Kulturális Antropológia - Csikszentsimoni hiedelmek

Témavezető: dr. Keszeg Vilmos egyetemi professzor,
Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Néprajz és Antropológia Intézet

1. Bevezető

A vallás és a mágia egymásba fonódó, párhuzamosan létező rendszere a csíkszentsimoni lakosok mindennapi életének meghatározó részét képezi. Dolgozatomban a közösségi emlékezet keretében áthagyományozódó mágikus tudásanyag és cselekvések áttekintésére, valamint értelmezésére vállalkozom.

Kérdésfelvetésem a következő aspektusokra terjed ki: (1.) melyek a hiedelemcselekvések típusai és ezek alkalmazásának területei; (2.) mi mondható el a különböző foglalkozások és életkorok/életszakaszok, valamint a hiedelem kapcsolatáról.

Témaválasztásom indoklását személyes tapasztalatokra alapozom. Előző kutatásom során a rituális szövegmondás repertoárjának és kontextusának vizsgálatával foglalkoztam, [1] terepélményem ösztönzően hatott további vizsgálatok és értelmezések irányába.

A kutatást 2013. november 29-én kezdtem el a kiválasztott helyszínen, Csíkszentsimonban. A mintavétel relevanciája érdekében több személy [2] felkeresésére vállalkoztam. Az interjúrögzítést tíz személy felkeresése és az időpont egyeztetése előzte meg, a többi beszélgetés spontán, illetve eligazítások útján alakult. A beszélgetések ideje alatt hangfelvételt készítettem, ennek lejegyzett szövegváltozata az Adattárban [3] található. A témaorientált beszélgetések rögzített szövegváltozatának értelmezési keretét a pragmatikai vizsgálat, ill. a reprezentációkutatás [4] személete adja.

A vizsgálat helyéül választott település, „Sárban heverő Sz.-Simon” (Orbán B. 1991. 46.) az Olt bal partján fekszik Csíkszeredától 16 km-re. A faluról az első írásos emlék 1332-ből származik. Egészen a 18. századig Csatószeggel együtt egy plébániát alkotott, de két egyházközségből állt. Temploma 1823 és 1835 között épült Szent László király tiszteletére. A község lakossága 3429 fő. A felekezeti hovatartozást illetően a római katolikus hívek mellett 56 református, 39 ortodox és egy baptista család él. [5]

Az iskolával kapcsolatos legrégebbi említés 1598-ból származik [6]. A feljegyzések [7] arról tanúskodnak, hogy a faluban felekezeti és állami oktatás egyaránt működött. Épületét a helyi közbirtokosság építette, melyet 1908-ban adott át a római katolikus népiskola számára. A faluban jelenleg óvodai és általános iskolai oktatás zajlik.

Az intézmények, az állami középületek a szocializmus éveinek termékei. Az ipar rohamosan fejlődött, 1968-ban Szövetkezeti Pékség épült, 1969-ben megnyílt az új szövetkezeti szolgáltatási komplexum [8], mely cipész, fodrász és szabó munkát biztosított a helyiek számára. Ugyanebben az évben a Szeszkeményítő gyár működése is elkezdődött. 1973-ban építették az egykori csendőrház helyére a rendőrséget, valamint az addig Gertnáth házban működő egészségügyi ellátás számára az orvosi rendelőt. Az 1835-ben épült községháza, a falubíró és falujegyző székhelye polgármesteri hivatallá, az addig magánháznál működő postai szolgálat közintézménnyé vált.
Az erőszakos kollektivizálás, a tulajdonviszonyba való beavatkozás átalakította az agrártársadalmat, a lakók közül egyre többen hagytak fel a a mezőgazdasággal és vállaltak gyári munkát. [9] A rendszerváltást követően a gyárakat privatizálták, s bár megkezdődött a földterületek visszaadása, munkahely hiányában sokan a menetrend szerint járó autóbuszokkal ingáztak vagy elköltöztek a városba. A határok megnyílásával elinduló migrációs folyamat leginkább a fiatalabb generációt jellemezte, az idősebbek visszatértek a földművelő életformához.

2. A hiedelemcselekvések leírása

Az ember számára a természetfölöttivel való kapcsolattartás szükségszerűségként tételeződik. [10] A mágia mint „olyan rituális technika és viselkedési forma, amely segítségével az egyén vagy egy csoport valamilyen praktikus cél érdekében bizonyos természetfölötti erőket tud befolyásolni” (Pócs É. 1990. 643.) a vallással egymást feltételező, egymásba fonódó, párhuzamos rendszer. [11] Legáltalánosabb eszköze a szavak és a hagyományból örökölt szövegek kimondásának erejébe vetett hiten alapuló ráolvasás, amely irányultsága alapján lehet pozitív és negatív.

Az egyéni értelmezésekben a néphit, a népi vallásosság és az egyházi nézetek keverednek: Nem mindenki hiszi, s azt mondják, aki nem hiszi, annak nem es teljesedik bé. Kell hinni. A hit, a szeretet, s a remény. (Gy. V.); a katolikus papok nem hiszik. (S. J.) A néphit az egyházi dogmák által elutasított cselekvési formákat is magába foglalja: Gy. T. az egyház hivatalos álláspontját képviselve a szenes víz készítését bűnként értelmezi, ugyanez a lánya nézőpontjából természetes, az egyetlen gyógyulási lehetőség: én nem veszem bűnnek, mert Zs.-t annyit igizték, hogy nekem ha nem lett vóna B. A. vagy V. A., a leánka meghalt vóna. A hiedelemről való beszélés során elidegenítő, eltávolító magatartás érvényesül, „hiedelme csak a másik embernek van”. (Keszeg V. 2013. 11.) Jellemző, hogy a történetek szereplője valaki más vagy a szomszéd, helyszíne a falu vagy egy távoli tér. A hiedelem sajátos minősítésben hepe-hupa mindenféle, kótyáskodás, (G. T.) az egyén hóbortoskodása, hókuszpókuszolása. (Gy. V.)

A mágikus hit és cselekedet az egyén „életvezetési stratégiájaként” (Keszeg V. 2003. 5.) a mindennapi élet részét képezi. [12] A hiedelemképzetek megosztásának egykori alkalmaként gyakran felidézett a kaláka és a fonó. Ezen, a szájhagyományozódás keretét biztosító közösségi alkalmakon a hiedelemtörténetek mesélése a szórakozás, az időtöltés funkcióját töltötte be: akkoriba gyűltek össze, fonó s kaláka, s akkor ott mesélték, élvezték a leánkák. (Gy. T.)

