2001.
[« tartalom ]
Szútra és Tantra
A következő témákról fogok beszélni:
A Buddha tanításait két részre osztják: az egyik a
Szútra, a másik a Tantra. A Szútrát a Gelukpa hagyomány öt nagy szöveg
alapján tanulmányozza. Ha valaki jól ismeri ezt az az öt szöveget, akkor
elmondhatjuk róla hogy ismeri a Szútrát.
Az öt szöveg a következő :
1. Pradnyápáramitá,
2. Mádhjamika,
3. Vinaja,
4. Pramána,
5. Abhidharma.
Más hagyományokban másképpen van. Például a Kagyüpa
hagyomány tizenhárom szöveget tart számon. Ugyanakkor, ha valaki megérti
ezt az öt szöveget, érteni fogja a tizenháromat is, mivel a tizenhárom
szöveg jelentését tartalmazza az öt szöveg. Ha valaki ezt az öt szöveget
tanulmányozza, megértheti a négy filozófiai rendszer nézeteit is. A
buddhizmuson belül négy filozófiai rendszert különböztetünk meg:
1. Vaibhásika,
2. Szautrántika,
3. Jogácsára, ( vagy Csittamátra )
4. Mádhjamika.
Ha valaki birtokolja az öt nagy szöveg ismeretét,
azzal megismeri ennek a négy filozófiai iskolának a nézeteit is. A Mádhjamikán
belül kétféle irányzat van: Prászangika, Szvátantrika. Amikor az első
témát, azaz a Pramánát tanuljuk, akkor a Csittamátra elvrendszerével
ismerkedünk. Igaz ugyan, hogy a Pramánának sokféle magyarázata létezik,
amelyeket elfogad a Vaibhásika, Szautrántika vagy a Mádhjamika iskola.
De általánosságban szólva, amikor a Pramánát tanuljuk, akkor a Csittamátrinoknak
a nézeteivel ismerkedünk. Amikor a Pradnyápáramitát tanuljuk, akkor
megértjük a Szautrántika iskola felfogását. Amikor a Mádhjamikát tanuljuk,
akkor megismerjük a Prászangika iskola nézeteit. Amikor pedig az Abhidharma
és Vinaja rendszert tanulmányozzuk, akkor a Vaibhásika és a Szautrántika
iskola nézeteit ismerjük meg. Így láthatjuk, hogy amikor ezt az öt szöveget
tanulmányozzuk, akkor megismerjük a négy filozófiai iskolát is, valamint
a Szútrát, mivel a Szútrában lefektetett tanításokat ez az öt szöveg
elmagyarázza. A Gelukpa iskolában ezt az öt nagy szöveget általában
tizenöt évig tanulják. Ezután kezdi el az ember, a Tantra tanulmányozását.
Vannak kommentárok, amiket azért tanulmányozunk, hogy megértsük a Tantrában
rejlőtanításokat. Amikor Pradnyápáramitá szövegeit tanulmányozzuk,
akkor ezeket a tanításokatat a Szvátantrika iskola nézeteivel összhangban
ismerjük meg, ugyanakkor nem csupán a Szvátantrika nézeteivel lehet
megmagyarázni a Pradnyápáramitát. A Pramánát, Pradnyápáramitát és Mádhjamikát,
a Csittamátra, és a Mádhjamika iskola nézetein keresztül lehet megmagyarázni.
Mindig az adott szerzőtől függ, aki az adott szöveget magyarázza.
Így remélem, most értitek, miért választjuk ezt az öt szöveget, amikor
a Szútrát tanulmányozzuk.
A mi kolostorunkban, mielőtt hozzálátnánk ennek
az öt szövegnek a tanulmányozásához, először alapvetőlogikát tanulunk
és a tudat bemutatásáról szóló tanításokat. Az elsőévben, mikor elkezdjük
a tanulmányokat, három témát tanulunk; a dudrát (bsdus-grve),
ami a logika alapvetőelemeit tartalmazza, lorikot ( blo-rig ), ami a tudat bemutatása, és a tárikot (rtags-rig), ami
az érvényes érvek vizsgálata. Az elsőt, a logika alapelemeit körülbelül
hat hónapig tanuljuk. Ezek a tanulmányok a Pramána nézeteit tükrözik,
de nagyon egyszerűmódon elmagyarázva. Egyszerű, a mindennapi életből vett példákat sorakoztat fel a kategóriák bemutatására, mint például
a színeket, az emberi lényt stb. Az alapvetőlogikai tanulmányok célja,
hogy az ember bölcsességét és megismerőképességét élesítse. A megismerésünket
azért kell élesítenünk, mert ahhoz, hogy elkezdjük tanulni ezt az öt
nagy szöveget, tiszta és éles megismerésre van szükségünk. Az alapvetőlogikai kategóriákat vitázással és érveléssel tanuljuk. Például azt
mondjuk, hogy van négy alapszín: kék, fehér, piros és fekete. Azért
mondjuk, hogy ez a négy alapszín, mert ezekből mindenféle színt előlehet állítani. Például felteszünk egy olyan kérdést, hogy mi a különbség
a szín és a piros között. Azt mondjuk, hogy három lehetőség van: ha
valami piros színű, annak színnek kell lennie. Ha valami szín, az
nem biztos, hogy piros, például a sárga. Ez egy lehetőség. A második
lehetőség, hogy van olyan, ami mindkettő. A piros ruhának a színe.
A harmadik lehetőség az, hogy van olyan, amely egyik sem, pl.: ami
se nem szín, se nem piros az az emberi lény, vagy a nyúlszarv, ami nem
létezik. Van olyan is,amikor négy lehetőség van. Például mi a különbség
a piros szín és a ruha színe között? Az elsőlehetőség, hogy van valami,
ami mindkettő: a piros ruha színe. Van olyan, ami piros szín, de nem
a ruha színe, pl.: a piros asztal színe. Ez a második lehetőség. A
harmadik lehetőség az, hogy van olyan, ami a ruhának a színe, de nem
piros, pl. a sárga ruha színe. A negyedik lehetőség, hogy van olyan
ami egyik sem pl.: a sárga asztal színe. Van olyan is, hogy két dolog
ellentétben van egymással. Ha például azt a kérdést tesszük fel, hogy
mi a különbség a piros szín és a sárga szín között, arra az a válasz,
hogy ellentétesek. Ez egy példa volt arra, hogy az elsőévben hogyan
tanuljuk a logikát. Természetesen az ezt követőévekben egyre mélyebb,
nehezebb fogalmakat tanulunk, miközben a megismerőkészség és a bölcsesség
egyre élesebbé válik.
