Tenigl-Takács László
A buddhizmus alaptanításai a szentiratok tükrében
- Basic Buddhist Teachings in the Tipitaka -
1994.
TARTALOM
BEVEZETŐ
ELŐSZÓ
Jelen szöveggyűjtemény a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tankönyve, s eredetileg a „Buddhizmus alaptanításai” tantárgy jegyzeteként készült. A szentiratok tanulmányozása és egybevetése során azonban egyre inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy változtatok eredeti elképzelésemen: az idézeteket olyan módon válogatom össze, hogy azokból bármelyik érdeklődő különösebb előtanulmányok nélkül is átfogó és hiteles képet kapjon a Tanról, amelyet a Buddha és tanítványai éltek és hirdettek. A Buddha tanai egyértelműek, magukért beszélnek, s bízom benne, hogy néhány - európai gondolkodásmódunknak esetleg újszerűen ható - fogalom, szakkifejezés megszokása után az olvasó bele tud helyezkedni a buddhizmus világszemléletébe, és össze tudja azt vetni saját tapasztalataival.
A választott idézetek főleg a Délkelet-Ázsiában, elsősorban Srí Lankán elterjedt théraváda buddhizmus szentirat gyűjteményéből, az úgynevezett „Hármas Kosárból” (Tipitaka) származnak. Ezt a gyűjteményt hagyományosan a buddhizmus legősibb írásbeli emlékének tekintik. Számos része valószínűleg magától a Mestertől származik, akinek szóbeli tanításait a közösség gondosan megőrizte emlékezetében, és továbbadta a szerzetesek újabb és újabb nemzedékének.
A szerzetesközösségek „öreg”-nek (théra) nevezett vezetői, vallási tanítói a Buddha halála utáni évszázadokban kibővítették és továbbfűzték az eredeti beszédeket. Ekkortájt kapcsolták az alapgyűjteményhez az időközben kialakult kolostori irodalom és költészet alkotásait is. A kánon véglegesítése a Kr.e. 3. század közepén megtartott harmadik konzíliumon történt meg, ennek szorgalmazója és pártfogója maga Asóka, India nagy buddhista császára volt. Ekkor alakult ki a Hármas Kosár szerkezete, amely szinte változatlan formában fennmaradt mind a mai napig.
A Buddha közel negyven éven át tanított, ez idő alatt Északkelet-India szinte minden jelentős városában és zarándokhelyén megfordult. A Tan terjesztésébe még a Mester életében bekapcsolódtak legkiválóbb tanítványai, akik továbbadták, esetenként továbbfűzték és magyarázták a Beérkezett tanítását.
Ez az évtizedeken át tartó, sokirányú és kiterjedt tanítói munkásság a magyarázata a théraváda kánon óriási - közel félszáz kötetnyi - terjedelmének. A szövegek mennyisége első pillantásra kedvét szegheti az érdeklődőnek, ám ha mégis belevág, hamar felfedezi a szentiratok számtalan melódiája mögötti egyetlen alapdallamot, a Buddha tanítását.
Ez a dallam nem sokkal a megvilágosodás után, a Mester első prédikációjában, a híres Benáreszi Beszédben csendült fel először. Mind keleten, mind nyugaton szokássá vált a Buddha tanítását a Benáreszi Beszédből és a nem sokkal később Uruvilvában elhangzott Tűzbeszédből kibontani. Ezt a hagyományt én is megtartottam.
A Benáreszi Beszéd a Buddha két alaptanítását foglalja össze, amiket a Mester „Négy Nemes Igazság” és a „Nyolcrétű Nemes Ösvény” formulákkal határozott meg. E két, egymásból következő tanítás lényege így foglalható össze röviden: A létesülés szenvedést jelent. E szenvedés oka a létesülési vágy, létszomj, ami a lényeket a világhoz köti. Ha a létesülési vágy kialszik, megszűnik a szenvedés is. A létesülési vágyat pedig a Nyolcrétű Nemes Ösvény útján, megfelelő belátás, elhatározás, beszéd, magatartás, életmód, törekvés, jelenlét és elmélyedés révén lehet kioltani. Ha a vágy végleg kialszik, akkor a törekvő az elmélyedésben eléri a végső felismerést, kilép a lét körforgatagából, megvalósul az Ellobbanás.
A modern nyugati gondolkodás értékrendszerének tükrében a felületes szemlélet számára úgy tűnhet, hogy a Buddha tanítása a pesszimizmus, sőt a nihilizmus felé hajlik, és érték is ilyen vádak a buddhizmust abban az időben, amikor a Nyugat ismerkedni kezdett a keleti bölcsességgel. A tanítások elmélyültebb vizsgálata alapján azonban kiderül, hogy korántsem pesszimizmusról van szó.
Ha a Buddha tanítását nem csak lexikonok szócikkeiből próbáljuk megérteni, hanem alaposabban megvizsgáljuk egész eszmerendszerét, úgy kiderül, hogy a buddhizmus nem magát a létet tagadja, hanem egy bizonyos értelemben vett létezést vet el. Nem magát az emberi lényt akarja megszüntetni, hanem egy bizonyos, káros tartalmakból összetevődő tudatosságot kíván felszámolni az új, üdvös tartalmakból álló tudatosság megvalósításának útján.
A buddhizmus harmadik alaptanítása, a Függő Keletkezés elve (6. - 7.) vázolja fel azt, hogy milyen a káros tudat-tartalmakba zárt, determinált létezés. E tanítás igen sok fejtörést okoz a nyugati kutatóknak, elsősorban azért, mert a Függő Keletkezés elvében valamiféle rejtett ok-okozati összefüggést feltételeznek. Ez a szemléletmód egyrészt elködösíti a tanítás igazi magvát, másrészt pedig túlságosan is elméleti spekulációknak enged teret, amelyek igen távol állnak a korai buddhizmus „itt és most” szemléletétől. Helyesebb, ha megmaradunk az eredeti tanításnál, s a Függő Keletkezés elvének elemei között a „ha az egyik jelen van, akkor a másik is jelen van” összefüggést feltételezzük. Ebből a nézőpontból kiindulva a Függő Keletkezés elve a következőképpen foglalható össze.
Ha az ember nem-tudásban (8. - 9.) él, vagyis nincs tudatában önnön szabadságának, és csak saját lételemeihez kötözötten képes létezni, akkor testi, nyelvi és tudati síkon késztetései (10.) támadnak arra, hogy érvényre jusson ebben a létezésben. E késztetések csomópontjában kialakul tudat-magja (11.), ami a létezést már csak a „név-alakzat” (12.) kettősségben, vagyis alany-tárgy relációban képes szemlélni. A tárgyvilágra sóvárgó tudat-mag a létet az öt érzékszerv és a gondolkodás alapján hat tartományban éli meg. Ezekben a „tartományokban” történik meg az érzékelés, az alanyi és tárgyi tartalmak folytonos érintkezése. Az ebből keletkező érzetek visszahatnak a folyamat hátterében álló éntudati magra, ami az érzeteket megítéli és kategorizálja. A tapasztalás során az éntudat énképzetté alakul át, (28. - 29.) ez rászokik arra, hogy az érzeteket jónak, rossznak, kellemesnek, kellemetlennek stb. minősítse, és önmagát ebben a minősítésben élje meg. Így alakul ki a létszomj, a tapasztalás szomjazása, ami az énképzetet saját tárgyvilágához köd. Ez a szomj és ragaszkodás olyan erő, amely a tapasztalót újra meg újra a létesülés felé löki. A létesülés azonban a keletkezés és elmúlás, a születés és vénülés-halál törvényeinek alávetett, ezért arra az emberre, aki önmaga biztonságát a tárgyi és tudati tartalmakban keresi, szenvedés, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés vár.
Ha a fentieket összevetjük a Négy Nemes Igazság tanával, úgy egyértelműen kiderül, hogy a Függő Keletkezés elve valójában az első két igazság gondolatmenetét fűzi tovább. Nem tudhatjuk, hogy ez a tanítás ebben a formában hangzott-e el a Buddha szájából. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy a tanítványok későbbi generációjától származik, és afféle „fogalom-leltárnak” tekinthető, amely felsorolja és emlékezetben tartja a Tan legfontosabb tételeit. Akár így van, akár úgy, a Függő Keletkezés elve mindenképpen a buddhizmus tanításának alapköve, az a kiindulópont, aminek felismerése és belátása után a buddhizmus szellemi útja kezdetét veszi.
A Függő Keletkezés elvének legproblémásabb fogalma a név-alakzat. A szentiratok közlése alapján a név-alakzat az éntudatot hordozó lelki-testi kettősségnek tekinthető. Az alakzat fogalmát azonban az anyagi világ megnevezésére is használják. Így alakult ki az a gyakorlat, hogy a fordításokban az „alakzat” kifejezés helyén néhol a „test”, néhol pedig a „forma” vagy „anyagi forma” szavakat találjuk.
A probléma gyökere megint csak a keleti és a modern szemléletmód közötti különbségben keresendő. A nyugati kultúra emberének magától értetődő az a látásmód, amely az érzékeléssel átszőtt fizikai test és a „külvilág” között éles határt von, vagyis az egyiket „sajátnak”, a másikat pedig „idegennek” tekinti. Ez a határ az ősi kultúrák világlátásában korántsem volt ennyire éles. A természethez közel álló, és azzal szerves kapcsolatban élő ember világszemléletében újra meg újra tudatosul az a tény, hogy teste az őt körülvevő lételemekből épül fel, azok éltetik, és halála után azokba száll vissza. Ez a gondolkodásmód a keleti filozófiai rendszerekbe is beépült, így alakult ki a „test, mint a tudat hordozója” absztrakt fogalom. Ez a fogalom már messze többet jelentett a konkrét, fizikai testnél, mivel bizonyos értelemben testnek, a tapasztaló tudat támasztékának, tekintette a teljes külső világot is (18.).
Ebből a nézőpontból tárul fel a név-alakzat kifejezés igazi jelentése. Ha az alakzat szót tágabb értelemben használjuk, vagyis saját testünkként szemléljük a minket körülvevő anyagi világot, akkor a név-alakzat fogalma is tágabb jelentést nyer. Nemcsak a lélek és test összetartozását fejezi ki, hanem a megismerő tudat, és az annak „táplálékát” képező anyagi formavilág mindig változó viszonyrendszerét is. Annál is inkább jogosult ez az értelmezés, mert ez világít majd rá a buddhizmus etikájának vallásfilozófiai gyökerére, s ennek fényében értelmezhető az a tanítás is, hogy a név-alakzat kettőssége alávetett a sorozatos újraszületéseknek (13.).
Ezzel a gondolattal el is jutottunk az indiai vallásfilozófia legismertebb, legvitatottabb és leginkább félreértelmezett tanításához, az újraszületés tanához (15.), ami a nyugati világban a „lélekvándorlás” tanaként terjedt el.
E kifejezés ugyan nem visz közelebb az eredeti tanítás jelentéséhez, a nyugati gondolkodásmódról azonban sokat elárul.
A név-alakzat kapcsán az imént említést tettünk arról a szemléletmódról, amely a testet individualizált, a külvilággal szemben álló testnek tekinti. Ez a szemléletmód nyilvánvalóan egy hasonló módon kialakult lélekképzetből adódik, amely a legvégső emberi princípiumot a test börtönébe zárt, magányos lélek-monádnak képzeli el. Ebből a gondolkodásmódból adódik a reinkarnáció tanának általánosan elterjedt értelmezése, amely szerint az ember halhatatlan lelke nem pusztul el a testtel együtt, hanem jó és rossz tetteinek megfelelően kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb létformákban újra testet ölt, és folytatja „vándorlását” a tapasztalás világában. Hozzá kell tennünk, ez az elképzelés nem légből kapott. Gyakran maguk a szentiratok is így fogalmaznak, s ez alkotja - első megközelítésben - a hindu és buddhista etika alapját.
Van azonban egy másik buddhista alaptanítás is, ami, úgy tűnik, éles ellentétben áll a lélekvándorlás tanával. Ez pedig a magátlanság tanítása (28. - 29. -30.), a maradandó lélek-szubsztancia - főleg a maradandó énség vagy személyiség - tagadásának tétele. A szentiratok számos helyen hosszasan taglalják azt, hogy az emberi lényt alkotó testi és tudati összetevők mulandóak, magátlanok, illuzórikusak, és az újraszületések körforgásához éppen az a tévképzet vezet, hogy létezik valamiféle lélek-princípium, önazonosság, ami fennállt a mostani születés előtt, és fennáll a halál után is (33.). Mi hát az igazság? Azonos-e a mostani személy azzal, aki újra fog születni, vagy pedig különbözik tőle? A Buddha követői többször is feltették ezt a kérdést, és ő így válaszolt: azonos is, meg nem is, sem azonos, sem nem azonos.
Ha nem elégszünk meg a szokásos misztikus közhelyekkel, és mélyebben akarjuk megérteni az újraszületésekről szóló tanítást, úgy első lépésben fel kell tennünk a következő alapvető kérdést: ki vagyok, honnan lettem, mivé leszek tetteim által? A személyiségről, énségről szóló tanításokból egyértelműen kiderül, hogy a buddhizmus az emberi lényt nem egy véglegessé rögzült struktúrának, hanem az összetevők folytonosan változó viszonyrendszerében megtestesülő megismerési folyamatnak tekinti. Olyan, sorozatos tudatosulási pontoknak, amelyek köré újra meg újra összerendeződnek a különböző sűrűségű, anyagi és tudati természetű lételemek, megalkotva ezzel a tapasztaló lény testi-lelki struktúráját és „külső” világát (24.). Joggal vethető fel, hogy ez a gondolat inkább kiüresíti, mintsem megválaszolja a „ki vagyok én?” problémáját, hiszen ebből a nézőpontból az individuum azonosságának és nem azonosságának kérdése, nem hogy két testet öltésen, de még egyetlen élet tartamán belül sem válaszolható meg egyértelműen (14.). Így igaz. A módszer azonban magától a Buddhától származik, s lehet, hogy éppen ebben az irányban kell keresnünk a választ.
Ha egymásra vetítve szemléljük a magátlanság tételét és a reinkarnáció tanát, úgy az újraszületésről szóló tanítás kiemelhető a szokásos, lapos moralizálás síkjáról, és feltárul a buddhista tanítás alapeszméje: Létezésünk nem merül ki egy individuumnak saját tárgyvilágával folytatott játszmájában, hanem olyan, egyetemes érvényű, tudatosulási pillanatok, felvillanások és inkarnációk sorozataként is megélhető, amelyben tértől és időtől függetlenül a lét minden ténye újra meg újra tükröződik. Ha valóban megértjük és elsajátítjuk ezt az individualitáson túli nézőpontot, úgy a következő, „száraz” tényre szűkülnek az újraszületések tanáról alkotott, gazdag és vonzó fantazmagóriák: Eme születés előtt is volt, eme születés után is lesz létezés. Ez lehet függőségnek kiszolgáltatott, és lehet szabad. A két irány adott, csakis a mostani pillanaton múlik, hogy merre forduljon a megismerés.
A magátlanság eszméje magyarázza a buddhista filozófia sajátos lételméleti rendszerét is, ami a valóságot nem szokásos módon, az anyagi és szellemi szféra merev kettősségeként, hanem a „léthalmazoknak” a szubtilistól a tárgyi síkok felé sűrűsödő „oldataként” szemléli (17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22. - 23.). A „halmaz” kifejezés helyén a fordításokban gyakran a „csoport” szót találjuk. Ennek az az oka, hogy a szentiratok kanonizálása után kialakult buddhista skolasztika az eredeti tanításból egy sajátos - gyakorlati célokra kiválóan alkalmas - kategória-táblázatot alkotott, amibe be lehetett sorolni a tapasztalás összes, tárgyi és tudati természetű jelenségét. Így alakult ki az a világkép, ami a létet az alakzatok (18.), az érzetek (19.), az ismeretek, az indíttatások vagy akarati késztetések (20.) és tudatosulási pillanatok (21.) halmazainak összességeként fogta fel.
Van azonban a halmazok tanának egy másik, még a Buddha idejéből származó értelmezése is. Eszerint az öt léthalmaz szervesen összetartozó elemei valójában egy öt szakaszra bontott megismerési folyamatot írnak le: az alakzat (érzékszervileg tapasztalt tárgy) érzetet vált ki a tapasztalóból, aki a benyomást korábbi tapasztalásai alapján felismeri, azonosítja; a felismert tárgy iránt késztetései támadnak, majd végül mintegy tudomásul veszi az önmaga és a minősített tárgy közötti kapcsolatot (23., 27.).
A fentiekben vázolt folyamat a buddhista filozófiában messze többet jelent a tudat működésének leírásánál. A buddhizmus magát a tapasztaló lényt is ilyen tudatfolyamatok összességének tekinti (24.). Ennek a szemléletmódnak tükrében a lélekvándorlás tanítása semmiképpen sem merülhet ki abban az elképzelésben, hogy egy bűnökkel terhelt és erényekkel kitüntetett lélek-monád vándorol születésről születésre az „égi törvényszék” ítélete alapján. Jogosultabb az az értelmezés, hogy az alanyi és tárgyi lét - buddhista szóhasználattal a név-alakzat - reláció-halmazának tudat-tartalmai rendeződnek össze újra meg újra egy mindig megújuló megismerési pillanatban (13. - 14.).
Ennek a látásmódnak a megértése és elsajátítása azért is nélkülözhetetlen a buddhizmust mélyebben megismerni kívánó, esetleg gyakorolni akaró, törekvő számára, mert enélkül értelmét veszíti, vagy felszínes moralizálássá sekélyesedik a buddhizmus bölcs és mélyen életigenlő etikája is. A buddhizmus erkölcsi előírásainak szembetűnő sajátossága az, hogy a morális követelmények nem egy magasabb hatalom, istenség parancsolatai, nem is pusztán „jócselekedet-zsetonok”, amiket egy újabb születésben boldogságos élményekre lehet beváltani, hanem elmélyült világlátásból, a „megfelelő belátásból” születnek, és ezt a belátást mélyítik tovább (36.). Talán nem is igényel különösebb magyarázatot, hogy abban a világszemléletben, amely a létet megismerési pillanatok újra meg újra összefonódó, pókháló-finomságú szövetének tekinti, kézzelfogható, magát a megismerési folyamatot elősegítő gyakorlati célja és haszna van az olyan erkölcsi kötelmeknek, mint az élet tisztelete és megóvása, a nincstelenség, az igazsághoz való hűség, a lemondás és a tiszta tudatosság fegyelme (35.).
