Dékány István
A társadalomfilozófia alapfogalmai
- Principles of Social Philosophy -
MTA FILOZÓFIAI BIZOTTSÁGA 1933.
ELŐSZÓ
Jelen munka első kísérlet egy rendszeres társadalomfilozófia fölépítésére. Elődömnek Platont (Politeia I-IV.,VI-IX. k.) vallom, aki a társadalomfilozófiai értékeszméketmint tiszta értékeket – érvényességükre és nem alkalmazhatóságukranézve – először vizsgálta. Az újabb társadalomtudományiés jogbölcseleti irodalomban sincs még rendszereskísérlet a társadalomszerkezeti értékeszmék vizsgálatára. Ajogtudományok terén természetesen csak alkalmazásról lehetszó, nem pedig értékek érvényességének vizsgálatáról, a gazdaságiés társadalompolitikai, valamint a politikai irodalombansem lehet szó egyébről.
A természetjogtól kezdve az igazságosságot jogpolitikaiértelemben vizsgálják, az ethikák egy erény formájában fogjákfel. A francia forradalom óta pedig a beidegződött hármasjelszó: szabadság, egyenlőség és testvériség köti le szinteteljesen az érdeklődést, rendszeres háttér nélkül. Törekvésünkitt a szisztematika megállapítása, főkép egy társadalmi axiológiaalapvetése.
Az első, normaelméleti könyv, jórészben függetlennek tekinthető;itt nemcsak a következő társadalomfilozófiai részre,hanem egy később közzéteendő társadalmi ethikára is tekintettelvoltam. Aki e könyvet nem olvassa, bátran kezdheti magávala társadalomfilozófiával; aki igazolást keres, nem mellőzhetiazt a részt, amely a valóságnak és az értéknek a normábanvaló különböző kapcsolatát vizsgálja. Meggyőződésünkaz, hogy ártott az érték és valóság kettészakítása a szükségesdisztinkción felül. Mert a társadalom szerkezetében is egyetemeselvek mutathatók ki, melyek örök, helytől, időtől függetlenértékeken alapulnak. A mai társadalomfilozófia nagy
hézaga volt az, hogy ez értékeket nem kereste fel, nem elemezteazok eszmei formáját, nem tudott egy széles axiológiai alapotfeltalálni. Aminő értékeszme – mint szabadon lebegő test -meteorszerűleg feltűnt a társadalomfilozófia égboltján, összefüggéstelenüljelent meg és rendszertani elhelyezkedésre nemtörekedett, így volt lehetséges, hogy egy-egy eszme önállóbolygónak, sőt fényes Napnak látszott nem egy gondolkodóelőtt.
De az is bizonyos, hogy egyes már megtalált értékeszmék,minő a szabadság eszméje, igen különböző értelembenvoltak felfoghatók. Az volt ép a kutatás próbaköve, mikéntlehet a társadalomfilozófia létjogát a társadalompolitikávalszemben is kimutatni. E célra volt szükséges egy szélesebbkörűnormaelméleti kutatás, kellett, hogy a tiszta értéknormákés az instrumentális normák (gyakorlati „elvek”) köztikülönbség felderítése tisztán keresztülvitessék. Ily módon egy„általános normaelmélet” területét is először kellett felvázolnunk.
Munkánknak ez a része (I. könyv) is époly nehézségekkeljárt, több mint egy évtized elmélyedő munkáját kívántameg, mint a következő rész; ennek a célnak szolgálata mutatkozikmeg már az 1922-ben tartott akadémiai székfoglalóelőadásomban (Tudományelméleti alapok a társadalomtudományokban.Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományokköréből. II. köt. 8. sz.). Aki a tiszta értéktudományokat,minő a társadalomfilozófia főrésze, a gyakorlati és alkalmazott„instrumentális” tudományoktól nem tudja elválasztani,az a társadalomfilozófia magasabb síkját a társadalompolitikaalsóbb síkjára szállítja le s az előzőt menthetetlenülsorvadásra ítéli. Az elméleti megalapozás számára tehát anormaelméleti, I. rész nélkülözhetetlen volt.
Egész más nehézséggel járt a III. könyv, az egyes szerkezetieszmék leírása. Itt tulajdonkép állást kellett foglalnunkkorunkat foglalkoztató politikai álláspontoknak alapvető, értékeszmeielemeivel szemben. A ma uralkodó, mechanisztikusszervezéselvekkelszemben (A társadalmi szervezés értéke,1930) régebbi idők óta ellensúlyt kerestem több értékelvben.Dolgozataimra gyakrabban utalok, mert a tárgy nagy terje5delme mellett nem vagyok itt bővében a helynek és nem egyszercsak ép futólag teszek említést azokról a kérdésekről,amelyeket másutt bővebben érintettem.
