"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[» Taoista Könyvtár «]
» keret nélkül «

[ előre »]

Lao-ce

Tao Te King

- Lao-tse: Tao Te King -

Weöres Sándor, Karátson Gábor és Hatvany Bertalan fordításában

 

Az Út és Erény könyve

Creative Commons License

További fordítások [» lapoz ]

[1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
[43]
[44]
[45]
[46]
[47]
[48]
[49]
[50]
[51]
[52]
[53]
[54]
[55]
[56]
[57]
[58]
[59]
[60]
[61]
[62]
[63]
[64]
[65]
[66]
[67]
[68]
[69]
[70]
[71]
[72]
[73]
[74]
[75]
[76]
[77]
[78]
[79]
[80]
[81]

Weöres Sándor fordítása [i]

Karátson Gábor fordítása [ii]

Hatvany Bertalan fordítása [iii]
AZ ÚT
További fordítások [» lapoz ]

1. [1]

Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: ég s föld alapja;
ha neve van: minden dolgok anyja.

Ezért:
aki vágytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágya van,
csak a dolgokat szemlélheti.
E kettő mögött közös a forrás,
csupán nevük más.
Közösségük: csoda,
s egyik csodától a másik felé tárul
a nagy titok kapuja.

 

1.

beszélni beszélhetsz utakról
csakhogy az sohasem az Örök Út tao
megnevezhetsz neveket
de soha nem tudod megnevezni
az Örök Nevet
Semminek nevezzük
Ég és Föld kezdetét
Létnek nevezzük a
Tízezer Dolog Anyját
vagyis hát
legyen is csak örökre Semmi
hogy megláthassuk a Csodát
legyen örökre Lét hogy
megláthassuk Körvonalát
és együtt lakik ez a pár
de más a nevük színre lépve már
együtt laknak ők a Mélység
Mélység egyre mélyebb Mélység
Minden Csoda Kapuja

 

1.

Járható út nem való Út,
mondható név nem való név.
Nemlét: Ég és Föld forrása.
Lét: a tízezer lény anyja.
Lét és nemlét forgásában
nemlét a titkok csírája,
lét, határok láttatója.
Egy e kettő, csak nevük más:
egységük a titkok titka
minden csodának kapuja.

[« Teteje ]

További fordítások [» lapoz ]

2. [2]

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.

Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.

 

2.

az égalattiban mindenki tudja
hogy szép a szép
és ezzel megvan már a rút is
mindenki tudja
hogy jó a jó
és ezzel megvan már a rossz is
mert
Lét és Nemlét egymást teremtik
nehéz könnyű egymást beteljesítik
hosszú rövid egymást valóra váltják
kiméri egymást mélység és magasság
énekszó dallam egymásba csendül
elöl és hátul egymás után lendül

így hát a szentek elmélkedéseinek
tárgya a nemcselekvés
szavak nélkül tanítanak
fölkél a tízezer dolog nem hagyják cserben őket
szülnek nem birtokolnak
munkálkodnak de úgy mint aki maga nem is létezik
cselekszenek de aztán tovább ott nem maradnak
s épp mert ott tovább nem maradnak
el sem hagyatnak

 

2.

A Szép az Ég alatt mindenkinek szép,
ezért tudjuk, hogy rút az, ami rút.
A Jó az Ég alatt mindenkinek jó,
ezért tudjuk, hogy rossz az, ami rossz.
Lám, egymást szülik a Lét és a Nemlét,
együttes-egy a nehéz meg a könnyű,
egymást mérik a hosszú s a rövid,
magasság, mélység egymást egyenlítik,
a hang s az ének egybehangzanak,
egy sort követ, mi elöl jár, mi hátrább.
A bölcs ezért hát tétlenül tevékeny,
a tanítása ezért szótalan...
Tízezer lényre hat,
kit se taszít el,
alkot és művel,
gyarapít, irányít,
soha nem parancsol:
célt ér és továbbáll.
Művére nem büszke,
ezért maradandó.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

3. [3]

Ha nem emelik fel az okosakat,
a nép közt rend es béke fakad;
ha nem kell többé a ritka, drága,
megszűnik a nép kirablása;
ha nem a vágy uralkodik,
a nép szíve megnyughatik.

Ezért a bölcs
a szívet kiüríti,
a gyomrot teletölti,
a sóvárgást gyengíti,
a csontot erősíti,
hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak,
az okosak veszteg maradjanak.
A nem-sürgés ez
és rend és békesség lesz.

 

3.

ne tartották
volna
nagyra a nagyokat
s a pártviszály
nem vert volna fészket a népben
ne állt
volna
akkora becsben
sok drága holmi
s nem indult volna a népből senki sem
rabolni
ne fitogtatták
volna
a vágy tárgyait
s nem támadt volna a nép szívében
zűrzavar

vagyis hát errefelé terelgetik őket a szentek

szívük üres legyen
teli a gyomruk
becsvágyuk szinte semmi lágy
erős a csontjuk

maradjon csak a nép tudatlan vágytalan
akik meg tudnak valamit ne merjenek cselekedni
ha senki sem cselekszik majd minden jóra fordul

 

3.

Hol a hiú érdemnek nincs jutalma,
ott ismeretlen a vetélkedés.
Hol ritka kincsnek nincs keresete,
mit keresnének ott a tolvajok?
Hol nincs, amit az ember megkívánna,
mindenkinek békén marad szíve.
Ezért, a bölcs ember kormányzatában,
üres a szív, telt a gyomor,
gyenge a becsvágy, izmos a kar,
tudatlan a nép, vágytalan,
s hallgatnak a ravaszkodók.
A bölcs ember tétlenségben tevékeny:
kormányzatában rendet így teremt.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

4. [4]

Az út üres,
de működését abba sose hagyja.
És mélységes,
mindennek ősatyja.
Élet tompítja,
görcseit oldja,
fényét fakítja,
elvegyül porba.
Megfoghatatlan
és mégis van.
Én nem tudom, ki a szülője,
de vénebb, mint a tünemények őse.

 

4.

üres edény az Út: járhatni rajta
de soha sincs egészen ott:
túláradó az Út

szakadék! mintha csak a tízezer dolog őse volna

elveszi élüket
bonyodalmaikat kibogozza
enyhíti fényüket
belevegyül porukba

mély tiszta víz: mintha létezne tényleg
nem tudom ki fia
úgy látszik előbb volt mint az Úr

 

4.

Üres edény az Út:
betölthetetlen,
kimeríthetetlen,
feneketlen.
Tízezer lény
őse az Út.
Tompul benne az él,
kibonyolul a bog,
árnyba borul a fény
és elsimul a nyom.
Örök mélység:
ki szülte, nem tudom.
Császári ősök előtti világnak
a képe ez, a tükre...

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

5. [5]

Az ég és föld nem emberi:
neki a dolgok, mint szalma-kutyák.
A bölcs ember sem emberi:
neki a lények, mint szalma-kutyák.
Az ég és föld közötti tér,
akár a fujtató,
üres és nem szakad be,
mozog és egyre több száll belőle:
kell rá szó, ezernyi;
jobb némán befelé figyelni.

 

5.

Ég Föld nem kedvez senkinek
a tízezer dolgot olybá veszik mint a szalmakutyákat
a szentek sem kedveznek senkinek
olybá veszik a sokaságot mint a szalmakutyákat

Ég Föld köze
akár a kovácsfújtató:
üres és mégsem roskad össze magában
zihálva zihál egy zajos muzsikában

szavak szavak sok semmiség
jobb ha megőrzöd a Közép

 

5.

Embertelen az Ég, a Föld:
tízezer lénnyel bánik úgy,
mintha megannyi szalmakutya volna.
A bölcs is, lám, embertelen:
az egész néppel bánik úgy,
mintha megannyi szalmakutya volna.
De Ég és Föld köze
kovácsnak fújtatója:
üres, mégsem merül ki sohasem:
dolgoztatod, újjátelik.
Hiú szavak hiú soránál
jobb a szívünk középútját követni.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

6. [6]

Csodálatos asszonynak hívják:
ő a völgy örök szelleme.
A csodálatos asszony kapuja
ég s föld gyökere.
Végtelenul munkálkodik,
nem fárad el sose.

 

6.

a Völgy Szelleme nem hal meg
mondhatjuk rá a Misztikus Mama
a Misztikus Mama kapuja
Ég és Föld gyökere maga
selyem selyem mintha volna
hagyatkozz rá el sose fárad

 

6.

Halhatatlan a völgynek szelleme:
nőstényiségnek titka ez.
Nőstényiség titkának kapujában
vert gyökeret az Ég s a Föld.
Örök a gyökér minden rostja.
Nyűdd - el nem nyűheted soha!

 

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

7.

Örök az ég és örök a föld.
Azért örök az ég s a föld,
mert nem önmagukért élnek,
ezért nem fogy belőlük az élet.

Éppígy a bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.

Így van:
saját érdeke nem űzi sose,
ezért teljesül saját érdeke.

 

7.

az Ég örök a Föld régóta fönnáll
Ég Föld azért örök
történetük
azért tart
olyan régóta már
önmaguk számára meg se születtek
örökéletűek
azért lehetnek

szóval a szentek

hátravetik énjüket s énjük előkerül
elvetik énjüket és énjük fönnmarad
talán mert nincsenek magánügyeik
azért teljesülnek be a magányban ügyeik

 

7.

Örök az Ég, maradandó a Föld:
Ég, Föld nem önző, ezért maradandó.
A bölcs a sor végével is beéri,
ezért kerül minduntalan az élre.
Nem óvja létét, mégis ép marad
s mert önző vágyat a bölcs sohsem érez,
lám, minden kívánsága teljesül.

 

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

8. [8]

A legfőbb jó a vízhez hasonló:
mindennek hasznos, de nem harcos;
az alantasban is jelenlevő:
a víz az út-hoz hasonló.
Az élet a földet kövesse,
a sziv a benső melyet kövesse,
a barátság az emberit kövesse,
a beszéd a valót kövesse,
az uralom a rendet kövesse,
a szolgálat a lehetőt kövesse,
a tett a kellő időt kövesse.
Ha készséges, de nem erőszakos:
nem kél zúgolódás semerre.

 

8.

a legfőbb jóság olyan mint a víz
mert jó a víz; mert
javára van
a tízezer dolognak, mert
nem viszálykodik
nyugszik oly helyeken miket nincs ember aki meg ne vetne
így aztán kicsit az Útra is hasonlít ebben

mert lakni jó ez a Föld, mert
mély a szived, mert
mindenki aki összefügg szeret is már, mert
szólsz s az már maga hit, mert
a derekasság rendbe is teszi ha mit intéz
mert ha belefogsz az azt jelenti képes is vagy, mert
ahogy működik maga az már a kairosz

csak aki nem viszálykodik
azt nem érheti gáncs sem

 

8.

Minden javak között legjobb a víz,
hisz tízezer lény látja békés hasznát.
De lám, a víz a mélységben marad:
az árok mélyét megveti az ember,
de árkok Útját keresi a víz.
Csak jól választott földön jó az otthon,
a szív mélysége jó s a jó barátság,
és a beszédben jó csak az igaz szó.
A kormányzásban jó a rend,
munkálkodásban jó az ész,
s csak idejében jó a tett:
aki a harcot megveti,
nem rója azt meg senki sem!

 

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

9. [9]

Aki tölt színültig:
jobb, ha előbb abbahagyja.
Aki túl-élesre fen:
élét hamar kicsorbítja.
Arannyal, ékkővel teli kamra:
megőrizni senkise bírja.
Kincs, gőg, rang egyszerre:
mekkora szerencsétlenség!
Alkotni, adni, majd visszavonulni:
ez az égi bölcsesség.

 

9.

megragad
ni és
teletöl
teni
sosem ér
annyit mint
idejében megállni;
az éles penge é
lét
köszörülve vigyázni
sokáig
nem lehet
azt sem csinálni;
arannyal jádéval teli
csarnok
akárhogy is
hamar elvész az is
gazdagság tisztesség
ágaskodó kevélység
magától a
veszede
lemre visz
munkán érdemen túl
az én az visszafordul
ballag az égi uton

 

9.

Ha peremig töltöd kancsód, kicsordul,
s az agyonköszörült kard: csorba vas.
Ki termeiben kincset kincsre halmoz,
hiába őrzi háza kapuit
ki tisztségére, nagy pénzére büszke,
vesztére büszke: elbukik hamar.
Ha dolgod elvégezted, állj tovább,
ne késlekedj. Az Egek Útja ez.

 

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

10. [10]

Aki teste-lelke egységét megőrzi,
azt a kétség nem bontja meg.
Aki természetét szelíddé símítja,
egyszerű, mint az újszülött gyerek.
Aki látását megtisztítja,
elkerüli a tévedéseket.
A nép megnyerése, ország kormányzása
nem kíván tudós elméletet.
Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak,
nyugalmasak és békességesek.
E tudásból kibontakozik
a sürgés-nélküli cselekedet.
Megszülni és felnevelni,
létrehozni és nem kívánni,
megalkotni és nem birtokolni,
hatalmaskodás nélkül vezetni:
ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.

 

10.

elrendezheted-e kik benned élnek a lenti lelkeket
szét nem szóródva őrizni az Egyet

fölébehajolsz-e az élet légzuhatagának
hajlékony leszel mint a kisgyerek

megtisztítod-e még homályos tükrödet
szeplőtelen legyen

szeretni a népet az országot igazgatni
tudás nincs semmisem

nyílnak csukódnak mennyei ajtók
az anyamadárnak ott kell lennie

fehér fény négyfelől átható megértés
senkinek nem kell semmit sem tennie

szüld meg őket legeltesd őket
szüld meg ne birtokold
munkálkodj de mintha csak a világon se volnál
növelj csak ne nevelj
ezt nevezik
Elrejtezett Erénynek
ez hszüan te
a Titkos Élet

 

10.

Ura vagy annyira szívednek, lelkednek,
hogy egységbe forrhass az Örök Egésszel?
Ura vagy annyira a lélekzetednek,
hogy halkra lágyíthasd, gyermekpihegéssé?
Ura vagy annyira szellemed tükrének,
hogy fölt nélkül láthasd magadban a Titkot?
Népednek lehetsz-é ura és barátja,
szerető barátja, tétlen, ismeretlen?
Tudod-é követni anyatyúk példáját,
s az Egek kapuit kinyitni, bezárni?
Tétlen és tudatlan, szemlélődő szívvel
meggondolsz-e mindent, megértesz-e mindent?
Alkoss, táplálj,
mit sem igényelj,
gyarapíts, irányíts,
sohase parancsolj,
jutalmat ne várj:
Íme az Ige
titkos erénye.

 

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

11. [11]

Harminc küllő kerít egy kerékagyat,
de köztük üresség rejlik:
a kerék ezért használható.
Agyagból formálják az edényt,
de benne üresség rejlik:
az edény ezért használható.
A házon ajtót-ablakot nyitnak,
mert belül üresség rejlik:
a ház ezért használható.
Így hasznos a létező
és hasznot-adó a nemlétező.

 

11.

a kerékagy középen ül benne harminc küllő egyesül
a kocsi az csak a semmi által használható

végy agyagot vizeset formálgass edényeket
belül csak a semmi ül az a praxis egyedül

vágj ajtót-ablakot csinálj szobát kinézni ki-bemenni
a szoba attól lakható hogy ott lakik benne a semmi

azért

a létezőt haszonra válthatod
de nemlétében fölhasználhatod

 

11.

Harminc küllős kerék haszna:
küllők között az üresség.
Üres agyagkorsó haszna,
megtöltheted: üres volna.
Házadban is ez a hasznos:
üres ajtó, üres ablak.
Hasznos ami van, de létnél
hasznosabb, mi nincs: a nemlét.

 

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

12. [12]

Látást az öt szín tompít,
hallást az öt hang tompít,
ízlést az öt íz tompít,
a vágtatás, vadászat megbolondít,
a nehezen elérhető mind bűnbe lódít.

Ezért a bölcs
nem a szemét, inkább a gyomrát tömi,
neki nem a távoli kell, hanem a közeli.

 

12.

az öt szín megvakít
az öt hang megsiketít
az öt íztől kipállik a szád
vadászat hallali halihé halihó a tébolyt hozza rád
nehezen beszerezhető árucikkekkel gáncsolgat a világ

így vannak hát ezzel a szentek
kósza képeknél fontosabb a bendő

és elvetik amazt
hisz emez elegendő

 

12.

Vakít az öt szín,
öt hang süketít,
ínyrontó az öt íz
szédítő a hajtóvadászat,
s rabbá tesz minden drága kincs.
A bölcs a benső mélységekbe néz,
nem kell neki mi szemmel látható,
nem kell neki az egyik, csak a másik.

 

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

13.

Dicsőség, szégyen: egyforma félelem.
A rang: az élet legnagyobb csapása.
Dicsőség, szégyen: mért csak félelem?
Mert a dicsőséget a közemberek
szorongva nyerik el,
szorongva vesztik el.
A dicsőség is, szégyen is, csak puszta félelem.
A rang mért az élet csapása?
Mert legnagyobb csapás
az önszeretet.
Ha nincs bennem önszeretet,
ugyan mi bajom lehet?

Ezért:
a világért élő kiválóságra
bízható a világ;
és a világért élő jóságra
építhet a világ.

 

13.

tisztesség vagy gyalázat - mind csak hideglelés
betegségedet úgy szeresd mint önnön testedet
tisztességedben is gyalázatodban is miért e rémület
a tisztesség magasba von
a gyalázat elejt
megkaparintani rémület
elszalasztani rémület
tisztesség gyalázat ezért olyan akár a rémület

a nagy betegséget minek szeressem úgy mint önnön testem
testem van azért érhetnek ekkora csapások
nincs test nincs szenvedés
aki annyira becsüli a világot mint sajátmagát
az törődhet már a világgal
aki úgy szereti a világot mint sajátmagát
arra rá lehet már bízni a világot

 

13.