Van azonban a buddhista etikának egy másik sajátos vonása is, mégpedig az, hogy mindig közvetlen célt szolgál, az elmélyedés, a megszabadulás, az Ellobbanás célját (37.). Így rajzolódik ki előttünk a Tan három oszlopon nyugvó épületének teljes képe: a bölcsességből születő belátás elmélyült és megtisztult magatartásra kötelez, ez a magatartásmód pedig elmélyít egy még bölcsebb, letisztultabb megismerés felé (5.).
Ezért a helyesen értelmezett buddhista etika szempontjából célravezetőbb „káros és üdvös” tudat-tartalmakról, mint bűnökről és erényekről beszélni (37.,41. - 42. - 43. - 44. - 45.). A szövegek több helyen is kifejtik, hogy az erkölcstelen magatartás, mint olyan, csupán következmény, ami káros gyökér-okokra vezethető vissza (41.). A három káros gyökérokot, a megkívánást, a gyűlöletet és az elvakultságot pedig magával a determinált létezés alapját kénező nem-tudással azonosítják a későbbi kommentárok. Ennek megfelelően erkölcsön, üdvös tartalomnak az a magatartásforma számít, ami megszünteti a nem-tudást, megismeréshez, megtapasztaláshoz és a megtapasztalt iránti ragaszkodás kialvásához vezet.
Ezért, ha a buddhista etika oldaláról közelítjük meg a jó és rossz tetteket, úgy a morális vétség vagy erény fogalma lételméleti és pszichológiai aspektusból is értelmezhető. A buddhizmus „eredet-elméletében” a cselekvő személv tárgyi világa önnön tudat-magjából bomlik ki (11.), ezért tettei mindig önnön létezésének határain belül maradnak, visszahatnak rá, új és új elemekkel gazdagítják saját létezéséhez fűződő viszonyának színskálását. Az etika pszichológiai értelmezésében pedig a „jó és rossz” tettek a megtapasztalt tudat-tartalmakhoz való ragaszkodás (17.) vagy a megismert tartalmaktól való visszahúzódás, szabadulás irányaként (29. - 30. - 31.) fogalmazhatók meg.
A vágyvilágba kötöttségből az abszolút szabadság felé nyíló megismerés eszméje képezi a buddhizmus meditációs gyakorlatának alapját is. Ennek kiindulópontja - mint már említettük - a megfelelő belátáson alapuló, és minden pillanatban, a tudatfolyamatokban is alkalmazott etikus magatartás, aminek állandó gyakorlása a „parancsolatok” mechanikus betartását folyamatos éber jelenlétté mélyíti el (49. - 50.). Ennek során megszűnnek a szenvedés tüzét szító, a létformákba és tudatállapotokba belekötő, káros tartalmak (44.), és feltárul a szabadulás iránya.
Az éberen és céltudatosan alkalmazott erkölcsös magatartás alapjaiban változtatja meg a gyakorló létszemléletét, s ezzel magát a létet is. A tapasztalt világ iránti szeretet, türelem, igénytelenség, alázat és érintetlenség kioltja azt a vélekedést, hogy létezik valamiféle énség, személyiség, amely a megismerési pillanatokat összefűzi, amely kisajátíthatja, birtokolhatja és önös érdekei szerint megítélheti tartalmait (29. - 30. - 31.).
A vágyak és viszolygások, bűnök és erények hálójába gabalyodott énség feloldódása után a tudat a letisztult, derűs, figyelmes jelenlét boldog állapotába kerül, s itt már a ragaszkodásból születő érzelmektől és indulatoktól mentesen képes értelmezni a felmerülő tudat-tartalmakat. Ezt az állapotot nevezik a szentiratok az elmélyedés első fokozatának. Ez az eloldódási folyamat határozza meg a további, egyre magasabb és szubtilisabb meditációs állapotok irányát, s miután minden, még konkrétumokhoz köthető tudat-tényező kialszik, megvalósul a káros tudat-tartalmak végső Ellobbanása, a nirvána (51. - 52.,54.).
A Buddha tanítási módszerének szembetűnő sajátossága, hogy az úgynevezett „végső” kérdésekre hallgatással vagy kitérő válasszal felelt (34.). Ez a szavakon túli átadás olyan erős hatást gyakorolt a tanítványokra, hogy jó ideig a Mester halála után is szokás maradt a metafizikai spekulációk és mágikus praktikák elvetése. Durva félreértés lenne azonban azt feltételezni, hogy a buddhista vallásfilozófia megmarad az empíria síkján, és tagadja az anyagi világ fölötti síkok létezését. Tüzetesebb vizsgálat után egyértelműen kiderül, hogy a Tan minden elemében a legvalóságosabb, gyakorlati metafizika, amire a Mester egy sajátos, a tagadás elvére épített gondolati struktúrával mutatott rá (54.). Nem az Ottanit próbálta meg Innen magyarázni, hanem az Innen Odaát vezető út fontosságát hangsúlyozta szüntelenül 55.).
Ezért helyesebb talán, ha a nirvána sokat vitatott kérdésére nem a szokásos, elhibázott módon próbáljuk megadni a választ, vagyis nem azt kutatjuk, hogy milyen a nirvána állapota. Célravezetőbb, ha megmaradunk a szó eredeti jelentésénél, és azt vizsgáljuk meg, hogy minek az ellobbanását is jelenti. Ezzel a gondolattal vissza is kanyarodtunk a buddhizmus alapeszméjéhez, a belőlünk fakadó, és létünket újra meg újra lángra gyújtó szenvedés tételéhez (2.).
Tenigl-Takács László
Uszó, 1993. Július
[« tartalom ]
A Benáreszi Beszéd
MV 1. 6.
… - Koldusok! Két végletet kell elkerülnie annak, aki elhagyta a világi életet. Melyik ez a kettő? Az egyik az, ami elvész az örömökben és az örömök élvezetében: ez hitvány, alantas, szellemtelen, nemtelen, és romlásra visz. A másik az, ami elvész az önsanyargatásban: ez szenvedéstéli, nemtelen, és ugyancsak romlásba visz. A Beérkezett elkerülte ezt a két végletet, és megtalálta a középutat, ami belátáshoz, felismeréshez, megnyugváshoz, bölcsességhez, megvilágosodáshoz és Ellobbanáshoz vezet.
Mi hát a középút, amit a Beérkezett a két végletet elkerülve megtalált, ami belátáshoz, felismeréshez, megnyugváshoz, bölcsességhez, megvilágosodáshoz és Ellobbanáshoz vezet? Ez a Nyolcrétű Nemes Ösvény: vagyis a megfelelő belátás, a megfelelő elhatározás, a megfelelő beszéd, a megfelelő magatartás, a megfelelő életmód, a megfelelő törekvés, a megfelelő jelenlét és a megfelelő elmélyedés. Koldusok, ez az a középút, amit a Beérkezett a két végletet elkerülve megtalált, ami rálátáshoz, felismeréshez, megnyugváshoz, bölcsességhez, megvilágosodáshoz és Ellobbanáshoz vezet.
Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Nemes Igazsága: a születés szenvedés, a vénülés szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, nem-kedvessel együtt lenni szenvedés, kedvestől elválasztva lenni szenvedés, a vágyottat el nem érni szenvedés, röviden szólva: szenvedés ragaszkodni a lét öt halmazához.
Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Okának Nemes Igazsága: a szenvedés oka a létszomj, ami élvezkedve és vágyakozva emitt és amott örömét leli, a gyönyör szomjazása, a létesülés szomjazása, az elmúlás szomjazása.
Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága: a szenvedés megszűnéséhez a létszomjnak a teljes vágytalansággal való kioltása, feladása, eltávolítása, távoltartása, kiküszöbölése vezet.
Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága: ez a Nyolcrétű Nemes Ösvény, vagyis a megfelelő belátás, a megfelelő elhatározás, a megfelelő beszéd, a megfelelő magatartás, a megfelelő életmód, a megfelelő törekvés, a megfelelő jelenlét és a megfelelő elmélyedés…
[Lásd még SN 56.11]
[« tartalom ]
A Tűzbeszéd
MV 1. 21.
… - Lángban áll minden, ó, koldusok! S mi az, mi lángban áll?
Lángban áll a szem, lángban állnak az alakzatok, lángban áll a látó tudat, lángban áll a látás, lángban állnak a látásérzetek, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok!
Lángban áll a fül, lángban állnak a hangok, lángban áll a halló tudat, lángban áll a hallás, lángban állnak a hallásérzetek, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok!
Lángban áll az orr, lángban állnak a szagok, lángban áll a szagló tudat, lángban áll a szaglás, lángban állnak a szagérzetek, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok!
Lángban áll a nyelv, lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlelő tudat, lángban áll az ízlelés, lángban állnak az ízérzetek, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok!
Lángban áll a test, lángban állnak a tapintott tárgyak, lángban áll a tapintó tudat, lángban áll a tapintás, lángban állnak a tapintásérzetek, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok'
Lángban áll a gondolkodás, lángban állnak annak tartalmai, lángban áll a gondolkodó tudat, lángban áll a gondolkodás, lángban állnak a gondolatok, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedéstéliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok!
Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor a szemtől, elfordul az alakzatoktól, elfordul a látó tudattól, elfordul a látástól, elfordul a látásérzetektől, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.
Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor a fültől, elfordul a hangoktól, elfordul a halló tudattól, elfordul a hallástól, elfordul a hangérzetektől, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.
Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor az orrtól, elfordul a szagoktól, elfordul a szagló tudattól, elfordul a szaglástól, elfordul a szagérzetektől, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.
Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor a nyelvtől, elfordul az ízektől, elfordul az ízlelő tudattól, elfordul az ízleléstől, elfordul az ízérzetektől, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.
Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor a testtől, elfordul a tapintott tárgyaktól, elfordul a tapintó tudattól, elfordul a tapintástól, elfordul a tapintásérzetektől, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.
Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor a gondolkodástól, elfordul annak tartalmaitól, elfordul a gondolkodó tudattól, elfordul a gondolkodástól, elfordul a gondolatoktól, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.
Ha mindettől elfordul, akkor eloldódik a vágytól. A vágytól eloldott megszabadul. A megszabadult tudatára ébred: megszabadultam vége a születésnek, a szent út véget ért, a mű bevégeztetett, a földi világba nincs több visszatérés…
[Lásd még: SN 35.28]
[« tartalom ]
A Négy Nemes Igaság definíciója
MN 141.
… - Mi hát a Négy Nemes Igazság? A Szenvedés Nemes Igazsága, a Szenvedés Okának Nemes Igazsága, a Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága, a Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága.
Mi hát a Szenvedés Nemes Igazsága, ó, koldusok? A születés szenvedés, a vénülés szenvedés, a halál szenvedés, a gond szenvedés, a panasz szenvedés, a fájdalom szenvedés, a szomorúság szenvedés, a csüggedés szenvedés, a vágyottat el nem érni szenvedés. Röviden szólva: szenvedés ragaszkodni a lét öt halmazához.
Mi hát a születés, ó koldusok? Bármiféle élőlény fogantatása, keletkezése, kialakulása, sarjadzása, részeinek kifejlődése; érzékelésének kiépülése jelenti a születést, ó koldusok.
Mi hát a vénülés, ó koldusok? Bármiféle élőlény öregedése, elaggása, foghullása, megőszülése, ráncosodása, elgyengülése, érzékeinek leépülése jelenti a vénülést, ó koldusok.
Mi hát a halál, ó koldusok? Bármiféle élőlény elmúlása, elhullása, szétbomlása, eltűnése, halála, pusztulása, idejének letelte, részeinek szétesése, tetemének nyugalomba helyezése jelenti a halált, ó koldusok.
Mi hát a gond, ó koldusok? A bármiféle veszteség, bármiféle sorscsapás miatti belső gond és aggodalom jelenti a gondot, ó koldusok.
Mi hát a panasz, ó koldusok? A bármiféle veszteség, bármiféle sorscsapás miatti panasz, panaszkodás, jajszó, jajgatás és siránkozás jelenti a panaszt, ó koldusok.
Mi hát a fájdalom, ó koldusok? A testi fájdalom, a kellemetlen testi érzet, a testi érzékelésből adódó fájdalom és kellemetlen érzet jelenti a fájdalmat, ó koldusok.
Mi hát a szomorúság, ó koldusok? A lelki fájdalom, a kellemetlen lelki érzet, a gondolkodásból adódó fájdalom és kellemetlen érzet jelenti a szomorúságot, ó koldusok.
Mi hát a csüggedés, ó koldusok? A bármiféle veszteség, bármiféle sorscsapás miatti letörtség, kétség, kétségbeesés jelenti a csüggedést, ó koldusok.
Mit jelent az, hogy a vágyottat el nem érni szenvedés, ó koldusok? A születésnek alávetett lényekben felkél a vágy: bárcsak ne kellene megszületnünk, bárcsak ne várna ránk a születés! Ám ez a vágy nem teljesülhet, s a vágyottat el nem érni szenvedés, ó koldusok. A vénülésnek… betegségnek… halálnak… gondnak… panasznak… fájdalomnak… szomorúságnak… csüggedésnek alávetett lényekben felkél a vágy: bárcsak ne kellene megvénülnünk, megbetegednünk, meghalnunk, gondot, panaszt, fájdalmat elszenvednünk, szomorkodnunk, elcsüggednünk, bárcsak ne várna ránk a vénülés, betegség, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés! Ám ez a vágy nem teljesülhet, s a vágyottat el nem érni szenvedés, ó koldusok.
Mit jelent az, hogy szenvedés ragaszkodni a lét öt halmazához, ó koldusok? A ragaszkodásnak öt halmaza van: az alakzatok halmaza az érzetek halmaza, az ismeretek halmaza, a késztetések halmaza és a tudomások halmaza. Ezekhez ragaszkodni szenvedés, ó koldusok. Így hangzik a Szenvedés Nemes Igazsága, ó koldusok.
Mi hát a Szenvedés Okának Nemes Igazsága, ó koldusok? A szenvedés oka a létszomj, ami élvezkedve és vágyakozva emitt és amott örömét leli, a gyönyör szomjazása, a létesülés szomjazása, az elmúlás szomjazása. Így hangzik a Szenvedés Okának Nemes Igazsága, ó koldusok.
Mi hát a Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága, ó koldusok? A szenvedés megszűnéséhez a létszomjnak a teljes vágytalansággal való kioltása, feladása, eltávolítása, távoltartása és kiküszöbölése vezet, ó koldusok. Így hangzik a Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága, ó koldusok.
Mi hát a Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága, ó koldusok? Ez a Nyolcrétű Nemes Ösvény, vagyis a megfelelő belátás, a megfelelő elhatározás, a megfelelő beszéd, a megfelelő magatartás, a megfelelő életmód, a megfelelő törekvés, a megfelelő jelenlét és a megfelelő elmélyedés.
[Lásd még: MN 141]
[« tartalom ]
A Nyolcrétű Nemes Ösvény definíciója
MN 141.
Mi hát a megfelelő belátás lényege, ó koldusok? Felismerni a szenvedést, felismerni a szenvedés okát, felismerni a szenvedés megszüntetéséhez vezető utat - ezt nevezik megfelelő belátásnak, ó koldusok!
Mi hát a megfelelő elhatározás lényege, ó koldusok? Elhatározni a lemondó életet, elhatározni a gonosz indulatoktól való tartózkodást, elhatározni az ártó szándék elvetését - ezt nevezik megfelelő elhatározásnak, ó koldusok.
Mi hát a megfelelő beszéd lényege, ó koldusok? Tartózkodni a hazugságtól, tartózkodni a becsmérléstől, tartózkodni a durva beszédtől, tartózkodni a fecsegéstől- ezt nevezik megfelelő beszédnek, ó koldusok!
Mi hát a megfelelő magatartás lényege, ó koldusok? Tartózkodni az élőlények bántalmazásától, tartózkodni az önként nem adott elvételétől, tartózkodni a kicsapongástól - ezt nevezik megfelelő magatartásnak, ó koldusok!
Mi hát a megfelelő életmód lényege, ó koldusok? Amikor egy nemes tanítvány a nem megfelelő életmódot feladja, és megfelelő életmódot követ, ezt nevezik megfelelő életmódnak, ó koldusok!
Mi hát a megfelelő törekvés lényege, ó koldusok? Amikor a koldus azt akarja, azon fáradozik, arra tesz erőfeszítéseket, arra edzi szellemét, azért folytat küzdelmet, hogy a meg nem lévő káros tartalmak létre ne jöjjenek… a meglévő káros tartalmak megszűnjenek… a meg nem lévő üdvös tartalmak létrejöjjenek… a meglévő üdvös tartalmak meg ne szűnjenek, megerősödjenek, kibontakozzanak, eluralkodjanak, megvalósuljanak, beteljesüljenek - ezt nevezik megfelelő törekvésnek, ó koldusok!
Mi hát a megfelelő jelenlét lényege, ó koldusok? Amikor a koldus jelen van a testben, vigyázza a testet, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten. Jelen van az érzetekben, vigyázza az érzeteket, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten. Jelen van a gondolatokban, vigyázza a gondolatokat, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten. Jelen van a tartalmakban, vigyázza a tartalmakat, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten. Ezt nevezik megfelelő jelenlétnek, ó koldusok!
Mi hát a megfelelő elmélyedés lényege, ó koldusok? Amikor egy érzéki vágyaktól és káros tartalmaktól megszabadult koldus eléri az elmélyedésnek az eloldódás élményéből születő első fokozatát, amiben jelen van még a gondolkodás, az ítélet, a derű és a boldogság. A gondolkodás és az ítéletek elnyugvása után eléri az elmélyedésnek a belső nyugalmon és a tudat összpontosulásán alapuló második fokozatát, amiben nincs már gondolkodás és nincsenek ítéletek, a derű és a boldogság azonban még jelen van. Ezen a módon eléri az elmélyedés harmadik és negyedik fokozatát is, és azokban időzik. Ezt nevezik megfelelő elmélyedésnek, ó koldusok…
[Lásd még: MN 141]
[« tartalom ]
A Nyolcrétű Nemes Ösvény, mint bölcsesség, erény és elmélyedés
MN 44.
