EMAHÓ!
Ez az egy tudat az egész szamszárát és nirvánát magában foglalja.
Mindig is a saját természetünk volt, mégsem tudjuk, mi az. Folyamatosan tündöklő Jelenlét, mégsem látjuk szemtől szembe.Szüntelenül megnyilvánul valamiben, mégsem vesszük észre.Hogy észrevetessék velünk, a három idő buddhái nyolcvannégyezer-féle módon adták át a tant. Ez az elképzelhetetlenül sokféle tanítás nem szól más egyébről, mint ennek az egynek a felismeréséről.A buddhák rengeteg szavának se vége, se hossza, a lényegük mégis összefoglalható három szóban, mely szembesít a Jelenléttel. Ez a szembesítés, mely közvetlenül a Buddha tudatát mutatja be, nem volt vagy lesz, hanem ÉPP EZ AZ!
Ezekkel a szavakkal kezdődik az egyik legfontosabb dzogcsen szöveg, a Szembesítés a Jelenléttel, Padmaszambhava beavatási szövege a Tibeti Halottaskönyvhöz.
A szöveg a magára ismerő Jelenlét közvetlen, csupasz megpillantását szolgáló, titkos útmutatás, mely a Sötét Kor (Kali-juga) végső szakaszának gyakorlói számára íródott.
„Ez az összes tantrikus tanítás lényegi sűrítménye.” (Padmaszambhava)
A Tibeti Halottaskönyvben található fordítást az új terminológia szerint frissítettük, és további magyarázatokkal egészítettük ki a célból, hogy önálló szövegként is használható legyen.
Az eredetiben tagolatlan szöveget tizennyolc, külön címmel és bevezetővel ellátott szakaszra osztottuk.
TARTALOMJEGYZÉK
- A tanítás lényege
- A tudat természetéről alkotott felfogások
- A tudat természetének elnevezései
- Maga a szembesítés
- A Jelenlét mint a három buddhatest egysége
- A tudat természetének nyilvánvalósága
- Meggyőződés a tudat természetéről
- A tudat természetének bámulatossága
- Szemlélet, szemlélődés, tevékenység és végeredmény egybeesése a tudat természetében
- Az időtlen pillanat
- A kettősségek feloldása
- A Jelenlét elnevezéseinek magyarázatai
- A Jelenlét valódi mivolta
- A gondolatok önfelszabadulása
- Az ég hasonlata
- Minden csak tudat
- A felismerés jelentősége
- Befejezés
IDÉZETEK
1.
E „tudatnak” nevezett, vibráló, megismerő Jelenlét nem egy létező dolog, a szamszára és a nirvána örömei és szenvedései mégis mind belőle fakadnak.
Mibenlétét tizenegyféle módon határozzák meg, s rengeteg sokféle elnevezést aggattak rá:
Vannak, akik úgy hívják: „a tudat természete”
A hinduk szerint általában „énség” (átman) a neve.
A tanítványok ezzel szemben „éntelenségnek” (anátman) mondják.
A „csak-tudat” (csittamátra) tan hívei a „tudat” elnevezéssel illetik.
Mások úgy nevezik: „önfelülmúló megismerés” (pranyápáramitá).
Megint mások szerint „buddhatermészet” (szugatagarbha) a neve.
Egyesek a Nagy Jelkép (Mahámudrá) elnevezéssel illetik,
Míg mások úgy hívják: „az egyedüli fénycsepp”.
Vannak, akik „a tapasztalás közegének” (dharmadhátu) hívják,
Mások pedig „közös forrásnak” (álaja) nevezik.
Megint mások „közönséges tudat” néven emlegetik.
(3. szakasz)
2.
Ez a sosem keletkezett, magától fennálló tündöklés;
Ez a szülők nélküli Jelenlét-gyermek, milyen bámulatos!
Ez a teremtetlen, magától ébredő jelentudatosság milyen bámulatos!
Sosem született és soha nem ér véget: milyen bámulatos!
A napfénynél is világosabb, mégsem látjuk – milyen bámulatos!
Attól sem lesz rosszabb, ha a szamszárába téved – milyen bámulatos!!
Attól sem lesz jobb, ha meglátja a buddhát – milyen bámulatos!
Mindenkinek megvan, mégsem ismerjük fel – milyen bámulatos!
Mindig valami más eredményre vágyunk – milyen bámulatos!
Mi maguk vagyunk, mégis máshol keresgéljük– milyen bámulatos!
(8. szakasz)
3.
Rengeteg sok különféle szemlélet létezik,
De ebben a magára ébredő jelentudatosságban
Nincs szemlélnivaló, és nincs szemlélője.
Ne a szemléletet, hanem a szemlélőt keresd!
Ha a szemlélő sehol sem találja önmagát,
Akkor a szemlélet fogalma kiüresedik.
Éppen ezzel hatolsz a szemlélet mélyére,
Melyben nincs kinek mit szemlélnie,
Mégsem a teljes semmi kietlen üressége,
Hanem a természetes Jelenlét világossága.
Éppen ez a Teljes Tökéletesség személete,
Melynek felismerése és fel nem ismerése nem különbözik.
(11. szakasz)
4.
A tudaton kívül a Buddhát sehol sem lehet megtalálni. Aki odabent nem ismeri fel, az odakint hiába is keresi; hogyan találhatná meg magát az, aki mást keres? Olyan az, mintha egy bolond, bambán bámészkodva, eltévedne a tömegben, majd önmagát fel nem ismerve, mindig másokkal tévesztené össze saját magát.
(13. szakasz)
5.
Minden jelenség a tudat megnyilvánulása.
A látszólag élettelen, környező világ is tudat.
A látszólag élő, hat létforma világa is tudat.
Az istenek és emberek felsőbb világainak látszólagos öröme is tudat.
A három alsóbb világ látszatszenvedése is tudat.
(16. szakasz)
6.
Mindenki megszabadul, aki ezt megtapasztalja, mert ez az ember szellemi képességeitől függetlenül is felismerhető. Ha megtapasztalja, még egy olyan tehénpásztor is megszabadulhat, aki nem érti a magyarázatot, de tapasztalati meggyőződésre jutott. Aki a cukrot megkóstolja, az nem szorul rá mások magyarázatára arról, hogy az milyen ízű.
(17. szakasz)
E rövidke szöveg, mely a „Szembesítés a Jelenléttel: csupasz látás általi önfelszabadulás” címet viseli, a majdani elkorcsosult nemzedékek számára íródott. Ez az összes tantrikus tanítás lényegi sűrítménye. Most hirdetem ki, de titkos kincsként elrejtem. Találják meg a jövőbeli szerencsések!
(18. szakasz)