2.1. Megelőzés

A baj, a szerencsétlenség, a betegség, a rontás megelőzősére tett kísérletnek különféle változatai vannak. A tehén tejének vagy zsírjának megóvására a borjúzás pillanatában az első csepp tejet egy lyukas kövön [13] fejik át, majd az állatot kettévágott, tejbe mártott pityókával is megetetik: a főtt pityókát kétfele törte az öregasszony, ilyen kősódarabbal a tejbe mártotta, s a pityókákra mind a kettőre a tejből visszamártott, s azt a tehénnel megetette. (K. I.) Hasonló célt szolgál a Szent György napi keresztrajzolás az istálló ajtajára, az egyházi szertartásos keretek között megszentelt fokhagymával. [14] A szoptató asszony meglátogatásakor a piros rongyból készített kereszt elhelyezése a küszöbre, vagy a fosztvetés valamilyen haj, ruha-, cérna-, rongydarabból a tej esetleges ellopását előzte meg: Nem viszem el se tejedet, se álmodot! (M. G.)

A szerencse megőrzésének céljából a bejárat bal sarkához patkót helyeznek el: az istállóba a küszöbre a lónak a patkóját fordítva kell ütni, ha nincs patkó, a szerencsét kiviszik. (C. Gy.) Jelentőséggel bír a kúthoz járás időpontja is: közös kutunk volt, s arra kellett vigyázni, hogy nehogy a szomszéd vigyen előre vizet bé, mert akkor a szerencsét bévitte. (K. I.) A jövő befolyásolására tett kísérletként, a bajok elkerülése érdekében újév napján nem szabad semmit elfogadni vagy másoknak kölcsönadni. A templomi szertartások révén a különféle tárgyak mágikus hatást nyernek: a pimpót csak megszentelten szabad bevinni a házba, különben nem lesz pipe s nem lesznek csibék. (Sz. T.)

A természeti erők ellensúlyozása, a nagy idő elintése (B. Z.), a gabonaföldek megkerülése a helyi társadalom termékenységkultuszának [15] részét képezi. E mágikus cselekmények a kár bekövetkezését előzik meg, mely során a szótlanság, az ismétlés és a fordítottság elve érvényesül: Mondani a fájdalmas olvasót, mikor odaért a földhöz ahol meg kellett kerülni, bal kezed felé kellett előre megindulni, kerülni úgy háromszor kellett megkerülni, s örökké ezt a véginél kellett, a bütejinél mondani: – Egerek, madarak halljátok-e, ezt nem a tük számotokra vettük, hanem magunk eledelünkre. Tiltlak Jézus Krisztus öt szent sebére, a boldogságos Szűz Mária mátka gyűrűjére, hogy menjetek az erdők ága-bogaira, ahol nem ártotok senkinek! [16] (K. E.)

A megkeresztelésig tartó hat hetes tisztáltalan állapot [17] egyaránt jellemző az édesanyára és az újszülöttre. Ebben az átmeneti időszakban a baba homlokára rajzolt hamukereszt, az ágyába elhelyezett piros szalag, a csepeszére varrt érem és a nyakába akasztott rózsafűzér védelmet nyújt(hat) az igizés ellen. A tiltott cselekvések [18] megszegése egyéni és közösségi kárt okozhat: az anyának nem szabad kenyeret sütni, sem elhagyni a saját háza tájékát, mert akkor víz veri el a határt; tilos víz fölött átlépnie, vagy a kútból vizet merítenie, mert ha hallaná az az asszony, hogy sikolyt a forrás, kétségbeesne. (B. Z.)

2.2. Serkentés

A produktív mágikus cselekedetek célja a saját haszon gyarapítása. Ilyennek számít a hasznot elnyerő szempontjából az állat tejének elvitele, [19] amely ellopott tárgyak révén, illetve a tehéncsorda nyomának felszedésével szerezhető meg. A. R.-nek a még bocsánattal a szarából es bévitt, de, hogy aztán mit csinált vele, nem tudom, nem hallottam megnyilatkozása a hozzáértő személy technikáját is ismerteti. A visszaszerzés két úton lehetséges, vagy az elvivő személy kengyele által (a tehén ordított, tata kiment, ellopta az öregnek a kengyellőjét a harisnyáról, avval megkente, s a tej visszajött) vagy a tejnek a visszaszűrésével (visszaszűrték a pendelybe, s visszajött a tej. Sz. M.) A haszon növelésének egy jellegzetes módszere a köpülő aljára szegezett béka: kimondott van az a csúnya, az a varangyos, azt kötték a küpüllő aljára fel, hogy több vaj legyen. (K. I.)

A szerelmi varázslás az egyéni boldogulás mágiájaként az ellenkező nemű személy megszerzését vagy eltávolítását szolgálja, [20] amely mind a saját tapasztalatok, mind a másoktól hallottak révén ismeretes. A kiválasztott legény/leány megitatása és megetetése örökös birtoklást, megcsúnyítást, egymástól való szétválást eredményezhet: Á. valamit a kávéjába belétett, s akkor B.-nek ilyen csúf lett az arca; mikor meg volt a menstruációja, abból töltöttek belé a kávéba, attól kicsattogott az arca. (S. J.) Az érintkezéses mágia [21] elvén, valamilyen tartozék megszerzésével szerelmi kötelék hozható létre. A kiválasztott személy zsebkendőjének titokban történő kifőzése, vagy a legény orrának a hozományba készített párnával való megdörzsölése az örök hűség elnyerését célozza meg.

2.3. Gyógyítás

A népi gyógyászatban elmosódik a határ a racionális és a mágikus gyakorlatok között. Egyes esetekben a betegség a népi természetismeretre, tapasztalati tényekre alapozott gyógymódok segítségével, máskor a népi hitvilághoz tartozókkal orvosolható. [22] E gyógymódok egyformán használatosak, egyenértékűek. A helyi néphit szerint, amikor az eresz alá két-három centire elásott húsdarab megrohad, a fökön is eltűnik a kézről: egy olyan zsíros darabocska hússal megkenette, s azt mondja, hogy: – Mondd el egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet, s az eresz alá, ahová a csepegőből a víz ásódik belé, áss le egy-két centire. Amikor a hús el fog rothadni, akkor neked fökön nem lesz. Körülbelül egy olyan három hétre, egy hónapra innen nekem az ujjamról eltűnt, de ilyen nagy bog volt, mint a hüvelykujjam, mint egy jó mogyoró. (Sz. M.) [23] Ha a fökönt lófarkával kötik meg vagy kutyatejlapival súrolják, rövid időn belül leszárad. Az etnomedicina és néphit összefonódását jelzi P. E.-nek azon meglátása, hogy a természetben minden betegségnek megvan az ellenszere, csak még nem fedezték fel az emberek.