Az érvek tudományát tanuljuk ezután. Ezt azért tanuljuk,
mert ha az ember az öt nagy szöveget tanulmányozni akarja, igen éles
elméjűnek, tárgyilagosnak kell lennie. Ahhoz, hogy tárgyilagosak legyünk,
ismernünk kell az érvek rendszerét. Kétféleképpen tudjuk megismerni
a jelenségeket. A durva tárgyakat megismerhetjük az öt érzékszervvel
és nincs szükségünk ehhez az értelemre, érvekre. A finom, rejtett jelenségek
megértéséhez szükségünk van a józan észre, az érvelésre. Ahhoz, hogy
megértsük a finom, rejtett tárgyakat, a józan eszünkön és az érvelésünkön
kívül nincs más eszközünk. A hétköznapi életünkben, mindennapi tapasztalásunkban
is úgy van, hogy ha valami finom jelenséget meg akarunk érteni, megkeressük
annak okait; ez az emberi lény természetéből fakad.
A rejtett tárgyakat józan eszünk segítségével következtetéssel
tudjuk feltárni, nem az érzékszerveinkkel. Ahhoz, pedig, hogy az érveket
megfelelően tudjuk használni, ismernünk kell az érvek rendszerét.
Ezért van, hogy amikor befejeztük a logikai alapok tanulását, az érvek
rendszerének tanulását kezdjük el. Az érvek rendszerének bemutatását
három hónapig tanuljuk. Ezután a tudat bemutatása következik. A tudatot
pedig azért vizsgáljuk, mert a Szútrában és a Tantrában szereplőtémák
a tudattal kapcsolatosak. A buddhista filozófiában a múlt és a jövőéletek létezését a tudat vizsgálatán keresztül mutatják be. A megszabadulást
és a mindentudást is a tudat vizsgálatával bizonyítják. A világegyetemet
is a tudat természetének alapján magyarázzák. Az ok-okozat összefüggését
is a tudat alapján mutatják meg. A négy nemes igazságot is a tudat alapján
magyarázzák. A Tantrában szereplőtémákat is a tudat alapján érthetjük
meg. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy minden téma a tudat vizsgálatával
van összefüggésben. Ezen okok miatt az öt nagy szöveg tanulása előtt a tudat vizsgálatát el kell végezni. Az első évben ezt a három anyagot
végezzük el, hogy később megérthessük az öt nagy szöveg jelentését.
[« tartalom ]
A Pradnyápáramitá témái
Sákjamuni Buddha távozása után tanításait három nagy
részre tagolták. Ezek a következők.
1. Szútrapitaka: az összeszedettségről szóló tanítások
2. Vinajapitka: az erkölcsi fegyelemről szóló tanítások
3. Abhidharmapitaka: a bölcsességről szóló tanítások
A Szútrapitakát, azaz a Szútra tanításait Ánanda mondta
el az elsőbuddhista tanácskozáson, amit ugyanazon év nyarán tartottak
Rádzsagrihában, amelyben Buddha eltávozott. A Vinajapitakát, azaz a
Vinaja tanításokat Upáli mondta el a második buddhista tanácskozáson
amelyet Vaisáliban tartottak 110 évvel Buddha távozása után. Az Abhidharmapitakát,
azaz az Abhidarma-tanításokat Mahá-Kásjapa mondta el a harmadik buddhista
tanácskozáson, amelyet Pátaliputrában tartottak 137 évvel Buddha távozása
után.
Azokat a tanításokat, amelyeket ezen a három buddhista
tanácskozáson elmondtak, ill. összegyűjtöttek a Hinajána, azaz az
alacsonyabb jármű doktrínájaként tartották számon.
A Szútrapitaka, - az összeszedettségről szóló tanítások
- főként a tudat összeszedett-ségére irányuló gyakorlatokat hangsúlyozza,
de ugyanakkor leírja a szenvedésből a megszabaduláshoz és a teljes
megvilágosodáshoz vezetőösvényeket is.
A Vinajapitakában, az erkölcsi fegyelemről szóló
tanításokban, a főhangsúly az erkölcsi képzésen van. Leírja a novíciusok
fogadalmait, valamint a teljesen felavatott szerzetesekét és szerzetesnőkét, a kolostorok szabályait, a vétkek beismerésének megtisztító szertartást,
a visszavonulást, és így tovább.
Az Abhidharma-pitaka, a bölcsességről szóló tanításokat
hangsúlyozza;a két igazságot és az üresség különbözőszintjeit.
A Mahájána-pitaka ( Bodhiszattva-pitaka), - azaz Magasabb
Jármű- tanítását Mandzsusrí, Avalókitesvara , Maitreja, Szamantabhadra
és többen mások mondták el és gyűjtötték össze. A Tantra pitakát,
azaz a tantrikus tanításokat, Vadzsrapáni gyűjtötte össze.
