|
Tarr Bence László
Családi Karma
- Family Karma -
2011.
Miért van, hogy szinte minden családban van „fekete bárány”? Minden családban van valami rettenetes kimondhatatlan titok, valami rejtegetni való emberi sors? Egy öngyilkos, egy őrült, egy politikai üldözött, egy bohém csapodár, egy kótyaveti kártyajátékos, aki elherdálja a család vagyonát, aki bemocskolja a család nevét, aki vállalhatatlan, aki száműzendő? És ezzel egy időben miért van minden családban, egy újító, egy progresszív gondolkodó, egy vállalkozó, aki fantáziál, tervez, kockáztat és új anyagi és erkölcsi szintre emeli a nagycsalád minden tagját?
Az egyetemes alaptörvény
A spirituális létszemlélet azt tanítja, hogy a világot ellentétpárok dinamikus harca hajtja. Hideg-meleg, kemény-lágy, erős-gyenge, stb. Persze ezek mindig relatív értékek mentén állnak szemben egymással: a mínusz húsz fok, plusz tíz fokhoz képest hideg, de az űr abszolút nulla fokához képest forró olvasztókatlan. A természet örvényei egyetemesek, és miután az ember és ezáltal az emberi kapcsolatok rendszere is a természetből születik, az egyetemes alaptörvények itt is érvényesülnek.
Figyeljük meg: a család mindig egy mikrokozmosz! Vannak benne éltető napok, szilárd helyüket tartó kerengő bolygók, helyüket kereső vándor üstökösök, fekete lyukak, lobbanékony szupernóvák, fehér törpék, vörös óriások. Egy spirituális értelemben vett család tagjai mindig nagyon különbözőek!
Pont hatalmas különbségeik és másságaik hozzák létre azt az ideális karmikus olvasztótégelyt, amelyben összeadódhatnak az eltérő erők és energiák, és amelyek által kiforrhat minden családtagban valami nemesebb és magasabb rendű. A családi és rokoni kapcsolatok mind-mind hordozzák magukban saját megtanulandó leckéjüket, amit a világegyetem egyetemes törvényei írnak.
A családi karma első fejezete: a szülő-gyermek karma
István szófogadó engedelmes gyerek volt. Édesapja nemzeti érzelmű, jogász végzettségű hivatalnok volt, aki a szorgalmasan élte a kispolgári életvitel kötelességtudó hétköznapjait. Becsülettel nevelte fel három gyermekét, akiknek mind ő választott foglalkozást.
István a legidősebb gyermekként apja foglalkozását örökölte, őt jogi egyetemre járatták, és tanulmányai végeztével azonnal hivatalnoki állást kapott a kerületi ügyvédi irodában. A jog nem különösebben érdekelte, szenvedélyesen zongorázott, gimnazistaként egy később sikeres magyar zenekar tehetséges billentyűseként játszott. Zenész karrierjét az ügyvédbojtárság oltárán apja nyomására adta fel, és elfojtva magában a zenészt, kötelességtudó gyermekként maga is ügyvéd lett. |
|
Elsőszülött fia Péter szintén született tehetséggel zongorázott, egyetemi évei alatt sikeres musicalt írt, amit a diplomakiosztó gálán az egyetemi társai adtak elő. István nem támogatta fia zenei karrierjét, jogi egyetemre iratta, belőle is ügyvéd lett, ma apja és fia mindketten boldogtalan középszerű életet élnek, papír-szerződések körmönfont világában.
|
A fenti klasszikus rossz példa sajnos valóságos. Abból a hamis felfogásból adódik, hogy a szülő-gyerek karma nem más, minthogy a gyermek, jogos leszármazottként „helytartója” legyen apja világban kivívott rangjának, helyének. Rengeteg szülő él ezzel a hamis elvárással, hogy gyermekének ugyanazt a pályát, ugyanazt az életutat kell bejárnia, mint neki. Hogy ugyanazt az értékrendet kell követnie, ugyanazt a foglalkozást kell választania, ugyanazt az életet kell élnie mint neki. Ez a egoista vörös óriás karmája. Azé a felfuvalkodott nap-tudatú emberé, aki azt gondolja, hogy azért mert körülötte kering a világ egy része egy időn át, minden bolygó csak azért van, hogy az övé legyen. Főleg a férfiak esnek ebbe a hibába, azért mert a klasszikus felfogás szerint ők a családfenntartók, ők a család fejei. Felfuvalkodottságukban úgy gondolják mindennek és mindenkinek körülöttük kell forogni, a feleség és gyerekek, mint apró bolygók csak arra vannak, hogy visszaverjék fényüket. Persze nemcsak az apák lehetnek ilyenek. A vörös óriás szülők szigorúak, dominánsak, megmondó-emberek. Mindent minősítenek, mindent értékelnek a saját mértékük szerint. Gyermekeiket csak akkor fogadják el, ha olyanok lesznek mint ők: foglalkozásuk, értékrendjük életvitelük puszta tükre sajátjuknak.