A mágikus jellegű gyógyító tevékenységek hagyományos eszközkészletének négyféle használatára [24] alapozva különválasztom az egy adott betegségre javasolt cselekedet vagy gyógynövény [25] alkalmazását és a hiedelemtartalommal felruházott gyógymódokat. Például a máriatövis májbetegség esetén ajánlott, a szamárcsipkebogyó a köhögés elmulasztására javasolt; a vadpetrezselyem és a piros kukujza a vízhólyag kezelésére bizonyulnak hatásosnak; a halméreglapi több mindenre alkalmas: egyrészt bármilyen sebet begyógyít, másrészt a gyulladásokat és fájdalmakat is csillapítja. A nyelven megjelenő falatkára a rántásból kivett fakanalat kell rányomni, s a Pü-pü, falatka lett a nyelvemre, ragadjon a vén papnak a seggire mondókával elköpdösni, de gyógyítható a talált víz, az erdei keresetlen kőbe megállt vízzel is. (Sz. M.) A tavaszi gyöngyvirág leveléből készült főzet annak ellenére, hogy mérgező, nagy láz esetén gyógynövényként alkalmazásra kerül, amely ha megitatod, leveszi, de azt mondják, hogy csak kétszer szabad az életbe azt meginni, többet nem szabad. (L. J.)

A vízvetés mint az igézés – fejfájás, rosszullét, sírás, nyugtalanság – gyógymódja, az elhárító célzatú mágikus eljárások egyike. A gyógyító víz elkészítése keresztvetéssel kezdődik, a parázs vízbetételekor mágikus szöveg hangzik el: a Boldogságos Szűz Mária elindult a Jordán vizén keresztül, talált három zsidó leányt, aki megigizte az ő Szent Fiát. Boldogságos Szűz Mária a Jordán vizéből vizet merített és az Ő Szent Fiának vizet vetett. Úgy használjon az én vízvetésem …-nak, mint a Boldogságos Szűz Mária Szent Fiának, [26] majd a ráolvasás „nyomatékosító kísérő” (Pócs É. 2006: 2476.) szövegként egyházi imákkal zárul.

A gyermek szótlanságát, nyökögését, [27] álmatlanságát, [28] halálát [29] kiváltó ijedség esetén az ón-, illetve ólómöntést alkalmazzák: sírt, hisztizett, mintha dührohama lett volna, nem tudtuk elképzelni, hogy ez mi az; valaki ajánlotta, hogy meg van ijedve, s elvittük, s kijött volt a pók. (S. L.) Az ónöntés a specialista szerepkörébe tartozik, és kiemelt időpontban (kedd, péntek, napnyugta előtt) történik. A szövegmondást cselekmények egészítik ki: Ebből csak olyan darabocskát kell levágni, egy pici olajat, s akkor itt a füttőn addig kell melegíteni, amíg megolvad egészen (…) három cikk fokhagymát, s akkor abba kell beleönteni, s a gyermeket le kell takarni pléddel, s azzal kezded érted-e a hátára önteni, a fejire, a szívire, s a két térdire (…) s akkor mikor öntődik, akkor mindig mint a vízvetésnek, mondod a Hiszekegyet, Miatyánkot s Üdvözlégyet, s hogy: – Jézus, Mária, Szent József őrizz meg a test és lelki igézet incselkedésétől és minden fájdalmától. (L. J.) [30] Az érintkezéses mágiára alapozva az utcára kereszt alakban vagy hosszan kiöntött ónos víz a betegség eltapodását, megszűnését és az első járókelőknek való átadását célozza meg. A betegségek jelképes eltávolítása közül gyakori az árpa learatása: árpa lett a szemedre, elmegyek, learatom, kicsépelem (…) ekele-mekele, árpa lett a szememre, eltávozzék! Pü-pü. (M. G.) Az aratást imitáló kézmozdulat, vagy az olvasó mozgatása a szem előtt a gyógyítás kísérő eleme.

2.4. Rontás

A rontás „a ténylegesen gyakorolt ártó célú mágia neve”. (Pócs É. 1990. 684.) A mágikus cselekedetet végző személy gonosz erőkkel van kapcsolatba: az ördöggel játszik, az ördöggel cimborál, s feltételezhetővé teszi, hogy van ilyen szövődmény a sátán s ember között. (P. E.) A megcsináltatás [31] specialistájához, a nagy szakállas kalugerhez, román paphoz [32] való fordulás gyakori oka a párválasztásból adódó féltékenység: Á. nénihez kezdett járni, s ezért, hogy otthagyta a másik leányt a bubával, megcsináltatták, (C. T.) vagy a tulajdon feletti osztozás: olyan irgalmatlan csúf halál lesz, hogy nagy híre lesz, s nézd meg szépen meghalt; E. lett az áldozat a bessőnek. (GY. V.) A segítségkérésre indokot ad az egyéni kár megtérítésének, az igazság kiderítésének vágya: a csűr leégése nagy veszteség a gazdaságban, s mivel az elkövető személy kiléte rejtély, a tulajdonos a leleplezés reményében román paphoz fordul.

A rontás igényével készített tárgy elhelyezése a megrontandó személy környezetében sokféle kárt okozhat: a ruha zsebébe varrt guruzsa viselőjének halálát eredményezheti; a bejárathoz elhelyezett, összekötött, összeguruzsolt csomók a megtalálásuk pillanatáig folyamatos károsodást idéznek elő.

Az átok [33] „a kimondott szó hatását közvetlenül, magasabb rendű lényre való hivatkozás nélkül alkalmazza” (Pócs É. 1990.), így az átokformulák, ne legyen egy kényelmes lábbelije, két napja ne legyen egyforma (A. R.); se hasznát ne vegyék, se nyuktik ne legyen (L. A.) hangoztatása a rontás hatásos eljárásának bizonyul: nekem három van, kettőt mán meghalt az átkom, kettőt megfogott. (C. Gy.) Az átokmondással szemben a cél érdekében felajánlott ima, gyónás és mise nyújt oltalmat. [34] A védekezés egy másik módja a kifordítva viselt ruha: az izominget, vagy az alsóneműt fordítva kell vegye, a fonálján, s akkor nem fogja meg. (C. Gy.) Jellemző a tartózkodó magatartás, mert aki igazságtalanul átkoz másokat, az megbetegedhet, azt az átok megfogja, az átok visszaszáll, esküszöm az Istenemre, visszaver. (L. J.)

A haragnak, bosszúnak, indulatoknak hangotadó káromkodás megrontó erejét imádsággal és erkölcsös magatartással lehet ellensúlyozni: Olyan ember légy, hogy azt mondják, az Isten tartson meg, mint a dög verjen le! Ezt én megfogadtam, s ezt én tartom. Mindenkivel légy jó, segíts. (Sz. M.) Az Isten és a szentek nevét emlegető trágár szavak kimondása bűnös cselekedetnek számít, büntetést von maga után: [35] úgy kárimkodott, s nézett fel az égre, mikor erős idő vót. Az anyja mellett volt, s ő megélt. Ő mondta az olvasót, a fia káromkodott, s a fiát kiütte maga mellől úgy, hogy abba helybe meghalt. Az édesanyja megélt, mert imádkozott. (D. I.)

