"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

[« vissza ]	[ » Spirituális Ezotéria Könyvtár « ]	[ előre »]

Tarr Bence László

Aiki-do
A béke művészete

- Aiki-do: The Way of Peace -

2009.

A japán do kifejezés tanösvényt jelent. Olyan tapasztalati utat, amelyet végigjárva rálelünk annak a módszernek az igazságára, amelyet gyakorlunk. A szó a buddhista filozófia szanszkrit nyelvű márga szavának megfelelője, amely közvetlenül a megvilágosodáshoz vezető utat jelenti. Míg az indiai hagyomány nyolc ilyen nemes ösvényt ismer, addig a japán hagyományos létszemlélet, minden cselekvési formát ilyen rangra emel. Ha valamilyen cselekvési formához a -do utótagot rendeljük, tudhatjuk, hogy cselekvésünk valódi iránya sohasem kifelé, hanem önmagunk felé mutat.

A japán harcművészet (būdō) bármely ágát is vegyük, sohasem találunk valódi értelemben vett küzdelmet. A küzdelem ugyanis minden esetben konfrontáció, szembefordulás, gát, akadály. A harc (bū) pedig nem ez. A harc transzformáció, átváltozás, és átváltoztatás. Ezért bármilyen formáját is vegyük, a japán küzdelem mindig körkörös valamilyen értelemben – célja, hogy a küzdelmet folytató visszatérjen önmagához, a mozdulat forrásához kiindulási alapjához. A harc ezáltal sokkal inkább meditációs forma, mint bármi más. Sehol másutt nem láthatjuk ezt pontosabban, mint az aiki-do útján.

A kifejezést három kalligrafikus jel, három kandzsi alkotja: az ai – egyesíteni, összhangot teremteni; a ki – az életerő; és a do – a tanösvény. A legelső kalligráfia, amely a test, a szellem és a kettő felett védelmet biztosító tető elemeiből áll, jól fejezi ki, mit jelent az összhang. Az összhang megteremtésének fókuszában ezen az úton az életerő a ki (kínaiul csí) áll. A ki kalligrafikus jele egy rizsszemekkel teli edényt jelképez, amelynek fedele zárva van, de az éltető kipárolgás felette is érezhető. Utal ez arra, hogy az éltető erő mindenkiben rejtve van, ennek érzi is az állandó jelenlétét, de elzárva rejtegeti magában. Az összhangba kerülés ezzel, ennek megismerését, felszabadítását és felszínre hozását jelenti. Maga az ai-ki kifejezés sok szempontból a kínai tai-chi megfelelője, amely hasonló módon az életerő felszabadításának, és harmonizálásának gyakorlati módszere. Ha ez így van, felmerülhet a kérdés miért és hogyan hasznosulhat egy ilyen gyakorlati módszer a harc művészetében?

A nemártás tanítása

Az aiki-do gyakorlati módszertanát Ueshiba Morihei dolgozta ki a múlt század elején, aki élete során három fokozatban ébredt rá a valóság természetére. Legelső eszmélésének története mindenki számára örökérvényű tanulságot hordoz: 1925-ben egy japán tengerésztiszt támadását úgy védte ki, és úgy győzte le ellenfelét, hogy közben semmiféle kárt nem tett a támadóban. Közben transz-szerű állapotba került. Úgy érezte a föld hirtelen megrázkódik és, hogy egy aranyló szellem költözik belé, amelytől teste fénnyé válik, majd arra lett figyelmes, hogy érti a madarak énekét, és hogy közvetlenül tudatában van Isten mindenható akaratának. Ebben az állapotban eszmélt rá arra, hogy a harc forrása Isten szeretete, amely az életet védelmezi, és amely az életet akarja megtartani. Ezáltal a küzdelem valójában az élet erejének megőrzését célozza. Ez a felismerése mélyült tovább második és harmadik eszmélésekor, mikor ráébredt, hogy a Harcos Útját (bu-do) teljesen félreértik, mikor úgy gondolnak rá, mint ami olyan út, melynek célja az ártás, sérülés okozása, vagy az ölés, pusztítás. A harcos valódi útja éppen ennek az ellenkezője. Célja pontosan ennek a pusztításnak a megakadályozása, maga a megóvás, az egészség megőrzése, az életerők fenntartása. Ezért az aiko-do útján járó semmi mást nem tesz, mint hogy átalakítja a pusztító formákban jelentkező hatóerőket, úgy hogy azok semmiféle sérülést ne okozzanak senkinek.

A hagyomány úgy tartja, hogy teljes eszmélését követően a nagymester szinte láthatatlanul, egyetlen örvénylő erőként volt képes akár nagycsoportban támadó ellenfeleit lefegyverezni, és a földre dönteni, anélkül, hogy valaha valaki és csak hozzá érhetett volna. Mozdulatait ugyanis mindvégig a nemártás szándéka vezette, azaz mindenki támadóerejét a legjobb segítőszándék felé terelte, így azok csak az üres levegőt érinthették.