… - Összetett vagy egynemű a Nyolcrétű Nemes Ösvény, ó Uram?
- A Nyolcrétű Nemes Ösvény összetett… a megfelelő beszéd, a megfelelő magatartás és a megfelelő életmód tartalmai képezik az erény csoportját, a megfelelő törekvés, a megfelelő jelenlét és a megfelelő elmélyedés tartalmai képezik az elmélyedés csoportját, a megfelelő belátás és a megfelelő elhatározás tartalmai képezik a bölcsesség csoportját…
[Lásd még: MN 44]
[« tartalom ]
A BÖLCSESSÉG
A Függő Keletkezés elvének kifejtése a Négy Nemes Igazság tanából
MN 9.
… - Mi hát a szenvedés megszüntetéséhez vezető út, ó koldusok? A szenvedés megszüntetéséhez a Nyolcrétű Nemes Ösvény vezet, vagyis a megfelelő belátás… elhatározás… beszéd… magatartás… életmód… törekvés… jelenlét… és elmélyedés. Ha egy nemes tanítvány ezen a módon ismeri fel a szenvedést, ezen a módon ismeri fel a szenvedés okát, ezen a módon ismeri fel a szenvedés megszüntetését, ezen a módon ismeri fel a szenvedés megszüntetéséhez vezető utat… akkor lesz a nemes tanítás követője.
- Helyes, ó Száriputta, de van-e másik útja is annak, hogy egy nemes tanítvány… a nemes tanítás követője legyen?
- Bizony van, ó koldusok. Ha egy nemes tanítvány ezen a módon ismeri fel a vénülés-halált, ezen a módon ismeri fel a vénülés-halál okát, ezen a módon ismeri fel a vénülés-halál megszüntetését, ezen a módon ismeri fel a vénülés-halál megszüntetéséhez vezető utat… akkor lesz a nemes tanítás követője.
- Helyes, ó Száriputta, de van-e másik útja is annak, hogy egy nemes tanítvány… a nemes tanítás követője legyen?
- Bizony van, ó koldusok. Ha egy nemes tanítvány ezen a módon ismeri fel a születést… a létesülést… a ragaszkodást… a létszomjat… az érzetet… az érzékelést… a hat-tartományt… a név-alakzatot… a tudat-magot… a késztetéseket… a nem-tudást… akkor lesz a nemes tanítás követője…
Így szólt a tiszteletreméltó Száriputta, s a koldusok tetszésüket lelték a tiszteletreméltó Száriputta szavában.
[Lásd még: MN 9]
[« tartalom ]
A Függő Keletkezés definíciója
SN 12. 2.
… - Koldusok! Mi hát a Függő Keletkezés? A nemtudástól függenek a késztetések, a késztetésektől függ a tudat-mag, a tudat-magtól függ a név-alakzat, a név-alakzattól függ a hat-tartomány, a hat-tartománytól függ az érzékelés, az érzékeléstől függ az érzet, az érzettől függ a létszomj, a létszomjtól függ a ragaszkodás, a ragaszkodástól függ a létesülés, a létesüléstől függ a születés, a születéstől függ a vénülés-halál, a gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés.
Koldusok! Mi hát a vénülés-halál? Bármiféle élőlény öregedése, elaggása, foghullása, megőszülése, ráncosodása, elgyengülése, érzékeinek leépülése jelenti a vénülést. Bármiféle élőlény elmúlása, elhullása, szétbomlása, eltűnése, halála, pusztulása, idejének betelte, részeinek szétesése, tetemének nyugalomba helyezése jelenti a halált. Ezt nevezik vénülés-halálnak, ó koldusok.
Koldusok! Mi hát a születés? Bármiféle élőlény fogantatása, keletkezése, kialakulása, sarjadzása, részeinek kifejlődése, érzékelésének kiépülése jelenti a születést, ó koldusok.
Koldusok! Mi hát a létesülés? Koldusok, háromféle létesülés van: a vágyak világában való létesülés, az alakzatok világában való létesülés és az alakzatmentes világban való létesülés. Ezt nevezik létesülésnek, ó koldusok.
Koldusok! Mi hát a ragaszkodás? Koldusok, négyféle ragaszkodás van: az érzéki vágyakhoz való ragaszkodás, a téves nézetekhez való ragaszkodás, a szertartásokhoz való ragaszkodás és az én káprázatához való ragaszkodás. Ezt nevezik ragaszkodásnak, ó koldusok.
Koldusok! Mi hát a létszomj? Koldusok, hatféle szomj van: a formák szomjazása, a hangok szomjazása, a szagok szomjazása, az ízek szomjazása, a tapintásérzetek szomjazása és a tudat-tartalmak szomjazása. Ezt nevezik létszomjnak, ó koldusok.
Koldusok! Mi hát az érzet? Koldusok, hatféle érzet van: a látás érzete, a hallás érzete, a szaglás érzete, az ízlelés érzete, a tapintás érzete és a gondolkodás érzete. Ezt nevezik érzetnek, ó koldusok:
Koldusok! Mi hát az érzékelés? Koldusok, hatféle érzékelés van: a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés, a tapintás és a gondolkodás. Ezt nevezik érzékelésnek, ó koldusok.
Koldusok! Mi hát a hat-tartomány? A látás tartománya, a hallás tartománya, a szaglás tartománya, az ízlelés tartománya, a tapintás tartománya, valamint a gondolkodás tartománya. Ezt nevezik hat-tartománynak, ó koldusok.
Koldusok! Mi hát a név-alakzat? Az érzet, az ismeret, a gondolat, az érzékelés, valamint az ítélet jelenti a nevet. A négy lételem és azok alakzatai jelentik az alakzatot. Tehát ezek jelentik az alakzatot, amazok pedig a nevet. Ez a név-alakzat, ó koldusok.
Koldusok! Mi hát a tudat-mag? Koldusok, hatirányú tudat van: a látó tudat, a halló tudat, a szagló tudat, az ízlelő tudat, a tapintó tudat és a gondolkodó tudat. Ezt nevezik tudat-magnak, ó koldusok.
Koldusok! Mik hát a késztetések? Koldusok, háromféle késztetés van: a testi késztetés, a nyelvi késztetés és a tudati késztetés. Ezeket nevezik késztetéseknek, ó koldusok.
Koldusok! Mi hát a nem-tudás? Koldusok, ez a szenvedés nem-tudása, a szenvedés okának nem-tudása, a szenvedés megszüntetésének nem-tudása, és a szenvedés megszüntetéséhez vezető út nem-tudása. Ezt nevezik nem-tudásnak, ó koldusok.
Koldusok! Hát így függenek a nem-tudástói a késztetések, a késztetésektől a tudat-mag, a tudat-magtól a név-alakzat, a név-alakzattól a hat-tartomány, a hat-tartománytól az érzékelés, az érzékeléstől az érzet, az érzettől a létszomj, a létszomjtól a ragaszkodás, a ragaszkodástól a létesülés, a létesüléstől a születés, a születéstől a vénülés-halál, a gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés. Ettől függ a szenvedések halmaza.
Ám a nem-tudás végleges megszüntetéséből és megsemmisítéséből a késztetések megszüntetése következik, a késztetések megszüntéből a tudat-mag megszűnése, a tudat-mag megszűntéből a név-alakzat megszűnése, a név-alakzat megszűntéből a hat-tartomány megszűnése, a hat-tartomány megszűntéből a az érzékelés megszűnése, az érzékelés megszűntéből az érzet megszűnése, az érzek megszűntéből a létszomj megszűnése, a létszomj megszűnéséből a ragaszkodás megszűnése, a ragaszkodás megszűntéből a létesülés megszűnése, a létesülés megszűntéből a születés megszűnése, a születés megszűntéből a vénülés-halál, a gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés megszűnése. Így szűnik meg a szenvedések halmaza.
[Lásd még: SN 12.2]
[« tartalom ]
A nem-tudás kötődést jelent a léthalmazokhoz
MN 54.
… - Sokat mondják, hogy nem-tudás, ó uram. Mi hát a nem-tudás, hogyan esik rabul az ember a nem-tudásnak?
Amikor egy hétköznapi ember nem ismeri fel… hogy az alakzatok alávetettek a keletkezésnek és az elmúlásnak… hogy az érzetek alávetettek a keletkezésnek és az elmúlásnak… hogy az ismeretek alávetettek a keletkezésnek és az elmúlásnak… hogy a késztetések alávetettek a keletkezésnek és az elmúlásnak… hogy a tudomások alávetettek a keletkezésnek és az elmúlásnak… Koldus, ezt nevezik nem-tudásnak…
[Lásd még: MN 54]
[« tartalom ]
A nem-tudás az újraszületés oka
MN 43.
… - Mi az a csíra, amiből a lények újra meg újra megszületnek?
- Koldus, az a csírája az újraszületésnek, hogy a lények elmerülnek a nemtudásban, és a létszomj uralma alá kerülnek, ami itt és ott örömét leli.
- S mi gátolja meg, hogy a lények ebből a csírából újra meg újra megszülessenek?
- Koldus, a nem-tudással szembeni vágytalanság, a tudás megvalósítása és a létszomj megszüntetése a módja annak, hogy a lények ne szülessenek meg újra és újra…
[Lásd még: MN 43]
[« tartalom ]
A tudat-magot kialakító késztetések
MN 44.
…- Hányféle késztetés van, ó uram?
- Háromféle késztetés van, Viszákha koldus: a testi késztetés, a nyelvi késztetés és a tudati késztetés.
- Mit jelent ez a három, mi a testi késztetés, a nyelvi késztetés és mi a tudati késztetés?
- Viszákha koldus, a testi késztetések a belélegzés és kilélegzés, a nyelvi késztetések a gondolkodás és az ítélkezés, a tudati késztetések pedig a megismerés és az érzés.
- Miért testi késztetés a belélegzés és kilélegzés, miért nyelvi késztetés a gondolkodás és az ítélkezés, miért tudati késztetés a megismerés és az érzés, ó uram?
- Viszákha koldus, a belélegzés és a kilélegzés testi tartalmak, a testhez kötődnek, ezért a belélegzés és a kilélegzés testi késztetések. Amit az ember gondolt és megítélt, azt később szóban is kimondja, ezért a gondolkodás és az ítélkezés nyelvi késztetések. A megismerés és az érzés tudati tartalmak, a tudathoz kötődnek, ezért a megismerés és az érzés tudati késztetések…
[Lásd még: MN 44]
[« tartalom ]
A tudat-mag a lételemek alapja
DN 9. 85.
… - Hol van az a hely, ahol a levegő, a tűz, a föld és a víz semmin sem támaszkodik, ahol a hosszú és rövid, a durva és finom, a szép és csúf megszűnik… A tudat-magot senki sem látja, mégis végtelen a tartománya. Ezen alapul minden más támaszték nélkül a levegő, a föld, a tűz és a víz. A hosszú és rövid, a durva és finom, a szép és csúf ebben foglaltatik. Ha a tudat-mag végleg megszűnik, megszűnik a név-alakzat is…
[Lásd még: DN 9, DN 11]
[« tartalom ]
A név-alakzat, mint tudat és anyag kettőssége
MP 1. 2.
…Szólt a király:
- Említetted a név-alakzatot, ó Nágaszéna úr. Mi hát a név, és mi az alakzat?
- Az alakzat a durva anyagit jelenti, ó Nagykirály, a név pedig a finom, tudatos, lelki tartalmakat.
- Miért nem születik újra külön a név és külön az alakzat, ó Nágaszéna úr?
- Mert egymástól függ ez a két dolog, és csak együtt léphet megnyilvánulásba, ó Nagykirály.
- Mondj egy példázatot.
- Ahogy a tyúk nem tojhatja meg külön a héjat és külön a tojást, mivel a tojás és a héja egymástól függenek… ugyanígy nem jöhet létre külön a név és külön az alakzat, mert ezek egymástól függenek, ó Nagykirály…
A név-alakzat alávetett az újraszületésnek
MP 1.2.
…Szólt a király:
- Mi az, mi újraszületik, ő Nágaszéna úr?
- A név-alakzat születik újra, ó Nagykirály.
- A mostani név-alakzat születik újra, ó Nágaszéna úr?
- Nem, ó Nagykirály, nem a mostani név-alakzat születik újra. A mostani név-alakzat jót és rosszat cselekszik, és e tettek következménye révén születik újra egy másik név-alakzat.
- Ha ez a név-alakzat nem születik újra, megszabadult-e akkor a rossz tettek következményeitől?
- Ha az ember nem születik újra, akkor ez azt jelenti, hogy megszabadult a rossz tettek következményeitől. ha újraszületik, akkor ez azt jelenti, hogy nem szabadult meg tőlük. - Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, hogy egy ember ellop egy másiktól egy mangógyümölcsöt. A mangó tulajdonosa elfogja ezt az embert, és elviszi a király elé a következő panasszal: „Felség, ez az ember ellopott tőlem egy mangógyümölcsöt!” A bepanaszolt így védekezik: „Felség, nem loptam tőle mangógyümölcsöt, mert az a mangó, amit ő elültetett, nem azonos azzal, amit én elvettem. Ezért nem szolgáltam rá a büntetésre.” Mit gondolsz, ó Nagykirály, rászolgált-e ez az ember a büntetésre?
- Bizony, rászolgált a büntetésre, uram… mert bármit is mondjon ez az ember, az elültetett mangó nélkül az ellopott mangó sem létezhetne.
- Nos hát, ó Nagykirály, ugyanígy cselekszik jót és rosszat a mostani név-alakzat, így születik újra e tettek következménye révén egy másik név-alakzat, ezért nem független az ember a rossz tettek következményeitől.
Az újraszületést mindig változó tartalmak hordozzák
MP 1. 2.
…Szólt a király:
- Ugyanaz, vagy pedig más lény születik-e újra, ó Nágaszéna úr? - Se nem más lény, se nem ugyanaz a lény.
- Mondj egy példázatot!
- Nagykirály! Mit gondolsz, kicsiny, fiatal, éretlen vermekként ugyanaz coltál-e, mint aki most vagy?
- Semmiképpen sem, uram. Kicsiny fiatal éretlen gyermekként más voltam, mint aki most, felnőttként vagyok.
- Márpedig akkor, ó Nagykirály, most nincsen sem anyád, sem apád, sem tanítóid, nincsen tudásod, erkölcsöd, bölcsességed. Hát hogy van ez, Nagykirály? Más és más-e az anyja az egyhónapos, kéthónapos, három hónapos és négyhónapos magzatnak, a kisgyermeknek és a felnőttnek? Más-e az, aki megtanulja a tudományokat, és megint más az, aki már tudja? Más-e a gonosztevő és más az, akinek kezét vagy lábát a gaztettért lecsapják?
- Semmiképpen sem, uram. Te hogyan értelmezed mindezeket?
- Nagykirály, korábban kicsiny, fiatal, éretlen gyermek voltam, most pedig felnőtt vagyok. Eme anyagi test szempontjából kapcsolódnak egybe mindeme állapotok.
- Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, hogy lámpást gyújt valaki. Égne-e a lángja az egész éjszaka alatt?
- Igen uram, égne a láng az egész éjszaka alatt.
- S mit gondolsz, Nagykirály, ugyanaz a láng ég-e az éjszaka első felében, mint a közepén… vagy a második felében?
- Semmiképpen sem, uram.
- Akkor pedig más és más lámpás égett az éjszaka elején, közepén és második felében, ó Nagykirály?
- Semmiképpen sem, uram. Ehhez az egyetlen lámpáshoz kapcsolódva égett a láng egész éjszaka.
- Nos, Nagykirály, hasonló módon fűződik össze a tartalmak sorozata. Az egyik tartalom keletkezik, a másik elmúlik, így fűződik össze szünet nélkül a tartalmak sorozata. Hasonló módon, jut el az ember a véső állapotba. sem mint ugyanaz, sem mint nem ugyanaz.
- Mondj még egy példázatot.
- Olyan ez Nagykirály, mint amikor a frissen fejt tej megsavanyodik, és a savanyú tejből vajat, a vajból tisztított vajat készítenek. Nagykirály, ha valaki azt állítaná, hogy a tej különbözik a savanyú tejtől, a vajtól és a tisztított vajtól, igazat mondana-e akkor?
- Semmiképpen sem, uram, mert ezek a dolgok egymástól függenek.
- Nos, Nagykirály, hasonló módon fűződik össze a tartalmak sorozata…
Az újraszületés újra-testetöltést jelent és nem lélekvándorlást
MP 2. 5.
… Szólt a király:
- Újra-testetöltés van-e, vagy pedig lélekvándorlás, ó Nágaszéna úr?
- Újra-testetöltés van, és nem lélekvándorlás, ó Nagykirály.
- Hogyan van újra-testetöltés, és nem lélekvándorlás? Mondj egy példázatot.
- Képzeld el, ó Nagykirály, hogy valaki meggyújt egy lámpást egy másik lámpásról. Átvándorol-e az első lámpás a másodikba?
- Nem, uram.
- Nos, Nagykirály, ekképpen van újra-testetöltés és nem lélekvándorlás.
Az újraszületés oka a ragaszkodás
MP 1. 1.
…Szólt a király:
- Van-e olyan ember, aki nem születik újra halála után, ó Nágaszéna úr?
- Az egyik ember újraszületik, a másik nem születik újra, ó Nagykirály.
- Ki születik újra, és ki nem születik újra?
- Akihez szenny tapad, az újraszületik, akihez nem tapad szenny, az nem születik újra.
- Te újraszületsz majd, uram?
- Ha halálom előtt ragaszkodom még a léthez, úgy újraszületek, ha nem ragaszkodom, úgy nem születek újra, ó Nagykirály…
A léthalmazokhoz való ragaszkodás megszűnése az újraszületések megszűnéséhez vezet
MN 72.
… - Mit válaszolnál, ó Vaccsa, ha megkérdeznék: hová ment ez a kialudt tűz előled, keletre, nyugatra, északra vagy délre?
