Spirituális Ezotéria - Boldogság-meditáció antidepresszánsok helyett

Ősz, a természet visszafogott hangulatváltásának látványos időszaka. A leveleiket ernyedt erőtlenségben útjukra bocsájtó fák, a fakó kopott napfényben ébredő világ, szemmel látható előhírnöke a téli elsötétedés, a kényszerű befelé fordulás időszakának. A természeti erők gyengülése nagyon sok embernél borítja fel a test és lélek törékeny egyensúlyát, hogy létrejöjjön a depressziónak nevezett lehangoltság, amelynek törvényszerű kísérőjelensége ennek az évszaknak.

A dér a fákhoz ér…

Az őszi hangulatváltás és az ezzel járó természetes lehangolódás a bennünk működő életerők csökkenő szintjét jelzik. Így készít fel bennünket a természet a tél közeledtére, így jelez nekünk, hogy testi-lelki erőforrásainkat most már jó ha tartalékoljuk, hiszen a hosszú hiány időszaka következik. A modern ember persze csak elsiet a figyelmeztető jelek mellett, és kényelmetlen gátló tényezőként, hangulat-zavarként kezeli az ilyenkor jelentkező általános depressziót. A természetgyógyászatban évszázados hagyománya van a jelenség kezelésének, hiszen a lehangoltság eme formájának a testi tartalékok hiánya is állhat. Ilyenkor már fennállhat számottevő vitaminhiány, de részben csökken az egyes neurotranszmitterek szintje is, aminek kezelésére a néphagyomány az orbáncfüvet vagy a citromfüvet használja.

Az őszi depressziónak tehát lehetnek endogén, azaz a test rendellenes működésére visszavezethető okai, ezzel együtt az ilyenkor jelentkező depresszív hangoltságnak alapvetően exogén, jól beazonosítható külső okai vannak. És ez a külső ok, a természeti erők ideiglenes hanyatlása, a tetszhalállal szembenéző növényvilág színpompás haláltusája; és ilyenkor - ha tudatában vagyunk, ha nem – a kollektív tudattalan, az emberi csoporttudat táplálja érzésvilágunk alaphangoltságát. Az őszi általános depresszió: mély együttérzés a világ félelmével. Hogy talán nincs is tavasz, nincs újjászületés, nincs élet a halál után.

Van, akinél ez az érzés csak pillanatnyi borzongás, és van, akinél mindez hosszantartó levertség, tartós melankólia. Az egyéni érzékenységtől függően más és más mértékben jelentkezik nálunk, de minden ember a természet univerzális hangoltsága miatt érzékeny erre a hangulatra. Persze modern hangyavilágunkban, bipolár módon mániás tevés-vevéssel ellenpontozhatjuk ezt a hangoltságot, de alapvetően minden ember „veszi az adást”.

A lusta nap tavaszt ígér…

A depresszió ideiglenes felejtés állapot. Amnézia. Olyan hangoltság, amelyben a lélek megfeledkezik a lét naptól ragyogó erőteljes oldaláról. Olyan átmeneti vakság, amely a maga kilátástalanságával meggátolja a barátságos, és lelkesítő gondolatok felismerését. És a kilátástalan jelző jól érzékelteti a depresszív állapot beszűkült nézőpontját. Ebből a helyzetünkből egész egyszerűen nem látjuk a megoldásokat, nem férünk hozzá reményteli érzéseinkhez, életerőnkhöz. Ilyen helyzetben, igazságtalan elvárás elménktől, hogy azonnal reményre leljen.

Azok számára akik - valamilyen módon - könnyen hangolódnak rá a világ alaphangjára, ez az időszak mindig terhelt, hiszen az őszi depresszió a szélsőséges negatív érzelmek világa: a reménytelennek tűnő elmúlásé. Viszont figyeljük meg: az ilyenkor ránk törő depresszió mindig idegen érzés – és azért tűnik annyira idegen érzésnek, mert az is. Ne felejtsük! A depresszió emlékezetkiesés, annak feledése, hogy a természet őszi visszahúzódása csak lárva-állapot, metamorfózis előtt álló begubódzódás, amelyben minden erő szunnyadva arra vár, hogy a gyökerekhez, a belső lényeghez visszahúzódva összegyűjtse primordiális erejét. Csak, hogy elementáris erővel újra felszínre törve legyőzzön minden tetszhalált, és virágot bontva hirdesse, hogy nincs halál csak újjászületés és örök élet.

Mit tehetünk?