A karma igazságos és kemény tanítómester. Az ilyen szülőpár mindig megkapja a tanítást gyermekeitől. István második gyermeke a jogi egyetem befejezése után, pszichéz zavarokba kapaszkodva menekült ki a kegyetlen jogász-sorsból. Később inkább pánikbeteg lett, sohasem dolgozott. Egy teljesen eltérő értékrendű és más nemzetiségű férjhez ment feleségül, elhagyta az apja által neki vásárolt házat, és vidékre költözött. Legkisebb gyermekük az apai értékrend teljes ellentéte, a színtiszta nyílt lázadás megtestesítője: egy jelentéktelen underground zenekar tetovált punkjaként, apja eredeti zenész végzetének fonák és torz paródiája. |
Mindez elkerülhető lett volna, ha Istvánban van elég bátorság felvállalni saját zenészi tehetségét, vagy ha engedi, hogy elsőszülött gyermeke teljesítse be a családi karmát, sikeres zenészként. De nem így történt, mindketten viszik tovább a rossz példát, a kényszerű kötelességtudás, és rossz sors ökörsorsát. A lázadó legkisebb testvér pedig mintapéldája a testvérkarmának, ő veszi magára egyetemes bűnbakként az egész család rosszsorsát.
Testvérkarma
Az ősi nomád népek, így a magyarok és az árják, fehér lovat kergettek el a határba, hogy elvigye a magával az egész nemzettség bűneit. A vándorló fehér lovat követve választottak új helyet a letelepedésre, ahol az útmutató fehér lovat megölték és feláldozták. Hasonló szokás élt az ókori Egyiptomban és később a zsidó hagyományban, ahol egy fekete bakot, vagy kost a nyájtól elkergettek a pusztába, rákenve az egész nép minden „bűnét” és terhét. Később ezt a bűnbakot levágták, és vérével kenték meg az ajtófélfákat. A bűnbak áldozata tisztította meg az egész közösséget bűneitől, és a hét csapás idején a vérrel megkent ajtófélfákról ismerték fel a Mózes által Egyiptomra küldött halál angyalai, melyik házba nem kell betérniük.
Egy családban mindig az elsőszülött gyermeknek a legnehezebb a sorsa. Az ő vállalása, hogy a családi karmát vállára vegye és beteljesítse. Az ő esetében a legkézenfekvőbb, hogy a szülői mintákból, életvitelből mit kell továbbvinni és mivel kell szembefordulni. Ha a szülők vörös óriás módjára idejekorán betörik az elsőszülött gyermeket, akkor általában a legkisebb gyermek veszi át ezt a szerepet. Egy családon belül, ha több gyermek van mindig megfigyelhető ez a belső szembenállás: lesz egy gyermek, aki szinte klónja, vagy hű másolata az eredeti szülőpár sorsának, életvitelének, míg lesz egy másik gyermek, aki szinte mindenben más, mindenben szembenálló. A szülőknek és a másolatgyermeknek óriási lehetőség és tanítómester egy ilyen testvér. Az eltérő és más, a fájától minél messzebb eső, „idegen” gyermek segíthet szembesíteni a családot valódi karmájával végzetével. Az ellentétek gyönyörű illeszkedése hozza a kiegészülés, és kiteljesedés lehetőségét!
Norbertnek nem volt testvére, apja kétkezi munkásként a hajógyárban dolgozott mint hegesztő. Ő is szakmát tanult, autószerelőként vitte tovább a családi mintát. Megházasodott, 13 hónap különbséggel két lánya született, akik nagyon eltérő alkatúak és természetűek és voltak. Melinda vékony, törékeny testalkatú, hosszú szőke hajú, Halak jegyében született csendesés alkalmazkodó, Judit erős csontú, fekete rövid hajú, a Kos jegyében született akaratos kislány volt. Norbert rendszeresen sportolt, futott, síelt, kerékpározott. Miután férfias foglalkozását lányai nem követhették, mindkét lányát a sportos életmód felé terelte. Melinda később egy sítáborban eltörte a karját, kiderült a hirtelen növekedés miatt csontjai gyengék, évekig nem sportolhat.