- Értelmetlen ez a kérdés, ó Gotama, mert ez a tűz a fához és fűhöz tapadva égett, azt emésztette el, s ha nem kap több táplálékot, azt mondják: kialszik.
- Nos hát, ugyanígy hagyott el a Beérkezett minden alakzatot… így metszette el a tövében, mint a pálmatörzset, úgy hogy nem tudnak többé hajtani, nem vezetnek újabb keletkezéshez… Ugyanígy hagyott el a Beérkezett minden érzetet… minden késztetést… minden tudomást… így metszette el a tövében, mint a pálmatörzset, úgy hogy nem tudnak újra hajtani, nem vezetnek újabb keletkezéshez…
[Lásd még: MN 72]
[« tartalom ]
Az alakzatok halmazának definíciója
MN 28.
… - Koldusok! Mi hát a ragaszkodás alakzat-halmaza? A négy nagy lételem és mindama alakzatok, amelyek ezeken alapulnak. S mi a négy nagy lételem? A föld-elem, a víz-elem, a tűz-elem és a levegő-elem.
Mi hát a föld-elem? A föld-elem lehet bennünk lévő és rajtunk kívüli. Mi hát a bennünk lévő föld-elem? Mindaz, ami saját testünkben keménynek és szilárdnak mutatkozik, a haj, a szőr, a köröm, a fogak, a bőr, a hús, az ín, a csont, a csontvelő, a vesék, a szív, a máj, a rekeszizom, a lép, a tüdő, a gyomor, a belek, a zsigerek, az ürülék, és minden egyéb, ami keménynek és szilárdnak mutatkozik. Koldusok, ezt nevezik belső föld-elemnek. A föld-elem magában foglal minden bennünk levő vagy rajtunk kívüli föld-elemet…
Mi hát a víz-elem? A víz-elem lehet bennünk lévő és rajtunk kívüli. Mi hát a bennünk lévő víz-elem? Mindaz, ami saját testünkben vízszerűnek, cseppfolyósnak mutatkozik, az epe, a köpet, a genny, a vér, az izzadság, a nyirok, a könny, a savó, a nyál, a takony, az ízületi nedv, a húgy, és minden egyéb, ami vízszerűnek és cseppfolyósnak mutatkozik. Koldusok, ezt nevezik belső víz-elemnek. A víz-elem magában foglal minden bennünk lévő vagy rajtunk kívüli víz-elemet…
Mi hát a tűz-elem? A tűz-elem lehet bennünk lévő és rajtunk kívüli. Mi hát a bennünk lévő tűz-elem? Mindaz, ami saját testünkben tüzesnek és hevítőnek mutatkozik, ami melegít, ami emészt, ami felhevít, ami a megevett ételt és megivott italt teljesen átalakítja, és minden egyéb, ami tüzesnek és hevítőnek mutatkozik. Koldusok, ezt nevezik belső tűz-elemnek. A tűz-elem magában foglal minden bennünk lévő vagy rajtunk kívüli tűz-elemet…
Mi hát a levegő-elem? A levegő-elem lehet bennünk lévő és rajtunk kívüli. Mi hát a bennünk lévő levegő-elem? Mindaz, ami saját testünkben levegőszerűnek és légneműnek mutatkozik, a fel- és leszálló szelek, a gyomor és a belek gázai, a belélegzés és kilélegzés, ami minden testrészbe elhatol, és minden egyéb, ami levegőszerűnek és légneműnek mutatkozik. Koldusok, ezt nevezik belső levegő-elemnek. A levegő-elem magában foglal minden bennünk lévő vagy rajtunk kívüli levegő-elemet…
[Lásd még: MN 28]
[« tartalom ]
Az érzetek halmazának definíciója
MN 9. 44
… - Koldusok! Mi hát az érzet, miből keletkezik, miképpen szűnik meg, és mi megszüntetésének útja? Koldusok, hatféle érzet van: a látó érzékelésből keletkező érzet, a halló érzékelésből keletkező érzet, a szagló érzékelésből keletkező érzet, az ízlelő érzékelésből keletkező érzet, a tapintó érzékelésből keletkező érzet és a gondolkodó érzékelésből keletkezd érzet. Ahol érzékelés keletkezik, ott érzet is keletkezik. Ahol az érzékelés megszűnik, ott az érzet is megszűnik…
… - Milyen érzetek vannak, ó uram?
- Háromféle érzet van, Viszákha koldus, az örömteli érzet, a szenvedésteli érzet és a sem örömteli, sem szenvedésteli érzet.
- Milyen az örömteli érzet, milyen a szenvedésteli érzet és milyen a sem örömteli, sem szenvedésteli érzet, ó uram?
- Viszákha koldus, az örömteli érzet az, ami testi vagy lelki értelemben örömtelinek mutatkozik, a szenvedésteli érzet az, ami testi vagy lelki értelemben szenvedéstelinek mutatkozik, a sem örömteli, sem szenvedésteli érzet pedig az, ami sem testi, sem lelki értelemben nem mutatkozik örömtelinek vagy szenvedéstelinek.
[Lásd még: MN 9]
[« tartalom ]
A késztetések halmazának definíciója
MN 9. MP 1. 3.
… - Mik hát a késztetések, miből keletkeznek, miképpen szűnnek meg, és mi a megszüntetésük útja? Koldusok, háromféle késztetés van, a testi késztetés, a nyelvi késztetés és a tudati késztetés.
Ahol nem-tudás keletkezik, ott késztetés is keletkezik, ahol a nem-tudás megszűnik, ott a késztetés is megszűnik.
… Szólt a király:
- Nágaszéna úr, léteznek-e keletkező késztetések?
- Bizony, Nagykirály, léteznek keletkező késztetések. - És melyek ezek, uram?
- Ha létezik szem és létezik alakzat, akkor látó tudat keletkezik. Ha látó tudat keletkezik, akkor látó érzékelés is keletkezik. Ha látó érzékelés keletkezik akkor látásérzet is keletkezik. Ha látásérzet keletkezik, akkor létszomj is keletkezik. Ha létszomj keletkezik, akkor ragaszkodás is keletkezik. Ha ragaszkodás keletkezik, akkor létesülés is keletkezik. Ha létesülés keletkezik, akkor születés is keletkezik. Ha születés keletkezik, akkor vénülés-halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés is keletkezik…
… - Nágaszéna úr, léteznek-e nem fokozatosan létrejövő késztetések?
- Nem, Nagykirály, nem fokozatosan létrejövő késztetések nem léteznek. A késztetések fokozatosan jönnek létre.
- Mondj egy példázatot!
- Mit gondolsz, Nagykirály, ez a ház, amiben ülsz, vajon nem fokozatosan jött-e létre?
- Dehogynem, uram. Itt semmi sincsen, ami ne fokozatosan jött volna létre. Bizony, fokozatosan jött létre. Ez a fa korábban az erdőben volt, ez az agyag a földben volt, férfiak és nők fáradságos munkájával jött létre ez a ház.
- Nagykirály, éppen így nem léteznek nem fokozatosan létrejövő késztetések sem. A késztetések fokozatosan jönnek létre…
[Lásd még: MN 9]
[« tartalom ]
A tudomások halmazának definíciója
MP 2. 7.
… Szólt a király:
- Nágaszéna úr, ugyanazon dolgok-e a tudomás, a bölcsesség, és az életlényeg tartalmai, vagy különbözőek? Vagy pedig ugyanazok, csak megnevezésük különböző?
- Nagykirály, a tudomás lényege a megtapasztalás, a bölcsesség lényege a megismerés, életlényeg pedig egyáltalán nincsen…
A tudomás, az ismeret és az érzet halmazainak összefüggése
MN 43.
… - Miért hívják a tudomást tudomásnak, ó koldusok? Az ember tudattal tudatosít, ezért nevezik tudomásnak. És mit tudatosít? Az örömet tudatosítja, a szenvedést tudatosítja, z öröm és szenvedés hiányát tudatosítja…
Vajon együtt járó vagy pedig különvaló tartalmak az értés és a tudomás, és ha különvaló tartalmak, lehet-e határt húzni közöttük? Az értés és a tudomás együtt járó, és nem különvaló tartalmak, ó koldusok, és nem lehet határt húzni e két tartalom között. Mert amit ért az ember, azt tudatosítja, és amit tudatosít, azt érti… …Miféle különbség van mégis e két együttjáró, nem különvaló tartalom között?… …az, hogy az értés működtet, a tudomás pedig megalkotja a tapasztalatokat.
… Miért hívják az érzetet érzetnek, miért nevezik érzetnek, ó koldusok? Az ember érzéssel érez, ezért nevezik érzetnek. És mit érez? Örömet érez, szenvedést érez, az öröm és szenvedés hiányát érzi…
… Miért hívják az ismeretet felismerésnek, miért nevezik felismerésnek, ó koldusok? Az ember felismeréssel ismer fel, ezért nevezik ismeretnek. És mit ismer fel? Felismeri a kéket, felismeri a sárgát, felismeri a vöröset, felismeri a fehéret…
… Vajon együttjáró vagy pedig különvaló tartalom az érzet, az ismeret és a tudomás? És ha különvaló tartalmak, leheti határt húzni közöttük? Az érzet, az ismeret és a tudomás együttjáró és nem különvaló tartalmak, ó koldusok, és nem lehet határt húzni e három tartalom között. Mert amit érez az ember, azt ismeri fel, és amit felismer, azt tudatosítja, ó koldusok…
[Lásd még: MN 43]
[« tartalom ]
A tudat-tartalmak és a halmazok összeolvadása
MP 1. 3.
…Szólt a király:
- Nágaszéna úr, szét lehet-e választani az összeolvadt tartalmakat, lehet-e ilyen különbséget tenni közöttük: ez az érzékelés, ez az érzet, ez az ismeret, ez az indíttatás, ez a tudomás, ez a gondolat, és ez az ítélet?
- Nem, ez nem lehetséges, ó Nagykirály.
- Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, hogy egy szakács levest vagy mártást készít a királynak tejfölből, sóból, gyömbérből, köményből, borsból és más fűszerekből. A király pedig azt mondja a szakácsnak: vedd ki nekem a tejföl ízét, vedd ki a só ízét, vedd ki a gyömbér ízét, vedd ki a kömény ízét, vedd ki a bors ízét, vedd ki a többi fűszerek ízét, amit hozzáadtál! Nagykirály, ki tudná-e venni a szakács az összeolvadt ízekből ezeknek ízét úgy, hogy a király azt mondhassa: ez a savanyú, ez a sós, ez. a csípős, ez. az erős, ez a fanyar, és ez az édes íz?
- Nem, uram, nem lehetséges az összeolvadt ízekből valamelyik ízt elkülöníteni, ám az egészben mégis benne van a savanyú, a sós, a csípős, az erős, a fanyar és az édes íz a maga sajátos jellegével.
- Nagykirály, hasonlóképpen lehetetlen az összeolvadt tartalmakat szétválasztani, és határt húzni közöttük, ekképpen: ez az érzékelés, ez az érzet, ez az ismeret, ez az indíttatás, ez a tudomás, ez a gondolat, ez az ítélet. Ám az egészben mégis benne van mindegyik a maga sajátos jellegével…
A lények léthalmazokból állnak
MP 1. 1.
… - Te kocsin érkeztél, ó Nagykirály, mondd hát el nekem, mi a kocsi! Talán a rúdja? … a tengelye … a kerekei … a kocsitest … a zászlórúd … a hám … a gyeplő … az ostor ?
- Nem, nem ezek, ó uram.
- Akkor a kocsi ezek halmaza… vagy olyasmi, ami ezektől függetlenül létezik?
- Nem, nem így van, uram… … hanem a rúddal, a tengellyel, a kerekekkel, a kocsitesttel, a zászlórúddal, a hámmal, a gyeplővel és az ostorral összefüggésben keletkezik az a név, megjelölés, fogalom, kijelentés, hogy „kocsi”.
- Bizony, igazad van, Nagykirály… … ahogy az összeillesztett kocsirészekkel összefüggésben mondjuk azt a szót, hogy „kocsi”, ugyanígy használjuk azt a szót is, hogy „lény”, ha az öt léthalmaz jelen van…
A léthalmazok eredete
MN 109.
… - Uram, mi az oka, mi az alapja annak, hogy az alakzatok halmaza megjelenik, mi az oka, mi az alapja annak, hogy az érzetek halmaza megjelenik, mi az oka, mi az alapja annak, hogy az ismeretek halmaza megjelenik, mi az oka, mi az alapja annak, hogy a késztetések halmaza megjelenik, mi az oka, mi az alapja annak, hogy a tudomások halmaza megjelenik?
- A négy nagy lételem az oka, a négy nagy lételem az alapja annak, hogy az alakzatok halmaza megjelenik. Az érzékelés az oka, az érzékelés az alapja annak, hogy az érzetek halmaza megjelenik. Az érzékelés az oka, az érzékelés az alapja annak, hogy az ismeretek halmaza megjelenik. Az érzékelés az oka, az érzékelés az alapja annak, hogy a késztetések halmaza megjelenik. A név-alakzat az oka, a név-alakzat az alapja annak, hogy a tudomások halmaza megjelenik…
[Lásd még: MN 109]
[« tartalom ]
A léthalmazok iránti ragaszkodás megkülönböztetése
MN 109.
…- Uram, miben gyökerezik a ragaszkodás öt halmaza?
- Koldus, a ragaszkodás öt halmaza a sóvárgásban gyökerezik.
- Uram, egy és ugyanaz-e a ragaszkodás és a ragaszkodás öt halmaza, vagy pedig létezik ragaszkodás a ragaszkodás öt halmazán kívül is?
- Koldus, a ragaszkodás és a ragaszkodás öt halmaza nem ugyanazok, ám mégsem létezik ragaszkodás, amely a ragaszkodás öt halmazán kívül esne. ragaszkodás nem más, mint a ragaszkodás öt halmaza iránti sóvárgó vágyakozás.
- Uram, lehet-e különbséget tenni a ragaszkodás öt halmaza iránti sóvárgó vágyakozások között?
- Koldus, lehetséges különbséget tenni. Mert egy koldus ezekre vágyakozhat: ilyenek legyenek jövőbeli alakzataim, ilyenek legyenek jövőbeli érzeteim, ilyenek legyenek jövőbeli ismereteim, ilyenek legyenek jövőbeli késztetéseim, ilyenek legyenek jövőbeli tudomásaim. Ekképpen lehet különbséget tenni a ragaszkodás öt halmaza iránti sóvárgó vágyakozások között…
[Lásd még: MN 109]
[« tartalom ]
A léthalmazok, mint a tudat tartalmai
MP 1. 3.
… Szólt a király:
- Nágaszéna úr, ahol gondolati tudatosítás keletkezik, keletkezik-e ott érzékelés is?
- Bizony, Nagykirály, ahol gondolati tudatosítás keletkezik, ott érzékelés is keletkezik, ott érzet is keletkezik, ott ismeret is keletkezik, ott indíttatás is keletkezik, ott tudomás is keletkezik, ott gondolat is keletkezik, ott ítélet is keletkezik, ott az érzékeléstől kiindulva az összes tudat-tartalom létrejön.
- Mi a lényege az érzékelésnek, ó Nágaszéna úr?
- Az érzékelésnek az érintkezés a lényege, ó Nagykirály.
- Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, hogy két kos a szarvát összeüti. Az egyik kos a látás szerve, a másik kos az alakzat. Kettejük összeütközése jelképezi az érzékelést…
- Mi a lényege az érzetnek, ó Nágaszéna úr?
- Az érzet jellege az érzés és a felfogás, ó Nagykirály. - Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, hogy egy ember szolgálatot tesz a királynak, s mert az elégedett vele, tisztséggel tünteti ki. Eme tisztség révén emberünk részesül minden érzéki örömből, élvezi az életet, és azt gondolja: a király elégedett volt velem, tisztséggel tüntetett ki, ezokból érzékelem most mindeme érzeteket…
- Mi a lényege az ismeretnek, ó Nágaszéna úr?
- Az ismeret lényege a megállapítás, ó Nagykirály. S mit állapít meg? Megállapítja, hogy valami kék, sárga, barna vagy fehér…
- Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, hogy a király kincstárnoka a kincseskamrába megy, ott kék, sárga, barna vagy fehér színű kincseket szemlél, s megállapítja azok színét és alakját…
- Mi a lényege az indíttatásnak, ó Nágaszéna úr?
- Az indíttatás lényege a szándék és a megalkotás, ó Nagykirály. - Mondj egy példázatot!
Képzeld el, ó Nagykirály, hogy egy ember méregitalt főz, megkóstolja, majd másoknak is ad belőle, ő is megszenvedi, a többiek is megszenvedik. És emódon, ó Nagykirály, ez a gonosz indíttatású ember testének elmúlása, halála után aláhull, szenvedésbe, szakadékba, pokolba jut. És akik követték, testük elmúlása, haláluk után azok is aláhullanak, szenvedésbe, szakadékba, pokolba jutnak. Ám ha egy ember vajból, szezámolajból, mézből és nádmézből kever italt, ó Nagykirály, megkóstolja, majd másoknak is ad belőle, akkor ő is élvezi, a többiek is élvezik. És e módon, ó Nagykirály, a nemes indíttatású ember testének elmúlása, halála után jó útra lép, az égi világba jut. És akik követték, testük elmúlása, haláluk után azok is jó útra lépnek, az égi világba jutnak…
- Mi a lényege a tudomásnak, ó Nágaszéna úr?
- A tudomás lényege egy dolog tudatosulása, ó Nagykirály.
- Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, hogy a város közepén ül a város őre, ott, ahol az utak kereszteződnek. Ahogy az egyaránt látja a keletről, délről, nyugatról és északról közeledő embereket, ugyanígy válik tudomás által tudatossá a szemmel látott forma, a füllel hallott hang, az orral szagolt szag, a nyelvvel ízlelt íz, a testtel tapintott érzet és a gondolt tartalom, ó Nagykirály…
- Mi a lényege a gondolatnak, ó Nágaszéna úr? - A gondolat lényege a rögzítés, ó Nagykirály. - Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, ahogyan az asztalos a megmunkált fadarabot a horonyba berögzíti…
- Mi a lényege az ítéletnek, ó Nágaszéna úr?