Emlékezzünk. Vagy, ha ez nem megy, tanuljuk meg, hogyan emlékeztessük magunkat! Ennek egyszerű módszere a boldogság-meditáció, amely rendszeres gyakorlásával az őszi melankólia könnyen legyőzhető. A meditáció alapja egy relaxált állapotban végigvitt gondolatsor, amely nagyon egyszerű alapelvek mentén vezeti vissza tudatunk és emlékezésünk valódi boldog létállapotunkra, amelynek tiszta természete, a derű és boldogság. Az egyes fázisokat lehet közvetlenül egymás után, vagy külön-külön, napról-napra folytatni. Ha elakadunk térjünk vissza a kiindulási ponthoz, és bátran induljunk neki ismét pontról pontra:

Helyezkedjünk kényelmes ülő pozícióba, ha lehet, ne feküdjünk. Lazán tartsuk magunkat vállainkat leengedve. Ülhetünk széken vagy ülőpárnán a földön is. Szemünket csukjuk be és figyeljük meg érzelmi állapotunkat.
Ha szomorúságot, félelmet, reménytelenséget, vagy haragot érzünk, ne küzdjünk ellene. Ne legyen bennünk ellenállás a negatív érzelmeinkkel szemben, ne próbáljunk meg szándékosan vidámak lenni, vagy jó érzésekkel teltek. Könnyebbüljünk meg azáltal a felismerés által, hogy azok lehetünk akik vagyunk, és bármit teszünk vagy érzünk, az szerethető és a lehető legtöbb ami tőlünk telik. Öleljük magunkhoz érzéseinket és fogadjuk el, hogy most ezek vannak bennünk.
Hagyjunk magunknak időt. Töltsünk annyi időt az üldögéléssel, amennyi csak jól esik, és ne törekedjünk arra, hogy bármi is változzon bennünk. Erőszakkal vagy akarattal úgysem tudjuk gondolatainkat irányítani. A „gond-olkodás” fókuszában úgyis csak a gondok állnak. Legyünk türelmesek, és ne siettessük a folyamatot. Hagyjuk magunkat „elmerülni” önmagunkban, térjünk vissza a benső békés csendjéhez, hagyjuk, hogy légzésünk, szívverésünk, életenergiáink bizsergése vezessen.
Ha kiücsörögtük magunkat, nyújtózkodjunk, ütögessük, dörzsöljük végig karunkat, lábunkat, egész testfelületünket. Mozgás közben a mozdulatainkra figyeljünk, ez tudatunkat az életenergiák felé fordítja. Izmainkat többször feszítsük meg erőltetett módon, majd álljunk fel, mozogjunk, menjünk az ablakhoz a fény felé. fontos, hogy megmozduljunk, elinduljunk valami felé.
Tegyünk fel magunknak zenét, engedjük, hogy figyelmünket a zene és a tánc gondolata ragadja meg. Idézzük fel milyen mozogni, lássuk magunkat futás, vagy fizikai munkavégzés közben. A testünkben keletkező érzést tudatosítsuk, nyújtózkodjunk bátran.
Keressünk magunknak valami „hasznos” tennivalót. Takarítsunk ki, mossuk el a piszkos edényeket, locsoljuk meg a virágokat. Érezzük, hogy segítségére vagyunk magunknak és másoknak. A legjobb a főzés, vagy sütés. Kényeztessük magunkat valamivel amit nagyon szeretünk! Szabadítsuk fel az életörömöt bezártságából. Cselekedeteink közben testünk jelzéseit figyeljük, mi esik jól!
Lépjünk ki otthonunk ismerősségéből, próbáljunk ki valami újat! Kóstoljunk meg valami olyat, amit még nem ettünk, közben olvassunk valami olyat, amit még nem, nézzünk meg egy új filmet! A tudattalanunk ilyenkor bekapcsolja az élet-igenlés, a felfedezésvágy motorjait. Minél intenzívebb ízeket próbálunk, pl. chilis vagy erős fűszeres ételeket annál intenzívebb hatást érünk el.
Találkozzunk és beszélgessünk másokkal, figyelmünkkel tüntessük ki a hála és a szeretet érzését minden iránt amivel tudatunk érintkezik. Fedezzük fel, hogy lelkünk indok nélkül örül minden új pillanatnak és minden új napnak, minden találkozásnak, minden beszélgetésnek, minden esőcseppnek és szélfúvásnak.

Így ébred fel bennünk a visszaemlékezés, hogy az élet alapja a bizalom. Az élet iránt érzett feltétlen benső hála és szeretet. Így ébredünk rá természetes állapotunkra, amely maga a létezés tényéből fakadó boldogság.

» Ezotéria - Meditáció
» Ezotéria - Boldogságra kárhoztatva
» Ezotéria - Vis Vitalis - Az Életerő
» Ezotéria - Az Életerő megőrzésének mentális praktikái

Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Boldogság-meditációantidepresszánsok helyett

Boldogság-meditáció
antidepresszánsok helyett