Kegyek után futni,
kegyek vesztén sírni,
egyaránt bolondság:
boldogtalanságod
ten-testeddel érzed.
Kegyek után futni,
kegyek vesztén sírni,
mért baj ez a kettő?
Kegyek elnyerése
felemel magasba
kegyek elvesztése
földre sújt, a mélybe -
kegyek elnyerése,
kegyek elvesztése:
mindkettő bolondság!
Testedben mért érzed
boldogtalanságod?
csak testeddel érzed:
ha nem volna tested,
fájdalmad se volna!
Tested-é az ország?
Kormányozd hazádat!
Tested-é a néped?
Ura vagy a népnek!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

14.

Ránézek, de nem látom,
ezért neve: nem látható.
Hallgatom, de nem hallom,
ezért neve: nem hallható.
Megragadnám, de meg nem foghatom,
ezért neve: a legparányibb.
E három titok
egységbe olvad.
Felszíne sem világos,
alapja sem homályos,
végtelen, névtelen,
visszavezet a nemlétbe szüntelen.
Neve: formátlan forma,
tárgy-nélküli kép,
neve: a sötét.
Szembetérek s nem látom arcát,
követem és nem látom hátát.

Az őskor útját birtokolva
s a jelenkort általa megragadva
rálátni mindennek eredetére:
ez az út vezető-fűzére.

 

14.

nézel reá semmit se látsz neve Messzire ment
fülelsz reá semmit se hallasz neve Csend
utánanyúlsz el nem nyered neve Se kint se bent

ezt a Hármat tovább kutatni sehogyan sem lehet
mert ott Homály van mi van ott az Egy
fölfelé száll nem ragyog
lefelé hull el nem sötétül
fonál szalad végtelenül
ide s tova halad
megnevezhetetlen

és visszatér a dolgok nélküli semmibe

ezt mondjuk úgy a nincs-alak alakja
ez a dolgok nélküli forma
erre mondjuk hogy-hogy el van mosódva

találkozol vele s nem látod arcát
mögötte mész és nem látod a hátát

őrizd te csak a Régiek Útját
őrajta járj a jelenbeli létben
az Ős Kezdetet aki ismeri
az Utat hol fut most is fölleli

 

14.

Csak nézed és nem látod: láthatatlan.
Csak hallgatod s nem hallod: hangtalan.
Érintve sem érzed: megfoghatatlan.
E három: Egy. Ne is keress tovább...
Keltében nem ragyog,
nyugtában nem sötét,
alakja végtelen,
formája névtelen,
így tér a Semmibe.
Alaktalan alak,
anyagtalan anyag,
nevében: puszta szó.
Elébe mégy s nem látod kezdetét,
utána jársz s nem látod, mit követsz,
de hogyha híven jársz a múltak Útján,
tiéd a Ma, s tiéd az ősi Kezdet:
így bogozod ki az Út fonalát!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

15.

Hajdan az ihletettek
ismerték a rejtőzőt és rejtettet,
de őket mélyükig nem ismerte senki.
Mert nem lehetett őket megismerni,
a kép róluk csak ennyi:
mint téli folyón átkelők, vigyáztak,
mint szomszédaiktól félők, figyeltek,
mint a vendégek, tartózkodtak,
mint olvadó jégen, óvakodtak,
mint a rönk-fa, egyszerűek voltak,
mint a völgykatlan, mélységesek voltak,
mint a homály, át nem derengtek.
Nyugalmukat bizton őrizve
formálták a szennyesből tisztát.
Az örök áramlással békességben,
ismerték az élet nyitját.
Az úton jártak, mérték nélkül nem vágyakoztak,
s mert mohók sose voltak,
megelégedtek a létezővel és újat nem alkottak.

 

15.

akik a régi időkben kiválók voltak mint mesterek
titokzatosak voltak előkelők mély tudományok ismerői
kikutathatatlan sejtelmesek
annyira érthetetlenek
hogy akár le is lehet rajzolni őket
vigyázatosak voltak
mint aki télidőben átgázol egy folyón
körültekintők
mint aki mind a négy szomszédjától retteg
csupa méltóság
mint egy vendég
engedékenyek
mint amikor már olvadozik a jég
tisztességesek
mint a faragatlan tuskó
távoliak
mint a völgyek
zavarosak
mint a sáros pocsolyák

van-e hát aki ezt a zűrzavart itt földerítené
Lassan kitisztul
van-e aki sokáig várni tud tetteknek idejéig
Lassacskán élni kezd

törődj az Úttal s ne kívánj olyan nagyon kiteljesedni
ha nem kívánsz kiteljesedni
fáradt lehetsz anélkül hogy
meg akarnál újulni mindjárt

 

15.

A régi bölcsek tiszta szellemét,
titokzatos mélységüknek csodáját
hogy értenőnk meg? Azt tudjuk csupán,
alakjukat hogy látta a világ.
Óvatos volt a régi bölcs,
mint aki télvízben kél át a gázlón.
Vigyázatos, mint aki
mérges szomszédok között él.
Tartózkodó, mint vendég idegenben,
és engedékeny, mint az olvadó jég,
de egyszerű s kemény, akár a tuskó.
Szíves, akár a tágas völgy öle,
de mint a zavaros víz, oly homályos.
A zavaros víz vajon hogy derül meg?
Megtisztul az, nyugalma megderíti.
Mi ád nyugalmat? Mozgás lassulása.
Ez volt a régi bölcsek Útja, ez!
S ha létedet nem töltöd peremig,
az Űrből éledsz újra s meg-megújulsz!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

16.

Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az utat követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való.

 

16.

juss el a végső ürességig
állhatatosan őrizd a csendet
a tízezer dolog mind együtt föláll
látom ahogy fordulni kezdenek
a dolgok valamennyien
visszafordulnak gyökereikhez
a gyökerekhez visszatérni: csend
azt mondjuk: az Ég elrendelése
mennyei sorsához aki visszatér: maradandó
a maradandót megismerni: fény
nem ismerni a maradandót: téboly és verem
a maradandó ismerete: türelem
aki türelmes abban nincs előítélet
nincsen benne előítélet körben halad
körben halad vagyis nagy
nagy vagyis ő maga az Út
az Út
csak fut
tovább
lehull
a test
semmit se
veszt

 

16.

Érj a tiszta Űrig, őrködj nyugtod csendjén.
Tiszta Űrbe szállva, nyugalmad csendjében,
tízezrek sürgése sohase zavarjon,
szemlélődj, elmélkedj dolgok visszatértén.
Minden mi virágzik, gyökerébe roskad,
vissza, gyökerébe: így tér nyugalomra.
Nyugalomra térés: terhek lerakása.
Terhek lerakása: sors örök törvénye.
Felvilágosult bölcs, ki e törvényt tudja
ki nem tudja, balgán rohan pusztulásba.
Ki e törvényt tudja, türelmes, megértő,
igazságos ember: emberek királya.
Felség az Igazság - felséges az Ég is,
s örök az Ég Útja. Ki ez Utat járja,
mindhalálig boldog, s műve halhatatlan.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

17.

A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok.
Szerették, felemelték,
aztán rettegték,
végül megvetették.
Aki hűtlen,
hívet nem lel.
De ha ígérete szerint cselekszik,
munkája sikerül, érdeme növekszik,
és a nép azt mondja rája:
"A természet útját járja."

 

17.

a legmagasztosabbról az alsóbb csak annyit tud létezni létezik
a rákövetkezőt mint jó rokont dícsérik
ismét a rákövetkezőt rettegik
az ezutánit már csak megvetik
akinek nincs hite annak hitele sincs
furcsa jószág a szó félelmes távoli kincs
kész már a mű a munka elvégeztetett
s beszél a sokaság szólnak az emberek
"így élünk háborítatlanul magunkban"

 

17.

A kormányfőről hajdanában
csak azt tudták, él valahol.
Később szerették, megbecsülték,
még később rettegték szavát,
végül mindenki megutálta.
Ki kétkedik mások szavában,
hazugságot vet és arat.
A régi bölcs oly hallgatag volt,
hogy kincset ért minden szava,
s ha elvégezte alkotását,
ezt jól csináltuk - szólt a nép.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

18. [18]

Mikor a nagy utat semmibe dobták,
megjelent az erkölcs és méltányosság.
Mikor kezdődött az okoskodás,
megjelent a nagy hazudozás.
Mikor a hat rokon összeveszett,
megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet.
Mikor zavaros az ország,
megjelennek a hűséges szolgák.

 

18.

az Út az Út alighogy elveszett
már ott is volt Emberség Törvénytisztelet
eljött Bölcsesség és Tudás
Álszentség is megszületett
családi körben nincs Harmónia
s már Gyermeki Pietásról a Papa Részvétéről papolnak
hazádban Romlás Zűrzavar
a Hűséges Miniszter is megjelenik maholnap

 

18.

Hol elhagyottan pusztul a nagy Út,
az emberséges erkölcsé a szó.
Hol becsben áll a nagyképű tudás,
képmutatónak jár ott tisztelet.
Hol civakodik mind a hat rokon,
derék fiakról szólnak szép mesék.
Hol romba dől a trón és a haza,
a hűséges miniszter ott nagy úr.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

19. [19]

Ha eldobják az okosságot, a tudósságot,
akkor lesz a nép százszor áldott.
Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot,
gyermeki tisztelet, szülői szeretet vezeti a sokaságot.
Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot,
nem lesznek többé tolvajok, betyárok.
Három jele a kevés-bölcsességnek.
Mutassák meg az ember-népnek
az egyszerűséget, az épséget,
hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket.

 

19.

hagyjatok már fel a szenteskedéssel
vessétek félre a tudást
s mindjárt boldogabb lesz a nép
jobb sora lesz szemlátomást

elég volt már az emberségből
a kötelességtudástól is végre visszakozni kell
és újra ismerkedik majd a nép a
gyermeki pietással és az irgalmazó szeretettel

szakadjatok el a szakértelemtől
a nyereségvágynak ne nyissatok ajtót
és eltűnnek világotokból
a tolvajok és a rablók

mily szép e három sajnos nem elég
juthatnának valami jobbra még

lássátok meg a dísztelen fehéret
őrizzétek a faragatlan tuskót
fogjátok vissza gondolataitokat
csillapítsátok vágyaitokat

 

19.

Bölcsességed vesd a sutra,
tudásodat vesd el:
százszorosan száll, meglátod,
népedre az áldás.
Igazságod vesd a sutra,
erkölcsödet vesd el,
s a fiúi szeretet, lám,
új életre ébred.
Hasznod lestét vesd a sutra,
ravaszságod vesd el,
s eltűnnek az országodból
tolvajok s a rablók.
S ha nem volna elegendő
ez a három törvény,
követendő jó például
hirdesd meg a népnek:
egyszerű légy, mint a tuskó,
nyers és faragatlan,
önzésedet vesd a sutra,
add fel cifra vágyad!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

20. [20]

Hagyd el a tanultságod
és meg nem bánod.
Igéret és ígérgetés:
mi különbség?
Jó és rossz:
mily különbség!
De amitől mindenki retten,
azt nem vethetjük félre büntetlen.
Ó, zűr!
Még minden rendezetlen!
Ám az emberek ragyognak folyton,
mint ünnepi lakomán,
vagy tavasz-érkezéskor a tornyon.
Egyedül én vagyok nyugodt,
nem állok a fénybe,
akár a még világra-nem-hozott.
Forgok az áramlásban,
nem lel szilárd helyet a lábam;
mindenkinek van bőviben,
csupán nekem nincs semmi sem:
lám, bolond szív jutott nekem!
Ó, zűrzavar!
A közönséges emberek ragyognak,
homályban én vagyok csak;
a közönséges emberek mind szemfülesek,
közönyös én vagyok csak.
Örvénylő tenger ragad magával,
sodródom, nincs megállásom.
Mindenkinek megvan a dolga,
bolondnak, durvának csak én mutatkozom.
Egyedül én vagyok más, mint az emberek,
mert az ős-forrásból táplálkozom.

 

20.

hagyjatok fel a tanulással s nem lesznek gondjaitok

igenis és ühüm mint tudjuk egyremegy
nem így a jó a rossz no lám mi furcsa kegy
amit mindenki tisztel megvetnem nem szabad
határtalan sivárság hogy vége nem szakad
a sokaság tolong ragyog mulat
mintha csak a nagy áldozatra sietne
mintha csak tavasz volna már
ideje volna már tornyokba szállni
csak én vagyok tétlen csüggeteg én még nem kaptam jósjelet
mint újszülöttnek is az ember az első mosolyára vár
mint aki ebbe itt már nagyon belefáradt
máshova nem mehet
az emberek mind bőségben élnek
én mintha elkallódtam volna magam is
lám lám az én szivem az együgyű emberek szive:
oly könnyen áttekinthető
a közönséges emberek tündökölnek csak én vagyok zavaros sötét
a közönséges emberek jaj de okosak
én gyászolok csak élhetetlenül
nyugtalanul
mint hullámot hullámra vet a tenger
járok
mint sziklák közt a szél
ki tudja hova-merre az ember
mindenki tudja mi lesz célirányos
én vagyok egyedül makacs falusi sáros
egyedül én vagyok más mint mindenki más
Anyám tejét szeretném inni én

 

20.

Hagyd a tudást: csak gondod szaporítja.
Kár megtanulnod, hogy mi a különbség
úgy van s igen közt. Jó és rossz között
nagy a különbség, azt mondják, meg azt is:
kerüld, mit más kerül. Ez mire jó?
csak végeláthatatlan szóbeszéd ez!
De hogyha áldozati lakomán,
vagy a tavasz farsangi ünnepén
az emberek nagy-vígan egybegyűlnek,
részvétlen nyugtom mint az újszülötté,
aki még a mosolyt sem ismeri:
bárhova nézzek, helyem nem találom.
Bőségben élnek mind az emberek,
csak énnekem veszett el mindenem?
A sok okosnál ostobább vagyok,
buta vagyok bizony, nagyon buta!
Az okosaké a világ,
enyém csak a homály:
tenger hulláma hord, jövök, megyek,
s a hasznos, dolgos emberek között
haszontalan vagyok, nyers és tudatlan.
De egyben mégis én vagyok különb:
csak engem szoptat az Anyai Emlő.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

21. [21]

A hatalmas erény változatai
az utat követik.
Az út magában-véve
árny és köd.
Köd és árny,
hol képek rejlenek.
Árny és köd,
hol dolgok rejlenek.
Mélység, köd,
hol magvak rejlenek.
Látuk: valóság,
belük: igazság.
Õskortól máig
nem kallódott el a neve:
általa megnevezhető mindennek kezdete.
Mindennek kezdetét mint tudhatom?
Csupán vele.

 

21.

a legfönségesebb Erény kiléte
mindígre csak az Út formája-képe
akit Útnak nevezünk az a jószág
hol eltűnik hol meg azért valóság
valamilyen valóság s eltűnik
őbenne vannak a képek
tűnékeny ám valahogyan valóság
őbenne vannak a dolgok
gyöngéd sötét rejtőző-Nap-sötét
őbenne nyugszik a mag
ez a mag éteri halhatatlan
őbenne rejlik a hit
eleitől fogva a mostani időkig
e Név bennünket el sosem hagyott
őbenne ismerszenek mind a kezdetek
honnan tudom hogy minden kezdetek formája ez na honnan
innen csak innen

 

21.

Az Őserő igézete az Úton ölt csak alakot.
Tűnő az Út, mint délibáb,
megfoghatatlan, mérhetetlen,
árnyképek tűnő délibábja,
de életcsírák hordozója:
megfoghatatlan, mérhetetlen.
Igaz való minden csírája,
s minden csírája csalhatatlan:
a hajdankortól mind a máig
csak Egy maradt az Út neve.
Mert Egy az Út csak, Egy a Forrás,
az ősi Forrás csak az Út:
s ezt hogy tudom?
Csak így:
tudom.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

22.

A hiányos kikerekül,
a görbe kiegyenesül,
az üres megtelik,
az elvénhedt újjáalakul,
a kevés megsokasul,
a sok megzavar.

Ezért a bölcs
az egy-egészet óvja:
ő a világ példája.
Nem áll a fénybe,
ezért fényes,
magát nem hirdeti,
ezért híres,
magát nem dícséri,
ezért dicső,
magát nem kínálja,
ezért vezető.
Nem indul küzdelembe,
ezért senkise győz felette.
A régiek megmondották:
A hiányos kikerekül.
Nem holmi üres szó.
Az igazi, a teljes: minden fölé terül.

 

22.

sarló volt és megtelik
kunkor egyenesedik
lik-lukban gyűlnek a tócsák
elhasznált megújhodik
kevés megszaporodik
a sok zavarosodik

aztán a szentek
az életvitel egységét elérték
és ők lettek az égalattiban a mérték
maguk meg sem jelennek
úgy lesznek fényesek
önmagukat igaznak sose tartják
úgy lesznek nevezetesek
nem dicsekszenek
úgy hoznak létre műveket
önmagukat föl nem magasztalják soha
és hosszú életűek
ha valaki
nem verseng önmaga
hiába a világnak
vele versenyt futnia
a régesrégi szó hogy
"sarló volt és megtelik"
ugye hogy nemcsak szófia beszéd volt
kerekedj már ki kérlek teljesedj ki
kezd már feléd fordulni minden

 

22.

Hajolj, hajlékonyan maradsz egész.
Mert egyenesre lendül ami görbe,
és megtelik az Űr,
megújul ami elnyűtt,
kincset nyer a szegény
s kincset veszít a gazdag.
Bölcs emberé az Ősegység öle:
egységbe mér mindent az Ég alatt,
nem lép a színre, árnyban is ragyog,
határozatlan, mégis hathatós,
sohsem dicsekszik, így arat sikert,
csak csendben alkot, s műve fennmarad.
A bölcs nem verseng, s így az Ég alatt
versenyre véle nem kél senki sem.
Ezért igaz a régi, régi mondás:
Hajolj, hajlékonyan maradsz egész.
Egész maradsz, egész világ tiéd!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

23.