A Bölcsesség tökéletessége szútrák, a Mahájána-pitaka
részei, amelyek nyilvánvalóan az ürességet és rejtetten a megszabaduláshoz
és megvilágosodáshoz vezetőösvények szintjeit magyarázza. Ez tehát
a tárgy, amelyről tanítani fogok, a Bölcsesség tökéletesége szútrák,
azok a tanítások, amelyek a megszabaduláshoz, és a megvilágosodáshoz
vezetőösvényeket mutatják meg. Ezért ezeket a szútrákat a Szútra-pitaka
tartalmazza; az összeszedettségről szóló tanítások gyűjteménye. A
félreértések elkerülése végett az embernek tisztázni kell: a három buddhista
tanácskozáson összegyűjtött három pitaka a Hinajána doktrínája, ugyanakkor
Sákjamuni Buddha tanításai, amelyek bennefoglaltatnak a három pitakában,
nem feltétlenül Hinajána tanítások. Mert Sákjamuni Buddha összes tanítása
benne kell hogy legyen a három pitaka valamelykében. Ennek oka az, hogy
Sákjamuni Buddha összes tanításának benne kell lenni a három pitaka
valamelykében, az az, hogy azok a témák, amelyekről Buddha tanított,
részei kell, hogy legyenek az összeszedettségről, vagy az erkölcsi
fegyelemről, vagy a bölcsességről szóló tanításoknak. A három pitaka
felosztása nem a szavak, hanem a témájuk alapján történik. Ami a Szútrákat
illeti, a Bölcsesség tökéletessége szútrákat, tekintik Buddha összes
tanítása közül a legmagasabb rendűeknek, mert rendszerint, a trónt,
ahol Buddha ült tanítás közben, a tanítványai állították fel, de a Bölcsesség
tökéletessége szútrák esetében Buddha maga állította fel a trónt, éberség
tudatosságával ült rá, jelezve annak a tanításnak a fontosságát, amit
tanítani szándékozott. Ezt mondja maga a szútra.
A Bölcsesség tökéletessége szútrákban ez áll: "Ánanda,
amíg a Bölcsesség tökéletessége szútrák fennmaradnak ezen a világon,
és tanítják őket, úgy tekinthetjük, hogy a Buddha is megmarad ezen
a világon." Valamint: "Sáriputra, ha az ember el akarja érni
a megvilágosodást, akkkor a Bölcsesség tökéletességét kell gyakorolnia."
A Szútrapitakában azt mondják: "A Bölcsesség tökéletessége, múlt,
jelen és jövő Buddháinak egyetlen ösvénye. Ezen kívül nincs más ösvény."
A régi időkben, Indiában az emberek azt mondták,
hogy az, aki ismeri a Bölcsesség tökéletessége szútrákat, az a legnagyobb
tudós, és az, aki ismeri Guhjaszamadzsa tantrikus tanítását, a legnagyobb
szent. Ez azt mutatja: azt, hogy ki a buddhista filozófiában képzett
tudós, az dönti el, mennyire ismeri a Bölcsesség tökéletessége szútrákat.
KÜLÖNBSÉGEK...
Most pedig arról lesz szó, hogy mi a különbség a Hinajána,
azaz a Kisebb Jármű: a Srávakajána azaz a Hallgató, valamint a Pratjeka
Buddhajána, azaz az Önébredett ösvénye, valamint a Mahájána, vagy Bodhiszattvajána
vagyis Nagyobb Jármű ösvénye között.
A Drágakő-fűzér című művében Nágárdzsuna azt
mondja: "A Srávakajánában a bodhiszattva imáit, tetteit, törekvéseit
és felajánlásait nem magyarázzák el. A Srávakajánában tehát nem magyarázzák
el, hogyan lehet bodhiszattvává válni."
A Mádhjamika-avatára ön-kommentárjában Csandrakirti
a következőket mondja: "A Mahájána tanítása nem csupán a jelenségek
önvaló nélküliségéről szóló tanítás, hanem a bodhiszattva szintek
tanítása is,a bölcsesség tökéletesítésének a tanítása is: az imák, vagy
törekvések tanítása, a mélyebb együttérzés tanítása, a felajánlásoké.
a két erényes felhalmozásé és a felfoghatatlan ürességé." Tehát
a szöveg a Mahájána két sajátos aspektusát sorolta fel. Az Szútra-álamkarában
Maitreja azt mondja: " A nagyobb hely, a nagyobb erőfeszítés,
a nagyobb eredmények a bodhiszattva gyakorlata. A bodhiszattvák örökké
a nagyobb elfogadást gyakorolják, a nagyobb türelmet, a tágabb jelentőséget." Tehát így kifejtette a Mahájána hat általános aspektusát.
Az Szútra-álamkara kommentárjában Vaszubandhu a következőt mondja:
"A nagyobb hely azt jelenti: nagyobb tudati elszántság. A nagyobb
erőfeszítés: az önmagunk és mások javára történőerőfeszítés. A
nagyobb eredmény a buddhaság elérése. A nagyobb elfogadás: minden érzőlény elfogadása. A nagyobb türelem: a nagyobb hajlandóság a szenvedések
elviselésére. A tágabb tettek pedig minden egyes érzőlény javának
és céljának beteljesítése."
A Nagyobb Járművet a következő hét nagyság miatt
hívják nagyobbnak:
1. A nagy tárgy. Ez azt jelenti,
hogy a Mahájána gyakorló meditációit és gyakorlatait elsősorban minden
érzőlény javára végzi. A Hinajána gyakorló elsősorban saját maga szenvedésektől
való megszabadítása és a megszabadulás (Nirvána) elérése érdekében végzi
mediációit és gyakorlatait.
A mahájána gyakorlók a teljes megvilágosodást tűzik
ki célul, minden lény javára. Ezért, ha a mahájána gyakorló szíve mélyéből
egyetlen egy érzőlényt is kizár, akkor abban a pillanatban lerombolja
korábban tett bódhiszattva fogadalmát, és ugyanakkor természetesen elhagyja
a mahájána ösvényt.
2. A nagy gyakorlás. Ez a hat tökéletesség
( páramitá ) gyakorlása.
3. A nagy bölcsesség. Ez a bölcsesség
mahájána gyakorlata, amely a végsőérvek segítségével megalapozza és
megérti az önvaló nélküli létezés ürességét.
4. A nagy erőfeszítés.Az erőfeszítés
mahájána gyakorlata a buddhaság elérésére irányul, minden érzőlény
javára.
5. A nagy jártasság az eszközökben.
Ez a megvilágosodás önzetlen tudata és az üresség bölcs megértése egyesítésének
mahájána gyakorlata.
6. A nagy tökéletes beteljesítés.
Ez a buddhaság elérése a hat tökéletesség gyakorlatának eredményeképpen.
7. A nagy megvilágosodott tevékenység.
Ez Buddha ama tette, hogy felszabadít minden lényt azáltal, hogy minden
érdek és erőfeszítés nélkül megmutatja a megszabaduláshoz és megvilágosodáshoz
vezetőösvényeket.