A nézéssel való rontás lehet akaratlan: I. is igizős vót, ő nem érezte, akaratán kívül történt ez (Gy. V.) és szándékos. Leginkább a kék szemű egyéneknek tulajdonítják a szemverést, vagy akinek a szemöldöke összeér. (L. J.) A gyönyörködés/bámulás/beleszeretés különféle bajok okozója: úgy fájt a feje, hogy szakadt le (L. J.), olyan erősen sikoltott, nem tudtak rajta segíteni. (Gy. V.)

A rontás nemcsak betegséget, hanem halált is kiválhat: az édesanya a lopás gyanújával saját fiát csináltatta meg, aki hamarosan az elszáradásba belehalt. Másik lehetséges következménye az őrület: a megcsináltatott személy napközben, nyilvános térben keresztet hordoz a hátán. A mágikus eljárásnak tulajdonított betegség orvoslása a specialista felkeresését igényli, mert a rontást csak a hozzáértő előírásainak – ima, böjt – betartásával lehet megszüntetni. Az előírást megszegő kígyóval, békával, csúszó-mászókkal, a rontás visszaigazolóiként megjelenő állatokkal találkozik.

2.5. Jóslás

A jóslás, „az időkezelés, az idő szervezésének, az időről való tudás előállításának stratégiájaként” (Keszeg V. 2013. 144.) az individuális és a közösségi létezésre és történésekre való rálátást teszi lehetővé. A bizonytalan jövő megismerésére, valamilyen tárgy eltűnésére, betegség, rontás, haláleset okának felfedésére tett kísérlet a jóslás különféle technikáit [36] aktivizálja.

Az egyéni jóslásokban a személyek (pl. a találkozás a cigányasszonnyal szerencsés napot jelez), valamint az állatok (pl. fekete macska a balszerencse okozója) előjelként funkcionálnak és értelmeződnek. A jóslásban implikált specialisták – kártyavető, tenyérjós, kávézaccjósló, asztaltáncoltató – felkeresése az igazság leleplezését teszi lehetővé. G.-t fiának rejtélyes halála ösztönözte a jósnőhöz fordulásra, akitől részletes leírást kapott a gyilkosság idejére (egy hónapja), helyére (pincébe vót, két út között) és körülményeire (meg vót kötözve) vonatkozóan. A. az egyéni boldogulása reményében nem fogadja el a kártyából jósoltakat, évek múlva azonban környezete beteljesedettnek véli a cigányasszony jövendölő szavait. Az éjszakai rablás lezajlására magyarázatot kereső asszony először a román paphoz fordul, s mivel tudása ez ügyben nem bizonyul kielégítőnek, a népi specialistát, a kártyavető szolgáltatásait is igénybe veszi.

G. T. beszámolója a jóslás gyakorlatáról is tanúskodik: A cigányné kártyát vetett, egy nagy fazakkal, két tyúknak a nyakát kicsavarta s ott hóbortoskodott valamit. A mágikus cselekvés egy nyilvános esemény részeként a megbotránkozás erejével hat: az asztaltáncoltatás egy lakodalmi ünnepség alatt felborítja a rendet, cirkuszt teremt és minden részvevőt távozásra késztet.

3. A hiedelemrendszer működése

A mágikus gyakorlatoknak irányultságuk alapján történő osztályozása azt mutatja, hogy az ötféle hiedelemcselekvés közül a gyógyítás dominál. A megkérdezettek gazdag tudásanyaggal rendelkeznek a betegségek eredetére, tüneteire és gyógyítására vonatkozóan. A 20. század második felében elérhetővé váltak a gyógyszerek (tabletták,pirulák), [37] de a kémiai anyagok nem szorították ki a hagyományos eljárásokat. A gyógyító cselekedetek célja az egészség megtartása, a halandóság, a betegségnek való kiszolgáltatottság elleni küzdelem. A helyiek magatartását az Istentől kapott örök élet, a betegségek legyőzésének reménye jellemzi.

A megelőző eljárások óvó- védő funkciójú rítusok, melyek célja a társadalmi rend megtartása. Az ok-okozat összefüggésbe vetett hit alapján a bajok előre láthatóak és elkerülhetőek. A megfelelő időben, helyen és módon véghezvitt cselekedetek a kár elkerülését, az életveszély elhárítását, a biztonság megőrzését teszik lehetővé.

A negatív, ártó célzatú cselekedetek többsége bosszúállásból adódik. A történetek alapján a másoktól való megszerzés, a tulajdon kisajátítása haszonelvű cselekedetként értelmeződik. A rontás hitét és gyakorlatát bizonyítja egyrészt a természetfeletti lények, a természetfeletti képességgel rendelkező emberek létéről való meggyőződés, másrészt a rontás eredményének tulajdonított baj. A rontásesetek a falu belső kapcsolatrendszerét tükrözik, térképszerűen ábrázolják a személyek és a családok közötti viszonyokat.

Az egyéneket a jósláshoz a jövőbe látás, a bekövetkező események befolyásolásának vágya és a tudatos életvezetésre való törekvés vezéreli. A falubeliek a jelekből való olvasáshoz, a divinációhoz fordulnak, hogy a rejtélyt, a titokzatost és az ismeretlen körülmények között történteket kiderítsék. A kíváncsiság vezérelte cselekedetek egy jövőorientált közösséget szemléltetnek.

3.1. Életkorok, életszakaszok és hiedelmek

Különböző életkorokban „a hiedelmek több vagy kevesebb intenzitással vannak jelen.” (Keszeg V. 2013. 218) Az élethelyzetek, életszakaszok különböző hiedelemtartalmat implikálnak. Gyerekként az egyén „elszenvedi” a hiedelmekkel való találkozás eredményét, „felnőttkorban aktív hiedelemgyakorlóvá válik”. (Keszeg V. 2013. 218.) Az elbeszélt élettörténetekben a gyermekkor vagy betegség, [38] vagy szellemlénytől való félelem [39] kapcsán idéződik fel. A házasság előtt álló vagy házasságot frissen kötött egyének a legényjósló praktikákat és a szerelmi mágiát veszik igénybe. A nők számára a terhesség, a szülés és a gyermekágy ideje különleges, a normálistól eltérő tisztáltalan állapot. A hiedelemszövegek számos utasítást és tilalmat tartalmaznak az anya elkülönítésére, másokkal való érintkezésére, térhasználatára és feladatkörére vonatkozóan. [40] Az öregkor, „a nemiség aluli felszabadulás, megtisztulás az asszonyt a közösség számára létszükségletnek számító funkciók betöltésére teszi alkalmassá.” (Keszeg V. 1999. 261.) Az öregkor a specialista szerep betöltését teszi lehetővé, az idősek a tudás áthagyományozói: engemet az az asszony tanított, egy öreg nénitől tanultam (L. J.); édesanyámtól tanultam (M. G.); komasszonyom tanított meg, valamennyi hónappal üdősebb, mint én (Gy. V.); itt a szomszédba egy öregasszony (K. E.); öregasszony arra tanított. (K. I.) Eszerint a hiedelem minden életszakaszban jelen van, meghatározó alkotóelemét képezve az életpályának.