A keves szó, mint a természet:
az erős szél nem fúj egy reggelen át,
a zápor nem tart egész napon át.
Küldője:
ég s föld.
Nem alkot maradandót az ég s föld,
még-úgy-sem az ember.

Ezért
az út-on járjon az ember,
akkor közös az út-tal,
az erényes közös az erénnyel,
a vesztő közös a veszteséggel.
Aki közös az út-tal,
az út-at elnyeri.
Aki közös az erénnyel,
az erényt elnyeri.
Aki közös a veszteséggel,
a vesztettet elnyeri.
S aki kétségben imbolyog,
annak szavát senkise hiszi.

 

23.

ami csak úgy van halkszavú

hiszen a forgószél se tombol egy egész reggelen át
a záporeső sem szakad egész nap
Kicsoda tettei ezek? Ég és Föld tettei!
Ég-Föld maga sem alkothat maradandót
hát akkor az ember!

azért aki teljes erejéből az Utat követi
azt az Út is befogadja az Útra
aki teljes erejéből az Erényt követi
azt az Erény befogadja az Erénybe
aki teljes erejéből a Vesztést követi
a Vesztés befogadja a Veszteségbe
az Útonjárónak örül ám az Út
aki egy az Erénnyel vele örül az Erény
aki belevész a Veszteségbe a Veszteség megörvendezteti

Ha nincs hited, hogy lehetnél hitelre?

 

23.

Hallgass. A Mindenség is szófukar.
Hamar kifullad a sebes vihar,
a déli zápor sem hull estelig.
Kié a zápor, a vihar kié?
Zápor, vihar az Égé és a Földé!
S ha ily múló az Ég s a Föld műve,
múlóbb, bizony, az emberi beszéd.
Ki az Utat járja, egybeforr az Úttal.
Kiben él az Ige, egy ő az Igével.
Ki vesztét keresi, egy a pusztulással.
Azé az Út, ki egy az Úttal,
az igézőé az Ige,
pusztítóé a pusztulás.
Ki kétkedik mások szavában,
hazugságot vet és arat.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

24.

A lábujjhegyre ágaskodó
nem áll sokáig,
a nagy léptekkel rohanó
nem megy sokáig,
a fénybe-álló
nem lesz fényes,
a magát-hirdető
nem lesz híres,
a magát-dícsérő
nem lesz dicső,
a magát-kínáló
nem lesz vezető.
Ezek az úton:
rohadék, hulladék,
utálkozva elkerülik,
az út-on járó rá se lép.

 

24.

az ágaskodókra bukás vár
aki loholva jár egyhelyben áll
színrelépők
nem fényesek
magamutogatók
nem nevezetesek
a dicsekvők
nem hoznak létre műveket
önnönmaguk fölmagasztalói
nem hosszú életűek

Az Útról nézvést mindez ételmaradék csupán
gennyes fekély fölös buzgólkodás
amelyet minden élőlény utál
amely mellett az útonjáró meg nem áll

 

24.

Ki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan,
ki lábát szétveti, nem jut előre,
kinek csak a szerep kell, nem ragyog,
és mit sem alkot a makacskodó.
Büszkélkedés sikert sohasem arat,
üres dicsekvés sem hoz diadalt.
Az Úton nem kell ennyit tenni-venni
- fölös táplálék, sok fölös beszéd
csak émelyít, mindenkit undorít -
az Út nem ez. A bölcs továbbhalad.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

25. [25]

Íme az ős-zűrből keletkezett,
az ég és föld előtt született:
mily békés, mily üres!
Magában van, nem változik,
zavartalan mindenütt működik.
Õ az ég-alattinak anyja.
Nevét nem ismerem,
kisebb nevén út-nak mondom,
elmém szerint nagynak mondom,
a nagyot távolodónak mondom,
a távolodót eltűnőnek mondom,
az eltűnőt visszatérőnek mondom.

Ezért
nagy az út,
az ég,
a föld
s a király.
A világon négy nagy létezik
s a király köztük az egyik.
Az ember a földet követi,
a föld az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út önnön rendjét követi.

 

25.

valami létrejött a homályban
megszületik Égnél-Földnél korábban
oly csöndes oly magányos
egyedül áll s nem változik
körben szalad és nem kerül veszélybe
lehetne mondani Az Égalatti Anyja
én nem tudom nevét

adott nevén szokott mondatni Útnak
üggyel-bajjal hogy megnevezzük azt mondjuk Legnagyobb
a legnagyobb vagyis kiterjed
kiterjed vagyis a messzeségbe ér
a messzeségbe ér s ez azt jelenti visszatér

azért

nagy az Út
nagy az Ég
nagy a Föld
és nagy a Király is
Négyen vannak nagyok a térben
és köztük van a Király is

az Ember mértéke a Föld
a Föld mértéke az Ég
az Ég mértéke az Út
az Út mértéke meg csak úgy adódik

 

25.

Vénebb az Égnél, ősibb a Földnél
formátlanul is a Való:
szótlan, határtalan Való,
változatlan örök Való.
Mindent betölt, fáradhatatlan:
mindennek anyja tán az Ég alatt.
Igaz nevét nem ismerem -
úgy mondom, ez az Út,
úgy mondom, nagy az Út.
De csak halad, csak terjed ami nagy,
csak terjed, messzi messzeségbe terjed,
s a távol messzeségben körbezárul.
Hazatérés ez. Mondom, nagy az Út.
Mi nagy? Csak ez: az Út, az Ég, a Föld,
s nagy még az Ember, mindenek királya.
Nagy mind a négy, s az ember nagy király.
Az ember útja, mértéke a Föld,
a Földnek útja, mértéke az Ég,
az Égnek egy a mértéke: az Út,
de az Útnak mértéke a Való.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

26.

A nehéz a könnyű alapja,
a nyugalom a mozgás apja.

Ezért a bölcs
naphosszat munkálkodva,
szekere terhét el nem hagyja.
Ragyogót nem remél,
teljes békében, veszteg él.
Aki tízezer szekér gazdája,
néz a világba, nem lát önmagába.
Aki könnyelmű, elveszti alapját,
aki nyugtalan, elveszti apját.

 

26.

fönt fönt a könnyűség lent a gyökér a súly
a nyugtalankodás ura a csönd
azért a szent egész nap vándorol
és el nem távolodna a súlyos társzekerektől semmiképpen
jönnek virágos rétek bűvös látlatok
magánya csendje nagy távol lobog

mert hiszen
mit is remélhetünk
mi lesz abból ha a
tízezer harcikocsi ura
akár csak magában is az égalattit félvállról veszi?
A könnyelmű a gyökerektől elszakad
A nyugtalankodó gazdátalan marad

 

26.

Könnyűnek is súlyos a gyökere:
a nyugalom a szenvedély ura.
Ha országnagy naphosszat jár úton,
nem hagyja hátra málhás-szekerét:
így békén elmélkedhetik, nyugodtan,
míg tornyok őrzik sürgő táborát.
Ki tízezer harcos-szekér ura,
könnyelmű ember vajon hogy lehetne?
A könnyelműnek elvész gyökere,
a szenvedélyesnek elvész uralma.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

27.

Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot;
a gondos-beszédű nem kelt haragot;
jó számolónak nem kell tábla;
ki ajtót zárni tud, zár nélkül is bezárja,
hogy ki nem nyitják;
ki csomót kötni tud, kötél nélkül is megköti,
ki nem bogozzák.

Ezért a bölcs
vigyáz az emberekre,
senkit meg nem vetve;
ügyel a létezőkre,
semmit el nem vetve.
Ez a kétszeres világosság.
A jó a rossznak tanítója,
a rossz a jónak támasztója.
Ha nem becsülik tanítóikat,
ha nem szeretik támasztóikat:
olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb.
Íme a legmélyebb és legsúlyosabb.

 

27.

jó utazó nem hagy kerékvágást se lábnyomot
jó szónok nem liheg nem hebeg habog
jó számolónak minek számolópálcikák
jó házon nincs se kulcs se zár
nem járja tolvaj nem éri kár
madzag nélkül köt csomót a jó csomózó
kibogozni mégse tudod

így hát a szentek is gyakorta általában
jóságuk éppen az meg tudják menteni
az embereket senkit sem vetnek el
gyakorta általában jóságuk éppen az
meg tudják menteni ha mi holmi
semmit sem dobnak el
Ezt mondjuk úgy fényruhát ölteni

azért a jó a rossz számára mester
a rossz a jónak erő és tehetség
nem tisztelni mesterünket
tehetségünket nem szeretni
akármilyen okos vagy is nagy balgaság
Ím itt a csodák lényege

 

27.

Ki jól halad, nyom nélkül is halad,
ki jól beszél, nem vár dicséretet,
ki jól számol, nem kell annak rovás,
retesz nélkül zárul a jó kapu,
csomó nélkül csomóz a jó kötés.
A bölcs, ki minden embert megsegít,
minddel törődik, senkit sem hagy el,
javít, mindenkiről gondoskodik,
senkit se vet meg, senkit a világon.
Fényében így világosul a visszfény:
így válik jó a rossznak mesterévé,
s a rossz csak nyers anyag a jó kezében.
Ki tanítóját nem becsüli meg
és nem kíméli a nyers anyagot,
hiába annak az eszes tudás,
hibázik az, hibát hibára ront:
csodák titokzatos csodája ez.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

28. [28]

Aki tudja férfi-hatalmát,
mégis őrzi nő-lágyságát:
hegyi-ér a világon,
az erény-t el nem vesztette,
csecsemő marad örökre.

Aki tudja fehérségét,
mégis őrzi feketeségét:
példa a világon.
Aki példa a világon,
az erény-nyel összeillő,
állandóhoz visszatérő.

Aki tudja dicsőségét,
mégis őrzi rejtettségét:
völgy a világon.
Aki völgy a világon,
erény-ben lesz tökéletes,
egyszerű és természetes.
A természetes elhal: eszköz lesz, erő,
a bölcs él vele,
így lesz vezető;

ezért:
a rendhez nem kell a had ereje.

 

28.

ismerd meg férfivoltodat
őrizd nőiségedet
hegyifolyó-szakadék lehess az Ég alatt
hegyifolyó-szakadék
az örök erény el sose hagy
hazatérsz s mint a kisgyerek újra olyan vagy

ismerd meg világosságodat
őrizd sötétségedet
az égalattiban a mérce légy
világ mércéje te
az örök erény tőled el sose tér
utad a végtelenbe ér

ismerd meg dicsőségedet
őrizd szégyenedet
az égalatti völgye légy
a világ völgye vagy
erényed örök s ha ezzel beéred
a faragatlan tuskóhoz lehet hasonlítani téged

fölszabdalják a tuskót faragnak tálakat belőle
A szent kezén így születik az Öreg Hivatalnok:
a Nagy Faragó keveset farag

 

28.

Ki, tudva férfi-létét,
vállalja női sorsát,
világok szakadéka:
világok szakadéka,
örök Igék edénye
gyermekkorába tér meg.
Ki, tudva mi fehérlik,
a feketét kívánja,
mértéke a világnak:
mértéke a világnak,
igézője Igéknek
a végtelenbe tér meg.
Dicsőséget ki ismer
s szégyenben tud maradni,
az völgye a világnak:
mély völgye a világnak,
s a nyers Egészbe tér meg.
Ha szerszámmá faragják,
széthull a nyers fatuskó,
de bölcs ember kezében
lám, kormányrúd a tuskó:
bizony csak az a mester,
ki nem hullat forgácsot.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

29.

Aki erőszakkal birodalmat foglal,
kudarcot vall: ez a tapasztalat.
Az ég-alatti, mint csodálatos urna:
sérteni nem szabad,
aki érinti, sem érinti,
aki megfogja, elveszíti.

Ezért mindennek rendje-sorja:
halad egyik, követi másik,
virul egyik, hervad másik,
erősül egyik, gyengül másik,
keletkezik egyik, elenyész másik.

Ezért a bölcs
kerüli a túláradót,
kerüli a hívalkodót,
kerüli a kápráztatót.

 

29.

azt képzeled tán hogy megkaparinthatod
a mindenséget és átváltoztathatod?
Nem hiszem hogy ez sikerülni fog

a mindenség szent edény és
jobb volna vele semmihez se fogni
alig értik már tönkreteszik
akik megragadják elveszítik

hol előrerontva hol hátul kullogva
hol prüszkölve hol sohajtva
hol erősen hol kiaszódva
hol pusztítva hol pusztulva

így hát a szentek kerülik a szélsőségeket
a mértéktelenséget
és az önhittséget is

 

29.

Ki hatalomra tör az Ég alatt
mind elbukik: minden becsvágy hiú.
Szentelt edény az uralom,
ország-világ uralma:
megrontja, ki utánakap,
elveszíti, ki megtartaná.
Az ember sorsa tarka sors:
vezet az egyik,
követi a másik,
liheg az egyik,
piheg a másik,
erős az egyik,
gyenge a másik,
helytáll az egyik,
elbukik a másik.
A bölcsnek nem kell ez a tarkaság,
cselekvés láza, célok kergetése...

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

30. [30]

Aki az út-on járva urát szolgálja,
nem igáz le országokat hadsereggel,
hiszen őellene is fordul a dárda.
Hol had vonult,
tövis lepi a rétet,
nagy harc után
jönnek ínséges évek
az eszes: győz és megtorpan,
nem tobzódik a diadalban,
győz és nem magasodik,
győz és nem cifrálkodik,
győz és nem kevélykedik,
győz, mert győzni kényszeríttetik,
győz, de sohasem erőszakoskodik.
Olykor a lények már ifjan vének,
ellene szegülnek az út rendjének,
s ha így van: korán sírba térnek.

 

30.

ha kik az emberek vezetőit az Úton támogatják
hódításba az Ég alatt sohase fognak
mert az efféle dolgok visszaütnek
Nagy hadsereg amerre dúltak
tövisbokor nő csak tüskés szederinda
katonatömegek ahol robajogva vonultak
keserves évek köszöntenek ott a világra

légy eltökélt és azzal elég
ne merj kényszerhez folyamodni
eltökélt az lehetsz hetvenkedő nem
légy eltökélt ne légy hivalkodó
légy eltökélt kevély ne légy
légy eltökélt ha másként nem lehet
légy eltökélt erőszakos ne légy

ami erős megöregszik hamar már
erre mondjuk hogy nem az Úton jár

már útja nincs
már elveszett

 

30.

Ki az Úton szolgálja
ország-világ urát,
fegyverrel sohse hódít:
a harc bosszút arat.
Tüskés bogáncs terem csak
a táborok helyén,
s a háború nyomában
ínség csapása jár.
Az elszánt hadvezérnek
elég a győzelem:
célt érve, meg tud állni,
célt érve is szerény,
célt érve sem dicsekszik,
célt érve sem szaval.
Célt ért: ez volt a dolga,
s a cél nem durva harc.
Elrothad, mi megérett:
ez nem Út,
s aki letér az Útról
elmúlik, eltűnik.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

31. [31]

A legszebb hadsereg is a csapás eszköze,
mindenféle gyűlöletes,
az út-on járó nem él vele.
A nemesnek békében balról a helye,
háborúban jobbról a helye.
A had a csapásnak eszköze,
nem a nemesnek eszköze;
ha rákényszerül, csak akkor él vele,
a béke az ő ereje.
Győz és nem kevélykedik.
Aki győztesként előre-nyomul,
az ember-irtásnak örül;
aki az ember-irtásnak örül,
gyűlöletet fakaszt az ég alatt.
A bőség balról tér be,
a jajszó jobbról tér be.
Balról a szárnyvezér,
jobbról a fővezér:
temetéssel fölér.
Az ember-irtás
siralom, gyötrelem,
gyász-szertartás a harci győzelem.

 

31.

azok a szép fegyverek
rossz előjelek
valahány lény mind gyűlöli őket
az Út vándorai velük nem élnek
Otthon a nemes ember a bal oldalt részesíti előnyben
a közigazgatást
hadbavonulva a jobb oldalt részesíti előnyben
a katonákat
a fegyverek csak a balsors eszközei mind

nem a nemes ember eszközei
csak akkor él velük ha másként nem lehet
a békét és a magányt tartja nagyra
és nem örül a győzelemnek
aki a győzelemnek örül
az emberölésnek örül
akarata az Ég alatt
elvész körülbelül

a szerencsés dolgokkal balra
a balsorsú dolgokkal jobbra
az alvezér balfelől áll
a fővezér jobbfelől áll
úgy állnak ott akár a gyászszertartásokon
A lemészárolt embersokaságok!
Csöndes könnyekkel sirassátok őket
gyászszertartásokkal
üljétek meg győzelmi ünnepeiteket

 

31.

A legjobb fegyver is bajt hoz, undor tárgya -
nem annak való e, ki az Utat járja.
Bal felől a helye a békés vendégnek,
jobb felől a helye hadban a vezérnek.
Rossz szerszám a fegyver, nem a bölcs szerszáma:
csak kényszerűségből ragad a bölcs fegyvert,
nyugalomra vágyva.
Győzedelmében is megveti a fegyvert:
hogyha nem vetné meg, tán öröme telne
emberek vesztében.
Ám kinek öröme emberek irtása,
annak szíve-vágya hogyan teljesülne?
Balra jár becsület békés jó időkben,
jobbra jár tisztesség szenvedésben, gyászban.
Csatáknak sorában jobbszárny a vezéré,
balszárny hadnagyáé:
a hadaknak rendje temetések rendje.
Csaták vérengzését mindenki siratja:
diadalmak rendje temetések rendje...

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

32.

Az út folytonos és névtelen.
Az ős-egyszerűség parányi,
mégse bírja senki leigázni.
Ha fejedelmek, királyok megőrzik:
minden önként behódol nekik.
Ég s föld összecsengne-bongna,
édes harmatot hullatna,
és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna.
Hol fellép a rendtartás: fellép a név;
s mert már fellépett a név,
ismerni kell a határokat
s így elkerülni a csapásokat.
Az út e világban,
mint hegyi patak, mély folyóba és tengerbe szakad.