- Az ítélet lényege a továbbgondolás, ó Nagykirály.
- Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, ahogyan a rézüstöt megverik, még sokáig zeng utána, majd lassan elhalkul a hangja. A rézüst megverése jelképezi a gondolatot, továbbzengése pedig az ítéletet…
A léthalmazok és az énképzet
MN 109.
… - Uram, milyen módon alakul ki az énség képzete?
- Koldus, ha egy tapasztalatlan átlagember… az alakzatost saját magának véli, vagy magát alakzatosnak, vagy magában alakzatot vél felfedezni, vagy magát az alakzatokban véli felfedezni. Az érzeteket saját magának véli, vagy magát érzetesnek, vagy magában érzetet vél felfedezni, vagy maját az érze- tekben véli felfedezni, az ismeretet saját magának véli, vagy magát ismeretesnek, vagy magában ismeretet vél felfedezni, vagy magát az ismeretekben véli felfedezni. A késztetéseket saját magának véli, vagy magát késztetőnek, vagy magában késztetést vél felfedezni, vagy magát a késztetésekben véli felfedezni. A tudomásokat saját magának véli, vagy magát tudomásnak, vagy magában tudomásokat vél felfedezni, vagy magát a tudomásokban véli felfedezni. Koldus, e módon alakul ki az énség képzete.
- Uram, milyen módon nem alakul ki az énség képzete?
- Koldus, na egy tapasztalt tanítvány… nem véli saját magának az alakzatot, sem magát alakzatosnak, magában nem vél alakzatokat felfedezni, magát nem véli az alakzatokban felfedezni… Nem véli saját magának az érzeteket… az ismereteket… a késztetéseket… a tudomásokat… Koldus, ezen a módon nem alakul ki az énség képzete…
[Lásd még: MN 109]
[« tartalom ]
A léthalmazok és az énképzet levetése
SN 22. 22.
…- Koldusok! A teherhordót és a terhet akarom megmutatni, valamint a teher felvételét és letételét. Hallgassátok szavam!
Mi hát a teher, ó koldusok? Ragaszkodni a lét öt halmazához - így kell erre válaszolni. S mi ez az öt? Az alakzatok halmazához való ragaszkodás, az érzetek halmazához való ragaszkodás, az ismeretek halmazához való ragaszkodás, a késztetések halmazához való ragaszkodás, a tudomások halmazához való ragaszkodás. Ezt jelenti a teher, ó koldusok.
- S ki a teherhordó, ó koldusok? Az énképzet - így kell erre válaszolni - a tiszteletreméltó ez-és-ez ebből-és-ebből a családból. Ezt jelenti a teherhordó, ó koldusok.
S mi a teher felvétele, ó koldusok? Az újraszületéshez vezető létszomj, ami élvezkedve és vágyakozva emitt és amott örömét leli. A gyönyör szomjazása, a létesülés szomjazása és az elmúlás szomjazása. Ezt jelenti a teher felvétele, ó koldusok.
S mi a teher letétele, ó koldusok? A létszomjnak a teljes vágytalansággal való kioltása, feladása, eltávolítása, távoltartása, kiküszöbölése. Ezt jelenti a teher letétele, ó koldusok.
[Lásd még: SN 22.22, SN 3.25]
A léthalmazok üresek
SN 3. 140.
… - Koldusok! Olyan ez, mintha a Gangesz folyó nagy habtömeget sodorna, figyelné ezt egy élesszemű férfi, gondolkodna rajta, megvizsgálná alaposan. És ha megfigyelte, gondolkodott rajta és megvizsgálta alaposan, akkor majd üresnek fogja találni, magátlannak és semminek, mert hogyan is lehetne magavalósága a habtömegnek, ó koldusok?
Koldusok! Ugyanígy van ez minden alakzattal, ami csak létezik, legyen az múltbéli, jelenlegi vagy jövőbeli, bennünk lévő vagy rajtunk kívüli, gyenge vagy erős, szent vagy alantas, távoli vagy közeli. Megfigyeli ezt a koldus, gondolkodik rajta, és megvizsgálja alaposan. És ha megfigyelte, gondolkodott rajta, megvizsgálta alaposan, akkor majd üresnek fogja találni, magátlannak és semminek, mert hogyan is lehetne magavalósága az alakzatoknak, ó koldusok?
Koldusok! Olyan ez, mint amikor ősszel megnyílik az ég, hatalmas záporeső zúdul, s a víztükörre hullva buborékok kélnek és pattannak el mindenfelé. Figyelné ezt egy élesszemű férfi… és üresnek fogja találni, magátlannak és semminek, mert hogyan is lehetne magavalósága egy buboréknak, ó koldusok?
Koldusok! Ugyanígy van ez minden érzettel… mert hogyan is lehetne magavalósága az érzeteknek, ó koldusok?
Koldusok! Olyan ez, mint amikor nyárutón délibáb mutatkozik, figyelné azt egy élesszemű férfi… és üresnek fogja találni, magátlannak és semminek, mert hogyan is lehetne magavalósága a délibábnak, ó koldusok?
Koldusok! Ugyanígy van ez minden ismerettel,… mert hogyan is lehetne magavalósága az ismereteknek, ó koldusok?
Koldusok! Olyan ez, mint a banán gyümölcse,… figyelné ezt egy élesszemű férfi… és üresnek fogja találni, magátlannak és semminek, mert hogyan is lehetne magavalósága a banán gyümölcsének, ó koldusok?
Koldusok! Ugyanígy van ez minden késztetéssel,… mert hogyan is lehetne magavalósága a késztetéseknek, ó koldusok?
Koldusok! Olyan ez, mint ha egy bűvész vagy bűvészinas a piactéren bűvészfogásokat mutatna be, figyelné ezt egy élesszemű férfi… és üresnek fogja találni, magátlannak és semminek, mert hogyan is lehetne magavalósága egy bűvészfogásnak, ó koldusok?
Koldusok! Ugyanígy van ez minden tudomással,… mert hogyan is lehetne magavalósága a tudatosításoknak, ó koldusok?
[Lásd még: SN 3.140]
[« tartalom ]
A léthalmazok állandótlanok
MN 22.
… - Koldusuk! Mit gondoltok, állandó-e az alakzat vagy pedig állandótan?
- Állandótlan, uram.
- Ami állandótlan, az boldogságot jelent-e vagy pedig szenvedést? - Szenvedést, uram.
- Ami állandótlan, ami szenvedést jelent, ami változékony dolog, lehet-e arról azt mondani: az az enyém, az én vagyok, az én magam vagyok?
- Bizony, nem lehet, uram.
Koldusok! Mit gondoltok, állandó-e az érzet vagy pedig állandótlan? …lehet-e arról azt mondani: az az enyém, az én vagyok, az én magam vagyok?
Koldusok! Mit gondoltok, állandó-e az ismeret vagy pedig állandótlan? …lehet-e arról azt mondani: az az enyém, az én vagyok, az én magam vagyok?
Koldusok! Mit gondoltok, állandó-e a késztetés vagy pedig állandótlan? …lehet-e arról azt mondani: az az enyém, az én vagyok, az én magam vagyok?
Koldusok! Mit gondoltok, állandó-e a tudomás vagy pedig állandótlan? …lehet-e arról azt mondani: az az enyém, az én vagyok, az én magam vagyok?
Ezért, ó koldusok, minden alakzatot… érzetet… ismeretet… késztetést… tudomást… így kell szemlélni: az nem az enyém, az nem én vagyok, az nem én magam vagyok.
[Lásd még: MN 22]
[« tartalom ]
A világ mulandóságáról
MN 28.
… - A föld-elem magában foglal minden bennünk lévő és rajtunk kívül lévő föld-elemet. Így kell erre a valóságnak megfelelő, helyes belátással rátekinteni: ez nem az enyém ez nem én vagyok, ez nem én magam vagyok. S aki a valóságnak megfelelő, helyes belátással így tekint reá, az a föld-elemet megelégeli, annak tudata a föld-elemtől elszakad.
Eljön majd az idő, ó koldusok, amikor feltajtékzik a külső víz-elem, s akkor majd a külső föld-elem eltűnik, akkor majd a külső, most valóban szörnyen hatalmas föld-elem mulandósága is megmutatkozik…
A víz-elem magában foglal minden bennünk lévő és rajtunk kívül lévő víz-elemet. Így kell erre a valóságnak megfelelő, helyes belátással rátekinteni: ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem én magam vagyok. S aki a valóságnak megfelelő, helyes belátással így tekint reá, az a víz-elemet megelégeli, annak tudata a víz-elemtől elszakad.
Eljön majd az idő, ó koldusok, amikor feltajtékzik a külső víz-elem, elsodorja a falvakat, településeket, és városokat, elsodorja a népeket és birodalmakat. Lesz majd olyan idő, amikor az óceán mélysége száz mérföldnyi lesz… Lesz majd olyan idő, amikor az óceán mélysége egy ölnyi lesz, csípőig ér, térdig ér, bokáig ér. Lesz majd olyan idő, ó koldusok, amikor az óceán mélysége egy ujjnyi lesz, s akkor majd a külső, most valóban szörnyen hatalmas víz-elem mulandósága is megmutatkozik…
A tűz-elem magában foglal minden bennünk lévő és rajtunk kívül lévő tűz-elemet. Így kell erre a valóságnak megfelelő, helyes belátással rátekinteni: ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem én magam vagyok. S aki a valóságnak megfelelő, helyes belátással így tekint reá, az a tűz-elemet megelégeli, annak tudata a tűz-elemtől elszakad.
Eljön majd az idő, ó koldusok, amikor fellobog a külső tűz-elem, felperzseli a falvakat, a településeket, és városokat, felperzseli a népeket és a birodalmakat, felperzseli a réteket az utakat, az erdőket és a lugasokat, s csak akkor hagy majd alább, ha több táplálékra nem találva ki kell hunynia… s akkor majd a külső, most valóban szörnyen hatalmas tűz-elem mulandósága is megmutatkozik…
A levegő-elem magában foglal minden bennünk lévő és rajtunk kívül lévő levegő-elemet. Így kell erre a valóságnak megfelelő, helyes belátással rátekinteni: ez nem az enyém, ez nem én vagyok ez nem én magam vagyok. S aki a valóságnak megfelelő, helyes belátással így tekint reá, az a levegő-elemet megelégeli, annak tudata a levegő-elemtől elszakad.
Eljön majd az idő, ó koldusok, amikor felviharzik a külső levegő-elem, elsodorja a falvakat, településeket és városokat, elsodorja a népeket és birodalmakat. És lesz majd idő, ó koldusok, amikor az embereknek pálmalevéllel vagy legyezővel kell szelet támasztaniuk - miképpen most a nyár utolsó havában - s még a folyók vize is mozdulatlan marad. S akkor majd a külső, most valóban szörnyen hatalmas levegő-elem mulandósága is megmutatkozik…
[Lásd még: MN 28]
[« tartalom ]
Az újraszületéshez az önmagunk hite vezet
MN 2.
… - Melyek hát a figyelemre méltatlan tartalmak? Azok a tartalmak, amelyeknél a fel nem kélt vágy szennye felkél, s a meglévő vágy szennye táptalajra lel, amelyeknél a fel nem kélt létesülés szennye felkél, s a meglévő létesülés szennye táptalajra lel, amelyeknél a fel nem kélt nem-tudás szennye felkél, s a meglévő nem-tudás szennye táptalajra lel… '
S hitvány figyelemmel az ember így gondolkodik: „voltam-e vágy nem voltam a múltban, mi voltam a múltban, milyen voltam a múltban, megszületvén mi lettem a múltban? Leszek-e vagy nem leszek a jövőben, mi leszek a jövőben, milyen leszek a jövőben létesülvén mivé leszek a jövőben?” A jelenben pedig ezek a kétségek emésztik: „vagyok-e vagy pedig nem vagyok, mi vagyok, milyen vagyok, honnan jött, hová távozik ez a lény?”
Aki pedig ilyen hitvány módon gondolkozik, azt rabul ejti a hat tévképzet valamelyike: „önmagam vagyok” - válik bizonyossá, „nem vagyok önmagam” - válik bizonyossá, „önmagam által ismerem meg önmagam” - válik bizonyossá, „önmagam által ismerem meg azt, hogy nem vagyok önmagam”
- válik bizonyossá, „nem önmagam által ismerem meg önmagam.” Vagy pedig az a képzete támad: „önmagam itt van, és majd ott születik újra, ha a jó és rossz tettek gyümölcsét fogyasztja, önmagam tartós, folytonos, múlandótlan, változatlan, örökké megmarad.”
Koldusok, ez a tévképzetek útvesztője, a tévképzetek barlanglyuka, a tévképzetek szurdoka, a tévképzetek bábjátéka, a tévképzetek forgataga. Ezekből fonódik a szenvedély köteléke, ami az embert az újraszületések körforgatagához köti. És a szenvedélyek kötelékébe kötött, tapasztalatlan, hétköznapi ember nem szabadul meg a születéstől, vénüléstől, haláltól, gondtól, panasztól, fájdalomtól és csüggedéstől, bizony, ezt mondom én…
[Lásd még: MN 2]
[« tartalom ]
A metafizikai spekulációk hiábavalósága
MN 63.
… Midőn a tiszteletreméltó Málunkjáputta a Beérkezett oldalán ült, így szólította meg:
- Uram, magányos elvonultságomban elmélkedve az a gondolat kélt bennem, hogy van néhány kérdés, amelyekről nem beszélt, amelyeket elkerült, amelyeket visszautasított a Beérkezett. Mégpedig ezek: örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló, véges-e a világ vagy pedig végtelen, ugyanaz-e a test és a lélek vagy pedig nem ugyanaz, létezik-e egy Beérkezett a halál után, vagy pedig nem létezik, vagy létezik is meg nem is, vagy nem létezik, de nem is nem létezik… Ha a Beérkezett nem fejti ki nekem ezeket a tanításokat… akkor szakítok tanaival és visszatérek a világ forgatagába…
- Málunkjáputta, mondtam én neked valaha is, hogy jöjj, Málunkjáputta, élj nálam szerzetesi életet, és én majd elmondom neked, hogy örökkévaló-e a világ, vagy pedig nem örökkévaló…
- Nem, uram, sohasem mondtad…
- Vagy te mondtad-e valaha is, hogy akkor élek majd a Beérkezettnél szerzetesi életet, ha ő elmondja nékem, örökkévaló-e a világ vagy pedig nem örökkévaló…
- Nem, uram, sohasem mondtam…
- Ha pedig így van, akkor mit akarsz tőlem, mi ellen panaszkodsz, te öntelt fickó? … Ha valaki fel is tenné ezeket a kérdéseket, hát előbb járna le élete, mintsem a Beérkezett megválaszolhatná őket. Ahhoz hasonló ez, Málunkjáputta, mint ha egy embert mérgezett nyíl sebezne meg, és seborvost hívnának hozzá barátai, ismerősei, családtagjai és rokonai. Ám ő ezt mondaná: nem engedem a nyilat kihúzni addig, amíg nem tudom pontosan, ki volt az, aki belém lőtte, harcos, pap, polgár vagy paraszt… hogyan hívják, honnan származik… magas, alacsony vagy netán közepes termetű… fehér, sárga vagy barna a bőre… milyen volt az íj, hosszú vagy rövid… miből készült az íjhúr, bélből, fémből, ínból, lenből vagy pálmaháncsból… miből készült a vessző, nádból vagy faágból… mivel tollazták, keselyű, kócsag, varjú, páva vagy kakas tollával… milyen bőrrel volt körültekerve, ökörbőrrel, bivalybőrrel, szarvasbőrrel vagy oroszlánbőrrel… milyen volt a nyílhegy, görbe, horgas borjúfog vagy babérlevél alakú… Bizony, Málunkjáputta, előbb halna meg ez az ember, mintsem mindezt megtudhatná…
[Lásd még: MN 63]
[« tartalom ]
AZ ERÉNY
A szerzetesi élet erényei
DN 2. 43-66.
…- S miből áll a koldus erényes élete, ó Nagykirály?
Nagykirály, a koldus tartózkodik attól, hogy más élőlényeknek ártson, az élőlények bántalmazásáról lemond, a botot és fegyvert elveti. Igénytelenül él, részvéttől áthatottan, minden élőlény üdvére gondot fordít. Az erényes életet részben ez teszi.
Tartózkodik attól, hogy az önként nem adottat elvegye, az önként nem adottnak elvételéről lemond. Csak azt kívánja, azt fogadja el, amit megkapott, becsületes szívű, a tolvajlást megveti. Az erényes élethez ez is hozzá- tartozik.
Tartózkodik a kicsapongó élettől, a kicsapongó életről lemond. Megtartóz- tatásban él, a köznép által űzött párzást megveti. Az erényes élethez ez is hozzátartozik.
Tartózkodik a hazugságtól, a hazugságról lemond, igazat szól, az igazsághoz húz, megbízható és méltó a bizalomra, az embereket nem csapja be… Tartózkodik a becsmérléstől, a becsmérlésről lemond, amit itt hallott, nem adja amott tovább, amit ott hallott, nem adja emitt tovább, hogy viszályt szítson az emberek között. A viszálykodókat megbékélteti, a barátok között az egyetértést segíti, az egyetértés megörvendezteti, az egyetértés lelkesíti, boldogságát az egyetértésben leli. Mindig olyan szavakat szól, amelyek egyetértést teremtenek. … Tartózkodik a durva beszédtől, a durva beszédről lemond. Kellemes, szépen csengő, kedves, szívhez szóló, tiszteletteljes szavakat szól, sokaknak felvidítására, sokaknak örömére. Kerüli az üres fecsegést, az üres fecsegésről lemond, a lényegeset mondja. Üdvöset szól, a Tanról be- szél, a fegyelemről beszél. Jóidőben mond emlékezetes szavakat, mértéktartó tartalmas beszédét példázatokkal támasztja alá. Az erényes élethez ez is hozzátartozik.
Tartózkodik a zúzott magokból és gyümölcsökből erjesztett italoktól. Napjában csak egyszer eszik, este böjtöl, minden más étkezésről lemond. A táncos, énekes, zenés mulatságoktól távol tartja magát.
Nem hord virágkoszorúkat, nem használ illatszereket és keneteket, nem visel ékszereket.