Az aikido Buddha lényegi tanításának, a nem-ártás és életmegőrzés réges-régi tanításának gyakorlatba ültetése, amely egy meditációs belátáson alapszik: a világ rendjének egyetlen megdönthetetlen rendje, és az élet egyetlen valódi célja, hogy éljen, és élhessen. Ha cselekedeteinket ezzel az alapelvvel hozzuk összhangba, azaz cselekedeteinket egyesítjük a világ legalapvetőbb hatóerejével, az életerővel és az élni-akarással, akkor cselekedetünk minden esetben célba talál. Mert nincs ennél magasabb cél.

A tökéletes mozdulat

Az aiki-do, annak gyakorlata, hogy hogyan tereljük a világban zajló folyamatokat az életet tápláló és védő hatóerők irányába. Aki képes ennek folyamatos gyakorlatára, az elnyeri a kimozdíthatatlan belső békét, és meghallja az örökkön zengő világ alaphangját. Aki képes felismerni, hogy a hatóerők milyen irányba mutatnak, képes meglátni azt is, hogy az egyes mozdulatok, támadó és ártó szándékok melyik pillanatban fordíthatók át életmegőrző erőkké. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy szembenálló helyzetben, azaz ott ahol létrejön valamilyen konfrontáció, ami az élet ellen hat, az aiki-do útján járó képes kivárni azt a pillanatot, ahol az életellenes hatóerők egyetlen tökéletes mozdulattal átfordíthatók. Ehhez persze a lehető legközelebb kell engedni ezt az erőt. Ez egy testi küzdelem esetén azt jelenti, hogy a támadót és ártó szándékát a legeslegutolsó pillanatig engedni kell, hogy azután erőkifejtése csúcsán adhassuk meg neki azt a korrekciót ami őt is tovább lendíti szándéka kifejtésében. Azaz mikor valaki meg akar ütni, a lehető legközelebb kell magunkhoz engedni, hogy az ütés lendületét felhasználva tovább lehessen őt segíteni nagy igyekezetében. Így az ártó szándék egyszerűen elkerüli a megtámadottat, aki nem ellenáll a támadásnak, hanem egyszerűen nem jelent támadási felületet. És ami talán még fontosabb, soha semmiféle kárt nem tesz a támadó félben, hagyja hogy annak szándéka és a szándék ereje bevégezze dolgát kifejtőjén.

A tökéletes mozdulat, mindig időzítés kérdése. Megtaláljuk-e mikor kell hatni, és mikor nem. Korszakunk nagy téveszméje, hogy állandóan cselekvéssel akarjuk jóvátenni a dolgokat. Pedig nagyon gyakran fordul elő, hogy a legjobb csak várni, vagy egyszerűen nem tenni semmit, és a helyzet megoldódik mindenféle ráhatás nélkül. Így az aiki-do a türelem, a fegyelem, és a nemcselekvés gyakorlata is egyben. Ismételten annak az éber elfogadása, hogy minden erő az életet szolgálja, csak ez az erő sokszor félreirányul. Az egyetlen dolog éberen felismerni mit kell tenni és mikor ahhoz, hogy a hatóerők irányát korrigáljuk.

Több mint harc és művészet

Az aiki-do sokkal több, mint harcművészet. A béke művészete. Annak gyakorlása, hogy hogyan kerüljünk egységbe azzal a mindent átható erővel, amit életnek nevezünk. Ezért is van, hogy az aiki-dot mozgáskorlátozottak is gyakorolják. Ennek a tanösvénynek a nagy tanítása nem holmi külső ellenfél legyőzésére tanít. Hanem arra, hogy birtokba vegyünk bensőnk, és összhangba hozzuk azt, a világot uraló egyetemes akarattal. Praxeológiájával nagyon szemléletesen láttatja, hogy mit és mikor érdemes, mit lehetséges, és mit szükséges tenni azért, hogy a világban megnyilvánuló erők az élet szolgálatában működjenek.

Elsőre talán nehéz elfogadni, hogy minden ami a világban történik, az élet, a harmónia és a béke szolgálatában áll. Aki úgy gondolja, hogy ez nem így van, még sokáig a küzdelem világában éli majd életét. Aki viszont ráeszmél arra, hogy minden ami van, az maga az élet, és miután az élet élni akar, bármi is történjen, az alapvetően az életet szolgálja. Így, ezzel a szemlélettel lehet összhangba kerülni az életerő forrásával. És ebből születik meg a belső béke, és annak művészete az ai-ki-do.

» Ezotéria - 茶道 Csa-do – A Tea-út tanítása
» Ezotéria - Sho-do – Az Írás útjának tanítása
» Ezotéria - Kyu-do – Az Íj és a Kard útja
» Ezotéria - Zen-do – A zen útja