Amikor a Mahájána és a Hinajána közti különbségekről beszélünk, akkor főként a mahájána és hinajána gyakorlókra utalunk,
nem pedig a mahájána és hinajána filozófiai iskolákra. Így az különbséget
lehet tenni a mahájána gyakorlók és a mahájána filozófia iskolái között,
valamint a hinajána gyakorlók és a hinajána filozófiai iskolák között.
A mahájána gyakorlók követhetik a hinajána filozófiai iskoláját, és
a hinajána gyakorlók a mahájána filozófiáét. Hogy ezeket a dolgokat
megértsük legalább egy kevés ismerettel kell rendelkeznünk a buddhista
filozófia iskoláiról.
Általánosságban szólva két filozófiai irányzat van:
buddhista és nem buddhista. A buddhista filozófián belül négy klasszikus
iskola van. Ezek a következők:
1. Vaibhásika,
2. Szautrántrika,
3. Csittamátra,
4. Mádhjamika.
Az első kettő Hinajána, az utolsó kettő Mahájána
iskola.
[« tartalom ]
Mádhjamika
A Mádhjamika iskolának két irányzata van. Ezek a (1.) Prászangika
mádhjamika és a (2.) Szvátantrika mádhjamika irányzat. Azt a Mádhjamika
iskolát amely azt állítja, hogy az összes jelenség nem bír önálló létezéssel,
Prászangika mádhjamika irányzatnak, vagy a Következtetők iskolájának
hívják. Ezt az iskolát tekintik a legmagasabb buddhista filozófiai iskolának,
amely Sákjamuni Buddha végső nézetét képviseli a valóságról. Ez az
iskola mutatja ki a függő keletkezést és az önálló létezés ürességét,
amelyek kölcsönösen feltételezik egymást. Azt a Mádhjamika irányzatot,
amely azt állítja, hogy az összes jelenség önálló létezéssel bír, Szvátantrika
mádhjamika iskolának hívják.
Hogyan lehet megkülönböztetni a buddhista filozófia
iskoláját a nem-buddhista filozófia iskolájától? Azt a filozófiai iskolát,
amely elfogadja a buddhista tanítás négy pecsétjét, a buddhista filozófia
iskolájának hívják.
A buddhista tanítás négy pecsétje a következő:
1., Minden dolog állandótlan.
2., Minden szennyezett dolog nyomorúságos.
3., Minden jelenség üres és éntelen.
4., A nirvána a béke.
Minden dolog állandótlansága azt jelenti, hogy minden
dolog pillanatról pillanatra változik. A durva szinten létező állandótlanságot
a puszta öt érzéksszervünkkel lehet megérteni. Például: a másodpercek
változása, az órák változása, a nappal és éjszaka változása, A hónapok
változása, az évszakok változása, az évek változása, a gyerekkor változása,
az ifjúkor változása, az érett kor változása, az öregkor változása,
az élet és halál változása, a test elporladásának változása a durva
szinten meglevőállandótlanság, amely a születésünktől a halott elporladásáig
történik és amely változásokat puszta szemünkkel is látjuk. Az anyag
néhány finomabb változását láthatjuk a szemünkkel, segítségül hívva
tudományos eszközöket. Például a kis részecskék változásait a szilárd,
folyékony és légnemű állapotokon belül láthatjuk és megérthetjük tudományos
eszközök segítségével.
A dolgok legfinomabb változásait a filozófiai érvelésekkel
lehet megérteni. Ez nem jelenti azt, hogy a legfinomabb változásokat
nem lehet megérteni tudományos módszer segítségével, mert úgy vélem,
hogy a tudományos módszer eredményei ezidáig még nem a végsőeredmények,
és a tudomány ismeretei napról napra bővülnek.
A buddhista filozófia iskolái a finomabb és a legfinomabb
állandótlanságot mutatják ki a filozófiai érvelések segítségével. Az
okozatok változásainak követniük kell az okok változásait. Az okok változásai
idézik előaz okozatok változásait. Ha gondosan megvizsgáljuk azokat
a durva szinten meglévőváltozásokat, amelyek mindennapi életünkben
történnek, megérthetjük, hogy ezek a durva szinten történő változások
az okokban létrejövő néhány változás miatt történnek. A biológusok
a különféle rák betegségekkel és az AIDS-szel vannak elfoglalva. A csillagászok
ezen világegyetem eredetével vannak elfoglalva. Tehát az ok és okozat
törvénye valóságos. Az okok változásai idézik elő az okozatok változásait,
és az okozatok változásainak követniük kell az okok változásait. Ez
nem valami kitaláció. Ez nem valami dogma. Ez nem valami feltevés. Sok
változás történik a szemünk előtt. A kérdés most az, hogy hogyan mennek
végbe ezek a változások. Ha feltesszük ezt a kérdést magunknak, és gondosan
megvizsgáljuk, mi is a helyes válasz, akkkor meg fogjuk érteni az ok
és okozat törvényét.
A buddhista filozófia iskolái kimutatják a finomabb
és legfinomabb állandótlanságot a durva szinten meglévő ok-okozat törvény
felhasználásának segítségével, azaz a durva szinten meglévő ok-okozat
törvényt, mint alapot tekintik.
Tekintettel arra a módszerre, amely kimutatja a finomabb
jelenségeket, azt lehetne érezni, hogy ez valami kitalált rendszerezés,
amely nem valóságos határokat von az emberi gondolkodásban. Nekem is
voltak ilyen érzéseim a múltban, amikor a buddhista filozófiát tanultam.
Valójában nem így van. Úgy gondolom, hogy az ilyen érzések a buddhista
filozófia ismeretének a hiánya miatt jöhetnek létre. Tapasztalataim
alapján, amiket ezidáig szereztem a buddhista filozófia tanulmányozásával,
úgy gonndolom, hogy a buddhista filozófia olyan valami, ami a valóságot
besszéli el, olyan valami, ami megmutatja a boldogsághoz vezetőösvényeket,
nem a külső anyagi dolgok segítségével, hanem megmutatva a gondolkodás
belsőútját, összhangban a külsővalóságokkal. Félreértésének lehetősőgei az egész hatalmas és mély buddhista filozófiai struktúra ismeretének
hiánya miatt léphetnek fel.