 

32.

az Út örökre névtelen
ha kicsiny is a faragatlan tuskó
egész világ se képes szolgaságra vetni
urak és királyok csak tudnák mihez fogjanak vele
a tízezer dolog magától vendégségbe jönne
Ég és Föld összhangba kerülne és
édes harmattal harmatozna
emberek parancsa nélkül mindenütt szép egyenletesen

mihelyt szabályozod itt vannak a nevek
névből már van elég ideje lesz megállni
ha meg tudsz állni idejében a veszedelmet elkerülheted
Olyan az Út az Ég alatt
mint völgyben a folyó siet folyamok tengere felé

 

32.

Örök az Út, alaktalan,
faragatlan fatuskó,
de párja nincs az Ég alatt.
Ha mind ez Utat járnák
királyok, fejedelmek,
hódolna nékik tízezer teremtmény,
Ég és Föld ontaná
mézédes harmatát
a békés emberekre,
törvény parancsa nélkül
megbékélt emberekre...
De jaj, a tuskót megfaragták -
nevek világa ez: megállj!
Megáll a bölcs, nem éri baj.
Minden forrás, minden patak
folyamba fut s a nagy óceánba:
az Út, az Út a torkolat,
a Mindenségnek tengere.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

33.

Okos, aki érti az embereket;
aki önmagát érti: ihletett.
Hatalmas, aki másokat legyőz;
aki önmagát legyőzi: erős.
Aki törekszik: nincs híján akaratnak;
aki megelégszik: gazdag.
Aki nem veszti természetét: hosszúéletű;
aki nem veszti emlékezetét: örökéletű.

 

33.

tudni az embert tudomány
önmagamat megismerni fény
aki másokat győz le erős
legyőzi önmagát a hős
kevéssel is aki beéri dús
nagy akarat kell hogy sikerre juss
helyét aki el nem veszíti maradandó
aki meghal és maga mégse vész el nem is halandó

33.

Másokat ismer a tudós,
a bölcs ember csak önmagát.
Másokat győz le az erős,
a bölcs ember csak önmagát.
Tán gazdagít a kapzsiság,
de gazdagabb, ki vágytalan.
Ki mindig helytáll, fennmarad:
a bölcs halála nem halál.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

34.

A hatalmas út szerteárad,
jelen van jobbra-balra.
Minden általa létezik,
soha meg nem torpanva.
Működik, de rejtve, hírt nem akarva.
Mindent nevel,
de nem irányít,
nincsen vágya,
ezért neve: kicsiny.
Minden visszatér hozzája,
de nem irányít,
ezért neve: nagy.
Sose hatalmaskodó,
ezért neve: hatalmas.

 

34.

balfelől is jobbfelől is az Út a nagy Út hömpölyög árad
a tízezer dolog mind csak általa él s ő senkit sem hagy veszni magára
névtelen is tulajdontalan is az ő munkálkodása
ruházza őket táplálja őket és mégsem ő a Dolgok Királya
vágytalanul örökre mindig a kicsiny szó illik inkább reája
minden mi él feléje árad és mégsem ő a Dolgok Királya!
ennyiben persze még nagynak is mondható
nagyságról nem tud nagyságra nem törekszik
nagy dolgokat szűntelen úgy cselekszik

34.

A nagy Út jobbra-balra kanyarog,
így éltet tízezer lényt,
és egyet sem taszít el.
Alkot és művel,
mit sem igényel,
mindennek köntöse,
mindennek dajkája,
sohasem parancsol:
ezért alantas,
ezért parányi.
De hozzá fordul
parancsszó nélkül
a tízezer lény:
ezért hatalmas,
ezért magasztos,
mert nagy csak az,
ki nagyra nem tör.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

35.

Aki a nagy mintát követi,
annak hódol az ég-alatti.
Hozzája fordulnak, mert kárt nem okozhat,
csak békét, nyugalmat,
muzsikát, vigalmat,
táplálékot ad a vándoroknak.
Mikor az út-ról szólal,
a szó ízetlen, sótlan.
Aki ránéz, nem látja,
aki hallgatja, nem hallja,
de nem-fogyó kincs annak, ki érti.

 

35.

aki a Nagy Őskép szerint él
az égalatti rátekint
szalad felé s meg nem sebeztetik
már menedéke
a határtalan nyugalom a béke

muzsika édes sütemények
megállítják talán útján a vándort
de szavaim útjának hossza van
szólnak íztelenül unalmasan

nézel reá és nem látsz eleget
fülelsz reá hallani se lehet
csak mész úgy élsz végére sose érsz

 

35.

A bölcs a Nagy Jelképet tükrözi:
elébe járulnak az emberek,
körébe gyűlnek, békén, nyugalomban,
senkit sem ért ott kár vagy bántalom.
Muzsikaszó, lakomák illata
a kába vándort csábíthatja tán,
de híg és sótalan az Út szava.
Néző szemünk nem látja az Utat,
halló fülünk nem hallja az Igét,
csak az örök Mű kimeríthetetlen.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

36.

Amit összenyomnak,
kiszélesedik,
amit gyengítenek,
megerősödik,
amit megölnének,
nem marad meddő,
aki lopna,
az lesz a vesztő.
De épp ezt nem értik.
A gyenge legyőzi az erőset, a lágy a keményet.
A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet.
Az állam éles fegyvereit
ne villogtassák a népnek.

 

36.

ahhoz hogy összeugorjék
nyúljon most hosszúra
ahhoz hogy megpuhuljon
előbb kemény legyen
ahhoz hogy leboruljon
föl kell még állnia
ahhoz hogy elvehessünk
először adni kell

ezt mondjuk úgy hajnali félhomály

a lágy legyőzi a keményet
a gyönge az erőset

a halaknak lent kell maradniuk a mély vizekben
az ország rettenetes fegyvereit nem szabad a népnek megmutatni

 

36.

Csak az zsugorodik, amit kinyújtottak,
csak az gyengül, amit megerősítettek,
csak az pusztul, amit felvirágoztattak.
Aki kapni akar, tanuljon meg adni.
Ez a fény homálya:
lágy győz a keményen, gyenge az erősön.
Ne bolygasd a halat a vizek mélyében:
rejtsd el jól országod valódi hatalmát.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

37.

Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen.
Ha fejedelmek, királyok megőrzik,
minden magától rendeződik.
Ha kapálóznak és intéznek,
letöri őket a titkos természet.
Vágytalan a titkos természet,
s a vágy hiánya: béke,
az ég alatt a rend teljessége.

 

37.

az Út folyvást csak nem-cselekszik
s ezáltal mindent megcselekszik
urak és királyok csak tudnák mihez kezdjenek vele
átváltoznék magától a tízezer dolog
átváltozása után a sok dolog ha mindjárt majd cselekedni kelne
én elcsitítanám őket a fejsze nem érte tuskót fölébük emelve
a névtelen, fejsze nem érte tuskó vágytalan
vágytalanságból nyugalom
s meggyógyul a birodalom

 

37.

Tétlen mindég az Út,
de minden tett az Úté.
Királyok, fejedelmek,
ha mind az Utat járnák,
virágra kelne tízezer teremtmény,
virágra kelne, vágyra kelne,
de vágyát csillapítaná
a faragatlan Névtelen.
A faragatlan Névtelen
nem tűr, nem ismer szenvedélyt,
s így vágytalan nagy békességben
nyugodna végre a világ.

[« Teteje ]

AZ ERÉNY

További fordítások [» lapoz ]

38. [38]

A nagy erény nem jótékonykodik,
ezért jó.
A kis erény jótékonykodik,
ezért nem jó.
A nagy erény cselekszik,
nem-cselekvéssel cselekszik.
A kis erény sürög,
erővel cselekszik.
A szeretet cselekszik,
eredményes, ha nem cselekszik.
Az erkölcs sürög,
erővel cselekszik.
A tisztelet cselekszik,
s mert nem viszonozzák,
kényszerít a tiszteletre.

Ezért:
az út ha elvész, itt az erény,
az erény ha elvész, itt a szeretet,
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.
A tisztelet
a hűség és bizalom hiánya,
a zűrzavar kezdete.
A külső tudás
az út virága,
a belső tudatlanság kezdete.

Ezért az igaz ember
a valódit akarja és nem a látszót,
a gyümöcsöt akarja és nem a virágot,
a közelit akarja és nem a távolit.

 

38.

fenséges erény
nem erény
övé tehát
az erény
alsóbb erény
az erény ellen véteni fél
erényre így
nem is erény
fenséges erény
nem-cselekszik
szándéka sincs
mért így cselekszik
alsóbb erény
csak cselekszik
szándéka van
mért így cselekszik
fenséges emberség is
cselekszik
szándéka sincs
mért így cselekszik
fenséges igazság is
cselekszik
szándéka van
mért így cselekszik
a fenséges etikett az is cselekszik
és ha nem tud meggyőzni senkit
föltűri a ruhája ujját, ő majd rendet teremt itt

mert

oda az Út
itt az Erény
oda az Erény
itt az Emberiesség

oda az Emberiesség
itt az Igazság
oda az Igazság
itt az Etikett

a társadalmi etikett
a hűség és hit színe csak kezdődő zűrzavar
azonnal vélemény is született
az Út virága csak távútra vitt hamar
így hát a hős
a mélyre száll
a sekélyből kitér
a gyümölcsben lakik
nem a virággal él
mindez hogy mire megy ki látja tudja
amazt elveti
emezt megragadja

 

38.

A nagy Igének nem látod erényét,
ezért erényes az igaz Ige.
Apró igének hirdetik erényét:
apró igének nincs igézete.
Igaz Ige: tétlen, igénytelen.
Hamis ige: tevékeny, célzatos.
Emberséges tökély: tevékeny, céltalan.
Igazságos tökély: tevékeny, célzatos.
A szertartásos ember is tevékeny,
de hogyha szépszóval nem boldogul,
ingujjra gyürkőzik s tán ölre megy.
Mondják: Elvész az Út, az Ige megmarad
ha elvész az Ige, a jóság megmarad
ha a jóság is elvész, marad még az igazság
ha elvész az igazság, csak a rítus marad meg,
a szertartás, a kéreg, hűség, adott szó kérge,
minden baj kezdete!
A jóslás balgaság, múló virág az Úton:
felnőtten lépj az Útra!
Szilárdan áll, ki felnőtt,
üres kéregre nem lép,
áhítja a gyümölcsöt,
nem szed múló virágot:
nem kell neki az egyik, csak a másik.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

39.

Íme az ős-egységben létezők:
az ég az egység által makulátlan,
a föld az egység által rendületlen,
a szellem az egység által finom,
a völgy az egység által virágzó.
Minden az egységgel született,
a vezér, a király
vele a világ példája lett:
az egység éltet mindeneket.
Ha ködös az ég: eltűnik;
ha inog a föld: elhasad;
ha durva a szellem: elkallódik;
ha meddő a völgy: sivatag.
Ha nem születnek, akkor elenyésznek;
a vezéreket és királyokat
ledöntik, ha nem példaképek.
A néptömeg a nagyok alapja,
az alacsony a magas alapja.

Ezért
az önjelölt vezérek és királyok
helyükön nem szilárdak.
Nem nézik, hogy a sokaság a nagyok alapja,
vesztüket az okozza.
Ha szétszedik a fényes fogatot: belőle semmi sincs.
Ne légy értékes, mint a jade-kincs,
légy egyszerű, mint a kavics.

 

39.

régestelen rég elérve az Egyet
az Ég eléri tiszta
a Föld eléri mély
eléri minden isten s szellemvarázsra kél
a völgy eléri megtelik
eléri a tízezer dolog s mind csak általa él
elérik urak és királyok az Ég alatt így lesznek szavahihetőek
ezek hát valamit elértek

az Ég nem volna tiszta félő hogy beszakadna
a Föld nem volna mély félő hogy meghasadna
az isteni nem volna szellemi félő hogy elakadna
ha meg nem telt volna a völgy félő hogy elapadna
a tízezer dolog nem élne félő hogy szerteromolna
uraknak királyoknak ha senki se hinne minden összeomolna

a tisztesség gyökere a szerénység
a magasság alapja a mélység

így aztán urak és királyok magukat magányosnak
baráttalan boldogtalannak mondják
nem úgy van-e hogy odalent gyökereiket megtalálták?

sok kocsi nem kocsi

ne csilingelj mint a jáde
zörögj mint a kő

 

39.

Az Ősegységben mi forrott Egészbe?
Egységben tisztult meg a fényes Ég,
egység nyugalmában épült a Föld,
egységben éledt a szellemvilág,
egységbe forrva teltek bé a völgyek,
egységben szaporult a tízezer lény,
egységben szolgálták a fejedelmek
példásan a világ dolgát az Ég alatt.
Az ősi Egység műve e világ:
az Ég, ha nem ragyogna, megszakadna,
a Föld, nyugalma híján, porba hullna,
eltűnne, élet nélkül, mind a szelem,
apadva száradnának mind a völgyek,
teremtmény híján a világ kihalna,
s ha nem szolgálnák többé az urak
a népüket, uralmuk bukna el.
Mert szerény a dicsőség gyökere,
hisz alacsonyra épül mi magas.
Méltóságában a fejedelem,
lám árva, elhagyott vagy nyomorult:
alázat a dicsőség gyökere.
A dicsőségnek nincs dicsérete,
mert többet ér a szétszórt nyers kavics,
mint a csiszolt kő üres ragyogása.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

40.

Ellentétesség az út mozgása,
engedés az út tulajdonsága.
Az ég alatt minden a létből fakad
s a lét a nemlétből fakad.

 

40.

az Út úgy fordul visszatér
gyöngeségében célhozér
a Létből születnek a dolgok mennyi de mennyi
a Lét élete meg a Semmi

 

40.

A haladás az Úton: visszatérés.
Erőtlenség az Útnak ereje.
Az élő Mindenség a Lét szülötte,
de minden lét a Nemlétből ered.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

41.

Ha bölcs hall az út-ról,
megragadja és megőrzi;
ha tudós hall az út-ról,
megtartja, majd elveszíti;
ha okos hall az út-ról,
nem győz nevetni;
és nem erről az út-ról esik szó,
ha tán megérti.

A régi vers ezért mondja:
"A fényes út sötétnek látszik,
az út-on járó eltűnni látszik,
az egyenes út tévútnak látszik,
a magas erény szakadéknak látszik,
a nagy tisztaság szégyennek látszik,
a hatalmas erény kevésnek látszik,
a növekvő erény lopásnak látszik,
a szín-igazság hiánynak látszik.
A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen,
a végtelen edény készen soha sincsen,
a végtelen zengésnek hangja nincsen,
a végtelen képnek formája nincsen."
Az út rejtett és neve nincsen.
Egyedül az út
vezet és célba fut.

 

41.

nagy tanító hallja hol fut az Út
s erejét megfeszítve járja
átlagtanító is hallja hol fut az Út
hol követi hol meg elfelejti
aljatanító ha hallja hol fut az Út
fakad hangos hahotára
ha nem volna kacagtató
nem is volna az Út - tao

megmondatott a régieknek is már

hogy sűrű éjszaka
a fényes út
célhoz az út
hogy visszafele fut
a síma út
hogy csupa hepehupa luk
a fenséges erény
akár a völgy
nagy tisztaság
hogy mint egy céda hölgy
legtágasabb erény
mintegy elégtelen
a szilárd erény
mintegy tisztességtelen
minden mi fontos
vélnéd elmulik
a nagy négyzet
sarkait nem lelik
a nagy edény
elkészültére vár
a nagy hang
halkan muzsikál
a nagy kép
képtelen

az Út
rejtőzik névtelen
kívüle senki
sincsen itt
megbocsájt és
beteljesít

 

41.

Kiváló ember követi az Út hívó szavát.
Közepes ember habozik:
követi is, nem is.
Silány ember csak felkacag:
az Út nem kell neki.
Ha nem nevetne a silány,
az Út nem volna Út.
Hiszen a Fény sötét az Úton,
s a haladás ott körbefut -
rögös az Útnak simasága,
s erények csúcsos orma: völgy.
Szennyes a legtisztább fehér is,
hívságos ott a dús erény,
megbénul az erős igézet,
s odvasra ürül a való.
Nagy Négyszögnek nincs szöglete,
lassan készül a Nagy Fazék,
halkan zenél a Nagy Zene,
s a Nagy Jelkép alaktalan.
Rejtett az Út és névtelen,
de éltet, alkot, teljesít.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

42. [42]

Az út szülte az egyet,
az egy a kettőt,
a kettő a hármat,
a három valamennyi létezőt,
mind tartalmazza a hímet és a nőt,
s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket.
S e világban megvetik
az önmagát-felemelőt,
az önjelölt királyt, vezetőt.
Nézd valamennyi létezőt:
egyszer gyengül, máskor erősül,
egyszer erősül, máskor gyengül.
Így látják,
én is így látom:
"A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el."
Ez a legfőbb tanításom.

 

42.

az Útból az Egy
az Egyből a Kettő
a Kettőből a Három
a Háromból a tízezer dolog

a tízezer dolog mind hátán cipeli a jint
és karjaiban hordozza a jangot
s az áradó légzuhatag egymásba mossa őket

magányosnak lenni
baráttalan boldogtalannak
ezt aztán igazán útálja az ember
s királyok hercegek magukat mégis íly nevezetekkel illetik

hisz lám ahogy
fogy
úgy
szép lassan megtelik

s aztán megint ahogy
teleget úgy
szép lassan elfogy

amit mások tanítottak
azt tanítom én is
"útonálló urak nem saját halálukkal halnak"
valóban ez legyen
Atyja a Tannak

 

42.