3.2. Foglalkozások és hiedelmek

Az idős korosztály a társadalom olyan rétege, amely sajátos érték- és normarendszert képvisel. [41] Életidejük jelentős részét lefedi a szocializmus periódusa, így egy korábbi világ utódai és megjelenítői (is). A kollektivizálás átalakítva az agrártársadalmat, megváltoztatta a foglalkozásstruktúrát. Az adatközlők narratívájából derül ki, hogy a kevés földterülettel rendelkezők mellett a nagygazdák, a kulákok is kényszerhelyzetbe kerültek, és termelőszövetkezeti taggá váltak: az állatok és a gazdasági eszközök állami tulajdonba kerülnek, az egyének tavasztól őszig kilencven kötelező munkanapot dolgoznak, cukorrépát kapálnak, hogy legfeljebb huszonöt ár pityókaföldet kapjanak és takarmányuk két harmadát a szövetkezetnél leadják. [42] A rendszerváltást követően ez a generáció „földközelben” maradt, tovább művelve visszakapott földterületeit. A beszélgetőtársak közül egy személy lépte át a falu határát, L. J. a városban keresett gyári munkát.

A gazdálkodáshoz kapcsolódó hiedelemtudás életszervező elvként működik, olyan tudás, mely a megélhetéshez szükséges javak elérését, a bőséges termést segíti elő. A földműveléssel, állattartással, határjárással kapcsolatos hiedelmek inkább a férfiak életét jellemzik. Az állatgyógyításhoz minden gazdaember ért, de kiemelkedő a pásztorok és juhászok hozzáértése. K. M. pásztorként a gazdag növényismeretén kívül nemcsak az állatok, hanem bármely emberi betegségnek gyógymódját tudja: a juhnak halméreglapit adnak; a fentőfű, az erősen finom az embereknek, beléteszed az ágyba s úgy rea kell feküdni. (K. M.)

A női szerepkörhöz, testállapothoz, foglalkozáshoz kapcsolódó hiedelmek külön csoportba sorolhatók. [43] A bábamesterség az egyetlen olyan tevékenység, melyet „a XX. század közepéig mindig nők végeztek.” Idősebb asszonyok feladatköréhez tartozik, „a történeti forrásokban és az etimológiai kutatások adataiban is a bába és az öregasszony szó szinonimaként szerepel.” (Deáky Z. 1999. 47.) A bábasszony/védőnő születésre, gondozásra vonatkozó többlettudása és tapasztalata közösségi státuszt teremt, a falubeliek név szerint ismerik, tudják, kihez kell fordulniuk. [44] A bába szerep a speciális ismeretek mellett kötelezettséggel jár, az újszülöttet és a gyermekágyast egészen az avatásig, keresztelésig gondozni kell: reggel jött az a bábasszony, a kicsikét megferesztette, tisztába tette, münköt lemosott (K. E.); ott ügyesen elintézték, kődökit elvágták, bepólyálták, elrendezték, s akkor jártak füröszteni (B. Z.) A hat hetes átmeneti időszakhoz számos óvó-védő funkciójú hiedelem és szokás fűződik. Legtöbbször a gyermeket otthon, egyedül, esetleg férj vagy szomszédasszony jelenlétében szülik meg, a bábasszony segítő-, gyógyító tevékenységét csupán rendellenes, nehéz szüléseknél veszik igénybe. A falubeli bábák a Gernáth házban, bábaházban foglalatoskodtak, államilag szervezett és támogatott egészségügyi ellátásra a 1980-as évektől volt lehetőség.

Egy-egy specialista életpályája során több szerepet tölt be, speciális tudását gyakran a megélhetését biztosító foglalkozása mellett szerzi meg. A mágikus képességgel való rendelkezése nem föltétlenül jelent jövedelemforrást, jellemző például, hogy a bajok orvoslása nem jár anyagi fizetséggel, a cél az embertársakon való segítség: ez a fizetség, az egészség; legyen egészségük. (L. J.) A hálából kapott adományok, juttatások a hozzáértés és az elismerés visszaigazolói. A közösségben különféle gyógyító specialisták élnek. Utcánként van legalább egy vízvetéshez értő asszony, és szegeletenként az ónöntésnek is van szakértője. A kenőasszonyok zsírral, gyógynövényekből készített olajjal, kenőccsel, gyúrással, masszírozással egyaránt gyógyítanak: ha valakinek a lába kiment vagy a dereka kiment, ő azt azon a részin ahol fájt, addig masszírozta, amíg csakugyan elmúlt (K. I.)

A hiedelemszövegekben az igiző ember rontása mellett a román pap ártó tevékenysége is megjelenik. Alakjának körvonalazódása hiányos, a narratívákban a hozzáfordulás oka és következménye kap jelentőséget. Felkeresése a közösség szempontjából gonoszságnak, bűnös cselekedetnek bizonyul. [45]

4. Következtetések

A dolgozatomban a mágikus tudás és cselekedetek, azok funkcióit és alkalmazási területeit igyekeztem áttekinteni, rendszerezni és elemezni. Az eddig körvonalazottak alapján következtetésként az alábbiak állapíthatók meg:

A beszélgetésekből az derül ki, hogy a mágikus funkciójú tudásanyag és gyakorlat mind a saját tapasztalatok útján, mind a másoktól hallottak révén ismeretes. Az egyénnek a hiedelemképzetekhez, illetve cselekedetekhez való viszonyulását meghatározza a népi vallásosság nézeteinek és az egyházi hivatalos álláspontoknak az összefonódása. Az egyéni értelmezések szerint a mágikus eljáráshoz való viszonyulás (legalább) kétféle: vagy a maga természetességével, a mindennapi élet részeként folyamatosan használatban van, vagy az egyházi értelmezést követve elutasítóan fordulnak felé.

A hiedelemcselekvések irányultságuktól függően egyfajta tipológiai rendszerbe – megelőző, megszerző, gyógyító, rontó, jósló – sorolhatóak be. A csoportok kialakítása objektív megközelítésű, mert a típusok között nincs éles határvonal, a narratívákban a beszélők szubjektív nézőpontja érvényesül.

