes részeinek használati módját.
Emellett az általános osztályozási mód mellett létezik egy másik osztályozási rendszer is, amelyik az alapján osztályozza az alukokat, hogy a közösségi életnek melyik szintjén mutatják be azokat. Ez alapján aluk to ma’rapu az a szertartás, amelyet a tongkonan szintjén, azaz a nagycsaládi szinten mutatnak be (~ kis-közösségi rítusok), míg aluk panaungan az a szertartás, amelyet az egész törzsszövetség bemutat.
Van azonban egy még ennél is elterjedtebb, gyakorlati szempontokat szem előtt tartó osztályozási rendszer, amely nem az alapján osztályozza az egyes szertartásokat (aluk-okat), hogy mire vonatkoznak, hanem, hogy tartalmát tekintve örömteli szertartás-e, vagy gyászoló szertartás. Ez a toradzsák körében azért alakulhatott ki, mert a toradzsák rendszerint majdnem mindenről a következő dichotómiákban gondolkodnak: nappal – éjszaka; világos – sötét; boldog – boldogtalan; örömteli – szomorú. Ennek az osztályozási rendszernek a neve aluk szimuané tallang, ami annyit tesz ‘a férj és feleség párosításához hasonló rítusok’, ami a dichotómiákban való gondolkodásra utal. Ez a rendszer mindössze két kategóriát ismer: Az örömteli szertartásokat mind Aluk Rambu’ Tuká-nak nevezik, míg a szomorúsággal foglalkozókat Aluk Rambu’ Szólo’-nak. Az Aluk Rambu’ Tuka jelentése: a ‘felszálló füst’ szertartásai, míg az Aluk Rambu’ Szólo’ jelentése: a ‘leszálló füst’ szertartásai. Ezek az elnevezések egyben utalnak arra, hogy hol és mikor kell ezeket a szertartásokat bemutatni, ugyanis a felszálló füst helye, az életet szimbolizálja, ami mindig a keltei irányt és így a tongkonan keleti szobáját jelenti, míg a leszálló füst a halált szimbolizálja, ami mindig a nyugati irányt és így a tongkonan nyugati szobáját takarja. Ezért is hívják az Aluk Rambu Tukát Aluk Rampe Matallo-nak, azaz a ‘felkelő nap oldalá’-hoz tartozó szertartásoknak, míg az Aluk Rambu Szólot pedig Aluk Rampe Matampu’-nak, azaz a ‘lenyugvó nap oldalá’-hoz tartozó szertartásoknak.
A szertartások rendjét döntően befolyásolja, hogy melyik alapkategóriába esik, amely bemutatásának nemcsak a helyét, hanem az idejét is meghatározza. Az aluk Rambu’ Tukához tartozó szertartásokat mindig a tongkonan keleti szobájában, vagy kívül a keleti oldalán, és délelőtt mutatják be, míg a nap emelkedőben és így ereje teljében van. A Rambu’ Szólo szertartásait azonban mindig délután kezdik, miután a nap már hanyatlóban van, és a tongkonan nyugati szobájában, vagy a nyugati oldalánál mutatják be. Így, ebbe a két alapkategóriába sorolható minden szertartás; az egyetlen kivételt a keleti és nyugati felosztás alól, a Puang Matuának bemutatott szertartások képezik, akinek az északi irány a kitüntetett iránya.[43]
II.2.2) Az Aluk alapszertartásainak bemutatása
Ezek alapján a különböző alapszertartások mind besorolhatók a két kategória egyikébe, és ezek egymással bináris oppozícióba állítva, a következő felosztásban szerepelhetnek:
|
SZERTARTÁS TÍPUS |
Típus |
szint |
Aluk Rambu’ Szólo
(Rampe Matampu’)
a ‘leszálló füst’ szertartásai |
Aluk Rambu’ Tuka
(Rampe Matallo)
a ‘felszálló füst’ szertartásai |
Aluk
neve |
1. |
To lollo’ rara |
Szorongan tallo’ – piong szakké |
2. |
Diszilli’ batu – batu káju |
Szuru’ rereszán manuk do lu banua |
3. |
Dipaszang bongi |
Ma’karérang manuk |
4. |
Dipatallung bongi |
Ma’karérang bai |
5. |
Dipalimang bongi |
Ma’szura’ tallang |
6. |
Dipapitung bongi |
Mérok |
7. |
Rapaszan |
Bua’ kaszalle |
Kapcsolat |
|
A halállal kapcsolatos, szomorú
Szertartások |
Az élettel kapcsolatos, örömteli
szertartások |
A hét szint, amely a felosztás alapját adta, azonos az aluk univerzális hetes számrendszerével. (Lévén, hogy az Aluk todolo másik neve, az Aluk Szandapitunna.) A szertartások bináris szembe állítását minden toradzsa ismeri és el is fogadja azt. Mikor pedig meg kell őket magyarázni, vagy le kell írni őket, akkor mindig a Rambu’ Szólo szertartásokból indulnak ki, miután ezeket tartják a fontosabbnak. A táblázatban felsorolt alapszertartásokon kívül, mind a Rambu’ Szólonak, mind a Rambu’ Tukának létezik még három-három kiegészítő szertartása, amelyekről majd az alapszertartások leírása után, a II.2.3-as fejezetben szólok. A Rambu’ Szólo alapszertartások mind azzal foglalkoznak, hogy hogyan kell helyesen bemutatni a temetési szertartást, a különböző társadalmi ranggal bíró emberek esetében. A különböző szertartások közti hierarchiát az határozza meg, hogy milyen és mennyi áldozati állatot kell a szertartás alkalmával leölni. Minél több állatot ölnek le, annál magasabb rendű egy szertartás.[44] Miután ez a dolgozat a toradzsák temetési, Rambu’ Szólo szertartásairól szól, ezeket ismertetem részletesebben, és a kiegészítő Rambu’ Tuka párjukról csak egy-két szót szólok:
1. A to lollo’ rara nevű szertartás a temetési szertartások legalacsonyabb szintjét képviseli. Azokban az esetekben mutatják be, amikor még születés előtt, vetélés által következik be egy magzat halála. Ilyen esetben a születendő magzatot nem tekintik teljes értékű embernek, tehát még nincs kinek visszatérnie a Pujába, ezért az ilyen magzatoknak nem mutatnak be semmiféle halotti áldozatot. A magzatok holtesteinek elhelyezésére nézve sincsenek szigorú előírások.
Kiegészítő párja a szorongan tallo’ – más elnevezésben a piong szakké szertartás, amely egyike az isteneknek (déatáknak) bemutatott szertartásoknak. Ezek közül is a legegyszerűbb, ahol is egy üreges bambuszcsőben (piong) tojással kevert rizst (szakke) főznek össze, és ezt ajánlják fel az isteneknek.
2. A diszilli’ batu nevű szertartás, vagy más néven a batu káju szertartás, a temetkezési szertartások második szintjét képviseli. Ezt akkor mutatják be, amikor a születése után, de még a fogzás előtt hal meg egy csecsemő. Ilyen esetben a csecsemőt egy élő fába kell temetni. Ezt a sírtípust kájú-nak, máshol passzilliran-nak hívják, és általában nehezen megközelíthető helyeken, elhagyott erdőségekben, vagy eldugott sziklafalaknál készítik. A fák törzsébe lyukat vájnak, amelynek bejárata kb. fél méter átmérőjű, belül azonban tágas üreget hagynak. A holttesteket rongyokba csavarva helyezik az üregbe, ahol – a meleg klíma miatt – hamar elbomlanak. A temetést követően egy disznót áldoznak, amely elképzelésük szerint elegendően erős ahhoz, hogy a csecsemő szellemét eljuttassa a túlvilágra. Ha a csecsemő nemesi származású volt, akkor a törzsi tanács beleegyezésével a család ‘pótfogakat’ készíthet a csecsemőnek és ilyenkor már lehetőség nyílik a kősírba (liang vagy batu) való temetésre. Ebben az esetben is disznót áldoznak.
A diszilli’ batu tágabb értelemben a legszegényebb kaszthoz, a tana’ Kua-kuához tartozó, gyakorlatilag nincstelenek temetési szertartásait is jelentheti. Ilyen értelemben négy altípusa is létezik: 1. dipaszilamun toninna: amikor egy csecsemőt a családi ház nyugati oldalán a földbe temetik méhlepényével együtt. 2. didedekan palungan: miközben a tetemet a sírhelyre szállítják a disznók vályúján dobolnak. 3. dipaszilamun tallo manuk: amikor a halottat tyúktojásokkal temetik el. 4. dibai tungga’: A diszilli’ batu szertartás legmagasabb foka, mikor egy disznó leölése után, fáklyamenet kíséretében helyezik el a sírban a holtestet.
A diszilli’ batu szertartás kiegészítő párja a szuru’ rereszán manuk do lu banua nevű Rambu’ Tuka szertartás, ami ugyanúgy egy disznó leölését jelenti, ez azonban egyike a ‘köszönetnyilvánító’ szertartásoknak, amit értelem szerűen a házon belül mutatnak be.
3. A dipaszang bongi nevű szertartás, a temetési szertartások harmadik szintjét képviseli. Ez egy egy-éjszakás rítus, ahol leggyakrabban egy bivalyt áldoznak. Általában a legszegényebb kaszthoz, a tana’ Kua-kuához tartozók rendezik, de gyakran a szegényebb tana’ Karurungoknak is csak erre van pénzük. Három alkategóriája van: 1. dibai a’pa’: négy disznót áldoznak, az éjszaka különböző szakaszaiban. 2. ditedong tungga: ez az alapszertartás, amely keretében egy bivalyt áldoznak. 3. ma’tangke patomali: egy éjszakás szertartás, azonban egyetlen éjszaka alatt két bivalyt is áldoznak.
Kiegészítő párja a ma’karerang manuk szertartás, ami egyike a ‘köszönetnyilvánító’ szertartásoknak. Ezen alkalomból, egy tyúkot áldoznak az isteneknek.
4. A következő lépcsőfokot a három éjszakáig tartó temetés, a dipatallung bongi, aminek a keretén belül legalább három bivalyt ölnek le.
Kiegészítő párja a ma’karerang bai, ami egyike a ‘köszönetnyilvánító’ szertartásoknak. Ezen alkalomból, egy disznót áldoznak az isteneknek.
5. A temetések ötödik szintjét, az öt éjszakán át tartó temetkezés jelenti, a dipalimang bongi. Itt legalább öt bivalyt ölnek le.
Kiegészítő párja a ma’szura’ tallang nevű örömünnep, amit a tongkonanok előtt mutatnak be. Ezen egy disznót áldoznak az isteneknek, amit azután szétosztanak az emberek között. Néhol mangngantá’-nak is nevezik.
6. Ezt követi a hét éjszakán át tartó temetés a dipapitung bongi, ami gyakorlatilag a hétköznapi temetkezések legmagasabb szintje. Itt hét bivalyt áldoznak.
Kiegészítő párja a híres merok lakoma. Ez a toradzsák egyik legfontosabb ünnepi szertartása, amit Puang Matua tiszteletére mutatnak be. Ezt is a tongkonan előtt rendezik meg, és bivalyok, disznók és tyúkok feláldozásával ünneplik. Rendszerint egy új ház elkészültekkor, vagy egy temetési szertartás utó-aktusaként rendezik, amikor is az elholt szelleméből to Membali Puang, megistenült ős vált.
| 7. Az utolsó szintű temetést a rapaszan-t, vagy más nevén a dirapai-t, már csak nagyon kivételes alkalomból rendezik, és csak a nagyon gazdag to Kapuák (nemesek) engedhetik meg maguknak. Ilyenkor a halottat egyszerre kétszer is eltemetik. Az első temetését aluk piá-nak vagy ma’batang-nak hívják, és mindig az elholt családi tongkonanjánál mutatják be, míg a másodikat aluk di ranté-nek hívják, miután a kivételesen erre az alkalomra kijelölt és épített temetkezési helyen (rante) zajlik. A ranték legjellegzetesebb vonása, hogy szimbuang-okat, kő-monolitokat állítanak a hely kijelölésére,[45] amiket azután ott is hagynak. Ilyenkor legalább három kőoszlopot állítanak fel, és számos ideiglenes épületet, amiben a vendégek az általában 14 napig tartó temetés ideje alatt lakhatnak. Három alkategóriája létezik: ha a halott mindkét temetésén egyenként legalább 12 bivalyt vágnak le, akkor rapaszan diongan-nak nevezik, ha egyenként 12 és 24 közötti számban vágnak le bivalyokat, akkor rapaszan szundun-nak, ha pedig egyenként 24 és 30 között, akkor rapaszan szapu randanan-nak.
Kiegészítő párja a bua’ kaszalle, a bua’ lakoma, más nevén la’pa’, ami a Rambu’ Tuka szertartások legmagasabb formája. Ezt is a tongkonannál ünneplik, abból az alkalomból, hogy a fiatal lányokat három év végén sikerült a rítusok specialistájává (tumba’) kiképezni. Az ilyen lányok segédkeznek, a különböző szertartások helyes lebonyolításában. Más esetben egy nagyobb rapaszant követően is megrendezésre kerülhet, hogy tompítsa annak szomorúságát. Ilyenkor az egész törzsszövetség részt vesz a megrendezésében, és azt a célt szolgálja, hogy egyszerre ünnepeljék Puang Matuát, a déatákat és a to Membali Puangokat. |
Egy elhagyatott rantén sorakozó szimbuangok. |
II.2.2.1) Az aluk Rambu’ Szólo további osztályozása
Természetesen az egyes alukok bemutatása Tanatoradzsa különböző alterületein, a helyi szangká’-nak megfelelően kicsit eltérhet, de alapvetően minden toradzsa a fenti előírások alapján végzi ezeket. A két alaptípus viszonya egymáshoz nem mellérendelt. A Rambu’ Szólo szertartásokat sokkal fontosabbnak tartják, és egy család mindaddig be sem mutathat egyetlen Rambu’ Tuka szertartást sem, míg függőben van egy időszerű Rambu’ Szólo. Magyarán, míg tisztességesen el nem temették minden halottjukat, addig nem rendezhetnek semmilyen örömünnepet.
Azt, hogy az elholtat melyik aluk szerint temetik, a fenti alapkategóriák előírási mellett az is döntően befolyásolja, hogy 1) az elholt milyen kaszthoz tartozott, hogy 2) a közösségben milyen tisztséget töltött be, 3) milyen a vagyoni helyzete (pa’barang-barang), illetve, hogy 4) házassága milyen típusú (kombongan). A vagyoni helyzetet figyelembe vevő szempont egyértelmű, a kombongan, azonban nem. Ez elsősorban arra vonatkozik, hogy a kasztok szempontjából a házasság endogám, vagy exogám. Exogám házasságok esetében, ha az apa magasabb kasztból való, mint az anya, akkor a törzsi tanács (ada’) dönt arról, hogy a gyermeknek rendezhetnek-e az apa kasztjához méltó temetési szertartást. Általában igen, mivel a kasztokat patrilineáris leszármazással öröklik az utódok. Ugyanígy a tanács dönt arról is, hogy egy alacsonyabb kaszthoz tartozó, ám gazdag ember milyen fokú temetési szertartásban részesülhet.
Kasztok szerint a következő típusú temetéseket rendezhetnek:
A tana’ Bulánhoz tartozóknak joguk van mind a hét szintű alukot bemutatni. Ez persze egyáltalán nem jelenti, hogy minden esetben a hét éjszakán át tartó temetkezésben, vagy a rapaszan-ban részesedik a halott. A nemesi családok esetében elsősorban a család vagyoni helyzete határozza meg, hogy melyik alukra kerül a sor. Ha nagyon szegény nemesi családról van szó, előfordulhat, hogy csak az aluk diszilli’ batu-t mutatják be, azaz még csak bivalyt sem áldoznak. Ilyenkor csak az különbözteti meg a temetést egy alacsonyabb kasztbelijétől, hogy a tana’ Karurung-ok, a közemberek temetésénél, a feláldozandó disznót még a háznál ölik le, míg itt ezt az elholt sírjánál teszik. Ha egy nemes családja szegény, azonban fontos pozíciót töltött be az ada’-ban, a törzsi tanácsban, akkor a közösség feladata, hogy rangjához illően rapaszan-ban részesüljön, és ilyenkor az egész közösség vállalja fel a temetés költségét. A hetedik szintű rapaszan szertartást és kiegészítő párját a bua lakomát, csak a to Kapuák mutathatják be, gyakorlatilag pedig kizárólag a Tallu Lembangná-ban élők.
A tana’ Basszihoz és a tana’ Karurunghoz tartozóknak, az első hat aluk bemutatásához van joguk, azaz ha anyagi helyzetük megengedi, akkor tarthatnak hét éjszakás temetést is, de rapaszant nem. A tana’ Basszik által leggyakrabban bemutatott szertartásokat didoja tedong-nak nevezik, és gyakorlatilag a három éjszakás temetési szertartásoktól a hét éjszakás szertartásokig tartó temetéseket jelöli. A legalacsonyabb kaszthoz, a tana’ Kua-kuához tartozóknak csak az első négy alukhoz van joguk, azaz legjobb esetben csak három éjszakáig tartó temetést tarthatnak. A dipatallung bongi-t azonban csak a nagyon jómódú, általában köztisztviselői állásban lévő szolgakasztbeliek engedhetnek meg maguknak.
Az egyes ember kasztbéli hovatartozása, a bemutatásra kerülő aluk Rambu’ Szólók estében, az aluk típusán kívül még azt is befolyásolja, hogy hány bivalyt kell halála esetén leölni:
|
A leölt bivalyok szétosztása egy temetésen. |
A tana’ Bulánhoz, a legfelső nemesi kaszthoz tartozóknak 12-24 bivalyt kell áldozni. A tana’ Basszihoz tartozóknak, a kisnemeseknek legalább 6 bivalyt. A tana’ Karurungoknak, a közembe-reknek legalább 2 bivalyt, míg a tana’ Kua-kua kasztbelieknek elegendő egyetlen nőstény disznó.
Ezt a haszonállatban mért ‘díjat’ nevezik kapá’-nak, és ez fejezi ki egy adott ember kasztbeli rangját. Például ennyi állatot kell a házasságot kötőknek szimbolikusan menyasszonypénzként kifizetni, amit csak válás esetén kell kifizetnie a házasságot felbontó félnek. Ilyenkor a hátrahagyott fél a kapá’-ból kezd új életet. A kapát akkor is ki kell fizetni, ha valaki a házasság megkötése előtt visszavonja házassági ígéretét, illetve ha valaki olyan özveggyel hál akinek a férje még nem részesült halotti szertartásban. (Az ilyen embert ugyanis még nem tekintik halottnak.)
Az ilyen esetet nevezik urromok bubun dirangkang-nak. Egy ember temetésén a kapá’-ja határozza meg, hogy temetési szertartásán mennyi a leölendő állatok száma; ugyanis legalább annyi állatot kell leölni, amennyi az elholt kapá’-ja volt. |
Egy rapaszan alkalmával leölt bivalyok. |
Éppen ezért a magasabb rendű temetési szertartások és a nemesi temetések, bemutatása igen költséges dolog, mint azt ‘A bivalyok kereskedelme és osztályozási rendszere’ című I.1.4.1-es fejezet alapján ki tudjuk számolni. A legegyszerűbb egynapos szertartás (dipaszang bongi) egy tana’ Kua-kuának legolcsóbb esetben 11 000 forintjába kerül, míg egy tana’ Bulánnak, még ha a legolcsóbb tarangga bolong tedong pudu’-val, azaz egy fekete színű, ívelt szarvú bivallyal számolunk, akkor is 3 millió 600 000 forintba. És ekkor csak a kötelezően leölendő állatok minimális árát számoltuk, és nem adtuk hozzá a vendégek jóllakatására szánt állatok, az ideiglenes épületek felépítésének, és a sírhely kialakításának a költségeit. Természetesen a nemesi temetések sohasem csak egy napig tartanak.
A későbbiekben részletesen beszámolok egy nemesi temetésről, ahol 32 bivalyt és közel hétszáz disznót öltek le. A legalsó értékekkel számolva, ezen a temetésen csak a leölt állatokra 12 millió 500 000 forintot ‘költöttek’. Gyakorlatilag az állatokat nem kellet mind megvásárolni, sőt rendszerint sohasem veszik az állatokat, hanem a környező faluközösségekből jött vendégek, a kötelező ajándékcsere keretében hozzák őket.
Az Indonéz kormány lehetetlennek tartja, hogy a toradzsák ilyen hihetetlen mértékben pusztítják haszonállataikat, és, hogy lenevelje a toradzsákat a vagyonpusztító temetési szertartásokról, külön adót vetett ki a temetés keretén belül leölt állatokra. Ez az idén nyáron bivalyonként 40 000 rúpia, azaz 1500 forint volt, míg disznónként 10 000 rúpia, azaz 370 forint. A levágásra kerülő állatok számát pontosan felírják, és minden temetésen részt vesz egy állami hivatalnok, aki ellenőrzi, hogy miből mennyit vágtak. Az államnak fizetendő pénzt is ő gyűjti be. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a temetésre ajándékba hozott állatok közül egyet megkímélnek, és azt ott helyben, a vendégek között elárverezik, és annak az árából fizetik ki a kötelező bírságot.
Levágásra szánt disznók egy temetésen.
A temetési szertartások megrendezésével járó hatalmas költségek miatt van, hogy egy ember fizikai halála és a temetési szertartása között hónapok, de gyakran évek is eltelhetnek, annak megfelelően, hogy a család mikorra teremti elő a szükséges anyagi fedezetet. Az elholtat temetési szertartásának megrendezéséig nem tekintik halottnak, mint arról majd a II.3-as fejezetben szólok.
II.2.3) Az Aluk kiegészítő szertartásai
A fentebb felsorolt alapszertartásokon kívül, mind az aluk Rambu’ Szólonak, mind a Rambu’ Tukának vannak kiegészítő szertartásai; mindkét alapkategóriának három – három.
II.2.3.1) Az aluk Rambu’ Szólo kiegészítő szertartásai
A temetési szertartásokat, a következő három járulékos szertartás követi, amiket az alapszertartást követően, de tulajdonképpen meghatározatlan időn belül kell bemutatni. A fő temetési szertartás és a járulékos szertartások között hetek, hónapok vagy akár évek is eltelhetnek:
1. Ma’balik tomate: A halott megfordításának szertartása. Ezt rendszerint az elholt temetését követően, viszonylag hamar, de legkésőbb egy éven belül megtartják, miután úgy gondolják, hogy a halottból addig nem válhat megistenült ős (to Membali Puang), míg ezt a szertartást el nem végzik. A család ellátogat a sírhelyhez és rendbe teszi a halott maradványait. Rendszerint együtt jár a ma’nene nevű ünnepi lakomával, ami a Rambu’ Szólo szertartások harmadik kiegészítő szertartása.
2. A temetésekhez kapcsolódó második kiegészítő szertartás a ma’pakande tomate, vagy más szóval a manta’da. Ez egy az elholt ősök tiszteletére tartott lakoma. A család abból a célból rendezi meg, hogy az ősök szellemének beleegyezését kérje valamilyen fontosabb döntéshez.
3. Ma’nene: Az elholt testének újraöltöztetése alkalmából tartott ünnepi lakoma, amit háromévente tartanak. Célja, hogy emlékeztesse az elholtak szellemét a családjáról való gondoskodásra. Ilyenkor ellátogatnak a családi sírhelyhez, és a holttestek maradványait rendbe teszik. Ételt, italt és ruhákat visznek az elholtaknak. Ha a testek még egyben vannak, (rendszerint nincsenek) akkor új ruhába öltöztetik őket. Miután ezen a klímán rendszerint hamar elbomlanak a testek, a sza’dani toradzsák körében kialakult a szokás, hogy az elholtról egy kb. másfél méter magas fából készült másolatot, egy fabábut készítenek. Ez a fabábú rendszerint nem hasonlít a halottra, csak az elholt elsődleges nemi jellegére utaló vonásokkal rendelkezik. Az utóbbi tíz évben azonban balinéz hatásra létrejött egy olyan fafaragó stílus, amely törekszik megörökíteni a halott arcvonásait is. Az ilyen fabábuk, már rendkívül élethűek és határozottan emlékeztetnek arra akit ábrázolni hivatottak.
|
Tau-tauk, a Lemo-i liang-temetőben. |
A Lemo-i tau-tauk közelebbről. |
|
Toradzsa Tau-tau. |
Toradzsa Tau-tau. |
Az ilyen fabábut tau-tau-nak nevezik, és rendszerint a sír bejáratánál helyezik el. Szigorúan tilos megérinteni, kivétel a ma’nene szertartás keretében. Ha bármilyen más alkalommal ajándékokat visznek a halottnak, akkor a tau-tau kezébe helyezik. Csak a nemesi kaszthoz tartozóknak van joga (és módja) ilyen tau-taut készíteni. A tau-taut egy külön erre képzett fafaragó specialista készíti (pande tau-tau), aki a rapaszan kettős temetési szertartás második temetésének megkezdtével kezdi el kifaragni azt. A tau-tau értékét az is meghatározza, hogy milyen fából készült, és némely igen gazdag családnak még arra is van módja, hogy a faragandó fa anyagát meghatározza. A legértékesebb tau-tauk a nangka nevű gyümölcs fájából készülnek, míg az átlagos tau-tauk a kapok fa törzséből. A legegyszerűbbeket, az ideiglenesen állított tau-tau lampá-kat, bambuszból készítik. Minden egyes tau-tau ára egy bivaly. Minél értékesebb egy tau-tau, annál értékesebb bivallyal kell fizetni érte.
A nemesi kasztból származó férfiaknak és nőknek egyaránt joga van tau-taut készíttetni maguknak. Miután a nemesi családok rendszerint liangokba, sziklafalakba vájt barlangsírokba temetkeznek, a tau-taukat magasan függő erkélyszerű mellvédekre állítják, amiket csak bambuszlétrával lehet megközelíteni. Ha egy halottnak van tau-tauja, akkor ezt a tau-taut öltöztetik új ruhába.
Ma a toradzsák körében csak a ‘katolikusok’ készítenek maguknak tau-taut, a reformátusoknak ezt tiltja az egyházuk; és miután a reformátusok vannak többen, egyre kevesebb új tau-tau látható Tanatoradzsában.
II.2.3.2) Az aluk Rambu’ Tuka kiegészítő szertartásai
Mint már említettem, a Rambu’ Tuka szertartásokat, a toradzsák csak akkor mutathatják be, ha nincs függőben hagyott, bemutatásra váró Rambu’ Szólo szertartás, azaz már minden halottjukat eltemették. Ezeket az örömünnepeket elsősorban azért tartják, hogy elfedjék a temetések által okozott szomorúság érzetét, hiszen minden toradzsa hisz abban az alapelvben, hogy a jónak el kell fednie a rosszat. Ezért is csoportosítják az alukokat az aluk szimuané tallang szerint, amelyet magyarázva a következő hasonlattal élt egyik toradzsa öreg: Ahogy a háztetők építésénél először a félbehasított bambuszokat felfelé állítva erősítik a tetőhöz, majd ezeket teljesen eltakarják a lefelé fordított bambuszrudak, úgy kell, hogy eltakarják a halotti szertartásokat az életet erősítő Rambu’ Tuka szertartások. Az alapszertartások ezért mind örömünnepek, amelyekhez három kiegészítő szertartás társul:
1. Mangrara Banua: Egy új családi ház építésénél bemutatott házszentelő szertartás. Három típusa létezik: 1. Mangrara Banua di tallung Alloi: ez a házszentelő szertartások közül a legfontosabb, amikor is egy tongkonan avatásánál, egy három napig tartó lakomát tartanak. Ilyenkor általában több száz disznót vágnak le. 2. Mangrara Banua di Szangngalloi: ez az első mintájára rendezett ünnepi lakoma, amit azonban egy hétköznapi ház szentelésekor tartanak. Ez a lakoma csak egy napig tart. 3. Ma’padao Para: ez egy egyszerű szertartás, amit akkor tartanak, amikor a tetőt ráteszik a házra. Ezért is hívják még ma’papa szertartásnak, aminek jelentése: ‘tetővel borítani’. Ilyenkor egy-két disznót áldoznak.