Nem alszik magas, fényűző fekhelyen. Aranyat, ezüstöt soha nem fogad el. …
S mennyi az, amennyivel egy koldus beéri, ó Nagykirály? Beéri a magán viselt öltözékkel, s a testét fenntartó étellel, amit alamizsnaként kapott. Bárhová vezesse útja, magán hordja minden vagyonát. Olyan a koldus, mint a szárnyas madár, akit repüléskor csupán a tolla súlya húz… Hát ennyi az, amennyivel egy koldus beéri, ó Nagykirály.
[Lásd még: DN 2]
[« tartalom ]
A helyes belátás képezi az erények alapját
MN 9.
…Akkor így szólt a tiszteletreméltó Száriputta:
- Koldusok! Ha egy nemes tanítvány a károsat és a károsnak gyökerét felismeri, az üdvöset és az üdvösnek gyökerét felismeri, akkor jut majd a megfelelő belátás állapotába… Mi hát a káros, mi annak gyökere, mi hát az üdvös, mi annak gyökere?
Koldusok! Káros ölni, káros lopni, káros kicsapongó életet élni, káros hazudni, káros becsmérelni, káros durva szavakat szólni, káros fecsegni, káros a vágy, káros az indulat, károsak a téves képzetek. Ezek jelentik a károsat, ó koldusok.
S mi a károsnak gyökere, ó koldusok? A káros a megkívánásban gyökerezik, a káros a gyűlöletben gyökerezik, a káros az elvakultságban gyökerezik. Ezek jelentik a károsnak gyökerét, ó koldusok.
W hát az üdvös, ó koldusok? Üdvös tartózkodni az öléstől… lopástól… kicsapongástól… hazugságtól… becsmérléstől… durva szavaktól… fecsegéstől… vágytól… indulattól… téves képzetektől. Ezek jelenti az üdvöset, ó koldusok.
S mi az üdvösnek gyökere, ó koldusok? Az üdvös a meg nem kívánásban gyökerezik, az üdvös a gyűlölet-nélküliségben gyökerezik, az üdvös a tisztánlátásban gyökerezik. Ezek jelentik az üdvösnek gyökerét, ó koldusok.
[Lásd még: MN 9]
[« tartalom ]
Az erény az alapja az üdvös tartalmaknak
MP 1. 1.
… Szólt a király:
- Nágaszéna úr, említetted az üdvös tartalmakat. Mik hát az üdvös tartalmak?
- Az erény, a hit, a tetterő, a jelenlét és az elmélyedés. Ezek az üdvös tartalmak, ó Nagykirály.
- Mi az erény lényege, uram?
- Nagykirály, az erény lényege az, hogy megalapozza az üdvös tartalmakat, az öt hatalmat, az erőket, a felébredés tagjait, a jelenlétet, a helyes gyakorlást, a rendkívüli képességeket, az elmélyedés első fokozatát, a megszabadulást, az elmélyedést, a beérkezést. Mindezt az erény alapozza meg. Nagykirály, aki erényes életet él, annak nem múlnak el üdvös tartalmai.
- Mondj egy példázatot!
- Nagykirály, ahogy a magvak és növények sem csírázhatnak, hajthatnak, növekedhetnek a termőtalaj nélkül, mert csírázásuknak, kihajtásuknak, növekedésüknek a termőtalaj az alapja, ugyanígy az elmélyedést gyakorlónak is az erény a támasztéka, az erény az alapja. Így hajt majd ki belőle az erény öt hatalma: a bizonyosság, a tetterő, a jelenlét, az elmélyedés és a bölcsesség…
- Mondj egy másik példázatot!
- Nagykirály, ahogyan a tornász mutatványa előtt a földet felássa, a követ, cserepet kiszedi belőle, és a talajt elegyengeti, majd mutatványát e felpuhított talajon mutatja be, ugyanígy az elmélyedést gyakorlónak is az erény a támasztéka, az erény az alapja. Így hajt majd ki belőle az erény öt hatalma: a bizonyosság, a tetterő, a jelenlét, az elmélyedés és a bölcsesség. Nagykirály, a Beérkezett is megmondta ezt: "Komoly erényre alapulva ápolja szellemét és szívét a bölcs. A bölcs koldus a létesülések gúzsát elszánt törekvéssel szét- szakítja. Az erény az alap, miképpen az embernek a föld, az erény a gyökér, amiből minden üdvös kihajt. Minden Felébredettek tanának kezdete ez, mert a komoly erény megszabaduláshoz vezet."
Az erények egyetemes érvényűek
MN 93.
…Akkor Asszalájana, az ifjú pap, nagy sereg pap kíséretében felkereste a Beérkezettet,… és így szólította meg:
- Gotama úr, a papok úgy vallják, hogy a legfelső rend a papság, és alantasabbak a többi rendek. A papság fehér, feketék a többiek. Csak a papok tisztulnak meg, és nem a többiek. Csak a papok a Brahman gyermekei, annak szájából és melléből születtek, a Brahmantól erednek, tőle teremttettek, az ő letéteményesei. Gotama úr mit szól ehhez?
- Mit gondolsz, Asszalájana, ha egy pap tartózkodik az öléstől,… a lopástól,… a kicsapongó élettől,… a hazugságtól,… a becsmérléstől,… a durva beszédtől,… a fecsegéstől,… a megkívánástól,.. a gyűlölettől,… az elvakultság- tól, akkor testének elmúlása, halála után a jó útra lép, s az égi világba jut. á m, ha e; y harcos, polgár vagy paraszt teszi ugyanezt, akkor nem így van?
- De igen Gotama úr, ha egy harcos, polgár vagy paraszt tartózkodik az öléstől,… a lopástól,… a kicsapongó élettől,… a hazugságtól,… a becsmérléstől,… a durva beszédtől,… a fecsegéstől,… a megkívánástól,… a gyűlölettől,… az elvakultságtól, akkor testének elmúlása, halála után ő is a jó útra lép, s az égi világba jut…
[Lásd még: MN 93]
[« tartalom ]
A helyes életmód pillérei
DN 2. 42-67.
…- S miután a koldus elhagyta a világi életet, szerzetesként él, a Rendi Fegyelem előírásait követve. Azon buzgólkodik, hogy üdvös életet éljen, veszedelmet lát a legkisebb ártásban is. Leteszi a fogadalmakat, és törekszik betartani őket. Erényes tetteiben és szavaiban, feddhetetlen, tiszta életet él, az erényes magatartás szabályait követi. Őrt áll az érzékek kapujában, tudatos figyelemmel cselekszik, teljes elégedettségben él.
S miből áll a koldus erényes élete, ó Nagykirály? Tartózkodik az ártástól, … az önként nem adott elvételétől, … a kicsapongó élettől, … a hazugságtól, … a becsmérléstől, … a durva beszédtől, … az üres fecsegéstől, … a zúzott magokból erjesztett italoktól …
S miképpen áll őrt a koldus az érzékek kapujában, ó Nagykirály? Akképpen, ó Nagykirály, hogy ha megpillant egy alakzatot, úgy nem mozdítja ki sem az összkép, sem annak részelemei. Arra összpontosít, hogy gátat szabjon annak, ami a látás fölött nem őrködők tudatában felkelti a vágy és a viszolygás káros tartalmait. Őrt áll a látás kapujában, és arra összpontosít, hogy gátat szabjon a látvány általi elragadtatásnak. Ha meghall egy hangot, úgy nem mozdítja ki sem az összhang, sem annak részelemei. Arra összpontosít,… hogy gátat szabjon a hallott általi elragadtatásnak. Ha érez egy szagot, úgy nem mozdítja ki sem a teljes szagérzet, sem annak részelemei. Arra összpontosít,… hogy gátat szabjon a szagolt általi elragadtatásnak. Ha megízlel egy ízt, úgy nem mozdítja ki sem a teljes íz, sem annak részelemei. Arra összpontosít,… hogy gátat szabjon a ízlelt általi elragadtatásnak. Ha tapint egy érzetet, úgy nem mozdítja ki sem a teljes érzet, sem annak részelemei. Arra összpontosít,… hogy gátat szabjon a tapintott általi elragadtatásnak. Ha egy tartalmat tapasztal magában, úgy nem mozdítja ki sem a tartalom összessége, sem annak részelemei. Arra összpontosít,… hogy gátat szabjon a gondolkodás általi elragadtatásnak. Az érzékszervekben megvalósuló nemes éberség páncéljában olyan boldogságot tapasztal, amelyet fel nem kavar semmi sem. Ekképpen áll őrt a koldus az érzékek kapujában, ó Nagykirály.
S miképpen cselekszik a koldus tudatos figyelemmel, ó Nagykirály? Akképpen, ó Nagykirály, hogy ha elindul vagy megérkezik, tudatosan teszi, ha előre néz, vagy körül tekint, tudatosan teszi, ha karját és lábát hajlítja vagy kinyújtja, ha alsó ruháját vagy köntösét vagy koldulócsészéjét hordja, tudatosan teszi, ha eszik, iszik, rág, ízlel, vagy szükségét végzi éppen, tudatosan teszi, ha jár, áll, ül, alszik, ébred, beszél vagy hallgat, tudatosan teszi. Ekképpen cselekszik a koldus tudatos figyelemmel, ó Nagykirály.
S miképpen él a koldus elégedetten, ó Nagykirály? Nagykirály, a koldus beéri a magán viselt öltözékkel, s a testét fenntartó étellel, amit alamizsnaként kapott. Bárhová vezessen útja, magán hordja minden vagyonát. Olyan a koldus, mint a szárnyas madár, kit repüléskor csupán a tolla súlya húz. … Hát ekképpen él a koldus elégedetten, ó Nagykirály.
A nemes erényekkel felszerelkezetten, nemesen őrködve az érzékszervek kapujában, nemes, tudatos figyelemmel, nemesen elégedetten, magányos helyre húzódik vissza: erdőbe, fa tövébe, hegyre, szurdokba, barlangba, halott-égető tisztásra, bozótosba, a szabad ég alá, szalmakazal alá. Ételkolduló útjáról visszatérve keresztbetett lábakkal, egyenes testtartásban leül, és a jelenlétet gyakorolja.
[Lásd még: DN 2]
[« tartalom ]
A szerzetesek és világi hívók kötelmei
SP 2. 14.
…- Elmondom néktek azt a tant, amely a károstól megszabadít, ó koldusok. Hallgassátok meg, és véssétek szívetekbe, hogy mi az az életmód, amelyet a világi életet elhagyó követ!
A koldus soha nem indul el a nap második felében. Helyes időben megy a falvakba kéregetni. Aki nem a helyes időben indul, ahhoz majd ragaszkodás tapad. Ezért nem indulnak soha helytelen időben a Felébredettek.
A lényeket megrészegítő látványokat, hangokat, illatokat, ízeket és érzeteket eressze elrepülni, s jó időben induljon a reggeli étkezésre.
Ha jó időben megkapta ételadományát, egyedül térjen vissza a koldus, és üljön le a magányban. Ne hagyja kifelé szállni gondolatait, egész lényét fogja Vissza.
Ha tanítványával, koldustársával vagy bárki mással beszél, akkor a Beérkezett tanáról beszéljen. Ne becsméreljen és fecsegjen ki másokat, mint a közönséges emberek. Vannak sekélyes szellemek, kik a civódást kedvelik. Mi ezt nem helyeseljük. Ragaszkodás tapad majd reájuk emitt és amott, mert engedik messze repülni gondolataikat.
Ha a tanítvány meghallotta az igaz utat járó Nagy Bölcs tanítását, úgy tartózkodjon minden szennyétől az ételnek, italnak, otthonnak, ágynak, ülő- helynek és öltözéknek. Ha az étel, ital, otthon, ágy, ülőhely és öltözék minden szennyét eltávolította, akkor a koldushoz semmi sem tapad, ahogy a gyöngyöző vízcsepp sem tapad a lótuszlevélhez.
Most pedig el kívánom mondani a tanítvány helyes életmódját mindazoknak, kik otthonukban maradnak. Mert aki családja körében él, az nem tudja teljesíteni a koldusok kötelmeit:
Ne öljön és ne ölessen más élőlényeket, s ha mások ölnek, ne értsen egyet azzal. Mi áll vagy mozog a világon, tegye le véle szemben á botot.
Bármi is légyen az, bárhol is légyen az, mások javára a tanítvány ne vessen szemet. Ne bíztasson lopásra, ha mások lopnak, ne értsen egyet azzal. Tartózkodjon mások javától.
A kicsapongástól éberen óvakodjon, mint az izzó parázstól. Ha nem képes önmegtartóztatásban élni, mások asszonyát akkor is kerülje el.
Soha ne mondjon mások ellen hazugságot a törvényszék és a gyűlés előtt. Másokat se béreljen fel erre, s ha mások hazudnak, ne értsen egyet azzal. Minden igaztalanságot kerüljön el.
Ne fogyasszon részegítő italokat - ehhez a szabályhoz tartsa magát az is, aki családja körében él. Ne itasson, s ha mások isznak ne értsen egyet azzal. Tudja jól, hogy zavaros tudat lesz az italozás vége. Mert részegen tesznek a balgák károsat, és azt érik el, hogy mások is kárt okoznak. Kerülje el messze a bűn e helyét, amely a tudatot megzavarja és kábulatba dönt.
Ne öljön élőlényeket, ne vegye el más tulajdonát, ne szóljon hazugságot, ne igyon részegítő italokat, ne éljen kicsapongó életet, ne étkezzen éjszaka, helytelen időben, mondjon le a díszekről és az illatszerekről, háljon a földön vagy alacsony, kemény fekhelyen - ez az, amit "nyolcrétű böjtünnep"-nek neveznek. A Felébredett úgy tanította, hogy a szenvedés végéhez ez vezet el…
[Lásd még: Snp 2.14]
[« tartalom ]
A káros tettek oka a megkívánás, a gyűlölet, az elvakultság és a félelem
DN 31.
…- És melyik négy okot elkerülve nem követ el az ember káros tetteket?
A megkívánás tévútjára lépő követ el káros tetteket, a gyűlölet tévútjára lépő követ el káros tetteket, az elvakultság tévútjára lépő követ el káros tetteket, a félelem tévútjára lépő követ el káros tetteket. Ha viszont a nemes tanítvány nem lép a megkívánás, … gyűlölet, … elvakultság, … és félelem tévútjára, akkor a káros tettek e négy okát megszünteti.
Így szólt a Beérkezett… majd ezt tette hozzá:
- Aki megkívánás, gyűlölet, elvakultság vagy félelem miatt a helyes rendet megszegi, mint fogyó holdnak fénye, tisztessége úgy csökken annak. Aki megkívánás, gyűlölet, elvakultság vagy félelem miatt a helyes rendet meg nem szegi, mint telő holdnak fénye, tisztessége úgy gyarapszik annak…
[Lásd még: DN 31]
[« tartalom ]
Az elmélyedés öt akadálya
DN 2. 68-74.
… .A koldus… tartózkodik az érzéki vágytól, vágytalan tudattal időzik, megtisztítja szellemét az érzéki vágytól.
Tartózkodik a haragvó rosszindulattól, gyűlöletmentes szellemmel időzik, minden lény üdvére gondot fordít, megtisztítja szellemét a haragvó rosszindulattól.
Tartózkodik a renyhe közönytől, renyheségtől mentes szellemmel időzik, figyelmes, éber tudattal megtisztítja szellemét a renyhe közönytől. Tartózkodik az izgága gőgtől, békésen időzik, megtisztult lélekkel meg- tisztítja szellemét az izgága gőgtől.
Tartózkodik az elcsüggedéstől, a csüggedést legyőzve időzik, az üdvös tudat-tartalmak hitében meg nem inog, megtisztítja szellemét az elcsüggedéstől…
Olyan ez, ó Nagykirály, mint amikor az eladósodott üzletbe fog, sikerül az üzlet, s nemcsak adósságát tudja kifizetni, de a haszonból asszonyát a felékszerezi…
Olyan ez, ó Nagykirály, mint amikor a nagybeteg rosszul van, szenved, az étel nem ízlik neki, testéből kiszáll az erő. Idővel kigyógyul, az étel újra ízlik neki, testébe visszaszáll az erő…
Olyan ez, ó Nagykirály, mint amikor a börtönbe vetett kiszabadul, egészségesen és boldogan otthonába tér, és birtokát rendben találja…
Olyan ez, ó Nagykirály, mint a szolga, ki nem maga ura, gazdája tulajdona, nem mehet bárhová tetszése szerint. Idővel felszabadul, a maga ura lesz, nem a gazdája tulajdona, bárhová mehet, tetszése szerint…
Olyan ez, ó Nagykirály, mint amikor a jómódú, gazdag ember úton van a rengetegen át, étke szegényes, veszélyek lesnek rá. Idővel kiér a rengetegből, és egy békés, biztonságos faluba ér sértetlenül…
Ekképpen látja a koldus adósságnak, betegségnek, rabságnak, szolgaságnak és rengetegnek az öt akadályt, amíg magában le nem bírta őket, ó Nagykirály. S az adósság visszafizetésének, felgyógyulásnak, szabadulásnak, fel- szabadulásnak, biztonságos helynek látja a koldus azt, ha már lebírta őket magában, ó Nagykirály…
[Lásd még: DN 2]
[« tartalom ]
Az akadályok a bizonyosság révén szűnnek meg
MP 1. 1.
…Szólt a király: - Mi a bizonyosság lényege, ó Nágaszéna úr?
- A bizonyosság lényege a megtisztulás és a bátor nekiindulás, ó Nagy- király.
- Mit jelentsen az, hogy a megtisztulás a bizonyosság lényege, ó uram?
- Ha megszületik a bizonyosság, elsöpri akkor az akadályokat, és akadályaitól megszabadultan tiszta, derűs, világos lesz az ember szelleme. Ekképpen lényege a megtisztulás a bizonyosságnak, ó Nagykirály.
- Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, hogy mind a négy fegyvernemével csatába indul egy világkirály. Elefántosai, lovasai, harci szekerei és gyalogosai átgázolnak egy kicsiny folyón, aminek vize felkavarodik, piszkossá, iszapossá zavarodik. A túlpartra érve ezt a parancsot adja szolgáinak a király: Ihatnám, hozzatok ivóvizet! Képzeld hozzá, hogy e királynak van egy víztisztító varázsköve. Mikor a követ a szolgák a vízbe teszik, eltűnik akkor a kagyló és hínár, s az iszap leülepedik, úgy hogy lehet belőle ivóvizet merni a királynak…. A folyócska vize a tudatot jelképezi, a királyi szolgák az elmélyedést, a kagyló, hínár és iszap az akadályok szennyeit, a varázskő pedig a bizonyosságot, ó Nagykirály…
Az akadályok szennyétől a figyelem és a bölcsesség tisztít meg
MP 2. 1.
…Szólt a király:
- Mi a lényege a figyelemnek, és mi a lényege a bölcsességnek?
- A figyelem lényege az összefogás, a bölcsesség lényege a lemetszés, ó Nagykirály.
- Mit jelent az, hogy a figyelem lényege az összefogás, a bölcsesség lényege a lemetszés? Mondj egy példázatot!
- Láttad-e már, ó Nagykirály, hogyan aratják az árpát?
- Igen, láttam, uram.
- És hogyan vágják le az árpakévét, ó Nagykirály?
- Balkézzel összefogják a kévét, és a jobbkézben tartott sarlóval lemetszik.
- Nos hát, ó Nagykirály, …ugyanígy tesz az igázást gyakorló. Figyelmével összefogja tudatát, és a bölcsességgel lemetszi a szennyeket…
Az akadályok megszüntetése után lehetséges az elmélyedés
DN 2. 75.
… - Mikor … a koldus … megtapasztalja, hogy eltűntek belőle az akadályok, megkönnyebbül. A megkönnyebbültet derű tölti el. Kinek szelleme derűs, a teste is elnyugszik annak. Ha teste elnyugodott, boldogság tölti el. Boldog szellemmel eléri az elmélyedést. Az érzéki vágyaktól és a káros tartalmaktól megszabadulva gondolkodás és ítélet révén eléri az elmélyedésnek az eloldódás élményéből születő, első fokozatát, aminek a derű és a boldogság a jellemzője…
[Lásd még: DN 2]
[« tartalom ]
AZ ELMÉLYEDÉS
A tetterő deffiníciója
MP 1. 1.
…Szólt a király:
- Mi a tetterő lényege, ó Nágaszéna úr?
- A tetterő lényege a megtámasztás, ó Nagykirály. Mert tetterőre támaszkodva az üdvös tartalmak nem tűnnek el.
- Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, hogy egy ember háza összeomlással fenyeget, s akkor azt új oszloppal támasztja alá. Ahogy az ekképpen alátámasztott ház sem omolhat össze, ugyanúgy a tetterőre támaszkodó üdvös tartalmak sem tűnhetnek el. Ekképpen lényege a megtámasztás a tetterőnek, ó Nagykirály.
A jelenlét definíciója
MP 1. 1.
…Szólt a király:
- Mi a jelenlét lényege, ó Nágaszéna úr?
- A jelenlét lényege az ismétlés és a mérlegelés, ó Nagykirály.
- Mit jelent az, hogy a jelenlét lényege az ismétlés, ó uram?
- Nagykirály, ha felkél a jelenlét, ez tudatosítja, hogy egy tartalom üdvös-e vagy káros, elfogadható vagy elfogadhatatlan, nemes vagy alantas, világos vagy sötét. Ilyenkor az ember elismétli magában, hogy mi a jelenlét négy oszlopa, mi a négy üdvös fáradozás, mi a négy rendkívüli képesség, mi az öt hatalom, mi az öt erő, mi a felébredés hét tagja, mi a Nyolcrétű Nemes Ösvény, mi a nyugalom, mi a tisztánlátás, mi a tudás, mi a megszabadulás. Az elmélyedést gyakorló ezen a módon gondozza a gondozandó tartalmakat, és nem gondozza a nem gondozandó tartalmakat. Ezen a módon éri el az elérendő tartalmakat, s kerüli el az elkerülendőket…
- Mondj egy példázatot! .
- Képzeld el, ó Nagykirály, amint egy világkirály kincstárnoka nap mint nap emlékezteti urát: Felség, ennyi az elefántod, ennyi a lovad, ennyi a harci szekered, ennyi a gyalogos katonád, ennyi kincs, arany, gazdagság van birtokodban, emlékezz reá! Ahogyan ő a király hatalmát naponta ismételgeti, ugyanígy tudatosítja a jelenlét azt, hogy egy tartalom üdvös-e vagy káros…
- Mit jelent az, hogy a jelenlét lényege a mérlegelés, ó uram?
- Nagykirály, ha felkél a jelenlét, ez tárja fel a tartalmak útját, s állapítja meg: ezek a tartalmak üdvösek, ezek a tartalmak károsak, ezek a tartalmak hasznosak, ezek a tartalmak, ártalmasak. Ezután az elmélyedést gyakorló kiveti magából a káros tartalmakat, s csak az üdvös tartalmakat tartja meg, kiveti magából az ártalmas tartalmakat, s csak a hasznos tartalmakat tartja meg…
- Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, amint egy világkirály tanácsadója nap mint nap figyelmezteti urát: Felség, számodra ezek a dolgok üdvösek, és ezek károsak, ezek a dolgok hasznosak és ezek ártalmasak. Akkor a király majd elveti a káros dolgokat, és csak az üdvöseket tartja meg, elveti az ártalmas dolgokat, és csak a hasznosakat tartja meg…
Az elmélyedés definíciója
MP 1. 1.
… Szólt a király:
- Mi az elmélyedés lényege, ó Nágaszéna úr?
- Az elmélyedés lényege a vezérlés, ó Nagykirály. Mert minden üdvös tartalomnak, ami csak létezik, az elmélyedés a vezére, az elmélyedés a mélye, az elmélyedés a völgye, az elmélyedés a megmerülése.
- Mondj egy példázatot!
- Képzeld el, ó Nagykirály, hogy mind a négy fegyvernemével csatába indul egy világkirály. Ahogy az elefántos, lovas, harci kocsis és gyalogos csapatokból álló teljes hadseregnek a király a vezére, a király köré gyűlik, a királyra figyel, a király szab néki irányt, ugyanígy az elmélyedés a vezére minden üdvös tartalomnak…
A jelenlét négy pillére
MN 10.
…- A jelenlét négy pillére az egyedüli ösvény, ami a lények megtisztulásához, a fájdalom és panasz legyőzéséhez, a szenvedés és szomorúság szétzúzásához, a helyes eléréséhez és az Ellobbanás megvalósulásához vezet. S mi ez a négy pillér?
Amikor a koldus jelen van a testben, vigyázza a testet, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten. Jelen van az érzetekben, … a gondolatokban, … a tartalmakban, … éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten.
Koldusok! Hogyan van jelen a koldus a testben, hogyan vigyázza a testet? A koldus erdőbe megy, fa tövébe vagy tisztásra, keresztbe tett lábakkal, egyenes testtartásban leül, és a jelenlétet gyakorolja. Éberen, lélegzik be és ki. Miközben hosszan… vagy röviden … lélegzik ki … és be … ezt tudatosítja: hosszan … vagy röviden … lélegzek ki … és be. Majd így gyakorol: Egész testemet érezve akarok be… és kilélegezni. Majd így gyakorol: Azért lélegzem be és ki, hogy elnyugtassam a testi késztetéseket… Így van jelen a testben, és közben megfigyeli a tartalmak keletkezését és elmúlását… Végül erre a belátásra jut: ez hát a test …!
Megszemléli ezt a testet a tetejétől a talpáig, … s ezt gondolja közben: Van itt haj, szőr, köröm, fogak, bőr, hús, ín, csont és csontvelő, vese, szív, máj, rekeszizom, lép és tüdő, gyomor, belek, zsigerek, széklet és epe, köpet, genny, vér, izzadtság és nyirok, könny, savó, nyál, takony, ízületi nedv és vizelet… Ez a test tartalmaz föld-elemet, víz-elemet, tűz-elemet és levegő-elemet…
Majd a koldus saját testét összeveti a temetőbe kitett, egynapos, kétnapos, háromnapos, felfúvódott, elkékült tetemmel, és ezt gondolja közben: ennek a testnek is ez lesz a sorsa, ide jut, nem kerülheti el… majd a koldus saját testét összeveti a temetőbe kitett, hollók, varjak, keselyűk által tépett, kutyák és sakálok által rágott, férgektől nyüzsgő tetemmel… csontvázzal, amit az inak még összetartanak, s véres húsfoszlányok borítanak… kifehéredett, szétgurult emberi csontokkal,… s ezt gondolja közben: Ennek a testnek is ez lesz a sorsa, ide jut, nem kerülheti el … Koldusok, hát így van jelen a koldus a testben, így vigyázza a testet.
Koldusok! Hogyan van jelen a koldus az érzetekben, hogyan vigyázza az érzeteket?… Ha testi örömérzetet… fájdalomérzetet … semleges érzetet érez, ezt tudatosítja: testi örömérzetet … fájdalomérzetet … semleges érzetet érzek. Ha egy nem testi örömérzetet … fájdalomérzetet … semleges érzetet érez, ezt tudatosítja: nem testi örömérzetet … fájdalomérzetet … semleges érzetet érzek … Így van jelen az érzetekben, s közben megfigyeli a tartalmak keletkezését és elmúlását… Végül erre a belátásra jut: Ez hát az érzet…!
Koldusok! Hogyan Van jelen a koldus a gondolatokban, hogyan vigyázza a gondolatokat? Ha a benne felkélt gondolat szenvedélyes vagy szenvtelen, gyűlölködő vagy gyűlölettelen, figyelmes vagy figyelmetlen, szárnyaló vagy hétköznapi, nemes vagy nemtelen, szabad vagy megkötött, úgy ezt tudatosítja: ez a gondolat szenvedélyes, szenvtelen, gyűlölködő, gyűlölettelen, figyelmes, figyelmetlen, szárnyaló, hétköznapi, nemes, nemtelen, szabad, megkötött. Így van jelen a gondolatokban, és közben megfigyeli a gondolati tartalmak keletkezését és elmúlását… VégüI erre a belátásra jut: Ez hát a gondolat…!
Koldusok! Hogyan van jelen a koldus az öt akadály tartalmaiban? Ha megvan benne az érzéki vágy, ezt tudatosítja: megvan bennem az érzéki vágy. Ha nincs meg benne az érzéki vágy, ezt tudatosítja: nincs meg bennem az érzéki vágy. Ha felbukkan benne a korábban nem lévő érzéki vágy, úgy ezt tudatosítja. Ha elmúlik belőle a korábbi érzéki vágy, úgy ezt tudatosítja. Ha megvan benne a haragvó rosszindulat … renyhe közöny … izgága gőg … elcsüggedés … úgy ezt tudatosítja.
Koldusok! Hogyan van jelen a koldus-a ragaszkodás öt állagának tartalmaiban? Koldusok, akkor a koldus így gondolkodik: Ez az alakzat, ez az alakzat keletkezése és elmúlása. Ez az érzet, ez az érzet keletkezése és elmúlása. Ez az ismeret, ez az ismeret keletkezése és elmúlása. Ez a késztetés, ez a késztetés keletkezése és elmúlása. Ez a tudomás, ez a tudomás keletkezése és elmúlása…
Koldusok! Hogyan van jelen a koldus a hat belső és külső tartományban? Ezt tudatosítja: ez a szem, ezek az alakzatok, ez pedig kettejük érintkezése. Ha korábban nem lévő érintkezés keletkezik, úgy ezt tudatosítja. Ha a korábban meglévő érintkezés megszűnik, úgy ezt tudatosítja. Ha a megszűnt érintkezés nem keletkezik újra, úgy ezt tudatosítja. Ezt tudatosítja: ez a fül, ezek a hangok, ez pedig kettejük érintkezése… Ezt tudatosítja: ez az orr, ezek a szagok, ez pedig kettejük érintkezése… Ezt tudatosítja: ez a nyelv, ezek az ízek, ez pedig kettejük érintkezése… Ezt tudatosítja: ez a test, ezek a tapintásérzetek, ez pedig kettejük érintkezése… Ezt tudatosítja: ez a gondolkodás, ezek a tartalmak, ez pedig kettejük érintkezése…
Koldusok! Hogyan van jelen a koldus a felébredés hét fokozatának tartalmaiban? … Ha megvan benne a jelenlét, úgy ezt tudatosítja: megvan bennem a jelenlét. Ha nincs meg benne a jelenlét, úgy ezt tudatosítja: nincs meg bennem a jelenlét. Ha felkél benne a korábban meg nem lévő jelenlét, úgy ezt tudatosítja. Ha a benne lévő jelenlét beteljesedik, úgy ezt tudatosítja. Ha megvan benne a tartalmak eltárásának képessége, … a tetterő, … a derű, … a bizalom, … az elmélyedés, … az érintetlenség, úgy ezt tudatosítja…
Koldusok! Hogyan van jelen a koldus a Négy Nemes Igazság tartalmaiban? Ekkor a koldus a valóságnak megfelelően ezt tudatosítja: ez a szenvedés, … ez a szenvedés oka, … ez a szenvedés megszüntetése, … ez a szenvedés megszüntetésének útja… Így van jelen a tartalmakban, s közben megfigyeli a tartalmak keletkezését és elmúlását. Végül erre a belátásra jut: ezek hát a tartalmak…!
[Lásd még: MN 10, DN 22]
[« tartalom ]
Jelenlét a lélegzésben
MN 118.
… - Koldusok! Ha a jelenlét a lélegzésben megvalósul és megerősödik, ez majd megteremti a jelenlét négy pillérét. Ha a jelenlét négy pillére megvalósul és megerősödik, ez majd megteremti a felébredés hét fokozatát. Ha a felébredés hét fokozata megvalósul és megerősödik, ez majd megteremti a tudás általi megszabadulást.
Koldusok! Hogyan jön létre, és hogyan erősödik meg a jelenlét a lélegzésben? … Akkor a koldus az erdőbe megy, fa tövébe, vagy elhagyott kunyhóba, keresztbetett lábakkal, egyenes testtartásban leül, és a jelenlétet gyakorolja. Éberen lélegzik be és ki … hosszan és röviden, miközben ezt tudatosítja. … Majd így gyakorol: Egész testemet érezve akarok belélegezni, … kilélegezni. A testi késztetéseket elnyugtatva akarok belélegezni, … kilélegezni. Derűt átélve akarok belélegezni, … kilélegezni. Boldogságot átélve akarok belélegezi, … kilélegezni. A tudati késztetéseket tudatosítva akarok belélegezni, … kilélegezni. A tudati késztetéseket elnyugtatva akarok belélegezni, … kilélegezni. A gondolkodást tudatosítva akarok belélegezni, … kilélegezni. A gondolkodást serkentve akarok belélegezni, … kilélegezni. A gondolkodást összpontosítva akarok belélegezni, … kilélegezni. A gondolkodást feloldva akarok belélegezni, … kilélegezni. A mulandóságot átélve akarok belélegezni, … kilélegezni. A szenvedélytelenséget átélve akarok belélegezni, … kilélegezni. A lebírást átélve akarok belélegezni, … kilélegezni. Az eleresztést átélve akarok belélegezni, … kilélegezni.
Amikor a koldus úgy lélegzik be és ki, hogy a lélegzést tudatosítja, … egész testét átérzi, … a testi késztetéseket elnyugtatja, akkor a testben van jelen, vigyázza a testet, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten.
Amikor a koldus úgy lélegzik be és ki, hogy derűt él át, … boldogságot él át. … a tudati késztetéseket tudatosítja, … a tudati késztetéseket elnyugtatja, akkor az érzetekben van jelen, vigyázza az érzeteket, éberen, tisztatudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten.
Amikor a koldus úgy lélegzik be és ki, hogy a gondolkodást tudatosítja, … a gondolkodást serkenti, … a gondolkodást összpontosítja, … a gondolkodást feloldja, akkor a gondolatokban van jelen, vigyázza a gondolatokat, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten.
Amikor a koldus úgy lélegzik be és ki, hogy a mulandóságot átéli, … a szenvedélytelenséget átéli, … a lebírást átéli, … az eleresztést átéli, akkor a tartalmakban van jelen, vigyázza a tartalmakat, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten…
[Lásd még: MN 118]
[« tartalom ]
A felébredés hét fokozatának megvalósulása
MN 128.
… - Koldusok! Ha a jelenlét négy pillére megvalósul és megerősödik, hogyan teremti meg akkor a felébredés hét fokozatát?
Amikor a koldus jelen van a testben, akkor megvalósul a sziklaszilárd jelenlét. … Ekkor valósággá lesz a felébredés első fokozata, amit jelenlétnek neveznek.
Miután a koldus ezen a módon elérte a jelenlétet, felismeri, szétbontja és feltárja a tartalmakat, és mélyükre hatol. … Ekkor valósággá lesz a felébredés második okozata, amit a tartalmak feltárásának neveznek.
Miután a koldus ezen a módon feltárta a tartalmakat, elszánt erő támad fel benne. … Ekkor valósággá lesz az elmélyedés harmadik fokozata, amit tetterőnek neveznek.
Miután a koldus erőt nyert, letisztult derű tölti el. … Ekkor valósággá lesz a felébredés negyedik fokozata, amit derűnek neveznek.
Miután a koldust derű töltötte el, teste és szelleme elnyugszik. … Ekkor valósággá lesz a felébredés ötötök fokozata. amit bizalomnak neveznek.
Akinek teste elnyugodott, annak szelleme boldogságot él át, és összpontosul. Miután a koldus teste és szelleme elnyugodott, boldogságot élt át, és-összpontosult, eléri az elmélyedést. … Ekkor valósággá lesz a felébredés hatodik fokozata, amit elmélyedésnek neveznek. .
Miután a koldus szelleme összpontosult, eléri a helyénvaló érintetlenséget. … Ekkor valósággá lesz a felébredés hetedik fokozata, amit érintetlenségnek neveznek…
[Lásd még: MN 128]
[« tartalom ]
Az elmélyedés négy fokozata
DN 2. 75-82.