Az Egység nemzette a Kettőt,
Kettő a Hármat,
s a Háromság a Tízezer Teremtményt.
Hátat fordít az árnynak
a tízezer teremtmény,
a fényt akarja látni,
de párzik fény az árnnyal
az Űr leheletében.
A balszerencsét gyűlöli az ember,
de árva, elhagyott vagy nyomorult
mégis királyok büszke címei.
Ami növekszik, megfogyatkozik,
s ismét növekszik mi fogyatkozott.
Mit más tanított, azt tanítom én is,
újat csak egyet: ki erőszakos,
erőszakos halált hal - új tan ez.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

43.

Az ég alatt a leggyengébbek
átfúrják, ami legkeményebb:
mindenben fészke van a nemlétnek,
ereje a nem-cselekvésnek.
Szó nélküli tanítással
s a nem-cselekvés hatalmával
mi sem mérkőzhet e világban.

 

43.

az Ég alatt a leggyöngébb legpuhább
a legkeményebbet úgy hagyja el vágtázva-ügetve
a nemlét behatol a réstelenbe
a nemcselekvés hasznát így megismerem
ki tud szavak nélkül tanítani
a nemcselekvés hasznát az égalattiban ki ismeri?
majdnem hogy senkisem

 

43.

Lágy a víz, de rohanása
a kemény sziklát kivájja,
s az üresség átitatja
rés nélkül is a szilárdat.
Tétlen tettnek ez a haszna:
néma, szótlan a tanítás,
- ó, ezt mily kevesen értik! -
tétlen a bölcs tevékenység,
szótlan a bölcs tanítása.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

44.

Rang, vagy élet: melyik főbb?
Kincs, vagy élet: melyik több?
Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetőbb?
Aki sokat szerzett, sokat vesztett;
aki sokat gyűjt, több kárt szenved.
Aki megelégszik, kudarc nem éri,
aki megtorpan, veszély nem éri,
a maradandóságot éli.

 

44.

hírnév
vagy én magam
közelebb, hozzám,
mi van?
én magam
vagy e jószág
melyik nagyobb
valóság?
nyerni
veszíteni
mi fog
megbetegíteni?
Habár a szeretet mély
e mélyben mit keresnél:
nem őrzi meg a rejtek
amit beléje rejtek

Hol megelégedés
sehol a szégyen
Aki meg tud állni idejében
azt elkerüli az ítélet
élete örök élet

 

44.

Mi fontosabb, a hírnév vagy az élet?
Többet mi ér, az élet vagy a kincs?
Lám, egyaránt baj nyerni, veszteni,
hiszen a kapzsi mindig ráfizet,
s kincset veszít, ki kincset kincsre halmoz.
Ki sorsával beéri, bajba nem jut,
mértéktudót nem érhet bántalom:
övé az élet hosszú nyugodalma.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

45.

A tökéletes: akár a tökéletlen.
Működése véghetetlen.
A teljesség: akár az üresség.
Működése mérhetetlen.
Az egyenes, mint a görbe,
a szellemes, mint a dőre,
az ékes szó, mint a dadogó.
A mozgás a fagyot legyőzi,
a nyugvás a hevet legyőzi,
a béke a rendet megőrzi.

 

45.

a nagy tökéletesség mintha mi volna? Csorba
de semmi híja nincsen ahogy működik
nagy teljesség edénye nagy üresség
de kimeríthetetlen ahogy merik merik
a nagy egyenesség egyenetlen
a nagy tehetség ügyetlen
a nagy szónok hebeg
a mozgás legyőzi a hideget
a nyúgalom a meleget
eljön a tisztaság a csend
és helyreáll az égalattiban a rend

 

45.

Úgy bánj a tökéllyel,
mint repedt edénnyel:
nem szűnik a haszna.
Csorduló edénnyel
bánj mint az üressel:
sohasem ürül meg.
Egyenes a görbe,
az ügyes ügyetlen,
dadog mint a szónok.
Topogj a hidegben,
nyugodj a melegben:
a tiszta nyugalom
e világnak rendje.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

46.

Mikor az ég alatt létezik az út:
a lovak megtrágyázzák a földet;
mikor az ég alatt hiányzik az út:
a mezőn harci mének legelnek.
Nincs nagyobb csapás,
mint az eleget nem ismerni,
se nagyobb veszély,
mint szerzésre törekedni.

Ezért:
aki az eléggel megelégül,
elégedettnek kell nevezni.

 

46.

Út halad
az Ég alatt
s lám a versenylovak
is csak trágyát potyogtatnak a földeken
az Ég alatt
nincs is Út
sok harcimén ki tudja honnan
szentelt terekbe jut
vágyuralomnál
nincs nagyobb kín
a bírvágynál
nincs nagyobb tévedés
elégedetlenségnél
zuhogóbb verés
az aki mindazzal beéri amivel csak beérheti
mindennel beéri mindörökre

 

46.

Amíg az Utat járja
az ország, a világ,
a harci szekerekből
a fürge paripákat
kifoghatják nyugodtan:
trágyájuk jó a rétnek.
Hogyha letér az Útról
az ország, a világ,
a városok tövében,
a megszentelt mezőkön
legelnek harci mének.
Az irigységnél nincs nagyobb kísértés
a telhetetlen vágy szörnyű csapás,
s a kapzsiságnál nincs nagyobb gonoszság.
Csak az, kinek elég az elegendő,
elégedett csak az - de mindig az.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

47. [47]

Nem lép ki az ajtón
és világot megismer,
nem néz ki az ablakon
és égi út-at megismer;
mennél messzebb megy,
annál kevesebbet ismer;

ezért a bölcs
nem jár, hanem megismer,
nem néz, hanem megnevez,
nem cselekszik, hanem végbevisz.

 

47.

ki se kell lépned az ajtón
hogy bejárhasd az égalattit
ki se kell nézned az ablakon
s már látod az égi utat
S bár meszire-messzire futnál
tudásra csak mind sanyarúbbra jutnál
így hát a szentek
nem utazgatnak
de járatosak
nem nézelődnek
de megneveznek
nem munkálkodnak
cselekesznek

 

47.

Kapuidat el se hagyva
ismerd meg a nagyvilágot!
Ablakodon ki se nézve
ismerd fel az Egek Útját!
Minél messzebb földet jársz be,
annál kevesebb tudásod:
lám, a bölcs nem indul útnak,
nem néz semmit, meglát mindent,
s tétlenségben végzi művét.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

48. [48]

A tanuló gyarapszik naponta;
az út-on járó csökken naponta.
Csökkenés, tovább-csökkenés:
eredménye a nem-cselekvés.
Mindent végbevisz a nem-cselekvés.
A világot tétlen tartja kézben.
Aki tevékeny,
a világot nem tartja kézben.

 

48.

keresed a tudást s nyersz napról napra többet
jártam én napról napra az Utat s minden csak kevesebb lett
kevesebb kevesebb
míg csak a nemcselekvéshez el nem értem
nem cselekszem
s valahogy mégis mindent
megcselekedtem
Mindíg azé az égalatti akinek vele semmi dolga
Jó, sok a dolgod! Ahhoz nem elég
hogy megszerezd magadnak az égalattit

 

48.

Aki tanul, növekszik napról napra,
ki az Úton jár, napról napra fogy,
de fogytán fogyva tétlenségbe ér,
s a tétlenség mindenható erő.
Tétlenségé ország-világ uralma:
aki csak tesz-vesz, minden elveszít.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

49.

A bölcsnek nincs önnön szíve.
Szíve a nép valahány szíve.
Jó a jókhoz
és jó a gonoszokhoz:
ez az erény jósága.
Hisz az igazaknak
és hisz a hazugoknak:
ez az erény bizalma.
A bölcs az ég alatt békében lakik,
megjegyzi az emberek mondásait,
s úgy nézi a népet, mint gyermekeit.

 

49.

a szent embernek nincs saját szive
a sokaság szivét teszi szivévé
a jókhoz jó vagyok
a rosszakhoz is jó vagyok
a jóságot elérem
aki hisz nekem hiszek annak
aki nem hisz én annak is hiszek
a hitet is elérem
oly csöndeskén az Ég alatt
a szent ember szive: gazdátalan szív
az égalatti zűrzavart teszi szivévé
a sokaság csak őreá fülel csak őreá függeszti szemét
s ő gyermekeivé fogadja őket

 

49.

A bölcsnek még a szíve sem magáé:
a bölcs szíve csak népének szíve.
Jól bánok a jóval,
a gonosszal is jól,
jóságot így teremtek.
Jól bánok igazzal,
a hazuggal is jól,
igazat így teremtek.
A jóhiszeműnek
jóhiszeműség jár
s jóhiszeműség jár
a rosszhiszeműek:
jóhiszeműséget
ily módon teremtek.
A bölcs nem ismeri a részrehajlást:
szavára minden ember felfigyel -
számára minden ember csecsemő.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

50. [50]

Megszületnek és elpusztulnak.
Az élet felé megy tíz közül három,
a halál felé megy tíz közül három,
és meghal tettei miatt
megint tíz közül három.

Miért?
Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon.
Aki úrrá lesz az élet-vágyon,
orrszarvútól, tigristől nem fél,
sem harcban a fegyveres katonától.
Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát,
a tigris nem vágja beléje karmát,
nem sebzi meg a katona kardja.

Miért?
Mert a halálnak nincs rajta hatalma.

 

50.

életre kelnek halálba halnak
tíz közül hárman az élet gyalogkatonái
tíz közül hárman a halál gyalogkatonái
emberek
világra jönnek
rázkódva
a halál földje felé haladnak
ők is tíz közül hárman vannak
És vajon miért?
Túlságosan is élnek csak azért
Azt beszélik
hogy aki össze tudja fogni életét önmagában
messze-messzire vándorolhat
orrszarvú tigris útjába mégsem akad
nagy seregeken vághat keresztül
nem fogja a fegyver
az orrszarvúnak nincs hová szarvával szúrnia
a tigrisnek nincsen hová mancsával csapnia
nincs ami fölfogja a penge élét
S vajon miért?
Sehol a halál földje csak azért

 

50.

Élet kapuja: halál küszöbe.
Tízből hárman szolgálják az éltet,
tízből hárman a halált szolgálják,
tízből hárman rontják az éltet halálra.
Hogyan? Sebezhető
csak az, ki visszaél az életével.
Mondják, útjában az élet tudója
nem bukkan tigrisre, sem orrszarvúra,
páncélt, fegyvert a csatába' se hord.
Sebezhetetlen: orrszarvúnak szarva
nem tép belé, a tigris karma sem,
s harcban nem vágja kard, nem éri fegyver.
Hogyan? A Bölcs, lám, nem sebezhető.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

51.

Az út szül,
az erény táplál,
a lény alakot-ölt,
az alak beteljesít.

Ezért minden
becsüli az út-at és az erény-t.
Az út méltó a tiszteletre,
az erény méltó a szeretetre,
mert nem osztanak parancsot,
s mennek természetes rendet követve.
Az út szül,
az erény táplál,
dajkál, nevel,
csiszol, érlel,
ápol, őriz.
Alkot, de nem birtokol,
teremt, de nem kérkedik,
mindennél öregebb, mégsem oszt parancsot:
legmélyebb jónak méltán nevezik.

 

51.

Út megszüli
Erény eteti
Dologiság formát ad neki
a Körülvevő beteljesíti
Így hát a tízezer dolog
mást nem is tehet
tisztelik az Utat
és az Erényt nagyratartják
az Utat tisztelik
és nagyratartják az Erényt
mert egyik sem parancsol
úgy megy minden magától

mert
az Út megszüli
az Erény eteti
és növeli
és gondozza
és összhangba hozza
gyógyítja
táplálja
oltalmába fogadja

szülnek nem birtokolnak
munkálkodnak de úgy mint aki maga nem is létezik
növelnek nem nevelnek
ezt nevezik
Elrejtezett Erénynek

 

51.

Alkot az Út, táplál az Ige,
formát ölt az anyag
s a képesség tökélyt.
Egy sincs, a tízezernyi lény között,
ki ne tisztelné az Utat,
ki ne becsülné az Igét.
Természet dolga, örök ösztöné
az Út tisztelete,
Ige becsülete -
hallgat a törvény, erre nincs parancs!
Alkot az Út, táplál az Ige,
növeszt, nevel,
dajkál, megóv,
alkot és művel,
mit sem igényel,
gyarapít, irányít,
soha se parancsol:
íme az Ige
titkos Erénye.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

52. [52]

Az ég alatt mindennek eredete
az ég-alattiak anyja.
Aki eléri az anyát,
megismeri a gyermekeit;
s ha megismeri a gyermekeit,
újra említi az anyát.
Élete végéig nem éri veszély.
Aki betömi oduját,
bezárja kapuját:
élete végéig nyűg nélkül él.
De ha kinyitja kapuját,
magára-veszi minden baját:
élete végéig gondban él.
Aki a parányit meglátja: éles-szemű;
aki gyengeségét megőrzi; hatalmas-életű.
Aki tiszta fény,
s a világossághoz folyton visszatér,
nem éri veszély:
az állandóságban él.

 

52.

az égalattinak van kezdete:
az Égalatti Anyja
Az aki megtalálta az Anyát
általa ismeri a Fiút
aki megismerte a Fiút
az Anyához visszajut
lehull a test ő nem enyészik el

rekeszd el a nyílásokat
reteszeld be a kaput
s a kín elkerül holtig
tárd ki a nyílásokat
vesd a tevékeny életbe magad
amíg csak élsz rajtad már semmi sem segít

a kicsiny dolgokat látni: fény
a gyöngeséget őrizni: erő
Aki begyakorolja ezt a fényvilágot
s általa visszatér a fénybe
azt nem érhetik testében csapások
az örökkévalóságot viseli mint kabátot

 

52.

Kezdetben volt, mondják, az Ősanya,
mindenek anyja az Egek alatt.
Ki az Anyát felismeri,
jól ismeri minden fiát
ki ismervén a fiakat,
az Ősanyához visszatér,
amíg csak él, nem éri baj.
Minden nyílást tömj el,
minden kaput zárj be,
mindvégig megóvod erőid forrását.
Nyisd meg a kapukat,
sokasítsd a dolgod,
semmit sem segít meg, elapad forrásod.
Csak látó lát apró parányt,
csak az erős mer gyenge lenni.
Való fény látta óv a bajtól:
ez, úgy mondják, örökbe-térés.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

53.

Ha van igaz tudásom:
a nagy utat járom,
s csak attól félek, hogy letérek.
A nagy út sima,
de az embereket vonzzák az ösvények.
Ha pompás a palota:
a szántóföldek begyepesülnek,
a magtárak kiürülnek.
Dísz-köntösben járnak,
éles kardokat hordoznak,
étellel-itallal be nem telnek,
fölösleges javakat halmoznak:
rablás, dicsekvés a neve.
Nem ez az út-nak szelleme.

 

53.

ha csak egy csepp eszem is van
hol járok itt járok a Nagy Úton
s csak arra ügyelek róla le ne térjek
síma a Nagy Út
dehát az emberek a mellékutakat kedvelik

király udvara
fényesen ragyog
a földeket meg
belepi a dudva
gabonahombárok
kiapadva
ékes ruhák
tarka pántlikák
csontig ható
kétélű kardok
a csömörig
inni zabálni
túlcsorduló
vagyon
köztünk élnek
a nagypofáju rablók
nincs erre Út
se nyom

 

53.

Szemernyi ésszel is az Útra térnék,
és óvakodnék tévutakra jutni.
Széles az Út: miért is kedvelik
a szűk ösvényeket az emberek?
Olykor az udvar rendjét nem zavarja,
hogy a mezőket dudva lepi el,
hogy ürességben konganak a szérűk:
van, ki ilyenkor is hímzett ruhát ölt,
fényes kardot köt, vígan lakomázik,
vagy haszontalan kincsen őrködik.
Haramiák hivalkodása ez!
Bizony mondom, nem erre visz az Út...

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

54.

A talpraesettet fel nem borítják,
a jól fogodzót le nem taszítják.
Fiak, unokák áldoznak neki.
Aki az út-at fejleszti magában,
abban valódi az erény;
aki fejleszti a családban,
abban bőséges az erény;
aki fejleszti a falujában,
abban kiváló az erény;
aki fejleszti az országban,
abban virágzó az erény;
aki fejleszti az ég alatt,
abban teljes az erény.
Magunkban megismerjük a többit,
egy családban a többit,
egy faluban a többit,
egy országban a többit,
az ég alatt a többit.
Honnan ismerem én az ég-alattit?
A kevés által valamennyit.

 

54.

ami jól meg van alapozva
megáll
mint gyökereikkel a fák
amit jól kebeledre öleltél
el nem veheti senki
szertartásaink folytatói
gyermekek és unokák

keresd az erényt önmagadban
s igaz lesz halhatatlan
keresd az erényt a családi körben
s elmondhatod majd "éltem tündököltem"
keresd az erényt a falusi népben
és tudhatod majd hogy "előbbreléptem"
az országban keresd erényedet
bőség árad leveles ágak lengenek
kutass mindenütt ahol csak lehet
erényeid így lesznek egyetemesek
vagyis hát

az ént az énen át
tekintsd a családot a családon keresztül
a falut a falun keresztül
az országot nézze az ország
elmélkedj az égalattiról az égalatti által

honnan tudom hogy ilyen az égalatti
honnan na honnan
innen csak innen

 

54.

Kitéphetetlen, mit a Törvény ültet,
nem esendő, mit a Törvény ölel.
Így tiszteli fiaknak nemzedéke
örök sorban az ősök szellemét.
Ha egymagadban járod az Utat,
az Út igézetében igazulsz;
családodban bőség az Út erénye,
falvad virágzik, gyarapul hazád,
s az Út erénye a birodalomban
egyetemesség nagy igézete.
Magunkkal mérjük embertársainkat,
családunkkal mérünk családokat,
falunkkal mérünk fel minden falut,
s ha minden földnek mértéke: hazánk,
ország-világé: a Birodalom.
Ország-világról ezt hogy tudhatom?
Csak így:
tudom.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

55.