2. Ma’bugi: A békességet és a gazdagságot ünneplő szertartás, aminek keretében az emberek körbejárják a városokat és varázsigéket kántálnak. A szertartás végén a déatáknak gyakran több ezer tyúkot is áldoznak. Ezt követően eljárják a kántálással egybekötött ma’bugi nevű körtáncot, miközben alkalmi specialisták rituális kántálással (gelong-gal) egyfajta transzállapotot teremtenek, amely lehetővé teszi egy isten (déata) számára, hogy beleköltözzön az adott specialista testébe. Az alkalmi specialisták rendszerint a toparengngé-k, azaz a törzsfőnökök közül kerülnek ki, akiknek ezen alkalmakkor van lehetőségük bizonyítani valódi isteni származásukat. A sikeres megszállottságot emberfeletti képességekkel bizonyítja a transzban levő személy; például a balinézek krisz táncához hasonlóan gyakran késekkel szúrkodják magukat, anélkül, hogy megsebesülnének.
3. Maró: Másik nevén a ma’dampi szertartás, amely egy beteg ember meggyógyítását célozza. Olyan embernek tartják, aki hosszabb ideje betegeskedik. A gyógyító itt is transzba esik, és varázsigék ráolvasásával próbálja gyógyítani a beteget. A kezelést minden este megismétlik, míg a beteg jobban nem lesz. Ha meggyógyul, akkor be kell, hogy mutassa a ma’pasza to Maró szertartást, ami több tyúk leölésével jár. Nagyon gyakran kötik egybe a ma’bugi transztánccal kiváltott közösségi transszal, ami ilyenkor a beteg gyógyulását kell, hogy szolgálja.
Ezen a három kiegészítő szertartáson kívül létezik még egy-két kevésbé fontos Rambu’Tuka szertartás, amik azonban nem túl érdekesek. A toradzsák számára azonban mindig is a Rambu’ Szólo szertartások fogják a fontosabb helyet elfoglalni, miután vallási képzeteikben a túlvilági élet összességében értékesebb helyet foglal el, mint az evilági létezés. Az életet tulajdonképpen a túlvilági, teljesebb életforma előjátékaként fogják fel. Az alábbiakban a halállal kapcsolatos releváns vallási képzeteket és tanításokat mutatom be.
[« tartalom ]
II.3) A halállal kapcsolatos releváns vallási képzetek és tanítások
II.3.1) Élet és halál
Mint azt a szertartások osztályozásánál láttuk, a toradzsák párokban gondolkoznak, amelyek mindig oppozícióban állnak egymással, és amely ellentétpárok egyik eleme mindig nagyobbra tartott a másiknál. Pontosan így van ez az élet és halál viszonylatában is, csak talán számunkra meglepő módon, a toradzsák nem az életet, hanem a halált tartják fontosabbnak és értékesebbnek. A toradzsák számára az ember halála, azon túl, hogy az emberi életfolyamat egy természetes része, az élet kiteljesedésének csúcspontja. Az élők egész életükben arra várva fejlődnek, hogy egyszer meghalnak, és lehetőségük nyílik visszatérni oda, ahonnan hitük szerint minden ember származik. A halál zárja le, és teszi teljessé az ember életét, és ezért olyan fontos a toradzsák számára.
Tiszteletre méltó öregek egy temetésen, akiket a rizstárolók alá ültetnek.
A pusztán fizikai halált halt embert a toradzsák nem tekintik halottnak. Ahhoz, hogy valóban halott legyen, meg kell rendezni a temetési szertartását, ami életének utolsó és egyben legfontosabb záróaktusa, éppen ezért a legszebb és legjobban előkészített kell, hogy legyen. A toradzsák emlékezetében nem is számít, hogy egy ember milyen életet élt.
|
A gyászoló Parubak család férfitagjai. |
Az számít, hogy milyen halált halt; és itt nem a halálnemre gondolnak, hanem arra, hogy milyen temetési szertartásban részesült. Egy elholt morális megítélésében szinte teljesen mellékes szerepet játszik, hogy milyen életet élt, csak az számít, hogy temetése milyen volt. (A morális életvitel csak annyiban befolyásolja a közösség véleményét, hogy milyen temetést engednek rendezni a halottnak.) Éppen ezért, a temetési szertartások lehetővé teszik, hogy a legmegátalkodottabb, vagy egy közösség legkevésbé becsült tagja is megdicsőüljön halálában. Sőt minél inkább kifogásolható életet élt valaki, annál fontosabb, hogy temetése grandiózus legyen, hiszen annál inkább meg kell ‘tisztítani’ emlékét. A temetési szertartás tehát mindenképpen tisztító-szertartásként is felfogható, ami a halottat nem bűneitől tisztítja meg, hanem az élettől magától. A megtisztult emberek szelemének (bombo) pedig lehetősége nyílik, hogy visszatérjen a mennyei világba (Puja) és ott félisteni rangban, megistenült őssé, to Membali Puang-á váljon. Ez minden toradzsa végső célja.
Ezért a halált, és a temetési szertartást nem tekintik tragikus eseménynek, csak szomorúnak. A szomorúság elsősorban csak a közvetlen hozzátartozók előírt viselkedésén látszik, és a gyászhoz köthető egyes tabuk is csak őket érintik. A közvetlen hozzátartozók számára előírt tabukat csak a temetési szertartás alatt kell betartani, amik között a fekete viselet hordása és a főtt rizs fogyasztásától való tartózkodás a legfontosabb. A szomorúságot elsősorban a nők mutatják ki, akiknek a temetés utolsó napján, a koporsó sírba helyezése előtt kötelezően meg kell siratniuk a halottat. Ezt leszámítva a temetési szertartás egész hangulata, a mi fogalmainkkal élve inkább egy örömteli összejövetelre hasonlít, ami alatt a meghívott vendégek kimondottan oldottak és fesztelenül vidámak. Részegeskednek, szórakoznak, mint azt majd az alábbi III. fejezetben látni fogjuk. |
II.3.2) Az ember lényegisége és természete
Az ember teste a toradzsák számára átmeneti lakhely, amelyben a lényegiségét hordozó ‘lélek’ (bombo) lakozik. Ezt a lelket Puang Matua helyezte teremtményeibe, mikor negyedik teremtését[46] követően elkészített egy agyagból készült emberalakot (tau-tau itak), amelyből később, a lélek behelyezésével Potto Kalembang született. A mítosz szerint az agyagbábúnak csak úgy volt képes lelket adni, hogy előtte egy hálóval be kellett fognia a szelet, és a szél költözött bele a bábúba. A szél azonban csak egy feltétellel volt hajlandó a bábuba költözni, ha a bábú (= test) halálakor, annak fejtetején át elhagyhatja azt, és visszatérhet a hegyek csúcsára, ahonnan származik. Puang Matua egyezséget kötött vele, és ezért az emberek lelke, a szélhez hasonlóan a test halála után a fejtetőn át távozik, és visszatér a Bamba Puang nevű hegy tetejére, ahol is a mennyek (Puja) bejárata található.[47]
Ennek a mítosznak az alapján képzelik el a toradzsák saját testük és szellemük viszonyát. A test pusztán edény, amelybe Puang Matua helyezi a lelket, amely a halál beálltával távozik onnan. Ezért is nevezik a fizikailag halott embert to makarumban beluakná-nak, azaz olyan embernek, akinek ‘összeborzolt a haja’. Ugyanis úgy vélik, hogy amikor a lélek eltávozik a fejen át, akkor összeborzolja a hajszálakat. Ugyan erre a képzetre utal a haldoklás utolsó fázisára használt ka’tu anginna kifejezés is, ami azt jelenti: ‘megáll a szele’.
II.3.3) A halál utáni fennmaradás formái
A toradzsák képzetei szerint azzal, hogy halott lelke a testből kiszáll, még nem jelenti, hogy meg is halt. Az ilyen embert csak nagyon betegnek tekintik, aki biztos, hogy meg fog halni. A to makarumban beluakna kifejezésen kívül a to maszaki ulunna kifejezést használják rá, ami annyit jelent: olyan ember akinek ‘beteg a feje’. Persze a haldoklás jeleit már korábban felismerik és ezt a fázist is ismerik, és az unnelong lendong vagy a gume’lo maszapi kifejezésekkel fejezik ki, ami annyit jelent, hogy ‘fekve, betegen integet’. Amikor valaki fizikai értelemben meghal, akkor mondják, hogy elszállt a lelke. A halott lélek pedig a faluban, illetve a ház körül kószál, egészen addig, míg be nem mutatják a halotti szertartást.
Az elholtak lelkével külön, a temetési szertartás bemutatásának lezárultáig nem foglalkoznak a toradzsák. Tudomásul veszik a létezését, de úgy tekintenek rá, mint ami még mindig a kapcsolatban áll a testtel, ezért külön nem a halott lelkével, hanem a testével foglalkoznak.[48] Ha valaki beszélgetni akar a nagyon betegnek tekintett emberrel, akkor a holtesthez kezd beszélni, és nem a szellemvilághoz. Éppen ezért a szellem mindaddig a testéhez, és így a földhöz kötött, míg a halottat valódi halottá nem nyilvánítják. Ez azonban csak a temetési szertartás első napján történik meg. A halott szelleme, miután végre elszakadhat a testtől, elkezdi hosszú és fáradságos vándorútját a Bamba Puang nevű hegy tetejére, ahol is a mennyek (Puja) bejárata található. Ha elég kitartó és bebocsátást nyer a mennyekbe, akkor a halott szelleme félistenné válik és mint todolo a mennyben marad. Ez az utolsó beteljesülés azonban csak a ma’balik tomate szertartás, a test megfordításának szertartása után következhet be.
 |
Temetkezési hely Buntu Pene közelében. Jobbra koponyák, balra egy duba-duba látható.
II.3.4) A halottak végső célja
Minden toradzsa végső célja, hogy temetési szertartásán keresztül megtisztulva, visszatérhessen a mennyei világba, és ott mint to Membali Puang, megistenült ős, tovább élje életét. Van der Veen könyvében[49] azt írja, hogy a halottak lelke a Nagymedve és a Pleiadész csillagkép segítségével jut vissza a mennyekbe, és, hogy haláluk után a lelkek ezeknek a csillagképeknek lesznek részei. Jómagam megpróbáltam ennek a képzetnek utánajárni, de az általam készített interjúk egyetlen alanya sem halott erről az elképzelésről. A túlvilági utazásról kialakított legáltalánosabb felfogást ‘A túlvilág megközelítésének módja’ című II.4.1-es fejezetben ismertetem.
A túlvilágon, az elholt lelke, a temetési szertartásának rangja szerint fogja élni túlvilági életét. A leölt állatok bizonyítják evilági rangját, ami a túlvilágon is fennmarad. A halottak miután félistenekké váltak isteni hatalommal rendelkeznek, amit arra használnak, hogy segítsék a földön maradt rokonságot. Az ilyen jellegű képzetekre utal a badong ének szövege, amely az elholt megistenült szelleméhez szól. Ennek egy részletét Van der Veen könyve (194-199.old.) alapján, angol fordításból közlöm:
Őt hívjuk, mikor elkezdjük ültetni a rizst, amikor itt az ideje a magok elvetésének,
Mikor szétszórjuk a földeken, hogy gonosz ne érje a vetést.
Ebben a gyászénekben hagy kérjük áldását, egytől – egyig hagy kérjünk hosszú életet;
Hagy gazdagodj, hagy gazdagodjak én is, és legyen mindkettőnk hosszú életű.
Hagy legyenek gyermekeid, hagy legyenek nekem is,
Hagy hordjuk őket csípőnkön ringatva,
Hagy hívják gyermekeid Rippung-nak,
Számtalan bivalynyi gazdagság hagy gyűljön fel nekik.
A fenti képzetek azt tükrözik, hogy az elholt megistenült szelleme és a család között, egy kölcsönösen függő viszony áll fenn. A halott szelleméből azáltal válhat isteni lény, hogy a család gondoskodik méltó temetési szertartásáról, míg a halott szelleme gondoskodik arról, hogy a család földi gazdagsága biztosítva legyen. Ez a reciprok viszony biztosítja a hatalmas költségekkel járó temetések értelmét.
[« tartalom ]
II.4) A mito-ideológiai háttér szimbólumvilága
II.4.1) A túlvilág megközelítésének módja
A temetési szertartások alkalmával leölt állatok hatalmas számának két oka van: Az egyik ok, hogy a toradzsák hite szerint, ahhoz, hogy az elholt szelleme visszatérhessen származási helyére Puang Matua otthonába, a Pujába, vissza kell találnia oda, ahol egykoron az égi lajtorja állt, ami pedig Tanatoradzsa déli részén, a Bamba Puang nevű hegy tetején fekszik. (Pontosan az Enrekang nevű tartományban, a Kalosi és az Enrekang nevű városok között, Makalétől 40 km-re délre.) Az oda vezető út rendkívül fárasztó és nehéz, ezért van szükség a leölt állatokra, akik segítik eljutni a Puja bejáratáig. A halott lelke a feláldozott bivalyok (tande rapaszan) hátán lovagol, ezért van szükség minél erősebb állatra.
A legalkalmasabb fajta, a hosszúszarvú bivalyok közül az, amelyiknek egy púp is van a hátán. A leírások szerint a halottnak több száz hegyen és több ezer völgyön kell átmásznia, és számtalan próbát kell kiállnia, míg eljut a Bamba Puang tetejére. Minél több állat kíséri, annál biztosabb, hogy eljut a mennyek kapujáig.
Az állatok leölésének második oka, hogy az állatok a túlvilágon is az elholt tulajdonában maradnak, így velük megalapozhatja a túlvilági státuszát, illetve bizonyíthatja valódi nemesi (tana’ Bulán) származását; mint azt már a ‘Az Aluk alapszertartásainak bemutatása’ című II.2.2-es fejezet végén láttuk – miután a leölt állatok száma egyben tükrözi és meg is határozza az elholt társadalmi rangját.
Ha sikerült eljutnia a Bamba Puang hegy tetejére, akkor innen nyílik lehetősége a túlvilágba visszamászni. Egyesek szerint a lélek egy pálmafán mászik fel az égi világba, egy másik jobban elterjedt elképzelés szerint pedig a következő képen: |
Tedong Bonga szurakot vezető toradzsa. |
II.4.2) A túlvilág földrajzi leírása
Mikor a halott szelleme eljutott a Bamba Puang tetejére, akkor itt találja a ‘lelkek folyóját’, a szalu bombo-t. Ezen a folyón öt híd vezet át, amelyek egyikén kell a léleknek a haragos folyó felett átmenni. Az első híd palapá-ból, a banánpálma levelének erősebb középső részéből készült. A második kambolá-ból, ami egyfajta szívós gyömbér szerű gyökér. Ezeken a hidakon kell a szolgakasztból, a tana’ Kua-kuából származóknak átkelniük, és azoknak akiket vaslándzsával öltek meg. A harmadik híd karurung-ból, a cukorpálma kemény kérgéből készült. Ezen a hídon kell átkelniük a harmadik kasztból, a tana’ Karurungból származó kéz és földműveseknek, és azoknak, akiket lándzsával öltek meg. A negyedik híd vasból készült és a tana’ Bassziknak, a kisnemeseknek készült, míg az ötödik híd a nemeseknek, a tana’ Bulánoknak aranyból készült. Minél tartósabb anyagból készült a híd, annál biztonságosabban jut át az elholt és vagyona a mennyországba, másrészt már itt a mennyek bejáratánál kifejeződik a halott várható túlvilági státusza.
A Puja mezején a legelső állomás egy tiszta vizű kút. Itt a halott megmossa ruházatát, disznóit és bivalyait, egyszóval mindent, amit a mennyben maga mellett kíván tartani. A toradzsák úgy értelmezik, hogy a lélek ekkor tisztul meg végleg, a földi világ szennyétől. Ha mindenét tisztára mosta, megjelennek előtte saját halott ősei, akik innen tovább vezetik.
Ekkor érkezik a lélek útjának utolsó állomásához, Pong Lalondong, az Ég Urának színe elé. A toradzsák hite szerint ő az, aki ítélkezik a halottak felett, ítélete azonban inkább a halott túlvilági státuszának szentesítéséből áll. A két kérdés, amit minden halottnak feltesz: hogy megvolt-e már a temetési szertartása, illetve, hogy milyen volt. A válaszok alapján azt, hogy milyen ítéletet mond egy halott felett, más szóval, hogy milyen rangban élhet a mennyországban, teljes mértékben a temetési szertartásának rangja dönti el. Csak ezután az ítéletmondás után foglalhatja el a halott végső nyughelyét. Ha valakinek még nem volt meg a temetési szertartása, illetve az azt követő ma’balik tomate szertartása, akkor a Puja bejáratánál kell várakoznia. Az ilyen lélek mérgében visszajárhat a földre, hogy hálátlan családtagjait jelenlétével zavarja; ezért a családok minél hamarább próbálják a halottat tisztességesen eltemetni.
II.4.3) A végső nyughely leírása
A toradzsák számára a halottak lelke, Pong Lalondong ítélete után is részben a földhöz kötött. Mint azt már korábban a ‘A halottak végső célja’ című II.3.4-es fejezetben láttuk, a halott felelős hátrahagyott családjáért, ezért szemmel követi a földön maradt rokonok sorsának alakulását. Ezzel egyidejűleg a mennyben a földihez teljesen hasonló életet él. Ha valaki gazdagságban élte le életét, akkor a túlvilágon is gazdag ember lesz, ha pedig szegény, akkor a túlvilágon is ez a sors vár rá. Ezért próbálnak a toradzsák, már életük során minél nagyobb vagyont felhalmozni. A.T. Marampa könyvében[50] azt írja, hogy a toradzsák elképzelései szerint egy halottat a túlvilágra nem csak a temetésén leölt állatok kísérik, hanem vele megy családi háza is, a benne lakók lelkeivel együtt, így az élete a túlvilágon pontosan olyan, mint a földön volt. Ehhez azonban az kell, hogy a halott első szertartása a családi háznál történjen, és ezért hozzák haza a családi házhoz, a más szigeteken meghalt temetésre váró halottak holtesteit.
 |
Egy bivaly feláldozása, a családi házzal szemben álló rizstároló előtt.
Lába a szimbuangot helyetesítő faoszlophoz van kötözve.
[« tartalom ]
III. HALOTTI SZERTARTÁSOK ÉS TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK
A temetési szertartásokat rendszerint a májustól - októberig tartó időszakban tartják, az első aratás után. Mint azt már ‘A vallási szokások rendszere’ című II.2-es fejezetben láttuk, a halotti szertartásoknak rengeteg típusa létezik, amelyeket az aluk Rambu’ Szólo szertartások osztályozásánál vázlatosan be is mutattam. Jó magam, az idén nyáron végzett terepmunkám során több temetési szertartást is láthattam, azonban az alábbiakban egyetlen temetési szertartást fogok részletesen bemutatni, amelynek aktív résztvevője voltam. Ez egyike volt az ötéjszakás dipalimang bongi alapszertartásoknak, bár a leölt állatok száma miatt a rapaszan szapu randanan kategóriájába sorolták.
Erre a temetésre kulcs-informátorom, Mika Parubak segítségével jutottam el, amit a Tallung Lipu-nak nevezett lembang-lembang területén, egy nagycsaládi közösség legősibb tongkonanjánál mutattak be, amely Rantepaotól kb. hét kilométerre található az észak-keleti irányban. Státuszomat az különböztette meg a kíváncsiskodó turistáétól, hogy a Mikával eltöltött hosszú idő és a vele készített számos mélyinterjú során ő barátjává fogadott, és így a családjának, mint személyes ismerőst és barátot mutatott be. A temetésre kerülő idős ember, Mika feleségének Justine-nek a nagybátyja volt, aki a tana’ Basszi kaszthoz tartozott, és a törzsi tanácsban, fontos szerepet töltött be mint toparengnge. Ezért kasztjához képest kivételesen nagy temetésben részesült, aminek költségeit a lembang-lembang-jához tartozó összes nagycsalád, közösen vállalt magára. A temetést viszonylag hamar került megrendezésre, miután az elholt csak január 5-én halt meg, temetésére pedig már július 8-án sor került. A család szándéka szerint már hamarabb eltemette volna, azonban az idén nyáron zajlott politikai választások miatt kialakult bizonytalan helyzet miatt nem merték hamarabbra tűzni a temetés időpontját, félve attól, hogy a más szigeteken élő rokonok a politikai zavargások miatt nem lesznek képesek a temetésen megjelenni. Ez a politikai instabilitás, az idén nem csak ennek a temetésnek az időpontját tolta el, hanem a legtöbb toradzsa az idén csak a választásokat követően, azaz június 10-e után kezdte temetési szertartásait. Szerencsésen a választások békésen zajlottak, így a kitűzött időpontban megrendezésre kerülhetett a szertartás.
A családnak való bemutatásnál, az özvegy legidősebb fia képviselte a családot, akinek átadhattam a halottnak szánt ajándékunk.[51] Ez esetemben egy karton jó minőségű Gudang Garam cigaretta volt, ami kretekből készül, és amit nagyon nagyra becsülnek Indonézia szerte mindenhol. A család ezt követően a távoli rokonoknak járó tisztelettel viseltetett irányunkban, és helyünket az ő társaságukban, a családi házak egyikének tornácán foglalhattuk el. A temetés öt napon át tartott, ami közben az éjszakákat ebben a házban töltöttük.
A továbbiakban a temetési szertartás egyes eseményeinek részletes leírása mellett, pontos képet adok a temetést megelőző előkészületekről is, amelyek nem csak erre, hanem általánosan is igazak minden rapaszánra. Az egyes szempontokat először általános formájukban, majd specifikusan erre a temetésre vonatkozóan mutatom be.
[« tartalom ]
III.1) A halotti szertartások előkészületei
III.1.1) A holttest előkészítése
Mint azt már ‘A halál utáni fennmaradás formái’ című II.3.3-as fejezetben láttuk, a halottat fizikai halálát követően még nem tekintik halottnak, csak nagyon beteg embernek, aki előbb-utóbb meg fog halni. Bár a halott szelleme már nem lakik a testében, a testet továbbra is élő személyként kezelik: Beszélgetnek hozzá, a fontos családi döntésekben kikérik a tanácsát, és napi háromszor szolgálnak fel neki ételt, amit mellé, a földre helyeznek. A szomszédok eljönnek látogatóba a halotthoz és a családtagok gyakran egy szobában alszanak vele. Miután a halottat betegnek tekintik a déli szobában (szumbung) helyezik el, és fejét a nyugati irányba fordítják. Saját tapasztalataim szerint a családtagok nem alszanak együtt a halottal, sőt ha módjukban áll – ha több háza is van a nagycsaládnak – a holtestet egyedül hagyják a házában, míg ők ideiglenesen egy másikba költöznek.
Előbb-utóbb a holtest erőteljes oszlásnak indul. Ilyenkor kerül sor az ideiglenes koporsóba fektetésre, amit néhol külön szertartásként fognak fel, és a rapaszan szertartás mintájára, a halott első temetésének tekintik. Az ilyet dipelambi’i-nek nevezik, és röviden abból áll, hogy a holtestet rituálisan megfürdetik, majd felültetik. A felültetést követően egy disznót áldoznak. Ezután a holtestet gyógynövényoldatba áztatott gyolcsba tekerik, ami hagyományosan ananász rostokból készül. Ezután a halottat egy ideiglenes koporsóba, az úgynevezett karopi’-ba helyezik és a kelet-nyugati irányba fektetik. Ebben a koporsóban indul oszlásnak a tetem, és bár rettenetes szagot áraszt, a házban tartják egészen a temetés első napjáig.
Ma már kicsit tovább képesek eltenni egy halott földi maradványait, miután a modern orvoslás megjelenésével a halottakat formaldehiddel fecskendezik be, ami lassítja a bomlási folyamatokat. A házban terjengő förtelmes bűz elhárítására több módszert is ismernek. Az egyik, hogy mikor a haldokló kileheli az utolsó leheletét, a már készenlétben álló varázsló azt egy bambuszcsőben felfogja, és a bambuszcsövet egy fekete ronggyal tömi be. Ezt követően a bambuszcsövet az erdőbe hajítja, eltávolítva így a rossz szagokat, aminek következtében a halottal egy háztartásban élők nem fogják érezni annak a szagát. Egy másik módszer, hogy mikor a tetem oszlásnak indul, a karopi’ fenekére egy lyukat fúrnak és az azon keresztül kiszivárgó váladékokat egy hosszú bambuszcsövön keresztül kivezetik a házból. A bűzös váladékok így a bambuszcsőben gyűlnek össze. Később, mikor a testet végre eltemetik, ezt a bambuszcsövet is a sírba helyezik, a halott maradványaival együtt. A holttest a valódi temetés kezdetéig a kanopi’-ban marad.
III.1.2) A temetési szertartás helyének kialakítása
A nagyobb temetési szertartások esetében, a temetési szertartás helyét, a rantét, a családi háztól nem messze, egy réten állítják fel. Az ilyen helyet azzal jelölik ki, hogy hatalmas kőmonolitokat, szimbuangokat állítanak ide. A kövekből legalább háromra van szükség, amely a három legfontosabb déatát, és a hozzájuk tartozó három világot szimbolizálja. A kövek mellett rituális faoszlopokat (szimbuang kaloszi) is állítanak, amelyekhez a leölendő bivalyok lábát kötözik. Nem ritka, hogy a bivalyokat leölésük előtt a kőből készült szimbuangokhoz kötözik. Ha egy család szegényebb, vagy kevesebb idő állt rendelkezésére a kőmonolitok felállításához, akkor három faoszlop felállítása is elegendő egy rante kiválasztásához.
Miután a szimbuangokat felállították, hozzálátnak az ideiglenes épületek felállításához. Az épületek közül kettő fontos: a legfontosabb a lakkián, ami egy magas bambuszrudakon álló díszes emelvény, amin bambuszlétrán kell felmászni. Ennek a tetejére helyezik el a halott koporsóját, ahonnan csak a temetés utolsó napján veszik le. A másik fontos emelvény a bala’kaján nevű kevésbé magas emelvény, ahová a leölt állatok maradványait teszik. A nagyobb temetéseken, erről dobálva osztják szét az egybegyűlteknek a felhalmozott húst.
Temetés előkészületei Sza’dan-ban. Az ideiglenes épületek közepén a lakkián.
Ez alatt a holtest a bal oldalon látható tongkonanban várakozik.
Ezek mellett építenek egy díszes ideiglenes épületet is, ami a vendégek szimbolikus fogadására szolgál. Ezt rendszerint a halott lakkiánjával szemben állítják fel. Ennek tetőzetét rendszerint a duba-dubá-nak nevezett koporsóhordozó díszes teteje adja, amit a temetés utolsó napján leemelnek róla és visszahelyezik a koporsóra. A többi épület jelentéktelen és nem túl díszes, pusztán arra szolgál, hogy a vendégeknek legyen mi alá beülniük, ha esni kezd az eső. Ezeket lantang-nak, vagy barung-nak nevezik. A gyakorlatban, legtöbbször a családi házak és a rizstárolók által határolt természetes teret alakítják át rantévá. Ilyenkor a rizstárolók közé építik a vendégek számára készült ideiglenes épületeket. Itt foglalnak helyet a meghívott vendégek, bár a legtiszteletreméltóbb vendégeket maguk a rizstárolók alá ültetik. A házak és a rizstárolók közé kerül egyik végről a halott koporsóját tartó lakkián, a másik végről a vendégek számára épült szimbolikus fogadóház. A bala’kaján a kettő között, rendszerint a házak oldalán foglal helyet.
 |
A rizstárolók közé épített ideiglenes lantangok Sza’dan-ban.