… - Amikor a koldus megtapasztalja, hogy eltűntek belőle az akadályok, megkönnyebbül. A megkönnyebbültet derű tölti el. Akinek szelleme derűs, a teste is elnyugszik annak. Ha teste elnyugodott, boldogság tölti el. Boldog szellemmel eléri az elmélyedést.
Az érzéki vágyaktól és a káros tartalmaktól megszabadulva gondolkodás és ítélet révén eléri az elmélyedésnek az eloldódás élményéből születő, első fokozatát, aminek a derű és a boldogság a jellemzője, és időzik ebben. Testét az eloldódásból születő derű és boldogság tölti el, átitatja minden irányból, úgy hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez az eloldódásból születő derű és boldogság át ne hatna.
Nagykirály, olyan ez, mint amikor az ügyes fürdőmester vagy fürdősinas porokat szór a rézedénybe, majd vízzel nedvesíti, keveri, habosítja. Végül olyan fürdőhab keletkezik, amelyet a nedvesség kívülről és belülről átitat, de mégsem folyékony. Nagykirály, hasonló módon tölti el a koldus testét az eloldódásból születő derű és boldogság, átitatja minden irányból, úgy hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez az eloldódásból születő derű és boldogság át ne hatna.
Ezután a koldusban elnyugszanak a gondolatok és az ítéletek, és eléri az elmélyedésnek az összpontosulásból születő, gondolkodástól és ítélkezéstől mentes, derű és boldogság által átitatott második fokozatát, ami megteremti a belső békét és a szellem összpontosulását, majd időzik ebben. Testét az összpontosításból születő derű és boldogság tölti el, átitatja minden irányból, úgy hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ne hatna át ez az összpontosításból születő derű és boldogság.
Nagykirály, olyan ez, mint egy tavacska, amit belülről egy forrás vize táplál. Nem folynak a tóba patakok sem keleti, sem nyugati, sem északi, sem déli irányból. Bár az istenek nem küldenek záporokat az esős időben, ez a belső forrás mégis hűs vizet áraszt, eltölti, átitatja a tó vizét mindenfelé, úgy, hogy nem marad egyetlen része sem, amit a forrás hűs vize át ne hatna. Nagykirály, hasonló módon tölti eI a koldus testét az összpontosításból születő derű és boldogság…
Ezután a koldusban elhalkul a derű, és érintetlenül, éberen, tiszta tudattal időzik. Testében azt az egyedüli boldogságot tapasztalja, amelyet a bölcsek így neveznek: "az érintetlen éber boldogságban időzik". Ekkor eléri az elmélyedés harmadik fokozatát … Testét olyan boldogság tölti el, amely túl van a derűn, átitatja minden irányból, úgy hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez a derűn túli boldogság át ne hatna.
Nagykirály, olyan ez, mint egy tavacska, amit kék, fehér és piros lótuszvirágok borítanak. Vannak a tóban olyan virágok, amelyeknek gyökere, szára és virága is a víz tükre alatt marad. Kizárólag a vízben növekednek, gyökerüktől a csúcsukig átitatja, átmossa, eltölti, áztatja őket a hűs víz, úgy hogy a kék, piros és fehér lótuszvirágoknak nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez a hűs víz át ne hatna. Nagykirály, hasonló módon tölti el a koldus testét ez a derűn túli boldogság…
Ezután a koldus eléri az elmélyedés negyedik fokozatát, aminek az a jellemzője, hogy túl van a boldogságon és szenvedésen, felette áll a jó és a rossz kedélynek, nem érinti boldogság és szenvedés, pusztán az érintetlenség és a jelenlét tudatából áll. A koldus ebben időzik. Ott ül a koldus, és tiszta, világos szelleme egész testét áthatja, úgy hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez a letisztult, világos szellem át ne hatna.
Nagykirály, olyan ez, mint egy tetőtől talpig fehér ruhába öltözött ember, akinek egyetlen porcikája sincs, amit a fehér ruha ne fedne. Nagykirály, hasonló módon tölti el a koldus testét ez a letisztult, világos szellem, úgy, hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez a letisztult, világos szellem át ne hatna…
[Lásd még: DN 2]
[« tartalom ]
Az elmélyedésből születő rendkívüli képességek
DN 2. 83-97.
… Így ül ott a koldus, megtisztultan, világosan, összpontosult tudattal, a földi szomjtól megszabadultan, folttalanul, hajlékonyan, elszántan, szilárdan, rendületlenül, és a feltáró megismerésre irányítja szellemét. Megszemléli földi testét, és felismeri: Ez a test alakzatos, a négy lételemből tevődik össze, apa és anya párzásából keletkezett, a megevett rizspép és rizsnyák táplálta fel, mulandó, hanyatlásnak, pusztulásnak, szétbomlásnak, megsemmisülésnek alávetett. Mégis ebben van öntudatom, ehhez kötődik…
Ezután a koldus arra irányítja, arra összpontosítja szellemét, hogy egy tisztán tudatosságból álló testet létrehozzon. A földi testből kibont egy alakzatos, az összes szervekkel ellátott, tisztán tudatosságból álló testet…
Ezután a koldus arra irányítja, arra összpontosítja szellemét, hogy megvalósítsa a különféle rendkívüli képességeket. A rendkívüli képességek megörvendeztetik. Személye megsokszorozódik, majd újra eggyé válik. Láthatatlanná lesz, majd újra megjelenik. Mint az űrön, úgy megy át akadálytalanul a falon, sáncon és hegyen. Mint a vízben, úgy merül el a földben, majd újra kiemelkedik. Mint a földön, úgy jár a vízen, és e1 nem merül. Keresztbe tett lábakkal, ülve repül a légben, miként a szárnyas madár. Kezével érinti, és megragadja a hatalmas Holdat és Napot. Testével elszáll a Brahman egébe.
Ha a koldus … arra irányítja, arra összpontosítja szellemét, hogy az isteni hallást kigyakorolja, akkor eme isteni … hallással úgy a földi, mint az égi hangokat meghallja, legyenek azok távolban vagy közelben…
Ha a koldus … arra irányítja, arra összpontosítja szellemét, hogy megismerje a tudat természetét, akkor a többi Iények és személyek tudatát megismeri, vágyteljesként a vágyteljeseket, vágynélküliként a vágynélkülieket, gyűlölködőként a gyűlölködőket, gyűlölet nélküliként a gyűlölet nélkülieket, elvakultként az elvakultakat, éberként az ébereket, összpontosultként az összpontosultakat, csapóngóként 'a csapongókat, táglelkűként a táglelkűeket, szűkkeblűként a szűkkeblűeket, fennköltként a fennkölteket, alantasként az alantasokat, elmélyedtként az elmélyedteket, felszínesként a felszíneseket, szabadként a szabadokat, megkötöttként a megkötötteket…
Ha a koldus … arra irányítja, arra összpontosítja szellemét, hogy megismerje a korábbi létesüléseket, akkor visszaemlékszik számtalan korábbi létesülésre, legyen az egy születés, kettő, három, négy, öt, tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, száz, ezer vagy százezer, tartsanak e születések számtalan kibontakozó vagy hanyatló, kibontakozó és hanyatló világkorszakon át.
[Lásd még: DN 2]
[« tartalom ]
Az ellobbanás túl van az elmélyedésen
DN. 1. 19-26.
… - Koldusok! Vannak aszkéták és papok, akik az embereknek azt hirdetik, azt magyarázzák, hogy a végső Ellobbanás megtapasztalható tartalommal b ír, és ez öt bizonyítékkal támasztható alá… Az öt bizonyíték a dolgok öt tulajdonsága, amelyekre vágyakozni lehet. Ha a Lélek ezeket megtalálja, birtokba veszi, beléjük hatol, akkor elérte a végső, tapasztalható tartalommal bíró Ellobbanást…
Vannak, akik így válaszolnak erre: Valóban létezik az a Lélek, amiről beszélsz, én sem állítom, hogy nem létezik. Ez a Lélek azonban még nem érte el a megtapasztalható, végső Ellobbanást. S miért nem? A vágyak mulandóak, szenvedésteljesek, változó tartalmaktól függenek, a változásnak alávetett Létállapot pedig fájdalommal, panasszal, szomorúsággal és csüggedéssel jár. Ha azonban a Lélek elszakad a vágyaktól és megszabadul a káros tartalmaktól, akkor eléri az elmélyedés első fokozatát. Ebben jelen van a gondolkodás, az ítélkezés, a helyes megkülönböztetés a derű és a boldogság. Ha a Lélek ebben időzik, akkor elérte a megtapasztalható, végső Ellobbanást…
Megint mások azt mondják erre: Valóban létezik az a Lélek, amiről beszélsz, én sem állítom, hogy nem létezik. Ez a Lélek azonban még nem érte el a megtapasztalható, végső Ellobbanást. S miért nem? Mert jelen van még benne a gondolkodás és az ítélkezés, s ez anyagivá teszi. Ha azonban megszabadul a gondolkodástól és az ítélkezéstől, akkor eléri az elmélyedés második fokozatát. Ezt a belső béke, a szellem összpontosultsága, a gondolkodás és az ítélkezés hiánya jellemzi… Ha a Lélek ebben időzik, akkor elérte a megtapasztalható, végső Ellobbanást…
Megint mások azt mondják erre: Valóban létezik az a Lélek, amiről beszélsz, én sem állítom, hogy nem létezik. Ez a Lélek azonban még nem érte el a megtapasztalható, végső Ellobbanást. S miért nem? Mert derű és lelki önösség van jelen benne, és ez anyagivá teszi. Ha azonban érintetlenné válik a derűvel és a szenvedéllyel szemben, és teljes tudatossággal ebben az állapotban időzik, pusztán testi boldogságot tapasztal, akkor eléri az elmélyedés harmadik fokozatát. Ez az az állapot, amit a nemes tanítók úgy neveznek: Érintetlen, összpontosult, boldogságban időzik. Ekkor éri el a Lélek a megtapasztalható, végső Ellobbanást…
Megint mások azt mondják erre: Valóban létezik az a Lélek, amiről beszélsz, én sem állítom, hogy nem létezik. Ez a Lélek azonban még nem érte el a megtapasztalható, végső Ellobbanást. S miért nem? Mert ekkor a szellem még a boldogságot élvezi, s ez anyagivá teszi. Ha azonban végleg felülemelkedik a boldogságon és a szenvedésen, elszakad az örömteljes és szenvedélyteljes érzetektől, akkor eléri az elmélyedés negyedik fokozatát, ami mentes a szenvedéstől és a boldogságtól, érintetlenség és jelenlét sugározza be. Ha ebben időzik, akkor elérte a megtapasztalható, végső Ellobbanást…
Koldusok! A Beérkezett ezzel szemben is így tekint minderre: Az ekképpen elgondolt és szorgosan ápolt nézetek ehhez és ehhez fognak majd vezetni, ilyen és ilyen következtetéseket vonnak le a végső állapotról. A Beérkezett mindezt megismerte, s azt is, ami túlmutat ezen. Ám ennek a tudásnak nem tulajdonít értéket, egyedül és kizárólag az a tudás fontos számára, ami megszabaduláshoz vezet. Miután a valóságnak megfelelően belátta, hogy miképpen keletkeznek és múlnak el az érzetek, miféle örömet és keserűséget jelentenek, egyedül arra helyezi a súlyt, hogy miképpen szabaduljon meg tőlük, ó koldusok. A valóban fontos tartalmak nehezen átláthatók, nehezen kigondolhatók, nyugalmasak, kimagaslanak, a puszta okoskodás eI nem éri őket, rejtettek, csak a bölcsek számára érthetők. Ezeket a Beérkezett saját megismerése és megtapasztalása alapján hirdeti…
[Lásd még: DN 1]
[« tartalom ]
Az ellobbanás túl van a megnyilvánulton
U. 8. 1-4.
…- Koldusok! Van egy hely, ahol nincsen a föld, nincsen a víz, nincsen a tűz és nincsen a levegő, ahol nem létezik a térvégtelenség, nem létezik a tudatvégtelenség, nem létezik a nem-valamiség, és nem létezik az elképzelhető határa. Ott nincs ez a világ és nincs túlvilág, nincs a Nap és a Hold. Arra a helyre mondom én, hogy nincsen ott állás, járás-kelés, halál és születés. Annak a helynek nincsen oka, nincsen folytatása, nincsen támasztéka. Ott van vége a szenvedésnek…
Koldusok! Létezik egy születetlen, létesületlen, nem teremtett, nem alakított. Ha nem létezne egy születetlen, létesületlen, nem teremtett, nem alakított, akkor a születettből, létesültből, teremtettből, alakítottból sem lehetne kitalálta. S mert létezik egy születetlen, létesületlen, nem teremtett és nem alakított, ezért a születettből, létesültből, teremtettből és alakítottból ki lehet találni…
Mindaz összeomlik, ami másra támaszkodik. Csak az nem omlik össze, ami nem támaszkodik semmire. Nyugalom ott van, ahol nincsen összeomlás. Nem támad ott fel a kéj, ahol nyugalom van. Ahol nem támad fel a kéj, ott nincsen járás-kelés. Ahol nincsen járás-kelés, ott nincsen halál és születés. Ahol nincsen halál és születés, ott nincsen az itt s az odaát, és nincs a kettő között. Ott van vége a szenvedésnek…
[Lásd még: Uda 8.2, Uda 8.3, Uda 8.4]
[« tartalom ]
Az ellobbanás a szenvedélyek ellobbanása
SN 4. 251.
… - Sokszor mondják, hogy "Ellobbanás", ó Száriputta koldus. Mi hát az Ellobbanás?
- Ellobbanásnak azt nevezik, amikor a megkívánásnak vége szakad, a gyűlöletnek vége szakad, az elvakultságnak vége szakad…
- Sokszor mondják, hogy "üdvözülés", ó Száriputta koldus. Mi hát az üdvözülés?
- Üdvözülésnek azt nevezik, amikor a megkívánásnak vége szakad, a gyűlöletnek vége szakad, az elvakultságnak vége szakad…
[Lásd még: SN 4.251]
[« tartalom ]
DHARMA SZÓTÁR
| Szanszkrit-Magyar |
|
akusala
anátman
anitja
avidjá
ádzsíva
ánanda
árja astángika márga
átman
Buddha
bhava
bhiksu
csatur árja szatjáni
csitta
dharma
dharma vicsája
dhátu
dósa
dristi
duhkha
indrija
dzsará-marara
dzsáti
karmánta
klésa
kusala
lóbha
mahábhúta
manasz
manaszikára
móha
náma-rúpa
nirvána
pradzsnyá
prasrabdhi
príti
rúpa
síla
sraddhá
súnja
sad-ájatana
szamádhi
szamdzsnyá
szamkalpa
szamszkára
szamjak
szatkárja-dristi
szkandha
szmriti
szparsa
szukha
tathágata
trisná
upádána
upéksá
jóga
vák
védaná
vicsára
vidzsnyána
vitarka
vírja
vjájáma |
káros
magátlan
állandótlan
nemtudás
életmód
boldogság
Nyolcrétű Nemes Ösvény
magavaló, maga, magavalóság, Lélek
Felébredett
létesülés
koldus
Négy Nemes Igazság
szellem, tudat
Tan, tartalom
tartalom-feltárás
elem
gyűlölet
belátás
szenvedés
hatalom
vénülés, halál
születés
magatartás
szenny
üdvös
megkívánás
lételem
gondolkodás, ész
figyelem
elvakultság
név-alakzat
Ellobbanás
bölcsesség
bizalom
derű
alakzat, test
erény
bizonyosság
üres
hat-tartomány
elmélyedés
ismeret
elhatározás
késztetés
megfelelő
énképzet
léthalmaz, halmaz
jelenlét
érzékelés
öröm
Beérkezett
létszomj
ragaszkodás
érintetlenség
igázás
beszéd
érzet
ítélet
tudat-mag, tudomás
gondolat
tetterő
törekvés |
| |
|
| Magyar-Szanszkrit |
|
alakzat, test
állandótlan
Beérkezett
belátás
beszéd
bizalom
bizonyosság
bölcsesség
boldogság
derű
elem
elhatározás
Ellobbanás
elmélyedés
elvakultság
erény
életmód
énképzet
érintetlenség
érzet
érzékelés
Felébredett
figyelem
gondolat
gondolkodás, ész
gyűlölet
hat-tartomány
hatalom
igázás
ismeret
ítélet
jelenlét
káros
késztetés
koldus
lételem
létesülés
léthalmaz, halmaz
létszomj
magatartás
magátlan
magavaló, maga, magavalóság, Lélek
megfelelő
megkívánás
Négy Nemes Igazság
nemtudás
név-alakzat
Nyolcrétű Nemes ösvény
öröm
ragaszkodás
szellem, tudat
szenny
szenvedés
születés
Tan, tartalom
tartalom-feltárás
tetterő
törekvés
tudat-mag, tudomás
üdvös
üres
vénülés-halál |
rúpa
anitja
tathágata
dristi
vák
prasrabdhi
sraddhá
pradzsnyá
ánanda
príti
dhátu
szamkalpa
nirvána
szamádhi
móha
sila
ádzsíva
szatkárja-dristi
upéksá
védaná
szparsa
Buddha
manaszikára
vitarka
manasz
dósa
sad-ájatana
indrija
jóga
szamdzsnyá
vicsára
szmriti
akusala
szamszkára
bhiksu
mahábhúta
bhava
szkandha
trisná
karmánta
anátman
átman
szamjak
lóbha
csatur árja szatjáni
avidjá
náma-rúpa
árja astángika márga
szukha
upádána
csitta
klésa
duhkha
dzsáti
dharma
dharma vicsája
vírja
vjájáma
vidzsnyána
kusala
súnja
dzsará-marara |
[« tartalom ]
Forrásművek:
Neumann: Die Reden Gotamo Buddhos; München, 1921
Oldenberg: Reden des Buddha; München, 1922
Oldenberg: Das Leben, die Lehre und die Gemeinde vom Buddha, 1920
Mylius: Die Vier Edlen Wahrheiten; Leipzig, 1983
Mehlig: Weisheit des alten Indien; Leipzig,1987
Rövidítések:
MV - Mahávagga
MN - Maddzshima-nikája
SN - Szamjutta-nikája
DN - Dígha-nikája
MP - Milinda-panyha
SP - Szutta-nipáta
U - Udána
Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