Munkám címe: a társadalomfilozófia „alapfogalmai” olyértelemben veendő, hogy itt valóban nem többre törekszem,mint az alapfogalmak tisztázására. Rendszeresség és gazdaságoselőadás volt a célom, nem pedig egyes kérdések kimerítővizsgálata. Mondanom sem kell, hogy minden fejezet csak aleglényegesebb kérdések tárgyalására szorítkozik, sőt olykorcsak a kérdés magjának kikutatására. Ha a kérdések gyakorlatijelentősége szerint mértem volna ki a fejezetek anyagát,úgy oly fejezet, minő a társadalmi „szervezettség” kérdése,a rendelkezésemre álló tér jórészét igénybe vette volna. Amititt a kellő, rendszertani arányára szorítottam, s ami gyakorlatilag,főkép a társadalompolitika alátámasztására nézve, jelentős,azt másutt fogom bővebben kifejteni.
Más szerzőkkel való vitát lehetőleg kerültem. Az irodalomegyébként szétszórt és töredékes, avagy elvszerű, speciálisantársadalomfilozófiai beállítottság terén ingadozó. Áttekinthetetlennétettem volna az egész gondolatmenet képét, haama töredékes nyilatkozatokat sorra bíráltam volna. Egyhelyen tettem kivételt, ott, ahol magam tagadó álláspontonvoltam s itt súlyt helyeztem arra, hogy az olvasó lássa másoknézeteit is: az ú. n. egyenlőség eszméjénél.
Ami munkám stílusát illeti, be kell vallanom, hogy olvasóimelnézésére szorulok. Úgy az általános normaelmélet,mint a társadalmi axiológia problématerülete új s így nemcsekély küzdelembe került magának a problématerületnek bejárása,ami természetszerűleg nehéz előrehaladást jelent. Nemparketten jártam. Későbbi kutató van csak abban a helyzetben,hogy a kellő formára is súlyt helyezzen.
Sokat köszönök, mint már említettem, Platonnak, kimegerősített abban a felfogásomban, hogy a társadalomfilozófiamintegy önálló műfaj, mely több mint két évezrede felszínrekerült; de hogy Platont e tekintetben megérthessük,meg kellett találnunk magát a problematikát, a „társadalomfilozófia”probléma-műfaját. Platón életművének épp ez oldalamutatja, minő mély és eredeti a görög gondolkozás; őt a
társadalomfilozófia megalapítójának tartom, s a sokban megnem értett, mert politikának és utópiának nézett Politeiát agörög szellem egyik legnagyobb alkotásának, örök dicsőségénektekintem; erre a problémafeltevésre van ma égető szükség,mint volt egykor, amidőn az örökérvényű értékek fényétegy vergődő kor relativizáló irányzata homályosította el.
Azt hiszem, hogy munkám a természetjog renaissanceávalrokon irányt képvisel. Minden gyakorlati elv megkívánja,hogy mögötte vagy fölötte tiszta értékelveket keressünk. Nema relativ akarás, hanem az érték benső kötelező volta irányítjatetteinket, s így ez a tanulmány is tanúságot akar tenniarról, hogy társadalomtudományi életnézetünk nem a pozitivizmus,hanem az értékelmélet irányában remélheti tisztulásáts magasabb életlendületét. Az az idealizmus, mely a „tartalmiértékethikákban” újból magasra lendült az emberi cselekvésvilágának áthatásában, a tartalmilag meghatározott értékektiszta akarásának irányzata ügy látom a társadalomfilozófiánakújabb fejlődési szakát fogja éltetni példájával, a gyakorlatielveket felemelve, s tisztázólag hatva a mai, kaotikustársadalompolitikai világképre is.
Mély hálám fejezem ki a M. Tudományos Akadémiánakmunkám kiadásáért, valamint bírálóimnak, Kornis Gyula ésb. Brandenstein Béla egyetemi tanár uraknak, kik becsesmegjegyzésekkel támogattak munkám bírálata alkalmából.
Budapest, 1933. júniusában.
Dékány István
Szerkesztés alatt... Töltsd le PDF-ben!
» Filozófia - Bevezetés a filozófiába
» Filozófia - Filozófiatörténet