Aki a nagy erény-t magában hordja,
akár az újszülött gyerek.
Mérges rovar, kígyó nem csípi meg,
nem támadnak rá a vadállatok,
nem ragadják el a sasok.
Csontja gyenge, izma lágy,
fogása mégis szilárd;
nem ismeri hím s nő egyesülését,
mégis életet ad,
mert tiszta teljesen;
kiált s be nem reked,
mert összhangzó tökéletesen.
Az összhang tudása: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az élet gazdagítása: vigasság.
A szellem feszülése a szívben: makacsság.
Olykor a lények már ifjan vének:
ellene szegülnek az út rendjének,
s ha így van: korán sírba térnek.

 

55.

aki az Erény teljességét magába rejti
akár az újszülött

nem szúrja skorpió
kígyó meg nem marja
nem rontanak rá
erdei vadak
nem csapnak le rá
égi madarak
csontjai hajlékonyak
izmai lágyak
de szorítja erősen
ha mit megragad
nem tudja még
nőstény és hím mi
összhangzó összeborulásra vár
a fütyülője azonban
föláll
ez az életerő
superlativusa
csak sír-rí nappal
éjjel
a hangja mégse
vész el
ez a harmónia legmagasabb foka
ismerni a harmóniát: öröklét
az öröklétet ismerni: fény
életünket növelni
rossz előjel
a szív
gátlástalanul bánik az életerővel
ami erős
megöregszik hamar már
erre mondjuk hogy
nem az Úton jár

már útja
fogy

 

55.

Kit az Ige erénye éltet,
ártatlan, mint az újszülött:
skorpió fullánkja,
vadállat marása,
ragadozó madár
karma meg nem sebzi.
A csontja gyenge, lágy az izma,
de markolása jó szoros
hím s nő dolgáról mit se tud még,
de máris, lám, kakaskodik:
tiszta erő az élete.
Visítozik, sohsem reked be:
összhangba szökkent élete.
Összhang tudása: a Való tudása,
s örök fénnyel világít a Való.
Ki életét habzsolja, bajba jut,
vágyban kifulladt szíve megmered
elrothad, mi megérett: ez nem Út,
s vesztébe fut, ki az Útról letéved.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

56.

A tudó nem beszél,
a nem-tudó beszél.
Aki betömi oduját,
bezárja kapuját,
élét tompítja,
görcseit oldja,
fényét fakítja,
elvegyül porba:
el a rejtettel azonosulva.
Nem rokonítható,
nem ócsárolható,
nem jutalmazható,
nem károsítható,
nem magasítható,
nem alacsonyítható,
csupán becsülnivaló.

 

56.

aki tud az
szavatlan
aki megszólal az
meg tudatlan
rekeszd el a nyílásokat
reteszeld be a kaput!

vedd el élüket
oldozd ki bonyodalmaikat
tompítsd fényüket
egyesülj a porral
Ezt hívjuk úgy: együtt lenni a mélyben

se rokon se idegen
se nyereség se veszteség
se dicsőség se szégyen:
becsül is érte majd az égalatti

 

56.

Aki tudja, néma,
aki szól, nem tudja:
minden nyílást tömj el,
minden kaput zárj be,
tompítsd sarkok élét,
minden bogot bonts fel,
borítsd a fényt árnyba,
nyomodat simítsd el:
ez az Egység titka.
E titkos Egységben
nincs közel, se távol,
nincsen haszon, sem kár,
megtiszteltetés sincs
és nincs megalázás.
Semmi sem ér többet
ennél a világon!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

57.

Egyenesség vezérli az országot,
csak a háboru kíván ravaszságot.
Tétlenség hódítja meg a világot.

Mindezt honnan tudom?

Íme:

"Mikor az országban sok a hívság,
szaporodnak a nyomorúságok;
mikor a népnek fegyvere éles,
sokasodnak a lázadások;
mikor sok az ügyes mester,
gyarapodnak a ritkaságok;
mikor sok a parancs, a törvény,
sűrűsödnek a tolvajok, betyárok."

Ezért így szól a bölcs:
"Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép,
ha békés vagyok, megjavul a nép,
ha nem háborgok, gazdagszik a nép,
ha igényem nincsen, egyszerű a nép."

 

57.

megmerevedett kormányrendszerek
rohadt hadviselések
de az égalatti azé
akinek vele semmi dolga
honnan tudom hogy mindez így van
na honnan?
hát csak onnan:

az égalattiban mennél több a tilalomfa
a nép annál szegényebb
ahogyan egyre több fegyver kerül az emberek kezére
az ország úgy omlik össze zűrzavarban
mennél ügyesebbek tehetségesebbek
annál több drága holmi
annál több bámulatos szörnyűség
törvények szabályrendeletek özöne
s már el is leptek mindent a tolvajok a rablók

a szentek úgy tanítják

"éppenhogy semmit sem kell csinálnom
s a nép csak úgy magától
esik át csodás változáson
szeretem a csendet
s a nép dolgai
maguktól rendbejönnek
semmi ügyem itt
s a nép magától
meggazdagodik
vágytalan vagyok
s a nép már magától
egyszerűségre jutott"

 

57.

Országot nyer, ki a törvényt javítja,
és háborúkat nyer a cselszövő,
de csak ki tétlenségében tevékeny,
csak az nyer meg mindent az Ég alatt.
Ezt hogy tudom?
Csak így:
tudom.
Minél többet tilt az állam,
annál koldusabb a nép.
Minél több az éles fegyver,
annál több a zűrzavar.
Minél több a feltaláló,
annál többet ront a gép.
Minél súlyosabb a törvény,
annál több rabló akad.
Így szól a bölcs: ha munkám, nem-cselekvés,
népem magától is megigazul
amíg békés nyugalmamat megóvom,
népem magától is jó útra tér
amíg csak a tétlenségem tevékeny,
magától is jó népemnek sora
s ha vágyam nincsen, mint a nyers fatuskó,
oly egyszerű lesz népem s oly erős.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

58.

Mikor nyugalmas a kormányzat:
egyszerű a nép, nem lázad.
Mikor tevékeny a kormányzat:
a népre nyomorúság támad.
Bajból szerencse így fakad
és a szerencséből gyalázat:
ki ismeri, hol a határ?
Jönnek és mennek, meg nem állnak.
Az egyenesség ravaszságba átcsap,
a jó váratlan rosszra válhat:
az ember tévelyeg és mily régóta már!

Ezért a bölcs
egyenes és mást meg nem rövidít,
önzetlen és mást meg nem károsít,
igaz és semmit meg nem hamisít,
fény, de nem vakít.

 

58.

ha álmoska csöndes a kormány
a nép tisztes és komoly
ha ötletre csapást
csapásra ötletet mér a kormány
a nép elméje megbomol
a balsors az a balsors
amire a boldogság épül
a boldogság az amit a balsors
kiválaszt leshelyéül
se vége se hossza semminek
se semmi mérték
abban ami merev volt
most romlottság tanyázik
lesz abból ami jó volt
boszorkány üzelem
téveszmék napjai
régóta már

így hát a szentek

szögletesek nem kényelmetlenek
élesek meg nem sértenek
szókimondók de nem tolakvók
fénylők de nem szemkápráztatók

 

58.

Vaksi kormány népe boldog,
szemes kormány népe szenved.
Bajra jő a jószerencse,
s a szerencse bajra fordul:
jónak, rossznak mi határa?
Nincs megállás: korcs az épség,
átokká torzul az áldás:
oly régóta tévelyeg már
vak sötétségben az ember!
Bölcsnek élessége tompa,
négyszögének nincsen sarka,
egyenes, de nincsen hossza,
fényének nincs ragyogása.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

59.

Az emberek kormányzására s az ég szolgálatára
legfőbb: a mérték.
Csakis a mérték,
melyhez korán kell kelni.
Amit korán kell gondozni: ez az erény gazdagsága.
A gazdag erény győzhetetlen,
s a győzhetetlennek gátja nincsen.
Ha gátja nincsen: uralkodni tud.
Az uralkodás anyja megmaradni tud.
Így nevezik:
mély, erős gyökér,
örök, igaz út.

 

59.

vezesd emberi lényedet
szolgálni benned az Eget
s jobb példaképet nem találhatsz mint az aratóét
aki betakarítja a termést
betakarítani annyi mint
önmagunkat idejében föladni
föladni valamit
fölhalmozni újra meg újra, mit?
mind az erényeket
erényeket
aki gyűjtöget az
mindeneket legyőz
mindeneket legyőz határait
senki sem ismeri
senki sem ismeri határait övé lehet az ország
az Ország Anyja az övé és fenn fog maradni még sokáig
micsoda Út ez itt
mély gyökerű Út
biztos alapú
örök élet Útja
messzire látó

 

59.

Ember uralmának,
Ég szolgálatának,
mérsékelt a mértéke.
Mérsékletben gyűlik
idején a mérték:
idején, az Úton
megkettőzöd az Igét.
Kettőzött Igének
kettős a varázsa,
s ez erősebb mindennél.
Mindennél erősebb,
sehol sincs határa:
határtalan hatalom.
Tartós hatalomnak
Anya a forrása.
Így mélyül gyökere,
erősbödik törzse
maradandóságnak.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

60. [60]

Nagy birodalom vezetése,
mint apró halakból eledel sütése.
Míg az út-on járnak az emberek,
nem művelnek csodát a szellemek.
S ha nem művelnek csodát a szellemek,
nem háborítódnak az emberek.
S ha szellemektől nem jön ártalom,
a fejedelemtől sem ér bántalom:
mikor ezek ketten veszteg maradnak,
erényeik összefonódnak.

 

60.

ahogy az apró halakat sütik
egy nagy országot kormányozni
olyan óvatosan kell
igazgassák az égalattit az Uton
s az elhúnytak nem rendelkeznek majd
szellemvarázserőkkel
nem hogy tényleg ne volna már
szellemvarázserejük
csak nem sebzik meg az embereket
hatalmukat nem használják föl
ellenük
és nemcsak ők nem vetik be
varázsaikat ellenük
úgy élnek már a szentek is
senkit se bántva, velük
nem sérti többé egymást ez a kettő
a szellemi és a szent erő
erényük egyesül úgy van
hazamenetelük

 

60.

Nagy ország uralma: kis halak sütése.
Ország-világ ura ha az Utat járja,
népének nem árthat rossz szellem, kísértet.
Ártalmas kísértet bölcseknek nem árthat:
szellemek világa bölcs ember világa.
Bölcs ember nem árthat - a szellem hogy ártson?
Bölcs igézetének kettős a varázsa!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

61.

Nagy birodalom: síksági folyam,
a középső az ég alatt,
nősténye az ég-alattinak.
A nő békével győzi le a hímet,
békésen alája-gubbad.
A nagy birodalom gubbadjon a kisebbik alá,
így szerezzen bizalmat;
a kis országok alacsonyabbak,
így szereznek bizalmat.
Vagy a legubbadás szerezzen bizalmat,
vagy hogy alacsonyabbak.
A nagy birodalom mást se kívánjon:
egyesítsen és tápláljon;
a kis ország mást se kívánjon:
csatlakozzék és szolgáljon.
Teljék be mindkettő rendeltetése:
a nagy gubbadjon a kicsinyek elébe.

 

61.

végig a nagy országokon
lassúdva hömpölyögnek már a nagy folyók
az Ég alatt ott minden összefut
mint a mama olyanok ezek az országok az égalattiban

szelídségével a mamának mindíg sikerült felülkerekednie
szelídségében a papa alul tudhat maradni

azért ha a nagy ország a kis ország alá rendeli magát
a kis országot megnyeri magának
a kis ország ha a nagy ország alá rendeli magát
a nagy országot megnyeri magának
mert vannak akik alászállnak hogy nyerjenek
mások meg alul vannak úgyis eleve nyertesek
a nagy ország mást úgysem akarhat
magához von és táplál másokat
a kis ország mást úgysem akarhat
részt akar venni ő is és szolgálni másokat
megkapja ez is az is amit kivánt
de a nagynak alul kell tartania magát

 

61.

Völgy a nagy ország: völgy mélyébe torkoll
folyók futása mind az Ég alatt.
És nőstény a nagy ország, hisz alantról
párzik a nőstény mind az Ég alatt.
Alantról párzik: ez az ereje,
szelíd nyugalma győzi le a hímet.
Úgy nyer országot a szelíd alázat,
ha meghajlik kicsiny előtt a nagy,
s a nagy előtt meghajlik a kicsiny:
győzött a nagy, mert megalázkodott,
s győzött a gyenge, mert alant maradt.
A nagy ország így szaporítja népét,
és népét így táplálja a kicsiny.
Mindkét országnak teljesül a vágya -
de a nagy ország maradjon alant.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

62. [62]

Az út mindenek legmélyebb alapja,
jók hatalma,
bűnösök oltalma.
Nyájas szóból kel a tisztelet,
jó példa megnyeri az embereket.
A bűnös az emberek közül
mért kivetett?
Hisz miatta trónol a Menny Fia,
érte buzgólkodik a Három Öreg.
Hiába hordanak drágaköveket
s hajtanak négylovas dísz-szekeret:
inkább nyugton az út-at követnék.
Hajdanában
az út-at mért követték?

Mert
akkor az út-at el nem tévesztették,
a bűnöket megbocsátották.
Az ég alatt ez a tisztesség.

 

62.

a tízezer dolog az Út sötétségébe rejtve jár-kél
kincse jóknak
menedékhelye gonoszoknak

szép szavaiddal elmehetsz piacolni
dícső tetteidért magasztal majd az Ember
dehát a rosszakat is
a Rossz Embert elvetni miért kellene?

ezért állították oda a Menny Fiát
ezért rendeltek mellé Három Minisztert
csakhogy
ha jádekorongot tartanak is kezükben
ha négyesfogat halad is előttük
nem ér az annyit
mint néma elmélkedésben ülve tovasuhanni az Úton

mért tartották a régiek oly nagyra az Utat?
Nem mondatott-e meg:
"Akik keresik megtalálják
és vétkeinkért nála van a váltság"?
Hát ezért
becsüli úgy az égalatti
mindezért

 

62.

Mindenek ágyasháza az Út:
jóknak kincstára, rosszak menedéke.
Szép szóval méltóságot vásárolni,
méltósággal tisztséget adni-venni:
ezt még a gonoszok is megteszik.
De hogyha trónra jut az Ég Fia,
vagy széket foglal három hercege,
két kézzel nyújtott drágakő-korongnál,
vagy cifra-hámos négylovas hintónál
szebb, jobb hűbérrel adózik a bölcs,
ki otthonából, tétlen nyugalomban,
küldi az Út örök igézetét.
A régiek az Utat mért becsülték?
Mondták: keress, az Út célhoz vezet
s az üldözöttnek menedéket ád.
A legfőbb kincs ez a nagy Ég alatt!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

63.

Tégy tett nélkül,
intézz intézkedés nélkül,
ízesíts íz nélkül.
A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés.
Gyűlöletre feleljen megbecsülés.
A nehéz legyőzése könnyűvel indul.
A nagy megtevése kicsinnyel indul.
A nehézség az ég alatt
a könnyűn alapszik,
s a nagyság az ég alatt
a kicsinyből gyarapszik.

Ezért a bölcs
nem cselekszik nagyot,
így teljesít nagyot.
Nem érdemelsz bizalmat,
ha túl-sokat ígérsz.
Ahol sok a könnyű,
ott sok a nehéz.

Ezért a bölcs
nem kerüli a dolgok nehezét,
az erőlködés mégse veti szét.

 

63.

cselekedj nem-cselekedvén
szolgálj szolgálattalanul
ízleld az íztelent
törpe vagy óriás
gazdag vagy szegény
gyógyítsa meg
sérelmeinket az erény
rajzolj bonyolultat
egyszerűségben
cselekedj nagyot
kis mezőben
bonyodalmak az Ég alatt
kezdetük egyszerű
nagy dolgok az Ég alatt
alapjuk kis mező
így hát a szentek
nagyságra ügyet se vetnek
a maguk módján így
nagyok lehetnek
könnyű ígérgetés
hitelre aligha lelhet
túlságosan bele találhatnak bonyolódni még
a túlságosan egyszerűek
vagyis a szentek
a bonyolultat bonyolultnak is veszik
ezért nincsenek soha
bonyodalmaik

 

63.

Tevékenységed tétlenség legyen,
munkáld a semmit, ízlelj íztelent,
sokat kevésnek nézze, nagynak kicsinyt,
a rosszért is csak jótettel fizess,
láss a nehézhez könnyű kezdetén,
kicsiny kérdéssel oldd meg a nagyot:
hisz könnyen indul minden e világon,
a nagynak is szerény a kezdete.
A bölcs nagy tett nélkül alkot nagyot.
Ki könnyen ígér, megszegi szavát,
ki túl sokat vesz könnyen, bajba jut.
A bölcsnek még a könnyű is nehéz:
a nehezet könnyen véghezviszi.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

64.

A nyugvót megőrizni könnyű,
a keletkezőt formálni könnyű,
a gyengét összetörni könnyű,
a kicsinyeket szétszórni könnyű,
a leendővel kezdeni könnyű,
békében rendet tartani könnyű.
Terebélyes fa
hajszál-gyökérből fejlődik,
kilenc-emeletes torony
kupac földből emelődik,
ezer-mérföldes utazás
egyetlen lépéssel kezdődik.
A cselekvő elbukik,
a szorongató veszít.

Ezért a bölcs
nem cselekszik és nem bukik,
nem szorongat és nem veszít.
Aki nagy-hamar eredményt akar,
övé a kudarc;
de aki előre gondol a végére,
nem éri kudarc.

Ezért a bölcs
vágyik a vágytalanságra,
nem sóvárog ritkaságra,
csak a tudatlantól tanul,
csak közös út-on vonul,
a természetes rendet követi
s erőszakkal meg nem töri.