Ha gondosan tanulmányozzuk a buddhista filozófia egész
szerkezetét, akkor nagyon világosan megérthetjük, hogyan és miért olyan
magas gyakorlatok a tantrikus gyakorlatok, és miért kell az alacsonyabb
gyakorlatokkal kezdenünk.
Milarépát, a Kagyü hagyomány nagy buddhista szentjét
már életében teljesen megvilágosodottnak tartották, amit magasabb tantrikus
gyakorlatok segítségével ért el. Ha gondosan elolvassuk élettörténetét
azt találjuk, hogy a meditáció gyakorlását a megvilágosodáshoz vezető fokozatos ösvény első szakaszával kezdte.
A külső ösvényen, amelyen járunk, amelyen reggel
és este kocogunk, kerékpározunk, amelyen drága légkondicionált autót
vezetünk van lerövidítése, de a belsőösvénynek, amelyen mi gyakorlást
és meditációt végzünk, nincs rövidítése. Ez azért van, mert mindez összefüggésben
van a gondolkodás módjainak szintjeivel, az emberi tudat természetével,
valamint, az elhomályosulás fokozataitól is függ, amelyek elválasztanak
a nirvánától és a buddhaságtól, valamint azon erők erejétől, amelyek
az elhomályosulásokat kiküszöbölhetik. Az elhomályosulások elhagyása
olyan, mint a kosz kimosása a ruhából. A durva szennyeződéseket kell
eltávolítanunk a finomabbak előtt. Ez esetben nincs lerövidítés. Ez
a valóság, és ez a ruhamosás természete. A buddhista filozófia azt mondja,
hogy az elhagyást a durvább szintről kell kezdeni és az ellenerőt a kicsiből tudjuk egyre nagyobbra fejleszteni. Ezidáig a tudatunk
hagyományos természetével foglalkoztunk, ez a helyzet a valóságban.
A pedagógus az általános-, a közép- és főiskola különböző tananyagait
a különböző szintű tanulók megértőképességéhez igazítja. Biztos
vagyok benne, hogy a tudás terjedelmének, amellyel most rendelkezel
a nevelés alacsonyabb szintjéről kell származnia, amelyet az általános
és a középiskolában kaptál. Így ez a valóság, és ez a két példa igazolta,
hogy nincs lerövidítés az emberi tudat képzésében és hogy az emberi
tudat olyan, hogy lépésről lépésre kell haladni. Ezen példák és okok
miatt a lerövidítés kérdése nem merülhet fel az emberi lények vallásos
képzésében.
Amikor azt mondjuk, a tantrikus ösvény gyorsabb ösvény
a megvilágosodáshoz, mint a Szútrában említett ösvények, akkor ez nem
jelenti azt, hogy a tantrikus ösvényeken haladhatunk anélkül, hogy ismernénk
a Szútrában említett ösvényeket. Ez azt jelenti, hogy gyorsabban elérhető a megvilágosodás, ha a Tantrát gyakoroljuk a három fő sajátossága
alapján - lemondás, a megvilágosodás szelleme, a helyes nézet - amelyek
a Szútrában említtettek. Az ösvény ezen három fő sajátossága szolgál
alapul a lerövidítés és a hosszú út kérdéséhez. Ha nincs alap, akkor
nem is merül fel a lerövidítés és a hosszú út kérdése.
Menjünk most vissza a helyes csapásra, ahonnan jöttünk,
máskülönben el fogunk tévedni. Van egy tibeti mondás, miszerint "
ne csak az ággal törődj, a gyökér is fontos ".
Most a buddhista tanítás második pecsétje következik.
E szerint minden szennyezett dolog nyomorúságos. A
megértés érdekében tudni kell a szenvedés három típusáról:
1. a fájdalom szenvedése
2. a változás szenvedése
3. a mindent átható szenvedés
A fájdalom szenvedésének a példái: a születés szenvedése,
a betegség szenvedése, az öregkor szenvedése, a halál szenvedése.
Úgy gondolom, senkinek sincs szüksége további magyarázatra
arról, hogy az olyan szennyezett dolog, mint a fájdalom szenvedése nyomorúságos,
mert nyomorúságosnak ismerjük és tapasztaljuk a fájdalom szenvedését.
A változás szenvedésének a példái: a test szennyezett
örömérzése, a tudat szennyezett boldogságérzése és minden szennnyezett
külsődolog, amely a test örömérzését és a tudat boldogságérzését idézi
elő. Tekintettel az összes szennyezett külsődologra, legyen az nagy
vagy kicsi, több vagy kevesebb, vonzó vagy taszító, fejlett országokban
készült vagy fejlődőben - szemétté válik, vagy valami nemkívánatossá.
Végül mindegyik oka lesz annak a szenvedésnek, amelyet a kedvelt tárgyaktól
való megválás okoz; annak a szenvedésnek, amelyet az undorító tárgyakkal
való találkozás okoz; annak a szenvedésnek, amely abból kel, hogy nem
tudjuk megszerezni a vágyott tárgyakat. Amíg ezeket a szennyezett külsődolgokat birtokoljuk, addig a kielégületlenség szenvedése, a bizonyta-lanság
szenvedése, a gyakori változás szenvedése, a megőrzés szenvedése,
az elvesztés szenvedése, a versengés szenvedése a részünk és ezért ezeket
a változás szenvedésének hívják.
Tekintettel a test szennyezett örömérzésére és a tudat
szennyezett boldogságérzésére ezek végül vagy közömbös érzéssé, vagy
szenvedéssé válnak.
Ha gondosan vizsgáljuk a test örömérzésének és a tudat
boldogságérzésének a természetét, akkor megérthetjük, hogy ilyen érzések
akkor lépnek fel, amikor a szenvedés és a közömbös érzések háttérbe
szorulnak. Minél több szenvedés és közömbös érzés szorul vissza, annál
több örömöt és boldogságot érzünk. Minél kevesebb szenvedés és közömbös
érzés szorul vissza, annál kevesebb örömöt és boldogságot érzünk. Így
valójában az öröm és boldogságérzés, a szenvedés és a közömbös érzések
puszta megszűnése, de mi inkább észleljük az öröm és boldogság természetét,
mint ezt. Így kissé félreértjük az öröm és boldogság természetét.