III.1.3) A temetési szertartás kellékei
Ezeken kívül egy temetést nem mutatnak be rendesen, ha a következő rituális tárgyak nincsenek elkészítve: (A felsorolásba beleveszem a fentebb említett építményeket is.)
|
Egy rapaszánra épített lakkián. |
1. lantang : Másik nevén barung-nak nevezett ideiglenes bambuszépület, amelyet a rantékon állítanak fel. Ebben szállásolják el a meghívott vendégeket.
2. rante : A temetkezési hely. Egy hely attól válik rantévá, hogy szimbuang-okat, azaz kőmonolitokat állítanak a helyére, illetve felállítják a halott koporsójának épített magas tornyot a lakkián-t, és a bala’kaján nevű hústornyot.
3. lakkián : A rantékon felállított bambuszból készült emelvény, amin a halott koporsóját tartják.
4. bala’kaján : A rantékon felállított emelvény, ahová a leölt állatok maradványait teszik. A nagyobb temetéseken, erről dobálva osztják szét az egybegyűlteknek a felhalmozott húst.
5. szimbuang batu = A ranté-kon, akülönleges temetési helyszíneken felállított kő-monolitok, amelyeket helyettesíthetnek a szimbuang kaloszi-k, a ‘kaloszi’ nevű fa törzséből állított faoszlopok.
6. duba-duba : Egy halott koporsójának díszes hordozószerkezete. Alapformájában egy tongkonanra hasonlít, miután ugyan olyan hajlított tető fedi. A duba-duba felső részét mindig hagyományos szőttesekkel díszítik.
7. tau-tau : A tau-tau a halott emberekről készült kb. másfél méter magas stilizált faszobor. Néha szellemnek (bombo) vagy árnyéknak (pajo-pajo) is nevezik.
8. tombi-tombi : A nagyszabású szertartások során díszítésnek használt, fűzött gyöngysorokból álló ‘zászló’.
9. szarita = Hosszú vörös színű anyag, amelyet a temetési szertartások alakalmával a rizstárolók és az ideiglenes épületek, a lantang, vagy barung-ok köré tekernek.
10. bombongan = Általában egy rézből készült gong. A legmagasabb rangú temetéseken, a rapaszanokon használják. A koporsó cipelése között verik.
11. gajang : Antik kard, ami vasból készült.
12. gandang : Fából és bivalybőrből készült dob, amit az kisnemesek temetési szertartásain használnak. A dobverés jelzi, hogy a halott a tana’ Basszi kaszthoz tartozik.
13. kandauré : Díszes ünnepi esernyő, ami a duba-duba nevű koporsóhordozót díszítheti. |
Ha mindezek a tárgyak nincsenek jelen egy magasabb rendű szertartáson, akkor az a temetési szertartás nem teljesen olyan fokú, mint amilyennek látszik. Kivételt képez a fentebb felsorolt tárgyak között a tau-tau, amit csak a katolikus temetéseken használnak. A protestánsok már nem készíthetnek ilyet, ezért a mi példatemetésünkön nem volt ilyen. A tárgyak meglétéért egy külön erre a feladatra kijelölt alkalmi specialista, a to ma’kuasza felel.
Duba-dubát cipelő emberek Batutumongában.
III.1.4) A temetési szertartások specialistái
A halotti szertartások legfőbb specialistáját to mébalun-nak nevezik. Ő felelős azért, hogy az aluk, a megfelelő előírások alapján legyen bemutatva. Általában a legalsó kasztból választják, miután elsődleges feladatai közé a holttesttel való foglalatoskodás tartozik. A munkáját rendszerint ellenőrzi egy tomina, akinek azonban csak felügyelői szerepe van. A halotti pap osztja ki a szertartáson végzendő rituális cselekedetek végzését az egyes emberekre. Ilyen módon több alkalmi specialista is segíti a munkáját, akiknek mind megkülönböztetett feladata és neve van:
1. to ma’pemali: A halott egyik közeli hozzátartozójára háruló rituális szerep. Feladata, hogy a halottnak mindig legyen a leölt állatokból hozott áldozati étele. Ezenkívül végig a halott mellett kell ülnie.
2. to ma’szanduk dalle: Az az ember, aki a rokonoknak külön főz. Nekik ugyanis a temetési szertartás alatt meg van tiltva, hogy főtt rizst egyenek, ezért csak kukoricát vagy kasszavát ehetnek.
3. to ma’kuasza: Az az ember, aki a temetési szertartásokon feltétlenül szükséges fentebb elsorolt tárgyakért felelős.
4. to ma’bá baka tau-tau: Az az ember, aki a tau-tau ruháit tartalmazó fa, vagy ratan-dobozt (bakak) cipeli.
5. to masszo’bo rante : Az az ember, aki bevezeti a rantéra, az ajándékozókat.
6. to maró : Az a specialista, aki a to ma’szanduk dallé-hez hasonlóan a halott közeli családtagjait kiszolgálja. Miután, mint minden rokonnak, így nekik is meg van tiltva, hogy főtt rizst egyenek.
Rajtuk kívül a tomina, a toradzsa pap játszik még annyi szerepet, hogy ő áldja meg a levágásra kerülő bivalyokat, és a ma’badong nevű halotti táncot esetleg ő vezeti.
Ha a temetések megrendezéséről esik szó, akkor igyekeznek, hogy a meghívott pap tomina mabanné legyen, azaz olyan toradzsa ‘pap’, aki elsajátította a rituális beszéd (kada mentangke mendaun) minden fortélyát, és így ‘hatalma’ (mabanné) van. A rituális beszéd megnevezése az ‘ágatbontó és lombot hozó beszéd’, amire csak azok a tominák képesek, akik számos tabu betartásával elnyerték ezt a képességet; mint például, hogy nem esznek, miután a lámpákat eloltották. Az ilyen beszédhez elengedhetetlen, hogy a beszélő birtokában legyen a kada szituru’ takinna (‘szavak a párjaikkal’) ismeretének, azaz ismerje a rímképzést, és, hogy betartsa a torroan kada (‘a jó helyen levő szavak’) beszédre vonatkozó tabuk előírásait. Az ilyen beszéd legfontosabb tulajdonsága, hogy ‘királynői’ (madatu), miután kapcsolatban áll az ősök szavaival (kada nene’ todolo). Az ilyen tomina nagyon keresett, miután rendkívüli gyakorlottsága miatt, nagyon hatékonynak tartják. |
A menetet vezető to masszo’bo rante. |
[« tartalom ]
III.2) A temetést kísérő szertartások
Első nap
A temetés hivatalos első napján, amit ma’karu’duszan-nak, a ‘lélegzet kiküldése’ napjának neveznek, a halotti pap, leöl egy bivalyt, ami a halott valódi halálát szimbolizálja. Ettől fogva tekintik a halottat valódi halottnak, azaz tomaté-nek, és ettől a ponttól érvényesek a közvetlen hozzátartozókra érvényes öltözködési és étkezési tabuk. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a közvetlen hozzátartozók a temetési szertartás alatt fekete ruhát kell, hogy hordjanak, és a temetés alatt nem ehetnek rizst, csak kukoricát és kasszavát. A temetés első napján, a holttestet átviszik a tongkonan középső szobájába (száli), ahol fejével dél felé fektetik. Az élők sosem alhatnak fejükkel a déli irányban.
A valódi rapaszanok esetén, ahol a halottat kétszer temetik, csak az első temetés kezdetét jelenti a halott testének a középső szobába való átvitele. Miután ide került, a halotti pap, a to mébalun bebugyolálja a holtestet, szimbolikusan megeteti, és a léleknek is áldoz. Ezt a szertartást nevezik ma’tundan-nak, azaz ‘bebugyolálásnak’.
Ha kettős temetés van, akkor az első (az aluk pia) azzal zárul, hogy a holtestet egy újabb ideiglenes koporsóba (bangka duni) fektetik, amit azután a száli nyugati részében hagynak. Ezt követően, akár egy-két évig itt is marad a holtest, míg a temetés színhelyét előkészítik, és a szükséges anyagiakat előteremtik.
Mikor eljön a második temetés ideje, akkor ezt a második koporsót kiviszik a házból, és a házzal szemben álló rizstároló (alang) alá helyezik. (Ez a normális temetések esetében a ma’tundan szertartás után három nappal következik be.) Itt azután díszes, aranyszínű hímzéssel díszített anyagba csavarják. Ha a halott házastársa még él, a koporsó piros csomagolást kap, ha már meghalt, feketét. |
Bangka duni a tongkonan szálijában. |
Ezután díszes felvonulás keretében viszik el a temetés színhelyére, ahol a lakkián nevezetű magas emelvényre helyezik. A férfiak gongokat vernek, és ha nemesi temetésről van szó táncosok kísérik a menetet. A halott koporsóját első helyen a leszármazottak követik, élen az özveggyel (ha van), majd a halott tau-tau-ja (ha van), és csak ezután következnek a többiek. Mielőtt a koporsót felteszik az emelvényre, háromszor körüljárják, majd a felhelyezést követően a családtagok (főleg a nők) a koporsó mellett maradnak egy darabig siratva azt.
A példaként választott temetés esetében a leírtakhoz képest csak annyi különbség adódik, hogy miután az első napon a holtest a középső szobába került, és átesett ‘bebugyoláló’ szertartásán, koporsóját rögtön ki is vitték a házból a rizstároló alá. Ott azt is feldíszítették, és még az első nap a fentebb leírt módon fel is tették a lakkiánrá. A halott szimbolikus halálát jelezvén ebben az esetben is egy bivalyt áldoztak. A már jelen lévő vendégeket elszállásolták, és a temetés rituális része a következő, második nap következett.
A lakkiánra helyezett díszes koporsó. A koporsó felett a család vagyonát jelképező kriszek,
előtte pedig az utolsó vacsora szőttesbe foglalt képe látható.
Az egész lakkiánt vörös színű szarita díszíti. Két oldalt gyöngyből fűzött tombi-tombik.
Második nap
A második nap lényegében, a temetési szertartáson leölendő áldozati állatok begyűjtéséből áll. Természetesen semmi nincs a véletlenre bízva, azt, hogy ki mennyi állatot hoz, már jó előre megbeszélik. Ha lehetséges, akkor a napot újabb bivalyok leölésével kezdik, amelyeket a rante közepén felállított szimbuangoknál ölnek le. Ennek tulajdonképpen még nincs szimbolikus értéke, az állatokat azért ölik le, hogy húsukból az ide érkező nagybecsű törzsi tanács tagjait meg tudják vendégelni.
|
1.) A lakkián alatt doboló asszonyok. |
2.) Az ajándék állatok behordása a rantéra. |
Miután a vendégsereg összegyűlt, és mindenki elfoglalta az őt megillető helyét, megkezdődik a szertartás. A lakkián alatt elhelyezett vályún az asszonyok egy csoportja el kezd ütemes ritmusban dobolni, mire a rante szélén várakozó nagycsaládhoz tartozó 15-30 ember ajándékait, az erre az alkalomra kijelölt emberek elkezdik a rante közepére behordani. A malacok sivítanak, a bivalyok bőgnek, amihez a bambusz-rudak dobolása ad zenei aláfestést. Először az ajándék bivalyokat vezetik be, miután ezek az értékesebb állatok, majd a disznókat. A többi ajándékozó család pedig kíváncsian (vagy irigyen) figyeli, hogy mit is adnak ajándékba. Az állatokat leteszik a lakkián elé a rante közepére, majd pedig lassú ütemben lépkedve a halotti pap vezetésével bevonul az ajándékozó nagycsalád. (Kép: 84.oldal) A sor elején megy egy külön erre a célra kijelölt pap (to masszo’bo rante), akit mindig a halott két unokája, egy lány és egy fiú követ, majd az ajándékozó család felnőtt tagjai: általában a férfiak jönnek elől, de ez nem törvényszerű. A lakkián előtt elhaladva körbejárják az általuk hozott ajándékokat, majd a bevonulnak a szimbolikus vendégházba, ahol két másik unoka várja őket. Ezt a bevonulást nevezik: ma’paszonglo-nak. Ott helyet foglalnak, bal-kéz felöl a férfiak – jobb-kéz felől a nők, és megnézik, ahogy egy erre külön szervezett tánccsoport, a ma’badong tánccal körbetáncolja ajándékaikat. Hagyományosan maguk az adományozó férfiak táncolják körül saját ajándékukat, de a mi példánk esetében volt erre egy külön összeállított csapat.
|
3.) A vendégek körbejárják az általuk hozott ajándék állatokat. |
4.) Ezután felmennek a fogadó házba, aminek tetejét a halott duba-dubájának tetőzete borít. A bejáratot kriszek és két oldalról egy-egy tombi-tombi őrzi. |
|
5.) A ma’badongot táncoló férfiak. |
A ma’badong-ot, a halotti körtáncot, a ma’bugi’ termékenységi tánc mintájára adják elő. Elsősorban férfiak táncolják, akik egymás kezét (többnyire kisujját) fogva kört alkotnak és előre-hátra lépkedve lassan körbe forognak. Közben a badong nevű halotti éneket kántálják, amiről a tánc a nevét kapta. A badong ének szövege a halott dicsőítéséből áll, amit történetesen ezen a temetésen nem túl érthetően énekeltek.
Nekem úgy tűnt, hogy az éneknek csak dallama van, vagy az előadók csak ezt dúdolták, de kivehető szavakat nem énekeltek. (Sem ezen, sem a többi napon.)
Ezt követően egy erre megbízott ember számba veszi a hozott ajándékokat. Ez a mi esetünkben úgy zajlott, hogy egy férfi körbejárt egy hangosbemondóval és elkiabálta, hogy pontosan ki mit is hozott. Ez egyrészt növeli az ajándékozó presztízsét, másrészt biztosítja, hogy minden ajándékról mindenki tud. (Ugyan is előfordulhat, hogy az egyes ajándékok a temetést követően visszavándorolnak az ajándékozóhoz.) |
Az állatokról pontos feljegyzést készítenek: a bivalyokat pontosan osztályozzák, és felírják kitől van, a disznók esetében, hogy mennyit nyom, hány éves, és, hogy ki az ajándékozó. Erre azért van szükség, mert a temetést rendező családnak legalább ugyan ekkorát kell cserében ajándékba vinnie, mikor az ajándékozó családja rendez temetést.
Miután mindezzel végeztek az állatokat kivezetik, és a fogadóházból lassan elvonulnak az ajándékozók. Mikor az ajándékozó nagycsalád szimbolikusan elvonult a rantéről, kezdődik a kör előröl, egy másik családdal.
Miután a rantéről elvitték az állatokat, a disznókat egy erre külön kijelölt helyen rögtön el is kezdik levágni. Ahogy én láttam, itt még mindig folyt az alkudozás a temetést tartó család és az ajándékozók között, hogy valóban minden disznót levágjanak-e, vagy esetleg egyet-kettőt eladjanak a piacon, aminek az árát felezik. Többnyire azonban minden disznót levágnak. Miután a disznók eleve bambusz-rudakra vannak kötözve, nem sok gondot jelent, a helyenként 200-300 kilós állatok leölése: egyszerűen rájuk tehénkednek és szíven döfik az állatot. Minden esetben magának az ajándékozónak illik megölnie a maga által hozott disznót.
A kifolyó vért ezután bambuszcsövekbe fogják fel, amibe azután elsősorban a leölt állatok belsőségei kerülnek. A bambuszcsöveket betömik pálmalevéllel, és beleállítják a tűzbe, ahol összeforr a benne lévő ez-az. Ezt az ünnepi ételt nevezik pa’piong-nak. |
6.) Az ajándékba hozott állatok számbavétele. |
|
7.) Szíven döfött disznó. |
8.) A pa’piong előkészítése. |
Előfordul, hogy már a második nap is ölnek bivalyokat, de többnyire a bivalyok leölésére a harmadik vagy a negyedik napon kerül sor. Mikor azonban a bivalyok is leölésre kerülnek, akkor azoknak is, elsősorban a belsőségeiből készül ilyen pa’piong. A meleg klíma miatt a hús ugyanis tovább eláll, illetve könnyebb kiszárítani, ezért elsősorban a gyorsan romló lágy szerveket eszik meg.
A hús szétosztásának szimbolikus vonatkozásairól, majd a következő napok eseményei alatt szólok részletesen.
A szertartásos ajándékátadás addig tart, míg minden ajándék bemutatásra nem került, ami az ajándékozók számától függően akár napokig is eltarthat.
A fentebb leírt ajándékozási körök mellett, különböző szórakoztató eseményekkel és ünnepi lakomával mulattatják az egybegyűlteket. A temetéseknek legfeljebb az utolsó napja szomorú hangvételű, a többi napokon kimondottan vidám hangulat uralkodik.
Ez érthető is, hiszen a családok hosszú évekig készülnek egy ilyen eseményre, és ilyenkor végre beteljesül várakozásuk. A férfiak izgatottan kiabálnak, a gyerekek rohangálnak, a legtöbb távoli rokon csak ilyenkor találkozik. Mint minden társas eseményen a fiatalok itt ismerkednek. |
9.) A tűzbe állított ünnepi pa’piong. |
Harmadik – negyedik nap
A vendégek fogadása akár napokig is eltarthat, ezért van, hogy azok, akik már átadták az ajándékukat hamarabb távozni kívánnak. Az ilyen vendégek visszatartása végett rendeznek különböző viaskodásokat, amik közül a bikaviadalok (ma’paszilaga tedong) a legnépszerűbbek. Mielőtt az ajándékba hozott bivalyokat levágják, összeugrasztják őket a házakhoz legközelebb található nyílt területen, általában a már learatott rizsföldeken.
|
10.) Ünnepi ma’paszilaga tedong. |
A bivalybikákat úgy ugrasztják össze, hogy csilipaprikát dugnak a fenekükbe, amitől megjön a harci kedvük. A viadalnak annyi tétje van, hogy a különböző ajándékozó családok itt mérhetik össze a feláldozásra kerülő bivalyaik erejét, ami egyben növeli értéküket, és ezen keresztül a család presztízsét. Előbb-utóbb az egyik bika megugrasztja a másikat, ami azután
fékevesztetten rohan amerre tud, előle meg a sikítozó toradzsák. Az egész rendezvénynek fesztiváli hangulata van, ahol fogadásokat kötnek, és részegségükben ordibálnak az emberek. A versengés addig folyik, míg el nem dől, hogy melyik a legerősebb állat, ami persze nem változtat sorsán, ugyanúgy levágják, mint a vesztes állatokat.
A bivalyviadal mellett ritkábban kakasviadalt (ma’szaung) is rendeznek, ami azonban közel sem annyira népszerű a temetéseken, mint egyébként. Kakasviadalokat szinte minden nap rendeznek a toradzsák, ezért nem tekintik annyira különleges eseménynek. Szokás volt hatalmas összegeket fogadni egy-egy állatra, azonban 1981-ben az Indonéz kormány betiltotta a ‘szerencsejátékot’ Tanatoradzsában, így ma már ezt hivatalosan nyíltan kevesen űzik. Miután a helyi rendőrséget a kakasviadalok, és a hozzá tartozó pénzfogadások egyáltalán nem érdeklik, gyakorlatilag minden faluban szemtanúi lehetünk egynek. |
Nagyritkán, Tanatoradzsa egyes szélső területein tartott temetési szertartáson rendeznek sziszemba’ viaskodásokat is, ami a thai bokszhoz hasonló rugdosósdi. Ez a fiatal toradzsa férfiak közti versengés egyik alapformája, amit általában szervezett versenyeken, aratás után tartanak. Rendkívül kegyetlen szabályok alapján játsszák, aminek lényege, hogy addig kell rugdosni a másikat amíg mozog. Ha az ellenfél már nem bír felállni, akkor nyert valaki. Gyakoriak a csonttörések és a halálesetek sem ritkák. Az Indonéz kormány ezt is betiltotta 1981-ben, a kakasviadalokhoz (ma’szaung) hasonló sikerrel.
A mi példatemetésünkön csak bivalyviadalt tartottak, ami a toradzsák körében a legtöbbre tartott versengési forma.
A temetés csúcspontjának a Mantunu-nak nevezett napot tartják amikor az ajándékba hozott bivalyokat mind leölik. A gyakorlatban minden nap ölnek bivalyokat is, miután az ajándékozók közül nem mindenki marad a temetés utolsó napjáig, és amiatt a reciprok ajándékozási szabály miatt is, hogy a hozott ajándék felét vissza kell adni. Ez azt jelenti, hogy minden levágásra hozott állat fele az ajándékozónál marad. Ezért a második naptól kezdve a Mantunu napig mindennap legalább levágnak egy-két, de valószínűleg még több bivalyt, ami részben az ünnepi ebéd alapjául, másrészt az ajándékozó húskészletének alapjául szolgál. Ezen a napon azonban van, hogy egyszerre akár harminc bivalyt is levágnak.
Mielőtt a bivalyokat levágják a tomina, egy különleges verses énekkel megáldja a bivalyokat. Az ilyen tomina általában egyben a törzsi tanács, az ada’ feje, akit tudatosan választanak ki erre a tisztségre, ugyanis miután ő az egész törzsszövetséget képviseli, az ő szavával az egész közösség szentesíti az álatok leölését. Az ilyen áldó éneket nevezik bivalydicsőítésnek, passzomba tedong-nak. Ennek a dicsőítésnek az első része, mindig azzal kezdődik, hogy hogyan születtek az istenek, hogyan teremtődött az ember, és, hogy hogyan születtek az egyes alukok. Ezután minden egyes leölendő állatnak egy becenevet adnak, mint pl. ta’rangga = ‘harcos’, stb., és azután kezdenek a bivalyok levágásához.
A bivaly levágási módját versenynek tekintik, amiben a férfiak összemérhetik erősségüket és ügyességüket. Az ilyen bivalyölő verseny szertartás-részt nevezik ma’tinggoro-nak. A verseny lényege abban áll, hogy egyetlen egyenes késcsapással kell a bivaly inas nyakát átvágni, és minél erőteljesebben, hogy a mély sebből vérző bivaly minél hamarabb elvérezzen. Az erre a célra használt késtípust la’bo bulangé-nek nevezik; kb. 70-80 cm hosszú és 5-7 mm széles pengéje van. A temetésnek ezen a pontján a férfiak általában már nagyon sokat ittak, az ünnepeken fogyasztott tuak nevezetű pálmaborból, így kurjongatva bíztatják egymást a minél erőteljesebb fellépésre. |
11.) Levágásra váró bivaly |
|
12.) Nyakoncsapott bivaly megugrik. |
13.) A kivérzett bivaly. |
Miután az összes állatot levágták, azok feldarabolása és szétosztása következik. A rapaszan temetéseken a húst a bala’kaján nevezetű magas emelvényről ledobálva osztják szét, miközben annak a nevét kiabálják, akinek a húst szánják. Az általam látott temetések egyikén sem tettek így; a húst természetesen az aluk todolóban lefektetett szabályok szerint osztották szét, de csendes diszkrécióban. Az aluk szabályai szerint az ajándékozónak vissza kell adni az általa hozott állat felét. Azt azonban, hogy a levágott állat milyen része illeti a temetésre meghívott vendéget, társadalmi rangja határozza meg. A bivaly feje csak a nemeseket illeti meg. A májat és a tüdőt a fejjel egyenértékű testrészeknek tartják, így azokat a távolról érkező tiszteletreméltó idegeneknek (nem-rokonoknak) adják. A bivaly deréktáji húsát a köztiszteletben álló to Makakák, a kisnemesekés toparengngék kapják. Az alsó fertály külső részei a tana Karurungoké, míg az alsó fertály belső részei a szolgakasztbelieké.
Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy a húsok elosztásánál igaz, hogy figyelembe veszik a fenti szempontokat, de az ünnepi pa’piong elkészítésénél, kaszttól függetlenül mindenkinek a belsőségeket szolgálták fel. A bivalyok fejéből csak a szarvakat tartják meg, amiket vagy visszaadnak a nemesi származású ajándékozónak, vagy természetesen megtartják, amik a temetést követően a halott tongkonanjának főgerendájára kerülnek kiszögelésre. Minél több bivalyszarv díszít egy tongkonant, annál gazdagabb családé. Ezen a Tallung Lipu-i temetésen 32 bivalyt és közel 700 disznót öltek le összesen.
|
14.) A hús szétosztása. |
15.) A preparált szarvak. |
16.) Boncolás. |
Ötödik nap
Az általam példaként kiválasztott Tallung Lipu-i temetés utolsó napja az ötödik volt, ami persze nem azt jelenti, hogy minden temetésen ez az utolsó nap. Tapasztalatom az volt, hogy ezen a napon már csak a közeli hozzátartozók, illetve a közelben lakó nagycsaládok voltak jelen. Gyakorlatilag délig semmi különös nem történt, a szokásos italozáson és csemegézésen kívül. Az egyetlen változást az jelentette, hogy az asszonyok sorra felmásztak a lakkiánra, ott megverték az oda felfüggesztett gongot (bombongan), majd hangosan siratni kezdték a halottat. Sírásuk az európai hanghordozástól eltérő, magas vinnyogásszerű hangon folyt, ami kezdetben mesterkéltnek tűnt. Miután az előző este kiadós eső volt, a déli nap melege kellemesen párologtatta a harminckét bivaly vérével áztatott földet... kimondhatatlan bűz terjengett a házak között.
A szertartás záró aktusát, mindig csak dél után kezdik, miután ez a legszomorúbb része a szertartásnak, amihez csak akkor foghatnak, mikor a nap már hanyatlóban van. Így csak dél elteltével kezdődtek az események, amik ezután viszonylag gyorsan követték egymást. (Más temetésekkel összevetve azt mondhatom, hogy az utolsó napi szertartásokkal, mindenki rohan, miután ez a legkellemetlenebb része az egésznek, és így mindenki gyorsan túl akar lenni rajta.)
|
17.) A koporsó a lakkiánon. |
18.) A földet szentelő. |
19.) A koporsó levétele. |
Miközben a férfiak felmásztak a lakkiánra, hogy a koporsót onnan levegyék, egy férfi szimbolikus mennyiségű rizzsel szórta fel a rantét. Mire végzett, addigra a többi férfi lebontotta a tetejét, és a felakasztott gong levétele után, nagy gongolás közepette leemelték a duba-dubára helyezett koporsót. A lakkián aljától hintáztatva vitték a fogadó ház elé, ahol azután a földre helyezték. A hintáztatásnak az az értelme, hogy így a rosszindulatú szellemek nem tudnak a testbe költözni (hasonló képzet ez a balinéz halotti szertartásokon tapasztalhatókhoz). Ezt követően leemelik a fogadóház tetején díszelgő csónak (bikaszarv) alakú tetőt és a duba-dubára helyezik.
|
20.) A koporsó a fogadóház előtt. |
21.) A duba duba tetejét leveszik. |
22.) A kész duba-duba. |
Így kapják meg a klasszikus banua tangmerambu, azaz a ‘füstnélküli ház’ formáját. Így nevezek ugyanis a toradzsák a halottak lakhelyét, azaz a sírokat. Az ilyen koporsóhordozó házacska teljes mértékben úgy néz ki mint egy tongkonan, és azt fejezi ki, hogy a halottak ugyanúgy továbbélnek és ezután is házakban laknak.
|
23.) A duba-dubára bambuszrudakat szerelnek. |
Ezután a duba-dubára hosszú bambusz-rudakat szerelnek, hogy könnyebben hordozható legyen, miközben az özvegy, és az asszonyok a halott koporsójánál siratják őt. A mi példatemetésünkön az özvegy olyan nagyon sírt, hogy eszméletét vesztette.
Miután minden kész, a férfiak egy csoportja körbetáncolja a duba-dubában fekvő koporsót. Miután a mi példatemetésünk egy protestáns temetés, ezt követően egy protestáns pap egy hosszú misét mondott – indonézül... Látszott, hogy az idősebbek nem pontosan értik, hogy miről beszél, lévén, hogy a többség csak a toradzsát beszéli, és többen el is aludtak. A keresztény pap néhány bátortalan fiatal segítségével elénekelt egy két zsoltárt is, ami megint csak idegen érzéseket keltett a jelenlévőkben.