A két lány sorsa ettől a ponttól teljesen eltért. Noha Melinda volt az elsőszülött ő a síelést kényszerű módon feladva, rajzot tanult, majd inkább a lélektan felé fordulva, pszichológus lett. Judit kitartott apja sportos ideálja mellett és kötelességtudóan sportolt, versenyszerűen röplabdázott, testnevelési egyetemet végzett, és síoktatói képesítést szerzett. Soha egyetlen napot sem dolgozott ezután, sem testnevelőként, sem edzőként, sem síoktatóként. Miután elsőszülött nővére helyett, ő teljesítette be a családi karmát, ledolgozta az apai vágyakat. Egy filmrendezőhöz ment feleségül,akinek apjaismert fstőművész és mind a mai napig a művészvilág vonzáskörében él. Az eltérő életvitel és érdeklődés a két lányt fiatalabb és főleg egyetemista korukban sokban szembefordította. Rengeteg feszültség és nézeteltérés nehezítette kapcsolatuk.
Miután Judit letette a családi karmát, és a maga útjára lépett, a két lány kapcsolata teljes fordulatot vett, hét év után a két család összeköltözött és ma is közös házban élnek, egy közös kerttel egymás mellett. Együtt segítik egymást gyermekeik nevelésében, a férjeik egymással kimondott jóbarátok lettek. A családi karmát, amit Judit vállalt magára, mégsem képes egészen letenni. Judit elsőszülött gyermeke versenyszerűen úszik, noha különösebb sikereket nem ért el, és különösebb érdeklődést sem mutat az úszás iránt. Viszont gyönyörűen rajzol, már óvodás korában több rajzversenyt nyert... És noha sem Melinda sem férje, soha nem mutatott érdeklődést a sport és különösen a foci iránt, legidősebb fiúk szenvedélyesen rajong a fociért, saját akaratából egy kerületi fociklubban versenyszerűen focizik és futóversenyekre jár…
|
|
A fenti igaz történet jól mutatja, hogy a családi karma egyetlen testvérpár esetében milyen érdekes módon szőheti át két család leszármazási ágait. Ha a családi karma az, hogy egy tehetséges sportoló és egy tehetséges, érzékeny művész szülessen ebben a családban, addig megy majd generációkon át ez a csiki-csuki játék, míg így nem lesz. A két testvér sorsa karmikusan összeláncolt, olyan mintha az idő egy pontján egymás karmikus terheit vették volna át egymástól. A körülmények ideális kombinációja minden lehetséges kimenetet lehetővé tesz. A szülők felelőssége itt abban rejlik, hogy felismerjék a várt és remélt tehetség lehet, hogy pont a másik ágon testesül meg. A két nővér pozitív példája azt mutatja, hogy ha képesek vagyunk önmagunk szűkre szabott családi köreit kitágítani, akkor a más családokban tetten ért tehetség, épphogy nem irigységet vagy féltékenységet kellene, hogy szüljön, hanem büszkeséget és örömöt: hogy lám itt van az az ember, aki beteljesíti azt a sorsot, amit egy család régóta áhítozott.
És ha képesek lennénk egy nagyobb kollektívát, egy nagycsaládot, egy kisközösséget, egy várost, egy nemzetet, egy népcsoportot, és végső soron az egész emberi nemet rokonunknak tartani, akkor azt láthatnánk, hogy a világon van valahol egy rokonunk – egy testvérünk, aki az emberiség nagy családjában éppen azt a sorsot teljesíti be, ami a mi karmánk. Egyik testvérem most ott kering az űr peremén a nemzetközi űrállomáson, egy másik éppen most nyeri meg a forma egyes autóversenyt, a harmadik most jut fel a Mount Everest csúcsára… És ez örömteli, valójában boldog felismerés, amiben közösen osztozni, mindannyiunk számára hasznos és jó! Hogy valójában rokon és testvér minden ember, egyetlen nagy család, mit múltba vesző megannyi vérrokoni szál és karmikus kapcsolat köt egyetlen, közös kötelékbe.
»Ezotéria - Karmán innen karmán túl
» Ezotéria - Karma - Ki mint vet, úgy arat
» Ezotéria - Karma – Se jót, se rosszat!
Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