Vegyünk egy jó példát: amikor egy ember nehéz terhet
cipel a vállán, akkor szenvedést érez. Amikor egy óra múlva leteszi
a földre a terhet, jobban érzi magát. A kérdés most az, mitől érzi
jobban magát?
Ha gondosan megvizsgáljuk a kérdést, azt találjuk,
hogy a szenvedések puszta megszűnése úgy jelenik meg az ember számára,
mint jó érzés és öröm. Így az az összes szennyezett érzésnek szenvedés
és nyomorúság a természete. Ezért a test szennyezett örömérzéseit és
a tudat szennyezett boldogságérzéseit a változás szenvedésének hívják.
Tekintettel a mindent átható szenvedésre, a szennyezett
öt halmaz, amelyekkel mi most rendelkezünk, példája a mindent átható
szenvedésnek. Az öt halmaz (szkandha):
1. a forma halmaza
2. az érzés halmaza
3. az érzékelés halmaza
4. az alkotó tényezők halmaza
5. a tudat halmaza
A buddhista filozófia azt mondja, hogy ez az öt szennyezett
halmaz a szenvedés edénye és a szenvedések terhe. Ha a tűz megégeti
a kezet, a kéznek magának van némi felelőssége azért, hogy megégett.
Ez azt jelenti, hogy mivel a kéz csontból, húsból és vérből van, ez
válik az égés tárgyává. Ezen természete miatt a tűz megégeti a kezet.
Hasonlóan, am ikor szenvedünk, van némi felelősségünk a szenvedésünkért.
Ez nem más, mint az öt szennyezett halmaz, amellyel
rendelkezünk, mivelhogy erre a világra születtünk. Ezért a szennyezett
öt halmazt mindent átható szenvedésnek hívják. Így a buddhista filozófia
négy iskolája elfogadja és állítja, hogy az összes szennyezett dolog
nyomorúságos.
Most következik a buddhista filozófia harmadik pecsétje
Eszerint minden jelenség üres és éntelen. Ez azt jelenti,
hogy minden jelenség üres az állandóság, az egység, és függetlenség
tekintetében. Az egység itt azt jelenti, hogy nem áll részekből, a
függetlenség pedig mástól való nem függést jelent. Az éntelen itt az
éntelenséget jelenti, amelyet önálló független létezésnek nevezhetünk.
A buddhista filozófia iskolái nem fogadnak el egy független ént, amely
nem függ a halmazoktól. Van egy velünkszületett felfogásunk a független
énről. Például amikor egy futballista gólt lő, akkor van egy független,
erős érzete az "én"-ről, hogy ezt az egyéni "én"
tette: "én csináltam". Tulajdonképpen a gólszerzés attól az
edzéstől függ, amit az edzőtartott, és a többi játékos segítségétől, deőúgy érzi a gólt függetlenül szerezte. Így a játékosnak rossz
felfogása van.
Most az a kérdés mi a célja a buddhista filozófiai
iskolák által adott magyarázatoknak? Az összes szenvedés és boldogtalanság,
amelyeket senki sem akar, abból a különbségből származik, amely a
valóság és felfogásának a módja között van. Ha nem akarunk szenvedéseket
és boldogtalanságot, akkor el kell hagynunk a téves felfogást a valóságok
helyes megértésének segítségével. Ezért a buddhista filozófia iskolái
elmagyarázták mi a valóság és mik a felfogások módjai, amelyekkel mindennapi
életünkben rendelkezünk. Tekintettel a magyarázatokra a valóságról és
a felfogások módjairól, a különbözőelképzelések idézték előa buddhista
filozófia négy iskolájának és sok más nem buddhista filozófiának a kialakulását.
Így megérthetjük, hogyan és miért jöttek létre különbözőfilozófiák
ebben a világban.
A buddhista tanítás negyedik pecsétje szerint a nirvána
a béke. A nirvána, vagy a megszabadulás állapota itt az összes szenvedéstől
és boldogtalanságtól való megszabadult állapotot jelenti. Ezért a buddhista
filozófia négy iskolája állítja és elfogadja, hogy a nirvána béke. Nem
szabad ezt a buddhasággal, a megvilágosodással összekeverni. A nirvána
az az állapot, amely elhagyott minden nyomorúságot és káprázatot, amelyek
a szenvedést idézték elő. De ez az állapot nem hagyja el az összes
elhomályosulást, és nem teljesíti be az összes minőséget. Az aki elérte
a nirvánát, még mindig rendelkezhet a nemtudás négy okával.
1. A tárgy távoli helyzete miatti nemtudás.
2. A tárgy időbeli távolsága miatti nemtudás.
3. A tárgy finom természete miatti nemtudás.
4. A tárgy mélysége és nagysága miatti nemtudás.
A nirvána feladta azokat a nemtudásokat, amelyek káprázatokat
és nyomorúságokat idéztek elő. A nirvána nem teljesítette be az összes
képességet, mert nem rendelkezik azokkal a képességekkel, melyek közvetlenül
és egyidejűleg értik meg az összes jelenséget. A Buddhának, a teljes
megvilágosodottnak, megvan ez a képessége és elhagyta az összes elhomályosulást,
beleértve a nemtudás négy okát is. Ez volt a buddhista tanítás négy
pecsétjéről szóló rövid magyarázat, ami eldönti azt, hogy vajon egy
iskola a buddhista filozófia iskolája, vagy sem. Azt a filozófiai iskolát
amely nem fogadja el a buddhista tanítás négy pecsétjét, de elfogad
más nézeteket és elveket nem buddhista filozófiai iskolának hívják.
Így a buddhista és nem buddhista filozófiai iskola közötti különbségeket,
illetve a buddhista filozófiai iskolán belül a Vaibhásika, Szautrántika,
Csittamátra és Mádhjamika közötti kölönbségeket a nézeteik és elveik,
nem pedig gyakorlataik határozák meg. Így a Mahájána gyakorlója lehet
a Hinajána filozófiai iskolájának a követője, és a Hinajána gyakorlója
lehet a Mahájána filozófiai iskolájának a követője.