A pap jelenléte azonban kellett, hiszen a mai keresztény toradzsák számára az egyház is jóvá kell, hogy hagyja a temetés szentségét. Látszik, hogy a keresztény mise jelenléte a temetésen még új dolog és semmiféle szerves egységet nem alkot a temetés többi részével.
A misét követően újabb ebéd következett, ami ezúttal a disznókról lefejtett és egy olajoshordóban kifőzött vastag zsírpárnákból állt.
Az ebédet követően oldottabb hangulatban folytatódott a temetés, a családtagok a koporsóval fényképezkedtek, míg a jelenlévő összes férfi egy nagy kört alkotva körbetáncolta a koporsót.
A tánc egyre gyorsult, majd a férfiak nagyokat kurjongatva felkapták a vállukra a bambuszrudakkal felszerelt duba-dubát és ide-oda himbálva és dobálva elindultak vele az erdőn át, hogy elvigyék a családi sírig. |
 |
24.) A koporsó sírbatétele előtt a férfiak körbetáncolják a duba-dubát.
Nem ritka, hogy a család sírja 10-15 km-re legyen a családi háztól, ilyenkor a férfiak a hosszú úton végig a vállukon cipelik a duba-dubát, anélkül, hogy egyszer is letennék, pedig a szerkezet akár 400-500 kiló is lehet. Ezért egyszerre legalább 10-15 ember cipeli a koporsót. A temetési menet előtt mennek a gyerekek, akik gyakran (papír-)virágokból készített kereszteket visznek, míg a koporsó után, úgy mint az első napon, először a közvetlen családtagok – élükön az özveggyel, majd a halott tau-tau-ja (ha van), és csak azután a többiek.
|
25.) A koporsó közelről. |
26.) A duba-duba cipelése. |
27.) A temetési menet. |
A sírhoz érve leteszik a duba-dubát, majd arról a halott fiai leemelik, és behelyezik a sírkamrába. A sír típusától függően ez hosszabb-rövidebb ideig tarthat. A mi példatemetésünkön egy patané típusú sírba temetkeztek, ami egy a betonból épített családi kriptára emlékeztető ‘kő’-sír. Ez a jelen példánk esetében, még eléggé félkész állapotban volt, a falakon még semmilyen díszítés nem volt, illetve az ajtaja is hiányzott, ezért leginkább egy betonbunkerre emlékeztetett.
|
28.) Megérkezés a sírhoz. |
29.) A koporsó sírba tétele. |
Az ilyen patanéket a legtöbb esetben a házakat díszítő fafaragásokat idéző színes mintákkal díszítik, hogy hagyományos jellegét megadják. Az ilyen patanék tetejére szokásba jött felállítani az üresen maradt duba-dubát, aminek hagyományos teteje miatt így a patané is a tongkonanra emlékezteti a halottat. A különféle sírtípusokról a későbbiekben részletesen szólok.
Miután felállították a patané tetejére a duba-dubát, a vendégsereg amúgy is megfogyatkozó serege lassan elszivárog. Csak a családtagok maradnak még a koporsónál, akik közül az özvegy még egészen estig a holtest mellett marad. Erre csak a patané típusú síroknál van lehetőség, miután a nemesi családok leggyakrabban magas sziklafalakba vájt barlangsírokba (liang) helyezik el a koporsókat, amiket csak hosszú bambuszlétrákkal lehet elérni. Ilyenkor az özvegy nem maradhat a koporsó mellett. Ezen a temetésen azonban ebbe a sírba most helyeztek először halottat, így még volt hely bőven arra, hogy az özvegy elférjen a koporsó mellett.
|
30.) A duba-duba felállítása a sír tetejére. |
31.) A kész sír. |
A temetésnek ezután az utolsó fázisa után, a hátralevő szertartásokon már csak a közvetlen családtagok vannak jelen, amik nem tartoznak senki másra csak rájuk.
[« tartalom ]
III.3) A temetést követő rítusok
A temetést lezáró szertartás bemutatására, a holtest sírba helyezésének napját követő harmadik napon kerül sor. A toradzsák úgy gondolják, hogy a halott lelke a temetési szertartás végével még nem biztos, hogy valóban elindul a Puja felé. Ezért mutatják be az usszolán bombo nevű szertartást, ami mint neve is mutatja a ‘lélek elvezetését’ jelenti. A szertartás igen egyszerű: Az éjszaka közepén, a családtagok összegyűlnek, és lassú sorban haladva egymás után a halott lelkét a tongkonan déli szobájába vezetik. Majd ezután kimennek a házból és a déli irányba kb. két kilométer távolságra, elvezetik a halottat. Itt a menetet vezető legidősebb fiú megáll és az arcát délnek fordítja, megadva ezzel a végső útmutatást.
Reményeik szerint ilyenkor a halott lelke végre elhagyja a ház környékét, és elkezdi fáradságos útját a Bamba Puang hegy tetejére, hogy onnan visszatérjen a mennybe.
Ezen kívül még egyetlen záró aktusa van a temetési szertartásoknak, amikor is a sírba-helyezés napjától számított hetedik napon ételt visznek a halott koporsójához, jelezvén ezzel, hogy a gyász hivatalosan is véget ért.
Ezt követően már csak az aratást követően, lehetőleg egy éven belül látogatnak el a halotthoz, hogy bemutassák a temetési szertartások első kiegészítő szertartását a ma’balik tomate szertartást.[52] Ez azonban nem része a temetési szertartásnak, hanem annak csak kiegészítője. Ezt követően már bizonyosak abban, hogy a halott lelke az égi világban tartózkodik, és onnan segíteni fogja őket.
Gyerekek a Tallung Lipu-i temetésen.
[« tartalom ]
III.4) Temetkezési szokások
A toradzsák körében, mint mindent, azt is halott kasztbéli hovatartozása fogja meghatározni, hogy milyen szertartással, milyen típusú sírba temetik. A temetési típusokat részletesen áttekintettük már ‘Az Aluk alapszertartásainak bemutatása’ című II.2.2-es fejezetben, ezért itt nem sorolom fel megint az egyes temetési szertartástípusokhoz tartozó temetési szokásokat. Itt elsősorban a különböző sírtípusok bemutatására törekszem, és csak az egyes típusokhoz tartozó legfontosabb tudnivalókat írom le.
A sírokat általános összefoglaló nevűkön banua tangmerambu-nak nevezik, aminek jelentése: ‘füstnélküli ház’. Az elnevezés kifejezi, hogy a halottakat (tomate) haláluk után is ‘élőknek’ tartják, akik ugyanúgy házban laknak, mint az élők. Az összes sírtípusra használják ezt a kifejezést, bár típusuknak megfelelően ezeket is különböző elnevezésekkel illetik.
|
Passzilirian – csecsemő sír. |
1. A passzilliran a sírok legegyszerűbb típusa, amit egy élő fába vájnak. Ide azokat a csecsemőket temetik, akiket a diszilli’ batu nevű szertartás keretében temetnek el. Ezek azok a csecsemők, akik születésük után, de még a fogzásuk előtt haltak meg. Ezt a sírtípust kájú-nak is hívják. Általában nehezen megközelíthető helyeken, elhagyott erdőségekben, vagy eldugott sziklafalaknál készítik. A fák törzsébe lyukat vájnak, amelynek bejárata kb. fél méter átmérőjű, belül azonban tágas üreget hagynak. A holttesteket rongyokba csavarva helyezik az üregbe, ahol – a meleg klíma miatt – hamar elbomlanak. Ha a csecsemő nemesi származású volt, akkor a törzsi tanács beleegyezésével a család ‘pótfogakat’ készíthet a csecsemőnek és ilyenkor már lehetőség nyílik a kősírba (batu) való temetésre.
2. Az erong a toradzsák legősibb sírtípusa. Nem teljesen ismert, hogy honnan ered készítésének hagyománya, de bizonyosan öregebbnek tartják, mint a sziklába vájt sírokét (batu). Az erong egy viszonylag nagy méretű (kb. 2,5 - 3 m hosszú X 1,5 m széles) fatörzsből faragott, koporsó jellegű láda, aminek az oldalát és tetejét különböző hagyományos motívumok díszítik. Úgy vélik minél díszesebb egy erong, annál több áldást kap az ősök szellemeitől.
A teteje leemelhető, hogy a holtesteket belé lehessen fektetni. A tau-tauk készítésének módja szerint itt is számít, hogy milyen fából készül: A szantálfából faragottak a legértékesebbek. Három alapformában készítik őket: Az első leghétköznapibbnak tartott típusnak a tongkonanok tetejéhez hasonló felfelé ívelő teteje van – ez a hajó formájú.
A második disznót, a harmadik bivalyt formáz, amelyek a lélek Pujába vezető útját szimbolizálhatják. Ezekbe az állatot formázó típusokba csak a nemesi családok tagjai temetkezhetnek, bár a mai igények szerint a nemesek leginkább sziklasírokba (batu) vagy modern jellegű kriptákba (patané) temetkeznek. A huszadik század végére az európai típusú négyszögletes alakú koporsók, a szolgakasztbeliek erongjaivá váltak. Az erongok leggyakrabban elhagyatott sziklafalak lábánál ácsorognak, ahol senki sem háborgatja békéjüket. Nem ritka, hogy a sírok megszentségtelenítésétől való félelmükben ezeket az erongokat magasan a sziklafalakra lógatják, általánosabb azonban, a sziklafalak lábánál látni ilyeneket. Ha egy halottat ilyen erongba temetnek, a koporsóhordozó duba-dubát az erong mellé, a sziklafal tövébe támasztják. |
|
Csónak tetejű erong, szétszedett duba-dubával.
Az erongba is, mint minden további sírtípusba nem egyetlen ember, hanem egy egész család temetkezik, ezért egyetlen erongban akár tíz halott maradványait is láthatjuk.
Ha egy erong megtelik, a család egy újabbat készíttet magának. Ha azonban elporlad, akkor a benne található csontokat összegyűjtik, és a kiválogatott koponyákat egyetlen helyre, - nem ritkán az új erong tetejére – egymás mellé rakják.
Ez ősi szokásnak tűnik, miután az elhagyatott, a turisták által nem látogatott sírhelyeken is így volt. Persze a koponyák látványos elrendezésének tendenciája a turizmus megjelenésével csak egyre erősödik, miután ezzel teszik ‘érdekesebbé’ az egyes sírhelyeket.
A Duri nevű tartományban az ilyen fából készült sírokat mandu’-nak nevezik, és a többi eronggal ellentétben ebbe csak egyetlen egy embert temetnek. Duriban, az ilyen fakoporsókat szinte mindig fellógatják a sziklafalakra.
|
Bivaly formájú sziklára lógatott erong Készuban. |
|
Batu, tetején duba-dubával. |
3. A batu a kőbe vájt sírok alaptípusát jelenti. Hagyományosan a sziklákba, vagy sziklafalakba vájt sírokat nevezték így, de általános értelemben a banua tangmerambu szinonimájaként is használják, aminek értelmében a szó jelenthet pusztán ‘sírt’ is, függetlenül annak típusától. A mesterségesen kialakított, sziklába vájt sírokat összefoglaló nevükön liang dipá’-nak nevezik, amiket nem a batukról, hanem azok legelőkelőbb formájáról, a magas sziklafalakba vájt liangokról neveztek el.
A batuknak mindössze egy koporsó méretű, négyzet alapú bejárata van, amit leggyakrabban egy bivaly arca (paktedong) díszít. A szűk bejárat mögött egy nagyobb sírkamra található, amibe akár 8-10 koporsó is elfér. Egy ilyen sírt az eronghoz hasonló módon, az egész nagycsalád használja, így egyetlen sírban akár egy tucat generáció tagjai is megtalálhatók. Ha egy batu megtelik, a család egy újabbat készíttet magának, bár a sírba helyezett koporsók amúgy előbb utóbb elbomlanak, ezért általában van hely egy újabb koporsó számára. A batukba csak a felső két kasztba, a tana’ Bulánba és a tana’ Bassziba tartozók temetkezhetnek. Most az 1990-es évek végén kezdi felváltani a hagyományos batut, a betonból épített családi kriptára emlékeztető ‘kő’-sír, a patané. |
4. A liang a sziklasírok legtöbbre tartott típusa. Neve bambuszlétrát jelent, miután a liang magas sziklafalba vájt sírkamra, amit csak létrával lehet megközelíteni. Kialakulásuk hátterében az áll, hogy sok batut kiraboltak, és ezért biztonságosabb helyre kellett a sírkamrákat tenni.
A régi szokások szerint, ha elkaptak egy sírrablót, akkor azt vagy megfojtották, vagy megégették. A batukhoz hasonlóan, a liangoknak is csak egy koporsó nagyságú szűk bejárata van, ami mögött rejlik a nagyobb méretű sziklasír. A bejáratot itt is egy ajtó zárja, amit leggyakrabban stilizált bivalyfej díszít. Ezekbe is egy egész nagycsalád temetkezik, és van hogy egyetlen sziklafalon akár több tucat liang is legyen, ami mind egyetlen nagycsaládhoz tartozik. A liangokért bivalyban fizetnek és egy liang kivésetése belekerülhet három négy bivalyba is. Az igen gazdag nemesek gyakran a szolgáiknak is készítettnek ilyen liangokat a sajátjuk mellett. A szolgáknak így biztosítják, hogy a túlvilágon is alkalmazásban lesznek. Az ilyen liangok előtt ácsorognak leggyakrabban, fenn magasan a sziklafalakon a tau-tauk, miután az ilyen sírtípust, csak a to Kapuák, a nemesek építtethetnek maguknak. (Mellesleg csak ők tudják megfizetni.)
A legkomplexebb ilyen liang-temető, Lemo-ban található, ahol a legendák szerint a legelső ilyen típusú sírt elkészítették. Az építője Szangi Patalo volt, aki a Készu-i to Manurunok leszármazottjának vallotta magát. Csak annyit tudunk róla, hogy 1650-ben vette el feleségül Tumba’ Tolajukot, így nagyjából be tudjuk azonosítani a legöregebb liangok korát. Leszármazottai mind ilyen sírokat készítettek maguknak, aminek következtében az egész sziklafalat liangok borítják. Ez a temető hírességét azonban mégis számtalan tau-tau-jának köszönheti, akik hosszú sorokban, egymás fölötti erkélyekre állítva vigyázzák a sírok bejáratait. Pontosan ezért, ma már csak belépő ellenében tekinthetők meg a sírok, és a pár napra idelátogató turistáknak ez ‘a’ toradzsa temető.
Ezeket a sírokat a rablók elől építették ilyen magasra, azonban ez nem gátolja meg a sírrablókat. Manapság a tau-tau-kat lopkodják a legjobban, ami miatt számos helyen külön rácsokat építenek a tau-tauk elé, nehogy lábuk keljen. Történetesen azalatt míg Tanatoradzsában tartózkodtam kaptak el két tau-tau rablót, akikről kiderült, hogy helyi toradzsa idegenvezetők, és akik Balira szállították a szobrokat, hogy ott jó pénzért a turista-boltoknak eladják őket. A tau-taukat visszaszerezték, de a két gazember kisebb bírsággal megúszta. Hogy a közösségük visszafogadta-e őket azt nem tudom. |
Öreg liangok Lemo-ban. |
|
A Lemo-i liang temető látképe. |
|
5. Az utolsó sírtípus a patané, ami a batuk modern utódja, és amely a hagyományos családi ház, a tongkonan mintájára épült. Sajnos a mai gyakorlatban egyenlőre csúnya, betonból öntött bunker-jellegű családi kriptát takar, amit szerencsés esetben, a hagyományos házdíszítő fafaragásokat idéző motívumok díszítenek.
|
A középső képen látható középső sír ajtaja. |
Modern patanék Rantepaoban. |
Duba-dubát idéző patané. |
Ezeknek rendkívül változatos formái vannak, a várszerű csempézett európai nyilvános vécéépületeket idéző dobozoktól, a legérdekesebb hagyományos duba-dubát utánzó formákig. Ezek ajtaja egészen sok fajta lehet, a kerektől, a négyzetesen át, a téglalap alakú szobaajtóig. Minél gazdagabb családé ez a közös sír, annál fontosabb a külső megjelenése. Általában azért törekednek a patanék valamiféle hagyományos díszítésére, és ha mást nem, a halott koporsóhordozó duba-dubáját a batuk mintájára ráhelyezik a patané tetejére. Gyakori a patanék ajtaját a liangok ajtajaihoz hasonlóan bivalyarccal (paktedong) díszíteni, de nem ritka, hogy egy-egy patanén már a katolikus kereszt szimbóluma szerepeljen díszítő elemként.
6. A fenti sírtípusokon túl gyakran előfordul, hogy ahol természetes barlangok állnak rendelkezésre, ott nem vájnak külön sziklasírokat a koporsók számára, hanem a koporsókat beviszik a barlangok mélyére, és ott hagyják szétporladni.
Az ilyen sírokat liang gua erong-nak nevezik. Ilyen esetekben, mint pl. a Készu-i faluban, vagy a leghíresebb ilyen barlangtemetőben, Londában, a barlangokat két részre osztják, és az egyikbe csak a nemesi kaszthoz tartozók temetkezhetnek. Az alacsonyabb kaszthoz tartozók barlangrészét értelemszerűen liang to Budá-nak nevezik. Ha a nemesembereknek állítanak tau-tau-kat, akkor azokat a nemesek barlangrészének bejáratához állítják.
A barlangon belül, a koporsók gyakran szétporladnak, aminek következtében a csontok szétgurulnak, de ezekben a barlangokban nem nagyon törődnek ezzel, és ezért az ilyen barlangok inkább csonttárakra emlékeztetnek.
A Londa-i barlangsírokról úgy tartják, hogy a közemberek barlangrészét, már a Kr.e. 200 évszázadban is temetésekre használták, így igen ősi gyökerekre vezethető vissza a barlangba temetkezés szokása. A nemesek viszont csak a XVI. században kezdtek barlangokba temetkezni, mikor itt Londában barlangba temették Tangngaran-t, aki egy fontos nemesi származású ada’ vezető volt. Ez után vált szokássá, hogy egyes nemesi származású családok is barlangokba temetkezzenek.
Ma, a nemesek körében ezt a szokást nem találhatjuk meg, ők leginkább liangokba, vagy patanékbe temetkeznek; a természetes barlangokba temetkezés azonban a közemberek között a mai napig gyakorolt.
|
Duba-dubát idéző patané. |
|
Közemberek koporsói Készuban. |
Egy közember koporsója a Londa-i barlang mélyén. |
[« tartalom ]
III.5) A megemlékező rítusok és szertartások
A halottakról minden évben legalább egyszer, az aratást követő időszakban emlékeznek meg. Mint már láttuk az egyik ilyen megemlékező szertartás a ma’pakande tomate, vagy más szóval a manta’da. Ez egyike az elholt ősök tiszteletére tartott lakomáknak. A család abból a célból rendezi meg, hogy az ősök szellemének beleegyezését kérje valamilyen fontosabb döntéshez.
A másik ilyen fontos szertartás a ma’nene, amit az elholt testének újraöltöztetése alkalmából tartanak. Ezt háromévente teszik meg, és ilyenkor egy ünnepi lakomát rendeznek. A megemlékezés célja, hogy emlékeztesse az elholtak szellemét a nagycsaládról való gondoskodásra. Ilyenkor ellátogatnak a családi sírhelyhez, és a holttestek maradványait rendbe teszik. Ételt, italt és ruhákat visznek a halottaknak. Ha a testek még egyben vannak, (rendszerint nincsenek) akkor új ruhába öltöztetik őket. Ahol állítanak tau-taukat ott ezeket öltöztetik újjá, és a temetést leszámítva csak ezeken az alkalmakon nyúlnak hozzájuk.
Ezt a két szertartást leszámítva nincsenek megemlékező szertartások, hacsak nem soroljuk ide a ma’bugi és a maró szertartásokat is, amikor a transzállapotba kerülő személy testét van, hogy egy todolo szelleme szállja meg. Ezek azonban nem célzott kapcsolatteremtő szertartások, ezért nem sorolhatók a megemlékező rítusok közé.
[« tartalom ]
III.6) Végszó: A halottkultusz
A terjedelmesre sikeredett dolgozat zárószavaként, hadd reflektáljak rendkívüli tömörséggel egyetlen antropológiai kérdésre. Számos antropológust foglalkoztat a kérdés, hogy a toradzsák komplex temetési szertartási, illetve a temetési szokásaik alapján mondhatjuk-e, hogy a toradzsáknál halottkultusz dívik. Ennek megválaszolása azon múlik, hogy hogyan definiáljuk a kultuszt, és hogy miben különböztetjük meg a halottakkal kapcsolatos kapcsolatteremtő vagy megemlékező rítusoktól.
Boglár Lajos két pontban különbözteti meg a rítustól, a kultusz fogalmát:[53]
1) Míg a rítus egy darab vallási cselekedet takar, ami a helyesnek tartott vallásos viselkedés társadalmilag szabályozott lefolyása, addig a kultusz több rítusból tevődnek össze. Így minden kultusz ritualisztikus, de nem minden rítus kultikus. Egyszóval akkor beszélhetünk kultuszról, ha ugyanarra a vallásos képzetre vonatkozóan, több párhuzamosan gyakorolt szertartást találunk. Azaz a kultusz több rítusból építkező komplex szertartásrendszer, amely egyetlen vallási képzet köré épül.
2) A másik szempont az, hogy míg a rítus tetszőleges vallási képzetből táplálkozik, a kultusz rendszerint egy istenség tiszteletét jelenti.
Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy mindkét szempontból igaz a toradzsákra, hogy a halottaikat kultikusan tisztelik:
1) Komplex ritualisztikus szertartásaik mindvégig a halottak körül forognak, 2) akiket mellesleg isteni rangban tisztelnek. Miután a halottak szellemeit istenekként imádják, és szertartásaikat elsősorban hozzájuk igazítják, a kultusz fentebbi meghatározása alapján azt mondhatjuk, hogy a toradzsáknál van a halottaknak kultusza. Ez a kultusz páratlanul érdekes formát ölt, amelynek tanulmányozása minden antropológus számára hasznos lehet, és aminek tiszteletére és dokumentatív bemutatására született ez a dolgozat.
Kurré Szumanga’ !
[« tartalom ]
SZÓMAGYARÁZÓ
A toradzsa szavak magyarázata. Minden szó a toradzsa nyelvből származik, másként feltüntetve. A szavak magyar fonetikus átírásban szerepelnek.
A
a’riri poszi’ = A tongkonan szimbolikájában, az Ég és a föld összekötését szimbolizáló, a tetőt tartó, középső állógerenda neve. A neve köldökgerendát jelent. Erre szögezik a temetési szertartásokat (aluk Rambu’ Szólo) követően, a bivalyok szarvait.
ada’ = 1) szokás vagy szokásjog (néha to ada’-nak is mondják) ; kiejtése: adat. 2) A törzsi tanács neve. (Lásd: Toparengnge, Tobara, Tominaa, Ambe’ Tondok, Tobulodia’pa’)
alang = rizstároló; Pontosan olyan formája van, mint egy hagyományos családi háznak (tongkonan), a három szintet beleértve. A legalsó bambuszlábakat simára csiszolják, hogy a patkányok ne tudjanak felmászni rajtuk. A rizstárolókról szimbolikusan úgy tartják, hogy a tongkonanok ‘feleségei’.
allo = nap
Allo Tiranda = Puang Matua első teremtésében született teremtmény, aki az ipo nevű mérges fák atyja.
aluk = 1) vallási szabály 2) szertartás. Az aluk a toradzsák vallási szokásainak összefoglaló, általános neve. Egyik értelmében egyszerűen annyit jelent, hogy a ‘vallás’. Többféle osztályozási rendszere létezik. Az egyik legelterjedtebb osztályozási rendszer az aluk szimuané tallang (‘a férj és feleség párosításához hasonló rítusok’), amely az alukokat Rambu’ Tuka és Rambu’ Szólo kategóriák szerint különbözteti meg. Az alukok elsősorban pozitív előírásokat tartalmaznak, azt, hogy mit és mikor kell megtenni. Kiegészítő párja a pemáli.
aluk Bangunan Banua = Az aluk tallu lolona a’pa’ pentauninna osztályozási rendszerében, az emberek lakhelyével kapcsolatos vallási szabályokra vonatkozó alukok gyűjtőneve. Részletesen leírja a tongkonanok építésének és egyes részeinek használati módját.
aluk di rante = A rapaszan halotti szertartások alkalmával bemutatott második temetési szertartás neve. Mindig az erre az alkalomra kijelölt és épített temetkezési helyen (rante) mutatják be. Kiegészítő párja az aluk pia.
aluk Ma’lolo Tau = Az aluk tallu lolona a’pa’ pentauninna osztályozási rendszerében, az emberekkel kapcsolatos szabályokra vonatkozó alukok gyűjtőneve. Elsősorban a születéssel, az élettel és a halállal kapcsolatos vallási előírások tartoznak ide.
aluk panaungan = Az alukok egyik osztályozási módja, ahol olyan szertartást takar, amelyet az egész törzsszövetség bemutat, szemben az aluk to ma’rapu-val, amely azokat a szertartásokat jelenti, amelyet a tongkonan szintjén, azaz a nagycsaládi szinten mutatnak be (~ kis-közösségi rítusok).
aluk Patuoan = Az aluk tallu lolona a’pa’ pentauninna osztályozási rendszerében, az állatvilágra és a velük való bánásmódra vonatkozó szabályokra vonatkozó alukok gyűjtőneve.
aluk pia = Más néven ma’batang. A rapaszan halotti szertartások alkalmával bemutatott első temetési szertartás neve. Mindig az elholt családi tongkonanjánál mutatják be, míg a másodikat, az aluk di ranté-t, az erre az alkalomra kijelölt és épített temetkezési helyen (rante).
aluk Rambu’ Szólo’ = Az aluk szimuané tallang-nak (‘a férj és feleség párosításához hasonló rítusok’-nak)nevezett osztályozási rendszerben, a szomorú eseményekre vonatkozó alukok gyűjtőneve. Az Aluk Rambu’ Szólo jelentése: a ‘leszálló füst’ szertartásai, ami egyben utal arra, hogy hol és mikor kell ezeket a szertartásokat bemutatni. A leszálló füst helye ugyanis a halált szimbolizálja, ami mindig a nyugati irányt és így a tongkonan nyugati szobáját takarja. Ezért is hívják az Aluk Rambu Szólot Aluk Rampe Matampu’-nak, azaz a ‘lenyugvó nap oldalá’-hoz tartozó szertartásoknak. Ellenpárja az Aluk Rambu’ Tuká-nak. Az ebbe a kategóriába sorolt hét alapszertartás a következő: 1. to lollo’ rara, 2. diszilli’ batu – batu káju, 3. dipaszang bongi, 4. dipatallung bongi, 5. dipalimang bongi, 6. dipapitung bongi, 7. rapaszan.
aluk Rambu’ Tuka = Az aluk szimuané tallang-nak (‘a férj és feleség párosításához hasonló rítusok’-nak)nevezett osztályozási rendszerben, az örömteli eseményekre vonatkozó alukok gyűjtőneve. Az Aluk Rambu’ Tuka jelentése: a ‘felszálló füst’ szertartásai, ami egyben utal arra, hogy hol és mikor kell ezeket a szertartásokat bemutatni. A felszálló füst helye ugyanis, az életet szimbolizálja, ami mindig a keltei irányt és így a tongkonan keleti szobáját jelenti. Ezért is hívják az Aluk Rambu Tukát Aluk Rampe Matallo-nak, azaz a ‘felkelő nap oldalá’-hoz tartozó szertartásoknak. Ellenpárja az Aluk Rambu’ Szólo’-nak. Az ebbe a kategóriába sorolt hét alapszertartás a következő:1. szorongan tallo’ – piong szakké,2. szuru’ rereszán manuk do lu banu, 3. ma’karérang manuk, 4. ma’karérang bai, 5. ma’szura’ tallang, 6. merok, 7. bua’ kaszalle.