Alkalmazásukat tekintve a mágikus eljárások különböző élethelyzetekben aktivizálódnak. Leggyakrabban a mindennapi élet céljait (haszon gyarapítása, bő termés biztosítása, szerencse megtartása, egészség megőrzése) szolgálják, de megjelennek a kritikus helyzetben véghezvitt mágikus cselekedetek (betegség, rontás elhárítása, veszteség visszaszerzése), és a racionális úton nem elérhető célokhoz kapcsolódó gyakorlatok (szerelmi varázslás) is.

Az egyének hiedelme az életkoruk függvényében, az idő előrehaladtával változik. A hiedelemképzetek és cselekvések elsajátítása folyamatos áthagyományozódáson, generációk közötti kapcsolattartáson alapszik. Az életszakaszokhoz, akárcsak az emberélet fordulóihoz számos hiedelem kapcsolódik, így a gyermekkorból a felnőttkorba való átlépés a mágikus cselekedetekhez való viszonyulás átalakulását eredményezi. Az öregkorra jellemző tapasztalati és speciális többlettudás a közösségen belül státust és presztízst jelent.

Amint a Bevezetőben körvonalazott társadalomkép mutatja, az állami intézményrendszerek a szocializmus alatt, az ingázás, a migráció, a médiahasználat a rendszerváltást követően alakultak ki. Bár e korszak nagy hatással volt a csíkszentsimoni társadalomra, az idős korosztály a visszakapott területek tulajdonosaként nem szakadt el a földművelő életformától. Megtartotta foglalkozását és a mindennapi életre, az állattartásra, állatgyógyításra, a fölművelésre, a határjárásra, a gazdálkodásra vonatkozó hiedelemtudását. Az aktív hiedelmei speciális szerepekhez kapcsolódnak, fenntartva a gyógyító, rontó, jósló tevékenységének igényét.

Az életforma átalakulásával a hiedelem státusa is megváltozik. A mágikus tudásanyag ismert, de a mágikus cselekedet nem olyan gyakorisággal vagy éppen nincs használatban, mert ezen hiedelmek mindössze néhány hagyományos területen maradtak meg. Az életvitel új területeihez – közlekedés, médiahasználat, szabadidő – kapcsolódó ismeretek nem integrálódnak a hiedelmen alapuló világképbe.

Jegyzetek

[1] 2013-ban egy vallásilag homogén faluban, Csíkszentsimonban a közösségi emlékezet keretében áthagyományozódó imák és ráolvasó szövegek áttekintésével és értelmezésével foglalkoztam. Dr. Keszeg Vilmos egyetemi professzor irányításával a rituális szövegmondás alkalmait és funkcióit, a közösségi és az egyéni szakrális kommunikációt tanulmányoztam.

[2] Lásd: Adatközlők jegyzéke. Amint a táblázat mutatja, a megkérdezettek többsége nyugdíjas. Az idős korosztály mint korcsoport kiválasztását a későbbiek során indoklom.

[3] Az öt alkalommal – 2013. november 29., 30., december 1., 20., 21. – rögzített hanganyag az adatközlők nevének betűrendjében szerepel. Lásd: Adattár.

[4] A reprezentáció a szemiotika fogalomtárából került forgalomba, mint valóságról kialakított kép, mely az eseményeket vagy egy fiktív valóságot jelenít meg. Bővebben lásd: Keszeg V. 2013. 25.

[5] A 2011-es romániai népszámlálás hivatalos honlapja: http://www.recensamantromania.ro/wp-content/uploads/2012/08/TS8.pdf (2014. április 27.)

[6] „Mely évben egy csikszentkirályon megkötött szerződés tanúi között említik „a szentsimoni scholamester Lőrincz Diákot”. Csóg S. 1998. 4.

[7] Amint egy házvásárlási szerződésből kiderül, 1684-ben Balogh János volt az oskolamester. Egy 1700-as pertörlési irat Gábor Deák uram szolgálatát említi, majd 1803-ban Tóth Mihály volt a tanítómester. Az oktatás a háború ideje alatt sem szünetelt. Az 1932 és 1935 közötti időszakban két iskola, egy felekezeti és egy állami iskola működéséről tudunk. Csóg S. 1998. 5–6.

[8] A korabeli híradások szerint az országban itt használták fel először a nagy keményítő mennyiséget tartalmazó burgonyahéjat szesz előállítására.

[9] Turai Tünde a szocializmus széles hatáskörű következményeit vizsgálva írja, hogy az ideológia „nemcsak az egyes aspektusokba való módosulást foglalta magába, hanem egészen új embert eredményezett; valamennyi tagjától a szocialista ember eszményével való azonosulást várta el”, s így nem csoda, ha „a mezőgazdasági munka elveszítette korábbi státusát, lecsúszott a ranglétrán.” Turai T. 2004. 25–32.

[10] Lásd: Tánczos V. 1999. 245.

[11] A mágia meghatározása koronként és kutatónként változik. James Frazer szerint a mágia vallás előtti tudatforma, illetve a vallás legegyszerűbb formája. Sir Edward Taylor az animizmus megjelenése után következő második lépcsőfokként értelmezi. Bronislaw Malinowski, az antropológiai funkcionalizmus megalapítója, felülírja a mágia–vallás–tudomány egymást követő fejlődési fokait, és azokat egymással párhuzamos tudásformáknak tekinti. Értelmezésében míg a vallás ontológiai meghatározottságú, az emberi lét alapvető problémáira vonatkozik, addig a mágia speciális, konkrét részletproblémákat old meg. Lásd minderről bővebben: Pócs É. 1990. 643.

[12] „A hiedelem mint értelmezési és mint cselekvési rendszer alkalmazásának legrelevánsabb területe az egyéni életvezetés, a társadalommal, a transzcendenciával és természettel való kapcsolattartás, a test és a háztartás, a gazdaság integrálása, a szerencse, a munkavégzés eredményességének és hasznának biztosítása, a vallásos élet, a mindennapok, az ünnepek és az emberélet fordulóinak rítusai.” Keszeg V. 2013. 14.

[13] A lyukas kő itt mágikus erejű tárgy.

[14] A fokhagyma itt gonoszűző növényként funkcionál, nem egyenértékű a láz esetén alkalmazott fokhagymás ecetes -, vagy fokhagymás cukros tejjel. (Sz. T.)

[15] Pócs Éva írásában úgy fogalmaz, hogy „termékenységkultusznak a közelmúlt történeti antropológiai kutatása -a szót szűken értelmezve- bizonyos transzképességű „termékenységvarázslók” rítusait nevezni, amelyeket egy feltételezett európai samanizmus hagyatékaként értelmez. Tágabb értelemben a termékenységkultusz az agrártársadalmak olyan kultuszát, rítusát jeleni, amely a növényi termékenységet van hivatva mágiával vagy vallásos rítusokkal biztosítani.” Pócs É. 2004. 24.