Azt is kell tudni, hogyan lehet megkülönböztetni a
buddhista gyakorlót a nem buddhista gyakorlótól. Azt, aki lefogadja
a Buddhát, a teljesen megvilágosodottat; a Dharmát, a Buddha tanításait;
a Szanghát, a szent közösséget, mint a menedék három tárgyát, buddhistának
hívják. Azt, aki nem fogadja el a Buddhát, a Dharmát és a Szanghát,
mint a menedék három tárgyát, nem buddhistának hívják. Tehát hogy valaki
buddhista vagy nem buddhista, azt belsőhite, és nem pedig külsőtesti
és beszédbeli cselekedetei döntik el.
[« tartalom ]
Mikor lép az ember a Mahájána ösvényére?
Most az a kérdés, hogyan és mikor lép rá az ember
a Hallgató, az Önébredett, avagy a Mahájána ösvényére? A kérdés megválaszolásához
az embernek ismernie kell a Megvilágosodáshoz Vezető Fokozatos Ösvényt.
Röviden elmagyarázom tehát a Hinajána és a Mahájána fokozatos ösvényét.
A buddhizmus egész tanítása - legyen az Szútrajána,
Tantrajána, vagy Mahájána tanítás, - vagy az etikáról, vagy az összeszedettségről, vagy a bölcsességről szóló tanítás. Mind a Hinajána filozófia
iskolájának, mind a Mahájána filozófia iskolájának a tanítása - a négy
legfontosabb kérdésre adott válaszként jött létre. Ezek a következők:
1. Mi a szenvedés ?
2. Mi a szenvedés oka?
3. Mi a boldogság?
4. Mi a boldogság oka?
Ez a négy kérdés a pillére a Buddhizmus egész struktúrájának,
a buddhista filozófiának. Ezért, amikor Sákjamuni Buddha az elsőbeszédét
elmondta, a négy nemes igazság tanítását adta, tömören válaszolva erre
a négy kérdésre. Teljes tanítást adott a négy kérdés részletes kifejtéseként
a Szútrajánában és a Tantrajánában. Ezekből a tanításokból tudjuk,
hogy a buddhizmus nem lépett fel teremtés-, szentség- vagy pokol elméletekkel.
Ha valaki ismeri Sákjamuni Buddha e négy kérdésre adott válaszát, akkor
úgy gondolom, igazán ismeri a buddhizmust, nem számít, milyen mértékben
és mélyen ismeri azt. Ha valaki nem ismeri Sákjamuni Buddha négy kérdésre
adott válaszát, akkor úgy gondolom, nem ismeri az eredeti buddhizmust,
és nem szerezhet hiteles ismereteket a buddhizmusról. Nem érezheti a
buddhizmus eredeti ízét, mindegy, milyen mértékben és mélységben tud
beszélni a buddhizmusról. Ennek az embernek nem lesz más az élethez
való hozzáállása attól, hogy ismeri a buddhizmust; ez a főjele annak
hogy nem érezte meg a buddhizmus eredeti ízét. Ha egy embernek megváltozik
a belsőhozzáállása, - ha csak kicsit is ismeri a buddhizmust, - akkor
az az ember igazán megízlelte a buddhizmus eredeti ízét. Így hát ezek
a dolgok nem pusztán a tanulástól függnek, hanem attól is, hogy milyen
a hozzáállása az embernek mialatt tanul; milyen cél eléréséért tanul,
milyen kapcsolatban van azzal amit tanul. Hogy milyen az ember gondolkodásmódja,
az főként a tanulás módjától függ. Ha valaki komolyan tanulmányozza
a buddhizmust, akkor objektívebbé, realistábbá válik, Azt, amit tanult,
összehasonlítja a mindennapi tapasztalatával, összehasonlítja a belsőés a külsővalóságot azzal, amit tanult; többet összpontosít, elemez,
türelmesebb lesz a tanulás ideje alatt, mert a nem-tudás belsősötétségének
a megszüntetése nem hasonlítható össze a külsősötétség megszüntetésével.
A külsősötétség egy másodpercen belül megszüntethetőa villanykapcsoló
segítségével, azonban a nem-tudás belsősötétségének a megszüntetése
hosszabb időt igényel, személyes erőfeszítéstől és bölcsességtől függően.
Ezért nem lehet lerövidíteni a belső fejlődést.
Ahhoz, hogy a Hallgató, az Önébredett, vagy a Mahájána
ösvényére léphessünk, az az elsőlépés, hogy tanuljunk azokról az ösvényekről, amelyekre rálépni szándékozunk. Például ha autóval vagy kerékpárral
el akarunk menni valahova, akkor meg kell ismernünk, a célállomáshoz
vezetőutakat. Így először a belső ösvények tanulmányozása a feladat,
hogy a belsőutazás elvezessen a célhoz. A több és jobb ismeret az
ösvényekről többet és jobban segít, miközben az ember a belsőutat
járja, ahogyan a több és jobb ismeret inkább és jobban segít, ha az
ember autóval, vagy kerékpárral utazik. A puszta vakhit a külsőösvényeken
rossz helyre vezethet. Ugyanígy a vakhit Buddha tanításaiban helytelen
utakra visz. Ezért amikor az ember a buddhizmust tanulmányozza, a következőlépés az, hogy megvizsgálja a dolgokat. Maga Sákjamuni Buddha is hangsúlyozta
a gondolkodás fontosságat, mert a szútrában ezt mondja:
"Ó, szerzetesek és tudósok!
Ahogyan az ötvös megvizsgálja aranyat,
az égetés, vágás és dörzsölés által,
vizsgáljátok meg pontosan a tanításomat!
Ne azért fogadjátok el, mert hisztek bennem.!"
Mikor meditál az ember, ha évekig tanul? Egyszer egy
kadampa gese egy ilyen kérdésre így válaszolt: "Amikor tanulok,
elemzést is folytatok és meditálok is. Amikor elemzést folytatok, tanulok
és meditálok is. Amikor meditálok, tanulok is és elemzést is folytatok.
Én nem teszek különbséget a tanulás, az elemzés és a meditáció között."