Aluk szandakarua = Az Aluk szandapitunna és az Aluk szandaszaratu’ ötvözéséből született vallási szabályrendszer, amelyet elsősorban a Tallu Lembangná-ban lakók követnek.
Aluk szandapitunna = jelentése: ‘mind hetes’, azaz a 7777 vallási szabály; az Aluk todolo-t takarja, miután ennyi szabályt tartalmaz.
Aluk szandaszaratu’ = jelentése: az 1111 vallási szabály; az Aluk todolo megreformált változata, amit To Manurun Tamboro Langi’, próbált a Kr.u. XII.sz-ban elterjeszteni észak-Tanatoradzsában. Később a két Aluk összevonásából született meg az Aluk szandakarua.
aluk szimuané tallang = ‘A férj és feleség párosításához hasonló rítusok’-nak nevezett legelterjedtebb osztályozási rendszer, amely az alukok rendszerezésére szolgál. Ez az alukokat mindössze kettő: Rambu’ Tuka és Rambu’ Szólo kategóriák szerint különbözteti meg.
aluk tallu lolona a’pa’ pentauninna = Az aluk ‘a három köldökhöz (lolo) és a négy méhlepényhez (toni) köthető szertartások’ osztályozási rendszere, amely az alukot négy részre osztja, a három hierarchiába állított élőlénynek megfelelően, amihez plusz egy kategória társul. Ezek: Aluk Ma’lolo Tau – az emberekkel kapcsolatos szabályok. Elsősorban a születéssel, az élettel és a halállal kapcsolatos vallási előírások tartoznak ide. Aluk Patuoan – az állatvilágra és a velük való bánásmódra vonatkozó szabályok. Aluk Tananan – a növényvilággal kapcsolatos vallási előírásokra vonatkozó szabályok, amelyek elsősorban a haszonnövények és a belőlük készült használati tárgyakat érinti. Aluk Bangunan Banua – az emberek lakhelyével kapcsolatos vallási szabályok. Részletesen leírja a tongkonanok építésének és egyes részeinek használati módját.
aluk Tananan = Az aluk tallu lolona a’pa’ pentauninna osztályozási rendszerében, a növényvilággal kapcsolatos vallási előírásokra vonatkozó szabályokra vonatkozó alukok gyűjtőneve. Ezek elsősorban a haszonnövények és a belőlük készült használati tárgyakat érinti.
aluk to ma’rapu = Az alukok egyik osztályozási módja, ahol olyan szertartást takar, amelyet a tongkonan szintjén, azaz a nagycsaládi szinten mutatnak be (~ kis-közösségi rítusok), szemben az aluk panaungan-nal, ami az olyan szertartásokra vonatkozik, amelyet az egész törzsszövetség mutat be.
Aluk todolo = A toradzsák vallásának neve. Jelentése: Az ősök vallási szabályai. A legendák szerint Pong Szulo Ara’ alapította. Néha Aluk Szandapitunna-nak, vagy Aluk Pitung Sza’bu Pitu Ratu’ Pitung Pulo Pitu-nak azaz ‘7777 vallási szabály’-nak is nevezik, miután legősibb formájában ennyi szabályt tartalmaz.
Alukta = 1) jelentése: ‘a mi vallásunk’; az Aluk todolo egyik neve. 2) Az Aluk todolót követők elnevezése.
ambe’ = apa
Ambe’ Arroan = A toradzsák mitikus ősapja. Az ő családja telepedett le elsőként Tanatoradzsában. Neve jelentése: Az emberek atyja.
Ambe’ Tondok = A falu vezetőinek hivatalos címe. Egy falunak több is lehet belőle. A cím viselői közül választják a falu főemberét – szó szerint a fejét, a Kepala Kampong-ot.
Ambun di Készu =Az ‘égi lajtorja’ mítoszának Ne’ Ke’te’ féle verziójában (az Éran Dilangi’-ban) Londong di Langi’ egyik gyermekének Pabané-nek a felesége, aki dél-Tanatoradzsából északra vándorolva, a Készu nevű faluban telepedett le. Apja a falu törzsfőnöke volt.
Arung Palakka = Bugi hadvezér, akinek vezetésével 1673-ban és 1674-ben, a bugik lerohanták Tanatoradzsát és elfoglalták azt. Azonban öt évvel rá, a toradzsák összefogtak, és kiűzték a bugikat területeikről, amit még mind a mai napig büszkén emlegetnek, mint az Untuk Buntunna Boné-t, azaz Bone seregének megfékezését.
Arrang di Batu = Istennő, Puang Matua felesége és teremtőtársa, a szauan szibarrung-nak nevezett teremtésnél. Ő szerzi meg nyugat-Tanatoradzsából az első emberek teremtéséhez szükséges aranyat. Neve jelentése: A kőben rejlő ragyogás. Másik nevén Szulo Tarongko Malia’, aminek jelentése: ‘a kemény szikla fáklyája’.
arroan = embercsoport
B
badong = Halotti ének. A ma’badong nevű halotti körtánc alatt kántálják. A halottak lelkéből (bombo) születő félisteni ősökhöz, a to Membali Puang-okhoz szól.
bai = jelentése: ‘disznó’
bala’kaján = A rantékon felállított emelvény, ahová a leölt állatok maradványait teszik. A nagyobb temetéseken, erről dobálva osztják szét az egybegyűlteknek a felhalmozott húst.
balloko’ = Szarvtípus: a két szarv, a fej egyenes tartása mellett hátrafelé dől. Lásd még pampang, szokko, talipu’, tarangga, és tekken langi’ szarvtípusokat.
balulang = Bivalybőrből készült álarc, amelyet a csatában hordtak a toradzsa harcosok. A ma’randing harci tánc egyik kelléke.
Bamba Puang = A második mítikus ős, Puang Lembang által létrehozott dél-Tanatoradzsai törzsi terület neve. Egyben az itt álló hegyet is így nevezik, amely tetején állt az égi lajtorja, amely összekötötte a mennyet és a földet. (lásd Éran Dilangi’) A toradzsák hite szerint ide térnek vissza az elholtak lelkei (bombo), hogy haláluk után visszamászhassanak a mennybe, a Pujába. Az Enrekang nevű tartományban, a Kalosi és az Enrekang nevű városok között, Makalétől 40 km-re délre fekszik.
bangi’ = Szürke színű, rövid szőrű bivalytípus. A tedong pudu’-k, a fekete bivalyok második legkevesebbre tartott altípusa. Párja a szamboak, a szürke színű, de hosszú szőrű bivalytípusnak.
bangka duni = A halottak második ideiglenes koporsója, ami azután nyeri el végleges formáját, hogy a temetés első napját, a ma’karu’duszánt követően a halott házával szemközti rizstároló (alang) alatt becsavarják egy díszes anyagba.
banua = 1) ország vagy terület 2) jelentése: ‘ház’
banua ditoke’ = Az első toradzsák csónakokból épített ideiglenes lakhelye, amiket úgy építettek, hogy fellógatták a csónakokat a sziklafalakra. Ez adhatja a mai temetkezési módok egyikének előképét, ahol is egy sziklafalra lógatják fel a koporsót.
banua merambu = A tongkonanok egyik elnevezése, ami azt jelenti: ház ahonnan száll fel füst. Ez a sírok általános elnevezésének, a ‘füstnélküli háznak’ (banua tangmerambu) az eredete.
Banua Puang = 1) Tandilino, a negyedik mítikus törzsfő így nevezte el a legelső tongkonan-t. 2) Tanatoradzsa legelső neve, amit Puang Bongga, az ötödik törzsfő vezetése alatt adtak neki.
banua tangmerambu = Jelentése: ‘füstnélküli ház’. A halottak lakhelyét, azaz a sírokat nevezik így. Az elnevezés kifejezi, hogy a halottakat (tomate) haláluk után is ‘élőknek’ tartják. Az összes sírtípusra használják ezt a kifejezést.
barung = Másik nevén lantang-nak nevezett ideiglenes bambuszépület, amelyet a temetési szertartások (aluk Rambu’ Szólo) során, a rantékon állítanak fel.
batu = Hagyományosan a sziklákba, vagy sziklafalakba vájt sírok neve, de általános értelemben csak pusztán ‘sírt’ jelent, függetlenül típusától. A magas sziklafalakba vájt típusát liang-nak nevezik. Szűk, mindössze egy koporsónyi négyzet alapú bejárata van, amit leggyakrabban egy bivaly arca (paktedong) díszít. A szűk bejárat mögött egy nagyobb sírkamra található, amibe akár 8-10 koporsó is elfér. Egy ilyen sírt az egész nagycsalád használja, így egyetlen sírban akár egy tucat generáció tagjai is megtalálhatók. Ilyen sírtípust, csak a to Kapuák, a nemesek építtethetnek maguknak. Most a 1990-es évek végén kezdi felváltani a hagyományos batut, a betonból épített családi kriptára emlékeztető ‘kő’-sír, a patané, amelyet a legtöbb esetben a házakat díszítő fafaragásokat idéző színes minták díszítenek.
batu káju = Más néven a diszilli’ batu szertartás, az aluk Rambu’ Szólo temetkezési szertartások második szintjét képviseli. Részletesebben lásd a diszilli’ batu szó alatt.
beszi = Jelentése: vas. A Szulavézi szó etimológiai értelmezésében szerepel. Lásd a Szulavézi címszó alatt.
bolong = Teljesen fekete bivalytípus, a tedong pudu’-k, a fekete bivalyok alaptípusának további altípusa. Típuspárja a lotong: a világos fekete színű bivaly.
bombo = Egy ember szelleme, ami fizikai halála után elhagyja a testét. A toradzsák képzeteiben a lélegzettel és a széllel áll rokoni kapcsolatban. A bombo az ember halála után is hordozza az elholt jellemvonásait és a fizikai halál beállta után, ha a temetési szertartások utolsó szertartását, a pembalikan tomatét is bemutatták, akkor távozhat a mennybe (Puja) és ott megistenült őssé (to Membali Puang) válhat. A testet a fejtetőn át hagyja el, aminek következtében a halott haja összekócolódik; lásd to makarumban beluakna.
bombongan = Általában egy rézből készült gong. A legmagasabb rangú temetéseken, a rapaszanokon használják. A koporsó cipelése között verik.
Bone = Gowa bugi királyság után a második legerősebb bugi királyság. 1667-ben a holland gyarmatosítók segítségével győzte le a Gowa királyságot.
bonga ringgi’ = Olyan bivaly, aminek a teljes testét gyönyörű fehér foltok és csíkok díszítik. Ez a legértékesebb fajta. Más nevén bonga szurak.
bonga szurak = Olyan bivaly, aminek az egész testét fehér foltok és csíkok borítják. A tedong bongák, a fehér foltos bivalyok egyik altípusa. A legértékesebb típus. Más nevén bonga ringgi’.
bonga tengngek = Olyan bivaly, amelynek a fején és a farkán fehér foltok és csíkok vannak. A tedong bongák, a fehér foltos bivalyok egyik altípusa. A második legértékesebb típus.
bonga ulu = Fehér fejű bivaly. A tedong bongák, a fehér foltos bivalyok egyik altípusa. A harmadik legértékesebb típus.
bongi = jelentése: ‘éjszaka’; A temetési szertartás típusok (aluk Rambu’ Szólo) nevében szerepel.
bua’ kaszalle = A bua’ lakoma, más nevén la’pa’, az aluk Rambu’ Tuka szertartások legmagasabb formája. Ezt is a tongkonannál ünneplik, abból az alkalomból, hogy a fiatal lányokat három év végén sikerült a rítusok specialistájává (tumba’) kiképezni. Az ilyen lányok segédkeznek, a különböző szertartások helyes lebonyolításában. Más esetben egy nagyobb rapaszant követően is megrendezésre kerülhet, hogy tompítsa annak szomorúságát. Ilyenkor az egész törzsszövetség részt vesz a megrendezésében, és azt a célt szolgálja, hogy egyszerre ünnepeljék Puang Matuát, a déatákat és a to Membali Puangokat.
Buen Manik = Egy Tabang-i törzsfőnök lánya, akit Tandilino, a negyedik ‘honatyaként’ ismert toradzsa vezér vett feleségül, és akitől kilenc fia született.
Bugi = Celebesz déli részén, főleg a partvonalon élő ausztronéz (malajo-polinéz) népcsoport neve. Korábban a holland gyarmatosítók makaszáriak-nak is hívták őket, miután Makaszár (a mai Ujung Pandang) volt az első településük.
bupati = Indonéz szó, jelentése kormányzó. Minden indonéz tartománynak van egy ilyen, így Tanatoradzsának is. Ő nevezi ki a képála csamatokat, akik a kecsematanok hivatalos vezetői.
burake = A pa’bone balla’ nevű leánytánc jávai mintára feljavított változata. Ezt a táncot mutatják be leggyakrabban a turistáknak.
D
Datu Bakka’ = Potto Kalembang férje, aki Pong Malaleong segítségével fellázad szolgasorsa ellen, azonban egy kakasviadalban és az azt követő csatában legyőzik. Ezután minden társadalmi jogától megfosztják. Őt tekintik a szolgakaszt ősatyjának. Történetét a Passzomba Tedong, című ének örökíti meg.
Datu Laukku’ = Puang Matua első teremtésében született első ember, akitől a nemesi kasztbéliek is származtatják magukat.
déata = 1) istenség – Az Aluk todolo osztályozási rendszerében használt kategória. Puang Matuán kívül három főbb istenséget különítenek el: Déata Tangngana Langi’-t, ‘Az Ég Közepének Istené’-t, Déata Tangngana Padang-ot, ‘A Föld Közepének Istené’-t, és Déata Kapadanganná-t = ‘A Földi Isten’-t. Azaz egy felsővilág-istent, egy alvilág-istent és egy evilág-istent.
Déata Kapadanganna = ‘A Földi Isten’. Az Aluk todolo osztályozási rendszerében megjelenő egyik főisten, a déaták egyike. Feltehetőleg azonos Pong Banggai Ranté-vel (‘Az Úr, kinek szélesek a földjei’) aki, az istenek teremtésében az elsőszülött három istenség közül az egyik.
Déata Tangngana Langi’ = ‘Az Ég Közepének Istene’. Az Aluk todolo osztályozási rendszerében megjelenő egyik főisten, a déaták egyike. Feltehetőleg azonos Gaunti Kembong-al, a ‘Növekvő Felhő’-vel, aki az istenek teremtésében az elsőszülött három istenség közül az egyik.
Déata Tangngana Padang= ‘A Föld Közepének Istene’. Az Aluk todolo osztályozási rendszerében megjelenő egyik főisten, a déaták egyike. Feltehetőleg azonosPong Tulak Padang-al (‘Aki a Földet tartja’), aki az istenek teremtésében az elsőszülött három istenség közül az egyik.
dibai a’pa’ = A dipaszang bongi nevű temetési szertartás egyik altípusa, ami egy éjszakáig tart és ahol négy disznót áldoznak, az éjszaka különböző szakaszaiban. 2. ditedong tungga: ez az alapszertartás, amely keretében egy bivalyt áldoznak. 3. ma’tangke patomali: egy éjszakás szertartás, azonban két bivalyt áldoznak.
dibai tungga’ = A diszilli’ batu temetési szertartás altípusainak legmagasabb fokú rítusa, amikor egy disznó leölése után, fáklyamenet kíséretében helyezik el a sírban a holtestet.
didedekan palungan = A diszilli’ batu temetési szertartások második legalacsonyabb altípusa, amikor is miközben a tetemet a sírhelyre szállítják a disznók vályúján dobolnak.
didoja tedong = A tana Basszik által leggyakrabban bemutatott temetési szertartásokat (aluk Rambu’ Szólo) nevezik így összefoglaló néven. Gyakorlatilag a három éjszakás temetési szertartásoktól a hét éjszakás szertartásokat jelöli. Azaz a dipatallung bongi-t, a dipalimang bongi-t, és a dipapitung bongi-t.
Dilangi’ = A to Manurun-ok, az ‘égből jött emberek’ Készu’-i királya. Királytársaival, a Kandora-i Tamboro Langi’-val és a Kaero-i Mambio Langi’-val a legfelsőbb kaszthoz, a tana Bulán-hoz tartozók ősei.
dipalimang bongi = A temetések ötödik szintjét, az öt éjszakán át tartó temetkezés jelenti. Itt legalább öt bivalyt ölnek le. Az aluk Rambu’ Szólo szertartások ötödik formája. Leggyakrabban a tana Basszi-hoz tartozók mutatják be. A dipatallung bongi-val, és a dipapitung bongi-val együtt hármukat, mint didoja tedong-ot emlegetik.
dipapitung bongi = A hét éjszakán át tartó temetés, ami gyakorlatilag a hétköznapi temetkezések legmagasabb szintje. Itt hét bivalyt ölnek. Az aluk Rambu’ Szólo szertartások hatodik formája. Leggyakrabban a tana Basszi-hoz tartozók mutatják be. A dipatallung bongi-val, és a dipalimang bongi-val együtt hármukat, mint didoja tedong-ot emlegetik.
dipaszang bongi = A temetési szertartások harmadik szintjét képviselő aluk. A legalsóbb kaszthoz, a tana Kua-kuához tartozó ‘gazdagabb’ emberek alapvető temetési szertartása. Gyakran a szegényebb tana Karurungoknak is csak erre van pénzük. Ez egy egy-éjszakás rítus, ahol a halottért leggyakrabban egy bivalyt áldoznak. Az aluk Rambu’ Szólo szertartások harmadik legalacsonyabb formája. Három alkategóriája van: 1. dibai a’pa’: négy disznót áldoznak, az éjszaka különböző szakaszaiban. 2. ditedong tungga: ez az alapszertartás, amely keretében egy bivalyt áldoznak. 3. ma’tangke patomali: egy éjszakás szertartás, azonban két bivalyt áldoznak.
dipaszilamun tallo manuk = A diszilli’ batu temetési szertartások harmadik legalacsonyabb altípusa, amikor a halottat tyúktojásokkal temetik el.
dipaszilamun toninna = A diszilli’ batu temetési szertartások legalacsonyabb altípusa, amikor egy csecsemőt a családi ház nyugati oldalán a földbe temetik méhlepényével együtt.
dipatallung bongi= A három éjszakáig tartó temetési szertartás neve, aminek a keretén belül legalább három bivalyt ölnek le. Az aluk Rambu’ Szólo szertartások negyedik formája. Leggyakrabban a tana Basszi-hoz tartozók mutatják be. A dipalimang bongi-val, és a dipapitung bongi-val együtt hármukat, mint didoja tedong-ot emlegetik.
dirapai = Más nevénrapaszan, az aluk Rambu’ Szólo szertartások legmagasabb formája. Részletesen lásd a rapaszan címszó alatt.
diszilli’ batu = Más néven a batu káju szertartás, a temetkezési szertartások második szintjét képviseli. Ezt akkor mutatják be, amikor a születése után, de még a fogzás előtt hal meg egy csecsemő. Ilyen esetben a csecsemőt egy élő fába kell temetni. Ezt a sírtípust kájú-nak hívják. A temetést követően egy disznót áldoznak. Ha a csecsemő nemesi származású volt, akkor a törzsi tanács beleegyezésével a család ‘pótfogakat’ készíthet a csecsemőnek és ilyenkor már lehetőség nyílik a kősírba (batu) való temetésre. Ebben az esetben is disznót áldoznak. Az aluk Rambu’ Szólo szertartások második legalacsonyabb formája. A diszilli’ batu tágabb értelemben a legszegényebb kaszthoz, a tana Kua-kuához tartozó, gyakorlatilag nincstelenek temetési szertartásait is jelentheti. Ilyen értelemben négy altípusa is létezik: 1. dipaszilamun toninna: amikor egy csecsemőt a családi ház nyugati oldalán a földbe temetik méhlepényével együtt. 2. didedekan palungan: miközben a tetemet a sírhelyre szállítják a disznók vályúján dobolnak. 3. dipaszilamun tallo manuk: amikor a halottat tyúktojásokkal temetik el. 4. dibai tungga’: A diszilli’ batu szertartás legmagasabb foka, mikor egy disznó leölése után, fáklyamenet kíséretében helyezik el a sírban a holtestet.
ditedong tungga = A dipaszang bongi nevű temetési szertartás alaptípusa, ami egy éjszakáig tart és amely keretében egy bivalyt áldoznak.
doke = Hosszú nyelű lándzsa; a toradzsák egyik legalapvetőbb harci eszköze. A ma’randing tánc egyik kelléke.
duba-duba = Egy halott koporsójának díszes hordozószerkezete. Alapformájában egy tongkonanra hasonlít, miután ugyan olyan hajlított tető fedi. A duba-duba felső részét mindig hagyományos szőttesekkel díszítik.
E
erong = A toradzsák legősibb sírtípusa. Nem teljesen ismert, hogy honnan ered készítésének hagyománya, de bizonyosan öregebbnek tartják, mint a sziklába vájt sírokét (batu). Az erong egy viszonylag nagy méretű (kb. 2,5 - 3 m hosszú X 1,5 m széles) fatörzsből faragott, koporsó jellegű láda, aminek az oldalát és tetejét különböző hagyományos motívumok díszítik. Az erongok leggyakrabban elhagyatott sziklafalak lábánál ácsorognak, ahol senki sem háborgatja békéjüket. Nem ritka, hogy a sírok megszentségtelenítésétől való félelmükben az erongokat magasan a sziklafalakra lógatják. Az erongba is, mint minden családi sírtípusba nem egyetlen ember, hanem egy egész család temetkezik. A Duri nevű tartományban az ilyen fából készült sírokat mandu’-nak nevezik, és a többi eronggal ellentétben ebbe csak egyetlen egy embert temetnek, és az ilyen fakoporsókat szinte mindig fellógatják a sziklafalakra.
É
Éran Dilangi’ = Az ‘égi lajtorja’ mítosz egyik variációjának neve, amit egy Ne’ Ke’te’ nevű mesemondó mondott el. Valószínűleg Dilangi’-tól, az egyik to manurun királytól való közvetlen származását kívánta bizonyítani vele.
G
Gaunti Kembong = ‘Növekvő Felhő’. Az istenek teremtésében az elsőszülött három istenség közül az egyik. (A másik kettő: Pong Tulak Padang és Pong Banggai Rante.) Később, a Nap és a Hold megteremtése után, a Mennybe száll, ahol miután egyik bordáját kiveszi, az Uszuk Szang Bamban (‘Az egy különös bordájú’) nevet kapja. Szimbolong Manik-kal való házassága után az égben marad, mint a Felső Világ Ura.Ebben a méltóságában valószínűleg azonos az Aluk Todolo-ban megjelenő Déata Tangngana Langi’-val, ‘Az Ég Közepének Istené’-vel. Szerepe kiemelt, miután Puang Matua, a teremtőisten apja.
gajang = Antik kard, ami vasból készült. A temetési szertartásokon (aluk Rambu’ Szólo) van szimbolikus szerepe.
gandang = Fából és bivalybőrből készült dob, amit az kisnemesek temetési szertartásain (aluk Rambu’ Szólo) használnak. A dobverés jelzi, hogy a halott melyik kaszthoz tartozik.
gelong = AMaró szertartás során használt rituális kántálás, amellyel az alkalmi specialisták egyfajta transzállapotot teremtenek, amely lehetővé teszi egy isten (déata) számára, hogy beleköltözzön az adott specialista testébe.
Gowa = Bone mellett az első legerősebb bugi királyság neve. Központja Makaszár (a mai Udzsung Pandang) volt, és a XVI. Század elején kiterjesztette egész uralmát dél-kelet Celebeszre. 1605-ben Gowa felvette az iszlám hitvallást és megtérítette az általa felügyelt területeket.
gume’lo maszapi = Más szóval: unnelong lendong. Ezzel a kifejezésekkel fejezik ki, hogy egy ember haldoklik. Részletesebben lásd az unnelong lendong címszó alatt.
I
Indo ’Belo Tumbang = Puang Matua teremtménye, a gyógyítás ‘védőszentje’.
K
ka’tu anginna = A haldoklás, az unnelong lendong vagy más szóval a gume’lo maszapi utolsó fázisára használt kifejezés. Ezzel fejezik ki, hogy egy ember meghalt, ami szó szerint azt jelenti, hogy: ‘megáll a szele’. A lélek (bombo) távozására utal. Lásd: to makarumban beluakna.
kada = beszéd
kada mentangke mendaun = Az ‘ágatbontó és lombot hozó beszéd’, ami a rituális beszéd megnevezése. Erre csak a tominák képesek, akik számos tabu betartásával nyerhetik el ezt a képességet, mint például, hogy azután nem esznek, hogy a lámpákat eloltották. Az ilyen beszédhez elengedhetetlen, hogy a beszélő birtokában legyen a kada szituru’ takinna (‘szavak a párjaikkal’) ismeretének, azaz ismerje a rímképzést, és, hogy betartsa a torroan kada (‘a jó helyen levő szavak’) beszédre vonatkozó tabuinak előírásait. Az ilyen beszéd legfontosabb tulajdonsága, hogy ‘királynői’ (madatu), miután kapcsolatban áll az ősök szavaival (kada nene’ todolo). Ilyen beszédet figyelhetünk meg a badong, azaz a halotti ének, a reteng, azaz a kántáló versmondás és a Passzomba tedong, azaz a bivalydicsőítés előadásaiban is.
kada nene’ todolo = ‘Az ősök szavai’. A rituális beszéd (kada mentangke mandaun) azért feltétlen igaz és megidéző, mert az azt előadó tomina, a beszéd alatt kapcsolatban van a félisteni ősökkel (todolo), azok szavai által. Ettől válik a rituális beszéd madatu-vá, azaz fenségessé. (Szó szerint ‘királynői’-vé.)
kada szituru’ takinna = ‘Szavak a párjaikkal’. A rituális beszédhez (kada mentangke mendaun) elengedhetetlen beszédforma, ami gyakorlatilag a rímképzést jelenti. A ‘hatalommal’ (mabanné) bíró tominák mind mesterei az ilyen beszédformának.
kambola = Egyfajta szívós gyömbér szerű gyökér.Ebből készült a lelkek folyóján (szalu bombo) átvezető második híd. A Pujába tartó lelkeknek (bombo) ezen (vagy az első palapá-ból készült) hídon kell átkelniük, ha a szolgakasztból, a tana’ Kua-kuából származnak, vagy ha vaslándzsával ölték meg őket.
Kambuno Langi’ = ‘A megerősített hely árnyékolója’, akiről azt tartják, hogy a szertartás-vezető papok, a to minaa-k őse
kandauré = Díszes ünnepi esernyő, ami a duba-duba nevű koporsóhordozót díszítheti.
kapa’ = Haszonállatban mért ‘díj’, ami kifejezi egy adott ember kasztbeli rangját. Ez a tana Bulánhoz, a legfelső nemesi kaszthoz tartozóknak 12-24 bivaly. A tana Basszihoz tartozóknak, a kisnemeseknek legalább 6 bivaly. A tana Karurungoknak, a közembereknek legalább 2 bivaly, míg a tana Kua-kua kasztbelieknek egyetlen nőstény disznó. A kapa’ akkor kerül kifizetésre, amikor egy házaspár valamelyik tagja valamilyen okból felbontja a házassági szerződést. (Lásd pl. az urromok bubun dirangkang esetét.) Ezenkívül a kapa’ határozza meg egy adott temetési szertartáson a leölendő állatok számát; ugyanis legalább annyi állatot kell leölni, amennyi az elholt kapá’-ja volt.