[16] K. E. a lokális közösség életében a gabonakerülés specialistájának szerepét tölti be. Szövegtudása az eddigi gyűjtés viszonylatában invariánsnak bizonyul.

[17] A katolikus vallásban a „keresztség az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz.” http://lexikon.katolikus.hu/K/keresztség.html (2014. április 27. ) A rituális megtisztulás szakrális térben, előírások alapján történik: meg kellett kerülje a beteg asszony a babájával az oltárt, vagy ha az oltár hátához nem tudott bémenni, akkor a templomot; háromszor meg kellett a babával kerülje. (B. Z.)

[18] A tiltás formájában hagyományozott hiedelem célja, hogy a negatív feltétel révén a mágia sikeres működését biztosítsa. Pócs É. 1990. 661.

[19] Csupán szubjektív nézőpontok alapján tekinthetjük egyértelműen produktív mágiának, mert a kárt elszenvedő szempontjából rontásesetként értelmeződik.

[20] Lásd: Pócs É. 1990. 681.

[21] Az érintkezéses vagy szimpatetikus mágia alapelve, hogy a tárgyak a szétválasztás után is hatnak egymásra. Pócs É. 1990. 644.

[22] A hargitai megyei Küküllőkeményfalva ember és állatgyógyászatát vizsgálva Csergő Bálint is úgy véli, hogy a helybéliek „a betegségek okait egyes esetekben a népi hitvilágba sorolható módon magyarázták (megátkozás), máskor összefonódott a racionális és irracionális gyógymód (vízvetés).” Csergő B. 1992. 60.

[23] Ráolvasás betegségre: – Sohase látlak többet, menj a csatorna vízivel! (K. E.)

[24] Pócs Éva a népi gyógyítás és a néphit kutatásának határterületeiről írt munkájában megkülönbözteti a mágia hagyományos cselekvéseit (pl. szemverésre vízvetés), a hagyományosan mágikusnak számító tárgyakat (pl. szentelt tárgyak), a mágia hagyományos kísérőelemeit (pl. gesztusok) és a mágia nem mágikus cselekvéseit és eszközeit. Pócs É. 1979. 66.

[25] Antalné Tankó Mária fogalomértelmezése szerint „a gyógynövények azok a növények, melyeknek hatóanyagát, illetve kívánt illóolaját felhasználjuk valamely betegség kezelésére.” Antalné M. 2003. 275. Az interjúkból az derül ki, hogy falubeliek használják a természet adta lehetőségeket, ismerik a környezetükben élő gyógynövények megnevezését és felhasználási módját. Egészségügyi probléma esetén a kémiai anyagokat elutasítva vagy azok pótlásaként gyógynövényekkel kezelik a betegségeket. Felhasználási módjukat tekintve tea (kukjzalapi, Jézuszíve virága, cickafarok, Istengyümölcse), borogatás (bőrre helyezett forró sültpityóka, faggyass vagy sós tejbe áztatott ruhadarab), fürdő (mezei zsúrló), kenőcs (szappan, szurok és lenmag összefőzése a kelésre) formájában egyaránt használatosak.

[26] A szakirodalom epikus ráolvasásnak nevezi ha „egy múltban lezajlott szerencsés kimenetelű eseményt mondanak el példaként, azért, hogy a mágia éppen aktuális célját ugyanolyan sikeresen elérjék.” Pócs É. 1990. 656.

[27] A specialista eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy csupán egy esetben volt a nyökögés az ijedség tünete.

[28] Az édesanya megfigyelései fiának állapotáról: Az úgy volt, hogy délután, ha eltalált aludni vagy éjjel es volt, hogy felébred, ki volt rekedve az esze. (S. L.)

[29] P. E. testvérének halálát az állattól való hirtelen támadó félelem okozta: a húgom szegényke meghalt, ő hét évvel kisebb volt, mint én, s azt mondták, hogy megijedt a kakastól, de azt úgy tudták meg, hogy volt nálunk egy T.-né, cigányné, s azzal ónt öntettek, s abból egy kakas jött ki.

[30] M. G. specialistaként az ónöntés más gyakorlatát és szöveganyagát használja: Ott kijönnek a formák, hogy mitől jedett meg, s ezt kilencszer kell: a két vállára, a mejjére, a hátára, a hargasinára, a derekára, így végig kilencszer ezt meg kell olvasztani, s azalatt végig imádkozni kell; legtöbbet imádkozni kell, s elutasítani, hogy menjen a kemény kősziklákról, ahol kereszteletlen gyermekek laknak, vakaróperecet nem kapnak, Isten fizessét nem kapnak, pü-pü eltávozzon az ő betegsége s a jedsége. Ezt kell mondani.

[31] A megcsináltatás a megkérdezettek szóhasználatában a rontás különféle módozatait jelöli.

[32] A történetekben nincs külön választva a családot is alapít(hat)ó román pap és a nőtlenséget fogadó kaluger szerzetes alakja, a hangsúly sokkal inkább az ortodox vallás által közvetített mágikus gyakorlaton és hatáson van.

[33] A kimondott szó erejébe vetett hiten alapulva kezdetei rokonságot mutatnak a pozitív kívánságot tartalmazó áldással, valamint a ráolvasással és imával. Lásd: Albert E. 2011.

[34] Egyházi viszonylatban „az értelmes teremtményekre mondott átok bűn a szeretet és igazságosság ellen; ha gyűlöletből fakad, halálos bűn, de az ördögre, minden jó ellenségére mondott átok megengedett.” Ez utóbbi liturgikus formája az ördögűzés. Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/K/keresztség.html (2014. január 19.) A megszállottság és ördögűzés motívuma K. I. említésében: Hát, akit a gonosz megszállt, azt mondták, hogy paphoz mentek. A pap szentelt vízzel oldotta fel. Hát, hogy aztán házhoz ment-e, vagy ott a templomnál, azt nem tudom, de ez így hallottam én.

[35] K. I. szerint, aki sokat kárimkodik, azzal a gonosz van, a gonosz erőt fogott rajta. A. R. értelmezésében a csúnyán beszélőt a jó Isten megbünteti, és ezzel magyarázható Ö. súlyos balesete is.

[36] A jóslástechnikákról lásd bővebben: Keszeg V. 2003. 102–146.

[37] A faluban 1995 óta működik gyógyszertár, orvosságot azelőtt a szomszédos faluból, Csíkszentimréről lehetett beszerezni.

[38] Sz. M. visszaemlékezik fiatal korára, amikor a gyógyító módszert parancsra teljesíti, és meglepődve veszi tudomásul, hogy a fökön doktor nélkül is elmúlik: Mámá egy kankós pálcával reám ütött, s: – Csináld meg – azt mondja –, ha én parancsoltam. Nekem azután nincsen, nekem az ujjamról eltűnt, de ilyen nagy bog volt, mint a hüvelykujjam, mint egy jó mogyoró. Mámá velem elásatta, a pálcával állott mellett, hogy mondjam az imádságot, s ennyi vót az egész. El van múlva.