 

64.

még amíg nyugszik könnyű tartani
amíg meg nem nyilatkozott még megfontolhatod
a morzsálódót szétmorzsolhatod
ami parányi könnyen széjjelszórhatod
formáld meg mielőtt még létrekelne
rendezd el mielőtt elrendetlenedne
akkora nagy fa épphogy általéred
zsenge csírából felnövekedett
kilenc emeletes torony szökken az égig
egy agyagkupacon foglalt helyet
a tízezer mérföldes utazás
kezdete a vándor
első lépése
lett

akik cselekesznek
tönkreteszik
akik megragadják
elveszítik

így hát a szentek
nem cselekesznek
tönkre sem teszik
meg nem ragadják
s el nem veszítik
ez a nép mindíg majdnemhogy célhozér
és akkor elvéti a dolgot
Törődj a véggel
úgy mint a kezdetével
akkor semmit se vétsz el

így hát a szentek
vágynélküliségre vágynak
fáraszt a kincs az ember ezt szenvedi rég
nemtanulni tanulnak

visszájáról tartva a csapásra
amelyen általhágta
határait az emberiség
magától élje világát a tízezer dolog
ebben segítenek
ők maguk nem mernek cselekedni

 

64.

Mi nyugton van, könnyű azt tartani,
és elkerülni könnyű azt, mi nincs:
lám, könnyen olvaszthatsz rideg jeget,
és könnyen szórod szét a porszemet.
Azzal törődj, mi még nincs, csak lehet:
addig teremts rendet, míg nincs zavar.
Csírából nőtt a hatalmas fatörzs,
magas torony kilenc magas foka
kis földhányásra épült - s ha bejársz
akár ezer mérföldet is, utad
legelső lépéseddel indul el.
Ki mindenhez nyúl, mindent elveszít,
ront ki cselekszik, veszt aki mohó:
tétlen a bölcs - így senkinek sem árt,
nincs semmije, mit is veszítene?
Lám a világban, siker küszöbén,
hányan rontják el jó munkájukat!
Munkádat kezdettől végig figyeld,
csak így kerülöd el a balsikert.
A bölcs embernek vágya: vágytalanság.
Minek kívánna ritka kincseket?
Tanulatlan, tanítatlant tanít,
s a hajdan elhagyott ős-célhoz ér:
tízezrek térnek véle önmagukba,
de cselekedni - nem mert sohasem...

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

65.

Hajdan, akik az úton jártak,
nem adtak tudást a népnek,
ápolták az együgyűséget.
Nehéz vezetni a népet,
ha már az együgyűségből kilépett.

Ezért
az ország tudással kormányzása:
az ország kirablása;
együgyűséggel kormányzása:
az ország boldogsága.
Aki e két szabályt ismeri: példás.
Aki ismeri a példát:
legmélyebben erényes.
Az erény messzi, mély,
s mindennel ellentétes.
A nagy elégedettség általa él.

 

65.

a régi mesterek tudták jól mi az Út
nem is próbálták soha a népet
fölvilágosítani
szerették volna inkább
balgaságában megtartani
azért olyan nehéz kormányozni a népet
túlságosan is az okoskodásba tévedt
tudás által kormányozni az országot annyi
mint a tolvajok mestersége
de aki nem a tudás által kormányoz
az az ország áldása-szerencséje
mindkét lehetőséget aki is-
meri ismeri a Mértéket is
Mértéket tudni mindíg a Példával élni együtt
ezt a tudást már Elrejtezett Erénynek nevezzük
az Elrejtezett Erény
mélységes mély és messzire ér
vele fordulnak meg a dolgok
lám csak
már bent vagyunk a fősodorban

 

65.

Kik hajdanában járták az Utat,
úgy vélték, nem jó sok tudás a népnek:
tudákos néppel bánni oly nehéz!
Csak átkot oktat oktatók uralma:
áldásos az csak, ki nem oszt tudást.
Kettős igazság ez, de egy a Mérték,
s mértékbe mérni rejtélyes varázs,
rejtett igézet mélységes varázsa
visszavisz Útján az Örök Egészbe.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

66.

A folyam s a tenger
minden völgyi patak királya;
mert alacsonyabb az ágya,
ezért minden völgyi patak királya.

Ezért a bölcs,
ha a nép felett akar állni,
a népnél lejjebb álljon;
ha a nép előtt akar járni,
az egész nép mögött járjon.

Ezért a bölcs
felül áll, de terhét nem nyögik,
elöl jár, de mégse gyűlölik.

Ezért
az ég-alattiak
felemelik örömmel;
nem küzd,
ezáltal győzhetetlen.

 

66.

a folyamok s aztán az Óceán
a száz hegyifolyó királya azért lehetnek
mert ahhoz nagyon értenek
hogy hogyan vegyék magukat
náluk alább
alább
azért lehetnek ők a száz hegyifolyó királya
így hát
ha a nép fölé akarsz magasodni
szavaidban alatta kell maradnod
ha a nép előtt akarsz haladni
személyedben mögötte kell majd toporognod
ott jár a szent
lebegve fent
s nem nehezedik rá a népre
elől szalad
mert nem szabad
közelségével hogy a népet bántsa sértse
boldogan zeng az égalatti őt dícsérvén
anélkül hogy
meg kellene
undorodnia
tőle a végén
épp mert
nem verseng
önmaga
hiába az égalattinak is
vele versenyt futnia

 

66.

A nagy Folyó, az Óceán
száz völgy királya és ura:
a nagy Folyó, az Óceán
mélységek mélyében honol.
Alázatos a bölcs szava,
a nép ezért hallgat reá -
a sor végéről ád irányt.
Súlyát nem érzi senki sem,
irányítása nem parancs,
örömmel hallgatják szavát.
Nem harcol, nem vetélkedik:
nem verseng véle senki sem.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

67.

Nagy az én utam, tudja egész világ, s nem apad soha:
mert végtelen,
azért nem apad soha.
Hogyha fogyna,
az időben már elfogyott volna.
Három kincsemhez ragaszkodom:
első a szeretet,
második a mérték,
harmadik a tartózkodás.
Szeretek, ezért bátor vagyok,
mérték által hatalmas vagyok,
visszavonulok, hát vezető vagyok.

Manapság
szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
ezért elpusztulnak.
Aki tapintattal vezet hadat,
győzelmet arat;
a szeretettel védekező legyőzhetetlen.
A természet fegyverezi
s a szeretet védelmezi.

 

67.

az égalattiban az emberek mind azt beszélik
hogy ez az én Utam nagynak ugyan nagy
de semmi másra nem hasonlít
éppenhogymert olyan nagy
más dolgokra éppazért nem hasonlít
hisz hasonlított volna bármire
összezsugorodott volna rég
egészen picire

van három kincsem
ezekre vigyázok ezekkel törődöm
első a szeretet
második a takarékosság
harmadik hogy nem merek
az Ég alatt előrenyomakodni
bátorrá tesz a szeretet
a takarékosság nyit tágas tereket
s mert nem merek az Ég alatt előrenyomakodni
hát hagyhatom lassacskán érlelődni
képességeimet

a szeretetlen vakmerőség
takarékosság nélküli bőkezűség
a hátrányok nélküli elsőrendűség
kész halál

a szeretet a támadásban győzhetetlen
a védekezésben rendíthetetlen
akit az Ég meg akar menteni
azt átöleli szeretetével

 

67.

Az én utam nagy Út, mindenki tudja,
de azt mondják: más, mint a mások útja.
Hát épp ezért nagy Út: más mint a másé.
Másféle út, mert nem szokásos ösvény -
nagy Út: nem kisebbíti a szokás.
Három a kincsem, három kincset őrzök -
egyik: szelídség, mérséklet a másik,
s a harmadik: nem törtetek az élre.
A szelíd ember bátor is lehet,
mérsékelt ember lehet bőkezű,
s első csak az, ki nem törtet az élre.
De manapság a bátrak nem szelídek,
a mértéktartó ma nem bőkezű,
szerény irányító sem kell a népnek,
ma csak vezér kell néki - s ez halálos!
Bizony mondom, szelídség győz a harcban,
megvéd, megóv a szelídség hatalma,
mert kit megóvni kíván a nagy Ég,
szelídség annak védőfegyvere!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

68.

A jó hadvezér nem harcias,
a jó harcos nem haragos,
a győzni-tudó nem támad,
a vezetni-tudó alázatos:
ez a nem-küzdő erény,
az irányító erő,
a természet szolgálata,
az ősi vezető.

 

68.

a nagy hadvezérek nem harciasak
a nagy hősökben semmi düh
a nagy felülkerekedőkben semmi keserű
az igazi emberbarátok alázatosak

ez a viszálytalanok erénye
az emberi összetartozás hatalma
magasság ez akár az Ég maga

 

68.

Jó hadvezér nem harcias,
a jó vitéz nem ingerült,
jó hódító nem nyer csatát,
jó gazda is mindig szerény.
Annak varázserénye ez,
ki nem vetélkedik soha;
annak varázshatalma ez,
ki jól választja emberét
annak varázsigéje ez,
kivel az ős Ég egybekél.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

69.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kiméletesebb győzelmet arat.

 

69.

a hadtudósok közt járja egy szó:

"nem játszom én a gazdát
inkább vendég leszek
arasznyival sem nyomulok előre
ha hátraléphetek"

vagyis az ilyen ember:

"léptek nélkül lépdegél
gyűrkőzik és már volt-nincs mint a pára
dárdát hajít de nem emberfiára
fegyvertelen fegyverre kél"

elmondhatatlan csapást mér magára
aki ellenfelét alábecsülve támad
könnyelmű támadó! szinte el is vesztette már
az én kincseimet
azért ahol táborba szállnak ügyeiket összemérni
az lesz a győztes akinek
fáj emiatt a szíve

 

69.

Úgy mondották a régi hadvezérek:
Kihívásnál jobb kihívásra várni.
Ha egy hüvelyknyit sem juthatsz előre,
hátrálj egy lábnyit. Álló haladás
ennek neve. Feltűrt ingujj alatt
ne lássa senki sem harcos karod.
Kardot ránts, s így maradj fegyvertelen.
Tudj ellenfél nélkül birokra kelni.
Könnyedén venni az ellenfelet
szerencsétlenség: kincsnek veszte ez.
Ha összeütközik két hadsereg,
csak az győzhet, kinek nem kell a harc.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

70.

Szavamat megérteni könnyű,
és megfogadni könnyű.
Mégse bírják megérteni,
se megfogadni.
A szavaknak ősapjuk van,
a tetteknek királyuk van:
ezt nem értik az emberek,
és engem ezért nem értenek.
Ha vannak, kik megértenek:
ez az én gazdagságom.

Ezért a bölcs
drágakövet hord darócruhában.

 

70.

szavaimat oly könnyű érteni
olyigen könnyű szerintük cselekedni
az égalattiban senki sem érti őket
senki sem képes szerintük cselekedni
a szavaknak Őse van
a tetteknek Ura van
aki ezt meg nem értheti
engem sem fog megérteni
de akik értenek
hozzám sietnek
akik mértékül választanak
szeretnek
így hát a szent
a durva gönc alatt
jádekövet rejt kebelében

 

70.

Érthető a szavam, könnyű követése,
mégsem értenek meg, lám, mégsem követnek.
Őse van szavamnak, mestere tettemnek -
aki ezt nem tudja, nem ismerhet engem.
Ritka aki ismer, kincset ér, ki hívem:
szőrcsuhát hord a bölcs, kincset rejt keblében.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

71.

Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.
Aki nem tudja nem-tudását, szenved.
Aki megszabadul a szenvedéstől,
nem szenved.
A bölcs nem szenved,
mert megszabadult a szenvedéstől,
ezért nem szenved.

 

71.

tudni hogy nem tudunk: magasság
nem tudni amit tudunk: betegség
de ebbe tényleg belebetegedhetsz
s már nem is vagy beteg
a szent az nem beteg
mert annyira beteg
épp azért nem beteg

 

71.

Tudatlanságnak tudni a tudást:
a legfőbb bölcsesség.
Tudatlanságról hinni, hogy tudás:
dögvészes nyavalya!
Dögvészt aki dögvésznek ismeri,
azé a gyógyulás:
a bölcs jól tudja, hogy dögvész a dögvész
- egészséges marad.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

72.

Ha a nép nem fél a hatalomtól,
a hatalom akkor tökéletes.
Ne szorítsátok ki hajlékaiból,
ne rontsátok meg az életét.
Ha nem nyomjátok el a népet,
nem fog megvetni titeket.

Ezért a bölcs
ismeri magát, de nem ismerteti,
szereti magát, de nem szeretteti,
neki nem a távoli kell, hanem a közeli.

 

72.

ha a nép nem fél az iszonyútól
a nagy iszonyat eljön

hagyd nyugton őket otthonaikban
életüket ne fojtsd el
ön zsarnokságától a jó a népet ója
csak be ne lobbanjon a nép depressziója

azért a szentek
ismerik önmagukat
de nem akarnak fényleni
szeretik önmagukat de eben
nincs semmi tiszteletteli
vagyis hát
amazt elvetik
emezt elfogadják

 

72.

Hol nincs tekintély, nincs hatóság,
az Ég hatalma ott honol.
Ne zárd néped szűk börtönökbe -
nem prédád: kíméld életét.
Hol elnyomás nincs, lázadás sincs,
s kit megkímélsz, az megkímél.
Önismeret elég a bölcsnek
- hivalkodás nem bölcsesség -
nem tartja nagyra a személyét,
de tudja, bölcs ember mit ér:
nem kell neki az egyik, csak a másik.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

73.

A bátor vakmerő halála gyászos,
a bátor nem-merő élni tud.
Kétfajta bátorság:
egyik hasznos, másik káros.
Amazt a természet mert nem szívleli,
ki bírja megérteni?
A bölcsnek is homályos.
Az égi út
nem harcol, mégis győzni tud,
nem szól, mégis válaszol,
nem hív, mégis sereget gyűjt,
tétlen, mégis irányít.
A természet hálója hatalmas:
bár ritka-szövésű, rajt át nem hatolhatsz.

 

73.

aki merni bátor odaveszhet
nem merni aki bátor csupa élet
van íme ez a kettő
egyik javunkra van a másik megsebez
de nem tudja senki se még
hogy kit gyűlöl majd meg az Ég
szóval a szent szívére veszi ezt a dolgot

az égi Út nem viszálykodik
úgy jut el a győzelemig
szólni se szól visszhang válaszol
hívni se kell magától eljő
csupa csönd de hosszas terveket sző
az Ég hálója óriási nagy messze kiterjed
nem csúszik át rajta semmi

 

73.

Elhull, ki csak merészkedésre bátor -
ki mer nem-merni, bátrabb s bátran él.
Kártékony egyik, hasznot hajt a másik,
de jaj, ki tudhatná, kit sújt az Ég?
Az Ég Útján nincs harc, csak győzelem,
szótlan válasz, hívatlan érkezés
és néma tervek lassú érlelése.
Lazára fonta hálóját az Ég,
de fonatából senki sem menekszik!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

74.

Ha a nép nem fél a haláltól,
ki rémíthetné a halállal?
Aki akarja, hogy a nép rettegjen a haláltól,
s azt hiszi, ez a jó:
megfogni, megölni való.
Ki mer?
A halált örök erő intézi,
s aki a gyilkolást helyette végzi,
mintha elfoglalná az ácsmester helyét:
aki az ácsmester helyett hasogat,
gyakran megsebzi kezét.

 

74.

nem féli a nép a halált
hát akkor minek rettegtetni vele
de ha éjjel-nappal reszketne is a nép a haláltól
tébolyult zűrzavarban
lesújtsak rájuk és öldököljek akkor?
rettenetes tanács

mert van örökkön az ölésnek mestere aki öl
az öldöklés mesterének helyébe lépve ölni olyasmi
mintha a nagy ácsmester helyébe lépnénk
a nagy ácsmester helyébe lépve ritkán esik meg
hogy a kezét meg ne sebezze az ember

 

74.

Nem fél a nép a haláltól,
minek a bitó?
S hogyha félne, ki ölné le
mind a lázadót?
Készen áll az Örök Hóhér,
fejszéjét feni.
Fejszével csak ács tud bánni -
kontár, jól vigyázz,
ácsmesternek fejszéjével
kezed meg ne vágd!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

75.

Miért éhezik a nép?
Mert az urak adóval nyomják,
azért éhezik a nép.

Miért makacskodik a nép?
Mert az urak folyvást tevékenyek,
azért makacskodik a nép.

Miért hullik-pusztul a nép?
Mert az urak az élethez ragadnak,
azért hullik-pusztul a nép.

Aki nem becsüli saját életét,
valóban az becsüli életét.

 

75.

a nép éhezik
mert az urak mind beszolgáltatást zabálnak
hát persze éhezik

a kormány ellen meg berzenkedik
mert az urak bizony tevékenyek
hát persze hogy berzenkedik

félvállról veszi a halált a nép
mert az urak az élet bőségét hajkurásszák
hát nem akar már félni semmiképp

de aki nem mindent csak az életért teszen
az élet dicsősége annak majd megjelen

 

75.

Éhes a nép, mert adóját
a hatóság felzabálja:
hogyha éhes, ezért éhes.
Lázad a nép, mert a dolgát
a hatóság igazgatja:
hogyha lázad, ezért lázad.
Nem fél a nép a haláltól,
úgysem hagyják nyugton élni:
hogyha nem fél, ezért nem fél.
Mire jó az ilyen élet?
Bölcs, kinek nincs kedve élni.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

76.

A csecsemő: puha, gyenge,
a haldokló: kemény, erős.
A sarjadzó fű és fa: lágy, erőtlen,
a korhadó: szívós, erős.
A kemény és erős: pusztuló,
a puha és gyenge: fakadó.
Elvesz a fényes hadsereg.
A felnőtt fatörzs megreped.
A kemény, erős: alámerül,
a puha, gyenge: felülkerül.