Karaeng Taralolo = Gowa királyság makaszári hercegnője,Laki Padanda felesége. Így Tamboro Langi’, a to Manurun-ok, az ‘égből jött emberek’ Kandora-i királyának távoli rokona, aki Laki Padanda nagyapja volt.
karopi’ = Ideiglenes fakoporsó, amiben a holtesteket tartják, a temetési szertartás (aluk Rambu’ Szólo) megrendezéséig. Ez alatt az idő alatt a halottat nem tekintik halottnak, csak betegnek. (Lásd to maszaki ulunna.) Ezt a koporsót rendszerint a tongkonan déli szobájában tárolják.
karurung = A cukorpálma kemény kérge. Ebből készült a lelkek folyóján (szalu bombo) átvezető harmadik híd. A Pujába tartó lelkeknek (bombo) ezen a hídon kell átkelniük, ha a harmadik kasztból, a tana’ Karurungból származnak, illetve azoknak, akiket lándzsával öltek meg.
kájú = Élő fába készített sírtípus, ahová a diszilli’ batu nevű szertartást követően temetik azokat a csecsemőket, akik születésük után, de még a fogzásuk előtt haltak meg. Általában nehezen megközelíthető helyeken, elhagyott erdőségekben, vagy eldugott sziklafalaknál készítik. A fák törzsébe lyukat vájnak, amelynek bejárata kb. fél méter átmérőjű, belül azonban tágas üreget hagynak. A holttesteket rongyokba csavarva helyezik az üregbe, ahol – a meleg klíma miatt – hamar elbomlanak. Máshol passzilliran-nak hívják.
kecsamatan = A lembang-lembang-októl, azaz a törzsi területektől független modern tartományi egység. A megye, illetve a tartomány, szavak jelölhetik. Feje a képála csamat, aki a tartomány névleges, ám hivatalos vezetője.
képála Csamat = A kecsamatanok vezetői. A bupati, azaz a kormányzó nevezi ki őket.
képála Kampong = szó szerint: a falu feje – a falu vezetője, a természetes fője. Indonéz megfelelője a Képála Désza.
Klabat = Egy északi vulkán neve Szulavézi északi részén, a minahaszák területén. Egyes nyelvészek szerint, a Celebesz szó, ennek a torzult formája. Lásd még: a Szulavézi, és a szelihe címszavakat.
Kombong Bura = Az ‘égi lajtorja’ mítoszának Ne’ Ke’te’ féle verziójában (az Éran Dilangi’-ban) az első emberpár női tagja. Férjével Puang Bura Langi’-val ők hozzák le az égből, szolgájuk Pong Pako Lando segítségével az Aluk todolo első 777 szabályát. Gyermekük Pong Mula Tau, az ‘első ember’, ebben a mítoszban bizonyos értelemben az emberiség ősatyja.
kombongan = Az elholt temetési szertartásának (aluk Rambu’ Szólo) kiválasztásánál figyelembe vett szempont megnevezése, ami a halott házasságának típusát veszi figyelembe. Elsősorban azt, hogy a kasztok szempontjából endogám, vagy exogám a házasság.
krisz = A maláj szigetvilágban mindenütt elterjedt mágikus tőr, amelynek pengéje több rétegelt lemezből készült. Általában egyenes pengéje van, de előfordul hullámos pengéjű változatban is. A krisz önálló hatalommal bír, és miután nagyon sokba kerül, a gazdagság szimbóluma is. A toradzsák esküvői szertartásaikon bemutatott táncokon kivételesen a nők is viselhetik. Az esküvőkön a fiatal pár feje fölé lógatják őket.
L
la’bo’ bulange = Hosszú pengéjű kés, amellyel a temetési szertartásokon egyetlen csapással leterítik a bivalyokat. Más nevein la’bo’ pinai vagy la’bo todolo. A ma’randing harci tánc kelléke is.
la’pa’ = A bua’ kaszalle nevű aluk Rambu’ Tuka szertartás másik neve. A toradzsák által rendezett legnagyobb örömünnep. Részletesebben lásd a bua’ kaszalle címszó alatt.
Laki Padanda = Tamboro Langi’ (A to Manurun-ok, az ‘égből jött emberek’ Kandora-i királya.) egyik unokája volt, aki elhagyva Tanatoradzsát, a déli Gowa fővárosába Makasszárba távozott, hogy feleségül vegye Karaeng Taralolo-t, aki egy gowai hercegkisasszony volt.
lakkián = A magasabb rendű temetési szertartások (aluk Rambu’ Szólo) alkalmával, a rantékon felállított bambuszból készült emelvény, amin a halott koporsóját tartják.
lando longa = A hagyományos családi házak, a tongkonanok tetejét képező, csónakra (vagy bikaszarvra) emlékeztető, felfelé görbülő tetőszerkezet neve.
langi’ = jelentése: az ‘ég’.
lantang = Másik nevén barung-nak nevezett ideiglenes bambuszépület, amelyet a temetési szertartások (aluk Rambu’ Szólo) során, a rantékon állítanak fel.
lantang pangngan = Így nevezik a halotti szertartások (aluk Rambu’ Szólo) végén, a sírbahelyezési menetben hordozott kis lámpást. Mindig a halott egyik fiatal rokona cipeli, kifejezve ezzel a család által érzett gyászt.
Laungku’ = Puang Matua első teremtésében született teremtmény, a gyapot ősatyja.
lembang = Az ősi toradzsák csónakjait hívták így.
lembang-lembang = Törzsi terület, amelyet egy meghatározott köztiszteletben álló személy (a Toparengnge) irányít.
liang = 1) bambuszlétra 2) Magas sziklafalba vájt sírkamra, amit csak létrával lehet megközelíteni. Lásd a batu címszó alatt. Van hogy egyetlen sziklafalon akár több tucat liang is legyen, ami mind egy nagycsaládhoz tartozik. Az ilyen liangok előtt ácsorognak leggyakrabban, fenn magasan a sziklafalakon a tau-tauk.
liang dipa’ = Összefoglaló nevükön, a mesterségesen kialakított, sziklába vájt sírokat nevezik így. Szembe állítják a liang gua erong-gal, ami ezzel szemben a sziklákban található természetes sírokat jelenti. Magyarán a barlangokat.
liang gua erong = A sziklákban található természetes sírokat jelenti, azaz a barlangokat. Szembe állítják, a liang dipá’-val, ami a sziklákba vájt mesterséges sírt jelöli. A természetes barlangsírokat általában két részre osztják, hogy a nemesek és az átlagemberek sírjait elválasszák. A közemberek barlangrészét értelemszerűen liang to Budá-nak nevezik.
liang to Buda = A természetes barlangsírokban (liang gua erong), a közembereknek leválasztott sírrész. Liang = sziklába vájt sír, míg a to Buda a közemberek kasztját jelenti.
Londong di Langi’ =Az ‘égi lajtorja’ mítoszának Ne’ Ke’te’ féle verziójában (az Éran Dilangi’-ban) Pong Mula Tau, az ‘első ember’ és feleségeSzanda Bilik gyermeke. (A törvényadó első emberpár: Puang Bura Langi’ és felesége Kombong Bura unokája.) Egy fiútestvére van: Londong di Rura, akit azonban gyermekei vérfertőzése miatt – teljes családjával együtt – kiírt Puang Matua. Miután az egyszülött első ember egyetlen életben maradt gyermeke, ebben a mítoszban bizonyos értelemben az emberiség második ősatyja. Nyolc gyermeke született, akik közül Pabané-t ismerjük név szerint.
Londong di Rura =Az ‘égi lajtorja’ mítoszának Ne’ Ke’te’ féle verziójában (az Éran Dilangi’-ban) Pong Mula Tau, az ‘első ember’ és feleségeSzanda Bilik gyermeke. (A törvényadó első emberpár: Puang Bura Langi’ és felesége Kombong Bura unokája.) Szolgái hanyagságából fakadóan, gyermekei vérfertőzése miatt – teljes családjával együtt – Puang Matua öli meg. Egy fiútestvére van: Londong di Langi’, aki miután az egyszülött első ember egyetlen életben maradt gyermeke, ebben a mítoszban bizonyos értelemben az emberiség második ősatyja.
lotong = Világos fekete színű bivaly. A tedong pudu’-k, a fekete bivalyok alaptípusának további altípusa. Típuspárja a bolong a teljesen fekete bivaly.
Luwu = Gowa és Bone hatalomra jutása előtt az első legerősebb bugi királyság neve. A dél-kelet celebeszi területek tartoztak hozzá.
M
ma’badong = Halotti körtánc, amelyet a ma’bugi’ tánc mintájára adnak elő. Elsősorban férfiak táncolják, akik egymás kezét (többnyire kisujját) fogva kört alkotnak és előre-hátra lépkedve lassan körbe forognak. Közben a badong nevű halotti éneket kántálják, amiről a tánc a nevét kapta.
ma’balik tomate = A halott megfordításának szertartása. Ezt rendszerint az elholt temetését követően, rövid időn belül bemutatják. A család ellátogat a sírhelyhez és rendbe teszi a halott maradványait. Rendszerint együtt jár a ma’nene nevű ünnepi lakomával, ami az aluk Rambu’ Szólo szertartások harmadik kiegészítő szertartása. Ezt a szertartást néha a pembalikan tomate néven is emlegetik, ami a halott ‘státuszának megváltoztatását’ jelenti, ami arra utal, hogy csak ezután a szertartás után távozhat véglegesen a halott szelleme a Pujába.
ma’batang = Más néven aluk pia. A rapaszan halotti szertartások alkalmával bemutatott első temetési szertartás neve. Lásd az aluk pia címszó alatt.
ma’bugi’ = 1) A békességet és a gazdagságot ünneplő szertartás, aminek keretében az emberek körbejárják a városokat és varázsigéket kántálnak. A szertartás végén a déatáknak gyakran több ezer tyúkot is áldoznak. Ezt követően eljárják a kántálással egybekötött ma’bugi nevű körtáncot, miközben alkalmi specialisták rituális kántálással (gelong-gal) egyfajta transzállapotot teremtenek, amely lehetővé teszi egy isten (déata) számára, hogy beleköltözzön az adott specialista testébe. Az alkalmi specialisták rendszerint a toparengngé-k, azaz a törzsfőnökök közül kerülnek ki, akiknek ezen alkalmakkor van lehetőségük bizonyítani valódi isteni származásukat. A sikeres megszállottságot emberfeletti képességekkel bizonyítja a transzban levő személy; például a balinézek krisz táncához hasonlóan gyakran késekkel szúrkodják magukat, anélkül, hogy megsebesülnének. Az aluk Rambu’ Tuka szertartások egyik kiegészítő örömünnepe. 2) Ünnepi körtánc neve, amelyet aratás után mutatnak be.
ma’dampi = A maró szertartás másik neve. A maró szó jelentése: ‘őrült’, a dampi szó ‘kezelést’ jelent. Részletesen lásd a maró szó alatt.
ma’karerang bai = Egyike a ‘köszönetnyilvánító’ szertartásoknak, aminek alkalmából, egy disznót áldoznak az isteneknek. A Rambu’ Tuka szertartások negyedik fokát képviseli.
ma’karerang manuk = A Rambu’ Tuka szertartások harmadik fokán álló örömünnep, ami egyike a ‘köszönetnyilvánító’ szertartásoknak. Ezen alkalomból, egy tyúkot áldoznak az isteneknek.
ma’karu’duszan =A ‘lélegzet kiküldésé’-nek napja. A temetés hivatalos első napját nevezik így, amikor a halotti pap, leöl egy bivalyt, ami a halott valódi halálát szimbolizálja. Ettől fogva tekintik a halottat valódi halottnak, és ettől a ponttól érvényesek a közvetlen hozzátartozókra érvényes öltözködési és étkezési tabuk. Ezen a napon, a holttestet átviszik a tongkonan középső szobájába (száli), ahol fejével dél felé fektetik.
ma’nene = Az elholt testének újraöltöztetése alkalmából tartott ünnepi lakoma neve, amit háromévente tartanak. Célja, hogy emlékeztesse az elholtak szellemét a családjáról való gondoskodásra. Ha a halottnak van tau-tau-ja, fából készült mása, akkor azt öltöztetik újjá.
ma’padao Para = A házavató szertartások (mangrara Banua) legegyszerűbb formája, amit akkor tartanak, amikor a tetőt ráteszik a házra. Ezért is hívják még ma’papa szertartásnak, aminek jelentése: ‘tetővel borítani’. Ilyenkor egy-két disznót áldoznak.
ma’pakande tomate = Az aluk Rambu’ Szólo szertartásaihoz kapcsolódó második kiegészítő szertartás neve. Másik neve a manta’da. Ez egy az elholt ősök tiszteletére tartott lakoma. A család abból a célból rendezi meg, hogy az ősök szellemének beleegyezését kérje valamilyen fontosabb döntéshez.
ma’papa = A házavató szertartások (mangrara Banua) legegyszerűbb formája, amit akkor tartanak, amikor a tetőt ráteszik a házra. Jelentése: ‘tetővel borítani’. Ilyenkor egy-két disznót áldoznak. Más nevén: ma’padao Para.
ma’paszilaga tedong = A temetési szertartások (aluk Rambu’ Szólo) keretén belül rendezett bivalyviadalok neve. A bivalybikáknak csilipaprikát dugnak a fenekébe, amitől összeugranak, és gyepálják egymást.
ma’paszonglo = A temetési szertartások (aluk Rambu’ Szólo) alkalmával tartott bevonulás, amelyet a to masszo’bo rante vezet. Ilyenkor az ajándékba hozott állatokat körbejárják, majd körbetáncolják a temetésen.
ma’randing = Eredetileg harci tánc. A törzsi csatákba induló férfiak adták elő, akik táncukkal bizonyították erejüket és felkészültségüket. Harci díszben adják elő, ami hagyományosan bivalybőr álarcból (balulang), hosszú lándzsából (doke), hosszú késből (la’bo’ bulange), fejen hordott bivalyszarvakból (tanduk), vaddisznó agyarból (tora) – az ellenség megfélemlítése végett, valódi emberi bordacsontokból fűzött nyakékből (uszuk tau) – a megölt ellenségek bordájából készült, vadállatok szőréből (pempajan), és bambuszból készült irányjelző rudakból (pangngaru’) állt. Régebben a temetési szertartások keretén belül táncolták.
ma’szaung = Kakasviadal. A toradzsák egyik kedvenc nemzeti ‘sportja’, amit a bugiktól vettek át. Súlyos pénzekben fogadnak egyes kakasviadalok alkalmából, amiért is az Indonéz kormány betiltatta. Ez gyakorlatilag senkit sem érdekel.
ma’szura’ tallang = Más nevén szuraszan tallang. Örömünnep, amit a tongkonanok előtt mutatnak be, és ahol egy disznót áldoznak az isteneknek, amit azután szétosztanak az emberek között. Néhol mangngantá’-nak is nevezik. A Rambu’ Tuka szertartások ötödik fokát képviseli.
ma’tangke patomali = A dipaszang bongi nevű temetési szertartás altípusa, ami egy éjszakáig tart, azonban egyetlen éjszaka alatt két bivalyt is áldoznak.
ma’tinggoro = A temetési szertartások (aluk Rambu’ Tuka) legfontosabb napjának, a Mantunu-nak a bikaölő-verseny részét nevezik így. A verseny lényege abban áll, hogy egyetlen egyenes késcsapással kell a bivaly inas nyakát átvágni, és minél erőteljesebben, hogy a mély sebből vérző bivaly minél hamarabb elvérezzen. Az erre a célra használt késtípust la’bo bulangé-nek nevezik; kb. 70-80 cm hosszú és 5-7 mm széles pengéje van.
ma’tundan = A halotti szertartás (aluk Rambu’ Szólo) egyik rész-szertartása, amikor a temetés hivatalos első napján, amit ma’karu’duszan-nak, a ‘lélegzet kiküldése’ napjának neveznek, a holtestet átviszik a tongkonan középső szobájába, és ott egy díszes anyagba csomagolják. Ezért hívják ma’tundan-nak, ami annyit tesz: ‘bebugyolálás’. Miután becsomagolták, a halotti pap, a to mébalun szimbolikusan megeteti a holtestet, és a léleknek is áldoz.
madatu = ‘királynői’ ; A rituális beszéd (kada mentangke mendaun) legfőbb jellemzője. Attól fenséges egy ilyen beszéd, hogy az ősök szavain (kada nene’ todolo) keresztül, kapcsolatban van magukkal a félisteni ősökkel (todolo).
Mambio Langi’ = A to Manurun-ok, az ‘égből jött emberek’ Kaero-i királya. Királytársaival, a Kandora-i Tamboro Langi’-val és a Készu’-i Dilangi’-val a legfelsőbb kaszthoz, a tana Bulán-hoz tartozók ősei.
mandu’ = A Duri nevű tartományban az erongokat, a fából készült sírokat nevezik így. A többi eronggal ellentétben ebbe csak egyetlen egy embert temetnek. Duriban, az ilyen fakoporsókat szinte mindig fellógatják a sziklafalakra. Lásd még az erong címszó alatt.
mangnganta’ =A ma’szura’ tallang nevű aluk Rambu Tuka szertartás másik neve. Más nevén szuraszan tallang. Örömünnep, amit a tongkonanok előtt mutatnak be, és ahol egy disznót áldoznak az isteneknek, amit azután szétosztanak az emberek között.
mangrara Banua = Egy új családi ház építésénél bemutatott házszentelő szertartás. Az aluk Rambu’ Tuka szertartások egyik kiegészítő szertartása. Három típusa létezik: 1. Mangrara Banua di tallung Alloi: ez a házszentelő szertartások közül a legfontosabb, amikor is egy tongkonan avatásánál, egy három napig tartó lakomát tartanak. Ilyenkor általában több száz disznót vágnak le. 2. Mangrara Banua di Szangngalloi: ez az első mintájára rendezett ünnepi lakoma, amit azonban egy hétköznapi ház szentelésekor tartanak. Ez a lakoma csak egy napig tart. 3. Ma’padao Para: ez egy egyszerű szertartás, amit akkor tartanak, amikor a tetőt ráteszik a házra. Ezért is hívják még ma’papa szertartásnak, aminek jelentése: ‘tetővel borítani’. Ilyenkor egy-két disznót áldoznak.
mangrara Banua di Szangngalloi = Házszentelő szertartás, amit a mangrara Banua di tallung Alloi szertartás mintájára rendezett ünnepi lakoma, amit azonban egy hétköznapi ház szentelésekor tartanak. Ez a lakoma csak egy napig tart.
mangrara Banua di tallung Alloi = A házszentelő szertartások közül a legfontosabb, amikor is egy tongkonan avatásánál, egy három napig tartó lakomát tartanak. Ilyenkor általában több száz disznót vágnak le.
manta’da. = Az aluk Rambu’ Szólo szertartásaihoz kapcsolódó második kiegészítő szertartás neve. Másik neve a ma’pakande tomate. Ez egy az elholt ősök tiszteletére tartott lakoma. A család abból a célból rendezi meg, hogy az ősök szellemének beleegyezését kérje valamilyen fontosabb döntéshez.
Mantunu = A temetési szertartások (aluk Rambu’ Szólo) legfontosabb napját nevezik így, amikor az összes áldozatra hozott bivalyt levágják. Van, hogy ilyenkor egyszerre akár harminc bivalyt is levágnak. A bivaly levágási módját versenynek tekintik, amiben a férfiak összemérhetik erősségüket és ügyességüket. Az ilyen bivalyölő verseny szertartás-részt nevezik ma’tinggoro-nak.
Manturini = Puang Matua első teremtésében született teremtmény, a bivalyok nemzője.
matarik = vminek a formája
Marinding = A negyedik mítikus ős, Tandilino által alapított település neve. Ma Kecsamatan Mengkendek-nek hívják.
maró= Az aluk Rambu’ Tuka szertartások egyik kiegészítő szertartása. A maró szó jelentése: ‘őrült’. Másik nevén ma’dampi szertartás, amely egy beteg ember meggyógyítását célozza. Olyan embernek tartják, aki hosszabb ideje betegeskedik. A gyógyító itt is transzba esik, és varázsigék ráolvasásával próbálja gyógyítani a beteget. A kezelést minden este megismétlik, míg a beteg jobban nem lesz. Ha meggyógyul, akkor be kell, hogy mutassa a ma’pasza to Maró szertartást, ami több tyúk leölésével jár. Nagyon gyakran kötik egybe a ma’bugi transztánccal kiváltott közösségi transszal, ami ilyenkor a beteg gyógyulását kell, hogy szolgálja.
merok = A toradzsák egyik legnagyobb és legismertebb aluk Rambu’ Tuka, azaz ünnepi szertartása. Ez a toradzsák egyik legfontosabb ünnep, amit Puang Matua tiszteletére rendeznek. Hatalmas lakomát jelent, amit rendszerint egy új tongkonan avatásakor vagy egy temetési szertartás utó-aktusaként rendezik, amikor is az elholt szelleméből to Membali Puang, megistenült ős vált. Ezt is a tongkonan előtt rendezik meg, és bivalyok, disznók és tyúkok feláldozásával ünneplik.
P
pa’barang-barang = Az elholt temetési szertartásának (aluk Rambu’ Szólo) kiválasztásánál figyelembe vett szempont megnevezése, ami a halott családjának vagyoni helyzetére vonatkozik.
pa’bone balla’ = Az örömünnepeken (aluk Rambu’ Tuka) bemutatott leánytánc neve.
pa’piong = Bambuszcsőben vérben összefőzött belsőségek rizzsel. A temetési szertartások (aluk Rambu’ Szólo) ünnepi eledele.
pa’rarak = 1) hajós 2) utász, felfedező
Pabané =Az ‘égi lajtorja’ mítoszának Ne’ Ke’te’ féle verziójában (az Éran Dilangi’-ban) Londong di Langi’ (Pong Mula Tau, az ‘első ember’ és feleségeSzanda Bilik gyermeke) egyik gyermeke, aki dél-Tanatoradzsából északra vándorolva, a Készu nevű faluban telepedett le. Itt elvette Ambun di Készu-t, a készui törzsfő özvegy lányát. (A törvényadó első emberpár: Puang Bura Langi’ és felesége Kombong Bura ükunokája.) Apja az emberiség második ősatyja, miután az egyszülött első ember egyetlen életben maradt gyermeke. Hét testvére van.
pabullu = 1) A legfelsőbb kaszt, a to Kapuá-k neve Makalé-ben, ami a Tallu Lembangna nevű terület egyik települése. 2) Gyakran utalnak ezen a néven az általuk bemutatott rapaszan kettős temetési szertartásra is.
paetong = 1) A legfelsőbb kaszt, a to Kapuá-k neve Mengkendek-ben, ami a Tallu Lembangna nevű terület egyik települése. 2) Gyakran utalnak ezen a néven az általuk bemutatott rapaszan kettős temetési szertartásra is.
pajo-pajo = jelentése: árnyék. A halott emberekről készült faszobrokat, a tau-taukat nevezik így.
paktedong = A tongkonanokat díszítő faragványok egyik legjellegzetesebb motívuma, a ‘bivaly arc’. Egy stilizált bivalyfejet ábrázol felfelé görbülő szarvakkal. A liang típusú sírok ajtaját is rendszerint ez díszíti.
palapa = A banánpálma levelének erősebb középső része. Ebből készült a lelkek folyóján (szalu bombo) átvezető első híd. A Pujába tartó lelkeknek (bombo) ezen (vagy a második kambolá-ból készült) hídon kell átkelniük, ha a szolgakasztból, a tana’ Kua-kuából származnak, vagy ha vaslándzsával ölték meg őket.
palodang = 1) A legfelsőbb kaszt, a to Kapuá-k neve Szangallá’-ban, ami a Tallu Lembangna nevű terület egyik települése. 2) Gyakran utalnak ezen a néven az általuk bemutatott rapaszan kettős temetési szertartásra is.
pampang = Szarvtípus; a két szarv egyenes vonalban a két oldalra mered, csak a szarvak legvége áll felfelé. Lásd még balloko’, szokko, talipu’, tarangga,és tekken langi’ szarvtípusokat.
Pande Pong Kambuna Langi’ = Puang Matua harmadik teremtésében született ember, aki az ősi mesteremberek felvigyázója lett. Vele egy időben hat másik gyermeket teremtett: Pande Maharang-ot, a mesterácsot; Pande Paliuk-ot, a rendkívül ügyeset; Pande Paita-t, az ügyesen látót; Pande Patangnga’-t, aki gyakorlott tervezésre képes; Pande Nunu-t, aki gyakorlott megfigyelő; és Kambuno Langi’-t, a megerősített hely árnyékolóját, akiről azt tartják, hogy a szertartás-vezető papok, a to minaa-k őse. Ezen mesteremberek egy részét kérte meg Puang Matua, hogy segédkezzenek az első vasból készült háza megépítésénél.
pande tau-tau = A tau-taukat készítő fafaragó mesteremberek neve.
pangngaru’ = Bambuszból készült irányjelző rudacska, amelyet a csatába induló toradzsa harcosok használtak, hogy az útjukat a sűrű erdőben megjelöljék. A ma’randing harci tánc kelléke.
passzilliran = Élő fába vájt sírtípus, ahová a diszilli’ batu nevű szertartást követően temetik azokat a csecsemőket, akik születésük után, de még a fogzásuk előtt haltak meg. Lásd kájú.
Passzomba Tedong = 1) ‘A bivaly dicsőítés’ című ének, amelyből Datu Bakka’, - a szolgakaszt ősatyja – lázadásának történetét ismerjük. 2) A temetési szertartásokon a tomina megáldja a levágásra kerülő bivalyokat, és az ilyen áldást is bivalydicsőítésnek nevezik.
patané = Modern sírtípus, a batuk utódja amely hagyományosan a tongkonan mintájára épült. A mai gyakorlatban csúnya, betonból öntött bunker-jellegű családi kriptát takar, amit szerencsés esetben, a hagyományos házdíszítő fafaragásokat idéző motívumok díszítenek.
pemáli = A vallási szabályok egyik kategóriája, amelybe azok a szabályok kerülnek, amik azt írják elő, hogy mikor mit nem szabad csinálni; így a pemálik követése biztosítja, hogy valaki nem viselkedik helytelenül. A toradzsák hite szerint az aluk és a pemáli szabályainak keletkezése egyidejű, és mindkettő a mennyből ered.
pembalikan tomate = A halott ‘státuszának megváltoztatása’ nevű szertartás. Más néven ezt a szertartást nevezik ma’balik tomate-nak, a halott megfordításának. Ezt rendszerint a halott temetését követően, rövid időn belül bemutatják. Miután az elholt lelke csak ezt követően távozhat véglegesen a Pujába, ez az aluk Rambu’ Szólo szertartások első és legfontosabb kiegészítő szertartása. Részletesen lásd a ma’balik tomate-nál.
pempajan = Vadállatok szőréből készült dísz, amelyet a toradzsa harcosok viseltek. A jó vadászt jelképezte. A ma’randing harci tánc kelléke.
piong szakké = Más elnevezésben a szorongan tallo’ szertartás, amely egyike az isteneknek (déatáknak) bemutatott szertartásoknak. Ezek közül is a legegyszerűbb, ahol is egy üreges bambuszcsőben (piong) tojással kevert rizst (szakke) főznek össze, és ezt ajánlják fel az isteneknek. Az aluk Rambu’ Tuka szertartások legalacsonyabb formája.
pong = (törzs)főnök
Pong Banggai Rante = ‘Az Úr, kinek szélesek a földjei’. Az istenek teremtésében az elsőszülött három istenség közül az egyik. (A másik kettő: Pong Tulak Padang és Gaunti Kembong.) Később, a Nap és a Hold megteremtése után, a Földön marad és Tallo’ Nangka Kaléná-val való házasságát követően a Föld Urává válik. Ebben a méltóságában valószínűleg azonos az Aluk Todolo-ban megjelenő Déata Kapadanganná-val, ‘A Földi Isten’-nel. Legfontosabb gyermeke:Pong Lalondong, ‘Az Ég Ura’, és Puang Adang, akinek születése Puang Matua második teremtését zárja le.
Pong Lalondong = ‘Az Ég Ura’. Istenség; Pong Banggai Rante ésTallo’ Nangka Kaléna gyermeke. A Pujába érkező halottak felett ő ítélkezik. Ő határozza meg, hogy a halottak milyen rangú életet folytathatnak, itt a mennyei világban. Döntését a halottért bemutatott temetési szertartás (aluk Rambu’ Szólo), azaz tulajdonképpen vagyoni helyzete befolyásolja.