Ez nem azt jelenti, hogyőezt a hármat egyidejűleg tette, hanem,
hogy ezt a hármat egymást követ őe n, váltogatva tette. Az embernek
nem kell várnia, amíg a tanulmányait befejezi, hogy majd később gyakorol,
meditál. Bármit, amit tanultunk, annak a témáját elemezhetjük, és meditálhatunk
is rajta Amikor csak elemzést folytatunk, további tanulmányokat folytathatunk
és meditálhatunk. Amikor csak meditálunk, további tanulmányokat folytathatunk
és elemezhetünk. Így csinálhatja az ember ezt a három dolgot a tanulás,
a meditáció, vagy az elemzés során. Hogy ráléphessünk a Hallgató, az
Önébredett, vagy a Mahájána ösvényére, az embernek meditálnia kell az
alacsonyabb szintű ösvényekről és a közepes szintű ösvényekről,
mielőtt elkezdi és kifejleszti a valódi megvalósítását a buddhista
filozófiában magyarázott kis és közepes szintű ösvényeknek. Az alacsonyabb
szintű fokozatos ösvényeken nyolc meditációs tárgy van.
1. Önmagunk állandótlansága.
2. Az alacsonyabb birodalmak szenvedései.
3. A három menedék .
4. A háromféle fogadalom a három menedék elfogadása
után.
5. Az ok és eredmény törvénye .
6. Az ok és eredmény gyakorlásának módja.
7. A negativitások elhagyása a négy erős ellenszer
segítségével.
8. A biztos felismerés, amely elhatározza az alacsonyabb
szintű ösvények teljes megvalósítását.
Ha az ember valóban komolyan fordul a meditáció felé,
akkor a meditáció elsőlépéseként önmaga állandótlanságáról kell meditálnia.
Azért ez a meditáció következik először, mert önmagunkat állandóként
elfogadni a meditáció gyakorlásának elsőakadálya. Az állandótlanság
ebben a fázisban nem jelent egy finomabb állandótlanságot, hanem egy
durvábbat, amely a halál állandótlansága. A halál az a záróvonala az
élet játszóterének, amelyen minden nappal és éjjel szaladgálunk, másodpercnyi
pihenés nélkül és kerülünk a záróvonalhoz egyre közelebb és közelebb.
A halál sohasem tesz különbséget öreg és fiatal, egészséges és nem egészséges,
gazdag és szegény, tanult és tanulatlan, férfi és nő, hívőés nem
hívő, buddhista és nem buddhista, fehér és fekete bőrű ember között.
A halál életünk utolsó állomása. A valóság ilyen arculatáról meditálva
az emberben félelemérzés keletkezik, és az ilyen érzésekből lesz aztán
a "halál után vajon mi történik" gondolkodás. Ekkor természetesen
következik a halál utáni élet kérdése. Ilyenkor rendszerint háromféle
ember van.
- Van aki vakon hisz a halál utáni életben, mert Buddha
beszélt a halál utáni élet létezéséről.
- Van aki vakon hisz a halál utáni élet nem-létezésében,,
mert azőlelki tanítója a halál utáni élet nem-létezéséről beszélt.
- Van aki semleges marad, és megpróbálja kitalálni
az okokat.
A buddhista filozófia az elsőkét embert szegény
értelműnek, míg a harmadikat éles értelműnek tekinti.
Így az embernek a kisebb fokozatos ösvényeken mindenféleképpen
figyelmesen és pontosan tanulmányoznia kell a nyolc meditációs tárgyat,
meditálnia kell a nyolc tárgyon, mindennapi életének gyakorlatává kell
tennie, meg kell teremtenie és teljessé tenni a kis fokozatos ösvény
egész megvalósítását, mielőtt teljesíti a középsőfokozatos ösvények
megvalósítását.
A középső fokozatos ösvényeken öt meditációs tárgy
van. Ezek:
1. A nirvána felé törekvés és a nirvána meghatározása.
2. A négy nemes igazság.
3. Halál, köztes állapot, újjászületés.
4. A függő keletkezés tizenkét láncszeme.
5 A biztos felismerés, amely elhatározza a középső fokozatos ösvények beteljesítését.
Így az embernek a középsőv fokozatos ösvényeken figyelmesen
és pontosan tanulmányoznia kell a meditáció öt tárgyát, meditálnia kell
az öt tárgyon, és mindennapi élete gyakorlatává kell tennie, kifejlesztenie
és beteljesítenie a középső fokozatos ösvények megvalósítását, miután
már tökéletesen kiteljesítette a kis fokozatos ösvények felé törekvés
megvalósítását, hogy rátérhessen akár a Hallgató, akár az Önébredett,
vagy a Mahájána ösvényeire.
A biztos felismerés, amely elhatározza a kis fokozatos
ösvény beteljesítését, egy olyan megvalósítást fejleszt ki, amely a
következő, ennél az életnél fontosabb életre irányul.
A kis fokozatos ösvény első hét tárgyán való meditáció
pedig, főként a valódi megvalósítás beteljesítésének a szándéka, amely
a következő, ennél az életnél fontosabbra lesz figyelemmel, és eredményez
kedvezőbb újjászületést magasabb birodalmakban.
A biztos felismerés, amely a középső fokozatos ösvény
teljes megvalósítását határozza el, egy olyan megvalósítást fejleszt
ki, amely a Nirvána és a minden szenvedéstől való megszabadulás tényleges
elérése irányul. A középső fokozatos ösvényeken az elsőnégy tárgyon
való meditáció főként a nirvána felé törekvés, és az alacsonyabb és
a magasabb birodalmak minden szenvedésétől való megszabadulás valódi
megvalósításának a beteljesítését tűzi ki célul.
Amikor az ember beteljesíti egy Hallgató nirvánájára
irányuló törekvés igazi megvalósítását, abban a pillanatban rálép a
Hallgató ösvényeire, vagyis a Hallgató felhalmozás-ösvényét fejleszti
ki. Amikor egy ember az Önébredett nirvánájára irányuló törekvés valódi
megvalósítását teljesítette be, akkor abban a pillanatban az Önébredett
ösvényeire lépett, vagy kifejlesztette az Önébredett felhalmozás-ösvényét.