[39] P. E. narratívájában összemosódik a halott visszajáró lelkének szellemként való megjelenése és a gyermekijesztő vasmacska képe.

[40] Csonka-Takács Eszter a tisztáltalan állapot társadalmi konvenciók által meghatározott, nem mindennapi jellegét hangsúlyozza, „ez az erő veszélyes, tehát aki a birtokában van, az veszélyessé válik, de maga is veszélyben forog, mert védtelen az ilyenkor aktivizálódó természetfeletti hatalmakkal szemben.” Csonka-T. T. 1999. 267.

[41] Hamar Anna Az öregek néprajzi kutatásának szempontjai című írásában az öregkor meghatározásának problematikáját vizsgálja. Bár a társadalomtudományok a statisztikai módszer használatára alapozva az öregkor kezdetét a nyugdíjkorhatárhoz kötik, az öregséget a parasztságnál nem az évek, hanem a munkához való viszony határozta meg. Az öregeket konkrét társadalmi réteghez tartózóknak a társadalmi struktúrával foglalkozó szakterület, a szociológia tekinti. Lásd bővebben: Hamar A. 1982. 664–665.

[42] „A kollektivizálás kétszeres csapás volt a parasztságra nézve: megfosztotta vagyonától és kivette kezéből a munka fölötti kontrollt.” Turai T. 2004. 48.

[43] „A nők és férfiak hiedelmei közötti különbségek a biológiai sajátosságokból, sajátos munkavégzésükből, valamint a családon és társadalmon belüli szerepükből fakadnak.” A nemek és hiedelmek összefüggésének vizsgálatáról lásd bővebben: Keszeg V. 2013. 223–226.

[44] A néprajzi szakirodalomban megkülönböztetett kategóriák – paraszt-, cédulás-, okleveles bába – közül a helyi társadalomban működő asszonyok a parasztbábák csoportjához tartoznak. E három kategória részletesebb leírását lásd: Deáky Z. 1999. 51–53.

[45] Keszeg Vilmos az Erdélyi Mezőségen vizsgálta meg a román pap alakját és hiedelemkörét, esetelemzésében a hiedelemkör morfológiáját, biológiáját és a szövegek tipológiáját ismerteti. Lásd: Keszeg V. 1999. 69–102.

[« tartalom ]

Felhasznált irodalom

ALBERT Ernő
2011 Átok (tematikus szócikk). In Bárdi Nándor (koord.): Romániai Magyar Lexikon. Művelődéstörténet. Transindex – Jakabffy Elemér Alapítvány. 2011-06-01. [Elektronikus elérhetősége] (utolsó megtekintés időpontja: 2014. április 27.)]

ANTALNÉ TANKÓ Mária
2003 Gyimes-völgyi csángó népi gyógyászat. Európai Folklór Intézet – L'Harmattan, Budapest.

CSERGŐ Bálint
1992 Népi gyógyítás Küküllőkeményfalván. In Keszeg Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 1. Kolozsvár, 60–77.

CSONKA TAKÁCS Eszter
1999 Női tisztáltalansági tabuk a magyar néphitben. In Küllős Imola (szerk.): Hagyományos női szerepek. Nők a populáris kultúrában és a folklórban. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest

CSÓG Samu
1998 EMLÉKKÖNYV. A csíkszentsimoni oktatás első írásos emlékének 400 éves évfordulójára. Szentsimoni Szeszkeményítő R.T. Nyomdájában

DEÁKY Zita
1999 Egy női szerep közösségi feladatai és egyéni lehetőségei a bábamesterség tükrében. In Küllős Imola (szerk.): Hagyományos női szerepek. Nők a populáris kultúrában és a folklórban. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest

HAMAR Anna
1982 Az öregek néprajzi kutatásának szempontjai. Debrecen

KESZEG Vilmos
1999 Nők a nemiségen innen és túl. In Küllős Imola (szerk.): Hagyományos női szerepek. Nők a populáris kultúrában és a folklórban. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest
2013 Hiedelmek, narratívumok, stratégiák. Egyetemi jegyzet. (Néprajzi egyetemi jegyzetek, 8.) BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék – Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár.

ORBÁN Balázs
1991 Székelyföld leírása. (Első erdélyi kiadás.) Európai Idő Kiadó – Eurid Kft, Sepsiszentgyörgy. [Eredeti: I–VI. 1868–1873 Első Erdélyi kiadás.]

PÓCS Éva
1979 A népi gyógyítás és a néphit kutatásának határesetei. In Antall József – Buzinkay Géza (szerk.): Népi gyógyítás Magyarországon. Orvostörténeti Közlemények, Supplementum 11–12., Medicina, Budapest, 61–75
1980 A falu hiedelemvilágának összetevői. In Szemerkényi Ágnes (szerk.): Nógrádsipek. Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjából. (Néprajzi tanulmányok.) Akadémiai, Budapest, 269–358
1990 Néphit. In Dömötör Tekla (főszerk.), Hoppál Mihály (szerk.): Népszokás, néphit, népi vallásosság. Folklór 3. (Magyar Néprajz, VII.) Akadémiai, Budapest, 527–692. [Elektronikus elérhetősége] (utolsó megtekintés időpontja: 2014. április 27.)]
2004 Szócikkek egy mágiaenciklopédiához. Ethnographia 115. 1–46
2006 Ima (szócikk). In Takács Zoltán: Magyar Néprajzi Lexikon. Digitális kiadás. Hallgatói Információs Központ, Digitális Tankönyvtár. [Elektronikus elérhetősége] (utolsó megtekintés időpontja: 2014. április 27.) Eredeti: In Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon II. (F–Ka). Akadémiai Kiadó, Budapest,1981.]

TÁNCZOS Vilmos
1999 A moldvai archaikus népi imák élettere. In. Uő.: Csapdosó angyal. Moldvai archaikus imádságok és életterük. (Krónika Könyvek.) Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 243−322.

TURAI Tünde
2004 Az életút végén. Szilágyborzási öregek társadalmi helyzetének vizsgálata. KJNT, Kolozsvár

Elektronikus források:

A 2011-es romániai népszámlálás hivatalos honlapja (utolsó megtekintés időpontja: 2014. április 27.)
Magyar Katolikus Lexikon (utolsó megtekintés időpontja: 2014. április 27.)

ADATTÁR

Interjúszövegek

MELLÉKLET

Adatközlők jegyzéke

Szójegyzék

Az Adattárban előforduló tájszavak, kifejezések magyarázatát tartalmazza.

„...hepe-hupa mindenféle…”

Csíkszentsimoni hiedelmek