Pong Malaleong = Datu Bakka’ segítőtársa, a Passzomba Tedong című énekben, amely elmeséli a szolgasorsuk ellen lázadó szolgakasztbeli két ember sikertelen lázadását.
Pong Mula Tau = Az ‘első ember’. Az ‘égi lajtorja’ mítoszának Ne’ Ke’te’ féle verziójában (az Éran Dilangi’-ban) az első emberpár Puang Bura Langi’ és felesége Kombong Bura egyszülött gyermeke. Így ebben a mítoszban bizonyos értelemben az emberiség ősatyja. Feleségével Szanda Bilik-kel két gyermeket nemzenek: Londong di Langi’-t és Londong di Rurá-t.
Pong Pa’rarak = Ambe’ Arroan után az első toradzsa törzsfő, aki laza törzsszövetségben egyesítette az első családokat. Neve jelentése: A hajós vezér.
Pong Pako Lando = Az ‘égi lajtorja’ mítoszának Ne’ Ke’te’ féle verziójában (az Éran Dilangi’-ban) az első emberpár szolgakasztbeli segítőtársa. Az első emberpár Puang Bura Langi’ és felesége Kombong Bura, az ő segítségévelhozzák le az égből, az Aluk todolo első 777 szabályát.
Pong Pirik-pirik = Puang Matua első teremtésében született teremtmény, a szárnyasok ősatyja.
Pong Szulo Ara = Egy ősi szent, aki az északi Szészeánból, Marindin faluból származott. Ő hozta létre a toradzsák szokásrendszerére alapozott vallását, az Aluk todolot. Segítségével szervezte meg a negyedik ősatya, Tandilino a diaszpóráját.
Pong Tulak Padang = ‘Aki a Földet tartja’. Az istenek teremtésében az elsőszülött három istenség közül az egyik. (A másik kettő: Pong Banggai Rante és Gaunti Kembong.) Később, a Nap és a Hold megteremtése után, leszáll az alvilágba, ahol az alvilág urává válik. Ebben a méltóságában valószínűleg azonos az Aluk Todolo-ban megjelenő Déata Tangngana Padang-al, ‘A Föld Közepének Istené’-vel.
Potto Kalembang = Puang Matua negyedik teremtésében született ember, aki a szolgák ősanyja. Egyik teremtésmítosz változatában Datu Bakka’ feleségének, egy agyagbábunak (tau tau itak) a gyermeke, máshol maga Datu Bakka’ felesége, akivé azután, hogy Puang Matua lelket helyez belé, az agyagbábú változik.
puang = 1) birtokos, ‘király’ ; 2) dél-Tanatoradzsában a legfelsőbb kaszt neve (lásd To Kapua)
Puang Adang = Puang Matua második teremtésében született ember, aki Pong Banggai Rante és Tallo’ Nangka Kaléna gyermekeként született Puang Matua parancsára.
Puang Bongga = Toradzsa törzsfő, aki ötödik ősként bevezette a falukormányzás intézményét, ahová minden családfő hivatalos volt és ahol közösen döntöttek a bajos kérdésekről. Az ilyen gyűlést To-ada’-nak nevezték.
Puang Bura Langi’ = Az ‘égi lajtorja’ mítoszának Ne’ Ke’te’ féle verziójában (az Éran Dilangi’-ban) az első emberpár férfitagja. Feleségével Kombong Burá-val ők hozzák le az égből, szolgájuk Pong Pako Lando segítségével az Aluk todolo első 777 szabályát. Gyermekük Pong Mula Tau, az ‘első ember’, ebben a mítoszban bizonyos értelemben az emberiség ősatyja.
Puang Lembang = Toradzsa törzsfő, aki Ambe’ Arroan és Pong Pa’rarak után harmadikként, új csoportokat hozott Tanatoradzsába. Neve jelentése: A csónakok királya.
Puang Matua = A legfontosabb isten neve. Mondhatni ő az Ősisten, bár az istenek genealógiájában nem ő az első. A toradzsák őt tartják a legfőbb istennek, és imáikban hozzá szólnak. A keresztény hittérítők is az ő nevét használták, mikor a mindenható Istenről szóltak. Másik neve To Kaubanan, ‘az Úr, akinek ősz hajszálai vannak’. Ő teremti meg négy fokozatban Arrang di Batu-valaz embereket és a világot. Rokonság: Apja Uszuk Szang Bamban (‘Az egy különös bordájú’), azaz Gaunti Kembong, aki az istenek teremtésében az elsőszülött három istenség közül az egyik, és anyja Szimbolong Manik. Felesége és teremtőtársa Arrang di Batu.
Puang ri Készu = Készu nevű falu vezére. Mítikus ősvezér, aki miután to Manurun leszármazott volt to membali puang-á, ‘megistenült ős’-sé vált. Ő építette Készu falu első tongkonan-ját.
Puang ri Papan Szura = Papan Szura nevű falu vezére. Papan Szura volt a második ős, Puang Lembang alatt létrejött dél-Tanatoradzsai Bamba Puang törzsi terület egyik legfontosabb faluja.
pudu’ = Sötét fekete színű, nagytestű bivalytípus. A tedong pudu’-k, a fekete bivalyok alaptípusa, aminek két újabb altípusa van: a bolong: teljesen fekete, és a lotong: világos fekete színű.
Puja = Az égi világ, a mennyország neve; Puang Matua, az ősisten lakhelye. Ha megfelelő temetési szertartásban (aluk Rambu’ Szólo) részesültek, akkor ide térnek vissza a halottak lelkei (bombo) haláluk után.
R
rante = Temetkezési hely. A leg-nagyszabásúbb aluk Rambu’ Szólo temetkezés, a rapaszan második temetésének, az aluk di ranté-nek a színhelye. Egy hely attól válik rantévá, hogy szimbuang-okat, azaz kőmonolitokat állítanak a helyére, illetve felállítják a halott koporsójának épített magas tornyot a lakkián-t, és a bala’kaján nevű hústornyot.
rapaszan = Más nevén dirapai, az aluk Rambu’ Szólo szertartások legmagasabb formája. Csak nagyon kivételes alkalomból rendezik, és csak a nagyon gazdag to Kapuák (nemesek) engedhetik meg maguknak. Ilyenkor a halottat egyszerre kétszer is eltemetik. Az első temetését aluk piá-nak vagy ma’batang-nak hívják, és mindig az elholt családi tongkonanjánál mutatják be, míg a másodikat aluk di ranté-nek hívják, miután a kivételesen erre az alkalomra kijelölt és épített temetkezési helyen (rante) zajlik. A ranték legjellegzetesebb vonása, hogy szimbuang-okat, kőmonolitokat állítanak a hely kijelölésére, amiket azután ott is hagynak. Ilyenkor legalább három kőoszlopot állítanak fel, és számos ideiglenes épületet, amiben a vendégek az általában 14 napig tartó temetés ideje alatt lakhatnak. Az aluk Rambu’ Szólo szertartások hetedik, legfelső formája. Három alkategóriája létezik, annak megfelelően, hogy hány bivalyt áldoznak a temetésen: ha a halott mindkét temetésén egyenként legalább 12 bivalyt vágnak le, akkor rapaszan diongan-nak nevezik, ha egyenként 12 és 24 közötti számban vágnak le bivalyokat, akkor rapaszan szundun-nak, ha pedig egyenként 24 és 30 között, akkor rapaszan szapu randanan-nak.
rapaszan diongan = Az aluk Rambu’ Szólo szertartások legmagasabb formájának, a rapaszán-nak az egyik alkategóriája. Olyan kettős temetést jelöl, ahol a halott mindkét temetésén egyenként legalább 12 bivalyt vágnak le. A rapaszan temetési szertartás legalacsonyabb formája.
rapaszan szapu randanan = Az aluk Rambu’ Szólo szertartások legmagasabb formájának, a rapaszán-nak az egyik alkategóriája. Olyan kettős temetést jelöl, ahol a halott mindkét temetésén egyenként 24 és 30 közötti számban vágnak le bivalyokat. A rapaszan temetési szertartás legmagasabb formája.
rapaszan szundun = Az aluk Rambu’ Szólo szertartások legmagasabb formájának, a rapaszán-nak az egyik alkategóriája. Olyan kettős temetést jelöl, ahol a halott mindkét temetésén egyenként 12 és 24 közötti számban vágnak le bivalyokat. A rapaszan temetési szertartás második legalacsonyabb formája.
reteng = Beszédstílus, ami a kántáló versmondást takarja.
riadzsa = északi felföld
Riako = Puang Matua első teremtésében született teremtmény, a vas szülője.
S
Sza’dan = Tanatoradzsa legfőbb folyója. Egyben a déli-toradzsák nevének előtagja is: sza’dan toradzsák.
szalu bombo = A ‘lelkek folyója’. A Puja, a toradzsák mennyországának határán található folyó, amin öt híd vezet át a mennyekbe. Az öt híd mindegyike más-más anyagból készült, annak megfelelően, hogy milyen kasztból (tana’) származók kelnek rajta át.
szalunna = ‘A’ helyes (vallásos) viselkedés összefoglaló kategóriája. Egy vallási cselekedet akkor szalunna, ha összhangban van az aluk, a pemáli és a szangka’ előírásaival.
szamboak = Szürke színű, hosszú szőrű bivalytípus. A tedong pudu’-k, a fekete bivalyok legkevesebbre tartott altípusa.
Szanda Bilik =Az ‘égi lajtorja’ mítoszának Ne’ Ke’te’ féle verziójában (az Éran Dilangi’-ban) Pong Mula Tau, az ‘első ember’ felesége. (A törvényadó első emberpár: Puang Bura Langi’ és felesége Kombong Bura menye.) Miután az egyszülött első ember felesége, ebben a mítoszban bizonyos értelemben az emberiség ősanyja. Férjével két gyermeket nemzenek: Londong di Langi’-t és Londong di Rurá-t.
Szangi Patalo = A legelső liang (sziklafalba vájt sír) építtetője volt, aki a Készu-i to Manurunok leszármazottjának vallotta magát. Az ő sírja köré, a leszármazottai újabb liangokat építtetek, aminek végeredményeként jött létre a legkomplexebb liang-temető, ami Lemo-ban található. Szangi Pataloról csak annyit tudunk, hogy 1650-ben vette el feleségül Tumba’ Tolajukot, így a sírjának kora is kb. erre az időszakra esik.
szangka’ = A vallási szabályok egy kategóriája. Ide tartoznak azok a vallási szabályok, amelyeket az evilági mintaadó helyes cselekedetek alapján állították össze. Olyan példaértékű cselekedetekről van szó, amelyeket a múltbéli megistenült ősök (todolo) vittek végbe, és ezért az egyes helyzetekben a helyes szociális viselkedésre nézve mintaadó értékűek lehetnek.
szarita = Hosszú vörös színű anyag, amelyet a temetési szertartások (aluk Rambu’ Szólo) alakalmával a rizstárolók és az ideiglenes épületek, a lantang, vagy barung-ok köré tekernek.
szauan szibarrung = A ‘kettős fújás’, Puang Matua teremtését nevezik így.
száli = A tongkonan középső szobáját nevezik így. Itt található a családi tűzhely, és ide helyezik a halott koporsóját, miután a temetés első napján (ma’karu’duszan) hivatalosan is halottnak nyilvánítják.
szelihe = ‘tengeri áramlat’; Bugi eredetű szó, másik formájában szelire. Celebesz nevének etimológiai eredetét látják benne a nyelvészek. De jöhet a szi-lebi szóból is, amelynek jelentése: ‘több sziget’. Lásd még Klabat és Szulavézi.
szelire = ‘tengeri áramlat’; lásd szelihe címszó alatt.
Szészeán = Észak-Tanatoradzsai terület, ahonnan Pong Szulo Ara származik, aki a toradzsák vallásának, az Aluk todolo-nak megalapítója.
sziambe = 1) apa, 2) közép-Tanatoradzsában a legfelsőbb kaszthoz tartozó férfiak kasztneve (Lásd To Kapua)
szimbuang (batu) = A ranté-kon, akülönleges temetési helyszíneken felállított kő-monolitok neve.
szimbuang kaloszi = Ahol a családnak nincs módja, hogy egy rantén kőből állítson szimbuangot, ott egy ‘kaloszi’ nevű fa törzséből állítanak ilyet.
Szimbolong Manik = Puang Matua, az ősteremtő főisten anyja. Uszuk Szang Bamban (‘Az egy különös bordájú’), azaz Gaunti Kembong felesége, aki az istenek teremtésében az elsőszülött három istenség közül az egyik.
szindo = 1) anya, 2) közép-Tanatoradzsában a legfelsőbb kaszthoz tartozó nők kasztneve (Lásd To Kapua)
sziszemba’ = A thai bokszhoz hasonló rugdosósdi. A fiatal toradzsa férfiak közti versengés egyik alapformája, amit szervezett versenyeken, aratás után tartanak. Rendkívül kegyetlen szabályok alapján játsszák, aminek lényege, hogy addig kell rugdosni a másikat amíg mozog. Ha az ellenfél már nem bír felállni, akkor nyert valaki. Gyakoriak a csonttörések és a halálesetek sem ritkák. Az Indonéz kormány ezt is betiltotta 1981-ben, a kakasviadalokhoz (ma’szaung) hasonló sikerrel.
szori = Sötét fekete színű, nagytestű bivalytípus, aminek széles fehér csík van a homlokán. A tedong pudu’-k, a fekete bivalyok legértékesebbnek tartott altípusa.
szokko = Szarvtípus; a két szarv lefelé görbül. Lásd még balloko’, pampang, talipu’, tarangga, és tekken langi’ szarvtípusokat.
szorongan tallo’ = Más elnevezésben a piong szakké szertartás, amely egyike az isteneknek (déatáknak) bemutatott szertartásoknak. Ezek közül is a legegyszerűbb, ahol is egy üreges bambuszcsőben (piong) tojással kevert rizst (szakke) főznek össze, és ezt ajánlják fel az isteneknek. Az aluk Rambu’ Tuka szertartások legalacsonyabb formája.
szula = Jelentése: sziget. A Szulavézi szó etimológiai értelmezésében szerepel. Lásd a Szulavézi címszó alatt.
Szulavézi = Celebesz újkori indonéz neve. Az elnevezés valószínűleg a szula (sziget) beszi (vas) szavakból ered, ami arra utalhat, hogy itt Celebeszen található délkelet-Ázsia legnagyobb vaskészlete, a Matanó nevű tó vidékén. Négy részre osztják: Sulawesi Selatan (dél-Celebesz), Sulawesi Tengah (közép-Celebesz), Sulawesi Utara (észak-Celebesz), Sulawesi Tenggara (délkelet-Celebesz).
szulluk = A ‘ház alatti hely’. A hagyományos családi házak, a tongkonanok legalsó szintjének a neve. Eredeti funkcióját tekintve, a bivalyok tartására szolgál, ma azonban már szinte senki nem tartja itt az állatait, miután meglehetősen nagy bűzt árasztanak. Ez a szint képviseli az alsó világot, ahol az állatok tartózkodnak.
szumbung = A tongkonan déli szobáját hívják így. Ez pont ugyan olyan magasan áll, mint az északi tangdo’. Elsősorban a házaspár hálószobájaként funkcionál, de a kisebb gyerekek és a csecsemők is itt alszanak. Miután a dél (és a nyugat) a halál iránya is, mikor valaki meghal, annak ideiglenes koporsóját (karopi’) is itt helyezik el.
szuraszan tallang =A ma’szura’ tallang nevű aluk Rambu Tuka szertartás másik neve. Más nevénmangnganta’. Örömünnep, amit a tongkonanok előtt mutatnak be, és ahol egy disznót áldoznak az isteneknek, amit azután szétosztanak az emberek között.
szuru’ rereszán manuk do lu banua = A diszilli’ batu nevű szertartás kiegészítő párja, ami ugyanúgy egy disznó leölését jelenti, ez azonban egyike a ‘köszönetnyilvánító’ szertartásoknak, amit értelem szerűen a házon belül mutatnak be. Az aluk Rambu’ Tuka szertartások második fokát képviseli.
T
Tabang = Buen Manik szülőhelye, aki Tandilino, a negyedik ‘honatyaként’ ismert toradzsa vezér felesége.
Takkebuku = Puang Matua első teremtésében született teremtmény, a rizs ősatyja.
talipu’ = Szarvtípus; a két szarv szimmetrikusan, ívelten felfelé görbül annyira, hogy végeik majdnem összeérnek Lásd még balloko’, pampang, szokko, tarangga,és tekken langi’ szarvtípusokat.
Tallo’ Nangka Kaléna = ‘A tojás, mely önmagából született’. Pong Banggai Rante felesége, aki, az istenek teremtésében az elsőszülött három istenség közül az egyik. Nyolc gyermekük született, akik közül Pong Lalondong, ‘Az Ég Ura’ és Puang Adang lett a legfontosabb, akinek születése zárja le Puang Matua második teremtését.
Tallu Lembangna = ‘A három hajó szövetsége’. A dél-Tanatoradzsai nemesek (puang-ok) által lakott terület neve. Ami elsősorban Makale, Mengkendek és Szangalla’ településeit jelenti.
Tamboro Langi’ = A to Manurun-ok, az ‘égből jött emberek’ Kandora-i királya. Királytársaival, a Kaero-i Mambio Langi’-val és a Készu’-i Dilangi’-val a legfelsőbb kaszthoz, a tana Bulán-hoz tartozók ősei. Ő próbálta megreformálni, az Aluk todolo-t, aminek végeredménye az Aluk Szandaszaratu’, ami azonban nem terjedt el a toradzsák körében.
tana = föld
tana’ = kaszt
tanatoradzsa = közép-Celebesz magasföldjének bugi neve.
tana’ Bulán = A legfelsőbb kaszt, a nemesek kasztjának legelterjedtebb neve. Jelentése: arany karó. (Lásd To Kapua) Elnevezésük utal arra, hogy a Pujába, a toradzsa mennyországba, milyen anyagból készült hídon kelhetnek át; ők aranyhídon.
tana’ Basszi = A második legfelsőbb kaszt, a kisnemesek kasztjának legelterjedtebb neve. Jelentése: vas karó. (Lásd To Makaka) Elnevezésük utal arra, hogy a Pujába, a toradzsa mennyországba, milyen anyagból készült hídon kelhetnek át; ők vashídon.
tana’ Karurung = A harmadik kaszt, a közember kasztjának legelterjedtebb neve. Jelentése: fa (a cukorpálma kemény középső fás részéből készült) karó. (Lásd To Buda) Elnevezésük utal arra, hogy a Pujába, a toradzsa mennyországba, milyen anyagból készült hídon kelhetnek át; ők cukorpálma-hídon.
tana’ Kua-Kua = A negyedik legalacsonyabb kaszt, a szolgák kasztjának legelterjedtebb neve. Jelentése: nád karó (Lásd To Kaunan) Elnevezésük utal arra, hogy a Pujába, a toradzsa mennyországba, milyen anyagból készült hídon kelhetnek át; ők palapa vagy kambola-hídon.
Tandilino = Toradzsa vezér, aki Ambe’ Arroan, Pong Pa’rarak, és Puang Lembang vezetése után negyedik ‘honatyaként’ az északi diaszpórát vezette. Hivatalos címét Puang-ról, Ma’dika-ra változtatta.
tande rapaszan = A legmagasabb fokú temetési szertartásokon (aluk Rambu’ Szólo), a rapaszánokon leölt bivalyok összefoglaló neve.
tanduk = Fejen hordott bivalyszarv, amelyet a toradzsa harcosok hordtak. Úgy vélték, hogy a szarvak eltérítik a fejre mért kardcsapásokat. A ma’randing nevű harci tánc kelléke.
tangdo’ = A tongkonanok északi szobáját nevezik így. Ez a szoba mindig magasabban fekszik mint, a középső száli. Elsősorban az idősebb generáció tagjainak hálószobájaként funkcionál, de a vendégeket is itt fogadják. Az isteneknek szánt áldozatokat is gyakran itt mutatják be, miután az északi irány az istenek lakhelye. Éppen ezért a halottak holtestét sosem teszik ide.
tarangga = Szarvtípus; a két szarv szimmetrikusan, ívelten felfelé görbül. Lásd még balloko’, pampang, szokko, talipu’, és tekken langi’ szarvtípusokat.
tau (to-) = (prefix) ember
tau-tau = emberképmás: Az ember (tau) szó reduplikációjával képezik, ami azt jelenti, hogy nem-ember. A tau-tau a halott emberekről készült kb. másfél méter magas stilizált faszobor, ami elsősorban az elholt nemét mutatja. A sírok bejáratához állítják őket és a háromévente tartott halotti áldozatot, a ma’nené-t nekik mutatják be. Néha szellemnek (bombo) vagy árnyéknak (pajo-pajo) is nevezik.
Tau-tau itak = Puang Matua teremtménye, aki egy agyag-képmás volt és a szolgakaszt ősének, Datu Bakka’-nak a felesége lett. Egyes mítoszvariációk szerint miután Puang Matua lelket (bombo) helyez belé, az agyagbábú Potto Kalembanggá változik, aki a szolgakaszt ősanyja.
tau-tau kapok = A tau-tauk legáltalánosabb formája. A kapok fa törzséből faragják.
tau-tau lampa = Ideiglenesen állított tau-tau, ami bambuszból készül. Addig van rá szükség, míg a család összegyűjti a pénzt egy rendes elkészítéséhez.
tau-tau nangka = A legértékesebb fából faragott tau-tau típus. A nangka nevű gyümölcs (angol: jackfruit) fájából készült.
tedong = bivaly
tedong bonga = Fehér foltos bivaly, amit a toradzsák a legkülönlegesebbnek és a legértékesebbnek tartanak. Három fajtája van: 1. bonga ulu: fehér a feje. 2. bonga tengngek: a fején és a farkán fehér foltok és csíkok vannak. 3. bonga szurak vagy bonga ringgi’: teljes testét gyönyörű fehér foltok és csíkok díszítik. Ez a legértékesebb fajta.
tedong bulán = A fehér bivaly; a tedong pudu’-val egy árba eső, de különlegesebbnek tartott bivaly típus.
tedong pudu’ = A leghétköznapibbnak tartott bivaly típus, a fekete színű bivaly. Apróbb eltérések alapján több altípusa is van: 1. bangi’: szürke színű, rövid szőrű.2. szamboak: szürke színű, hosszú szőrű. 3. pudu’ : sötét fekete színű, nagytestű, aminek két újabb altípusa van: 3a. bolong: teljesen fekete, és 3b. lotong: világos fekete színű. 4. todi’: sötét fekete színű, nagytestű, és van egy kis fehér csík a homlokán. 5. szori: sötét fekete színű, nagytestű, és széles fehér csík van a homlokán.
tekken langi’ = Szarvtípus; az egyik szarv a földre, a másik az égre mered. Lásd még balloko’, pampang, szokko, talipu’, és tarangga szarvtípusokat.
To Buda = A harmadik kaszthoz tartozók, a közemberek kasztneve. (Lásd tana’ Karurung) Az ehhez a kaszthoz tartozóknak leggyakrabban nincs saját földje. Bérmunkában dolgoznak a felsőbb kaszthoz tartozók földjein. Ők teszik ki a toradzsák 60%-át.
To Kapua = A legfelsőbb ‘arany kaszt’ neve. (Lásd még tana’ Bulán, puang, sziambe, szindo, palodang, pabullu, paetong.) A leggazdagabb családok tagjai sorolhatók ide. Ők birtokolják a legtöbb földet és jószágot. A legendák szerint a To Manurun-ok, az égből jött emberek leszármazottai. A toradzsák kb. 10%-át teszik ki.
To Kaubanan = Puang Matua, a legfelsőbb isten másik neve. Jelentése: Az Úr, akinek ősz hajszálai vannak.
To Kaunan = A legalacsonyabb kaszt, a szolgák kasztneve. (Lásd tana’ Kua-kua) Semmilyen magántulajdonuk nincs. Egy nemesi családhoz tartoznak, amely felelős gondoskodni róluk. Az 1950-es évektől, ebből a kasztból került ki a legtöbb állami hivatalnok, miután a társadalmi felemelkedésnek számukra ez az egyetlen módja. Társadalmi rangjuk, azonban a szertartásokban betöltött szerepüket azonban nem változtathatja meg. A toradzsák 10%-a tartozik ide.
to lollo’ rara = A temetési szertartások legalacsonyabb szintű szertartása. Azokban az esetekben mutatják be, amikor még születés előtt, vetélés által következik be egy magzat halála. Ilyen esetben a születendő magzatot nem tekintik teljes értékű embernek, tehát még nincs kinek visszatérnie a Pujába, ezért az ilyen magzatoknak nem mutatnak be semmiféle halotti áldozatot. A magzatok holtesteinek elhelyezésére nézve sincsenek szigorú előírások. Az aluk Rambu’ Szólo szertartások legalacsonyabb formája.
to ma’bá baka tau-tau = A halotti szertartások (aluk Rambu’ Szólo) alkalmával, a halotti pap, a to mébalun által választott alkalmi specialista. Az az ember, aki a tau-tau ruháit tartalmazó fa, vagy ratan-dobozt (bakak) cipeli.
To Makaka = A második legfelsőbb kaszt, a kisnemesek kasztneve. A makaka szó jelentése: idős testvérek. (Lásd tana’ Basszi) A szabad földművesek tartoznak ide. Jogaik egyenlők a To Kapua kasztbeliekével, csak kevesebb földjük van. A toradzsák kb. 20%-át teszik ki.
to makarumban beluakna = Jelentése: olyan ember, akinek ‘összeborzolt a haja’. A fizikailag halott emberek egyik megnevezése. Ugyanis úgy vélik, hogy amikor a lélek (bombo) eltávozik a fejen át, akkor összeborzolja a hajszálakat. Ugyan erre a képzetre utal a haldoklás utolsó fázisára használt ka’tu anginna kifejezés is, ami azt jelenti: ‘megáll a szele’ – miután a lélek szél természetű. A kifejezés szinonimája a:to maszaki ulunna.
to ma’kuasza = A halotti szertartások (aluk Rambu’ Szólo) alkalmával, a halotti pap, a to mébalun által választott alkalmi specialista. Az az ember, aki a temetési szertartásokon feltétlenül szükséges tárgyakért (lantang, rante, lakkián, bala’kaján, szimbuang batu, duba-duba, tau-tau, tombi-tombi, szarita, bombongan, gajang, gandang, kandauré) felelős. Neve azt jelenti: ma’kuasza = ‘a felelős’.
To Manurun = Égből jött emberek. A Kr.u. XII.sz-ban érkezett deutro-malájnak tételezett népcsoport, akik megérkezésük után a toradzsák felett kezdtek uralkodni. Három fontos ‘királyuk’ volt: A Kandora-i Tamboro Langi’, a Kaero-i Mambio Langi’ és a Készu’-i Dilangi’. Az agilis Tamboro Langi’ megpróbálta megreformálni, az Aluk todolo-t, így vallási reformjának végeredménye az Aluk Szandaszaratu’, ami azonban nem terjedt el a toradzsák körében. A legfelső kaszthoz, a tana’ Bulán-hoz tartozó nemesekről úgy tartják, hogy a To Manurunok leszármazottai.
to ma’pemali = A halotti szertartások (aluk Rambu’ Szólo) alkalmával, a halotti pap, a to mébalun által választott alkalmi specialista. A halott egyik közeli hozzátartozója kell, hogy legyen. Feladata, hogy a halottnak mindig legyen a leölt állatokból hozott áldozati étele. Ezenkívül végig a halott mellett kell ülnie. Neve azt jelenti: ma’pemali = ‘akinél a szertartások vannak’.
to maró : A halotti szertartások (aluk Rambu’ Szólo) alkalmával, a halotti pap, a to mébalun által választott alkalmi specialista. Az, aki a to ma’szanduk dallé-hez hasonlóan a halott közeli családtagjait kiszolgálja. Miután, mint minden rokonnak, így nekik is meg van tiltva, hogy főtt rizst egyenek-
to maszaki ulunna = Jelentése: olyan ember, akinek ‘beteg a feje’. A fizikailag halott emberek egyik megnevezése, akit nem tekintenek halottnak. Halott (tomate) csak akkor válik egy halottból, ha a temetési szertartását (aluk Rambu’ Szólo) már megtartották. Más szemszögek alapján szinonimája a: to makarumban beluakna.
to ma’szanduk dalle = A halotti szertartások (aluk Rambu’ Szólo) alkalmával, a halotti pap, a to mébalun által választott alkalmi specialista. Az az ember, aki a rokonoknak külön főz. Nekik ugyanis a temetési szertartás alatt meg van tiltva, hogy főtt rizst egyenek, ezért csak kukoricát vagy kasszavát ehetnek. Neve azt jelenti: ma’szanduk = szolgálni, dalle = kukorica.
to masszo’bo rante = A halotti szertartások (aluk Rambu’ Szólo) alkalmával, a halotti pap, a to mébalun által választott alkalmi specialista. Feladata, hogy bevezesse a rantéra, az ajándékozókat. Neve azt jelenti: masszo’bo = előkészíteni, rante = temetkezési hely.