 

76.

az ember születésekor haj gyönge lágy
halálakor jaj merev és kemény
a tízezer dolog fű-fa mind ahogy kihajt haj gyönge hajlik
s fonnyadt lesz száraz jaj végül szegény
azért a merevek kemények a halál gyalogkatonái
a gyöngék a lágyak meg az élet gyalogkatonái
vagyis az erős hadsereg nem lehet győzedelmes
s az erős fára vettetik a fejsze
a kemény
a nagy
alul
marad
a gyönge
a lágy
a magasba
hág

 

76.

Lágy és gyengéd az újszülött,
kemény, merev a hulla.
Tízezer teremtmény,
fű, fa, minden növény
gyengéd életében,
megszikkad holtában.
Halál szolgája az erő,
s az életé, mi gyenge, lágy.
A kemény fegyver elhasad,
kemény fa törzse megtörik.
Alantas a kemény erőszak,
magasztos a gyengéd alázat.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

77.

Az égi út,
mint az íj kifeszített íve,
a magasat lenyomja,
az alacsonyat felvonja,
a fölöslegeset elveszi,
a szükségeset megadja.
Az égi út
a fölöslegeset elveszi,
a szükségeset megadja;
nem így az emberi ösvény:
a szükségeset elveszi,
a fölöslegeset növeli.
Ki bírná a fölöslegeset a világba önteni?
Aki az út-at ismeri.

Ezért a bölcs
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
bölcsességét nem fitogtatja.

 

77.

nemde az égi Út olyan mint ahogyan az íjat kifeszítik
a magassal: alább
az alacsonnyal: föl föl
vesz a bővölködőktől
s a szűkölködőknek ád
az égi Út a bővölködőktől elvesz s ád a szűkölködőknek
az emberek útja nem ilyen
a szűkölködőktől: rabol
s átadja a bővölködőknek

ki képes azonban bőségre jutni és
bőségét két kézzel föl is ajánlani mindjárt
az égalattinak
az Út embere senki más

így hát a szent
munkálkodik de úgy mint aki maga nem is létezik
cselekszik de aztán tovább ott nem marad
érdemeivel tündökölni nem kiván

 

77.

Az Ég Útja feszült íjhoz hasonló:
az íj két szarva lám helyet cserél,
alább kerül a felső, fel az alsó.
Így fogy a sok, gyarapszik a kevés.
Az Ég Útján szegényedik a dús,
és növeli javát a nincstelen -
az ember útján gyarapszik a gazdag,
s még koldusabbá válik a szegény.
Ki táplálhatná az egész világot?
Az Ég alatt kinek van annyi kincse?
Kinek? Az égi Út bölcs utasának!
A bölcs csak alkot, sohasem igényel,
s munkája végeztével eltűnik:
a büszkeség, jól tudja, mit sem ér.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

78.

Nincs lágyabb, mint a víz,
mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
A gyenge legyőzi az erőset,
a lágy a keményet:
az ég alatt mindenki tudja,
még sincs, aki valóban felfogja.

Ezért a bölcs azt mondja:
"Aki az ország szégyenét veszi magára,
az lesz az ország királya;
aki az ország nyomorát veszi magára,
az lesz a világ királya."
Az igaz szó: mint önmaga fonákja.

 

78.

az Ég alatt semmi sincs oly lágy oly gyönge mint a víz
de ahogy elbánik a merevvel és keménnyel
abban sincs semmi hozzá hasonló
megváltoztathatatlan és pótolhatatlan
hogy a gyönge legyőzi a keményet
a lágy az erőset
az égalattiban mindenki tudja
senki sem képes aszerint cselekedni

azért azt mondja egy szent

"hazája szégyenét magára vette
és szert tett a bugás-köles-földistenek-oltárának-ura nevezetre
az országban magára vett minden balsorsokat
s így király lett végül is az Ég alatt"

őszinte szó fordítva szól

 

78.

Az Ég alatt mi lágyabb, mint a víz?
Mégis kimarja a kemény követ.
Úrrá lesz az erősön ami gyenge,
tudjuk, keményen mindig győz a lágy,
tudjuk: de senki sem él e tudással.
Lám, erről is azt mondották a bölcsek:
Országhoz jut, ki szennyes földcsomót kap,
s ki az ország minden baját örökli,
csak az lehet király az Ég alatt.
Lám, milyen ferdén szól az egyenes szó!

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

79. [79]

Mikor a harag elapad,
emléke mégis megmarad.
Csak a töretlen béke jó.

Ezért a bölcs
megesküszik,
hogy sohasem vádaskodik.
Az erényesek az esküt tartják,
az erénytelenek sutba dobják.
Az égi út-nak nincs sógora-komája,
mindig a jámborokat szolgálja.

 

79.

békekötésre végre
eltávoztatott nagy neheztelésre
találsz majd új neheztelésre
nem jutsz a jóra mégse

azért a szent
szorítva tartja jól a szerződés rovásos pálcikáját
de nem kezdi a "teljesítsd" vitáját
az erényesek
a rovásos pálcikáikra kényesek
akiknek erénye tényleg szinte semmi
dézsmaszedéssel próbálnak valamire menni

az égi Út
rokontalan
a jókra mindíg
gondja van

 

79.

Hiába egyengetsz, hiába nyugtatsz,
ha békességed új harag forrása.
A bölcs rovása balkezes rovás,
adósától dézsmát nem követel,
mert ki az Út Igéjét ismeri,
csak ád, de számon tartja, mit adott
ki az Igéről nem hallott soha,
járandóságát gonddal hajtja be.
Az Ég Útja nem kedvez senkinek,
csak jóságos bölcsességet teremt.

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

80. [80]

Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés;
bármily sok szerszám volna,
ne éljenek vele;
az emberek halálukig
ne bolyongjanak messzire;
ha volnának hajók, kocsik,
senki se utazzék;
ha volnának vértek, kardok,
senki se hadakozzék;
írás helyett az emberek
fűcsomókat kötözzenek;
legyen édes az ételük,
legyen ékes a ruhájuk,
legyen békés a lakásuk,
legyen boldog a szokásuk;
és ha átlátnak a szomszéd országba,
és áthallatszik
a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása:
úgy érjék el a vénséget, halált,
hogy sose jártak odaát.

 

80.

kicsiny ország kicsi nép

s ha volnának is hadimasinériák
tízszerte százszorta nagyobb hatásfokúak
ne használja senki se őket
tanítsd a népet félni a halált
s hogy senki ne vándoroljon a messzeségbe
ha van is már csónak kocsi
mért kéne
utazni
ha van is vértjük fegyverük
minek
mutogatni
vezesd a népet vissza
a csomóíráshoz
éljenek azzal

édes az étkük
szép a ruhájuk
csupa béke a házuk
vidám minden szokásuk

egyik országból a másikba látni mindenki szomszéd áthal-
latszik a kakaskukorékolás a kutyaugatás
de úgy száll le rájuk az öregség a halál hogy meg sem láto-
gatták soha egymást

 

80.

Kis ország a példánk, kevés a lakója.
Egyetlen egy szerszám elvégezhetné ott
akár tíz embernek, akár száz embernek
mindenféle dolgát.
Ám ezt a szerszámot senki sem használja
a bölcs országában.
Fájdalmas a halál, tudja ezt mindenki:
inkább meghal otthon, mégse vándorol ki
a bölcs országából az ország lakója.
Van hajó, van szekér: nincs mivel megrakni.
Van fegyver, van páncél: nincs aki használja
a bölcs országában.
Minek ott az írás? Elég csomót kötni!!
Otthonos étellel, otthonos ruhával,
saját otthonában hazai szokással
boldogul mindenki a bölcs országában.
A szomszéd faluban kakas kukorékol -
kutya ugatása szomszéd falu dolga -
ki törődik ezzel bölcs ember falvában?
Bölcs ország lakója, késő vénségére
nyugalomban hal meg a szülőházában...

[« Teteje ]
További fordítások [» lapoz ]

81.

Nem szép az őszinte szó,
nem őszinte a szép szó.
Nem ékes-szavú a jó,
az ékes-szavú nem jó.
A tudó nem beszél,
a nem-tudó beszél.
A bölcs nem gyűjt,
mindent az emberekért tesz
és neki is jut;
mindent az embereknek ad
és neki is jut.
A természet út-ja
segít, nem sarcol.
A bölcs ember út-ja
használ, nem harcol.

 

81.

igaz szavak nem szépek
szép szavak nem igazak
a jó ember nem vitatkozós
a vitatkozósak aligha jók
tudók ha tudnak
tudásuk nem enciklopédikus
enciklopédikus
tudás nem tudás
a szent nem kotor össze magának
gyűjteményeket

másoknak él
s már gazdagabb
másoknak mennél többet ad
gazdagsága annál hatalmasabb

az égi Út annyira átható
meg nem sebezhet
a szentek Útja szorgalom
de nem viszálykodik

81.

Igaz szó nem szépít,
nem igaz a szép szó.
Jó ember nem vitat,
aki vitat, nem jó.
Az igaz bölcsesség
nem játékos tudás,
a játékos tudás
nem igaz bölcsesség.
A bölcs nem gyűjt kincset,
másoké mindene:
így óvja meg kincsét -
mindenét elosztva
gyarapodik kincse.
Az Ég faragása
nem hullat forgácsot:
a bölcs ember Útján
nem harc a cselekvés.

[« Teteje ]  

Jegyzetek:

[1.] Az út... - a tao, Lao-ce filozófiájának alapvető kategóriája. A tao szótári jelentései: "út", "beszélni", "mondani" stb., Lao-ce művében azonban mindig elvontabb értelmében szerepel, "törvény", "természettörvény" a filozófiai tartalma. Ám Lao-ce műve költemény lévén, a magyar fordítás a tao jelentései közül mindvégig a képszerűbb út-at alkalmazza. - A mű első fejezete az egész költemény alapvetésének számít. Modern filozófiai nyelven a következőképp summázható: a névvel ellátható tao csak az igazi tao megjelenése, jelenség, amely mögött rejtőzik a lényeg: akinek vágyai vannak, az csak a jelenséget láthatja, a lényeg csak a vágy-nélkülinek tárul fel: ám lényeg és jelenség valójában egység, s éppen egységük titkának a megfejtése vezet el a lényeghez.

[2.] "sürgés nélkül működik" - szó szerint: nem-cselekvés-sel működik. A nem-cselekvés (kínaiul: vu-vej) Lao-ce egyik középponti fogalma: azt jelenti, hogy a bölcsnek nem szabad a tao természettörvény erejével bíró mozgásába cselekvéssel beavatkoznia - ilyen értelemben fordítható nem-sürgés-nek is.

[3.] Summázva: ha az emberben nincsen vágy, mindenki a mindennapi életével törődik, akkor - nem lesz például kereskedelem, amely tönkreteszi a faluközösségek parasztságát.

[4.] Az "út üres" - Lao-ce kedvelt kifejezése a tao-lényeg, a törvény elvontságának, érzékekfelettiségének jelzésére.

[5.] "Az ég és föld nem emberi" - a természet nem az emberek emberi elképzelése szerint való.

"néki a dolgok, mint szalma-kutyák" - minden dolog csak élettelen bábnak számít előtte.

[6.] "Csodálatos asszonynak hívják" - költői szavak a tao megnevezésére; a tao ugyanis a maga elemiségével, spontán működésével, nem-cselekvés-szellemével a jin (női) elvvel rokon, nem pedig a jang (férfi) elvvel.

"ő a völgy örök szelleme" - a völgy, akárcsak az üresség, a tao metaforája, költői kifejezése érzékelhetetlenségének.

[8.] A tao-nak a vízzel rokonítása ugyancsak Lao-ce kedvelt hasonlata, a természettörvény elemi erejét s egyben "gyengeségét", "lágyságát", jin-elvűségét érzékelteti vele.

[9.] "ez az égi bölcsesség" - szó szerint ez az égi (=természeti) tao.

[10.] "Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak" - a világegyetem magától működik.

[11.] A küllők közti üresség, az edény belső üressége s a ház belső tere: csupa nemlét, s mégis ezekből fakad a lét, ti. a kerék, az edény és a ház használhatósága.

[12.] Az öt szín: fehér, fekete, zöld, vörös és sárga; az öt hang: c, d, e, g és a; az öt íz: savanyú, keserű, sós, édes és csípős. A versben az öt szín, öt hang stb. természetesen nem pontosan öt színt, öt hangot jelent, hanem minden külső vágyat, amelytől a bölcsnek meg kell szabadulnia, ha a tao szerint akar élni.

[18.] E fejezet éles támadás Konfuciusz erkölcstana ellen. Erkölcs és méltányosság, gyermeki tisztelet és szülői szeretet: konfuciánus erkölcsi normák, amelyek csak akkor jelentek meg, amikor elvetették a tao-t, hiszen az ősidők természetiségének ezek erkölcsi parancs nélkül is természetes velejárói voltak.

"a hat rokon" - az apa és fiú, a férj és feleség, az idősebb és ifjabb testvér, akiknek alá- és fölérendeltségi viszonyát a patriarchális-arisztokratikus konfuciánus erkölcstan szabályozza.

[19.] A fejezet értelme: ha eldobják a tudóskodást, a patriarchális morált és a haszonért ravaszkodást, akkor a nép (ti. a faluközösségi parasztság) boldog lesz, természetes erkölcs fog uralkodni és nem lesznek tolvajok többé.

[20.] Lao-ce máskor oly magabiztos hangja e fejezetben elégikus: engem, aki egymagam értem a tao-t s átengedem magam elemi erejének, bolondnak néznek az emberek. Idegen vagyok ebben a világban - érezzük a sorok között. Költői megérzése ez annak, hogy a háborítatlan ősi életforma sóvárgása a Csou-korban - utópia.

[21.] A hatalmas erény... - az erény (a tö) a tao attribútuma, "változatai az út-at követik".

[25.] "Ő az ég-alattinak" ... - az "ég-alatti" jelentései: "az ország", "a világ", "az emberek".

[28.] "hegyi-ér a világon" - szó szerint: a világ számára hegyipatakká lesz; a hegyipatak a tao egy metaforája.

"völgy a világon" - akárcsak a hegyi patak: tao szerint élő, a természettörvény megjelenítője lesz a világ számára.

[30.] "Olykor a lények már ifjan vének" - akik a tao működésébe kontárkodnak, pl. az erőszakos hadvezérek, korai halállal halnak meg.

[31.] "A nemesnek békében balról a helye" - a szertartásos felállások alkalmával mindig a bal a tisztelet helye, csak háborúkban - és temetésekkor - áll jobb oldalon a feljebbvaló.

[38.] "A nagy erény... A kis erény" - Lao-ce itt a maga tanainak nagy, igazi erényét állítja szembe a konfucianizmus kis erényével; a továbbiakban a szeretet, az erkölcs és a tisztelet: a patriarkális konfuciánus morál kategóriái.

[42.] E fejezet tartalmazza Lao-ce kozmogóniáját, mely a következőképp mondható el bővebben: kezdetben volt a káosz, amelyben azonban ott volt már a törvény, a tao. Ez szülte az "egy"-et: a csi (lehelet) nevű ősanyagot: a csi-ősanyag parányi részecskék formájában örvénylett a káoszban, míg külön nem váltak a jin (negatív, női) és a jang (pozitív, férfi) részecskék - ez a "kettő". A jin és jang részecskék hozták létre az eget, a földet és az embert - s ez a "három" teremtett minden egyebet.

"mind tartalmazza a hímet és a nőt" - a létezők ma is magukban hordják a jang és a jin erőket.

"s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket" - Lao-ce itt egészen közel jár ahhoz a gondolathoz, hogy a világ egysége anyagiságában van.

[47.] E híres fejezet mondanivalója, hogy a természet és törvénye spekulatív módon ismerhető meg, a tapasztalás csak gátolja a megismerést.

[48.] "az úton járó csökken naponta" - ti. csökkennek a vágyai.

[50.] Az emberek többsége természetes módon él és hal, de minden tíz közül három nem tud úrrá lenni a vágyain, összeütközésbe kerül a tao-val és korai halállal elpusztul.

[52.] "Aki betömi oduját, bezárja kapuját" - ti. vágyai odúját és kapuját.

[60.] "Nagy birodalom vezetése, mint apró halakból eledel sütése" - ti. oly természetes dolog, melyet azonban nagy gonddal és kapkodás nélkül kell végezni.

"Míg az úton járnak az emberek, nem művelnek csodát a szellemek" - azt jelenti: ha a kormányzás minden dolga a tao szerint való, akkor a holtak szellemeinek semmi szerepük nem marad. Ez éles támadás a konfucianizmus ősök-kultusza ellen. S a következő sorok, melyek kijelentik, hogy ha az ősök szellemei nem avatkoznak az emberek életébe, nem bántja a népet a fejedelem sem, világosan megragadják az ősök kultusza és a patriarchális-despotikus rendszer kapcsolatát is.

[62.] "a Három Öreg" - az uralkodó három főembere.

[79.] "Az égi útnak nincs sógora-komája" - a természettörvény nem törődik a családi hierarchiával.

[80.] E híres fejezet Lao-ce eszményi faluközösségének idilli képét nyújtja. "Országról" beszél, de az utolsó sorokból teljesen nyilvánvaló, hogy kicsiny, önellátó falucskát ért ezen, amelynek ősi tespedtségét még semmi sem zavarja.

[i] Lao-ce: TAO TE KING - Az Út és Erény könyve . Fordította: Weöres Sándor [Tőkei Ferenc prózafordítása alapján] (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)

[ii] Lao-ce: TAO TE KING . Fordította: Karátson Gábor [Cserépflavi 1990] (Forrás: Terebess Ázsia E-Tár)

[iii] Lao-ce: TAO TE KING . Fordította: Hatvany Bertalan [Újváry „Griff" Verlag, München, 1977] (Forrás: Terebess Ázsia E-Tár)

Kérlek támogasd a Taoista Könyvtárat!
(Please support the Taoist Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Yin Yang


         

                         

 

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 01-08-2015