To Membali Puang = jelentése: megistenült ős. Eredetileg a to Manurun-ok és közvetlen leszármazottaik szelleméből született istenembereket takarta. Ma a legfelsőbb kaszthoz, a tana’ Bulán-hoz tartozók halottait is jelentheti, ha azok megfelelő temetésben részesülve visszatértek az égi világba, a Pujá-ba, hogy ott félisteni rangban vigyázzák az élő családtagok mindennapjait. Így a todolo, az ‘ősök szelleméből született félisteni lény’ szinonimája is.
to mébalun = A halotti szertartást végző ‘pap’ címe. Mindig a legalsóbb kasztból, a tana’ Kua-kua-ból származó ember, miután elsősorban az oszladozó tetemmel való foglalatoskodás az elsődleges feladata.
Tobara’ = A Toparengnge’-k segítőinek hivatalos címe. Feladatuk, hogy fenntartsák a régi szokásokat és az Aluk’ Todolo vallási szokásait. Egy faluban általában legalább ketten is vannak.
Tobulodia’pa’ = A törzsi tanács döntéshozatala szempontjából mellőzhető emberek hivatalos címe, ami gyakorlatilag a szolgakasztba (tana’ Kua-kua) tartozókat jelenti. Ezzel szemben a törzsi tanácsban hozott összes döntést kötelesek betartani.
todi’ = Sötét fekete színű, nagytestű bivalytípus, amelynek van egy kis fehér csík a homlokán. A tedong pudu’-k, a fekete bivalyok második legértékesebbnek tartott altípusa.
todolo = 1) ős(atya) 2) Az ‘ősök szelleméből született félisteni lény’. Az istenek hierarchiájában a harmadik helyet betöltő segédistenek. A to Membali Puang, a ‘megistenült ős’ szinonimája is lehet.
tomate = 1) Jelentése: ‘halott ember’. Ahhoz, hogy valakit tomate-nek nevezzenek, nem elegendő, hogy fizikailag meghaljon, akkor még csak, to maszaki ulunna, azaz ‘nagyon beteg ember’. Halott csak azután válik egy emberből, ha megrendezték a temetési szertartását (aluk Rambu’ Szólo). 2) A halotti szertartások általános összefoglaló neve.
tombi-tombi = A nagyszabású szertartások (aluk) során díszítésnek használt, fűzött gyöngysorokból álló ‘zászló’.
tomina = Egy falu vallási vezetőjének hivatalos címe. Ő vezeti szellemileg a temetkezési szertartásokat és a különböző áldozati lakomákat. Részidős vallási specialista, miután nem kap fizetséget szolgálataiért. Annak megfelelően, hogy mennyire sajátította el a rituális beszéd (kada mentangke mendaun) minden fortélyát, lehet tomina tampuran, azaz olyan tomina, aki ezt nem sajátította el eléggé – az ilyet nem nagyon szeretik, vagy tomina mabanné, azaz olyan tomina, aki ezt elsajátította, és így ‘hatalma’ (mabanné) van.
tomina mabanné = Olyan toradzsa ‘pap’, aki elsajátította a rituális beszéd (kada mentangke mendaun) minden fortélyát, és így ‘hatalma’ (mabanné) van. Elsősorban a kada szituru’ takinna ismeretében, azaz a rímképzésben nagyon járatosak. Az ilyen tomina nagyon keresett, miután rendkívüli gyakorlottsága miatt, nagyon hatékonynak tartják.
tomina tampuran = Pejoratív kifejezés az olyan ‘papokra’, akik nem sajátították el a rituális beszéd (kada mentangke mendaun) minden fortélyát. Ennek okaként azt tartják, hogy egyes tabukat nem tart be, amelyek azonban elengedhetetlenek a rituális beszéd képességének elnyeréséhez.
tondok = ország
tongkonan = A hagyományos toradzsa lakóháztípus neve. Rendkívül fontos szimbolikus jelentése van; a hagyomány szerint az elsőt maga Puang Matua, az Isten építtette a mennyben. Csak privilégizált, és a legfelsőbb két kaszthoz, a tana’ Bulán-hoz és a tana’ Basszi-hoz tartozó családok építhetnek ilyet. A tongkonan szó, a ‘tongkon’ igéből jön, ami annyit jelent, hogy ‘összeülni’, vagy ‘segédkezni’ valakinek a halotti szertartásánál. (Az –an szuffixum csak főnévképző.) A szó jelzi, hogy a ház egyszerre tanácskozóház és az rítusok (aluk) bemutatásának színhelye is. Egy tongkonant, a benne lakó ember társadalmi státuszának megfelelően három típusba sorolják: tongkonan lajuk, tongkonan pekameran, és tongkonan batu a’riri.
tongkonan batu a’riri = Más szóval tongkonan ma’dandan, ami az olyan emberek házait jelöli, akik nem töltenek be semmilyen tisztséget a törzsi tanácsban.
tongkonan lajuk = Mindig a törzsi tanács (ada’) fejének a háza. Így ez ház, a virtuális közigazgatási egységek (lembang-lembang) középpontját is jelöli, illetve régebben jelölte, s bár ma az ilyen házaknak már nincs olyan fontos szerepük mint régen, ma is nagy tiszteletben tartják őket. Ezekben a házakban jön össze a tanács, az ada’.
tongkonan ma’dandan = Más szóval tongkonan batu a’riri, ami az olyan emberek házait jelöli, akik nem töltenek be semmilyen tisztséget a törzsi tanácsban.
tongkonan pekaindoran = Más nevén tongkonan pekamberan, ami azoknak a házát jelöli, akik törzsi tanácsban (ada’) a főbb tisztségeket betöltik. Egy nő háza (indo’ = nő).
tongkonan pekamberan = Más nevén tongkonan pekaindoran, ami azoknak a házát jelöli, akik törzsi tanácsban (ada’) a főbb tisztségeket betöltik. Egy féri háza (ambe’ = férfi).
Toparengnge = Az egyes törzsi területek köztiszteletben álló vezetőinek a hivatalos címe. Egy falu törzsi tanácsában 4-8 ilyen törzsfőnök lehet. (Lásd Ada’)
tora = Vaddisznóagyarból vagy krokodilfogból készült harci nyakék, ami az ellenség megfélemlítése végett készült. A ma’randing harci tánc kelléke.
Toradzsa = A bugi népcsoport kb. XVI.sz-i pejoratív elnevezése a közép-celebeszi (Sulawesi Tengah) magasföldön élő törzsi csoportokra. A bugi elnevezés, a to- (jelentése: ember) és a riadzsa (jelentése: északi felföldet) szavakból származik, ami felföldi embert jelent. Az elnevezés, mint általában minden olyan amit rivális törzsek adnak egymásnak kezdetben pejoratív fennhangú volt, amit körülbelül a ‘hegyi bunkó’ adhatna vissza.
torroan kada = ‘A jó helyen levő szavak’. A hétköznapi és a rituális beszéd közti különbségtételt szolgáló, a beszédre vonatkozó tabuk szokásrendszere. Arra vonatkozik, hogy mely szavakat lehet, illetve nem lehet hétköznapi kontextusban használni.
tuak = Erjesztett pálmabor, amit a temetési szertartások alkalmával előszeretettel fogyasztanak.
tumba’ = Fiatal lányokból képzett vallási specialista, aki a különböző szertartások helyes lebonyolításában segédkezik. Képzésük három évig tart, aminek végén rendezik meg a bua’ kaszalle nevű ünnepi lakomát.
Tumba’ Tolajuk = Szangi Patalo felesége, aki a legelső liang (sziklafalba vájt sír) építtetője volt. 1650-ben ment férjhez Szangi Patalohoz.
U
unnelong lendong = Más szóval: gume’lo maszapi. Ezzel a kifejezésekkel fejezik ki, hogy egy ember haldoklik. Annyit jelent, hogy ‘fekve betegen integet’. Az ilyen ember biztos, hogy meg fog halni és eltávozik belőle a lélek (bombo). A lélek eltávozását nevezik ka’tu anginná-nak, ami a haldoklás utolsó fázisa.
Untuk Buntunna Bone = ‘Bone seregének megfékezése’. A toradzsák körében dicsőségesnek tartott esemény, amikor visszaverték az 1673-ban és 1674-ben kezdődő, Arung Palakka vezetésével véghezvitt bugi megszállást.
urromok bubun dirangkang = A kapa’ kifizetésére kötelező eset, amikor valaki olyan özveggyel hál, akinek a férje még nem részesült halotti szertartásban. (Az ilyen embert ugyanis még nem tekintik halottnak.)
usszolán bombo = A temetés (aluk Rambu’ Szólo) utolsó napját követő harmadik napon bemutatott szertartás neve, ami mint neve is mutatja a ‘lélek elvezetését’ jelenti. A szertartás igen egyszerű: Az éjszaka közepén, a családtagok összegyűlnek, és lassú sorban haladva egymás után a halott lelkét a tongkonan déli szobájába vezetik. Majd ezután kimennek a házból és a déli irányba kb. két kilométer távolságra, elvezetik a halottat. Itt a menetet vezető legidősebb fiú megáll és az arcát délnek fordítja, megadva ezzel a végső útmutatást.
uszuk tau = Valódi emberi bordacsontokból fűzött nyakék, ami a megölt ellenségek bordájából készült. A bátorság jelképeként, harcban viselték a toradzsák. A ma’randing tánc kelléke.
Uszuk Szang Bamban = ‘Az egy különös bordájú’. Gaunti Kembong második neve, aki az istenek teremtésében az elsőszülött három istenség közül az egyik. Ezt a nevét azután kapta, hogy felrepült az égbe és ott kivette az egyik bordáját. Felesége Szimbolong Manik, akivel ketten a legfontosabb teremtőisten, Puang Matua szülei. Miután azonos Gaunti Kembong-al, a ‘Növekvő Felhő’-vel, egyben azonos az Aluk Todolo-ban megjelenő Déata Tangngana Langi’-val, ‘Az Ég Közepének Istené’-vel is.
[« tartalom ]
Bibliográfia
Adams, K. M.: Carving a new identity: Ethnic and Artistic Change in Tana Toraja, Indonesia. [1988, University of Washington ; (Ph.D. Dissertation)]
Amir Achin: Toraja – Tongkonan & Funeral Ceremony [1991 Ananda Graphia Press; Ujung Pandang Indonesia]
Andaya, Leonard Y.: The Heritage of Arung Palakka: A History of South Sulawesi (Celebes in the Seventeenth Century. [1981, The Hague: Martinus Nijhoff]
Boglár Lajos: Vallás és Antropológia [1995 Szimbiózis; Budapest]
Bulo, Beatrix: Dances in TorajaI [1989 Intisari; Ujung Pandang, Indonesia]
Bigalke, Terrence Williams: A social history of ‘Tana Toraja’ 1870-1965 [1981; University of Wiscounsin-Madison]
Bigalke, Terrence Williams: Government and Mission in the Torajan World of Makale/Rantepao. [1984 Indonesia (38)]
Bodrogi Tibor: The Art of the Sadang Toradja in Central Celebes [1970; Az iparművészeti Múzeum Évkönyve, 1970 (XII) 221-225. oldal]
Bodrogi Tibor: Indonézia művészete. [1971 Corvina, Budapest]
Bodrogi Tibor: Mesterségek, Társadalmak születése [1997 Fekete Sas Kiadó; Budapest]
Coville, E.: A Single Word Brings to Life: the Maro Ritual in Tana Toraja (Indonesia) [1988 University of Chicago ; (Ph.D. Dissertation)]
Harjono J.: Indonesia, Land and People. [1971 Gunung Agung, Jakarta Indonesia]
Marampa, A.T.: A Guide to Toraja [1974 Rantepao]
Nooy-Palm, H.: The Sa’dan Toraja [1979 Instituut voor Tall, Land en Volkenkunde; Gravenhage]
Raid, Anthony and Helen: South Sulawesi [1988 Periplus Press, Berkeley California]
Sande J. S.: Toraja in Carvings [1991 Ujung Pandang]
Sandarupa, Stanislus: Life and death in Toraja című munkájában [1998 21 Computer; Ujung Pandang Indonesia]
Sandarupa, Stanislus: Tropes, Symbolism, Structure of Paralelism in Toraja. [1989 University of Chicago - MA. Thesis]
Tandilintin, L.T. & Syafei, M.: Toraja: An Introduction to a Unique Culture [1977 Lepongan bulan Foundation, Rantepao]
H. Van Der Veen: The Merok Feast of the Sa’dan Toraja. [1965 Martinus Nijhoff; Leiden, Gravenhage]
H. Van Der Veen: The Sa’dan Toraja Chant for thr Deceased [1966 Martinus Nijhoff; Gravenhage]
Volkman, Toby Alice: Feasts of Honor: Ritual and Change in the Toraja Highlands. [1985 University of Illinois Press; Urbana, Chicago]
[« tartalom ]
Jegyzetek:
[1] A szó etimológiájáról lásd ‘A toradzsák etnohistóriája’című I.2 fejezetet. Minden dőlt betűvel szedett szó magyarázata külön megtalálható a mellékelt SZÓMAGYARÁZÓban.
[2] Tanatoradzsával kapcsolatos további részletes statisztikai adatokat lásd ‘A modern intézmények’ című I.4.1 fejezetben.
[3] 1998-1999-ben az Indonéz gazdaság rendkívül változékonynak mutatkozott. Az Indonéz rúpia értéke 1 amerikai dollárral szemben a legmagasabb 18 000 rúpia = 1 USD, aránytól a 2400 rúpia = 1 USD-ig terjedt. Az idén nyáron, az általam ott töltött kilenc hét alatt a rúpia értéke, kisebb mértékben, de hasonlóképen ingadozott. Ezért a dolgozatban szereplő összegeket a következő közepes átváltási aránnyal közlöm: 6700 rúpia = 1 USD = 245 forint. Azaz 1 forint = kb. 27 rúpia.
[4] A bivalyok kitüntetett szerepet kapnak a temetési szertartásoknál, miután a toradzsák vallási képzetei szerint a bivalyok szállítják át az elholt lelkét a túlvilágra. A szertartásokon leölt állatok száma és fajtája pedig az elholt túlvilági státuszát is megalapozza. Részletesen lásd ‘A toradzsák vallási képzetei’ című II. fejezetet, ezen belül is ‘Az Aluk alapszertartásainak bemutatása’ című II.2.2-es fejezetet.
[5] Lásd Amir Achin: Toraja – Tongkonan & Funeral Ceremony [1991 Ananda Graphia Press; Ujung Pandang Indonesia] 83-84.oldal.
[6] Lásd Tandilintin, L.T. & Syafei, M.: Toraja: An Introduction to a Unique Culture [1977 Lepongan bulan Foundation, Rantepao, 35-37.oldal] című munkáját, ahol 14 hagyományos táncot jegyeznek fel. Ezzel szemben Beatrix Bulo: Dances in Toraja [1989 Intisari, Ujung Pandang Indonesia] című munkájában, elég eklektikus módon a toradzsák körében táncolt 14 tánc közül mindössze a Tanatoradzsában ma táncolt öt ‘modern’ táncot említi, viszont ezeket kellő alapossággal mutatja be. Ő ebben a könyvében a két legősibb, (a ma’randing és a boneballa’ táncokon kívül) valóban hagyományos törzsi körtáncot, a ma’bugi-t és a ma’badong-ot még csak meg sem említi.
[7] A hét ónépről, elsősorban azok művészetéről többek között a híres magyar etnográfus, Bodrogi Tibor is beszámol, az Indonézia művészete című munkájában. [1971 Corvina, Budapest; 49-56.oldal] Ebben a könyvében a toradzsák és a minahaszák művészetét mutatja be, miután ezeket ismerte a legjobban. A hét ónép közé ő ebben a munkájában a toalák helyett a toradzsákkal rokon kultúrájú loinangokat veszi, akik a Délkelet-Szulavézin laknak.
[8] Lásd Amir Achin: Toraja – Tongkonan & Funeral Ceremony [1991 Ananda Graphia Press; Ujung Pandang Indonesia] 20-21.oldal. Ugyanitt említi, hogy a keleti Bugiktól is származhat az elnevezés, mint: to- rajang , ahol a rajang jelentése nyugat, így ‘nyugati ember’. Ezt a második elnevezést használja Stanislus Sandarupa: Life and death in Toraja című munkájában [1998 21 Computer; Ujung Pandang Indonesia] 13.oldal, ahol a To Luwu bugi népcsoporttól származó, to- ri- aja etimológiai értelmezést találjuk: to = ember, ri = -ból, aja = nyugati terület.
[9] tondok = ország, tana = föld, matarik = vminek a formája, allo = nap
[10] Idézi Bigalke, Terrence Williams: A social history of ‘Tana Toraja’ 1870-1965 [1981; University of Wiscounsin-Madison] 59.oldal ; és Volkman, Toby Alice: Feasts of Honor: Ritual and Change in the Toraja Highlands. [1985; Urbana and Chicago - University of Illinois Press] 3.oldal.
[11] Például él a toradzsák körében egy mítosz Laki Padandá-ról, aki Tamboro Langi’ (A to Manurun-ok, az ‘égből jött emberek’ Kandora-i királya.) egyik unokája volt, aki elhagyva Tanatoradzsát, a déli Gowa fővárosába Makasszárba távozott, hogy feleségül vegye Karaeng Taralolo-t, aki egy gowai hercegkisasszony volt. (Idézi Stanislus Sandarupa: Life and death in Toraja [1998; 21 Computer; Ujung Pandang Indonesia] 17.oldal.)
[12] A GZB a holland Gereformeerde Zendingsbond elnevezésű református egyházat rövidíti. A misszionáriusok tevékenységéről részletesebben lásd ‘A toradzsák vallási képzetei’ című II. fejezetet.
[13] Lásd Stanislus Sandarupa: Life and death in Toraja [1998; 21 Computer; Ujung Pandang Indonesia] 11.oldal
[14] Lásd J. Harjono: Indonesia, Land and People. [1971 Gunung Agung, Jakarta Indonesia] 119.old.
[15] Részletesebben lásd ‘A családi ház – a tongkonan’ című I.4.2.2-es fejezetet.
[16] Lásd Beatrix Bulo: Dances in Toraja [1989 Intisari, Ujung Pandang Indonesia] 2.old.
[17] Miután a következő bekezdésekben rengeteg új toradzsa szó szerepel, az egyes toradzsa szavak illetve nevek magyarázatát és etimológiai értelmezését lásd a SZÓMAGYARÁZÓ-ban.
[18] A ‘falu’ relatív fogalmával kapcsolatban lásd ‘A modern intézmények’ című I.4.1 fejezetet.
[19] Lásd Stanislus Sandarupa: Life and death in Toraja [1998 21 Computer; Ujung Pandang Indonesia] 27.oldal
[20] Az istenek születéséről szóló részletes leírás, A Toradzsák vallási képzetei című rész, ‘Az istenek genealógiája’ című II.1.1-es fejezetében található.
[21] A szauan szibarrung mítoszán kívül létezik a toradzsák körében egy másik közismert mítosz, az ‘égi lajtorja’ mítosza, amely ugyan semmiben nem mond ellent a ‘kettős fújás’ mítoszának, miután ebben a mítoszban az emberek eredete ismeretlen, azonban a benne szereplő emberek között megjelenik egy bizonyos Pong Mula Tau, akinek neve ‘első ember’-t jelent, és bizonyos tekintetben tekinthető az emberek ősatyjának. Lásd ‘Az ‘égi lajtorja’ mítosza’című II.1.3.1-es fejezetet.
[22] Az ember teremtésmítoszát Stanislus Sandarupa: Life and death in Toraja című munkájából idézem [1998 Computer; Ujung Pandang Indonesia – 34-35.oldal], azonban itt az első teremtés nyolc gyermekéből mindössze hetet sorol fel. Ugyanezt a teremtésmítoszt említi könyvében Beatrix Bulo: Dances in Toraja [1989 Intisari, Ujung Pandang Indonesia – 5.oldal], ő azonban kevésbé részletes formában idézi mindezt, enyhe eltérésekkel (pl. az általa idézett verzióban Dattu Laukku’, az első ember férfi és nem nő), miután ő a mítoszt elsősorban az emberek közötti kasztbéli különbségek magyarázata miatt tárgyalja. A különbségek oka a különböző szóbeli források, informátorok miatt is lehetséges, miután ezeknek a mítoszoknak a toradzsák körében nincs írott formája. Az általam közölt verzió a kettő összeolvasása.
[23] Puang Matua parancsa. [...]
[24] Potto Kalembang születéséről, és így a lélek természetéről részletesebben lásd a ‘Az ember lényegisége és természete’ című II.3.2-es fejezetet.
[25] Lásd H. Van Der Veen: The Merok Feast of the Sa’dan Toraja. [1965 Leiden, S. Gravenhage Martinus Nijhoff]. 693-694.oldal
[26] A belső társadalmi feszültségek kialakulása a keresztény misszionáriusok oktatáspolitikájának köszönhető. Részletesebben lásd A toradzsák vallási képzetei című II. Fejezetet.
[27] Lásd ‘A toradzsák vallási képzetei’ című II. fejezet első részét, ahol is részletes szó esik az egyház és az iskolarendszer viszonyáról.
[28] Lásd Bodrogi Tibor: Mesterségek, Társadalmak születése [1997 Fekete Sas Kiadó; Budapest] 277-288.oldal.
[29] Az idézetet Nooy-Palm, H.: The Sa’dan Toraja című munkája alapján angolból fordítottam. [1979 Instituut voor Tall, Land en Volkenkunde; Gravenhage] 224.oldal
[30] Részletesen lásd a ‘A temetést kísérő szertartások’ című III.2-es fejezetet.
[31] Az idézetet és a szimbólumok magyarázatát Sande J. S.: Toraja in Carvings [1991 Ujung Pandang] című munkája alapján közlöm. A kakasra vonatkozóan lásd a 63. képhez írottakat.
[32] Idézi Bigalke, Terrence Williams: A social history of ‘Tana Toraja’ 1870-1965 [1981; University of Wiscounsin-Madison] 91.oldal.
[33] Az isteni ősök tiszteletével kapcsolatban lásd ‘Az istenemberek’ című II.1.3-as fejezetet.
[34] Idézi Volkman, Toby Alice: Feasts of Honor: Ritual and Change in the Toraja Highlands. [1985; Urbana and Chicago - University of Illinois Press] 1985 131.-139. oldal.
[35] Lásd ‘Az ‘égi lajtorja’ mítosza’ című II.1.3.1-es fejezetet.
[36] Az adatokat Stanislus Sandarupa: Life and death in Toraja [1998 21 Computer; Ujung Pandang Indonesia; 26.oldal] című könyve alapján közlöm.
[37] Az adatokat Stanislus Sandarupa: Life and death in Toraja [1998 21 Computer; Ujung Pandang Indonesia; 32.oldal] című könyve alapján közlöm.
[38] Hármukkal kapcsolatban lásd ‘Az istenek geneológiája’ című II.1.1-es fejezetet.
[39] Pong Szulo Ará’-val kapcsolatban lásd ‘A toradzsák etnohistóriája’ című I.2 fejezetet.
[40] A to Manurun-okkal kapcsolatban lásd ‘A toradzsák etnohistóriája’ című I.2-es fejezetet.
[41] Lásd K.M Adams: Carving a new identity: Ethnic and Artistic Change in Tana Toraja, Indonesia. [1988, University of Washington ; (Ph.D. Dissertation)] 46.oldal.
[42] A szertartástípusok osztályozási rendszerét lásd alább, a II.2.2-es fejezetben. A Maró szertartással kapcsolatban pedig: Coville E.: A Single Word Brings to Life: the Maro Ritual in Tana Toraja (Indonesia) [1988 University of Chicago ; (Ph.D. Dissertation)]
[43] Lásd ‘A családi ház – a tongkonan’ című I.4.2.2-es fejezetet, ahol a tongkonan szimbolikájáról, és a hozzá rendelt vallási képzetekről részletesebb szó esik.
[44] Ennek értelméről ‘A túlvilág megközelítésének módja’ című II.4.1-es fejezetben szólok.
[45] Bodrogi Tibor: Indonézia művészete. [1971 Corvina, Budapest] című munkája 51. oldalán, a toradzsák temetkezéséről írva szimbuang-nak, a halotti szertartások színhelyét nevezi. Valójában csak a szertartások helyén felállított köveket nevezik így. Másrészt leírásában azt sugallja, hogy minden temetési szertartást ilyen különleges helyen, egy rantén mutatnak be, ami azonban csak a leggazdagabb temetésekre igaz. A tongkonanok nyugati oldalán bemutatott átlagos temetésekkor az ideiglenes házakkal kialakított mesterséges téren nem kőmonolitokat, hanem faoszlopokat állítanak, ezekből is rendszerint hármat.
[46] Puang Matua negyedik teremtéséről lásd a ‘Puang Matua teremtése’ című I.3.1-es fejezetet.
[47] H. Van Der Veen: The Merok Feast of the Sa’dan Toraja. [1965 Leiden, S. Gravenhage Martinus Nijhoff; 723-724.oldal.] című könyve alapján.
[48] A testtel kapcsolatos különleges bánásmódról lásd ‘A holtest előkészítése’ című III.1.1-es fejezetet.
[49] H. Van Der Veen: The Merok Feast of the Sa’dan Toraja. [1965 Leiden, S. Gravenhage Martinus Nijhoff] – 193. oldal.
[50] A.T. Marampa : A Guide to Toraja [1974 Rantepao, 63-64.oldal]
[51] Itt meg kell jegyeznem, hogy terepmunkám során végig velem volt feleségem, Modrovics Krisztina, aki mindvégig rengeteget segített nekem, és nélküle a toradzsák között végzett feltáró munkám nem is lett volna ugyanaz. Ennek oka, hogy a toradzsák, akik rendkívül családcentrikusak, sokkal szívesebben állnak szóba olyan emberrel, aki házas és aki a családjával utazik, miután ők is mindig így tesznek. Másrészt a feleségem hosszú szőke haja varázslatos szépségűnek tűnt a kizárólag mélyfekete hajú toradzsák körében; így kedvesen közeledve rajtam keresztül próbáltak vele szorosabb barátságot kialakítani. Az asszonyok kizárólag azért voltak velem hajlandóak beszédbe elegyedni, mert a feleségemről és az európai nők szokásairól akartak tudni, akikről ha egyedül vagyok sosem tudok meg semmit – a szexuális tabuktól való félelem miatt. Egyszóval a toradzsák körében igazi előnynek mutatkozott a párban való megjelenés.
[52] Leírását lásd ‘Az aluk Rambu’ Szólo kiegészítő szertartásai’ című II.2.3.1-es fejezetben.
[53] Boglár Lajos: Vallás és Antropológia [1995 Szimbiózis, Budapest] 41.oldal.
[« tartalom ]
» Kulturális Antropológia - E-Könyvtár
Kérlek támogasd az Antropológia Könyvtárat!
(Please support the Anthropology Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
